Cikkek

Rozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsett

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 20.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-3-2

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Vonyó József

297–376. p.

 

Rozs András

 

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsett

 

Die Revolution und der Freiheitskampf von 1956 in Pécs

The 1956 revolution and war of independence in Pécs

 

 

 

A forradalomhoz vezető út

Politikai mozgalmak és reformer csoportosulások 1956 nyarán és kora őszén

A pártállami diktatúra enyhülését 1953-1954-ben, majd 1955 tavaszán a Rákosi-féle kemény vonal visszatértét követően a vidéki városok és községek pártbizottságai híven követték az uralkodó pártirányvonalat. A Nagy Imre-féle reformirányzatnak a vidéki megyeközpontokban, városokban nemigen voltak hívei, így Pécsett sem. A Magyar Dolgozók Pártja Baranya megyei vezetői és tagságának túlnyomó része lojális volt a Rákosi-féle pártvezetéshez. Az első titkárt, Farkas Lászlót 1955 januárjában nevezték ki,[1] tehát Rákosi Mátyás hatalmának újbóli erősödése idején. Az MDP Nagypécsi Szervezetének első titkára, a volt baloldali szociáldemokrata Czárt Ferenc már 1950. december 1-jétől betöltötte ezt a tisztséget,[2] az ő lojalitásához a kommunista pártvezetés iránt nem fért kétség. A városi pártvezetés erős emberei közé tartozott még Bradács György alezredes, a BM Megyei Főosztály (volt ÁVH) vezetője, Nemes Alajos őrnagy, a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság parancsnoka, dr. Schaffhauzer István, megyei főügyész, Laki István, pécsi rendőrkapitány. Nagy befolyással bírt a megyei és városi pártbizottságok tagjainak véleményére Szentistványi Gyuláné, a pécsi egyetemi és főiskolai pártbizottság csúcstitkára, akinek balos, kemény vonalas beállítottsága közismert volt Pécsett. A városi politikai elithez tartoztak az MDP-tag közigazgatási vezetők is: Katona Lajos, a Baranya megyei tanács vb, és Györkő Antal, a Pécs városi tanács vb elnöke.[3]

A három pécsi felsőoktatási intézmény egységes egyetemi párt- és DISZ-bizottságainak[4] vezetői 1956 januárjában[5] megállapították, hogy Pécsett az egyetemi munka leggyengébb pontja a politikai nevelés, az egyetemeken és a főiskolán a jobboldali megnyilvánulások nem szűntek meg, erősödött a klérus tevékenysége, a hallgatók között elterjedtek a „nacionalista nézetek”.[6] Ezért az egyetemi pártvezetés „több oda nem való elemet” kizárt az egyetemről, két hallgatót a „klérus befolyása miatt”, egy jogász hallgatót pedig azért, mert „gyalázta a Szovjetuniót”. A három egyetemi hallgató kizárására Tényi Jenőnek, a pécsi egyetem DISZ-csúcstitkárának kezdeményezésére került sor.[7]

Az SZKP XX. kongresszusa után az MDP Pécs Városi Bizottsága igyekezett érvényt szerezni a kongresszus határozatainak, ugyanakkor továbbra is bírálta a jobboldali elhajlásnak minősített jelenségeket. Az Egyetemi Pártbizottság titkára, Szentistványi Gyuláné éberen őrködött a párt ideológiai egysége fölött, keményen fellépett az ellenségesnek minősített klerikális, nemzeti irányultságú jelenségek ellen.[8] A jogi karon több polgári, középosztályi származású tanár oktatott, akiknek marxista-leninista képzettsége az egyetemi pártvezetés szerint sok kívánnivalót hagyott maga után. Az Egyetemi Főiskolai Pártbizottság formálisan többször fellépett a személyi kultusz ellen, a kollektív vezetés elvének érvényesítéséért, Szentistványiné egyetemi csúcstitkár azonban – a pártegységre törekvés jegyében – nem engedte a túlzott egyéni véleménynyilvánítást.

A Dolgozó Ifjúság Szövetsége tevékenységében 1956 közepén már megbomlott az egység. 1956 nyarán felmerült a pedagógiai főiskolások között, hogy az őket érintő kérdéseknek nem sok közük van a tudományegyetem – a jogi kar – és az orvostudományi egyetem hallgatóinak életéhez. Ezért az egységes egyetemi DISZ-vezetésnek nem látták értelmét, s úgy gondolták, a Pedagógiai Főiskolának önálló DISZ-szervezetet kellene alapítania. A felvetést három pedagógiai főiskolai tanár is támogatta. Az egyetemi párt- és DISZ-vezetés megoszlott a kérdés megítélésében.[9] Szentistványiné párt–, valamint Tényi Jenő, egyetemi DISZ-csúcstitkár a különválás ellen foglaltak állást, a három kar egységének szükségességét hangsúlyozták, elítélték a három főiskolai kollégának az elszakadást szorgalmazó véleményét.

Pécsett 1956 nyarán, kora őszén több értelmiségi csoport alakult, melyek a későbbi forradalmi események előkészítőivé váltak. Az egyetemi és főiskolai hallgatók alkották a reformgondolatok terjesztőinek egyik csoportját. Pécs város két egyetemének és egy főiskolájának oktatói és hallgatói fogékonyak voltak a társadalmi reformgondolatok iránt. Fokozták körükben a politikai változások hangulatát a DISZ Petőfi Körének budapesti rendezvényeiről érkező hírek, melyeket néhány pécsi hallgató is terjesztett. Magyar László, pedagógiai főiskolás hallgató, DISZ-vezető Budapesten részt vett a Petőfi Kör társadalmi reform-vitáin. Más egyetemi-főiskolai hallgatók is megfordultak Budapesten jártukban a Petőfi Kör egy-egy rendezvényén, például Debreczeni László orvostanhallgató.[10]

Az 1956/57-es tanév kezdetére a pécsi egyetemek párt- és DISZ vezetői úgy érezték, hogy lépniük kell, ki kell fogni a szelet a reformerek vitorlájából, ezért a vezetésben személyi változtatásokat hajtottak végre. A tanév kezdete előtt, 1956 szeptemberében az egyetemi DISZ-vezetőket továbbképzésre hívták be, majd vezetőségválasztást rendeztek. A választó gyűlésen a szélsőségesen elkötelezett kommunista diákvezetőt, az egyetemi kizárások kezdeményezése és végrehajtása miatt az egyetemi hallgatók nagy része előtt népszerűtlen egyetemi DISZ-csúcstitkárt, Tényi Jenőt menesztették, de ugyanakkor – nyilván a reformerők politikai előretörésének megakadályozására – a Pécsi Egyetem című lap főszerkesztésével bízták meg. Tényi helyébe Gerencsér József főiskolai hallgatót választották meg az egyetemi DISZ csúcstitkárának, de ezt az egyik gyűlésrésztvevő szerint csak maratoni szavaztatás révén tudták elérni.[11] A pécsi orvostanhallgatók DISZ-szervezete 1956 szeptemberében vezetőségválasztást tartott. A gyűlésen Debreczeni László ötödéves hallgató a szocializmus demokratizálása és a DISZ-tisztségviselők választásának demokratikus módja mellett érvelt, minek eredményeképpen a régi DISZ-vezetők közül senkit nem választottak be az új vezetőségbe. Debreczeni kapta a legtöbb szavazatot, de az egyetemi párt- és DISZ-vezetőség ellentámadást indított, s „manipulációkkal, ígérgetésekkel és fenyegetéssel” elérték, hogy egy kompromisszumra hajló hallgató legyen az évfolyam-titkár.[12] A jogász hallgatók 1956. október 11-én a kari DISZ-titkár, Huri Dezső lemondása után új DISZ-vezetőt választottak Szabotin István személyében, helyettese pedig az a Belinszky Barnabás lett, aki szókimondásáról és reformer hajlandóságáról volt ismert és épp ezért sokak előtt népszerű.[13]

A pécsi egyetemisták és főiskolások között 1956 október közepétől erősödött a társadalmi változásokat igénylő, követelő közhangulat. Magyar László főiskolás október 16-a után „egy szegedi diák levelét olvasta fel az egyetemi rétegszervezet felállításának szükségességéről”.[14] Ugyanő egy glosszában méltatta Rajk Lászlót és egyik pécsi beosztottjának spanyol szabadságharcos érdemeit.[15]

A megyei és városi pártbizottság 1956. szeptember-októberi üléseinek hangulatán érződött, hogy a társadalomban zajló mozgalmak hatással vannak a párttagokra. Az 1956. október 17-i megyei pártbizottsági ülésen téma volt egy, a Dunántúl című folyóiratban Szántó Tibor író, főszerkesztő tollából megjelent, „Különös emberek” című cikk. Az írásban megjelenített társadalmi anomáliáknak helyi analógiái is felmerültek a pártbizottsági vitán.[16] Egyes, főleg értelmiségi párttagok csatlakoztak az egyetemeken, az irodalom, a kultúra, a művészeti élet berkeiben, valamint egyes társadalmi szervezetek – a párt szatellitjei: Hazafias Népfront, DISZ – tagsága között erjedőben lévő reformista politikai mozgalmakhoz. A budapesti minták nyomán a nagyvárosokban, így Pécsett is vitakörök, társadalmi-politikai csoportosulások jöttek létre.

Pécs város reformértelmisége a felsőoktatási intézmények mellett az Írószövetség Baranya Megyei Csoportja köré szerveződött. A pécsi írók sajátos módon váltak gerjesztőivé a forradalom eszméinek: 1956. október 10-e után a pécsi irodalmi lap, a Dunántúl szerkesztősége Széchenyi téri épületének ablakába kitett rádiókészülékből közvetítették a pécsi belváros közönségének a budapesti Irodalmi Újság vitairatait, kritikus írásait.

A társadalmi szervezetek, így a Hazafias Népfront, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége tagjai körében is nőtt a vitaszellem. A Természet- és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társulat szerepe is felértékelődött. A Petőfi Kör pécsi szekciójának 1956. október 11-i megalapítását a TTIT és a DISZ egyes tagjai kezdeményezték. A Petőfi Kör pécsi csoportja 12 tagú vezetőségében megtalálható volt orvos (dr. Béleczki Lajos titkár), tanár (dr. Gál Gyula, Gerencsér József, Vas Károly), író (Őrsi Ferenc), művész (Soltra Elemér), építész (Tillai Ernő), újságíró (Szalai János) mellett DISZ-vezető (Mitzki Ervin) is.[17]

Az értelmiségi csoportosulások mellett a pécsi bányák és ipari üzemek munkássága is mozgolódott. Pécsbányatelep bányaüzemeinek faliújságjain nemcsak a bányászok bérkövetelései jelentek meg, hanem az Irodalmi Újság kivágatai is. A pécsi szénbányászok, a Pécs melletti Kővágószőlős uránbánya üzemeinek, továbbá a Sopiana Gépgyár és más pécsi vállalatok munkásai az irodai dolgozókkal együtt az igazi munkáshatalmat, a demokratikus üzemi vezetést, a munkás-önigazgatást akarták megvalósítani a munkástanácsokon keresztül.[18]

Az 1956. október 22-i pécsi Diákparlament és a MEFESZ megalakulása

Az egyetemi pártbizottság és a DISZ csúcsszervezet úgy határozott, hogy fórumot ad a reformokat követelő közhangulat levezetésének. Erre legalkalmasabbnak a diákparlament újbóli összehívása mutatkozott.[19] Az egyetemi párt- és DISZ-vezetők az ellenzéki egyetemi közhangulat miatt tartottak a Diákparlament kimenetelétől, ezért a gyűlés megfelelő politikai mederben tartását célzó biztonsági intézkedéseket tettek. A levezető elnök tisztét Debreczeni László V. éves orvostanhallgatóra bízták, aki az orvoskari DISZ ismert tagja volt, s akiről úgy tudták, hogy személye a kritikával élő DISZ-tagok számára is elfogadható. Meghívták a város párt- és tanácsi vezetőit, akik politikai súlyukkal befolyásolni akarták az eseményeket, személyes jelenlétükkel akarták elejét venni a várható heves ellenzéki támadásoknak.

A diákparlament gyűlését az egyetem központi épületének udvarára hirdették meg 1956. október 22-én, délután 3 órára. Megjelentek a három egyetem oktatói és hallgatói, ott voltak a meghívott párt- és közigazgatási vezetők, mellettük jelen voltak a helyi sajtó képviselői, a Dunántúli Napló újságírói és képviseltették magukat a karhatalmi szervek is a Belügyminisztérium Baranya Megyei Főosztálya (korábban ÁVH) civil ruhás nyomozói révén.[20]

A Diákparlamentet[21] Debreczeni László elnök nem a hagyományos „Kedves Elvtársak!”, hanem a hely és idő szelleméhez alkalmazkodva a „Kedves lányok és fiúk!” megszólítással nyitotta meg. A gyűlés nem az egyetemi párt- és DISZ-vezetők felszólalásaival kezdődött, hanem előbb a Jogi Kar DISZ-szervezetének képviselője olvasta fel 12 pontos követelését, majd az orvosi egyetem DISZ- bizottságának felhívása következett. A DISZ-vezetők az oktatási és szervezeti kérdések felvetésén túl óvatosan fogalmazták meg az aktuális politikai kérdést, az önálló egyetemi ifjúsági szervezet megalakításának ügyét: szolidaritást vállaltak a szegedi egyetemistákkal a rétegszervezet létrehozása kérdésében, de a szervezeti formát az összes egyetemmel együtt akarták meghatározni egy országos diákparlament döntéseként. Négy politikai kérdésben fogalmazta meg a felhívás az orvosegyetemi hallgatók véleményét és követeléseit: reális tájékoztatást igényeltek az ország gazdasági helyzetéről; kérték, hogy a párt Központi Vezetőségének júliusi határozatait gyors menetben hajtsák végre, és fejezzék be sürgősen a teljes rehabilitációt; követelték, hogy március 15-e ne csak az ifjúság ünnepe, hanem ismét nemzeti ünnep legyen; új alapokra fektetett szabad, demokratikus választási rendszert akartak. Szintén a közvélemény hangját közvetítette a felhívás végére illesztett plusz három kérdés: felvilágosítást kértek a magyar uránium helyzetéről, valamint az ország területén lévő szovjet haderő szükségességéről, a szovjet államkölcsönről.[22] A felolvasott követelések sűrítve kifejezték ugyan a fiatalságot legjobban foglalkoztató kérdéseket, s lényeges előrelépéseknek számítottak a korábban megszokott formális DISZ-nyilatkozatokhoz képest, de visszafogott hangnemük, óvatoskodó fogalmazásuk nem elégítette ki a Diákparlamenten jelen lévő diákság radikálisabb hangvételre vágyó kívánalmait.

Fordulat akkor következett be, amikor Péter Károly orvostanhallgató szólalt fel, és felolvasta a III. évfolyam memorandumát.[23] Ez egy önálló csoport megnyilvánulása volt, nem cenzúrázta sem párt–, sem DISZ-vezető, ami gyökeres eltérést jelentett a korábbi gyakorlattól. A memorandum mind tartalma, mind megfogalmazása, hangvétele alapján alkalmas volt arra, hogy a Diákparlament többségi részének gondolatait és indulatait visszaadja. Szerzői követelték, hogy azokat az embereket, akik az egyetemen „élet és halál urai” voltak, vonják nyilvánosan felelősségre, Tényi Jenőt, László Miklóst és Kovács Sándort távolítsák el az orvoskari vezetésből. Különösen Tényi Jenő ellen volt kifogásuk, aki a három kar „kiskirálya” volt.

A memorandum szerzői kifejezték elégedetlenségüket az 1956. október 22-ét megelőző hetekben lezajlott kari vezetőségi választás eredményeivel kapcsolatban. Szerintük a felülről kijelölt személyekre addig szavaztatták a küldötteket, amíg megválasztásuk nem sikerült. Követelték új választások kiírását. Hangsúlyozták, hogy a DISZ nem töltötte be hivatását, mert a felülről jött intézkedéseket a tömegtől elszakadt 8-10 ember parancsszóval hajtatta végre. Határozott és éles hangon fogalmazták meg, hogy a DISZ-re eddigi formájában semmiképpen nincs szükségük, és egyetértenek a szegedi és budapesti egyetemistákkal, hogy az ország egyetemi hallhatóit összefogó új szervezetet kell létrehozni, mely „szilárd marxi-lenini alapon nyugszik”, de a DISZ-től önálló, megvalósítja az egyetemi autonómiát. A memorandum szerzői e kérdésben radikálisan eltértek a DISZ kari vezetőinek véleményétől. Nem értettek egyet a DISZ-szel abban sem, hogy országos ügyekhez az egyetemisták ne szóljanak hozzá, szerintük politikai véleményeiket is ki kell fejezni. Ezért követelték a nemzeti gazdaságpolitika revízióját, független kül- és belpolitikát és az „idegen csapatok kivonását hazánkból”. Fontosnak tartották „az egyetemi káderintézkedések egyedüli szentesítőjének, Szentistványi Gyulánénak azonnali eltávolítását” az egyetemről. A memorandum szerkesztői szükségesnek láttak hozzátenni követeléseikhez egy záradékot is, miszerint az egyetemi autonómia és az egyetemi szakmai kérdésekben 1 hónapos határidőn belüli intézkedést várnak, s hozzátettek egy figyelmeztetést is: a várt intézkedések elmaradása esetén a műegyetem példájára utcára vonulnak tüntetni.[24]

A Péter Károly által elmondottakat a Diákparlament hallgatósága lelkesen fogadta. Ezek után Abrudbányai Iván és Ács Vilmos, a szegedi MEFESZ Bizottság Pécsre delegált tagjai az önálló egyetemi szervezet megalakulásáról, a szegedi MEFESZ céljairól és követeléseiről beszéltek.[25] A hozzászólásokat követően a jelen lévők többsége kilépett a DISZ-ből, és megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) pécsi szervezetét. Majd megválasztatották a MEFESZ Ideiglenes Bizottságát, melybe a három egyetem (főiskola) három-három hallgatóját delegálta. A jogi karról Belinszky Barnabás, Szabotin István és Treibert Ottó, az orvosi karról Kocsis László, Péter Károly , Válenti Béla, a „Pedfő”-ről a DISZ-vezetőség képviseletében Magyar László, mellette Nedelykov Milán és Répánszky Ernő lettek a MEFESZ-biztottság tagjai. A Diákparlament leváltotta a Pécsi Egyetem című lap nemrég, a DISZ által kinevezett szerkesztőségét és új szerkesztőséget választott. Főszerkesztőnek Gyenis Jánost, az egyetem marxista tanszékének tanárát választották meg, aki kinyilvánította egyetértését és szolidaritását a MEFESZ alapítóival. A szerkesztők közé vegyesen kerültek be a három kar hallgatói, valamint egy tanár, Rábay Imréné, szintén a marxizmus tanszékről, valamennyien a politikai és szakmai változások hívei.

Az újonnan megválasztott MEFESZ-vezetőség és a Pécsi Egyetem szerkesztősége aznap este összeállította a Diákparlament határozatát és a MEFESZ ideiglenes szabályzatát.[26] A határozatot a Diákparlamenten elhangzott jogi- és orvosi kari DISZ-bizottsági felhívás és az orvosi kar III. évfolyamának memoranduma alapján fogalmazták meg. A legtöbbet a memorandumból vettek át, megtartva a legradikálisabb követelés-sor tartalmi elemeit és hangvételét. A határozat három részből állt. A szerkesztők a korábbi DISZ-nyilatkozatokkal szemben első helyre tették a politikai követeléseket, melyeket 21 pontban foglaltak össze. A Diákparlament határozatának politikai követeléspontjai között szerepelt a reális tájékoztatás, a szocialista törvényesség megtartása, a törvénytelenségeket elkövető országos párt- és állami vezetők kizárása a pártból, valamint a helyi, egyetemi pártvezetők – közöttük a legradikálisabb kommunistának ismert Szentistványi Gyuláné egyetemi párttitkár, Tényi Jenő volt egyetemi DISZ-vezető, Gerencsér József DISZ-titkár, Kocsis Mihály jogi kari professzor, dékán és Ernst Jenő orvosegyetemi professzor – eltávolítása az egyetemről. Hasonlóan a szegedi és budapesti egyetemistákhoz, a pécsiek is követelték Nagy Imre kinevezését a párt központi vezetőségébe és a kormányba, a politikai perek felülvizsgálatát, az idegen csapatok kivonását az országból, a hadifogoly- és árvaügyek rendezését, a begyűjtési és adózási rendszer felülvizsgálatát. Pécsett különös jelentősége volt az uránbányászatra vonatkozó állami szerződések újratárgyalása, és az urán bányatelepek magyar kézbe adása, a „bauxitbánya” elnevezés megszüntetése követelésének. A szabad és demokratikus választások követelménye mögött tulajdonképpen a többpártrendszer kívánalma állt. A nemzeti ünnepek és a címer megváltoztatásának igénye általános volt az országban, így Pécsett is. Az oktatási-tanulmányi követelések között első helyen szerepelt az egyetemi autonómia, mint régi demokratikus vívmány visszaállítása.[27]

A pécsi Diákparlament határozatait még október 22-én, a késő esti órákban sokszorosították az egyetemi sokszorosító gépén, a memorandum lapjait az egyetemistáknak és a jelen lévő üzemi munkás ifjúságnak szétosztották. Elhatározták, hogy a Pécsi Egyetem című lap másnapi számát nemzeti színű keretben jelentetik meg, és közlik benne a Diákparlament határozatait.[28] A pécsi MEFESZ-vezetők első tanácskozásának végén néhány résztvevő felvetette, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók egy éjszakai demonstrációval adják tudtára Pécs lakosságának az önálló ifjúsági szervezet megalakulását és követeléseit, de ezt a lépést végül elhalasztották arra az esetre, ha követeléseiket az MDP-vezetők nem teljesítenék.[29]

Forradalom a baranyai megyeszékhelyen, 1956. október 23. – november 4.

A forradalom kibontakozása, október 23-27.

Pécsett október 23-án nyugalom volt,[30] az egyetemistákat a pártvezetők, illetve a mérsékeltebb diákvezetők lebeszélték az utcai demonstrációkról. A pécsiek a nap folyamán még lakásaikban maradtak és a budapesti rádió híradásait hallgatták a fővárosi tüntetésekről. Az egyetemi pártbizottság vonakodott engedélyezni az egyetemi lap megjelentetését címoldalán nemzeti színek alkalmazásával. Végül a szerkesztőbizottság büntetőjogi felelősségére hivatkozva járult hozzá a Pécsi Egyetem új lapszámának kinyomtatásához, a Diákparlament memorandumának közlésével, de nemzetiszínű keret nélkül.[31] A nap folyamán a pécsi egyetemi, főiskolai hallgatók épületeikben vitatták a demonstrációk esélyeit. A középiskolások is szervezkedtek, a Gépipari Technikum diákjai követeléseket fogalmaztak, melyeket sokszorosítottak is. Az orvostudományi egyetemen Cholnoky László professzor, dékánhelyettes oktatási szünetet rendelt el.[32] Cholnoky, valamint még három professzor kora reggel (hét órakor) felkereste a 48-as téri orvosegyetemi kollégiumot, ahol óvták az egyetemistákat bármilyen meggondolatlan lépéstől. Péter Károly orvostanhallgató, a MEFESZ vezetőségének tagja ezután lezárta a kollégiumot. (Erre szerinte azért is szükség volt, mert a kollégium szomszédságában lévő megyei rendőrfőkapitányság, illetve a BM Megyei Főosztály központi épületét már 1956. október 22-e előtt gépfegyverekkel és homokzsákokkal erősítették meg, a védelmi állások mögé pedig Baranya megye különböző helységeiből berendelt rendőröket, tűzoltókat és pénzügyőröket állítottak, számítva a diákok által ellenük irányuló esetleges támadásra. Az ÁVH-épület ablakaiba állított golyószórók és gépfegyverek csöve a kollégiumra irányult.)[33]

Az MDP Egyetemi és Főiskolai Végrehajtó Bizottsága meghívta 1956. október 23-ai délelőtti ülésére a MEFESZ teljes pécsi vezetőségét, ott azonban az egyetemi csúcstitkár, Szentistványi Gyuláné felelősségre vonta őket az előző esti Diákparlamenten történtekért. Miután a pártülésről elküldték őket, az orvoskari MEFESZ vezetői elfoglalták a DISZ irodáját. Itt a megyei és városi MDP-bizottságok vezetői a nap folyamán többször felkeresték, és „ellenforradalmi lázadás” vádjával illették őket.[34] A pécsi egyetemisták és főiskolások mozgalmuk és szándékaik tisztaságát akarták bizonyítani, s a helyi pártvezetőktől őket ért vádak, rágalmak ellenében a legfelsőbb pártvezetéshez fordultak. Az MDP Központi Vezetőségének és a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imrének küldtek táviratot, melynek szövege szerint határozottan elhatárolták magukat a szélsőjobboldali megnyilvánulásoktól: „Mi, a pécsi orvos- és jogtudományegyetem, valamint a pedagógiai főiskola hallgatói mélységesen elítélünk minden olyan fasiszta provokációt és megmozdulást, amely fegyveresen rendszerünk ellen tör.”[35] A Pécsi Rádió este 6 óra tájban közvetítette a pécsi Diákparlament határozatait.[36] A Kossuth Rádióban este elhangzott Gerő-beszéd hatására a Pécsi Pedagógiai Főiskola diákjai tanácskozásra gyűltek össze, melyre meghívták az orvosi és jogi egyetemi MEFESZ-vezetőket is. Úgy határoztak, hogy a Nagy Imre által kihirdetett statárium ellenére az utcákra vonulnak. Mivel azonban az orvosegyemisták és a joghallgatók a kivonulás ellen foglaltak állást, az aznap esti demonstráció elmaradt. A MEFESZ vezetői az október 23-ról 24-re virradó éjszakán eltervezték, hogy diákdelegációkat küldenek ki az üzemekbe, bányákba, intézményekbe, laktanyákba, iskolákba a MEFESZ határozatainak és elképzeléseinek ismertetése céljából.[37]

Október 24-én megjelent a Pécsi Egyetem (az MDP Egyetemi és Főiskolai Bizottsága és a MEFESZ lapja) különkiadása, mely első oldalán közölte a pécsi Diákparlament 21 pontos határozatait, tartalmazott több lelkes forradalmi írást, Kiss Dénes első éves pedagógiai főiskolás költő „Velünk, vagy ellenünk” című versét, mely később a pécsi forradalmi megmozdulásokon többször elhangzott. A lap közölte az egyetem marxista tanszéke oktatóinak az egyetemisták követeléseivel egyetértő írását, az Írószövetség, a Pécsi Rádió vezetőinek nyilatkozatait, de ugyanakkor a Katona Lajos, Baranya megyei és Györkő Antal, Pécs városi tanácselnök aláírásával megjelent felhívást is a rendkívüli állapot bejelentéséről.[38] A Dunántúli Napló 1956. október 23-i száma és 24-i különkiadása is tudósított a Diákparlamentről, azonban az MDP szemszögéből, bíráló jelleggel. A lap a proletárhatalom melletti kiállásra, a rend fenntartására buzdított, valamint közölte a Nagy Imre miniszterelnök által kihírdetett statáriumot és a tanácselnökök által kiadott rendkívüli állapotot.[39]

Október 24-én zajlottak le az első spontán tömegmegmozdulások Pécsett. A nap folyamán még csak kisebb utcai csoportosulások voltak a Belvárosban, a Széchenyi és a Színház téren,[40] melyeket a karhatalom feloszlatott.[41] Este a Széchenyi téren már tömeges tüntetésre került sor, főleg fiatalok, diákok részvételével. A tüntető csoportokat a karhatalom (a BM Főosztály és a rendőrség) brutális akcióval kergette szét. A forradalmi eseményről egy pécsi tanárnő naplójában a következőképpen tudósította az utókort: „Este Pécsett a Széchenyi téren hatalmas tömegek gyülekeznek kisebb csoportokban. Az Építőipari Technikum előtt mintegy 80 főből álló fiú és lánycsoport áll némán, zárt rendben. Az ávó szuronyrohammal jön rájuk a Janus P(annonius) utcán; a fiatalok szétfutnak.”(...) „... látjuk a Megyei Tanács előtt állva, hogy a Széchenyi téren a talán Sellyéről hozott rendőrség rúgva, haját tépve puskatussal veri a nők és fiatalok fejét. A tömeg szétszalad, és majd újra és újra visszatér. A Király utcában ugyanúgy. Kilenc óra tájban tűzoltóautóval vízzel árasztják el az utcát, a néma tüntetés eloszlik.” (...) „Kihirdetik este 10 órától a kijárási tilalmat. Ezt a Mór kollégium előtt halljuk, hazasietünk.”[42]

Másnap a Dunántúli Napló egy esti néma tüntetésről tudósított, mely a városháza, majd a színház és a rádió épülete előtt zajlott. A 2-300 fiatal tüntető közé az újság szerint „provokációs szándékkal huligán és munkakerülő elemek is keveredtek”[43], miattuk kellett a karhatalomnak szétoszlatni a tüntetőket. Eközben több – legalább négy – főiskolást letartóztatott az ÁVH (a BM Megyei Főosztálya), azzal az indokkal, hogy ők előző nap éjjel, október 23-ról 24-re virradóra mintegy 200 röplapot stencileztek, s azokat 24-én az utcákon terjesztették. A röplapok a Diákparlament pontjait tartalmazták. Az egyetemi hallgatók eljutottatták a röplapokat a két honvédlaktanyába és az uránbányához is. Az ÁVH félt a tömeghangulat ellene fordulásától, ezért nem akarta feszíteni a húrt, az éjszakai félelemkeltő fogvatartás és figyelmeztetés után másnap (október 25-én) reggel szabadon engedte az egyetemistákat.[44] A MEFESZ vezetése nem engedte, hogy az egyetemi hallgatók részt vegyenek az utcai tüntetésekben, mert a diákvezetők tudatosan kerülték a pártvezetéssel és a karhatalommal történő összecsapást, nem akarták, hogy a hatalom szervei megmozdulásaikat provokációnak minősítsék.[45]

Október 24-e volt az a nap, amelyen az országban először Budapesten, Miskolcon és Pécsett megalakultak a gyárakban, az üzemekben, a bányavidékeken a munkásönigazgatás jugoszláv mintájú, de sajátosan magyar intézményei, a munkástanácsok. Pécsett e napon több nagyüzemben, bányaaknán alakult munkástanács. A Sopiana Gépgyár munkástanácsa a pécsi forradalmi események szervezésének egyik fő gócpontjává vált már a forradalom első napjaiban.[46]

A két egyetem és a főiskola MEFESZ-irodái is a pécsi forradalmi megmozdulások szervező központjai voltak. Az egyetemisták az első két napon nem vonultak az utcára, mert bíztak az események békés, tárgyalásos befolyásolásának lehetőségében, de amikor az üzemek és bányák küldöttei megkeresték őket az összefogás és a közös utcai megmozdulás reményében, az egyetemi és főiskolai hallgatók is utcára vonultak. A város lakói és az egyetemisták nagyszabású közös tüntetésére október 25-én került sor Pécsett. A 15-20 ezer fős városi tüntetésen a középületekről eltávolították a kommunista hatalom szimbólumait, megszületett Pécsett is a forradalom Rákosi-címertől megfosztott lyukas zászlója. „...Magam is részese voltam a címer kivágásának. Szép arcú lány, hallgatótársam ollójával estünk neki a zászlónak a főiskola előtt. S azután az így keletkezett, csaknem szabályos kör alakú, »történelmi zászlóablakon« át egymásra néztünk, és már a mosolygó arcunk fénylett a címer helyén.”[47] A Pedagógiai Főiskola ifjúsága tanári karával együtt vonult végig a városon a 48-as tértől a Széchenyi téren át a főiskoláig.[48] A Kossuth téren a Kossuth-szobornál Péter Károly felolvasta a MEFESZ 21 pontos követeléseit, Klencz Tibor joghallgató elszavalta Kiss Dénes forradalmi versét. A Széchenyi téren fiatal munkások eltávolították a vörös csillagot előbb a Nádor Szállóról, majd a városi tanács épületéről.[49] Egy radikális, főleg uránbányászokból álló csoport – Varga Mária uránbányai dolgozó vezetésével – túlzó követeléseivel (az ÁVH pécsi épületének elfoglalása) veszélyeztette a forradalom békés jellegét, s kiváltotta a karhatalom, az ÁVH erőteljesebb, fegyveres fellépésének veszélyét.

