Cikkek

Sarlós István: Pécs mezőgazdasága az 1930-as években

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

127–144. p.

 

Sarlós István

Pécs mezőgazdasága az 1930-as években


Die Landwirtschaft von Pécs in den 1930-er Jahren

Agriculture of Pécs in the 1930’s



Célok és a felhasznált források

A tanulmány célja, hogy bemutassa a két világháború közötti időszakban Pécs város mezőgazdasági rendszerét. Az alapvető forrásnak a korszakban tartott 1934-35-ös nagy mezőgazdasági összeírást használtam. A birtokstruktúrára vonatkozó adatok kigyűjtésével és elemzésével elsősorban a mezőgazdaság állapotáról, életéről kaphatunk információkat, és ugyanez mondható el a művelési eszközökre is. A művelési ágak szerinti megoszlásból, valamint a termesztett növények és a tenyésztett állatok vizsgálatából az alapvető termékstruktúráról vonhatunk le következtetéseket. A mezőgazdasági statisztika legnagyobb hibáját már a korabeli szerkesztők is jelezték. Az adatszolgáltatás nem volt korrekt, az adatfelvételkor a gazdák eltitkolták bizonyos javaikat, különösen az állatok terén vallottak be kevesebbet a ténylegesnél. A korszakban tartott három népszámlálás (1920, 1930, 1941) adataiban a mezőgazdasági népesség alapvető változásainak irányát kerestem.

Pécs az első világháború után

A Magyarországgal 1918. november 13-án megkötött belgrádi fegyverszünet pontjainak értelmében a szerb csapatok decemberben bevonulnak Baranyába, és katonai kormányzást vezettek be a „meghódított” területen. A jugoszláv csapatok megszállása valójában a terület gazdasági kirablását is jelentette, az ipari üzemek berendezéseit, a szállítóeszközök, az állatállomány, a gépek jelentős részét elvitték. A Trianonban rögzített állapotok 1921. szeptembertől álltak fenn, Magyarország területileg ekkor lett újra szuverén állam, bár kisebb kiigazítások még ezek után is történtek. A városok jogi státuszát ekkor rendezték, és bizonyos mértékig racionalizálták a rendszert, valamint csökkentették az igazgatási apparátus nagyságát.[1] Délen a szerb csapatok távozása után újjászervezték Baranya vármegyét. A trianoni békediktátum a megye déli részét ugyan elszakította az országtól, de a veszteségek nem bontották meg a megye szerves egységét, a székhelye változatlanul Pécs maradt. A gazdaság újraindítását a régi alapokon könnyen megvalósították, ezért mind Baranya, mind Pécs viszonylag gyorsan kiheverte a háborús évek pusztításait.

Pécs lakossága és a mezőgazdaság

Az 1920-as években a város mezőgazdasága pótolta a háborús veszteségeket. A szántóföldi termelés helyreállítása egy önellátást biztosító alacsony szinten viszonylag gyorsan megoldható, és ugyanilyen gyorsan regenerálódik a szárnyasok állománya is. Az igazi problémát a nagyállatállomány hiányai jelentették, mert sem igaerejükre, sem a szervestrágya-mennyiségre nem lehetett számítani. A szarvasmarha- és a lóállomány regenerálódásához legalább tíz évre van szükség. Ugyanilyen helyzetben voltak a helyi gyümölcsösök is, mert az elpusztított fák helyére ültetett újaknak legalább öt évre van szükségük a termővé éréshez. A kiszállított mezőgazdasági gépállományt Baranyában az 1920-as évek közepétől a népszövetségi kölcsön biztosította tőkéből pótolták. A város mezőgazdasága az 1930-as évekre heverte ki teljes egészében a háborús pusztításokat.[2]

A két világháború közötti Magyarországon a mezőgazdaság adott munkát az emberek legnagyobb részének, és a legtöbb településen fő gazdasági ágazatnak számított. Országos szinten a mezőgazdaságból élők részaránya az 1920-as 55,8%-ról 1941-re 49,2%-ra csökkent. Pécsett is az országos tendencia érvényesült.


A mezőgazdaságból élők aránya Pécsen a korbeli népszámlálások alapján

Ev

Összlakosság (fő)

Mezőgazdaság (fő)

Arány (%)

1920

47556

2698

5,67

1930

61663

3284

5,33

1941

73000

2849

3,90


Az összlakosság és a mezőgazdasági népesség változásai a népszámlálások alapján

Ev

Összlakosság változása (%)

Mg-i népesség változása (%)

1920-30

129,66

121,72

1930-41

118,39

86,75

1920-41

153,50

105,60


A táblázatok adataiból látszik, hogy Pécs lakossága a két világháború között dinamikusa gyarapodott, 20 év alatt másfélszeresére nőtt. A mezőgazdaságból élőkre ugyanez nem mondható el. 1920 és 1930 között ugyan a létszámuk az abszolút számokat tekintve 21,72%-kal növekedett, de az arányuk minimálisan csökkent. Az 1920-as évek népességváltozása a mezőgazdaság szempontjából egyenletes bővülést mutat. Az 1930-as években azonban jelentősen megváltozott a helyzet.

