Cikkek

Kalász Gyula: A Ciszteri Rend Nagy Lajos Gimnáziuma

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 25-32. oldal

Letöltés: pdf20


Kalász Gyula

A CISZTERI REND NAGY LAJOS GIMNÁZIUMA

Aki ma elindul a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma épületében, két meghatározó művészeti alkotással találkozik. A bejárat utáni földszinti csarnokot uralja a trónuson ülő névadó, Nagy Lajos király méltóságot sugárzó szobra. A belépőtől tiszteletet parancsoló művészi munka Nagy Mihály szobrászművész alkotása. S mikor a díszlépcsőházban az első emeletre érkezik a látogató, feltárul előtte a Gebauer Ernő festette hatalmas, egész falat betöltő freskó, melynek triptichonja az 1367-es pécsi egyetem alapításához röpíti a fantáziát. A szalagirat idézi a határozott elvet: Pécs a tudomány magvainak terjesztésére különösen alkalmas.

A huszadik századi névadó választás, a freskó által felidézett történelmi múlt nem a véletlen műve. Az alapokat keresve visszalépünk az évszázadokban. 1686-ot írnak, amikor Bádeni Lajos őrgróf a Szent Liga seregeivel Buda után október 22-én Pécsről is kiűzi a törököt. A romos városba lassan visszaköltözik az élet. A megérkező összeírók, Vinczens Keresztély és Nagy László kamarai prefektusok conscriptiójában ez áll: Ad fontem quatuor canalium vulgo Négy Csatornya: Ibidem templum Machometanum resignatum Jesuitis[1]. A megnevezés pontosan fedi a mai belvárosi templomot. Az eddig csak a városfalakon kívül működött jezsuiták visszaköltöznek, és a nekik adományozott templom melletti területen 1687-ben megkezdik a rendház és iskola építését.

A nemrég török tulajdonos, Achmed Zaim telkén létrejövő iskolát a hajdani egyetem folytatásának tekintik. Ezt a jogfolytonosságot igyekszik bizonyítani a jezsuiták évkönyve iskolaalapításról szóló bejegyzése:

 

psz 1998 03 04 05 kalasz gyula 01

A pécsi Pallas, amely egykor II. Lajos magyar király idején 1526-ban 4000 diákjával a török hadsereg kegyetlensége miatt kimúlt, ez 1687. évben újra életre kelt, és november elején mintegy nagy vajúdással újjászületve gőgicsélni kezdett, 16 gyerekkel újra felvirágzott.

A szegény városban újra működni akaró iskola pénzügyi hátterének fedezetére a jezsuiták alapítványi biztosítékot próbáltak szerezni. A királyi udvartól jogbiztosító iratokat szereztek be. Mindennél jelentősebbnek tűnt az az alapítványi összeg, melyet Széchenyi György esztergomi érsek 1694. február 5-ével datált adománylevele mutat. Sajnos a hatalmas összeg, 50.000 rajnai forint teljesen soha nem került az iskolát működtető atyák kezébe. A nehéz helyzetet megoldotta a kincstártól adományozott célvagyon: Görcsöny községet kapják birtokul. A gondok mégsem szűnnek meg. Viharos időszak pusztítja a várost, a szerzetesek köréből is áldozatokat szedve. Rákóczi-szabadságharc, rácdúlás. Majd birtokvita Nesselrode pécsi püspökkel, aki miatt leáll a megkezdett építkezés. A nyugodt működésre meglenne az igény, hiszen az alapításkori 16 főről néhány év eltelte után 100 fölé emelkedik a létszám. 1725–26-ban pedig már 3-400 a tanulói létszám. 1732 után befejezik az építkezést. Ezalatt az idő alatt felépült a barokk főépület, átalakították a török templomot, és az iskolaépületet az emeleti részen folyosóval kötik össze a templommal.

