Cikkek

Nagy Imre Gábor: Pécs város első, 1897. évi gazdasági programja

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

75–100. p.

 

Nagy Imre Gábor


Pécs város első, 1897. évi gazdasági programja


Das erste Wirtschaftsprogramm von Pécs aus dem Jahre 1897

The First Economic Programme of Pécs, 1897



A gazdasági program előzményei

Az éves költségvetésen túlmutató gazdasági elképzelések elsősorban a város közgyűlésén fogalmazódhattak meg. A város gazdálkodását meghatározó éves költségvetések (költségvetési előirányzatok) és az éves számadások (zárszámadások) készítését kötelező jelleggel írták elő a mindenkori jogszabályok. Ezek tárgyalása és elfogadása a város egyetemét képviselő közgyűlés (hivatalosan törvényhatósági bizottság) hatáskörét képezte, a jóváhagyás joga pedig a belügyminisztert illette meg. A költségvetések és számadások készítésében nagy szerepe volt a közgyűlés illetékes bizottságainak, a város élén álló polgármesternek és az egyre gyarapodó hivatalnoki karnak. A hivatalok közül legfontosabbnak a városi tanács tekinthető. A városi tanács a közgyűlések közötti időben működő olyan önkormányzatot képviselő végrehajtó szerv volt, amely operatív és adminisztratív feladatokat látott el, előkészítette a közgyűlés elé kerülő ügyeket stb. (Élén a polgármester állt, tagjai voltak a rendőrkapitány, a tanácsnokok, a főjegyző és a tiszti ügyész.)[1]

Pécs 1897. évi gazdasági programja az 1892. évi közgyűlésig, Muttnyánszky Béla törvényhatósági bizottsági tag indítványáig nyúlik vissza. Az előzményekhez tartozik még Majorossy Imre polgármester 1896. évi megválasztása alkalmából tartott programbeszéde. Azt, hogy Majorossy székfoglaló beszéde a gazdasági program előzményének tekinthető, az is bizonyítja, hogy ezt az iratot a gazdasági program végrehajtását képező ügyiratokhoz csatolták.[2] Természetesen az előzményekhez sorolandó az az 1897. évi belügyminiszteri rendelet is, amely már pontos irányelveket adott a város gazdasági programjának elkészítéséhez. A program 1897. évi kidolgozásától azonban még hosszú út vezetett a megvalósításáig, amely nagyrészt az 1900-as években következett be.

Az 1892. november 24-i közgyűlésen nyújtotta be írásban Muttnyánszky Béla[3] törvényhatósági bizottsági tag azt az indítványát, amelyben négy pontban körvonalazta a városfejlesztési elképzeléseit.[4] Javasolta:

1)  Mondja ki a közgyűlés, hogy már 1893-ban foganatba veszi a város csatornázását, a közvágóhíd létesítését, a városháza átalakítását, az általános kövezést, a belvárosi leányiskola és négy óvoda létesítését, a tisztviselői fizetések bemutatott terv szerinti felemelését. A város tanácsa időben készítse el a szükséges terveket és költségvetéseket, hogy a beruházások még 1893-ban megkezdhetők legyenek.

2)  Mondja ki a közgyűlés, hogy a város háztartásának rendezése céljából a saját szükségleten felüli földeket, réteket, telkeket és házakat nyilvános árverésen eladja.

3) Mondja ki a közgyűlés, hogy a városi törzstőkékből kölcsönvett összeget az 1892. évi költségvetéshez csatolt kimutatásban felsorolt intézmények számlájára leírja.

4) Mondja ki a közgyűlés, hogy a beruházások fedezetéül a törzstőkékből még meglévő 90 000 Ft-ot, a regálékártalanításért[5] kapott 705 000 Ft-ot és az elárverezendő földek, rétek, házak után kapott 180 000 Ft-ot használja fel a város. A hiányzó 400 000 Ft-ot pedig 80 év alatt törlesztendő kölcsönből fogja fedezni.

Muttnyánszky indítványát „miként tekintettel az indítványnak a város előhaladását irányított céljára, de emellett szem előtt tartva a viszonyokban rejlő akadályokat is” a közgyűlés javaslattételre kiadta a gazdasági választmánynak.[6] A gazdasági választmány jegyzőkönyvei nem maradtak fenn, ezért az indítvány sorsa a források hiánya miatt nem követhető. Azt biztosan tudjuk, hogy a gazdasági választmány 1892. december 14-i ülésén foglalkozott az üggyel. A választmány az előterjesztett indítványt a további tárgyalás alapjául elfogadta, mielőbb azonban érdemi tárgyalásba bocsátkozott volna megkérte a város tanácsát, hogy készítse el és bocsássa a választmány rendelkezésére a város ingó- és ingatlan vagyon leltárát és az ingatlanok terheinek kimutatását. A további vizsgálatra pedig egy szűkebb bizottságot küldött ki.[7] A későbbi gazdasági program ismeretében joggal feltételezzük, hogy a választmány ezután is tárgyalta a kérdést.

Pécs város polgármesterei közül elsőként Majorossy Imre[8] polgármester ismertette városfejlesztési elképzeléseit az 1896. évi tisztújító közgyűlésen elmondott székfoglaló beszédében. Majorossy megválasztása iránt a közgyűlés tagjai szokatlanul nagy érdeklődést tanúsítottak, így a 128 szavazatjoggal bíró tag közül 122 jelent meg és adta le szavazatát.[9] Majorossy ezt megelőzően Aidinger János[10] polgármester közvetlen munkatársaként tevékenykedett, hiszen 21 éven át töltötte be a főjegyzői tisztet, így rendkívül jól ismerte a várost. Székfoglaló beszéde bevezető részében először is megköszönte a belévetett bizalmat és ígéretet tett rá, hogy párt és vagyoni különbségre való tekintet nélkül képviseli a város és polgárai érdekeit.[11]

A programbeszéd további részében pontonként fejtette ki álláspontját. Elsőként az emberbaráti intézmények áldozatoktól vissza nem riadó fejlesztését hangsúlyozta, ám erről több konkrétumot nem mondott.

A valláserkölcsös népnevelést előmozdító és közművelődési intézmények pártolása témakörben a bel- és külvárosi községi tanítók közötti fizetéskülönbség felszámolását tűzte ki célul.

A magyarosodás érdekében a budai külvárosi (Ágoston-téri) templomban tartott istentiszteleteken a magyar nyelvű szentbeszéd kizárólagossá tételét tartotta szükségesnek.

A város haladásának két feltételeként említette meg a jó közigazgatást és becsületes vagyonkezelést. E témakörben a városi alkalmazottak fizetésének már tervbe vett emelését, a közművek létesítését, a városgazdálkodás egyensúlyának biztosítását, a közvetett jövedelmi források szaporítását és a város adósságainak, illetve kölcsöneinek rendezését emelte ki.

Programbeszéde további részében Majorossy felsorolta a közeli és távolabbi jövő tervezett beruházásait, úgymint:

·        az új közvágóhíd megépítése és az állatvásártér berendezése;

·        a vízvezetékrendszer korszerűsítése, és ez által a sátortábor újbóli benépesítése, mely utóbbiból a városi jövedelmek növelése várható;

·        az új városháza felépítése;

·         a Szigeti külvárosi elemi iskola és a Felsővámház utcai óvoda felépítése;

·        a közutak karbantartása és kiépítése, az utcák kövezése és aszfaltozása;

·        a villamosvasút létesítése;

·        a vasúti összeköttetés javítása és a MÁV üzletvezetőség felállítása Pécsett; a főpályaudvar kibővítése és a budai külvárosi vasúti állomás megépítése;

·       egy vámhivatal felállítása és a Siklósi utcai átjáró rendezése;

·        a Tettye és a Balokány-tó környékének pihenőhellyé való kiépítése és a város további fásítása;

·        az új központi temető létesítése,

·        a város szabályozási tervének elkészítése;

·        az ipar-, kereskedelem és bányaművelés előmozdítása;

·         a város csatornázása, amiről megjegyezte, hogy „az csak jobb idők alkotása lehet”;

·        végül pedig a társadalom nemes céljainak segítése.[12]

Lényeges és Majorossy is hangsúlyozta, hogy a program megvalósítása nincs időhatárhoz kötve: „Az elősoroltak nem képeznek rendszeres munka programot, nem pedig azért, mert ez irányban a Tek.[intetes] közgyűlés által már megbízott választmányok beható tárgyalása után lehet csak a javaslatot lelkiisméretesen és megnyugvással a Tek.[intetes] közgyűlés bölcs rendelkezése alá bocsájtani. – Tudom igen jól, mert a város polgárainak súlyos anyagi viszonyai arra nagyon is emlékeztetnek, hogy e most előadottak óriási feladatot képeznek, amivel szemben erőm, legjobb szándékú törekvésem kevés, de jól tudom azt is, hogy a Tekintetes közgyűlés az alapvetésnél, a város viszonyainak rendezésénél készségesen nyújt segédkezet, hogy ekként a viszonyoknak megfelelő józan okozatos munka program alkalmas időben meg is valósítható legyen. – Ha helyes általában Schakespeare gondolkodásának alapja «az embernek mindenben a bölcs mérséklet szabályait kell követnie» úgy ez elengedhetlen [sic!] szabály a polgármesterre nézve, s azért megfontoltan, lassabban bár, de következetesen, biztosan haladni, derék elődömnek [Aidinger János] megkezdett műveit jól befejezni, s a közmondásként «addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér» lesz célom és vezérelvem, mert a megfontolatlan rohamos haladás kártya vár és Potemkin falvak alkotása."[13]

Az 1897. évi költségvetés tárgyalásakor az 1896. december 23-i közgyűlés határozatot hozott arról, hogy a pénzügyi bizottság dolgozzon ki javaslatot a város jövedelmeinek fokozására.[14] E határozat alapján a város tanácsa felhívta a pénzügyi bizottságot, hogy június 30-ig tegyen előterjesztést a város gazdasági programjának megállapítása iránt. Ugyancsak az 1897. évi költségvetés jóváhagyásakor jelölte ki a belügyminiszter 1897. március 6-i 17959/IlI-a. számú rendeletével azokat az irányelveket, amelyek szerint a város háztartását rendező gazdasági programot el kell készíteni. A fenti rendelet elsőként megtiltotta a városnak, hogy felfüggessze a városi törzstőkékből előlegezett összegek visszafizetését, mert ezeket az előlegeket úgy engedélyezte a belügyminisztérium, hogy meghatározott törlesztési terv szerint visszafizetik azokat. (Ebben az évben az újonnan behozott szesz fogyasztási illetékből és a birtokváltozási díjakból kellett a városi törzstőkét pótolni.) Ugyancsak helytelenítette a belügyminisztérium, hogy a városi törzstőkékből előlegezett összegeket leírnák, az így felszabadult jövedelmeket esetleg a város tisztviselői és alkalmazottai fizetésének emelésére fordítanák,[15] és már most kijelentette, hogy ezt nem fogja jóváhagyni. Ezután két bekezdést szentelt a rendelet az elkészítendő gazdasági program irányelveinek:

„Az alap a melyen a város gazdaságának jövő programmja [sic!] biztosan nyughatik, csakis akkor elégítheti ki a város jól felfogott érdekeit, ha egyrészt a legnagyobb körültekintéssel és takarékossággal megállapíttatnak mind azon szükségletek és befektetések, melyek egy bizonyos időszakon belül előre láthatólag felmerülni fognak, másrészt pedig a város jövedelmei számon vétetvén, azoknak fokozása érdekében teendő intézkedések és az azok alapján várható évi eredmény megállapíttatik, és az évi szükségletnek és fedezetnek egybevetése után netán mutatkozó évi hiány mi módon való megszüntetésének módozatai meghatároztatnak. A gazdasági programm [sic!] egyik kiváló részét kell, hogy képezze, miszerint a múltban észlelt hibás eljárás, mely a város háztartásának jelenleg rendezetlen voltának okozója, megszüntessék és intézkedés tétessék, hogy a jövőben ne ismétlődjék.

