Cikkek

Csibi Norbert: A Pécsi Püspöki Jogakadémia és hallgatói a dualizmus korában

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 20.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-3-2

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Vonyó József

173–212. p.

 

Csibi Norbert

 

 

A Pécsi Püspöki Jogakadémia és hallgatói a dualizmus korában

 

Die Bischöfliche Rechtsakademie zu Pécs und deren Studenten, 1867-1914

The Episcopal Academy of Jurisprudence and its students between 1867 and 1914

 

 

 

A jogakadémiák a vizsgált korszakban az egyetemeken kívüli jogászképzés színteréül szolgáltak. Ez az intézménytípus mindig is vitatott helyet foglalt el az oktatási rendszerben, és leginkább a gimnáziumok és az egyetem közötti átmeneti fokozatot képviselte. A 19. század első felében 12 jogakadémia működéséről tudunk Magyarországon, melyek fenntartói között egyaránt megtaláljuk az államot és a különböző felekezetek egyházait.[1] (1. térkép)


1. térkép. A jogakadémiák megyei eloszlása a 19. század első felében Magyarországon a fenntartó jellege szerint

1. térkép. A jogakadémiák megyei eloszlása a 19. század első felében Magyarországon a fenntartó jellege szerint


A neoabszolutizmus időszakát 14 jogakadémia „élte túl”, ezek az alapítás éve szerinti sorrendben a következők voltak (1. táblázat, 2. térkép):[2]


1. táblázat. Jogakadémiák Magyarországon az alapítás éve szerint (1733-1836)

Kolozsvár

1733

Sárospatak

1793

Eger

1740

Debrecen

1801

Nagyszeben

1756

Eperjes

1815

Győr

1776

Kecskemét

1831

Kassa

1777

Pécs

1831

Pozsony

1784

Pápa

1832

Nagyvárad

1788

Máramarosaziget

1836

*A nagyenyedi rendszeres jogi oktatás megindulásáról nem tudunk pontos adatokat.


2. térkép. Jogakadémiák megyei eloszlása a 19. század második felében a fenntartó jellege szerint

2. térkép. Jogakadémiák megyei eloszlása a 19. század második felében a fenntartó jellege szerint


A meglévő jogakadémiák látogatottsága a dualizmus első éveiben általában enyhe növekedést mutat (1. ábra) [3], de mindenképpen utalni kell arra, hogy intézményenként eltérő tendenciák érvényesülhettek. Fontos kiemelni továbbá az egyes intézmények közötti jelentős színvonalbeli eltéréseket, amit jól példáz, hogy Győrben mindössze 1 évig, Eperjesen és Nagy-Enyeden pedig 2-2 évig tanítottak jogot, míg a kolozsvári és a nagyszebeni jogakadémiákon már 1867-től négy évfolyamon oktattak. Jellemzőek az oktatói létszámok is. Nagyszebenben 11 tanár oktatott, míg a győri akadémián 3, a nagy-enyedin pedig kettő.[4] Ennek a nívóbeli különbségnek is köszönhető, hogy a jogakadémiai képzés a korszak egészében éles szakmai viták tárgyát képezte. Fenntartásuk mellett szólt az állam folyamatosan növekvő szakemberigénye, amit ezen intézmények hallgatói létszámának emelkedése is jelzett.


1. ábra. A jogakadémiák hallgatói létszámai Magyarországon 1866/67 – 1870/71 a fenntartó jellege szerinti csoportosításban

1. ábra. A jogakadémiák hallgatói létszámai Magyarországon 1866/67 – 1870/71 a fenntartó jellege szerinti csoportosításban


A kiegyezés után az oktatáspolitikában is az egységes szabályozási keretek kialakítása volt a cél. A jogakadémiákat alapvetően az állam- és jogtudományok oktatására szánták, viszont volt néhány jelentős jogosítványbeli hiányosságuk, miknek következtében hosz- szútávon nem tudtak kellőképpen versenyképesek maradni a jogi oktatás piacán: „nem rendelkeztek a promotio és a habilitatio jogával, tudori szigorlatot nem fogadhattak el, egyetemi magántanári fokozatot nem adományozhattak.”[5]

A jogakadémiák helyzetét és lehetőségeit döntően befolyásolta az 1874-es reform, mely lényegét tekintve ugyan előremutató volt, de a jogakadémiák sorsának megpecsételését jelentette. Egyrészt nehezen teljesíthető követelmények támasztásával (többek között nyolc tanszék felállítását és 15 stúdium főkollégiumként való oktatását, minimum 8 oktató alkalmazását, mindezekhez szükséges technikai feltételek biztosítását írta elő).[6] Ezeket a feltételeket a szerény anyagi forrásokkal rendelkező protestáns jogakadémiák nem, a jobb lehetőségekkel rendelkező katolikus joglíceumok is csak nehezen tudták biztosítani. Másrészt versenyképességüket rontotta a bírói és ügyvédi állások betöltésével kapcsolatos vizsga- és gyakorlati követelmények emelése, melyeket csak az egyetemek tudtak teljesíteni.[7] Mindezt tetézte, hogy az elvi lehetőség ellenére gyakorlati akadályokba ütközött a jogakadémiákról az egyetemre történő átiratkozás is.[8]

Mindezek miatt továbbra is napirenden volt a jogakadémiai képzés reformjának kérdése (1883, 1885).[9] A meglévő jogakadémiákat a kormányzat most már arra próbálta rávenni, hogy szüntessék be működésüket, de legalábbis egyesüljenek valamelyik másik hasonló intézménnyel, mivel ilyen nagyszámú jogakadémiára nem mutatkozik igény.[10] Éppen a pécsi joglíceum kapcsán merült fel egy ilyen megoldás lehetősége, melyre a helyi püspök reakciója az volt, hogy támogatásában részesítene ugyan egy olyan tervet, melyben a pécsi joglíceum alapja valamely királyi jogakadémia alapjával egye- síttetne, de természetesen csak abban az esetben, ha a létesítendő (egyesített) intézmény továbbra is Pécsett működne.[11]

A folyamat összességében kedvezően hatott a pécsi intézményre. 1885-ben beszüntette működését a Pápai Református Jogakadémia. A kormányzat 1888. június 13-án pedig – takarékossági okokra hivatkozva – a Győri Kir. Jogakadémia megszüntetését mondta ki.[12] E két jogakadémia bezárása Pécs szerepét felértékelte, ugyanis a Dunántúlon két „versenytárs” kiesésével is számolhatott. A 20. század első éveire (1908) a helyzet – a képzési helyek számát tekintve – tovább egyszerűsödött, ugyanis a soproni jogakadémia ekkora szintén bezárta kapuit. (3. térkép)[13]