Az egyetemistáknak a nap folyamán még sikerült megakadályozniuk az atrocitásokat, de a tüntetések este mégis radikalizálódtak. A karhatalom fegyverét használta, az október 26-ára virradó éjszaka lövöldözések voltak a városban, egyes források szerint egy halottja és három sebesültje is volt az összetűzéseknek.[50] Este megvalósult a forradalom első intézményesülése, a radikálisok spontán akcióval létrehozták a Forradalmi Bizottmányt, és a tüntető csoportok elfoglalták a középületek nagy részét: a városházát, a főpostát, a rádiót, a nyomdát. Az ekkor még erős karhatalom azonban rövidesen visszavágott, és néhány óra múlva visszafoglalta e központi intézményeket, a bizottmányi tagok és az intézményfoglalók – akik között egyetemisták is voltak – nagy részét letartóztatták és egy éjszakán át fogva tartották.[51] A karhatalmi akciók azonban csak olajat öntöttek a tűzre: a tüntetések még hevesebb formában másnap is folytatódtak a városban, de a hatalom képviselőire ennél is veszélyesebb volt az, hogy a megyében, sőt a dél-dunántúli régióban elterjedt a karhatalom pécsi durva fellépésének, az egyetemisták lefogásának híre, ami radikális ellenakciót váltott ki.

Október 27-én egy, a szomszédos Tolna megyei Bonyhád városából induló, főleg szászvári bányászokból álló csoport fegyveres akciót indított a letartóztatott pécsi egyetemisták kiszabadítására. A próbálkozást a Komló melletti Zobák pusztánál rendőri és katonai erővel visszaverték, a tűzharcnak egy halottja és több sebesültje volt.[52]

A pécsi forradalom két fő szervező központja, a Sopiana Gépgyár munkástanácsa és a „háromkari MEFESZ-vezetőség” együttműködtek egymással. Az egyetemi diákvezetők ott voltak október 27-én azon a Sopiana Gépgyárban szervezett gyűlésen, amelyen a pécsi és a Pécs környéki gyárak, üzemek, vállalatok munkástanácsainak küldöttei megalakították a Munkástanácsok Baranya Megyei Bizottságát.[53] A gyűlésen jelen voltak Baranya megye és Pécs város pártvezetői, valamint az ÁVH és a rendőrség parancsnokai is, azzal a céllal, hogy egy központi munkástanács létrehozásával mintegy elébe mennek az eseményeknek, legalább is megpróbálják azokat befolyásolni. Az új intézmény azonban forradalmi követeléseket fogalmazott meg, ezek élén állt a szovjet csapatok távozása és a fegyveres nemzetőrség felállítása. Bradács György államvédelmi ezredes, a BM Megyei Főosztály vezetője, valamint Nemes Alajos őrnagy, a Baranya megyei rendőrfőkapitány már előző napon javasolták az egyetemisták vezetőinek, hogy állítsanak fel nemzetiszín szalagos rendőr-egyetemista járőröket, majd javaslatukat az október 27-i Sopiana-gyűlésen megismételték. Az egyetemisták azonban előbb kollégiumukban, majd küldötteik révén a Sopianában a munkásokkal együtt nem fogadták el a karhatalom ajánlatát.[54] A Sopiana gépgyári gyűlésen a legfontosabb pécsi üzemek munkástanácsai úgy döntöttek, hogy a sztrájk fegyveréhez nyúlnak, s nem veszik fel a munkát mindaddig, amíg a szovjet megszállók el nem hagyják az országot. A lakosság élelmiszer- és fűtőanyag alapellátását azonban a munkástanácsok biztosítják. A két bányaüzem bányászai igen határozottan álltak a forradalom célkitűzései mellé. A pécsbányatelepi munkástanács a Vas Vilmos bányász, volt szociáldemokrata pártmunkás által összeállított 18 pontos követeléseit felküldte Nagy Imre kormányának.[55] A pécsi uránbányánál október 27-én nyílt összetűzésre került sor az üzemi munkástanácsok tagjai, valamint a párttitkár és a vele együttműködő vállalatvezetés között.[56]

A járási központokba és a községekbe küldött pécsi egyetemisták a radikális csoportok felé mérséklően léptek föl, s a budapesti forradalmárok és lakosság megsegítésére buzdítottak. Ennek meg is volt a foganatja, sok községi forradalmi bizottság küldött élelmiszerszállítmányokat Budapestre. [57]

A forradalom megyei-városi vezető testületének tevékenysége, 1956. október 28 – november 3.

Nagy Imre miniszterelnök 1956. október 28-án elmondott beszéde, melyben „nemzeti demokratikus mozgalom”-nak nevezte a „nemzeti felkelők” küzdelmét, mérföldkő volt a forradalom menetében, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. A nagyvárosokban általában ekkorra teremtődtek meg a forradalmi döntéshozó intézmények megalakulásának feltételei. Pécsett is lehetőség nyílt egy központi szervezet megalakulására. Ez volt a célja mindkét városi érdekcentrumnak: mind a régi pécsi polgári elit megmaradt képviselőinek, a „tradicionális polgárértelmiségnek”, mind pedig a Rákosi-rendszer párt–, tanácsi, katonai kádereinek. Mindkét csoport fő óhaja az volt, hogy az anarchikus állapotokat fölváltsa valamilyen legális és ellenőrízhető rend.[58] A Nagy Imre által október 28-án hangoztatott „demokratikus nemzeti egység” rövid időre megvalósult Pécsett is. E napon alakult meg a forradalom saját önkormányzati szerve, a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa (BMMNT).[59] A megyei munkástanácsot választó gyűlésen képviselve voltak a pécsi üzemek és vállalatok munkástanácsai, a MEFESZ, az Írószövetség, a bíróságok, ügyészségek, az ügyvédi kamara, a fegyveres testületek.[60] A gyűlésen részt vettek egyes értelmiségi munkahelyek (felsőoktatási intézmények, színház, rádió, sajtó) küldöttei is. Ott voltak az MDP, valamint a BM Megyei Főosztály (volt ÁVH) és a megyei rendőrfőkapitányság vezetői is, akik – a látszat kedvéért, taktikából, vagy félelemből – támogatásukról biztosították a forradalom baranyai intézményének vezetőit.

Bár a munkástanács választásának szervezői törekedtek arra, hogy lehetőleg minden társadalmi réteg (foglalkozás, pártállás, egyházi és nemzetiségi hovatartozás) képviselve legyen a nemzeti tanácsban, néhány réteg alulreprezentált maradt. Így a baranyai községek, a parasztság alig képviseltette magát a BMMNT-ben, ennek oka lehetett a gyenge információ-áramlás és a közlekedési lehetőségek hiánya. A központi megyei forradalmi intézménybe ekkor 110 főt választottak be, később bővítették a létszámot 150-250 tagra. A kezdeti 110 BMMNT-tag közül 28-an képviselték az iparvállalatok munkástanácsait, közöttük vezetők, mérnökök, de munkások is voltak. A pécsi bányász társadalmat méltó módon jelentős számú, 16, s a MEFESZ-t is arányosan 11 küldött reprezentálta. A 16 értelmiségi – köztük 8 jogász –, 12 tisztviselő, 9-10 fegyveres testületi tag mellett hat közlekedési dolgozó akadt, és mindössze ketten képviselték a kisiparos társadalmat és heten a parasztságot. A tagság beválasztásánál viszont helyesen gondoltak Pécs nemzetiségi polgáraira és egy-egy tagot választottak a német és a délszláv (akkor még nem nevezték meg külön-külön a horvátokat és a szerbeket) kisebbség érdekeinek képviseletére.[61]

Az alakuló ülésen egyaránt felszólaltak a munkástanácsok és a MEFESZ küldöttei. Követeléseiknek témái voltak: a szovjet csapatok azonnali kivonása az országból, az üzemek, vállalatok főállású pártfunkcionáriusainak leváltása, új országgyűlési választások tartása, a politikai foglyok számára amnesztia adása, a sztrájk fenntartása a szovjet csapatok kivonulásáig. Az ülés olyan határozatot hozott, mely forradalmi intézmény létesítéséről szólt: munkástanácstagokból és egyetemistákból összetevődő, 1-2 tagú ellenőrző bizottságokat alakítottak, melyeknek feladatául a legfontosabb állami, városi hatalmi szervek és intézmények – államvédelem, rendőrség, pártbizottság, sajtó, rádió, posta, (később) tanácsok – munkájának, politikai viszonyainak ellenőrzését, felügyeletét, forradalmi kontroll alá helyezését tűzték ki.[62]

A megyei munkástanács még október 28-án, a tagok megválasztását követő esti első ülésén megválasztotta vezetőségét. Elnökéül egy köztiszteletben álló pécsi polgárt választottak, dr. Kertész Endre ügyvédet, aki a harmincas évektől a Független Kisgazda Párt egyik megyei vezetője, 1945 és 1947 között pedig Baranya vármegye főispánja volt. Őt mérsékelt politikusnak tartották a baloldal képviselői is, ezért hozzájárultak megválasztásához. A tisztviselő családból származó ügyvéd a kisgazdapártban a birtokos parasztság támogatójának számított, 1947 előtt jó kapcsolatot tartott fenn Kovács Béla és Nagy Ferenc kisgazda vezetőkkel. 1948-ban kizárták a pártból, mert nem helyeselte az iskolák államosítását, és nem támogatta a baloldal politikáját, de ügyvédi prakszisát folytathatta, az ötvenes évek politikai pereiben az üldözötteket védte.

A BMMNT elnökségébe összesen tíz tagot választottak, többek között a legjelentősebb pécsi munkástanács, a Sopiana gépgyári MT két vezetőjét, Villányi Tibort és Ferencfy Károlyt, a 26. sz. AKÖV munkástanács küldöttét, Békés Lászlót, a pécsbányai munkástanács elnökét, Vas Vilmost,[63] a MEFESZ képviseletében Ung Ferencet. Az elnökségbe igyekeztek olyan tagokat választani, akik a különböző társadalmi rétegeket és a Pécsett és Baranya megyében meghatározó foglalkozási ágakat képviselik. Így bekerült egy uránbányász és egy földműves is. Dr. Kertész elnök javaslatára az elnökség tagja lett dr. Steinmetz Endre SZTK-orvos is, akinek kommunista nézetei közismertek voltak a városban, az MDP megyei pártbizottságának is tagja volt.[64] Steinmetz megválasztátatásával dr. Kertész a nemzeti tanács radikális kommunistaellenes tagjait akarta ellensúlyozni, és azt demonstrálta, hogy a BMMNT és elnöke nem zárkózik el az MDP-vel történő párbeszédtől. Steinmetz doktort a három tagú elnökségbe is beválasztották, rajta kívül a két Sopiana munkástanács-tag, Villányi és Ferencfy lettek elnökségi tagok. Az elnökségben később Villányi Tibor főmérnöknek lett legmeghatározóbb szerepe, Ferencfy háttérben maradt, dr. Steinmetzet pedig három nap múlva az SZTK újjáválasztott munkástanácsa visszahívta.[65]

A megyei nemzeti tanács megválasztotta saját végrehajtó és ügyintéző szerveit. A legfontosabb feladatnak minden nemzeti tanács-tag a rend biztosítását tartotta a városban, ezért még október 28-án megválasztotta a BMMNT alá rendelt fegyveres forradalmi testületét, a Katona Tanácsot. Élére Csikor Kálmán került, az egyetem katonai tanszékének vezetője, volt Ludovikát végzett katonatiszt, de 1945-től MKP-tag. Az október 30-án megválasztott titkárság tagjai a város irányításának szakfeladatait voltak hívatottak ellátni. November 1-jéig a titkárság volt a BMMNT legfőbb operatív végrehajtó szerve. Vezetője Vas Vilmos lett, aki igen agilis munkája révén a forradalom legtekintélyesebb, legelismertebb pécsi vezetőjének számított. Mellette dr. Domján Mihály ügyész látta el a jogügyeket – visszaemlékezése szerint ő javasolta dr. Kertész Endre elnökké választását –, Dicső László villamosmérnök, a Pécsi Hőerőmű munkástanácsának képviselője a gazdasági ügyeket vitte, míg a fiatal kora ellenére szerepének betöltésére alkalmasnak látszó Ung Ferenc orvostanhallgatót bízták meg a politikai, a katonai, a sajtó és a rádió ügyek irányításával.[66] A konkrét közigazgatási feladatokat, a nemzeti tanácsi ülések jegyzőkönyv-vezetését, fegyvertartási, házkutatási engedélyek kiadását a november 1-jétől működő adminisztrációs irodára bízták, dr. Gyenes István vezetésével. Gyenes mint közigazgatási szakember, korábban dr. Kertész Endre főispán mellett alispánként kellő tapasztolatokat szerzett az ügyintézés terén. A titkárság vezérlésével működött egy közlekedési és szállítási ügyintéző csoport is, melynek feladata volt a Budapestre irányított élelmiszerszállítások megszervezése.[67]

A BMMNT ülésein az egyes MEFESZ-tagok és munkások által képviselt radikális irány és a dr. Kertész Endre elnök köré csoportosult mérsékelt irányzat erői vetélkedtek egymással. Dr. Kertész már az első napon megakadályozta, hogy a radikálisok elfoglaltassák az ÁVH-laktanyát, így a vérontást sikerült elkerülni Pécsett. A BMMNT hosszú viták után döntött a sztrájk és a Nagy Imre-kormány támogatása kérdésében. A pécsiek úgy határoztak, hogy a sztrájkot addig folytatják, amíg a szovjet csapatok el nem hagyják az országot, támogatják Nagy Imrét és kormányát. A BMMNT küldöttségeket menesztett Budapestre, a kormányhoz[68] és Győrbe, a Dunántúli Nemzeti Tanács ülésére. A győri „ellenkormány” megalakítását a pécsi küldöttség nem támogatta.[69] A BMMNT döntött a nemzetőrség megszervezéséről, valamint két egyetemi zászlóalj felállításáról. Október 29-én szervezték meg az orvosegyetemisták zászlóalját Szabó Ferenc őrnagy katonai parancsnok és Rozsos István szigorlóorvos diákparancsnok vezetésével, valamint a joghallgatókból és pedagógiai főiskolásokból összetevődő zászlóaljat Méder Ferenc főhadnagy és Klencz Tibor joghallgató vezetésével. A hallgató-parancsnokok összekötő feladatot láttak el a Katona Tanács elnöke és az egyetemisták között. Egy egyetemi zászlóalj alakulási létszáma 120 fő volt, később összesen 4-500 főre becsülték az összes tagok számát. Október 29-én látták el őket fegyverrel, egy titkos ÁVH-raktárból kaptak 20 golyószórót, 50 géppisztolyt, mintegy 400 puskát és kézigránátokat. Használhattak néhány katonai terepjáró gépkocsit is.[70] Feladatuk volt a járőrözés, középületek, valamint az élelmiszerszállítmányok őrzése, a rend védelme a városban a nemzetőrökkel együtt.[71]

A rend fenntartásának, a forradalom tisztaságának őrzésére volt hivatva a szintén október 29-én megalakított nemzetőrség, a Sopiana gépgyár művezetőjének, Vidolovics Nándornak vezetésével. Létszámát 200-250 főre becsülték. A nemzetőrséget a két egyetemi zászlóalj mellett az egyik – a forradalom mellé állt – bányász zászlóalj tagjai alkották. A járőröket egy rendőr mellett két nemzetőr (egy az egyetemi és egy a bányász zászlóaljból) alkotta[72]A nemzetőrség munkáját támogatta a rendőrség frissen választott forradalmi bizottsága is, Tokaji Ferenc rendőr százados tényleges irányításával.[73]

A pécsi nemzeti tanácsot kudarcok is érték. Nem sikerült az ÁVH irattára ellenőrzésének megszerzésére irányuló akció, az ávós tisztek kijátszották a BMMNT küldötteit. A rákosisták beépítették embereiket a forradalom intézményeibe, így például a Katona Tanács hadműveleti szervét ellenőrzésük alatt tartották. A nemzeti tanács hozott azonban radikális döntéseket is, melyeket sikerült végrehajtatnia. Így – más országos és vidéki forradalmi szervekhez hasonlóan – a BMMNT elrendelte az ávósok és a legfontosabb rendvédelmi szervek (BM Megyei Főosztály, rendőrkapitányság, ügyészség) vezetőinek letartóztatását. Utóbbiakat egy nap múlva dr. Domján Mihály, a BMMNT egyik titkára szabadította ki a börtönből.[74] Az ávós tisztek begyűjtése azonban megtörtént az egyik egyetemi zászlóalj közreműködésével. Egyetemista nemzetőr, Debreczeni László vezette a megyei pártbizottsági székház elfoglalására indított akciót, melyet az egyik bányász zászlóalj hajtott végre.[75]

A BMMNT mellett az egyetemi úgynevezett háromkari MEFESZ-központ vált a baranyai-pécsi forradalom másik szellemi és szervező központjává. Az egyetemisták tekintélye igen jelentős volt a forradalom többi szereplője, a munkástanácsok előtt is. Egyfajta szellemi és ideológiai centrum szerepét töltötte be a pécsi MEFESZ. Az egyetemisták nemcsak a nemzetőrségben vállaltak zászlóaljaik révén jelentős munkát, hanem egyénenként és csoportokban járták a Baranya megyei községeket. Egyrészt a helyi nemzeti tanácsok létrehozásának erjesztői voltak, másrészt a már megalakult községi forradalmi bizottságok politikában még tapasztalatlan tagjainak tanácsadói szerepét töltötték be. Felvázolták a helyi vezetőknek az országos politikai helyzetet, és hangsúlyozták a nemzeti célokat.

A pécsi MEFESZ egyes, főleg a BMMNT-ben szereplő tagjai a radikálisabb, mondhatni a szókimondóbb és határozottabb irányt képviselték. A nemzeti tanács közgyűlésein a MEFESZ-tagok felléptek a nemzeti tanácsban lavírozó, taktikázó, ügyeskedő pártvezetők, ávós és rendőr vezetők jelenléte ellen, meg akarták változtatni a BMMNT összetételét a határozottabb, a forradalmi célkitűzéseket követő irányba. E célból felvették a harcot a BMNNT mérsékelt, de sokszor túl óvatosnak és határozatlannak bizonyuló vezetői, így dr. Kertész Endre elnök ellen is. Utóbbi egyszer le is mondott tisztségéről, mondván, hogy „nem bír a szélsőségesekkel”, de az október 27-től Pécsett tartózkodó dr. Hajdú Gyula, MDP-vezető rábeszélésére, valamint a BMMNT-tag pártvezetők (Szikla József, Györkő Antal)[76] és a mérsékeltek kérlelésére ismét vállalta a további elnökséget.[77] Az egyetemisták végül is nem tudtak jelentős változtatást végrehajtani a BMMNT összetételét illetően. A MEFESZ elvi politikát folytatott, s ezt nemcsak a kommunistákkal, valamint a megalkuvókkal és óvatosakkal szemben tették az egyetemista vezetők, hanem egységesen és határozottan léptek fel a „jobboldali elhajlások”-kal szemben is. Többször hangsúlyozták, hogy a forradalom fellép nemcsak a kommunista diktatórikus jelenségek, hanem a fasiszta és nyilas megnyilvánulások ellen is. A polgári demokratikus követeléseknek voltak közöttük támogatói, így a szabad választások bevezetésének kívánalmát logikusan követte náluk a többpártrendszer elvi követelése, de a pártok szerveződéseit nem támogatták, azért, mert a pártok szerintük a széthúzás erőit erősítették volna, a pártszerveződések folyamata a forradalomban megmutatkozó nemzeti egység ellen hatott volna.[78]

A pécsi MEFESZ-tagok munkája szervesen kapcsolódott a három pécsi felsőoktatási intézmény forradalom alatti tevékenységéhez is. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán dr. Degré Alajos egyetemi adjunktust a jogi kari és pedagógiai főiskolai hallgatók egyetemi zászlóaljához küldték ki katonai tanácsadónak és politikai biztosnak.[79] A PTE jogi karán dr. Gál Gyula tanársegéd támogatta a MEFESZ tevékenységét.[80] A Pécsi Orvostudományi Egyetemen dr. Szentágothai János, dr. Kerpel-Fronius Ödön, dr. Lissák Kálmán egyetemi tanárok exponálták magukat a forradalom mellett. Lissák professzor 1956 októberében az orvosi kar dékánja volt, a kari ülésekre meghívta az orvoskari MEFESZ vezetőit.[81] A Pedagógiai Főiskolán Soltra Elemér festőművész, adjunktus, dr. Uherkovich Gábor tanszékvezető főiskolai tanár, valamint három tanársegéd[82], a PTE jogi karán dr. Kislégi Nagy Dénes tanszékvezető egyetemi tanár, Szita János osztályvezető, Takács László docens játszottak még szerepet a forradalmi intézményekben, vagy azok mellett. A MEFESZ-tagok közreműködtek a szélsőségesen balos politikát folytató dr. Kocsis Mihály dékán tisztségéből való leváltásában.[83]

A Pécsi MEFESZ Bizottság az Egyetemi Munkástanács üléseire is elküldte képviselőit, akik ott aktívan bekapcsolódtak az egyetem vezetésébe. Az Egyetemi Munkástanács ülésein felmerültek egyetemi szervezeti kérdések, leginkább az a javaslat, hogy a három egyetemből jöjjön létre egy integrált egyetem, a Pedagógiai Főiskolán létesüljön bölcsészkar. Dr. Kislégi Nagy Dénes jogi kari professzor szerint delegáltakat kell küldeni a megyei munkástanácsba és a TTIT-be. Egy MEFESZ-tag javasolta, hogy az egyetemi ifjúság diákotthonát helyezzék át az ÁVH épületébe. Egy másik javaslatban azt is felvetették, hogy a MEFESZ kérje képviselők küldését az ideiglenes nemzetgyűlésbe. MEFESZ-tagok követelték az egyetemi káderanyagok kiadását, az élelem-ellátás megszervezését, az egyetemi személyi ügyek rendezését. Utóbbiak közé tartozott a jogi kari dékán lemondása a dékánságról. A MEFESZ képviselői az egyetemi munkástanács ülésén határozottan javasolták, hogy dr. Kocsis Mihály ne vezesse a dékánátust, ez „elégtétel lenne az ifjúságnak”. A november 1-jei egyetemi munkástanács-ülésen a tagok és a MEFESZ-küldöttek elemezték a megyei munkástanács védelmi intézkedéseit, a Jogi Kari Munkástanács és Ideiglenes Intéző Bizottság megalakításának kérdését, a nyugdíjasok nyugdíjának rendezését. Dr. Szotászky Mihály professzor javasolta, hogy a Megyei Munkástanács alakítson jogi bizottságot különböző területen működő jogászokból. Degré Miklós MEFESZ-tag szerint a városi nemzetőrség nincs egységes parancsnokság alá rendelve, Vidolovics nemzetőrparancsnok saját törzskarral rendelkezik és nincs alárendelve Csikor Kálmánnak. A november 2-i munkástanács ülésen kritikák hangzottak el a megyei munkástanácsban működő MEFESZ-tag, Treibert Ottó tevékenysége ellen, és bírálták a jogi kari MEFESZ-vezetőket. A jogász-pedfős egyetemi zászlóalj parancsnokságába régi tisztek bevonását javasolták. Dr. Szotászky szorgalmazta a fegyveres alakulatok élelmezésének és a hallgatók lakáshelyzetének megoldását.[84]A november 3-i egyetemi munkástanács-ülésen az orvosi kari küldötteknek nem tetszett, hogy a jogi kariak az ÁVH épületét akarták megszerezni diákotthon céljára. Ismét szóba került a három karral működő egységes egyetem szervezésének kérdése. A kari MEFESZ-bizottságok munkájának összehangolatlansága is vitatéma volt. MEFESZ-tagok hangsúlyozták az egyetemi fegyveres alakulat fenntartásának szükségességét. Szóba került a munka, illetve az oktatás megindítása. Az egyetemisták figyelmeztettek, hogy mindkettő csak a fegyverek megtartásával lehetséges. Az egyetemi munkástanács értekezletén a bizonytalan jövő miatti szorongás hangulata érződött. A Főiskolai MEFESZ küldötte fogalmazta meg az egyetemisták alapelveit: „Feladat: az egységet megtartani. Nem lehet Horthysta restauráció, klerikális restauráció sem lehet. Minden népellenes tendenciát elnyomni. Első feladat: az oroszok menjenek ki.”[85]

A munkástanácsok megalakulása és működése Pécsett

A nagyobb ipari központokban, így a Sopiana Gépgyárban, a bőr- és a sörgyárban, a Pécsi Szénbányászati Tröszt pécsbányatelepi és a szabolcsi aknáinál (Széchenyi–, István–, Béke-akna), a MÁV-fűtőházban október 24-én megalakultak a munkástanácsok, az elsők között az országban.[86] Első vezetőik az MDP utasításainak megfelelően zömmel a Rákosi-rendszerhez hű kommunistákból kerültek ki, de néhány nap múlva a reformokat támogató munkások és alkalmazottak követelésére a munkástanácsok vezetésébe választották az 1948-ban kizárt (akkor jobboldalinak nevezett) szociáldemokratákat, a volt koalíciós pártok tagjait, valamint a Rákosi-korszakban nem kompromittálódott értelmiségieket, vállalati tisztviselőket, az üzemi közvéleményt képviselő munkásokat. A Sopiana, Pécsbányatelep, a MÁV-fűtőház és az uránbánya munkástanácsai a pécsi forradalom fő gócpontjaivá váltak.[87] A Sopiana Gépgyár Munkástanácsának elnöke a forradalom napjaiban Vidolovics Nándor volt, kiváló szakmunkás, művezető, aki munkástársai előtt tekintéllyel bírt, bíztak benne. Mint régi „jobboldali szocdem”-et ismerték, tudták róla, hogy ő 1947-1948-ban ellenezte a pártegyesülést, ezért kizárták a pártjából. A Széchenyi aknai Pécsbányatelepi Munkástanács vezetőjeként egy bányász, Vas Vilmos tevékenykedett aktívan. Ő is szociáldemokrata párttag és pártmunkás volt 1948 előtt, kommunistaellenessége miatt az 1950-es években internálták, a tatabányai és a pécsi bányáknál dolgozott, 1956-ban Pécsbányán csillésként.[88] A pécsi 26. számú Autóközlekedési Vállalat (AKÖV) első munkástanácsa 1956. október 25-én alakult meg, az MDP-tag Szabó Béla igazgató kezdeményezésére. A szavazás „cédulás” módszerrel történt, a „cédula” az igazgató által fölállított névsort tartalmazta. 16 tagot választottak be a munkástanácsba, zömmel párttagokat. Október 27-én új munkástanácsot választottak, melynek tagjai közé már bekerültek „régi szocdemek” is. A vállalatnál egy harmadik munkástanácsválasztást is tarottak, október 29-én. A 21 tagú AKÖV-ös harmadik munkástanácsból már kimaradtak a kommunista, volt MDP-tag gépkocsivezetők, és elsősorban úgynevezett „deklasszált” sofőrök, műszakiak, volt katonatisztek, korábbi középosztálybeli értelmiségiek kerültek be, közöttük több régi szociáldemokrata párttag. Elnöknek Jobbágy Valért választották meg, aki egy régi pécsi polgárcsaládból származott, 1945 előtt katonatiszt volt, és az 1950-es évektől gépkocsivezetőként dolgozott. A mindhárom AKÖV-ös munkástanácsba tagnak választott Vajgert György szerelő – ma nyugdíjas – szerint a munkástanács a tulajdonosi jogot gyakorolta az üzemben, a dolgozók összeségének képviseletét, „munkás önkormányzatot” valósított meg, döntött termelési és személyi kérdésekben. A munkástanácsok kinyilvánították, hogy nem akarnak kapitalizmust, a jugoszláviai munkástanácsokat, önigazgatást tekintették mintának. A 26-os AKÖV munkástanácsa felvette a kapcsolatot a többi pécsi munkástanáccsal, küldötteket választott a Sopiana Gépgyár Munkástanácsához, a Pécsbányatelepi Munkástanácshoz, valamint a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsához.[89] A pécsi nagyüzemekben szintén október 24-e és 27-e között választották meg az első munkástanácsot, így a Pécsszabolcshoz tartozó István-aknán, a szervezetileg István-aknához tartozó Béke-aknán, a Pécsújhegyi Erőműben, utóbbiaknál október 27-én.[90] A legtöbb gyár, üzem, vállalat két, néhányuk három munkástanács-választást is tartott, hasonló okok miatt, mint a 26-os AKÖV esetében.

