Cikkek

Visy Zsolt: Újabb adatok a pécsi vár építéstörténetéhez

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 19.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2007.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-1-8

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Pilkhoffer Mónika

35–58. p.


Visy Zsolt


Újabb adatok a pécsi vár építéstörténetéhez[1]


Neuere Angaben zur Baugeschichte der Burg zu Pécs

New Data Concerning the History of Building the Castle of Pécs





A pécsi vár kutatása ugyan hosszú múltra tekint vissza, ám mégsem mondható el, hogy építéstörténetét hiánytalanul ismernénk.[2] Több évszázadra kiterjedő fokozatos kiépítése a korábbi részletek részleges átalakításával, elfedésével járt. A török hódoltság idején ugyan karban tartották, de csak a hadászatilag fontos részeket, templomai és palotái egyre jobban pusztultak. Az 1664-es[3] és az 1686-os ostrom[4] jelentős károkat okozott a várban, északkeleti és délkeleti sarkán várfal és torony omlott le. A török kiűzése után a 18. század második feléig nem sok változás történt, de ekkor nagyobb építkezés kezdődött. A székesegyház délkeleti tornyától délre nagyrészt még álló épület – talán a 16. század elején épült egykori Szatmári-palota – helyén megindított építkezés során azonban előkerült az ép állapotú Szt. Péter és Pál sírkamra,[5] így a püspöki levéltárat[6] kissé keletebbre építették meg úgy, hogy a várfal csaknem pontosan az épület tengelyébe esett. A feltételesen a Szatmári-palotával azonosítható épületet ugyan elbontották, de az előkerült sírkamrát gondosan megőrizték, ami a keresztény hagyományok és a műemlékek iránti magas fokú tiszteletre vall. A vár déli falát és kapuját a 19. század elején bontották le, hogy a székesegyház előtere kiszabaduljon és szervesen kapcsolódjék Pécs belvárosához.

A vár részben lebontott vagy eltemetett maradványainak a kutatása a sűrű beépítettség és az intenzív használat következtében csak szigetszerűen történt, és csak részleges eredményekkel járhatott. Az első eredményeket és leleteket a Péter és Pál sírkamra 20. század eleji modern restaurálása hozta, ekkor ugyanis előkerült a Szatmári-palota nyugati zárófala.[7] Később a barbakán környékének, majd a székesegyháztól északra fekvő területnek a kutatása hozott gazdag eredményeket. Ezek és az egyéb szórványos kutatások lehetővé tették a pécsi vár építéstörténetének eddig legteljesebb és legpontosabb felvázolását.[8]

1999-ben megkezdődött a megelőző régészeti feltárás a Péter és Pál sírkamra szükségessé vált újabb restaurálásának előkészítése kapcsán. A feltárás többszörös területbővítéssel végül kelet felé egészen a püspöki levéltár épületéig, dél felé pedig a támfalig terjedt ki.[9] A kutatások 2005 elejéig három újabb sírkamrát eredményeztek: V., XIX. és a XX. Ezek közül az V. egy kis faldarabja révén már 1913 óta ismert volt, számot is kapott, de nagyságára, oktogonális formájára és kivételes épségére csak a friss ásatások során derült fény.[10] Nem utolsó sorban ezek a kutatási eredmények is hozzájárultak 2000-ben a pécsi ókeresztény temető világörökségi helyszínként való elismertetéséhez és oda való felvételéhez.[11] A világörökségi rang egyrészt új kötelezettségeket rótt a fenntartókra és az érintett tudományos szervezetekre, másrészt viszont újabb távlatokat nyitott meg a kutatás és a kulturális hasznosítás előtt. Pécs a világörökségi helyszín idegenforgalmi fejlesztésére és kulturális hasznosítására pályázatot készített, ami 2004-ben elnyerte az Európai Unió támogatását. Ennek eredményeként sor kerülhet a korábban feltárt, de visszatemetett cella septichora és közvetlen környékének ismételt feltárására és több, korábban feltárt és részben restaurált sírkamra ezzel közös védőépületben való bemutatására. A Janus Pannonius Múzeum feltárása 2005. április 25-én kezdődött és 2006 elején fejeződik be.[12]

Mind az 1999-2005 közötti, mind pedig a 2005-ben kezdett kutatások során számos középkori, törökkori és újkori emlék került elő, egyebek mellett a pécsi vár különböző falszakaszai és maradványai, amelyek fontos adatokat szolgáltatnak a vár építéstörténetéhez, és részben módosítják az eddig kialakult képet. A terület középkori történetére vonatkozóan azonban meglepő új eredmény köszönhető annak a talajradarral végzett geofizikai méréssorozatnak is, amelyet az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet munkatársai végeztek 2005 elején a kijelölt kutatási területen és a székesegyház előtti téren.[13] Igen jelentősek az ásatások során feltárt középkori emlékek is, amelyek egy része a középkori várhoz tartozott. Többek között sikerült pontosan meghatározni a vár délkeleti sarkát és az ide csatlakozó egykori rondella helyzetét az őket övező árkokkal együtt. Mivel azonban ennek a dolgozatnak a tárgya a Püspökvár korai időszaka, a Püspöki Levéltár és a Várplébánia alatt feltárt későbbi maradványokkal csak annyiban foglalkozom, amennyiben azt az összefüggések megkívánják. A tanulmány alapját a talajradar-vizsgálatok elemzése és az azokból levonható következtetések alkotják.[14]

A székesegyház déli oldalán lévő terület jelenleg beépítetlen, amelyen azonban az 1690-ben készült tollrajz[15] szerint (1. ábra) a vár falán belül épületek is álltak. A legnagyobb ezek közül a talán Szatmári palotaként azonosítható nagy épület a tér keleti szélén, amely feltűnik de Haüy (2. ábra) és Hermanng (3. ábra) helyszínrajzán is.[16] Jól látható, hogy a székesegyház délkeleti tornyától induló épület dél felé még tovább terjedt, majd de Haüy szerint derékszögben nyugat felé fordult, ámbár ennek a szárnynak már csak egyik, az északi fala látható alaprajzán. A külső várfalon nyitott déli kapu a négyzetes kaputoronnyal szerepel mindhárom rajzon, de Haüy és az 1690-es felvételen azonban tőle északra egy csaknem pontosan ennek megfelelő másik épület is, amelynek a nyugati oldalához a belső várfal egyik vonala csatlakozik, északkeleti sarkához pedig az imént említett épület nyugatra forduló északi fala. Gosztonyi Gyula a nyugati oldalon lévő falakban egy belső, kelet-nyugati irányú falszorost, és egyben a vár középkori bejáratát ismerte föl (4. ábra)[17], a keleti oldalra pedig – talán a tollrajz alapján – egy olyan épületet helyezett (5. ábra)[18], ami nézetem szerint a törökkori beépítés kissé bizonytalan kiszerkesztése. A várkapu vonalában lévő belső épülettől északra, részben azzal egybeépítve, további épületek álltak, amelyeket mindhárom idézett és bemutatott helyszínrajz ábrázol valamilyen módon, de alaprajzilag értelmezhetetlenül. A püspöki palota ma használatos főbejárata a középkorban falszoros volt, ami azonban kelet felé még tovább is terjedt. A mai bejárat előtt de Haüy egy négyzetes alaprajzot tüntet fel, ami minden bizonnyal megfelel az 1690-es tollrajz ugyanitt ábrázolt tornyának. Ezt a tornyot később lebontották a palota keleti falsíkjáig.[19]

A tér északnyugati részén a korabeli alaprajzok egy olyan átjárót jeleznek a székesegyház és a palota között, amely a délnyugati torony szélességében, annak nyugati meghosszabbításaként biztosított összeköttetést a két épület között, de egyben észak-déli irányú átjárást is lehetővé tett a térről a székesegyház nyugati kapuja elé. Ennek az épületnek a déli oldalán nyilvánvalóan hozzátartozó, kelet-nyugati irányú falat is ábrázol de Haüy, ami egészen a torony keleti széléig tart, és amely északnak fordulva becsatlakozik székesegyház tömbjébe. Ugyanezt Hermanng pontosabban, de a részben elbontott részletek miatt csak hiányosan tüntette föl alaprajzán. Gosztonyi[20] az 1922-ben talált[21] oszlopsor és az őket övező, a püspöki palota faláig terjedő téglaburkolat egyik értelmezéseként felvetette, hogy itt esetleg egy római kori bazilika állt. Egy lehetséges templom maradványairól Henszlmann Imre is beszámolt.[22]