 

psz 1998 03 04 05 kalasz gyula 02

 

A Széchenyi tér a 19. század elején, balról a jezsuita iskola a templommal összekötő átjáróval, melyet 1862-ben bontottak le, amikor a templom kupoláját és tornyát is átépítették

 

Az oktató nevelő munka a Ratio atque Institutio Studiorum Societatis Jesu megnevezésű pedagógiai program szerint folyt. Ebben meghatározó a tanári munka és az egyéniség. A jezsuitákra jellemző szakmai biztonságot az alapos tudás és a vele társuló magasfokú műveltség biztosította. A tanítás és az év munkarendje eltért a maitól.

A tantervi felosztás ilyen formán alakult:

- parvista (alapozó)

Ez utóbbiakba járók a humanista nevet viselték.

Az első három osztályban az anyanyelven történő oktatásnak igen nagy szerepe volt a nemzeti kultúra és a lakóhely felemelkedésének szolgálatában. A negyedik osztálytól a latin nyelv lett kötelező. A „félévnek” megfelelő vizsga húsvét táján volt. Az évet lezáróvizsgák november elején zajlottak. Ez a vizsgarend a tanév mienkétől eltérő szerkezete miatt ilyen. Ugyanis a több kisebb szüneti nap mellett a fő szünetet szeptember 29-től november 3-ig adták ki. A vizsgára készüléshez ezt az időt is fel lehetett használni, aki ennek szükségét érezte. A mai „előrehozott vizsga” fogalma sem új, hiszen kellő ismeretek birtokában két év anyagából is vizsgázhattak a tanulók, s ezzel lerövidíthették tanulmányi idejüket. A sikertelen vizsga esetén viszont a hat évet meghosszabbította. A tanítás délelőtt és délután is folyt. Igaz, ez csak mindössze 4 órát jelentett: 7-től 9-ig és fél 2-től fél 4-ig.

Kiválóan felszerelt szertárakat hoztak létre az évek során. Ezekkel, a korukban modern eszközökkel segítették a tudományos színvonalú oktatást. A tudományosságot, a közösségi szellemet, a becsületes jellem erősítését, az alkotó fantáziát, a logikát és még sok készséget fejlesztettek a hétvégi játékos vetélkedők, amikor rómaiakra és punokra válva küzdöttek egymással. Mai diákszínpadunk múltja a jezsuita iskoladrámák világa, a gyakori szavalóversenyek és a szépbeszéd versenyek. Az ének és zenekar mind az iskolában, mind azon kívül sokat hangversenyezett.

Az iskola nevelési elveiben fontos szerepet kapott a tekintélyen alapuló tisztelet, az egészséges kritika-önkritika, a racionális hiten alapuló vallásosság, a vétségeknél megtorlás helyett a humánus, a személyiséget fejlesztő elbírálás. Fontos szerepet kapott a jutalmazás. Méltányos, hogy a jutalmak nyilvános kiosztása évenként megtörténjék és a színielőadások se szüneteljenek a kelleténél tovább, mert tespedés a költészet színielőadás nélkül.[2]

A jezsuita rendet érő módszeres támadások kiélezik az állam és az egyház közötti viszonyt Európa-szerte. Olykor a szerzetesek életét is veszély fenyegette. 1773-ban XIV. Kelemen pápa Dominus ac Redemptor noster bullájával feloszlatta a rendet. Még ez év október 1-jén Pécsett is kihirdetik a pápai brevét. A Helytartótanács elkobozza vagyonukat. Az atyáknak csak személyes holmijukat szabad elvinniük, mikor el kell távozniuk a kollégiumból. Róluk a nagyszerű mecénás, Klimó püspök gondoskodik. Az állam az elkobzott vagyonból létrehozza a Tanulmányi Alapot. Ebből működtetve állami iskolaként él tovább 3 osztályra zsugorodva.