3. térkép. Jogakadémiák megyei eloszlása Magyarországon a 20. század elején (1908) a fenntartó jellege szerint

3. térkép. Jogakadémiák megyei eloszlása Magyarországon a 20. század elején (1908) a fenntartó jellege szerint

A „régi – új” Pécsi Püspöki Jogakadémia

A Szepesy Ignác pécsi püspök által alapított, de 1849-ben megszűntetett jogakadémia újraindításáért az ötvenes-hatvanas évek során folyamatos erőfeszítéseket tett a város és a püspökség is. Az újraindítás feltétele az volt, hogy az Entwurf rendelkezéseinek megfelelően a hazai jogakadémiákra egységesen érvényes szabályok szerint kell működtetni az intézményt, és az ezekhez szükséges anyagi feltételeket elő kell teremteni. Ez végül sikerült, és az engedélyt a király 1865. augusztus 2-án meg is adta, így október 15-én megtarthatták az ünnepélyes megnyitót.[14]

Az 1874-es reform következtében – a jogakadémiáknak az egyetemekhez való közelítése jegyében – szinte teljes jogú állam- és jogtudományi karrá vált a Pécsi Püspöki Jogakadémia is, természetesen a fent említett hiányosságokkal. A képzés négy éves lett, melyet most már nyolc, kötelezően felállítandó tanszékkel kellett ellátni, valamint kötelezővé tette a szabályozás a félévenkénti két ingyenes publicum (ingyenes kollégium) meghirdetését is.

Az intézmény ilyen mérvű átszervezése és a tanári illetmények növekedése[15] azzal a következménnyel járt, hogy a fenntartásra létrehozott pénzügyi alap hamarosan elégtelennek bizonyult. A problémát 1899-ben, Hetyey Sámuel püspöksége idején sikerült rendezni. Ekkor a fenntartás céljára csoportosították át a pécsi székesegyház fölös jövedelmét, miként azt már jóval korábban Klimó György püspök is tervezte. „Így került a pécsi jogakadémia abba a helyzetbe, hogy a világháborút közvetlenül megelőző évtizedben a fennállott hét hazai felekezeti jogakadémia közül egyedül a pécsi jogakadémia nem volt kénytelen államsegélyt igénybe venni.”[16]

A tanári állások betöltése sem ment könnyen.[17] A tanári karban nagy volt a fluktuáció. Sokan csak átmenetileg dolgoztak a pécsi akadémián, mielőtt valamelyik egyetemre, vagy másik jogakadémiára távoztak volna. Az első években – 1865 és 1874 között – még viszonylag kevés a változás.[18] Az 1874 és 1923 között időszak azonban már jóval mozgalmasabb volt. Tanszékenként átlagosan 5-en váltották egymást a katedrán, de a „jogbölcselet és büntetőjog” tanszéken 7-en is dolgoztak ez idő alatt, úgy, hogy ezt az állást 1914/15 és 1922/23 között nem is töltötték be.[19] A gyakori változásokat általában a rossz anyagi körülmények okozták, aki csak tehette állami jogakadémiához távozott. Lemondás alapján vált meg a líceumtól 6 fő, nyugdíjazás és elhalálozás folytán 8 fő, állami akadémiához távozott 3 fő, a budapesti egyetem tanára lett 3, a kolozsvárié pedig 4 fő. A pozsonyi egyetemre ment 2 fő, majd az akadémia megszűnésekor a pécsi egyetem vett át 6 főt.[20]

A felekezeti fenntartású akadémiákkal kapcsolatban gyakran felmerült a vád, hogy az oktatókkal szemben támasztott követelmények közül a szakmai alkalmasságot megelőzi az egyházzal szembeni lojalitás.[21] Ha volt is igazságtartalma a fenti vádaknak, a kar tanárai között szép számban akadtak olyanok, akik elismert szaktekintélynek számítottak a századforduló jogászsága körében.[22]

Az intézmény Pécs életében betöltött fontos szerepét bizonyítja az is, hogy a tanárok közül sokan tevékenyen részt vettek a város politikai- és közéletében, többek között a törvényhatósági bizottság, az egyházi érdekeltségű gazdasági vállalkozások – pl. a Dunántúli Nyomda Rt. és a Pécsegyházmegyei Takarékpénztár – igazgatótanácsainak tagjaiként.[23]

A Jogakadémia hallgatói a dualizmus korában

A dolgozat következő fejezetében a Pécsi Püspöki Jogakadémia hallgatóiról próbálunk áttekintő képet adni a hallgatók rekrutációs jellemzőinek segítségével. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a jogászképzésben fontos szerepet játszó intézményt választók milyen felekezeti, regionális, nemzetiségi és társadalmi beágyazottsággal rendelkeztek. E munkához elsősorban a Baranya Megyei Levéltárban található, az akadémiára vonatkozó személyi nyilvántartásokban szereplő beiratkozási anyakönyveket használtuk. Az anyakönyvek az 1865/ 66-os évtől állnak rendelkezésre, melyek közül a világháborúig (1913) terjedő anyagot tekintettem át.[24] Használtuk továbbá a levéltári anyagban szereplő, az 1866 és 1910 közötti időszakra vonatkozó statisztikai kimutatásokat is.[25] Ezek mellett felhasználtuk a jogakadémia megmaradt évkönyveiben[26] közölt adatokat, és ahol lehetett, igyekeztünk összehasonlító példákat hozni az azonos típusú intézményekből. Ezt nehezítette, hogy a hasonló intézményekre vonatkozó vizsgálatok többnyire még az adatgyűjtés fázisában vannak.

A módszer

Az összeállított adatbázis összesen 1631 személy adatait tartalmazza. Az eredeti adatrögzítés alkalmával – a beiratkozáskor – minden egyes esetben (elvileg) felvételre kerültek az alábbi információk (változók): családnév, utónév, nemzetiség, beiratkozás éve, vallás, születési hely és idő, születési hely megyéje, apa/gyám neve, apa illetve gyám státusa/foglalkozása, apa/ gyám címe, az érettségi ideje és városa, a tandíjfizetés ténye, illetve az, hogy kinél van szálláson a diák.

