Cikkek

Benke József: 80 éves az orvosi kar. 75 éves a pécsi egyetemi képzés

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 1-2. szám, 74-83. oldal

Letöltés: pdf20


Benke József

 

80 ÉVES AZ ORVOSI KAR 75 ÉVES A PÉCSI EGYETEMI KÉPZÉS

1911. július 7-én az uralkodó szentesíti a harmadik és negyedik magyarországi tudományegyetem felállítását.[1] 1914 őszén Debrecenben és 1914. október 3-án Pozsonyban hivatalos évnyitóval megkezdődik a jogi karon az oktatás a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen. Évekkel később, 1918. április 14-én hozza létre az egyetem vezetése az orvosi kart. 1918 őszén indul meg harmadévtől felfelé az oktatás az orvosi karon. Alig virradt, máris alkonyult. December 12-én érkezik a városba a franciák 248 főből álló megszálló egysége, előkészítendő a cseh csapatok bevonulását. A megszállás 1919. január 1-jén meg is történik, 7-én az egyetemet is elfoglalják. Ezzel gyakorlatilag vége a magyar oktatásnak az ősi koronázó városban. Az Erzsébet Tudományegyetem menekülni kényszerül. Többéves budapesti bolyongás után érkezik meg a szerb megszállás alól felszabadult Pécsre az egyetem, ahol 1923. október 14-én ünnepélyes tanévnyitóval megkezdődik az oktatás.

* * *

Érdekes párhuzam vonható az egyetemes és a magyar orvosképzés indulása között. Amíg a világon mindenütt az orvosképzéssel indul a felsőfokú oktatás, addig hazánkban, így Pécsett is ezzel fejeződik be az egyetem kialakulása.

Mint ismeretes, a legkorábbi orvosi jellegű feljegyzés Kr.e. 3200-ból, Nippúrból származik, vagyis egyidős az írással. Hiszen a sumer ékírás a képírásból fejlődött ki 3200 körül Urukban és az orvosok, mint speciális foglalkozást űzők már Kr.e. 2900 körül működtek itt, sőt az egyik legelső, név szerint is ismert orvos, Imhotep gigantikus alkotása csakúgy fennmaradt, mint orvosi eljárása. Már az e korbeli emberek is fontosnak tartották az utánpótlás képzését. Nippúr sumer városállamhoz tartozó Iszinben a harmadik évezred vége táján megindult az orvosképzés. A nippúri uralkodó bajának kezelésére csak olyan orvost engedett magához, aki diplomáját az iszini egyetemen szerezte.

A keresztény Európa első felsőfokú oktatási intézménye a salernói orvosegyetem volt (a bolognai jogászképzés jó negyed évezreddel később indult).

A Nagy Lajos király által 1367-ben alapított Studium Generale Quinqueecclesiensis nagy valószínűséggel rendelkezett orvosi karral is. A folyamatos egyetemi képzést biztosító, 1635-ben Pázmány Péter által Nagyszombatban alapított egyetemen a képzés a hittudományi- és bölcsészkaron indult, mintegy harmad évszázados késéssel kezdődött 1667-ben a jogászképzés. Az egyetem negyedik karát, az orvosit pedig csak 1769. december 14-én hozta létre Mária Terézia van Swieten tervei alapján.

Az Erzsébet Tudományegyetemen az orvosi fakultás ugyancsak a legkésőbb megalakult kar volt. Még meg sem indult a Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen az első tanév, az egyik valaha volt legnagyobb tragédia szakadt az országra, az I. világháború.

A kiegyezés után egy évtizeddel merült fel először a pozsonyi egyetem felállításának helyi igénye: Pozsony város kultúraszerető közönsége elvárja, hogy az ország harmadik tudományegyeteme Pozsonyban kerüljön felállításra és az Deák Ferencről neveztessék el.Majd jó másfél évtized múltán: A harmadik egyetem felállításának eszméje közel két évtized óta vár a megvalósításra... Három év múlva lesz ezredik évfordulója a magyar állam megalapításának... a városunkban felállítandó és Fenséged nevével ékesítendő József Főherczeg Egyetem lenne itt a határon a nemzeti nyelv, a magyar tudomány és hagyományok leghívebb őre... 1893. szeptember 4-én Pozsony... város közönsége.[2]

Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem

A jogi karon, amely a pozsonyi királyi jogakadémia egyetemi karrá emelése révén jött létre 1914 nyarán, az oktatás 189 hallgatóval indult, akiket kilenc egyetemi nyilvános rendes tanár, két egyetemi nyilvános rendkívüli tanár és egy lektor oktatott. A kar első dékánja, egyúttal az egyetem rektori jogú dékánja Falcsik Dezső volt, prodékánja Kérészy Zoltán. Az előbbi a perjogi tanszék igazgató professzora, az utóbbi a jogtörténeti és egyházjogi tanszéké. Pázmány Zoltán a római jogi, Polner Ödön a közjogi és a politikai, Tuka Béla a jogbölcseleti és a nemzetközi jogi, Balás Károly a közgazdasági és a pénzügyi jogi, valamint a statisztikai tanszék, Kiss Albert a magánjogi, Bozóky Géza a hiteljogi, Finkey Ferenc a büntetőjogi tanszék igazgató professzora volt.[3]