Ezek előrebocsátása után nézzük meg a bazilika déli oldalán jelenleg lekövezett területről készített radarfelvételeket! (6-7. ábra) A felmérés pontos kiterjedése a következő: északon a székesegyház előtti lépcsősor alsó széle, nyugaton a püspöki palota falsíkja, itt azonban észak felé részben a cella trichora fölé is kiterjed. Délen a lépcsősor fölső szegélye, keleten pedig a plébánia nyugati falsíkja. Kimaradt a felmérésből a két támfal keletről és nyugatról benyúló sávja, a tér északkeleti sarkában lévő ásatási terület, a déli oldalon pedig az újságárusító kioszk. Az alkalmazott technika[23] lehetővé teszi a rétegfelvételezést, így összesen hat felvétel látható. Az egyes felvételek érzékelési szintje a felszíntől számított 30, 50, 70, 100, 150 és 200 cm volt. A föld alatt megbúvó alapfalakat, üregeket a mérőeszköz a másként visszaverődő radarhullámok anomáliáiban érzékeli, amelyek eltérő színárnyalatban mutatkoznak meg a térképszerű ábrán. A világos vagy világosabb foltok, sávok erősebben reflektáló, feltehetően köves rétegekre, falakra utalnak.

Bár a két fölső szintet ábrázoló ábra a felszíni rétegekben felhalmozódó törmelék miatt kissé tarka képet mutat, a lentebbi szintekkel összevetve már itt is fel lehet ismerni bizonyos szabályos sávokat, amelyek részben a felszínt csaknem elérő falmaradványokra utalnak. A sötétebb sávok közművezeték árkok, de ugyanígy lehet értelmezni azt az 50 és 70 cm-es felvételen jól látható világos sávot is, amely az egész területet átszeli a püspöki palota bejáratától a plébánia alatti kocsiátjáróig. A két fölső szint ábrája jelez továbbá egy modern közműárkot a püspöki palota előtt észak-déli irányban, egy másikat pedig a tér közepe táján, ugyancsak nagyjából ilyen irányban. Az 1922-ben ásott csatorna árka igen mélyre lenyúlik, mert a cella trichorától elinduló, és a székesegyház délnyugati sarkánál délkeleti irányt vevő, majd a tér közepén ismét délnek forduló nyomvonala[24] még 200 cm mélyen is tisztán kivehető.

A vizsgált területen két feltárt sírkamra van. A II. sírkamrát Gosztonyi Gyula tárta föl déli szélén.[25] Az ábrákon a középvonaltól kissé keletre látható nagyon világos folt e sírkamra beton védőhéjazatára utal. A másik a VI. sírkamra, amelyet Szőnyi Ottó és Möller István tárt föl 1922-ben a nyugati balusztrádfal keleti végénél.[26] A dongaboltozatú kripta belsejében nincs föld. Mivel a felszín alatt 4 méterrel fekszik, a radarképeken nem látszik, csak a fölötte kiásott és visszatöltött föld sötét foltja, és talán a hozzá vezető akna betonlapja.

A felmérés szinte minden lapján megfigyelhető egy szabályos derékszögű rendszerbe illeszkedő, az egész térre kiterjedő falrendszer, amely minden kétséget kizáróan középkori eredetű. Korábbi nem lehet, mert tájolása megegyezik a székesegyház tájolásával, de későbbi sem, mert a törökkor végi ábrázolásokon már csak maradványai voltak meg.

Elsőként azt a párhuzamos falrendszert kell megvizsgálni, amely a székesegyház délkeleti tornyától indul dél felé, majd a tér délkeleti sarkában derékszögben nyugatra fordul, és csaknem a tér túlsó széléig követhető a -70 cm-től lefelé mért radarképeken. Ez természetesen nem más, mint a Szatmári-palotának[27] tartott épület északi vége, amelyet a fentebb bemutatott korabeli ábrázolások is feltüntetnek. A tér északkeleti sarkában régészetileg is sikerült feltárni ezeket a falakat. A külső (keleti) a torony külső szélétől indult, iránya alapján azt csak érintette, majd áthaladt az V. sírkamra fölött (8. ábra)[28], valamint a XIX. és a XX. sírkamrák mellett, illetve fölött[29] (9. ábra). A fal a radarképen világos sávként folytatódik előbb déli, majd nyugati irányban. Eszerint a fal észak-déli teljes hossza mintegy 46 m, kelet-nyugati, feltehetően nem teljes hossza mintegy 57 m. A fal szélessége a XIX. sírkamránál mérve 215-220 cm, megmaradt alapfala azon a helyen 409 cm magas volt. Alapozási mélysége itt 158,33 m B. f., ez azonban az észak felé emelkedő terepszintnek megfelelően fokozatosan emelkedett. Ezzel mindvégig párhuzamosan halad egy másik fal, amelyet már Szőnyi Ottó és Möller István észlelt 1913-ban az I. sírkamra védőfolyosójának megújítása során,[30] és ismételten előkerült 2005-ben. A 170 cm széles alapfal 390 cm magasan maradt meg.[31] Ez a fal is folytatódik a radarfelmérésen déli irányban, a toronytól számított mintegy 37 m hosszan. Itt nyugatra fordul és mintegy 46 m hosszan követhető ebben az irányban. A két fal közötti távolság a feltárt részen 7,60 m, a déli oldalon a radarkép szerint mintegy 6,6 m. Az építmény belső osztófalai ugyan nem látszanak, de semmiképpen sem folyosóként, hanem szélessége alapján boltozott, tagolt épületként kell elképzelnünk. Csupán egyetlen helyiség különíthető el benne, a déli oldal nyugati részén. Ennek a helyiségnek a belvilága keletnyugati irányban mintegy 10 m volt a radarkép szerint. A helyiségen túl még mindkét fal követhető néhány méteren, de utána bizonytalanná válnak. A belső fal ugyan lehet, hogy folytatódott még nyugat felé, ezt azonban nem lehet látni egy feltehetően később a nyomvonalában emelt fal miatt, a külső pedig egy sötét folt szélén megszűnik. Alább látni fogjuk, hogy a kettős fallal jelzett épület nem ért véget ezen a helyen, hanem észak felé fordulva a székesegyház nyugati végéhez csatlakozva egy zárt teret alkotott.

Ez az L-alakú épületrész szerepel de Haüy helyszínrajzán a tér keleti és déli oldalán, aki azonban délen már csupán a belső falat látta. Feltüntette viszont a mintegy 10 x 6,6 méteres helyiséget, ami tehát így teljes bizonyítást nyert. Ehhez a helyiséghez nyugat felől egy fal csatlakozik mind de Haüy rajzán, mind a radarképen (-70, -100 cm). De Haüy felmérésén a kis, félkör alakú kitüremkedések talán bástyákra utalnak, mint ahogy a 10 x 6,6 méteres helyiség déli oldalának közepén is egy hasonlót lehet látni. Ezek nem látszanak a radarképeken, de a fal igen, ami egyértelműen azonosítható a belső vár falszorosának északi falával. A helyszínrajzon a déli fal jóval rövidebb, ott csak a négyzetes kaputorony van feltüntetve. Gosztonyi ennek alapján készített alaprajzi rekonstrukciója azonban a radarképek alapján kiegészítendő, mivel egy korábbi időben a falszoros déli szakasza is hosszabban megvolt, északi párjához hasonlóan ez is a 10 x 6,6 méteres helyiség nyugati vonaláig ért.

Ehhez a helyiséghez tehát a nyugati oldalon két falpár kapcsolódik. Az egyik pár saját falainak nyugatra való folytatódása, a másik pedig a kissé délebbre haladó falszoros falpárja, amelynek azonban csak az északi ága köt be a helyiségbe, annak mintegy észak-déli felezőjében. Ebből ítélve kétségtelen, hogy a falszoros később épült, mint a négyzetes épület L-alakú része.