A Helytartótanács 1776. aug. 12-i rendelete a győri és pécsi tankerületet egy királyi főigazgató alá rendeli. Az új iskolarendszerben archigimnáziumként működik. A kinevezett igazgató kanonok és egyházi és világi munkatársai azonban még őrzik a jezsuiták szellemi örökségét. Ennek is véget vet azonban az 1777. augusztus 22-én kiadott I. Ratio Educationis. Ez kimondja: A gimnáziumot az állampolgárok magasabb rétegei számára szervezik, azért, hogy bennük hasznos emberekké nevelődjenek családjuk, környezetük és társadalmi rendjük számára. Ez valójában a magasan képző iskola lefokozását jelentette. A tudományos képzést a felsőfokú oktatásra utalja teljes mértékben.

Az igazgatónak még komoly jogvitát kell folytatnia a templom épületének használatáért, holott azt a török dzsámiból a jezsuiták alakították át és használták. Most a város temploma lesz. Csak 1790-ben sikerül szerződéssel biztosítani, hogy az iskola továbbra is ezt használhassa. De nemcsak a templomhasználat, hanem maga az iskola épületének jogállása is kérdéses. E célra a jezsuiták régi iskoláját jelölik ki, majd a volt kollégium rossz minőségű tatarozása után, melyet nagy nehezen végez el a város, ide költöztetik a gimnáziumot. Az iskolaépületbe katonai kórház költözik.

A legsúlyosabb azonban II. József türelmi rendelete 1784. július 6-án. Ez feloszlatja a szerzetesrendeket, irattárukat, könyvtárukat a megsemmisülés veszélye fenyegeti. A legnagyobb csapást az anyanyelvi oktatás szenvedi. A tanévkezdéstől, november 1-jétől a rendelet értelmében csak németül írni-olvasni tudók vehetők fel. Még a latin nyelvet is németül kell tanítani! Gazdag alapítványai révén a korábban ingyenes oktatás helyébe itt is bevezetik a tandíjat. A jezsuiták klasszikus fegyelmű iskolájában a belső rend is felbomlásnak indul, amit a lazaságra serkentő törvények fokoznak. A 18–19. század fordulóján a kimúlás réme fenyeget, hiszen még megfelelő tanári garnitúrával sem rendelkezik a jobb napokat megélt iskola.

 

psz 1998 03 04 05 kalasz gyula 03

 

Rendszabályok - Verhaltungs-Regeln, 1814.

 

Mint az kiolvasható, az iskolapolitika centralizált kormányzati megoldási kísérlete csak leépülést hozott. A jezsuita rend 1773-as eltörlése Magyarországon is rendkívül nehéz helyzetet teremtett a közoktatásban. Ezért a kormány minél előbb pótolni akarta a veszteséget, elsősorban a korábban rendszeres iskolai munkát nem végző szerzetesek bekapcsolásával. Így az eddig mezőgazdasággal, illetve építészettel foglalkozó ciszterciek 1776. november 8-án az egri volt jezsuita gimnáziumot és kollégiumot a Helytartótanács rendelete értelmében átveszik. Szent Bernát fiai, akik sem szakképzettséggel nem rendelkeztek, sem a tanítási módszereket nem ismerték, kemény munkával és kitartó optimizmussal hamarosan leküzdötték hiányaikat. Méltán lesz népszerű az iskolájuk, és kapja apátjuk az elismerő szavakat: Nagyságod fiai jól tanítanak.

