Cikkek

Angster József: A pécsi zsinagóga műemlék-orgonája

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 1. szám, 34-41. oldal

Letöltés: pdf20


Angster József

A PÉCSI ZSINAGÓGA MŰEMLÉK-ORGONÁJA

Angster Józsefnek (1834–1918), az Angster-orgonaüzem Párizsban képzett alapítójának mesterműve. Első az európai rangot elért Angster-orgonák sorában: op. 1. Jelentősége ipar- és kultúrtörténeti. Ezzel az orgonával jelent meg Magyarországon a párizsi világhírű Cavaillé-Coll orgonaépítő mester nevével fémjelzett művészi romantikus stílus az orgonaépítésben, mind hangzásban, mind az akkor legkorszerűbb technikai megoldásokban. Kirobbanó siker koronázta a jelentős, 2 manuálos, 24 változatú hangszernek 1869. március 21-i első ünnepélyes megszólalását. Angster József egyre szélesebb körökben emelkedett ki az ismeretlenségből elismert mesterré. Egymásután kapta a megrendeléseket s megindult az üzem gyors fejlődése, tevékenységének egyre tágabb kisugárzása. A századfordulón nem szabott már határt számára a Kárpát-medence, illetve a Monarchia területe sem. Méreteiben és hatásában Magyarország első orgonaüzemének ismerték el, mely fennállása alatt 1300 művet alkotott.

 

psz 1999 01 06 angster jozsef 01

 

A zsinagóga orgonája ma némán áll. Sípsorai és szerkezete egyaránt az eredetit mutatják ugyan, de az eltelt 130 év súlyos nyomokat hagyott rajta: használatból eredő kopásokat a finomművű mechanikus szerkezet ezernyi apró alkatrészében, egyes anyagok természetes elöregedését (bőrök), illetve oxidációját, rugók elernyedését, tömítések alkalmatlanságát, repedéseket az egyes fa-alkatrészekben. Belepte a sípokat és alkatrészeket a több évtizedes por, a behulló anyagok. Egyes fémcsatlakozások elgörbültek, a szélvezetés néhány igényesebb elemét hevenyészve pótolták, bizonyos torzulások mutatkoznak a sípokon és rögzítésükben, deformációk maradtak szakszerűtlen hangolási próbálkozás nyomán; kisebb alkatrészek hiányoznak. Végül is az orgona jelenleg használhatatlan. Az elmúlt évtizedeket terhelő események folytán elmaradtak a rendszeres tisztítások, karbantartások, hangolások. Része van a leírtakban az Angster orgonagyár erőszakos megszüntetésének is immár közel 50 éve.

Halaszthatatlanná vált ennek a rendkívül jelentős műemlék-orgonának teljes restaurálása, mely az eredeti állapotot állítja vissza, mind szerkezetében, mind pedig valamikor megcsodált hangzásában. Mindez rendkívül lelkiismeretes, szakavatott, aprólékos munkát igényel, illetve olyan szakembereket, akik az orgonaépítést hivatásuknak érzik. A múló idő sürgetésében és a kettős évfordulóra: az orgona most betöltött 130 évére és a millenniumra tekintettel reméljük, a restaurálási munkák meglehetősen tetemes költségeihez sikerül megfelelő forrást biztosítani. Így újra életre kelhet Pécs városának egy sokáig rejtve maradt nevezetessége.

A restaurálás ügyének időszerűsége alkalmat kínál azoknak a körülményeknek, eseményeknek felidézésére, melyek Angster József első önálló orgonájának éppen a pécsi zsinagógában, és ilyen tekintélyes hangszerként való megszólalására vezettek. Szerencsés, rendkívül érdekes egybeesése történt a kiváló képességű falusi fiúból lett orgonaépítő Párizsból való hazaérkezésének, és az éppen épülő zsinagóga orgonaigényének, melyet az akkori viszonyok szerint csak külföldről lehetett volna megoldani.

