Cikkek

Barcza Tibor: Ki volt Abay (Neubauer) Gyula?

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 116-120. oldal

Letöltés: pdf20


Barcza Tibor

 

KI VOLT ABAY (NEUBAUER) GYULA?

 

 

 

Az 1998. május 30-án, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 15/1998. (05.10) sz. rendelete alapján a Janus Pannonius Tudományegyetem Baráti Társasága a XXI. Egyetemi Napok 1998. évi rendezvényének keretében felavatott emléktábla a Király utca 1. sz. ház falán büszkén hirdeti, hogy 1946 és 1965 között:

Az avatóünnepségen dr. Vargha Dezső, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület nevében köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Sipos Béla, az egyetem rektorhelyettese méltatta Abay professzor munkásságát.[1] Ezt követően dr. Tóth József, az egyetem rektora leleplezte az emléktáblát, és a JPTE nevében elhelyezte a megemlékezés virágait. Őt követte dr. Kengyel Miklós, a jog- és államtudományi dékánja, végezetül dr. Barcza Tiborné Abay Gerda, az ünnepelt leánya. Záróbeszédében Vargha Dezső külön megköszönte a család hozzájárulását az emléktábla kőlapjának biztosításával, mely Finnországból, a dél-karéliai Ylámaa körzetéből származik.[2]

 

psz 1998 03 04 19 barcza tibor 01

 

Neubauer Gyula 1891. augusztus 15-én született Budapesten, Neubauer Károly és Müller Mária egyetlen gyermekeként. Távol a családtól, a Szepes megyei Iglón[3] járta ki az elemi iskolát és kezdte a gimnáziumot, majd édesanyja halála után Budapesten folytatta tanulmányait. 1909. június 10-én érettségizett a VI. Kerületi Főgimnáziumban. 1909. októberében lépett állami szolgálatba. Eleinte díjtalan gyakornokként, később, az előírt állam- számviteltani, illetve pénzügyi fogalmazói vizsgák letételével, a megfelelő hivatali beosztásban dolgozott. 1910 januárjában beiratkozott a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karára. Nehéz anyagi körülményei okán egyetemi tanulmányait munkával párhuzamosan volt kénytelen végezni. 1913. december 6-án avatták az államtudományok doktorává, a gazdasági érdekképviseletek parlamenti szerepéről szóló értekezése alapján.

1914. augusztus 2-án az általános mozgósításkor bevonult a cs. és k. 3. számú tiroli császárvadászezredhez Trientbe.[4] Szeptember 1-jétől a III. menetzászlóaljba osztották be, szeptember 28-án indultak az orosz harctérre. December 29-én megsebesült Radlow-nál,[5] könyöksérülésével kórházi ápolásra szorult. Többszöri felülvizsgálat után 1918. február 26-án 30%-os szolgálat képtelenséggel elbocsáttatott.

Ötödfél évvel korábbi doktori értekezése lényegi részét Der Zukunftstaat címmel őrizte meg az utókor számára a Breslau városában[6] megjelenő, Ludwig Stein szerkesztette Nord und Süd 1918. áprilisi száma. Ez volt tudományos pályára lépésének a nyitánya.

1923-ban feleségül vette a nagykanizsai születésű Mathia Máriát. Még ez évben temette édesapját. 1924-ben született első leánya, Ingeborg Mária. Családi körülményeinek változásán túl az időszak a szakmai töltekezés jegyében telt, melynek eredményeként jelent meg 1927-ben A határhaszon elmélet bírálata című könyve. Ennek alapján habilitálta a pécsi Erzsébet Tudományegyetem 1928-ban a közgazdaságtan magántanárává. Ezen könyvét a Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben Weisz Fülöp-díjjal illette. A könyv leglényegesebb részei külföldi folyóiratokban is megjelentek német nyelven, az osztrák iskola hívei körében nagy elismerésre találva.

1927-től úgyszólván évente adta közre egy-egy hosszabb tanulmányát a Közgazdasági Szemle. Részben ezekkel, részben egyéb, írásban ki nem dolgozott témákkal lépett a Magyar Közgazdasági Társaság nyilvánossága elé az előadóüléseken.

Az 1929/30-as tanévet magyar állami ösztöndíjasként Berlinben töltötte, míg a következő tanévben a London School of Economics ösztöndíjasa volt.

1932-ben megszületett másik leánya, Gerda Muriéi.

