Cikkek

Kovács Attila- Mihály Jolán: A pécsi Szentháromság emlék

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 101-107. oldal

Letöltés: pdf20


Kovács Attila – Mihály Jolán

A PÉCSI SZENTHÁROMSÁG EMLÉK

A Szentháromság emlék rövid története[1]

 

Az 1669-es nagy pestis járvány emlékére I. Lipót császár Bécsben, Fischer von Erlach tervei alapján Szentháromság emléket állíttatott. Hamarosan az egész birodalomban elterjedt ez a szokás, a járványtól megmenekült városok szép számban követték példáját. Ezért nevezik gyakran ezeket a szobrokat pestis emlékeknek.

Pécs városát 1691-ben, 1709-ben és 1739-ben sújtotta járvány. Az életben maradottak 1698-ban fogadalomból emelték a havihegyi kápolnát, amit később bővítettek. A hagyomány szerint a környékbeli lakosok kézben hordták föl az építőanyagot. 1713. augusztus 25-én határozta el a város tanácsa, hogy az akkori piactéren Szentháromság szobrot állíttat.[2] Ez volt az első ilyen szoborcsoport, amit a későbbiekben még két másik követ. Anrath Henrik pécsi szobrász 50 forintért és 1 aranyért vállalta az 5 szobor elkészítését: a Szentháromság csoportot, az Immaculátát és a három pestis-szent, Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Rozália alakját. Az építészeti magot képező obeliszk kőfaragó munkáit Régész Pál pécsi illetőségű kőfaragó végezte. Erről a szoborcsoportról nem maradt fenn ábrázolás, de fő vonalaiban a nem sokkal későbbi második változattal egyezhetett meg, csak jóval egyszerűbb kivitelben.

Valószínűleg a gazdagabb építészeti megjelenés miatt emelték az újabb Szentháromságot, mert a régi szobrainak az állapota nem indokolta a változtatást.

Az 1750-es években Benchart András pécsi szobrász készítette el az új Szentháromság szobrot. Az alapkő mellé Szent Vince ereklyéit is beépítették. Szerkezetében az a második pestis emlék, mely a feltevés szerint főbb formáiban megfelel a korábbi barokk emléknek, nagyrészt megegyezik a jelenlegivel is.

Az alépítmény 6 oldalú idom, 3 oldalán egy-egy kődomborművel, elől ívelt párkánnyal és oltárasztallal. A második lépcső lesarkított háromoldalú hasáb, párkányán három álló pestis-szenttel, az ívelt párkányon Immaculata szoborral, hátsó két oldalán egy-egy kődomborművel. A harmadik rész egy felhőbe burkolt obeliszk, melyen angyalok röpködnek, tövén pedig az Atya és a Fiú alakja ül. A karcsú obeliszk csúcsát aranyozott fénysugarakkal körülfogott Szentlélek-galamb koronázza.

Ez a szobor ötlépcsős talapzaton állt, melyet hatszögletű ballusztrádos kőkorlát keretezett, rajta vasrácsos kerítéssel, középütt kétszárnyú vasrácsos kapuval, a hatszög csúcsain egy-egy szent kőszobrával, két szobor közt karcsú, golyóban végződő obeliszkkel.

Százötven év alatt a szobor annyira rossz állapotba került, hogy pótlásáról kellett gondoskodni. Már korábban eltávolították a kerítésen lévő mellékalakokat, 1899-ben pedig levált az obeliszk csúcsa.