A ciszterci apátságok zirci egységesedésével párhuzamosan 1813–14-ben a ciszterci rend két újabb iskolát vett át: a székesfehérvári és a pécsi gimnáziumot. Ezzel a magyar ciszterci rend is kifejezetten tanító renddé vált, új ideállal, új feladatvállalással: a szerzetesi életformát és a rendszeres nevelői munkát egybefogó szerzetestanári eszmény vállalásával. Bár a régi jezsuita rendház is felújításra szorul, a felkínált épületek közül ezt választják. A Helytartótanács 1815. október 17-én kelt iratában hivatalosan is birtokba veszik. A felújítás után a déli traktus földszinti és első emeleti részében alakítják ki a hat tantermet. A földszint északi felében indul a lépcsőház. Mellette egyéb helyiségek találhatók. Az első emelet az igazgatói szárnyat foglalja magába a tantermek mellett. Ezen szintről nyílik a templomi átvezető zárt folyosó. A második emelet ad helyet a tanári lakásoknak. A szerzetes tanárok alacsony száma miatt Horváth Dániel igazgatása alatt vegyes összetételű tantestület működik, melyben világi papok és „civil” tanárok vannak nagyobb számban. A következő tanévben azonban már a teljes testületet a ciszterciek adják. A rend tagjai odaadással végezték ezt a munkát, amelynek a nemsokára beinduló reformkor hazafias lelkesedése, a nemzeti szellemű nevelés nagyrabecsülése is különös fontosságot adott. A ciszterci tanár eszménye egyre határozottabban és igényesebben kezdett kibontakozni az 1830-as évektől kezdve a „kiművelt emberfők” számának gyarapításában. Széleskörű tudás, ügyes nevelői képesség kapcsolódik benne a becsületes pap, a nemesen érző, művelt ember és a lelkes hazafi vonásaival. Az eredményes tanári munka lényeges előfeltétele volt a komoly szakképzés.

Osztályok szerint a következő tárgyakat tanították:

Rendkívüli tárgyak: geometriai elemek, görög nyelv, természet és hazai jog elemei.

Jól kiolvasható, hogy az alsó négy osztályban lezártságra törekedtek, a felső két évfolyam már az akadémiai képzéshez ad alapokat. A latin uralkodó nyelv, de a hittant végig csak magyarul tanították. A magyarázatok magyarul is elhangzottak. A tanároktól alapelvárás volt a magyar nyelv ismerete. Nincs már többé helye a vonakodásnak, félelemnek, minthogy a hazai nyelvnek tanítását és ápolását királyi szentesítéssel ellátott törvény követeli meg.[3]

A város és iskola harmonikus viszonyát ragyogóan fejezi ki az a dicsérő hangvételű jelentés, melyet a Helytartótanács kérésére a város tanácsa fogalmaz 1815-ben: A pécsi gimnáziumi ifjúság a lefolyt esztendőben erkölcsi iskolázottságot..., a városi és iskolai törvényekkel szemben oly kifogástalan engedelmességet tanúsított, amely a serdülő nemzedéknek csak díszére szolgál... oly tiszta életű tanárok gondozása alatt...

Báró Szepesy Ignác pécsi püspök, amikor megalapítja a lyceumot, a zirci apáttól kér tanárokat. Így a két intézményt egyre szorosabb kapocs köti össze, melynek csúcsa, amikor a gimnázium igazgatója kap meghívást 1831-ben a lyceum vezetésére is. Tanügyi téren ezekben az évtizedekben olyan jelentős a ciszterciek súlya, hogy nyugodtan nevezhetjük ezen időszakot pécsi tevékenységük virágkorának. Ez kihat a diáklétszám emelkedésére, az alapítványok növekvő számára és a városi polgárság együttműködő megbecsülésére. Bár az iskolai programban meghatározó helyet kap a nevelés, a szélső értékek miatt – 9 évestől 20-on felüli diákok – nem kis gondot jelentett.

Az 1848–49-es szabadságharc hatását megérzi a gimnázium is. Az intézmény katonai objektum lesz, kezdetben a garnizonok beszállásolására, majd kis átmenet után hadikórháznak rendezik be. Új épületbe, a hajdani pálos kolostorba kell átköltözni.[4] Két gonddal küzdenek. Egyik az épület visszaszerzéséért folytatott jogvita a püspökkel, valamint az állami hatóságokkal. Másik az 1850-től bevezetésre kerülő porosz mintára épülő, Thun-féle oktatási rendszer, az Entwurf hatásával. Ez a gimnáziumi oktatást 8 évben állapította meg. Így a hatosztályos rendszert ki kellett egészíteni a bölcseleti évekkel. Míg szervezeti és jogi kérdésekben a Joglyceummal való szimbiózis továbbra is vita tárgya, tantervi részben segítő. A tanterv az intenzív tanári munkával az általános műveltség megteremtésén túl a felsőbb tanulmányokra való felkészítést célozza. Az 1851/52-es tanévtől nyolc osztályos, nyilvános főgimnázium. A jogos igény is megoldódik 1864-ben, amikor déli szárnnyal kibővítve a rend visszakapja felújított iskolai épületét. Ez az időszak még egy fordulatot hozott. 1851-ben a felsőfokú tanulmányokra jelentkezőknek kormányrendelettel bevezetik az érettségi vizsgálatokat. Az iskola rangját mutatja, hogy a Dunántúlon a budai és a soproni gimnázium mellett a pécsi cisztercieknél volt először érettségi. A hivatalos tannyelv a német. A vegyes etnikum miatt ezt csak vonakodva hajtják végre, így sok elmarasztalást kapnak az állami főhatóságtól. Megoldást e kérdésben csak az 1861-es királyi rendelet hoz. Ez rehabilitálta a magyar tannyelvet.