1933-ban külföldi ajánlásra tagja lett a chicagói The Econometric Society-nek és a londoni Royal Economic Society-nek, valamint az Institut International de Sociologie-nak. A Magyar Statisztikai Társaság 1934-ben fogadta tagjai közé. 1936-ban a Szent István Akadémia tagja lett, majd 1939-ben Földes Béla, Heller Farkas, Fellner Frigyes, Navratil Ákos és Balás Károly professzorok ajánlására a Magyar Tudományos Akadémia választotta levelező tagjául. Akadémiai székfoglalóját 1940. június 10-én tartotta.

Megelőzően, 1938. május 14-én egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. 1940-ben fordításában megjelent magyarul Thomas Róbert Malthus Principles of Political Economy considered with a View of their Practical Application című könyve. 1942. január 1-jén elnyerte a miniszteri tanácsosi címet, akkor már az anyagbeszerzési és szállítási ügyosztály vezetőjeként. Munkába állása óta végig a Magyar Királyi Dohányjövedéki Központnál dolgozott.

1942/43 telén a budapesti szabadegyetemen A világgazdaság válaszúton címmel tartott előadássorozatot. Ennek anyaga könyvalakban is megjelent 1943-ban, melyre 1944-ben, valamint 1945-ben megerősítve, az MTA Chorin Ferenc-díját kapta.

Családnevét 1943 májusától belügyminisztériumi engedéllyel Abay-ra magyarosította. Hazafiságához soha semmi kétség nem férhetett, ugyanakkor családja eredetét sem tagadta meg. Nagy becsben őrizte azt a levelet, mellyel a kiegyezés után szudétanémet nagyapját a felvidéki bányamesteri hivatalban való megmaradásra kérik. Ez egyben a magyar állampolgárságot is jelentette a számára. Innen hát a büszke utód névválasztása.

 

psz 1998 03 04 19 barcza tibor 02

 

Abay Gyula székfoglaló beszéde a Magyar Tudományos Akadémián

 

A Pannónia 1943. decemberi számában Nemzetiségi elv és magyarság címmel megjelent tanulmánya szerepelt a magyar béketárgyalások előkészítésében is, mert az utódállamok népszámlálásaiból vett, és magyar szempontból kiértékelt adatai ugyanabban az értelemben magyar kormányjegyzékek érvelésébe is belekerültek.

Vasváry Ferenc nyugállományba vonulása után 1944. július 29-én egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a pécsi Erzsébet Tudományegyetem közgazdaságtan és statisztika tanszékére, a jog- és államtudományi kar egyhangú meghívására. A háborús események miatt 1944 őszén csak hat hétig tudott az egyetemen működni. Az ostromot családjával Budapesten vészelte át.

1945 márciusában gyalogutakkal tarkítva öt nap alatt ért le Pécsre, és azonnal bekapcsolódott az addigra már újraindult oktatásba. Ellátta a közgazdaságtan- és pénzügytani tanszék vezetését, helyettesítve Su- rányi-Unger Tivadart, aki a háborút követően nem tért vissza, a New York állambeli Syracuse University professzora lett. Faluhelyi Ferenc halála után a Kisebbségi Intézetet is átvette. Ilyen minőségben szerkesztette a Nemzetiségi Szemle című folyóiratot, melynek 1945. évi, illetve az 1946. első félévi számában megjelent memorandumok is a háború utáni rendezést kívánták elősegíteni. 1945 őszén, a szűkös időkben rendkívüli teljesítménynek számított száz lapos terjedelemben közzétenni egyetemi előadásainak mintegy harmadát. Bevezetés a statisztika tudományába hiányzó részeinek megjelentetésére nem kerülhetett sor, jóllehet a folytatás vázlatát a könyv utolsó lapján a fejezetcímeket is felsorolta.

Ugyancsak 1945 őszén a Társadalomtudományi Kör rendezvénye keretében Két világ között: kapitalizmus, vagy kommunizmus című előadásával válaszolt a Moszkvából nem sokkal azelőtt hazatért egyetemi tanár, Rudas László: Materializmus és idealizmus a társadalomtudományban című, négy héttel korábban tartott vitaindító előadására. Akkor ugyan hangzottak el hozzászólások részéről is, melyek nyomán spontán vita bontakozott ki, a tervezett vita azonban elmaradt. Rudas professzor a válaszelőadáson nem jelent meg. Emlékezetes volt hozzászólása Lukács György előadásán is, ahol korreferensként vett részt.