A diákság csoportos jellemzőinek leírását az egyes változók statisztikai összefüggéseit vizsgálva fogjuk elvégezni. Először a vizsgált jellemzők egyszerű mennyiségi bemutatása következik úgy, hogy a meglévő sokaságot három évcsoportra (nemzedékcsoportra) bontjuk, az időbeli változások követhetősége céljából.[27]

Szólni kell azonban mindenekelőtt az itt alkalmazott módszerekkel kapható eredmények társadalomtörténeti és ismeretelméleti jelentésének határairól. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a jelzések csak megközelíteni képesek a tényleges történelmi valóság gazdagságát és sokrétűségét.[28] Ugyanis bizonyos változók elemzéséhez szükséges kódolási eljárás szükségképpen jelenti egyben a valóság bizonyos mértékű leegyszerűsítését, sematizálását is. Ezek a kódok meghatározott konstrukció eredményei, melyek bizonyos mértékig torzíthatják az eredményeket. Az egyes csoportok összevonása, vagy éppen további bontása (finomítása) módosíthat a kapott összképen. Vannak olyan, nem „zárt-kategóriarendszerű minőségi jellemzők”,[29] mint például a társadalmi réteghelyzet vagy a regionális eredet, melyeket már az eredeti források felvételekor egyszerűsítve rögzítettek, és további információ hiányában nehéz elvégezni a besorolásukat. Például, ha valakinek az édesapja „magán- zó”-ként van feltüntetve az anyakönyvben, akkor ezzel nem feltétlenül mondtuk meg, hogy milyen társadalmi és vagyoni réteghez tartozó személyről van szó. Ugyanez igaz lehet az állami szféra foglalkozásaival kapcsolatban is. Sokszor találkozunk például a „MÁV- alkalmazott” megjelöléssel. De sajnos ez sem árulja el nekünk, hogy pályamunkásról, irodai alkalmazottról, vagy esetleg felsőbb vezetőről van-e szó az adott esetben. Mindezeket figyelembe véve hangsúlyozzuk az alábbi számítások megközelítő jellegét.

A beiratkozottak mennyiségi adatai

A beiratkozások számát figyelembe véve a következő megállapításokat tehetjük. Az egyes nemzedékcsoportokban az első évfolyamra történő beiratkozások átlagos száma a következőképpen alakult a Pécsi Püspöki Jogakadémián:

– 1867/68 – 1881/82: 36 fő (szélső értékek: 11 és 77 fő)

– 1882/83 – 1900/1901: 30 fő (szélső értékek: 11 és 50 fő)

– 1901/1902 – 1912/1913: 44 fő (szélső értékek: 25 és 57 fő)

Az egész időszak alatt összesen 1631 fő iratkozott be az akadémiára (2. ábra).


2. ábra. Hallgatói létszám a Pécsi Püspöki Jogakadémián (fő) 1865–1913[30]

2. ábra. Hallgatói létszám a Pécsi Püspöki Jogakadémián (fő) 1865–1913


Az akadémia összes hallgatóinak számaránya a következő volt a vizsgált időszakban: a századfordulóig a hallgatók átlagos évi létszáma 80 fő, utána a világháborúig 125 fő. Az 1880-as évek elején történt visszaesés oka feltehetőleg egy országos botrány: az akadémia egy eminens tanulója inzultálta egyik professzorát. A második visszaesés a világháború kitörésekor mutatkozik. Az 1918/19-es tanévben a hallgatók száma kirívóan magas, amit az idézett elő, hogy a kormány engedélyezte azon fiatalok leszerelését, akik beiratkoztak valamelyik főiskolára.[31]

A pécsi intézmény hallgatóira vonatkozó adatok a következő diagrammokon feltűntetett módon viszonyultak a győri és a pápai jogakadémia adataihoz. Látható, hogy a pécsi tanulmányokat átlagosan többen választották, mint a pápait, viszont a győri akadémia látogatottsága szinte az egész időszak alatt a pécsié fölött maradt (3. és 4. ábra).


3.ábra. Elsőévesek száma a pécsi, győri és pápai jogakadémián 1861 és 1913 között (fő)[32]

3.ábra. Elsőévesek száma a pécsi, győri és pápai jogakadémián 1861 és 1913 között (fő)[32]


4. ábra. Az összes hallgató létszáma a pécsi, győri és pápai jogakadémián 1861 és 1913 között (fő)[33]

4. ábra. Az összes hallgató létszáma a pécsi, győri és pápai jogakadémián 1861 és 1913 között (fő)[33]


Általánosságban megállapítható, hogy az 1890-es évek elejétől országosan emelkedett a felsőoktatásban tanulók száma. 1891/92 és 1913/14 között a létszám több mint kétszeresére nőtt (8203-ról 17 777-re).[34] Igaz volt ez a tendencia a jogakadémiák esetében is. Az alábbi táblázatban ennek alakulását követhetjük nyomon, kiegészítve a két egyetem hallgatói létszámaival (2. táblázat).


2. táblázat. A hallgatólétszám alakulása 1891/92 és 1913/14 között Magyarországon a fenti intézményekben (fő)[35]

Tanév

Budapesti Tud. Egyetem

Kolozsvári  Tud. Egyetem

Jogakadémiák[36]

Összes jogász

tanuló

Összes felsőfokon

tanuló

1891/92

3464

621

815

2956

8203

1892/93

3602

627

879

3241

8426

1893/94

3772

644

928

3597

8731

1894/95

4006

629

1011

3853

9129

1895/96

4407

702

1119

4358

9877

1896/97

4741

795

1263

4891

10470

1897/98

5048

884

1342

5286

11184

1898/99

5382

1150

1409

5862

11958

1899/1900

5546

1210

1569

6189

12793

1900/01

5661

1403

1652

6426

13243

1901/02

5940

1598

1647

6586

13790

1902/03

6277

1755

1701

6823

14427

1903/04

6586

1925

1862

7201

15347

1904/05

6551

2290

1739

7233

15589

1905/06

6731

2386

1677

7259

15744

1906/07

6835

2410

1687

7162

15907

1907/08

6974

2404

1644

7052

15814

1908/09

7048

2319

1586

6874

15517

1909/10

7479

2307

1527

7005

16046

1910/11

7547

2359

1508

6866

16259

1911/12

7667

2404

1505

6713

16677

1912/13

7808

2343

1493

6338

17091

1913/14

8185

2302

1625

6465

17777


Jól látható, hogy a pesti egyetemet jóval többen választották, mint a kolozsvárit, és hogy a
jogakadémiák együttes hallgatói bázisa ez utóbbitól is elmaradt az 1903-as évet követően. Láthatjuk továbbá, hogy a jogászképzés valamilyen formáját választók létszáma is jelentősen növekedett a vizsgált időszakban (2956-ról 6465 főre). A pécsi akadémián ennek a változásnak a hatása az 1895/96-os tanévet követően válik érzékelhetővé. Az 1895/96 és 1912/13 közötti években az első évfolyamra beiratkozók átlagos létszáma 44 főre emelkedik. Ebben valószínűleg szerepe van annak is (mint fentebb láttuk), hogy erre az időszakra – a győri és a pápai akadémiák megszűnésével – kedvezőbb pozíciókkal rendelkezett Pécs a hallgatókért folyó „versenyben”.

