Cikkek

Bezerédy Győző: Pécs első ábrázolása a város 16. századi pecsétjén

Pécsi Szemle 1998. (1. évf.) 1-2. szám, 2–5. oldal
Letöltés: pdf20


 


Bezerédy Győző

 

PÉCS ELSŐ ÁBRÁZOLÁSA A VÁROS 16. SZÁZADI PECSÉTJÉN

 

 


1958-ban jelent meg Holub József tanulmánya Pécs városának ezideig ismert legkorábbi két hivatalos pecsétjéről
.[1] 1980-ban Sándor László és Timár György, az 1780. évi szabad királyi oklevéllel kapcsolatban említést tesznek a város 1780 előtti pecsétjéről is, többek között az 1505. évvel jelzett két pecsétnyomóról.[2] Ezek Holub említett tanulmányában is szóba kerültek. Mivel azonban az 1505. évvel jelzett tipáriumok teljesen azonosak – csak anyagukban különböznek – így csak három pecsétről van szó, pontosabban két nyomatról és egy pecsétnyomóról, melyek tüzetesebb vizsgálatát városunk első hiteles ábrázolásával kapcsolatban szükségesnek tartjuk alaposabban elemezni. Mindenekelőtt azért, mert végső következtetésünk lényegesen eltér Holub professzor elemzésétől és megállapításától.

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy valamennyi pecsét feliratában városunk civitas megnevezéssel szerepel, ami minőségi különbséget jelent a pagus, vagy éppen oppidum státustól, azaz a falu vagy mezőváros elnevezéstől. Pécs esetében ez a civitas megjelölés – amit polgárai előszeretettel hangoztattak – mégsem jelentett szabad királyi rangot (civitas libera et regia), ugyanis a polgárok nem királyi, hanem földesúri (püspöki) joghatóság alatt álltak. Itt mindössze csak arról lehetett szó, hogy élveztek ugyan bizonyos jogokat és kiváltságokat, ezek azonban törvényileg nem egyeztek a szabad királyi jogokkal. Mindez a mezővárosi fejlődés fokozatosságát jelezte, amely azt eredményezte, hogy a várost fallal vették körül, s ez már feltételezte a civitas cím használatának jogosságát. Nem tudjuk azonban azt, hogy Pécs esetében ezt milyen kiváltság biztosította, a pécsiek mindenesetre az 1505. és az 1528. évre hivatkoztak mintegy száz éven keresztül. Ezt már az első ismert pecséten is kihangsúlyozták, amennyiben azon szerepel a civitas megjelölés. Viszont a földesúrra való utalásként szerepeltetniük kellett a Szent Péter tiszteletére szentelt székesegyházat jelképező kulcsokat is.

A török kiűzése után a várost az uralkodó nem helyezte vissza a püspök földesúri joghatósága alá, hanem kamarai igazgatást vezetett be. Vagyis Pécs úgy szerepelt, mintha szabad királyi jogokat élvezne. Ez előnyére vált a város polgárainak és éppen ezért volt nagy a megdöbbenésük és elkeseredésük, amikor az uralkodó 1703-ban megszüntette ezt az állapotot, s a várost visszahelyezte a püspök földesúri fennhatósága alá. A polgárok ebbe természetesen nem nyugodtak bele és minden érvet, valójában minden szalmaszálat megragadtak annak bizonyítására, hogy a város már több, mint 150 éve élvez királyi kiváltságokat, melyeket még 1505-ben II. Ulászlótól, 1528-ban Ferdinánd királytól kapott, hogy a török veszély növekedésekor jobban fel tudjanak készülni, a gyenge falakat meg tudják erősíteni, a védőket fel tudják fegyverezni, az esetleges támadást el tudják hárítani.

Tudjuk azonban, hogy a pécsiek ennek érdekében semmit sem tettek s a törökök 1543-ban könnyűszerrel besétáltak a városba. Feltételezhető, hogy a szabad királyi rang elnyeréséért folytatott harc során készíttették 1710 táján az 1505-re datált pecsétnyomót. Valójában egyszerű hamisításról van szó, amit nem is lenne érdemes szóvá tenni, ha éppen pecsétképe alapján nem bizonyítaná a korábbi pecsét hitelességét, illetve az 1505-ös hamisságát.