E részben a város közönsége első feladatának tartom, hogy a város gyümölcsöző törzstőkéinek helyreállítása és a város kezelése alatt álló alapokból felvett kölcsönök visszatérítése céljából egy megfelelő hosszú lejáratú törlesztési kölcsön vétessék fel és egyidejűleg szabályként kimondassék, miszerint a város törzstőkéiből és a kezelése alatt álló alapokból kölcsönök illetve előlegek többé fel nem vehetők; továbbá, hogy a város törzstőkéi és az alapok vagyona állami értékpapírokba fektetendők, mely értékpapírok természetszerűen kötményezendők.”[16]

Az 1897. évi gazdasági program

A gazdasági programnak bizonyára voltak még más előzményei is, de kutatásunk során csak a fentieket sikerült fellelni. Az említett belügyminiszteri rendelet ismertetésekor bízta meg az 1907. március 22-i közgyűlés a város tanácsát a gazdasági program elkészítésével, és határidőként a májusi közgyűlést szabta meg.[17] Herbert János[18] gazdasági tanácsnok és Deutsch Kornél[19] főszámvevő május 12-én nyomtatásban közre is adta a tervezetet, „Pécs Szab. kir. város Munka-programmját és pénzügyi rendezését tárgyaló jelentés. Szerkeszté Herbert János gazdasági tanácsnok.” címmel (a továbbiakban gazdasági program).[20] A gazdasági programot az 1897. június 3-i közgyűlésen terjesztette be Majorossy Imre polgármester, és csatolta hozzá az 1896. évi házipénztári és alapítványi zárszámadást is. A közgyűlés tagjai az önkormányzati szabályrendelet értelmében előzőleg már megkapták a Részvénynyomda által kinyomtatott programot. A közgyűlés nem nyitott vitát a tervezetről, hanem tanulmányozásra kiadta a pénzügyi és gazdasági választmányoknak.[21] A gazdasági programot július 12-i, 17-i, 19-i és szeptember 14-15-i együttes ülésén részletesen, pontonként tárgyalta a gazdasági és pénzügyi bizottság, és néhány módosítással elfogadta azt. A módosított programot szeptember 21-i ülésén a város tanácsa is magáévá tette.

A gazdasági programot Herbert János tervezete alapján ismertetjük, mivel a program módosítása során nem készült új program, csak a változtatásokat foglalták írásba. A módosításokat mindenkor Herbert János munkájának ismertetése után közöljük. [22]

A Herbert János-féle gazdasági program két részből állt: magából a szűken vett gazdasági programból (I. rész) és az adósságok, pénzügyek rendezésének tervezetéből (II. rész).

Elsőként a gazdasági program készítésének elveit fogalmazta meg Herbert János tanácsnok. Kifejtette, hogy nem kívánt napi kérdésekkel foglalkozni, nem készített hosszú távú terveket a messze jövőbe, tartózkodott az olyan nagyszabású tervektől, amelyek meghaladnák a város pénzügyi erejét és nagyon megterhelnék a város lakosságát: „Nem tartom feladatomnak, hogy e helyütt a naponkint ismétlődő kérdésekkel foglalkozzam, mert azok inkább administrativ jellegűek, a melyek normatívumokkal és rendeletekkel szabályozandók, és a mint pl. az erdőkezelés tekintetében legutóbb radikális intézkedések állapíttattak meg, a közel jövőben lesz alkalom a még függő kérdéseket véglegesen rendezni.

Nem is kívánok javaslatommal a messze jövőbe belenyúlni, mert városunk természetszerűleg fejlődik, lakósainak száma szaporodik és a technica, valamint a tudomány rohamosan közeledik a tökélyesedés felé; mindezek pedig oly előre meg nem ítélhető tényezők, a melyek minden előzetes számítást és tervet halomra dönthetnek, és a melyek fejlődése mellett a ma még helyes, kielégítő és modern már a legközelebbi jövőben célszerűtlennek, elégtelennek és elavultnak bizonyulhat.

De tartózkodnunk kell oly nagyszabású tervezésektől is, a melyek pénzügyi ereinket meghaladják, a melyekkel elviselhetetlen terheket rovunk polgáraink vállára, mert hát a legnagyobb haladás, a legmagasabb kultúra és a legtökéletesebb hygieniai intézmények együttvéve sem érnek fel a tisztességes anyagi megélhetéssel, a mely mint féltett kincs, működésünk kimagasló célja, mindenek felett megőrzendő és megóvandó.”[23]

Azt, hogy a gazdasági program két személy munkája az is bizonyítja, hogy az I. rész, a gazdasági program és a II. rész, az adósságok és pénzügyek rendezése fejezetek rendje nem teljesen ugyanolyan. Az I. rész I-X. fejezete 10 terület fejlesztésével foglalkozott: a vízvezeték, a közvágóhíd, a laktanyák, a városháza, a központi temető, a szigeti külvárosi elemi iskola, a városi major, a Rudolfinum árvaház és a város általános szabályozási, illetve csatornázási tervének elkészítése. A II. rész c) pontjába, „A gazdasági programm megvalósításához szükséges összegek részletezése” c. fejezetbe csak az első nyolc terület került be, a város általános szabályozási és csatornázási tervének elkészítése (I. rész IX-X. fejezete) kimaradt, a vasút fejlesztése viszont csak a II. részben szerepelt.

A beruházások megvalósításához a tanácsnok 1 333 000 Ft kölcsön felvételét tartotta szükségesnek, a pénzügyi és gazdasági bizottság együttes ülésén viszont 440 000 Ft-tal megemelte azt. Mindezek után a beruházásokra és egyéb költségekre a módosított gazdasági programban 1 773 000 Ft kölcsön felvételét irányozták elő:

A kölcsön célja

Gazdasági programban szereplő összeg (Ft)

Módosított programban szereplő összeg (Ft)

Uj városháza felépítése és berendezése

300 000

300 000

Uj közvágóhíd felépítése és az új állatvásártérhez szükséges telek megvétele

170 000

170 000

Városi vízvezetékrendszer bővítése

250 000

250 000

Központi temető létesítése

30 000

30 000

Szigeti külvárosi elemi iskola újraépítése és az ehhez szükséges telek megvétele

70 000

70 000

Uj városi major újraépítése

35 000

35 000

Vasút fejlesztésére

333 000

333 000

Littke, Krajczáros és Mayer fiók-laktanyák helyett két új laktanya építése

130 000

150 000

Rudolfinum árvaház újraépítése

15 000

20 000

Felsővámház utcai óvoda létesítése

-

10 000

Város csatornázása

-

340 000

Városszabályozási terv elkészítése

-

20 000

Belvárosi templom kupolája és tornya tetejének cseréje

-

15 000

Honvéd hadapródiskola hozzájárulási költségei

-

30 000

Kölcsön összesen

1 333 000

1 773 000

Herbert János és a gazdasági és pénzügyi bizottság teljesen egyetértett az új városháza felépítése, az új közvágóhíd felépítése és az állatvásártér létesítése, a vízvezetékrendszer bővítése, az új központi temető létesítése, a szigeti külvárosi elemi iskola újraépítése és a városi major újraépítése, a vasút fejlesztése, az új laktanyák építése és a Rudolfinum árvaház újraépítése kérdésében. Az utóbbi két esetben valamennyivel megnövelték az erre fordítandó kölcsönök összegét.

A vasút fejlesztésére fordítandó 333 000 Ft-os kölcsönből a Budai külvárosi vasúti megállóhely (kisállomás) építésére 49 000 Ft-ot, a főpályaudvar bővítésére 84 000 Ft-ot, a pécs-dolnji-miholjaci és a pécs-bátaszéki vasútvonal építéséhez szükséges törzsrészvények vásárlására 100 000 – 100 000 Ft-ot szántak.[24]

A gazdasági és pénzügyi bizottság elfogadta Herbert János javaslatát a város általános szabályozási tervének elkészítéséről. A tanácsnok a városszabályozás terén csak a külterületek – amelyek felé a város terjeszkedni fog -, általános szabályozási tervét kívánta elkészíttetni, illetve a meglévő útvonalaknál a fennálló viszonyokat javítani, a főforgalmú utakat szélesíteni. A munkával a város mérnöki hivatalát kívánta megbízni, illetve annak elfoglaltsága esetén külön díjazott mérnököt felkérni, ezért a terv megvalósítására egy árva fillért sem irányozott elő.

A pénzügyi és gazdasági bizottság viszont indítványozta, intézzenek feliratot az igazságügyi minisztériumhoz, hogy a város anyagi hozzájárulásával az állami közegek mérjék fel a bel- és kültelkeket, továbbá az utcákat, tereket és azok lejtméreti viszonyait, így pontos birtok telekkönyvekhez és térképhez jutnak, amelyek alapján elkészíthető lesz a városszabályozási terv. A költségekre viszonylag csekély összeget, 20 000 Ft-ot szántak.[25]

A beruházások tekintetében az a két terület a legérdekesebb, amely látható módon a legnagyobb vitát szülte: a csatornázás és a kövezés. A város általános csatornázását Herbert János nem vette be a tervezett beruházások közé. Csak a belváros csatornázásának elkészítését 400 000 Ft-ra becsülte, amihez még hozzájárultak volna a fenntartási költségek, ezért azt javasolta, hogy a csatornázásról a közgyűlés csak azután határozzon, miután megvalósultak a gazdasági program beruházásai. A pénzügyi és gazdasági bizottság viszont a csatornázás keresztülvitelére 340 000 Ft kölcsön felvételét javasolta. Továbbá indítványozta, hogy az eddigi tervekhez képest keressenek más megoldásokat is.[26]

A város erejét meghaladó tervek közé sorolta Herbert János az utcák és terek általános kövezését. Indoklása szerint a legutóbbi tíz évben rendbe hozták a főbb utcákat, és fokozatosan térnek rá a többi utcára. A város 142 utcájának és tereinek hossza meghaladja az 50 kilométert, amelynek kövezése 5 méter szélességgel számítva 500 000 forintba kerülne. A legjobb kövezet is alig tart 20-25 évnél tovább, tehát nem érdemes erre a célra hosszú lejáratú kölcsönt felvenni. Az egykoron jónak és olcsónak tartott kövezetek a technika fejlődése miatt korszerűtlenné válnak, mint pl. a Széchenyi-tér felső részének mecseki kagylós mészkövei.

