Cikkek

Tegzes Ferenc: A Pécsi Országzászló létrejötte

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 20.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-3-2

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Vonyó József

57–74. p.

 

Tegzes Ferenc

 

 

A Pécsi Országzászló létrejötte

 

Die Entstehung der Pécser „Landesfahne”

The establishment of the National Flagpole in Pécs

 

 

Bevezetés

A trianoni békediktátum hatására jött létre országos érvénnyel az országzászló mozgalom, melyhez fontos társadalmi események kapcsolódtak.[1] A Pécsi Országzászló felállítására az 1930-as évek közepén, a központi, budapesti és még inkább az ország kisebb-nagyobb településeihez képest késve került sor. A létrehozás gondolata és ennek megvalósítása közt is jelentős idő telt el, mivel a döntést követően a megvalósításához szükséges összeg társadalmi úton történő összegyűjtése vontatottan haladt, minek következtében az eredetileg tervezett határidő háromszor is módosult. Ennek oka elsősorban a pécsi tehetősebb réteg nem elég pozitív hozzáállásában keresendő.

Az avatást követően az 1940-es évek első harmadáig funkcionált, félárbocon lengő lobogó több feladatkört betöltve szolgálta a kitűzött célt, a revízió gondolatának ébrentartását. Az egyetem mellett felállított objektum a mellette naponta elhaladó egyetemistákat, a jövő értelmiségét emlékeztette állandó jelleggel a trianoni békeparancs igazságtalan voltára. Az alsó és középfokú tanulóifjúságnak minden tanévkezdéskor az emlékműnél szerveztek seregszemlét, mellyel őket figyelmeztették jövőbeni kötelességükre, Nagy-Magyarország területi integritásának helyreállítására. A különböző, évenként ismétlődő emlékünnepségekkel – ha maga az ünnepi műsor máshol is zajlott le – a szélesebb társadalom részére szolgált mementóként az ország területének megcsonkított voltára, az elszakított részeken élő magyarok sokaságára. Végül egy-egy egyesület, hivatalos szerv megemlékezéseinek helyszínként is szolgált, amelyeken a revíziós gondolatokkal telített beszédek, szónoklatok hangzottak el. A két bécsi döntés után változott az országzászló feladata. Az alatta összegyűltek revíziós sikerek feletti örömét fejezte ki az időlegesen árboccsúcsig felhúzott ünnepi, illetve hétköznapi nemzeti lobogó. Általában egy hétig hirdette a sikert, majd visszaeresztették félárbocra, emlékeztetve a társadalmat arra, hogy még nem lehet teljes az öröm.

A háború kedvezőtlen alakulása és a további területvisszaszerzés elmaradása következtében funkciója csökkenni kezdett, majd megszűnt. A háborút követő politikai átalakulás nyomán pedig az 1940-es évek vége felé az új hatalom lebontásra ítélte.

Előzmények

1933 júniusában a Pécsi Levente Egyesületek elnöki értekezlete foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne az ifjúságban a hazafias érzést, a revízió gondolatát még jobban elmélyíteni. Ezt az összefogó, a nemzeti érzés „oltárának” tekinthető szimbólumot az országzászlóban találta meg a testület. Felállítása érdekében a pécsi levente egyesületek elnökei 1933. június 14-én közös megkereséssel fordultak Pécs város polgármesteréhez. Levelükben az országzászló elhelyezését a Széchenyi-téren, a templom előtt már álló örökmécsessel való összekapcsolását tartották megfelelőnek, mert „megkapó kifejezője lenne a hősök emlékezetének és a jövendő, az ezeréves határok visszaszerzésére irányuló hazafias önfeláldozó hősi életek nevelésére.” A leventeifjúság nevében az anyagi hozzájárulás gyűjtésében való részvételt és az erkölcsi támogatás biztosítását ajánlották fel. A zászló átadásának időpontját egy szeptemberi vasárnapra javasolták kitűzni, amikor is az összes iskola tanulóinak bevonásával országos figyelmet felkeltő ünnepség keretében adnák át az országzászlót „itt a megcsonkított Baranyában, a trianoni határon.” Indokaik közt szerepelt az is, hogy „az ország tekintélyesebb városai már az országzászlót majd mind felállították, s így Pécs városának, mint a Dunántúl legrégibb kultúrcentrumának és ősi metropolisának is halaszthatatlan kötelességévé vált az országzászló tervének megvalósítása.”[2]

A polgármester szakvéleményezésre kiadta a beadványt az építési szakbizottságának. Az 1933. augusztus 18-án tartott szakbizottsági ülés véleménye szerint a Széchenyi-tér északi részén található lépcsősor korlátfalán nyerhetne elhelyezést, de ehhez ki kell kérni a teret tervező műépítészek véleményét.[3] A tér tervezői – 1933. szeptember 29-én megfogalmazott véleményükben – nem a lépcsősort tartották megfelelőnek, hanem a templom előtti részt. A megvalósítást – megfelelő fedezet hiányában – a következő évre javasolták elhalasztani. Ebben a véleményezésben merült fel először az egyetemi kollégium, a Maurinum előtti téren történő elhelyezés, aminek rendezésére 1934-ben kerülne sor.[4]

A következő, 1934. év tájékozódással telt el. A polgármester 1934. november 9-én megkérte székesfehérvári kollegáját, hogy az ottani országzászló felállításáról 1934. november 2-án hozott közgyűlési határozatot küldje meg részére.[5] E mellett a budapesti székhelyű Ereklyés Országzászló Nagybizottságának iránymutató állásfoglalása is megérkezett 1934-ben. Utóbbi első pontja leszögezi, hogy – a hősi emlékművektől eltérően – a felállításhoz nem szükséges az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács hozzájárulása.[6] Több pontban jelezte az emlékmű formai-tartalmi követelményeit is: a zászló félárbocon tartandó, az emlékművön lehetőleg el kell helyezni a nagy magyar címert, az „Így volt, így lesz” revíziós jelmondatot és Nagy-Magyarország rajzát. Előírás volt az is, hogy az árboc végét az esküre emelt kéz zárja le. Az emlékművet úgy kellett kialakítani, hogy legyen rajta megemelt hely a megtartandó megemlékezések szónokai számára. A talapzaton még szerepelhetett a kettős kereszt a hármas halommal, továbbá valamennyi elszakított vármegye címere. A bizottság irányadása hangsúlyozta: az országzászló felállítása nem „befejezett cselekmény, hanem egy további elmélyülő nemzeti munka megindulásának forrása és erőt adó intézménye. A tulajdonképpeni munka az Országzászló felállításával veszi kezdetét.” Szükségesnek tartották továbbá a legalább hetenkénti őrségállást, hogy így még jobban felkeltsék a figyelmet a Trianon elleni tiltakozásra.[7]

