Cikkek

Ódor Imre: A Pécsi Nemzeti Casino a reformkorban

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 45-48. oldal

Letöltés: pdf20


Ódor Imre

A PÉCSI NEMZETI CASINO A REFORMKORBAN

A pozsonyi országgyűlési klubból angol mintára alakult Pesti Casino-t gróf Széchenyi István 1827. június 10-én alapította. Eleinte József nádor sem tekintette dohányzó klubnál többnek, amely a mágnások úri passzióinak helyszínéül szolgál. A kaszinó azonban gyorsan népszerű lett. A Hild József építette Lloyd-palota épületében a nemesség és az értelmiség legkiválóbb képviselői, a pesti polgárság legtekintélyesebb és legbefolyásosabb személyiségei, továbbá az irodalmi és szellemi élet kiválóságai jöttek össze, hogy egymással barátságos beszélgetések végett találkozzanak. A politizálás, eszmecserék, felolvasások mellett kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínáltak a kaszinó játéktermei, táncmulatságai, zenei estjei, és nem kevésbé kiváló vendéglője. A pesti megalakítását követően az ország számos városában jöttek létre kaszinók, társalkodó egyletek, olvasótársaságok, a reformkor új eszméinek leghitelesebb és leghatékonyabb lokális fórumai.[1]

 

psz 1998 03 04 08 odor imre 01

 

A Nemzeti Casino épülete 1839-ben

 

Pécsett némi fáziskéséssel, az 1830-as évek második felétől erősödött fel, az országos tendenciákkal összhangban a polgári nyilvánosság, illetve annak fórumai iránti igény. Ezt jelzi a zömében német ajkú polgárság törekvése a polgári kaszinó megalakítására, melyet 1836-ban siker koronázott. A városban élő, és sajátos színfoltot képező nemesség válasza nem sokáig váratott magára. A Pécsi Nemzeti Egyesület (Casino) alapításáról szóló felhívást 1838. december 4-én tette közzé Mihálovits Imre táblabíró és Nyers János ügyvéd. A felszólítás szövege a korabeli stílusban és helyesírásnak megfelelően így hangzott:

A Pétsi Nemzeti Egyesület (Casino) melly barátságos öszve köttetésből szövetkezett Urak Társaságának szolgál gyölő helyéül, kiknek czéljok az élet kellemeit díszes és csinos társas körben, viszonylagos mulattatás, illedelmes és szelíd maga viselet által mind inkább nevelni, valamint ezt a jó izlés, miveltség bötsület érzés, józan és Nemes gondolkozás módja magukkal hozzák. Ezen szempontból véve 1838-ik évi Karácsony hava 4-di-kén tartatott Gyülekezet határozása következésében, jelen aláíró Lajstrom kibocsájtatik, melly szerént minden Tisztes Urak voks nélkül ezennel meghivattatnak, hogy ha jelen Egyesülethez magokat kaptsolni óhajtanának. Az egyesület 3. egymás után következő évekre alapul, előfizetési díj egész évre 5. Pengő forintokra határoztatott, – jelen aláírás által mindenki 3 Évekre köteleztetvén.

A felhívás lelkes fogadtatásra talált. Pár nap alatt több mint kétszáz aláírás gyűlt egybe. Az alapítók sorában a város és a vármegye egyházi és világi előkelőségeit szinte hiánytalanul ott találjuk, Scitovszky János püspökkel és Sauska Keresztély alispánnal az élen. A környező Tolna, Somogy, Verőce megyék mágnásai és nemesei szintén szép számban képviseltették magukat, mindenekelőtt a Dőry, Perczel, Siskovits, Somssich család tagjai révén. A pécsi polgárok közül is több mint harmincan lelhetők fel az alapítók között. A Pécsi Nemzeti Casino megalakítását célzó felhívás igazi sikerét a számszerűségen túl a nemesség és a polgárság együttműködési készsége jelentette. Az 1838. december 18-án tartott alakuló nagygyűlés, illetve az ekkor megválasztott igazgatóság összetétele is fenti megállapításunkat igazolja. Az igazgatóság elnöke, a szervezésben már kitűnt Mihálovits Imre lett, míg az alelnöki tisztet gróf Tige Károly nyugalmazott ezredes töltötte be. Az igazgatók, a 21 fős választmányi tagság sorában ugyanakkor ott találjuk Bayer Márton városi tanácsnokot, Haas Mihály plébánost, lyceumi tanárt, valamint Hölbling Miksa orvost. A nemesség és a polgárság szövetségének szimbolikus megjelenítése, a Pécsi Nemzeti Casino 1839. január 3-án elfogadott pecsét-motívumában, az országcímer alatt két egymásba fogódzó kézben is tetten érhető.

A megalakulást követően mindenekelőtt keretet kellett adni a kaszinó működésének. E célból, s addig is, míg állandó székházra nem sikerült szert tenni, ideiglenes alapszabályokat léptettek érvénybe. E párhetes időszakot, melynek során a Paitler-féle kávéház adott otthont a választmányi üléseknek, hűen jellemzik az alábbi rendszabások:

–az ülések mindenkor a billiárdteremben tartassanak, asztalul a fedőlappal és zöld posztóval bevont billiárdasztalok szolgálnak

–harang készítendő, hogy az elnök a tagoknak a letelepedésre jelt adhasson, s hogy a za-

jongókat figyelmeztethesse

–az ülés tartama alatt a dohányzás mellőzendő.

