Cikkek

Rajczi Péter: A Pécsi Püspöki Jogakadémia története

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 33-39. oldal

Letöltés: pdf20


Rajczi Péter

A PÉCSI PÜSPÖKI JOGAKADÉMIA TÖRTÉNETE

Pécs a magyar állam és vele együtt a magyar kereszténység kibontakozása kezdete óta a kultúra egyik fellegvára. A Szent István által 1009-ben alapított püspökség első püspöke, Bonipertus már káptalani iskolát létesít, Szent István nevezi ki 1036-ban az első magyar származású püspökként Maurust, Szent Mórt, aki a magyar irodalomnak is első ismert alakja. Ettől kezdve Pécsett állandóan találunk a maga korában magasabb műveltséget adó iskolát és könyvtárat, és egészen természetesnek tűnhet, hogy 1367-ben Nagy Lajos és Vilmos püspök Pécsett alapítják meg az első magyar egyetemet, mivel a pápai alapító oklevél szavai szerint Pécs a tudományok magvainak terjesztésére kiválóan alkalmas. Ez a pécsi egyetem aztán vitatottan, de valószínűleg a török uralom kezdetéig fennáll, hisz Evlia Cselebi még 1663-ban is tud az isteni Eflatunnak (Platón) a belső várban lévő régi, tudományos főiskolájáról, ahogy erről útleírásában olvashatunk.[1]

1686-ban Pécs felszabadul a török uralom alól és még ebben az évben a jezsuiták megkezdik, tulajdonképpen folytatják iskolai tevékenységüket. Hamarosan felmerül az igénye annak is, hogy magasabb iskolája is legyen a városnak. Baranya vármegye az 1751-es pozsonyi országgyűlés követeinek már olyan utasítást ad, hogy Pécsett egyetem vagy akadémia felállítását szorgalmazzák. Ezért küzd Klimó György püspök is, aki az egyetem céljára már turrus matematicus-t is építtet és azt a korának legkiválóbb műszereivel szerelteti fel. Ugyancsak ennek a célnak érdekében hatalmas könyvtárat és könyvnyomdát létesít, és azt a hozzáértő nagyközönség rendelkezésére bocsátja. Egyetemalapítási terve 1777-ben bekövetkezett halála folytán meghiúsult.

Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis alapján szervezett királyi akadémiák közül egynek Pécsett való felállítását kérte a vármegye. Annyit sikerült csak elérni, hogy 1785-ben Győrből Pécsre került az akadémia. Ezt azonban Győr város kérelmére 1802-ben – Eszterházy Pál püspök tiltakozása ellenére – visszahelyezik Győrbe. Ehhez hozzájárult a pécsi diákok magatartása is, illetve azt is felhozták indoknak, noha bizonyos botrányos magatartás II. József erősen liberális korszaka után nem volt idegen más városok ifjúságától sem. Ez volt az a bizonyos kőszobor botrány, mely 1802. április 29-én történt Cserkúton.[2]

Amikor a ciszterci rend átvette a pécsi archigimnázium vezetését, 1817-ben az akkori igazgató újra előterjesztést tett egy akadémia létesítésére, hisz anélkül az archigimnázium sem tartható fenn. Batthyány Iván gróf, a németbólyi uradalom birtokosa az akadémia céljára ötezer forintot biztosított, amiért Pécs városa polgárjoggal ruházta fel, a mai szóhasználattal élve díszpolgárrá választotta. De az akadémiából, illetve a győri akadémia visszahelyezéséből megint csak nem lett semmi.

1828-ban foglalta el a pécsi püspöki széket báró Szepesy Ignác, aki, amennyiben az akadémia nem helyeztetik át Pécsre, egy általa fenntartott studium philosophium felállítására kért engedélyt, hogy a gimnáziumban végzett ifjak a teológiai tanulmányok megkezdése előtt ott folytathassák tanulmányaikat. Ehhez a hozzájárulást megkapva az 1828/29-es tanévvel a papnövelde épületében két osztállyal megkezdte működését a kétéves bölcsészeti tanfolyam. Ez azonban studium domesticumnak, teológiai tanulmányok megalapozására szolgáló házi tanfolyamnak volt csak tekinthető.

