Cikkek

Szabó László Gy.: A Janus Pannonius Tudományegyetem Botanikuskertje

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 1. szám, 80-90. oldal

Letöltés: pdf20


Szabó László Gy.

 

A JANUS PANNONIUS TUDOMÁNYEGYETEM BOTANIKUSKERTJE

 

 

 

Dél-Dunántúl egyetlen, természetvédelmi területként nyilvántartott botanikuskertje, jelenleg a JPTE Természettudományi Karához tartozik, a Növénytani Tanszékhez. A Botanikuskert közel fél évszázados történetének részletes feldolgozása külön tanulmány tárgya lehetne. Most csak arra vállalkozhatunk, hogy különösen a botanikuskert „hősi” időszakának eredményeit, az alapítás és az azt követő két évtized küzdelmeit méltassuk, emléket állítva elődeink áldozatos és szorgalmas munkájának.

Botanikuskertünk 2002-ben fogja ünnepelni megalapításának 50. évfordulóját. A helytörténeti adottság és a szubmediterrán klíma (déli kitettség) itt országos összehasonlításban is egyedülállóan, szerencsésen ötvöződik. Jelenleg területileg egy helyen található a Természettudományi Kar és a Bölcsészettudományi Kar épületeinek zöme, a Testnevelési és Sporttudományi Intézet gyakorló pályái és fedett uszodája, valamint tornacsarnoka, vagyis a páratlan fekvésű és botanikailag gazdag kertben szabadtéri növényrendszertani, növényélettani, dendrológiai, gyógynövényismereti, természet- védelmi bemutatók és szemlélődő séták mellett alkalom nyílik a lelki és testi felüdülésre, rendszeres atlétikai és labdajátékokra, sőt úszásra és gimnasztikára. Külön ki kell emelni, hogy az utóbbi években olyan mediterrán jellegű, sajátos növényzettel betelepített sziklacsoport alkotás jött létre, melynek tájépítészeti értékét a Művészeti Kar szakértői is külön méltattak. Az elmúlt években az egyetem központi költségvetésből biztosította a pálmaház, valamint a kaktusz- és szukkulensház felújítását. Hamarosan befejeződik az üvegházak és a vízi növényeknek helyt adó medencesor tatarozása.

Rövidesen a kert turisztikai különlegesség is lehet, hiszen a természetföldrajzi oktatáson kívül alkalmas a geográfus-turisztikai szak képzési céljaira, gyakorlatok tartására. A Botanikus Kert érdemes lesz arra, hogy a város lakói, a városba látogató turisták és a természettudományi, orvos, bölcsész, művész és testnevelő szakos egyetemi hallgatók részére közös kinccsé váljon, emellett lehetővé teszi az egészséges életmódhoz tartozó szemlélődő sétákat és a rendszeres mozgást. Mindehhez hozzájárul a Pius templom testvéri közelsége. A kisebb, zártabb területrészek kitűnő lehetőséget nyújtanak kulturált, csendes szabadtéri rendezvények vagy ünnepségek megtartására is.

Múltunk megbecsülésének jeleként 1999. márciusában felavattuk Kitaibel Pál bronzból készült mellszobrát, mivel 200 évvel ezelőtt járta be a nagy magyar természet- tudós Baranyát, felmérve az itt található természeti értékeket, főleg pedig a flórát. Nagy botanikusunk szobra a Kert déli részén közvetlen kapcsolatban lesz a hallgatókkal és tanárokkal, mivel az egyik legforgalmasabb belső gyalogút előtte vonul. Nem sokkal messzebb állítjuk fel Prinz Gyula, nagy geográfus tanárunk mellszobrát.

A tervek és megvalósításuk a ma élőket lelkesítik, noha mindannyian tudjuk, akik valamilyen nemes célért küzdünk, hogy számtalan napi probléma és érdekegyeztetés közt születnek eredményeink. Propagandát kell kifejtenünk a szemetelés és rongálás megelőzése céljából, küzdenünk kell a személygépkocsi tulajdonosok parkolási követelései ellen, el kell viselnünk az épületek felújításával és átalakításával járó, és nekünk, botanikusoknak különösen fájó növénypusztulásokat, károsításokat. Kénytelenek vagyunk belenyugodni nagyon indokolt „térhódításokba”, pl. uszoda létesítésébe, de ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy mostani zöldfelületünk, a botanikai értékeket magában foglaló területünk tovább egy talpalatnyival se csökkenjen! Erre kötelez minket az is, hogy a JPTE TTK Botanikuskertjét a Baranya Megyei Tanács 3/1989. (XII. 28.) Tsz. rendeletével megyei védelem alá helyezte, és szabályozta az ezzel kapcsolatos védelmi előírásokat. Ez lényegében azt jelenti, hogy a botanikuskert területén bármilyen, állományképző növényfaj, fa vagy cserje egyetlen példánya sem vágható ki a természetvédelmi hatóság engedélye nélkül, de terület sem vehető el előzetes hozzájárulása nélkül.

