Cikkek

Szita László: Pécs felszabadítása a török alól

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 16-24. oldal

Letöltés: pdf20


Szita László

PÉCS FELSZABADÍTÁSA A TÖRÖK ALÓL

Pécs felszabadításának tervei 1686-ban

1686. szeptember 22-i haditanácsi jelentés szerint, amely Buda elfoglalása után elemezte a helyzetet, többek között a következőket tudhatjuk meg: Miután az ország legnagyobb erődjét (Budát) a keresztény hadak sikeresen visszafoglalták az ősellenségtől, a szövetséges hadsereg lovassága haladéktalanul megindult az ellenség nyomába, hogy a legerősebb erődötEszéket elfoglalja, mielőtt a török hadsereg csapatösszevonásokat végrehajthatna a térségben (Dél-Dunántúlon). Parancsot küldtünk a szlavóniai hadtest parancsnokához, hogy tegyen meg ő is minden előkészületet a Dráva-hadtesttel való egyesülésre, amelyetLudwig von Baden[1]tábornokunk vezet, és parancsot kapott ő is erre, s útban van csapataival Sziget(Szigetvár) felé, s a kisebb erődítményeket remélhetően menetből bevehetikSimontornya, Sasvár (helyesen Sásd) Kapóst (helyesen Kaposvár)...[2]

Ebben a jelentésben találkozunk konkréten a Pécs elleni hadművelet említésével. Az áll a feladatok részletezésénél, hogy az Eszék elleni támadást meg kell előzze a török védelmi rendszerben fekvő kisebb várak elfoglalása, mindenekelőtt a Szigetvár körüli kis elővárak és palánkok. Szigetvár ellen szeptemberben a haditanács nem tervezett hadműveletet, mivel az ostromhoz módszeres előkészítés, komoly gyalogos egység, s mindenekelőtt legalább húsz közepes lövegre, valamint öt mozsárra lett volna szükség. Ezek a tűzfegyverek sem a szlavóniai, sem a drávai hadtestnél ekkor nem álltak rendelkezésre. Mindkettő az elit lovasságra épült. A haditanács megelégedett a térség birtokba vételével, valamint a két legerősebb török végvár, Szigetvár és Kanizsa hadikapcsolatainak megszakításával.[3]

A katonai felderítés, amelyet Lotharingiai Károly főparancsnok Buda felszabadítása után szorgalmazott a Dél-Dunántúlon, a Starhemberg és Aspremont lovassági ezred révén, megerősítette a térségben egy sikeres hadjárat végrehajtásának realitását. A hadtest parancsnokának küldött haditanácsi rendelet Pécset, Siklóst és Dárdát, valamint Mohácsot elsősorban azért, mert a ...jövendő hadjáratban mindkét város és vár a szövetséges csapatok számára hadidepóként jöhet elsősorban számításba... Siklós és Dárda pedig a közvetlen Eszék elleni hadjárat során jelentene akadályt ebben a hadjáratban, ha továbbra is török kézben maradna.[4]

Délkelet-Dunántúl, s a benne fekvő török végvárak és városok, megerősített palánkok, Buda visszavétele után fontos stratégiai térséggé változott. Ebben Pécs szerepe, mint kiemelt jövendő hadibázisé vált fontossá, mivel a város és vár a jelentésben nem kapott elismerést ...megrongálódott és a török által elhanyagolt állapotban lévő védművei, bástyái, falai miatt...[5]

Nagy figyelmet érdemel a térség logisztikai elemzése során, amit Pécs hasznosíthatóságáról írtak. A terjedelmes város, a falon belüli jelentős épületei mind raktározásra, mind a katonaság befogadására igencsak alkalmasak. Külön érdekes megállapítás, ami a föld alatti raktárakra vonatkozik. Ezekben nemcsak muníciót, hatalmas borkészleteket, hanem gabonát és a lovasság részére száraztakarmányt is tárolni lehet anélkül, hogy az év bármelyik szakaszában félni kellene annak megromlásától. Pécs középkori eredetű pincerendszere a török elleni hadjárat tervében felértékelődött, és a szövetséges hadvezetés komolyan számolt vele.[6]

1686. október első hetében a szlavóniai és a drávai hadtest Schärfenberg és Bádeni Lajos vezetésével végrehajtotta a csapatösszevonásokat, a seregtestek egyesülését, s többnyire menetből végrehajtott rohamokkal elfoglalták a térség palánkjait és a török váracskákat.