Az iskola jelentős szertári hátteret hozott létre oktatási és tudományos munkájához. 1868-ban zászlóavatására került sor, melyet ünnepi alkalmakkor használtak. Az új zászlót a Rákóczi-induló hangjai mellett ünnepi menetben vitték a templomból az iskolába. Talán itt a gyökere annak, hogy mai iskolai ünnepélyeinken is a zászlók a Rákóczi-indulóra érkeznek és távoznak.

Az Eötvös-féle tanügyi reform nagyon sok vitát váltott ki.

A tantervet többször módosították. Súlyos fegyelmi, nevelési problémákat is szült. Általános vélemény szerint fellazította az iskolák és a növendékek fegyelmét. Egyre több igény hangzott el liberalizmusa káros hatásának sürgős megváltoztatására.

A dualizmuskori iskola az erős humán műveltségre igyekezett képezni. Ilyen alapállás hozta az igényt a szakterületenkénti tudós tanár típusára. Ez az igényesség tükröződik az iskolai eredményekben, az évkönyvek tudományos igényű értekezéseiben, a pedagógiai, pszichológiai és a tantárgyi tudományokhoz kapcsolódva. Egymás mellett tűnnek ki a tudományos munkát végző tanáregyéniségek. Ebből adódóan nem véletlen, hogy jelentős a száma azoknak a diákoknak, akik a tudós illetve a művészi pálya indíttatását itt kapták meg. Ennek volt nagy előrevivője az iskolai önképzőkör.

Bár a századforduló után jelentős volt az iskolaépítő és fejlesztő kedv a városban, még a jezsuiták is újra iskolát alapítanak, a növekvő diáklétszám miatt egyre szűkösebb az épület. Tervek születnek a bővítésre, de a kitörő első világháború ennek gátat vet. A háború súlyosbodása egyre több fiatalt szólít el az iskolából is.

Megjelenik egy új fogalom, a hadiérettségi. Majd ezt kisvártatva követi az iskola háborús veszteséglistája. A földszinti „hősök terme” nekik állít kegyelettel teli emléket.

Nem igazán lélekemelő, nem iskolát serkentő évek következnek a szerb megszállás idején. Nemcsak a város, az iskola is nehezen vészeli át ezt a nehéz időszakot. Az igazgatótól kezdve sokakat meghurcoltak, de nem tudták megtörni erkölcsi, emberi tartásukat. 1921. augusztus 22-e, a megszállás alóli felszabadulás mégis csak részben öröm, hiszen teljes lelki súlyával nehezedik az iskolára is Trianon nemzetpusztító hatása. Ezzel szemben a lelki és tevőleges ellenállás erősödik. Mindennapi ima lesz a Magyar Hiszekegy. Virágzásnak indul a cserkészmozgalom. Az önképzőkör Faludy Ferenc nevét veszi fel. Programjában a nemzeti értékek őrzése kerül a középpontba. A valláserkölcs erősítését szolgálja a feléledő Mária- kongregáció.[5] Ide kapcsolódik a nemzeti-keresztény kultúrprogram keretében a Klebelsberg-féle hazafias szellem erősítése jegyében induló névadó-kultusz.