A bölcsészkar 1918. március 17-én alakult. I. Ferenc József 1914. augusztus 26-án kinevezte Hodinka Antal és Kornis Gyula professzorokat, az előbbi a magyar történeti, az utóbbi a filozófiai tanszék vezetője volt. Dékán az 1917/18-as tanévben Kornis Gyula lett, a prodékán pedig Zolnai Gyula. 1918. március 14-én IV. Károly újabb nyolc tanárt nevezett ki: Zolnai Gyula a finnugor nyelvészeti, Gyomlay Gyula és Vári Rezső a klasszika filológia, Császár Elemér a magyar irodalomtörténeti, Prinz Gyula a földrajzi, Lukinich Imre az egyetemes történeti, Weszely Ödön a pedagógiai, Thienemann Tivadar a német és a francia nyelvi és irodalmi tanszék igazgató professzora lett (a bölcsészhallgatók számáról nincs adat).[4]

Az orvosi karon az oktatás 1918 őszén indult négy elméleti intézetben és hét klinikán. Ez utóbbiak igazgatója volt a még Ferenc József által 1914-ben kinevezett Velits Dezső[5]szülész, Herzog Ferenc belgyógyász és Bakay Lajos sebészprofesszor mellett az 1918 tavaszán kinevezett Reuter Camillo ideggyógyász, Veress Ferenc bőrgyógyász, Heim Pál gyermekgyógyász és ifj. Imre József szemészprofesszor.[6]Az elméleti intézetekben olyan kiválóságok kaptak kinevezést, mint Pékár Mihály a kórtan, Entz Béla a kórbonctan és a törvényszéki orvostan (tanársegédei között volt Szent-Györgyi Albert), Mansfeld Géza a gyógyszertan és Fenyvessy Béla a közegészségtan professzora (orvosi karunk egyetlen királygyűrűs – Sub Auspiciis Maiestatis Apostolici Regis – doktora). Az orvosi kar első dékánja Pékár Mihály, prodékánja Fenyvessy Béla lett. 1918 őszén csak a harmadik-ötödik évfolyamokon indult meg az oktatás, mert négy elméleti intézet épülete még nem készült el. Alig indult meg az Erzsébet Tudományegyetem harmadik karán, 1918. október 5-én az oktatás, december 12-én megérkeztek a városba a francia, majd három hét múlva a cseh csapatok, s a lelkész-zsupán, Sámuel Zoch, miután az egyetem vezetői visszautasították a szlovák kormány Pozsonyba költözésének megünneplésére rendezett hálaadáson való részvételt, bezáratta az egyetemet. A tanárokat rendőri felügyelet alá helyezték, Polner Ödön rektort pedig letartóztatták.[7] Május 27-én a rektor vezetésével a három kar vezetője, továbbá öt orvoskari professzor Prágában, a köztársasági elnöknél járt a meglévő karok megtartása és a magyar nyelvű oktatás fenntartása érdekében.[8] Az 1919. szeptember 22-én történő egyetemátvételt a rektor, Fenyvessy Béla a nemzetközi jogba ütköző eljárásnak nevezte. Az egyetem cseh kormánybiztosa kijelentette: magyar nyelvű előadások az orvosi fakultáson sem lesznek. Szeptember végén az Erzsébet Tudományegyetem hontalanná vált, kénytelen volt elhagyni Pozsonyt, átmenetileg Budapestre költözött.

Az 1919/20-as tanévben szünetelt az Erzsébet Tudományegyetemen az orvosi oktatás. Az első tanévben, 1920 őszén mindössze 391 hallgató iratkozott be, a másodikban viszont már 629.[9] Az orvosi kar hallgatóinak összlétszáma az 1921/22-es tanévben 1204 volt (közülük 1189 volt a magyar, a legnagyobb felekezet az izraelita, 763 fővel), a másik két karon együtt is csak 281 hallgató volt. A következő budapesti tanévben az arányok alig módosultak. Közben mintegy fél tucat város versengett az egyetemért, míg végül az 1921. június 14-i, a képviselőház által elfogadott XXV. te. Pécs városának ítélte, mely a szerb megszállás alól 1921. augusztus 22-én szabadult csak fel.

Az Evangélikus Hittudományi Kart, az Erzsébet Tudományegyetem negyedik fakultását, az erős evangélikus gyülekezettel rendelkező Sopronban állították fel.[10] A kormányzó 1923. augusztus 27-én öt professzort nevezett ki: Deák Jánost az ótestamentum, D. Kovács Sándort az evangélikus egyházjog és a magyar protestáns egyháztörténelem, Payr Sándort az egyetemes keresztény egyháztörténelem, Prőhle Károlyt a rendszeres teológia és Stráner Vilmost a gyakorlati teológia tanszékvezető egyetemi nyilvános rendes tanárává. Kiss Jenő rendkívüli tanár az újszövetségi írásmagyarázati és teológiai szemináriumnak lett az igazgatója.

