Cikkek

Kárpáti Gábor: Laudator temporis acti - letűnt idők dicsérője. Művelődéstörténeti gondolatok egy zsebóra kapcsán

Pécsi Szemle 1999. (2. évf.) 1. szám, 17-22. oldal

Letöltés: pdf20


Kárpáti Gábor

LAUDATOR TEMPORIS ACTI

– letűnt idők dicsérője

Művelődéstörténeti gondolatok egy zsebóra kapcsán

1980-ban az akkor még magát megnevezni nem engedő Wágner László pécsi polgár tanár és műgyűjtő a dolgozat írójának egy érdekes tárgyat adott a következő szavakkal: Nézd, mit találtam a bükkösdi iskola egyik szekrényének tetején mindenféle vacak világháborús érme között. Neked adom, ez a dolog nem magángyűjteménybe való. Az ajándékozóval együtt a tenyérében elférő bronzöntvény mibenlétét rögtön meghatároztuk: zseb- (vagy kézi-) napóra, amit a rajta feltüntetett évszám bizonysága szerint 1465-ben készítettek.

A napóra leírása:

A napóra vízszintes számlapú égi pólusra irányított árnyékvetővel (gnomon), ún. polossszal ellátott árnyékóra. Alaplemeze egy pajzs alakú bronzlemez, amelynek szélén az óraosztás skálája van, közepén besüllyesztett kerek dobozban volt egykor az iránytű a pajzs kerek (északi) végén csuklós pánton egy hosszúkás nyitható nyelv van, a nyelvet felnyitva merőlegesen az alaplemezre egy selyemfonál feszült ki a vízszintes síkhoz ferdén, ennek árnyéka mutatja a helyi napórai időt.

Az óra központi részét a tájoló alkotja. Az iránytű-dobozt fedő üveg-, vagy csillámlemez eltűnt a számlapvilágtájakat azok latin nevének rövidítésével jelzik, az észak-dél tengelyt az iránytű ágyán belül egy nyíllal hangsúlyozzák. Ez a nyíl egyben az óra tengelyét is jelzi.

 

psz 1999 01 03 karpati gabor 01

 

A pécsi napóra rajza nyitott állapotban

 

A számlap a pajzs peremén van, az egész órákat rövid egyenes vonalak és jellegzetes gótikus stílusú beütött arab számjegyek jelölik. A félórákat pontok mutatják. Az óraskála reggeli fél öttől esti fél nyolcig tart.

A napóra déli részében igen érdekes áttört díszítés látható: két, arccal egymás fele forduló majomszerű lény, amelyek egy fára lépnek fel. A majmoknak nincs farkuk, átmenet az ember és az állat között: asztrológiai jelkép, ami a téli és a nyári napfordulóra utal. A legközelebbi, világszerte ismert párhuzama a híres prágai Orlojon látható (amit a mi óránkkal azonos időben építettek). A kompasz fedőlemezén egy jellegzetes négy karéjos középkori díszítmény látható, közepén egy üres pajzzsal, az alsó részén a készítés évére utaló beütött számjegyekkel: 1465. (a mai közismert 4-es számjegy egyébként Albrecht Dürer újítása). A bronzöntvény, a felület technikai kidolgozása és a kijelzés finom vésnöki munka, ami leginkább a napéjegyenlőségi majmoknál figyelhető meg. Ez az óra saját korának méréstechnikai csúcsteljesítménye volt. Abban az időben alkották, amikor a művelt emberek világról alkotott képébe beletartozott a csillaghit, és a vele együtt mélyen átérzett predesztináció. Számtalan horoszkóp maradt fenn e korból. Ezeket néha magukat tudósnak kikiáltó szerencselovagok, de igen sokszor a tudományos elithez tartozó kutatók készítették. Az időérzet és az idő megértésére irányuló igény a kor képzőművészetében is jelentkezett. Dürerről tudjuk hogy horoszkópot készített, szám-mágiával is foglalkozott. A mi napóránk is egyben képző- művészeti alkotás: XV. századi design, amit együtt a tudósokkal az igényes, művészi kéziipar hozott létre.

 

psz 1999 01 03 karpati gabor 02

 

A pécsi napóra, felülnézeti rajza

 

Az idő legegyszerűbben mérhető részét a nappal és az éjszaka egységéből ösz- szetevődő nap alkotja. A napszakok természetes nagyobb időegységeit először egy földbe szúrt bot (gnomosz) árnyékának változásával finomíthatták. Mintegy 30 évszázaddal ezelőtt a babiloni birodalomban osztották fel a nappalt és az éjszakát 12-12 órára, valószínű, hogy ők találták fel a percet és a másodpercet is, mint filozófiai fogalmakat. A régi korok hatalmas napóráinak romjai a világ több helyén előfordulnak, ilyen a Stonehenge, a perui sziklapillérek, a dzsajpuri obszervatórium, az azték kalendárium kövek stb. A földbe szúrt bot királyi testvérei a híres egyiptomi obeliszkek.