Szepesy nyilvános jellegű főiskola felállításáért küzdött, olyanért, amely a hiányzó egyetem funkcióját is betölthette, amelyben bölcseleti tanfolyam mellett teológiai és jogi oktatás folyik. Ennek az akkori királyi akadémiákkal egyenrangú főiskolának a létesítésére a város is törekedett, és ehhez az árvaalapítványt akarta felhasználni. Ehhez azonban a felsőbb jóváhagyást nem kapta meg. Ekkor Szepesy az egész terhet magára vállalta. Ezt az elhatározását az 1830. augusztus 21-i városi közgyűlésen Pirger Mihály városbíró be is jelentette. Szepesy jelezte, hogy egyelőre százezer forintot fog a működés megkezdéséig a városnál letétbe helyezni. Először 1832-ben, majd módosítva és kiegészítve, 1835-ben adta ki az alapítólevelet, amelyet a király 1835. augusztus 27-én hagyott jóvá, és amely alapján a régi egyetem folytatásaként megkezdhette működését a pécsi püspöki akadémia, ill. lyceum bölcsészeti és jogi karral. Az elnevezés a magyar oktatási rendszerben különbözőképpen szerepel. Amikor még csak teológiai oktatás folyt, a lyceum nevet használták. Később az ezzel együtt működő bölcsészeti tanfolyam is ezt az elnevezést kapta. Az alapító levél lyceum episcopale elnevezését indokolja, hogy teljesen a püspöki javadalom tartotta fenn. Ugyanezt az intézetet a magyar törvénytár már akadémiának nevezi, mint előzőleg a királyi akadémiákat. 1865 után felváltva találjuk a lyceum, akadémia, jogakadémia, lyceum jog- és államtudományi kar elnevezést. Pécsett a mai napig a Lyceum utca és a Lyceum templom őrzi emlékét. A továbbiakban, a pécsi hagyománynak megfelelően a lyceum elnevezést használom.

A lyceumnak nevezett főiskola részére a városi tanács felajánlotta a Normáliskola mellett lévő üres telket. Itt épült fel Pollack Mihály terve szerint a lyceumnak szánt klasszicista épület.[3] Azonban annak átadása után már látta, hogy az a bölcsészeti és jogi fakultás elhelyezésére nem alkalmas, ekkor megvásárolta a vármegyétől a volt pálos kolostor épületét a mellette levő templommal együtt, és azt megfelelően átalakítva helyreállíttatta. Ebbe az épületbe helyezte el a már működő bölcsészeti szakot és jogi kart. Valamint ugyanitt helyezte el az általa újra életre keltett, és 1831-ben megnyitott püspöki tanítóképző intézetet, mely az egri után a legrégibb magyar tanítóképző volt. Mind a tanítóképzőt, mind pedig a főiskolát könyvtárral és fizikai eszközökkel is felszerelte. Az így megüresedett Pollack-féle épületbe a Klimó-könyvtár került, melyet ugyancsak jelentős mértékben fejlesztett. A lyceum épületében az időt a lépcsőházban felállított óra ütése jelezte. Ezt az órát Szepesy a mohácsi püspöki nyári kastélynak szánta, de most ide hozatta, és az ott volt a lyceum működése idején. Részint a főiskola részére, részint azonban egyéb könyvkiadás céljára nyomdaprivilégiumot eszközölt ki az akkor már működő nyomdának, és az a lyceum hivatalos nyomdájává vált. Felszerelésére nagy gondot és jelentős költséget fordított.

Mivel az általa tett alapítvány összege a fokozódó kiadásoknak már nem felelt meg, saját személyi jövedelmét is erre áldozta. A lyceum jövőjét mindenáron biztosítani akarta, és eltökélt szándéka volt, hogy a lyceum részére megvásárolja a mágocsi uradalmat. Ebben az elhatározásában azonban 1838-ban bekövetkezett halála akadályozta meg.

A kibontakozó felsőoktatás alapját képezte a pécsi archigimnázium, amely 1815-től kezdve a ciszterci rend vezetése alatt állott. Ez a rend, amely az egri és a pécsi gimnázium átvételével válik tulajdonképpen tanító renddé, már kezdettől fogva igyekszik a tanári munkára irányított tagjaitól a tudós tanár eszméjét megvalósítani. Így érthető, hogy amikor a főiskola tanárhiánnyal küszködik, a ciszterci rendhez fordul, először a bölcsészeti szak, majd a jogi oktatás tekintetében is. A ciszterci rendnek a lyceummal való kapcsolatát 1835-ben így határozták meg: A lyceumnak 9 tanára van: 5 egyházmegyei pap és 4 cisztercita. A tanárok mindannyian a iyceum épületében laknak. A négy bölcseleti és politikai katedrát egyházmegyei papok töltik be. A statisztika, a természetjog tanára, az exhortator (hitszónok) és egyben vallástanár, valamint a magyar és görög irodalom tanára ciszterci szerzetes, akiket a mindenkori zirci apát nevez ki. (Így kapcsolódik Pécs 300 éves gimnáziuma a felsőoktatáshoz.)