1935. január 21-én kelt Pécs város mérnöki hivatala vezetőjének véleménye a székesfehérvári közgyűlési határozatról. E szerint az Országzászlónak nincs városépítési szempontból jelentősége, ezért nem is szorgalmazta eddig ezt a hivatal. A Széchenyi-téren történő felállítását nem tartotta célszerűnek, mivel a tér már amúgy is zsúfolt, valamint itt a terv jobb kivitelezést igényelne, s így többe kerülne. Az egyetem előtti teret hozta javaslatba, ahol egyszerűbb kivitelezés is megfelelne. Kalkulációja szerint kb. 2000 pengőbe kerülne. Felhívta a polgármester figyelmét, hogy nem rendelkeznek információval arról, a város társadalma hozna-e anyagi áldozatot egy díszesebb emlékmű létrehozásáért, vagy pedig „csupán a közhangulatnak engedve a társadalmi egyesületek anyagi erejének felhasználásával egyszerűbb kivitelbe kívánja azt kivitelezni [sic!].”[8]

A Dunántúl 1935. január 24-én adta tudtul a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Körének tervét a Pécsett felállítandó országzászlóról, hosszan indokolva ennek már régen esedékes voltát: „Nem azért, hogy új címen adakozásra bírják a közönséget, nem azért, hogy egy ünnepség megrendezésére találjanak alkalmat, hanem azért, hogy itt egy puskalövésre a határtól országzászló figyelmeztessen minden magyart azokra a kötelességekre, amelyek pártokon és politikákon felül állva a nemzet jövője érdekében sokszoros súllyal hárulnak a mai kor fiaira. A közönségre vár a feladat, hogy ennek jelentőségét felismerje és minden erejével támogassa. Az országzászló ebben a vihartépte országban a nemzeti lét szimbóluma.”[9] Ugyancsak a Dunántúl írta 1935. január 26-i számában az első oldalon azt az optimista híradást, hogy az országzászló már tavasszal felállításra kerül a polgármester javaslata alapján az egyetem előtti téren. Ezt a hírt később korrigálta az újság azzal, hogy a felállításra június 4-én, a trianoni döntés gyásznapján kerül sor. Önkritikusan bevallva, hogy a tavasszal történő felállításról szóló információ „kissé korainak bizonyult.”[10] A másik helyi lap, a Pécsi Napló is megelégedéssel közölte az olvasókkal, hogy az országzászlónak hosszú ideje húzódó ügyét a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre vette kézbe.[11]

A megvalósulás

1934. december 9-én a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre „Állítsuk fel az Országzászlót” címmel határozatot fogadott el, amelyben vállalták, hogy közadakozásból felállítják Pécsett az országzászlót.

„A nemzeti öntudat fejlesztése a nemzetnek nemcsak múltja, hanem jelene, sőt jövője szempontjából is elsőrendű érdeke, mert csak a magasabb nemzeti öntudattal rendelkező magyar társadalom képes a történelmi végzetszerűség által rendelt nemzeti eszményi célokért küzdeni és a nemzeti élet folytatását zavaró körülményeket sikerrel kivédeni, elhárítani. A nemzeti öntudat fejlesztésére és ezáltal a nemzeti közhangulat külső kifejezésére Mohács óta soha nagyobb szükségünk nem volt, soha nagyobb nemzeti feladatok nem nehezedtek a magyar nemzeti társadalom vállaira, mint történelmünk mai trianoni napjaiban. A megalázott, megcsonkított, kifosztott, Csonka-Magyarországra nézve kölönösen fontos az, hogy a nemzeti érzés el ne halványuljon, mert ha ez megtörténik, úgy hiába bizakodunk a jobb magyar jövőben, a MAGYAR IGAZSÁG diadalában.

Az érzéseknek csakis úgy van jelentőségük, ha azokat külsőleg is megvalljuk, csakis így ápolhatók és fejleszthetők azok. A hazaszeretet és a nemzethűség szent érzelmei is csak akkor tekinthetők meglevőknek, igazaknak, csak akkor gyümölcsöztethetők és csak akkor gyakorolhatnak buzdító hatást másokra, ha azok külsőleg is megnyilvánulnak és ezáltal a nemzeti érzelmek külső tolmácsolói lehetnek. A nemzeti öntudat fejlesztésére és a nemzeti közhangulat társadalmi kifejezésére legalkalmasabb az integritás gondolatát fenntartó és hirdető ORSZÁGZÁSZLÓ, mert az országzászló a magyar nemzeti törekvések sikerében való bizakodás szent szimbóluma, szimbóluma az ezer éves dicső magyar múltnak, a Kárpátok övezte szent istváni integer boldog Nagymagyarország, mely ennek a rendíthetetlen hitnek eljövendő nemzeti ünnepét jelzi trianoni nemzetünk történelmi életének minden pillanatában. Az ORSZÁGZÁSZLÓ figyelmeztet, hogy a trianoni nehéz keresztet már sokáig hordozni nem bírjuk, a magyar Golgota tövises és szenvedésteli útján a végtelenségig nem járhatjuk reménytelenség nélkül, hogy a velünk elkövetett barbár jogtalanság és igazságtalanság már tovább fenn nem tartható, mert a reánk zúdított rettenetes világháborúban tanúsított magyar vitézség, hősiesség jutalma nem lehet egy csonkaságban szenvedő, meggyötört, lealázott ország, melyben koldus és elégedetlen az a nép, amely vérrel szerezte ennek az országnak minden kicsiny szent rögét, amelyhez hűséggel ragaszkodunk és arról soha, semmiféle körülmények között lemondani nem fogunk. Az ORSZÁGZÁSZLÓ nemzeti létünk fundamentuma, törekvéseink, céljaink irányítója. Figyelmeztet arra, hogy soha el nem vesző emlékezésben legyőzzük a feledést! Az ORSZÁGZÁSZLÓ az a történelmi erőforrás, amelyben a magyar történelem tradíciói és az új nemzeti törekvések gyökerei élnek.