Ennek az épületnek a tájolása pontosan megegyezik a székesegyház tájolásával, és mivel a keleti oldalon a falak csaknem pontosan a torony nyugati és keleti falának a folytatásában haladnak, érdemes jobban megvizsgálni a nyugati torony nyugati és keleti vonalát, onnan nem indul-e fal dél felé. A keleti határvonal esetében a válasz igenlő. Több radarképen is látszik egy széles világos sáv ebben a vonalban (7. ábra), ami a lentebbi szinteken egyre élesebb kontúrokat ölt, majd úgy tűnik, hogy a -150 cm-es felvételen kettéválik. A két ág nagyon kis szöget zár be, észak felé távolodnak egymástól. Ezt a falat találta meg Szőnyi 1922-ben készített metszetében a támfaltól kissé északabbra, amikor még egyetlen tömegben jelentkeztek.[32] Kézenfekvő feltételezni, hogy e falak egyike a négyzetes épület nyugati fala volt.[33] (6. ábra). Buzás Gergely, az ásatás konzulense vetette fel, hogy a szabályos épület egy kerengőt formáz. Valóban így van, és feltételezve, hogy a nyugaton látható fal az épület belső fala volt, akkor a szabályos szerkesztés néhány további pontjára is fény derül. A kerengő belső fala eszerint a tornyok belső falának meghosszabbításaként lett kijelölve és megépítve, és az így bezárt tér, figyelembe véve, hogy az építkezéskor csak három hajós volt a templom, szabályos négyzet alakú: kelet-nyugati irányban megegyezik a tornyok közti távolsággal, ami 45,2 m, észak-déli irányban pedig az eredeti déli hajó külső szélétől a belső falig ugyancsak mintegy 45 m van. Az egyetlen szabálytalannak tűnő rész a nyugati oldalon van, ahol a külső fal feltételezett vonalában, a nyugati torony nyugati falának a meghosszabbításában nem látszik falvonulat, kivéve az elsősorban a 70 cm-es mélységet mutató felvételen e sávban látható világos foltokat, amik falra is utalhatnak. Fel kell tehát tételezni, hogy a kerengő nyugati zárófalát – amennyiben itt volt – egy későbbi időben teljes egészében kibányászták, vagy pedig nyugatabbra volt, és vagy megegyezett a püspöki palota keleti falával, vagy már alatta húzódik.[34]

A kettős, négyzetes falkoszorúval jellemezhető épület külső fala 2,2 m, belső fala 1,7 m széles, a külső tehát mintegy 50 cm-rel szélesebb, ami arra utal, hogy a külső falnak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. Szélességük és az analógiák alapján boltozatot tartottak, és míg a külsőn nem hagytak ablakot, a belsőt valószínűleg széles nyílásokkal szakították meg. A beltér keleten ó,ó-7,ó méteres szélessége és a vastag falak inkább egy zárt épületre utalnak, mint egy nyitott porticusra. A kerengőhöz általában zárt épület is tartozott, ami a keleti és a déli oldalon is valószínű, de elsősorban a nyugati oldalon várható. A jelek szerint volt is itt további épület vagy épületrész, amely esetleg szélesebb volt, mint a másik két szárny. Itt várható a püspöki palota, aminthogy jelenleg is itt található. A kerengő oszloplábai, amelyek minden bizonnyal ugyancsak kőből készültek, egyelőre nem azonosíthatók a belső fal belső oldalán. Számítani lehet arra is, hogy a székesegyház északi oldalán épített, jóval kisebb román kori, majd gótikus, ugyancsak kerengő típusú épülethez hasonlóan, ahol az udvar közepén ma is meglévő kút található, a déli oldal nagy kerengőjének a közepén is egy kutat ástak. Ennek, ha volt is, a geofizikai felmérés jelenleg nem tudja kimutatni a meglétét.

A kerengő nyugati belső fala a mélyebb mérési szinteken egyre határozottabban látszik, és ezzel együtt déli falának nyugati folytatása is hasonló változáson megy át. A 200 cm-es szintet mutató radarképen már szinte csak ezek látszanak, a kerengő keletebbi falszakasza teljesen eltűnik. Ez arra vall, hogy a kerengő nyugati részén egy későbbi időben egy nagyobb, új épületet emeltek, aminek fala csaknem teljesen egybeesett a kerengő belső falának nyugati és déli vonalával. Az eltérésre utal az észak felé haladva enyhén szétnyíló fal, amely a székesegyház közelében már határozottan érzékelhető. Ennek az épületnek az észak-déli hossza a toronytól számítva mintegy 37 m, kelet-nyugati fala a déli oldalon, amely mintegy 2,3 m-rel van a falszorostól északra, mintegy 14 m a püspöki palotáig. További kiterjedése nyugat felé ismeretlen. Bár a balusztrád miatt egy rész kiesik a vizsgálható felületből, nem kizárt, hogy közvetlenül annak északi oldalán egy keletnyugati osztófala volt. Minden bizonnyal ennek az épületnek a legészakibb falszakaszát ábrázolja a Hermanng-féle helyszínrajz annak a rövid észak-déli irányú falszakasznak a képében, amely a délnyugati torony sarkától indul.

A kerengő udvarán, elsősorban annak déli felében, további középkori épületeket lehet megfigyelni. Ezek részben azonosak lehetnek azokkal, amelyeket az 1690-es rajz madártávlati képben ábrázol. A bonyolult és teljes biztonsággal nem kiszerkeszthető falvonulatok radarképe alapján arra lehet következtetni, hogy a kerengő udvarának déli szélén egy feltehetően három részre osztott épület vagy helyiségsor volt, szélességük mintegy 5 m lehetett. Az épület nem érte el a kerengő nyugati szélét, teljes hosszúsága így mintegy 37 m lehetett. Ennek az épületnek a keleti részét ábrázolta Gosztonyi (5. ábra), kísérlete azonban nem mondható sikeresnek.

Lehetséges, hogy ehhez az épülethez északon még két további sorban csatlakoztak helyiségek. Mindenesetre újabb mintegy ó méter után ismételten egy kelet-nyugati falszakasz ismerhető föl a radarképen, amely azonban a felezőjében megszakadni látszik, és az így kialakuló folyosó még tovább folytatódik a harmadik helyiségsor tengelyében is észak felé. A legészakibb helyiségsor szélessége ismét mintegy 6 méter. A helyiségek kelet-nyugati kiterjedése mintegy 13 méter. Az épület egy részét Szőnyi 1922-ben megásta, ugyanis Hermanng helyszínrajzára utalva azt írja, hogy ennek útmutatása alapján kutatásait a székesegyház déli homlokzata előtti tér közepére is kiterjesztette. Az ásatás során „egy támpilléres, valószínűleg csúcsíves stílusú hatalmas méretű épület maradványa" került elő,[35] ami a most ismertetett épülettel azonos kell legyen.

Az így vázolt épülettömb északi szélének keleti oldalán látható egy magában állónak látszó, kelet-nyugat irányú fal. Mintegy 8 m hosszan való haladás után eléri az ásatási területet, ahol folytatása elő is került. A radarképen 50-100 cm mélységben azonosított fal ugyanebben a mélységben feküdt, szélessége 50 cm. Az ásatás tanúsága szerint a kerengő belső fala átvágta. Hovatartozását, összefüggését a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet meghatározni, de mivel úgy tűnik, hogy a kerengő fala átmetszette, annál korábbi épülethez tartozhatott.

A fenti, több-kevesebb biztonsággal meghatározható falakon kívül további, bizonytalan középkori falak is sejthetők a területen. Ezek a falak vagy falcsonkok 150 cm-nél már kezdenek eltűnni, vagyis alapozásuk nem nyúlt le addig a mélységig. Egy hosszanti fal közvetlenül a székesegyház lépcsője előtt halad azzal párhuzamosan, egyelőre azonban nem lehet tudni, mihez tartozott. Több észak-déli irányú fal látszik a tér északnyugati sarkában is. Ezek minden bizonnyal a székesegyházat a püspöki palotával összekötő épület falai, azoké, amelyeket mind de Haüy, mind Hermanng – igaz, némileg eltérően – feltüntetett helyszínrajzán.[36]

Vannak azonban olyan nyilvánvaló falmaradványok is, amelyek éppen ezen a szinten (-150 cm) kezdenek határozottabb formát ölteni vagy még élesebben látszani. Ezek, amennyiben alakjuk és az általuk megadott forma arra utal, rómaiként határozhatók meg. Lehetnek, sőt bizonyosan vannak egyes sírok is a területen, ezeket azonban aligha lehet biztonsággal azonosítani. Más a helyzet a sírkamrákkal, hiszen azok esetében több árulkodó jel van, elsősorban a kripta nagy mélységű falazatai.