Angster József életében több különös, gyakran egészen váratlan körülmény egyengette, segítette útját az alkotókészség, a tudásvágy és ehhez a célratörő szívósság érvényesülésének. Tapasztalható ez gyerekkorától az érett orgonaépítőig, illetve Kácsfalutól Párizsig és vissza Pécsig, a hírnév kisugárzásáig.

Angster József születése táján Kácsfalu (a Duna–Dráva-szögletben, ma Jagodnjak) 200 lakosú német-horvát település volt. Már hatéves korában erősen befogták Józsefet a falusi munkába. Igyekezettel tett eleget a kiszabott feladatoknak. De magában más vágyakat táplált. Kis pengetős és fúvós hangszereket készített, és ezeket egyre mutatósadban szólaltatta meg. Majd a nagyapja-készítette hegedűn kevés szabadidejében addig rakosgatta ujjait, és próbálta a húrok tetszetős megszólaltatását, míg apjának is feltűnt tehetsége. „Mi lesz belőled, te gyerek?!” – volt a télidőben esküvői zenekarban szereplő apa kérdése. „Amolyan verklicsináló-féle,” – volt a válasz. Már ekkor a hangokban és alkotásban sejtette József igazi világát. Hatottak rá nyugat-európai vándorutakon járó nagybátyjainak levelei, látogatásai is. Végül már az 1850-es évtől Eszéken asztalosipart tanul és kitart goromba mesterénél, mert a legjobbnak találja a városban. Felszabadulása után két évig Temesvár környékén, majd tíz évig Nyugat-Európában vándorol. Bécsben öt évet szán, a munka mellett, hiányos műveltsége pótlására. Közben különös módon találkozott az orgonaépítéssel: egyhetes betegsége folytán munkanélkülivé vált, és a magántanfolyam vezetője, akinél a szorgalmas József ábrázoló geometriát tanult, beajánlotta Titz orgonaépítő mesterhez. Érezte, hogy megtalálta élethivatását: az orgonában a zene, a csodálatos hangok világa a legkülönbözőbb mesterségekkel magas színvonalon találkozik. És ebben a 10-15 főt foglalkoztató orgona–harmónium-üzemben egy váratlan találkozás révén megérintette őt mindjárt a világ akkori leghíresebb orgonaépítő mesterének, a párizsi Cavaillé-Coll mesternek a szelleme. Munkatársai közül baráti kapcsolatba került egy Schludt nevű, már gyakorlott orgonaépítővel, aki felismerte Angster József tehetségét, és biztatta, Párizs legyen vándorútja végső célja. Ő maga is oda készül, és igyekszik egyengetni József útját. Sokai beszélt Cavaillé-CollróI, akinek üzeme a törekvő fiatal európai orgonaépítők Mekkája. Schludt 1860 tavaszán el is indult Svájc és Párizs céllal. József lelkesedéssel fordult a felbukkant új cél, Párizs felé. Két utolsó bécsi évét orgonaüzemben töltötte, majd 1861 tavaszán folytatta vándorlását, hol kettesben bécsi szobatársával, hol egyedül.

Berlinben dolgozott néhány hónapig, de már útközben két szerencsés találkozásra került sor orgonákkal. Drezdában a világ egyik legnagyobb orgonaépítő zsenijének, Gottfried Silbermannak utolsó, nagy orgonáját közvetlenül tanulmányozhatta. Élvezte hangját és csodálta bonyolult, csupa-ötlet szerkezetét. Mély benyomást hagyott a lelkében. De nem kevésbé volt felejthetetlen számára Lipcsében, a Nikolai-templomban töltött néhány óra. A várost járva látta, hogy bent nagy orgonasípok állnak falhoz támasztva. Bement. A híres Friedrich Ladegast orgonaépítő mester irányításával egy „kolosszális orgonaművet” állítottak éppen fel (4 manuál, 85 változat). A mester, látva a fiatal vándor már alakuló szakértelmét és lelkesedését, órákat ajándékozott számára az orgonamű ismertetésével. Angster József naplója nem tesz ugyan említést, hogy Ladegast mester Párizsban, Cavaillé-Collnál fejezte be tanulmányait, és vele azóta is tartja a kapcsolatot, de valószínűleg szóba került közöttük ez a név, és ennek jegyében teltek az értékes órák. Megtalálta tehát Angster József az érdeklődő ember számára kínálkozó alkalmakat, és élt is velük. Érezhette, belépett az orgonák világába, ennél szebbet aligha találhat magának élethivatásként. Ennek a mesterségnek, illetve művészetnek magas szintű elsajátítása lett az életcélja.

