Cikkek

Hock Melinda: Az 1968-72. évi reform hatásai a pécsi gazdaságra a korabeli pécsi sajtó tükrében

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

145–154. p.


Hock Melinda

Az 1968-72. évi reform hatásai a pécsi gazdaságra a korabeli pécsi sajtó tükrében


Auswirkungen der Reformen von 1968–1971 auf die Wirtschaft in Pécs im Spiegel der zeitgenössischen örtlichen Presse

The Effects of Reforms Introduced between 1968 and 1972 on the Economy of Pécs as Imaged in the Contemporary Local Newspapers




Az 1968. évi gazdasági reform Magyarországon

Magyarországon 1950-ben indult el az első ötéves terv, amelynek keretében az egész országban komoly volumenű nehézipari fejlesztéseket irányoztak elő. Elsődlegesen a nemzeti jövedelmet kívánták emelni. Mindettől azt várták, hogy nemcsak az ipar kapacitásai bővülnek majd gyorsan, hanem a mezőgazdaság gépesítése is megoldódik, valamint növekedik a hadiipari potenciál.

A központi gazdaságpolitika számára Pécs városa gazdaságföldrajzi adottságaiból következően is fontos volt. A város megyeszékhelyként a térség legnagyobb gazdasági koncentrációját jelentette, ugyanakkor a szocialista iparosítás szempontjából oly fontos nehéziparral (gépgyártás, szénbányászat stb.) is rendelkezett. A gazdaságpolitikai változásoknak megfelelően az 1960-as években megindult egy új iparosítási hullám, amelynek legfontosabb célja az ipari nagyberuházások befejezése és a termelési szerkezet módosítása volt. A túlfeszített tervek okozta nehézségek miatt 1963-ban elérkezett az ideje egy gazdasági reform kidolgozásának és végrehajtásának. Az 1964-66 közötti időszakban olyan tervezetek születettek, amelyeket 1968-tól kezdődően kívántak bevezetni.[1] Újraéledt a reformközgazdasági gondolkodás, amely feltételeket biztosított ahhoz, hogy gyakorlati példával igazolják a szocialista gazdaság rendszerének piaci elven való működésének létjogosultságát. Nyilvánvalóvá vált, hogy generális változásokra van szükség. A háttérben, mint motiváló tényező, a magyar gazdaság kettősége állt, vagyis a szocialista gazdasági elvárás és a forrásszegény államnak a nyugati irányba történő elmozdulása között feszülő ellentét.

1968-ban liberalizálták a beruházáspolitikát, aminek eredményeképpen a vállalatok szabadon rendelkezhettek a nyereség egy része felett. Az így felszabadult forrásokat bankkölcsönnel illetve központi támogatással kiegészítve a vállalatok szabad kezet kaptak beruházásaik megvalósításához.[2] Megtörtént a termelői árrendszer liberalizálása, a szolgáltatási terület kiszélesedett, a tartós fogyasztási cikkek előállításának termelési volumene növekedésnek indult. 1971-72-re megháromszorozódott a magántevékenységet folytatók száma, jellemzően az építő- és sütőiparban, valamint az áru- és személyszállítás területén.[3]

Nézzük meg a továbbiakban, hogy Pécs város gazdasági struktúrájában, főleg az ipari termelés területén a gazdasági reformnak milyen hatásai voltak az 1968 utáni időszakban!

Az építőipar

Gazdaságtörténetileg két szempontból érdekes a pécsi építőipar és annak fejlődése ebben a korszakban. Egyrészt az új ipari beruházások elindítása, a vállalatbővítések, a hőerőmű bővítése és a szénbányászat fejlesztése igényelt újabb és újabb építkezéseket, másrészt a dinamikusan növekedő népesség lakáskérdésének megoldásához szintén szükséges volt az építőipari teljesítmény növelése.