Ekkor veszi fel iskolánk a kontinuitás hangsúlyozására a Pécsett egyetemet alapító Nagy Lajos király nevét.

A harmincas évek újabb lendületet hoznak az iskola fejlődésében. A létszám és a korszerűsítés miatt már régóta esedékes iskolabővítés most realizálódik. 1935-ben szinte egy bő nyári szünet alatt épül meg a korábban megvásárolt telken az új épületszárny, ügyes tervezéssel harmonikusan illeszkedve a régi tömbhöz. Az ország egyik legmodernebb intézménye lesz ezzel. Különleges értékű szertárak segítik a tudós tanári munkát. Jelentős az ifjúság öntevékeny szakmai és művészeti tevékenysége. Az ének- és zenekar a városi rendezvényeknek is elismert szereplője. A cserkészcsapat delegációja nagy emlékekkel érkezik meg a világjamboree-ról. Az évtized fordulóján újabb világégéshez érve megjelenik a tantervben a honvédelmi ismeretek nevű tantárgy, és speciális képzésként a leventeoktatás. Rendszeressé váltak a légoltalmi gyakorlatok. Ugyanakkor ennek a két világháború közötti korszaknak termése az iskola hagyományainak és szellemiségének tudatos ápolása. Ezt a feladatot vállalta az 1922-ben megalakult Ciszterci Diákszövetség, annak pécsi osztálya.[6] A háborús helyzet azonban kísértetiesen ismétli önmagát. Ismét jönnek a behívások, az évkönyvben a hősi halottak nevei.

1945 és 1948 között a tanügyi és politikai labilitás átmeneti állapotokat hoz az iskolában is. 1948. júniusában a már erős politikai viharok ellenére is rendesen lezajlik a tanév befejezése. Szinte ugyanekkor miniszteri rendelettel zárolják az iskola vagyonát, majd bekövetkezik az államosítás az 1948. XXXIII.tc.alapján.

Az immáron állami Nagy Lajos Gimnáziumba beleolvasztják az épületétől megfosztott Széchenyi Gimnáziumot. Az újjáalakult iskolában nagy súlyt fektettek a világnézeti nevelésre, a „politizáló iskola” kialakítására. Csak a kiváló felkészültségű tanári karnak volt köszönhető, hogy megmentették az iskolát a divatos sematizmus jegyében való elszürküléstől.

A felülről kézivezérelt iskolairányítás a Nagy Lajosnak a munkás-paraszt származású értelmiségi, új, politikai elit kinevelését szabta. Két tagozata, a humán és a reál, a szocialista fejlődés élcsapatának bázisa lett. Ezt a szellemet szolgálta a beindított felnőttképzés is. 1958-tól indul, majd fokozatosan fejlődik az iskolában a speciális tagozatos képzés. Ez, a politika kötelező árnyékában a minőségi előrenyomulást jelzi. Bár az ötvenes évek végén, a hatvanas-hetvenes években különböző, ún. politechnikai képzés is helyet kapott a tantervben, hozott is bizonyos látszateredményeket, de a szakirányú képzés igazán nem tudott gyökeret verni a mindig magasfokú műveltségigényt támasztó intézményben. Az 1972-es oktatáspolitikai határozat nyomán a minőségi értelmiségi pályára előkészítés kapott újra döntő szerepet.

Ez hamarosan éreztette hatását a versenyeredményekben, a felsőfokú beiskolázásban. Az iskolát ott találjuk az országos élmezőnyben. Hogy milyen sokat jelentett a tanári buzgalom, azt jól példázzák az 1981-es tantestületi értekezlet jegyzőkönyvi sorai: Iskolánkban az objektív feltételek alig érik el a közepes szintet... így a korszerű követelményeknek sok mindenben elemi szinten sem tudunk megfelelni... Nagy küzdelem és némi politikai lobbizás árán történt is valamelyest felújítás, de ez inkább csak tüneti kezelés maradt. Ez továbbra is azt jelentette, hogy megfeszített munkával és megszállott tanári lelkiismerettel hozta évről-évre a magas szintű eredményeket.