Botanikuskertünk történetéhez egyetlen írásos, több példányban megjelent, sten cilezett kis jegyzet nyújt nélkülözhetetlen támpontot. Elődeink akkor állították össze írásaik egybegyűjtésével, amikor a Pécsi Tanárképző Főiskola Botanikuskertjének 25 éves fennállását ünnepelték a helyi szakemberek és érdekeltek, valamint az ország különböző helyeiről meghívott vendégek[1]. Mostani visszatekintésem fő forrását az a tanszéki levéltári anyag biztosítja, amelyet dr. Pásztor György tanszékvezető főiskolai tanár gyűjtött össze és hagyott ránk. Hallatlan nagy pontosságának és ügyszeretetének köszönhető, hogy hiteles információink vannak a kert „hőskoráról”. Emiatt e közleményt az ő emlékének ajánlom!

 

psz 1999 01 12 szabo laszlo gy 01

 

Trischler Ferenc: Kitaibel Pál

 

A pécsi tükék különösen jól tudják, hogy a mai egyetemi fő épület ódon, nemes faragású fakapujával a jezsuita Pius Gimnázium volt. A csatlakozó templommal együtt akkoriban különösen kiemelkedett környezetéből. Parkszerű udvarán, az épülettől északra 1934-ben telepített díszfák és cserjék voltak, melyek 1950-ben, amikor az akkor még Pedagógiai Főiskola (1948–1962) ide költözött, elhanyagolt állapotú bozótosként maradtak meg. A háború alatt a szép és viszonylag gazdag fenyőállományt alaposan megritkították, megcsonkították, mindenhol felverődött a gyomnövényzet, elterjedt az iszalag, az akác és a feketebodza. Korábban, a jezsuita időkben a fenyőkből és lombos fákból álló arborétumon kívül barackos is volt, sőt két növényházban dísznövényeket szaporítottak dekorációs célra. A feljegyzések szerint 12 db jól fejlett pálma és viszonylag számos cserepes dísznövény maradt meg, a korábbi állapot tanújeleként.

A Pécsi Pedagógia Főiskola Botanikuskertje megszületésének gondolata a főiskola alapításakor, 1948-ban vetődött fel, de csak 1950-ben, a jelenlegi hely elfoglalásakor jött el az ideje, hogy megvalósulhasson. Akkor a botanikuskert a területnek csak egy részét, foglalta el (közel 5 hektárt), jelenleg csupán 3,6 hektárt. Természetesen akkor és most is a kert területéhez tartozott, ill. tartozik a pálmaház és üvegház területe is.

Az alapító dr. Uherkovich Gábor akkori tanszékvezető főiskolai tanár volt, ma címzetes egyetemi tanár, a biológiai tudomány doktora, Pécs Város Díszpolgára, nemzetközileg is elismert algológus, akinek nemrég ünnepeltük 85. születésnapját. Pásztor György adjunktus és Tihanyi Jenő tanársegéd, továbbá a Pius Gimnáziumtól „örökölt”, nagy gyakorlattal és tapasztalatokkal rendelkező kertész, Keresztény József közreműködésével megkezdődött a széles körre kiterjedő szaporítóanyag beszerzési tevékenység.

A külföldi botanikus kerteken kívül főképpen a hazai, nagy testvér botanikus kertek segítségét kérte a Növénytani Tanszék első tanszékvezetője, Uherkovich Gábor. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Botanikuskertje Igazgatóságának, Budapest

A pécsi Pedagógiai Főiskola kormányzatunk hathatós támogatása révén nagyobb parkosított területhez és korszerű felszerelésű üvegházhoz jutott Ezeknek a lehetőségeknek az alapján megkezdtük főiskolai botanikus kertünk kiépítését Ehhez a munkához kérem főiskolánk igazgatójának megbízása alapján az Egyetemi Botanikuskert Igazgatóságának szíves támogatását, így tisztelettel kérjük a megjelenendő magjegyzéket és annak alapján magvak megküldését, valamint alkalomszerűleg élő növények kiszolgáltatását Viszontmunkára készségünket fejezzük ki.

Pécs, 1950. IX. 28.

(Dr. Uherkovich Gábor)

főisk. r. tanár, tanszékvezető

A botanikuskert hamarosan felkeltette a vezető hazai botanikusok érdeklődését, ennek jele Soó Rezső levele (Dr. Soó Rezső, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, hazánk egyik legnagyobb botanikusa lett később):

Uherkovich Gábor úrnak

pedagógiai főiskolai tanár Pécs

Debrecen, 1951. október 5.

Néhány botanikai tudományos intézmény tanulmányozására – így többek között hozzátok is – kiküldőm Dobos Lajost, Botanikus Kertünk vezető kertészét.

Kérlek, fogadjátok őt szívesen és adjatok meg neki minden lehetőséget, ami tudományos felkészültségét fejlesztheti.