JAVASLATUNK: A MAGYAR NEMZETI SZÖVETSÉG Pécs-Baranyai Köre alapszabályszerű hivatásának tartja a pécsi ORSZÁGZÁSZLÓ által bensőbbé, erősebbé tenni azokat a magyar lelkeket egybetartó nemzeti szállakat, amelyek a MAGYAR IGAZSÁG-ba vetett hitünk elismert külső tolmácsolói egyedüli, méltó kifejezői. Lengjen az ORSZÁGZÁSZLÓ itt a trianoni határszélen, ennek a 3 éves szerb elnyomás ideje alatt is törhetetlen nemzeti hüségégének ragyogó példáját adó városunknak egyik közterületén, lengesse azt a magyar szabadság szellője és hívja, gyűjtse maga alá egy táborba trianoni történelmünk nemzedékeit, hogy majdan, ha üt az óra és eljön a magyar feltámadás törénelmi napja, e zászló alatt tehessen újabb nemzeti fogadalmat annak a szent eszmének, hogy CSONKA-MAGYARORSZÁG nem ország, egész Magyarország mennyország! Ezt hirdetni, ezért küzdeni és élni szent kötelességünk, állítsuk fel tehát esküre emelt kéz jelképével városunk erre legalkalmasabb helyén az ORSZÁGZÁSZLÓT, annak kivitelére és a szükséges fedezetéről való gondoskodásra körünk vezetősége hatalmaztassék fel arra, hogy a felmerült szükséghez mérten önmagát meghívás útján kiegészíthesse. Utasíttassék a KÖR vezetősége, hogy a felavatást a KÖR 10 éves fennállása alkalmával TRIANON 15 éves évfordulóján, azaz 1935. június hó 4-én, illetve ahhoz legközelebb eső ünnep, vagy vasánapi napon országos ünnepség keretei között eszközölje és e célból PéCS SZAB. KlR. VÁROS hazafias közönségét megértő támogatásra és alkalmas hely kijelölésére kérje fel.

Határozza el, hogy a pécsi ORSZÁGZÁSZLÓ alapja javára pénztári erejéhez képest 1000 P, azaz Egyezer pengőt örömmel megszavaz. Ezen munkával KÖRÜNK egyetemes nemzeti érdeket kiván szolgálni, és örök emléket állítani akkor, amikor ORSZÁGZÁSZLÓ felállítására vállalkozik, mert nemzeti hivatásból kifolyólag lelkében mélyen érzi, hogy PÉCS SZAB. KIR. VÁROS hazafias közönsége a 3 éves szerb megszállás alatt elszenvedett kínok, gyötrelmek és bajok közepette alaposan rászolgált arra az elismerésre, hogy nemzeti törekvéseinek törhetetlen hirdetésre alkalmas emlékben részesüljön.

Ezen emlékmű hiánya úgy érezzük, hogy az egyetemes nemzeti öntudat kárára van és városunk hazafias társadalmának nemzeti tekintélyét sérti. Hisszük, hogy a mélyen t. Kögyűlés egyhangúlag teszi magáéva az Elnökségnek ezt a nemes gondolatot szolgáló indítványát, melynek következményeként reméljük, hogy az ORSZÁGZÁSZLÓ rövidesen városunk legszebb helyén foglya hirdetni a MAGYAR IGAZSÁG el nem nyomható és egyre közelgő beteljesülését, és akkor érzi majd át a pécsi társadalom igazán, mit jelent ez a lobogó, mert a hit az a nagy eszme, amely ehhez a lobogóhoz és rajta keresztül a nagy magyar múlt hagyományaihoz vezet.

Dr. Székely György a Pécs-Baranyai Kör főtitkára.”[12]

A határozatot 1935. február 19-én küldték el Pécs város polgármesterének, kérve a város első emberét, hogy javaslatukat terjessze a soron következő közgyűlés elé. Ezt követően 1935. április 6-án újból megkeresték azzal a kérésükkel, hogy a városi közgyűlés az Országzászló felállításának helyéül az egyetem kollégiuma előtti teret engedje át a Kör részére.[13] Ezt a polgármester pártoló javaslat formájában az 1935. május 25-i városi közgyűlés elé terjesztette. A közgyűlés a javaslatot elfogadta, azzal a kiegészítéssel, hogy az emlékmű pontos helyét a téren a város építési szakbizottsága jelöli ki, a munkálatok szakszerű ellenőrzése pedig a város műszaki hivatalának lesz a feladata. A közgyűlés ugyanakkor az előterjesztésben kért 2000 pengő hozzájárulást – a város anyagi helyzetére való tekintettel – csak 1000 pengőben határozta meg. Az emlékmű helyét az egyetem Szent Mór Kollégiuma előtti téren jelölte ki.[14] Az elhelyezést illető döntés helyesléséhez Pécs országgyűlési képviselőjének, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszternek megerősítő véleményét közölte a Pécsi Napló. A miniszter megelégedésének adott hangot az Országzászlónak a Szent Mór Kollégium előtti elhelyezésével kapcsolatban, mert ott az esztétikai szempontokat jobban látja érvényesülni. 25 pengővel hozzá is járult a pénzalaphoz.[15]

Ezt követően már nem volt akadálya, hogy a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre megvalósíthassa nagyszabású elképzelését. Három fronton láttak hozzá a gyakorlati lebonyolításhoz. Megkezdték a szervezést a legfontosabb eszköz, az anyagi fedezet társadalmi előteremtésére, illetve tervpályázatot írt ki az emlékmű elkészítésére. Harmadik feladatként lépéseket tettek, hogy „az ezeréves Magyarország vérrel és verejtékkel szentelt földjéből, az összes csonkamagyarországi községekből, törvényhatóságokból, valamint az összes megszállott területi vármegyékből, történelmi helyekről, a régebbi és 48-as csataterekről, a világháború magyar vérrel áztatott csatatereiről és az idegen földben nyugvó magyar katonák temetőiből összegyűjtött földbe állíttassa fel a pécsi országzászlót.”[16]