A Pécs melletti kővágószőlősi uránbányánál – melyet hivatalosan 1955-től Bauxitbánya Vállalatnak neveztek, s a forradalom pécsi résztvevői a vállalat nevének uránbányára változtatását követelték – 1956. október 27-én választották meg az első munkástanácsot, nagyrészt párttag munkásokból, de az október 29-i új munkástanácsválasztáskor három párttagot kiszavaztak. E napon az uránbánya nyolc üzeme választott új munkástanácsot. Másnap, október 30-án az urános üzemek munkástanácsainak küldöttei megválasztották az Uránbánya Vállalati Munkástanácsát, mely e naptól kezdve a döntéshozatali jogot gyakorolta a vállalatnál. Vezetői a termelés folytonosságának fenntartását tartották elsődlegesnek. Takács Vilmos igazgató is a munkástanácstól kapta a megbizatását. Ő pozitívan viszonyult a megváltozott politikai helyzethez, egy beszédében a munkástanácsok és az igazgató kapcsolatára vonatkozóan a jugoszláviai tapasztalatait említette példaként a munkások előtt. Az uránbánya vállalati munkástanácsa egy tagját küldte a megyei nemzeti tanácsba, valamint delegálta Radnóti János bányalakatos, technikust az október 31-i mecsekszabolcsi bányász munkástanácsi összevont gyűlésre.[91]

A szabolcsi munkástanács-nagygyűlésen a munkásküldöttek vitát folytattak a munkástanácsok által követendő politikáról, céljaikról és feladataikról. Két fő álláspont bontakozott ki a viták során. Az egyiket Radnóti János, az uránbánya küldötte képviselte, aki védelmébe vette az úgynevezett szocialista vívmányokat, a földreformot és az államosításokat, egyben támadta Mindszenty hercegprímás és Schlachta Margit „klerikális-reakciós” politikáját. Radnótival szemben a forradalom vívmányainak védelmét hangsúlyozta Dobrovics Emil bányász, a pécsbányai munkástanács küldötte, aki támogatta a megyei nemzeti tanács álláspontját a sztrájk fenntartása, a szovjet csapatok kivonása, a magyar semlegesség kimondásának követelésében. Radnóti szerint a megyei munkástanács reakciós jelleget öltött, mert ülésein folyik a „kérlek alássan, urambátyámozás”, ezzel a munkásküldött a megyei nemzeti tanács vezetőinek értelmiségi, „úri” származására és szemléletére utalt. Dobrovics viszont javasolta, hogy egy bányászokból álló felfegyverzett katonai egységet szervezzen a megyei nemzeti tanács, illetve annak Csikor Kálmán vezette katonatanácsa. Csikor kezdetben ellenezte a bányászok, munkások felfegyverzését, de amikor Bodajki Győzőtől, az uránbánya központi őrségének parancsnokától és munkástanács-tagoktól arról értesült, hogy az uránbánya területén visszamaradtak „jórészt csavargó elemek”, lumpen fiatalok, akik túlzóan radikális követelésekkel lépnek fel, elfogadta Dobrovics javaslatát. A pécsbányai munkástanács-vezető álláspontja győzött a mecsekszabolcsi gyűlésen, és határozatban javasolták egy bányász század felállítását az uránbánya területén. Csikor Kálmán katonatanács-elnök november 1-jén előbb 60 határőr katonát, majd 100-120 főből álló szénbányász egységet küldött Kővágószőlősre, az uránbánya üzemeinek védelmére.[92]

Munkástanácsok alakultak az állami hivatalokban (MÁV Igazgatóság, Postaigazgatóság), az igazgatási intézményeknél (Baranya Megyei Tanács, Pécs Városi Tanács), a kis–, közepes vállalatoknál (Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat, Pécsi Víz- és Csatornázási Vállalat stb.) is.

Az október 28-i Nagy Imre beszédből eredő forradalmi fordulat és a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának szintén e napon történt megalakulását követő napokban a munkástanácsok újjáválasztották tagságukat és vezetőségüket. A legtöbb üzem, vállalat és hivatal munkástanácsának vezetőségébe a Rákosi-rendszerben üldözött egykori középosztálybeliek, volt katonatisztek, értelmiségiek, többször „alulfoglalkoztatott”, könyvelőként, raktárosként, gépkocsivezetőként dolgozó, 1948 előtt egyetemi tanárok, magasrangú katonatisztek kerültek. Így például dr. Abay (Neubauer) Gyula nemzetközileg ismert közgazdász, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem volt tanára, aki ekkor a Pécs Vízműveknél könyvelőként dolgozott, dr. Kálmán János volt katonai ügyész a Pécsi Víz- és Csatornázási Vállalatnál pézügyi előadó volt 1957-ig. Mindkettőjüket saját vállalata választotta be munkástanácsába, majd innen delegálták őket a megyei munkástanácsba.[93] Az érettségizett, volt joghallgatóból előbb traktorossá, majd a 21. _számú AKÖV-nél gépkocsivezetővé lett Neuhauser Jánost az AKÖV munkástanácsa küldte a megyei nemzeti tanácsba, hogy ott a vállalat érdekeit képviselje.[94] A 26. sz. AKÖV harmadik munkástanácsának volt katonatiszt, gépkocsivezető elnökéről, Jobbágy Valérról már említést tettünk, de rajta kívül e munkástanácsba több „deklasszált elemet”, gépkocsivezetőt, művezetőt is beválasztottak.[95] A DÉDÁSZ Pécsi Uzletigazgatóságának Munkástanácsát 1956. október 24-én választották meg a vállalat dolgozóinak nagygyűlésén, elnökének Potyondi Géza művezető elektrotechnikust, helyettes elnöknek Németh Dénest, az Üzemviteli Osztály védelmi csoportjának dolgozóját választották. A munkástanács tagjai művezetők, villanyszerelők és szerelők lettek, továbbá egy-egy jogtanácsos és főkönyvelő.[96]

A munkástanácsok határoztak a sztrájk fenntartásáról, illetve megszüntetéséről, egyeztetve álláspontjaikat egymással. A forradalom első napjaiban megalakult munkástanácsok a szovjet csapatok kivonulásáig hirdettek munkabeszüntetést, majd a sztrájk fenntartásáról szavaztak több alkalommal, mivel az általuk felállított feltétel nem valósult meg. A munkabeszüntetéseket azonban csak részlegesnek tervezték. Döntésük szerint a lakosság számára a létfenntartást biztosító üzemeknek folyamatosan kell termelniük. Így a pécsbányai munkástanács határozott a pécsi kórházak, áramszolgáltató üzemek (DÉDÁSZ), vasút szénellátásáról,[97] a MÁV Pécsi Üzletigazgatóság munkástanácsa az alapélelmiszer–, szénszállítás biztosításáról, az alapvető élelmiszer-ellátást garantáló termelés fenntartásáról pedig a pécsi kenyérgyár, a tejgyár, a vágóhíd munkástanácsai gondoskodtak.[98] Az 1956. november 3-i megyei munkástanács-ülésen viszont a pécsi munkástanácsok küldöttei a sztrájk megszüntetéséről, a munka felvételének november 5-ei felvételéről határoztak,[99] mivel szerintük a politikai helyzet nyugodtsága lehetővé tette a termelés beindítását, a munka biztonságos folytatását.

A pártok, a társadalmi szervezetek, az egyházak és a sajtó szerepe a forradalmi napokban

Akárcsak az országban, a Magyar Dolgozók Pártja Baranya megyében és Pécsett sem tudta uralni a politikai folyamatokat. Az MDP Baranya Megyei Pártbizottsága felülről várta az eligazítást, de mivel a budapesti pártközpont és a vidéki pártszervek között akadozott a kommunikáció, a párt Baranya megyei és pécsi vezetősége magára maradt. Az MDP KV csak annyi tanácsot adott a megyei vezetőknek, hogy „cselekedjenek belátásuk szerint”. A párt központi vezetésének egyetlen konkrét javaslatát, miszerint juttassanak be minél több pártvezetőt, párttagot a munkástanácsokba, a pécsi pártvezetők végrehajtották.[100] Volt olyan intézményi párttitkár, aki munkástanácsi tagként csatlakozott a Sopiana Gépgyár Munkástanácsának követeléseihez (Postaigazgatóság).[101]A tanácstalan tagság összefogására, valamint a pécsi forradalomban hangadó egyetemisták meggyőzésére, tulajdonképpen pacifikálására október 27-én Pécsre érkezett Budapestről dr. Hajdú Gyula kommunista pártvezető, a munkásmozgalom régi harcosa, egykori pécsi ügyvéd[102], aki befolyásolhatta a pécsi pártvezetőket állásfoglalásuk kialakításában. A Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei Végrehajtó Bizottsága október 28-án visszahívta funkciójából a Rákosi-vonalas Farkas László első titkárt, és az addigi harmadtitkárt, Szikla Józsefet bízta meg az első titkári teendők ellátásával[103], nyilván azért, mert őt tartották a pártvezetők a leginkább konszenzusképes politikusnak. Szerepe azonban a pécsi forradalom további menetében nem volt számottevő. Utódja október 29-én Laki István, volt Pécs városi rendőrkapitány lett. Az MDP Nagypécsi Szervezetének első titkári tisztét 1950-től betöltő Czárt Ferenc funkciójában maradt a forradalom napjaiban is.[104] Nem játszott azonban ő sem meghatározó szerepet a forradalom pécsi eseményeiben, egyedüli szereplése az volt, hogy a Dunántúli Napló október 28-i különkiadása szerint ő fogadta dr. Hajdú Gyulát a pécsi repülőtéren.[105] Dr. Hajdú Gyula október 29-én a pécsi egyetemen előadást tartott, melyben elismerte a párt szűk vezető klikkjének felelősségét az MDP korábbi politikájáért, valamint elítélte a szovjet csapatok fővárosi beavatkozását. Igyekezett megnyugtatni a pécsieket arról, hogy a Dombóváron tartózkodó szovjet páncélosok nem fogják megtámadni Pécset. Dr. Hajdú a további napokban próbált tanácsokat adni a BMMNT vezetőinek, elsősorban dr. Kertész Endre elnöknek.[106] Az 1956. november 1-jén megalakult MSZMP Baranya Megyei Intéző Bizottsága első titkárának Laki Istvánt választották meg, aki 1959 októberéig töltötte be e tisztet.[107]

A forradalom győzelme idején, tehát október 28-át követően alakulhattak meg a polgári pártok. Pécsett október 31-én alakították újjá a Független Kisgazdapártot olyan személyiségek, mint Kovács Béla, a Szovjetunióban nyolc évig fogva tartott kisgazda vezető, vagy a szintén a koalíciós időkben politizált Vörös Vince.[108] Mellettük dr. Kertész Endre, illetve dr. Abay Gyula közgazdász, egyetemi tanár játszott fontos szerepet. Kovács Béla az FKgP pécsi alakuló ülésén óvatosságra intette a párttagokat, emlékeztetve őket arra, hogy a „a grófok, bankárok és kapitalisták” világa nem jöhet vissza, a koalíciós politikához sem lehet visszatérni; az FKgP korai politikai elkötelezettséget nem vállalhat, minden állammal egyenrangú kapcsolatot kell létesíteni.[109] Kovács Béla és Vörös Vince Budapestre utaztak, ahol a Parasztszövetség újjáalakítása érdekében tettek lépéseket.[110] Kovács Bélát megbízták az FKgP országos vezetésével, valamint beválasztották az első '56-os Nagy Imre-kormányba földművelésügyi miniszternek, a második kormányba államminiszternek[111], azonban miniszterségét ténylegesen nem gyakorolta. Pécsett, az alakuló ülésen megválasztották az FKgP Baranya megyei szervezetének vezetőit, közöttük dr. Kertész Endrét, dr. Abay Gyulát, Dombi Kisfali Józsefet, Vér Elemért, Bernáth Antalt.[112] A BMMNT kiutalt ugyan épületet az FKgP (valamint az SZDP és a Nemzeti Parasztpárt) részére, de a Dunántúli Nemzeti Tanácstól kapott instrukcióknak megfelelően a nemzeti egység fenntartása érdekében a további pártszervezéstől és -működéstől elálltak.[113] November 1-jétől a BMMNT adminisztrációs irodája sem fogadott el pártalakítási és párthelyiség kérelmeket.[114]

A Szociáldemokrata Párt október 30-31-én próbálta újra rendezni sorait, alakuló ülését október 31-én tartotta Pécsett. Az 1948-ban „jobboldali szocdem”-nek minősített és az SZDP-ből kizárt, elítélt egykori politikusok közül aktivizálódtak néhányan Pécsett és Sásdon. Dr. Domján Mihály és Vas Vilmos képviselték a szociáldemokratákat a BMNNT titkárságában, dr. Csolosz Jenő városi tanácsi dolgozó is szociáldemokratának vallotta magát. A szociáldemokraták támogatták a munkástanácsok társadalomkonszolidáló tevékenységét, a parlamentális többpártrendszer visszaállítását, ugyanakkor a „haladó vívmányok” megőrzését (földosztás eredményei, szövetkezetek) is fontosnak tartották.[115] Pécsi szociáldemokraták részt vettek az október 31-i mecsekszabolcsi munkástanácsgyűlésen. Az 1948-ban „jobboldali szocdem”-ként a pártból kizárt dr. Schuller Zoltán szerint az SZDP fő célja „nem a múlton való rágódás, hanem a jövőbe tekintés”, valamint a rend, a nyugalom biztosítása.[116] A munkástanácsokba több régi szociáldemokratát is beválasztottak, különösen az október 28-ai fordulat után. Pécsett a Sopiana Gépgyár Munkástanácsa volt a szociáldemokraták bázisa, Vidolovics Nándor és Rébék Nagy Ernő révén.[117]

A Nemzeti Parasztpártnak nem volt kellő számú híve a megyében és Pécsett, újjáalakulásukról nem tudunk. A Demokrata Néppárt 1956-os megalakulására sincs adat, bár dr. Mateovics Ferenc, a párt volt országgyűlési képviselője megjelent a pécsi közéletben.[118] Az 1945 és 1948 között létezett pártok támadtak tehát föl, a forradalom ideológiai kompetenciáját a „népi demokratikus” pártokig kiterjesztve. A két világháború közötti „horthysta” irányzatok, vagy nyilas pártok egyáltalán nem hallatták hangjukat. A forradalom utolsó napjaiban megjelent néhány kézzel írott falragasz, plakát, melyeken keresztény és nemzeti jelszavak voltak olvashatók, de utóbbi eszmék hívei nem szerveződtek újjá.[119]

A pécsi értelmiség egy része az önszerveződést választotta, s önálló testület létrehozásával akarta kifejezni elkötelezettségét a forradalom mellett. 1956. október 31-én megalakult Pécs Város és Baranya Vármegye Értelmisége Forradalmi Tanácsa. Elnökének dr. Szentágothai János orvosprofesszort, titkárának dr. Bácskai Jánost, a TTIT titkárát választották meg. Az Értelmiségi Tanácsban olyan személyek exponálták magukat a forradalom mellett, mint dr. Esztergár Lajos, Pécs háború előtti polgármestere, a szociális kérdések korábban országszerte ismert szakértője, vagy dr. Abay Gyula, a pécsi egyetem világhírű közgazdász professzora, dr. Mateovics Ferenc, a Demokrata Néppárt 1948 előtti pécsi vezetője[120], dr. Harcos Ottó, volt Eötvös kollégista író, irodalmár. A pécsi értelmiségi tanács azonban nem képviselte a város értelmiségének teljességét, mert több jelentős intézmény nem küldte el delegáltját az alakuló ülésre. Így hiányzott a Petőfi Kör, a MEFESZ, a Nemzeti Színház, a sajtó, a rádió. A Pécsi Orvostudományi Egyetem egyetemi tanácsa viszont elküldte a tanácskozásra dr. Szentágothai János és dr. Kerpel-Fronius Ödön professzorokat. Az értelmiségi tanácskozáson a résztvevők dr. Bácskai János javaslatára a győri 14 pontot fogadták el,[121] tehát a Dunántúli Nemzeti Tanács radikális követeléseit tették magukévá. Ezekre alapozták saját öt pontos határozatukat, melynek 4. pontja kimondta, hogy az értelmiségi tanács tagjai – a nemzeti egység megőrzése érdekében – nem tartják időszerűnek politikai pártok alakítását.[122] A Dunántúli Napló másnapi tudósítása a pécsi értelmiségi tanács megalakulásáról és követeléseiről dr. Szentágothai János elnök neve alatt jelent meg, amiért Szentágothai professzort 1957-ben az egyetemen fegyelmi eljárás alá vonták és írásbeli megrovásban részesítették.[123]Az ígéretes kezdést azonban nem követte tartalmas folytatás, legalábbis a források az alakuláson kívül nem közölnek semmit az értelmiségi tanács működéséről.[124]

Az MDP szatellit-szervezetei – a DISZ, a szakszervezetek, a Hazafias Népfront –, valamint a TTIT a forradalom előtti hetekben és a forradalom első napjainak történéseiben ugyan viszonylagosan felfokozott szerepet játszottak,[125] a forradalom saját intézményeinek megalapítása után azonban nem folytattak semmiféle érdemleges tevékenységet. Talán csak a TTIT lehetett kivétel, melynek elnöke, dr. Bácskai János exponálta magát az Értelmiségi Forradalmi Tanácsban.[126]

Az egyházak közvetlen formában, azaz papjaik, lelkészeik révén nem képviselték magukat a forradalmi intézményekben. Az 1948 óta erőteljesen érvényesülő „antiklerikalizmus elleni küzdelem” óvatosságra intette az egyházak tisztségviselőit. A szószéken feltételezhetően a papok, lelkészek is szabadabban szóltak a hívőkhöz. A templomba járást ismét többen megengedték maguknak, olyanok is, akik addig társadalmi helyük megtartása érdekében elszoktak egyházuk istentiszteleteinek látogatásától.[127] Az egyházak vezetői közül egyedül Virág Ferenc pécsi római katolikus püspök exponálta magát. Miután a magyar rádió közölte XII. Pius pápának a magyarországi forradalomra vonatkozó „Luctuossimi eventus” című enciklikáját, Virág püspök már a következő nap, október 29-én kiadott egy pásztorlevelet, melyet az egyházmegye minden templomában, így a pécsiekben is felolvastak. Ebben nyílt politikai állásfoglalás nem volt, viszont hangsúlyozta, hogy az utóbbi napokban „súlyos megpróbáltatásokat élt át hazánk”, „sokan hősi halált haltak a haza védelmében”, akikért imádkozni kell. A püspök említést tett arról, hogy „hibák voltak a közéletben”, melyeket ki is kell javítani. Amikor különböző társadalmi osztályok emelik fel szavukat sérelmeik orvoslásáért, az „Egyház sem hallgathat, mert neki is voltak és vannak sérelmei”. A püspök követelte az egyház és hívei szabadságának biztosítását az egyházi belügyekben, a tanításban, a vallás gyakorlásában, a lelkiismereti szabadság érvényesítésében, az egyházi intézmények működtetésében. Szintén követelte az ártatlanul bebörtönzött Mindszenty József bíboros szabadlábra helyezését és rehabilitálását, kifejezte kívánságát a feloszlatott szerzetesrendek visszaállítására, a politikai foglyok és a bebörtönzött papok szabadságának visszaadására.[128] Hasonló tartalmú, a vallás- és sajtószabadság követelését közlő röplap jelent meg Pécsett „Pécs város katolikus dolgozói” és „Pécs város katolikus ifjúsága” aláírással.[129] Mindszenty József bíboros érsekprímás kiszabadítását követően Virág Ferenc pécsi püspök, valamint pécsi katolikus egyházi vezetők és dr. Abay Gyula egyetemi tanár egy pécsi katolikus fiatalembert küldtek Budapestre a bíboros érsekhez azzal a – más vidéki egyházéhoz hasonló – üzenettel, hogy az egyházat érő várható baloldali támadásokat elkerülendő, ne mondjon rádióbeszédet. A pécsi küldött azonban csak a bíboros titkárának tudta átadni az üzenetet,[130] s mint ismert, annak tartalma nem ért célt.

A BMMNT is szükségét látta, hogy behívja tanácskozásaira a pécsi egyházak képviselőit. 1956. október 31-én – „szenvedélyes vita után” – háromtagú deputációt küldött ki a pécsi egyházak lelkészi hivatalaihoz, hogy küldjék be a nemzeti munkástanács ülésére pap képviselőjüket.[131] Dr. Domján Mihály BMMNT-titkár visszaemlékezése szerint a szociáldemokrata képviselők kiharcolták, hogy a városban nagy elismertséggel övezett és népszerű pécsi rabbihoz is menjen ki a küldöttség. A rabbi a Bibliára és zsidók történelmére hívta fel a nemzeti munkástanács tagjainak figyelmét, miszerint „a bosszúállás rossz tanácsadó”.[132]

A Baranya megyei pártlap, a Dunántúli Napló szerkesztésével, cikkeivel bizonyította azt, hogy a sajtó milyen jelentős hatással volt a forradalom helyi jelenségeire, a párt sajtómunkásai révén milyen manipulatív politikai erővel rendelkezett. A lapnak a Rákosi-időkben politikai tapasztalatokat szerzett újságírói az október 23. utáni napokban igyekeztek lojálisak lenni a hatalmat még kézben tartó rákosista erőkhöz, ugyanakkor a pártreformerek hangját is megszólaltatták. A munkástanácsok megalakulásának közlésekor a jugoszláv modell követésére buzdítottak. A pécsi eseményekről hiányosan, vagy a vélt pártszempontok szerint tudósítottak. A forradalom radikalizálódásához a lap is alkalmazkodott: október 30-ától a címlapján Kossuth-címerrel jelent meg, október 31-től Szabad Dunántúl néven, a Baranya megyei dolgozók lapja alcímmel. A forradalmi intézmények érdemi intézkedéseit azonban legtöbb esetben elhallgatták a szerkesztők.[133] Üde kivételt jelentettek a forradalom fő ideológusának mondott dr. Abay Gyula volt közgazdász professzor írásai október utolsó és november első napjaiban, aki a „Le a sztálini alkotmánnyal”, a „Munkásegység” című fogalmazványával elméleti, elvi-eszmei megalapozását szándékozott adni a forradalomnak.[134] November 4-e után a munkástanácsok utóvédharcáról, a mecseki szabadságharcosok küzdelméről – a Kádár-kormány iránti lojalitás jegyében – a forradalommal szemben ellenséges hangnemben tudósítottak.[135]

Az írott sajtóban még a Pécsi Egyetem 1956. október 24-i számának volt nagy jelentősége az 1956. október 22-i pécsi Diákparlament határozatainak, valamint a forradalom előestéje és első napja eufórikus cikkeinek közlése révén.[136] A Pécsi Rádió híradásaival, kommentárjaival sokkal hívebben isnmertette a forradalom városi eseményeit, sokkal inkább orientálta, sőt több esetben cselekvésre buzdította, lelkesítette a város lakóit, elsősorban Örsi Ferenc és Szántó Tibor írók által, akik mintegy missziós forradalmi szerepet vállaltak előbb a rádió munkájának forradalmi ellenőrzésével, később a rádió vezetésével.[137]

A város védelmének megszervezése és fegyveres ellenállás a Mecsekben (1956. november 4 – 16.)[138]

Pécsett a Katona Tanács elnöke, Csikor Kálmán alezredes intézkedéseket tett a forradalom fegyveres erejének létrehozására, a forradalom vívmányainak védelme céljából.[139] A Katona Tanács október 30-a után felfegyverezte a bányász alakulatokat.

Csikor Kálmán alezredes a Nemzeti Tanács határozata alapján folyamatosan figyelemmel kísérte a dél-dunántúli szovjet katonai egységek mozgását. A Dombóvár-Szekszárd-Pécs útvonalon haladó szovjet harckocsik mozgásáról nyilvántartást vezetett. A szovjet egységek megfigyelése céljából Dombóvárra utazott. Csikor telefonon felhívta Király Bélát, Budapest városparancsnokát, és útmutatást kért tőle egy szovjet támadás megindítására adandó válaszlépés lehetőségével kapcsolatban. Király Béla válaszként tájékoztatta Csikort a szovjet csapatok Budapestről történő kivonulásáról, s közölte vele, hogy „bízik a rendben és a tárgyalások sikerében”. Péccsel kapcsolatban azonban Király Béla – Csikor későbbi vallomása szerint – elzárkózott a tanácsadástól, mondván, hogy „neki mint Budapest városparancsnokának a vidékhez semmi köze”.[140]

Király Bélának valóban nem volt kompetenciája egy vidéki város forradalmi vezetői kérdéseinek megválaszolására. Csikor Kálmán, a Baranya megyei Katona Tanács elnöke így saját megítélésére támaszkodott Baranya és Pécs védelmének megszervezésekor. A Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa október 31-én utasította a Katona Tanácsot, hogy dolgozza ki Pécs védelmi tervét, az esetleges szovjet támadás elleni védekező harc megszervezésére. E célból megalakították a Katona Tanács hadműveleti törzsét, melynek főnöke egy határőr százados lett, aki olyan védelmi tervet dolgozott ki, mely a katonai egységeknek a városon belüli felállítására épült. Ezzel azonban fennállt a veszélye annak, hogy a támadó szovjet páncélosok áldozatául esik nemcsak a védelmi erő, hanem a városi lakosság nagy része is. Csikor, dr. Kertész Endre, a BMMNT elnöke és a forradalom más pécsi vezetői ezért módosították a város védelmi tervét, s a védekező egységeket a városon kívül állították fel, sőt dr. Domján Mihály nemzeti tanácsi titkár vallomása szerint a védelmi tervnek volt egy olyan záradéka, miszerint a szovjet csapatok bevonulásakor a védekező egységeket a Mecsekbe kell felvinni.[141]

1956. november 3-án a Katona Tanács elnökének harci védelmi erőként rendelkezésére állt a nagyatádi ezred és a határőrség alig egy zászlóaljnyi reguláris katonája – akik közül utóbbiak megbízhatatlanok voltak a forradalom melletti hűség szempontjából –, valamint a kiegészítő parancsnokságok tiszti állománya mellett a nem reguláris fegyveres erők: a két egyetemi és az egyik bányász zászlóalj. A forradalmi védelmi erők összes fegyverzete 800-1000 puskát és kb. 100 sorozatlövő fegyvert tett ki (más adatok szerint 900 puska, 4 géppuska és egy páncéltörő ágyú állt a forradalmárok rendelkezésére).[142] E – főként kézi – fegyverekkel kellett volna felvenni a harcot a november 3-án Szekszárd felől Pécs felé, a 6-os úton megindult szovjet egységek 100 harckocsijával szemben.[143] Sem Csikor és a Katona Tanács, sem dr. Kertész és a BMMNT nem akartak összetűzést a többszörös túlerőben lévő szovjet katonai egységekkel, és főként nem akarták kitenni a pécsi katonákat, egyetemistákat és a lakosságot a vérontásnak. Amikor híre jött, hogy a szovjet egységek már a város keleti határán állnak, dr. Kertész és Csikor egy küldöttség élén elébe ment a szovjet hadseregnek. Kérték a parancsnokot, hogy kíméljék meg a várost, ahol rend és nyugalom van, nincs szükség beavatkozásra. A szovjet parancsnok válaszul közölte, hogy hadseregének katonái békés szándékkal jöttek. Felszólította a pécsi vezetőket, akadályozzák meg azt, hogy bárki is a szovjet katonákra lőjön. Csikor időt akart nyerni addig, míg bevonatja a védő alakulatokat. Ezért egy újabb küldöttség élén biztosította a szovjet parancsnokot, hogy senki nem fog rájuk lőni, egyben kérte, hogy értesítsék őt a szovjetek a Pécsre bevonulás időpontjáról. Csikort Kálmánt és dr. Kertész Endrét a pécsi főtéren hatalmas tömeg várta, s megtudva a tárgyalások tartalmát, sokan hangos nemtetszésüknek adtak hangot. Olyanok is akadtak, akik árulóknak nevezték a mérsékelt pécsi vezetőket. Csikor részben a tömeg megnyugtatására, részben a forradalmár katonák és egyetemisták megóvása céljából úgy helyeztette el a védő harci egységeket, hogy ne kerüljenek a szovjet egységek útjába, tehát a 6-os úttól északra jelölte ki a nagyatádi, az uránbánya környékére a határőr katonák, a várostól délre az egyetemi zászlóaljak védekezési körletét.[144]

A városban egyes üzemeknél – így a MÁV üzemegységeknél, az uránbányánál – már október 29-től készítettek Molotov-koktélokat a szovjet haderő méltó fogadtatására. E forradalmi fegyverek bevetésére azonban Pécsett nem került sor. Csikor Kálmán, a Katona Tanács elnöke a felállt védelmi egységeknek megtiltotta a fegyverhasználatot, és a 23 órakor kiadott katonatanácsi parancs értelmében az orvosi egyetemista zászlóalj, mely a várostól délre teljesített kora estétől – a hideg időben átfázva – szolgálatot, visszavonult kollégiumába. A másik egyetemista zászlóalj is megkapta a parancsot a szovjetek provokálásának elkerülésére, mire ők is visszavonultak szállásukra. Így a szovjet katonai egységek november 4-én, a hajnali órákban fegyveres ellenállás nélkül vonultak be Pécsre. A forradalom Baranya megyei vezetőinek józan belátása és bölcsessége megmentette Pécs városát a harcoktól és a pusztulástól. A megbeszélések ellenére Csikor Kálmánt a szovjet parancsnok nem értesítette csapatai indulásáról. Pécs katonai parancsnokát a városházán lévő irodájában a szovjet katonák letartóztatták. A szovjet egységek hajnali 5 órakor körülzárták az orvostanhallgatók kollégiumát, s felszólították az egyetemistákat fegyverletételre. A szovjet katonai parancsnok, Kornyusin őrnagy tárgyalt az orvosegyetemisták vezetőjével, Péter Károllyal. Az orvosi egyetemi zászlóalj 1956. november 4-én a 48-as téren, a kollégium előtt 9 órára letette a fegyvert a megszállók előtt.[145]

A szovjet csapatok a „Forgószél” hadművelet során páncélosaikkal még a november 4-re virradó éjszaka megszállták a pécs-pogányi repülőteret, és hajnalra elfoglalták Pécs város fő stratégiai pontjait: a főpostát, a vasútállomást, a telefonközpontot, a rádiót, a Dunántúli Napló szerkesztőségét. Főhadiszállásukat az A/1 laktanyában rendezték be.[146]

A másik egyetemi zászlóalj, amelynek szálláshelye a város nyugati területén volt, nem tette le a fegyvert, hanem az egyetemisták és a főiskolások közül sokan úgy döntöttek, hogy felveszik a harcot támadóikkal. Az első Mecsekbe felhúzódó harcosok közé tartoztak a pedagógus-joghallgató egyetemi zászlóaljból kikerülők, akik már november 4-én elindultak kisebb csoportokban gyalog, illetve gépkocsival a Mecsekre.[147] Velük együtt, vagy tőlük függetlenül, más hegybe vezető utakon sok pécsi polgár, munkás, elsősorban fiatalok tartottak föl a hegyre, fegyverrel a kézben. Velük egyidejűleg a bányászzászlóaljak tagjai és a nagyatádi ezred forradalomhoz hű katonái közül is többen kézi fegyvereikkel és néhány katonai gépkocsival a Mecsekbe húzódtak. A reguláris katonaság harcolni nem akaró része visszament laktanyájába, vagy eltávozott otthonába. A katonák más része a szovjetek melletti fegyveres harc céljából felállított karhatalmi egységekbe lépett be.