Az összlakosság dinamikus bővülése mellett a mezőgazdaságból élők aránya abszolút számban és arányban is visszaesett. Az 1930-as adatokhoz viszonyítva a létszám 13,25%-kal esett vissza, ami a foglalkoztatottak arányában mindössze 3,9%-ot jelentett, ami már egy igazi ipari városra jellemző adat. A városban a győri program megindulása után az energiaigények kielégítésére felfuttatták a bányászatot. A szállítás és közlekedés javítása érdekében komoly infrastrukturális beruházások indultak a városban, és jelentős forrásokat fordítottak a pécsi laktanya átépítésével egybekötött bővítésre is. Az így megteremtett viszonylag jó kereseti lehetőséget biztosító új munkahelyek felszívták a családi gazdaságokban idénymunkát végző emberek nagy részét.

A város birtokstruktúrája

Egy terület mezőgazdaságának elsődleges meghatározó tényezője a birtokstruktúra. A statisztikai adatok elemzése során az adatok könnyebb kezelhetősége végett összevonásokat alkalmaztam a kategóriák között.[3] Az 5-10, a 10-20 és a 20-50 holdas csoportokat minden táblázatban összevontam egy 5-50 holdas kategóriává, mert a statisztika néhol ezt önkényesen megteszi. Ugyanezt tettem a két legfelső kategóriával is, így én csak 1000 hold feletti csoportot veszek, ezzel szemben az összeírásban egy 1000-3000 és egy 3000 hold feletti csoport található. Az összevonások után a következő kategóriákat hoztam létre: 1 holdnál kisebb szántó nélküli, 1 holdnál kisebb szántós, 1-5 holdas, 5-50 holdas, 50-100 holdas, 100-500 holdas, 500-1000 holdas és 1000 hold feletti.


A pécsi földbirtokok száma nagyságcsoportok szerint

Földbirtokok nagyságcsoportok szerint

A födlbirtokok száma (db)

Aránya(%)

1 holdnál kisebb szántó nélküli

2135

59,60

1 holdnál kisebb szántóval

292

8,15

1-5 holdas

941

26,27

5-50 holdas

204

5,70

50-100 holdas

4

0,11

100-500 holdas

4

0,11

500-1000 holdas

1

0,03

1000 holdnál nagyobb

1

0,03

Összesen

3582

100,00


A pécsi földbirtokok száma területük szerint

Földbirtokok nagyságcsoportok szerint

A földbirtokok területe (hold)

Aránya

(%)

1 holdnál kisebb szántó nélküli

730

6,14

1 holdnál kisebb szántóval

169

1,42

1-5 holdas

1897

15,97

5-50 holdas

2273

19,13

50-100 holdas

253

2,13

100-500 holdas

474

3,99

500-1000 holdas

596

5,02

1000 holdnál nagyobb

5489

46,20

Összesen

11881

100,00


A földbirtokok számát tekintve az első három kategória részaránya kiemelkedő. Ez egy tipikus pécsi városi sajátosság, ami részben az 1920. évi Nagyatádi-féle földreformnak a következménye.
[4] A városi nincstelenek nagy tömege igényelt földet Pécsett, de a felosztható terület korlátozott volta miatt a legtöbben csak egy házhelyet kaptak kerttel.[5] Ez a birtoktípus gyakorlatilag életképtelen, és a számuk folyamatosan csökken is, de 1935-re még mindig a gazdaságok 59,6%-a ilyen gazdaság volt. Ugyanilyen rossz helyzetben voltak az 1 holdnál kisebb, de szántóval rendelkező parasztok is, arányuk 8,2% volt. Az 1-5 holdas gazdák helyzete már valamivel kedvezőbbnek mondható. A Horthy-korszakban Magyarországon nagyjából 5 hold földre volt szükség egy parasztcsalád szűkös megélhetéséhez.[6] Az ország déli területein valamilyen helyi specialitást kihasználva ez már stabil életkörülményeket biztosíthatott, és Pécs az ilyen helyek közé tartozott. Az ebbe a csoportba tartozó 26,3 %-os részarány az egész korszakban stabilnak mondható. A földbirtokok 94%-a tartozott az 5 holdnál kisebb kategóriákba, e birtokon élők elsősorban önellátásra berendezkedő szegényparasztok voltak, akik számára a felemelkedés minden útja zárva volt. A kisbirtokok a város területének csak 23,5%- át tették ki.

A következő két kategóriába tartoznak azok a középbirtokok, amelyek elvileg a megélhetés felett már biztosítottak némi felesleget is tulajdonosaik számára, amellyel megjelenhettek a helyi piacon. A középbirtokosok két rétege 5,8 %-os részesedéssel bírt. Birtokaik területe elérte a város területének 21,3%-át.

A felső három kategóriába sorolhatjuk a tényleges nagybirtokokat. A 6 nagybirtok aránya mindössze 0,17%, de együttesen a város területének 55,2%-át tették ki. Különösen kirívó a legnagyobb, 5489 holdas városi birtok.