Az igények ilyen mértékű növekedése ahhoz vezetett, hogy 1968 januárjában megalapították a Pécs-Baranyai Beruházási Vállalatot. A vállalat egyik része korábban a Megyei Tanács által megrendelt beruházások lebonyolítását végezte, a másik része pedig a Városi Tanácsnál látta el ugyanezeket a feladatokat. A két szervezet egyesülése lehetővé tette a hatékonyabb és eredményesebb működést. A feladatok ellátását ezután három fő csoport végezte: a terület-előkészítő osztály építésre alkalmas területeket hozott létre, a tervezési osztály műszaki terveket készített, az általános csoport pedig önálló közművesítéssel és mélyépítéssel foglalkozott. Az elvégzendő feladatokat a Pécs Városi és a Megyei Tanács ötéves fejlesztési tervei határozták meg, így azok kötelező jellegűek voltak. A Beruházási Vállalat által indított beruházások volumene 1968-ban elérte a 320-350 millió forintot, amelyből 200 millió Pécsett került felhasználásra.[4]

Az 1968-tól 1970-ig terjedő időszakban a városfejlesztési tervek között szerepelt egy lakásépítési program, a vízvezeték hálózat megépítése, a csatornahálózat növelése, utak és járdák létrehozása, az elektromos hálózat fejlesztése, az egészségügyi dolgozók létszámának gyarapítása és az iskolai tantermek számának növelése.[5] Ezekben az években az alapvető hangsúlyt a kapacitás bővítésére, egy fejlettebb termelési struktúra kialakítására, a korszerűbb technológia beszerzésére és az új eszközök illetve eljárások meghonosítására helyezték.[6] A várakozásoknak megfelelően az 1971-től 1975-ig terjedő negyedik ötéves terv időszakában a közművesítés mértéke 35%-ról 55%-ra nőtt, a csatornázásé pedig 8%-ról mintegy 22%-ra. Készült terv a Pécsi Regionális Vízmű megépítésére,[7] Pécs vízvezeték-hálózatának 30 millió forintos keretből történő bővítésére és korszerűsítésére[8] és a Dél-Dunántúli Gázgyártó- és szolgáltató Vállalat nagyszabású hálózatcseréjére vonatkozóan.[9]

A Pannonia Sörgyár és a Pezsgőgyár

A trösztbe szervezett Magyar Országos Söripari Vállalat Pannonia Sörgyára Pécsett már 1968-ban 390 fős létszámmal dolgozott és évi 300 millió forint értékű bruttó termelési értéket produkált. Az üzem nagy arányú korszerűsítését 1967-ben kezdték el, összköltsége mintegy 18 millió forintra rúgott és többéves munkát feltételezett. A rekonstrukció keretében 1968-ban megépítették az ország legmodernebb erjesztőkád- jait, új ászokteret hoztak létre, alumíniumhordókat készíttettek és új palackozó gépet vásároltak,[10] amellyel el lehetett érni az óránkénti 16 ezres palackszámot. A rekonstrukció következtében 100 000 hektoliterrel több sört lehetett előállítani. A termelés növeléséhez hozzájárult az is, hogy célfeladatokat tűztek ki a brigádoknak, bérfejlesztést hajtottak végre és bevezették a teljesítmény után járó béreket.[11] 1970-ben újabb, kilencmillió forintos rekonstrukció kezdődött, amelynek során felújították, korszerűsítették a Pécsi Sörgyár kazánházát, új olajtüzelésű gőzkazánt helyeztek üzembe,[12] és megkezdték a Pepsi-Cola üzem felépítését. Az üdítőgyártáshoz beszerzett nyugatnémet gép segítségével évente 20 millió palack előállítását tervezték.[13]

1971 elején egyfajta decentralizálási hullám indult meg Magyarországon. Megszűnt a Magyar Söripari Vállalat is, a gyárak önálló jogi személyekké váltak. Mindez alapvető változást hozott a Pécsi Sörgyár életében is: állandóvá vált az ellátási körzet - ami azt jelentette, hogy Baranyán kívül Tolnát és Bács-Kiskun megye egy részét láthatták el termékeikkel -, a termelés növekménye itt maradt, ezen kívül biztossá vált a rekonstrukció 1972-ig történő befejezése.[14]

Az 1968-tól 1972-ig tartó időszakban, a Pannonia Sörgyár felújításával párhuzamosan, felépült a Pezsgőgyár is (ennek nagy hagyományai voltak Pécsett, lásd az 1859-tól működő Littke-gyárat).[15] A 14-15 millió forintos beruházás tulajdonosa a Mecsekvidéki Pincegazdaság volt. A gyárban négy szintet építettek, melyek külön funkcióval rendelkeztek: az alsóbb szinteken a pezsgő érlelése, a harmadik szinten a gyártás folyt, a felső szinteken pedig az irányító szervek irodái és egy bemutatóterem kapott helyet.[16] Az építés időszakában kísérleteket folytattak egy új, magyar minőségi pezsgő kifejlesztésének érdekében és megtervezték az évi egymillió palack megtöltéséhez szükséges folyamatokat.