A kaszinó folyamatos működéséhez állandó bérleményt keresett, s így került sor Sütkey János városi számvevő Plébánia-közben lévő házának bérlésére. Az épület azonban nem bizonyult megfelelőnek, így kapva-kaptak egy váratlanul felkínált lehetőségen. Ehretlenzberger Vince, Fő utcai háza a jó fekvésű, minden tekintetben alkalmas székház esélyét kínálta, s a választmány eltökélte a 10 000 pengő forintos vételár előteremtését. A vételár kifizetéséhez, továbbá a szükséges átalakítások elvégzéséhez azonban, a választmány számítása szerint 13 200 forintra volt immáron szükség, amelynek finanszírozására 330 darab egyenként 40 forintról szóló kötvényt bocsátottak ki. A kötvények jegyzése rendben megtörtént, az átalakítás azonban elhúzódott, így 1839. július elsején a kaszinó a szomszédos, Trixler István által felajánlott Hattyú-terembe költözött, s ott várta be a saját székházba költözés örömteli napját. 1839. augusztus 12-én vehette birtokba a tagság a kaszinó tágas, kényelmes és díszes helyiségeit. Fényes estéllyel tették emlékezetessé e nap jelentőségét.

Az 1839. év meghatározónak bizonyult a Pécsi Nemzeti Casino életében. A székház vétele, átalakítása és berendezése mellett a magyar nyelvű színjátszás pécsi meggyökereztetésében is kezdeményező szerepet vállalt. A városban vendégszereplő német és magyar színtársulatok honosításáért, illetve az állandó kőszínház felépítéséért folytatott rivalizálás elmérgesedő konfliktusba torkollott a polgári és a nemzeti kaszinó között. Miután a városi magisztrátus támogatását maga mögött tudó polgári kaszinó megkapta a színházépítés jogát, a Pécsi Nemzeti Casino választmánya úgy döntött, hogy épület híján is magyar színtársulatot létesít Pécsett. Az elhatározást tett követte, nagyarányú gyűjtés révén tekintélyes pénzalapot sikerült előteremteni a párhuzamosan szerveződő színtársulat számára, melynek művészeti vezetőjéül a kor egyik legkiválóbb és legismertebb színészét, Lendvay Mártont sikerült megnyerniük. A Pesti Színi Társaság mintájára szervezett önálló társulat alapító okiratát 120 egyesületi tag írta alá , akik egyúttal az első évad bérlettulajdonosait is alkották. A 43 tagú Pétsi Magyar Színész Társaság premierjére 1839. október 9-én került sor a kaszinó által kibérelt, ún. Schneckenberger-féle házban, a Ferenciek utcájában. Az 1840. április 30-ig tartó évadban a társulat 105 előadásának lehetett részese a pécsi publikum. A sikeres évadnak azonban nem volt folytatása. Az óriási anyagi terhet a kaszinó tagsága tovább nem tudta vállalni, s Lendvay távoztát követően hasonló formátumú színigazgatót sem sikerült találni. A szélesebb összefogás híján a torzóban maradt kezdeményezés példaértékű, országos jelentőségét, a Pécsi Nemzeti Casino magyar nyelvkultúra terjesztő mecénási tevékenységét dőreség volna elvitatni.

A kaszinó, olvasóterme révén művelődési-információs központ szerepre tett szert a reformkori Pécsett. A következő magyar és német nyelvű újságokat, illetve folyóiratokat vehette kezébe itt az érdeklődő: Jelenkor, Társalkodó, Hirnök, Athenaeum, Figyelmező, Honművész, Hazai és Külföldi Tudósítások, Tudományos Gyűjtemény, Wiener Zeitung, Augsburger Allgemeine Zeitung, Humorist, Spiegel, Ofner Zeitung. Fenti, a székház megnyitásakor megrendelt lapok széleskörű tájékozódásra adtak lehetőséget, továbbá arra is, hogy a tagok közül némelyek, jóllehet a szabályok ezt tiltották, egyes példányokat hazavihessenek. E káros gyakorlatnak szigorú szankciókkal igyekeztek elejét venni, több-kevesebb sikerrel.