A földbirtokstruktúrát a szabad és a korlátozott forgalmú birtokok megoszlása szempontjából vizsgálva egy érdekes megfigyelést tehetünk. A szabad és kötött forgalmú földbirtokok aránya nagy egyenlőtlenséget mutat, mivel a városban található 3582 birtokból 98,7% a szabad forgalmúak közé tartozik. A szabad forgalmú földbirtokok elsősorban a kisebbek közül kerültek ki, mivel ezek az összterületnek csak a 43,4%-át foglalták el. A mindössze 48 darab korlátolt forgalmú birtok viszont egyértelműen nagyobb területű volt.

A földek művelési ágak szerinti megoszlás Pécsen

A birtokstruktúra mellett egy adott terület mezőgazdaságát legjobban a földek felhasználását bemutató művelési ágak szerinti felosztásból ismerhetjük meg. Pécs területének e megoszlása egy érdekes mezőgazdasággal rendelkező város képét mutatja.


Pécs területének megoszlása a művelési ágak szerint

Földbirtokok területe művelési ágak szerint

Terület (hold)

Aránya (%)

szántó

2386

20,08

kert

473

3,98

rét

1377

11,59

szőlő

1422

11,97

legelő

651

5,48

erdő

4208

35,42

nádas

2

0,02

földadó alá nem eső terület

1362

11,46

összesen

11881

100,00


Az utolsó kategóriának számító földadó alá nem eső területek (vagyis az utak és épületek területe) 11,5%-os részesedése nem mondható magasnak, a komoly iparral rendelkező településeken ez az arányszám a két világháború között elérte, sőt meghaladta a 20%-ot is. A ténylegesen beépített terület mindössze 230 hold volt, és az épületekhez tartozott további 237 hold udvar és szérűskert. A városi épületek összesen 467 holdat foglaltak el, ami figyelembe véve azt a tényt, hogy elvileg egy komoly iparral rendelkező városról van szó, soknak mondható. Pécs a két világháború között egy széttelepült város képét mutatta. Feltűnően alacsony még a szántóknak és a kerteknek az aránya. A 20%-nyi szántó a hasonló nagyságú magyarországi városok esetében közel ugyanekkora volt. Egy nagyváros szűkös területén nem volt célszerű a nagy területeket igénylő szántóföldi gabonatermesztést folytatni. A szántók alacsony részaránya elviekben egy modernebb kertgazdálkodást sejtető városképre utal, de ezt a kertek szintén alacsonynak mondható 4%-os aránya erősen megkérdőjelezi. Az öntözött kertek területe a városban mindössze 100 hold volt, ami kevés, és a piacra termelő kertek területe is csak 5 hold. A gyümölcsösök területe is mindössze 43 hold volt, amely elenyésző. Kertekként tartották nyilván a faiskolákat is, de ezek területe is mindössze 24 hold, és ebből is csak ötön termeltek piacra. A statisztikák adatfelvétele szerint a városi hetipiac nem számított piacnak. A kertek alacsony részesedéséből azonban nem szabad messzemenő következtetést levonni, ugyanis a 4. kategóriába tartozó szőlők aránya feltűnően magas, 12%. A magyarországi városok területének művelési áganként történő megosztását szemlélve megállapíthatjuk, hogy ez az adat ugyan magas, de nem kiemelkedő. Sopronnal és Székesfehérvárral közel azonos az arányszám, de olyan alföldi nagyvárosokban, mint Szeged vagy Debrecen is előnyben részesítették a szőlőket. Ennek magyarázata a korabeli társadalmi presztízsben és a jövedelem szerkezetében keresendő. Sok tulajdonos ugyanis azt állította magáról, hogy szőlősgazda, az adatfelvevőt meg nem érdekelte, hogy a gazda a szőlőtőkék között milyen egyéb haszonnövényeket termeszt, így nagyon sok pár szőlőtőkével rendelkező kertet nem a megfelelő kategóriába soroltak be.
[7] Pécsen a szőlőtermesztésnek nagy hagyományai voltak,[8] a Mecsek déli lejtőin a közeli Villányhoz hasonló mikroklíma alakult ki, ami kedvezett a szőlőnek.

Két további művelési ág meglepően magas arányszáma külön magyarázatra szorul. Egy komoly iparral rendelkező nagyváros esetében meglepően magas, 11,6% a rétek aránya. A város hegyi területein, ahol kiirtották az erdőket, általában réteket hoztak létre a városi nagyállattartás igényeinek kielégítésére. A rétek magoszlása kedvezett az állattenyésztésnek. Az 1377 hold területnek a harmada, 462 hold volt nedves-savanyú talajú rét, a másik kettőharmada, 915 hold jó minőségű száraz rét volt. A másik szembeötlően magas szám az erdők 35,4%-a. Pécs területének 1935-ben több mint egyharmad részét az erdők tették ki. A város tulajdonában lévő egyetlen nagybirtok több ezer hold erdőt jelentett, amely a Misina-tető jelentős részét foglalta magába. Az erdők megoszlása is jónak mondható, ugyanis nagyobb részük szálerdő volt, és csak egykilenced részük volt sarjerdő. Baranya megye legjobb minőségű fát adó erdői a Mecsek déli lejtőin találhatók (tölgyerdők).

