Cikkek

Gábor Olivér: Évezredes szenthelyek Pécsett és környékén II.Jakab-hegy

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 1. szám, 2–8. oldal

Letöltés: pdf20


Gábor Olivér

 

ÉVEZREDES SZENTHELYEK PÉCSETT ÉS KÖRNYÉKÉN II. – JAKAB-HEGY[1]

 

 

 

Vannak helyek, melyeket akár évezredeken át, a világ változásaitól függetlenül is nagy tisztelet övez. E tisztelet, mely néha a vallások változását is elbírja, két okból eredhet: vagy az emberi hagyományokból, vagy pedig pusztán a hely különös voltából. Pécsett és környékén mindkettőre akad egy-egy példa. Az egyik a Szent István tér, a másik a Jakab-hegy.

A legősibb szenthelyek az őskorban valószínűleg egyediségüknek, vagy valamely hozzájuk kötődő csodás eseménynek köszönhették megjelölt voltukat. Az ember néha tabu helyként tisztelve messze elkerülte őket, máskor azonban visszajárt gyönyörködni, emlékezni és gondoskodott is róluk. így alakultak ki a szent ligetek, szent források, szent fák. Később már építményeket is emeltek. Ezek eleinte kövek, földhalmok, vagy sírjelzők voltak, legkésőbb pedig kápolnák, templomok, síremlékek. A közös pedig az volt bennük, hogy a többi helytől jól érthető jelzésekkel elkülönítve, egy-egy embercsoport számára a puszta látványnál jóval többet, valami evilágon túlit jelentettek.

A Pécsi Szemle előző számában írtam a Szent István térről, mint évezredes szent helyről.[2] A másik ilyen hely már nem Pécsett, hanem attól nyugatra található: a Jakab-hegyről van szó. Eltérően a Szent István tértől, leginkább különös szépsége, és jó fekvése miatt válhatott évszázadokon át tartó tisztelet tárgyává. Ki ne ismerné ugyanis a Nyugat-Mecsek legszebb kirándulóhelyét, a csodálatos kilátást nyújtó Zsongorkővel, és a varázslatosan vörös Babás-szerkövekkel? A Jakab-hegy vöröslő vonulatai már a 6-os útról jól láthatóak, kivált amikor a fák már elveszítették lombjukat. A hegyről pedig jó időben akár a déli határon túli hegyekig elláthatunk. Talán a különös, vörös sziklák, a szép kilátás, és az, hogy itt található a Nyugat-Mecsek legmagasabb pontja, csalták ide az embert, már az őskortól kezdve. így a hely jól védhető, megerősített, központi településsé vált a vaskorban. Tehát ugyanúgy, mint a Szent István tér Sopianae-hoz való viszonya esetében: előbb volt a megtelepedési szándék, aztán alakult ki, a már meglevő település mellett, a bronzkor végén-vaskor legelején az ismert temető. Későbbi szakrális hagyományok emlékei is fellelhetők itt, amelyek nem kötődnek a vaskori előzményekhez. Így a középkorban templomot, kolostort építettek ide. Az újkorban pedig már egész mondakör kötődik a Jakab-hegyhez, mely ismét csak nem kapcsolódik közvetlenül a középkori előzményekhez. Mégis láthatjuk, hogy három különböző korszakban is kiemelt jelentősége volt a helynek. Persze nem csak a régmúlt emberének, hanem nekünk is sok mindent nyújthat e népszerű kirándulóhely. Megtalálható itt a természetvédelmi területtől kezdve a régészeti látványosságokig minden, mégpedig közérthető tájékoztató táblákkal ellátva. Szakrális jellege azonban ma már csak a mondák és a régészeti emlékek révén él tovább.

