Cikkek

Kubinszky Mihály: 100 éves a pécsi főpályaudvar. Pfaff Ferenc építész munkássága

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 98-100. oldal

Letöltés: pdf20


Kubinszky Mihály

100 ÉVES A PÉCSI FŐPÁLYAUDVAR

PFAFF FERENC ÉPÍTÉSZ MUNKÁSSÁGA

A múlt század végén az európai urbanizáció fontos jelensége volt, hogy a mind nagyobb jelentőséghez jutott vasutak állomásépületeit a növekvő települések igényeihez igazítsák. Az első vasútépítkezések a 19. század közepén még általában a városok részére is típusépületeket emeltek, ami annál is inkább kielégítette a kezdeti igényeket, mert sok helyütt a vasútállomás távol esett a városmagtól, sőt a beépített területtől is. A vasútállomás azonban néhány évtized leforgása alatt mintegy magához vonzotta a várost, csinos állomás-utcák alakultak, melyeken sok helyütt omnibusz, lóvasút, majd közúti villamosvasút is közlekedett. Így került a vasútállomás közelebb a belvároshoz, így merült fel az igény, hogy a városhoz méltó középületként is mutatkozzék.

 

psz 1998 03 04 15 kubinszky mihaly 01

 

A pécsi főpályaudvar, peron felőli nézet, 1898. (képes levelezőlap Borsy Károly gyűjteményéből)

 

A Magyar királyi Államvasutak a városokhoz méltó új felvételi épületek létesítésének programját 1890-ben kezdte meg a fiumei vasútállomás építésével, ahol addig mindössze egy ideiglenes épület állt. Már két évvel később felépítették hálózatuk legnagyobb „vidéki” felvételi épületét Zágrábban, majd ezután egymást követően építették a városokhoz méltó új felvételi épületeket. Néhol a régi épület megtoldásával, így például Győrött, ahol 1894-ben egyúttal az első szigetperonos rendszert is létrehozták. 1898-ban került sor Pécsett a most jubiláló épület építésére. A MÁV Magasépítési ügyosztálya Perner Gyula főmérnök irányításával időközben megfelelő létszámú és felkészültségű épülettervező-együttest alkalmazott, hogy ennek a nagy feladatnak meg tudjon felelni. Az építészeti irányítás Pfaff Ferenc nevéhez fűződik. Hosszú éveken át Lázár Mór, Gaál Samu, Wehle Gusztáv, Tankó Sámuel, Naeter Ernő, Mezei Sándor, Duschek Aurél, Roch János, Marton Ákos, Gerey Ernő, Walch Viktor, Eisler Izidor és Riemer Márkus volt Pfaff munkatársa. Feltehetően a névsor rangsort is jelentett. Nem tudjuk ma már követni, hogy a felsoroltak közül kiknek volt jelentős szerepük a pécsi állomásépület létesítésében, de a nagy program sikeres lebonyolítása a tervező együttes tökéletes együttműködéséről tanúskodik. Ezt bizonyítja egy néhány soros megjegyzés is, amelyet harminc évvel később a felsoroltak közül néhányan a Magyar Építőművészeiben jelentettek meg, amikor a budai Baár-Madas gimnázium és kollégium épületét átadták, és nosztalgiával emlékeztek meg egykori főnökükről, Pfaff Ferencről, akinek az irodájában annak idején együtt voltak.

Pfaff Ferencről keveset tudunk. Mohácson született 1851. november 19-én. Már ez a körülmény is valószínűsíti, hogy a szülőföldjéhez közeli pécsi állomásépületet 47 éves korában, vagyis ereje teljében alig adta ki munkatársainak, hanem azt nagy gonddal saját maga alakította. Erről tanúskodik két körülmény. Az egyik, hogy a század végén kedvelt épület-toldások helyett Pécs esetében a MÁV egészen új épületet épített, szemben az ugyancsak jelentős Győr, Szeged, Debrecen, Kassa és Nyíregyháza városokkal, ahol a régi épületeket toldották meg vagy legalábbis a réginek jelentős részét megtartva, a takarékoskodás jegyében, ám nagyobb kötöttségekkel jártak el. És a kiemelt gondoskodásról tanúskodik a pécsi épület homlokzatának finom részletekben oly gazdag kidolgozása is, amely Pfaff Ferenc életművében is szinte egyedülálló. A pécsi épületet ez élesen megkülönbözteti a többi magyar városban emelt új pályaudvar-épületektől. Pfaff Ferenc személyéről még el kell mondanunk, hogy a budapesti József Nádor Műegyetemen szerzett építész-oklevelet, s még mielőtt a MÁV szolgálatába lépett volna, feltűnt néhány alkotásával, így a svábhegyi kápolnával, vagy az 1945-ös budapesti ostrom idején elpusztult országos képzőművészeti kiállítási csarnokkal, amelyet később a Fővárosi Múzeum vett birtokba. Pfaff Ferenc kivette részét a városligeti millenniumi kiállítás építéséből is, amikor ott, két évvel a pécsi állomásépület előtt a közlekedés pavilonját építette. Ezt a kiállítás után is megtartották, s benne a közlekedési múzeumot rendezték be. A mai épületnek azonban csak egy részéhez lehetett a réginek a falait felhasználni, annak külső díszítménye ugyanis a második világháborúban elpusztult. Pfaff Ferenc 1910 előtt kivált a MÁV szolgálatából, és nyugdíjba vonult.

