Cikkek

Sándor Mária: A középkori pécsi egyetem helye és épülete

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 3-4. szám, 11-15. oldal

Letöltés: pdf20


Sándor Mária

A KÖZÉPKORI PÉCSI EGYETEM HELYE ÉS ÉPÜLETE

Közép-Európában a 14. század közepe az egyetemalapítások ideje. 1348-ban IV. Károly császár Prágában, 1364-ben Nagy Kázmér lengyel király Krakkóban, 1365-ben IV. Rudolf Bécsben, 1367-ben pedig Anjou Nagy Lajos Pécsett alapított egyetemet. Ezek az egyetemek a magyar kivételével az uralkodó székhelyén alakultak. V. Orbán pápa 1367. szeptember 2-án Viterbóban jóváhagyólag engedélyezte a pécsi egyetem alapítási kérelmét. Az egyetem fenntartására a Rajna-Pfalz-i (bergzaberni) származású Vilmos pécsi püspök vállalta és adott számára helyet a püspökvárban. Az egyetemi vizsgák vezetését és elfogadását a pápa ugyancsak a pécsi püspökre bízta. Az egyetem helyének kiválasztását részben az indokolta, hogy Pécs a szomszédos déli területek vonzáskörzetének központja volt, másrészt Vilmos pécsi püspök személyes jó kapcsolatban állt mind a pápával, mind pedig a magyar királlyal.

Vilmos püspök után még Alsáni Bálint egyetemi kancellár szerepléséről van tudomásunk az 1386–89 közötti időszakból. A 14. század végére azonban az egyetem mint egyetem megszűnt. 1543-ig a török foglalásáig scola maioris ecclesiae, székesegyházi iskola működött az épületben.

Az egyetem épületének a helye az 1900-as évektől kezdődően foglalkoztatja az egyetemtörténeti kutatókat. Békefi Rémig Evlia Cselebi török történetíró leírása alapján az egyetem épületét a székesegyház közvetlen közelében feltételezi[1]. Evlia Cselebi az alábbiakat írja: Többi között az isteni Eflatunnak (Platón) a belső várban lévő régi, tudományos főiskolája... A korábbi időben ebben a főiskolában keletről és nyugatról több tanuló lakott... jelenleg azonban e szobácskákban várkatonaság lakik s a lakosokkal szórakozik.[2]

Evlia Cselebi feltevését a későbbi helytörténetírás részben kétségbe vonta. Az első magyar egyetem 600 éves jubileuma kapcsán fellendülő egyetemtörténeti kutatások azonban újraértékelték Evlia Cselebi közlését, és az egyetemet továbbra is a püspökvárba helyezték. Klaniczay Tibor 1974-ben megjelent tanulmánya az egyetemet a székesegyház körüli épületek valamelyikébe helyezi.[3] Kiemeli Vilmos püspök szerepét az egyetem alapításával kapcsolatban, és személyében látja az első magyar egyetem létrehozóját. E cikknek nem feladata, hogy ismertesse a Vilmos püspök működésére vonatkozó legújabb kutatásokat. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül Székely György 1967-ben írt tanulmányát a pécsi és óbudai egyetemek alapítására vonatkozóan.[4] E tanulmányában rámutat arra, hogy a pécsi egyetem elhelyezése, legalábbis kezdetben a krakkói egyetemmel volt párhuzamba hozható. Egy 1367-ben keletkezett teológiai-filozófiai kódex szerint ugyanis Nagy Kázmér király, mint alapító és tényleges fenntartó, az egyetemnek, működésének első időszakában, saját várában, a Wawelben adott helyet.

A pécsi egyetem a domonkos renddel, elsősorban azonban a püspökkel, mint egyetemi kancellárral állt szoros kapcsolatban. Így méginkább egyértelmű, hogy az egyetem nem a domonkosok kolostora mellett, hanem a püspökvárban volt. A pécsi egyetem azonban csak a 14. század végéig működött.

A székesegyháztól északra feltárt középkori épületmaradványoknak az egyetemmel történő azonosítását bizonyítja az is, hogy scola maiorként 1543-ig, a török foglalásáig működött. Ettől kezdve az épületet a törökök, annak 1664-ben bekövetkezett pusztulásáig használták. Így az egyetem helyének szempontjából nem jöhetett számításba a székesegyháztól délre eső terület, ahol Petrovich Ede véleménye szerint – az 1506-ban a már korábban itt állott románkori kápolnához csatlakozva – Szatmári György püspök reneszánsz palotája, az aedes Satmariae épült.[5] A székesegyháztól nyugat-délnyugatra a 14. században pedig már a püspöki palota állott.