A szabad forgalmú és a korlátolt forgalmú földbirtokok művelési ágak szerinti megoszlását figyelembe véve markáns különbség volt a

két csoport között. A szabad forgalmú, azaz a magántulajdonban lévő földeken a szántó, a kert, a rét és a szőlő a domináns művelési ág, ezzel szemben a korlátolt forgalmú földeken az erdők az uralkodóak.

A birtokstruktúra és a művelési ágak összevetése

Az 1934-35-ös mezőgazdasági összeírás utolsó kötete tartalmazza a művelési ágak táblázatát, szétbontva a birtokstruktúra szerint. Ez további lehetőséget ad a városi mezőgazdaság üzemeinek az elemzéséhez.


Az 1 hold alatti gazdaságok területe művelési áganként

Művelési ágak (hold)

1 hold alatti szántó nélküli

Aránya

1 hold alatti szántóval

Arány

szántó

0

-

101

66,4

kert

150

20,8

8

5,2

rét

43

6,0

3

1,9

szőlő

413

57,1

29

19,1

legelő

28

3,8

1

0,7

erdő

2

0,3

0

-

nádas

0

-

0

-

földadó alá nem eső

87

12,0

10

6,6

összesen

723

100,00

152

100,00


Az 1 hold alatti törpebirtokosi területek művelési ágait illetően három adat érdemel külön említést. A szántóval nem rendelkező gazdaságokban a várakozásoknak megfelelően magas a kertek és a szőlők részaránya. Az ilyen területen gazdálkodók számára az egyetlen megélhetést a városi piacra termelés jelentette. A városban található kertek területének több mint harmada, a szőlőknek több mint negyede ilyen törpebirtokos tulajdonában volt. Az 1 hold alatti szántóval rendelkező területeken irreálisan magas a szántó aránya (66,5%). Ekkora szántóterület még egy minimális önellátási szinten sem tudta biztosítani a tulajdonosok megélhetését, ennek ellenére erőltették a gabonatermesztést. A szőlők területe viszont ezzel szemben alacsonynak mondható.


Az 1-5, 5-50 és 50-100 k.holdas gazdaságok területe művelési áganként

Művelési ágak (hold)

1-5

hold

%

5-50

hold

%

50-100

hold

%

szántó

689

37,71

914

38,58

100

39,53

kert

109

5,97

106

4,47

48

18,97

rét

248

13,57

807

34,07

26

10,28

szőlő

631

34,54

291

12,28

26

10,28

legelő

39

2,13

84

3,55

4

1,58

erdő

14

0,77

13

0,55

0

-

nádas

2

0,11

0

-

0

-

földadó alá nem eső

95

5,20

154

6,50

49

19,37

összesen

1827

100,00

2369

100,00

253

100,00


Az 1-5 holdas gazdaságok területének megoszlásában a szántó, a szőlő és a rét aránya kiemelkedő. A szántók 37,7%-os, viszonylag magas aránya még mindig nehezen érthető, mivel ezek a területek sem biztosíthattak megélhetést a tulajdonosaiknak. A szőlő magas aránya mellett a városi átlag feletti a rét aránya a maga 13,6%-ával. Az 5-50 holdas kategóriában a rétek aránya és a szőlők aránya megcserélődik. A szántók 38,58%-a még mindig a legnagyobb, az ilyen méretű birtokon már tisztán szántóföldi növénytermesztésből is meg lehetett élni a korabeli viszonyok között. A rétek 34,7%-a kiemelkedő, ilyen területű gazdaságokban jellemzően állattartással foglalkoztak a két világháború között. A parasztgazdaságok üzemi adatainak elemzésével kialakított csoportok közül kettő típus lehetett a meghatározó Pécsen. Feltételezésünk szerint kisebb mértékben a dunántúli, piacra termelő, szarvasmarhára épített típus lehetett a jellemző, mivel a városban kevés volt a szarvasmarha. Nagyobb mértékben a piacra termelő sertéstartó gazdaságok lehettek a meghatározóak.
[9] Az 50-100 holdas kategóriában ismét jelentősen megváltoztak a művelési ágak arányszámai. A szántóföldek részaránya tovább nőtt, az 50 holdnál nagyobb területen már nagyüzemi keretek között jövedelmezően lehetett szántóföldi művelést folytatni. A rétek 10,28%-a még mindig magasnak mondható, ami azt mutatja, hogy még ebben a kategóriában is megérte az állattartásra szakosodni. Ebben a kategóriában kiemelkedő adat a 48 holdnyi kert közel 19%-os aránya. Pécsen ezek a területek képviselték a modern kertgazdálkodást, ugyanis a bolgár kertek és a gyümölcsös kertek is ide tartoztak. Ebben a kategóriában találhatunk utoljára viszonylag magas arányban, 10,3%-ban, szőlőket. A három legnagyobb kategóriába tartozó birtokméreten a szőlők részaránya nagyon visszaesik, a legnagyobb esetében már az 1%-ot sem éri el.