A bronzkor vége zavaros időszak volt. A nyugalmas középső bronzkori életet először az északnyugat felől beözönlő halomsíros kultúra népe zavarta meg, majd őket hamarosan a Dunántúlon megtelepedő, már tömegtermelésre képes bronziparral rendelkező urnamezős kultúra népe váltotta fel. Azt nem tudni, hogy mennyiben jelentett ez népességcserét is egyben, de az biztos, hogy az újabb hódítók is védekezésre szorultak. Ennek bizonyítéka, hogy központi telepeik gyakran hegytetőn, vagy jól védhető helyen létesültek. Így az első Jakab-hegyi telep létrehozója is ez utóbbi kultúra embere volt. E telep körülbelül a Krisztus előtti 7. századig létezett. Ekkor, ha a késő bronzkori ember számára fájdalmasan is, de lassan beköszöntött a vaskor. Az első vastárgyakat a preszkíták hozták magukkal keletről. Elpusztult a telep, de a preszkíták nem telepedtek meg itt, legalábbis nagy számban nem. Talán csak vékony uralkodó réteget alkottak a leigázott korábbi népesség fölött. Erről tanúskodnak a sírokban talált lószerszámok és legkorábbi vastárgyak, melyek keleti eredetűek.[3] Persze elképzelhető az is, hogy a preszkíták nem hódítóként, hanem csak kereskedőként jelentek meg itt. Ugyanis egyik fő szokásukra, a régészeti nyelven csontvázasnak nevezett temetkezési rítusra (a másik rítus a hamvasztásos) nincs példa a Jakab-hegyen. Márpedig temetkezési szokásait egyetlen nép sem adja fel egykönnyen, még akkor sem, ha új területre költözik. Ezt bizonyítja, hogy az Alföldön tömegesen, a Dunántúlon pedig szórványosan (pl. Kakasd, Somlószőlős) meg is jelentek a csontvázas preszkíta sírok. Másrészt a preszkíta lószerszámok és vastárgyak Morvaországban, Ausztriában és Itália északi részén is megjelentek ekkor, ahova már biztosan nem juthattak el a preszkíta hódítók, sőt ezen legnyugatibb tárgyak valószínűleg keleti mintáról, ott, helyben készült utánzatok voltak.

 

psz 1999 01 01 gabor oliver 01

 

Jakab hegy, Babás-szerkő

 

A Jakab-hegyen ekkor új telep épült, melyet már sánccal is megerősítettek. A településtől nyugatra pedig óriási, halomsíros temető létesült. Eddigi tudásunk alapján, mivel a korábbi temető(k) helyét nem ismerjük, ekkortól[4] számíthatjuk a hely szakrális történetének kezdetét. A temető ugyanis elkülönül a településtől, önálló létesítmény: ez a végső sacrum, a halottak felkészítésének, és túlvilági útra bocsájtásának helye. Maga a temetés igen gondosan történhetett. Persze a szertartásról ma már csak a régészeti ásatások révén kaphatunk ismereteket, azon tárgyak és objektumok okán, amelyeket az idő megkímélt. A halottakat először elhamvasztották, majd hamvaikat egy sekély gödörbe tett urnába szórták. E fölé kőpakolást, vagy kisebb, jelképes kőkamrát raktak, amit még külön kőgyűrűvel, vagy kőfallal vettek körül. Az egészre pedig földhalmot emeltek, melynek magassága néha elérte az öt métert is. Az urna mellé tették a halott útravalójaként szolgáló ételt és italt, valamint szerszámait, fegyvereit és ékszereit, a halott és családja gazdagságának függvényében. A sírok elkészítésébe fektetett nagy munka, és a mellékletként berakott értékes tárgyak, melyek komoly anyagi veszteséget jelenthettek a gyászoló családnak, a régész számára pontosan mutatják a szertartás fontosságát, és a halottak presztízsét. Nagyon gondosan ügyeltek a szertartás rendjére is, hiszen minden halomsír azonos rítust tanúsít. Ezek alapján alig hihető, hogy a temetőt csak ezen alkalmakkor látogatták. Valószínű, hogy a sírokat gondozták, és gyakran megemlékeztek halottaikról a közeli telep lakói, vagyis a jól elkülönülő temető folyamatosan szent területnek minősült. Meg kell említeni azonban, hogy volt még egy kisebb temető is, nem messze innen. Ez a halomsír-csoport is ugyanazt a képet mutatja, mint a nagy temető.