 

 

Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem

 

Városunkban ezzel teljes lett az univerzitás,[11] kialakult a négykarú tudományegyetem. A XXV. te. úgy döntött, hogy a kormány az egyetemet a városban ideiglenesen helyezi el, ehhez képest azonban a Pékár Mihály vezette elhelyező és berendező bizottság úgy dolgozott, mintha végleges lenne az egyetem itteni élete. Két év megfeszített munkája arra volt elég, hogy a két kar mellett az orvosi kar első két évfolyamán 1923 őszén meginduljon az oktatás. Hogy Nendtvich Andor polgármester és Pécs város milyen komolyan gondolta az egyetem fejlesztését, azt az 1922-ben készült terv mutatja, amely a székesegyháztól nyugatra akarta létrehozni az Egyetem térből és az Egyetem utcából álló egyetem-várost, ami több mint egy kilométer hosszúságban terült volna el sokemeletes magas épületekkel.[12]

Az 1923/24-es tanévtől kezdődően tehát ismét volt egyeteme Pécsnek. Rector magnificus Halasy-Nagy József filozófia-történész professzor, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja Késmárky István, az egyházjog egyetemi nyilvános rendes tanára, a bölcsészettudományi kar dékánja Weszely Ödön, a pedagógia professzora, az orvosi fakultás dékánja – immár hatodik alkalommal a kar hét éves történetében – Pékár Mihály, a kórtan és az élettan egyetemi nyilvános rendes tanára, a soproni hittudományi kar dékánja pedig Stráner Vilmos, a gyakorlati teológia professzora lett.

Alig kezdődött meg az egyetem orvosi karának minden évfolyamán az oktatás, a minisztertanács ún. takarékossági bizottsága mindhárom vidéki egyetem felszámolásával kívánta az államháztartás mérlegét helyreállítani. Gróf Zichy János volt kultuszminiszter és gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök vezetésével mozgalom bontakozott ki 1925 nyarán az Erzsébet Tudományegyetem megmentésére, aminek hatására a kultuszminiszter rendkívüli eréllyel lépett fel a felszámolás ellen, így a megszüntetés gondolatát elejtették.[13] A tanszabadság ősi elvén állva, az orvosi kar vezetése elvetette az 1920. évi XXV. te. kirekesztő, 3. paragrafusának érvényesítését a karon: az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát. Az Erzsébet Tudományegyetem legnagyobb egysége, ahol a négy kar összes hallgatójának 68%-a tanult, azért volt szálka a hatalom szemében, mert a fakultás hallgatóinak 60%-a izraelita vallású volt, szemben az engedélyezett 5%-kal. A második pécsi tanévben, az 1924/25 évben csaknem 300 fővel csökkent az egyetem hallgatóinak száma, ami csaknem teljes egészében a zsidó hallgatók létszámának apadásából adódott. Az orvosi karon az első tanévben ez a szám 522 főről 299-re, az 1928/29 tanévben pedig 54 főre csökkent, az induló tanévinek alig több mint tizedére, jóllehet ekkor az összes hallgatók száma csaknem azonos volt az 1923/24-es tanévi létszámmal. Ezekről az évekről azt is el kell mondani, hogy az ösztöndíjjal jutalmazott, vagyis jótanuló hallgatók negyede a legszegényebb rétegekből –mozdonyvezető, éjjeliőr, munkás, fűtő, stb.– került ki, ahol az egy főre jutó jövedelem alig több mint negyede volt pl. egy gimnáziumi tanárcsalád jövedelmének. Ekkor az orvosi kar hét klinikáján 850 ágy állt a betegek rendelkezésére, valamennyi klinika élén egy-egy nyilvános rendes tanárral. A tíz elméleti intézet közül kettőnek közös, a többinek önálló vezető professzora volt, így a huszas évek közepén 15 volt a professzorok száma.

A klasszikus, négykarú egyetem 1923–1940 közötti történetének egyik jellemző mozzanata az orvostanhallgatók számának és arányának erőteljes csökkenése volt. 1923-ban 885, 1939-ben 227, ezzel párhuzamosan és ennek részeként a zsidó hallgatók számának és arányának zuhanása – az 1923-as 522 főről 1941 őszén 7 főre, 59%-ról kevesebb mint 3%-ra.[14] A harmincas évek végének terület-visszaszerzési eufóriáját az orvosi karon a fentiek nem, vagy alig gyengítették, sőt Pékár professzor 1938 karácsonyán azt a kívánságát fejezte ki, hogy az Erzsébet Királyné Tudományegyetem menne vissza Pozsonyba,[15] s itt Pécsett új egyetem nyílna, a Nagy Lajos Király Tudományegyetem. Ezt a lelkesedést egy kicsit lelohasztotta a bölcsészkar Kolozsvárra történő áthelyezése, de a többi kar ezt aránylag nyugodtan vette tudomásul. Az ún. numerus claususból következő megszorító intézkedések következtében is mindegyre csökkent a pécsi orvosi karra jelentkezők száma és a kar vezetői már az orvosi pálya elnéptelenedésétől tartottak. Ezt a problémát Scipiades Elemér szülészprofesszor előterjesztésére 1940 őszén a kari tanács is tárgyalta. Többek közt ilyen megjegyzéseket tett Scipiades: nincs ingyenes orvosi szolgálat; az orvosoknak fizetést kell biztosítani és nem segélydíjat adni, stb. A háborús veszteségek csak fokozták az orvoshiányt. A minisztérium lehetővé tette a VIII. félévet végzett hallgatóknak a III. és IV. szigorlat letételét. Az egyetem vezetői, Holub József rektor[16] és az orvosi kar oktatói Entz Béla dékán[17] vezetésével megakadályozták, hogy a kar nagyértékű műszereit és felszereléseit a nyilasok 1944 végén nyugatra vigyék.