Az 100-500, 500-1000 holdas és 1000 hold feletti gazdaságok területe művelési áganként

Művelési ágak

100-500

hold

Arány

500-1000

hold

Arány

1000 h. feletti

Arány

szántó

224

47,26

146

24,54

212

3,86

kert

37

7,81

0

-

15

0,27

rét

106

22,36

50

8,40

94

1,71

szőlő

18

3,80

10

1,68

4

0,07

legelő

71

14,98

81

13,61

343

6,25

erdő

0

-

11

1,85

4168

75,95

nádas

0

-

0

-

0

-

f.adó alá nem eső

18

3,80

297

49,92

652

11,88

összesen

474

100,00

595

100,00

5488

100,00


A 100-500 holdas és az 500-1000 holdas gazdaságokban az extenzív, külterjes gazdálkodási forma dominálhatott, mivel itt a legnagyobb a legelők aránya. A 15%-nyi, illetve 13,6%-nyi legelő a nagyállattartás igényeit szolgálta ki. A legeltetett állatok statisztikája szerint csak 135 marhát találunk a 265 sertéssel szemben. Ebbe a két kategóriába tartozó birtokokon is jelentős volt az állattenyésztés, ugyanis a legelők mellett a
rétek aránya is jelentős. A külterjes gazdálkodást erősíti az a tény is, hogy magas volt a szántók aránya. Említést érdemel még az 595 holdas birtoknak a földadó alá nem eső 297 holdas része, amely aránytalanul nagy, az egész birtok 50%-a. Ez a terület magánkézben volt, és valószínűnek tartom, hogy az adó csökkentése miatt sorolták be a birtok majdnem felét a nem adózó kategóriába. A városban található egyetlen nagybirtok 5488 holdja a város tulajdonában volt. A területet 76%-ban erdő borította, ám az mindössze 17 954 aranykoronát jövedelmezett Pécsnek, amely - összevetve egyéb magyar városok adataival - nagyon alacsony jövedelem.

Az állattartás a városban

Az 1935. évi mezőgazdasági összeírás részletes képet ad Magyarország állatállományáról is. A szarvasmarha, a ló, a sertés és a juh esetében kor és nemek szerinti, valamint fajták szerinti bontásban is közli az állatok létszámát, de emellett még a szárnyasokról és az egyéb állatokról is van egy kimutatás. A város juhállományáról rögzített statisztikai adatok mindössze 2 darabról szólnak, ami egy hihetetlen szám, valószínűleg az adatfelvétel hibás, ezért ezen állatfaj részletesebb elemzésétől eltekintek. Az egyéb állatok és a szárnyasok összesítéséről sem kívánok részletesebben szólni, mivel feltűnően kevés a bevallott állomány, és ezekről már a statisztika kiadásakor is megjegyezték, hogy pontatlanok.


A szarvasmarha-állomány Pécsen 1935-ben

Szarvasmarha

db

Arány (%)

Kor és nemek szerint

összes bika

21

5,33

összes ökör

2

0,51

összes tehén

373

94,67

összesen

394

100,00

Fajták szerint

magyar erdélyi

72

18,18

szimmentáli

26

6,57

egyéb piros-tarka

268

67,68

másféle nyugati

5

1,26

egyéb

25

6,31

bivaly

0

-

összesen

396

100,00


Pécsen 1935-ben 396 szarvasmarhát írtak össze. A város lélekszá- mát figyelembe véve ez nem tekinthető magas számnak, de az állomány kor és nemek szerinti megoszlása nagyon beszédes. Az állatok 80%-a, azaz 317 a fejőstehén, és ehhez jön még további 53 üsző, vagyis a pécsi szarvasmarhák tetemes részét a tejéért tartották. A maradék állományt 21 bika és mindössze 2 ökör képezi. Az ökrök szinte elhanyagolhatóan alacsony száma azt jelenti, hogy a városi gazdaságok többségében már nem a hagyományos igaerőt képező ökröt részesítették előnyben. A fajtamegoszlás is a korra jellemző képet mutat. Az őshonosnak mondható magyar erdélyi fajtát mindössze 72 példány képviseli, amely az állomány 18,2%-a. A nagyobb részt már a jól tejelő nyugati fajták tették ki. A város tejjel történő ellátására azonban 373 tehén biztosan nem volt képes, ezért valószínűsíthető, hogy a városi piacot a környékbeli tejet termelő gazdaságok látták el. Ugyanezek a gazdaságok vehették fel a városi szarvasmarha szaporulatának hímnemű részét, mivel azok szinte teljesen hiányoznak Pécsről.


A pécsi lóállomány 1935-ben

Ló db

Arány (%)