 

psz 1998 03 04 04 szita laszlo 01

 

Pécs 1686. évi ostroma, ism. olasz szerző munkája

 

A Pécs ellen intézendő támadást megelőzte azonban egy olyan hadioperáció, amely nem szerepelt sem a haditanácsi tervekben, sem az egyesült hadtestek főparancsnokának, Bádeni Lajosnak a terveiben. Ez Makár Jánosezredparancsnok, a szövetséges hadtestben harcoló horvát lovassági elővéd vezetőjének nevéhez fűződik.

 

 

Makár János horvát csapatainak támadása, Pécs pusztítása

 

A Makár-vezette csapatok támadásának sok vitát kiváltó előzménye volt, hogy a drávai és a szlavóniai hadtest lovascsapatainak vonulása roppant mostoha körülmények között történt. Az őrgróf egyik jelentésében többek között utalt arra, hogy a lovak ellátása szinte lehetetlenné vált, de a legénység is nélkülöz, mert a térségben alig akad lakott település, így azok a hadellátásból egyáltalán nem vehették ki a részüket, mivel saját élelmezésüket sem tudják megoldani. A lovasság különösen száraztakarmányban szenvedett nagy hiányokat. A haditanács a horvát bán részére küldött parancsában hangsúlyozta, hogy a terepet jól ismerő horvát egységek biztosítsák, akár zsákmányolás útján is a gyorsan haladó császári lovasság élelmezését. A bán részint a károlyvárosi csapatok közül Ivanovic ezredest, továbbá Voinovic ezredest küldte előre, hogy a szlavóniai falvakban kíséreljenek meg takarmányt szerezni. A hadtest főparancsnoka ugyanekkor Makár Jánost 520 horvát huszár élén Pécs irányába útnak indította, hogy kísérelje meg az élelmiszerek behajtását. Ezen túl e parancs Pécs és környékének alapos felderítését is tartalmazta.[7]

Ebben a parancsban nem található olyan szövegrész, amely arra utalna, hogy Pécs falai alá vonuljanak, arra még csak következtetni sem lehetett, hogy Pécs megrohanására vállalkozzanak.

Makár tehát teljesen önállóan, önhatalmúan végzett hadivállalkozást. A felderítő hadmozdulat helyett szeptember 22-én Pécs falai alá érkezve, reggel 5 óra tájban két rendkívül gyors és sikeres akciót hajtott végre. A lovasság egy részével a Szigeti kapunál, másik részével a Budai kapunál hangos kiáltozással rohamot imitálva sikerült megtéveszteniük a török őrséget. Gyalogosan előretörő rohamoszlopuk a Siklósi kapunál megmászta a falakat, és az őrség már nem tudta megakadályozni a kapu kinyitását. A beözönlő csapatok, és a harci alakzatot ...fel sem vett török őrség között öldöklő küzdelem kezdődött, s bár a törökök derekasan védekeztek, sorra feladták a nagyobb épületekben a védekezést. A támadóknak sem sikerült azonban elvágni a török őrség menekülésének az útját, többségük sikeresen húzódott vissza a belső várba. A Makár vezette ostrom, illetve váratlanul végrehajtott támadás a korban többféle értékelést kapott. Voltak, akik kárhoztatták, sőt Makár megbüntetését követelték a császári hadseregben ismeretlen fegyelmezetlenség miatt.

A támadás azonban, mely élvezte a teljes váratlanságból adódó előnyöket, jelentősnek volt mondható. A főparancsnok, amikor az udvar jelentésre kötelezte, egyetlen negatív sort sem írt le a Makár vezette akcióval kapcsolatban, noha nem volt nála ekkor fegyelmezettebb hadvezér. A Montecuccoli hadielméletén nevelkedett főtiszt máskor az ilyen akciót keményen megtorolta volna.[8]

Az egykorú bécsi, velencei, müncheni haditudósítások egybehangzó véleménye szerint, továbbá a Török háborúk[9] című, kitűnő egykorú munka leírása alapján, vagy a Török háborúk regénye[10] című, 1684–1689 között napvilágot látott háromkötetes munka szerint, amely hadijelentésekre épült, Makár hadivállalkozását inkább dicsérte, mint bírálta. Többségüknek és az egykorú forrásoknak csak az volt a kritikai megjegyzése, hogy Makár túl nagy kockázatot vállalt.

