Cikkek

Hárs Éva: A 145 éves Zsolnay gyár alapításának levéltári dokumentumai

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 49-57. oldal

Letöltés: pdf20


Hárs Éva

 

A 145 ÉVES ZSOLNAY GYÁR ALAPÍTÁSÁNAK LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMAI

 

 

 

Napjainkig számos publikáció foglalkozott már a Zsolnay gyár történetével és ma is több kutató eredményes munkája bővíti ez irányú ismereteinket. A mai kutatónak a múltidézésben egyik példája lehet Mattyasovszkyné Zsolnay Teréz, aki 1922-ben hozzákezdett, hogy megírja a család és a gyár történetét. Munkája könyv alakban 1974-ben jelent meg.[1] Zsolnay Teréz a családi levelezések és személyes emlékezések adatainak pontosításában segítségül kérte dr. Cserkuti Adolf városi levéltárost, aki kikutatta és lemásolta számára a levéltárban a Zsolnay családra és a gyárra vonatkozó korabeli iratokat. Így a könyvből több fontos adatot megtudhatunk. Ennek példáján kutatásokat folytattam a Baranya megyei Levéltárban és feldolgoztam a gyáralapítás körülményeit dokumentáló, többnyire németnyelvű, gót betűkkel írt hivatalos leveleket és beadványokat. A kérvények és levélváltások párhuzamos szálakon vezetnek Zsolnay Miklós Ignác fia számára alapított gyár, valamint a Vilmos fiának átadott kereskedés tárgyában a kérvényektől az engedélyekig, Pécstől a polgármesteri hivatalon, a megyei elöljáróságon át Sopronig, a kerületi kormányig. Szövegüket eredetiben olvasva átérezhető e kor szellemisége, megismerhető a kissé körülményes, mégis precíz ügyintézés, a hivatali rend is. Úgy vélem, a németnyelvű levelek magyarra fordított változatából a fontosabbakat teljes szövegükben, az ügymenet folyamatát ismertető értesítéseket összefoglalva érdemes közölni és olvasni.

A gyáralapítás első hiteles írásos dokumentuma Zsolnay Miklósnak a város tanácsához benyújtott kérvénye. Ebben az Ignácnak szánt gyárat a maga nevére kérte engedélyezni, mivel az ahhoz szükséges és bizonyítható alaptőkével csak ő, az ismert kereskedő rendelkezett. Ignác ekkor 27 éves. Már kitanulta a kerámia készítés mesterségét, így apja a leendő gyárhoz felszerelést is vásárolt számára. Pécs Város Tanácsához a következő kérvényt írta:

Tettes Tanács![2]

        A Lukafai Kőedény-gyár megszűnvén ennek áthelyezését Sz.K. Pécs Városába szándokom áttenni; miért is kérem a Tettes Tanácsot, hogy a fennebi kőedény-gyárnak felállítását e városban kegyessen megengedni méltóztatnék.

Tartozó tisztelettel maradván

A Tettes Tanácsnak

Pétset, 1-ső Június 852.                           alázatos szolgája

                                                                           Zsolnay Miklós

A beadványt Pécs Város Polgármesteri Hivatalából 1852. június 2-án keltezett kísérőlevéllel továbbították a megyei főnökhöz, a szükséges engedély elnyerhetése végett. Az engedély megadásához azonban a folyamodvány kevésnek bizonyult, melyről a polgármester alábbi levele tanúskodik:[3]

Pécs Sz.Kir. Város polgármesteri Hivatalától

Méltóságos Cs. Kir. Megyei Főnök Úr!