 

* * *

 

Elképzelhető, hogy 1424-ben már volt a városnak hivatalos pecsétje, amit egy Zsigmond-kori oklevél bizonyít, sajnos azonban a pecsét ezen az oklevélen megsemmisült.[3] Megmaradt viszont a pecsétnyomat egy 1445. évi levélre adott válaszon, melyet a város bírája és tanácsa írt és pecsételt le. Ez a viaszlenyomat abban az időben igen gyakori pecsétképet ábrázol, egy pártázott kaputornyot nyitott kapuval, két oldalt a várfal egy részével. Ez a kép azonban elterjedtsége ellenére sem érdektelen, mivel éppen a civitas fontos ismérvére utal, nevezetesen arra, hogy a város fallal van körülvéve.

A pecsét felirata: SIGILLUM CIVITATIS QUINQUEECCLESIENSIS

Mivel a fentebb említett elpusztult pecsét és az 1445. évi között mindössze csupán 21 évnyi az időkülönbség, abban nincs okunk kételkedni, hogy azonos pecsétről van szó. Bár Holub József ezt kevésbé tartja valószínűnek, hivatkozva az akkori zavaros politikai helyzetre, valamint arra, hogy Tolna mezőváros is V. Lászlótól kapott pecséthasználati jogot, amit az egyik első pecsétadományozásként szoktak emlegetni.

 

 

* * *


A második pecsét készülési éve is bizonytalan, ugyanis ezen sem szerepel, vagy legalábbis olvashatatlan az évszám. Holub szerint a török uralom alatt készülhetett, annak is a kezdetén s használhatták egészen a török kiűzéséig. Sajnos azonban ez még csak nyomatban sem maradt meg, ugyanis az eredeti irat, mely a Batthyány család körmendi levéltárának missilis (magánlevelezési) anyagában volt mindazideig, míg a II. világháború után a teljes levéltári anyaggal együtt ez is el nem pusztult. Iványi Béla körmendi levéltáros 1964-ben bekövetkezett halála után már kinyomozhatatlan a levél sorsa. Az eredeti viaszpecsétről azonban fotókópia készült, amit Holub publikált 1958-ban. A negatív és a róla készült másolat azonban szintén elveszett, ezért ma már csak az Évkönyvben nyomtatásban is megjelent kép tanulmányozható, melyet kiegészít a szerző pecsétleírása és elemzése: A kör alakú pecsét átmérője 34 mm, ebben egy barokk tárcsapajzs látható, benne várkapu, mögötte magas tetejű épület, valamint négy torony. Holub József elemzése szerint a pecsétkép déli irányból a pécsi várat ábrázolja. Előterében a déli kapubástya, mögötte a magas tetejű, akkor még álló Szatmári-palota, melynek csúcsos homlokzatán az
alfa és ómega betűk olvashatók. Mögötte a székesegyház négy tornya. Van azonban ennek az elemzésnek néhány homályos pontja. Mindenekelőtt a kapubástya, melyről tudjuk, leírásokból, rajzokból, metszetekből, hogy ez inkább kaputorony, csúcsos tetővel (toronysisakkal). A kapubejárat fölött óra volt látható, császári címer és latin felirat kíséretében. Mindez még Evlia Cselebi ittjártakor, 1664-ben is létezett, hisz a neves utazó írt róluk.[4] A pecséten azonban nem torony, hanem kapubástya látható, melynek nincs csúcsos sisakja, koronája pártázott és nem hasáb-, hanem henger alakú. Ilyen kapu Pécsett a Barbakán, akkor azonban a pecsétkép a pécsi várat nem dél felől ábrázolja, hanem nyugati irányból. Ez esetben a kapu mögötti épület sem a Szatmári-palota, hanem a székesegyház, melynek nyugati, főhomlokzatán elképzelhető az alfa és ómega. A főhomlokzat mögött látható a székesegyház magas nyeregteteje, illetve a négy torony, amelyen, mivel a török alatt készült és használt pecsétről van szó, hiányzik a toronysisakon a kereszt. Ez a tény bizonyítja azt, hogy a pecsétnyomó már a török megszállás után készült.