A Pécsi Bőrgyár

A gazdasági reform jótékony hatásának eredményeképpen pozitív változások következhettek be a Pécsi Bőrgyár esetében is. Az 1967 óta működő rostműbőrgyár mellett 1968-ban létrehoztak egy új krómcserző üzemet, bőrszárító berendezéseket szereztek be és automatikus hőfok- illetve relatív páratartalom szabályozókat szereltek fel. A beruházás összege ekkor már 130 millió forintra rúgott, de a cserző gépsor még nem működött. A tervek szerint világviszonylatban egyedülálló automatikát terveztek létrehozni, melyhez elsőrendű berendezéseket vásároltak a Villamosautomatikai Intézettől. Műszerész részleget szerveztek a korszerű technika karbantartása végett, víztelenítő- és hasító gépeket helyeztek el a csarnok két hajójába, a faragógépeket átköltöztették, új szállítószalagot és rakodógépeket helyeztek üzembe. A változtatások következtében naponta 28 tonna marhabőr kiképzésére nyílt lehetőség és a sertésbőr feldolgozás is nagyobb teret kaphatott.[17] 1969-ben az Országos Bőripari Vállalat megkapta az import-, illetve exportjogot. Mindez azt takarta, hogy a gyárak számára lehetővé vált, hogy a nyersbőrt és a növényi cserzőanyagot külföldről szerezzék be, valamint, hogy a felesleges sertésbőrnek külföldi piacokat keresse- nek.[18] Mivel 13 külföldi gyártótól kaptak megrendeléseket - köztük olyan neves cégektől, mint az Adidas, a Puma, vagy a La Charmoise - gyorsítani kellett az áru kiszállítását és további fejlesztéseket kellett eszközölni az üzemrészekben. Mindez további 20 millió forintos beruházást eredményezett.[19]

A decentralizálási hullám természetesen a bőripart is érintette, így az 1963-ban alakult országos bőripari nagyvállalat 1970-ben három részre bomlott, s ezzel a pécsi cég is önálló lett.[20] A termelési érték akkor már elérte a 840 millió forintos összeget, 1971-ben pedig a 910 milliós határt,[21] ami mögött a termelési volumen 1300 tonnáról 2000 tonnára történő felemelése állt.[22] Akkoriban a hazai gyárak közül a pécsi volt a legjobban felszerelt, a fejlesztési alap évente 40 millió forint volt. 1972-től 18 millió forintot szántak a nők helyzetének javítására, évi 4-5 millió forintot kisebb szállítóeszközök és gépek beszerzésére fordítottak, 5 év alatt 80 millió forintot a víz és szennyvíz rendezésére, a készáruraktár bővítésére, a légkondicionáló bevezetésére, az áramellátás javítására valamint a gőzhálózat korszerűsítésére költöttek.[23]

A Pécsi Kesztyűgyár

Az 1960-as években gyors felfutás következett be a Kesztyűgyár esetében, amelynek növekedése szinte töretlen volt egészen az 1980-as évek közepéig. Mivel a megye hagyományosan jó exportcikke a kesztyű volt, a Kesztyűgyárnak részben sikerült teljesítenie azt az elvárást, miszerint Baranya ipara még élénkebben kapcsolódjon be a világgazdaság vérkeringésébe. 1969-ben a Pécsi Kesztyűgyár már 1,8 millió pár kesztyűt tudott eladni külföldre, elsősorban a KGST országainak, a svédeknek, Ausztráliának, Új-Zélandnak és Kanadának.[24]

1971-re fő céllá vált a pécsi központi gyár rekonstrukciós beruházással való kibővítése, egyes munkaműveletek gépesítése, a gyártástechnológia korszerűsítése, és a foglalkoztatottak számának 4500 főre történő emelése. A IV. ötéves terv időszakában a Pécsi Kesztyűgyár a magyar könnyűipar legdinamikusabban fejlődő vállalatának bizonyult.[25]