Az anyagi fedezet előteremtésének egyik régi, jól bevált formája volt az év elején szokásos báli szezon felhasználása. Nem egyszerűen a báli belépők felülfizetéséről volt szó, hanem az úgynevezett „Láthatatlan Bál”-ba hívták a lakosságot. Ezt a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre először 1929 elején kezdeményezte. A kiküldött meghívókban arra kérte a címzetteket, hogy legalább egy kis töredékét a bálra szánt összegnek a „békerevizió szent céljára” áldozza, a meghívóhoz mellékelt csekken.[17] Ehhez a módszerhez folyamodtak 1935 elején is. A szétküldött meghívókban a felállítandó országzászló eszmei célját írták le, a revíziós gondolat kifejtését írták le, buzdítva a mellékelt csekken történő akár filléres befizetésekre.[18] Ezt követően az újságok valahányszor a farsangi báli menetrendet közölték, az időpontok felsorolása előtt ott volt mindig a vastag nagy betűkkel szedett emlékeztető a Láthatatlan Bálra. A Kör hatezer meghívót küldött szét, de áprilisban arról panaszkodik a helyi sajtó, hogy mindössze kétezren váltották meg a „belépőjegyeiket”, s így csak alig négyezer pengő folyt be a szükséges hatezer, később nyolcezer helyett.[19] Ez annak ellenére alakult így, hogy a két helyi lap folyamatosan kezdte közölni az adakozók neveit a befizetett összeggel,[20] tehát társadalmilag is megbecsülést kaptak azok, akik pénzadományaikkal támogatták a mozgalmat. Azonban A tehetősebb réteg vonakodása miatt azonban nagyon keservesen gyűlt össze a pénz. A helyi sajtó ugyancsak nem fukarkodott azokkal a mondatokkal, amelyeknek a vagyonosok lelkiismeretére kellett volna hatni: „Az országzászlót mindenütt közadakozásból állítják fel, ezért az valóságos próbaköve az önzetlen és áldozatos hazafiságnak. Ilyen szempontból nem válik Pécs dicsőségére az a tény, hogy ma még mindig nincsen együtt az az összeg, amelyet a pécsi országzászló felállítása igényel.”[21] A Pécsi Napló még 1935 őszén is kénytelen ilyen keményen fogalmazni: „Több ízben megemlékeztünk már arról a sajnálatos közönyről, amely a pécsi társadalom egy részét az országzászló felállításával kapcsolatban jellemzi. Köteteket lehetne írni a kis adakozók áldozatkészségéről, ugyanakkor, amikor süket nemtörődésekkel kísérik mások a nemzeti társadalom erőfeszítéseit mindannyiunk jövőjének biztosításáért... Itt, mondjuk meg nyíltan, ordító közönyről van szó., amely nem a kis exisztenciákban gyökeredzik, hanem a társadalom magasabban álló rétegeiben, akiktől meg kellene kérdezni, hogy miként várják a nekik gazdaságilag is rosszat jelentő Trianon ellen a küzdelmet azoktól, akiknek a helyzetváltoztatás nem sokat jelentene.”[22]

1937-ben megjelent egy, az adakozók névsorát tartalmazó kiadvány.[23] Az egyenkénti regisztráció szerint 1495 befizetés történt, 8279,71 pengő értékben. Ezek egyének és jogi személyek voltak. Külön, együttes regisztráció alatt közlik az ismeretlenek által adományozott 39,99 pengőt. Így összesen 8319,70 pengő folyt be. A legkisebb befizetett összeg 0,5 pengő volt, ezt Pécsről 46 személy, Baranya más településeiről 26 személy fizette be. A befizetők többsége egy és két pengőt áldozott erre a célra. (581, illetve 382 befizetés.) Öt pengős befizetés 164 esetben történt. A legnagyobb adományt a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre fizette be, 2435,67 pengőt. Ezer pengőt adott Pécs városa, 100-100 pengőt a Pécsi Bőrgyár és a Pécsi Leventék Egyesülete. Pécsett 167 jogi személy áldozott 4959,40 pengőt, de, ha levonjuk a már előbb említett adományozások összegét, akkor marad 1323,73 pengő. (Az újságok tehetősebb rétegeket ostorozó hangvétele tehát jogos volt.) Baranya megye 311 településéből 96 helyről jött 251 adomány. Itt 27 esetben nem egyének adták az összegeket, kiemelkedik ezek közül a 176,80 pengőt adományozó Pécsváradi Járás Főszolgabírói Hivatala. Más megyékből 9 településéről jött Pécsre adomány, 14 esetben. Ezek mind egyéni adakozók voltak, összesen 82 pengő értékben. Egy határon túli településről, az erdélyi Szilágysomlyóról 2 pengőt küldtek.

A Pécs-Baranyai Kör által kiírt tervpályázat a Kör által felhívottak részére 1935. március végén jelent meg. Feltételei között szerepelt, hogy az országzászló „úgy állítandó be, hogy annak fő nézete a Rákóczi út felöl legyen látható, vagyis hátteréül a Szt. Mór Collégium épülete szolgáljon.” Az emlékműnek feltétlenül nemes anyagból kell készülnie. A költség nem haladhatta meg a 6000 pengőt, s ebben már benne volt a tervezői tiszteletdíj is. Pályadíjként az első helyezettnek 150 pengő, a második helyezettnek 100 pengő járt. A pályázat beadási határideje 1935. április 23. délelőtt 11 óra volt.[24] A pályázatra a meghívott Gosztonyi Gyula, Hoffmann László, Tarai Lajos, ifj. Nendtvich Andor, és versenyen kívül Nagy Szeder Vilmos küldték be elképzeléseiket. A bírálóbizottság Koszíts Ákos dr. elnöklete alatt Gebauer Ernő, Kalenda Lóránd, Sikorszky-Zsolnay Miklós és Török Lajos tagokból állt. Az első díjat Gosztonyi Gyula kapta, második lett ifj. Nendtvich Andor. A pályaműveket május 6-tól egy hétig a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-baranyai Körének Mária utca 13.

sz. alatti hivatalos helyiségében délután 5 és 7 óra között közszemlére bocsátották.[25]

A győztes pályaművet a korabeli sajtó így mutatta be az olvasóknak: „Maga a mű három és méter magas téglaalakú oszlopból áll, amelynek első részén a 9 méter magas zászlórudat helyezik el. Az oszlop jobb- és baloldalára az elszakított, vagy nagyobb részében megcsonkított 32 vármegye címere kerül. Ezt a munkát a világhíres Zsolnay-gyár készíti pirogránitból. A téglaalakú oszlop hátsó részén az alábbi feliratot helyezték el: Szabad Pécs, Baranya magyarja, ne feledd, Rab földben, rab magyar sír égő könnyeket, Lobogjon e zászló az egész Hazáért, Eget, földet rázó szent igazságért. (Szathmáry).A hangulatos vers után ez a felirat került: Emeltette Pécs szab. kir. város és Baranya vármegye hazafias közönségének áldozatos támogatásával, fennállásának tizedik évében a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre. A tégla alakú oszlop előtt kb. egy méter távolságra emelvény (szószék) kerül. Ennek homlokfalába bronzplakettet helyeznek el. A bronzplakett Nagymagyarország kontúrjaiban a hármas halmot ábrázolja a kettős kereszttel, a keresztből kisugárzó dicsfénnyel... Az egész impozáns lesz lépcsőzetes kiképzéssel, az emelvény két oldalán megfelelő távolságra a díszőrség részére szolgáló kis alapzattal.”[26]