Életkor szerinti megoszlás

Arról, hogy a pécsi akadémiát milyen korosztályú hallgatók látogatták, akkor szerezhetünk közelebbi adatokat, ha megvizsgáljuk a beiratkozási évszám és a születési évek különbségét. Az egyes nemzedékcsoportokban a következő eredményeket kapjuk. (3. táblázat)


3. táblázat. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak életkor szerinti megoszlása az egyes nemzedékcsoportokban[37]

 

1867/68-1881/82

1882/83-1900/1

1901/02-1912/13

Átlag életkor

21

20

20

Legidősebb hallgató

45

43

46

Leggyakoribb életkor (módusz)

19

18

18


Az egyes hallgatók pont-diagrammon való ábrázolása is hasonló eredményekre vezet (5. ábra). A néhány kiugró esetet leszámítva megállapítható, hogy a jogakadémiára általában a 18-21 éves korosztály iratkozott be, legtöbben közvetlenül az érettségi letétele után. Mindig akadt azonban olyan hallgató, aki később kezdte tanulmányait, és 30-40 éves kora között végezte el ezt az iskolát.[38]


5. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak életkor szerinti megoszlása 1867-1913[39]

5. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak életkor szerinti megoszlása 1867-1913

Vallás szerinti megoszlás

Pécs városa a vizsgált időszakban hagyományosan katolikus többségű településnek számított. Bár a katolikusok aránya kis mértékben csökkent a korszak vége felé a protestánsok és az izraeliták javára, részesedésük továbbra is meghatározó maradt. (4. táblázat)

A megye egészét tekintve is hasonló képet kapunk. A római katolikusok abszolút többségben voltak, számuk 1870 és 1890 között 72,29%-ról 74,60%-ra emelkedett. Ugyanebben az időszakban növekedett az izraeliták és az evangélikusok részaránya, ellenben a görögkeletiek és a görög katolikusok száma fogyatkozott. A legnagyobb csökkenést a reformátusoknál tapasztalhatjuk, 20 év alatt 2, 51%-al lettek kevesebben. (5. táblázat)

Felmerülhet a kérdés, hogy egy katolikus többségű megyében illetve városban, egy katolikus egyházi fenntartású jogakadémia milyen vallású-felekezetű hallgatókat vonz leginkább, illetve jelen vannak-e a katolikuson kívül más vallásúak is. Különösen olyan szituációban, amikor az egyes felekezetek rendelkeztek saját fenntartású akadémiákkal az ország más részein. Azaz, a tanulók (szüleik) iskolaválasztási stratégiájában a vallási szempont felülírja-e a földrajzit?


4. táblázat. A polgári lakosság vallási összetétele Pécsen 1869-1910[40]

Vallás

1869 (%)

1890 (%)

1910 (%)

Római katolikus

90,66

86,23

84,41

Görög katolikus

0,02

0,17

0,20

Református

0,72

1,81

4,36

Evangélikus

1,42

2,37

2,35

Unitárius

0,00

0,02

0,06

Görögkeleti

0,37

0,21

0,47

Izraelita

6,80

9,17

8,08

Egyéb

0,00

0,00

0,07


5. táblázat. A lakosság vallási összetétele Baranya megyében 1869-1890[41]

Vallás

1869 (%)

1890 (%)

Római katolikus

72,29

74,60

Görög katolikus

0,08

0,07

Görögkeleti

4,74

4,15

Evangélikus

4,02

4,26

Református

16,53

14,02

Izraelita

2,28

2,72


Ha megnézzük a pécsi jogakadémia hallgatóinak a dualizmus egész időszakára vonatkozó vallási összetételét, azt tapasztalhatjuk, hogy a katolikusok meghatározó többsége mindvégig megfigyelhető, de míg az első szakaszban 84,35%-os az arányuk, addig a harmadik nemzedékcsoporton belül már csak 71,95%-os aránnyal képviseltetik magukat. A reformátusok száma erőteljes fogyást (4,42%-ról 0,38%-ra),[42] míg az evangélikusoké jelentős gyarapodást (0,92%-ról 7,06%-ra) mutat. Az utóbbiakhoz hasonlóan az izraelita népesség is jelentős, növekvő számban van jelen az akadémián, számuk a korszak alatt több mint megháromszorozódik. A görög katolikusok aránya alacsony, viszont náluk valamivel jelentősebb mértékben vannak jelen a görögkeletiek. Az utóbbiak száma a második nemzedékcsoportban átmenetileg visszaesett, de 1901 után ismét 2,29%-os részesedéssel vannak jelen.


6. táblázat. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási megoszlása (%) 1867–1913[43]

 

1867-1881

1882-1900

1901-1913

1867-1913

Ismeretlen

2,95

1,77

0,38

1,66

Római Katolikus

84,35

78,55

71,95

78,4

Református

4,42

1,42

0,38

2,09

Evangélikus

0,92

7,62

7,06

5,21

Protestáns (valamelyik)

0,00

0,89

0,57

0,49

Izraelita

4,97

7,98

16,79

9,75

Görög katolikus

0,37

0,35

0,57

0,43

Görög keleti

2,21

1,42

2,29

1,96

Untárius

0,00

0,00

0,00

0,00

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00


Mindezek alapján elmondható, hogy a zsidók a városban és a megyében való arányukhoz képest felülreprezentálva vannak jelen, és feltűnő az evangélikusok hasonlóan magas felülreprezentáltsága is. Mindez azt mutatja, hogy az akadémia vonzáskörzete mindenképpen túlterjedt a város és a megye határain. Ennek adataira az alábbiakban még visszatérünk. A táblázat adatait szemléletesebben érzékeltetik az alábbi diagrammok (6-10. ábrák).


6. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási megoszlása (%) 1867-1913[44]

6. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási megoszlása (%) 1867-1913


7. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1867-1913[45]

7. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1867-1913


8. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1867-1881[46]

8. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1867-1881


9. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1882-1900[47]

9. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1882-1900


10. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1901-1913[48]

10. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak vallási összetétele (%) 1901-1913

Nemzetiség szerinti megoszlás

A vallási után nézzük meg az akadémia hallgatóinak nemzetiség szerinti összetételét. A városi lakosság nemzetiség (anyanyelv) szerinti jellemzőit Katus László foglalta össze az alábbiak szerint (7. táblázat). Az adatok nem állnak rendelkezésre egyformán a korszak egészére vonatkozóan, mivel a korábban különálló településekként kezelt helyiségek mára a város részei lettek (mint például Rácváros, Patacs, Vasas), minek következtében a rájuk vonatkozó számok a mai Pécs területére vonatkoztathatók.[49]


7. táblázat. Pécs város lakosságának anyanyelv szerinti megoszlása 1880 – 1910[50]

 

1880 (%)

1890 (%)