Szívességetekért köszönetét mondva melegen üdvözöllek:

(Dr. Soó Rezső)

egyet. ny. r. tanár, intézeti igazgató

Tihanyi Jenő, akkori egyetemi gyakornok segítségével magkérésekkel sorra vették az ország mezőgazdasági kísérleti intézeteit is, hiszen egyik cél a mezőgazdasági növények szemléltetése volt. Ennek nyomán sorra érkeztek az értékes vetőmagvak. Pl. az iregszemcsei Kísérleti Gazdaságtól, dr. Kurnik Ernő tud. munkatárs (a városunkhoz máig hű, 85 éves akadémikus növénynemesítő ma is aktív, újabb napraforgó nemesíté- si programon dolgozik) küldeménye: Nagyszemű fehér szója, Szürkebarát szója, napraforgó, ricinus, kokszágiz, perilla, kenaf. A Martonvásári Növénytermelési Kutató Intézetből Udvaros Károly igazgató ernyős borsó, ágasbúza, cukorcirok és szemescirok vetőmagot küldött. Lelley János, a Kompolti Kísérleti Kutatóintézet igazgatójától tavaszi és őszi búzafajták, egylaki kender, tarajos búzafű érkezett. Obermayer Ernő osztályvezető a Szeged-Újszegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet részéről Arachis, Abutilon, kenaf, Luffa, Lallemantia vetőmag küldésével segített. Kisvárdáról Teichman Vilmos igazgató, vezető kutató burgonyafajtákból, Gülbaba, Nemes rózsa, Ella, Margit, Aranyalma, Merkúr[2] stb. vetőgumót és édes fehér csillagfürtből magot adott postára. Megannyi önzetlen segítség! Mily nagy nevek a küldők a magyar növénynemesítés történetében! Uherkovich Gábor nagy gondot fordított munkatársainak továbbképzésére. Tihanyi Jenő főiskolai gyakornokot és Keresztény József vezető kertészt tapasztalatcserére küldte 1952-ben a budapesti botanikuskertbe. A tapasztalatok birtokában hozzáláttak az új üvegház építéséhez, felhasználva még használható bontási anyagokat, téglát, vasvázat, így azt szinte a semmiből teremtették meg.

 

psz 1999 01 12 szabo laszlo gy 02

 

A főiskola parkja 1950 novemberében, a botanikuskert telepítése előtt

 

Ugyanebben az évben, ugyancsak saját erőből vízmedencét létesítettek vízi növények számára. Az elismerés nem maradt el, erről az egyik „emlékiratban” 1953. szeptember 12-én így írt a tanszékvezető, nem hallgatva el a gondokat sem: A tanszékünket meglátogató Ljascsenkó rosztovi professzor, Soó Rezső akadémiai osztályelnök, Greguss Pál, Kárpáti Zoltán, Domokos János egyetemi tanárok, a többi főiskolák tanárai és még igen sok más, élvonalbeli botanikusunk meleg elismeréssel adóztak munkánknak. Kertünkben nagy segítséget kapnak biológus-hallgatóink, és az a 2000 egyéb tanuló is sokat tanult kertünkben, aki a múlt tanév során azt meglátogatta. Rendszertani kertünket és az üvegházat manapság már úgy ismerik, mint az ország egyik legjobb botanikuskerti komplexumát. Arról értesültem, hogy a főiskola vezetősége a főiskola fűtését szolgáló kazánok salaktárolását és salakkihordását a rendszertani kertünkben akarja megoldani. Helytelennek tartom, hogy az erre vonatkozó megbeszélésekbe engem egyáltalán nem vontak be. Csak amikor már ismételt, főleg műszaki vonalon futó tárgyalások folytak erről az ügyről, akkor értesültem róla, de akkor is csak közvetve, hallomás útján, nem hivatalos formában. Még a tegnapi nap folyamán is, amikor a kérdés ismételt műszaki felmérése megtörtént, csak utólag, hallomásból szereztem erről tudomást. Ebben a tényben tanszékünknek a rendszertani kert létesítése érdekében kifejtett nagy munkájának, másrészt az érdekelt tanszékvezető személyi felelősségének teljes negligálását kell látnom. A salaktároló létesítése azt jelentené, hogy a rendszertani kertben megfelelően széles kocsiutat kellene végig létesíteni, továbbá salaktároló helyet és fordulóhelyet a kocsiknak. Mindez azzal járna, hogy a kert amúgy is kis területe legalább egyharmadával csökkenne, több érté kes növényünket, köztük idős, értékes fapéldányokat kellene kivágni. A megcsonkolt és területe nagyságában a célnak meg nem felelő kert fennmaradó részeinek művelése is nehézségekbe ütközne azáltal, hogy a kertbenyilván nemcsak a fűtési szezon alatt, hanem olykor máskor isáltalunk nem ellenőrizhető idegen személyek járnak be.

 

psz 1999 01 12 szabo laszlo gy 03

 

Tanszéki kollektíva 1953 szeptemberében:

(jobbról-balra) Dr. Uherkovich Gábor tanszékvezető főiskolai tanár, Pásztor György, Nagy Mária, Sipos Imre, Tihanyi Jenő tanársegédek

 

Akkor sem volt könnyű! Ma is adódnak hasonló problémák. Több bejáraton nehezen ellenőrizhető, hogy a gyalogosan vagy gépkocsival szabadon bejövő látogatók, rendszerint uszodába járó vendégek között hány belopakodó tolvaj, szemetelő és rongáló csavargó cselleng a kertben vagy akár az épületekben!