1956. november 4-5-én megkezdődött a magyarországi 1956-os forradalom és szabadságharc egyik sajátos és mind az országban, mind külföldön hírt és elismertséget szerzett fegyveres küzdelme, az úgynevezett „mecseki láthatatlanok” harca, a mecseki fegyveres ellenállás. Egyetemisták, katonák, pécsi, komlói munkások, a mecseki falvak nemzetőrei, főleg fiatal férfiak és néhány nő alkotta a harci csapatok létszámát, melyet csak megbecsülni lehet, mert sokan az első órák, majd napok után visszatértek otthonaikba, laktanyáikba, kollégiumukba. A visszaemlékezések alapján a szovjet bevonulás utáni első napokban ötszáz és ezer fő között lehetett a mecseki harcosok száma. November 7-ére már csak néhány százan maradtak a harcot folytatók a Mecsekben.[148]

A szovjet katonai egységek november 5-én reggel kezdték meg előnyomulásukat harckocsijaikkal a városból a Mecsekbe vezető utakon. A katonai fölény tudata kezdetben elbizakodottá tette őket, s ezért, valamint a helyismeret hiánya miatt az első napokban érzékeny veszteségeket is szenvedtek. A szovjet támadásokat fogadó ellenállók védelmi csoportokat alakítottak ki, melyeket a harci helyszíneknek megfelelően neveztek el: „Csigalépcső”, „Üdülő”, „Tettye-Kőbánya”, „Perem-szakasz”. A mecsekiek több támadást megállítottak, sok páncélkocsit harcképtelenné tettek.[149] A városban elterjedt annak híre, hogy az ellenállók olajjal öntik fel a meredek mecseki utakat, melyen a harckocsik megcsúsznak, az útról lesodródnak, s a harcosok ily módon tudják azokat megrongálni, kilőni. A Pécs fölötti Mecsek-kapunál kialakított szabadságharcos harcálláspontnál (a Csigalépcsőnél) és a Hunyadi úton már november 5-én és 6-án harcok folytak, a több kisebb egységből álló harci csoportok a harckocsikra rálőttek, többet visszafordulásra késztettek.[150] Később a Csigalépcsőnél több tankot sikerült kézigránátkötegekkel felgyújtani, megrongálni. A tankroncsokat a szovjet egységek megismételt támadás során tűztámogatással vontatták vissza a városba.[151] November 8-án a Mecsek-kapunál a Lux Antal munkaszolgálatos katona által vezetett ellenálló csoport kilőtt egy szovjet tankot, egy másik páncélosból kiszállt parancsnokot pedig golyószóró-sorozattal megöltek. A városban elterjedt szóbeszéd szerint a szovjet tiszt a Pécsre érkezett szovjet katonai egységek parancsnoka, Kornyusin őrnagy volt.[152] A Mecsek-kapunál még napokig folytak a harcok, melyekről több hősi legenda szövődött a városban.

Különösen heves harcok folytak november 5-én és 6-án a Pécs fölötti kelet-nyugati fekvésű Magaslati úton, valamint a Tettye fennsíkján. A szovjetek az előbbi helyszínen bemérték a harcosok állásait, és aknavetőkkel, ágyúval, tankokkal lőtték azokat.[153] A Tettyén több harckocsiból lőtték a szovjetek a környező épületeket, a Tettye szállót rommá lőtték. A Tettye alatti házak is megsérültek, a Szelényi családnak el kellett menekülnie szétlőtt házából.[154] Egy pécsi orvos, dr. Rajki János és a pécsi mentősök, dr. Benkő István mentőorvos vezetésével önfeláldozó munkával mentették a sebesülteket, vitték őket a pécsi kórházakba, ahol más orvosok operálták őket az éjszakai elsötétítéskor gyertya világánál, ápolónők önzetlen segítségével. Sokan így is meghaltak a sebesültek közül.[155] A tettyei harcosok a Kőbányánál vettek fel harci álláspontot, majd a hegy felé forduló tankok és gyalogos katonák elől a Mecsekbe vezető turista utakon a Dömörkapui túristaházig menekültek, itt alakították ki első főhadiszállásukat. Az éjszaka folyamán hívásukra hozzájuk érkezett Kubicza János, a Horthy-hadsereg egykori tisztje, aki felajánlotta katonai tudását és hadműveleti tapasztalatait a szabadságharcosoknak.

A Dömörkapui túristaházban kialakult a mecsekiek vezérkara. Parancsnoknak Horváth Gézát fogadták el, akit „Gazda” néven[156] szólították. Korábban, az ötvenes években dr. Horváth Gézaként a komlói SZTK-kórház főorvosa volt, diplomáját azonban nem tudta igazolni, ezért elbocsátották, később az uránbányánál bérelszámolóként dolgozott a forradalomig.[157] Helyettese, a katonai parancsnok Kubicza János lett „Béla” néven. Ő képezte ki a harcosokat, s szervezte meg a csapatot, alakította ki a harci szervezetet.[158] Az ő katonai tapasztalata többször megmentette a szabadságharcosokat a biztos pusztulástól. Így mindjárt az első napon ez a sors érhette volna őket, mivel a Dömörkapui túristaházat a szovjetek könnyen bemérhették és elpusztíthatták volna. Kubicza javaslatára azonban a csapat még a november 5-ről 6-ra forduló éjszaka elhagyta az első főhadiszállást, s másnap (6-án) hosszú gyaloglás után a nyugati Mecsekben található Vágotpusztára tették át főhadiszállásukat[159], miután a Büdöskúti vadászháznál csatlakoztak hozzájuk a Berkovits Tivadar[160] („Pajti”) és Málics Ottó („Ottó”) vezette csapatok. A Büdöskúti vadászházban halt meg Rábai Rudolf, a mecsekiek egyik első hősi halottja, akit a Lapisi vadászháznál ért egy szovjet támadáskor találat, s akit sebesülten idáig vittek magukkal társai.[161]

Kubicza olyan szálláshelyet javasolt, amelyet a gépesített szovjet alakulatok nem tudnak menetből elfoglalni, s ahonnan a mecsekiek – gerilla harcmódot vállalva – eredményesebben vehetik fel a harcot a túlerőben lévő, de az erdei utakon nehézkesebben mozgó szovjet csapatokkal szemben. Vágotpusztán november 7-én a Gazda feleskette a szabadságharcosokat arra, hogy erejük végső megfeszítéséig harcolnak a szovjet támadók ellen. Kubicza János 1957-ben írt visszaemlékezésében megemlítette a szabadságharcosok célkitűzéseit, melyeket három pontba foglalt össze: „1) Az Egyesült Nemzetek küszöbönálló és várt kedvező döntéséig kitartani, utána Pécs városát elfoglalni és a kormány által a világ közvéleménye elé terjesztett semlegességi nyilatkozatot végrehajtani. 2.) Felvenni az összeköttetést a Mecsek területén feltehetőleg működő más csoportokkal és a dunántúli ellenállási erőkkel. 3) Kíméletlen gerilla-harccal megcáfolni a Kádár-féle szovjet bábkormány hírverését, amely szerint minden rendben, a nyugalom teljes és az (ún.) ellenforradalom fel van számolva.”[162]

A Gazda csapata feltételezhetően a legnagyobb létszámú fegyveres ellenállási csoport volt a Mecsekben. Rajta kívül azonban még több, elszórva harcoló csoportra derítettek fényt a források. Így létezett egy komlói ellenálló csoport,[163] voltak fegyveres csoportok Magyaregregy, Zengővárkony, Apátvarasd környékén is. A Gazdacsoport tudott létezésükről, és kereste velük a kapcsolatot. A zengővárkonyi-apátvarasdi harci csoportok csatlakoztak is a vágotpusztai, majd kisújbányai központi erőkhöz.[164]

A Gazda-csoport helyettes vezetője, „Béla” 1957-ben írt visszaemlékezésében a Vágotpusztán, a különböző, addig szétszórt csoportokból összegyűlt mecseki harcosok számát kb. 310 főben határozta meg.[165] „Béla” katonai parancsnok a Horthy-hadseregben megszerzett katonai szaktudása szerint harci egységgé szervezte a mecseki ellenállók csapatát. Az egység a következő részegységekre oszlott: parancsnok (Horváth Géza, a „Gazda”), helyettes parancsnok (Kubicza János, a „Béla”), parancsnoki törzs: hírvivők, összekötők, írnokok; különleges raj, 8 fő; feladata: páncélleküzdés, vállalkozások; 7 szakasz – egyenként három rajjal, kb. 40 fős létszámmal; egészségügyi részleg: eü. tisztes és 7-8 ápolónő.[166]

Az egység fegyverellátottsága meglehetősen szegényes volt. Minden raj rendelkezett 1-2 golyószóróval, 3-4 géppisztollyal. Lőszer – Kubicza szerint – csak kb. egy napi harcra volt elegendő, többet nem is tudtak volna szállítani.[167] A harcosok ruházata nem felelt meg a harci követelményeknek. A hidegre forduló október végi időben legtöbbjükön nyári, vagy őszi polgári ruha volt, csak néhány volt katonán maradt rajta a honvédségi egyenruha. A harcosok Vágotpusztára csak egy könnyű csapatszállító harci járműt, egy Wippont vittek magukkal, néhány gépkocsit és teherautót a Vágotpusztától nem messze nyugatra fekvő Bános községbe irányítottak. A harcosok Vágotpuszta házaiban, illetve a lakott házak istállóiban, fészereiben szálltak meg. A puszta zömmel német nemzetiségű lakossága – néhány mecseki harcos elmondása szerint – bizalmatlanul fogadta őket. A helybeliek tartottak a fegyveresektől, az eljövendő harcoktól. Élelmiszert a mecsekiek nem rekviráltak tőlük, hanem fizettek az ellátásért. Élelmiszerszerző akciókat indítottak a környező községekbe, így Bánosra, Orfűre, Magyarszékre. Bánosról egy Csepel teherautóval nehéz körülmények között felhoztak egy ideiglenes konyhát, mellyel meleg ételt tudtak biztosítani. A pusztai házakban talált 2-3 kemencét kenyérsütésre használták.[168]

Kubicza Vágotpusztán harci gyakorlatokat végeztetett a harcosokkal a szakasz- és rajparancsnokok segítségével. Megszervezték az őr- és járőrszolgálatot a tábor körül. A mecsekiek tevékenysége az élelmiszer-szerző akciókon kívül felderítésekből és harci vállalkozásokból állt. Ezek azonban nemigen jártak sikerrel. A Pécs városba küldött felderítők egy része nem tért vissza. Ők nyilván úgy látták, hogy a további mecseki ellenállásnak nincs értelme, s – érthetően – életüket is féltették. A harci vállalkozások pedig a szovjet katonai és magyar karhatalmi erők túlereje miatt nem jártak sikerrel. Egy alkalommal egyik szakaszuk felkészült, hogy a Mánfa községnél érkező szovjet harckocsikat megtámadja, de látva azok vártnál jóval nagyobb létszámát, elálltak a fegyveres akciótól. A szovjetek többször lőtték a Bános község környéki erdőt, majd felderítve a harcosok tartózkodási helyét, november 12-én Mánfa felől aknavető tűzzel bevezetett meglepetésszerű gyalogos katonai támadást hajtottak végre a vágotpusztai tábor ellen egy nagyobb létszámú fegyveres egységgel. A vágotpusztaiak egy része már előző nap este elindult a keleti Mecsek felé új főhadiszállás keresésére, Kubicza helyettes parancsnok vezetésével. A Vágotpusztán maradtak viszonozták a szovjetek tüzét,[169] azonban érzékeny veszteségeket szenvedtek, sebesülések történtek, több harcost elfogtak. A többiek szétszéledtek az erdőben, és csak felére csökkentett létszámmal követték az előbb eltávozottakat.[170] A november 13-án Kisújbányán berendezett új főhadiszálláson csak mintegy 200 harcos maradt.[171] A szovjetek és magyar karhatalmisták nem tudták követni a mecsekiek mozgását, az áttelepülési akciókat. Ezért is nevezték őket, illetve a harcosok saját magukat „mecseki láthatatlanok”-nak.

A „láthatatlanok” egyetlen jelentősebb katonai akciót hajtottak végre az egész hegyi tartózkodásuk alatt. Ez volt a november 14-i pécsváradi rajtaütés, a helyi rendőrőrs megtámadása.[172] A mecsekiek ez által akarták tudatni ellenfeleikkel, hogy még léteznek, és számolni kell velük. A támadás közvetlen oka az volt, hogy a harcosok Kisújbányán hírt kaptak arról, hogy a pécsváradi rendőrök között volt ávós katonák vannak.[173] De a fegyverszerzés is szerepelt a támadás indítékaként. Az akciót Kubicza tervezte meg. Három egységre osztotta a harcosokat. Egy 15-20 főből álló csapat feladata volt a rendőrőrs megtámadása, illetve elfoglalása, Málics Ottó szakaszparancsnok vezetésével. Két biztosító feladatot ellátó kisebb csapat pedig a Pécsváradra vezető 6-os út közeli völgyhidait biztosította. A támadó akció csak félsikerrel járt. A rendőrségi épület megtámadásakor ugyanis egy lőgyakorlatról érkező rendőrkocsi hajtott be a pécsváradi főtérre, a rendőrőrs épülete elé. A harcosok és a rendőrök között tűzpárbaj alakult ki, melynek során egy rendőr meghalt, több megsebesült, a szabadságharcosok közül az akciót irányító Málics Ottó fejlövést kapott. A súlyos sérültet és néhány sebesült rendőrt a harcosok a zsákmányolt rendőrségi gépkocsival a helyszínről a Mecsek felé menet elszállították.[174] A kisújbányai táborba érve Horváth Géza – Berkovits Tivadar szerint tűzben fertőtlenített zsebkéssel – megpróbálta megoperálni a sérültet,[175] akit ezután a komlói kórházba vittek, de itt a szolgálatot teljesítő orvos nem vállalta a beavatkozást. A sérült a Pécsre szállítása közben meghalt. Néhány nap múlva, a pécsbányatelepi temetőben több százan búcsúztatták a forradalom hősi halottját.[176]

A pécsváradi akció után a szovjetek és magyar támogatóik előtt nyilvánvalóvá vált a mecsekiek tartózkodási helye. A következő napon Mánfánál jelentős katonai erőket vontak össze a végső leszámolásra. A több száz fős szovjet haderő és a pufajkások azonban nem érték el céljukat, mert a mecsekiek ismét láthatatlanokká váltak számukra. A Gazda és Béla parancsnokok úgy döntöttek, hogy visszavonulnak előző szállásukra. Sikerült egérutat nyerniük támadóik elől. Vágotpusztán a parancsnok november 16-án véget vetett az ellenállásnak, s lehetővé tette az eskü alóli feloldást azoknak, akik a hazatérést választják.[177]

A végsőkig kitartók – mintegy 58-an – Ausztria felé tervezték elhagyni az országot. A következő napokban a maradék csapat fegyveresen a nyugati Mecsek erdein át viszontagságos úton Somogy megyébe távozott, majd a közeli jugoszláv határt választva, november 22-én Barcstól északnyugatra, Bélavárnál elhagyta hazája földjét.[178] Horváth Géza 42-ted magával lépte át a magyar-jugoszláv határt. Jugoszlávia a Nagy Imre szovjet elrablása miatt őt ért presztizsveszteség ellensúlyozásaként ekkor már nem toloncolta vissza az országába menekülőket, így a mecseki harcosok maradéka jugoszláviai lágerekbe került. Előbb Kaproncán, majd az Adriához közeli Gerovo táborban nyertek elhelyezést.[179] Később legtöbbjük valamelyik nyugati országban telepedett le. Horváth Géza Olaszországba, majd Belgiumba ment, végül Franciaországban tehergépkocsi-vezetőként dolgozott. Kubicza János is Franciaországban talált magának új hazát.[180]A Jugoszláviába távozó utolsó mecseki harcos csoport néhány tagja jugoszláviai, olaszországi táborok után Ausztráliába, Új-Zélandba jutott el.[181] Mások, akik a Gazda-csoporttól függetlenül menekültek át a határon, szintén jugoszláviai táborokba (Kapronca, Eszék) kerültek, majd legtöbbjük a nyugati menekültsegítő szervek szervezése nyomán Ausztriába, Németországba, más nyugati országba távoztak, majd vagy letelepedtek a befogadó országban, vagy tovább utaztak harmadik országba, a tengeren túlra (Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Amerika országai).[182]A pécsi forradalom eseményeinek egyik jelentős szereplője, a MEFESZ és a BMMNT titkára, Ung Ferenc 1957 januárjában szökött át a magyar-jugoszláv határon; előbb az eszéki táborban talált menedéket, később Svédországban telepedett le.[183]A mecseki harcosok egyik volt tagja, állítása szerint egyik vezetője, Berkovits Tivadar 1956. november 16-án nem követte Horváth Géza csoportját, hanem hazatért pécsi lakásába, letartóztatását és szerencsés szabadulását követően szintén Jugoszláviába távozott, később Svédországban és Németországban telepedett le, és teremtett magának egzisztenciát.[184]

A város a szovjet megszállás alatt és a munkástanácsok utóvédharcai, 1956. november-december – 1957. március[185]

A szovjet parancsnokság november 4-én katonai parancsot adott ki Kornyusin őrnagy aláírásával, melyet a pécsi utcák házaira kitett hirdetményeken közöltek a város lakóival. A parancs kijárási és gyülekezési tilalmat rendelt el, bevezette a statáriumot. A városparancsnok szerint a szovjet megszállást „a fasiszta veszély újraéledése”, az „ellenforradalom” indokolta. Ennek jegyében a parancs feloszlatta a forradalom intézményeit, a nemzeti bizottságokat, valamint a fegyverek beszolgáltatására szólított fel.[186] November 6-án „a rádió egész nap a városparancsnok parancsait sugározza: felhívásokat a fegyverletételre, fenyegetőzéseket, határidő-szabásokat” – írja naplójában Péterfia Zoltánné.[187]

A lakosság némán tűrte a megszállást, de nagy része támogatta a város üzemeiben megvalósult általános sztrájkot. Miközben az emberek az élelmiszerhiány miatt sorba álltak az üzletek előtt. A rádió közölte egyes munkástanácsok felhívását a munka felvételére.[188] A legtöbb üzem munkásai azonban ellenálltak és sztrájkoltak, saját munkástanácsaik vezetőire hallgatva, sőt egyes üzemeknél, bányáknál a sztrájkolók felléptek a sztrájktörők ellen.[189]

A Kádár János vezette Munkás-Paraszt Kormány hatalomra jutása után – taktikai okokból -nem szüntette meg azonnal a munkástanácsokat, hanem rendeletben intézkedett fennmaradásuk feltételeiről. A kormány a munkástanácsok újjáalakítását a munka felvételéhez kötötte. A gyakorlatban azonban 1956. november 4. után is az egész országban tovább működtek, a sztrájkot fenntartották, a nem fegyveres ellenállás gócpontjainak számítottak.[190]

A pécsi üzemek, vállalatok, intézmények munkástanácsai a szovjet hadsereg inváziója után is folytatták harcukat a munkásönigazgatás megvalósításáért. Utóvédharcuk 1956. december első feléig tartott. A november 4-i szovjet katonai támadást követő két-három nap után már gyűléseket tartottak a további teendők megbeszélésére. Vezetőik, tagjaik nem gondolták, hogy a szovjet katonai akció miatt be kellene szüntetni tevékenységüket, hanem továbbra is harcoltak követeléseik érvényesítéséért. A pécsbányai üzem munkástanácsa 1956. november 6-án tartott gyűlést, melyen a tagok úgy döntöttek, hogy a munkát fel kell venni, de egyúttal követeléseiket be kell nyújtani az új kormánynak. A munkástanács vezetője, Dobrovics Emil azt hangoztatta, hogy követeléseik eredménytelenek lesznek, ha nincs mögöttük kényszerítő eszköz a kormánnyal szemben. Ezért a pécsbányai bányászok – Dobrovics javaslatát elfogadva – sztrájkbizottságot állítottak fel, melynek joga volt dönteni a sztrájk kérdésben. Tagjai a pécsbányatelepi munkástanács tagságából kerültek ki, elnöke Dobrovics Emil lett. A bizottság úgy döntött, hogy folytatják a sztrájkot, a továbbiakban a bányaüzemben csak fenntartási munkákat végeznek, ezért naponta 108 dolgozó fog leszállni a bányába.[191]

1956. november 7-én a Sopiana Gépgyárban a pécsi üzemek, bányák munkástanácsai, valamint néhány Baranya megyei munkástanács küldöttei nagygyűlést tartottak. A fórumra a pécsi bányavidék munkástanácsai is delegálták vezetőiket,[192] levezető elnökének Dobrovics Emilt választották meg. A résztvevők egy központi sztrájkbizottság létrehozását javasolták, melynek felállítását, illetve a sztrájk fenntartását ígéretük szerint csak követeléseik teljesítése esetén szüntetik meg. Úgy határoztak, hogy a munkát csak akkor veszik fel újra, ha a szovjet csapatok azonnal kivonulnak Magyarországról, visszaállítják a Nagy Imre kormányt meghirdetett programjával együtt, megvalósul a többpártrendszer titkos választással, a sztrájkjogot törvénybe iktatják, és a magyar ipar és kereskedelem magyar kézbe kerül.[193]

A követeléseket a munkástanácsok küldöttei saját szerevezetük tagsága, illetve üzemük munkásai előtt ismertették.[194] A memorandumot a munkások eljuttatták az MSZMP Baranya megyei Intéző Bizottságához, a Baranya megyei és a Pécs városi tanácshoz, a szakszervezetek megyei központjához, valamint a szovjet városparancsnoksághoz is. A szovjetekhez Dobrovics Emil vitte el a dokumentumot. A munkások és bányászok küldöttsége a parancsnokság épületének halljában várakozott Dobrovics esetleges letartóztatásának megakadályozására. Ez ekkor még nem következett be. A szovjet városparancsnok hitetlenkedését fejezte ki a munkások követeléseinek valódiságát illetően.[195] A Sopiana Gépgyár volt a helyszíne annak a november 8-i munkásgyűlésnek is, amelyre a munkástanácsok meghívták a szovjet városparancsnokot. A parancsnok helyett egy szovjet politikai tiszt érkezett, a vele folytatott tárgyalások eredménytelenek maradtak.[196] November 9-én a pécsi munkástanácsok fél napos munkabeszüntetésről döntöttek. A sztrájk azonban több üzemnél, így az uránbányánál, a Sopianánál, a porcelángyárnál több napon át tartott. Radnóti János, az uránbánya munkástanácsának tagja, megyei munkástanácsi küldötte november 12-én a sztrájk folytatásáról tárgyalt a Sopiana gépgyár és más pécsi üzemek vezetőivel.[197] November 16-án a Sopiana Gépgyárban tartott újabb összevont munkástanács-gyűlésre a szovjet parancsnokság egy alezredest küldött, aki a párt és a tanács képviselőinek jelenlétét hiányolta, s megkérdőjelezte a gyűlés jogosságát a gyülekezési tilalomra hivatkozva. A szovjet tiszt távoztával a jelen lévő munkástanácsküldöttek új megyei központi munkástanácsot választottak. Ennek ideiglenes vezetői lettek: Dobrovics Emil, Sima László, Biczó Ferenc, mindhárman a pécsbányatelepi Széchenyi-aknai munkástanács képviselői. A Megyei Munkástanács lényegében sztrájkbizottságként működött, következő üléseinek székhelyéül Pécsbányatelepet tette meg.[198]

A Pécsi Szénbányászati Tröszt összes üzemi munkástanácsainak, szakszervezeti bizottságainak és üzemvezetőségeinek gyűlésén a küldöttek – figyelembe véve a csepeli és más üzemek munkástanácsainak felhívását, valamint Pécs város üzemeinek, kórházainak, iskoláinak szénellátási helyzetét, a bányák és a dolgozók többségének állapotát – elhatározták, hogy a sztrájkjog fenntartása mellett, másnap, november 17-én reggel 8 órakor felveszik a munkát. Határoztak arról is, hogy bizalmat szavaznak a Kádárkormánynak, „az általános titkos választásokig”. 4-5 fős küldöttséget választottak, azzal a felhatalmazással, hogy másnap, november 17-én megbeszélést folytasson a kormánnyal Budapesten. Megvitatták a kormánynak felvetendő politikai és gazdasági kérdéseket. Előbbiek között tárgyalni akartak az általános titkos, szabad választásokról, Magyarország függetlenségéről és semlegességéről, a nemzetközi kapcsolatok rendezéséről, azon belül elsősorban Magyarország és a Szovjetunió viszonyáról, valamint föl akarták vetni a törvényesség kérdését. A pécsi bányászok igen fontosnak tartották a kormánnyal történő tárgyalások során a gazdasági érdekeik védelmében tett intézkedések kiharcolását, elsősorban a munkaidő–, az ár- és bérviszonyok, a liász-szénbányászati bérpótlék rendezését.[199] Dobrovics Emil szerint a bányászok követelték még a szovjet csapatok kivonását Magyarország területéről 1956. december 25-i határidővel, és a Varsói Szerződés felmondását. Munkásokból álló őrségek felállítását is javasolták, egyúttal követelték „a még fellelhető ávósok” kivonását „minden állami apparátusból”, és a sztrájkjog törvénybe iktatását.[200]

1956. november 17-én a pécsi szénbányászok 40 fős munkástanácsi küldöttsége Dobrovics Emil vezetésével Budapestre utazott. Autóbuszukat szovjet páncélkocsi kísérte át a Mecseken. A küldöttség Baranya megye munkástanácsainak 9 pontos követeléseit szándékozott eljuttatni a kormányhoz.[201] Dobrovics és a pécsi munkástanács-vezetők a kormány elnökével, Kádár Jánossal akartak tárgyalni, részben politikai, részben a munka felvételének feltételeivel kapcsolatos kérdésekről. A küldöttség azonban nem jutott el Kádár Jánosig. Czottner Sándor szénbányászati miniszter és Apró Antal, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága és a Kádár-kormány tagja a parlamentben fogadta a pécsi munkásdelegációt. Czottner miniszter a gazdasági jellegű kérések teljesítését kilátásba helyezte, a politikai követelések megvitatását azonban átengedte Apró Antalnak. A pártvezető fogadta ugyan a baranyai bányász-munkás küldöttséget, de a politikai jellegű kérdésekről, így a szovjet csapatok kivonásáról nem volt hajlandó a delegációval tárgyalni, csak a sztrájk megszüntetéséről és a munka felvételéről.[202] Apró hallani sem akart a munka felvételének biztosítékául kért feltételről, a munkástanácsok fennmaradásának garantásáról.