1900 (%)

1910 (%)

Magyar

70,83

71,97

75,35

82,21

Német

21,01

20,89

19,34

14,22

Szlovák

2,07

0,89

0,48

0,30

Román

0,01

0,00

0.09

0,05

Ruszin

0,01

0,00

0,01

0,01

Délszláv[51]

1,09

1,85

1,71

1,41

Egyéb

4,99

4,40

3,01

1,80

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00


Tegyük e táblázat mellé az általunk készített adatsort a pécsi jogakadémia hallgatóinak nemzetiség szerinti megoszlásáról (8. táblázat, 11-15. ábra). Mint ezekből kitűnik a hallgatók 95,33%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát a beiratkozáskor. Ez a pécsi adatokat tekintve is nagyon magasnak tűnik, még akkor is, ha tekintettel vagyunk a magyarság – asszimiláció következtében – folyamatosan emelkedő arányára.[52] Ezzel párhuzamosan viszont a németek számát nagyon alacsonynak találjuk. Ennek egyik oka lehet, hogy az állami szférába készülők, és ott érvényesülni próbálók – a Bánffy- kormány politikájával összhangban – inkább magyarnak vallották magukat. Ezt látszik alátámasztani, hogy a századforduló után viszont újra többen „vállalják” nemzetiségüket. A szerb és horvát nemzetiségek esetében figyelhető meg a második nemzedékcsoportban egy nagyobb mértékű visszaesés (2,77%-ról 1,07%-ra), majd újra egy nagyobb mértékű emelkedés (2,87%-ra). Lehet, hogy ez is egyfajta, a szakmai karrier szempontjai által motivált érvényesülési stratégia része? Véleményem szerint, ennyi adat alapján a kérdésre még nem adható megnyugtató válasz.


8. táblázat. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1867-1913[53]

 

1867-1881

1882-1900

1901-1913

1867-1913

Ismeretlen

2,59

1,6

0,19

1,6

Magyar

94,09

96,45

95,22

95,33

Szerb, horvát

2,77

1,07

2,87

2,21

Német

0,00

0,00

1,15

0,18

Egyéb[54]

0,55

0,89

0,57

0,68

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

 

 

 

 

 


11. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1867-1913[55]

11. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1867-1913


12. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1867-1913[56]

12. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1867-1913


13. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1867-1881[57]

13. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1867-1881


14. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1882-1900[58]

14. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1882-1900


15. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1901-1913[59]

15. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak nemzetiségi megoszlása (%) 1901-1913


A nemzetiségi adatok – összevetve a fent bemutatott vallási megoszlással – kissé egyoldalúnak tűnnek. Valószínű, hogy a szakmai karrier szempontjából többen jónak látták nemzetiségüknek a magyart feltűntetni, mint a család valódi hátterét bevallani.

Karády Viktor javaslata,[60] hogy a családnevek jellegének meghatározása alapján próbáljunk reálisabb képet kapni a hallgatók nemzetiségi hátteréről. Ez a megoldás – nyilvánvaló hibalehetőségei ellenére – annyiban lehet megfelelő, hogy rámutathat az egyes személyek családjának eredeti származására. Arra azonban nem alkalmas, hogy a névhez tartozó személy identitását és a vizsgálat időpontjában vallott nemzetiségi hovatartozását biztosan megismerjük. Ezért az így kapott eredmények csak jelezhetnek bizonyos tendenciákat, de pontos információkkal nem szolgálhatnak. Arról nem is beszélve, hogy az egyes családnevek ilyen szempontok szerinti kategorizálása nem egyszerű feladat, nagy teret enged a szubjektív értékítéletnek.

Ha azonban mégis megkísérlünk a nevek kategorizálása alapján egy hasonló kimutatást készíteni a Pécsi Püspöki Jogakadémia hallgatói körében, akkor a következőket tapasztaljuk: a magyarok aránya kb. 54% körül mozog, a németeké 31%, a szláv eredetű családnevek kb. 11%-ot tesznek ki, míg a zsidók kb. 1,5%-ot. Mint a vallási megoszlásnál láttuk, ez az utóbbi csoport a valóságban ennél jóval nagyobb számban volt jelen az akadémián. Az eltérés egyik oka lehet, hogy a zsidó családok többsége – főként II. József uralkodása idején – német, részben magyar hangzású nevet vett fel. Ezek után nem megállapítható, hogy a többi ilyen adat mennyiben fedi a valóságot. Arra azonban gondolhatunk, hogy a két különböző módszer alkalmazásakor kapott nagyon eltérő eredmények mögött az állhat, hogy az anyakönyvi adatok valamennyire torzítanak, de nem a „csa- ládneves-módszer” által jelzett mértékben.[61]

Érdemes még figyelembe venni egy további tényezőt is a fentiek vizsgálatakor. Ez pedig az akadémia területi/ földrajzi vonzáskörzete, az a rádiusz, melyen belülről hallgatóinak többsége érkezett. Ez a szempont is segíthet a nemzetiségi adatok értelmezésében.

A jogakadémia vonzáskörzete

Először azt vizsgáljuk, hogy tágabb értelemben az ország mely részeiből érkezett az akadémiai hallgatóság, mely nagyobb területi egységek adják a legtöbb érdeklődőt az intézménynek. Ennek megállapításában a beiratkozási anyakönyveknek azok a bejegyzései segíthetnek, melyek a születési helyet, az érettségi helyét, illetve az apa (gyám) lakóhelyét kérdezik.

A következő diagram (16. ábra) azt mutatja, hogy a hallgatók többsége, nagyjából 70%-a minden nemzedékcsoportban a dunántúli régióból érkezett, míg a fennmaradó kb. 20-30% e területen kívülről (1867-1881: 27%, 1882-1900: 20%, 1901-1913: 29%, az egyes nemzedékcsoportokban hiányzó százalékok az ismeretlen bejegyzésekből adódnak).


16. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak születési hely szerinti megoszlása (fő) 1867-1913[62]

16. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatóinak születési hely szerinti megoszlása (fő) 1867-1913


Ha azt vizsgáljuk, hogy mely megyékben születettek jelentkeznek leginkább Pécsre jogi tanulmányokat folytatni, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezen időszak alatt 14 olyan megye volt, ahonnan 10 főnél többen érkeztek hallgatók.[63] A legtöbben Baranya megyéből (663 fő, 46,59%), de sok hallgató jött Somogy (221 fő, 15,53%), Tolna (145 fő, 10,19%), Bács-Bodrog (123 fő, 8,64%), Zala (67 fő, 4,71%) és Pest-Pilis-Solt-Nagykun (62 fő, 4,36%) megyékből is. Már kevesebben, de érkeztek Csongrád, Veszprém, Torontál, Vas, Fejér és Heves megyékből, valamint a horvátországi Verőce megyéből is. (17-18. ábra, 4. térkép). A korszak egésze alatt 20 fő „külföldi” tanult a pécsi jogakadémián, ők jellemzően Ausztriából és Sziléziából érkeztek.[64]

A 10 fő alatti létszámot kibocsátó megyék között szinte mindegyik, a fentiek között nem szereplő megye megtalálható 1-2 hallgatóval. Budapestről 6-an érkeztek ebben az időszakban.