Székely és Klaniczay 1985-ben megjelent tanulmányai egyre több bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy Vilmos püspöknek, mint királyi kancellárnak is szerepe volt az egyetem szervezésében és létrehozásában. Vilmos prágai szolgálata alatt közelről megismerhette az 1348-ban alapított egyetemet, amely számára például szolgálhatott.

A pécsi püspökvár az 1009-ben alapított székesegyházzal és a püspöki palotával együtt a 11. században alakult ki. A székesegyház mellett az oklevelek 1217-ben említik a Keresztelő Szt. János társaskáptalan kápolnáját. Az oklevelek a várban még egy középkori kápolnáról tesznek említést, amely a székesegyház északi oldalán állott. Ez az oklevelek szerint az Aranyos Szűz kápolnája volt, melyet 1355-ben Poroszlói Miklós püspök alapított. Helyét az írott források in castro említik. Egy 1503-ból származó adat ad latus ecclesiae catedralisként említi. Oláh Miklós, aki Szatmári György pécsi püspök titkára volt, így emlékezik meg a kápolnáról: Pécs püspöki székhely; terebélyes tölgyekkel borított Mecsek hegy tövénél terül el. Székesegyháza valóban fényes és büszke építmény, az ettől északra fekvő Szűz Mária kápolnában Miklós püspöknek, a püspökök mintaképének sírja látható. A vár alatt terül a gyönyörű város, itt laknak a kanonokok és a lelkészek.[6] Az 1503-as forrás a kápolna nyolc oltáráról tesz említést. A korábbi helytörténetírás a székesegyháztól északra több helyre is próbálta lokalizálni a középkori oklevelekben és 18. századi forrásokban is emlegetett kápolnát, amelynek igen nagy jelentőséget tulajdonítottak.

Az 1970-es évek végén a székesegyháztól északra megindult a terület régészeti feltárása. Mint ismeretes, Haüy francia hadmérnök 1687 évben készült térképe[7] ezen a helyen épületet, illetve kápolnát nem jelölt, így már biztos volt, hogy a kápolnának a török ostromok során kellett elpusztulnia. Ezért volt nagy jelentőségű, hogy ezen a helyen tervszerű ásatások indulhattak.

A kápolna pontos helyét és alaprajzát régészeti feltárás tisztázta. A kápolna egyhajós keletelt szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, déli és északi oldalához mellékkápolnák csatlakoznak. Jelentős püspöki és főpapi temetkezőhely is volt. Ide temették a kápolnát alapító Miklós püspököt és az egyetemalapító Vilmost, s az utolsó okleveles adat szerint 1504-ben a várat újjáépítő Ernuszt Zsigmondot. A kápolna pusztulása, belső szobrászati díszeinek elpusztítása, a sírok feldúlása és kirablása 1543-ra, Pécs török elfoglalásának évére valószínűsíthető.

A szentély északi oldalán az oltár mellett egy falazott sír maradványai voltak megfigyelhetőek, amely a templom építésével egyidőben készülhetett, így ez a kápolna alapítójának, Poroszlói Miklós püspöknek a sírhelye lehetett. A másik jelentős sír – amelyből a szoborlelet is előkerült – a szentély hossztengelyében helyezkedik el. A falazott sír az egyetemalapító Vilmos püspöké lehetett.

A feltárás során a sírgödör aljáról egy tipikus zöldmázas talpastál töredéke került elő. Ez is kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a kápolna pusztulása a török kor elején történhetett. A régészeti megfigyelések tanúbizonysága szerint a törökök a sírok kirablásával egyidejűleg törték össze a kápolna belső faragványait, s a törött gótikus faragványokkal, valamint egy reneszánsz vörösmárvány sírfedlap maradványaival töltötték be a sírgödröt.

A szoborlelet egyes darabjai, mind a figurális, mind pedig az épületplasztikai töredékek a 14. századból származnak. Az egyik csoportot a kápolnát építtető Miklós püspökhöz köthetjük, aki 1360-ban halt meg. Az építés ideje 1355–1360 közé tehető. A szobrok és faragványok második csoportja Vilmos püspök építő tevékenységével hozható kapcsolatba, így tehát 1361–1374 közé tehetők. Ugyancsak ehhez a körhöz kapcsolható az egyetem ásatásánál a nagyteremben megtalált 1367-es egyetemi címer. A szoborlelet a pécsi gótikus emlékanyag jelentős tényezője és a magyar gótikus szobrászat kiemelkedő emléke. A kápolna, az analógiákat figyelembe véve az egyetem kápolnája volt. Ez indokolja, hogy kitértem a kápolna rövid ismertetésére.