A napórák használata folyamatos. Fejlődésében döntő volt a mágneses iránytű elterjedése. Ez a keleti találmány valószínűleg arab hajósok közvetítésével került Európába a XII–XIII. században, ahol újrafelfedezőjeként több nevet is felsorolnak. A pontos tájékozódást biztosító műszer jelentősége a napórák készítésében forradalmi volt, mert függetlenítette a készítőket a napéjegyenlőség terminusától. A tengerészek (és a csillagászok) hamarosan érzékelték a mágneses észak-dél tengely eltérését a világtengelytől. A mágneses eltérésnek a felfedezése és megmérése a német területhez kötődik, éppúgy, mint a napóra és a tájoló kombinációja. Ezeken néha a mágneses eltérést is jelzik (a mi óránkon is megfigyelhető ennek a nyoma).

 

psz 1999 01 03 karpati gabor 03

 

A legközelebbi párhuzam: a II. Pál pápa képmásával díszített napóra

 

psz 1999 01 03 karpati gabor 04

 

Regimontanus napórával

 

Az óratípus kifejlesztésében döntő szerepe volt a bécsi Georg Peuerbachnak és tanítványának Johannes Müllernek, akit szülővárosa Königsberg latin nevén ismer a művelődéstörténet: Johannes Regiomontanus. Mindketten kapcsolatban állottak Vitéz Jánossal, akinek több művüket ajánlották. Peuerbach saját matematikai és csillagászati kutatásán túl igazi humanista tudósként az ókori görög szerzők megismerését tűzte ki céljául. Csillagászati munkái a Theoretica novae planetárium, a Tabulae Waradiensis es tanítványának nagyszerű csillagászati műve, amit Magyarországon írt, a Tabulae directionum profeciumque a kopernikuszi világkép kialakításában döntőek voltak. Vitéz János a pozsonyi Academia Istropolitana tanárai közé meghívta Regiomontanust, aki 1471-ig működött ott.

Néhány szót Regíomontanusról (1436–1476): 12 évesen a lipcsei egyetem tanulója, itt kiszűri a az 1448-ban megjelent Guttenberg kalendárium hibás csillagászati adatait. 1450-től mint a bécsi egyetem hallgatója évkönyveket számol ki, horoszkópokat készít (többek között III. Frigyes német-római császárnak), itt figyel fel tehetségére Peuerbach (1423–1461) magiszter, aki új bolygóelmélet kialakításával foglalkozott. Regiomontanust maga mellé veszi, aki 21 évesen magiszter lesz, és papi szolgálatba lép.

Bessarion bíboros pápai legátus Bécsben megismerkedik Peuerbachhal, és az Almagest kivonatolására felkéri. Peuerbach váratlan halála miatt a feladatot Regiomontanus vállalja át, és a bíborossal 1461 végén Rómába utazik.

1462-ben az Almagest kivonat Epitome címen elkészült. Rómában a háromszögtannal foglalkozik, lerakja a trigonometria mai rendszerének alapjait. Folytatja csillagászati megfigyeléseit, sürgeti a naptárreformot. Összetűzésbe kerül Trapezuntius-szal az Almagest-magyarázatok ügyében. Ekkor érkezik Janus Pannonius Itáliába, aki Vitéz János megbízásából többek közt a leendő új magyarországi egyetem magisztereinek összehozására törekedett. Valószínű, hogy ezután két évig Magyarországon az esztergomi érseki udvarban tartózkodott. 1468-ban Budán van a királyi udvarban. Itt írta Bessarionnak azt a levelet is, amely Trapezuntius munkájában szereplő badarságokról szól. Magyarországi működésének utolsó nyoma 1471. március 15., amikor Esztergomban a Jupitert észlelte. Áttelepszik Nürnbergbe, ahol létét a magyarországi dotáció is biztosítja, de új mecénása Bernhard Walter segítségével finommechanikai műhelyt, nyomdát és csillagdát létesít. 1474-ben 53 természettudományos mű közreadásának tervével áll elő. Köztük szerepel a Tabulae directionum „udus Pannoniensis”(Pannoniai játszadozás) is. Kalendáriumokat ad ki németül és latinul. Rendszeres csillagászati megfigyeléseit Albrecht Dürer házának erkélyén (nyilván a művésszel együtt) végzi. VI. Sixtus pápa váratlan felkérésére Rómába utazik a naptárreform kialakítására. Barátai tanácsai ellenére elutazik az ellenséges környezetbe. Római tevékenységéről semmit sem tudunk, csupán azt, hogy 1476 júliusában meghal.

A kort, és híveit halála élénken foglalkoztatta. Hívei szerint elhunytát Trapezuntius okozta. Erre utal Dürer 1514-ből való Melancolia rézkarca, ami tele van Regiomontanus erőszakos halálának szimbólumaival, sőt egyesek kirablását is érzékelik ebben a „képrejtvényben”, pl. a kép jobb alsó sarkában egy emberi alak van, akinek keze egy erszény után nyúl, a nőalak térdén Regiomontanus halotti maszkja látható, ami felé két kéz nyúl.