1898-ban Troli Ferenc kanonok, címzetes püspök 3650 forintot ajánlott fel a Szent- háromság emlék restaurálására, azzal a kikötéssel, hogy Kiss György készítse a kőszobrokhoz szükséges mintákat. 1900-ban a városi főmérnök már a Szentháromság szobor új- rakészítéséről tesz jelentést a polgármesternek. 1901-ben Walter Antal apátkanonok tízezer koronát ajánlott fel, mivel ...félő, hogy a dísztelen szobor még sokáig fogja próbára tenni a vallási és művészi érzületet ...és hogy a régi, elmálló szobor eltávolítása az új szobor felállításának terve a kivitelhez egy lépéssel közelebb jusson... . Hetyey Sámuel püspök feltételekhez és időhöz kötött 8 ezer forintos kilátásba helyezett felajánlása után felkérték Kiss Györgyöt, hogy az esztergomihoz hasonló Szentháromság tervet nyújtson be.

Közadakozás útján kívánták a hiányzó összeget előteremteni. Az adaptált terv azonban sokakban ellenérzést váltott ki, és inkább a régi mintájára készített szobrot látták volna szívesen.

Több terv, elképzelés elvetése után 1904-ben kapott végleges megbízást Kiss György arra, hogy a régi barokk Szentháromsághoz hasonlót tervezzen. A megvalósulást további anyagi természetű nehézségek késleltették. 1906-ban végül a tanács elhatározta, hogy a régi szobrot lebontatja, mert megfelelő biztosítékot lát egy új elkészítésére. Mestrits Jenő pécsi lakatos mester, Seenger Béla budapesti kőfaragó, a domborművek öntésére pedig az ugyancsak budapesti Galli-Vignali cég kapott megbízást. A három dombormű témájára a donátor, Walter kanonok tett javaslatot: Krisztus keresztelése, Krisztus színe változása, Apostolok küldetése.

 

psz 1998 03 04 16 kovacs attila mihaly jolan 01

 

Az Atya és Fiú alakja a tisztítást megelőző állapotban

 

A munkálatok megfelelő ütemben haladtak. 1908 májusában végre együtt volt a teljes fedezet, melyet az adomány és a kamatok együttes összege tett ki. 1908. július 7-én a szoborbizottság a szobrászmunkákat igen sikerültnek találta, a kőfaragómunka minőségét pedig kifogástalannak minősítette. Megjegyzendő, hogy az eredeti elképzelésekkel ellentétben, valószínűleg az anyagiak szűkössége miatt, nem a legidőtállóbb követ választották a Szentháromság szobor anyagául, és ez a későbbiekben megbosszulta magát.

Bár tagolásában, felépítésében a korábbi Szentháromság emléket követi, egyes részleteiben, a szobrok megfogalmazásában eltér attól. Eltűnik a barokkra jellemző lendület, érzelmi átszellemültség. A háromoldalú obeliszken a gazdagon burjánzó felhőgomolyok helyét plasztikailag visszafogottabb girland váltja fel, de a repkedő angyalok maradnak. A figurák közül csak Mária alakja emlékeztet a barokk előképre.

 

psz 1998 03 04 16 kovacs attila mihaly jolan 02

 

Az Atya és Fiú alakja a tisztítás utáni állapotában

 

Szent Sebestyén megformálásánál egy ritkábban látható ábrázolásmódot választott a szobrász: a vértanú római katonai egyenruhában látható. Szent Rókus alakjánál sem a szokásos mintát követte Kiss György, a barokk mozgalmas, lendületes ábrázolásmódjához képest leegyszerűsödött, lehiggadt módon formálta meg a pestis-szentet.

 

 

A restaurálás története

 

A Szentháromság emlék történetében meghatározó állomás volt az 1970-es években az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség (OMF) által végzett felújítás. Valószínű, hogy addigra már igen rossz állapotba került a műtárgy, ami halaszthatatlanná tette a restaurálást. Sajnos akkoriban még nem álltak rendelkezésre azok a technológiák és anyagok, amelyek segítségével valóban alapos, és a szobor állagát megóvó munkát lehetett volna végezni. Nem tudták megoldani a kő tisztítását, konzerválását és a kiegészítések anyaga sem volt megfelelő. Így az azóta eltelt két évtized a szobor állapotának rohamos romlását eredményezte. Az emlék életében bekövetkezett az utolsó pillanat, ahogy annak idején Walter Antal apátkanonok fogalmazott: ... félő, hogy a dísztelen szobor még sokáig fogja próbára tenni a vallási és művészeti érzületet.