A székesegyház lépcsője tövében, majdnem középen 100 cm-nél kezd látszani egy kör alakú vagy nyolcszögletű építmény, amely lefelé haladva egyre erőteljesebben rajzolja ki formáját (A-sírkamra). Nyugati körvonala helyenként megszakad, de a még meglévő ív alapján biztosra vehető eredeti zárt formája. Néhány sugár irányban kifelé haladó falazat támpillérekre utal. Valószínűleg nem véletlen, hogy az építmény átmérője lefelé (-100, -150, -200 cm) haladva nagyobbodik, ami talán egy középen beszakadt kupolára vall. Az épület átmérője mintegy 9 méter. Az épület közepén lévő világos folt sírra vagy oltárra utal[37].

Három további sírkamra talán a kerengő udvarán lévő épület alatt van, bár ezek hozzá tartozó pincék is lehetnek. Mindenesetre ennek az épületnek a területén három helyen figyelhető meg erős világosodás 200 cm-es mélységben úgy, hogy korábban, magasabb szinten alig látszik erre utaló nyom. Ezeken a helyeken nem kizárt, hogy római sírépítmény, kripta van (C-E jelű sírkamrák). Hasonló a helyzet a terület nyugati szélén is, közvetlenül a püspöki palota előtt, a támfaltól északra mintegy 6 méterrel, ahol egy halványabb rész közepén teljesen világos folt látható -200 cm-en (B-sírkamra). Teljes bizonyosságot csak ásatás hozhat ezekről a sírkamrákról, de kétségtelen, hogy a tér közepén lévő sírkamrák valamelyikére vonatkozik Szőnyi egyik megfigyelése. Eszerint a fentebb említett támpilléres gótikus épület nyugati sarkánál „ráakadtunk egy elpusztult épület törmelékeire, mik között gyönyörű vörös-, kék-, zöld-, sárga-, barna- és fekete színű, mesés technikai bravúrral készített és simított, 1-4 cm között ingadozó vastagságú vakolaton ülő falfestménytöredékek is voltak nagy számmal. A díszítményi minták sávokból, kerek pettyekből, keresztalakból állnak, figurális képek maradványaiként pedig ruharedő- töredékek jelentkeztek. Kétségtelenül egy római sírkamra festett díszítésének maradványai'"[38].

A geofizikai mérések révén tehát a római és a középkor beépítésére vonatkozóan jelentős új ismeretekhez lehetett jutni, amelyeket a következőkben lehet összefoglalni.

a) Római kor (10. ábra)

A korábban feltárt sírkamrákhoz (I-VI. és cella trichora)[39] az utóbbi években három továbbinak a feltárására került sor (V.[40] – korábban csak az egyik fala volt meg, XIX.,[41] XX.[42]), a geofizikai felmérés alapján pedig további öt sírkamra (A-E jelű sírkamrák) valószínűsíthető, amelyek közül egy, a C jelű Szőnyi ásatási megfigyelése és az előkerült freskómaradványok alapján biztosra vehető. Az A jelűként valószínűsíthető sírkamra az V. sírkamrával mutat rokonságot, amennyiben feltehető, hogy ugyancsak nyolcszögletű. Ennek is vannak támpillérei, átmérője azonban valamivel kisebb, kevesebb mint 10 méter.

b)   Középkor (11. ábra)

A pécsi püspöki székesegyház történetének kezdetét még homály fedi. Legkorábbi helyének,[43] a mai székesegyház épületének lehetséges római előzményének[44] és a templom eredeti hosszának kérdésétől[45] most eltekintve a jelen kutatások révén az épület egy olyan időszakára vonatkozóan rendelkezünk újabb adatokkal, amikor a háromhajós bazilika már megvolt. Ennek a román kori, a 11-12. században épült bazilikának a déli oldalához csatolták, minden bizonnyal a tornyoknak a 12. század elején (nyugati pár), esetleg végén (keleti pár) való megépülése[46] után azt a kerengőt, amely bár romjaiban ismert volt a régi felmérésekről, teljes valóságában és érthető összefüggésében csak a geofizikai mérések eredményeként tárult elénk. A hatalmas épület külső fala 2,2 m vastagságú, alapozása rendkívül mély, amiből egyrészt boltozott födémre, másrészt valószínűleg emeletes épületre lehet és kell következtetni. Legalább egy emeletesnek látszik az 1690-es tollrajzon a kerengő északkeleti sarkában megmaradt épületrész, a korábban feltételezett Szatmári-palota. Az épület külső oldalmérete mintegy 62 m volt, az árkádsor belső szélessége 6,6-7,6 m, az általa és a bazilika déli fala által bezárt négyzetes tér oldalhosszúsága csaknem pontosan 45 x 45 méter. Dercsényi Dezső kimutatta, hogy a pécsi székesegyház a dalmáciai közvetítéssel Itáliából érkező bencés alaprajzi típus legfontosabb magyarországi képviselője, amely az 1075-ben alapított garam-szentbenedeki és az 1091-ben alapított somogyvári kolostortemplomokkal mutat szoros rokonságot.[47] A kerengő építési ideje azonban ásatási eredmények híján nem határozható meg biztosan. Legkorábban a 12. századtól lehet számolni vele, de nem zárható ki 14. századi építése sem.[48] Ez azt jelentené, hogy a belső várfal kiépítésével egyidős, és ugyanazon program részeként született, mint a G. Sándor Mária és Gerő Győző által az északi oldalon feltárt gótikus épület és várfal.

A déli oldalon emelt épület északkeleti, az 1690-es rajzon még álló részével kísérelte meg azonosítani a kutatás a Szatmári-palotát, amely a 16. század elején épült meg. Lehet, hogy így történt, és ebben az esetben a kerengő egy részének az alapos átépítéséről van szó, de az is lehet, hogy nem, és akkor másutt kell azt keresni. Ez a valószínűbb, mivel Oláh Miklós azt írja, hogy „Pécs ... híres ... azokról az épületekről, melyeket Szatmári György ... emeltetett a vár nagy díszére.'"[49] A szöveg egyértelműen új épület emeléséről szól, ami szinte teljesen kizárja azt, hogy egy korábbi szárny átépítéseként készült volna el.

A kerengőt Evlia Cselebi is látta, és most, hogy már ismertté vált, azonosítható is leírása alapján. A belső várról megírta, hogy „kettős, széles, magas fala van. ... A belső kapun bemenve, még egy várfal van”[50] Ez azt jelenti, hogy a belső várnak körös-körül kettős fala volt. Ez azonban csak részben volt eddig ismert, keleten és a déli oldal keleti szakaszán nem. A török utazónak ezekre a szavaira föl kell figyelni, ezekben pedig világosan és egyértelműen két várfalról beszél. A másik várfal csak a korábbi kerengő még meglévő déli zárófala lehetett. Jól szemléltetik ezt a helyzetet Gosztonyi invenciózus, ám mai ismereteinknek már meg nem felelő rekonstrukciós rajzai.[51] A belső várfal vonalának nyugati felét fel tudta tüntetni, ám keleti felét nem. A kerengő azonosítása adja meg a választ erre a kérdésre. Kézenfekvő a következtetés, miszerint a kerengő épületének külső fala a déli és a keleti oldalon egyúttal a belső várfalat is alkotta, amely észak felé a székesegyház szentélyfalában folytatódott. Nem közömbös ebből a szempontból Dercsényi megállapítása, aki szerint „a keleti toronypár építését alighanem a belső vár erődítésének befejezése tette szükségessé”[52]. Ennek a belső várfalnak az észak felé haladó további szakaszát G. Sándor Mária és Gerő Győző találta meg a székesegyház északi oldalán folyó ásatások során. Kimutatták, hogy a román kori épület[53] feltehető pusztulása után, területét lecsökkentve készült el az újabb palota úgy, hogy annak keleti fala a székesegyház északkeleti sarkáig terjedt. E falat később megújították, de hogy ez az 1664-es ostrom után következett volna be,[54] kétséges, mivel ebben az esetben a berobbantott északi falszakaszt is kijavították volna. Erre azonban de Haüy tanúsága szerint nem került sor. Az ostrom során elpusztult északi falszakasz a püspökvár belső falának fontos szakasza volt, ezzel kerekedik ki a belső várfal.