A kormánytagokkal való tárgyalás után a pécsi munkásküldöttség vezetői nem látták értelmét a munkabeszüntetés folytatásának. Dobrovics Emil a Kossuth Rádióban úgy nyilatkozott, hogy a kormánnyal megegyezés jött létre arról, hogy a pécsi bányászok felveszik a munkát. A küldöttség tagjai Budapestről visszatérve a munka felvétele mellett érveltek a munkástanácsoknak tartott beszámolókon. Dobrovics Emil mintegy kétezer bányász előtt kijelentette, hogy Kádárt „senki sem ismeri el”, a kormányt megbuktató követelésekkel kell fellépni. Dobrovics és a mellette felszólalók a munkafelvétel ellen érveltek. A bányászgyűlés határozata az volt, hogy a sztrájkot folytatják, a politikai követeléseket pedig ismét a kormány elé viszik. A minden pécsi üzem képviselőjéből összeállítandó küldöttség megszervezésével Dobrovics Emilt bízták meg.[203] Béke-aknán Sárosi János is a munka megkezdését javasolta a bányászoknak, a sztrájk további fenntartásának értelmetlenségét hozva fel indokul. A bányászok azonban a munkát csak részlegesen és rövid időre vették fel, mert elterjedt a híre, hogy a pécsbányatelepi munkástanács vezetőit, Sima Lászlót, Biczó Ferencet és egy társukat letartóztatták. Ezért a pécsi bányász munkástanácsok egy napos szolidaritási sztrájkot kezdeményeztek a pécsi bányákban.[204]

A pécsi Központi Munkástanács elsősorban Neuhauser János, a 21. számú AKÖV Munkástanácsa és a megyei nemzeti tanács volt tagja, valamint Rizler János, a Pécsbányatelepi Munkástanács helyettes vezetője révén tartotta fenn a kapcsolatot a Nagybudapesti Munkástanáccsal.[205] Pécsről, illetve Baranya megyéből 35 fős munkástanács-küldöttség indult Dobrovics Emil vezetésével 1956. november 19-én Budapestre, az Országos Munkástanács megalakítására, de előbb Oroszlányban, majd Tatabányán találkozott az ottani munkástanácsok tagjaival. Dobrovics ismertette a pécsi bányászok követeléseit az oroszlányi és tatabányai bányászokkal, majd az egyeztetett véleményt tükröző követelésekkel együtt indultak autóbuszokon a fővárosba november 21-én. A dunántúli bányászküldöttség Budapesten találkozott a Nagybudapesti Munkástanács elnökével, Rácz Sándorral. A Nagybudapesti Munkástanács 8 pontos követeléscsomagjához Dobrovics javaslatára felvették 9. pontként a sztrájkjog törvénybe iktatásának követelését is.[206] Az 1956. november 21-én a szovjet katonák és magyar karhatalmista, rendőr segítőik nem engedték be a pécsi munkások és bányászok küldötteit az országos központi munkástanácsot megalakító nagygyűlés helyszínére.[207] Az ország különböző részeiből Budapestre felutazott munkástanácsküldöttségek a Nagybudapesti Munkástanács Akácfa utcai helyiségében megállapodtak abban, hogy a Kádár-kormányt nem ismerik el, és folytatják a sztrájkot. Határozatot hoztak arról, hogy vidéken, a megyeszékhelyeken megyei munkástanácsokat alakítanak, a helyi, üzemi munkástanácsok tevékenységének irányítására. E megyei munkástanácsok felveszik a kapcsolatot és együttműködnek a Nagybudapesti Munkástanáccsal.[208] Pécsre visszatérve Dobrovics Emil a pécsi munkástanácsok küldöttei előtt hangsúlyozta, hogy a Kádár-kormányt a munkásság nem ismeri el, tájékoztatta őket a Nagybudapesti Központi Munkástanács határozatairól. Felkérte a munkástanácsok képviselőit, hogy ismertessék a megállapodásokat üzemeik munkásaival, és felhívta őket, hogy november 23-ára küldjék el delegáltjaikat Pécsbányatelepre a munkás- és bányászküldöttek pécsbányatelepi gyűlésére a megyei munkástanács megalakítása céljából. A városi munkástanács-küldöttek tájékoztatták tagjaikat a budapesti küldöttség tárgyalásairól.[209]

Az országos munkástanács-központ megalakítását célzó, a nagyhatalmi erőszak – szovjet beavatkozás – által meghiúsított kísérlet után a munkástanácsok nem adták fel a harcot politikai törekvéseik és gazdasági érdekeik érvényesítéséért. A november 21-i KMT-tanácskozás döntésének megfelelően vidéken megyei központi munkástanácsokat szerveztek. 1956. november 23-án a pécsi, a komlói, a mohácsi és a szigetvári üzemek munkástanácsainak küldöttei megalakították a Baranyamegyei (sic!) Központi Munkástanácsot. Az új „ellenzéki” intézmény nemhogy engedett volna az MSZMP-nek és a kormánynak, hanem még új, az adott hatalmi helyzet módosítását célzó javaslatokkal lépett fel: felhívásában követelte a volt ÁVH-sok leszerelését a karhatalmi szervektől, a rendőrség felülvizsgálatát, Nemes Alajos rendőrőrnagy eltávolítását, a megyei pártapparátus munkásellenőrzését. A megyei központi munkástanács tényleges hatalmának érvényesítését kívánták elérni a megyei tanács munkájának ellenőrzésével. Ezzel a feladattal Dobrovics Emilt bízták meg. A munkások és bányászok fogva tartott társaik szabadon bocsátását követelték, s szankciót is kilátásba helyeztek: ellenkező esetben olyan általános sztrájkot ígértek, mely még az élelmiszergyártó üzemekre is kiterjed.[210] Dobrovics a megyei munkástanács fő céljait vázolva megemlítette, hogy ellenőrizni kell minden működő apparátus tevékenységét, meg kell akadályozni a letartóztatási és deportálási folyamatokat, a fegyveres testületeket fel kell tölteni munkásokkal, és a karhatalmi szerveknél még működő volt ÁVH-sokat el kell távolítani. Lehetőség szerint a munkát minél előbb be kell indítani. Dobrovics szerkesztette meg a megyei munkástanács határozatát a munkába lépés feltételéről, a letartóztatott munkatársak szabadon bocsátásáról is.[211] A megyei pártvezetők utasítására a rendőrség 1956. november 23-án letartóztatta Dobrovics Emilt.[212] A Baranya megyei Központi Munkástanács elnökének letartóztatása után a szervezet Ideiglenes Elnökségének elnöki tisztét a pécsbányatelepi munkástanács tagja, Rizler János vette át.[213]

A pécsi munkástanácsok megoszlottak a további fennmaradás lehetőségei tekintetében. Egy végsőkig kitartó mag a további sztrájk mellett tette le a voksot, mások a munka felvétele mellett érveltek. A bányászokat számos, a sztrájk mellett és ellene érvelő röpcédulával igyekeztek meggyőzni az ellenérdekelt felek. A forradalomhoz hű erők azzal érveltek, hogy „a nemzeti felkelés kilépett a párt által megszabott keretből”, és „az egypártrendszer egyszer s mindenkorra eljátszotta szerepét a magyar nép előtt”[214], a vasasi bányászoknak és munkásoknak nem szabad elfelejteniük a „12 éves szörnyű tiprást”, ezért „aki nem sztrájkol, az hazaáruló” és „hazafias kötelesség a sztrájk”. A munkások ne hagyják félrevezetni magukat, és követeljenek többpártrendszert, valamint „le Kádárékkal, éljen Nagy Imre és kormánya” – fogalmaztak a pécsi bányavidéken terjesztett röpcédulák szerzői.[215] Velük szemben a Kádár-kormány mellé állt kommunisták, pártvezetők is a röpcédulák fegyvereivel éltek. Ők a bányászok egzisztenciális félelmeire és lelkiismeretére építettek, amikor azzal akarták a munka felvételére, a széntermelés megindítására rávenni őket, hogy „jön a tél – nincs szén, nincs munka – nem lesz pénz. Ha nem lesz pénz, nem lesz miből élelmezni magatokat és családotokat”. A bányászok társadalmi szolidaritására célozva érveltek azzal is, hogy „ha nem lesz szén, nem indulnak a vonatok”, „nem lesz áram, nem dolgozhatnak a ruhagyárak, cipőgyárak, élelmiszerüzemek...”[216]

A kommunisták agitációja a munka felvétele mellett ugyan célt ért sok, a megélhetését féltő bányásznál, mégis jelentős számban akadtak közülük olyanok, akik hosszú ideig kitartottak a sztrájk folytatásáért harcoló munkástanács-vezetők mellett. Dobrovics Emil letartóztatását követően a Pécsbányán dolgozó bányászok egy jelentős számú csoportja éhségsztrájkkal fejezte ki szolidaritását vezetőjével, illetve a sztrájkkal akarták elérni kiszabadítását a rendőrségi fogdából. Az éhségsztrájkot a pécsbányatelepi munkástanács más vezetői, – az időközben a rendőrségi fogdából a bányászok szolidaritási sztrájkja nyomán kiengedett – Biczó Ferenc és Sima László szervezték. A sztrájk központja Széchenyi-aknán volt. A pécsbányai sztrájk november 29-től december 1-jéig tartott, mintegy 300-400 bányász részvételével.[217] Minimális mennyiségű élelmiszert – kenyeret, szalámit – vittek magukkal, az aknát csövekkel fedték le, hogy sztrájktörők ne hagyhassák el a tárnákat.[218] Sárosi János, a Béke-aknai munkástanács elnöke társaival György-aknán lement a tárnákba, melyek össze voltak kötve egymással, és a sztrájkolóknak két alkalommal is több kiló cukrot és néhány liter sósborszeszt adott át, hogy a bányászok éhségérzetét enyhítse.[219] A bányászok éhségsztrájkjának vezetője Stier József volt. Vereczkei Lajos, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója tárgyalt Stier Józseffel és a sztrájkoló bányászok más vezetőivel, igyekezve meggyőzni őket a sztrájk értelmetlenségéről. A pécsbányai éhségsztrájkoló bányászokkal tárgyalt a Budapestről érkezett dr. Hajdú Gyula MSZMP-vezető és Vajda József bányász-szakszervezeti titkár is.[220] Dr. Hajdú az MSZMP Baranya megyei Intéző Bizottságának hívására bányász aktívát tartott a sztrájk értelmezéséről. Megállapította, hogy a „demagóg, sztrájkra uszítók” ellen harcolni kell, mégpedig úgy, hogy a legjobb kommunistákat kell beválasztani a munkástanácsokba.[221] A bányászok írásbeli biztosítékot kértek arról, hogy ellenük a sztrájk befejezése után nem fognak megtorlást alkalmazni. Dr. Hajdú és Vereczkei trösztigazgató aláírt egy ilyen tartalmú nyilatkozatot, mire a bányászok befejezték az éhségsztrájkot, és kiszálltak a bányából.[222] A Dunántúli Napló megkönnyebbülten tájékoztatta az aggódó lakosságot, hogy hétfőn (december 3-án) reggel Pécsbányán 359 bányász jelentkezett munkára, a pécsi bányaüzemeknél összesen 1147 leszálló volt.[223]

Az 1956. november-decemberi pécsbányatelepi éhségsztrájk mellett a kővágószőlősi uránbányában is kísérleteztek néhányan szolidaritási éhségsztrájk szervezésével. Az uránbányászok akcióját Radnóti János szervezte. Az urános munkástanács tagjai azonban leszavazták Radnóti előterjesztését a pécsbányaiakhoz hasonló megmozdulásra, így az uránosok éhségsztrájkja elmaradt.[224]

A következetes ellenálló, Dobrovics Emil bányász munkástanács-elnök letartóztatása és a kiszabadítására kezdeményezett bányászsztrájk felkorbácsolta a pécsi lakosság kedélyeit. A szovjet parancsnokság is érzékelte az ellene forduló közvéleményt, a civil lakosság passzív ellenállását, de nem tudta megakadályozni a munkástanácsok kitartó és eredményes munkabeszüntetési akcióit. Ennek lehetett következménye Bojcov gárdaezredes leváltása a szovjet katonai parancsnokság éléről, 1956. november 30-án.[225] Bár a pécsi bányászok éhségsztrájkja 1956. december 1-jén véget ért, és december 2-ára „az éhségsztrájkolók valamennyien feljöttek”. A pécsiek még szerét ejtették a sztrájkolók melletti szolidaritásuk kifejezésének, a népi humor formájában is.[226]

A szovjet- és Kádár-ellenes közhangulat, a szabadságharcosok deportálásáról, letartóztatásairól és az országot elhagyó „disszidálókról” szóló hírek újabb tüntetésekbe torkollottak. Ezek közé tartoztak a Budapesten és néhány vidéki nagyvárosban, így Pécsett is lezajló nőtüntetések. December 6-án a pécsi kesztyűgyár munkásnői, a pécsbányai bányászasszonyok, más üzemek dolgozónői, a kenyérbolti kiszolgáló nők néma tüntetésen vettek részt a belvárosban. Aki jelszavakat kezdett kiabálni, azt a tüntetők elhallgattatták. Megkoszorúzták a Kossuth-szobrot, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. A katonaság, a rendőrség és mintegy 50 szovjet katona a Széchenyi téren kordont húzott a tüntetők elé, amit a nőtüntetők áttörtek. A katonaság a levegőbe lőtt.[227] Egy nap múlva, december 7-én pécsi munkások és iskolák koszorúzást szerveztek a városi temetőben, az elesett hősök sírjainál. A pécsi középiskolások és dolgozók néma tüntető menete a Széchenyi térről fekete és nemzeti színű zászlókkal vonult le a köztemetőbe. Itt megkoszorúzták a forradalom első napjaiban Székesfehérváron egy tüntetésen lelőtt pécsi diák (Versegi Jenő) sírját, majd szavalatok és a Himnusz eléneklése után visszaindultak a városközpontba. A bányászok, nők és diákok útját szovjet tankok, páncélkocsik állták el. A szovjet katonák és magyar karhatalmisták a levegőbe lőttek, egy tank a tömeg közé hajtott, a támadók több tüntetőt kiragadtak a tömegből, és letartóztatták őket. A tüntetők üldözése a belváros utcáin folytatódott, és estig tartott. Több lövöldözés volt a város különböző pontjain (Széchenyi tér, 48-as tér), melyek következtében sérülések történtek, és állítólag egy halálos áldozat is volt.[228]A két decemberi pécsi tüntetés szervezésében és végrehajtásában részt vett a megyei központi munkástanács sztrájkbizottsága is.[229]

A munkás- és diákmegmozdulásokra válaszként az MSZMP ellentüntetést szervezett Pécsett, 1956. december 9-én.[230] A Baranya Megyei Pártbizottság az egész megyéből behívta tagjait, hogy kommunista demonstrációt tartsanak a Kádár-kormány mellett. A vörös zászlókkal felvonuló csoport az Internacionálét énekelve vonult föl a belvárosban, két oldalt karhatalmisták védték őket a „provokátoroktól”, de „az utcán a nép nevette őket”.[231] A Széchenyi téren Marosán György mondott beszédet a szocialista rendszer védelmére buzdítva a hallgatókat. Még aznap este elhangzott a rádióban a központi és a területi munkástanácsok felosztásáról szóló rendelet., valamint statáriumot hirdettek ki. A salgótarjáni sortűz híre Pécsett is elterjedt.[232]

A Nagybudapesti Munkástanács 1956. december 11-ére 48 órás sztrájkot hirdetett. A KMT küldöttei december 10-én Pécsre is leutaztak, és tárgyaltak Neuhauser Jánossal, a 21. AKÖV munkástanácsának a Baranya megyei Központi Munkástanácsba küldött vezetőjével, valamint Rizler Jánossal, a megyei Központi Munkástanács elnökével a 48 órás sztrájk pécsi, Baranya megyei megszervezéséről. A megyei MT közvetítette a pécsi, komlói, mohácsi munkástanácsoknak a KMT felhívását. A pécsi bányavidéken, így Vasason, Pécsbányán, Pécsszabolcson röp-cédulákat terjesztettek, a 48 órás sztrájkra buzdítva a bányászokat.[233] A felhívásra válaszul több pécsi gyár, üzem, bánya munkásai, bányászai sztrájkoltak.[234] Az utolsó pécsi munkabeszüntetés azonban – Domján Mihály volt BMMNT-titkár visszaemlékezése szerint – Pécsett csak 24 óráig tartott.[235] A Pécsi Vasútigazgatóság munkástanácsa is tervezett sztrájkot december 11-12-ére, azt azonban nem tudták megtartani, mivel a szervezőket letartóztatták.[236]

A pécsi üzemek és bányák munkásainak zöme – kilátástalannak látva a további ellenállást – felhagyott a sztrájkkal, és a 48 órás sztrájkot követően felvette a munkát.[237] Szórványosan, egyes üzemekben, aknáknál azonban a sztrájk még december 15-ig elhúzódott. Az 1956. november 4-től december 15-ig tartó sztrájknapok természetesen termeléskiesést okoztak. A Kádár-kormányhoz lojális bányavezetők számításokat végeztek a széntermelés kiesésének mértékéről. E szerint a pécsbányatelepi bányaüzemben az előbbi időtartam alatt 42.846 tonna szén termelése hiányzott a tervezetthez képest, ez hozzávetőleg 634.300 Ft értéket jelentett. A Pécsi Szénbányászati Tröszt többi kerületében is hasonló termeléskiesés volt.[238]

A Vasas I-en történt '56-os események szerves része volt a forradalom utójátéka. 1956. november 7-én a Kádár-kormányhoz lojális helyi párt- és tanácsi vezetők összegyűltek a tanácsi körzeti megbízott helyiségében, hogy döntsenek a települési MSZMP szervezet megalakulásáról, továbbá megbeszéljék – a hatalom birtokában – a községi teendőket, s – fogalmazásuk szerint – döntsenek a közbiztonság helyreállításáról. Ezt az összejövetelt zavarták meg néhányan, Vasas I. település lakói közül, egy volt munkástanács-tag és három fiatal: egy utcai lámpa kidobása után köveket, féltéglákat dobtak a tanácskozók házának ablakába, majd elmenekültek. – Egyikőjük, Czukor Antal, a helybeli tanító fia, korábbi nemzetőr volt. A bent lévők közül ketten is fegyverüket (pisztolyt) használták, kilőttek az ablakon. Az akció során senki sem sérült meg.[239] 1956 november második felében a vasasi bányászok és munkások is csatlakoztak az országos sztrájkhoz. Vasas I-i fiatalok egy csoportja az általános iskola írógépén röpcédulákat készített, melyeket Somogy-Vasason és Vasas II-n levélszekrényekbe dobtak, fa villanyoszlopokra erősítettek rajzszöggel. A röpcédulázást ugyanazok a fiatalok végezték, akik a körzeti megbízotti iroda ablakait kővel beverték: ifjabb Czukor Antal, Lafferton Vilmos, Ábel György. Lafferton és egy társa motorral bejárták Pécsbányát és Mecsekszabolcsot is, ahol szintén elhelyeztek röpcédulákat. A röplapozás két hétig tartott, majd felhagytak vele, mert féltek, hogy a karhatalmisták, a pártvezetők észreveszik őket. A röpcédulák szövegét különbözőképpen fogalmazták, hogy így csökkentsék a lebukás veszélyét.[240] A bányavidéken, így Vasason is mások, más módszerrel – például gumis nyomtatóval – is készítettek és terjesztettek röpcédulákat. Egyes röplapokon keményebben fogalmaztak, hazaárulónak nyilvánították a sztrájktörőket, sőt a kommunista egypártrendszert is bírálták.[241] A Központi Munkástanács (KMT) által december 11-12-re meghirdetett 48 órás országos sztrájkot is röpcédulán közvetítették Vasas, Pécsbánya és Mecsekszabolcs bányászainak.[242]

Az 1956 novemberének első napjaitól szervezett MSZMP[243] Baranya megyei Intéző Bizottságának titkára, Laki István és helyettese, Krancz Pál kemény vonalas kommunistaként jártak el az üzemi, vállalati munkástanácsokkal kapcsolatban. Laki István megyei titkár nem helyeselte és nem engedélyezte, hogy a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Vereczkei István a vállalati munkástanáccsal kötött megállapodás szerint kifizesse a tröszt dolgozóinak „beosztás- és korkülönbség nélkül” a kéthetenként járó 500 Ft-os fizetést.[244] Az MSZMP vezetői erőszakosan léptek fel a vállalati vezetőkkel szemben, megkövetelték részvételüket a december 9-i pécsi kommunista tüntetésen, melyet Marosán György szervezett. Elvárták a régi MDP-tagoktól, hogy lépjenek be mielőbb az MSZMP-be, és támogassák annak az „ellenforradalmárokkal” szemben folytatott politikáját. Aki nem az MSZMP elvárásai szerint járt el, nem lépett be a pártba azonnal az MSZMP megalakulása, illetve a Kádár-kormány hatalomátvétele után, azt szankciókkal sújtották.[245]

Mint láttuk, a munkástanácsok 1956. november 4-e után is tovább működtek, a szovjetek és a Kádár-kormány ellenzékeként. Az országban több városban, a bányavidékeken fenntartották a nem fegyveres ellenállás eszközét, a sztrájkot. A Kádár-féle „forradalmi munkás-paraszt kormány” viszont nem tűrte, hogy a valóban forradalmi munkástanácsok korlátozzák még meg sem szilárdult hatalmát. November közepén a kormány rendeletben szabályozta a munkástanácsok működését, majd az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel nyomatékosította a szabályozást.[246] E rendeletek még a szocialista demokrácia megvalósulásaként említették (legalább is szóban) a munkástanácsokat, de működésüket csak az ipari vállalatokra szűkítették, a hivatalokban, intézményekben nem engedélyezték megalakításukat, valamint korlátozták a munkástanácsokban a forradalom napjaiban már megvalósulni látszó önrendelkezést.[247]Az MSZMP üzemi, vállalati bizottságai szorgalmazták, hogy a munkások szüntessék meg a november 4-e előtt megalakult munkástanácsokat, arra hivatkozva, hogy azokat nem a munkások összessége választotta, és új munkástanácsi választások megtartására szólították fel a dolgozókat. A választások előkészítése a rendelet szerint az üzemi szakszervezeti bizottság feladata volt.[248] A két rendeletnek megfelelően a pécsi gyárak, üzemek, vállalatok munkástanácsainak személyi összetételét is átalakították 1956. november 19-e után. Az újonnan választott munkástanácsok Pécsett is alkalmazkodtak az MSZMP irányvonalához, azonban még a megváltozott körülmények között, a részben új tagsággal együtt is megőrizték a munkás önigazgatást, vagy az arra törekvés számos elemét.

A Sopiana Gépgyár ideiglenes munkástanácsa[249] 1956. november 26-ára írta ki a végleges munkástanács választásának időpontját.[250] Az egyes üzemrészek[251] összesen 40 főt választhattak, valamint 6 fő póttagot. A titkos választás lebonyolításával Vidolovics Nándor üzemvezetőt, a Sopiana forradalom alatti munkástanácsának és a nemzetőrségének vezetőjét választották meg a munkások. Ez jelezte a gyár munkásai többségének ellenállását a Kádárkormány, illetve az MSZMP-vezetőkkel szemben, valamint azt, hogy a munkások nagy része a politikai nyomás ellenére is megbízik volt forradalmi munkástanácsának vezetőjében, és kiáll mellette. Vidolovics azonban – feltételezhetően az üzemi MSZMP-bizottság nyomásának hatására – nem került be a jelöltek közé. Vidolovicsot mégis sokan meg akarták választani, mert a hivatalos jelölteken kívül 136 szavazatot kapott.. Kompromisszum eredményeként az új munkástanácsba jelöltek közé is bekerültek néhányan a november 4. előtti munkástanács tagjai közül (pl. Major Tibor, Rébék Nagy Ernő). A 38 tagú új Sopiana-munkástanács elnöke Jászó Antal lett, az alelnök Szopka Mihály, a titkár Keszthelyi József.[252]

A Jászó Antal-féle Sopiana-munkástanács alkalmazkodott a Kádár-kormány megszabta irányvonalhoz. A kormányrendelet a munkástanácsok teendőit a dolgozói érdekvédelem területére szorította, így elsősorban a bérkérdések, a munkások lakáshoz juttatása maradhattak feladatkörében. Az új munkástanács 1956 novemberdecemberében határozottan fellépett a munkások érdekeiért, követelte a fizikai dolgozók munkabéreinek kifizetését, a személyzeti és rendészeti osztályok megszüntetését. 1956. november 30-i ülésén megbízta titkárát, hogy a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsát szólítsa fel a demokratikus szakszervezeti választások mielőbbi megtartására.[253] A munkástanács szerint a bérfizetéseket az addig érvényben lévő átlagbérekkel kell teljesíteni, mindaddig, amíg a kormány meg nem tárgyalja a Vasas Szakszervezet által kidolgozott bérezési javaslatot. A munkástanács 1956 két utolsó hónapjában még erőteljesen hangsúlyozta a vállalati önállóság elvét, különösen a bérek és a termelés kérdéseiben, ez ügyekben a budapesti munkástanácsokkal is tárgyalt. Az igazgatóval is tanácskozott a munka megindításáról és a termelési feladatokról. Termelési bizottságot hoztak létre, mely 1957 első hónapjaiban jelentős tényező volt a gyár termelési profiljának meghatározásában. A Jászó Antal elnök vezette Sopiana-munkástanács a megválasztását követő hónapokban, a megváltozott politikai körülmények között is keményen ragaszkodott forradalmi elődjének fő törekvéseihez a munkásegység és a munkás-önállóság fenntartása terén. ezt kifejezte az 1956. december 3-án tartott igazgatótanácsi ülés jegyzőkönyve.[254] Jászó Antal a munkástanács részére önálló lap indítását követelte és a pártlapok vásárlásának bojkottjára szólított fel.[255] A Sopiana igazgatótanácsa úgy határozott, hogy azoknak a dolgozóknak, akik a sztrájk alatt dolgoztak, az élelmiszer-szállításnál és kiosztásban részt vett dolgozóknak, valamint a bérelszámolóknak és pénztárosoknak a gyár vezetése jutalmat ad. Ezzel azokat jutalmazták, akik nem vettek részt a régi munkástanács akcióiban. A Jászó Antal-vezette Sopiana-munkástanács minden munkás-érdekvédelmi törekvése és politikai utóvédharca ellenére 1956 decemberétől már nem lehetett politikai tényező. Csak asszisztálhatott az 1957. januári szakmunkás- és tisztviselő elbocsátásoknál. Legfőbb feladata maradt a termelés fokozásának elősegítése, a teljesítmény-bérezés bevezetése, a kirívó bérdifferenciák módosítása.[256]

A pécsbányatelepi munkástanácsot is újjáválasztották Dobrovics Emil letartóztatását követően. Az új elnök Mészáros Jenő, helyettese Krajczár Jenő lett. Az újonnan választott munkástanácsvezetőktől az MSZMP megyei és pártalapszervezeti vezetői lojalitást vártak el, az új munkástanács-vezetők mégsem teljesen a pártvezetők szája íze szerint döntöttek minden esetben, s csak kényszerből engedtek fontos kérdésekben. Így történt ez akkor is, amikor az 1956. december 17-én Budapesten, a Szénbányászati Minisztériumban tartott trösztigazgatói beszámolón az oda szintén meghívott munkástanács-elnökök és társaik a trösztigazgatói státus megszüntetését javasolták.[257] A pécsi munkástanács elnökhelyettese, Krajczár Jenő kiállt Vereczkei Lajos pécsi trösztigazgató mellett, a munkástanács tagjain keresztül felvilágosította és nyugtatta a dolgozókat. Ennek eredményeként a pécsi bányaüzemekben atrocitások nem fordultak elő. Czottner bányászati miniszter a pécsi széntröszt vezetőjének forradalom alatti magatartását dicsérte, és példának állította az értekezlet résztvevői elé. A Baranya megyei MSZMP-vezetőket azonban a miniszter állásfoglalása nem befolyásolta, és javaslatukra néhány nap múlva Mészáros Jenő munkástanács-elnök átadta a pécsi trösztigazgatónak a felmentését tartalmazó levelet.[258] A pécsbányatelepi bányaüzemben az 1957. január 7-i röpgyűlésen az új trösztigazgató személye felett döntöttek. A vita során az időközben az előzetes letartóztatásból kiszabadult Dobrovics Emil közölte, hogy a hajózás területéről jött bányigazgató menjen vissza a saját szakterületére. Dobrovics emlékeztette bányásztársait arra, hogy a kormány nem teljesítette sem az általános választásokra, sem a Varsói Szerződés felbontására vonatkozó követeléseiket.[259]

Az MSZMP és a Kádár-kormány 1957 március-áprilisától a már csak munkás-érdekvédelmi harcot folytató munkástanácsok működését is ellehetetlenítette.[260] Pécsett a Jászó-féle Sopiana gépgyári munkástanács még 1957 márciusáig vegetált.[261] A megyei és városi munkástanácsok exponált vezetőit 1957 tavaszán letartóztatták, legtöbbjük ellen büntető pert indítottak, majd sokukat többévi börtönbüntetéssel sújtottak.[262] 1957. november 17-én jelent meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 63. számú törvényerejű rendelete, mely szerint a munkástanácsokról szóló 1956. évi 25. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti (1. §),[263] vagyis az Elnöki Tanács e rendelettel feloszlatta a munkástanácsokat. Helyettük a még ugyanazon a napon kiadott kormány- és szakszervezeti határozat[264] alapján létrehozták az üzemi tanácsokat,[265] melyek azonban már távol álltak a munkás-önigazgatástól, és integrálta őket a „kádári konszolidáció”.

A megtorlás

A forradalom pécsi résztvevői is áldozatául estek a győztesek bosszújának. Az 1956. november 3-ról 4-re virradó éjszakán Pécset elfoglaló szovjet csapatok fogságába került Csikor Kálmán, a BMMNT katonatanácsának elnöke, valamint vele együtt több katonatiszt és sorkatona. Őket Nagy Endre egyetemi hallgatóval együtt a szovjet hadsereg hadifogolyként szállította „bemeszelt ablakú vasúti kocsikban”[266] a Szovjetunióba, Ungvárra, ahonnan hat heti fogva tartás után, 1956. december 23-án térhettek csak vissza.

A kádári hatalom 1957 március első napjaiban megkezdte a forradalomban részt vett nemzeti-, munkástanács-, MEFESZ-tagok letartóztatását, közbiztonsági őrizetbe vételét. Több pécsi egyetemi hallgatót letartóztattak, közöttük Debreczeni Lászlót, Péter Károlyt, Nedelykov Milánt, Kiss Dénes költőt, majd néhány heti pécsi fogdában tartás után 1957 áprilisában a kistarcsai internáló táborba szállították őket. Legtöbbjük 1957 végén szabadult,[267] Debreczeni azonban még több hónapot töltött különböző munkatáborokban.[268] Péter Károly tárta föl a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság jelentését, mely szerint 1957. március 15-e, április 4-e és május 1-je előtt 6-6 napos preventív őrizetbe vettek 553 főt. 1956. november 4-e és 1957. június 2-a között összesen 2.290 főt vett őrizetbe a rendőrség. Közülük internáltak 206, ügyészségi őrizetbe vettek 829 személyt.[269] Különösen sok értelmiségit, köztiszteletben álló polgárt tartóztattak le és vetettek alá pszichikai és testi tortúrának az 1957 tavaszi MUK-akciók során.[270]

A baranyai, pécsi forradalom főbb vezetőit büntető peres eljárás alá vonták a népi demokratikus rend megdöntésére irányuló mozgalomban játszott vezető szerep, illetve részvétel vádjával. A BMMNT vezetőit a Dr. Kertész Endre és 17 társa elleni büntető perben ítélték el. A két vezetőt felmentették, viszont a pécsi forradalom „ideológusát”, a mind a rendőrségi, mind a bírósági kihallgatásokon következetesen kommunista-ellenes magatartást tanúsító és bíráival a kihallgatások során is vitába szálló egyetemi tanárt, dr. Abay Gyulát első fokon 4, másod fokon 6 évi börtönnel büntették. Más nemzeti tanács-tagokat még súlyosabb, 8-10 évnyi börtönbüntetéssel sújtottak. A büntetések sokszor nem voltak arányban a vádlottak forradalomban játszott szerepével.[271] A másik nagy baranyai büntető ügy Csikor Kálmán alezredes és társainak pere volt a Kaposvári Katonai Bíróságon. A baranyai katonatanács elnökét előbb életfogytiglani, később másod fokon 12 évi börtönbüntetésre ítélték. Védői és a tanúk hangoztatták, hogy az ő mérsékelt magatartásának sokat köszönhetett a város, Pécsett nem voltak súlyos atrocitások, nem folytak véres utcai harcok. Ugyanebben a perben Debreczeni László egyetemi hallgatót másod fokon 3 év 6 hónapi börtönbüntetéssel sújtották. Őt mint az egyik egyetemi zászlóalj vezetőjét a pártbizottság elfoglalása miatt illették ilyen súlyos ítélettel.[272] A MEFESZ pécsi vezetői közül Belinszky Barnabás és három egyetemista társa büntető perben több évi börtönbüntetést kapott.[273]

A Baranya Megyei Bíróság büntető peres iratai között találhatók a pécsi illetőségű, vagy a forradalom idején Pécsett tevékenykedő személyek büntető pereinek dokumentumai. E perek száma 43. Egy büntető pert, dr. Kertész Endre és társai perének lefolytatását a Pécsi Megyei Bíróság bírái nem vállalták. Elfogultsági kifogással éltek, arra hivatkozva, hogy a vádlottak között több pécsi jogász kollégájuk (dr. Domján Mihály, dr. Kálmán János) és ismerős közéleti személy (dr. Kertész Endre, dr. Gyenes István stb.) szerepel, ezért az ügyet áttették a Budapesti Fővárosi Bíróság kompetenciájába.[274] Négy ügyet tárgyaltak katonai bíróságok: Csikor Kálmánt és Bódis Jánost először a Budapesti Katonai Bíróság fogta perbe, később mindkettőjük ügyét egyesítették egy perbe, melyet a Kaposvári Katonai Bíróság tágyalt. Egy nem baranyai vádlottak elleni perben, mely a Győri Katonai Bíróság előtt folyt le, egy a forradalom napjaiban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanult hallgató (Laczay András) is vádlott volt. Így a forradalom összesen 129 pécsi résztvevőjét vonták be az első fokú bíróságok összesen 43 büntető perébe, 1957-ben 32, 1958-ban 10 és 1959-ben 1 esetben.[275]

A vádlottak közül 29 személy volt valamelyik pécsi munkástanács tagja, a BMMNT-tagok száma 18, a MEFESZ-tagok száma 10 fő volt. 11 katonatisztet, 3 rendőrtisztet fogtak perbe, míg a mecseki fegyvereseket három perben (Nagy József és két társa, Hires Károly és 3 társa, valamint Petrus József és 22 társa) ítélték el.[276] A vád legsúlyosabb tárgymegjelölésének a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetése (3 per: Csikor Kálmán, Petrus József, dr. Horváth Sándor pere) bizonyult. A második leginkább elmarasztaló tárgy a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés volt, Pécsett 15 pert lehetett ide sorolni. Közéjük tartozott a legtöbb jelentős pécsi forradalmi résztvevő, így dr. Kertész Endre és 17 társának pere is. A legtöbb (16) esetben a népi demokratikus államrend elleni izgatás, illetve izgatás és egyéb bűncselekmények (sztrájkra felhívás, Dobrovics Emil és társa perében; rémhírterjesztés, fegyverrejtegetés, társadalmi tulajdon sérelmei) szerepeltek tárgyként.[277] Az ügyészek igyekeztek a politikai vádak mellett vagy helyett közbűntényes vádat kreálni a forradalomban részt vettek számára. Az ítéleteket másodfokon a legtöbb esetben helybenhagyták, egyes személyek esetében viszont az eljárást megszüntették (dr. Domján Mihály, Magyar László), a vádlottat felmentették (dr. Kertész Endre), feltehetőleg politikai megfontolás következtében. Több esetben a másodfokú ítélet enyhítette a büntetést (Nagy József, Belinszky Barnabás), másoknál viszont súlyosbította az első fokon hozott ítéletet (bár az úgynevezett súlyosított ítéletek száma jóval kevesebb volt az enyhítetteknél).[278] Így jártak el a példastatuálás érdekében, rendszerint a koncepciónak megfelelően az osztályellenségnek számító, főleg volt középosztálybeli, konzervatív értelmiségi személyek ellen (dr. Abay Gyula, Debreczeni László, Neuhauser János, Vér Elemér, Bodajki Győző).[279]

A forradalom egy pécsi résztvevőjét halálra ítélték, és kivégezték. Petrus Józsefet pedig a Márciusban Újra Kezdjük! (MUK) mozgalom pécsi szervezőjeként fogták el, és példát statuáltak vele, amikor 14-ed magával perbe fogták. 1957. június 25-én a Pécsi Megyei Bíróság halálra ítélte, és 1958. március 5-én kivégezték Pécsett, a Baranya megyei börtön udvarán.[280]

A forradalomban részt vett egyetemi hallgatók nagy része ellen az egyetemeken indítottak fegyelmi eljárásokat. A Pécsi Orvostudományi Egyetemről öt hallgatót az ország összes egyeteméről kizártak.[281] Több egyetemi tanárt is fegyelmi eljárás alá vontak, így dr. Szentágothai János, dr. Lissák Kálmán professzorokat, előbbit a pécsi Forradalmi Értelmiségi Tanácsban vitt szerepe miatt, utóbbit azért, mert aláírta a Csikor Kálmánt védő kari felterjesztést.[282]

A forradalom munkástanácsainak legfőbb vezetőit is büntető peres eljárás alá vonták. Dobrovics Emilt, az utóvédharcok munkástanács-vezetőjét 14 évi börtönbüntetéssel sújtották.[283] A Sopiana Gépgyár Munkástanácsának korábbi vezetője, Vidolovics Nándor számára kisebb (1 év 2 hónap börtön), a november 4-e utáni elnök, Jászó Antal részére nagyobb (3 év börtön) büntetést osztottak. Az uránbányász munkástanács-vezető, Radnóti János is 3 év börtönbüntetést kapott másodfokon, urános társait még nagyobb büntetéssel sújtották (a volt katonatiszt Bodajki Győzőt 5 év börtönnel „jutalmazták”, míg a bányász Sárosi János, vagy a MÁV-munkástanács vezetői „megúszták” fél vagy egy-két évvel.[284] Másokat „csak” megfélemlítettek, munkahelyi fegyelmi vizsgálatnak vetettéek alá, „racionalizálás”-sal elbocsátottak, alacsonyabb beosztásba helyeztek. Pécsett és Baranya megyében sok elküldött tanár, elbocsátott tisztviselő, munkás évekig nem tudott szakmájának és végzettségének megfelelő munkakörben elhelyezkedni. 1956-os szerepvállalásuk végig kísérte életútjukat, egészen a rendszerváltásig és sokszor még azt követően sem szolgáltattak nekik igazságot, nem kaptak elégtételt.