Ha a hat legtöbb hallgatót „kibocsátó” megye (Baranya, Somogy, Tolna, Bács-Bodrog, Zala, Pest) esetében megnézzük, hogy milyen típusú települések neveivel találkozunk a születési hely mezőben, akkor a legkisebb településektől, tanyáktól kezdve a megyeközpontokig mindenfélét találhatunk. Csupán néhány példa a négy legtöbbet szereplő megyéből:

Somogyban találkozhatunk Acsa, Ádánd, Attala, Babócsa, Baté, Barcs, Böhönye, Bükkösd, Csurgó, Fajsz, Gálosfa, Gölle, Hedrehely, Hencse, Igal, Kadarkút, Kaposmérő, Kaposvár, Lakócsa, Marcali, Mernye, Mozsgó, Nagyatád, Nagybajom, Pusztakovácsi, Ságvár, Somogybaté, Szigetvár, Tab, Turbék, Vécse, Zsuppó neveivel.

Bács-Bodrog esetében: Bácsalmás, Bácsfalu, Badár, Baja, Baracska, Bátmonostor, Bezdán, Bresztovác, Csávoly, Gajdobra, Keresztúr, Lipovica, Óbecse, Petrovác, Szabadka, Titel, Újvidék, Vaskút, Veprovác, Zombor, Zsablya.

Tolnában: Alsónána, Apar, Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Döbrököz, Dunaföldvár, Fadd, Györköny, Gyulajovánca, Harc, Hőgyész, Kónyi, Kömlöd, Mözs, Nagymányok, Nagyvejke, Ozora, Paks, Simontornya, Regöly, Szakály, Szálka, Szekszárd, Tamási, Tolna, Váralja, Varasd, Zomba.

Baranyát illetően a kép szintén vegyes: Apatin, Bánfa, Beremend, Bicsérd, Bikal, Bükkösd, Dárda, Dunaszekcső, Görcsöny, Helesfa, Hidas, Hímesháza, Hoszúhetény, Kárász, Kishajmás, Lánycsók, Mágocs, Magyarbóly, Magyarherteled, Magyarszék, Máriagyűd, Mohács, Nagyharsány, Nagypeterd, Németbóly, Németürög, Pécs, Pécsvárad, Pellérd, Ráctöttös, Sásd, Sellye, Siklós, Szabadszentkirály, Szászvár, Szederkény, Szentlőrinc, Szigetvár, Vajszló, Vékény, Villány.


4. térkép. A Pécsi Püspöki Jogakadémia vonzáskörzete I. 1867-1913[65]

4. térkép. A Pécsi Püspöki Jogakadémia vonzáskörzete I. 1867-1913


17. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatói a születési hely megyéje szerint (fő) 1867 – 1913[66]

17. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatói a születési hely megyéje szerint (fő) 1867 – 1913


18. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatói a születési hely megyéje szerint (%) 1867 – 1913[67]

18. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatói a születési hely megyéje szerint (%) 1867 – 1913


Az érettségi helye szerint vizsgálva a jogakadémia vonzáskörzetét, elsőként azt figyelhetjük meg, hogy nagy volt a mobilitás a születési hely megyéje és az érettségi helye közötti viszonylatban (19. ábra). Gyakran akkor is más megye városában szereznek érettségit a hallgatók, ha ezt a távolság nem tenné indokolttá. A vizsgált 1631 esetből csak 60 fő érettségizett Budapesten az általunk ismert adatok alapján, a többiek valamelyik vidéki városban. Utóbbiak közül viszont csak 45% szerez oklevelet a születési megyéjén belül.


19. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia hallgatói az érettségi helye szerint 1867-1913[68]

19. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia hallgatói az érettségi helye szerint 1867-1913


Az összes érettségiző közül a legtöbben – kb. 46% – Pécsett vizsgáztak. Ez azt jelenti, hogy az akadémia legerősebben mégis a helybéli fiatalokat vonzotta (20. ábra). Jelentős azonban a Baranya megyén kívül érettségit szerzők aránya is (kb. 45%). Érdemes ezt az utóbbi csoportot kicsit részletesebben is megvizsgálni. A 9. táblázat[69] a Baranyán kívül érettségizett 736 ismert személy adatait ösz- szegzi az érettségi városa szerint, az érkezettek száma szerint növekvő sorrendben. Ha ezek közül az adatok közül kiválogatjuk a legalább 10 főt küldő intézményeket, és megnézzük, hogy azok milyen megyében találhatók, kirajzolódik az akadémia legszorosabb vonzáskörzete. (21. ábra, 5. térkép)

A születési hely és az érettségi helye alapján felvázolt két vonzáskörzet nagyrészt fedi egymást, de vannak eltérések is. Ez is a középiskola kiválasztásának stratégiáját jelezheti, ugyanis – mint láttuk – gyakori a szülőhely megyéjéből egy másikba való elmozdulás. Ez figyelhető meg például Verőce, Temes és Torontál megyék esetében.


20. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatói az érettségi helye szerint (%) 1867-1913[70]

20. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőéves hallgatói az érettségi helye szerint (%) 1867-1913


21. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőévesei az érettségi megyéje szerint (Baranyán kívül) (fő) 1867-1913 (n=736)[71]

21. ábra. A Pécsi Püspöki Jogakadémia elsőévesei az érettségi megyéje szerint (Baranyán kívül) (fő) 1867-1913 (n=736)