A Pécsi Kenderfonógyár

Európa legnagyobb kenderfeldolgozó vállalata az országos Kenderfonó és Szövőipari Vállalat 1963-ban alakult 4 textilgyár összevonásával, szegedi központtal. A 6000 dolgozót foglalkoztató vállalat 350 féle műszaki szövetet gyártott. Mivel Magyarországon sok kender termeltek, és mivel más országokban a munkaigényesség miatt abbahagyták a feldolgozást, a magyar vállalat számára nagy piac alakult ki.[26]

Az országos szervezet keretén belül működő Pécsi Kenderfonógyár rövid idő alatt számottevő középüzemmé fejlődött. 1968-ban sor került a korszerűsítésre, melynek keretén belül új szövödecsarnokot hoztak létre, légnedvesítő és klímaberendezéseket szereztek be, targoncákat vásároltak és beüzemeltek 42 szövőgépet. A szövöde felújítása része volt a 3 évre terjedő, 30 millió forintos rekonstrukciós programnak, amelynek célja az volt, hogy az üzem lépést tartson a korszerű igényekkel. Emiatt lényegessé vált az elavult géppark kicserélése, az optimális technológiai sorrend kialakítása az új gépek üzembe helyezésénél, illetve a modern fonó- és előkészítő gépek megvásárlása. Később új kazánház létesült, illetve erőtelep és javítóműhely épült.[27]

Amíg 1948-ban a termelés mindössze 114 tonna volt, addig az 1968- as kapacitás 2800 tonna szövőfonal és 1,5 millió négyzetméter ponyva volt. A termelés fokozása magában hordozta a növekvő létszámigényt, amely nagy szerepet játszott a pécsi női foglalkoztatás megoldásában.[28] 1969-ben a rekonstrukció keretén belül felépült egy 1200 négyzetméteres fonócsarnok és egy 2000 négyzetméteres szövőcsarnok. 1969 végén a gyár további 15 millió forintos fejlesztést vett tervbe, amely magában foglalta az épületek további felújítását és a géppark kiegészítését. A gyár termékei közül a kenderponyva volt a legkeresettebb, ebből 4 millió m2-t szállítottak a szovjet tengerészet számára.[29]

A Sopiana Gépgyár

A Sopiana Gépgyár 1968-ban megjavította exportrekordját, hiszen termelési értékének már 80%-át külföldön adta el, míg korábban csak 35%- ot. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az első számú megrendelő, a szovjet élelmiszeripar rendkívül dinamikusan fejlődött az időszakban, így kimeríthetetlen felvevő piacot jelentett a gyárnak. Az igények teljes mértékben történő kielégítése végett állandóan korszerűsítették a folyamatosan gyártott gépeket, és új gépek gyártását is megkezdték.[30] 1969-ben elkészültek az öt éves rekonstrukciós folyamat tervei: az első fázisban egy oldalhajó felépítését tűzték ki célul a nagy szerelőcsarnok mellé, 3,2 millió forintos költséggel. A második fázis tervei szerint sorra került egy technológiai váltást hozó új épület megépítése, valamint a szakosított brigádok kialakítása. Egy modern forgácsoló-csarnok megépítésének ötlete is felvetődött 24 millió forintos költséggel számolva, további 10 millió forintért beszerzendő gépekkel. A beruházás eredményeképpen az 1968-ban elért 85 millió forint értékű termelés megduplázódhatott.[31]

1969 őszén a Sopiana Gépgyár olasz licencet vásárolt 40 ezer dollár értékben, elérve azt, hogy a szocialista országok közül az NDK-n kívül csak Magyarország állítson elő nyomás alatti palacktöltő gépeket, amelyek lehetővé tették a fogyasztók által egyre inkább keresett szénsavas üdítők előállítását.[32] 1970-ben új, 46 millió forintos bővítési program indult a gépgyárban. Akkor a gyár szerelőcsarnoka és a forgácsoló üzem már korszerű gépekkel volt felszerelve, a műhelyekben konzervipari és vágóhídi húsfeldolgozó gépeket készítettek 520 munkás tevékenységének segítségével. A program eredményeképpen újabb 350 dolgozónak tudtak munkát biztosítani. A gyárbővítés koncepciója megegyezett Pécs IV. ötéves tervében rögzített iparfejlesztési tervekkel.[33] 1971-ben újabb 75 millió forintos beruházás indításáról határoztak.[34]