A müncheni újság haditudósítása szerint: Pécs lerohanása, felgyújtása és kirablása amennyire nagy kockázat volt, olyan fényes siker is egyben. Mint hadioperáció, egy nem éppen jól felszerelt erődítés ellen a maga nemében taktikailag példának is tekinthető, hogy olyan módon és olyan gyorsan végrehajtott hadicsellel sikerült a falakon átjutni. Talán az álmos török őrség fel sem fogta igazán a derék huszárok és a horvát milícia támadásának veszélyét, amikor már a nyakukon voltak, s a kapuőrséget mind egy szálig megölték, miközben e garnizon ódái (századai) a szigetvári út felől és a Budai kapunál nagy lármával gyülekező keresztények ellen indultak...[11]

Az egykorú jelentések, továbbá a csaknem egykorú publikációk e támadást nagy sikernek elkönyvelve főleg azt hangsúlyozták, hogy ezer keresztény fogoly nyerte el szabadulását, akiket állítólag túszként tartottak a városban arra az esetre, ha támadás érné a garnizont. Ugyanezek a források arról is beszámoltak, hogy a váratlan támadást követő összecsapásoknak mintegy négy-ötszáz török esett áldozatul, akik ma a postapalota és a Jókai tér vonalába tehető szakaszon harcolva vonultak vissza. Bádeni Lajos jelentésében is megemlékezett arról, hogy a török védőrséget érzékeny veszteség érte, ami később kedvezően befolyásolhatta a rendszeres ostromot. Elestek a küzdelemben sokan, akik a török haderő szempontjából nagyon is fontosak voltak. Mindenekelőtt Ali bég, aki ekkor a garnizon helyettes parancsnoka volt. Továbbá a város kádija, állítólag húsz lovassági tiszt, valamint érzékeny veszteség érte a török védelmet a topcsik[12] parancsnokának a halálával. Samid Husszeinnek, a tüzérség parancsnokának a halála a későbbi ostrom idején abban is megmutatkozott, hogy a belső várban a lövegek nagyon gyenge hatásfokkal működtek.[13]

 

psz 1998 03 04 04 szita laszlo 02

 

1686-os osztrák röplap, részlet Pécs ostromával, a bécsi Johann Martin Lerch metszete

 

A források megközelítően azonos veszteségről számolnak be a Makár-vezette ostromlóknál. Egy elbeszélő forrás szerint: Részünkről a veszteség 35 halott és kb. 30 sebesült volt. A törökök a Szigeti kapun kívül temettek el 96 janicsárt. 105 harcos volt a különböző fegyvernemhez tartozók száma. Sajnos sok civil is áldozatul esett közvetlen a vár közelében történt mészárlásnak, köztük azok a keresztények, akiknek hozzátartozóik a várban voltak.[14]