Zsolnay Miklós helybeli lakos és kereskedőnek egy kőedény gyár nyithatása iránt benyújtott folyamodványát, maga erkölcsies és politicai viseletéről szolló bizonyítványt, vagyon kimutatás és keresztlevéllel együtt ezzel szerencséltetem méltóságodnak felterjeszteni, szokott tisztelettel maradván

Pécsett, 1852-ikészt. September hó 17-én

Méltóságodnak alázatos szolgája          Lursevics

                                                               polgármester

Úgy tűnhet, hogy az iratokkal felszerelt kérvény most már megfelelhetett a kívánalmaknak, mert a megyei főnök október 13-án[4] továbbterjesztette a soproni Kerületi Kormányhoz, a felettes hatósághoz jóváhagyásra. Nem így történt. A válasz 1852. november 4-én arra hívta fel a megyefőnököt, hogy a Kereskedelmi- és Ipari törvény 209. §-a alapján a városi elöljárósággal végeztesse el Zsolnay Miklós gyárának tűzrendészeti vizsgálatát, majd tájékoztassa annak eredményéről. A megyei hatóság november 12-i levelében[5] szólította fel a polgármestert a vizsgálat elvégzésére. Ennek eredményéről szól az alábbi levél és az ahhoz csatolt jelentés:[6]

Pécs Sz.Kir. város Polgármesteri Hivatalától

Méltóságos Cs.Kir. megyei Főnök

és vaskoronarendi Lovag Úr!

Méltóságodnak folyó esztendei November hó 12-én 10928.sz.a. kelt rendelete folytán, mi- szerént Zsolnay Miklós által felállíthatni kért kőedény-gyár iránt az ipar szabályok 209 §-a értelmében tűzrendőri tekintetből a szükséges vizsgálat megtétessék, és az eredményről jelentés felterjesztessék, szerencséltetem Méltóságodnak hivatalossan jelenteni, miszerént a mondott vizsgálat megtételére Pritzlmayer rendőri Tanácsnok kiküldetve lévén, annak a tett vizsgálat eredményéről szolló jelentését ezzel szerencséltetem átküldeni, tellyes tisztelettel maradván Pécsett 1852-i December 17-én

Méltóságodnak                                          alázatos szolgája

                            Vészi Imre

                        h. polgármester

A csatolt melléklet:

Tekintetes Tanács!

A megyei Főnökségnek f.é. November 14-én 10928.sz.a. kelt, s ./. alatt idemellékelt rendeletére hozott f.é. 4785. számú határozat folytán szerencséltetem jelenteni: hogy Zsolnay Miklós által felállíthatni kért kőedénygyár iránt az ipar szabályok 209 §-a értelmében tűzrendőri tekintetből magam mellé véve két szakértőt a szükséges vizsgálatot megtettem, melynek eredménye az ide .//. alá zárt bizonyítvány szerént az lön, hogy a kérdéses gyár tűzmentesen van építve, és hogy annak távolsága miatt veszély a városra nézve nem félhető, s tűzi eszközökkel elegendőkép el van látva; mely jelentésem a Megyei Főnökséghez felterjesztendő. A Tekintetes Tanácsnak alázatos szolgája

Pritzlmayer Antal m.k. rendőri tanácsnok

A tűzrendészed vizsgálat bizonyítványa elindult a városházáról a megyeházán át Sopronba, a Kerületi Kormányhoz, 1853. január 3-án kelt kísérőlevéllel. Az elfogadó válasz Sopronból végre 1853. február 18-i dátummal megérkezett. Az igen szépen kalligrafált, kézírásos németnyelvű, gót betűs levél magyarra fordítva a következőket tartalmazza:[7]

A Soproni Császári és Királyi Kerületi Kormánytól

Edward von Cseh Öméltóságának

Hivatkozással a január 3-i, 1.J.B. 11964.sz. értesítés mellékletére, melyhez Zsolnay Miklós engedélyt kér egy kőedény-gyár alapítására Pécsett, Méltóságoddal közöljük: hogy a Kerületi Kormány ennek a kérésnek eleget tesz és Zsolnay Miklósnak a kért engedélyt egy kőedény-gyár alapításához ezennel megadhatónak találta.