A tanácsi vállalatok

A tanácsi vállalatoknak azok az általában kis- és közepes méretű, állami tulajdonban lévő üzemek minősültek, amelyek alapfunkciója a város működésének, ellátásának megoldása volt.[35] 1969 a reform évét jelentette Pécs öt tanácsi vállalatának. A kimutatások szerint valamennyi vállalat egész évben igyekezett kihasználni azokat a gazdasági ösztönzőket, amelyek a reform kezdetétől érvénybe léptek. A műszaki fejlesztésre fordítható összeget mindegyik cég felhasználta, új gépeket vásároltak, az értékesítés pedig egész évben folyamatos volt.[36]

A Pécsi Bútorgyár központi áralapra termelt akkoriban és új termékekkel jelent meg a piacon. A Vegyesipari Vállalat új tervek alapján dolgozott, amelynek eredményeképpen 1970-ben 4,34 millió forintos nyereséget és 800 ezer forintos fejlesztési alapot tudott felmutatni. A Pécsi Szikra Nyomda bevezette a többszínnyomást, és mivel a prospektusok, reklám-kiadványok nagy sikert arattak, az igény meghaladta a kapacitást. A nyomda 6,82 millió forintos nyeresége és a műszaki fejlesztésre fordított 1,5 millió forintos összeg jól példázta a sikert. A Pécsi Fodrászipari Vállalat szintén komoly nyereségről és 200 ezer forintos fejlesztési alapról számolhatott be.[37] A Fémipari Vállalat 2 millió forintos fejlesztése következtében a központon kívül további három telephely jött létre. A 460 fővel dolgozó gyár évi 53-55 millió forintos termelési értéket produkált négy egységében: a műanyagüzemben, a lánc-és tömegcikk üzemben, a lakatos- és forgácsoló üzemben, valamint az autójavítóban és szervizben.[38]

A pécsi bányák

Foglalkoztatása és kibocsátása alapján kezdetben egyértelműen a Pécsi Szénbányák volt a legnagyobb gazdasági szervezet a városban. Az 1952-ben újra magyar tulajdonba kerülő szervezet Pécsi Szénbányák elnevezéssel állami vállalattá vált, két évvel később pedig trösztté szervezték, amely ebben a formában 1963-ig állt fenn. Annak ellenére, hogy a létrejövő Mecseki Szénbányák 1968 után minden évben milliókat költött az aknák kapacitásának szinten tartására és bővítésére,[39] számottevő fejlesztésekről már nem lehetett beszélni.

Bár az országban a nehézipar visszaszorulóban volt, az uránbányászat gyorsan fejlődő ágazattá vált. Még 1953-ban a Mecsek területén jelentős radioaktivitást találtak, így 1955-ben meg is indult az uránérc kitermelése. Az idők során 5 bányaüzem jött létre, az első 1953-ban, a második 1958-ban, a harmadik 1961-ben, majd a későbbiekben még kettő 1973-ban és 1983-ban.[40] 1969-ben még utópia volt Magyarországon a bányák teljes automatizálása, de a Pécsi Ércbányánál automatizálási és távirányítási módszerek egész sorát vezették be, és évente 35 millió forintot fordítottak gépvásárlásra.[41] A főszellőztető- ben távirányítású ellenőrző berendezést helyeztek el, a csapágyakba távhőmérők kerültek, a szivattyútelepeket automatizálták, a mozdonyokat telefonnal szerelték fel és kooperációs hálózatot alakítottak ki a sűrített levegő szállítására.[42]

A reform hatása Pécs gazdaságára

Országos szinten és Pécsen egyaránt - az uránbányászat területén elinduló fejlődéstől eltekintve - az 1970-es évek elejére változás következett be a korábbi ágazati prioritások egyoldalúságát illetően: a szénbányászat nem tudott már olyan látványos növekedést produkálni, mint az 1950-60-as években.[43] Az ágazat előretörése lelassult, ugyanakkor egyéb iparágak fejlődése fellendült; s az ország adottságainak jobban megfelelő könnyű- és élelmiszeripar viszont jelentős nagyberuházásokkal büszkélkedhetett.[44]