Nagyon jó szakmai és emberi kapcsolat alakult ki a Szegedi Tudományegyetem Növénytani Intézetével és Füvészkertjével, különösen pedig néhai Greguss Pál professzorral. A személyi kötődés tanítványi tiszteletből és szeretetből adódott. Erről tanúskodik Uherkovich tanár úr 1953-ban Greguss Pálnak írt levele is, melyből idézek: A hazai botanikuskertek közül köztudomásúlag Nektek van a legintenzívebb kapcsolatotok a külfölddel. Ezért azt a kérésünket terjesztem elő, hogy a mellékelt kétlapos listán lévő növények magjaiból kíséreljetek meg részünkre beszerezni ahány fajból csak tudtok... Már eddig is sokat köszönhetünk a szegedi botanikuskertnek a mi kis botanikuskertünk fejlesztése vonalán és nagyon boldog volnék, ha ebben a kérésünkben is segítségünkre lehetnétek. Azt sajnálom csak, hogy amikor ősz elején itt voltak a hallgatóitok Bodrogközi Gyurka vezetésével, nem jöttek el megnézni a tavaly óta is sokat fejlődött botanikuskertünket, üvegházainkat, amikor is igen szívesen adtunk volna töves növényeket bármely anyagunkból.... Tanítvány szeretettel köszönt Uherkovich Gábor,

 

Pécs, 1953. nov. 26-án.

 

psz 1999 01 12 szabo laszlo gy 04

 

Nyílik az orchidea 1960 áprilisában. Keresztény Józsi bácsi vezető kertész gyönyörködik

 

A helyi sajtó nem fukarkodik az elismerő szavakban[3].

1954-ben olvashatjuk: Mintegy 16 katasztrális holdon fekszik a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola botanikus kertje, teraszos sportpályáival, szebbnél szebb növényeivel és kacskaringós ösvényeivel... a kert nyugati sarkában emelkednek a napfénytől csillogó üvegházak. Itt van a nem régen felavatott pálmaház is. Készül az üveg házak környékét még szebbé, vonzóbbá tevő mesterséges tó és a sziklakért. A pálmaházban a levegőt megtölti a datolya, legyező és kenderpálma illata. – Én neveltem őket – mondja Keresztény József, a kertész. Huszonkét évesek. Büszke a pálmáira, hiszen az egész országban sem lehet hozzájuk hasonló egészséges és hatalmas példányokat találni, még a budapesti botanikus kertben sem.

Az újságcikk befejező sorai a kert látogatására buzdítják az olvasót: ...azután ne

feledje el megírni, hogy Pécs város és megyénk dolgozóit mindig szeretettel várjuk – búcsúzik Pásztor elvtárs. Nem, nem felejtem el megírni, még azt sem, hogy a Pécsett járt német, bolgár és szovjet tudósok is nagy elismeréssel nyilatkoztak a szépen elrendezett, dús és sokfajta növényzetről.

1954. május 1-jén avatták fel ugyanis a pálmaházat (ma páfrányos ház) és a tófelületet (ennek helyén áll ma az 1976-ban épült kaktuszház). Akkoriban 5 éves tervekben kellett gondolkozni, persze enélkül is reális és fontos célokat tűztek ki a tanszék munkatársai. Az 1955-ben írt fejlesztési tervben szerepel a létszámnövelés öt főre és három időszaki munkásra, betonlábas kerti padok beszerzése és utak mellett való elhelyezése, a növényházak fűtőcsatornáinak samottéglából való továbbépítése, a faiskolai előnevelések megindítása, új rendszertani kert kialakítása a barackos helyén, növénycönológiai terület létesítése, a növényházak közelében lévő kút vizének bevezetése a kertbe, ehhez szivattyú beszerzése és 50–60 m csővezeték lefektetése, szaporító ház és beton melegágy építése, a kerti részek és a sportpályák élősövénnyel és drótkerítéssel való elkülönítése, központi fűtés elkészíttetése, pálmaház tetőzetének megemelése. 1955-ben a kerti munkába bekapcsolódik Tantos Olga főiskolai tanársegéd is.

Az első szakszerű beszámolót a főiskola 1956. évi évkönyvében olvashatjuk: Új pálmaházunk előtt sziklakertet építettünk. E területet mecseki, kárpáti, alpesi sziklanövényekkel és külön csoportban sziklakerti dísznövényekkel telepítettük be. A sziklakért legmagasabb pontján lévő sziklarepedésből zuhog a víz a sziklakért alján lévő medencébe. Megkezdtük egy nagyobb területen a Mecsek jellegzetes növény-szövetkezeteinek betelepítését. Sok nehézséget okozott telepítésüknél a köves, agyagos talaj, ezen kívül az évente fellépő öntözővíz hiány, amely a nyári szárazságban védett, meleg fekvésű területünkön fokozott mértékben érezteti hatását. Az elmúlt években ezen felsorolt létesítményeket hoztuk létre jórészt saját erőnkből, dr. Uherkovich Gábor tanszékvezető főiskolai tanár vezetésével és irányításával, aki botanikuskertünk működési szabályzatának megfelelően egyben a botanikuskert vezetője is. A tervezési munkákban kezdettől fogva részt vett Pásztor György főiskolai adjunktus. A munkák közvetlen irányítója Tihanyi Jenő főiskolai tanársegéd és Keresztény József botanikuskerti vezető-kertész volt 1955 őszétől függetlenített botanikuskerti tudományos munkaerőt kaptunk Gracza Lajos tanársegéd személyében. A tanszékvezető által irányított kollektív munka eredménye, hogy viszonylag rövid idő alatt fajokban meglehetősen gazdag, állandóan fejlődő botanikuskert alapjait sikerült lerakni.[4]