A várost zsákmányoló csapatok nagyon jelentős élelem és muníció birtokába jutottak. A Török háború című munka ismeretlen szerzője azt írta, hogy ...Pécset kirabolták és felgyújtották.[15]Az október első hetében megjelenő újságok Bécsben, Münchenben, Ulmban, Drezdában mind megemlékeztek a város megrohanásáról és kirablásáról. Többségük úgy értékelte, hogy bár jelentős sikernek számít katonailag, és különösen a zsákmány hozzásegítette a császári csapatokat, akik előnyomulóban voltak a város irányába, hogy a nélkülözésen enyhítsenek. Mégis, hihetetlen károkat okoztak a tüzérek, mert egyrészt felesleges gyújtogatások voltak, másrészt erre kifejezett parancsuk nem volt. A hadjárat további időszakában pedig a Pécsett elszállításra váró többi élelmiszerben esett kár. Azt pedig valamennyi lapvélemény elítélte, hogy Makár saját szakállára intézkedett. Igen érdekesen értékelte Pécs lerohanását és kifosztását, valamint a gyújtogatást a bécsi Extra Zeitung szeptemberi különszáma, amikor beszámolt az eseményekről. Többek között így írt Makár horvát és magyar legénységének támadásáról: ...ma inkább dühösek vagyunk, mint hálásak ennek a hőstettet végrehajtó szertelen embernek a dolgairól. Bizonyára elismerésre méltó hadivállalkozás volt ennek a híres városnak a lerohanása és kirablása. A törökök, akik álmukból ébredeztek, alaposan ráfizettek arra, hogy elhanyagolták az őrséget, de azt is, hogy Zrínyi úr látogatása óta bizony semmit sem, vagy alig tettek a falak megerősítésére. Könnyűszerrel áthágtak a vitéz horvátok és a magyar hajdúk. Több, mint négyszáz ellenséges katona és polgár lelte halálát, ami elismerésre méltó eredmény. A zsákmány leírhatatlan. A piacra várakozó számtalan szekér és állat mind a mieink kezébe jutott, és kétezer darab jószágot hajtottak el. Nagy túlzás, hogy felégették a várost. Erre azért nem került sor, mert arra gondoltak, hogy az ott maradt zsákmányt a törökök már nem tudják sehova elmenekíteni, így az legközelebb, a vár elfoglalásakor a mieink kezébe fog jutni... Nem tagadható azonban, hogy számos jó és erős épület a Siklósi kapu mellett, de a vár alatt is elenyészett a lángokban, amely a harc közben gyulladt ki... így ezekre a következőkben nem lehet számítani a beszállásolás szempontjából. Pécs nagy kiterjedésű város, majd csak található lesz annyi kvártély, hogy a rendkívül keményre forduló időben a hadsereg épsége megőrizhető legyen. Egy jól tervezett támadás során bármelyik tábornokunk gondolt volna a jövővel, a hadsereg további érdekeivel. Ez a szertelen horvát vitéz azonban nem látott az orránál tovább... Bár nem sok csodálni való van ezen, hiszen korábban sem vitézkedett másképpen.[16]

A müncheni haditudósítás egy Eszékről indult hadiposta alapján keletkezett. Adatai többnyire megegyeztek a bécsi tudósító jelentésével. Kisebb mozzanatokkal kibővítve, s néhány fontos adatot közölve a következőképpen tudósított szeptember 23-án: Eszékről jött hadi futárposta szerint a Dráván átkelt és Szigetvár alatt elvonuló Makár János csapataival sajnálatos vállalkozásba kezdett, amely előrenyomulás során négy falvai elhamvasztottak, és Pécs alá érve azt váratlanul megrohanták. A gyalogosok átmásztak a falakon a Siklósi kapunál, és elvágták a városban lévő török őrség útját, akik fejvesztetten menekülni igyekeztek a belső várba. Egy erősebb janicsár csapatuk súlyos harcot vívott, és elkeseredetten védekezett a kaputól nem messze fekvő nagy épület mellett emelt sánc mögött. Azonban valamennyinket felkoncolták. A városban mindenütt ellenállásra találtak, amelyet azonban gyorsan leküzdötték, és mindenkit megöltek, katonát és öreget, nőt és gyermeket. A zsákmány nagy volt, különösen sok állatot hajtottak el, de sok más értéket is magukkal vittek. Egy főtisztet is foglyul ejtettek. A nyugati városrészben, a Szigeti kapunál nagy tüzet gyújtottak és sok ház elhamvadt. Baden főparancsnok úrtól azonnal parancs ment, hogy a pusztítás megállítandó, s a csapatokat azonnal visszarendelték... állítólag Makárnak felelni kell a város elleni támadásért.[17]Egy szeptember 25-i müncheni tudósítás szerint ...Makár ezredes és csapatai Pécset felgyújtották és feldúlták a legutóbbi héten, ami a császári udvarban nagy nemtetszést váltott ki, ezért elhatározták, hogy egy1686-os osztrák röplap, részlet Pécs ostromával, a nürnbergi Johann Jonathan Felsecker metszete5000 főből álló különítményt Pécs ellen vezényelnek, hogy a várost ostromolni készülő császári csapatokat fedezzék, s megakadályozzák e fontos hely további pusztulását.[18]

 

psz 1998 03 04 04 szita laszlo 03

 