A székesegyház déli oldalán lévő kerengő tehát ugyanúgy része a belső várfalnak, mint a székesegyház külső szentélyfala és az attól északra lévő belső udvaros palota keleti és északi fala. Mivel ezt a palotát a benne talált címerkő[55] szerint Vilmos püspök építtette, a belső várfal vonala pedig az 1355-ben alapított Aranyos Mária kápolnánál[56] megtörik, a belső várfalat ismert nyomvonalában ugyanekkor vagy később emelték.[57]

Ez az építési idő viszont későinek tűnik a legkorábbi vár számára. Gerő Győző feltételezi, hogy már a 11-12. században is volt valamilyen palánk, amely az északkeleti sarokban lévő román kori palotát is magában foglalta. Ez a tatár támadás idején elpusztult, és feltételezett vonalában épült meg a 13. század végén az első kővár.[58] Ha azonban így volt, mi indokolja azt, hogy e gyenge, viszonylag vékony falú várfalon belül később egy valóban széles falakkal rendelkező körkörös várfalat építettek, amelyik délnyugati sarkán négyzetes toronnyal rendelkezett, és amelynek immár mind a négy oldalát hiánytalanul ismerjük. A szokásos fejlődés ismeretében éppen a fordított sorrend a valószínű: a várak a kicsiny magból növekedtek nagyra az időről-időre végrehajtott átépítések, bővítések révén. Gosztonyi javaslatát továbbfejlesztve Dercsényi feltételezte, hogy a székesegyház keleti tornyait éppen erődítési célból építették a 12. században.[59] Ráadásul a külső várfal hasonló stílusban és méretekben folytatódik városfalként, és igen kétséges, hogy már ekkor, a 13. század végén fallal védték volna a Gosztonyi szerint ekkor még gyéren lakott, déli felében kertekkel és szerzeteskolostorokkal rendelkező várost.[60] Erre valószínűleg csak később került sor. Az Ernuszt-féle átépítéskor biztosan történt építkezés a püspökvár külső vonalán, hiszen akkor épült egyebek mellett a déli kaputorony, amelynek Evlia Cselebi által is említett[61] építési tábláján ennek a püspöknek (1473-1505) a címere látható.[62] Ennek megfelelően csak a belső várfal vonalában rekonstruálta, minden bizonnyal helyesen, a vár 1314. századi állapotát Gosztonyi.[63]

Ha elfogadjuk, hogy a 13-14. században még nem létezett külső várfal, választ kell adni arra a kérdésre, hogy milyen volt a püspökvár a 13. század végétől a 14. század közepéig, hiszen G. Sándor Mária és Gerő Győző kutatásainak az az egyik fontos eredménye, hogy a várfal északkeleti szakasza csak az 1300-as évek derekán épült meg, és ez vonatkozhat az egész belső várra is. Noha teljes érvényű válasz egyelőre nem adható erre a kérdésre, néhány szempont és megfigyelés fölvethető.

·         A kerengő építésének idejére nézve csak terminus post quem-mel rendelkezünk, ez pedig a 12. század derekánál korábbra aligha tehető, de nem kizárt 14. századi építése sem. Későbbi kutatások remélhetőleg pontosan meg tudják határozni építési idejét. Kérdéses tehát, hogy falkerete adott volt-e a vár tatárjárás utáni megszerkesztése idején.

·         A belső, legkorábbinak tartható széles várfal látványosan megtörik északon és délen, nagyjából a kelet-nyugati felező táján.

o   A valamilyen okból bekövetkező rendellenességet északon az Aranyos Mária kápolnát több töréssel megkerülő várfal mutatja. Ha azonban ez (és az északkeleti sarok új belsőudvaros palotája) épült meg előbb, és ezekhez igazították a várfalat, egyszerűbb lett volna kissé északabbra kitűzni egy egyenesebb szakaszt. Bizonyára azért nem így történt, mert már korábban is voltak épületek a vár területének északi sávjában, és nem csupán elpusztultak, mint a román kori palota az északkeleti sarokban, hanem használatban lévők is, amelyek többé-kevésbé megszabták a fal vonalvezetésének lehetséges irányait.[64]

o   Még erőteljesebb „összedolgozás” vált szükségessé a déli oldalon. A geofizikai felmérések elemzése során kitűnt, hogy a kerengő és a (későbbi) püspöki palota déli falsíkja nem egy vonalba esik. A kerengőtől nyugatra lévő épület déli széle némileg más irányban halad és néhány méterrel délebbre ahhoz, hogy törés nélkül csatlakozhatna a kerengő délnyugati sarkához (6-7. ábra). A korábban Gosztonyi által felvetett megoldás a falszorosról és a püspökvár déli bejáratáról az újabb eredmények tükrében is helytálló, csak némileg pontosítandó. A püspöki palota helyén már korábban is állnia kellett a vár kiépítésekor egy jelentős épületnek, mert különben egyszerűbb megoldást találva nem kényszerültek volna az építők ilyen látványos iránykiigazításra.

Mindkét eset arra utal, hogy a vár szövetében ebben a vonalban valamilyen választóvonal lehetett. Ugyanakkor a vár területi egységét bizonyítja, hogy Calanus püspök idején (1188-1218) nemcsak a Szt. Péter székeskáptalan – nyilván a kerengő épülettömbjében –, hanem a Szt. János társaskáptalan is a területén működött.[65] Az utóbbi a vár északnyugati részében található.[66] A „de arce” megnevezésnek pontos körvonalakkal rendelkező és fallal övezett várként való értelmezése ellenőrizhetetlen, mindenesetre Gerő Győző számol egy 11-12. századi palánk meglétével.[67] Mivel feltételezhető, hogy a kővár a 14. század derekánál korábban is megvolt valamilyen formában, feltételezhető, hogy magját éppen a székesegyház és a kerengő épülettömbje alkotta, beleértve a nyugati oldalon álló, ismeretlen kiterjedésű püspöki palotát is. Ha ez az egység már a 12. században, annak derekán megvolt, alkothatta a belső vár legkorábbi magját, ha azonban csak a 14. században épült meg, egyedül a székesegyház és néhány közelében álló egyéb épület jelenthette ezt a magot.

A két eltérő datálási lehetőség közül a rendelkezésre álló adatok alapján nehéz választani, mindkettő mellett és ellen szólnak érvek. Talán az jelentheti tehát a 13. század végén emelt vár mibenlétére vonatkozó kérdés megoldását, ha feltételezzük, hogy a tatárjárás után az addig kialakított magot továbbfejlesztve és bővítve alakították ki a várat. Mivel ennek a várnak a délkeleti sarka teljes egészében megegyezik a kerengő külső falával, és mivel a geofizikai mérések semmilyen más, várfalra utaló nyomot nem mutatnak a székesegyháztól délre, itt ez jelentette a legkorábbi védvonalat. Ezt megelőzően csak a székesegyház épülete maga lehetett volna erődítmény, amit azonban a források nem neveznének várnak. Ez a megfigyelés azt valószínűsíti, hogy a kerengő mégis inkább korábban, a tatárjárás előtt épült, amint a 14. század közepén véglegesített belső vár déli falának közepén kimutatott szerkezeti különbség és a két egység összekapcsolása is ezt erősíti. Az látszik tehát valószínűbbnek, hogy a 13. század végén egy olyan fallal övezték a várat, amelyik nagymértékben felhasználta a székesegyház, a déli oldalon lévő kerengő, és néhány más épület külső határfalait. Ekkoriban viszont jelenleg meghatározhatatlan mértékben és módon mégis elkülönült a vár keleti és nyugati fele. A 14. század derekán ezek tudatos átépítésével, kiegészítésével és egybeszerkesztésével jöhetett létre a belső vár végleges vonalvezetésű, egységes szerkezete.