A második világháború jelentős változást hozott az orvostanhallgatók nemek szerinti összetételének vonatkozásában is. Az 1930-as években ritka tanév volt, amikor a hallgatónők száma elérte a 60-at, az összes orvostanhallgatók egyhatodát. Az 1943/44-es tanévben a nők létszáma már megközelítette a száz főt, az összes orvostanhallgatók negyedét. A város szovjet hadsereg általi megszállását és az induló politikai életet – egyetemtörténeti írásában – nagyon plasztikusan jellemzi Entz Béla, aki Boros Bélával és Lissák Kálmánnal egyetértésben 1945. március 28-án elítéli, hogy egyesek a tudományos pályán a tudományos érdemeken kívül más érdemekkel óhajtanak érvényesülni. Az 1945 júniusában Auschwitzből visszatért Mansfeld professzor rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy az egyetemen – mindenekelőtt az orvosi karon – nem lett boszorkányüldözés: Méhes Gyula professzor... kereken megtagadta, hogy tanszékemet átvegye és inkább állás nélkül maradt, semhogy jobb meggyőződésével ellentétben helyezkedjék el. Ezért is kellett a katonai behívásnak eleget tennie és nyugatra mennie, holott ha az én tanszékemet átveszi, Pécsett maradhatott volna... ez intő példa arra, hogy a nyugatra távozást egymagában ... bíráljuk el és bűnül rójuk fel. A B-listázás mégis megindult: Császár Elemér fizika- professzort, Agárdy László főorvost, Donhoffer Szilárd c.rendkívüli tanárt, valamint 25 alkalmazottat a karról minden igény kizárásával elbocsátottak. 1947. november 21-én „elbocsátották” Erzsébetet is: az egyetem neve Pécsi Tudományegyetem lett, két karral. A rektor Lissák Kálmán élettanprofesszor lett (1947/49), a második – s egyben utolsó – Boros Béla szemészprofesszor (1949/51).

Csakhamar meghiúsultak azonban a Mansfeld-féle humánus elképzelések. A kommunista politika beavatkozása mindent elsöpört. Így azután az orvosi karnak már 1946 koratavaszán meglett a maga „Sántha-ügye”: Entz Béla rektor kifejtette, hogy a kar Császár Elemér ny. r. tanárt nem tartja alkalmasnak..., és nem kívánatos, hogy... a tanszékre visszakerüljön (Császár volt a kar első akadémikusa). Majd következett Neuber Ernő sebészprofesszor meghurcolása, rendőri felügyelet alá helyezése. Mellette azonban a kar egyöntetűen kiállt. Néhányszor pedig felegyenesedett a kar. Először, amikor Straub F. Brúnó, a tanszékek betöltésénél eddig szokásban volt eljárást megváltoztatni akaró javaslatát egyhangúlag elutasította, majd amikor visszautasította a város javaslatát is a szülészeti klinikának Doktor Sándorról történő elnevezéséről. Ugyanígy tett a B-listára került személyek legtöbbjével.[18]

Tiltakozott a kar 1947. szeptember 19-én a koronás címer megváltoztatása ellen. A másik, közvetlenül az egyetemet érintő kérdés, az egyetem nevének a kérdése volt. Ángyán János, Entz Béla és Ernst Jenő hozzászólása után a kari tanács úgy határoz, hogy az egyetem hagyományos neve megmaradjon (ennek ellenére két hónap múlva törölték az Erzsébet nevet).[19] Ugyancsak egyhangúlag elvetette a kar a rektori tanács azon határozatát, hogy egyetemi tanárok ne lehessenek egyetemi hallgatók (Környey a tanszabadság megsértését látta benne, Entz jogfosztást, stb.). 1948/49-ben, a forradalom és szabadság- harc centenáriumán már nemcsak a népbíróság és a Rajk–Kádár vezette demokratikus rendőrség őrködött a rendszer védelmén, hanem a „demokratikus érzelmű” hallgatóság is (Kovácsics János, Major Sándor és Tóth János). Valóságos Sántha-ügy keletkezett, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy Beöthy Konrád professzor nem Sztahanovról tett megjegyzést a hallgatók előtt, hanem a demokratikus rendőrség azon mesterkedését kifogásolta, hogy egy vádlott a gyilkosság felbujtóiként kulákokat nevezzen meg. Nem Debrecenben voltunk. És nem a Magyar Tudományos Akadémián, hanem Pécsett. A fegyelmi bizottság elnöke, Lajos László Lissák Kálmán rektor és a kar többi 16 professzora előttkávézás közben – megdorgálta Beöthyt, és felhívta a figyelmét arra, hogy az előadásokon az egyetemisták közt hallgatók is vannak.[20]

1950. december 10-én a Minisztertanács 283/1950. sz. rendeletével az orvosi kart a Vallás- és Közoktatási Minisztériumból az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe helyezte át. Ezzel az orvosi kar lényegében kivált a tudományegyetemből és 1951. február 1-jétől önálló egyetemmé vált. Elnevezése Pécsi Orvostudományi Egyetem lett.

 

 

Jog- és Államtudományi Kar

 