9. táblázat. A Baranyán kívül érettségizők száma településenként(fő) 1867-1913

Baja

77

Szarvas

3

Budapest

60

Trencsén

3

Csurgó

49

Igló

2

Kalocsa

49

Kézdivásárhely

2

Nagykanizsa

42

Kiskunfélegyháza

2

Székesfehérvár

34

Nagyenyed

2

Kaposvár

34

Nagy-Károly

2

Szeged

27

Nagyvárad

2

Kecskemét

26

Nyitra

2

Sopron

25

Sárospatak

2

Halas

20

Sátoraljaújhely

2

Szekszárd

16

Arad

1

Veszprém

16

Belényes

1

Fiume

15

Belovár

1

Pápa

15

Beszterce

1

Szabadka

14

Besztercebánya

1

Szombathely

14

Brassó

1

Temesvár

14

Érsekújvár

1

Újvidék

14

Felsőlövő

1

Zombor

14

Gyöngyös

1

Nagykörös

10

Jászberény

1

Pozsony

10

Kassa

1

Bonyhád

9

Kisújszállás

1

Debrecen

9

Lőcse

1

Győr

8

Lugos

1

Nagyszombat

7

Makó

1

Hódmezővásárhely

6

Mezőtúr

1

Eszék

5

Miskolc

1

Kolozsvár

5

Nagy Körös

1

Zalaegerszeg

5

Nagybánya

1

Eger

4

Nagybecskerek

1

Kiskunhalas

4

Pécsvárad

1

Nagyszeben

4

Segesvár

1

Ungvár

4

Sepsiszentgyörgy

1

Vác

4

Székelyudvarhely

1

Esztergom

3

Szentes

1

Keszthely

3

Szigetvár

1

Losonc

3

Varasd

1

Marmarossziget

3

Zágráb

1

Selmecbánya

3

 

 


5. térkép. A Pécsi Püspöki Jogakadémia vonzáskörzete az érettségi helye alapján 1867-1913[72]

5. térkép. A Pécsi Püspöki Jogakadémia vonzáskörzete az érettségi helye alapján 1867-1913

A hallgatók családjának társadalmi helyzete

A hallgatók családi hátterének megállapítására az anyakönyvekben feljegyzett apai foglalkozások nyújtanak lehetőséget. Figyelemmel kell lenni azonban ennél a vizsgálatnál is arra, hogy az egyes foglalkozások, társadalmi státuszok nem minden esetben sorolhatók be egyértelműen egyik vagy másik, általunk létrehozott csoportba. A „polgár” megjelölés például nem mond semmi közelebbit az illető társadalmi pozíciójáról. Erre tekintettel, a kialakított csoportosítások és besorolások csak megközelítő adatok szolgáltatására használhatók. A vizsgálathoz az alábbi csoportosítást alakítottam ki, az értelmiségi csoportot és a köz- és magántisztviselői csoportot valamivel jobban tagolva, hogy azok szerkezete is vizsgálható legyen.[73]

7. Alsó paraszti hátterű (pl. fölműves, birtokos)

8. Alsó nem paraszti hátterű (pl. munkás, előmunkás, szolga)

9. Kispolgár (pl. kereskedő, iparos, polgár, önálló)

10. Köztisztviselő

11. Magántisztviselő (pl. számtartó)

12. Alkalmazott értelmiségi (pl. tanító, pap, tanár)

13. Szabadértelmiségi (nem jogász): orvos, mérnök, újságíró, művész, gyógyszerész, igazgató

14. Jogász, ügyvéd, bíró, közjegyző, ügyész, tanácsos, végrehajtó

15. Földbirtokos, gyáros, magánzó

16. Egyéb

Különösen nehéznek bizonyult a „földbirtokos” és a „magánzó” elnevezésű foglalkozások csoportosítása, mivel ezek nem adnak lehetőséget a mögöttük rejlő társadalmi pozíció megállapítására. Ezeket külön kategóriába tettem, és úgy értelmeztem, hogy a földbirtokos megjelölés a nagyobb földterülettel rendelkező, tehát gazdagabb személyeket jelöli, ellentétben a földművessel, amelyik az alsó paraszti csoportba került. Mindezek mellett meg kell említeni, hogy az általam feldolgozott források e része elég hiányos. A meglévő 1631 esetből 425-ben nem töltötték ki ezt az anyakönyvi részt. A fennmaradó 1205 eset – fenti csoportosítás szerinti – megoszlását a 10. és 11. táblázat adatai mutatják.


10. táblázat. A hallgatók apjának (gyámja) foglalkozás szerinti megoszlása az első évfolyamra iratkozók között (fő) 1867 – 1913[74]

 

1867-1881

1882-1900

1900-1913

Alsó paraszti

28

14

12

Alsó nem paraszti

13

45

71

Kispolgár

70

56

62

Köztisztviselő

34

44

68

Magántisztviselő

20

29

26

Alkalmazott értelmiségi

34

37

28

Szabadértelmiségi, nem jogász

23

31

31

Szabadértelmiségi, jogász

65

98

74

Földbirtokos, gyáros, magánzó

56

40

94

Egyéb

1

1

0

Összesen:

344

395

466


11. táblázat. A hallgatók apjának (gyámja) foglalkozás szerinti megoszlása az első évfolyamra iratkozók között (%) 1867 – 1913[75]

 

1867-1881

1882-1900

1900-1913

Alsó paraszti

8,14

3,54

2,58

Alsó nem paraszti

3,78

11,39

15,24

Kispolgár

20,35

14,18

13,30

Köztisztviselő

9,88

11,14

14,59

Magántisztviselő

5,81

7,34

5,58

Alkalmazott értelmiségi

9,88

9,37

6,01

Szabadértelmiségi, nem jogász

6,69

7,85

6,65

Szabadértelmiségi, jogász

18,90

24,81

15,88

Földbirtokos, gyáros, magánzó

16,28

10,13

20,17

Egyéb

0,29

0,25

0,00

Összesen:

100,00

100,00

100,00


Az egyes csoportokat diagrammon ábrázolva (22. ábra) látható, hogy az alsóbb társadalmi réteghez tartozók létszáma nagyot változott a vizsgált időszakban, sőt szerkezetileg is átalakult. A paraszti származásúak aránya kevesebb mint felére csökkent, míg a szintén alsó pozíciójú nem paraszti háttérrel rendelkezők száma mintegy négyszeresére nőtt. A kispolgári származásúak száma mindvégig magas volt, de az időszak vége felé számuk fogyatkozott. Ez a réteg kitörési lehetőségnek tekinthette a jogi szakképzetség megszerzését, elképzelhető, hogy köztisztviselői, magántisztviselői állásokra törekedett. Azt is láthatjuk, hogy a köztisztviselők egyre gyakrabban küldték gyerekeiket jogi tanulmányok folytatására. Itt arra gondolhatunk, hogy a bővülő állami igény a jogi szakértelmiségiek számának növelésére éppen ennél a csoportnál lehetett evidencia, így ez a réteg igyekszik reprodukálni önmagát. Ugyanezt nem tapasztaljuk a magántisztviselői adatok között. A papok, tanárok, tanítók gyerekei között sem jellemző, hogy kiemelkedően magas számban vennének részt a pécsi akadémia tanfolyamain, de még így is a magántisztviselőket meghaladó számban vannak jelen. A nem jogász szabadértelmiségiek valószínűleg saját foglalkozásukat adják tovább gyerekeiknek, és talán ez indokolja alacsony reprezentáltságukat. Ellentétben a jogász szabadértelmiséggel, akik láthatóan nagy számban jelennek meg a statisztikákban. Ez magyarázható a bírói, ügyvédi szakma zártabb jellegével is. Elképzelhető, hogy közülük többen folytatták jogi tanulmányaikat valamelyik egyetemen, és később bírói, ügyvédi pályára kerültek.