A Iyceum ifjúsága fegyelmét szolgálta még a győri királyi főigazgató által a bölcseleti szak részére leküldött fegyelmi szabályzat. Az oskolai törvények lényeges rendelkezései a következők:

1. Mindenki az oskolai év kezdetét előző napon a múlt évben tett előmenetelét tanúsító hiteles tanodai bizonyítványát az igazgatónak benyújtsa, vagy ha helyben tanul, neki magát illető tisztelkedés végett bemutassa.

2. Szinte úgy magát minden tanítójának is, kinek hallgatója leend, bemutassa.

3. Az oskolai év kezdetétől számítandó egy hét alatt állandó szállást választand, és az ut- czának hol? és a házi urának kinél? szállásol, nevét és lakházának számát – úgy a szállásáért, élelmezéséért, fűtéséért fizetendő járandóságát, vagy más élelmezési módját szinte az igazgatónak őszintén feljegyezve bejelentendi.

4. Az Úr félelme lévén a bölcsesség kezdete, s hasznos előmenetelt isteni segély nélkül nem remélhetvén, mindenki törekedjék az Isten iránti ájtatosságot, mely szivét éleszti, minden alkalommal külső tettekkel is bizonyítani.

5. Mind a két szertartású katolikusok naponként a szent mise áldozaton, vasár és ünnepnapokon pedig a délelőtti és délutáni tanításokon és litánián ájtatos figyelemmel megjelenni: – hónaponként az előre kitűzött napon meggyónván a szent mise alatt áldozni, nagyhét első három napján a szokott ájtatossági gyakorlatokban részt venni: minden közkönyörgésekben is jelen lenni kötelesek, a vallásos menetekben a gimnáziumi ifjúságot követendők.

6. Minden tanítójukat, mint a tanulási pályán szülőjük helyetteseit, kész engedelmességgel tisztelni, a náluknál nagyobbakat, és a hozzájuk hasonlókat megelőzőleg böcsülni fogják, senkit sem szóval, sem tettel soha meg nem sértvén.

7. Oskolai napon az illető tanítói teremben idejében megjelenvén az oktató tanítókat csendes figyelemmel végig hallgassák: – ha talán betegség miatt elmaradni, vagy távozni kényszerülnének, az akadály szüntével ennek okát legott az illető tanítókkal tudatni el ne mulasszák.

8. A tanodai intézet minden helyein tőlük a tisztaság mellett jeles és csendes magaviseleté is kívántatik; sőt az ajtók, padok, ablakok és falak befirkálásától és rongálásától, mint szigorúan tiltottaktól őrizkedjenek, mindenkor emlékezetben tartván azon jótéteményeket, melyeket ezen intézet által élveznek.

9. A szent hit, tiszta erkölcsiség, hazai alkotmány és törvények, királyi rendeletek és elöljárói parancsok ellen intézett minden beszédtől, – úgy verekedésektől, gúnyoló bölcstelenítő, aljas és káromkodó szavaktól gondosan őrizkedjenek.

10. Estennen ápril végéig 8, ezután 10 órakor rendes szállásaikon legyenek és lakházukból hajnal előtt kimenni ne merészeljenek.

11. A korcsmákat, kávéházakat, színházakat, de még inkább az erkölcsiséget és tudományos képződést rongáló más gyanús helyeket kerüljenek.

12. A botok és fegyverek használata, nyilvános helyeken és utcákon a dohányzás, a házakban, kertekben, szőlőhegyeken, szántóföldeken, réteken mindennemű kártétel, nemkülönben pénzre játszani, vadászni, adósságot csinálni, éjjel a közcsendet lármás kurjongatással, verekedéssel, zenével zavarni mindenkinek keményen tiltatik.

13. A tanuló ifjúság általi bárminő irányú társulatok alakítása a kegyes királyi rendeletek által legszigorúbban elleneztetik.