A székesegyháztól északra, a vár keleti felében Haüy 1687-es térképe egy fehér foltot jelöl, ahol az északi belső várfal is megszakad. Itt kezdődött el az ásatás, amely az egyetem épületének régészeti feltárását eredményezte. Ezen a viszonylag keskeny területen a 14. század közepén a korábbi román kori épületegyüttes ekkor már elpusztult maradványai állottak, amint ezt a feltárás eredményei és az ásatási megfigyelések bizonyítják. Az ásatás során előkerült falmaradványok, valamint egy románkori, 12. századi oszlopfő arra engednek következtetni, hogy ezen a helyen a korábbi 11–13. századi püspöki palota állott.

A 14. században a püspöki palotát a székesegyháztól nyugatra, illetve délnyugatra helyezték át. E romok részbeni feltöltésével kialakított teraszon épült fel a már korábban említett Aranyos Mária kápolna. Míg a terület keleti felében a romokat elbontva, annak helyén volt az egyetem épülete, amelynek nyugati fala részben románkori alapokon nyugszik. Minthogy ez utóbbi két épület elhelyezésére a püspökvárban, az említett északi romterületen kívül más hely nem volt, ezért választotta Poroszlói Miklós, valamint Vilmos a reprezentatív célokat szolgáló épületek helyéül.

Az egyetem eredetileg egyemeletes épülete a székesegyháztól északra, attól teljesen függetlenül álló – hosszanti tengelyével kelet-nyugati irányban elhelyezkedő – épület volt. Főhomlokzata a székesegyházra nézett, bejárata pedig a déli homlokzat középtengelyében állott. Az épület hossza csaknem 35 m és mintegy 10 m széles tömbként helyezkedett el a belső várfal és a székesegyház között. Földszintjén egy 19 m hosszú nagyterem volt, az aula magna, amelyhez északról az épület teljes hosszában húzódó, több mint 3 m szélességű folyosó tartozott.

A nagyterem keleti és nyugati végéhez egy-egy kisebb terem csatlakozott. Az épület déli homlokzatát keskeny, a 14. századra datálható tölcsérbélletes ablaknyílások törték át. Északi homlokzatának ablaknyílásai profilált kőkeretes, vasráccsal ellátott ablakok voltak. Sajnos az ablakokból az épület mai állapota miatt csak egyet tudtunk teljesen feltárni. Az ablakok kőkeretének stílusa a 14. század második felére utal, a csehországi, úgynevezett grafikus stílusra. Az épületen in situ előkerült műformák egyértelműen a 14. század második felére határozhatók meg.

Az egyetem épületének északi homlokzati falát az 1664. évi Zrínyi-féle téli hadjárat során berobbantották, amelynek következtében az a folyosóba rogyott be. Ez a robbanás pusztította el magát az épületet is. A romokat azután a törökök feltöltötték, annak helyén ágyúpadot kialakítva. Így érthető, hogy az egyetem épületének helyén 1687-ben Haüy már nem találta ennek nyomát sem. A feltárás során az épület maradványaiból származó leletanyagban előkerültek a földszintet az emelettől elválasztó födém konzoljai, valamint az emeleti padozatot burkoló padlótéglák.

 

psz 1998 03 04 03 sandor maria 01

 

A középkori egyetem védőépületének DK-i nézete

(terv: Schönerné Pusztai Ilona és Schöner László, 1988.)

 

A feltárt épületnek az 1367-ben alapított első magyar egyetem épületével történő azonosítását azonban nemcsak az épület alaprajzi elrendezésére, és az előkerült in situ műformák stíluskritikai elemzésére, valamint Evlia Cselebi tudósítására alapíthatjuk, hanem ezt támasztja alá az ásatások során az aula magnában, a törökkori szint alól előkerült címerkő is.

A pajzs alakú, és a 14. századra keltezhető címerköveken lévő kereszt szárainak végén egy-egy liliom van, szárainak metszéspontjában pedig egymáson keresztbe helyezett két kulcs látható. A címert, jelképrendszerét feloldva úgy értelmezhetjük, hogy a liliomok az alapító Anjou Lajost, a kulcsok pedig Szent Pétert jelképezik, mint akinek tiszteletére épült a pécsi székesegyház. A címerkő mindenképpen az egyetemalapító Vilmos püspökkel hozható kapcsolatba és az alapító-javadalmazó Rajna-Pfalzból származó püspök címere lehetett, amely eredetileg a földszinti nagyteremben, a bejárati ajtó fölött lehetett. A középkori krakkói egyetem gyakorlata szerint ugyanis a rektori jogaron ott szerepel az egyetem mindenkori javadalmazójának, illetve kancellárjának a címere.