Budapesti időszakában a II. kerületi Szegényház utcai iskolában, Pécsre költözése után pedig egészen 1934-ig ideiglenesen, a főreáliskolában volt elhelyezve. 1934. október 4-re elkészült Kőszeghy Gyula műépítész tervezésében és kivitelezésében a mai épület a 48-as téren. A kar oktatószemélyzetének létszáma 1914 és 1923 között soha nem érte el a húszat, a professzorok száma nyolc és tizennégy között váltakozott. A Pécsre költözést követően a professzorok száma tizenegy-tizenkettő volt. Az oktatók száma egyszer haladta csak meg a húszat. Balás Károly, Bozóky Géza, Dambrovszki Imre, Falcsik Dezső, Faluhelyi Ferenc, Holub József, Irk Albert, Kérészy Zoltán, Késmárky Zoltán, Krisztics Sándor, Mihálffy Ernő, Molnár Kálmán, Pázmány Zoltán, Schaurek Rafael, Vasváry Ferenc, Vinkler János.[21](Az 1931/32-es tanévben mind a tizenkét oktató egyaránt professzor volt). Elég nagy vérveszteséget szenvedett a kar, Falcsik 1924-ben meghalt, három akadémikus, Balás, Polner, Finkey pesti tanszékekre kerültek, Kiss Albert Szegedre ment át, vagy Pozsonyban maradt, mint Tuka Béla.[22]Így azután a két világháború közötti időszakban két akadémikusa volt a karnak: Irk és Vinkler. A hallgatók száma fokozatosan emelkedett: az első pécsi tanévben háromszáz körüli volt, a harmincas évek végére pedig megközelítette az ezer főt. Ennek megfelelően emelkedett a kétféle – jogtudományi, ill. államtudományi – doktori oklevelet nyert hallgatók száma 122-ről 319-re.

 

 

Bölcsészeti, Nyelv- és Történettudományi Kar

 

A fél évtizedes kényszerű fővárosi tartózkodás miatt ugyancsak meggyengült, hiszen a három akadémikus, Kornis Gyula, Császár Elemér, Lukinich Imre Budapesten maradt. Holub József, Klemm Antal, Vinkler János pécsi professzorok is hamarosan tagjai lettek a tudós testületnek. Míg az első években a kilenc-tíz professzor mellett mindössze egy tanársegéd látta el az oktatómunkát, a pécsi években a 11 tanszéken a professzorok száma nyolc és tizenkettő között változik. A tanszékek élén: filozófia: Kornis Gyula, majd Halasy-Nagy József; pedagógia: Weszely Ödön, majd Bognár Cecil; ókortudomány: Gyomlay Gyula, Vári Rezső, majd Kerényi Károly; magyar nyelvtudomány: Zolnay Gyula, majd Klemm Antal; magyar irodalomtörténet: Császár Elemér, majd Tolnay Vilmos, ill. Vargha Damján; német: Thienemann Tivadar, majd Koszó János; francia: Birkás Géza; olasz: Koltay-Kastner Jenő, majd Tóth László;világtörténet: Lukinich Imre, majd Hodinka Antal, ill. Tóth László; magyar történelem: Hodinka Antal, majd Holub József, ill. Tóth László; földrajz: Prinz Gyula állt. A 21 professzor közül 14 akadémikus volt.[23] A tanársegédek létszáma egy és három fő között ingadozott. Kiugró év volt az 1937-es, amikor a 11 tanszéken öt fő volt a segédszemélyzet száma. Az első pécsi dékán Weszely Ödön volt![24] Az 1923/24-es tanévben kevesebb mint félszáz volt a hallgatók száma, s csak 1926-tól lett száz fő feletti, de a kétszázat soha nem érte el. A budapesti években tanári oklevelet 29, doktori oklevelet 28 fő kapott, a huszas években Pécsett ezek a számok: 39-39; a harmincas években 240-150. Ezen fantasztikus szürkeállományú fakultás pécsi tevékenységének a nagy nemzeti eufória vetett véget. A II. bécsi döntéssel visszacsatolt Észak-Erdély fővárosába, Kolozsvárra helyezték át 1940 őszétől a bölcsészkart.

 

 

Hittudományi Kar

 

Sopronban a líceum épületének öt kis helyiségében kezdte meg tevékenységét.[25] Hála Klebesberg kultuszminiszter egyetem melletti elkötelezettségének, az 1929. október 13-án az alapkő letételét követően 1930. október 19-én, a kormányzó jelenlétében a kultuszminiszter felavathatta az Evangélikus Hittudományi Kar új, reprezentatív épületét,[26] amelyben helyet kapott a kar mind a nyolc tanszéke.[27]

A hittudományi fakultás professzorainak száma öt és hét között váltakozott a következő években, az oktatóké pedig hét és tizenkettő között. A hallgatói létszám 54 és 131 között ingadozott. A tanulmányi idő nyolc félév volt, a hallgatóknak a lelkészképzés speciális tárgyai mellett bibliai, klasszikus és modern nyelveket is el kellett sajátítani és a bölcsészet alaptárgyait is tanulniuk kellett.[28] A fentebb említett professzorok közül Kovács Sándor a pozsonyi, Deák János az eperjesi celeberrima scholabólérkezett, míg Payr Sándor, Pröhle Károly és Stráner Vilmos a soproni teológiai akadémia tanárai voltak. Kiss Jenő 1927-ben, báró Podmaniczky Pál 1928-ban, Karner Károly 1932-ben és Wiczián Dezső 1940-ben lett egyetemi nyilvános rendes tanár.[29] A képzési idő 1941-ben öt évre bővült és több teológiai, valamint szervezeti reformot is megvalósítottak. A háborús években erős volt a német és skandináv hallgatókkal a cserediák kapcsolat. Az egyetem soproni karán a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből származó több mint 400 evangélikus lelkész kapott diplomát. A nagy próbatételt itt is az 1945 után fokozódó bolsevik diktatúra jelentette. Jóllehet 1948. december 14-én az evangélikus egyház és a kormány közötti megállapodásban még az olvasható, hogy a soproni teológiai fakultás... jogviszonya változatlan,ehhez viszonyítva a művelődésügyi miniszter, Révai József másfél év múlva kijelentette: az egyetemeken nem lehet többé helye a teológiai, hittudományi fakultásoknak.1950. augusztus 30-án a kultuszminiszter, Darvas József és Turóczy Zoltán evangélikus püspök egyezménye kimondja: A Pécsi Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kara kiválik az egyetemből, és az 1950. évi 23.sz.trv. Hittudományi Akadémiát állít fel (a lelkészképzés érdekében)...