 

psz 1998 01 02 01 bezeredy gyozo 01

A város 1543 és 1605 között készült pecsétje

 

 

psz 1998 01 02 01 bezeredy gyozo 02

Pécs első ábrázolása a város 16. századi pecsétjén

 


Nem érdektelen a tornyokat is tüzetesebb vizsgálat alá venni, annál is inkább, mivel Holub ezt nem tette, nyilván mert munkáját nagyon megnehezítette a nyomat életlensége s a vésetet készítő mester szakmai képzetlensége. Ettől eltekintve azonban már az első ránézésre is megállapítható, hogy a tornyok jelentősen különböznek az 1700 utáni pecsétektől, ideértve a két 1505 évvel datált pecsétet is. Különböznek a toronysisakok, teljesen hiányoznak a későbbi ábrázolásokon megszokott hagymasisakok is, helyettük kissé kidomborodó gúlák láthatók, végükön gombokkal. A tornyok legfelső szintjének szélén kis fiatornyok állnak, minden sarkon egy-egy. Ezeket nyitott folyosószerű erkély köti össze. A fiálék a véseten jól kivehetők, sőt mindegyiken egy-egy kis ablak is látható. A Pataki Vidor és Gosztonyi Gyula által közölt rajzon a délkeleti tornyon még láthatók is a nyitott folyosószerű erkély és a fiálék nyomai
.[5] (A délnyugati tornyot villámcsapás pusztította el, aminek következtében a torony jóval alacsonyabb lett a 17. században.) A hátsó két torony részletei a rajz erős vázlatossága miatt alig értékelhetőek. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül Holub Józsefnek azon megjegyzését, hogy a 16. századi pecsétnyomó vésnöke annyira ügyetlen volt, hogy mind a négy tornyot a tetőzet mögé helyezte el. A szerző ezzel indokolja, hogy az épület nem lehet más, mint Szatmári püspök nyári palotája. Holub érve megszívlelendő, mégis azt kell mondanunk, hogy a pecsét a pécsi várat minden kétséget kizáróan nyugat felől ábrázolja. A pecsétrajzolat (véset) valóban hibás, technikailag csaknem primitív, de a lenyomat sem tökéletes, hisz számos részlet erősen elmosódott rajta. Ez leginkább a pajzs fölötti hagyományos kettős kulcs körül érzékelhető igazán, ahol szemmel láthatóan más jelek is lehettek a pecséten.

A pecsét felirata hagyományosan a pajzsot körülvevő szalagon olvasható: SIGILLUM CIVITATIS QUINQUE ECCLESIENSIS

A szalag a pecsétfő magasságában visszahajtott. Szokás volt, hogy ebbe a hajtásba a készítés évszámát vésték. Ez a nyomaton nem látható, de valaminek kellett ott lennie. Az arabeszkes díszítés, melyet Holub említ tanulmányában, a fotón nem érzékelhető.

Az 1505-re datált pecséten minden kétséget kizárólag a török utáni székesegyház látható, ahogy az a későbbi pecséteken is megjelenik. Ez a pecsét csak azt bizonyítja, hogy a vésetet készítő mester az akkori mintát láthatta, vagyis a középkor óta alaposan átalakított székesegyházat.

Holub kitűnő érzékkel fedezte fel a pecsétnyomat jelentőségét, ezért jelen dolgozatomat – saját észrevételeimmel kiegészítve – Holub József emlékének szentelem.

 


[1] Holub József (1885–1962): Pécs város pecsétei, 137.p. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1958. Pécs, 1959.

[2] Sándor László–Tímár György: Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele, 13.p. In: Baranyai Helytörténetírás, Pécs, 1981.

[3] Holub i.m. 138.p.

[4] Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660–1664. Gondolat Kiadó Budapest, 1985. 230.p.

[5] Gosztonyi Gyula: A Szigeti kapu környéke, Pécs, é.n. In: Sorsunk, 1941. I. évf. 4. szám