A gazdasági és pénzügyi bizottság Rauch János[27] főmérnökkel elkészíttette a város általános kövezésének tervezetét. A Belváros főbb utcáinak, az Indóház utcának (ma Szabadság u.) és a Belvárosi országútnak (ma Rákóczi u.) az aszfaltozása, valamint a külvárosi utcák többségének makadám burkolattal való ellátása 480 076 Ft-ba került volna. A bizottság a kövezést felvette ugyan a programba, ám a nagy költségek miatt fedezetet nem biztosított rá. Vagyis minden maradt a régiben, és a bizottság a kövezést akkor óhajtotta foganatosítani, „hogy ha a viszonyok jobbra fordulnak és a mutatkozó hiány fedezésére szükséges jövedelmek rendelkezésre állanak.”[28]

Végezetül néhány kisebb új beruházást is bevett a gazdasági és pénzügyi bizottság a módosított gazdasági programba. így a Felsővámház utcai óvodára 10 000 Ft, a belvárosi templom tetejének javítására 15 000 Ft és a honvéd hadapródiskola hozzájárulási költségeire 30 000 Ft kölcsönt kívánt felvenni.

A város adósságrendezésének az volt célkitűzése, hogy vegyenek fel egy nagy összegű és hosszúlejáratú kölcsönt, amiből visszafizethetik a kisebb, illetve kedvezőtlen kamatozású kölcsönöket, és fedezhetik a fenti beruházások költségeit. Pécs városa az 1880-as évektől jelentősebb beruházásokat, építkezéseket hajtott végre, amelyeket túlnyomórészt hitelekből fedeztek, így 1897-re a város adóssága meghaladta a 2,5 millió forintot.

„Ezek között vannak olyanok, a melyek ma már károsaknak bizonyultak, visszatérítéséről gondoskodnunk oly pénzeknek, a melyeket a helyes gazdasági elv megsértése nélkül visszafizetnünk nem szabad, és a visszatérítést oly törlesztési arányban állapítottuk meg, a mi által a jelen nemzedéket súlyosan és illetéktelenül megterheljük a jövő nemzedék előnyére.

Legfőbb ideje és elengedhetlen [sic!] kötelesség ennélfogva adósságainkat rendezni, azokat sok felesleges munka elkerülése és könnyebb áttekinthetés céljából egyszerűsíteni, a visszatérítést pedig helyes alapokra fektetni.” írta Herbert János gazdasági tanácsnok előterjesztésben.[29]

Az adósságrendezés alapelveit öt római számmal jelölt pont köré csoportosította a tanácsnok.

Az I. pontban a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól felvett kölcsönök visszafizetését javasolta Herbert János. A banktól 600 000, 156 250 és 500 000 forintos kölcsönt vett fel a város. (Például ebből építették a laktanyákat 700 000 forintért.) A fenti 1 256 250 forintos kölcsönökből még alig törlesztettek valamit, mert 1 228 855 Ft 64 kr-ral tartoztak. A kölcsönöket 50 évre vette fel a város, és a hitelező bank kikötötte, hogy a kölcsönöket nem lehet pénzben visszafizetni, hanem kizárólag a bank által kibocsátott úgynevezett községi kötvényekben. A községi kötvények pedig a névértéküknél többe kerültek, akkor 100 forint névértékű kötvény árfolyama 104,25 és 105,25 forint között ingadozott. Ám ha a kamatok a jövőben majd csökkennének a visszafizetés még kedvezőtlenebb lesz, hiszen a kamatok csökkenése a községi kötvények árfolyamának emelkedésével jár majd – állította a tanácsnok. Ezzel párhuzamosan a kölcsönökből épített laktanyák bére is csökkenhet, hiszen ezeket csak 25 évig köteles bérelni az államkincstár, és a kamatok csökkenése a laktanyák bérének csökkenésével járhat.[30]

Nem szabad visszafizetni azt, ami sérti a gazdasági elvet – fejtette ki Herbert János a II. pontban: „Helytelennek tartom továbbá azt, hogy a város által telkek (földek, házhelyek) és egyéb értéket képviselő, de el nem használható dolgok vagy jogokra fordított összegek visszatéríttetnek még akkor is, hogyha ezeknek a város telekkönyvi tulajdonosa marad.” (Nem számítottak ide az utcák, terek rendezésére és nyitására vásárolt telkek, hiszen ezeket kötött voltuk miatt nem lehetett más célra felhasználni.) Jó példának hozta fel Herbert János a honvéd sátortábor, a szigeti külvárosi iskola és a megyeri major telkének megvételét, amikor a közgyűlés kimondta, hogy ezek vételárát nem kell visszatéríteni a város közönsége tőkéinek, az úgynevezett törzstőkének. Ha a város ingatlant vagy jogot vásárol a városi törzstőkéből, az megváltozott formában ugyan, de megmarad a város vagyonának, sőt értéke még emelkedik is – fejtegette a tanácsnok.[31]

A III. pontban azt javasolta Herbert János, hogy a kölcsönöket annyi idő alatt fizessék vissza, amennyi idő alatt a beruházás értékét nem veszti, és a kölcsönöket ne évi egyenlő, hanem évről évre fokozódó részletekben törlesszék.[32]

1897-ben a város tartozásai az éves számadásban 150 tételben szerepeltek, ami egyrészt indokolatlanul sok pénzügyi munkával és kiadással járt, másrészt a sok kis kölcsön terhesebb volt, mint egy nagy hosszúlejáratú kölcsön lett volna (IV. pont).[33]

Külön foglalkozott (V. pont) Herbert János a különféle alapoktól felvett kölcsönök egy részével. A 71 027, 64 forintnyi kölcsönben az volt a közös, hogy igen régen (az 1850-1870-es években) vették fel, és volt, aminek már az eredetét sem sikerült kipuhatolni. A kölcsönök egy részét házak vásárlására fordították, más részéből régi adósságokat egyenlítettek ki, megint más részéből folyó kiadásokat fedeztek. Mivel a legtöbb kölcsönt a város vagyonának gyarapítására fordították, és egyébként sem illendő az elődök hibáiért a jelen nemzedéket büntetni, az „igen régi adósságok” visszafizetését és egyúttal a városi törzstőkéből való leírását javasolta a tanácsnok.[34]

A város tartozása az 1896. december 31-i állapot szerint 2 619 407,30 forintot tett ki:

I. A kisebb alapokból, alapítványokból felvett nem törlesztéses kölcsönök – 210 002,83 Ft;

II. A városi törzstőkékből felvett kölcsönök – 875 998,41 Ft;

III. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pécsegyházmegyei Alapítványi Pénztár, a Pécsi Takarékpénztár és a Pécs-baranyai Központi Takarékpénztár kölcsönei – 1 533 406,06 Ft.[35]

Nem érdektelen a legnagyobb tételt képező másfélmilliós banki adósságok áttekintése. 1891-ben vett fel a város 600 000 Ft-ot a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 50 évi 5,4%-os törlesztéses kamattal a vízmű építésére és a Frigyes-laktanya költségeire. Ugyanattól 1894-ben 156 250 Ft-ot 50 évi 4,9%-os törlesztéses kamattal a kórház bővítésére. Ugyanebben az évben a Pécsegyházmegyei alapítványi főpénztár kölcsönzött 128 343 Ft-ot 45 évi 6%-os kamattal a Lakits-laktanya kiépítésére és a vízvezetéki munkálatokra. 1895-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól kapott a város 500 000 Ft-ot 50 évi 4,9%-os törlesztéses kamatra a közművek létesítésére, és a Pécsegyházmegyei Alapítványi Főpénztártól 20 000 Ft-ot 45 évi 6%-os törlesztéses kamatra a Lakits-laktanyai pótépítkezésekre. A Pécs-baranyai Központi Takarékpénztár 1893-ban 99 611,68 Ft-ot kölcsönzött 4,9%-os kamattal a színház építési munkálatokra, a következő évben 18 500 Ft-ot 5%-os kamattal a főreáliskola bővítésére és 40 000 Ft-ot 4,9%-os kamattal a tettyei vízjogok megvételére. [36]

A fenti alapokból, alapítványokból felvett kölcsönökből nem kell visszafizetni 80 825 Ft-ot, melyet azzal a feltétellel vett fel a város közgyűlése, hogy soha nem fizeti vissza azokat, csak a kamatokat kell utánuk törleszteni. Ezek a hitelező alapok a Kovács Zsigmond reáliskolai ösztöndíj-alap, a Joglyceumi-alap, a Rudolfinum-alap, az Országos iparegyesületi tagdíj-alap és a Magyar írók segély-alapja voltak.[37]

A törzstőkéből felvett kölcsönöket a Dunagőzhajózási Társaságnak eladott kőszénbánya 968 100 forintos vételárából vették fel. Ezekből leírandónak és vissza nem térítendőnek gondolta Herbert János mindazon kölcsönöket, amelyek „elhasználhatatlan vagyon szerzése” címen keletkeztek, hiszen az ezen vásárolt ingatlanok és jogok egyértelműen a város vagyonát gyarapították és a város tulajdonában maradtak. Ide tartoztak a tettyei malmok vételárára, a Tettye-forrás foglalására, a tettyei- és az ellenvíztartány, valamint a nyomókamra (szivattyúház) építésére fordított 294 175,70 Ft-nyi kölcsönök, amelyeket a vízvezeték 1892. évi létesítése kapcsán vettek fel. Ugyancsak vissza nem térítendőnek ítélte a tanácsnok a telkek vételárára fordított 366 163, 90 Ft-nyi kölcsönöket. Ezek az új városháza építéséhez vásárolt Spitzer-Nöthig és Heindlhoffer, az ítélőtábla építéséhez vásárolt Oertzen, a főreáliskola bővítéséhez vásárolt Taizs-féle, a polgári leányiskola bővítéséhez vásárolt Asztalos-féle, a szigeti külvárosi iskola bővítéséhez vásárolt Banthler-féle házak, a Frigyes laktanya bővítéséhez vásárolt püspökkert, valamint a honvéd sátortábor és a nemzeti színház telkének vételárát foglalták magukba. (A kölcsönök összege 660 339,60 Ft volt.) Hasonlóképpen leírandónak vélte Herbert János az V. pontban említett 71 027,64 Ft „igen régi adósság”-ot, amelyeket még az 1850-70-es években vettek fel az alapoktól.