A középkori egyetem helyének kérdését a fentiek tovább bonyolítják. A déli kerengő azonosításával egy újabb nagy épületegyüttest ismerhettünk meg, amelyik a 12-13. században már valószínűleg állt, de 14. századi építése sem zárható ki véglegesen. Feltehető, hogy székeskáptalanként működött, de az is valószínű, hogy ennek valamelyik, leginkább nyugati szárnyában rendezték be a püspök rezidenciáját. A geofizikai mérések szerint valószínű, hogy éppen ez a szárny esett át valamikor egy jelentős bővítésen – szélesítésen – ami az addigi viszonylag keskeny, 7,6 m-re becsülhető szélességét jelentősen megnövelte. Talán éppen ebben az átépítésben, ami nemcsak bővítéssel, hanem egy új szárny kialakításával járt, kellene keresni a sokat emlegetett Szatmári-palotát, nem pedig a szemközti, keleti oldalon, ahol ugyan történt későbbi átépítés,[68] de az épület szélessége nem változván korábbi kolostori szűkössége megmaradt. A kerengő déli és keleti szárnya ugyanakkor az egyetem számára is szóba jöhet, különösen akkor, ha Evlia Cselebi leírását gondosan végiggondoljuk. Ő ugyanis a következőket írta az egyetemről: „Többi között az isteni Eflatunnak (Platón) a belső várban régi, tudományos főiskolája (van), melynek hetven, fejedelmi boltozatú és várszerű szobája van. Ezeknek mindegyikében egy-egy fajta építészeti tudomány szerinti elrendezés van, melynek leírására a nyelv s az ékszerszóró tollnak beszédje töredékes. A korábbi időben ebben a főiskolában keletről és nyugatról több tanuló lakott, kik az összes különös és csodálatos tudományokat mestereiktől látván, a tudományokat tökéletesítették, jelenleg azonban e szobácskákban várkatonaság lakik s a lakosokkal szórakozik.”[69] Az eddigi kutatásokban nem kapott elegendő figyelmet az a megállapítás, miszerint az iskolának „hetven, fejedelmi boltozatú és várszerű szobája van”. Könnyen lehet, hogy a gyakran túlzásokba eső utazó nem számolta meg a helyiségeket, de annyi biztosra vehető, hogy az egyetemnek tartott épületben sok boltozott szoba volt, és az épület várszerűségéhez sem férhet kétség. Emiatt ez a leírás nehezen illik az újabban egyetemként számon tartott épületre,[70] viszont annál inkább a déli oldalon ekkor vagy korábban épített emeletes épületre a kerengővel ,[71] amelynek esetleg éppen keleti és déli szárnya szolgálta Magyarország első egyetemeként 1367-től kezdve a tudományt és a művelődést.

A középkor egy későbbi szakaszában a kerengő udvarára is épületek kerültek, de hogy mikor, nem lehet megállapítani. Nyilvánvaló, hogy erre legkorábban akkor kerülhetett sor, amikor az első nagyobb átalakítások végbementek a püspöki palotán. Ennek idejét G. Sándor Mária a püspöki palotának a déli oldalra való áthelyezéseként értelmezve Vilmos püspök korára helyezte.[72] A felső időhatár a törökkor vége, mivel ezek az épületek részben szerepelnek de Haüy helyszínrajzán. Egy következő időbeli támpont Szőnyi Ottó ásatási megfigyelése, aki szerint ezen épületek helyét elérve támpilléres, általa gótikusnak meghatározott falakra bukkant.[73] Ennek az épületegyüttesnek, valamint a székesegyház közvetlen déli előterében lévő épületeknek a pontos alaprajza, periodizációja és rendeltetése azonban csak további kutatások, elsősorban ásatások révén határozható meg.

Irodalom

DERCSÉNYI 1961 = Dercsényi Dezső: A pécsi műhely kora. In: A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. Szerk.: Dercsényi D., Budapest, 1961. 33-50.

DERCSÉNYI – POGÁNY – SZENTKIRÁLYI 1966 = Dercsényi Dezső – Pogány Frigyes – Szentkirályi Zoltán: Pécs városképei és műemlékei. Budapest, 1966.

DERCSÉNYI 1973 = Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1973.

Evlia Cselebi 1985 = Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-16642. Ford.: Karácson I., a jegyzeteket átdolgozta Fodor P. Budapest, 1985.

Évezredek öröksége 2001 = Évezredek öröksége. Historic Millenary Heritage of Pécs2. Pécs, 2001.

FÜLEP 1984 = Fülep Ferenc: Sopianae. Budapest, 1984.

FÜLEP – BACHMAN – PINTÉR 1988 = Fülep Ferenc – Bachman Zoltán – Pintér Attila: Sopianae-Pécs ókeresztény emlékei. Budapest, 1988.

GOSZTONYI 1939-40 = Gosztonyi Gyula: A pécsi vár. Pécs szab. kir. város „Majorossy Imre Múzeumának” 1939-40. évi Értesítője. 55-69.

GOSZTONYI 1939 = Gosztonyi Gyula: A pécsi Szt. Péter székesegyház eredete. Pécs, 1939.

GOSZTONYI [1943] = Gosztonyi Gyula: A pécsi ókeresztény temető. Pécs [1943].

de HAÜY, J., Pécs helyszínrajza, 1687. Karlsruhe, Generallandesarchiv VIII/21.

HERMANNG, Plan der Pécser Burg, Original item. Pécs, Püspöki Levéltár.

HUDÁK – NAGY 2005 = Hudák Krisztina – Nagy Levente: Megfestett mennyország. Barangolás a pécsi ókeresztény temetőben. Orökségi Füzetek 4, Pécs, 2005.

KATONA GYŐR 2000 = Katona Győr Zsuzsa: Az első keresztények a Dél-Dunántúlon az ókeresztény temetők tükrében. Sopianae. In:

Kereszténység és államiság Baranyában – Pécsvárad 2000-2001. Pécs, 2000.

KÁRPÁTI 2001 = Kárpáti Gábor: Contra damnationem memoriae. Jelenkor, 2001. 1137-1142.

OLÁH M.: Hungaria. Athila. Ford.: Németh B. Budapest, 2000.

PATAKI – GOSZTONYI 1941 = Pataki V. – Gosztonyi Gyula: Pécs legrégibb ábrázolása. Sorsunk. Pécs, 1941. 453.

PETROVICH 1964 = Petrovich Ede: A pécsi káptalani levéltár épületének története. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963. Pécs, 1964. 177-206.

G. SÁNDOR 1973 = G. Sándor Mária: Rég. Füz. 1973.

G. SÁNDOR 1984 = G. Sándor Mária: Reneszánsz Baranyában. Budapest, 1984.

G. SÁNDOR – GERŐ 1999 = G. Sándor Mária – Gerő Győző et alii: Die Bischofsburg zu Pécs / A pécsi püspökvár. ICOMOS Hefte des deutschen Nationalkomitees XXII, Budapest 1999.

G. SÁNDOR 1996 = G. Sándor Mária: The Town of Pécs in the Middle Ages. ActaArchHung 48, 1996, 443-453.

SZŐNYI 1913 = Szőnyi Ottó: A pécsi őskeresztény cubiculum vízmentesítési munkálatai. A Pécs-Baranya megyei Múzeum Egyesület Értesítője, VI. 1913. 120-124.

SZŐNYI 1914 = Szőnyi Ottó: A pécsi belsővár egyik maradványa. A

Pécs-Baranya megyei Múzeum Egyesület Értesítője, Pécs, 1914.

SZŐNYI 1923-1926 = Szőnyi Ottó: Ásatások a pécsi székesegyház környékén 1922-ben. In: Az Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve II. 1923-1926 [1927], 172-195.

VISY [2004] = Visy Zsolt: Adatok Sopianae ókeresztény leletegyüttesének értékeléséhez. Örökségi Füzetek, 2, Pécs, [2004], 117-123.