Pécsett a gazdaságirányítási reform bevezetését követő első félévben a vállalatok nyeresége 10%-kal haladta meg az 1967. évit. Az ipari termelés 8,3%-kal nőtt, az értékesítési problémák feloldódtak, az ipari üzemek eladásai egyenletesen növekedtek. Az iparvállalatok és szövetkezetek 3 milliárd forintos árbevételt értek el, az exportra termelt iparcikkek és a hús-és konzervipari termékek termelése fokozódott.[45] 1969 első félévében a gazdasági tevékenység tovább fejlődött, de mérsékeltebben, mint az előző években.[46] Az ipar kismérvű termelési-volumen növekedése mellett nagyobb mérvű termelési-volumen növekedés volt megfigyelhető a mezőgazdaságban és az építőiparban (ebben az évben Pécsen közel 660 új lakás épült). A termelő ágazatok tevékenysége tovább bővült, minden terméknél lényeges exporttöbblet mutatkozott.[47]

A struktúra változásai tisztán látszanak a beruházások rendszerében. Pécs területén 1970-ben 3,5-3,6 milliárd forintnyi beruházást hoztak létre.[48] A beruházásoknál ekkor jelent meg az az új tendencia, miszerint csökkentek a nehéziparra fordított összegek, ugyanakkor erőteljes növekedés figyelhető meg az építő- és az élelmiszeriparban.[49] Valamennyi iparágban érezhetővé vált a piaci igények fokozottabb érvényesítése a termelésben, számos ipari termék választéka kiszélesedett, megnőtt a kísérletezési kedv az új termékek bevezetése érdekében, az ipari foglalkoztatottság pedig sokat fejlődött.[50] Az ezt követő években már csak egy mérsékeltebb fejlődés jellemezte Pécs gazdasági életét, de bányászat nélkül még mindig 7,1%-kal többet termeltek a vállalatok a korábbiakhoz képest. Nemcsak a nehéziparban, hanem a könnyűiparban is lelassult a fejlődés üteme, holott a jó termésátlagok az egyes élelmiszeripari üzemekben növelték a termelés mennyiségét.[51]

Irodalom

BEREND 1987 = Berend T. Iván: A magyar gazdasági reform útja. Budapest, 1987.

KAPOSI 2002 = Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 17002000. Budapest-Pécs, 2002.

KAPOSI 2006 = Kaposi Zoltán: Pécs gazdasági fejlődése 1867-2000. Pécs, 2006.

PETŐ - SZAKÁCS 1986 = Pető Iván - Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedes története I. (1945-1968) Budapest, 1986.

UNGVÁRSZKI 1989 = Ungvárszki Ágnes: Gazdaságpolitikai ciklusok Magyarországon 1948-19878. Budapest, 1989.

Jegyzetek


[1] PETŐ - SZAKÁCS 1986.

[2] Ehhez lásd: BEREND 1987.

[3] KAPOSI 2002. 386.

[4] Megalakult a Pécs-Baranyai Beruházási Vállalat. Dunántúli Napló 1968. jan. 7.

[5] Hogyan gazdálkodunk az idén a Közpénzekkel? Dunántúli Napló 1969. márc. 19.

[6] Mit ígér a IV. ötéves terv? - Négymilliárdos építési program. Dunántúli Napló 1970. dec. 8.

[7] Három tanulmányterv. Dunántúli Napló 1969. szept. 10.

[8] Bővítik, korszerűsítik Pécs vízvezeték-hálózatát. Dunántúli Napló 1970. márc. 20.

[9] Gázprogram Pécsett a IV. ötéves tervben. Dunántúli Napló 1971. aug. 17.

[10] Márciusban próbaüzemel a Pécsi Sörgyár új üzemrésze. Dunántúli Napló 1969. jan. 5.

[11] Négyszázezer hektó sör. Dunántúli Napló 1968. febr. 18.

[12] Olajtüzelésű automata gőzkazánt kap a Pannónia Sörgyár. Dunántúli Napló 1970. jan. 16.