Kor és nemek szerint

összes mén

15

1,25

összes herélt

746

62,17

összes kanca

439

36,58

összesen

1200

100,00

Fajták szerint

angol telivér

13

1,08

nonius

182

15,17

angol félvér

291

24,25

arab telivér

0

-

lipizzai

25

2,08

arab fajta

11

0,92

egyéb melegvérű

405

33,75

hidegvérű

273

22,75

összesen

1200

100,00


A pécsi szarvasmarha-állomány nagyságához mérten meglepően magas a lovak száma. Első ránézésre kettő adat emelkedik ki a számsorból. A herélt lovak 62,2%-os aránya igen magas, de ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Pécsett mindössze 2 ökör volt, akkor tudhatjuk, hogy igaerőként a sokkal gyorsabb, és könnyebben kezelhető lovakat használták. A másik kiemelkedő adat a 439 darab kanca, amely az 1200 darabos állomány 36,6%-át teszi ki. Az adatsor figyelmesebb vizsgálata után egy érdekes megállapítást tehetünk. 1935-ben Pécsen nem volt egyetlen csikó sem, mivel sem szopós mén, sem szopós kanca nincs az összeírásban, és a 3 év alattiak száma is összesen 19 darab, ami hihetetlenül kevés. Itt valószínűleg hiba van a statisztikában, mivel az adatfelvétel során a gazdák valószínűleg a fiatal állomány szinte teljes egészét letagadták. Az összeírt lovak fajtamegoszlását vizsgálva is az állapítható meg, hogy elsősorban igaerőként használható, gyengébb minőségű és igénytelenebb fajták vannak többségben. A drágán tartható és érzékenyebb angol telivér, lipicai és az arab fajták állománya összesen 49 darab. A 15,2%-ot kitevő őshonos magyar fajtának tartott nonius, valamint a 24,3%-ban jelen lévő nonius és angol telivér keresztezésével létrehozott angol félvér viszonylag igénytelen tartásáról és jó igavonó képességéről vált híressé. A pécsi lovak legnagyobb részét (33,8%) a fajtára meghatározhatatlan, egyéb melegvérű kategóriába tartozók tették ki, mindemellett még 273 hidegvérű egyedet is összeírtak.


A pécsi sertésállomány 1935-ben

Sertés

db

Arány

Nemek szerint

összes süldő

2710

65,30

összes tenyész

149

3,59

hízó

1291

31,11

összesen

4150

100,00

Fajták szerint

zsírsertés

2437

58,72

hússertés

1713

41,28

összesen

4150

100,00


A városi lakosság hússal való ellátásában a sertés is jelentős szerepet játszott. A 4150 darabos városi állomány legkisebb részét a tenyészállatok tették ki. A legnagyobb részt a hízók képezték, 1291 darab, azaz az állomány 31,1%-a tartozott ide. Ez az abszolút szám egy ilyen nagyságú város esetében mint Pécs, alacsonynak mondható. A süldők létszáma és megoszlása azt mutatja, hogy a városban a sertéstartás stabil alapokon nyugodott, és valószínűleg az adatfelvétel is
korrekt volt. A fajták szerinti megoszlás a városi lakosság relatíve egészségtelen húsfogyasztását tükrözi, hiszen az állomány 58,5%-át a zsírsertések tették ki, azaz az őshonos magyar mangalica.[10] A nagyobb értéket képviselő hússertések arányszáma csak 41,5% volt.

Gyümölcsfa-állomány Pécsen

A gyümölcsfákról felvett adatok sokkal pontosabbak, mint az állatösz- szeírás eredményei, ugyanis a fákat ténylegesen megszámolták az adatfelvétel során. Az összeírásban elkülönítették a gyümölcsösökben álló fákat. Az összes gyümölcsfa és a gyümölcsösökbeli fák arányát figyelembe véve nincsenek kiemelkedő aránybeli eltérések a kettő adatsor között.


A gyümölcsfák Pécsen

Fajta

Összesen

Gyümölcsösben

db

Arány (%)

db

Arány (%)

alma

11735

6,78

419

6,24

körte

12191

7,04

541

8,05

birs

2120

1,23

53

0,79

naspolya

580

0,34

29

0,43

cseresznye

8657

5,00

291

4,33

meggy

9452

5,46

202

3,01

őszibarack

78387

45,29

3377

50,25

kajszibarack

12194

7,05

342

5,09

magvaváló szilva

16170

9,34

611

9,09

más szilva

2944

1,70

54

0,80

ringló

2336

1,35

86

1,28

dió

8237

4,76

371

5,52

mogyoró

727

0,42

103

1,53

mandula

4859

2,81

213

3,17

gesztenye

750

0,43

5

0,07

eper

1683

0,97

14

0,21

egyéb

38

0,02

9

0,13

összesen

173060

100,00

6720

100,00


A város korabeli gyümölcsfaállománya hűen tükrözte Pécs éghajlati adottságait, a meleg, napos időt igénylő fajták voltak többségben. Különösen magas az őszibarack aránya, a 173 060 fából 78 387 őszibarack (45,3%). Ez a szám egyben tökéletesen jellemzi is a városi gyümölcstermesztést. Az őszibarack talán a legkényesebb a Magyarországon termesztett gyümölcsök közül. A fertőzésekre kiemelten érzékeny, a kártevők elsődleges célpontja és a hosszabb hideget is nehezen viseli, és mindemellett folyamatos gondozást is igényel. A nagybani őszibarack-termesztés sok járulékos költséggel jár, nagy szakértelmet és rengeteg munkát igényel.

A másik, országos szinten kiemelkedő fafaj a mandula. Részaránya mindössze 2,8%, ami 4859 egyedet jelentett. A mandula alapjában véve a magyar viszonyok között már nem teremhet meg, elterjedésének északi határa Horvátországban van, a Villányi-hegység és a Mecsek napsütötte déli lejtőinek speciális mikroklímája azonban lehetővé teszi akár nagyüzemi termesztését is ezeken a területeken.