A 875 998,41 Ft törzstőke tartozásból a fenti leírások után maradt 144 631,17 Ft visszatérítéséről kellett volna csak gondoskodni Herbert János tervezete szerint. Egy részét (114 093,86 Ft-ot) 60 év alatt, másik részét (30 537,31 Ft-ot) pedig 25 év alatt kellett volna a törzstőkének visszafizetni. Az utóbbi kategóriát a mindent annyi idő alatt kell visszafizetni, amennyi idő alatt értékét nem veszti elv szülte. Ide tartoztak a különféle alapokból felvett azon kölcsönök, amelyeket nem időtálló beruházásokra fordítottak, így a szegedi árvízkárosultak részére, az Indóház út kibővítésére, az 1892. évi királyfogadás és nagygyakorlat költségeire, a budai külvárosi árnyékszék és a pécsbányatelepi rendőrkapitányi hivatal építésére, a Pucher utca megnyitására felvett kölcsönök.[38]

Itt jegyezte meg Herbert János, hogy nem ért egyet azzal, hogy a város által kezelt alapok tőkéit és a város törzstőkéjét állampapírokba fektessék, melyet a fenti 1897. évi belügyminisztériumi rendelet javasolt.[39] Nem ért egyet, mert a váratlan, költségvetésben nem tervezett kiadásokhoz gyakran kell rövid lejáratú kölcsönöket kérni, és ezek kamata magasabb, mint az állampapíroké. Ezért nem lenne helyes, hogy a város drágább kamatra vegyen fel kölcsönöket, tőkéit pedig kisebb kamatozású állampapírokba fektesse. Az alapok tőkéit azért sem lenne helyes értékpapírokba fektetni, mert esetleg kedvezőtlen áron kellene értékesíteni, ha befektetési célokból az alapokhoz kell nyúlni. A helyi pénzintézetek is fizetnek olyan magas kamatot a betétekért, mint amilyet az államkötvények jövedelmeznek. Egyébként is mindenkor készen állnak a rövid lejáratú városi kölcsönök folyósítására, és ha az eddigi gyakorlat szerint a város által kezelt alapok tőkéit és a törzstőkét a helyi pénzintézeteknél helyezik el, akkor legalább nem vonják el a pénzt a pécsi pénzpiactól.

A különböző című – „elhasználhatatlan vagyon szerzése” és „igen régi adósságok” – törzstőke tartozások leírása nem tekinthető Herbert János pillanatnyi ötletének, hiszen ez már az 1892. évi költségvetés tárgyalása alkalmával felmerült. A belügyminisztérium azonban, amikor a város tanácsa előzetesen tájékozódott a gazdasági program elfogadásáról, mereven elutasította a felvetést. Így a gazdasági program módosítása során a gazdasági és pénzügyi bizottság javasolta, hogy a teljes törzstőke adósságot 63 éves törlesztési részletben fizessék vissza.[40]

A gazdasági program megvalósításához összesen 3 200 000 Ft, 60 éves törlesztésű kölcsön felvételét tartotta szükségesnek a tervezet, amelyből fedezhető lenne a fenti leírások után maradt visszafizetendő adósság, a tervezett beruházások és az ezután felmerülendő kisebb építkezések:

                      I.            A kisebb alapokból, alapítványokból felvett nem törlesztéses kölcsönök – 98 640, 52 Ft;

                   II.            A városi törzstőkékből felvett kölcsönök – 144 631,17 Ft;

                III.            A banki kölcsönök és konverziós költségei – 1 594 848, 84 Ft;

                IV.            A tervezett beruházások – 1 333 000 Ft;

Mindösszesen 3 171 120, 53 Ft.

Herbert János úgy tűnik, nagyon optimista számokat közölt a gazdasági program megvalósíthatóságával kapcsolatban. A kölcsönök éves törlesztését 159 157,87 Ft-ra, a beruházások várható évi jövedelmét 127 988,82 Ft-ra becsülte, amely különbözetből adódó 31 159,05 Ft-os hiány azután már könnyen fedezhető lett volna a cukor és a sör fogyasztási adója után kivetendő községi pótadóból.[41]

A tervezet végén a tanácsnok „a jövő munkák alapjául az ott kifejtettek figyelembe vételével” a program elfogadását ajánlotta a közgyűlésnek. A gazdasági programban foglaltakat az alábbi nyolc pontban összegezte:

1)      Rendezzék a város pénzügyeit.

2)      Erre a célra és a tervbe vett beruházásokra és építkezésekre vegyenek fel 60 éves törlesztés mellett 3 200 000 Ft kölcsönt.

3)      Ebből a kölcsönből fizessék vissza a város 1 838 120, 53 Ft-os tartozását és fedezzék a tervezett beruházások és építkezések 1 333 000 Ft-os költségeit, a kölcsön költségeit, az ideiglenes kamatokat és egyebeket.

4)      A 3 200 000 Ft-os kölcsön törlesztésének fedezetére a kamatmegtakarítások, a megnövekedett jövedelmek és a fogyasztási adópótlékok szolgáljanak.

5)      A fennálló 875 998,41 Ft-os törzstőke tartozásból írjanak le 731 367,24 Ft-ot. 660 339,60 Ft-ot a vett telkek és vízjogok címén írjanak le, hiszen ezek értéke már meghaladja a vételárat. 71 027,64 Ft-ot pedig régi tartozás címén fizessenek vissza az alapoknak a fenti kölcsönből, és ezután írják le.

6)      A fennálló 875 998,41 Ft-os törzstőke tartozásból térítsenek vissza 114 631,17 Ft-ot. Ebből fizessenek vissza az alapoknak 30 537,31 Ft tartozást, amit 25 év alatt törlesszenek vissza a törzstőkének.

7)      Az alapok tartozásai közül 80 825 Ft-ot ne fizessenek vissza, ezeket továbbra is tartsák fenn.

8)      A város törzstőkéit és a város által kezelt alapokat kezeljék takarékpénztári betétként mindaddig, amíg a helyi pénzintézetek olyan magas kamatokat biztosítanak, mint amilyet az államkötvények. Az alapok tőkéit a város rövid lejáratú kölcsönökre azzal a kikötéssel veheti fel, hogy minden egyes kölcsönről kötelezvényt állít ki, és %%-kal magasabb kamatot ad, mint amit a pénzintézetek fizetnének.[42]

A gazdasági program irányszámai magától értetődően módosultak, amikor a gazdasági és pénzügyi bizottság megemelte a beruházási kölcsönök összegét, a belügyminisztérium nem helyeselte a törzstőke adósságok leírását, illetve kis mértékben változott a tervezett bevételek és kiadások összege is. A tervezett kölcsön összege így 3 500 000 Ft-ra, illetve később ennek megfelelő 7 000 000 koronára nőtt. Az éves szükséglet irányszámait 175 932,50 Ft-ra, a fedezetet 124 395,07 Ft-ra, a fedezetlen hiányt pedig 51 537,43 Ft-ra módosították a bizottságok. A hiányt változatlanul a fogyasztási adópótlékokból (szesz, cukor, sör, bor, pezsgő) fedezték volna. A városi tanács előterjesztésben négy pont elfogadását javasolta a közgyűlésnek:

1)  Fogadja el a közgyűlés a módosított gazdasági programot.

2)  A program megvalósításához és az adósságok konvertálásához vegyen fel 3 500 000 korona kölcsönt.

3)   A 875 998, 41 Ft törzstőke tartozást 63 évi részletben fizessék vissza.

4)   A fennmaradó alapítványi tartozás kamatait, az új kölcsön kamatait, és a törzstőke adósság törlesztését a város jövedelmeiből és a fogyasztási adópótlékból fedezzék.[43]

A gazdasági program sorsa

A gazdasági program módosításában a városi tanács világosan megfogalmazta a program célját:

„Jelen előterjesztésnek egyedüli célja felsorolni azon közműveket, a melyek a legközelebbi jövőben kiépülés alá kerülnek, megismertetni azok hozzávetőleges költségeit, a felveendő egységes kölcsön maximális összegét, ez által felszaporodó évi terhek nagyságát és mi módon lehetne legcélszerűbben azok fedezetéről gondoskodni?

Ellenben minden egyes közmű tényleges kiépítésének elrendelése, a felveendő kölcsönösszeg, ennek fedezetére szükséges jövedelmek megszavazása külön-külön hozandó közgyűlési határozatnak képezi tárgyát; – úgy hogy ezen javaslattal csak elvi jelentőségű határozat provokáltatik, a melynek meghozatala után fog a tanács minden egyes tárgyra nézve concrét előterjesztést tenni.”

Az egységesnek szánt gazdasági és pénzügyi program megvalósítása a gyakorlatban párhuzamosan futott. Egyrészt a város tanácsa szakadatlanul próbálkozott a gazdasági program megvalósításához szükséges „nagy kölcsön”-ként emlegetett olcsó és hosszúlejáratú kölcsön megszerzésével. Másrészt a város még a „nagy kölcsön” megkapása előtt hozzákezdett a halaszthatatlan beruházások megvalósításához és ehhez függő kölcsönöket vett fel, illetve további új igények merültek fel.

Az 1897. október 25-i közgyűlés elején felkérték az egyébként távollevő főispánt, hogy a gazdasági és pénzügyi program, valamint az 1898. évi költségvetés tárgyalására hívja össze a közgyűlést.[44] Az iratok alapján úgy tűnik, hogy a gazdasági programot jogilag (de jure) ugyan sohasem tárgyalta a közgyűlés, ám ténylegesen (de facto) a város fejlesztésének elfogadott programjává vált.