Mellékletek

1. számú melléklet:

Az 1956-os forradalom pécsi résztvevőinek büntető perei

A Baranya Megyei Bíróság (1957-1959-ben Pécsi Megyei Bíróság), a Budapesti Fővárosi Bíróság, a Budapesti, a Kaposvári és a Győri Katonai Bíróság pécsi személyeket illető büntető peres iratainak adatait összesítettük. A peranyagok hiányosak. Egyes perekről tudunk a szakirodalom nyomán, de ezeket a pereket különböző ügyintézések során, az egykori elítéltek kérelmei következtében kiemelték, és nem kerültek vissza a helyükre. Más perekből fontos iratok (vádirat, első- és másodfokú ítélet stb.) hiányoznak, szintén kiemelések miatt. Néhány per eredeti anyagához nem jutottunk hozzá (Budapesti Fővárosi Bíróság, katonai bíróságok), ezekről csak levéltári másolatokból és a szakirodalomból tudtunk adatokat szerezni. Releváns adatok hiányában a rubrikát üresen hagytuk. A vád tárgya és a bíróságok megnevezése esetében terjedelmi okokból rövidítéseket alkalmaztunk, feloldásukat lásd Rövidítésjegyzékben.

Összegző adatok:

A büntető peres ügyek száma: 43

A büntető peres ügyek összes vádlottjának száma: 132

A perekben szereplő vádlott személyek összesen: 129 (Bencze József, Csikor Kálmán és Bódis János két-két per vádlottja volt.)

Forrás: PKB, BFB, BKB, KKB, GyKB büntető peres iratai, 1957–1959

 

 Sorszám

Vádlottak

Elítélt személyek száma

Bíróság (első fokú)

A vád tárgya

Jelzet

Megnevezése

Tevékenysége

1. fok

2. fok

1.

Nagy József és társai

Pedagógiai Főiskola, Mecsek

3

PMB

lázadás; népi demokratikus. államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel

B 26/1957

Bf. III. 627/1957

2.

Karvaly Tibor

III. sz. Mélyépítő Vállalat

1

PMB

népi dem. államrend elleni folytatólagosan elkövetett izgatás

B. 211/1957

Bf. III. 1430/1957

3.

Hegedűs József

István-akna

1

PMB

Izgatás

B. 265/1957

Bf. III. 1871/1957

4.

Dobrovics Emil és társa

Pécsbánya-telep, 26. sz. AKÖV, Baranya Megyei Munkástanács

2

PMB

izgatás és sztrájkra való felhívás

B. 268/1957

Bf. 2276/1957

5.

Radnóti (Remilong) Ferenc

Építőipari Egyesülés

1

PMB

Izgatás

B. 364/1957

 

6.

Petrus József és társai

MUK, mecseki fegyveresek

23

PMB

népi dem. államrend elleni szervezkedés kezd., vez., egyéb bűncselekmények

B. 481/1957

 

7.

Kocsis Sándor és 3 társa

Pécs, Kővágószőlős, Uránbánya, üzemi munkástanács

4

PMB

izgatás és egyéb bűncselekmények

B. 532/1957

Bf. III. 5199/1957

8.

Dr. Hantai Dénes

Ingatlankezelő Vállalat

1

PMB

népi dem. államrend elleni folytatólagosan elkövetett izgatás

B. 547/1957

 

9.

Sárosi János

Béke-akna, munkástanács; István- és György-akna

1

PMB

Izgatás

B. 625/1957

Bf. III. 2300/1957

10.

Dr. Kertész Endre

BMMNT

18

PMB

BFB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel

B. 880/1957, B. 3735/1957

Nbf. 5060/1958

11.

Vidolovics Nándor és társai

Sopiana Gépgyár, nemzetőrség, munkástanács

munkástanács

3

PMB

 

B. 946/1957, R. 237/1969

 

12.

Belinszky Barnabás és társai

MEFESZ

4

PMB

népi dem. államrend elleni folytatólagosan elkövetett izgatás

B. III. 998/1957

 

13.

Bencze József és 3 társa

Vasas I.

4

PMB

népi dem államrend elleni izgatás, vagyonrongálás

B. 1013/1957

 

14.

Nedelykov Milán

Pedagógiai Főiskola, MEFESZ

1

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedés

B. 1264/1957

 

15.

Radnóti János

Uránbánya

1

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel

B. 1284/1957

Bf. III. 1052/1958

16.

Weinhardt Béla

Dr. Doktor Sándor utca, Kórház tér, Pécsi Postaigazgatóság

3

PMB

népi dem. államrend elleni izgatás

B. 1294/1957

Bf. III. 903/1958

17.

Szegedi József

Vasas II., Petőfi- akna

1

PMB

népi dem. államrend elleni izgatás

B. 1322/1957

-

18.

Gaál József

Uránbánya, Harkány

2

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétel

B. 1325/1957

Bf. VII. 778/1958

19.

Városi Imre László

Pécs

1

PMB

Rémhírteij esztés

B. 1329/1957

-

20.

Kupecz Vilmos

Pécsi Postaigazgatóság Munkás-tanácsa

4

PMB

 

B. 1330/1957

 

21.

Pörényi János

Pécsbányai Vegyesipari Vállalat

1

PMB

Izgatás

B. 1331/1957

 

22.

Mészáros István

Pécsbánya-telep

2

PMB

népi dem. államrend elleni gyűlöletre izgatás és fegyverrejtegetés

B. 1351/1957 (B. 679/1957)

Bf. III. 2442/1958

23.

Lukács Mihály és 3 társa

Vasas I.

4

PMB

népi dem. államrend elleni szervezkedés

B. 1357/1957

Bf. VII. 1706/1958

24.

Jobbágy (Jobst) Valér

26. sz AKÖV

1

PMB

 

B. 1385/1957

Bf. V. 1914/1958

25.

Papp Gábor

Pécsi Sertéstenyésztő Vállalat

1

PMB

népi dem. államrend ellen irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel

B. 1388/1957

-

26.

Dr. Lőrincz László

Pécsi Épületkarbantartó Vállalat

1

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel

B. 1419/1957

-

27.

Dr. Horváth Sándor és 2 társa

Pécsi MÁV Igazgatóság Munkástanácsa

3

PMB

dem. államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése

B. 1494/1957

Bf. III. 2348/1958

28.

Rubinka László

Pécs, Kővágószőlős, Bakonya, Uránbánya

1

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel

B. 1539/1957

Bf. III. 3002/1958

29.

Galli Sándor és 1 társa

Pécsi Húsipari Vállalat

2

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel

B. 1601/1957

Bf. III. 2048/1958

30.

Harastyák György

Pécsi Mélyépítő Vállalat, Hőerőmű, Pécsújhegy

1

PMB

izgatás és robbanó anyagnak engedély nélküli birtokban tartása

B. 210/1958 (B. I. 55/1957)

B. III. 1053/1957 Bf. III. 1409/1958

31.

Lakatos Boldizsár

Pécsi MÉSZÖV

1

PMB

izgatás és egyéb bűntett

B. 335/1958 (B. 399/1957)

Bf. III.

2066/1957

32.

Malatinszky Károlyné

Pécs

1

PMB

Izgatás

B. 502/1958 (B. 928/1957)

Bf. III. 3487/1957

33.

Solti Tibor

Zsolnay Gyár

1

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedés

B. 1225/1958

 

34.

Kisszőgyényi Ferenc

Kővágószőlős, Uránbánya, 22.sz. Építőipari Vállalat

1

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétel., társadalmi tulajdon hanyag kezelése

B. 1357/1958 (B. 1235/1957)

 

35.

Baksa László

Pécsi Dohánygyár

1

PMB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben tevékeny részvétel

B. 1397/1958 (B. 1381/1957)

Bf. I. 202/1959

36.

Dr. Wein György

Komló,

Kővágószőlős, Uránbánya

1

PMB

népi dem. államrend elleni izgatás bűntette

B. 1482/1958 (B. 180/1958)

Bf. III. 493/1959

37.

Musztács Sándor és Kisander Ferenc

Borbála-telep

4

PMB

népi dem. államrend elleni gyűlöletre izgatás

B. 1782/1958 (29/1958)

B. III. 29(1958

38.

Török István

Pécsi Uránércbánya Vállalat

 

1

PMB

népi dem. államrend elleni gyűlöletre izgatás

B. 1183/1959 (B. 1842/1958)

B. III. 1183/1959

39.

Hires Károly és társai

Pécs, Belváros, Mecsek

4

 

1957. Tük. Bül. 0017. sz. BHÖ. 1. pont. /2/ bek-ben felvett szervezkedés

 

 

40.

Csikor Kálmán alezredes és társai

BMMNT KT

19

KKB

népi dem. államrend megdöntésére irányuló szervezkedésvezetése. (I-III. vádlott), népi dem. államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvétel (IV-XXIX. vádlott)

B. 1/1958

MNK LB. Katf. Kt. 609/1958

41.

Csikor Kálmán alez.

BMMNT KT

1

BKB

 

B. VI. 09/1957

MNK. LB. Katf. III.

42.

Bódis János őrnagy

BMMNT KT

1

BKB

 

B. VI. 010/1957

MNK LB. Katf. II. 335/1957

43.

Gucsi István őrnagy és társai: Laczay András, a POTE hallgatója

MEFESZ

1

GyKB

 

B. 68/1958

MNK LB. Katf. Kt. 544/1958

2. számú melléklet:

Az 1956-os pécsi büntető peres vádlottak

A büntetés letöltött idejét csak a rendszerváltást követő bírósági semmissé nyilvánítások iratai közlik. A megyei bíróságok az 1989. évi XXXVI. tv. 1. §-ában írt rendelkezés folytán semmisnek tekintették az 1956-os forradalomban részt vetteket illető bírósági ítéleteket, ha azt az elítélt, vagy közvetlen hozzátartozója kérte. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a forradalmár 1989-ben már nem élt, illetve nem volt, vagy nem élt már hozzátartozója, vagy az elítélt, illetve hozzátartozója nem kérte az ítélet semmissé tételét, akkor e személyek ügyében nem készült bírósági semmissé tételről szóló határozat, és ezen elítéltek büntetési idejéről sincs adat. A büntetésben eltöltött időt egyes esetekben pontos dátum szerint, más esetekben csak az összesített év, hó, nap szerint adták meg a bírósági határozatok.

 

Sorszám

Vádlott neve

Per jelzete (első fok)

Ítélet

Letöltött büntetés

Semmissé tétel napja

Első fok

Másodfok

1.

Nagy József

PMB, 26/1957

7 év börtön

5 év börtön

 

 

2.

Seregély Ferenc

PMB, 26/1957

7 év

hh.

 

 

3.

Kiss Béla

PMB, 26/1957

2 év, 6 hónap

2 év, 6 hónap

 

 

4.

Karvaly Tibor

PMB, 211/1957

fm.

Fellebbezési óvás elutasítva.

 

5.

Hegedűs József

PMB, 265/1957

3 év

1 év, 2 hónap

1957. 02. 28- 1958. 02. 4.

1994.03.28

6.

Dobrovics Emil

PMB, 268/1957

14 év

hh.

1956.   11. 23. – 1956. 12. 23. és

1957.  03. 29. – 1963. 03. 26.

1994.07.21

7.

Veigert (Vajgert) György

PMB, 268/1957

8 hónap

hh.

2 hónap,11 nap

1990.02.09

8.

Radnóti Ferenc

PMB, 364/1957

 

fm.

-

 

9.

Petrus József

PMB, 481/1957

halál

hh.

 

 

10.

fk. Béres Lajos

PMB, 481/1957

10 év

hh.

 

 

11.

fk. Solymos Gyula

PMB, 481/1957

14 év

10 év

 

 

12.

Hantosi Lajos

PMB, 481/1957

15 év

hh.

 

 

13.

fk. Hagenturn Ernő

PMB, 481/1957

8 év

hh.

 

 

14.

fk. Osztojnics László

PMB, 481/1957

4 év

2 év

 

 

15.

fk. Rodják Ferenc

PMB, 481/1957

3 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

16.

Slapsi János Ernő

PMB, 481/1957

6 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

17.

Pilgermayer Béláné

PMB, 481/1957

5 év

-

 

 

18.

fk. Agyag György

PMB, 481/1957

3 év

1 év

 

 

19.

fk. Bakocs Sándor

PMB, 481/1957

6 év

hh.

 

 

20.

Nagy János

PMB, 481/1957

6 év

hh.

 

 

21.

fk. Dobos Ferenc

PMB, 481/1957

3 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

22.

Egres Béla

PMB, 481/1957

2 év

hh.

 

 

23.

fk. Nagy Imre

PMB, 481/1957

4 év

2 év

 

 

24.

fk. Kiss Sándor

PMB, 481/1957

3 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

25.

Magony Sándor

PMB, 481/1957

7 év

4 év

 

 

26.

Szita Imre

PMB, 481/1957

2 év

hh.

 

 

27.

Wagner Tibor

PMB, 481/1957

1 év

hh.

 

 

28.

Horváth Sándor

PMB, 481/1957

3 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

29.

Anger István

PMB, 481/1957

4 év

2 év

 

 

30.

id. Küthreiber Lajos

PMB, 481/1957

3 év

hh.

 

 

31.

ifj. Küthreiber Lajos

PMB, 481/1957

3 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

32.

Kocsis Sándor

PMB, 532/1957

2 év

3 év

2 év, 1 hónap, 11 nap

1989.11.23

33.

Tamás Lajos

PMB, 532/1957

2 év

1 év

1 év

1989.12.06

34.

Sztranyák János

PMB, 532/1957

1 év, 6 hónap

1 év

4 hónap, 28 nap

1990.02.14

35.

Bodajki Győző

PMB, 532/1957

4 év

5 év

 

 

36.

Dr. Hantai Dénes

PMB, 547/1957

4 év

3 év

 

1993.01.12

37.

Sárosi János

PMB, 625/1957

2 év

6 hónap

1957. 04. 30. – 1957. 10. 30.

1991. nov. 5.

38.

Dr. Kertész Endre

BFB, 3735/1957

1 év

fm.

 

 

39.

Dr. Domján Mihály

BFB, 3735/1957

fm.

A bíróság ellene az eljárást megszüntette.

 

40.

Dr. Kálmán János

BFB, 3735/1957

5 év

hh.

 

 

41.

Dr. Gyenes István

BFB, 3735/1957

6 év

hh.

 

 

42.

Dr. Abay Gyula

BFB, 3735/1957

4 év

6 év

 

 

43.

Vér Elemér

BFB, 3735/1957

10 év

12 év

 

 

44.

Bernáth Antal

BFB, 3735/1957

1 év, 6 hónap

2 év, 6 hónap

 

 

45.

Orsi Ferenc

BFB, 3735/1957

fm.

hh.

 

 

46.

Dicső László

BFB, 3735/1957

12 év

10 év

 

 

47.

Csete József

BFB, 3735/1957

10 hónap

2 év

 

 

48.

Neuhauser János

BFB, 3735/1957

7 év

10 év

 

 

49.

Magyar László

BFB, 3735/1957

9 hónap

A bíróság ellene az eljárást megszüntette.

 

50.

Rohonczy Ignác

BFB, 3735/1957

3 év, 6 hónap

1 év (3 évre ff.)

 

 

51.

Kész Ottó

BFB, 3735/1957

3 év, 6 hónap

1 év (3 évre ff.)

 

 

52.

Halfár Rudolf

BFB, 3735/1957

fm.

-

 

 

53.

Treibert Ottó

BFB, 3735/1957

7 hónap (3 évre ff.)

fm.

 

 

54.

Dr. Csolosz Jenő

BFB, 3735/1957

fm.

-

 

 

55.

Szántó Tibor

BFB, 3735/1957

fm.

hh.

 

 

56.

Vidolovics Nándor

PMB, 946/1957

1 év, 2 hónap

 

 

 

57.

Jászó Antal

PMB, 946/1957

3 év

 

 

 

58.

Rébék Nagy Ernő

PMB, 946/1957

8 hónap

 

 

 

59.

Belinszky Barnabás

PMB, 998/1957

7 év

4 év

 

 

60.

Válenti Béla

PMB, 998/1957

2 év

2 év

 

 

61.

Pirisi Mátyás

PMB, 998/1957

6 év

3 év

 

 

62.

Ditrói Zsuzsanna

PMB, 998/1957

1 év (3 évre ff.)

 

 

 

63.

Bencze József

PMB, 1013/1957

8 hónap

-

 

 

64.

Lafferton Vilmos

PMB, 1013/1957

5 hónap

-

1957. 07. 30. – 1957. 12. 30.

1992.09.09

65.

Ábel György

PMB, 1013/1957

5 hónap

-

1957. 07. 30. – 1957. 12. 30.

1990.09.11

66.

Czukor Antal

PMB, 1013/1957

5 hónap

 

1957. 07. 30. -1957. 12. 30.

2004.03.24

68.

Radnóti János

PMB 1284/1957

4 év

3 év

 

 

69.

Weinhardt Béla

PMB 1294/1957

3 év, 6 hónap

hh.

 

 

70.

Radics Ferenc

PMB 1294/1957

2 év

hh.

 

 

71.

Hagyó Jenő

PMB 1294/1957

2 év, 6 hónap

hh.

 

 

72.

Szegedi József

PMB 1322/1957

Eljárás megszüntetve.-

 

 

 

73.

Gaál József

PMB 1325/1957

9 hónap

6 hónap

9 hónap

1989.12.11

74.

Városi Imre László

PMB 1329/1957

3 hónap

 

 

 

75.

Kupecz Vilmos

PMB 1330/1957

6 év

3 év

 

 

76.

Dr. Radochay Imre

PMB 1330/1957

5 év

3 év

 

 

77.

Dr. Borsitzky Béla

PMB 1330/1957

3 év

1 év, 6 hónap

 

 

78.

Dr. Berényi István

PMB 1330/1957

4 év

2 év

 

 

79.

Dr. Szikszay Kálmán

PMB 1330/1957

1 év, 6 hónap

--

 

 

80.

Pörényi János

PMB 1331/1957

9 hónap

 

 

 

81.

Mészáros István

PMB 1351/1957

3 év, 6 hónap

1 év, 2 hónap

1 év, 2 hónap, 20 nap

1990.01.08

82.

Lukács Mihály

PMB 1357/1957

3 év

1 év, 6 hónap

1 év, 4 hónap, 7 nap

1990.01.08

83.

Molnár György

PMB 1357/1957

2 év

2 év

1 év, 6 hónap

1989.11.29

84.

Bencze József

PMB 1357/1957

1 év, 6 hónap

1 év

 

 

85.

Borbás János

PMB 1357/1957

1 év

1 év (ff.)

 

 

86.

Jobbágy (Jobst) Valér

PMB 1385/1957

1 év, 6 hónap

hh.

 

 

87.

Papp Gábor

PMB 1388/1957

1 év

-

9 hónap

1989.11.30

88.

Dr. Lőrincz László

PMB 1419/1957

fm.

 

 

 

89.

Dr. Horváth Sándor

PMB1494/1957

1 év, 6 hónap

1 év

1 év

1989.12.06

90.

Gyürke László

PMB 1494/1957

2 év, 6 hónap

1 év, 4 hónap

1 év, 4 hónap

1989.12.07

91.

Martin László

PMB 1494/1957

1 év. Uj eljárás: 6 hónap

Uj eljárás: fm.

 

 

92.

Rubinka László

PMB, 1539/1957

1 év, 6 hónap

1 év

 

 

93.

Galli Sándor

PMB, 1601/1957

3 év

2 év

 

 

94.

Gerzson István

PMB, 1601/1957

2 év, 6 hónap

1 év, 8 hónap

1957. 11. 19. – 1959. 02. 19.

1992.02.06

95.

Harastyák György

PMB, 210/1958

5 hónap;1 év

hkh.; 6 hónap

 

 

96.

Lakatos Boldizsár

PMB, 335/1958

10 hónap; 6 hónap

hkh., új eljárás

 

 

97.

Malatinszky Károlyné

PMB, 502/1958

2 év, 6 hónap; 1 év

új eljárás

 

 

98.

Solti Tibor

PMB, 1225/1958

1 év

-

 

 

99.

Kisszőgyényi Ferenc

PMB, 1357/1958

Eljárás megszüntetve.

-

 

 

100.

Baksa László

PMB, 1397/1958

1 év

10 hónap

1957. 02. 27. – 1958. 01. 18.

1991.01.18

101.

Dr. Wein György

PMB, 1482/1958

1 év, 6 hónap; új eljárás: 1 év

1 év (3 évre ff.)

1957. 10. 5. – 1958. 04. 19.

1990.06.29

102.

Musztács Sándor

PMB, 1782/1958

1 év, 6 hónap

Uj eljárás. Kegyelem folytán mentesül.

 

103.

Kisander Ferenc

PMB, 1782/1958

1 év

Uj eljárás.

 

 

104.

Heidl Péter

PMB, 1782/1958

8 hónap

5 hónap

 

 

105.

Katona Ferenc

PMB, 1782/1958

fm.

-

 

 

106.

Török István

PMB, 1183/1959

fm.

fm.

 

 

107.

Hires Károly

 

 

 

 

 

108.

Császár Dezső

 

 

 

 

 

109.

Ferencz Kálmán

 

 

 

 

 

110.

Perencz István

 

 

 

 

 

111.

Csikor Kálmán alez.

KKB, 1/1958

éf.

12 év

 

 

112.

Bukszár Béla alez.

KKB, 1/1958

10 év

6 év

 

 

113.

Bódis János őrgy

KKB, 1/1958

12 év

6 év

 

 

114.

Tokaji Sándor r. szds.

KKB, 1/1958

1 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

115.

Futó Sándor r. szds.

KKB, 1/1958

1 év

1 év (3 évre ff.)

 

 

116.

Ruppert Ferenc r. szds.

KKB, 1/1958

6 év

4 év

 

 

117.

Cziráki László

KKB, 1/1958

5 év

-

 

 

118.

Debreczeni László

KKB, 1/1958

2 év, 6 hónap

3 év, 6 hónap

 

 

119.

Ditrich Károly r. hdgy.

KKB, 1/1958

3 év, 6 hónap

-

 

 

120.

Végh Aladár r. hdgy.

KKB, 1/1958

1 év, 6 hónap

1 év (3 évre ff.)

 

 

121.

Révész Lajos r. szds.

KKB, 1/1958

1 év (3 évre ff.)

-

 

 

122.

Molnár János r. szds.

KKB, 1/1958

1 év

-

 

 

123.

Tomecskó János szds.

KKB, 1/1958

1 év (3 évre ff.)

-

 

 

124.

Lelovics Károly fhdgy.

KKB, 1/1958

1 év (3 évre ff.)

-

 

 

125.

Balogh István fhdgy.

KKB, 1/1958

1 év (3 évre ff.)

-

 

 

126.

Kamarás László alez.

KKB, 1/1958

1 év (3 évre ff.)

-

 

 

127.

Kiss Imre fhdgy.

KKB, 1/1958

2 év

3 év

 

 

128.

Szabó Ferenc őrgy.

KKB, 1/1958

1 év

hh.

 

 

129.

Méder Ferenc fhdgy.

KKB, 1/1958

1 év, 6 hónap

hh.

 

 

130.

Csikor Kálmán alez.

BKB, B. 09/1957

fm.

hkh. Ügyészi fellebbezésre a II. fokú bíróság hatályon kívül helyezte az I. fokú ítéletet. Ujabb eljárást rendelt el.

131.

Bódis János őrgy.

BKB, B. VI. 010/1957

8 hónap

ff.

 

 

132.

Laczay András

GyKB, B. 8/1958

8 év

15 év

 

 

A vádlottak összes száma: 132. A perekben szereplő személyek összes száma: 129 ( Bencze József, Csikor Kálmán és Bódis János két-két per vádlottja volt.). Forrás: PKB, BFB, BKB, KKB, GyKB büntető peres iratai

Rövidítések

ÁBTL

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

ÁJK

Állam- és Jogtudományi Kar

AKÖV

Autóközlekedési Vállalat

alez.

alezredes

ÁNTSZ

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

ÁVH

Államvédelmi Hatóság

ÁVO

Államvédelmi Osztály

B.

büntető ügy

BFB

Budapesti Fővárosi Bíróság

BFL

Budapest Főváros Levéltára

BHÖ

a hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos

 

összeállítása

Biz.

Bizalmas

BKB

Budapesti Katonai Bíróság

BM

Belügyminisztérium, Baranya megye(i)

BMB

Baranya Megyei Bíróság

Bm-i

Baranya megyei

BML

Baranya Megyei Levéltár

BMMNT

Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa

Bp.

Budapest

BT

Biztonsági Tanács

BTK

Bölcsészettudományi Kar

Bül.

bűnügyi lajstrom

bv., BV

büntetés-végrehajtás, büntetés-végrehajtási

DÉDÁSZ

Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat

DGT

Duna Gőzhajózási Társaság

DISZ

Dolgozó Ifjúság Szövetsége

d. n.

dátum nélkül

DN

Dunántúli Napló

DNT

Dunántúli Nemzeti Tanács

Dr., dr.

doktor

éf.

életfogytiglan

egyet. hallg.

egyetemi hallgató

El.

elnöki

é. n.

év nélkül

ENSZ

Egyesült Nemzetek Szervezete

ÉPFU

Építőipari Fuvarozó Vállalat

FB

(Budapesti) Fővárosi Bíróság

fcs.

fondcsoport

ff.

felfüggesztve

FHB

Forradalmi Honvédelmi Bizottság

fhdgy.

főhadnagy

fk.

fiatal korú

FKgP

Független Kisgazda–, Földmunkás- és Polgári Párt

fm.

felmentve

FT

Forradalmi Tanács

FÜSZÉRT

Fűszer- és Élelmiszer-kereskedelmi Részvény Társaság

GyKB

Győri Katonai Bíróság

h.

helyettes

hdgy.

hadnagy

hh.

helybenhagyva

hkh.

hatályon kívül helyezve

HL

Hadtörténelmi Levéltár

HM

Honvédelmi Minisztérium

HNF

Hazafias Népfront

IB

Intéző Bizottság

id.

ideiglenes

ifj.

ifjabb

IM

Igazságügyi Minisztérium

jkv.

Jegyzőkönyv

JPTE

Janus Pannonius Tudományegyetem (Pécs)

Katf.