A meleg mikroklíma sajátosságát tükrözi az almafák és körtefák egy máshoz viszonyított aránya is. Magyarország többi régiójában az alma mindig előnyben volt a körtével szemben, de ez Pécsen fordítva van. A körte 7%-os aránya országos szinten nagynak mondható.

A mezőgazdasági gépek

Egy térség mezőgazdaságának állapotát, korszerűségét legkönnyebben az ott található mezőgazdasági gépek állományával jellemezhetjük. A mezőgazdasági statisztika is fontos szerepet tulajdonított a technikai felszereltségnek, hiszen külön táblázatot szentelt a gépállomány összeírására.


A mezőgazdasági gépek Pécsett 1935-ben

Mezőgazdasági gépek

db

(%)

Erőgépek

motoros erőgép

16

80,00

kerekes traktor

2

10,00

lánctalpas traktor

0

-

járgány

2

10,00

erőgépek összesen

20

100,00

Motoros mezőgazdasági munkagépek

motoreke

0

-

traktor és billenőeke

2

6,67

cséplőgép

8

26,67

egyéb motoros mezőgazdasági gép

20

66,67

motoros mezőg.i munkagépek összesen

30

100,00

Emberi vagy állati erővel hajtott mezőgazdasági munkagépek

eke

219

26,71

borona

156

19,02

henger

60

7,32

trágyázó

2

0,24

vető- és ültető

59

7,20

kapáló

61

7,44

arató- és terménybetakarító

25

3,05

cséplő- tisztító- és osztályozó

14

1,71

takarmány-előkészítő

224

27,32

összesen

820

100,00

Egyéb gépek

tejgazdasági

2

0,05

borgazdasági

3619

97,63

gyümölcsgazdasági

86

2,32

keltető

0

-

összesen

3707

100,00


A statisztikai felmérés során négy gépkategóriát hoztak létre. Az elsőbe az erőgépeket sorolták. Az 1930-as években a benzinmotorok elterjedésével kezdtek áttérni az állati erőről a gépesítésre, de ez Magyarországon 1935-ben még nagyon gyerekcipőben járt. A drágán beszerezhető erőgépeket egy átlagos gazdálkodó nem tudta megfizetni, és a kezelésükhöz szükséges szakértelem, valamint a megfelelő szervízhálózat hiánya is hátráltatta elterjedésüket. Összesen 20 darab ilyen célú gépet írtak össze, amely a teljes gépparknak csak a 2,3%-a.

A második kategóriába a motoros mezőgazdasági munkagépek tartoztak. Ezekről pontosan ugyanazt mondhatjuk el, mint az előző kategóriáról. További hátráltató tényezőt jelentett a méretgazdaságosság kérdése. A kisbirtokosok számára egyszerűen nem érte meg egy drága motoros mezőgazdasági gép, mert nem tudták kihasználni. A felsorolt gátló tényezők ellenére 30 darab ebbe a kategóriába tartozó gépet is összeírtak Pécsen, ez a teljes állomány 3,5%-a.[11]

A harmadik kategóriába az emberi vagy állati erővel hajtott mezőgazdasági munkagépeket sorolták be, ide tartozott a legtöbb gép. A város állatállományában található különösen sok igavonásra alkalmas ló elsősorban ezzel magyarázható. A gépek közül három típusnak nagy a száma. A 219 eke, amely a gépek 25,2%-a, és a 156 borona, amely a gépek 17,9%-a, még nem meglepő, ugyanis a városban nem elhanyagolható mennyiségű a szántóterületek nagysága. A 224 takarmány-előkészítő gép, amely a teljes állomány 25,7%-át teszi ki, a városban lévő nagyállatállomány igényeivel magyarázható. A mezőgazdaság nagy idénymunkás igényét jelzi, hogy a betakarításkor használható gépek nagyon kicsi számban voltak jelen a városban. Arató- és terménybetakarító-gép mindössze 25, cséplő-, tisztító-és osztályozógép pedig még ennél is kevesebb, csak 14 darab volt. Ez is azt mutatja, hogy az 1930-as években a város mezőgazdasága elsősorban nem piacra termelt. A kézi erővel végzett termény-betakarítás és cséplés ugyan olcsóbb volt az adott körülmények között, de sokkal rosszabb minőséget eredményezett, és az így keletkező termékeket már nem lehetett nagyobb piacra vinni. A pécsi mezőgazdaság technikai problémáira utal a trágyázó gépek hiánya is. A 2 darab ilyen típusú gép azt jelzi, hogy a talajerő-visszapótlásra kevés figyelmet fordítottak a helyi gazdák. Kétségtelen, hogy ezt is meg lehetett oldani kézi erővel, de ez sokkal nehézkesebb volt, továbbá műtrágyát szakszerűen kiszórni csak gép segítségével lehetett, ezért ezt a technikai újítást is jelentősen korlátozta a megfelelő eszközök hiánya.[12]

A negyedik kategóriába tartozó egyéb gépeket kivettem a szorosan vett mezőgazdasági gépek közül, ugyanis itt írtak össze minden, az előző három kategóriába be nem sorolható gépet. Az egyéb gépek között óriási aránytalanság látható a létrehozott négy alkategória között. A tejgazdasági-, borgazdasági-, gyümölcsgazdasági- és keltetőgépek közül a borgazdaságiak aránya kiemelkedő, a 3707 egyéb gép közül 3619-et (azaz 97,6%-ot), soroltak be a borgazdaságiak közé. Ez két okkal magyarázható. A városban nagyon magas, 12% a szőlők aránya, és minden magára adó szőlősgazda tartott otthon prést, és ezek értéküktől és minőségüktől függetlenül bekerültek a statisztikába, amelyek óriási torzítást vittek a táblázatokba. A város fejlett gyümölcstermesztésére utal a 86 gyümölcsgazdasági gép léte. A magasnak mondható tejelő-tehén állományhoz képest meglepően alacsony a tejgazdasági gépek száma, mindössze 2 darab. Valószínűleg az állatok jelentős részét magángazdaságoknál tartották.