 

 

Pécsi Orvostudományi Egyetem

 

Az 1951-ben önállóvá vált orvosegyetem rektori jogú dékánja Méhes Gyula professzor lett, akinek a vezetésével 1953 őszén elkészítették az egyetem 25 éves fejlesztési tervét. Eszerint 3-3 belgyógyászati és sebészeti, 2-2 gyermekgyógyászati és nőgyógyászati, 1-1 fertőző, orthopaediai, traumatológiai, ideg (neurofiziológiai intézettel és idegsebészettel), elme, szemészeti, bőrgyógyászati, urológiai, fül-orr-gége és fogászati klinika jött volna létre 20 egységgel és öt csoport elméleti intézet ugyancsak 20 egységgel. E fejlesztés első eredménye volt a Dózsa Lövésztiszti Iskola, a korábbi Honvéd Hadapródiskola területének megszerzése, amelyen azután 1964-ben elkészült a 400-ágyas klinika,[30] ill. 1970-re a központi épület.[31] Közben 1959. január 15-én újabb tízéves fejlesztési tervet dolgoztak ki, középpontban az univerzitás gondolatával.[32] A fejlesztési tervek részét képezte az oktatói állomány „származás szerinti” javítása, hiszen 1961-ben a 20 professzor és 16 docens között egyetlen munkás-paraszt származású sem volt, az adjunktusok közül is mindössze 5 és ugyanennyi az ún. X-es. Annál szomorúbbnak tartotta a bizottság, hogy a 257 oktatóból a 33 minősített között egyetlen munkás-paraszt származású sem akadt.

1967-ben ünnepelték a pécsi egyetem alapításának 600. évfordulóját. A 41 tagú operatív bizottságban a négy pécsi oktatási-, tudományos intézményt 12 fő képviselte.

Az önállóvá vált orvosegyetemen a hallgatói létszám nagyot változott. Az ötvenes években 750 és 1000 fő között mozgott, a hatvanas években 1000 és 1200 között, a legmagasabb a hetvenes évek elején volt, meghaladta az 1300, sőt 1973-ban az 1370 főt is. A nyolcvanas évek közepén azonban nagy volt a visszaesés. 1985-ben éppen csak meghaladta az 1000 főt. A nők aránya a 600 éves évfordulón érte el először az 50%-ot. Tíz évvel később volt a hallgatónők száma a legmagasabb, meghaladva a 700-at.

A hetvenes évek fejlesztésének eredményeképpen lehetővé vált a fogorvosképzés beindítása az 1973/74-es tanévben 25 fővel. Egy évtizeddel később megindult 36 fővel az ún. angol program külföldi hallgatók részére.[33]

1990-ben pedig megkezdődött az egészségügyi főiskolai képzés is négy szakon, négy városban, 122 hallgatóval.[34] A kilencvenes évek legelején a hallgatók összlétszáma az orvosi karon 1536 fő volt, a három- és négyéves főiskolai szakon pedig 268. Összesen 3333 egyetemi dolgozó közül 489 volt az orvos (továbbá 149 egyéb egyetemi diplomás), akik azonban nemcsak az 1373 ágyon fekvő betegeket gyógyították, de a város és a megye egészségügyében sok tízezer ambuláns beteget is elláttak, továbbá oktattak is. Akadémikus 5, tudományok doktora 35, kandidátus 110 volt ekkor. Az egyetemi tanárok és docensek száma a kilencvenes évek legelején 49 volt.[35]

Ezzel az oktatói-gyógyitói tudományos állománnyal és munkatársi testülettel lépett az egyetem a kilencvenes évek nagymérvű társadalmi változásainak kihívásokkal terhes útjára.[36] A kilencvenes évek közepén ugyanis ismételten előtérbe került a pécsi felsőoktatási intézmények integrációjának kérdése. A Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi tanácsa elfogadta A Pécsi Egyetemi Szövetség szervezetének és működésének alapelvei dokumentumát. Ezzel az univerzitás eszméje kezd ismételten valóra válni.[37]


[1] Az 1912: XXXVI.te. alapján

[2] Az Erzsébet egyetem tehát a harmadik ajánlata volt Pozsony város elöljáróinak és közönségének „egyetem-szerzési” (visszaállítási) tevékenységében

[3] Hogy milyen erejű volt ez a professzori kar, arra néhány adat: a kilenc tanár közt volt három akadémikus (Finkey és Polner 1908-tól). Mindegyikük több nyelven volt előadóképes, Tuka, Pázmány és Bozóky hat-hat nyelven (Pázmány további öt nyelven olvasott)

[4] A bölcsészkar tíz professzora közül nyolc már pozsonyi (budapesti) működésük idején akadémikus volt. Az 1862-es születésű Zolnai 1897-ben, az 1861-es születésű Gyomlay 1898-ban, az 1864-es születésű Hodinka 1910-ben. A piarista szerzetes Kornis Gyula 29 évesen lett nyilvános rendkívüli, 30 évesen egyetemi nyilvános rendes tanár és az MTA levelező tagja, 1945-ben az MTA elnöke,