Katonai főnökség

KB

Katonai Bíróság; Központi Bizottság

kb.

körülbelül

ker.

kerület

KGB

Komityet Goszudarsztvennoj Bezopasznosztyi (Állambiztonsági Bizottság)

kg

kilogramm

kh

katasztrális hold

KISZ

Kommunista Ifjúsági Szövetség

KIOSZ

Kisiparosok Országos Szövetsége

KKB

Kaposvári Katonai Bíróság

k.m.f.

kelt mint fent

KMT

Nagy-budapesti Központi Munkástanács

KÖMI

Közérdekű Munkák Igazgatósága

közread.

közreadja

KP

Kommunista Párt

KSH

Központi Statisztikai Hivatal

KT

Katonatanács ( Katona Tanács, Baranya Megyei Forradalmi Katonatanács)

KV

Központi Vezetőség

m.

miniszter

MAHART

Magyar Hajózási Részvény Társaság

MÁV

Magyar Államvasutak

MÁVAUT

Magyar Államvasutak Autóbusz Társaság

MDP

Magyar Dolgozók Pártja

MEDOSZ

Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége

MEFESZ

Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége

MÉH

Melléktermék-hasznosító Vállalat

MÉK

Magyar Építész Kamara

MKP

Magyar Kommunista Párt

MNK

Magyar Népköztársaság

MOL

Magyar Országos Levéltár

MÖHOSZ

Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség

MSZDP

Magyarországi Szociáldemokrata Párt

MSZMP

Magyar Szocialista Munkáspárt

MT., Mt.

Munka Törvénykönyve, munkástanács

MTA

Magyar Tudományos Akadémia

MTA KFKI

Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete

MTH

Munkaerő Tartalékok Hivatala

MTI

Magyar Távirati Iroda

MTSB

Magyar Testnevelési és Sport Bizottság

MUK

Márciusban Újra Kezdjük!

NB

Nemzeti Bizottság

Nb.

népbírósági

NÉKOSZ

Népi Kollégiumok Országos Szövetsége

NI, N. I.

Nagy Imre

NPP

Nemzeti Parasztpárt

NSZK

Német Szövetségi Köztársaság

o.

oldal, oroszul

OL

Országos Levéltár

O. M.

Oktatásügyi Minisztérium

OMT

Országos Munkástanács

ORFK

Országos Rendőr-főkapitányság

OSZK

Országos Széchényi Könyvtár

OTP

Országos Takarék Pénztár

ov.

osztályvezető

őe.

őrzési egység

önvall.

önvallomása

őrgy.

őrnagy

összeáll.

összeállította

'56-os Intézet

Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, Budapest

P., p.

politikai

PB

Politikai Bizottság

PDP

Polgári Demokrata Párt

Pedfő

Pécsi Pedagógiai Főiskola

PIL

Politikatörténeti és Szakszervezeti levéltár

Pl.

például

PMB

Pécsi Megyei Bíróság

PO

Politikai Osztály

Politbüro

a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága

POTE

Pécsi Orvostudományi Egyetem

PTE

Pécsi Tudományegyetem

r.

rendőr

rt., Rt.

részvénytársaság

sz.

szám, számú

SZDP

Szociáldemokrata Párt

szds.

százados

SZEB

Szövetséges Ellenőrző Bizottság

szerk.

szerkesztette

szig. titk.

szigorúan titkos

SZKP

Szovjetunió Kommunista Pártja

sz. n.

szám nélkül, szám nélküli

SZOT

Szakszervezetek Országos Tanácsa

SZTK

Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ

TEFU

Teherfuvarozó Vállalat

TIT

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat

TSZ, tsz

termelő szövetkezet TSZCS, tszcs termelőszövetkezeti csoport

TTIT

Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat

TÜK

Titkos Ügykezelés

tv.

törvény

tvr.

törvényerejű rendelet

uo.

ugyanott

USA

Amerikai Egyesült Államok

V

vizsgálati iratok

vál.

válogatta

VB, vb

végrehajtó bizottság

vez.

vezető

Bibliográfia

ÁDÁM – CSERESNYÉS – KAJTÁR 2006 = Ádám Antal – Cseresnyés Ferenc – Kajtár István (szerk.): Tanulmányok az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, 2006 Bán 2008 = Bán Péter: Pécs és Baranya megye forradalmi testületei. In: Rozs (szerk.) 2008, 55-80.

BÁN – ROZS 2006 = Bán Péter – Rozs András: Baranya megye. In: Szakolczai Attila (szerk.): A vidék forradalma, 1956. II. kötet. Budapest, 1956- os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2006. 23-84.

BERKI 1996 = Berki Mihály: Forradalom Baranyában 1956. Budapest, 1996

BERKOVITS 1992 = Berkovits Tivadar: A mecseki láthatatlanok 1956. In: Kiss Dénes (szerk.): Hódoltságban. I. Magyar történelmi konferencia az elnyomatás évtizedeiről. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1992. 225-230..

BERKOVITS 2008 = Berkovits Tivadar: Egy levéltári konferencia margójára. In: Rozs (szerk.) 2008, 335-346.

BIRCHER – SCHULLER 2006 = Bircher Erzsébet – Schuller Balázs (szerk.): Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére. Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. [Sopron], Központi Bányászati Múzeum Alapítvány, 2006

CSERESNYÉS 2008 = Cseresnyés Ferenc: A nagylelkű ausztriai magyar befogadás árnyoldala 1956-ban. In: Rozs (szerk.) 2008, 269-277.

CZUKOR 2006 = Czukor Antal: A forradalom közkatonái. [Pécs], Masszi Kiadó, [2006]

DÁVID 2008 = Dávid Ferenc: A „mecseki láthatatlanok” nyomában. Harctérkutatás – Vágotpuszta, 2006. Rozs 2008 (szerk.) 193-212.

DEBRECZENI 2004 = Debreczeni László: Egy medikus barangolásai börtönországban. Börtön-kálváriám stációi 1957-1959. Pécs, 2004

DEBRECZENI 2008 = Debreczeni László: Barangolásaim börtönországban – Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás. In: Rozs (szerk.) 2008, 255-267.

DEGRÉ 2008 = Dr. Degré Alajos iratai. In: Rozs (szerk.) 2008, 390-392.

DOMJÁN 1997 = Domján Mihály: A forradalom résztvevője voltam (Névtelenül és láthatatlanul a Hazáért és Szabadságért). In: Romváry Ferenc – Rozs András (szerk.): Mecseki Láthatatlanok. Pécs – 1956. Dokumentumok és emlékezések. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1997. 123-194.

FARKAS 2008 = Interjú Farkas József 1956-os szabadságharcossal, a „mecseki láthatatlanok” egyik tagjával. In: Rozs (szerk.) 2008, 325-331.

FÜZES 2001 = Füzes Miklós (szerk.): Mágocs. Mágocs, 2001

GÁL 2006 = Gál Gyula: Ötvenhatos emlékeim. In: Ádám Antal – Cseresnyés Ferenc – Kajtár István (szerk.): Tanulmányok az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, 2006. 121-139.

GÁL 2008 = Dr. Gál Gyula iratai. In: Rozs (szerk.) 2008,. 393-400.

GÁLLOS 1990 = Gállos Orsolya: Legenda visszaemlékezésekben. A Mecseki Láthatatlanok 1, 2. A Helyzet, 1990. február 17, 24.

HAJDU 1997 = Hajdu Imre: Mecsek – 1956. (Eseményvázlat két visszaemlékezés alapján). In: Romváry Ferenc – Rozs András (szerk.): Mecseki Láthatatlanok. Pécs – 1956. dokumentumok és emlékezések. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1997. 82-122.

HEGEDŰS B. 1996 = Hegedűs B. András (főszerk.): 1956 kézikönyve. I. Kötet. Kronológia. Budapest, 1956-os Intézet, 1996

JÉKI 2008 = Dr. Jéki László iratai. In: Rozs (szerk.) 2008,. 387-389.

KUBICZA 1957a = Kubicza János: Szabadságharcosaink küzdelmei. A „Mecseki szab.harcos csoport” működése, 1956. XI. 4-22. In: Hadak utján. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének Központi Tájékoztatója. IX. Évfolyam. (München), 1957. augusztus. 100. szám. In: Péter Károly: 1956 Baranyában. Pécs, Alexandra Kiadó, 1997. 206-212.; Romváry Ferenc – Rozs András (szerk.): Mecseki Láthatatlanok. Pécs – 1956. Dokumentumok és emlékezések. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1997. 14-21.

KUBICZA 1957b = Kubicza János „Béla” „Hadi” naplója. A mecseki „Szabadságharcos csop.” 1956. november 4-16. Vancouver, 1957. Baranya Megyei Levéltár. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye

KUBICZA 1997 = Kubicza János „Béla” „Hadi” naplója. A mecseki „Szabadságharcos Csop.” 1956. november 4-16. In: Péter Károly: 1956 Baranyában. Pécs, Alexandra Kiadó, 1997. 215-249.

MÁRFI 2007 = Márfi Attila: XIV. 66. Vörös Vince (1911-2001) kisgazda politikus, a magyar országgyűlés alelnöke irathagyatéka 18672001. Ismertető leltár. Kézirat.

MÁRFI 2008 = Márfi Attila: Vörös Vince kisgazdapárti politikus az 1956-os forradalomban; '56-os források Vörös Vince iratanyagában. In: Rozs (szerk.) 2008, 81-103.

MESTERFALVI 1957 = Mesterfalvi Gyula: Pécsbányai „hazafiak”. Dunántúli Napló, 1957. augusztus 29.

NEMES 2008 = Interjú Nemes Lajos nyugdíjas DÉDÁSZ-dolgozóval. In: Rozs (szerk.) 2008, 322-324.

NÉMETHNÉ DIKÁN – SZABÓ – VIDA 2004 = Némethné Dikán Nóra – Szabó Róbert – Vida István (szerk.): Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések III. (Vidéki diákmozgalmak 1956-ban). Budapest, Nagy Imre Alapítvány, 2004

PÉTER 1997 = Péter Károly: 1956 Baranyában. Pécs, Alexandra Kiadó, 1997

PÉTER 2008 = Péter Károly: A pécsi Diákparlament és a MEFESZ tevékenysége. In: Rozs (szerk.) 2008, 33-53.

PÉTERFIA 2008 = Péterfia Zoltán iratai. In: Rozs (szerk.) 2008, 371-386.

PÉTERFIÁNÉ 1956 = Péterfia Zoltánné: Napló, 1956-1957. Kézirat. Baranya Megyei Levéltár. XXXII. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye

PÉTERFIÁNÉ 2008 = Péterfia Zoltánné: Napló, 1956-57 (részletek). In: Rozs (szerk.) 2008, 355-368.

ROMVÁRY 1997a = Romváry Ferenc: A pécsi '56-os mártíremlék. [Kiadja] Az „1956-os Emlékmű Felállításáért” Alapítvány megbízásából az Új Művészet Kiadó. Budapest, 1997

ROMVÁRY 1997b = Romváry Ferenc: Nagy József és társai peranyaga (kivonatos közlés). In: Romváry Ferenc – Rozs András (szerk.): Mecseki Láthatatlanok. Pécs – 1956. Dokumentumok és emlékezések. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1997. 44- 81.

ROMVÁRY – ROZS 1997 = Romváry Ferenc – Rozs András (szerk.): Mecseki Láthatatlanok. Pécs – 1956. Dokumentumok és emlékezések. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1997

ROZS 2001 = Rozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc története Mágocson. In: Füzes Miklós (szerk.): Mágocs. Mágocs, 2001

ROZS 2003 = Rozs András: A munkás önigazgatás Magyar kísérlete. Munkástanácsok Pécsett és Baranya megyében az 1956-os forradalom idején. In: Lengvári István – Vonyó József (szerk.): Népek együttélése Dél-Pannóniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. (Pécs), Magyar Történelmi Társulat és Pro Pannónia Kiadó, (2003). 321-341.

ROZS 2004 = Rozs András: Az 1956-os forradalom diákmozgalmai Pécsett és Baranya megyében. In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések III. (Vidéki diákmozgalmak 1956-ban). Budapest, Nagy Imre Alapítvány, 2004. 353-402.

ROZS 2006 = Rozs András: Baranya megyei bányaüzemek és bányász települések az 1956-os forradalomban. In: Bircher Erzsébet – Schuller Balázs (szerk.): Bányászok és bányászvárosok forradalma, 1956. Tanulmányok az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére. Központi Bányászati Múzeum Közleményei 5. [Sopron], Központi Bányászati Múzeum Alapítvány, 2006. 7-72.

ROZS ms = Rozs András: A pécsi egyetemek és a Pedagógiai Főiskola az 1956-os forradalomban. Kézirat. 26 p.

ROZS 2008 = Rozs András: A „mecseki láthatatlanok” és a munkástanácsok utóvédharcai. In: Rozs András (szerk.): Pécs és Baranya 1956-ban. Baranyai Történelmi Közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008. [Pécs], Baranya Megyei Levéltár, 2008. 163-190.

ROZS (szerk.) 2008 = Rozs András (szerk.): Pécs és Baranya 1956-ban. Baranyai Történelmi Közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008. [Pécs], Baranya Megyei Levéltár, 2008

SZAKOLCZAI 2001 = Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. Budapest, 2001

SZAKOLCZAI 2006 = Szakolczai Attila (szerk.): A vidék forradalma, 1956. II. kötet. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2006

TEGZES 2008 = Tegzes Ferenc: Jelképek 1956-ban – 1956 jelképei. In: Rozs (szerk.) 2008, 105-160.

THAN 1997 = Than Nándor: Pro Patria et Libertate, Pécs – 1956. Mentőorvos voltam '56-ban. In: Romváry Ferenc – Rozs András (szerk.): Mecseki Láthatatlanok. Pécs – 1956. Dokumentumok és emlékezések. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 1997. 195-279.

UNG 2008 = Ung Ferenc, volt pécsi orvostanhallgató, 1956-ban MEFESZ-tag levele az eszéki táborból Pécsre, dr. Páva István családjának (részlet). In: Rozs (szerk.) 2008,. 351-352.

VAJGERT 2008 = Interjú Vajgert Györggyel, az 1956-os forradalom pécsi résztvevőjével. In: Rozs (szerk.) 2008, 317-321.

VARGHA 2008 = Vargha Dezső: A Dunántúli Napló működése az 1956-os forradalom első hetében (Október 23-28.). In: Rozs (szerk.) 2008, 279-311.

VERECZKEI 1990 = Vereczkei Lajos bányatechnikus, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója visszaemlékezései. Pécs, 1990. Kézirat. Baranya Megyei Levéltár. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye

VÖRÖS 1995 = Vörös Vince: Politikai utam. Pécs, 1995

ZSOLNAY 1996 = Zsolnay Antal József: Az 1956-os forradalom és a pécsiek. Pécs, 1996

 

Levéltári források

ÁBTL              = Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

BFB B.            = Budapesti Fővárosi Bíróság. Büntetőperes iratok.

BMB B.          = Baranya Megyei (akkor: Pécsi Megyei) Bíróság. Büntetőperes iratok.

BML. XXXII.11.       = Baranya Megyei Levéltár. Az 1956-os forradalom és szabadságharc iratainak gyűjteménye

BML. XXXV.            = Baranya Megyei Levéltár. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága iratai

HL KKB B.    = Hadtörténelmi Levéltár. Kaposvári Katonai Bíróság iratai. Büntetőperes iratok

MSZMP          = BML XXXV. MSZMP Baranya Megyei Bizottságának Archívuma.

MSZMP BMB Ped. Fő TÜK = MSZMP Baranya Megyei Bizottsága iratai = Pécsi Pedagógiai Főiskola TÜK iratai. (Jelenleg: Pécsi Egyetem Természettudományi Kar Dékáni Hivatalának TÜK iratai.)

PMB    = Pécsi Megyei Bíróság iratai. Büntetőperes iratok

PVT     = Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Titkárságának iratai

 

Sajtó

Dunántúli Napló         = A Baranya Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács lapja (1956. október 29-ig és november 5-től)

Pécsi Egyetem             = Az MDP egyetemi és főiskolai bizottsága és a MEFESZ (pécsi) lapja

Szabad Dunántúl        = A Baranya megyei dolgozók lapja (1956. október 30 – november 3.)

 



[1] Baranya Megyei Levéltár (a továbbiakban BML), XXXV. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága Archívuma (a továbbiakban MSZMP Archívum). 36. fond. Az MDP Baranya Megyei Bizottsága iratai, 1955/59-63, 111. őe.

[2] BML. MSZMP Archívum. 49. fond. Az MDP Pécs Városi Bizottsága iratai, PB- jegyzőkönyvek, 1950. december

[3] BML. MSZMP Archívum. 36. fond. Az MDP Baranya Megyei Bizottsága iratai, 1956/88. őe. Káderosztály által kért és küldött személyekkel kapcsolatos információk, levelek

[4] Az MDP Pécs Városi Pártbizottsága Egyetemi Pártbizottsága 1948-tól, a DISZ Baranya megyei és Pécs Városi Bizottsága 1949-től működött Pécsett. BML. MSZMP Archívum. 49. fond. Az MDP Pécs Városi Bizottsága iratai, 1948-1956, 1-4. Pécsi Egyetemi és Főiskolai Pártszervezetek iratai, 1951-1956; 51. fond. A DISZ Baranya megyei Bizottsága iratai, 1949-1956

[5] BML. MSZMP Archívum. 51. fond. A DISZ Baranya megyei Bizottsága iratai, 1949-1956. 17. doboz. 1955-1956. 31-33. őe. Jegyzőkönyv a Disz Baranyamegyei Bizottság 1956. január 2-i üléséről.

[6] A pécsi felsőoktatási intézmények – Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar; Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pécsi Pedagógiai Főiskola – oktatóinak és hallgatóinak politikai véleményei között bekövetkezett 1956. évi változásokról, az egyetemi-főiskolai mozgalmakról, valamint a pécsi egyetemifőiskolai párt- és DISZ-bizottság akkori politikájáról részletesebben lásd: ROZS 2004. Politikai erjedés, 1956. január – október. 353-359.

[7] PÉTER 1997, 79.

[8] BML. MSZMP Archívum. 49. fond. Az MDP Pécs Városi Bizottsága iratai. Pécsi Egyetemi és Főiskolai Pártszervezetek iratai, PB- és VB-ülések jegyzőkönyvei. 3. fcs. 4. őe. 1956. június 12-i PB- ülés jegyzőkönyve

[9] Uo. 1956. május 31-i VB-ülés jegyzőkönyve; 3. fcs. 3. őe. 1956. június 1-i PB-ülés jegyzőkönyve

[10] Dr. Debreczeni László személyes közlése

[11] PÉTER 1997, 83.

[12] DEBRECZENI 2004, 11-13.

[13] Pécsi Megyei Bíróság (a továbbiakban PMB). III. 998/1957/15. szám. Belinszky Barnabás és társai pere. In: Péter, 1997. LX. 3. p.

[14] Budapesti Fővárosi Bíróság (a továbbiakban BFB). B. 3735/1957. Dr. Kertész Endre és társai pere.; B. 1264/1957. Nedelykov Milán pere.

[15] Dunántúli Napló, 1956. október 21.

[16] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban ÁBTL), 3.1.9. V-143793/I. Kertész Endre és társainak vizsgálati iratai (a továbbiakban Kertész Endre..). Szántó Tibor vallomása. In: BÁN – ROZS 2006, 29.

[17] ROMVÁRY 1997a, 10.

[18] BÁN – ROZS 2006, 28-29.

[19] A diákparlament intézményét az egyetem és a DISZ vezetősége már többször alkalmazta, a szocialista demokrácia egyetemi megvalósítása céljából. A gyakorlatban a párt- és DISZ-vezetés akaratérvényesítő fórumaként szolgáltak e fórumok. A pártvezetéssel szemben vagy politikailag helytelen módon nyilatkozó hallgatók elítélésére és egyes esetekben az egyetemről való eltávolításuk megszavazására is felhasználták a diákparlament intézményét az egyetem politikai vezetői az 1950-es években. ROZS 2004, 359-360.

[20] PÉTER 1997, 85-86.

[21] Az 1956. október 22-i diákparlamentet a korabeli sajtó, valamint a forradalom résztvevői, az egykori MEFESZ-tagok nagybetűvel írták. Pécsi Egyetem, 1956. október 24.; Dunántúli Napló, 1956. október 24.; PÉTER 1997, 85-115.; PÉTER 2008, 41-45.; DEBRECZENI 2004, 13-15.; Ezért a továbbiakban mi is ezt a hagyományt alkalmazzuk, tehát 1956. október 22-i Diákparlamentről írunk. – R. A.

[22] PÉTER 1997, 87-89.

[23] A POTE III. évfolyamának memorandumát Péter Károly orvostanhallgató írta, néhány hallgatótársa közreműködésével.; PÉTER 2008, 42.

[24] III. évf. memoranduma. ( A Pécsi Orvostudományi Egyetem harmadik évfolyamos hallgatóinak memoranduma). In: PÉTER 2008, 42..

[25] Kiss Tamás, volt szegedi MEFESZ-alapító egyetemista visszaemlékezésében arról ír, hogy a szegedi egyetemisták 1956. október 21-én, vasárnap indultak el a vidéki egyetemi városokba a szegedi egyetem küldötteiként. Pécsi küldöttnek jelölték Abrudbányai Iván és Ács Vilmos hallgatókat: „Abrudbányai a rektori gépkocsival, Ács Vilmos motorkerékpáron utazik el Pécsre.” KISS 2002, 47.

[26] PÉTER 2008, 43.

[27] Határozat. BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. 8. doboz, 283. szám. Egyetemisták határozata (keltezés nélkül). Gépelt kézirat. Másolat.

[28] Péterfiáné 2008, 355.

[29] BÁN – ROZS 2006, 31.

[30] Uo.

[31] Péterfiáné 2008, 355.

[32] Péter 2008, 45.

[33] PÉTER 2008,. 46-47. p.

[34] Péter 2008, 45. p.

[35] A Pécsi MEFESZ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Gyűlésének, Budapest. BML. XXXII. 11.

1956-os gyűjtemény. 3. doboz, 57. szám. A Pécsi MEFESZ iratai. Iktatás és keltezés nélkül. (1956. október 24.). Másolat.

[36] Péterfiáné 2008, 355-356.

[37] Péter 2008, 46.

[38] Pécsi Egyetem, különkiadás, 1956. október 24. BML. 1956-os gyűjtemény. Másolat

[39] Dunántúli Napló, 1956. október 23., 24., különkiadás. BML. Sajtógyűjtemény

[40] PÉTER 1997, 116.

[41] BÁN – ROZS 2006, 32.

[42] PÉTERFIÁNÉ 2008, 357.

[43] Dunántúli Napló, 1956. október 25. BML. Sajtógyűjtemény

[44] PMB B. 998/1957. Belinszky Barnabás és társai pere.; ÁBTL V-143.793/I. Csete József vallomása,

V-142.979/II. Futó Sándor önvallomása; Ped. Fő. TÜK. 6/1956-57, 7/1856-57. Idézi: BÁN – ROZS 2006, 32.

[45] Bán – Rozs 2006, 32

[46] A pécsi munkástanácsok létrejöttéről, jellegéről, összetételéről, politikájáról a forradalom napjaiban (1956. október 23-nov. 4.) lásd „A munkástanácsok megalakulása és működése Pécsett” című fejezet. A pécsi munkástanácsoknak a szovjet csapatok bevonulása utáni tevékenységéről lásd „A város a szovjet megszállás alatt és a munkástanácsok utóvédharcai, 1956. november-december” című fejezet.

[47] Kiss Dénes: Emlékeimben: szent magyar ősz. In: PÉTER 1997, 13. Idézi: TEGZES 2008, 128.

[48] Péterfiáné 2008, 357-359.

[49] PÉTER 2008, 49.

[50] PMB., B. 998/1957. Belinszky Barnabás és társainak pere; PMB., B. 1330/1957. Kupecz Vilmos és társainak pere. Idézi: BÁN – ROZS 2006, 33. Péterfia Zoltánné Naplója szerint a karhatalom péntek esti lövöldözése során több haláleset fordult elő, köztük kisgyerek és öregember is.” PÉTERFIÁNÉ 2008, 360.

[51] Bán – Rozs 2006. 33-34.

[52] BÁN – ROZS 2006, 56.

[53] BÁN – ROZS 2006, 35.

[54] Péter Károly szerint Bradács és Nemes már az október 24-i Sopiana gépgyári munkástanács-ülésen javasolták munkások és MEFESZ-tagok delegálását a fegyveres karhatalmi alakulatok járőrszolgálataiba. A vegyes járőrök nemzetiszínű karszalaggal járták volna a várost. A Sopiana munkástanácsának elnöke, Vidolovics Nándor és Péter Károly MEFESZ-küldött egyetértett a javaslattal, később azonban a 48-as téri kollégiumban a radikális egyetemisták elvetették azt. PÉTER 2008, 47-48.

[55] BÁN – ROZS 2006, 34-35.

[56] BÁN – ROZS 2006, 35.

[57] ROZS 2001, 270-274.

[58] Bán 2008, 57.

[59] A BMMNT-t Péter Károly Baranya Megyei Munkások Nemzeti Tanácsának nevezi, lásd PÉTER 1997, 136.; PÉTER 2008, 50. Megjelölésére a forrásokban többféle kifejezésre van példa, az intézményt hívták megyei munkástanácsnak, megyei nemzeti tanácsnak is, lásd PMB. 1957-1959. évi büntető peres iratok.

[60] Bán 2008, 58.

[61] Bán 2008, 57.

[62] PÉTER 2008, 50.; BÁN 2008, 58.

[63] Lásd még „A munkástanácsok megalakulása és működése” című fejezet.

[64] Bán 2008, 59.

[65] Bán 2008, 60. p.

[66] Uo.

[67] Uo.

[68] Az október 29-én reggel dr. Domján Mihály vezetésével az ÁVH leszerelése ügyében információ kérésére Budapestre, a kormányhoz indult küldöttség dolgavégezetlenül tért vissza 30-án Pécsre, ugyanis időközben Nagy Imre megszüntette az ÁVH-t. Dr. Domján csak a Legfőbb Ügyészség Különleges Osztályához jutott el, ahol tájékoztatták az ÁVH feloszlatásáról. DOMJÁN 1997, 135-136.

[69] Október 30-án dr. Domján Mihály ügyészt, a BMMNT titkárát bízták meg a Győrbe küldött delegáció vezetésével. A küldöttség másnap, október 31-én ért vissza Pécsre. A Győrben történt eseményekről, a Szigethy Attila győri nemzeti tanácsi vezetővel történt tárgyalásokról, a Dunántúli Nemzeti Tanács ülésein történtekről szóló beszámolók ellentmondásosak. DOMJÁN 1997, 135-140.; BÁN 2008, 64-65.

[70] BÁN 2008, 71.

[71] HAJDU 1997, 82-83.

[72] Uo.

[73] Bán – Rozs 2006, 52.

[74] Letartóztatták Nemes Alajos őrnagy, rendőr-főkapitányt, dr. Schaffhauser István megyei főügyészt és Molnár rendőrségi politikai tisztet. BÁN – ROZS 2006, 45.

[75] PÉTER 1997, 129-154.; BÁN – ROZS 2006, 38-54.

[76] DOMJÁN 1997, 133.

[77] Péter 2008. 50. p.; Bán 2008, 63.

[78] BML. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc iratgyűjteménye. Dr. Péter Károly iratai. MEFESZ-iratok.

[79] Dr. Degré Alajos jogtörténész, egyetemi oktató, levéltáros. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt 1957-ben a PTE vezetői fegyelmi eljárást folytattak ellene, állásából felfüggesztették. Dr. Degré Alajos pécsi egyetemi adjunktus felfüggesztése állásából. Másolat. Dr. Degré Alajos iratai. BML. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye, 4/2007. szám. DEGRÉ 2008, 390-391.

[80] Dr. Gál Gyula világűr-jogász, egyetemi tanár. Dr. Gál Gyulát az 1956-os forradalomban betöltött szerepéért a PTE vezetése fegyelmi eljárás alá vonta, elbocsátotta az egyetemről. Dr. Gál Gyula egyetemi tanár, budapesti lakos iratai. BML. Az 1956-os forradalom és szabadságharc iratai, 2/2007. szám. GÁL 2008, 393-400.

[81] Fegyelmi vizsgálatok a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. PÉTER 1997. XXXVII-XLII.

[82] Fegyelmi bizottsági jegyzőkönyvek, 1955-1957. A Pécsi Pedagógiai Főiskola iratai, 6, 7, 14/1956-57.

[83] Ezért 1957-ben fegyelmi eljárás alá vonták őket.A JPTE Kari Tanácsa 1/1989. XII.6. K.T. sz. Határozata és 2/1990. II.08. K. T. sz. Határozata. A PTE ÁJK iratai, 1989-1990.

[84] BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. 10. doboz. 347. szám. POTE. Munkástanács-jegyzőkönyvek, 1956. október 31 – november 2.

[85] BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. 10. doboz. 347. szám. POTE. Munkástanács-jegyzőkönyvek, 1956. november 3.

[86] SZAKOLCZAI 2001, 33.

[87] Bán – Rozs, 2006. 31-33.

[88] Domján 1997, 150-151.

[89] Vajgert 2008, 317-320..

[90] Rozs ms. 19-20.

[91] ROZS 2006, 46-47.

[92] Uo.

[93] Dr. Abay (Neubauer) Gyulát a Pécsi Vízügyi Igazgatóság Munkástanácsa delegálta a BMMNT-be. ROZS 2003, 327.

[94] Uo. 337.

[95] VAJGERT 2008, 320.

[96] NEMES 2008, 322.

[97] ROZS 2006, 22-23.

[98] VAJGERT 2008, 320.

[99] Uo.

[100] Lásd a „A munkástanácsok megalakulása és működése Pécsett” című fejezet.

[101] BÁN 2008. 77.

[102] PÉTER 2008, 50.

[103] UO.

[104] PÉTER 1997, 62.

[105] Dunántúli Napló, 1956. október 28. Különkiadás. BML. Sajtógyűjtemény

[106] BÁN 2008, 61.

[107] PÉTER 1997, 62.

[108] Márfi 2008, 85.

[109] BÁN 2008, 78..

[110] DOMJÁN 1997, 142.; Márfi 2008, 83, 85.

[111] Magyarország történeti kronológiája IV. 1944-1970. Benda Kálmán (főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest 1982. 1081, 1083.

[112]Domján 1997, 141, 143.

[113] Domján 1997, 143.

[114] BÁN 2008, 78.

[115] DOMJÁN 1997, 143-144.

[116] BÁN 2008, 79.

[117] Domján 1997, 150.

[118] DÓMJÁN 1997, 150.; Szabad Dunántúl, 1956. november 1.; THAN 1997, 221. Péterfia Zoltánné Naplójában ír arról, hogy 1956. október 31-én a TTIT-ben találkozott „egy Mateovics nevű volt kereszténypárti képviselővel, aki 8 évig ült börtönben. Nagyon intelligens fej; kár, hogy máris pártalakításon töri a fejét, holott a megyetanács egyetért Győrrel abban, hogy a pártok alakítása a jelenlegi körülmények közt időszerűtlen”. PÉTERFIÁNÉ 2008, 362.

[119] BÁN 2008, 76-79..

[120] Szabad Dunántúl, 1956. november 1.; THAN 1997, 221.

[121] PÉTER 1997, XXXVI, XLVI.

[122] PÉTER 1997, 147.

[123] Dr. Szentágothai János egyetemi tanár ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálat. In: PÉTER 1997, XXXVIII-XXXIX, XLVI.