Az emlékmű kivitelezési munkálatait a város társadalmi összefogással végezte. Az összes föld- és kőművesmunkákat még a tervpályázat meghirdetése előtt Nagy Szeder Vilmos vállalta.[27] A tényleges munkálatok elindításakor pedig a bronz- és vasmunkákat a fémipari szakiskola, a kőfaragó munkálatok elvégzését Vogl Károly végezte. A kőművesmunkákhoz társult az Őszi és Kecskés cég. A készítők csak az anyagárak ellentételezését kérték.[28] Mivel ekkor már természetesen képtelenség volt a június 4-i avatásról beszélni, új határidőt tűzött ki a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre. Ezt október 6-ában, az aradi vértanuk ünnepének napjában jelölte meg.[29] Az országzászló alapépítménye már júliusban elkészült, fehér kövekből állították össze, mely nagyméretű mása volt a trianoni keresztnek. Ezt pázsit keret fogta közre. A zászlórudat tartó vasszerkezet a díszes veretű rúddal együtt ekkor még csak készülőben van a fa- és fémipari iskolában.[30]

Az országzászló emlékmű leglényegesebb eleme, maga a zászló (lobogó) az országos gyakorlatnak megfelelően, kétféle kivitelben készült. Egy a hétköznapi, állandó használatra, hisz a félárbocra eresztett lobogónak éjjel nappal az igazságtalan trianoni döntésre kellett emlékeztetni az arra járókat. Ezt időt állóbb, olcsóbb kivitelben készítették. A címer festés útján került rá. Egy másik lobogó igényesebb kivitelben készült. Ezt csak az Országos Ereklyés Országzászló Nagybizottság döntésére lehetett felhúzni, s általában jelesebb ünnepeken történt meg. A hétköznapi országzászló elkészítését a pécsi leventék magukra vállalták, „példát mutatva a társadalom minden rétegének a tettekben is megnyilvánuló hazaszeretetre.”[31]

Az ünnepi lobogó elkészítését Német Mária pécsi iparművésznő vállalta ingyen. A róla szóló riport – e munkafázis ritka forrásaként – szemléletesen érzékelteti nemcsak a munka jellegét, hanem azt a hangulatot is, melyet e körül teremtett a korabeli közhangulat, illetve az azt részben kifejező, részben generáló sajtó.

„Egy véletlen folytán ma megtudtuk, hogy a zászló elkészítésével Németh Máriát bízták meg. Felkerestük az iparművésznőt, Mária-utcai lakásán, hogy érdeklődjünk, mennyire haladt munkájával. Éppen dolog közben találtuk. A zászlót hímezte, mely gazdag színpompájával így kézben és félig készen is szemet gyönyörködtető látvány. A zászló nehéz selyem. Három méter hosszú, 132 centiméter széles. Egyetlen dísze a magyar nemzet nagycímere, a két angyallal és a szent korona képével. Érdeklődésünkre Németh Mária elmondta, hogy nagyon ambicionálta az országzászló elkészítését. Ez a munka nem keresetet jelent számára. A háború alatt mint önkéntes ápolónő, a hazát szolgálta, mert úgy érezte, neki, a nőnek is ki kell vennie részét a nemzet hősi küzdelméből. Most szűkebb hazájának kívánt szolgálatot tenni az országzászló elkészítésével. A munka szakmájába tartozik és különös szeretettel, gonddal végzi. Ilyen fajta iparművészeti munkákban különben is gyakorlott. Ő készítette a Szeráfi Kórus, a komlói bányászok, az Egyetemi Lövészegylet, a budai városi Credo Egyesület, a Fiume utcai iskola szívgárda zászlóját. Beszélgetés közben elnéztük fürge újainak gyors munkáját. Szemünk láttára színesedtek a címer mezőnyei. Elsőrendű anyagon, drága, szintálló selyemmel öltögeti a címer képét. Nagyobb részt géppel. A mestervonásokat azután kézzel pótolja. Németh Mária még elmondta, hogy a címer rajza Gebauer Ernő festőművésztől származik. Négy hete dolgozik, jóformán megszakítás nélkül, de még három hétre van szüksége, hogy munkáját befejezze. Az iparművésznő munkája már most is plasztikusan emelkedik ki a piros-fehér-zöld selyem nehéz anyagából. A koronába aplikálandó műkövek még inkább ki fogják domborítani a címert, melyet Németh Mária avatott, művészi tudása, disztingvált ízlése és bámulatos gyakorlata csodálatos türelemmel, odaadó, meleg szeretettel varázsol a magyar színeket pompázó drága selymekre.”

Elragadtatott mondattal záródott a riport: „Szép lesz az országzászló, nagyon szép. Méltó ahhoz, amit szimbolizálni hivatott.”[32]

Mind a Dunántúl, mind a Pécsi Napló szeptember első felében ugyanazon a napon arról tudósít, hogy elkészült a pécsi Országzászló, amely minden bizonnyal nemcsak az emlékműhöz lesz méltó, hanem a városnak is díszére válik.[33]

1934. szeptember 13-án felhívás jelent meg a helyi újságokban, amelyben kérték a társadalmi és hivatalos intézményeket, hogy október 6-ára mellőzzenek minden olyan külön ünnepséget, megmozdulást, „amely az erők szétforgácsolására vezetne.”[34] 1935. szeptember első felében megtartották az avatási főpróbát, és megérkezett az emlékmű talapzatába elhelyezendő ereklyeföld is. Az ereklyeföldet tartalmazó urnát az Ereklyés Országzászló Nagybizottságának igazoló okmánya hitelesítette.[35]

Az avatás

Amikor már véglegesen eldőlt, hogy október 6-án ténylegesen sort lehet keríteni a Pécsi Országzászló felavatására, a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre szeptember 11-én megkereste a város polgármesterét, tájékoztatva őt az avatás tényéről és időpontjáról. Meghívói tervezetében az ünnepség nagy hazafias jelenőségére való tekintettel, a társadalom egységes összefogásának „külső kidomborítása céljából” kérte, hogy mellőzzék ezen a napon minden más ünnepség megtartását. A polgármester – helyeselve a meghívóban foglalt elveket – közölte a Körrel, hogy már utasította a város idegenforgalmi hivatalát, járjon el a MÁV illetékeseinél egy Budapestről Pécsre indítandó filléres vonat ügyében.[36]

A helyi sajtókban 1935. szeptember második felétől mind sűrűbben kaptak tájékoztatást az olvasók az október 6-i ünnepségről. Az újságok hangsúlyozták a nap fontosságát, a két ünnepség közti összefüggést, felsorolva az országos hírnevű vendégek, küldöttségek névsorát, akik hívatva voltak a Pécsi Országzászló felavatásának jelentőségét emelni. Majd szeptember végén, október elején közölték a zászlóavatás részletes programját. A közlések aláhúzták a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Körének nehéz, áldozatkész munkáját, amit a Pécsi Országzászló megvalósítása érdekében kifejtett. A Kör 10 éves fennállása méltó jubileumának ítélték az eseményt.[37]