 

psz 1999 01 01 gabor oliver 02

 

Jakab hegy, Zsongorkő kilátó (felülről)

 

A Krisztus előtti 2. században ismét új népesség telepedett meg itt: a kelták. Ez már a késői vaskor ideje. Ők megerősítették a sáncokat, és a római hódításig[5] laktak itt. Valószínűleg szintén létesítettek temetőt, melynek helye azonban ma még nem ismert. A késői vaskorban tehát a megtelepedéssel együtt minden bizonnyal folytatódott a szent hely hagyománya is, de erre régészeti bizonyítékunk nincsen.

A római uralom és a népvándorlás kora intervallumot jelent a Jakab-hegy történetében. Ekkor valószínűleg lakatlan volt.

A pálos kolostor már a középkorban, 1225 körül épült meg. Mindez több mint ezer éves szünetet jelentene szakrális történetünkben. Ugyanakkor mind írásos, mind pedig régészeti bizonyítékai vannak a hely lakott voltának 1225 előttről is. A krónikák beszámolnak a már eleve ott élő remetékről, akiknek Bertalan, pécsi püspök 1225-ben a kolostort építtette. Az ásatások révén pedig kiderült, hogy e kolostornak több építési periódusa is volt. Így a kolostor templomának legkorábbi formája valószínűleg 1225 előtti. Ezt támasztják alá régészetileg az itt talált legkorábbi sírok is, melyek közt női sír is volt (!), azaz a kolostor talán egy korábbi falu temetője és temploma fölé épült. A pálosok ideje alatt jelentős átalakítások történtek a környezetben. A többször átépített, sőt erődített kolostor mellett megépült a mesterséges víztározó, és a Közép-Európában egyedülálló vízszintes „sivatagi kút”[6]. Maguk a szerzetesek itt éltek és itt is temetkeztek. Sírjaik szintén előkerültek az ásatások folyamán. A kolostor és a sírok ismeretében nem igényel tehát különösebb magyarázatot a hely szakrális volta.

 

psz 1999 01 01 gabor oliver 03

 

Jakab hegy, Zsongorkő

 

A pálosok a török időkig maradtak itt. A hódoltság ideje csakúgy, mint annyi más helyen, a Jakab-hegy életében is szünetet jelentett, hiszen a mohamedánoknak igazából nem volt fontos egy keresztény szerzetesrend támogatása. A törökök egyébként is jobban tolerálták a reformáció idején létrejött, újabb keresztény irányzatokat, mint a katolicizmust.

A hódoltság után azonban helyreállították a megmaradt épületek egy részét. Ezen munkálatok kezdeményezői újra a szerzetesek voltak. Rajtuk kívül azonban már új lakók is jelentkeztek. 1745 után ide vonultak el azon egyházi, vagy világi személyek, akik a világtól távol saját lelki épülésüket óhajtották szolgálni. Mivel kényszervezeklésre „bűnösök” is érkeztek ide, volt a helynek egyfajta, nem világi, penitenciális jellege is. A fentebb már említett, felemelően szép környezeti adottságok révén nyilvánvalóan alkalmas volt a Jakab-hegyi telep arra, hogy az ideérkezők a világtól elvonulva megtisztuljanak. Így ekkor ismét csak keresztény-szakrális cél szolgálatát segítette elő a hely szépsége, elzártsága.

II. József, uralomra kerülése után egy évvel rögtön megkezdte a szerzetesrendek feloszlatását, melyet VI. Pius pápa 1782. évi közbelépése sem tudott megakadályozni. II. József végül 1786-ban írta alá feloszlató rendeletét. Ekkortól számíthatjuk a kolostor lassú elnéptelenedését, ami nagy változást jelent a Jakab-hegy szakrális életében. Hivatalosan megszűnik „szent hely” jellege, ugyanakkor kezdi szétsugározni a hozzá kötődő szakrális képet. Megkezdődik a hajdani épületek építőköveinek elhordása, ám az egykori templom felszentelt tartozékainak egy részét a környék templomai megmentik a maguk számára. Ettől kezdve a hegy misztikus jellege leginkább a környék lakossága által mesélt mondákban ölt testet. A egyszerű emberek lassan elfelejtik az egykori kolostor létezését, és a romok alapján várról kezdenek mesélni. A vár alatt elásott kincsről: arannyal és ezüsttel töltött kádakról beszélnek, melyeket egy sárkánnyá, és egy kakassá változott király őriz. Ugyanígy, a jóval régebbi, vaskori sáncok a tanultabb emberek számára kezdettől fogva avar gyűrűnek minősülnek. Bár Magyarország területén bizonyíthatóan eddig még nem találtak nagyobb avar sáncot, mégis nem ritka dolog ez a félremagyarázás. Az alföldi hatalmas sáncrendszert, melynek egyes részeit hol Csörszároknak, hol pedig Ördögároknak nevezik, sokáig maguk a régészek is avar korinak hitték. Ma már tudjuk, hogy szarmaták építették, római támogatással. A Jakab-hegyi sáncokat mégis, nyilván a hagyomány folytán a mai turista térképek még mindig avar gyűrűnek tüntetik fel, jóllehet legkésőbb Török Gyula 1940-es évek végén végzett-, illetve Maráz Borbála 1976-tól megkezdett újabb ásatásai nyomán világossá vált igazi koruk.