Az egyetem épületének feltárásával fontos kultúrtörténeti kérdés oldódott meg. Az egyetemtörténeti kutatás – a fentiekben elmondottak alapján – már korábban is a püspökvárba helyezte el az egyetem épületét, de annak pontos helyét és alaprajzi elrendezését csak régészeti feltárással és kutatással sikerült tisztázni. Az összehasonlító egyetemtörténeti kutatás szempontjából is nagy jelentősége van ennek az együttesnek, mivel a székesegyház, a középkori egyetem épülete és az Aranyos Mária kápolna együtt maradtak ránk.

Az első magyar egyetem helyreállítása bekerült a 2000 éves millenniumi programtervbe. Az egyetem védőépülete egyben kiállítási tér is lesz. A kiállítás a középkori egyetem történetét és az Aranyos Mária kápolna gótikus szobrainak a bemutatását is célozza.

A kiállítás a tervek szerint a helyreállított épületben 2000. szeptember 1-jén, az egyetem alapításának napján nyílik meg.

A munkálatokat támogatja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Pécs Megyei Város Önkormányzata az általa alapított Középkori Egyetem Alapítványon keresztül, amelynek elnöke prof. Dr. Flerkó Béla akadémikus, titkára dr. Sándor Mária kandidátus.

 

psz 1998 03 04 03 sandor maria 02

 

A középkori egyetem elméleti rekonstrukciója (rajz: Szíjártó Kálmán)

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Békefi Rémig: A pécsi egyetem. Budapest, 1909.

Gabriel Astrik: The mediaeval Univ of Pécs and Pozsony. Frankfurt am Main, 1969.

Petrovich Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése. In: JPM Évkönyve. Pécs, 1966.

Székely György: A pécsi és óbudai egyetem alapítása a közép-európai egyetem létesítések összefüggéseiben. In: JPM Évkönyve. Pécs. 1967.

Székely György: A magyar egyetemek és a külföldi egyetemjárás a középkortól Pázmány Péter Egyetem alapításáig. In: Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem története 1635–1985-ig. Budapest, 1985.

Klaniczay Tibor: Egyetem és politika a magyar középkorban. In: Pallas magyar ivadékai. Bp., 1985.

György Székely: Universitátskánzler in Ungarn des 14–15 Jahrhundert. In: Universitas Budensis 1395–1995. Budapest, 1997.

Dercsényi–Pogány–Szentkirályi: Pécs város képei és műemlékei. Bp., 1966.

Sándor Mária: A pécsi püspökvár a korai és késői középkorban. In: Művészettörténet-Műemlékvédelem. Budapest, 1994.

Mária Sándor-Győző Gerő: Die Bischofsburg von Pécs. Archaologie und Forschung München. Budapest, 1995.

G. Sándor Mária: Freilegeung der Bischofsburg von Pécs und der ersten mittelalterlichen ungarischen Universität. In: Beitrage zűr Mittelalterarcháologie in Österreich 3. 1987.

G. Sándor Mária: A pécsi püspökvár Aranyos Mária kápolnája. In: Pannónia Regia, Művészet a Dunántúlon. Budapest, 1994.

G. Sándor Mária: Reneszánsz Baranyában. Budapest, 1984.

G. Sándor Mária: A pécsi egyetem helye és épülete. In: A magyar iskola első évszázadai (996–1526). Győr, 1996

Tisztelt Pécsi Polgár!

Amennyiben a nemes cél támogatását magáévá tette, hogy első magyar egyetemünk 2000. szeptember 1-jén elkészüljön és a nagyközönség számára a kiállítással együtt látogatható legyen, úgy adományaival szíveskedjék ezt segíteni: 11731001-20121117 Középkori EgyetemAlapítvány

                                                                                                          Szerkesztőség


[1]Békefi Rémig: A pécsi egyetem. Budapest, 1909.

[2] Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664. II. kiadás, Bp., 1985. 231–232.p.

[3] Klaniczay Tibor: Egyetem és politika a magyar középkorban. In: Pallas magyar ivadékai. Bp., 1985.

[4] Székely György: A pécsi és óbudai egyetem alapítása a közép-európai egyetem létesítésének összefüggéseiben. In: JPM Évkönyve. Pécs, 1967.

[5] Petrovich Ede: A középkori pécsi egyetem megszűnése. In: JPM Évkönyve. Pécs, 1966.

[6] Oláh Miklós (1493–1568) főpap, humanista történetíró itt idézett művét 1536-ban írta: Hungaria et Atila. Vindobonae, 1763. Magyarul: Hungaria. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985.

[7] Joseph de Haüy francia hadmérnök Pécs 1686-os felszabadítása után készített térképet a városról. Eredetije: Karlsruhe, Generallandesarchiv. Másolatban: BML Pécs, Térképtár