[13] Pepsi-Cola üzem a sörgyárban. Dunántúli Napló 1970. szept.18.

[14] Trösztösítették a söripart. Dunántúli Napló 1971. jan. 15.

[15] KAPOSI 2006. 83.

[16] Pezsgőgyár épül Pécsett. Dunántúli Napló 1969. ápr. 23.

[17] Júliusban indul az új krómos üzem. Dunántúli Napló 1968. márc. 3.

[18] Készbőröket exportál a Pécsi Bőrgyár. Dunántúli Napló 1969. ápr. 15.

[19] A Pécsi Bőrgyár a francia piacon. Dunántúli Napló 1969. júl. 10.

[20] Önálló vállalattá alakul a Pécsi Bőrgyár. Dunántúli Napló 1970. dec. 15.

[21] Önálló a Pécsi Bőrgyár. Dunántúli Napló 1971. jan. 1.

[22] Fejlesztik a rostműbőrgyárat. Dunántúli Napló 1970. júl. 23.

[23] Önálló a Pécsi Bőrgyár. Dunántúli Napló 1971. jan. 1.

[24] Exporttükör I. - Mit hoz az idei esztendő? Dunántúli Napló 1970. jan. 11.

[25] Mit ígér a IV. ötéves terv? - Kesztyűgyári rekonstrukció Pécsett és Dombóváron. Dunántúli Napló 1970. dec. 11.

[26] Az államosítás óta hússzorosára nőtt a termelés a pécsi gyárban. Dunántúli Napló 1969. szept. 26.

[27] Szerdán adják át a Pécsi Kenderfonógyár új üzemrészét. Dunántúli Napló 1968. dec. 15.

[28] Uo.

[29] Az államosítás óta hússzorosára nőtt a termelés a pécsi gyárban. Dunántúli Napló 1969. szept. 26.

[30] Gyártmányfejlesztés a Sopianában. Dunántúli Napló 1969. jan. 21.

[31] Új szerelőcsarnok. Dunántúli Napló 1969. okt. 12.

[32] Olasz licenszet vásárolt a Sopiana Gépgyár. Dunántúli Napló 1969. okt. 18.

[33] Bővítik a Sopiana Gépgyárat. Dunántúli Napló 1970. márc. 13.

[34] Önállóan a közös célért. Dunántúli Napló 1971. ápr. 25.

[35] KAPOSI 2006. 209.

[36] A reform éve a tanácsi vállalatoknál. Dunántúli Napló 1969. febr. 13.

[37] Átlag 25 napi nyereség. Dunántúli Napló 1970. márc. 26.

[38] Új gyártmányok a Pécsi Fémipari Vállalatnál. Dunántúli Napló 1969. júl. 5.

[39] Mit építettünk 1968-ban? Dunántúli Napló 1968. dec. 31.

[40] KAPOSI 2002. 379.

[41] Újabb aknák a Mecsekben. Dunántúli Napló 1971. máj. 14.

[42] Automatizálás az Ércbányánál. Dunántúli Napló 1969. aug. 14.

[43] A ciklusok értelmezéshez lásd: UNGVÁRSZKI 1989.

[44] KAPOSI 2006. 249.

[45] A KSH Baranya megyei Igazgatóságának jelentése az I. félévről - Kedvezően hat a reform. Dunántúli Napló 1968. aug. 4.

[46] A KSH Baranya megyei igazgatóságának jelentése - Baranya népgazdasága 1969- ben. Dunántúli Napló 1970. febr. 15.

[47] A KSH Baranya megyei Igazgatóságának jelentése az első félévről - Mérsékelt fejlődés. Dunántúli Napló 1969. aug. 3.

[48] Eredményesen zártuk a III. ötéves tervidőszak utolsó évét. Dunántúli Napló 1971. febr. 14.

[49] A fejlődés jellemzi Baranya gazdaságát. Dunántúli Napló 1970. máj. 9.

[50] Eredményesen zártuk a III. ötéves tervidőszak utolsó évét. Dunántúli Napló 1971. febr. 14.

[51] Mérsékelt fejlődés megyénk gazdasági életében. Dunántúli Napló 1971. nov. 4.