[124] Bán – Rozs 2006, 73.; Bán 2008, 80.

[125] Lásd „Az 1956-os forradalomhoz vezető út. Reformer csoportosulások Pécsett” című fejezet.

[126] BÁN 2008, 79-80.

[127] Péterfia Zoltánné Naplójában találóan tesz megjegyzést egy pécsi főiskolai tanárról: „Este a ref. templomban olyanok is vannak, akiknek nem volt szokásuk, pl. K. S.” PÉTERFIÁNÉ 2008, 362.

[128] PÉTER 1997, 137, 139-140.

[129] A röplap tartalmazta még „a Pécsi Bányászok, a Sopiana Gépgyár és a MEFESZ pontjainak maradéktalan megvalósítását”. Szerzői kifejtették, hogy „az egyetemeken és iskoláinkban tanuló katolikusok” csak azt a kormányt támogatják, mely követeléseiket haladéktalanul megvalósítja, mert ha ezt a kormány nem teszi meg, a pécsi katolikus dolgozók és fiatalok „a munkástanácsokon és a diákparlamenteken keresztül a sztrájk és az utcára vonulás jogával” fognak élni. BML. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye. Szám és évszám nékül (1956. november első napjai). Gépelt másolat.

[130] Napló az 1956-os forradalom pécsi eseményeiről, 1956. október 30 – november 2. Cím, datálás, szerző megjelölése nélkül. Valószínűleg töredék. Dr. Surján Miklós adta át Rozs Andrásnak.

[131] PÉTERFIÁNÉ 2008, 362. – Arról sajnos nem maradt fenn forrás, hogy mely egyházakat kerestek meg a BMMNT küldöttei. Nyilván felkeresték a pécsi római katolikus, a református, az evangélikus egyház pécsi lelkészi hivatalait, illetve tudomásunk van arról, hogy a pécsi izraelita hitközség rabbiját is. Arról sincs tudomásunk, hogy a BMMNT által megkeresett egyházak kiket küldtek a nemzeti tanács ülésére, illetve, hogy részt vettek-e azon az egyházak képviselői.

[132] A pécsi izraelita hitközség rabbijának tisztét 1956-ban dr. Schweitzer József töltötte be. DOMJÁN 1997, 150.

[133] Dunántúli Napló, 1956. október 23-október 30., Szabad Dunántúl, 1956. október 31 – november 4. BML. Sajtógyűjtemény; VARGHA 2008, 279-311.

[134] DOMJÁN 1997, 145-147.

[135] Dunántúli Napló, 1956. novemeber-decemberi számai.

[136] Lásd a „Forradalom a baranyai megyeszékhelyen, 1956. október 23 – november 4. A forradalom kibontakozása, október 23-27.” című fejezet.

[137] BML. MSZMP Archívum. 1 fond. 21. doboz. 1956-os ügyek. A Pécsi Rádió iratai, 1956. október 23. – november 4.; DOMJÁN 1997, 152-153.

[138] A fejezet ROZS 2008 „A fegyveres ellenállás” című fejezetének részben átdolgozott és bővített változata.

[139] Péter 1997, 129, 136.; Bán – Rozs 2006- 38-39.

[140] Domján 1997, 175-176.; Hajdu 1997, 89-90.

[141] DOMJÁN 1997, 176-177.

[142] Hajdu 1997, 90.

[143] Hajdu 1997, 90-91.

[144] DOMJÁN 1997, 182-184.; HAJDU, 1997. 90-91.

[145] Péter 1997, 189.; Hajdu 1997, 91.

[146] Péter 1997, 189.

[147] Nagy József, a pedfős-jogász egyetemi zászlóalj gépkocsivezetője egy Pobeda gépkocsival indult el a Pedagógiai Főiskolától a Remeteréten át a Büdöskúti vadászházhoz. ROMVÁRY 1997, 67.; Péterfia Zoltán november 4-én reggel 7 órakor indult a főiskolától néhány társával együtt a Mecsekre, az Aranyhegyen, az Ürögi úton át Abaligetre ért, majd este 6 órakor Szentkatalinra indult. A következő napokban Képespusztán, Hetvehelyen járt, majd Petőcz-pusztán át a jakabhegyi Pálos kolostor romjaihoz ért. November 7-én visszatért Pécsre, otthonába. PÉTERFIA 2008, 371, 383.; PÉTERFIÁNÉ 2008, 367.

[148] ÁBTL, 3.1.9. V-150363. Ellenforradalom Baranya megyében. – A jelentésben írtak szerint az első két napban a Mecsekbe vonult harcosok 3500-an voltak, később – átrendezve soraikat – 7-800-an maradtak. Ezek a számok azonban erősen túlzóak, összevetve a visszaemlékezők által elmondottakkal. Berkovits Tivadar szerint 550 körül volt a legmagasabb létszám. BERKOVITS 1992, 230. Kubicza János szerint a november 6-án a Dömörkapunál 180-200-an, november 7-én Vágotpusztán 250-en, illetve 310-en, majd 340-en voltak a mecseki szabadságharcosok. KUBICZA 1997, 208, 222-223.; HAJDÚ 1997, 93. De a harcok első két-három napján (1956. november 4-6.) több csoport is harcolt a Pécs fölötti utakon és erdőkben, illetve gyülekezett harc nélkül a Mecsekben. E csoportokból az első napokban többen visszatértek a városba. Ezért különösen az első néhány nap harcosainak létszámát csak becsülni lehet.

[149] KUBICZA 1997, 207, 220-223.; ROMVÁRY – ROZS 1997, 14-16.

[150] Farkas József szerint egy négy főből álló harcos egység, melynek ő, az akkor 16 éves fiatalember is tagja volt, egy, a Mecsek-kapunál visszaforduló szovjet harckocsit a Hunyadi úton követtek, egy üres házhelynél a megálló tankból kiemelkedő katonára lőttek és kézigránátot dobtak, majd anélkül, hogy tudták volna, mi lett akciójuk eredménye, elmenekültek. FARKAS 2008, 326.

[151] Kubicza 1997, 207.

[152] PÉTER 1997, 254. – Nem bizonyított, hogy Kornyusin őrnagy meghalt, illetve, hogy a szabadságharcosok lőtték le. Szovjet katonai források nem állnak

rendelkezésünkre. Kornyusin lelövéséről több visszaemlékező is beszámolt, de azt más-más helyszínre tették. A Dunántúli Napló 1956. november 10-én megjelent számában Pécs város új parancsnoka már Bojcov gárdaezredes, aki cáfolta Kornyusin őrnagy halálát. A Bojcov gárdaezredes aláírásával megjelent 2. számú szovjet hadiparancs is e napon jelent meg. BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. Másolat.; HAJDÚ 1997, 92.

[153] KUBICZA 1997, 207, 221.

[154] PÉTERFIÁNÉ 2008, 367.

[155] THAN 1997, 237-238.

[156] A szabadságharcosok valamennyien álneveket vettek fel, a provokációk, az árulások elleni védekezés céljából.

[157] PÉTER 1997, 205.

[158] KUBICZA 1997, 207, 220-222.

[159] KUBICZA 1997, 208, 223.

[160] BERKOVITS 2008, 337.

[161] THAN 1997, 243.

[162] Kubicza 1997, 208.

[163] ÁBTL, 3.1.9. V-150363. Ellenforradalom Baranya megyében. Komló városi ellenforradalmi események. 53-56.; BÁN – ROZS 2006, 59, 82.

[164] GÁLLOS 1990 – Viktor Károly, Koncsag András, Blazsekovics Ferenc visszaemlékezései

[165] Lásd 148. számú jegyzet.

[166] Kubicza 1997, 208.

[167] A mecseki harcosok szovjet mintájú géppuskákat, golyószórókat, géppisztolyokat, puskákat, pisztolyokat, kézigránátokat és lőszereket vittek magukkal. A fegyverek és lőszerek típusáról, számáról részletesen ír Dávid Ferenc. DÁVID 2008, 195.

[168] Kubicza 1997, 222-223.

[169] FARKAS 2008, 327.

[170] A szovjet csapatok vágotpusztai rajtaütésszerű támadását a Magyar Hadtudományi Társaság Csata és Hadszíntérkutató Szakosztályának pécsi csoportja 2006-ban végzett műszeres terepbejárásai során a harcosok által a meneküléskor eldobált fegyverek és lőszerek elhelyezkedése alapján rekonstruálta. A talált fegyvereket és lőszereket a csoport a gyártás helye és ideje szerint beazonosította, és megállapította, hogy azok zömét a volt ÁVH és a Határőrség tartalék állománya képezte. A fegyverek és lőszerek terepelhelyezkedéséből következtetéseket lehetett levonni a szovjet támadás mikéntjére, a mecseki harcosok reakcióira. A kutatócsoport munkájának eredményeit Dávid Ferenc, a csoport vezetője összegezte tanulmányában, melyhez csatolta a felmérés lelettérképeit is. DÁVID 2008, 191-212.

[171] KUBICZA 1997, 208-210, 226-231.

[172] KUBICZA 1997, 234, 237.; HAJDU 1997, 107-111.; ROMVÁRY 1997, 59-64, 8081.; BML. 1956-os gyűjtemény. XXXII. 11. 1956-os perek. Nagy József és társai büntető pere. PMB, 26/1957. Másolat

[173] A pécsváradi Koncsag András, volt mecseki harcos személyes közlése.

[174] BML. 1956-os gyűjtemény. XXXII. 11. 1956-os perek. Nagy József és társai büntető pere. PMB, 26/1957. Másolat. BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény, 17/763.; FARKAS 2008, 327.

[175] BERKOVITS 1992, 229.; Berkovits Tivadar – „Pajti” – visszaemlékezése. In: PÉTER 1997, 248.; BERKOVITS 2008, 338.

[176] KUBICZA 1997, 210, 237.; Nagy József és társai büntető pere. PMB, B. I. 26/1957. Másolat. BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény, 17/763.

[177] BERKOVITS 2008, 338.

[178] Farkas József úgy emlékezik, hogy a Gazda vezette csoport, melynek ő is tagja volt, Gyékényes előtt lépte át a magyar-jugoszláv határt. FARKAS 2008, 328.

[179] KUBICZA 1997, 212, 239-242.; FARKAS 2008, 328.

[180] Kubicza János személyes közlése, valamint levelei. In: BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény

[181] FARKAS 2008, 328-330. – Farkas József előbb Új-Zélandon élt, több városban is dolgozott, majd Ausztráliában telepedett le. Jelenleg Sidneyben él, de az év egy részét Magyarországon, Baranya megyében tölti, Kisharsányban és Pécsett vásárolt házában, illetve lakásában.

[182] CSERESNYÉS 2008, 271-277.

[183] UNG 2008, 351-352. – Dr. Ung Ferenc ma nyugdíjas orvosként a svédországi Lundban él.

[184] BERKOVITS 2008, 335-342. – Dr. Berkovits Tivadar jelenleg mint nyugdíjas közgazdász a németországi Baden-Baden lakója.

[185] A fejezet ROZS 2008 „A munkástanácsok utóvédharcai” című fejezetének részben átdolgozott és bővített változata.

[186] Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága Új- és Legújabbkori Történeti Osztály. Az 1956-os forradalom és szabadságharc dokumentumai. A szovjet katonai parancsnok hirdetmény útján kiadott parancsai Pécsett, 1956. november 4 – december 7.; Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából készített kiállítás Forgatókönyve. Összeállította: Radnóti Ilona főmuzeológus és Rozs András főlevéltáros. [Pécs, 2006].

[187] PÉTERFIÁNÉ 2008, 366.

[188] „Egy csomó helyen állunk sorba, a család összes tagja: húsbolt, kenyérbolt, fatelep, petróleumos bolt, tejcsarnok, fűszeres. Jut belőlük mindenhova. A sorbaállásoknál azt lehet tapasztalni, hogy az emberek egy akaraton vannak. A sztrájk áll. Ha valakiről megtudják, hogy munkába akar menni, azt leszidják, megvetik.” PÉTERFIÁNÉ 1956, 14. ; PÉTERFIÁNÉ 2008, 367.

[189] Péterfia Zoltánné írta naplójában: „A bányászok a hegyről lövik a munkába induló sztrájktörőket.” PÉTERFIÁNÉ 2008, 367.

[190] ROZS 2003, 340-341.

[191] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil és társa büntető pere (a továbbiakban Dobrovics Emil...), Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[192] A pécsbányai munkástanács Dobrovics Emilt, az István-aknai Szabadkai Istvánt, a pécsszabolcsi Béke-akna munkástanácsa Sárosi János elnököt delegálta. PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil.; PMB, B 625/1957. Sárosi János., Dobrovics Emil rendőrségi tanúvallomása. Pécs, 1957. május 16.

[193] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil..., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.; PMB, B. 625/1957. Sárosi János., Vádirat. Pécs, 1957. június 4.; Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. július 30.

[194] Pécsszabolcson Sárosi János a kultúrház hangos híradójában olvastatta be a követelések szövegét 4-5 alkalommal. A karhatalmisták akadályozták meg a további beolvasásokat. Sárosi november 8-án Béke-akna olvasótermében a leszállásra készülő 200 bányász előtt ismertette a követelési pontokat. PMB, B. 625/1957. Sárosi János... , Vádirat. Pécs, 1957. június 4.; Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. július 30.; Tanúvallomások

[195] A szovjet városparancsnok kétségeit fejezte ki a munkások követeléseinek valódiságát illetően. Dobrovicsot ekkor még nem tartóztatták le. PMB, B. 625/1957. Sárosi János., Vádirat

[196] Uo.

[197] PMB, B. 1284/1957. Radnóti János., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. december 12.

[198] Pécsbányatepet azért választotta a Megyei Munkástanács székhelyéül, mert a javaslattevő szerint „ott van hely, ahova még a tankok sem juthatnak el”. HEGEDŰS B. 1996, 245.; DOMJÁN 1997, 189-190.

[199] Határozat a Pécsi Szénbányászati Tröszt összes üzemi munkástanácsainak, szakszervezeti bizottságainak és üzemvezetőségeinek 1956. november 16-án a tröszt tanácstermében tartott gyűlésről. Pécs, 1956. november 16. A Pécsi Szénbányászati Tröszt összes munkástanácsai. PMB, B 625/1957. Sárosi János. A földtörténeti liász korból származó szénrétegek bányászata különösen veszélyes volt. A liász-pótlék rendezése 1956-ban forradalmi követelés volt.

[200] PMB, B. 625/1957. Sárosi János., Dobrovics Emil tanúvallomása. Pécs, 1957. május 16.

[201] PMB, By 625/1957. Sárosi János., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. július 30.; HEGEDŰS B. 1996, 256-257.; DOMJÁN 1997, 188.

[202] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil.; PMB, B. 625/1957. Sárosi János.; PMB, B. 1284/1957. Radnóti János.

[203] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[204] PMB, B, 625/1957. Sárosi János., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. július 30.

[205] Neuhauser János, a 21, számú AKÖV Munkástanácsának küldötteként részt vett az 1956. november 4. és december 10. között Pécsbányatelepen megalakult Baranya megyei Központi Munkástanács ülésein. Tagja volt az 1956. november 17-én Dobrovics Emil vezette 40 fős munkásküdöttségnek, mely a kormány képviselőivel tárgyalt. DOMJÁN 1997, 188-189.

[206] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[207] Vajgert György közlése. Interjú Vajgert Györggyel. Pécs, 2003. január 24., 2007. október 5. BML, XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye.; VAJGERT 2008, 320-321.

[208] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[209] Vajgert György, a küldöttség tagja 1956. november 22-én munkahelyén, a 26. számú Autóközlekedési Vállalatnál tájékoztatót tartott Dobrovics Emillel együtt, kiálltak a sztrájk fenntartása mellett. Vajgert Kádár-ellenes röplapot szerkesztett. PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.; VAJGERT 2008, 321. – Vajgert György a pécsbányatelepi központi munkástanács ülésein és akcióiban Dobrovics segítőtársa volt. 1957-ben a Dobrovics Emil és társa büntető per másodrendű vádlottja.

[210] PMB, 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[211] Dobrovics Emilnek a megyei munkástanács céljairól és feladatairól szóló állásfoglalása büntető perének ítélet-indoklásában szerepel. PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[212] Dobrovics Emilt első letartóztatása után 1956. december 15-ig tartották fogva a Pécsi Rendőrkapitányságon, majd szabadon bocsátották, 1957 márciusában ismét letartóztatták, 1957. március 30-án vádiratot nyújtott be ellene a Pécsi Ügyészség a Pécsi Megyei Bíróságon. – PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil., Vádirat és elsőfokú ítélet.

[213] Hegedűs B. 1996, 256-257.; Domján 1997, 188.

[214] „Magyar honfiak! Polgártársak!” Röpcédula, é. n. [1956]. BML, XXXII. 11. Az 1956-os forradalom gyűjteménye. Dr. Jéki Lászlótól átvett dokumentumok, 3. szám.

[215] „Vasasi bányászok!!” Röpcédula, é. n. [1956]. BML, XXXII. 11. Az 1956-os forradalom gyűjteménye. Dr Jéki Lászlótól átvett dokumentumok. 4. szám. JÉKI 2008, 388-389.

[216] Röpcédulák, é. n. [1956], „Bányászok! !Régi hősök és fiatalok!, „Bányászok, Bányászasszonyok!”, „Bányászok! Munkások!”, „Szenet a hazának! A kormány felhívása a bányászokhoz”. BML. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom gyűjteménye. Dr. Jéki Lászlótól átvett dokumentumok. 5, 6, 7, 12. szám.

[217] A Dunántúli Napló 1957. december 1-jei számában tudósított a pécsbányatelepi sztrájkról. A cikk szerint csütörtökön (november 29-én) 300-an, péntek délután 311-en sztrájkoltak Széchenyi-akna VI. szintjén. A cikkíró szerint a bányászok addig maradnak, amíg fő követelésüket, Dobrovics Emil munkástanács-vezető szabadon engedését nem teljesítik. A sztrájk helyszínét csak 23-an, főként idős és beteg emberek hagyták el. – Dunántúli Napló, 1957. december 1. BML. Sajtógyűjtemény. Péterfa Zoltánné Naplójában arról számolt be, hogy a pécsbányaiak kb. 460-an kezdtek éhségsztrájkot. PÉTERFIÁNÉ 1956, 30.

[218] Mesterfalvi Gyula: Pécsbányai „hazafiak”. Dunántúli Napló, 1957. augusztus 29. BML. Sajtógyűjtemény

[219] PMB, B 625/1957. Sárosi János., Elsőfokú ítélet, 1957. július 30.; Sárosi János vallomása és tanúvallomások

[220] VERECZKEI 1990, 65.

[221] „A bányászok többsége dolgozni akar. Bányász aktíva értekezlet volt Pécsett”. Dunántúli Napló, 1956. december 2. BML. Sajtógyűjtemény

[222] Vereczkei Lajos trösztigazgató a 15 órás sztrájk befejezéséről írt visszaemlékezésében. VERECZKEI 1990, 65.

[223] „Újra jelentősen emelték a bányászok bérét”; „Megindult a termelőmunka az üzemekben. Nagy gondot okoz az energiahiány”. Dunántúli Napló, 1956. december 4. BML. Sajtógyűjtemény

[224] PMB, B. 1284/1957. Radnóti János., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. december 12.

[225] PÉTERFIÁNÉ 1956, 30.

[226] „Aranyos anekdota: Két feljött bányász, aki a föld alatt napokig semmit sem tudott a világ eseményeiről, megkérdezi a szembejövőtől: Ki a miniszterelnök? – Kádár. – No, akkor gyerünk haza. Hazamennek, nem indulnak munkába.” PÉTERFIÁNÉ 1956, 1956. 31.

[227] PÉTERFIÁNÉ 1956, 36-37.

[228] PÉTERFIÁNÉ 1956, 1956. 41.

[229] VAJGERT 2008, 321.; A temető felől érkező tömeg a bőrgyár környékén a mellékutcákba menekült, egy szovjet tank ide is követte őket, Vajgert György is nehezen menekült meg. Vajgert György szóbeli közlése.

[230] BML. MSZMP Archívum. 1. fond. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának iratai. A Baranya Megyei Intézőbizottság jegyzőkönyvei, 1956. december.

[231] PÉTERFIÁNÉ 1956, 42.

[232] VAJGERT 2008, 321.; A temető felől érkező tömeg a bőrgyár környékén a mellékutcákba menekült, egy szovjet tank ide is követte őket, Vajgert György is nehezen menekült meg. Vajgert György szóbeli közlése.

[233] „Magyar vagy?” Röpcédula, é. n. [1956], „Vasasi BÁNYÁSZOK!!”. Röpcédula, é.n. [1956]. BML. XXXII. 11. 1956-os forradalom gyűjteménye. Dr. Jéki Lászlótól átvett dokumentumok. 4, 11. szám.; JÉKI 2008, 389.

[234] Péterfia Zoltánné úgy emlékezik Naplójában, hogy Pécsett sztrájkolt a Kesztyűgyár, a bánya, a Zsolnay gyár és a Bőrgyár, a többi üzem részlegesen. Az üzletek kora délelőtt bezártak, az iskolákban tanítottak, a vasút nem sztrájkolt. December 12-én a sztrájk Pécsett lazult. PÉTERFIÁNÉ 1956, 43.

[235] DOMJÁN 1997, 188-189.

[236] PMB, B. 1494/1957. Dr. Horváth Sándor és társai büntető pere

[237] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil.; PMB, B. 625/1957. Sárosi János.; PMB, B. 1284/1957. Radnóti János.; PMB, 1305/1957. Meiszter Tivadar.; PMB, B. 1322/1957. Szegedi József büntető pere; PMB, B. 1331/1957. Pörényi János büntető pere

[238] PMB, 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[239] PMB, 1013/1957. Bencze József és társai büntető pere. Vádirat. Pécs, 1957. augusztus 27. és Elsőfokú ítélet. Indoklás. Pécs, 1957. október 7.; CZUKOR 2006,

8-14.

[240] Czukor Antal szerint a röpcédulák alapszövege ez volt: „Munkások, Bányászok! Budapesten munkások, diákok az életüket adják a szabadságért. Csatlakozzatok a munkástanács felhívásához, ne vegyétek fel a munkát, amíg a szovjet csapatok magyar földön tartózkodnak!” CZUKOR 2006, 18.

[241] „Vasasi BÁNYÁSZOK!! NE felejtsd el a 12 éves szörnyű tiprást ellenünk. Aki nem sztrájkol az HAZAÁRULÓ hazafias kötelesség [sic!]. A SZTRÁJK!! MUNKÁSOK!!! Ne hadjátok [sic!] az /ígéretekkel/ félre vezetni magatokat. KÖVETELÜNK Több PÁRT rendszert [sic!]. Le a KÁDÁR-ékkal ÉLJEN NAGY IMRE és kormánya” [sic!], é. n. [1956]. BML, XXXII, 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye. Dr. Jéki Lászlótól átvett dokumentumok, 4. sz.; JÉKI 2008, 388.

[242] „MAGYAR vagy?? Gondolj magadra és a nemzet Jövőjére. Sztrájkunk idáig nem hozta meg a kívánt eredményt. Ígéret nekünk nem elég! VASASI Bányászok!! Teljesítsétek ti is a B.-Pesti Munkástanács felhívását. 48 órás sztrájk. Ne járj külön úton Pécs Bánya és Szabolcstól!!!”, é. n. [1956]. BML, XXXII, 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye. Dr. Jéki Lászlótól átvett dokumentumok, 11. szám.; JÉKI 2008, 389.

[243] Az MSZMP szervezeséről a pécsi bányavidéken lásd ROZS 2008, 189.

[244] Laki István közölte Vereczkei trösztigazgatóval, hogy ő majd átnézeti elvtársaival a fizetési lastromot, Vereczkei csak azoknak fizethet, akiknek ők (a pártvezetők – R. A.) megengedik, „mert ő ellenforradalmároknak nem enged fizetni”. A trösztigazgató közölte a megyei párttitkárral, hogy „a bányászok félrevezetett emberek és nem ellenforradalmárok”; Kossa pénzügyminiszter is helyeselte az ötletet (a kéthetenkénti 500 Ft-os fizetést a bányászoknak – R. A.) – VERECZKEI 1990, 67.

[245] Szankcióval sújtották Vereczkei Lajost is, akit 1956. december 22-én leváltottak a Pécsi Szénbányászati Tröszt éléről, mert késlekedett belépni az MSZMP-be. Vereczkei forradalom alatti tevékenységét bírálták, hiába érvelt a trösztigazgató azzal, hogy ő minden lépését egyeztette Czottner Sándor bányászati miniszterrel, és nem engedte, hogy a bányaüzemeinél szélsőséges akciók történjenek. Czottner „megelégedéssel vette tudomásul, hogy a trösztünk üzemeiben inzultusok sem a műszaki, sem a pártvezetőkkel szemben nem történtek”. Vereczkei trösztigazgatót sikkasztással is vádolták. A vádak valótlanoknak bizonyultak. – VERECZKEI 1990, 68.

[246] A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2/1956. (XI. 16.) számú rendelete a munkástanácsok működéséről. Magyar Közlöny, 94. szám. 1956. november 20.; A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 25. számú törvényerejű rendelete a munkástanácsokról. Magyar Közlöny, 95. szám. 1956. november 24.

[247] ROZS 2003, 334.

[248] Uo.

[249] A Sopiana Gépgyár munkástanácsának 1956. november-decemberi, valamint 1957 eleji működését részletesebben lásd: ROZS 2003, 338-339.

[250] ROZS 2003, 338.

[251] A Sopiana üzemrészei voltak 1956-ban: öntöde, eszterga, lakatos, TMK, raktár, I. telep, műszaki, adminisztratív, kisegítők. BML. XXXV. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának Archívuma. 1. fond. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának iratai, 1956-1989. A Sopiana Gépgyár (Pécs) Munkástanácsának iratai, 1956. november 23 – 1957. március 9. 1-112.

[252] Uo.

[253] A felszólítás indoklása ez volt: „. mert a dolgozók a jelenlegi szakszervezetet nem ismerik el”. Uo.

[254] Jászó Antal szerint a munkástanácsnak figyelemmel kell kísérnie a budapesti munkástanácsok követeléseit. Uo.

[255] Uo.

[256] ROZS 2003, 339.

[257] A munkástanács-elnökök egy része azt javasolta, hogy a főmérnökök közül kerüljenek ki a trösztvezetők, mert a „jelenlegi igazgatók csak a párt beépített emberei”, és csak a párt érdekeit képviselik. VERECZKEI 1990, 68-70.

[258] VERECZKEI 1990, 68-70.

[259] PMB, B. 268/1957. Dobrovics Emil., Elsőfokú ítélet. Pécs, 1957. május 13.

[260] ROZS 2003, 339.

[261] BML. XXXV. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának Archívuma. 1. fond. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának iratai, 1956-1989. A Sopiana Gépgyár (Pécs) Munkástanácsának iratai, 1956. november 23 – 1957. március 9. 1-112.

[262] A pécsi munkástanács-tagok elleni retorziókról lásd „A megtorlás” című fejezet.

[263] A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 63. számú törvényerejű rendelete a munkástanácsokról. Magyar Közlöny, 121. szám, 1957. november 17. 1. §. A munkástanácsokról szóló 1956. évi 25. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti.

[264] A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének Elnöksége 1.086/1957. (XI. 17.) számú határozata az üzemi tanácsokról. Magyar Közlöny, 121. szám, 1957. november 17. „Az üzemi demokrácia kiszélesítése, a dolgozóknak – mindenekelőtt a munkásosztálynak és a termelés területén munkálkodó értelmiségieknek – a gazdasági építő munka irányításába való fokozottabb bevonása azt a célt szolgálja, hogy. tovább erősítse a néphatalom, a proletárdiktatúra államát”.

[265] BML. XXXII. 11. Az 1956-os forradalom és szabadságharc gyűjteménye, 10/354- A. sz.

[266] PÉTER 1997, 285-286.

[267] PÉTER 1997, 286-287.

[268] Debreczeni Lászlót 1957. március 13-án tartóztatták le, közbiztonsági őrizetben volt előbb 6 hónapig, majd közbiztonsági őrizetét újabb 6 hónappal meghosszabbították. 1958. március 24-én a Kaposvári Katonai Bíróságon a Csikor-per VIII. rendű vádlottjaként 2 év 6 hónap, majd másodfokon 3 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték, 1959. április 4-én amnesztiával szabadult. DEBRECZENI 2004, 1-108. p.; HL KKB. B. 1/1958. Csikor Kálmán alezredes és társai pere.

[269] PÉTER 1997, 287.; DEBRECZENI 2008, 262.

[270] Id. Czukor Antal vasasi tanítót a forradalomban való részvétel és szervezkedés vádjával 1957. március 7-én letartóztatták, bányász fiatalokkal együtt nyitott teherautón szállították Vasas I. és Vasas II. településeken keresztül, majd egy pincében verték őket. CZUKOR 2006, 48-49. A Pécsett 1957. március 13-án letartóztatott egyetemi és főiskolai hallgatókat a volt ÁVH-épület földalatti fogdáiban tartották a Kistarcsára internálás előtt. DEBRECZENI 2008, 262.

[271] BFB. B. 3735/1957. Dr. Kertész Endre és társai pere.; BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. 8. doboz, 283.

szám. Baranya Megyei Ügyészség, 1957. Tük. 0014. Vádirat dr. Kertész Endre és társai ellen. Másolat.

[272] HL KKB. B. 1/1958. Csikor Kálmán alezredes és társai pere.; BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. 8. doboz,

283, 284. szám. Ítélet Csikor Kálmán és társai perében. Másolat.

[273] PMB. B. 998/1957. Belinszky Barnabás és társai pere.

[274] Domján, 1997. 125. p.

[275] A Baranya Megyei Bíróság (korábban Pécsi Megyei Bíróság) büntető peres iratai, 1957-1959. A peradatok összesítését elvégezte: Rozs András. Lásd 1-4. számú melléklet.

[276] Uo. Lásd 1. és 2. számú melléklet.

[277] Lásd 1. és 3. sz. melléklet.

[278] Lásd 4. számú melléklet.

[279] Lásd 2. és 4. számú melléklet.; PÉTER 1997, 213-315.; DEBRECZENI 2008, 264.

[280] PMB. B. 481/1957. Petrus József és társai pere.; PÉTER 1997, 293-294.; DEBRECZENI 2004, 44-46.; DEBRECZENI 2008, 263.

[281] Péter, 1997. L-LI.; DEBRECZENI 2008, 265-267.

[282] BmL. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. 10. doboz, 347. szám. Fegyelmi tárgyalások jegyzőkönyvei;

Péter, 1997. CXXXV-CXXXVIII. 1-4. p.; DEBRECZENI 2008, 265-267.

[283] PMB. B. 268/1957. Dobrovics Emil és társa pere.

[284] Lásd 1. és 2. sz melléklet.