A forradalmat követő időszakban – Uherkovich Gábor felmentését követően – szerencséje volt a tanszéknek és a kertnek, mert az eddig is aktívan közreműködő kolléga, Pásztor György lett a tanszékvezető adjunktus. 1958-ban bátran szóvá tette a tanácsülés gazdasági beszámolójához intézett bejelentésében, hogy korlátok közé kellene szorítani a mértéktelenül elharapódzó növény ajándékozási szokást, ami nagy szakmai és anyagi veszteséggel jár. Beadványában így ír: Hangsúlyozni szeretném, hogy botanikus kertünk nem dekorációs, vagy éppen kereskedelmi kertészet, még ha rendelkezik is bizonyos számú dekorációs növényanyaggal. A sok növény fajtagyűjteményeket képez, a dekorációs célokra nevelt növényeinken kívül a legtöbb fajtából csak néhány tő van, amelyről vagy magvakat kell fognunk, vagy maga a tő képez csereanyagot. Ezen növények jórésze egyáltalán ki sem vihető az üvegházból, mert más körülmények között elpusztulnának.

1958. február 4-én tájékoztatót kellett tartani a Pécsi Pedagógiai Főiskola Botanikuskertjének problémáiról a Népművelési Állandó Bizottság ülésén. A Bizottság a javaslatokat jóváhagyta. Eszerint 1958-ban ismét tervbe vették a padok kihelyezését, rögzített, fémből készült szemétkosarak felszerelését, munkaerő-fejlesztést, parkőr alkalmazását, ismertető kalauz kiadását, zománctáblák készíttetését, továbbá kavics zúzalék és trágya beszerzését. Külön küzdelmet kellett indítani annak érdekében, hogy a minisztérium elismerje a botanikuskertet, mint hivatalos intézményt. 1959-ben Pásztor György tanszékvezető főiskolai docens ebben az ügyben segítséget kellett kérjen a Magyar Szocialista Munkáspárt Pedagógiai Főiskolai Alapszervezete Vezetőségétől is. A fejlesztéshez újabb és újabb dokumentációs anyagokat kért a főiskola igazgatósága is. Igénybe kellett venni a propagandát, újból megjelent egy újságcikk a pálma- és kaktuszházakról, a gyűjteményekről és a kerti dolgozók tevékenységéről: Szeretnénk, ha a legilletékesebb, a Művelődésügyi Minisztérium hazánk többi botanikus kertjéhez hasonló támogatást nyújtana a megvalósításhoz.[5]

1961-ben a főiskola gazdasági osztálya külön megtárgyalta, hogy Keresztény József vezető kertész többletmunkáját belépőjegyek bevezetéséből adódó kiegészítő bevételből próbálja honorálni. Az erről szóló jegyzőkönyv szerint az ügyben a főiskola gazdasági igazgatója, dr. Melczer Tibor eljárt a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya Pénzügyi Osztályánál és a Városi Tanács Adóhivatalánál. Mindezek és a főiskola igazgatósága (dr. Kálmánchey Zoltán főisk. igazgatóhelyettes aláírásával) is egyetértett. Így határozat született, miszerint a botanikuskert és üvegházak látogatásának belépőjegye felnőtteknek 1.- Ft, gyerekek részére 50 fillér. Ennek fejében a vezető kertészt rendszeres elszámolásra kötelezték gazdasági igazgatói ellenőrzés mellett. Ebben az évben Pásztor György fejlesztési tervet nyújtott be, ebben kiemelte: Botanikuskertünk növényállománya értéke országos viszonylatban is feltétlen számottevő. Maglistáink révén már 7 éve szerte a világon kb. 90 intézettel van jól kiépített és megalapozott kapcsolatunk. Még 1959 szeptemberében terjedelmes elaborátummal alátámasztva kérést juttattam el a főiskola Igazgatóságához arról, hogy indokaink figyelembe vételével tegyenek felterjesztést a Művelődésügyi Minisztériumhoz főiskolánk botanikuskertjének a többi hazai botanikuskerthez hasonlóan a Növénytani Tanszék hatásköre alá tartozó, de önálló költségvetési kerettel és külön státusokkal rendelkező létesítményszerű elismertetése, illetve fejlesztése érdekében. Növényállományunk fejlett állapota és mennyisége olyan zsúfoltságot eredményezett üvegházainkban, hogy egy új, nagyméretű üvegház megépítése hiányában az igen komoly értéket jelentő egyedi növények pusztulásával kell számolnunk.