A fegyelmi szabályok, mai szemmel nézve, nagyon szigorúak voltak. Sok fegyelmi vétségről tudunk, de később ennek szigorából engedtek. A büntetés nemei voltak: dorgálás, carcer, kizárás. A carcer (börtön) egy udvari kisebb helyiség volt, amelybe az erre ítélt diákot pár órára, egy napra bezárták.

A tanári karnak közege volt a pedellus. Ő látogatta a kávéházakat, kocsmákat és egyéb nyilvános helyeket, és a fegyelmi szabályok ellen vétőket az igazgatónál feljelentette. Emellett a város is tiszteletben tartotta az egyetemi hagyományoknak megfelelően a lyceum önkormányzatát kisebb bíráskodási kérdésekben is, és a városi hatósági személyek is az iskola igazgatójának szolgáltatták ki az általuk letartóztatott rendbontókat megbüntetés céljából. (Pécsett merült fel komoly formában a két világháború között annak az igénye, hogy az egyetemi polgárokkal szemben a rendőri büntetőbírósági teendőket az egyetem lássa el.)

A lyceumban tulajdonképpen életkor szempontjából két különböző csoport tanult. A bölcsészeti szak még nem azonos a későbbi bölcsészkarral, tulajdonképpen a hatosztályos főgimnázium szerves folytatásaként két évfolyamon keresztül, magasabb tanulmányokra előkészítő évfolyam volt. Ennek befejezése után lehetett folytatni itt Pécsett teológiai vagy jogi tanulmányokat. Ez a különbözőség a fegyelmi szabályok tűrésében is fokozottan megnyilvánult, mert azok ellen többnyire a jogászok vétettek. Ugyanakkor ez a jogászifjúság igyekezett a társadalmi életbe is bekapcsolódni. Így már 1837-ben táncvigalom engedélyezését kérték, ekkor még sikertelenül. De 1840-ben már jelentős társadalmi eseménye Pécsnek a juristabál.

Már a bölcseleti fakultás megnyitása után Pécs sz. kir. város – országgyűlési követe nem lévén – Baranya vármegyét kereste meg 1832. március 30-án kelt iratában: ...a közelébb tartandó országgyűlésre ki küldendő követ uraknak kegyesen meghagyni méltóztassék, hogy őnagyméltósága megyés püspök igen dicső, és a késő maradékokat is hasonló szent áldozatokra serkentő nagylelkűségének a törvényünk könyvébe való beiktatását szorgalmazzák.

Baranya vármegye közgyűlése ilyen irányú átiratot intézett más vármegyékhez is, és ennek eredményeként az 1832–36. országgyűlésen 17 vármegye kívánságai közé felvette Szepesynek az ország részére (az alapító levél bevezetése szerint publicum patriae prosperitatem) tett alapítvány becikkelyezését. Ilyen előzmények után keletkezett az 1836. évi XXIV. te. Négyesi báró Szepesy Ignácz pécsi püspök által Pécsen alapított akadémiáról. Eszerint Hálaérzéssel fogadják az ország rendei négyesi báró Szepesy Ignácz pécsi püspöknek a közjó elmozdításában bizonyított munkás buzgóságát, melynél fogva Pécs városában tulajdon költségein bölcselkedést és törvényt tanító intézetet állított fel; mely jeles és követésre méltó alapítványt ő Felsége kegyelmes megegyezésével örök emlékül törvénybe iktatják. Ugyanekkor a király Szepesyt érdemei elismeréséül a Szent István Rend középkeresztjével tüntette ki. (Ez a Mária Terézia által alapított legmagasabb kitüntetés volt, melyet nem katonai érdemekért a király adományozott.)

Pécs város hálája jeléül megfesttette Szepesy arcképét, és azt 1834. április 15-én ünnepélyesen a város tanácstermében elhelyezte. Baranya vármegye pedig közgyűlési jegyzőkönyvben örökítette meg Szepesy érdemeit. Amikor aztán Szepesy 1838. július 16-án meghalt, a város őszintén meggyászolta. A közgyűlés határozatot hozott, hogy halála napján minden évben emlékére a város kegyúri templomában (a mai belvárosi templomban) és a lyceum templomban is ünnepi misét kell mondani, amelyen a város vezetősége testületileg vesz részt.[4] Pécs város háláját tanúsítja a Kiss György által mintázott, 1892-ben felállított bronzszobor, a nevét viselő utca. Szepesy emlékét őrizte az általa alapított jogakadémia jogfolytonosaként az 1922-ben Pozsonyból Pécsre menekített Erzsébet Tudományegyetem jogi karának épületén elhelyezett, 1948 után eltávolított emléktábla is.