A következtetések összegzése

A magyar történelemnek csupán egy speciális időpillanata az 1930-as évek, de Magyarország gazdasági struktúrájában ekkor alapvető változások mentek végbe. A vidéki nagyvárosok mezőgazdasága fokozatosan visszaszorult az iparral szemben. Az 1930-as évek magyarországi mezőgazdaságát egy érdekes kétarcúság jellemezte.[13] A modern mezőgazdaság kialakításának igénye már megjelent, de az átalakításhoz sem az anyagi feltételek, sem a történelmi helyzet nem volt megfelelő. Folyamatosan félmegoldások születtek, amelyeknek következtében a hagyományos formák és a modern gazdálkodásnak egy érdekes elegye született meg, amely azonban nem jelentett hosszú távú növekedési pályát. A birtokstruktúráról és a termékszerkezetről talált adatokból kialakított képből egyértelműen látszik, hogy Pécs mezőgazdasága a két világháború között követte az országos trendeket. A város elhelyezkedéséből következően sok helyi specialitással rendelkezett, amelyeket kihasználva könnyebben tudta átvészelni a kritikus időszakokat. A második világháború pusztításai után pedig Pécs mezőgazdasága ugyanonnan kezdhette, ahol 1921-ben volt, azzal a különbséggel, hogy 1945 után már a hivatalos állami politika inkább az ipar fejlesztését erőltette.

Irodalom

GUNST 1970 = Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés története Magyarországon 1920-1938. Budapest, 1970.

GUNST 1996 = Gunst Péter: Magyarország gazdaságtörténete (19141989). Budapest, 1996.

KAPOSI 2002 = Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 17002000. Budapest-Pécs, 2002.

KAPOSI 2006 = Kaposi Zoltán: Pécs gazdasági fejlődése 1867-2000. Pécs, 2006.

MAKKAI 1961 = Makkai László: A magyar városfejlődés történetének vázlata. Vidéki városaink. Budapest, 1961.

MOSSE 1927 = Mosse, Rudolf: Magyarország ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi cím és névtára. Budapest, 1927.

ORMOS 1998 = Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában (1914-1945). Debrecen, 1998.

TÓTH 1980 = Tóth Tibor: Ellentét vagy kölcsönösség? Budapest, 1980.

TÓTH 1987 = Tóth Tibor: A magyar mezőgazdaság struktúrája az 1930-as években. Budapest, 1987.

Források, dokumentumok

Az 1920. évi népszámlálás. 1. rész. A népesség főbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 69. kötet, Bp., 1923.

Az 1930. évi népszámlálás. 1. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 83. kötet, Bp., 1932.

Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. I. Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 99. kötet, Bp., 1936.

Magyarország állatállománya, gazdasági gépfelszerelése és gyümölcsfaállománya az 1935. évben. Törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 101. kötet, Bp., 1936.

Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben törvényhatóságok és községek (városok) szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 105. kötet, Bp., 1938.

Az 1941. évi népszámlálás. A népesség nemzetiség szerint községenkint és törvényhatóságonkint. /Ideiglenes eredmények./ Statisztikai kéziratos közlemények. Bp., 1944.

Az 1941. évi népszámlálás. 1. Foglalkozási adatok községek szerint. Bp., 1975.

Jegyzetek


[1] ORMOS 1998. 102.

[2] KAPOSI 2002. 263.

[3] Az 1935. évi mezőgazdasági összeírás a katasztrális holdat használja (1 kat. hold = 1597 négyszögöl), a tanulmányban szereplő minden „hold” megnevezés értelemszerűen katasztrális holdként értelmezendő.

[4] KAPOSI 2006. 153.

[5] KAPOSI 2002. 286.

[6] Természetesen ez tájegységenként jelentősen eltérhetett, 5 hold hozzávetőleges átlagnak tekinthető.

[7] GUNST 1970. 132.

[8] KAPOSI 2006. 42. A pécsi hagyományok ellenére a két világháború közötti időben a villányi szőlőtermesztés egyre jelentősebb pozíciókat szerzett, szemben a pécsi borvidékkel.

[9] TÓTH 1987. 132.

[10] Tegyük hozzá, hogy a legújabb kutatások kiderítették, hogy a mangalica sertés egyes részei, így például a tokaszalonnája viszonylag sok telítetlen zsírsavat tartalmaz.

[11] KAPOSI 2002. 297.

[12] KAPOSI 2002. 297.

[13] GUNST 1970. 82.