Makár ellen a hadjárat befejezését követően vizsgálatot terveztek Bécsben. Ennek végrehajtására nem találtam adatot. Makár kitűnően szerepelt csapataival Pécs következő ostrománál is. Majd a következő esztendőben az Eszék elleni hadjárat során. Augusztusban a (Nagy)Harsány melletti csatában ugyancsak derekasan küzdöttek. Bádeni Lajos főparancsnok nagyobbra értékelte mindezt, valamint csapatainak ellátásában nyújtott kiemelkedő szerepét, s nem lépett fel Makár ellen kezdeményezőként. Minden bizonnyal ekkor semmilyen vizsgálat nem indult Makár János ellen. Évekkel később azonban kegyvesztett lett egy Bécsben elkövetett gyilkosság miatt, amelynek egy kamarai tisztviselő volt az áldozata. A büntetés elől Velencébe menekült, ahol a török elleni harcokban ismét kitüntette magát, sőt a szövetségesek javaslatára a császár is megkegyelmezett Makárnak.[19]

 

 

Pécs ostroma és visszafoglalása 1686. október 16–22. között

 

A szövetséges csapatok parancsnokának 1686. október 12-én kelt, és a haditanács elnökének, Hermann Baden hercegnek küldött jelentése a Pécs elleni hadműveletre vonatkozóan fontos tényeket közölt a város felkészületlenségéről, s arról, mintha a védők nem is tudnának a császári hadtest közeledtéről, vagy nem voltak pontos ismereteik a Bádeni Lajos csapatainak helyzetéről, mozgásáról. Ezt az is megerősíti, hogy a városparancsnok által Szigetre küldött levélben, amelyet a szövetséges portyázók elfogtak, a következőket írta: ...arra az eshetőségre, hogy a nagy tábornok (Bádeni Lajos) valóban átkelne a Dráván, és a hitetlenek lovassággal túl gyorsan ide érnének, szükséges lenne, ha a Boszniából hiába kért 8 löveg és megfelelő muníció megküldése helyett a padisah legnagyobb itteni erődjéből (Szigetvár), a jó topcsik közül legalább tizenegyre lenne szükség, kérem nagyon sebesen ideküldeni, mivelhogy az átkozott horvát rablók betörésénél majd mind meghaltak a vár alatt. Élelemmel bőven el vagyunk látva, csak tüzelőben szenvedtünk hiányt.. [20]Pécs török városparancsnoka soha sem tudta meg, hogy a levél nem érkezett meg Szigetvárra, és a többi sem Kanizsára, ahonnan ugyancsak segélyt kért.[21] Nyilván csak igen későn tájékozódhatott a szövetséges csapatok előrenyomulásáról. Valószínű, hogy október 5–10. között értesülhetett arról, hogy nemcsak lovassággal, hanem gyalogos csapatokkal és lövegekkel már Pécs szomszédságában táboroznak Bádeni Lajos ezredei. A Szigetvár körüli kis palánkok és várak menekülő török és martalóc egységei hozták a hírt az októberi Turanovác melletti császári és horvát egységek átkeléséről. 15-én egy török lovasszázad beérkezése már nem változtatott a helyzeten akkor sem, ha közben keresztény foglyok és a várbeli török katonaság megkísérelte kijavítani a lerombolt városkapuk környéki sáncokat és erődítéseket. Ezeken egyes adatok szerint közel 2000 Pécs környéki paraszt is dolgozott. 16-án hajnalban a szövetséges csapatok Pécs falai alá érkeztek. Az őrgróf főparancsnok valamennyi kapu előterét megszállta, óvatosan felmérve a török ágyútűz hatását.[22]