Méltóságodat kérjük, a kérelmezőt erről azzal a kiegészítéssel értesítse, hogy ő, amikor ez a határozat már törvényerőre emelkedik s a soproni Kereskedelmi- és Iparkamaránál az előírt alaptőkét igazolta, a gyár jogkörét csak akkor gyakorolhatja, ha ez az alaptőke kimutatás elégségesnek találtatott.

Sopron, 1853. február 18-án                   A minisztériumi hivatal

        első elöljárója Markovich

Az irat hátoldalán az átvételt igazoló írást olvashatjuk:

Die Gesuchsbeilagen habe ich übernommen 5Kirchen, 10t May 853.

                                                                                  Zsolnay Miklós

A megyefőnöki Hatóság a szolgálati utat betartva 1853. március 1-jén írt levélben kérte fel Pécs polgármesterét, hogy Zsolnay Miklóst értesítse, miszerint neki egy kőedénygyár felállítására a kért engedély felsőbb helyen megadatott, s közölte az alaptőke elfogadtatására vonatkozó kitételt is. Zsolnay Teréz emlékirataiban megemlíti, hogy a tűzbiztonsági szemle idején a gyár már termelt és vízvezetékcsöveket állított elő. Mégis, a működési engedély kiadása után fél évvel, 1853. szeptember 29-i levelében Pécs Polgármesteri Hivatala a következőket írta:[8]

Tekintetes Cs.kir. Megyei Hatóságnak Pécsett.

Alulírt megkerestetvén Zsolnay Miklós helybeli kereskedő és kőedény gyár tulajdonosa által, miszerént utóbbi gyárának háborítatlan nyitvatarthatása végett a fent tisztelt hatóságnak az iránt jelentést tennék, váljon e hivatalnál tétetett e valaki által ellenvetés gyárának megnyitása ellen, melly megkeresés folytán jelenthetem, hogy e részben senki által ellenvetés, kifogás úgy ellentmondás eddigé nem tétetett.

Pécs, Sept. 29-én 853.                                  Nagy

                                                           polgármester

1853. október 18-án a megyefőnöki válasz, tudomásul véve a leírtakat, figyelmezteti a Polgármesteri Hivatalt, hogy Zsolnay Miklósnak a soproni Kereskedelmi- és Iparkamaránál az alaptőkéjét el kell fogadtatnia. Bár ennek érdekében a vagyonkimutatás minden bizonnyal a szokott utat járta be, a Kamara csak 1854. május 3-án tartott ülésén hozott határozatot annak elfogadásáról. Az erről szóló levél magyar fordítása a következőképpen hangzik:

Sz. 2299/260. A Kereskedelmi- és Iparkamarától, Sopron

A tekintetes K.K. Megyei Hatóságnak, Pécsett

Mellékelten tisztelettel megküldjük Zsolnay Miklós kőedény-gyára alaptőkéjének átvizsgálásáról a hivatalos kamarai jegyzőkönyv-kivonatot (1 db. melléklet) mely szerint ez az alaptőke-kimutatás immár elfogadtatott. Kérjük, hogy a tekintetes K.K. Megyei Hivatal ezt a kamarai határozatot hivatalosan tudomásul venni, és azt a további 2 db. melléklettel a nevezett Zsolnay Miklósnak eljuttatni szíveskedjék azzal az értesítéssel, hogy az alaptőke-kimutatás megalapozására szolgált telekkönyvi kivonat (a kérvény 2.sz. melléklete) a Kamarai Archív őrzésében marad.

Sopron, az 1854. május 3-án tartott kamarai ülésről

                            Ferdinánd Wildmann (?)