[5] Velits volt az Erzsébet Tudományegyetem legidősebb professzora, 1860-ban született

[6] Imre József Bakayval együtt az orvosegyetem valaha volt legfiatalabb professzora volt, egyik sem töltötte be kinevezésekor 34. életévét

[7] A cseh hatóságok Polnert, Pekárt, Jankovich Marcelt Morvaországba internálták

[8] Imre József német nyelvű gyorsírásos feljegyzése szerint az államelnök ígéretet tett 5-6 éves átmeneti időre a szlovák mellett a magyar nyelvűség fenntartására, majd: azt tartanám kívánatosnak, hogy minél kevesebb, vagy egyáltalán semmi magyar lakossága ne legyen a csehszlovák államnak... azt remélem, hogy az önök kormánya és a csehszlovák köztársaság között később barátságosabb viszony fejlődik, s ha már sem mi, sem Önök nem állnak az Entente befolyása alatt, nem tartom lehetetlennek, hogy utólagos közös megállapodásokkal még a határok területén is történhetne reparatio. Negyed évvel később minden magyar oktatónak, egyetemi tanártól az elemi iskolai tanítónőig felmondtak. Ez még Zoch főispánnak is sok volt, azonnal lemondott.

[9] Az 1918/19-es tanévről nincsenek adatok, hisz a Magyarországra menekült oktatók személyes dolgaik egy részét is csak nehézségek árán hozhatták át. Az irattári anyagok teljes egészében Pozsonyban maradtak

[10] Miután az evangélikus lelkészképzés két nagy központját, Pozsonyt és Eperjest elvesztettük

[11] Csaknem öt és fél évszázaddal azután, hogy a XIV. sz. végén német földön létrejött a szó mai értelmében vett egyetem: a tudományok összessége, az universitas litterarum (Heidelberg 1385; Köln 1388; Erfurt 1392) és másfél évszázaddal azt követően, hogy Nagyszombatban is megalakult a négykarú egyetem 1769-ben. Az universitas a középkorban azt jelentette: társulat – politikai, vallási, munkavégzési közösség tagjait jelentette, vagyis személyek összességét. Ha tanulásra társultak: universitas magistrorum et scolarium volt az elnevezésük, intézménnyé pedig studium publicum, vagy studium generale

[12] Az eredeti tervrajz a POTE Egyetemtörténeti Múzeumában

[13] Mind az egyetem Pécsre telepítésének, mind pedig 1928-as megszüntetésének elvetése terén gróf Klebelsberg Kunónak vannak elévülhetetlen érdemei.

[14] Az orvosi karon 1919 és 1927 között diplomát szerzett hallgatók közül 626 izraelita, 144 római katolikus, 31 református, 35 egyéb vallású volt. Olyan kiválóságok, mint az izraelita Ernst Jenő, Magyar Imre és Veil Emil professzorok, a római katolikus Beöthy Konrád professzor, Cholnokyné Dömmel Márta és Donhofferné Mittag Margit, a református Soós József, az evangélikus Osztroluczky Piroska főorvosnő

[15] Itt is nacionalizmus feszült nacionalizmussal szembe, azt Pékár professzor, felsőházi tag kijelentései is bizonyítják: Ami a szlovák egyetem kérdését illeti, az a határozott felfogásom, hogy semmiféle szlovák kulturális intézményt nem szabad Pozsonyba telepíteni. Sőt azt a luteránus teológiai akadémiát, amely Pozsonyban volt, meg kell szüntetni. Vissza kell állítani 1000 éves határainkat és becsületes autonómiát kell adnunk úgy a tótoknak, mint a ruszinoknak.

[16] Az első öt évben jogász volt a rektor, utána Fenyvessy Béla orvosprofesszor következett. Ezután háromévenként periodikusan váltották egymást a bölcsész, a jogász és az orvos rektorok

[17] Orvosdékánok Pécsett: az évenkénti váltás az orvosi karon csak az 1930/31-es tanévtől állt be, ettől kezdve évenként váltották egymást. Az első 12 év során Pékár hatszor, Reuter és Entz háromszor. 1930 és 1951 közötti 21 év alatt tizenhét professzor viselte e tisztséget

[18] 1948 januárjában érkezett a miniszterelnökség 41.439/1947. M.E.sz. rendelete, mely hatálytalanította Donhoffer professzor B-listázását. A kar a kórtani tanszék vezetésére beérkezett nyolc pályázó közül Donhofferét tartotta a legalkalmasabbnak, mert „tudományos munkássága magasan felülszárnyalja a többiekét”

[19] Az orvosi karon Lissák és Entz javaslatára a Semmelweis névvel próbálkoztak, de a VKM nem engedélyezte. Ekkor terjesztette elő a kar Flerkó Béla Sub Auspiciis Rei Publicae doktorrá avatását

[20] Így keletkezett Dános László adjunktus ügye is, aki a felfüggesztett Beöthy professzor helyett előadását tartva azt a hallatlan dolgot követte el, hogy a professzor helyettesítését annak hivatalos távollétével indokolta. Egyes „hallgatók” itt is éberek voltak

[21] Jogászdékánok voltak a felsoroltak, kivéve az 1924-ben eltávozott Balást és az ebben az évben elhunyt Falcsikot. Abay Gyula és Rudolf Lóránt kivételével valamennyien kétszer is, csakúgy, mint az újonnan jöttek: Óriás Nándor és Csekey István