Szepesy végrendeletében is megemlékezett a főiskoláról. Életében teljes jövedelmét, magánvagyonát (és talán egészségét) áldozta a főiskolára, végrendeletében (amelyben csak szigorú jogi keretek között rendelkezhetett, hisz mind a kánonjog, mind az akkor élő főkegyúri jog alapján csak előírt keretben rendelkezhetett szabadon) tiszta hagyatékának egyharmadát a Iyceum alapítványra hagyományozta, és végrendelete végrehajtójául a három fakultás senior tanárait nevezte meg.

Az 1848-as események igen nagy hatással voltak Pécs fiatalságára is. Az akadémia ifjúsága határozatot hozott a megalakítandó nemzetőrségben való részvételről. Ezt a határozatot azzal a kéréssel terjesztette a tanári kar elé, hogy arról a város vezetőségét tájékoztassa. A közlést Jónás József aligazgató 1848. március 21-én meg is tette. Ez a nemzetőrség aztán a bekövetkezett események során nem nyert megszervezést. Az ifjúság azonban jelentős számban lett a megalakult honvédség tagja több tanárral együtt. Békefi Rémig így emlékezik meg az egyik ciszterci tanárról, aki lyceumi tanítványaival együtt jelentkezett honvédnek: Engedje meg, őrnagy úr, hogy én, aki eddig ezen ifjaknak szellemi vezére valék, most se legyek kényszerítve őket magukra hagyni, amikor a haza védelmére állanak – mondta a sorozást vezető tisztnek.

Az 1848–49-es tanév nem volt megnyitható, mert egyrészről az ifjúság nem jelentkezett kellő számban (többen katonák voltak), másrészről a Iyceum épülete is katonai célokra volt igénybe véve. A bölcsészeti előadásokat a papnevelő intézetben kezdték tartani, a jogi kari előadások pedig teljesen megszűntek. Közben Magyarországon is bevezették a poroszból átvett osztrák iskolarendszert, amely a bölcsészeti szakot beolvasztotta a főgimnáziumba, és létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot.[5]

Ha a szabadságharcig terjedő időben megvizsgáljuk az akadémia látogatottságát, a következőket látjuk. A 2 évfolyamos bölcsészet az alaptanulmányokat jelenti, erre épül a 2 évfolyamos jogi tanfolyam:

Tanév Bölcsészet Jog
1831/32 125 -
1832/33 166 -
1833/34 168 38
1834/35 160 46
1835/36 172 66
1836/37 185 71
1837/38 191 84
1838/39 203 79
1839/40 191 91
1840/41 198 104
1841/42 191 112
1842/43 186 90
1843/44 208 79
1845/46 160 102
1846/47 160 87
1848/49 16 -
1849/50 63 -
1850/51 87 -

Ekkor lép hatályba az Entwurf, amelynek rendelkezése szerint a bölcsészeti szakot a gimnáziumba kell beolvasztani. Közben a gimnázium épülete is hadikórházzá alakult át. A lyceumban működött ciszterci tanárok visszamentek Zircre, a gimnázium tanárai pedig a városban magánházaknál húzták meg magukat.