                            V. elnők

                            Franz Gloser

                        titkár

A Baranya megyei Hatóság július 31-i keltezésű levelében fentiekről részletesen tájékoztatta Pécs polgármesterét.[9] A nyári hónapokban a szokottnál is lassúbb és egyébként is körülményes adminisztráció bizonyára eljuttatta végül Zsolnay Miklóshoz is alaptőkéjének elfogadását, de ezt a levelet eddig még nem láttuk. Zsolnay Miklóst, helyesebben Ignác fiát, aki valójában a gyárat működtette, ezenközben nem hátráltatta a bürokrácia hosszas útvesztője, hiszen az 1853. február 18-án kiadott engedély szerint már hivatalosan is elfogadták gyáralapítási kérelmét. Ezt az időpontot tekinthetjük mi is a gyáralapítás dátumának. A kamara ebben a folyamatban a termelés gazdasági-pénzügyi megalapozottságát vizsgálta, Pécs város elöljárói azonban ismerték Zsolnay Miklóst, a Fő téri kereskedőt, akit 1853. áprilisában Kóbor polgármester választmányi tagnak is felkért.[10] A gyár alapítása a város érdekeit is szolgálta. Ennélfogva nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a hosszú hónapok múltán érkező kamarai elfogadó válaszra nem várva, a gyár már 1853. év elejétől üzemelt.

Zsolnay Miklós mindezekkel egy időben másodszülött fiának, a 24 éves Zsolnay Vilmosnak is kiadta atyai jussát, nevezetesen átadta neki Fő téri kereskedését és áruraktárát. Vilmos, mint korábbi publikációkból ismeretes, tanulmányait a bécsi Politechnikumban végezte, majd továbbra is Bécsben maradt és a Martin és Bauer kereskedő cégnél vállalt munkát, 1844-től 1848-ig. Ezután Pécsett, apja üzletében dolgozott két éven át, mint kereskedősegéd. Gyakorlata tehát elegendő volt ahhoz, hogy apja munkáját sikerrel folytathassa. Az ajándékozást megerősítő hivatalos levelet és vagyonkimutatást Zsolnay Vilmosnak is be kellett nyújtania a soproni Kereskedelmi- és Iparkamarához, jóváhagyás végett. A kérelem útja most is a hivatalos kerülő úton haladt Sopronba. Előzőleg azonban a Városi Tanácstól, mint már nagykorú üzletembernek, letelepedési engedélyt, valamint kereskedési jogot kellett kérvényeznie. Erről a következő levél szól:[11]

Tekintetes Tanács!

Szülő városomban letelepedni és állandó lakosává lenni mindenek előtt kívánván, legelső alázatos kérésem is miszerint a Tekintetes Tanács az állandó lakósok sorába felvenni kegyesen méltóztatnék.-

Második kérésem az, miszerint a Tekintetes Tanács a kereskedési jog engedélynek elnyerésében elősegíteni méltóztatnék.-

Ebbeli kérelmem indokolására felhozom ./. .//. 3. 4. 5. 6. 7. 8. ./. alatti bizonyítványaimat, mellyekbül jelessen az ./. 1. alattiból felderül, hogy a nagykorúságot elértem, a .//. alatti igazolja, hogy a kereskedést rendessen megtanultam és felszabaditattam; kereskedésbeni végzettségemet 4.5.6../. alatti bizonyítványaim tanúsítjáks hogy törvényes 6 évi szolgálati idővel bírok, ezt a 3.4.5.6.7. és 8. ./. alattiak eléggé bizonyítják.-

Megvannak tehát azon kellékek, melyek az ideiglenes ipar szabályok 11 §-a értelmében kívántatnak. A mi erkölcsiségemet illeti, bizonyítványaim szóllanak; egyébiránt 1848-ik évi június óta helyben, atyám kereskedésében szolgálván a Tekintetes Városi Hatóságra bizton hivatkozhatom, miszerint a lefolyt viharok alatt magamat mint csendes és hű polgár fedhetlenül viseltem.

Mindezeknél fogva tehát alázatossan esedezem a Tekintetes Tanácsnak miszerint kérelmemet előmozdítani kegyesen méltóztassék.