A gazdasági és pénzügyi bizottság együttes, 1898. június 8-i ülésén fejtette ki Majorossy polgármester, hogy nem sikerült olcsó és hosszúlejáratú kölcsönt felvenni, és nincs kilátás a kölcsön fedezéséhez szükséges közvetett jövedelmi igénybe vételére sem. Ezért javasolta, hogy a halaszthatatlan beruházásokra vegyenek fel 260 000 Ft kölcsönt.[45]

Az 1898. október 31-i közgyűlésen, amikor elhatározták, hogy a sürgős beruházásokra és építkezésekre 238 000 Ft ideiglenes kölcsönt vesznek fel a Pécsi Takarékpénztártól, Záray Károly[46] törvényhatósági bizottsági tag megsürgette a gazdasági program végrehajtását. Indítványára a közgyűlés utasította a város tanácsát „[...] hogy az összes szükségleteket felölelő gazdasági programmot [sic!], és a város pénzügyi helyzetének rendezésére vonatkozó pénzügyi programmot [sic!] a pénzintézetek részéről beérkezendő ajánlatok kapcsán mielőbb, de legkésőbb félév alatt a törvényhatósági bizottsági közgyűléséhez [sic!] terjessze be.”[47]

Az 1900. február 8-i időszaki jelentésében Majorossy polgármester kiemelte, hogy a pénz kamatlábnak normálissá változására kilátás mutatkozik, ezért a közgyűlés „[...] utasította a tanácsot, hogy a pénzügyi rendezés munkálatát s a függő adósságok rendezését most már készítse elő közgyűlési tárgyalásra, hogy alkalmas pillanatban minden káros haladék nélkül az megvalósítható legyen.”[48]

Az 1900. szeptember 27-i közgyűlésen jelentette a város tanácsa, hogy a gazdasági program „keresztül vihető nem volt, a hogy annak megvalósítása a közeljövőben sem remélhető”. A program megvalósításához szükséges 7 millió koronás kölcsönt a feszült pénzügyi viszonyok miatt csak nagyon magas kamatra lehetne felvenni, vagy ami még valószínűbb, egyáltalán nem is adnának. A kölcsön felvétele helyett inkább a város tulajdonát képező 1 406 300 korona névértékű regálékártalanítási kötvény eladását javasolta a tanács, amit el is fogadott a közgyűlés. A regálékártalanítási kötvényt 97%-os árfolyamon, 1 364 111 koronáért szerette volna értékesíteni a város.[49]

Az 1897. évi gazdasági és pénzügyi program az évek során szinte észrevétlenül váltott át pénzügyi programmá. Időközben, 1900-ban a programot kidolgozó Herbert János eltávozott a várostól.

A „nagy kölcsön”-t hosszadalmas próbálkozások után végül 1902-ben sikerült a városnak felvennie. Igaz, a tervezett 7 millió korona helyett csak 4,5 milliós kölcsönt kaptak,[50] de ez akkor nagy fegyverténynek számított, és a közgyűlés tagjai közül is többen ellenezték a város eladósodását. A kortárs Lenkei Lajos így emlékezett vissza erre az eseményre: „Igen szerencsés kézzel ütötte nyélbe Majorossy a város négy [helyesen 4,5] milliós törlesztéses kölcsönét, egyik fővárosi pénzintézettel állapodván meg a pénzügyi bizottság közreműködésével. Akkoriban nagy pénz volt még 4 millió, míg az 1919. évi költségvetési hiteltúllépése egymagában jóval meghaladta a 6 milliót.”[51]

A Magyar Jelzálog Hitelbank a 4 500 000 koronás, hosszúlejáratú, 65 éves törlesztésű kölcsönt évente két részletben történő 200 700 koronás törlesztés mellett (a kölcsön 4,46%-a) adta. (Ma már elég nehéz elképzelni, hogy az utolsó törlesztő részlet 1966-ban járt volna le.) A kölcsönszerződést 1902. március 20-án fogadta el a közgyűlés, a név szerinti szavazás során 67-en szavaztak az előterjesztés mellett és 7-en ellene (Erreth János, Graumann János, Járányi József, Katics József, Krisztián György, Némethy József és Vidákovics György).[52] A kölcsön összege a város 1 697 638 koronás 1902. évi költségvetésének több mint a két és félszeresét (2,65%) tette ki.

A kölcsönből elhatározták, hogy visszafizetik (konvertálják) a város kedvezőtlen kamatozású adósságait és fedezik a tervbe vett beruházásokat. Az egyházmegyei votivalis pénztár 10 080 koronát kitevő 3%-os kölcsöne és a két nagy összegű kereskedelmi banki kölcsön kivételével az alábbi adósságok visszafizetését tervezték: [53]

a)  az összes 6%-os alapítványi kölcsön (282 583,04 K ) és az összes 5%-os alapítványi kölcsön (128 538,08 K);

b)   a Pécsegyházmegyei Alapítványi Pénztárral szemben fennálló 6%-os törlesztéses kölcsön (282 978,22 K);,

c)  a Pécsi Takarékpénztár 5 és 5,5%-os kamatú kölcsönei (864 000 K);

d)   a Pécs-baranyai Központi Takarékpénztár 5,5%-os kamatú kölcsöne (424 860,32 K).

A folyamatban lévő és tervezett beruházásokra 2 150 000 koronát szántak:

a)  az új vízvezetékre – 600 000 korona,

b)  a városház megépítésére – 700 000 korona,

c)  a központi temetőre – 100 000 korona,

d)  az új városi major kiépítésére – 60 000 korona,

e)  a belvárosi templom kupolájának újjáépítésére és a Szentháromság szobor költségeinek kiegészítésére – 40 000 korona,

f)  a laktanyák kiépítésére – 370 000 korona,

g)  a város szabályozására – 60 000 korona,

h)   a vásártér berendezésére – 60 000 korona,

i) a főpályaudvar (Indóház) kiépítési hozzájárulására – 160 000 korona.[54]

A „nagy kölcsön” megszerzése lendületet adott az évek óta tervezett beruházásoknak. Ha megnézzük, hogy a gazdasági programban leírt tervek közül mi valósult meg 1902-ig, a kölcsön megkapásáig, akkor azt kell látnunk, hogy ez alig több három-négy beruházásnál (szigeti külvárosi iskola, közvágóhíd, főpályaudvar, vízvezetékrendszer kibővítésének egy része).

1901. augusztus 15-én adták át rendeltetésének az új Szigeti külvárosi népiskolát és óvodát a Makár és Attila utca sarkán, a régi helyén. A ma is iskolaként szolgáló épület (a Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Iskolái I. sz. Gyakorló Iskola PTE TK, Alkotmány u. 38.) akkor a város legnagyobb elemi népiskolájának számított. Az Attila utcai szárnya két-, a Makár utcai szárnya háromemeletes. 14 elemi iskolai tantermet, egy rajztermet és tornatermet, két óvodai tantermet és egy pihenőszobát, egy igazgatói és 3 tanítói irodát, egy szertárt és tanácskozási (társalgó) szobát, valamint három szolgálati lakást foglalt magába. Az építkezést 1900-ban kezdték el, amelyre 200 000 koronás függő kölcsönt vettek fel 6%-os kamatra a Pécsi Takarékpénztártól. A beruházás költsége 218 871 koronát tett ki. A Szigeti külvárosi iskola felépítése egyben a pécsi elemi népiskolai építkezések egy szakaszának lezárultát is jelentette, hiszen 1922-23-ig nem emeltek ilyen típusú oktatási intézményt a városban. [55]

Az új városi közvágóhíd 1901. március 1-én kezdte meg működését a Siklósi országút mellett, a mai helyén (Siklósi út 3.). Az új közvágóhíd létesítését az 1888: 7. tc. (állategészségügyi törvény) előírásai tették szükségessé, de csak 1900-ban készült el. [56] A belvárosban lévő piacok kiköltöztetése a város fejlődésének következménye volt. A Vásártérről (mai Búzatér) ezért telepítették ki az országos és állatvásárokat a közvágóhíd mellé. A közgyűlés 1903. április 20-án szavazta meg a 45 459 koronás beruházást, de az új vásártér csak 1906-ra készült el. A Búza téri állatvásárok 1906. április 10-ével szűntek meg, és május 1-től már az új vásártéren tartották a heti állatvásárokat.[57]

Az 1892. szeptember 13-án felavatott vízvezetékrendszer a pécsi polgárok évtizedes álmát váltotta valóra. Az újonnan épített vízvezetékrendszer a tettyei karsztvízre alapozódott, ahol a karsztvizet gravitációsan vezették be a hálózat gyűjtőtartályába. Mivel a Tettye forrás időszakos jellegű, ezért a vízellátás mindig a szolgáltatást megelőző csapadék mennyiségétől függött. Már az első években zavarok jelentkeztek, a száraz években vízhiány lépett fel, tározótér hiányában a nagy esőzések utáni nagy hozamokat sem tudták hasznosítani, és az ilyenkor zavarossá vált vizet nem is lehetett felhasználni. Mivel a meglévő vízvezetékrendszer elsősorban a város belterületeit látta el, az új vízbázis bekapcsolását nemcsak a meglévő rendszer zavarai, hanem külterületek bekapcsolása is igényelte. Horváth Antal[58] ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag javaslatára 1900-ban kezdtek az új vízbázis, a Torgyogói források feltárásához. A vízvezetékrendszer kibővítését a Tortyogói vízmű létesítésével oldották meg, amely 1902-ben készült el, és a kisebb javításokkal együtt 1903-ban vették át. A műszaki terv költségvetése 557 021 koronát tett ki.[59]

A város csatornázási tervét 1907-re készítette el az országos vízépítési igazgatóság, de a nagy költségek miatt a város csatornázásához csak 1926-ban kezdtek hozzá. [60]

A katonaság elhelyezésére szolgáló laktanyák építése Pécs város sikerágazatai közé számított. 1890 és 1900 között Budapest után itt épült a legtöbb laktanya. A katonai létesítmények iránti lelkesedést az indokolta, hogy a város tulajdonában lévő laktanyákért a kincstár jelentős bérleti díjat fizetett, és az üzleti életre, házak jövedelmezőségére stb. is előnyös volt a katonaság ittléte. A Krajczáros (később Ferenc József) és Frigyes laktanyák kibővítése már 1896-ban felmerült. A Krajczáros laktanyában 1902-1903-ban egy ezredtörzsi épületet, egy három század befogadására alkalmas legénységi épületet, egy istállót emeltek és megtoldották az altiszti és börtönépületet. A beruházási költség 289 814 koronát tett ki. A Frigyes laktanyában 1903-1904-ben egy egyemeletes legénységi épületet építettek, valamint megnagyobbították a raktárt, és kis mértékben átalakították az altiszti épületet. Az építkezés előirányzata 91 855,46 korona volt.[61]

Az új központi temetőt 1904. november 3-án nyitották meg. A központi temető számára már a századforduló előtt megvásárolták a területet a Siklósi országút mentén. A hatalmas terület bekerítése, az utak kiépítése, a ravatalozó és a felügyelői lak költségei meghaladták az előirányzott 100 000 koronát, ezért csak 1903 nyarán indulhatott meg az építkezés. Az új temető („temető üzem”) átadásával szabályozottá vált a temetkezés, amit a város közgyűlése a köztemetői szabályrendeletekben többször és részletesen rögzített. [62]

Az új vágóhíd felépítésével felszabadult telekre (Fejérváry és Alsómalom utca sarka) került az új városi major. Ezáltal a város fogatai, állatai és istállói kikerültek a belvárosi Rákóczi utcából, ahol a tűzoltólaktanya és a lovasrendőrségi laktanya épült fel. Az új major és tűzoltólaktanya 1907 októberére készült el; az összköltség 106 223 koronára rúgott.[63]

A városháza kibővítésére már 1884-ben készítettek tervet. Ám 1898-ban úgy határozott a város, hogy a toldaléképítkezés helyett inkább egy teljesen új épületet emeltet. A szenvedélyes vitáktól sem mentes tervpályázatok 1904-re a színházat tervező Lang Adolf győzelmével zárultak. Az ugyancsak hosszadalmas árlejtési pályázatok után, 1905-ben a Schlauch és Károlyi cég kapott lehetőséget a város székházának építésére. Az építkezés 688 956 koronába került. A városházát 1907. június 5-én nagy ünnepséggel avatták fel.[64]