***

A szabadságharcot követő ún. Bach-korszakban az Entwurf következtében a pécsi oktatásügy válságba került. Egyrészről a kormány a gimnáziumok visszaszorítására törekedett, és helyettük ugyancsak német mintára a reáliskolák megszervezését szorgalmazta, másrészről viszont a bölcseleti tanfolyamoknak a lyceumtól való különválasztása, és a nyolcosztályos gimnázium létrehozásának terve súlyos problémákat vetett fel a ciszterci vezetés alatt álló, és addig archigimnáziumként hat osztállyal működő gimnázium, és a püspök irányítása alatt a Szepesy-alapítványból működő lyceum kérdésében. Ugyanis vagy a ciszterci gimnázium minősül vissza négyosztályos kisgimnáziummá, vagy átveszi a lyceum 2 évfolyamos bölcsészeti tanfolyamát, hogy így nyolcosztályossá váljék, akkor viszont a püspök joghatósága alatt álló, és a Szepesy alapítványból fenntartott osztályokra jutó anyagi részt is igénylik. Hosszú évekig húzódó anyagi vita kezdődött, melyben az időközben esztergomi érsekké kinevezett Scitovszky János határozottan ellenezte a ciszterciek terjeszkedését, mert a gimnáziumot püspöki joghatóság alatt kívánta fejleszteni. A vita odáig fajult, hogy Villax Ferdi- nánd zirci apát már a soproni Statthalterei-Abtheilungnak be is jelentette, hogy a pécsi gim- názumot elhagyják, és máshol vállalnak iskolát. Közben ideiglenes jelleggel már működik a pécsi főgimnázium részben ciszterci, részben pedig egyházmegyés papok vezetésével, és 1852-ben már meg is tartják Pécsett az újonnan bevezetett érettségi szigorlatot, az érettségit. 1853-ban megint nagy iskolaszervező püspöke lett Pécsnek: Girk György, aki szembeszállt a püspöki tekintélyt féltő tanácsadókkal. Tárgyalásokat kezdett Rezutsek Antal zirci apáttal, és 1863. április 29-i keltezéssel szerződést is kötött vele, amely rendezte a Szepesy-alapítvány és a ciszterci vezetés alatt álló gimnázium közötti, néha mesterségesen is fűtött vitát. Ez a szerződés aztán újabb viták kezdetét jelentette, sőt Pécs város feljelentette a királynál Girk püspököt, mivel szerintük hűtlenül kezelte a Szepesy-alapítványt azzal, hogy annak jövedelméből is juttatott a megszervezendő nyolcosztályos főgimnázium részére. De most már semmi sem akadályozta meg a további fejlődést. Girk püspök, aki a működésében ugyancsak szüneteltetett tanítóképzőt is újra megszervezte, és annak fenntartására a javadalmas papokat, enyhe presszióval is alapítványok létesítésére ösztönözte, és a Szepesy-alapítvány részére a városnál kétezer forint készpénzt, majd később ezer forint értékű földtehermentesítési kötvényt helyezett le, előterjesztést tett a helytartótanácsnál a joglyceum újbóli megnyitására. Ezt a király 1865. augusztus 2-án kelt határozatával engedélyezte, és 1865. október 15-én Girk György püspök a most már a kormány közvetlen rendelkezése alá helyezett jogakadémiát (joglyceumot) ünnepélyes istentisztelet keretében megnyitotta.

 

***

 

A működését újonnan megkezdő joglyceum szervezetében a királyi akadémiákkal vált azonossá. Főgimnáziumi érettségihez kötötten hároméves tanulmányi időt írtak elő. Ezzel megkezdődött az a folyamat, amellyel a jogakadémia oktatási rendjét igyekeztek a tudományegyetemhez közelíteni. Így 1874-ben a jogakadémia jog- és államtudományi karrá alakult át, a tanulmányi időt pedig négy évben állapították meg. Előírták, hogy jogakadémiai tanárrá csak egyetemi magántanári minősítéssel rendelkező személy nevezhető ki, és a tanárokat kötelezték arra, hogy minden félévben két ingyenes kollégiumot (publicum) hirdessenek. A lyceum vizsgálati rendszere megfelelt a királyi akadémiák vizsgarendszerével. Eszerint két államvizsga-bizottságot állítottak fel, amelyben Pécs vezető jogászai is részt vettek, és ezek előtt jogi, illetve államtudományi államvizsga volt tehető. A vizsgák nyilvánosak voltak, sőt a kitüntetéssel történt vizsgákat a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hivatalos lapjában is közzétették. Ez a tény igen jelentős hatással volt a közszolgálatra készülőkre, hisz esetleges kinevezésükhöz a hivatalos lapban való szereplés jelentős támogatást nyújtott.