Azonban nemcsak szakmai összejöveteleken szerepelt tevékenyen, hanem egyéb alkalmakkor is, ahogy pl. a Pécsi Katolikus Kör 1946. december 1-jén rendezett I. Adventi Estjének műsorán az akkorra összeállított Karácsonyi emlékek című írását olvasta fel. A két világháborúval határolt harminc esztendő öt karácsonyának feltoluló emlékei sorában a legfrissebb óta is már két esztendő telt el. Nem volt az a két esztendő sem drámai pillanatok híján, s mint írja: magyarok bajától, csallóköziek jajától telített ma is a levegő. De azért mégis, mintha feltápászkodtunk volna a földről és igyekszünk előre nézni, mert a vigasztalanságban is megmaradt, és a két esztendő nagy haladásával megerősödött a hitünk a jövőben. Csak növelheti ezt a hitünket, ha egy pillanatra visszatekintünk, és felmérjük mindazokat a szakadékokat, amelyek között a múltban szédelegve, de leszédülés nélkül elhaladtunk, mindig megtalálva az utat legalább egy lépéssel újból előre. Így próbálta fenntartani a reményt a nehéz időkben is.

1946/47-ben a pécsi egyetem jog- és államtudományi kara dékánja, 1947/48-ban prodékánja volt.

The Econometric Society 1948-ban tartott hágai találkozójára a bejegyzett előadók között szerepelt General equlibrium and economic planning című értekezésével. A kiutazáshoz azonban útlevelet nem kapott. Kényszer-nyugdíjaztatása 1948. november 8-ával véget vetett egyetemi pályafutásának. A zöldhatáron át kijutva, egy héttel később már politikai menekültként jelentkezett az International Refugee Organisation bécsi képviseletén. Néhány hónapos kint tartózkodása alatt külföldi kapcsolatai segítségével remélt méltó elismerést jelentő pozícióhoz jutni. Eközben volt alkalma és lehetősége újabb szakmai tanulmány megírására, mely a Zeitschrift für Nationalökonomie Hans Mayer 70. születésnapjára megjelenő 1949-es XII. kötetének 2–4 füzetében Die groBe Wende der Volkswirtschaftslehre címmel jelent meg.

1949 februárjára hazatért, s noha nem sokkal azután a kitöltendő űrlapot eljuttatták hozzá, innen már nem volt módja a Marquette University[7] tanári állását megpályázni.

Az MTA 1949. október 31-én tartott ülése által elfogadott alapszabályok értelmében szavazati joggal nem rendelkező tanácskozó taggá „választatott”. 1950 májusától hasztalan kínálta az Akadémiának előadásra és vitára a marxi antinómia megoldásáról szóló tanulmányát, melynek hat lapos kéziratát Lukács Györgynek adták át elbírálásra, érdemi választ erre nem kapott. Nem adta fel: a tudományos doktori fokozat igénylésére 1951. decemberében a Tudományos Minősítő Bizottsághoz benyújtott kérvényében ezen tanulmányát jelölte meg bírálatra. Kérvényét azonban 1952-ben elutasították.

1951-ben, az egykori tanártársak e célra rendelkezésre bocsátott tanulmányaival emlékkönyvet szerkesztett Molnár Kálmán, a közjog professzora 70. születésnapjára, mely nyilvános kiadást sosem ért meg, de amellyel annál nagyobb örömet tudott szerezni.

Nyugdíja folyósítását 1952. március 1-jei hatállyal megszüntették, majd 60%-ban: 500 Ft-ra csökkentett összeggel állították vissza. A megélhetésért munkát kellett vállalnia. 1952-től a Komlói Szénbányászati Trösztnél statisztikusként alkalmazták, munkaviszonyát ugyan 1953-ban megszüntették, de a könyvelési és statisztikai tanfolyamok vezetésével még 1955-ig megbízták. Azt követően 1957. március 31-ig a pécsi Vízügyi Igazgatóságnál könyvelőként dolgozott.

1956 szeptemberében a Royal Economic Society meghívására részt vett az International Economic Association I. Közgazdasági Világkongresszusán, Rómában. A kongresszusról készült, Douglas C. Hague szerkesztette Stability and Progress in the World Economy kiadványban hozzászólása is megtalálható, mely Erik Lundberg International Stability and The National Economy[8] című előadásához kapcsolódott. Nyolcéves kényszerpihenő után tudományos érdeklődése újabb lendületet vett. A Zeitschrift für Nationalökonomie jóvoltából ezúttal is lehetősége nyílt tanulmánnyal a nyilvánosság elé lépni, végre megjelenhetett sokáig érlelt munkája, a Die Lösung der Marxschen Antinomie: die Auflösung der marxistischen Theorie címmel. Ugyanakkor meghívást is kapott az innsbrucki egyetemre előadónak, azonban hazatérte után újabb kiutazási engedélyért már hiába folyamodott.