Képek, ábrák

1. ábra A Pécs és a pécsi püspökvár egy 1690-es tollrajzon (részlet)

1. ábra A Pécs és a pécsi püspökvár egy 1690-es tollrajzon (részlet)

2. ábra A pécsi püspökvár J. de Haüy helyszínrajzán, 1686 (részlet)

2. ábra A pécsi püspökvár J. de Haüy helyszínrajzán, 1686 (részlet)

3. ábra A pécsi püspökvár Hermanng helyszínrajzán, 1754 (részlet)

3. ábra A pécsi püspökvár Hermanng helyszínrajzán, 1754 (részlet)

4. ábra A pécsi belsővár középkori állapota Gosztonyi Gy. szerint (GOSZTONYI [1943] 56. rajz.)

4. ábra A pécsi belsővár középkori állapota Gosztonyi Gy. szerint (GOSZTONYI [1943] 56. rajz.)

5. ábra A pécsi belsővár a török hódoltság végén Gosztonyi Gy. szerint (GOSZTONYI [1943] 57. rajz.)

5. ábra A pécsi belsővár a török hódoltság végén Gosztonyi Gy. szerint (GOSZTONYI [1943] 57. rajz.)

6. ábra A pécsi püspökvár egyesített alaprajza a 13-15. században

6. ábra A pécsi püspökvár egyesített alaprajza a 13-15. században Szőnyi O., Gosztonyi Gy., G. Sándor M. és Gerő Gy. (G. SÁNDOR – GERŐ 1999, 20. kép), Kárpáti Gábor, Katona Győr Zsuzsa, Gábor Olivér és más régészek, valamint Tóth Zsolt és a szerző kutatásai alapján, Pattantyús-Ábrahám Miklós geofizikai méréseivel kiegészítve és egyesítve. A szerző által tervezett, koordinátákkal ellátott alaprajz Szabó Máté régészhallgató munkája.

7. ábra Ókori és középkori falak nyoma a székesegyház előtti téren (Pattantyús-Ábrahám Miklós geofizikai felmérése, 2005)

7. ábra Ókori és középkori falak nyoma a székesegyház előtti téren (Pattantyús-Ábrahám Miklós geofizikai felmérése, 2005)

8. ábra Az V. sírkamra fölött feltárt középkori fal Kárpáti Gábor felmérésén (2001)

8. ábra Az V. sírkamra fölött feltárt középkori fal Kárpáti Gábor felmérésén (2001)

9. ábra A középkori várfal a XIX. és a XX. sírkamrák mellett és fölött (Visy Zs. felvétele, 2005)

9. ábra A középkori várfal a XIX. és a XX. sírkamrák mellett és fölött (Visy Zs. felvétele, 2005)

10. ábra Római sírkamrák a székesegyház déli oldalán. (Szerk. Visy Zs., kivitelezés: Szabó M.)

10. ábra Római sírkamrák a székesegyház déli oldalán. (Szerk. Visy Zs., kivitelezés: Szabó M.)

11. ábra Középkori épületek a székesegyház déli oldalán. (Szerk. Visy Zs., kivitelezés: Szabó M.)

11. ábra Középkori épületek a székesegyház déli oldalán. (Szerk. Visy Zs., kivitelezés: Szabó M.)

Jegyzetek


[1]    A tanulmány alapját a Pécsi Akadémiai Bizottság tudományos ülésén 2005. március 8-án, a Somogy középkori várai c. konferencián Segesden 2005. október 4-én, valamint az Előadások Pécs történetéből c. konferencián Pécsett 2005. december 2-án tartott előadások alkotják, a szöveg a kézirat 2006. februári lezárását követően az időközben felmerült néhány kisebb kiegészítéstől eltekintve nem változott.

[2]    SZŐNYI 1914.; GOSZTONYI 1939.; GOSZTONYI 1939-40.; GOSZTONYI [1943]; G. SÁNDOR 1996.; G. SÁNDOR – GERŐ 1999.

[3]    Gerő Gy. In: G. SÁNDOR – GERŐ 1999. 56.

[4]    Visy Zsolt 2005. évi ásatása, jelentése előkészületben.

[5]    I. sírkamra, ld. összefoglalóan FÜLEP 1984, a korábbi irodalommal. Újabb restaurálása (tervező: Bachman Zoltán) 2005. januárjára készült el.

[6]    PETROVICH 1964. 177-205, különösen 196.

[7]    SZŐNYI 1914.

[8]    G. SÁNDOR – GERŐ 1999. 15-60.

[9]    A feltárást Katona Győr Zsuzsa, Gábor Olivér és Kárpáti Gábor vezette, e sorok írója konzulensként vett benne részt. A megtisztelő felkérésért és az adatok rendelkezésre bocsátásáért mindhárom régészkollegának e helyen is köszönetemet fejezem ki.

[10]  SZŐNYI 1913. 120-124.; GOSZTONYI 1939. 117.; GOSZTONYI [1943] 30-31. – A helyesen az I. festett sírkamrától keletre fekvő sírkamrában 1941-ben Gosztonyi részleges kutatást végzett. Megállapította, hogy padlószintje 70 cm-rel magasabban van az I. sírkamráénál, hogy boltválla 1 m magasságban indul, hogy a megvizsgált belső falfelület festetlen. Érdekes, hogy nem figyelt föl a sírkamra nyolcszögletű voltára, amely azonban már a Szőnyi és az általa feltárt falszakasz alapján is kiszerkeszthető lett volna; FÜLEP 1984. 50.; ld. még Katona Győr Zsuzsa és Kárpáti Gábor erre vonatkozó munkásságát a 38. jegyzetben.

[11]  Évezredek öröksége 2001.; VISY [2004] 123. 16. jegyzet.

[12]  A feltárás felkért vezetője Visy Zsolt, munkatársai Tóth Zsolt, Pozsárkó Csaba régészek és Orbán Gábor régészhallgató. A múzeum képviseletét Nagy Erzsébet látja el.

[13]  Az ásatásvezető kezdeményezésére a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézetnek adott megbízást. Az eddigi mérések két részletben zajlottak, és 2005 áprilisában fejeződtek be, 2006-ban pedig folytatódnak a székesegyház belsejében és közvetlen környékén. Míg a cella septichora területén alig lehetett értékelhető adatot nyerni, a székesegyház déli oldalán lekövezett területen számos régészeti jelenséget sikerült rögzíteni. A mérések elvégzéséért és a hasznos konzultációkért e helyen is köszönetet mondok Pattantyús-Ábrahám Miklósnak. Tanulmányát ld. ugyanitt, 29-36.

[14]  Munkatársaimmal, Tóth Zsolttal és Pozsárkó Csabával, valamint az ásatás konzulenseivel, Buzás Gergellyel, Kikindai Andrással, Kárpáti Gáborral és Bodó Balázzsal többször vitatkoztunk és folytattunk hasznos beszélgetést az előkerült leletekről és a radarképekről. Mindnyájuknak hálás vagyok megoldási javaslataikért, inspiráló ötleteikért.

[15]  Első modern közlése: PATAKI – GOSZTONYI 1941. 453.

[16]  A régi helyszínrajzokhoz és felmérésekhez ld. GOSZTONYI 1939-40. 55-57.

[17]  GOSZTONYI [1943] 56. rajz

[18]  Uo. 57. rajz

[19]  G. SÁNDOR 1973. 106.; G. SÁNDOR 1996. 443.

[20]  GOSZTONYI 1939. 30.

[21]  SZŐNYI 1923-1926. 182-183. – Korábban nem közölt rajzát GOSZTONYI 1939. 260. 22. ábra közölte le.

[22]  HENSZLMANN I.: Pécsnek középkori régiségei, 3. – idézi GOSZTONYI 1939. 259.

[23]  Az alkalmazott módszerről, eszközéről, az elérhető eredmények általában, valamint az elért eredmények geofizikai értékeléséről ld. Pattantyús-Ábrahám M. tanulmányát ugyanitt, 29-36.

[24]  SZŐNYI 1923-1926. 1. sz. melléklet.

[25]  FÜLEP 1984. 42-46.; legutóbb HUDÁK – NAGY 2005. 26-30.

[26]  SZŐNYI 1923-1926. 184-185.

[27]  Szatmári György 1505-1521 között volt pécsi püspök, ezt követően haláláig, 1524-ig esztergomi érsek.

[28]  A rajz közlésének engedélyezését Kárpáti Gábornak köszönöm.

[29]  Az adat közlésének engedélyezését Gábor Olivérnek köszönöm, aki 2005 elejéig vezette az ásatást. Utána az ugyanitt folytatódó ásatást e sorok szerzője vette át.