A legismertebb monda talán a Babás-szerkövek eredetéről szóló. Eszerint két gazdag, de fukar család nem adott alamizsnát a faluba vetődő koldusnak. A koldus erre megátkozta őket: „Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak vagytok!” Az átok fogott. Amikor a két család lányai eladósorba kerültek, verseny kezdődött köztük, melyikük esküvője lesz pompásabb. Az egyik menet éppen lefelé jött a kápolnától, amikor az út legkeskenyebb részén szembetalálkozott a felfelé igyekvő másik menettel. Egyik sem akart kitérni a másik útjából. Fogadkoztak, hogy inkább kővé válnak. Amikor pedig elhangzott a fogadalom, abban a pillanatban kővé is váltak az átok nyomán. Így a Jakab-hegy déli oldalán végighúzódó, vörös homokkősziklák sora nem más, mint vőlegények, menyasszonyok, szekerek, lovak és násznépek hosszú menete. A Zsongorkőhöz is fűződik egy monda. Ez nem meglepő, hiszen a hegy déli lába fölé kinyúló szikla talán az egész Mecsek legszebb kilátását adja, és mindenképpen feltűnő jelenség. Zsongor vitéz embereivel kiszabadította kedvesét, Marikát a török fogságából. Az őket üldöző törökök elől ugrottak le mindketten lovastól a Zsongorkőről a mélybe. Természetesen halálukat lelték, de emléküket megőrizte e monda.

Végül szólni kell a „kortalan” szakrális jellegekről. Az egyik a Zsongorkő fölött levő Remetebarlang, mely tulajdonképpen egy sziklába vájt, rövid alagút. Érdekessége, hogy a barlang nem mészkőbe vájódott, hanem homokkőbe, ami szokatlan jelenség, így a geológus szakemberek szerint is elképzelhető, hogy nem a víz munkájáról, hanem mesterséges létesítményről van szó. Ezt sugallja az is, hogy a szikla körül, melyben a barlang van, egy katlanszerű mélyedés található, melyet apró „sáncgyűrű” vesz körül, mintha őskori áldozóhelyről lenne szó. Régészeti kutatás azonban itt még nem folyt, így e feltételezés egyelőre találgatás, mind a barlang használatának idejét, mind pedig esetleges mesterséges voltát tekintve.

 

psz 1999 01 01 gabor oliver 04

 

Jakab hegy, a pálos kolostor romjai

 