A főerők a budai országút és a Siklósi kapu térségében foglaltak ideiglenes állást, pontosabban itt táboroztak le. Sok egykorú tudósítás a város elleni támadást, némi ellentmondással ugyan, de alapvetően egymásnak megegyező módon írta le. Ilyen egyező mozzanat volt, hogy a várost körülzáró csapatokra egyetlen lövést sem adtak le a védők, hanem a leggyorsabban olyan védelmi intézkedéseket tettek, amelyek során elpusztították a raktárakban lévő élelmiszerkészletet, s a belső vár ellen várható módszeres ostrom elé nehézségeket gördítettek. Lotharingiai herceg főparancsnok jelentéséből ismeretesek ezzel kapcsolatban a következők: ...A törökök, amikor észrevették közeledésünket, a boroshordókat a földre ürítették, az élelmiszert szerteszét szórták, és használhatatlanná tették, s a pincéből felhordott száraztakarmányt is sorra felgyújtották, majd leöntözve vízzel a lisztet és búzát is tönkre tették. A város raktárait felgyújtották, s ami értéket lehetett, a belső várba menekítették. A lakosok, továbbá a várba menekülő török környékbeliek óriási zsúfoltságot okoztak. Úgy látszik, nagy félelem kerítette hatalmába mindazokat, akik megmenekültek Pécs korábbi lerohanásakor.[23]E sorok teljesen világosan mutatják, hogy a garnizon semmilyen hathatós intézkedést nem tehetett, vagy nem tudott tenni a város védelmére. Bádeni Lajos naplója szerint, amely 9-től részletesen beszámolt a város ellen megindított módszeres ostromról, hangsúlyozta, hogy a falakon belül nagy gyújtogatás kezdődött. Arra azonban nincs utalás, hogy a törökök házakat, épületeket gyújtottak volna fel. Valószínűleg a belső várba nem férő élelmiszer és muníció megsemmisítésére vonatkoznak a gyújtogatásra utaló sorok. A 10-i feljegyzés azonban már világosan részletezi, hogy azoknak az épületeknek a felrobbantására és felgyújtására került sor, amelyek a belső vár ostrománál a tüzérséget akadályozták volna az ostromlók elleni védekezésben. Későbbi adatok, amelyek leírták a belső vártól délre eső térséget, ugyancsak ezt bizonyítják.

A város ellen egyszerre megindított roham 10-én teljes eredménnyel járt. Valamennyi kaput berobbantották. A fő támadó oszlop, két ezred a Budai kapu felől, egy ezrednyi gyalogos a Siklósi kapunál jutott a városba. Az ellenállás, amelyet a török védelem kifejtett, meglepetésre igen gyenge volt. Alig tudták ezeket az egységeket a belső vár palánkjai mögé menekíteni. Itt azonban a janicsárok komoly ellenállást fejtettek ki, amely a rendszeres várostromot tette szükségessé. Miután a hét nagyobb kaliberű löveg is megérkezett, október 18. délutánjától 20. délelőttjéig, főleg a várat körülölelő sáncon, a keleti oldalon hatalmas rést ütöttek a lövegek. A közben elkészített circumvallatio,[24] s a sáncok megerősített néhány bástyájának aláaknázását is sikerrel befejezték. A török főparancsnok, a janicsárok tiltakozása ellenére hajlandónak mutatkozott tárgyalásokat folytatni.

A tárgyalások azonban sikertelennek bizonyultak. Az éjszaka kiszökött keresztény foglyoktól, és a török menekülőktől szerzett információk azt mutatták, hogy mind fizikailag, mind erkölcsileg a várba zsúfolódott mintegy háromezer török nem kívánja a további reménytelen harcot vállalni. Három napja szomjúsággal küzdöttek, miután az eredményes tüzérségi lövetés során a városba futó egyetlen rejtett vízvezeték is elpusztult, más adatok szerint eltömedékelték azt az ostromlók.

A tüzérség roppant eredményesen végezte munkáját. Egy szemtanú leírása szerint a gránátok, továbbá a tűzvezetők óriási pánikot okoztak a kis területre összezsúfolódott védők között. A hatalmas tűzben a tetők beroskadtak, s nem volt mivel oltani sem a tűztengerré váló belső vár épületeit. Október 31-én keletkezett jelentés is ezt a helyzetet támasztotta alá. ...négy ütegből lőtték a belső várat. A herceg (helyesen Bádeni Lajos őrgróf) által létesített lövegek jól működtek. A berepített bombáktól beszakadtak az épületek tetői, több helyen hatalmas tűz ütött ki, ettől óriási kavarodás támadt, sárga, zöld és vörös zászlók kitűzésével jelezték kapitulációs szándékukat. Újabb követük is megjelent, és szabad elvonulást kívánt a katonaság és a civil lakosság számára.