A tárgyalt időben csak Peuerbach és tanítványa, Regiomontanus készített ilyen napórát Bécsben és később Nürnbergben. Nyolc ilyen órát ismerünk:

  1. /1451-ben készült III. Frigyesnek. Az ábrázolás: a császár címere, sas és két vadember.
  2. /1453: díszítése két vadember
  3. /1455: díszítése két vadember, a fedőkorongon csillagóra
  4. /1455: díszítése két vadember
  5. /1456: díszítése két vadember, csillagóra
  6. /1463: díszítése az iránytű fedőjén IHS betűk
  7. /Dátum nélkül. Díszítése az iránytű-fedőn II. Pál pápa képe, két majom-figura, középen stilizált fa.
  8. /1465: díszítése az iránytű fedőjén üres címerpajzs, és két félmajom (ez a pécsi óra)

 

 

Kié lehetett a pécsi óra?

 

Területünkön csak egyetlen olyan történelmi személyiséget ismerünk ebben a korban, aki nyílt szellemmel fordult az újdonságok és a tudomány felé: Janus Pannoniust. Ő az, aki ugyanannak a szellemi elitnek volt a tagja, mint az órát megalkotó Regiomontanus, és ugyanahhoz a hatalmi elithez tartozott, mint egy másik hasonló óra tulajdonosa, III. Frigyes császár.

A költő a 60-as évek derekán kezd asztrológiával foglalkozni, bár ahogy Galeotto Marzionak írja: „... jó asztrológus nem vagyok ugyan. Én – Istennek hála! – horoszkópok meg csillagjósok nélkül elég boldogan éltem ez idáig, s remélem élek ezután is. Regiomontanust Janus már régebb óta ismerhette nagybátyja, Vitéz János környezetéből. Kettőjük személyes kapcsolatában döntő változást hozott az 1465 (!)-ös év amikor nagybátyja és Mátyás király megbízatására kieszközölte az Academia Istropolitana megalapításához szükséges pápai jóváhagyást II. Pál pápánál. Valószínűleg Janus-szal együtt jött Magyarországra. Pécsi tartózkodásáról nem tudunk, bár nehezen képzelhető el, hogy a pécsi János püspök nem mutatta volna meg a püspökvár tornyában berendezett obszervatóriumát. Óránk (mindez feltételezés, vagy talán álom) lehetett tehát Janus Pannoniusé is, kaphatta akar a csillagásztól közvetlenül 1465-ben, amikor a két közép-európai a művészet hónában, Itáliában találkozott. Álljon itt bizonyságul Janus csodálatos csillagászati témájú költeménye, Weöres Sándor fordításában:

 

NYÁRDÉL EGÉN RAGYOGÓ CSILLAG

 

Déli verőfényben mért villog az üstökös ott fenn?

Rendbontó csillag: nappal a földre ragyog.

Már az Oroszlánnak feketés-rőt fürtözetén át

fölfelé hajtja a nap nyári, heves lovait,

és nem hagyva a sok kusza árnyat hosszúra nőni,

függelyes nyilat ont Afrika népeire.

Minden lángol most: ilyenkor a szép szűzi égbolt

nem tűr egy szeplőt, foltot az arculatán.

Mélykék köntösű éjt telehintő mennyei fények

lángba – vakult seregét rejti el a nappali ég,

ám egy nagy jövevény, bátrabban, mint valamennyi

fenn – égő nappal mit se törődve vakít.

Minden időszakban süt e bíbor–tüzű kométa,

csóv–uszálya nehéz háborúval fenyeget.

Ó, te akár Jupiter légy, legfőbb úr a magasban,

vagy Vénusz kedvelt bájteli csillaga tán,

vagy fiatalos lobogás, kit az isten rendel az égre,

hogy te segéld Phoebus lankadozó erejét,

ó, te szerencsefi, fent versenghetsz nap sugarával,

s nem csak a zord éjnek mennyei ékszere vagy,

gyászt, szomorúságot sose hozz, kedvezzen fényed,

űzd el a balvégzet gyilkait és cseleit!

Győzd le Saturnus vad hidegét, és Marsot, az ártót,

mérsékletre tanítsd, nagy heve kárt ne tegyen:

add, hogy az Arcturus viharától félni ne kelljen:

hosszas záporesőt már sose öntsön a Kos:

édes arany szöllőnk Gida zord jéggel le ne verje,

el ne aszalja a dús völgyet a Kánikula,

bősz Orion a hajóst tenger mélyére ne döntse,

szablyát és buzogányt rázva a bárka felett,

s óvja a jó Castor tarajos-habú áradat ellen,

s révbe vezesse a hét-csillagú Medve kegye.

Föld a vetett gabonát majd százszor visszafizesse,

sok halat adjon a víz, jó levegő madarat.

Kínzott földünkön veled újra viruljon a béke,

zárja be végképpen Janus a fegyvereit.

Minden népnek hozz virulást és tiszta szerencsét,

mégis főképpen Pannóniára tekints:

űzd a nyilas törököt mind Hellespontuson által,

kit most hűtlenül hord mifelénk a Duna.

Tiszteljék a királyt az urak, s a király velük együtt

kormányozza szívét, jóra vezesse honát.

Így léssz legnemesebb a rózsa-világú tüzek közt,

s lángot-ölő habokat már sose érj nyugaton.