A másik kortalan jelleg a Babás-szerkő elnevezés. Mivel egyértelműen ősi magyar (és nem is idegen nyelvből régen átvett) megnevezésről van szó, azt azért biztosan állíthatjuk, hogy eredete 895 utáni. De már kétséges az, hogy magyar elnevezése idején a névadók a szerkövekkel kapcsolatos korábbi hiedelmekre utaltak-e, vagy a velük azonos korú mondái elemekre. A megnevezés hármas szóösszetételből áll, melyben a legutolsó tagot, a szót nem kell indokolni. Azonban a baba szó mindenképpen képiségre utal, mely a vörös homokkőszikla alakzatokba beleképzelt emberi alakokat fedi, mint ahogy azt a ma élő monda is mutatja. A helynév ősiségére persze ez a végső soron gyermeknyelvi eredetű szó sem utalhat, hiszen szinte minden európai nyelvben máig megvan, valószínűleg az ősidőktől kezdve.[7] A szer szó a legérdekesebb. Eredete túlmutat nemcsak a honfoglalás korán, de a finnugor koron is. Ősi uráli szó. Eredeti jelentése valószínűleg sor lehetett. Jelentéstartalma mára a finnugor nyelvekben jelentősen kibővült.[8] Ha megfigyeljük, a Babás-szerkövek valóban akár sziklasorként is felfoghatók, mint ahogy a mondában valóban két esküvői menetet jelképeznek. Tehát az eredeti sor jelentés elfogadható a névben. Ugyanakkor tudjuk, hogy honfoglaláskori Ópusztaszer helynevünkben már esetleg valami bővítettebb jelentéstartalom lelhető fel. A monda szerint itt osztották fel a vezérek Magyarország területét egymás között, azaz rendet, sorrendet alakítottak ki egy szertartás keretében. A jelentéstartalom tehát itt sem mond ellent az eredeti sor jelentésnek. Viszont a magyar nép történetében oly fontosnak bizonyuló szertartás révén Ópuszta szer belépett a mondák világába, tehát bebizonyosodik, hogy a szer jellegű helynevek közt igen régi is akad, mégpedig mitikus töltéssel. így nem kizárt, hogy a Babás-szerkő helynév is ilyen régi, kultikus elnevezés. Erre utal a hozzá fűződő monda, mely azt az alapvető emberi magatartást tükrözi, hogy mindent meg kell magyarázni, legfőképpen a különös dolgokat. Még akkor is így van ez, ha csak transzcendens magyarázatot találunk rájuk. A szer szó képzett, és szóösszetételes alakjai közt ugyanis vannak vallási jelentésűek is.[9]

A Jakab-hegy mint szent hely, csak néhány dologban hasonlít a Szent István térhez. Hasonlít abban, hogy szakrális története több mint egy évezredre tekint vissza, és hogy temető, valamint templom (=pálos kolostor) is létesült rajta. Ennél fogva középkori története már szintén a kereszténységhez kötődik. Hasonlít abban is, hogy falakkal vették körül egy részét az őskorban és a középkorban, csakúgy mint a középkori püspöki várat. Végül pedig történetében ugyanúgy voltak „üres időszakok”, mint a Szent István tér történetében. Persze különbség is akad bőven. A Jakab-hegy jóval magasabban, erdős területen fekszik, így jobban védhető, ugyanakkor éppen ezért a vízutánpótlást mesterséges vízgyűjtőkkel kellett biztosítaniuk az itt lakóknak. Az ember jóval előbb (Kr.e. 1000 körül, a késő bronzkorban) telepedett meg itt, míg a Szent István tér első régészeti emlékeit a római korból ismerjük. Továbbá a Jakab-hegynek az őskorban, a Szent István térnek pedig a római korban és a középkorban volt központibb szerepe. Legfőbb különbség azonban az, hogy szakrális történetét, ellentétben a Szent István térrel, nemcsak a keresztény vallás határozta meg, hanem azon kívül még őskori, pogány kultuszok is.

 


[1] Köszönet Kárpáti Gábornak, mint a Jakab-hegy régészeti emlékei legjobb ismerőjének, a cikk megírásában nyújtott segítségért

[2] Évezredes szent helyek Pécsett és környékén I. In: Pécsi Szemle 1998. ősz-tél 4–10. p.

[3] A leletek egy része a JPM Régészeti Múzeumának állandó kiállításán megtekinthető

[4]  A latin és görög szerzők által illír-pannonoknak nevezett népesség korától

[5] Azaz időszámításunk kezdetéig

[6] A viszonylag kis mélységben levő vízzáró réteg miatt vízszintesen helyezkedik el. A hasonló sivatagi kutakat vádi-nak nevezik

[7] Vö.: pl. angolban a baby, vagy a törökben a baba stb. In: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1967./I köt. baba címszó alatt

[8] A magyar nyelvtörténeti-etimológiai szótára. 1967./III. köt. szer címszó alatt

[9] Vö.: szerpap, szerzetes, szertartás stb.