A fővezér hallani sem akart erről, de a katonaság is az ostrom folytatását, illetve az általános roham megindítását akarta. A várost ostromló főparancsnok számára ugyanekkor érkezett haditanácsi rendelet nem is tette lehetővé a feltétel nélküli szabad elvonulást. A kapitulációról szóló okmányban csak a nők, a gyermekek és az aggok számára rendelték el a szabad elvonulást. Pontosabban azt, hogy egy részük Szigetvárra, más részük Kanizsára szállítható védelem mellett. A fegyveres őrség teljesen fegyvertelenül kerülhetett fogságba, s elszállításukról a haditanács gondoskodott. A feltétel nélküli kapitulációt mind a parancsnok, mind pedig a janicsárok agája kénytelen volt aláírni.[25]

Érdekes, hogy a kapitulációs okmány arra is utalt, hogy a foglyok biztonságos őrzésére azért is égető szükség van, mert mintegy háromszáz keresztény kicserélésére érkezett ajánlat a boszniai pasától.

Van egy adatunk, mely szerint a november 2-a után fogságba került török katonaság egyik csoportját Eszékre kísérték fegyvertelenül, ahol fogolycserét hajtottak végre.

A megadási feltételek megengedték azoknak a városlakóknak a helyben maradását, akik áttértek, illetve visszatértek a keresztény egyház kebelébe. Közel kétszáz lélek élt a lehetőséggel. A kilencvenes évek legelején is sor került ilyen aktusra. Akadtak viszont olyan keresztény családtagok (asszonyok), akik szabadon távozó férjükkel – muzulmán iparos, vagy kereskedő – eltávoztak török területre. A város katonai igazgatás alá került. Novembertől hatalmas anyagszállítások (gerenda, deszka, vas- és építőanyag) érkezését láthatjuk a forrásokból. Még a télen közel 2500 embert foglalkoztatott a haditanács a falak és a bástyák kijavítására. Betemették a rohamárkokat, s tetőt húztak azoknak az épületeknek a megóvására, amelyekben a katonaságot kívánták elhelyezni. Pécs első szabad telén felkészült arra, hogy négy császári ezredet fogadjon falai közé. A következő nagy hadjárat idején, 1687-ben kiépült a szövetséges hadak egyik jelentős hadibázisa, ahonnan naponta indultak a munícióval és élelemmel megrakott hadiszekerek. A polgári lakosok is kezdtek visszatérni. Különösen a görög kereskedők és állatkereskedők, akik elsőnek húztak hasznot a török alól felszabadult város sajátos helyzetéből.[26]


[1]A továbbiakban: Bádeni Lajos

[2]Bécs, Kriegsarchive. Turcica. 46-1686-19. Föl. 34–35.

[3]Uo. Lásd még Nagy Lajos: A Dél-Magyarországi hadjárat 1686 őszén. In: Budától Belgrádig, Pécs, 1987. 15–23.p.

[4]Szita László: A török világ vége Baranyában. In: Baranya.1989. 1–2.sz. 27–43.p.

[5]Bécs, Hadilevéltár. Turcica. 46-1686-24. Föl.11–12.

[6]Vass Előd–Szita László: A török hódoltság alatti város és a felszabadító háborúk 1526–1686. In: Pécs ezer éve (1009–1962). Pécs, 1996. 99–102.p.

[7] Uo. 96–105.p.

[8]Makár János hadivállalkozására vonatkozóan részletesen a következő haditudósitásokat találtuk:

-   Mercurii Relation München. Anno 1686. Littera Rt. Num.40. 5. Okt.

-   Extract-Schreiben Aus Wienn. I686. Den Okt. 5. 12.

-   Ordentliche Wochentliche Post Zeitungen. 1686. okt.19. 25. 30. No.

[9] Der Siegreich geendigte Römisch=Kayserliche/Polnische Muscowitische und Venetianische Türken=Krieg (alcíme: Fünfkirchen wird aufgeplundert...), Hamburg, 1699.

[10] Der Ungarische Kriegs-Roman, oder ausfürliche Beschreibung der JüngstenTürken-Kriegs...l–ll–lll. von Everhardo Guernero Happelio, Ulm, 1684.; 1685.; 1689.