A Belvárosi templom kupolájának helyrehozásához már 1901-ben hozzákezdtek. Az egyéb tatarozási munkák, falfestések a következő évekre is áthúzódtak, mert a 36 289, 27 koronás költségelőirányzat nem bizonyult elégnek. Erre a célra az 1903. és 1904. évi költségvetésbe például 2000-2000 koronát vettek be, és adománygyűjtést is hirdettek. A templom kifestését és aranyozását 16 600 koronáért vállalta el Graits Endre 1906-ban, az egyéb helyreállítási munkálatokra pedig 3215,60 koronát irányoztak elő.[65]

A Széchenyi-téri Szentháromság emléket elsősorban közadakozásból építették újjá. Kiss György munkáját 1908-ban vette át a szoborbizottság. Az előzetes költségvetés 46 000 koronával számolt.[66]

A Budai külvárosi őrház és emeletes raktár (ma kisállomás) épületeket 1898. szeptember 15-én adták át a személy- és teherforgalomnak. A beruházásra 49 000 forintot szavaztak meg a városatyák. A pécsi főpályaudvart 1899-ben kezdték el építeni és 1901 tavaszára készült el. (Az impozáns épület tervezését Pffaf Ferenc irányította.)[67]

Az ún. helyiérdekű vasutak (vicinálisok), a helyi érdekeknek megfelelő és a helyi tőkét bevonó vasutak kiépülését az 1880-ban megalkotott (31. tc.) és 1888-ban kibővített törvény (4. tc.) tette lehetővé. Pécsett azonban az országos kapcsolatok létrehozására és a stratégiai vonalak kiépítésére törekedtek, és kevésbé foglalkoztak a megyén belüli közlekedés megjavításával. Pécs 1882 (a budapest-szentlőrinci vonal megépítése) után hosszú évtizedekig próbálkozott a város és a szlavóniai kapcsolat kiépítésével, amelynek végállomása a boszniai határon fekvő Bród lett volna. A pécs-bródi vasút terve évtizedig hátráltatta a város helyes vasútpolitikájának megvalósulását. így a közlekedési helyzetet javító két helyiérdekű vasútvonal a dunántúli megyék közül legutoljára épült meg. A pécs-bátaszéki vonalat 1911-ben, a pécs-harkányi vonalat 1913-ban adták át a forgalomnak. A pécs-bátaszéki vonallal Baján át megnyílt az út az Alföld felé. A pécs-harkányi vonal pedig a megye alsó, Drávavölgyi részét kapcsolta be a vasúti forgalomba és Dolnji- Miholjacon át közvetlen összeköttetést teremtett Horvát-Szlavonországgal. (A Drávavölgyi helyiérdekű vasútvonal kiskőszeg-siklósi vonala 1910-ben, a siklós-középrigóc-barcsi vonala 1912-ben és a harkány-dolnji-miholjaci vonal ugyancsak 1912-ben nyílt meg.) A dunántúli megyeszékhelyek közül a helyiérdekű vasutak építésébe későn bekapcsolódó Pécs városa adta a legmagasabb összeget, a pécs-bátaszéki vonalra 600 000, a Dolnji-Miholjacig épült pályára 550 000 korona törzsrészvényt jegyzett.[68]

A Rudolfinum városi árvaházat 1878-ban építették és 1879 áprilisában adták át. A Jakovali Haszan dzsámi melletti épület 70 árva befogadására szolgált. Az árvaház növendékeit 1899-ben átköltöztették a Matessa lelencház földszintjére. A volt árvaházi épület emeletét 1901-től a városi kórház, földszintjét a bábaképezde bérelte, majd 1908-tól az egész épületet a kórház használta.[69] Az épület korszerűsítése és átépítése szükségtelenné vált, hiszen elvesztette eredeti, árvaházi funkcióját, ezért 1909-ben 26 000 koronáért eladták a városi közkórháznak.[70] A tervbe vett Felsővámház utcai óvoda felépítése (pénz hiányában) szintén nem valósult meg, pedig ezt a munkásaik érdekében a helyi iparosok és gyárosok is szorgalmazták.[71]

A város általános szabályozásának alapjául a gazdasági programban és módosításában leírtak szolgáltak, amelyből a meglévő utcák egy részének rendezése, az új utcák nyitása, egyes városrészek rendezése és a város felmérése valósult meg.

Az utcanyitásokra és szabályozásokra – a teljesség igénye nélkül – sok példa említhető. Az egykori püspökkert területén 1894-ben nyílt meg az Eötvös utca, 1905-ben a Városház köz, 1910-re a Bercsényi utca. 1905-ben kapcsolták össze a Deák (ma Jókai) utcát az Országúttal (ma Rákóczi utcával). A Budai, Szigeti és Siklósi külvárosban keletkezett új utcák már tudatos mérnöki tervezés eredményei, merőlegesek és egyenes vonalúak voltak.[72] Eredményként szerepelt az utcák kövezése és aszfaltozása, az utcák rendezése és új utcák nyitása stb. Majorossy polgármester 1902. május 21-i tisztújításon elmondott, polgármesterségének hat évét összegző beszámolójában is.[73]

Tudatos városrendezés eredménye a temető, a közvágóhíd, az állatvásárok és országos vásárok, a városi major kiköltöztetése a belterületről. Az elmegyógyintézet alatti terület, az ún. tisztviselőtelep rendezési tervét 1907-ben fogadta el a közgyűlés, ám a megvalósítás az első világháború utáni időkre maradt.[74]

A város szabályozási tervének elkészítése érdekében – több mint egy évtizednyi eredménytelen próbálkozás után – 1909. március 30-án intézett egy beadványt a városi tanácshoz Rauch János főmérnök:

„Már évek hosszú sora óta vajúdik a város általános szabályozási tervének kérdése. Köztudomású, hogy az elmúlt időben az egyes építkezések alkalmával, a mérnöki hivatal felvételei alapján az építkezési bizottság javaslatára, a városi tanács vagy közgyűlés esetről esetre megállapította az utca vonalakat, illetve egyesek kérelmére engedélyezett utcanyitásokat, rendezett egyes városrészeket. Régóta érzi és tudja azt mindenki, hogy a város rendezésnek ezen módja ötletszerű, hatalmas magánérdek befolyása alatt nem mindig a közérdeknek megfelelő s példákra való hivatkozás nélkül állítható, hogy a rendezésnek ezen módja nem egyöntetű, nem célszerű és nem szép. Csakis egy magasabb, tehát közérdek szempontjából elkészítendő egységes szabályozási terv fogja kielégíthetni mindama kívánalmakat, a melyek a város rendezése körül forgalmi, esthetikai és egészségügyi szempontokból támaszthatók. Téves azon hit, hogy egy egységes szabályozási terv keresztülvitele el nem viselhető áldozatokat kívánna a városoktól, mert könnyen bebizonyítható, hogy egy szerény keretekben mozgó egységes szabályozási terv programszerű keresztülvitele nem igényel lényegesen több áldozatot a jelen nemzedéktől, de határozottan kevesebbet az utódoktól, mint egy mondhatni terv nélküli rendezés.

Hogy azonban egy szabályozási terv elkészíthető legyen, annak első kelléke a város területének trygonometriai felvétele és annak alapján elkészítendő pontos térképek.”

A költségek kímélése céljából (Bonyhád példájára hivatkozva) indítványozta a főmérnök, hogy a város felmérésére kérjék meg az államot, hiszen a telekkönyvi betétszerkesztések alkalmával készített kataszteri térképek már elavultak. A város gazdasági választmánya és tanácsa gyorsan magáévá tette az ötletet. A közgyűlés 1909. május 17-i ülésén határozta el, hogy feliratot intéznek a pénzügyminiszterhez: az 1200 holdnyi belterület felmérését és a vonatkozó térképek elkészítését méltányosságból az államkincstár terhére végeztesse el.[75] A pénzügyminiszter hajlandónak mutatkozott arra, hogy 1911-1913-ban szakközegeivel felméresse a várost, ám csak akkor, ha az összes személyi és dologi kiadást megtérítik, amibe a közgyűlés 1910. február 21-i ülésén bele is egyezett. A költségek előirányzata 59 906 koronát tett ki. [76]

A felmérés eredményeként elkészült 1913. évi, M. kir. állami nyomda által kinyomtatott „Pécs Baranya vármegyei szab. kir. város belsősége kataszteri térképének másolatá”-ra azután valóban rávezették a két világháború közötti városrendezési terveket.[77]

Összegzés

Pécs város 1897. évi gazdasági és pénzügyi programját több szempontból vizsgálhatjuk. A beruházások megvalósulását tekintve többségük megvalósult, kisebb részük nem. Még az 1902. évi kölcsön és adósságrendezés előtt megépült a szigeti külvárosi elemi iskola, a közvágóhíd, a főpályaudvar, és elkezdték a vízvezetékrendszer kibővítését. A kölcsön megszerzése utáni években, 1908-ig sor került a laktanyák, a központi temető, a vásártér, a városi major, a városháza stb. megépítésére. Külön kérdés az a két helyiérdekű vasútvonal (pécs-bátaszéki és pécs-harkányi), amelyet vasút-politikai okokból csak az első világháborút megelőző években adtak át. Nem valósult meg a Rudolfinum árvaház újjáépítése, a Felsővámház utcai óvoda létesítése, a város csatornázása, hiszen csak a tervek készültek el, és a város általános szabályozási terve programból is csak a város felmérése történt meg. Ez utóbbi kettőről meg kell jegyezni, hogy egyébként is elég nagy vitát szültek a kortársak körében.

Vizsgálhatjuk a gazdasági programot a beruházások összetétele szempontjából is. A program módosítása után a felveendő kölcsön mintegy kétharmadát a közművekre és a gazdasági jellegű beruházásokra kívánták fordítani, és csak az egyharmadát az igazgatási, kulturális, szociális stb. intézményekre. Az 1 773 000 Ft-os kölcsönből 1 148 000 Ft (64,7%) terveztek a közvágóhídra, az állatvásártérre, a vízvezetékre, a városi majorra, a vasútra, a csatornázásra és a városszabályozásra. Ennél lényegesen kevesebbet, 625 000 Ft-ot (35,3%) szántak az intézményekre (városháza, központi temető, szigeti külvárosi elemi iskola, Felsővámház utcai óvoda, Rudolfinum árvaház, laktanyák és hadapródiskola, belvárosi templom).