Kölnben és Luzernben töltött hónapok után 1863 augusztusában érkezett Angster József Párizsba, és megkezdte a munkát Cavaillé-Coll üzemében. Három éven át volt törekvő és fejlődő dolgozója. Rendkívül igényes, pontos munka folyt, mindenütt érezhető volt Aristide Cavaillé-Coll szelleme. A mindig többre, tökéletesebbre való törekvés, ennek kutatása, és az elért eredmények értékesítése a következőkben. A művészi ízlésű mester szenvedélyes kutató volt akusztikában, a sípok hangjának keletkezésében, nemesítésében, de ugyanakkor nem kerülték el figyelmét a kor technikai fejlődésének eredményei sem és – meggondoltan bár – alkalmazta orgonáiban, amelyek azok előnyét szolgálták. Cavaillé-Coll tagja volt egyébként a Francia Tudományos Akadémiának, ott előadásokat tartott, és tanulmányai jelentek meg. Marcell Dupré írja róla, hogy Cavaillé- Coll mindig az a zseniális orgonaépítő marad az utókorban, akinek orgonáit az egyes hangszínek szépsége és azok fenséges és teljes összhangja igazi csodává avatják.

Angster József ebben a szellemben teljes erővel vetette rá magát a képzésre. Jegyzetelt, vázlatokat készített az üzemben, s azokat otthon letisztázta. Esténként francia és német szakkönyveket tanulmányozott. Az ő ottléte alatt készült el a párizsi Notre Dame templom 86 változatú nagy orgonája és több jelentős mű. Egyre önállóbb, igényesebb feladatokkal bízták meg az üzemben és vidékre is kiküldték. Utóbbi alkalmakkor többször Félix Reingurggal, Cavaillé-Coll egyik legkiválóbb intonatőrjével volt együtt. Megbecsült szakembere lett a híres üzemnek. Arra számítottak, hogy letelepszik Párizsban; tervük volt vele. Ő azonban mindenképp hazájába kívánt visszatérni, miután képzettségét befejezettnek érezte. Figyelemreméltó naplójának a tízéves vándorlásról írt utolsó bejegyzése, a Bécs felől érkező hajó magyar földön történt első kikötése alkalmából, Pozsonynál. „Itt 10 hosszú év múlva először üdvözöltem ismét szülőföldemet. Ezt a földet, ahol születtem és nevelkedtem; ifjúkori álmaim és reményeim országát, azon országot, melyben most letelepedni szándékozom, és ahol megszerzett tanulmányaimat, tapasztalataimat gyümölcsöztetni óhajtom; édes hazámat, amelyben apámat, testvéreimet és általában szeretteimet viszontlátni remélem.”

Angster József 1866. szeptember 24-én reggel érkezett András öccse szekerén Kácsfaluba, a 108. sz. ház, a szülőház elé. Az elmúlt 10 esztendő nagy változásokat hozott otthon is. Apja már másodszor is megözvegyült, András öccse családos 3 gyermekkel, és a kis Anna, akit hét évesen hagyott itt, felnőtt lánnyá serdült. Idősebbik húga, Magdolna férjnél volt Bolmányban.