Közben az ország kultúrpolitikájában nagy változások voltak. Létrejött a második tudományegyetem Kolozsvárott, és megindult a küzdelem egy harmadik egyetemért. Ezért Szeged és Pozsony versengtek, majd később a vita Pozsony javára dőlt el, az Alföld egyeteme pedig Debrecenbe került. A budapesti és a kolozsvári egyetemnek nagy volt a szívóhatása, e mellett volt a 13 jogakadémia, az országos igényt jelentősen meghaladta a végzettek száma. Egyébként is a jogakadémiák tudományos színvonalát állandó bírálat érte, és felmerült annak terve, hogy a pécsi joglyceumot egy királyi akadémiával összevonják. Ezt a tervet Dulánszky püspök támogatta, anyagi erejét ugyan a székesegyház újjáépítése teljesen kimerítette, de kikötötte, hogy az összevontan létrejövő új akadémia székhelye Pécsett legyen. Problémát okozott az a tény, hogy a fokozatosan kialakuló képesítési szabályzat szerint az ügyvédi, illetve bírói – majd később a magasabb közigazgatási munkakörök betöltéséhez az előírt egyetemi, ill. jogakadémiai tanulmányok utáni négyéves joggyakorlatot egyetemi doktori fokozathoz kötötték. A jogakadémiáknak doktorrá avatási joguk nem volt, a hallgatóknak a végbizonyítvány megszerzése után, egyetemen kellett a megfelelő doktori szigorlatokat letenniük. Ennek következtében, akinek erre lehetősége volt, már eleve az egyetemen kezdte meg tanulmányait, és így a jogakadémiák hallgatóinak a száma fokozatosan csökkent.

A pécsi püspöki joglyceumnak is meg kellett küzdenie ezzel a tendenciával. A kifogásolt tudományos színvonal a kinevezett tanároktól függött. Pécsett olyan tanárokat találunk, akik később is jelentős szerepet játszottak szaktudományuk területén, de jelentős szerepet játszottak Pécs társadalmi életében is. Ugyancsak fontos szerepet vitt a joglyceum ifjúsága Pécs életében, és az első világháború előtti pécsi társadalmi megmozdulásokban mindenütt megtaláljuk őket.

Amikor az Erzsébet Tudományegyetemnek el kellett hagynia a koronázó várost, Pozsonyt, az egyetem végleges elhelyezése ügyében a dunántúli városok között nagy versengés bontakozott ki. Hogy aztán a magyar Heildelbergről álmodó Klebelsberg Kunó, vallás- és közoktatásügyi miniszter is Pécs mellé állt, annak fő oka az volt, hogy a jogi kar tanári kara és könyvtára a joglyceum átvételéből kerülhetett ki. Nagy iskolaszervező elődeinek munkáját folytatva Zichy Gyula püspök az egyetemnek adta át a Lyceum templomot, amely az Egyetemi templom nevet vette fel. Átadta a Szepesy által továbbfejlesztett Klimó könyvtárat is. Köztudott volt, hogy Zichy püspök a püspöki teológiát is az egyetemhez kívánta csatolni, ezt a törekvését azonban Budapesten megakadályozták.

A Pécsre került Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi kara, és részben bölcsészettudományi kara méltán tekinthette jogelődjének a Szepesy alapította joglyceumot, és méltán helyezték el az egyetem keleti nagykapuja mellett a Szepesy érdemeit megörökítő és Szepesyt ábrázoló nagy márványtáblát. Noha Szepesy végrendeletében meghagyta, hogy halála után ne emlegessék az ő érdemeit, sőt a városházán lévő arcképét égessék el. Az egyetemnek azonban a végrendelet ezen pontját nem kellene szó szerint betartania, méltó lenne, ha az emléktábla az egyetem falára visszakerülne.

 

 

Fontosabb irodalom:

 

Dr. Kopcsányi Károly: A pécsi jogakadémia múltja és jelene. Pécs, 1877.

Kiss Albin: A pécsi főgimnázium története. Pécs, 1914.

Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei. Pécs, 1973.

Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896.

BML: A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai, 1831–1923.

Uo. A ciszterci rend pécsi főgimnáziumának iratai 1849–1860.

A lyceum közéleti szerepét a korabeli pécsi újságok bőven ismertetik


[1] A régi főiskola, a medresze szobáiban Evlia Cselebi szerint 1663-ban török várkatonaság lakott, tehát nem működött főiskolaként. In: Evlia Cselebi világutazó magyarországi utazásai 1660–1664. Budapest, 1985. 231.p.

[2] A lyceum hallgatói kirándulás alkalmával Cserkúton szentek ledőlt szobrainak fejeivel dobálóztak. Ez az eset közismert volt Pécsett

[3] A Normáliskola, a későbbi Belvárosi iskola a Szepesy utca 1.sz.; a lyceum, az Egyetemi Könyvtár központi épülete a Szepesy utca 3. sz.

[4] A második világháború után szünetelt a Szepesy-emlékmise, majd 1988. július 16-ától a belvárosi plébánia ezt a szokást Borsy Károly javaslatára felújította

[5] Entwurf der Organisation der Gymnasyen und Realschulen in Oesterreich