A gazdasági szemlélet megerősödése a polgármesterek személyében is tetten érhető. Aidinger János, aki 1875-től 1896-ig ült a város polgármesteri székében, a jó közigazgatást tartotta elsődlegesnek, ezért sokat tett az intézmények fejlesztéséért és újak létesítésért (iskolák, laktanyák, színház, városháza stb.)[78] Természetesen nem kívánjuk elvitatni Aidinger polgármesterségének gazdasági érdemeit (budapest-szentlőrinci vasútvonal, kőszénbányák eladása a DGT-nek, vízvezetékrendszer létesítése stb.), ám az utána következő polgármesterek, mint Majorossy Imre és különösen Nendtvich Andor[79] erősebb gazdasági érdeklődéssel rendelkeztek.

A városgazdaság elsődlegességét igazolja az az indítvány is, amelyet Zsolnay Miklós[80] és 107 törvényhatósági bizottsági tag terjesztett elő 1912. november 13-án gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter díszpolgárrá választása érdekében:

„Városunk, mint az ország délnyugati határszélén a magyar nemzeti szellem és műveltség végvára az egységes magyar állameszme szolgálatában őt megillető hazafias feladatát a legutóbbi időkig kizárólag a saját erejéből, nem tekintve az áldozat nagyságát s azt sem, hogy ez a gazdasági fejlődésének rovására esik – igaz lelkesültséggel teljesítette.

A legutóbbi évtizedben azonban mindinkább kifejlődött az ország városainak azon dicséretes s a magyar nemzeti állam kiépítése szempontjából nagy jelentőségű versenye, mely a városoknak a szorosabb értelemben vett kulturális fejlődésén felül azok anyagi megerősödését elősegítő közgazdasági fejlesztését tűzte ki céljául. E versenyről úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetekből városunk sem maradhatott le, minek következménye, hogy anyagi erőforrásainak javarészét a még csak későbbi időkben megfelelően gyümölcsöző közgazdasági intézmények megalapozására fordítja.”[81]

Éppen ez az új megváltozott szemlélet okozhatta, hogy a századforduló után nehezen haladt a kulturális intézmények létesítése, mint például a múzeumé, nem valósult meg a kultúrpalota, és talán idesorolhatjuk a városháza építésének botrányait is.

Irodalom

DANKÓ 1965 = Dankó Imre: Adalékok a pécsi piacok és vásárok néprajzához. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1964. Pécs, 1965. 169-186.

KAJTÁR 2000 = Kajtár Istán: Önkormányzati élet Pécsett (1848-1918). In: Baranya 3, 1990/2. 61-74.

KRAFT 2000 = Kraft János: Pécs sz. kir. város vízkutatásai 1896-1902 között. A Tortyogói vízbázis létesítése és előzményei. Pécsi Szemle 3, 2000. ősz. 42-54.

KUBINSZKY 1998 = Kubinszky Mihály: 100 éves a pécsi főpályaudvar. Pfaff Ferenc építész munkássága. Pécsi Szemle 1, 1998. ősz-tél. 98100.

LENKEI 1922 = Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1922.

MAJDÁN 1992 = Majdán János: Siklós vasútjai. In: Történetek Siklósról. Szerk.: Perics Péter. Siklós, 1992. 33-41.

MAJDÁN 1994 = Majdán János: A vasútépítések hatása a Dél-Dunántúl megyeszékhelyeinek fejlődésére. In: Történeti tanulmányok Dél-Pannóniából. A dél-dunántúli történészek II. regionális konferenciájának előadásai. Pécs, 1988. december 18-19. Szerk.: Fülöp Miklós, Vonyó József. Pécs, 1994. 205-219.

MAJDÁN 1997 = Majdán János: Helyiérdekű vasutak és kiépülésük a Dunántúlon. MÁV Rt. Vezérigazgatósága, 1997.

MÉSZÁROS ms. = Mészáros Balázs: Községi szegénypolitika és társadalmi jótékonykodás Pécsett 1840-1920. Kézirat.

NAGY I. G. 2004 = Nagy Imre Gábor: Majorossy Imre a múzeumalapító polgármester (1847-1927). Pécsi Szemle 7, 2004. tavasz, 51-63.

Pécs ezer éve 1996 = Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009-1962). Főszerk.: Márfi Attila, szerk.: Nagy Imre Gábor, Kövecs Ferenc. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

PILKHOFFER 2004 = Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888 – 1907). Pro Pannonia, Pécs, 2004.

ROMVÁRY 1982 = Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Szobrok, épületszobrok, emlékművek. Pécs m. város Művelődésügyi Osztálya, Pécs, 1982.

STELCZ 2006 = Stelcz István: Községi és állami elemi népiskolai építkezések Pécsett 1863-1931 között. Pécsi Szemle 9, 2006. tél, 36-59.

SZIRTES 1998 = Szirtes Gábor: Pécsi panteon. Portrék a millennium korából. (Pannónia könyvek.) Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 1988.

Források és rövidítések

BML = Baranya Megyei Levéltár

Pécs v. th. biz. kgy. jkv. = Pécs város törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei

Pécs v. tan. közig. ir. = Pécs város tanácsának közigazgatási iratai

Pécs v. tan. különkezelt ir. = Pécs város tanácsának különkezelt iratai

Jegyzetek


[1]   Pécs város hivatali működéséről lásd KAJTÁR 1990. 61-74.

[2]   BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-84-1902.

[3]   Muttnyánszky Béla (? – 1918. nov. 30. Pécs), Bonyhádról származó ügyvéd. 1891-1906 között a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető (virilis), majd 1906. nov. 18. – 1914. febr. 1. között választott tagja. A közgyűlés egyik ellenzéki, Függetlenségi párti vezető személyisége. A nevéhez fűződik még a Városi Takarékpénztár megvalósulatlan ötlete. Előbb sikeres ügyvéd, majd tönkremenése után felhagyott az ügyvédi gyakorlattal, és Toldi Béla közjegyző helyettese lett. 1915-től haláláig tiszteletbeli árvaszéki ülnöki címmel községi bíró.

[4]   BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-3749-1902.

[5]   A volt földesurakat illető italmérési jogot kártalanítással váltotta meg az állam az 1888:36. tc-kel. A megváltás kamatozó kötvényekkel, ún. regálékártalanítási kötvényekkel történt. „Italmérés vagy korcsmáltatás joga” In: Révai Nagy Lexikona. 10. k. Bp. 1914. 689-690.

[6]   BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 134/1892. (nov. 24.) Az idézeteket mindenhol szöveghűen, a mai helyesírási szabályoknak megfelelően, de a korabeli helyesírási jellegzetességek megtartásával közöljük.

[7]   BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-3749-1902.

[8]   Majorossy Imre (1847. jún. 26. Pécs – 1927. máj. 13. Pécs) jogot végzett a pécsi jogakadémián, majd a budapesti tudományegyetemen, 1871-ben ügyvédi vizsgát tett. 1871. jan. 1-től fogalmazóként kezdte pályáját Pécs város törvényszékénél. 1872. máj. 7-én második rendőrfőbiztossá, 1873. ápr. 21-én aljegyzővé, majd 1875. dec. 23-án főjegyzővé választotta a közgyűlés. Az 1896. nov. 25-i közgyűlésen emelték a polgármesteri székbe, tisztségéből politikai okokból volt kénytelen távozni, 1906. máj. 1-vel nyugdíjazták. Majorossyról lásd még NAGY I. G. 2004. 51-63.

[9]   BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 159/1896. (nov. 25.) Polgármesterválasztás, Pécsi Figyelő 1896. november 27., 1-4.

[10] Aidinger János (1846. máj. 5. Pécs – 1906. júl. 1. Nagykozár) jogot végzett a pesti egyetemen és a pécsi jogakadémián. 1867 októberében tiszteletbeli aljegyzővé, majd 1868. nov. 4-én tényleges aljegyzővé nevezték ki. 1869. okt. 11-én főjegyzővé, majd 1875. nov. 3-án polgármesterré választotta a közgyűlés. A polgármesteri tisztségét 1896. dec. 1-i nyugdíjazásáig töltötte be. 1896-1901 között a város Szabadelvű párti országgyűlési képviselője. 1878. febr. 2-től haláláig a törvényhatósági bizottság választott tagja. Királyi tanácsosi címmel tüntették ki.

[11] „Hű sáfára, gondos majorosa leszek szülő városomnak s magán érdekeknek a város jogait – igazait fel nem áldozom soha.

Minden törekvésem, erőm, párt vallás különbség és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül – e város megbecsülést érdemlő polgárainak javára lesz szentelve.

A szegény és sorsüldözött bennem mindég a lehető és megérdemlett támaszra, jóakaró tanács- adóra talál, mert ez kiválóan polgármesteri kötelesség.

Önzetlenség, nyíltság volt eddig is vértem minden viszontagsággal szemben, ezek voltak lépcsőfokaim a magasan álló polgármesteri székig, s ezek tartanak is meg engem abban mindaddig, míg testi és szellemi erőm a tek.[intetes] közgyűlés s a közvélemény igazságos ítélete szerént a városnak használhatnak.

Önmagamnak voltam, vagyok és leszek mindég a legszigorúbb bírája, s nincs az az előny, az a helyzet, nincs az a befolyás, mely engem az egyenes útról letéríthessen.

Ez az alap, a melyen nyílt homlokkal lehet megjelenni a közügyek intézésére szentelt eme csarnokban, s minden esetleg ellentétes áramlattal – mozgalommal szemben eredményesen helyt állani és alkotni lehet. Ez adja meg a kellő és tiszteletet kirívó erélyt, önállóságot, mely nem az ellentétes vélemény nyilványulásnak [sic!] elnyomásában, nem türelmetlenkedésben, ötletszerű megalkuvásban, hanem a vélemények nyugodt meghallgatása és megfontolásában, a jobbnak következetes felderítésében, illetőleg kézséges [sic!] elfogadásában áll; mert sokkal könnyebb és jobban lehet ekként a hibás nézetet, meggyőződést a megkívántató jobb útra terelni, a helyes alkotásokra szükséges egyetértést s a megnyugvást elérni, hisz tagadhatatlanul igaz nagy Széchenyink ezen arany mondása «a hasznos a vélemények súrlódása nélkül nem őrlődhetik ki». És ez a hasznos itt annál könnyebben érhető el, – miután hosszú évek tapasztalata alapján tudom, hogy nincs törvényhatósági város, melynek bizottsága a t.[isztelt] választó közönség bizalmának s az érték képviselet megalkotásánál a törvényhozás intentiojának: értelemre, műveltségre, buzgalomra jobban megfelelne – a város érdekeiért, felvirágzásáért jobban lelkesednék s áldozat készebb lenne – mint Pécs!

Azt, hogy szelídebb természetű és szerény ember erélyes is tud igazán lenni, ha helyzete és kötelessége kívánja meg, be fogom mutatni.

A szilárd akarat, bölcs Eötvösünk szerént is hatalom, de csak akkor, ha egyszersmint józan és a lehetőségek körében maradva, erejét legyőzhetetlen akadályok ellen nem fecsérli el.