[30]  SZŐNYI O.: A pécsi őskeresztény temető. Religió LXXII 1913, 31 sz.: „E nagyszerű renaissance faragványokkal ékes házból most egy nagy faltömb a cubiculum előfülkéiének délkeleti sarka felett és egy két méter vastag fala került elő, mely a folyosótól nyugatra úgy 30 m hosszúságban húzódik" (idézve GOSZTONYI 1939. 259. nyomán) – A Möller-féle munkához ld. Pintér A. In: FÜLEP – BACHMAN – PINTÉR 1988. 40-41.

[31]  A fal láthatóan átépítések nyomát is viseli, erre azonban itt nem térek ki.

[32]  A felmérést leközölte GOSZTONYI 1939. 261. 22. rajz. A fal szélessége eszerint 2,2 m.

[33]  Az e tanulmányhoz és előadáshoz készített 6. ábra megjelent egy MARTON E. által a szerzővel készített interjú illusztrációjaként (Műemlékvédelem 49. 2005. 283.), ahol csak általában történt hivatkozás a régészeti kutatásokra. Az összes szerzőre és kutatóra való hivatkozás, valamint eredményeiknek az új adatokkal való összevetése ott nem, csak ebben a dolgozatban történhet meg.

[34]  Egy ilyen falról van adat, de önmagában ez a tény még nem dönti el a kérdést.

[35]  SZŐNYI 1923-1926. 183. – Kérdéses, hogy erre az épületre vonatkoznak-e Henszlmann értesülései (Pécsnek középkori régiségei, 3.), miszerint a székesegyház előtti téren szemtanúk látták egy régebbi templom alapzatát, ami a püspöki laktól a „mostani" kapuzatig terjed. Oszlopnyomokra is bukkantak, amelyek megegyezhetnek a Szőnyi által talált három oszlopalapzattal (GOSZTONYI 1939. 22. kép).

[36]  V. ö. GOSZTONYI 1939. 165. oldalon közölt rekonstrukcióját a 10. rajzon.

[37]  Kikindai A. (KIKINDAI A. – FEDELES T.: Római sírkamra vagy gótikus kápolna. Pécsi Szemle 2006 nyár, 14-21.) ezzel az épülettel és a keleti oldalán kerek vagy oktogonális sírkamraként értelmezett épülettel foglalkozva az utóbbit gótikus kápolnaként értelmezi. Elemzéséhez illusztrációként közölt térképemet (MARTON E.: A pécsi világörökség – újabb ókeresztény sírkamrák. Beszélgetés Visy Zsolt professzorral a legújabb ásatási eredményekről. Műemlékvédelem 49, 2005, 283-285.) és a csak most közölt radarfelmérést használta föl, az utóbbit engedély nélkül. A kereknek tűnő építmény gótikus kápolna volta nem kizárt, a kérdést azonban csak ásatással lehet eldönteni.

[38]  SZŐNYI 1923-1926. 183-184.

[39]  Összefoglalóan GOSZTONYI [1943]; HUDÁK – NAGY 2005.

[40]  Katona Győr Zsuzsa és Kárpáti Gábor feltárása. – KATONA GYŐR 2000. 29; KÁRPÁTI 2001. 1142. – Az 1141. oldalon lévő rekonstrukció (Sümeghy Gyöngyvér rajza) nem lehet helyes, mert a nyolcszögletű sírépítmény mélyen a felszín alá volt süllyesztve. Bejárata első fázisában éppen csak hogy szabadon volt, míg hátsó fala alig emelkedett ki a meredeken emelkedő terepszintből. Később épített oszlopcsarnokos előtere számára déli részét talán jobban kibontották a földből.

[41]  Gábor Olivér feltárása, 2004.

[42]  Gábor Olivér (2004-2005) és Visy Zsolt feltárása (2005).

[43]  Mivel nem egyértelműek a Szt. István és Péter korára vonatkozó adatok, még az sem teljesen kizárt, hogy a legelső székesegyház egy másik, bár közeli helyen keresendő.

[44]  GOSZTONYI 1939. 29-30. 3. rajz; VISY [2004] 120.

[45]  GOSZTONYI 1939. 55. 3. rajz.

[46]  GOSZTONYI 1939. 60-61.; DERCSÉNYI 1961. 36.; DERCSÉNYI 1973. 10.

[47]  DERCSÉNYI 1961. 36. 20. kép. A somogyvári kerengő lényegesen kisebb a pécsinél, de a pannonhalmi bencés apátság kerengője is szűkebb területet övez. A külföldi példák azonban azt mutatják, hogy nem ritka a 40-50 m kiterjedésű kerengő.

[48]  Ezt alátámasztani látszik, hogy belső feltárt fala az ásatás tanúsága szerint egy középkori falat átvágott.

[49]  OLÁH M.: Hungaria. VIII. fejezet. In: OLÁH 2000. 27.

[50]  Evlia cselebi 1985. 229-230. – A török utazó belső várnak a püspökvárat, külső várnak a városfallal övezett várost nevezi.

[51]  Ld. GOSZTONYI [1943] 56-57. rajz.

[52]  DERCSÉNYI 1961. 36. – Ld. még DERCSÉNYI 1973. 10.

[53]  G. SÁNDOR – GERŐ 1999. 35 skk. 26. kép. – Püspöki palotaként való azonosítása nézetem szerint erősen kétséges helyzete (a székesegyház északi oldalán, mintegy beszorítva a megközelítési útvonaltól és a székesegyház bejárataitól legtávolabbi sarokba) és a déli oldalon azonosított nagy épületcsoport miatt, de kétségtelenül jelentős, belső udvaros épület volt csakúgy, mint a várfal megépítése utáni periódusa.

[54]  SÁNDOR – GERŐ 1999. 46., 56-59; 44. kép.

[55]  G. Sándor In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 41. 29. kép.

[56]  G. Sándor In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 31-35.

[57]  Gerő Gy. In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 60.

[58]  Gerő Gy. In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 49.

[59]  A feltételezett Árpád-kori várhoz a belső vár erősítésére emelt keleti toronypárral kapcsolatban ld. DERCSÉNYI 1961. 36.; DERCSÉNYI – POGÁNY – SZENTKIRÁLYI 1966. 212-217.; DERCSÉNYI 1973. 10.

[60]  GOSZTONYI 1939. 178 skk; 11. rajz. – Megállapításait az azóta eltelt évtizedekben folytatott kutatások nem tudták lényegesen módosítani.

[61]  Evlia Cselebi 1985. 230.

[62]  Tevékenységéhez ld. Gerő Gy. In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 52-54. 1498-ból származó címerköve ugyanott a 61. képen. Ld. még G. SÁNDOR 1984. 71.

[63]  GOSZTONYI [1943] 56. rajz, ahol objektív okokból hiányos a délkeleti sarok, a frissen azonosított kerengő külső falával folytatódó és záródó falvonulat.

[64]  G. Sándor M. ásatási eredményei szerint az Aranyos Mária kápolna helyén is volt korábban valamilyen épület, ld. SÁNDOR – GERŐ 1999. 14. kép.

[65]  GOSZTONYI 1943. 145 és 56. rajz; G. SÁNDOR 1996. 443.

[66]  G. Sándor M. In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 30.

[67]  DERCSÉNYI 1973. 10.; Gerő Gy. In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 49.

[68]  GOSZTONYI 1939. 258-259. – Az 1780-ban elbontott épület reneszánsz ikerablakai a kornak megfelelnek, azonban a püspöki más részein is megtalálhatók a reneszánsz stílusú faragványok. Az átépítés tehát valószínűleg a kerengő egész területére kiterjedt.

[69]  Evlia Cselebi 1985. 231-232.

[70]  Noha kétségtelen, hogy ott került elő Vilmos püspök kőbe faragott címere. G. Sándor M. In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 39-47. 29. kép.

[71]  Ez az 1690 tájára tehető tollrajzon világosan látszik még akkor is, ha ebben az időben már csak a keleti toronyhoz csatlakozó rész volt ilyen.

[72]  G. Sándor M. In: SÁNDOR – GERŐ 1999. 42.

[73]  Ld. 35. jegyzet