Az avatás előtti napon arról számolt be mindkét helyi lap, hogy elkészült a Pécsi Országzászló művészi kivitelű alapító díszoklevele, amely Miklósi Gyula munkája. Ezt majd az avatási ünnepségen az ereklyefölddel együtt a talapzatba fogják elhelyezni. Közölték az oklevél szövegét is.[38]

„A Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai köre nevében, az 1934. évi december 9-én Pécs szab. kir. város dísztermében megtartott közgyűlésében lelkes egyhangúsággal, de mély trianoni fájdalommal elfogadott határozat alapján ezennel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy szerencsétlen hazánk megcsonkításának XV. és Körünknek a magyar igazság győzelme érdekében folytatott hazafias munkássága X. évében, 1935. október hó 6-án, az aradi 13 vértanú halála évfordulójának napján, Pécs-Baranya hazafias közönségének áldozatos támogatásával, Trianon elleni, társadalmi egységben megnyilatkozó tiltakozásnak méltó kifejezésére avattuk fel ezt az ereklyés országzászló emlékművet, amely Nagy-Magyarország és világháborús hőseink vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjét tartalmazza. Emeltük minden nemzedék okulására, hogy úgy fogjon össze a végveszélyben minden magyar, ahogy tette ezt az országzászló felállítása érdekében. Legyen összefogó erőforrás a jövő megpróbáltatásaihoz, amelyekből jobb kor virradjon a hazáját szerető minden igaz magyarra. Az emlékmű létesítésére vonatkozó határozati javaslatot és az áldozatos adakozók mint ezen hazafias munka részeseinek névsorát az elnökség hiteles pecsétje és aláírása alatt adjuk át az utókornak. Pécs, 1935. Trianon XV. esztendejének október hó 6. napján. dr. Koszits Ákos ügyv. Alelnök, Visnya Ernő elnök.”

A Pécsi Naplónak az ünnepség előtti napon megjelenő számában közölték a társadalmi szervezetek felhívásait tagjaik részére, melyekben a másnapi ünnepségen való – szinte kötelező jellegű – megjelenésre szólították fel őket. A Frontharcos Szövetség pécsi főcsoportja hangsúlyozta, hogy az „Országzászló és a frontharcosok egymástól el sem választhatók.”[39] Az avatás napján mind a két helyi újság vezércikket szentelt az eseménynek. Alapgondolatuk az volt, hogy „Vagyunk, leszünk: ezt érezzük a félárbocra eresztett magyar trikolór alatt akkor is, amikor szomorú életünkre súlyának egész borzalmasságával nehezedik a trianoni gyalázat.”[40] A Pécsi Napló egyúttal meg is köszönte a Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Körének azt az áldozatos munkáját, amit a zászló létrehozása érdekében végzett.[41] A Dunántúl-nak volt egy gyerekeknek szóló, hetente megjelenő Kis Dunántúl című melléklete. A szerkesztő nem mulasztotta el a Pécsi Országzászló avatását is felhasználni a revíziós gondolatok közvetítésére az ifjú nemzedék felé. „Imához az országzászló előtt” címmel egy imát közölt, azzal a felhívással, hogy legyen ott mindenki és imádkozzon.[42] A Pécsi Napló a vezércikkén kívül még külön cikkben is üdvözte az ünnepségen megjelent előkelőségeket, s kitért a nemzeti színeket hordozó zászló jelentőségére, emlékeztetve az olvasókat, hogy a fejlett kultúrájú nyugati társadalmakban milyen megkülönböztetett tisztelettel viseltetnek a zászlaik iránt. Ugyanilyen tisztelet megadására figyelmeztette olvasóit is, s közölte a Magyar Nemzeti Szövetség kérését, hogy a lakosság tűzze ki a nemzeti és a gyászlobogókat házaikra.[43]

Az Országzászló vasárnapi nagyszabású felavatási ünnepségéről így tudósított a kortárs újságíró a keddi újságban:

„A megcsonkított magyar föld déli határvárosában, a három évig ellenséges megszállás alatt sínylődő Pécsett országzászlót avattak vasárnap délelőtt. Az ősi város hazafias lakossága azelőtt 19 évvel saját testével védelmezte meg a nemzeti színű zászlót. Ez a zászló vigasztalás, biztatás volt a nehéz időkben. A magyar elszántság és mindennel szembe szállni kész akarat meg is tartotta ezt a várost magyarnak. Az országzászló tehát itt Pécsett nemcsak szimbólum. Ősi hűségből, szívek véréből fakadó elevenné vált összefogás, sziklánál keményebb akarat, hogy amit az országzászló jelent, azért minden pillanatban kész a legdrágábbat: az életét is feláldozni.

Az országzászló minden magyar rendíthetetlen hitét, napsugaras reménykedését, színes tündérálmainak paradicsomkertjét: Nagymagyarországot jelenti. A szélhimbálta országzászló suhogása a fenyő borította Kárpátok, a kincses Erdély, arany kalászt ringató Bácska és Bánát magyarajainak hazavágyó zokogását juttatta eszünkbe. A talapzatba rögzített vármegyei címerek azt az igazságtalanságot harsogják felénk, amely ezeréves történelmi jogainkat Trianonban érte, ahol igazságtalanul olyan országot csonkítottak meg, amelynél egységesebb nem volt soha a nap alatt. Az országzászló nemzeti létünk, történelmi múltunk és jobb jövendőnk kifejezője, ezért kell tisztelettel, kalaplevéve megállni előtte. Október 6-án zenés ébresztőre kelt a város lakossága. Délelőtt a szentmiséken könyörgést mondtak a hazáért. Az országzászló felavatása pontosan délelőtt 11-kor kezdődött. Ekkora már sűrű embererdő szorongott a Maurinum előtti, most már remélhetőleg Országzászló-téren. Megjelentek az állami, városi és vármegyei hivatalok tisztviselő kara teljes számban. Ott volt a város valamennyi egyesülete, testülete. Kivonultak a frontharcosok, leventék, cserkészek, a leánygimnázium kivételével valamennyi középiskola, a postások, vasutasok és tűzoltók. Közel tízezer főnyi tömeg szorongott a téren. A fenntartott hely első soraiban foglaltak helyett Budapestről Perényi Zsigmond báró koronaőr, a Magyar Nemzeti Szövetség országos elnöke, Kelemen Kornél dr. kormányfőtanácsos, az OTT elnöke és Urmánczy Nándor, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság elnöke. Az országzászló maga is festői képet nyújtott. Elől díszruhás hajdúk a város és a vármegye megtépett ősi zászlaját tartották, két oldalt formaruhás frontharcosok álltak díszőrséget. Pontosan 11-kor kürtszó riadt. Háromszori vigyázz és egész hívó jel harsant fel és némította el a hatalmas tömeg zsongását. Utána felharsant a magyar hit égre törő dala: a Hiszekegy. Várhalmy Oszkár kerületi karnagy vezényletével 500 dalos énekelte lélekemelően az örökszép imádságot. A megnyitó beszédet Kelemen Kornél dr., az OTT elnöke, országgyűlési képviselő tartotta:

– Nem tudom úgymond szándékos-e, vagy véletlen, hogy az ereklyés országzászló mai avató ünnepélye összeesik az aradi 13 vértanú hősi halálának évfordulójával. De mert összeesik, az ember önkéntelenül is keresi a kettő között az összefüggést. A világháború rettenetes vérveszteségei és szörnyű csapásai után azt hinné az ember, hogy elhomályosul és feledésbe megy a magyarság ezer éves küzdelmének minden más megpróbáltatása. Pedig nem így van. A 13 aradi hős vértanúsága ma is eleven erővel markol a szívünkbe. Miért van ez így Magyar Testvéreim? 1849. október 6-a óta emberélet pusztult el ezer és százezer, a fojtogató gyász átjárta szívünket Isten tudja hányszor, de ez a gyász mint az élettel együtt járó érzés, idők multával enyhül, feloldódik és eloszlik. Ha tehát csak a puszta gyász adna tartalmat és jelentőséget ennek az évfordulónak, emberöltők multával ez az évforduló is feledésbe menne. Az október 6-ika azonban nemcsak az emberi életnek, kimúlásának, nemcsak emberi fájdalmak gyászos évfordulója és egyben emlékeztetője a nemzetet ért égbekiáltó igazságtalanságnak is. Akik ezen a napon a magyar szabadság hőseit kivégezték, nyílván azt hitték, hogy az aradi bitófákon keresztül a magyar szabadság gondolatát és eszméjét is meg lehet ölni, és el lehet temetni. Tévedtek. Íme e gyászos nap évfordulóján meg nem szűnő erővel hirdetjük, hogy ellenségeink vértanúkat adhattak nekünk, de a szabadság és függetlenség eszméit ki nem ölhetik belőlünk. A szabadság gondolata él, él akkor is, ha szabadok vagyunk, de talán még inkább él akkor, ha ezt a szabadságot elrabolják tőlünk. És itt kapcsolódik össze az október 6-iki évforduló az országzászló jelentőségével.

– Ez az országzászló, amelyet ma felavatunk, mindannyiunk lelkiismeretének szól. Mindennapi figyelmeztetőnk arra, hogy amíg mi csonka Magyarország fiai éljük a mi kétes értékű szabadságunkat, onnan túlról, alig pár kilométer távolságról tőlünk a rab magyarok sóhaja és jajkiáltása száll felénk. Ezeket a magyar testvéreinket rabbá tehették, de belőlünk nem tudták kiölni a szabadság gondolatát. Mennél több üldöztetésben van részük, mennél több magyar iskolát csuknak be és mennél több magyar testvérünk szenved börtönt a magyarságáért a felszabadulásra való törekvés, a magyar szabadság utáni vágyódás annál erősebb, s a szabadságnak örök életű eszméje annál jobban él a lelkünkben A megszállott területi magyarság csodálatosképpen sokkal jobban bízik és reménykedik mibennünk, mint mi sajátmagunkban. Ha ezerszer is csalódtak, újból várnak és reménykednek.

– Ez a zászló, amelyet ma itt felavatunk, erősítse a magunk hitét, győzze le a közöny sorvasztó hatását, szolgáljon ez a zászló biztatóul azoknak, akiknek csüggedő a hite és bátortalan a lelke. A vértanuk emlékünnepén szálljunk magunkba és gondoljunk arra, hogy az aradi tizenhárom nemcsak ennek a csonka országnak a szabadságáért áldozta életét, hanem a magyar nemzet egészéért. Ne tévesszük szem elől, hogy a magyar szabadságnak csak az ad biztosítékot, ha a magyar Szent Korona fénye a maga áldást és szabadságot osztó sugaraival nemcsak ezt a csonka országot, hanem az egész ezeréves magyar hazát beragyogja.

A költői szárnyalású beszéd után Urmánczy Nándor tartott megrázó erejű avató beszédet.

– Sziklaszilárd hazaszeretetre van ma szükség mondotta többek között és cselekvő magyarokra, mert ez a kettő tarthatja csak össze Szent István birodalmát. Nincs addig megnyugvás, míg régi határainkat vissza nem szerezzük. És erős az akaratunk, hogy leszámoljunk minden ellenségeinkkel. Becsületesebb, hűségesebb, vitézebb nemzet nincs a magyarnál. A magyar minden csepp vérét odaadta idegen célokért és magának csak a fájdalmat tartotta meg. A régi határokat békés úton visszaszerezni nem lehet, bárki is mondja az ellenkezőjét. Ezt a gondolatot bele kell vinni a köztudatba. Csak a mi erőnk tud mindent visszaszerezni. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az utódállamokban kisebbség alkotja a többséget. Bízzunk a magyar karban és vitézségben. Az Ősi szent földet még ennek az ország mentő generációnak kell visszaszereznie. Itt áll e zászló. Ha elmentek előtte, emeljetek mindig kalapot, mert ez a zászló minden magyar akaratát: Nagymagyarországot jelképezi. Te szép országzászló, töltsd be a szerepedet. Emeld fel minden magyar öklét, izgass minket szent elhatározásokra, tedd erőssé a leszámolást és teljesítsd be vágyainkat: a szebb magyar jövőt.