A Belvárosi Plébániáról indult a kezdeményezés, a Kálvária sikeres helyreállításán fölbuzdulva, a Szentháromság emlék megmentésére. A Kálvária kapcsán ismerve munkánkat 1995-ben kértek fel bennünket a restaurálási terv és költségvetés elkészítésére. Erre a tervre az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH), mint illetékes szerv megadta az engedélyt. A szándékot tett követte: megalakult a Szentháromság Megmentéséért Közalapítvány.

Nagy lendületet adott a tervek valóra váltásához az OMVH komoly összegű támogatása. Ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy a helyreállítás I. üteme megvalósuljon. Olyan részletet kellett kiválasztani, amely önálló egységként képet adhatott arról, hogy milyen lesz a folytatás. Így esett a választás a három pestis-szent Szent Rókus, Szent Sebestyén, Szent Antal és Mária szobrára. Ekkor nyílt alkalom arra, hogy közvetlenül közelről megvizsgálhassuk a szobrokat. Kiderült, hogy állapotuk még a korábban feltételezettnél is rosszabb. Szent Rókusnak, a betegek gyámolítójának a szobra például paradox módon tényleges életveszélyt jelentett az alatta sétálók számára, ezért ideiglenesen rögzíteni kellett.

A restaurálás a kő megtisztításával kezdődött, amely után láthatóvá vált annak tényleges állapota. A korábbi helyreállítás során készített javításokat, igazodva a kő akkori színéhez, feketére színezték, s ezek most fekete foltokként éktelenkedtek. Sajnos az eredeti részletek aránya a javításokéhoz képest meglehetősen kevés volt. Az utóbbiak eltávolítása után a rendkívül mállott követ szilárdító szerrel itattuk be, amely megkeményítette azt. A helyreállításnak ebben a szakaszában csak Szent Antal és Mária alakja készülhetett el teljesen. A másik két szobor, Rókus és Sebestyén rosszabb állapotban volt.

A következő évben, 1997-ben úgy tűnt, megteremtődnek a folytatás pénzügyi feltételei, köszönhetően az önkormányzatnak, néhány helybeli cégnek és vállalatnak.

Így megbízást kaptunk az egész Szentháromság emlék restaurálására. Ott folytattuk, ahol a helyreállítás fonala megszakadt. Elkészült Rókus és Sebestyén szobra. Mivel ez a két szobor rendkívül hiányos volt, azonban az eredeti állapotról nem állt rendelkezésünkre megfelelő képdokumentáció, így a megmaradt nyomok és az előző restaurálás alapján rekonstruáltuk az eredeti formákat.

Mint előzőleg, most is a kő felületének megtisztítása volt az első feladat, amely eredményeként a tér közepén addig sötéten éktelenkedő szoborcsoport kivilágosodott. Ekkor vált ténylegesen felmérhetővé az előttünk álló munka sokasága, a feladat nagysága. A korábbi javítások a plasztikailag gazdagabb részek többségét érintették. Ez azt jelentette, hogy az eredeti formákból viszonylag kevés maradt fenn. Mint említettük, nem sikerült a szoborcsoportról olyan képanyagot szereznünk, amely megfelelő részletességgel tükrözte volna az eredeti állapotot. A régebben elkészült fényképen csak mint a Széchenyi tér egyik eleme látható a Szentháromság emlék. Tehát továbbra is csak a fennmaradt nyomokra és az előző helyreállítás során készült javításokra támaszkodhattunk a hiányzó formák rekonstruálásánál. A plasztikailag rendkívül gazdag és változatos girland esetében ez még többé-kevésbé járható út volt, de Krisztus alakjánál már aligha. Ez esetben a régebbi pótlások eltávolítása után szinte csak a figura háta maradt meg, az arc, a karok, a drapéria teljesen lepusztult.