Az 1961-ben kelt jelentésből is kiderül, hogy azok fokozott hangsúlyozása süket fülekre talált. Újból le kellett írni a munkaerő bővítésére és az új üvegház építésére irányuló igényeket. Nem történt semmi abban az ügyben sem, hogy a kertnek elkülönített költségvetési kerete legyen.

1962-ben örömteli fejlődés történt, a volt raktár teljes lebontásával, a szabaddá váló helyre, az építendő növényházhoz vasvázat sikerült szerezni, mégpedig könyvjóváírással a Szentegáti Állami Gazdaságtól. A bontott anyagból új raktárhelyiséget lehetett építeni. Ebben az évben a vázszerkezet birtokában megkezdődhetett a magasabb pálmaház, és a hozzá csatlakozó élettani ház építése. Amíg a munkák tartottak, tovább folyt a szorgalmas gyarapító és oktató tevékenység. Egy 1964. július 3-án kelt jelentésben Pásztor György arra is kitért, hogy: Lehetőség szerint minél több hallgatót kell bevonni a botanikuskerti munkába, hogy a saját munkájukon keresztül tanulják meg a környezetünk megbecsülését. Ugyancsak ebben az évben, október 31-én elkészült a 3 éves fejlesztési terv, melynek lényege:

1. Növényházak: a házak adottságainak megfelelően a következő növénycsoportosítást kell kialakítani: szaporítóház, melegégövi haszonnövények csoportja, epifita növények és páfrányok csoportja, szukkulens növények, pálmaház, kísérleti ház.

2. Szabadföld: az oktatás célkitűzéseit szem előtt tartva az alábbi csoportok kialakítása szükséges: termesztett mezőgazdasági növényeink, termesztett zöldségnövényeink, gyógy- és fűszernövényeink, szántóföldi gyomnövényeink, kertészeti termelésben előforduló évelő dísznövények, hazai természetes fa és cserje fajok, hazai növénytársulások szemléltetésére pedig a Mecsek, Középhegység, Bükk, Mátra növénytársulásait kell megtelepíteni, mocsári vegetáció.

1965-ben befejeződött a tervezett hat üvegház felépítése. A munka legnehezebb időszaka felemésztette a tanszékvezető erejét. Pásztor György 1965. november 3-án, Márk Bertalan igazgatónak írt levelében felmentését kérte a botanikuskert igazgatási feladatai alól, mivel megromlott egészségi állapota miatt a további megfeszített tempót nem vállalhatja. A következő javaslatot tette: Évek óta helyettesem a tanszéken Tihanyi Jenő adjunktus, aki ebben a minőségben sok segítséget nyújtott a tanszékvezetés különböző területein. Kérem az Igazgató Tanácsot, hogy bízza meg Tihanyi Jenő adjunktust, mint tanszékvezető helyettest, a botanikuskert szervezeti szabályzatában körülhatárolt igazgatói teendők ellátásával és annak megfelelő teljes jogkörrel. Tihanyi Elvtárs a botanikuskert igazgatását szívesen vállalná, maga ajánlotta fel. Meggyőződésem, hogy mind emberi tulajdonságain, mind hozzá értésén (kilenc éven át volt a tanszék botanikuskerti felelőse) alapuló tekintélye miatt igen eredményesen láthatná el ezt a feladatkört.

1966-ban befejeződött az összes ház fűtésére alkalmas új kazán építése. A botanikuskert kertészmérnökkel gyarapodott, Várszegi László főiskolai tanársegéd lett a kert felelős vezetője. A helyi napilap ismét színes riportban számolt be a kert és a tanszék tevékenységéről: A Mecseken még alszik a természet, de itt 25 C fokos hőmérsékleten 3 méteres kaktuszok, hatalmas kínai legyezőpálmák és banánfák között porcelánszerű virágait ontja a 3 méter körüli narancsfa, s tenyérnyi piros virágaival gyönyörködtet a Brazíliából származó flamingóvirág. A 8 méteres Trachycarpus-pálmák és szobafenyők alatt szerényen megbújik pirosodó termésével az alig másfél méteres kávécserje. Sem a brazíliai őserdőben, sem Kínában nem vagyunk, hanem a Tanárképző Főiskola botanikus kertjében, ahol hat üvegházban gyönyörűen kitelel közel négyezer növény. Dr. Pásztor György tanszékvezető főiskolai tanárt, a botanikus kert igazgatóját és Várszegi László tanársegédet, a kert közvetlen irányítóját kértük meg a körű/vezetésre.[6]

Később a riporter igen hitelesen jellemezte a tanszék oktatóinak munkáját, kiragadva a legérdekesebb részeket. Hadd idézzünk ezekből a mondatokból is:

Az egyik teremben szemünkbe tűnik egy hatalmas, zárt alumínium szekrény. A herbárium vezetője, dr. Vöröss László Zsigmond adjunktus, az ismert növénykutató mosolyogva világosít fel bennünket: Csaknem 16 ezer préselt növényt őrzünk ebben a herbárium szekrényben... Amint várható volt, a tanszékvezetői szoba is tele rajzos táblákkal, műszerekkel. A falról gyönyörű paradicsomok mosolyognak le ránk, kétméteres rajzokon. Dr. Pásztor György, a növénytani tanszék vezetője 15 év óta vizsgálja a különböző paradicsomfajtákon az oltások hatására bekövetkező öröklődő változásokat. 1963 óta a kutatás komplex módon, dr. Tantos Olga adjunktus és Klujber László tanársegéd közreműködésével folyik. A tanszék oktatói közül dr. Tantos Olga adjunktus a már említett munkán kívül szövettani vizsgálatokat is végez, Tihanyi Jenő adjunktus pedig Dél-Somogy homokvidékének növényzetét kutatta eddig, de a következő években a baranyai rétek, legelők növénytársulástani, florisztikai feldolgozásával foglalkozik, különösen a fűhozam emelésének népgazdaságilag is hasznos témája köti le.

Klujber László tanársegéd a komplex témán túl igen eredményes növényi szövettenyésztési kísérleteket folytat.

Az idézésre érdemes sorok betekintést engedtek az akkori, néha divatos, mai szemmel – bizonyos esetekben – másképpen értékelt kutatási területekbe, amelyek szorosan kapcsolódtak az oktatási tevékenységhez. S mindezt el kellett végezni a botanikuskerti munka ezernyi tennivalója mellett! Akkoriban, egészen egyetemmé válásunk idejéig minden oktatónak kötelező volt résztvenni a kerti munkákban!

1967. december 1-jén kelt tanszéki előírást (A Botanikuskert feladata, felépítése, dolgozóinak munkaköre) már dr. Tihanyi Jenő, tanszékvezető főiskolai adjunktus írta alá, lényegében az eddigi hagyományokhoz hű tartalommal. Vagyis megvalósult Pásztor György kívánsága, utóda minden vonatkozásban Tihanyi Jenő lett. Az évek múlásának legfontosabb történései:

1968–1969: A „C” oktatási szárny építése miatt megszűnt a kísérleti kert egy része, a Datura-telep, a rendszertani és alkalmazott növénytani bemutató parcellák, a vízmedence és a hűs fák árnyékában díszlő páfrányos.

1971: A „C” épületszárny és a kollégium távfűtésbe kapcsolásakor az üvegháztömb is csatlakozhatott a bekötéshez. Ezzel a korábbi, kazános fűtés biztonsági szerepet kapott, tulajdonképpen a helyi fűtés megszűnt. Az építkezési felvonulási faház hasznosításával létrejött a maggyűjteményt tároló ház. A kert tanszéki felelőse dr. Kovács Zsuzsanna adjunktus lett.

1972: Keresztény József 22 évi főiskolai szolgálat után nyugdíjba vonult. Az új kertész Jávor Andor lett.

1973: Az új pálmaház északi falánál szociális helyiségek, zuhanyozó, mosdó, öltöző épültek. (Ebben az évben ünnepelték a hazai pedagógiai főiskolák alapításuk 25. évfordulóját. A központi ünnepséget a 100 éves szegedi főiskolán tartották, de a legérdemesebb pécsi oktatók nem kaptak meghívót. Nem volt méltó a helyi megemlékezés sem, csupán az évnyitón történt ráutalás. A jogos sérelemről Pásztor György írt levelet. A neves tanáregyéniségek – Ábrahám Ambrus, Greguss Pál – köszöntését a pécsi biológus főiskolai tanárok részéről, valamint a mesterek válaszleveleit, akárcsak Pásztor György tudománytörténeti érdekességű levelét a Növénytani Tanszék archívuma őrzi). Ugyancsak ebben az évben került a kertbe néhai dr. Barla Szabó Jenő pécsi gyermekgyógyász főorvos évelő növénygyűjteményének megmaradt része.

1974: Megkezdődött a nagy szukkulens ház építése.

1975: Megkezdődött az 1954-ben épült faszerkezetes pálmaház átépítése vasszerkezetesre. A pécsi Kertészeti Vállalat megkezdte a kert vízvezeték-hálózatának kiépítését.

1976: A régi pálmaház „páfrányosházként” felújítva elkészült, a csatlakozó, 1934-ből örökölt régi pálmaház is új tetőszerkezetet kapott, és „epifiton ház”-ként újra megnyílt. Megkezdődött a régi szaporítóház átépítése is. Novemberben Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes felavatta a szukkulens házat. A benne található gyűjtemény kb. kétezer fajból áll, ma is egyik nevezetességünk! Ebben az évben elkezdődött és a következő évben be is fejeződött az akkori Mezőgazdasági Tanszékkel közös iker növénynevelő ház építése.