Itt volt tehát József, a francia fővárosban töltött évek után, ismét szülőfalujában. Az első napok a találkozás jegyében teltek a családdal, a falubeliekkel, a környékkel. Belső világában ott éltek a vándorlás élményei, de elsősorban a párizsi évek, Cavaillé-Coll egyénisége, és megszerzett orgonaépítő-képzettségének tudata. Feszült benne a tenni akarás és a hogyan-tovább gondja. Nem maradt egy napra sem tétlenül. Rendbe hozta, kiegészítette szerszámait, gyalupadját, készített szerszámszekrényt; ugyanakkor észrevette teendőit a szülői ház körül és a kis templomban is. Néhány hónapi ottlétében készített harmóniumokat, javított, hangolt hangszereket, egy-kétszer orgonát is. Megkereste a legszükségesebbeket. Tájékozódott. Pécsett megfordult már hazatérőben is. Itt két kis orgonaépítő műhelyt talált, rossz időkről, munkahiányról panaszkodó három orgonaépítővel. Eszékre András öccsével jutott el egy vásár alkalmával. Itt csak egyetlen orgonaépítő mesterrel találkozott. Ezek alapján úgy gondolta, inkább Eszéken telepszik le.

Apja aggódott a rendkívül aktív, de időnként szemmel láthatóan gondokba merülő fiáért. Felvetette: „Te asztalosként indultál 10 éves vándorutadra és megjöttél, mint orgonaépítő. Ajtóra, ablakra, bútorra mindig szükség lesz. De orgona kinek kell?”

Egy májusi napon váratlan esemény történt. Elgondolkozva sétált a mester a falu főutcáján, bizonyára a hogyan-tovább gondjai foglalkoztatták, valamint a döntés kényszere Eszék és Pécs között, amikor fennhangon üdvözölte a boltja előtt üldögélő Weiss kereskedő. „Hallotta, Pécsett zsidó templom épül? Orgona kell oda is. Menjen el, mutatkozzék be és bizonnyal meg fogja kapni a munkát!” Váratlanul érte Angstert a hír. Nem tudakozódott a részletek felől, nem tudta, hová, kihez menjen. De erősen foglalkoztatta az ügy. Legközelebbi találkozásukkor Weiss levelet adott Angster kezébe Blau nevű rokonának címezve, aki rőfös kereskedő volt Pécsett a Ferenciek utcájában. Ezzel el is indult az első Angster-orgona története.

Blau bemutatta Angstert Justus elnöknek. Az elnök gimnazista fiát kérte, beszéljen a mesterrel franciául, majd a vándorkönyvből felolvastatta vele a Cavaillé-CoIItóI kapott minősítést. „Kis examinátorom előtt megálltam a helyemet,” írja naplójában Angster József, és az elnök értékelte a minősítő sorokat. Megbízta, készítsen tervet és költségvetést. Löwinger építésvezető volt a következő illetékes személy. Megmutatta az orgona helyét, s ennek felvázolása alapján Angster József otthon elkészítette egy 2 manuálos, 24 változatú orgona tervét és költségvetését 3.600 Ft-ról.

Közben a laskafalui plébánossal, annak kezdeményezésére, látogatást tettek Diakováron Strossmayer püspöknél, aki nagy orgona építtetését határozta el. Nagyon kedvező fogadtatásban részesült, értékelte felkészültségét a püspök, de úgy nyilatkozott, hogy ilyen nagy orgonával – kb. kétszerese a zsinagóga orgonájának – tapasztalt mestert kíván megbízni. (A megbízást német orgonaépítő kapta.)

Angster bemutatta tervét a hitközség elöljáróságának. Szakértők nagyon kedvező véleménye alapján kijelentette az elnök, hogy őt bízzák meg a munkával, de egyrészt a költségvetés összegét 3.000 Ft-ra alkudták le – ebből nem engedtek – másrészt feltételként kötötték ki a Pécsett való letelepedést és az iparengedélyt.

