Cikkek

Kárpáti Gábor: Bronzfibula Zengővárról

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 1-2. szám, 11. oldal
Letöltés: pdf20


 

 

Kárpáti Gábor

 

BRONZFIBULA ZENGŐVÁRRÓL

 

 

 

Egy zengői kirándulás alkalmával, ami nekem mindig a maradványok tüzetes bejárását jelentette, a tizenöt-húsz éve épített beton kilátótorony mellett az alapozásból kidobott föld tetején egy rendkívül érdekes tárgyat találtam. Egy római korból származó, mintegy 1700 éves emailos, üvegzománcos bronzfibulát, azaz kapcsolótűt, amely a ruhát a vállon összefogja és lényegében azonos szerkezetű a napjainkban is használatos biztosítótűvel.

 

 

psz 1998 01 02 03 karpati gabor 01

 

 

A kerék formájú bronzfibula küllőit két egymással szemben álló peltadísz alkotja (pelta az amazonok pajzsa, jelentése: bajelhárítás).

 

psz 1998 01 02 03 karpati gabor 02

 

A középső domború gomb letört, itt gyakran állatfejet ábrázoltak. A gombból csak a rögzítő szegecs maradt meg. A karikát téglalap alakú rekeszek alkotják. A peremen négy csatformájú dísz van. A zománc csupán csak a pelta világoszöld keretén, a karikán pedig csak a kék mezőben maradt meg. A váltószín általában piros volt, itt valószínűleg a gyenge mázminőség miatt ez kihullott. A peremdíszeken a csatmezőkben kerek, zöldzománcos berakások vannak. Az üvegmasszát mélyített mezőbe öntötték be. A fibula hátlapján a csuklós szerkezetű tű töredékesen maradt meg.

A zománcdíszítés elsősorban a keltáknál volt kedvelt, mindenhol megtalálható, ahol ők éltek, így a Dunántúlon is, ahol őslakók voltak. A kerék alakú kapcsolótű a kocsikerék formáját utánozza, ami a kelták jelképrendszerében a napkorongot jelentette. A zengővári leletekhez hasonló kapcsokat a római korban a 2. század végétől a 3. század elejéig készítették. Nem a hétköznapi viselethez tartoztak, a gazdagabb sírokban párosával, de néha nagyobb számban is előfordulnak.

Vajon hogyan került ez a tárgy a Zengő ormára? A várról a felszínen látható nyomok alapján feltételezhető, hogy a 13. században épült és a 15. század elején jelentős modernizálást hajtottak rajta végre. Tehát magát a várat nem a rómaiak építették. A most megkezdődő ásatással viszont felszínre kerülhetnek olyan leletek is, amelyek bebizonyíthatják, hogy ott már a római korban település volt, vagy temető. így nem csupán a középkori Vasas-hegy (a középkorban hívták így a Zengőt, latinul Mons Ferrei-nek, szlávul a szintén vasat jelentő Zselicnek) históriáját ismerhetjük meg, hanem annak lényegesen régebbi előtörténetét is.

Miklós-vár – Zengővár ilyen néven is ismert – valószínűleg még sok meglepetést tartogat a régészek és az érdeklődök számára. Kíváncsian várom, hogy a Miklós Zsuzsa váci illetőségű régész által vezetett feltárás vajon igazolja-e feltevésemet, hogy a Mecsek legnagyobb csúcsán már az időszámítás kezdetekor, vagy esetleg előtte jelentős település volt, hiszen a Zengőről szinte rá lehet látni a Jakab-hegyre, a kelták által is lakott oppidumra, a kelta földvárra. A Zengő csúcsa stratégiai fontosságú hely, ellenőrizte a kelet–nyugati utat, ellenőrizte a Völgység felé, Szászvár irányába és Komló felé, a Kapos völgye felé húzódó hágót. Ezt az adottságát nyilván felismerték korábban, a középkor előtt is.