1977. április 21-től 24-ig rendezte meg a tanszék jubileumi ünnepségét a Botanikuskert fennállásának 25. évfordulója alkalmából. A rendezvényen az ország minden botanikai intézményéből részt vettek. A jubileumi kiadvány tartalmazza az ünnepi ülésszak előadásait és rendezvényeinek programját, eseményeinek krónikáját. A teljes anyagot tudományos értékei miatt szeretnénk újra megjelentetni a tervezett 50. ünnepi évforduló alkalmából. Most csak felsorolásszerűen közöljük a közleményeket: Dr. Pásztor György: 25 éves a Pécsi Tanárképző Főiskola Botanikuskertje Dr. Vöröss László Zsigmond: Fák, cserjék a pécsi botanikuskertben Dr. Tihanyi Jenő (tanszékvezető főiskolai tanár): Botanikuskertünk évelő-növény gyűjteményei

Dr. Kovács Zsuzsanna (főiskolai adjunktus): Botanikuskertünk növényházai Dr. Dobó Géza (főiskolai docens): A botanikuskert az általános iskolai oktatás és a közművelődés szolgálatában

1981-ben a tanszék kertészmérnök státust kapott, Forró Marianna lett a botanikuskert megbízott kertvezetője. 1983-ban, amikor a főiskola csatlakozott a Janus Pannonius Tudományegyetemhez, a botanikus kertben megkezdődött a dendrológiai értékek kritikai feldolgozása, rendszerezése és bővítése. A munkában tanácsadói szinten a Természettudományi Múzeum Növénytárának kutatói, dr. Debreczy Zsolt és dr. Rácz István vettek részt. Minisztériumi pályázati támogatásokkal évről évre gyarapodott a „Mediterrán oldali”-nak nevezett kertrész és a „Kontinentális félsivatagi kert”.

1986-ban sor kerülhetett a „Télálló kaktuszkert” építésére, melybe az előbb említett muzeológusokon kívül bekapcsolódott Mihály Árpád tájépítő szobrászművész is.

1987-ben elkezdődött a „Mediterrán sziklakért” építése. Ehhez nagyméretű kősziklák szállítására volt szükség. A növényanyag nagy része különféle adományokból származott, telepítése a beépítési munkákkal együtt egészen 1994-ig tartott, de tökéletesítése a mai napig is tart. Közben zajlottak és jelenleg is folynak a fenntartó művelés, és a fokozatos bővítés sok gonddal járó lépései.

1988-tól dr. Borhidi Attila egyetemi tanár, 1993-tól az MTA levelező tagja lett a Növénytani Tanszék és Botanikuskert vezetője. 1989-től tartó dékánsága idején a botanikuskert folyamatosan gyarapodott, tudományos kapcsolataink világméretűvé terebélyesedtek. Ez a tendencia tovább tart, 1997-től az MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetének igazgatója, hiszen jól ismert, hogy a Vácrátóton működő világhírű kutatóhelyhez tartozik egy igen gazdag botanikuskert és arborétum.

A közelmúltban, 1996-ban adták át a teljesen felújított és modernizált pálmaházat, 1998-ban pedig az újjáépített kaktusz és szukkulens házat.

Jelenleg a botanikuskert, épületek és sportpályák nélkül 3,6 ha. A szabadföldi gyűjtemények (mediterrán, mecseki, ázsiai fajok, télálló kaktuszok) kb. 2400 taxonból állnak (ebből lombhullató fa és cserje kb. 300, örökzöld növény és fenyő kb. 100, évelő növény kb. 2000). Az üvegházi gyűjtemények hat üvegházban (pálmaház, kaktusz és szukkulens ház, trópusi ház, broméliás ház, élettani ház, palántanevelő ikerház) kb. 2300 taxonból tevődnek ki. Ebből kaktusz kb. 1200, pozsgás kb. 800, bromélia kb. 150, páfrány kb. 100, pálma kb. 80. Az üvegházakat és a szabad területeket évente átlagosan ötezer fő látogatja. A növényállomány bővítése főleg magcsere-kapcsolatok révén történik. Ma is rendszeresen kiadjuk magcsere-katalógusunkat (Index Seminum), mintegy 450 hazai és külföldi botanikuskerttel vagyunk kapcsolatban. A magkérések és magküldések száma évente több ezerre tehető.

A botanikuskert története folytatódik. Mostani küzdelmeink gyakran ugyanolyan jellegűek, mint a korábbiak. Önmagában az is nagy feladatot jelent, hogy megőrizzük annak a hősies küzdelemnek és szorgalmas, önfeláldozó munkának az eredményét, amelyet elődeink végeztek!

1997-től a JPTE Növénytani Tanszék és Botanikuskert vezetője dr. Szabó László Gy. egyetemi tanár

(A szerkesztőség)

 


[1] A Pécsi Tanárképző Főiskola Botanikuskertje 25 éves fennállásának jubileumi ünnepsége. 1977. április 21–24. 132. p.

[2] A szakirodalomban a fajtaelnevezés nagy kezdőbetűvel írandó

[3] Szalai János: A pedagógiai főiskola botanikus kertjében. In: Dunántúli Napló, 1954. május 7.

[4] Tihanyi Jenő: A Pécsi Pedagógiai Főiskola Botanikus Kertje. In: A Pécsi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, Pécs, 1956. 1–6. p.

[5] Pálinkás: Trópus a Mecsek tövében. In: Dunántúli Napló, 1959. február 17.

[6] T. Sz.: Pálmák és banánfák között. In: Dunántúli Napló, 1966. febr. 12.