Angster mindjárt műhelyt bérelt a Felsőmalom u. 11-ben és hazatérve teljes igyekezettel látott a pécsi iparkezdés előkészítéséhez. Pár hét alatt befejezte megkezdett hangszer-munkáit, bútorokat, eszközöket készített magának. Gondot jelentett számára az amúgy is alacsonyan számított összegből lealkudott 600 Ft, de elfogadta, mert belátta, ritka lehetőség ilyen méretű orgonát alkotni mestermunkaként.

 

psz 1999 01 06 angster jozsef 02

 

Az orgona műszaki-szerelési terve. Hosszmetszet

 

Itt bontakozik ki az alkalom rendkívülisége mindkét fél részéről. Határozott lépésre, mondhatjuk, bátorságra van szüksége mindkettőnek. A hitközségnek tudnia kellett, hogy Angsternek nincs még referencia-munkája, bár sokatmondó bizonyítványa van Európa legismertebb orgonaépítőjétől, és felkészültségére utal benyújtott ajánlata, valamint annak személyes ismertetése, melyet a szakértők magas szintűnek értékeltek. A külföldi mesterek, általános vélemény szerint drágán dolgoztak, és a minőségre sincs mindig igazi garancia. Angster Józsefnek mindent elölről kellett kezdenie a műhely berendezésétől az itthoni viszonyokban szükséges tapasztalatokig, az alkotás önköltségét alakító sajátos tényezőkig. Tudatában volt a vállalkozás „merészségének”, ahogy ő utólag értékelte. De biztonságot jelentett számára képzettségének tudata, mely az akkor elérhető legmagasabb szintű volt, olyan művészi-technikai értékekkel, melyek teljesen újat jelentettek Magyarországon. Szerény, de rendkívül szívós, céltudatos ember volt, és ebből adódóan bátran vállalta a szakmailag újat és a feladat méreteiben rendkívülit. Tudta, ő képes ennek az orgonának kiváló megalkotására, ami szakértelmét és munkateljesítményét illeti, s ha az összeg nem lenne elegendő, egyrészt az árvetésben való tapasztalatlansága, másrészt a lealkudott rész miatt, ő vagyontalan, lelkiismerete tiszta, baj nem érheti. Közös érdek lenne megoldást találni a befejezésre. Egyébként az Angster-család anyagi helyzetét illusztrálja az apa részéről fia kezdéséhez „jussként” adott összeg: 150 Ft.

I. Manuál Pedál
1. Bourdon 16' 19. Violinbass
2. Principal 8' 20. Subbass
3. Salicional 8' 21. Octavbass
4. Flute harmonique 8' 22. Cello
5. Bourdon 8' 23. Posaune
6. Octav 4' 24. Trombita
7. Flauta concava 4'
8. Superoctav 2'
9. Mixtúra 3-6 sor 2%'
10. Trombita (átfúvó) 8'
II. Manuál Mellékváltozatok:
11. Gamba 8' Tremulant a II. Manuálhoz
12. Flauta tibia 8' Pedál Collectiv
12. Viola magica 8' Kopula I+II, P+I, P+II
14. Fluta octaviante 4' Crescendo (redőny)
15. Fugara 4' a II. Manuálhoz
16. Octavin (átfúvó) 2' Crescendo (redőny) az egész
17. Fagott et Hoboe 8' orgonához
18. Voxhumana 8'

A szóban történt megbízás alapján Angster József beköltözött Pécsre. Szekéren jöttek 1867. augusztus 21-én. Az apa hajtott, József mellette, hátul Anna húga, akit a háztartás vezetésére engedtek el. A hosszú szekér hozta József elkészült bútorait, szerszámait és a legszükségesebbeket. Angster József tehát Pécsett alapított műhelyt. Az iparengedélyt szeptember 10-i kelettel, 5510/867 számmal adta ki a tanács. Egy hónap után költözött a műhely, a nyüzsgő és hangos beszálló-vendéglőből tágasabb és alkalmasabb helyiségekbe, a Király utcában, a Búza tér sarkán álló „Hétfejedelem” vendéglő melletti házba. Itt készült el az op. 1.