A modern politikai újságírás kezdetének számító Pesti Hírlap indulásával az olvasói szokások is megváltoztak, s a kaszinó mindinkább a politikai véleménycsere fórumává vált. A Pesti Hírlap pécsi tudósítója, Hainer Ignác, ezt tőle, magától tudjuk, nemegyszer itt vitatta meg tudósításait, és a Pesther Tageblattal támadt polémiája segítségével bepillantást enged a kaszinó belső életébe. A német nyelvű pesti újság megtámadta a Pécsi Nemzeti Casinot, amiért úgymond lemondott három német újságot, és helyette három magyart rendelt. Ezért 1842-ben a Tageblatt a kaszinót a németség iránti gyűlölettel, irodalma iránti megvetéssel vádolta. Hainer, úgy is, mint a kaszinó jegyzője, a következőképpen válaszolt: A kaszinó vállalja a hazafiságot, a nemzeti ügy pártolását, de nem viseltetik gyűlölettel egy nemzet vagy irodalma ellen sem. Különösen nem a német ellen, a melyhez a felvilágosodás, szabadság, polgáriság annyi szent lánca fűzi. A válasz további részében a laprendelésben bekövetkezett változásokat is indokolja. Ebből kitűnik, hogy a korábbiakhoz képest a kaszinó öt magyar nyelvű politikai hírlapot: Pesti Hírlap, Jelenkor, Hírnök, Világ, Erdélyi Hírmondó és két irodalmi lapot: Athenaeum, Regélő, valamint két német nyelvű politikai lapot: Augsburger Allgemeine Zeitung, Wiener Zeitung, és egy szépirodalmi lapot, a Pesther Tageblattot járatott. Egyúttal Hainer azt is jelezte, hogy bevételeik gyarapodása esetén egyéb nemzetek lapjait is megrendelik.

A Pécsi Nemzeti Casino természetszerűleg a könnyebb szórakozás, a társasági élet színteréül, illetve alkalmanként központjául is szolgált. Hétfőnként harmóniai zene, szerdánként pedig a kertjében lévő, ún. nyári szalonban igen látogatott táncvigalmakat tartottak. Ez utóbbiak a kortárs tudósítása szerint reggelig elhúzódva vetélkedhetnek bármely középváros legfényesebb farsangi báljával. Hainer a Regélőnek küldött írásában ekképp számolt be egy különösen nagyszabású casino-rendezvényről, melyre 1842. június 15-én került sor. A Nemzeti Casino kertjében és nyári szalonjában közel 500 fős vendégsereg előtt mutatták be a Tolna megyei Halász József által betanított körtáncot. A hölgyek egészen fehér, nemzetiszínű szalagokkal díszített ruhában jelentek meg, mint nemzetiségünk kegyeletes nemtői. A publikum Halászt, mintegy hatalmas hazafias tett hősét ünnepelte.

A hosszú téli esték másfajta szórakozásnak is kedveztek, így mindenekelőtt Azördög bibliáját forgatták előszeretettel nemes uraimék. A szomszédos megyék jeles famíliáinak tagjai gyakran múlatták az időt a kaszinó kártyaasztalainál. Nemegyszer tekintélyes vagyonok cseréltek gazdát egy-egy éjszakába nyúló kártyacsata során. Egy 1843 januári estén azonban nem pusztán Fortuna osztotta a lapot, a soros kedvenc macao-játékban. A hamisan játszó Kardos János baranyai másodalispánt játékostársai leleplezték, s ennek híre nemcsak város- és megyeszerte terjedt el, hanem hivatali pályáját is derékba törte.

Az 1840-es években a kaszinók, s ez alól a pécsi sem volt kivétel, politizálódtak, immáron a helyi nyilvánosság meghatározó fórumaként vettek részt a reformkor politikai küzdelmeiben. Kezdeményező szerepet vállalva például a védegyleti mozgalomban, a takarékpénztári hálózat kialakításában, vagy éppen a vasútépítési tervek koordinálásában. Ugyanakkor, s ez nem ellentmondás, megtartották eredeti rendeltetésüket a társasági élet kereteként. A helyi társadalom igényes, a közízlést is formáló kulturális színtereként járultak hozzá a nemzeti önbecslés és a polgári életforma kiteljesedéséhez.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Baranya Megyei Levéltár, Baranya vármegye közgyűlési iratai (1838–1847)

Tolna Megyei Levéltár, Hainer család iratai (1841–1843)

llk Mihály: A Nemzeti Casino százéves története (1827–1926). Budapest, 1926.

Statuten der Fünfkirchner bürgerliche Casino-Gesellschaft – A pétsi polgári Casino részeseinek névsora betűrenddel és annak szabályai. Kiadta: Nieszner Antal, Fünfkirchen, 1837.

A Pécsi Nemzeti Casino-Egyesület könyve. Pécs, 1847.

Visy László: A Pécsi Nemzeti Casino megalakulása s ennek kihatása Pécs szab. kir.város kulturális és gazdasági fejlődésére. In: Pécs-Baranyai Múzeumi Egyesület Évkönyve. Pécs, 1926.

Koszits Ákos: A 100 éves Pécsi Nemzeti Casino megalakulása és első éve. In: A Pécsi Nemzeti Casino jubileumi évkönyve. Pécs, 1938.

Glósz József: Hainer Ignác – a nemesi értelmiség a reformkori Baranyában. In: Baranyai Helytörténetírás, 1983/4.


[1] Kaposvár: 1828.; Sátoraljaújhely: 1831.; Eger, Kecskemét, Marosvásárhely: 1832.; Debrecen, Szatmár, Nagyenyed: 1833.; Pápa, Kolozsvár, Zilah: 1834.