Maradván tisztelettel

A Tekintetes Tanácsnak

Pécsett Mart. 29-én 853.                          alázatos szolgája

                                                                           Zsolnay Vilmos

A hivatkozott iskolai bizonyítványokat, valamint a Martin és Bauer cég ajánlását a JPM Adattára őrzi. Az előbbieket könyvében Zsolnay Teréz közli, az utóbbit, az ajánlást nem. Így annak magyarra fordított szövege következzék itt:

Bizonyítvány

Zsolnay Vilmos úr részére, aki Pécsett született, bizonyítjuk, hogy ugyanőt három évig és tíz hónapig, mégpedig 1844 augusztusától a mai napig nürnbergi áru kereskedésünkben segédként alkalmaztuk. Rövidárú és küldeményező üzletünkben, valamint külföldi útjain minden rábízott poszton a legnagyobb kezdeményező készséggel kipróbált gyakorlottsággal és fáradhatatlan szorgalommal, legnagyobb megelégedésünkre szolgált. Kötelességünknek érezzük, hogy férfias és erkölcsi tulajdonságairól a legnagyobb dicsérettel szóljunk, ehhez minden vonatkozásban kiérdemelte osztatlan bizalmunkat, s azt minden tettében teljességgel igazolta. Annyira elégedettek voltunk vele, hogy csak saját kérésére, hogy apjának az üzletben erősen segíthessen, engedtük el korábban házunkból és kívánunk ezekben sok szerencsét.

Bécs, 1848. június 1.                                Martin és Bauer

                                                           nürnbergi árú kereskedő

(pecsét helye)

Zsolnay Vilmos Martin és Bauer uraknál 184. számon ehelyt megfelelőképpen protokolIálva van mint segéd.

Bécs, 1848. Juni 3.                                   Anton Paul Lehner

                                                                       I. elöljáró

A Megyei Hatósághoz 1853. március 29-én továbbított, személyes iratokkal felszerelt beadványhoz a Polgármesteri Hivatal még csatolta a helybéli kereskedő testület nyilatkozatát is, melynek aláírója Joseph Obadich ezidőben első elöljáró volt. Németnyelvű ajánló levelében hivatkozott a testületi ülésre, mely semmi kifogást nem emelt Zsolnay Vilmos kereskedői minősítése ellen, valamint benyújtotta Zsolnay Miklós nyilatkozatát, mely szerint fiának, Zsolnay Vilmosnak átadja saját üzletét és készpénzben juttat számára 5.000 forintot.[12]

A Megyefőnöki Hatóság 1853. április 15-én a kért kereskedői engedélyt Zsolnay Vilmosnak megadta. A levélfogalmazvány[13] áthúzott szakasza arra is utal, hogy miután a kereskedelmi testület részéről ellene legkisebb kifogás sem tétetik ...a kereskedelmi engedély már most törvényes erőre jutottnak tekinthető lévén ...a soproni kereskedelmi kamara előtt a szabályos alaptőkét a törvényes hat hét lefolyása előtt is kimutathatja. Az áthúzott szöveg így nyilván nem felelt meg az előírásoknak, és az elküldött levélben már nem szerepelt. Zsolnay Vilmos kérvénye a tőkekimutatással a Kamarához augusztus 22-én érkezett el. A szigorú szabályok alapján eljáró vizsgálódás ezúttal kifogásokkal élt, mégpedig a folyamodó érdekeit védve. A ma is tanulságos levél magyarra fordítva így szól:[14]

A Kereskedelmi és Iparkamarától, Sopron

Tekintetes K.K. Baranyai Elöljáróság, Pécsett

Zsolnay Vilmos pécsi lakos alaptőke-kimutatásának felülvizsgálata ügyében a Kamara hivatalos megkeresését van szerencsém továbbítani: A tek. KK. Megyei Elöljáróság szíveskedjék a folyamodó Zsolnay Vilmossal az 1853. aug. 22-i kérvényéhez csatolt alaptőke-kimutatása átvizsgálásának eredményét az alábbiak szerint közölni:

A Kamara folyamodó által csatolt mellékleteket semmiképpen nem találja megfelelőnek a törvényes bizonyítási eljáráshoz arra vonatkozóan, hogy a folyamodónak az apjától – Zsolnay Miklóstól – ajándékképpen kapott Nürnbergi és Galanterie Áru-lerakat, a bolt-berendezés, ingóságok és aktív követelések – egyösszegben az 5708,37 Ft., – valóban tiszta és tehermentes vagyont képviselnek-e. Mivel az ajándékozó vagyoni körülményei (ebből) nem derülnek ki, az általa feltüntetett ajándék mértéke nincs bizonyítva. Továbbá mind a bemutatott ajándékozó okirat, mind a bőven mellékelt leltár-zárások hatósági hitelesítése, következésképpen a törvényes, hiteltérdemlő követelmény hiányzik.

Végül, mert még ettől eltekintve, nem egyszer maga a likviditás, az alaptőke kiegészítésére felsorolt 77 adós (tartozásának) behajthatósága, mint 753,57 Ft aktív követelés van kimutatva. Ily módon a folyamodó részéről előterjesztett mellékletek a tartományi kereskedelmi és ipari rendelkezés 17.§.33. pontjában megállapított követelményeknek nem felelnek meg, így ez az alaptőke-kimutatás nem találtatott elegendőnek. És kéretik a folyamodó: az esetleg ismételt előterjesztésével egy igazolást is mellékeljen arról - a kiskereskedelem mely osztályára kapott kereskedői jogot, hogy az elnyert koncesszió ellen az ezáltal érintett felek a törvényes úton nehogy panasszal éljenek.

A kérvény-mellékleteket eredetiben visszaküldjük, (széljegyzet: 3 db)

Sopron, az 1853. október 4-én megtartott kamarai ülésről

Moser elnökhelyettes Franz Glozer titkár

Az október 22-én érkezett levél[15] a megyefőnöktől a városhoz november 13-án érkezett meg, Zsolnay Vilmos összes irataival és azzal a kéréssel, hogy az „illetőt” értesítsék a fejleményekről. Ezután Kóbor János városi tanácsnok jelentését olvashatjuk december 27-i dátummal arról, hogy Zsolnay Vilmos alaptőkéjét két kereskedőnek közbejöttével megvizsgálta.[16]1854 januárjában Zsolnay Vilmos bizonyítványt kért arról, hogy nürnbergi kereskedés üzletére engedetem nyerhetés ellen senki nem tett ellenvetést.[17]Ezután már csak a soproni Kereskedelmi- és Iparkamara jóváhagyó válaszára kellett várnia, ami a városi elöljárósághoz 1854. március 1-jei keltezéssel érkezett meg.[18] A megyének a városhoz küldött válaszfogalmazványát[19] a soproni irat hátoldalán olvashatjuk, ekképpen:

Pécsi polgármesteri hivatalnak.

Múlt év November 1-jén 8049. sz. alatt kelt e helyi értesítés kapcsában átteszem a Polgár- mesteri Hivatalnak a soproni kereskedelmi kamarának f. hó 1-jén 83.sz. alatt beérkezett jegyzőkönyvi kivonatát, mely szerint Zsolnay Vilmos pécsi kereskedő alaptőkéje elfogadtatott, oly felkéréssel, hogy e kivonatot a mellékelt okirattal együtt az illetőnek kiadni, s neki kijelenteni szíveskedjék, hogy többi okiratai a kamarai levéltár kiegészítése végett visszatartattak.