A hitközség csak 1868. február 19-én kötötte meg a szerződést. Angster eddig a kezdés nehézségeivel, napi gondokkal küzdött. Felvette első munkását Brusch Ferenc asztalos személyében, később megérkezett a Svájcból hazahívott Angster János nagybácsi is. Mindkettő holtáig kitartott a mesterség mellett. Lendületes munka indult, természetesen minden kézzel folyt. Angster irányított, beszerzett, tárgyalt, maga készítette az orgona igényesebb szaktudást igénylő részeit, és mindenek előtt a részletes műszaki-szerelési tervet. Ezt csodálkozva fogadta az elöljáróság és lepecsételte. Már az 1868-as év végén sor került a helyszíni szerelésre, és ugyanebben az évben megkezdődött az első változatok intonálás-hangolása. Az orgona tehát megszólalt. Haladt a munka, de nőttek közben a gondok is. Igazolódni látszottak Angster korábbi aggodalmai. Megérkeztek a Párizsból rendelt fémsípok, ezek készítésére még nem volt berendezkedve Angster. A hitközség kiváltotta, és ezzel, valamint az eddig fizetett részletekkel kimerült a szerződéses összeg. A megrendelő azonban látta a rendkívül igényes munkát és megértő volt. A lealkudott 600 Ft erejéig további részleteket folyósított. Igaz, hogy maradt így is negatívum az orgonaépítés anyagi oldalán, de további segítséget kapott Angster a rendszeres karbantartás díjának előlegezésével.

Néhány mondat a kibontakozó új orgona jellemzésére. A 24 változatú, összesen 1284 sípot tartalmazó orgona elhelyezését szűk, „mindössze négy négyzetöl területű” helyiségben kellett az építőnek megoldania, s ez szellemes tervezéssel nagyon jól sikerült. Az emeleti, zárt helyiség boltíves nyílással és kis kinyúló erkéllyel csatlakozik a templomtérhez. Az erkélyen áll a játszóasztal, és a nyílást lezárja az orgona szokatlanul képzett homlokzata, melynek felső részét újdonságként alkalmazott redőnyfal alkotja. A redőnylevelek nyitása-zárása az orgona belsejében szóló változatok hangerejében egyenletes crescendo-decrescendo hatást kelt. A második manuálhoz tartozó vázlatok (Echo-mű) külön redőnyszekrényben vannak elhelyezve, ezekre tehát kettős redőnyhatás érvényesül. A hallgatóságban nagy lelkesedést keltett az orgonahangnak ez a hajlékonysága, mert eddig csak az egyes változatok egymásutáni be-, illetve kikapcsolása jelentette a crescendo-decrescendo lehetőségét. Érdekes, hogy Angster József a homlokzati redőnylevelekre festett sípokkal pótolta a szokásos látványt, mert a homlokzat-képzésre alkalmas sípok hangja az egész orgonára meghatározó, és ezeket nem akarta kivonni a redőnyhatás alól. Az orgonisták, szakértők kiemelten értékelték az újrendszerű ‘szélellátás’ egyenletes voltát, és különösen a mechanikus vezérlésben, a billentyűzet és a sípok alatti szelepek kapcsolatában alkalmazott légnyomatú relék hatásaként a könnyed játszásmódot. Ehhez járult a művészi intonálásban szóló változatoknak a romantikus ízlést követő újszerűsége. A barokk orgonák keményebb hangjával, gazdagon csillogó fényével szemben ezek inkább az érzelmekre ható lágyabb, teltebb hangok, a fuvolás jelleg könnyed, élénk módosulataival, a markánsan, vagy egészen finoman vonós színekkel, és a nyelves változatok meleg színű szólóival, vagy a teljes orgonahangot besugárzó, mégsem harsogó trombitáival, harsonáival.