Tudva jól, hogy a párt szenvedély felgerjesztése és ápolása, mily mérhetlenül [sic!] káros a társadalmi életben s a városközönség érdekeire, – azt e szent helyről egészen távol tartani óhajtom, kívánom, akarom; jelszavam lévén a pax; legyen béke és egyetértés itt, hogy a közügyek ne pártszempontból, hanem tisztán a város érdekeinek, üdvének megfelelően intéztessenek el.” – mondta Majorossy. BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 159/1896. (nov. 25.)

[12] Uo.

[13] Uo.

[14] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 173/1896. (dec. 23.)

[15] A tisztviselők fizetésének emelésére 1899 januárjától új városi adót vetettek ki, a házbérkrajcárt. Ezt először a lakókra vetették ki és 5%-ban állapították meg, majd a rendkívüli tiltakozások hatására 1901-től a háztulajdonosokra terhelték és 3%-ra csökkentették. PILKHOFFER 2004. 119.

[16] BML Pécs v. tan. különkezelt ir. 15. kcs., 1897. évi költségvetés. Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-3749-1902.

[17] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 27/1897. (márc. 22.)

[18] Herbert Jánost (1859 körül – 1924. okt. 8. Pécs) 1881. szept. 26-án választotta meg a közgyűlés másodaljegyzővé, majd 1884. máj. 14-én első aljegyzővé. 1891. febr. 3-tól megbízott (helyettesített), majd szept. 28-tól véglegesített gazdasági tanácsnok. 1900-ban nyugdíjazását kérte (állítólag összeszólalkozott a feletteseivel), és okt. 1-vel nyugdíjazták, később a villamostelep igazgatója lett. 1911. jan. 29-től a törvényhatósági bizottság választott tagja. 1923-ban az egyik pécsi napilapban árdrágítóknak nevezte a város vezetőit. Az így keletkezett perben a pécsi törvényszék elmarasztalta, ezért öngyilkos lett. Halála nagy részvétet keltett.

[19] Deutsch Kornél (? Mohács – 1932. febr. 15. Mohács) 1882. júl. 1. – 1884. febr. 11. között napidíjas a m. ki. pécsi adófelügyelőségnél, majd 1887. jan. 4-ig ugyanott adótiszt. Az 1887. jan. 3-i tisztújításon választották meg Mohács nagyközség pénztárnokává, hivatalát február elején foglalta el. Mohácson rendbe tette a település pénzügyeit, ami szerepet játszhatott abban, hogy Kardos Kálmán főispán 1892. jún. 4-én Pécs város főszámvevőjévé nevezte ki, mely tisztséget júl. 1-től töltötte be. 1927. júl. 1-vel 35 évi pécsi szolgálat után vonult nyugalomba, miután további nyugdíjazás alóli visszatartását a minisztertanács nem engedélyezte.

[20] BML Pécs v. tan. közig. ir. 10.667-1897.

[21] BML Pécs város th. biz. kgy. jkv. 59/1897. (jún. 3.)

[22] Az iratok lelőhelye: BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-3748-1902.

[23] Gazdasági program 1-2.

[24] Gazdasági program 3-6., 22. Gazdasági program módosítása 1., 3.

[25] Gazdasági program 7-8. Gazdasági program módosítása 1.

[26] Gazdasági program 8-11. Gazdasági program módosítása 1-2. Az ügyiratokhoz csatolták a csatornázási terveket és elképzeléseket is.

[27] Rauch János (1865, Cservenka – 1934. okt. 15. Pécs) budapesti magánmérnök. 1891. szept. 10-én I. osztályú mérnökké, majd 1894. máj. 1-én megbízott (helyettesített) főmérnökké nevezte ki a főispán, illetve jún. 28-án véglegesítette. A főmérnöki, illetve a mérnöki hivatal 1923. évi átszervezése után a hivatalvezető műszaki főtanácsosi tisztséget évtizedeken át közmegelégedéssel töltötte be. 1924. dec. 1-vel nyugdíjazták.

[28] Gazdasági program 2-3. Gazdasági program módosítása 2. Az ügyiratokhoz csatolták a főmérnök előterjesztését és a kövezési tervezetet is.

[29] Gazdasági program 12.

[30] Gazdasági program 12-14.

[31] Gazdasági program 14-15.

[32] Gazdasági program 15-16. „De ezen törlesztésnek sem szabad egyenlő évi, hanem évről évre fokozódó részletekben történni, t. i. az első évben egy bizonyos hányaddal, a második évben pedig ezen hányadon kívül az első évi törlesztés kamataival, a harmadik évben pedig ezen hányaddal, az első, valamint a második részlet kamataival, és így tovább kell törleszteni; mivel ellenesetben, ha egyenlő rátákban törlesztünk, úgy az az első években igen terhes lesz, és a törlesztés terheit csak az első fél időszakban viseljük, míg a második fél időszakban élő nemzedék a közjövedelmeiből éppen semmivel sem járul hozzá, mert az első időszakban törlesztett összegek kamatjövedelme nagyobb lenne, mint a törlesztési járulék.” – írta Herbert János.

[33] Gazdasági program 16.

[34] Gazdasági program 16., 18., 35-36.

[35] Gazdasági program 16-17.

[36] Gazdasági program 42.

[37] Gazdasági program 17., 30.

[38] Gazdasági program 17-20., 40-41.

[39]Gazdasági program 20-21.

[40] Gazdasági program 20-21. Gazdasági program módosítása 2.

[41] Gazdasági program 22-24.

[42] Gazdasági program 24-25.

[43] Gazdasági program módosítása 3-6.

[44] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 139/1897. (okt. 25.)

[45] BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-3749-1902.

[46] Záray Károly (1851. márc. 21. Arad- 1930. márc. 10. Pécs) jogász, szakíró. A Pécsi Ipartársulat jegyzője, majd alapításától kezdve 47 éven át (1881-1928) a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, illetve főtitkára. 1891. jan. 18-tól a törvényhatósági bizottság választott tagja, majd 1929-től örökös tagja.

[47] A 238 000 Ft-os kölcsönből 4000 Ft-ot szántak a Weidinger-féle ház megvételére,

000 Ft-ot a központi temető létesítésére, 23 000 Ft-ot a budai külvárosi óvoda telkének megvételére, 11 000 Ft-ot a szigeti külvárosi iskola telkének kibővítésére és 170 000 Ft-ot a közvágóhídra. BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 210/1898. (okt. 31.)

[48] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 19/1900. (febr. 12.)

[49] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 214/1900. (szept. 27.) A regálékártalanítási kötvények eladása ekkor nem valósult meg, és a kötvényeket 1902. július 1-től más magyar államadóssági kötvényekre cserélték ki. BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 169/1902. (jún. 25.)

[50] A 7 000 000 koronás kölcsönként indult „nagy kölcsön" ügyiratait lásd BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-84-1902.

[51] LENKEI 1922. 60.

[52] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 49/1902. (márc. 20.)

[53] 1901. december 31-én a város adóssága 4 062 945,22 K volt, melyből 2 069 905,565 K-t tett ki a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank két nagy összegű kölcsöne, a többit pedig az ad pontban részletezett adósságok. BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-84-1902.

[54] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 41/1902. (márc. 10.)

ss STELCZ 2006. 49-51., 59.; PILKHOFFER 243-244.

[56] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 2/1901. (febr. 14.) PILKHOFFER 2004. 83.

[57] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 123/1906. (ápr. 23.) DANKÓ 1965. 175-177. PILKHOFFER 2004. 83-84.

[58] Horváth Antal (1848. szept. 8. Pécs – 1912. aug. 30. Pécs) ügyvéd, régész, szőlőnemesítő. 1897-től haláláig a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető (virilis) tagja.

[59] KRAFT 2000. 42., 48-54.

[60] PILKHOFFER 204. 71.

[61] PILKHOFFER 2004. 89., 91, 273., 277-280.

[62] PILKHOFFER 2004. 82-83. BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 209/1904. (okt. 17.) Pécs város szabályrendeleteinek levéltári gyűjteménye 69. sz.

[63] PILKHOFFER 2004. 84.

[64] PILKHOFFER 2004. 177-214.

[65] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 317/1902. (dec. 22.), 316/1903. (dec. 22.), 169/1906. (jún. 22.), 256/1906. (szept. 20.)

[66] ROMVÁRY 1982. 310-312. A Szentháromság szobor létesítésének iratait lásd BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-13.774-1911.

[67] KUBINSZKY 1998. 98-100. PILKHOFFER 2004. 229-234.

[68] MAJDÁN 1992. 35-41. MAJDÁN 1994. 209., 211-212., 218. MAJDÁN 1997. 101.

[69] MÉSZÁROS ms. 32-36., 41.

[70] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 127/1909. (ápr. 29.)

[71] MÉSZÁROS ms. 39.

[72] PILKHOFFER 2004. 65-66., 74-76.

[73] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 125/1902. (máj. 21.) Részletét idézi Pécs ezer éve 1996. 182-184.

[74] PILKHOFFER 2004. 75., 81., 155-156.

[75] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 94/1909. (máj. 17.)

[76] BML Pécs város „C" ügyosztályának iratai C-1388-1920.

[77] BML Pécs város térképtára 160. sz. Pécs város általános rendezési tervének iratait lásd BML Pécs város „F" ügyosztályának iratai F-34-51 624-1944.

[78] SZIRTES 1998. 15-30.

[79] Nendtvich Andor (1867. okt. 2. Pécs – 1951. máj. 6. Pécs) a pécsi jogakadémián végzett jogot. Díjtalan gyakornok a pécsi törvényszéknél 1890. jún. 10-től 1891. febr. 4-ig. 1891. február 3-án megbízott (helyettesített) másodaljegyzővé nevezte ki a főispán, szeptember 28-án véglegesítették. 1893. jún.19-én első aljegyzővé választotta a közgyűlés, 1896. dec. 23-tól helyettesített, majd 1897. jún. 3-tól véglegesített tanácsnok. 1898. ápr. 18-tól árvaszéki elnök és a polgármester helyettese. 1906. jún. 18-án polgármesterré választotta a közgyűlés és több mint 30 éven át állt a város élén. 1936. nov. 1-vel nyugdíjazták és a törvényhatósági bizottság örökös tagjává választották. 1908-ban királyi tanácsosi címmel tüntették ki.

[80] Zsolnay Miklós (1857. nov. 1. Pécs – 1922. febr. 25. Bécs) kerámiagyáros. 1902-től haláláig a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagja. 1909-1919 között a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A Mecsek Egyesület alapító tagja, 1906-1921 között alelnöke. A Nemzeti Casino és a Polgári Casino elnöke, a főrendiház örökös tagja. Az 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás egyik fő szervezője, amiért 1907. okt. 12-én Pécs város díszpolgárává választották. Az 1908. máj. 31-én felavatott francia emlékműért a Francia Köztársaság lovagkeresztjével tüntették ki.

[81] BML Pécs v. th. biz. kgy. jkv. 279/1912. (nov. 13.)