Pécsett 1854-i Mart. 30.                           Kovács

Az eddig feltárt levéltári iratokból kitűnik, hogy Zsolnay Miklós Ignác fia javára elindított gyáralapítási kérelmének jóváhagyása 1852. június 1-jétől 1853. február 18-ig nyolc hónapot, alaptőkéjének elfogadása a kezdetektől közel két esztendőt vett igénybe. Ezzel szemben Vilmos 1853. március 29-én benyújtott állandó lakhatásra és kereskedésre kért engedélyét két hét alatt megadták, alaptőkéjét a kifogások után ismét átvizsgálva egy év alatt jóváhagyták. Csupán az engedélyezési eljárások időbeli különbségeiből is láthatjuk, hogy a gyáralapítás mennyivel nagyobb terhet és több akadályt jelentett, mint egy kereskedés tulajdonának és jogának átruházása. Zsolnay Ignác elkezdett működtetni egy a városban még nem volt, nem ismert kerámiaüzemet. Vilmos folytatott egy jól működő, ismert kereskedést. Ignác az elkövetkező tíz évben nem tudott úrrá lenni nehézségein, vállalkozásába belebukott. Vilmos tíz év alatt megsokszorozta vagyonát. Ebben minden bizonnyal közrejátszott a két testvér egyéni ambíciója és gyakorlati életfelfogása közötti különbség is. Láthattuk már az ifjú kereskedősegéd Zsolnay Vilmosról a bécsi cég által kiállított kitűnő minősítést, míg Ignác, a gyártulajdonos, 1862-ben Pécsi Iparlapok címen hazafiúi lelkesedéssel lapot alapított. Ennek első, mutatvány-számában az iparról, a honszeretetről, Pécsről és művészeiről jelentek meg tanulmányok, miközben Zsolnay Vilmos bútorraktárának kiváló áruit hirdette benne. 1863-ban Vilmos csendestársként belépett Ignác üzemébe, megvásárolta egyik telekrészét, hogy bátyja adósságait kifizethesse.

Miután a közös vállalkozás nem vezetett eredményre, 1864-ben egyedül Vilmos lett a gyár tulajdonosa.[20]

 

psz 1998 03 04 09 hars eva 01

 

Zsolnay Miklós 1852. június 1-jén kelt kérvénye kőedény gyár felállíthatására

 

psz 1998 03 04 09 hars eva 02

 

Zsolnay Vilmos 1853. március 29-én kelt lakhatási és kereskedői kérelme W

 


[1]Zsolnay Teréz és M. Zsolnay Margit: ZSOLNAY. A gyár és a család története, 1863–1948. Corvina Kiadó, 1974.

[2]Tekintetes Tanács!

[3]BML: Pécs városi tanácsi iratok (továbbiakban: Pvt. ir.), 2278/1852.sz.

[4]BML: Megyefőnöki iratok (továbbiakban Mf.ir.) 9629/1852.sz.

[5]BML: Mf.ir.10928/1852.sz.

[6]BML: Mf.ir.5345/1852.sz.

[7]BML: Mf.ir. 319/1853.sz.

[8]BML: Pvt. ir. 4335/1853.SZ.

[9]BML: Mf.ir. 6656/1854.sz.

[10] BML: Pvt.ir. 1362/1854.sz.

[11] BML: Pvt.ir.1323/1854. sz.

[12] Az ajándékozó levelet Zsolnay Teréz közli, i.m. 17.p.

[13] BML: Mf.ir. 2843/1853.SZ.

[14] BML: Mf.ir. Z. 853. G.M.sz. levél

[15] BML: Mf.ir. 8049/1853.sz.

[16] BML: Pvt. ir. 5663/1853.sz.

[17] BML: Mf.ir. 264/1854.SZ.

[18] BML: Mf.ir. Z. 83 sz. leirat/ 1854.sz.

[19] BML: Mf.ir. 2219/XII/1854.sz

[20] Az erről szóló dokumentumokat másolatban a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Adattára őrzi. Tartalmuk lényegét Zsolnay Teréz könyvében olvashatjuk, hivatkozásokat további publikációkban találhatunk