[11] Lásd: 8.sz. jegyzet

[12] Tüzérek

[13] Bécs, Kriegsarchiv, Turcica 46 - 1686 - 102. Fol. 15–16.

[14] Lásd 9.sz. jegyzet

[15] Türcken-Krieg. Hamburg, bey Thomas von Wiering = Buchdruckern im Gulden A.B.C. 1699. Sind auch in Franckfurt und Leipzig bey Zacharias Herteln zu bekommen

[16] Extract-Schreiben Aus Wienn. 1686. Den Okt -Nov.

[17] Uo. okt. 9.

[18] Mercurii relation... A.1686, Tt Num 42 10. Oct.

[19] A Pécs feldúlásával kapcsolatban elismeréssel írtak a Makár János vezette támadásról. Mások Makár ténykedését, érdemtelenül, rabló akcióként értékelték. Talán legtárgyilagosabban Vasváry Ferenc tárgyalta a pécsi eseményeket Pécs török megszállásának és felszabadulásának története c. újságcikkében, amely a Dunántúl, 1936. október 23-i számában Buonvisi bécsi nuncius jelentésére hivatkozva utalt arra, hogy ...Pécs külső várába még az egyesült főhadsereg megérkezése előtt Makár János kaproncai végvári alvezér parancsnoksága alatt magyar és horvát hadak két ízben behatoltak és zsákmányoltak. Az első alkalommal foglyokat is ejtettek, és a külső várat több helyütt felgyújtották. Makár János utóbb Pécsett házat és a róla elnevezett szőlőhegyet nyerte... Makár kísérletet sem tett a vár ostromára

[20] Bécs, Kriegsarchiv, Turcica. 32-11-9./1686.

[21] Karlsruhe, Generallandesarchiv. Kreissache 46/3561.3569. A kanizsai és szigetvári pasák valamennyi levelét elfogták a szövetséges csapatok portyázói. 1686 őszén az utakon és a Dráva térségében már a császári csapatok végezték az ellenőrzést. Kialakult Szigetvár és Kanizsa török végvár blokádja. Pécs segélykérő levelei nem juthattak el Kanizsára és Szigetvárra. A boszniai pasától várt segítségre is hiába vártak a Dráva mellett kialakított császári hadiellenőrzés következtében. Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád és a vár kapitulációjának történetéről. 1688–1690. In: Somogy Megye Múltjából. Kaposvár, 1994. 51–124.p.; Szita László:

Újabb adatok a kanizsai blokádharc és kapituláció történetéhez. 1688–1690. In: Zalai Gyűjtemény. Zalaegerszeg, 1995. 53–77.p. A török végvári parancsnokok többször utalnak arra, hogy Buda eleste után minden összeköttetés megszakadt Péccsel

[22] Bécs, Kriegsarchiv.Turcica. 46-1686-23. Föl. 15–16. Lásd még Nagy Lajos: i.m. 15–23.p.

[23] Uo.

[24] A támadók várat körülvevő futóárka

[25] Az ostromra vonatkozóan a következő haditudósításokat sikerült felkutatni:

-   Ordentliche Wochentliche Post=Zeitungen, 1686. okt. 20.

-   Mercurio, 1686. okt. 22.

-   Mercurii Relation oder Wochentliche Reich Ordinari Zeitungen, München. Anno 1686. Littera Xx.Num.44.2. Novemb.

-   Extract=Schreiben aus Wienn/Ungarn und Polen Mitbringend. Die Eroberung Fünfkirchen u. Segedin. 1686. nov. 2

-   Mercurii Relation oder Wochentliche Reichs Ordinari Zeitungen. München, Anno 1686. Littera Yy Num. 45.9. Novemb.

-   Extract=Schreiben aus Wienn/Ungarn und Köln mitbringend: Was in Ungarn weiters vorbey gangen. 1686. den.9. November

Ungarn weiters vorbey gangén.Gedruckt im Jahr 1686, den.9.November.

A müncheni újságok bécsi haditudósítóiktól nyert információkat kölni, milánói, velencei hírekkel vetették össze. December végéig áttekintett nyugat-európai német nyelvű újságokban nagyon sok írás látott napvilágot a város újjáépítéséről, a katonai garnizonná vált város életéről

[26] Uo.