[22] Tuka Béla professzor megszenvedett a Pozsonyhoz, a felvidéki szülőföldhöz való ragaszkodásáért. Concha Győző legkiválóbb tanítványa 27 évesen lett a pécsi püspöki jogakadémia politológia tanára 1907-ben. 1914-ben nevezték ki a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a jogbölcselet és a nemzetközi jog egyetemi ny. rendes tanárának. Trianon után a csehek megtartották (a szláv nyelveket is anyanyelvi szinten beszélte). Miután a Masaryk által 1918-ban beígért szlovák autonómiából nem lett semmi, megírta a cseh államot támadó: Vacuum juris világszerte feltűnést keltett cikkét. 15 évre ítélték. 1937-ben feltételesen szabadlábra helyezték a csaknem teljesen vak tudóst. A csehszlovák állam összeomlása után a szlovák önállóság harcosa és vezetője volt. 1939. február 12-én Hitler neki fejtette ki a Szlovákia előtt álló lehetséges két változatot

[23] Volt kiket kizárni1949-ben. A még élők közül tizenhetet! A sérelmet szenvedettek 12 %-a pécsi volt

[24] Bölcsészdékánok Pécsett: Weszely, Thienemann, Hodinka, Halay-Nagy (még kétszer), 1928-tól Birkás, Holub, Tolnai, Vargha, Kastner, Prinz (kétszer), Klemm, Kerényi és Kószó

[25] Horthy kormányzó 1923. február 8-án kelt rendelete átmenetileg akarta itt elhelyezni a kart. Az Alapítólevél szabályozta a fakultásnak az egyetemhez, az államhoz és az evangélikus egyházhoz való jogviszonyát

[26] A márványlépcsős palota tervezője Sándy Gyula műegyetemi professzor

[27] A nyolc tanszék: ószövetségi írásmagyarázat és teológia, újszövetségi írásmagyarázat és teológia, rendszeres teológia, egyetemes egyháztörténet, egyházjog és magyar protestáns egyháztörténet, gyakorlati teológia, vallástörténet, vallásbölcselet és keresztyén neveléstudomány, teológiai segédtudományok

[28] Mint a középkori egyetemeken. A teológiai fakultás (sacra facultas) növendékeinek előbb a bölcsészeti kar (subtilissima facultas) tárgyait (septem artes liberales) kellett elsajátítani, s csak ezek után a teológiaiakat („jó pap holtig tanul”). Persze a legtöbb középkori egyetemen ez alól a jogi (consultissima facultas) és az orvosi (saluberrima facultas) hallgatói sem bújhattak ki

[29] Az 1901-ben született Wiczián Dezső volt a kar első teológiai doktora, akinek az avatása a kar új épületének átadásakor történt a kormányzó és a kultuszminiszter jelenlétében 1930. október 19-én. További három egyetemi nyilvános rendes tanára lett a karnak: Budaker Oszkár, Jánossy Lajos és Sólyom Jenő

Lelkészdékánok Sopronban: Stráner háromszor, Pröhle négyszer, Kiss ötször, Deák és Podmaniczky háromszor, Karner kétszer, Wiczián és Sólyom egyszer, míg Jánossy kétszer

[30] A fejlesztést három szakaszban tervezték. A 400 ágyas klinika, a központi épület, újabb 450 ágyas klinikai tömb. Ugyanakkor az 1294 ágy üzemeltetéséhez szükséges orvoslétszámot 229 főben határozták meg

[31] Ezekben a nagyszabású munkákban elévülhetetlen érdemei vannak Cholnoky László, Donhoffer Szilárd és Boros Béla rektoroknak

[32] Huth Tivadar rektorsága idején (aki a POTE első, nem rektori jogú dékánja, hanem tényleges rektora volt)

[33] Előbb Tigyi József, majd Flerkó Béla rektori idejében

[34] Keller Gábor professzor irányításával indult, az oktatás megszervezését kezdettől fogva Buda József docens látta el, aki 1991 óta mb. főigazgató, majd az önállósult Egészségügyi Főiskolai Kar főigazgatója

[35] A POTE Orvostudományi Krának hallgatói létszáma 1996 őszén 1299, az Egészségügyi Főiskolai Karé 1561. A klinikák száma 21, az elméleti intézeteké 19. Az egyetem dolgozóinak összlétszáma 36 fő, klinikai ágyszám 1373, gyógyító-oktató orvosok száma 489, továbbá 149 egyéb diplomás. Hat akadémikus, 38 tudományok doktora, 82 a habilitáltak száma és 133 a kandidátusoké.

[36]1991. március 19-én lemondott Bauer Miklós rektor és három helyettese, Harsányi László, Kiss Tibor és Varga Ferenc. Az új rektor megválasztásáig Harsányi László vitte az egyetem ügyeit, jogilag azonban Bauer Miklós volt a felelős vezető. Kelényi Gábort 1991. március 15-én nevezték ki rektornak (kétszer kétéves ciklusban volt rektor). 1995. július 1-től ismét Bauer a rektor. 1997. július 1-től Bellyei Árpád, az Ortopaediai Klinika igazgatója lett a POTE rektora, 3 éves időtartamra választották meg.

[37] A két egyetem egyenlő képviselettel rendelkezik a szövetség két évre választott 33 fős szenátusában és vezető szerveiben. A szövetség vezetője az elnök. A felügyelő tanács 15 tagú, melyben 3-3 fővel vesz részt a két egyetem, 1-1 fővel a két érintett minisztérium, Pécs városa és a hat érintett megye.