A lángra gyújtó beszéd során helyezték el a talapzatba az ereklyeföldet, az emlékmű létesítésére vonatkozó határozatot és az adakozók névsorát. Ezután az 500 dalos Ammer: Nem, nem sohá-ját énekelte megrázó erővel, majd a városi zenekar által előadott Szózat hangjai mellett felrepült a gyönyörű országzászló az árbocra. Tízezer szempár simogatta meghatódott boldogsággal. Ezután Visnya Ernő kincstári főtanácsos, a Nemzeti Szövetség pécs-baranyai körének elnöke hálás köszönetet mondott az országos nevű előkelőségeknek a megjelenésért és az országzászlót megőrzés végett átadta a város közönségének. Nendtvich Andor dr. polgármester a megszállás egyik lélekemelő mozzanatának emlékét elevenítette fel. Amikor 1919. január 7-én a szerbek meggyalázták a városháza ormára kitűzött magyar zászlót. Ha a város lakossága akkor nem zárja szívébe a nemzeti zászlót, akkor most nem állhatna itt az országzászló. Büszke örömmel tesz hitvallást, hogy minden időkre megőrzi az ünnepélyesen átvett országzászlót. Majd Szathmáry István dr., a Petőfi Társaság tagja szavalta el erre az alkalomra írt ihletet[t] versét. Az impozánsan sikerült avatóünnepélyt a Himnusz és díszfelvonulás fejezte be. Az országzászló előtt délután 6-ig álltak díszőrséget a frontharcosok. Ekkor a zászlót ünnepélyes keretek között bevonták és annak helyébe a leventék által adományozott zászló került.”

A tudósító még egyszer figyelmeztette olvasóit, hogy amikor elhaladnak az országzászló előtt, mindig emeljék meg a kalapjukat.[44] Ettől a pillanattól kezdve a közvélemény a térséget „Országzászló-tér”-nek kezdte nevezni. Pár nappal későbbi hírből megtudjuk, hogy a Dunántúl október 6-i száma is belekerült az emlékmű talapzatába.[45] Október 20-án a helyi sajtóban megjelent közleményben mondtak köszönetet azoknak, akik az avatás körüli rendezés fáradtságos munkájából részüket kivéve emelték az ünnepség sikerét. Ismételten felhívták a figyelmet a zászló megbecsülésére: „a hazafias társadalomnak oda kell hatni, hogy a tisztelet külső bizonyítékának szükségét mindenki megértse, kalapját az országzászló előtt megemelje.”[46]

Ezt követően a tér a város nyilvános társadalmi életében meghatározó szerepet töltött be egészen az 1940 évek elejéig.

 

Jegyzetek


[1] Az országzászló fogalmát újabban – sok esetben, nemcsak a magánszemélyek, hanem a média is – összekeverték a települések részére 2000-ben adományozott millenniumi zászlókkal. Három lényeges különbség van: 1. A millenniumi zászló az ország államiságának ezer éves évfordulójára emlékeztet, az országzászló az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés igaztalan voltára emlékeztetett, annak felülbírálását motiválta. 2. A millenniumi zászlót a kormányzat adta, az országzászló létrejötte társadalmi úton ment végbe, beleértve a pénzügyi fedezetét is. 3. A millenniumi zászló rúdhoz rögzített jelkép volt, fehér színű, az országzászló lobogó – zsínóron mozgatható jelkép – volt, még ha zászlónak is mondta a korabeli elnevezés.

[2] Baranya Megyei Levéltár (BML) Pécs város polgármesteri hivatala. (Mivel az eredeti források innen valók, a továbbiakban ezt külön nem jelöljük, illetve, ahol más irat együttesből ered a forrás, azt külön jelezzük) 19916/1933. (F-V- 51682/1944)

[3] 29990/1933. (F-V-51682/1944)

[4] 29990/1933. ( F-V-51682/1944)

[5] 39688/1934. (F-V-51682/1944)

[6] Baranyavármegye alispánja. (19126/1939) Siklósi járás főszolgabirája. 887/1940. Ezt az álláspontjukat a belügyminiszter 1939. október 17-én kelt 103.498/1938. B.M. számú körrendelete módosítja. E szerint már az országzászlók terveit is az említett tanáccsal kell jóváhagyatni.

[7] E-151-1/1940.

[8] 2667/1935. (F-V-51682/1944)

[9] Dunántúl, 1935. január 24. 1.

[10] Dunántúl, 1935. február 2. 6.

[11] Pécsi Napló, 1935. február 2. 6.

[12] 6793/1935. (F-V-51682/1944)

[13] 11268/1935. (F-V-51682/1944)

[14] 11268/1935. (F-V-51682/1944)

[15] Pécsi Napló, 1935. április 7. 3.

[16] Dunántúl, 1935. július 28. 3.

[17] Dunántúl, 1929. január 12. 5.

[18] Pécsi Napló, 1935. január 20. 3.

[19] Dunántúl, 1935. április 12. 4.

[20] Dunántúl, 1935. február 10. 8., Pécsi Napló, 1935. február 10. 2. (Sajnos nem közölték az adakozók foglalkozását, így nem lehet vizsgálni társadalmi összetételüket.)

[21] Dunántúl, 1935. április 10. 4.

[22] Pécsi Napló, 1935. szeptember 05. 3.

[23] „Hogy jött létre a Pécsi Országzászló”. Pécs, 1937. A Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre. (A kiadvány ABC rendbe közli az adakozók neveit és lakhelyüket, valamint azt az összeget, amit befizettek. Azonban az adományozók foglalkozását nem közli, s így nem lehet a társadalmi összetételüket elemezni.)

[24] F-V-51682/1944., Pécsi Napló, 1935. április 2. 4.

[25] Dunántúl, 1935. május 5. 5.

[26] Dunántúl, 1935. június 22. 4.

[27] Dunántúl, 1935. március 3. 4.

[28] Dunántúl, 1935. június 22. 4.

[29] Dunántúl, 1935. június 22. 4.

[30] Pécsi Napló, 1935. július 12. 5.

[31] Pécsi Napló, 1935. május 5. 4.

[32] Pécsi Napló, 1935. június 26. 3.

[33] Dunántúl, 1935. szeptember 8. 7., Pécsi Napló, 1935. szeptember 8. 5.

[34] Dunántúl, 1935. szeptember 13. 2., Pécsi Napló, 1935. szeptember 13. 3.

[35] Pécsi Napló, 1935. szeptember 19. 4.

[36] 29167/1935. (F-V-51682/1944)

[37] Pécsi Napló, 1935. szeptember 29. 4., Dunántúl, 1935. október 2. 5.

[38] Dunántúl, 1935. október 5. 4., Pécsi Napló, 1935. október 5. 3-4.

[39] Pécsi Napló, 1935. október 5. 5.

[40] Dunántúl, 1935. október 6. 1.

[41] Pécsi Napló, 1935. október 6. 1.

[42] Dunántúl, 1935. október 6. 5.

[43] Pécsi Napló, 1935. október 6. 4. o.

[44] Dunántúl, 1935. október 8. 5.

[45] Dunántúl, 1935. október 12. 4.

[46] Dunántúl, 1935. október 20. 4.