 

psz 1998 03 04 16 kovacs attila mihaly jolan 03

 

Az Atya, Fiú és Mária-lmmaculata alakja a restaurálást követően

 

Mindazokon a részeken, ahol a kő nagyon mállott volt, a korábbiakhoz hasonlóan speciális szilárdító szerrel itattuk be, a mélyebb rétegekbe furatokon keresztül injektáltuk. Mivel a korábban alkalmazott pótlások sem összetételükben, sem megjelenésükben nem illeszkedtek az eredeti kőhöz, ezért az újakat kifejezetten erre a célra használatos anyagból formáltuk meg, maximális formai igényességre törekedve. Ahol szükséges volt, ott rézből készült kapcsokkal, vázzal segítettük elő a kiegészítések jobb tapadását a felülethez. Közben a fém tartozékok – glória, galamb, kereszt – és a bronz domborművek helyreállítására is sor került. Ezeket először szemcseszórással megtisztítottuk. A glóriát és a keresztet megfelelő alapozás után 23,75 karátos aranyfüst lapokkal borítottuk. A hiányzó attribútumokat, így Szent Sebestyén nyilait, Szent Rókus botját, a Mária feje feletti csillagkoszorút vörösrézből készítettük el, majd szintén aranyoztuk.

Fentről lefelé haladva elkészültek az építészeti részek is, és ezzel be is fejeződött a műtárgy restaurálása. Legutoljára a teljes felület hidrofóbizálására került sor, amely a csapadék elleni védelmet biztosítja.

A szobrokat károsító környezeti tényezők továbbra is hatnak, ezért a jelenlegi állapot megőrzéséért nagyon fontos a további gondoskodás, karbantartás. Csak így kerülhető el az, ami 1901-ben Walter Antal apátkanonok korábban idézett szavait kiváltotta.

Mint ismeretes, a Szentháromság emléket korábban díszes kerítés övezte, amely építészetileg és a látvány szempontjából is szorosan hozzá tartozott, nem beszélve a védelmi szempontokról. Csak ennek megvalósulásával tekinthető késznek és teljesnek a helyreállítás.

E lap hasábjain is szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik munkánkat segítették, támogatták.

 

 

A restaurátorok

 

Kovács Attila és Mihály Jolán szobrász-restaurátor művészházaspár Szegeden, a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskola szobrász-restaurátor szakán végeztek, ahol az első két évben Kő Pál volt a mesterük. 1984-ben, ill. 1985-ben szereztek diplomát. 1984 óta házasok, két kisgyermekük van. Az alább felsorolt műemléki helyreállítások fémjelzik restaurátori munkásságukat:

-         Baja, a Zsinagóga plasztikai díszei

-         Soltvadkert, Szentháromság emlék rekonstrukciója

-         Csongrád, Szentháromság emlék szobrai és építészeti részei

-         Fertőd, Eszterházy kastély egyik kútjának és oromdíszének restaurálása

-         Sopron, Szentháromság emlék Atya–Fiú szoborcsoportja

-         Szeged, Golgota szoborcsoport

-         Szeged, Mária oszlop

-         Budapest, Országház, II. Ferdinánd szobra

-         Nagymágocs, Károlyi kastély szobrai, grófi címere, kődíszek

-         Nagykanizsa, Szentháromság emlék

-         Kaposvár, Nepomuki Szent János, Szent Rókus

-         Pécs, Kálvária stációk és a kápolna szobrai

 

psz 1998 03 04 16 kovacs attila mihaly jolan 04

 

Kiss György: Szentháromság emlék, 1998., restaurálás utáni állapot

 


[1] Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Pécs, 1981. 306–313.p.

[2] 1780-ig Szentháromság tér, majd Főtér, az 1870-es évektől Széchenyi tér