Így értünk el 1993 júniusához. A hajdani iskolafenntartó hosszabb előkészítés után visszakapta méltó örökségét. Ismét a ciszterci rend kezelésébe került az iskola. A zirciek nagy lendülettel és egyre fogyatkozó állami pénzügyi segítséggel láttak hozzá újjászervező munkájukhoz.

A schola charitatis szellemében a minőség megtartásának igényével a keresztény erkölcsiség lelki többletével folytatódik a régi hagyomány. A mostoha körülményekkel dacolva sikerült áldozatkész világi munkatársakat találni. A régi hagyományok őrzése, továbbvitele mellett, 1998 őszétől új profillal gazdagodott az iskola képe. Életre hozta a 6 osztályos tagozatot, mint új képzési formát.

A „Lajos” szelleme ismét új ívet fut be, lángol és világít.

Ciszterci rendi igazgatók:

Horváth Dániel 1814–1817; Horváth János 1817–1819; Zimányi Bernárd 1819–1820; Hochenecker Benedek 1820–1826; Mangin Károly 1826–1831; Winkler Engelbert 1831–1833; Szabó Pius 1833–1843; Kunszt Tamás 1843–1850; Török István 1850–1851; Juhász Norbert 1851; Szalay Alfréd 1866–1884; Gebauer Izor 1884–1889; Inczédy Dénes 1889–1900; dr. Vass Albert 1900–1907; Buzássy Ábel 1907–1929; dr. Kiss Albin 1929–1935; Kühn Szaniszló 1935–1948.

Tanárok, akiknek nevét emléktábla őrzi:

Faludy Ferenc író, műfordító, (1728–1729); (1758–1759)

Pray György a magyar történettudomány megteremtője, a Halotti beszéd megtalálója (1745)

Májer Móric természettudós, botanikus (1849–1863)

Mátyás Flórián nyelvész, történész, akadémikus (1858–1863)

Békefi Rémig művelődéstörténész, egyetemi tanár (1880–1890)

Fábián István irodalomtörténész, egyetemi magántanár (1948–1962)

Híressé vált egykori diákok:

Szalágyi /Salagius/ István történész, régész (1740–1746); Mitterpacher József matematikus, egyetemi tanár (1750); Mitterpacher Lajos a mezőgazdaságtan első egyetemi tanára (1750); Schuszter János orvosegyetemi tanár (1788–1794); Mészáros Lázár altábornagy, ’48-as hadügyminiszter (1808–1809); Garay János költő (1823–1828); Xantus János természettudós, a fővárosi állatkert alapítója (1835–1840); Vas Gereben író, „a magyar nép kedves mesemondója” (1838–1840); August Senoa író, a horvát irodalom nagy alakja (1849–1851); Fodor József orvosegyetemi tanár, a magyar higiénétudomány megalapítója (1853–1861); Óváry Kelemen jogtörténész, egyetemi tanár (1854–1862); Dischka Győző mérnöktanár, a Főreáliskola igazgatója (1858–1866); Váradi Antal író, költő (1863–1871); Fináczy Ernő neveléstörténész, egyetemi tanár (1869–1872); Ullmann Imre orvos, a szervátültetés úttörője (1870–1878); Wosinszky Mór régész, múzeumalapító (1871–1873); Szőnyi Ottó régész, művészettörténész (1878–1884); Angyal Pál büntetőjogász, egyetemi tanár (1883–1894); Surányi Miklós író, újságíró (1892–1900); Babits Mihály költő, író, a Nyugat-kör vezéralakja (1893–1901); Martyn Ferenc festőművész (1910–1917)


[1] A négy kanálisról, magyarul a négy csatornáról nevezett kútnál: török templom, mely a jezsuitáknak van kijelölve.

[2]Ratio Studiorum

[3]II. Ratio Educationis 40. §.

[4]Ma Széchenyi Gimnázium

[5] A kongregációs terem a mai tanári szoba helyén volt

[6] Ismét elevenen működik, újra a ciszterci iskolához kötődve