Az 1869. március 21-én történt átadásnak és az orgona első ünnepélyes megszólalásának rendkívüli hatása tükröződik a szakértők által felvett jegyzőkönyvben. Szakértőként neves pécsi muzsikusokat kértek fel, köztük Hölzl Ferencet, székesegyházunknak az innsbrucki konzervatórium igazgatójából lett karnagyát. Néhány mondat a jegyzőkönyvből, illetőleg annak kiegészítésével készült, bővebb levélből:

... olyan mesterművet alkotott, hogy az mind a szakembert, mind a laikust őszinte csodálatba ejti.

... Ön itt a változatok együttesét olyan harmonikusan állította össze, hogy az minden hallgató szívét és lelkét ájtatosságra hangolja és ünnepi hangulattal tölti el.

... az egyes változatoknak oly hangszínt adott, mint amilyent ilyen hangszerekben csak művészek tudnak megvalósítani.

... A kettős crescendo, az Echo- és a teljes mű crescendoja, továbbá a játék közbeni be- és kikapcsolási lehetőségek révén az ügyes orgonista olyan effektusok kiváltására képes, mint amilyenek eddig alig voltak elképzelhetők.

... Ön olyan remekművet alkotott, mely a jelenkor becsületére válik, és bennünket a legmélyebb hálára kötelez Ön iránt.

Még az orgona építése közben az egyik elöljárósági tag azt mondta Angsternek: „Csináljon nekünk, Angster úr, egy jó orgonát. Kétszázan vagyunk itt mi zsidó férfiak, és mindegyikünk élő reklámja lesz Önnek!.” Az orgona híre gyorsan terjedt zenei körökben, de betartották ígéretüket a zsidó egyházközség tagjai is. Néhány mondat a naplóból: „És ők megtartották szavukat; az orgona a napi társalgás témája lett. Sok idegen jött a városba, kik részt vettek istentiszteletünkön, hogy hallhassák a szerintük csodálatos orgonát, sőt kath. papok is mentek. Báró Prandaunak lánya, Majláthné és nővére, sőt rokonai is eljöttek, hogy ezt a jó hírnévre szert tett orgonaművet hallgathassák.”

 

psz 1999 01 06 angster jozsef 03

 

Az Op. 1. átvételi jegyzőkönyvének befejező része az aláírásokkal

 

Jöttek a megrendelések először Pécs környékéről, de hamarosan küldött megrendeléseket például a szlavóniai Donji Miholjacról báró Prandau, először javítás-hangolá- sokra, majd kétmanuálos új orgonára is. Az egyre távolabbra került új orgonák már önmagukat reklámozták.

A pécsi zsinagóga orgonájának hangja, annak híre a közbejött sajnálatos események, évtizedek ellenhatásával szemben is él még az idősebb generációban és szakkörökben. Mintegy tíz évvel ezelőtt orgonaművészek elhatározták, hogy megpróbálják a lehetőség szerint megidézni a régi Angster-orgona hangját. Ennek külön időszerűséget adott, hogy elnyert ösztöndíjjal Párizsba, illetve Franciaországba készültek az ott gondosan megőrzött, karbantartott Cavaillé-Coll orgonák tanulmányozására. E cikk szerzőjének közreműködésével pár nap alatt ideiglenesen megszólaltathatóvá tették a regiszterek egy részét. A befejezés napján – belépvén a templomba – szólt az orgona, és egyesek lent állva hallgatták. Érdeklődésemre egy mondatban közölték, mi történik: „Fürdünk a hangokban!” Gondolom, nem kell ehhez kommentár, legfeljebb annyi, hogy az orgona állapota csak emlékeztethetett annak igazi hangjára. Az akcióba bevont akusztikus szakember hangfelvételt készített, és ezt magukkal vitték Párizsba. Úgy hallottam, illetékes körök örömmel fogadták és műemlék-tárgyként őrzik.

Ennek az orgonahangnak, ennek az alapjában eredeti állapotban fennmaradt orgonának teljes restaurálását tervezzük, intézzük. Nagy segítsége az ügynek, hogy magáévá tette a városi önkormányzat. Reméljük, Pécs egy újabb értéke, kulturális műemléke támad fel a kettős évforduló alkalmával.