Az 1956-os forradalommal remény ébredt a hazai lehetőség kibontakozására is. Természetes volt bekapcsolódása a pécsi eseményekbe. Kertész Endre javasolta a Nemzeti Tanácsba történő beválasztását, mert nagytudású, nemzetközi hírű jogásznak és közgazdásznak tartotta Abayt. Tőle remélte a gazdasági fellendülés jogi és gazdasági programjának kidolgozását.[9]

1957. május 29-én őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték. Tárgyalásán a vádpontok között szerepelt az 1956. november 1-jén a pécsi Szabad Dunántúlban közölt Le a sztálini alkotmánnyal! című cikke is. Októberben első fokon négy évi, 1958 júniusában másodfokon hat évi börtönbüntetésre, a közügyektől történő tízéves eltiltásra, és teljes vagyonelkobzásra ítélték: a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételéért.[10]

1958. október 17-én elnöki ülésen törölték az MTA tanácskozó tagjainak a sorából is. A váci börtönben írta meg Oeconomia Aeterna című művét, melynek kiadására élete végéig nem kerülhetett sor.

1959. április 4-én amnesztiával szabadult, azt követően teljes politikai jogfosztott- ságban élt. Hiába hívták újra, 1962 őszén már nem utazhatott Bécsbe, hogy részt vegyen az International Economic Association következő, II. Közgazdasági Világkongresszusán. Személyes kapcsolatai révén mégis módja nyílott további tudományos tevékenység kifejtésére. A bécsi Zeitschrift für Nationalökonomie, illetve berlini Schmollers Jahrbuch közölte a hozzájuk eljuttatott kései munkáit, összesen mintegy 140 oldal terjedelemben. Ezek közül is az utolsót 1965-ben, 74 éves korában.

1978. augusztus 29-én Budapesten hunyt el.

Többévtizedes mellőztetés után az 1980-ban kiadott Fejezetek a pécsi egyetem történetéből című kiadvány értékeli először tevékenységét, kiemelve közgazdaság-elméleti, statisztikusi, kutató- és oktató munkáját, nemzetközi elismertségét.

Az MTA 1989. május 8-i közgyűlése hatálytalanította kizárását, ezzel tudóstársaival együtt rehabilitálta, folyamatosnak nyilvánítva posztumusz helyreállította akadémiai levelező tagságát.

1991-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara, születésének 100. évfordulója alkalmából, emlékülésen méltatta tudományos munkásságát, emberi tulajdonságait.

A Fővárosi Bíróság 1992. január 3-án igazolta, hogy az 1956-os tevékenységéért kiszabott büntetés semmisnek tekintendő.

 


[1] Hivatkozva saját tanulmányára, mely a Statisztikai Szemlében jelent meg a pécsi Erzsébet Tudományegyetem közgazdász-statisztikus tudósairól

[2] Anyaga labradorit, ezen speciális képviselője spektrolit néven vált ismertté. Magyarországon igazán különlegességnek számít

[3] Ma Spiská Nová Vés, Szlovákia

[4] Ma Trento, Olaszország

[5] Radtów, Lengyelország - Tarnów mellett

[6] Ma Wroctaw, Lengyelország

[7] Milwaukee, Wisconsin

[8] Macmillan & Co Ltd, London, 1958

[9] 1956-ban tevékeny részt vállalt az októberi forradalom pécsi eseményeiben, tagja volt a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának, valamint a Pécs Város és Baranya Vármegye Értelmisége Tanácsának. Mint a Nemzeti Tanács ideológusa elméleti cikkeket írt a forradalom szellemében: „Le a sztálini alkotmánnyal”, „Munkásegység" címmel. Az újjászerveződött Független Kisgazda Párt Baranya megyei szervezetének társelnökévé választották. Lásd: Dómján Mihály korabeli dokumentumokkal kiegészített visszaemlékezését. In: Romváry Ferenc és Rozs András (szerk.): Mecseki Láthatatlanok, Pécs, 1956, Pécs, 1997. 144–I47.p.

[10] Abay a dr. Kertész Endre és társai per V. rendű vádlottja volt. In: Romváry Ferenc: A pécsi '56-os mártíremlék. Budapest, 1997.