 

psz 1998 03 04 15 kubinszky mihaly 02

 

A pécsi főpályaudvar, város felőli nézet, 1898. (képes levelezőlap Borsy Károly gyűjteményéből)

 

Pfaff Ferenc és munkatársainak életművéből sok jeles állomásépület ismeretes. Így a már említetteken kívül elsősorban a kaposvári említhető, amely szinte típustervnek tekinthető, hiszen 1899-ben három helyen is azonos terv szerint épült, így Szatmárnémetiben és Versecen is. Füzesabony, Miskolc Tiszai pu., Miskolc Gömöri pu., a sajnálatosan elpusztult szép temesvári állomásépület, Arad és Piski a Marosvölgyben, Gyímesbükk tekintélyes határállomása, Kolozsvár, Cegléd és a jelentős pozsonyi átépítés fűződik még az ő nevéhez. 1907-ben, pályafutásának végén Szolnok állomásának átépítésével legalábbis az épület külső megjelenésében új stílust honosított meg. Munkatársai éveken át, ezt az új stílust követték az első világháború kezdetéig több állomásépület, így Bátaszék, Nagykároly, Körmend és Károlyvár esetében. Ami kevésbé ismert, hogy mindezek a jelentős és nagyrészt hála Istennek máig fennálló szép épületek Pfaff Ferenc és munkatársai tevékenységében szinte csak a jéghegy csúcsát jelentették. Mert a munka zömét a sok üzemi épület, és azok szabványosítása, adaptálása jelentette. Sajnos már alig van mutatóban is azokból a kosáralaprajzú mozdonyszínekből, a különböző nagyságrendű állítótornyokból, melyek a vasút- technika fejlődése következtében mára szinte teljesen eltűntek. S akkor még nem említettük a számos lakóházat, laktanyát, áruforgalmi épületet, szertárat és a helyiérdekű vasutak sok száz állomásépületét az Adriától a Kárpátokig. Talán ezek a szabványépületek, melyeknek az építése ugyancsak mintegy száz évvel ezelőtt „tetőzött”, s amelyek funkciójukban szinte egy évszázadon keresztül, némi korszerűsítéssel, betöltötték feladatukat, és a MÁV akkori Magasépítési Ügyosztályának legnagyobb teljesítményét jelentik.

 

psz 1998 03 04 15 kubinszky mihaly 03

 

Pfaff Ferenc emléktábla, 1998. Indóház tér, főpályaudvar

 

Visszatérve az ismert felvételi épületekhez, köztük a pécsihez, azt is meg kell említeni, hogy az utasforgalom igényei száz évvel ezelőtt még egy lassúbb ritmushoz, kényelmesebb életmódhoz igazodtak. Az utas az előcsarnokból előbb a váróterembe, majd onnan felszólításra a vágánytérre ment. Ennek megfelelően az előcsarnoknak a legtöbb városi épületnél nem is volt közvetlen kijárata a vágányok felé, s ugyancsak ennek megfelelően az állomásépület fontos tere volt az állomáselőtér felőli oldalon a folyosó, amelyből a várótermeken kívül az étterem is nyílt. A valamikori vasúti resti fogalommá vált a magyar kultúréletben, ehhez Pfaff Ferenc és munkatársai méltó építészeti keretet teremtettek. Amivel adós maradt annak idején a vasút, az a vágányok szintben elkülönített megközelíthetősége volt. Az elképzelések szerint a hatalmas állomásépület-programot, amely mintegy 1915-re lezárult volna, a vágánytér korszerűsítés követte volna. Majdnem minden épület esetében megvolt a lehetőség a jegyváltó-poggyászfelvevő előcsarnok teréből a szigetperonos aluljárók felé történő megnyitáshoz. Több helyütt ez később, sokkal később meg is valósult. Akkor ezt az utolsó lépést az első világháború elhalasztotta, a háborút követő béke pedig évtizedekre megakasztotta.

Pfaff Ferenc ezt már nem élte meg. 1913. augusztus 2-án halt meg Budapesten. Életműve a Magyar Államvasutak legfényesebb alkotásait tartotta meg a mai nemzedék számára. Ezért is kell róla a pécsi 100 éves jubileumon tisztelettel megemlékeznünk.