Összességében elmondható, hogy a hivatalnok-értelmiségi hátterű hallgatók voltak többségben az akadémián, noha az alsóbb néprétegek is szép számban képviseltették magukat. Ez összevethető azzal az adatsorral, amely szerint az egyetemi hallgatók szüleinek polgári állása az 1900/1901-es tanévben a következőképpen alakult: őstermelés 14,13%, ipar és kereskedelem 18,71%, hivatalnok és értelmiségi 62,58%, katona 0,53%, személyes szolgálatot teljesítő 2,01% .[76]

Esetünkben – az utolsó nemzedékcsoportot tekintve – a hivatalnok és értelmiségi szülők aránya (a megfelelő kategóriák összevonása után) 48,71%, pont ugyanannyi, mint az iparban és kereskedelemben dolgozóké. A földművelésből élő réteg 2,58%-ban képviselteti magát az akadémián.


22. ábra. A hallgatók apjának (gyámja) foglalkozás szerinti megoszlása az első évfolyamra iratkozók között (fő) 1867 – 1913[77]

22. ábra. A hallgatók apjának (gyámja) foglalkozás szerinti megoszlása az első évfolyamra iratkozók között (fő) 1867 – 1913


Az akadémia évkönyveiben az 1905/1906-ik tanévtől közölt, a szülők társadalmi státusára vonatkozó táblázatok adatait összesítve láthatjuk, hogy a csoportosítás mennyire befolyásolhatja a kapott eredményeket (12. és 13. táblázat). Ha most ezek alapján összesítjük az egyes kategóriákat, kitűnik, hogy legtöbben hivatalnokértelmiségi háttérrel érkeztek az akadémiára, és szintén sokan vannak a kisiparos és kiskereskedő családok gyermekei. De mindig van néhány, kevésbé vagyonos társadalmi réteghez tartozó diák, miként közép- és nagybirtokos gyermeke is.


12. táblázat. A Pécsi Püspöki Jogakadémia hallgatói a szülők társadalmi állása szerint (fő) 1905/1906 – 1907/1908[78]

Szülők társadalmi állása

1905/1906

1906/1907

1907/1908

Földműves, gazda, kisbirtokos

4

1

3

Közép- és nagybirtokos

10

8

7

Kisiparos és kiskereskedő

25

26

18

Nagyiparos, nagykereskedő, gyáros

5

4

1

Tanár, tanító, lelkész

6

4

7

Orvos, gyógyszerész, ügyvéd, mérnök

18

17

18

Egyéb értelmiségi és magánzó

40

33

33

Állami tisztviselő

18

14

18

Törvényhatósági tisztviselő

6

11

8

Községi tisztviselő

1

1

3

Magán, egyleti, stb. tisztviselő

13

12

15

Hadi szolgálatban álló

1

2

2

Házmester és szolga

1

0

0

Más foglalkozású

0

3

3

Összes hallgató a tanév végén

149

145

147


13. táblázat. A Pécsi Püspöki Jogakadémia hallgatói a szülők társadalmi állása szerint (fő) 1908/1909 – 19011/12[79]

Szülők társadalmi állása

1908/1909

1909/1910

1910/1911

1911/1912

Földműves, gazda, kisbirtokos

6

10

8

12

Közép- és nagybirtokos

5

3

2

3

Kisiparos és kiskereskedő

15

8

8

10

Nagyiparos, nagykereskedő, gyáros

2

1

2

3

Tanár, tanító, lelkész

8

7

6

9

Orvos, gyógyszerész, ügyvéd, mérnök

9

8

5

6

Egyéb értelmiségi és magánzó

18

15

18

21

Állami tisztviselő

17

20

25

27

Tv.hatósági tisztviselő

7

4

7

6

Községi tisztviselő

5

5

2

3

Magán, egyleti, stb. tisztvielő

16

14

12

12

Hadi szolgálatban álló

3

0

1

2

Házmester és szolga

0

0

1

1

Más foglalozású

2

1

5

5

Összes hallgató a tanév végén

128

111

118

140

Az ösztöndíjak „rendszere”

Bizonyos mértékben befolyásolhatta a hallgatók – különösen szociális helyzetük szerinti – rekrutációját az, hogy a püspöki jogakadémia milyen ösztöndíjakat kínált diákjainak, illetve milyen külső ösztöndíjak elnyeréséhez szerzett kapcsolatokat.

Elsőként említhetők a tanári kar döntése alapján adható tandíjmentességek. Az 1874-es évtől minden tanuló köteles volt az év elején, beiratkozáskor, a könyvtár javára 3 forintot fizetni, valamint 1894-et követően további 6 forint befizetése volt kötelező az akkor alapított nyugdíjalap részére. Ezek alól egy hallgató sem mentesül- hetett.[80]

A leckepénz-fizetési kötelezettség alól azonban a tanári kar részben vagy egészben „a szegény sorsú, szorgalmas és jó előmenetelű hallgatókat [...] felmentheti.”[81] Az alapítástól az 1874-es új szervezeti szabályzat kiadásáig a „tanpénz” összege 10 ft 50 kr volt, ekkor azonban megváltozott a fizetés módja, ugyanis minden hallgatónak annyi forintot kellett fizetnie, ahány órát hetenként hallgatott. A befizetés elmulasztása esetén a diák nem volt felvehető az egyes tanárok által vezetett külön névlajstromba.

A megszavazott mentességekről készült statisztikai főkimutatások az 1883 és 1903 közötti időszakról és 1909-ből állnak rendelkezésünkre, melyek alapján elmondható, hogy a tanári kar rendszeresen élt ezzel a „segélyezési” eszközzel. A vizsgálható időszakban 214 esetben állapítottak meg féléves és 219 esetben egész éves mentességet.[82]

Rendes ösztöndíj két féle volt elnyerhető az akadémián. Az elsőt herceg Schaumburg-Lippe Adolf György alapította 1000 forint értékű úrbéri kárpótlási kötvénnyel 1864-ben. Az alap kamatait minden évben egy Baranya megyei születésű és szegény sorsú joghallgató kaphatta. A másik fajta ösztöndíjat az akadémia tanára és aligazgatója, Jónás József alapította 1865-ben, szintén 1000 forintnyi úrbéri kárpótlási kötvény kamataiból. Ezt az összeget két joghallgatónak ítélték oda minden évben; az egyiket a pécsi püspök, a másikat pedig a pécsi káptalan bírálata alapján.

Ezek mellett létezett több olyan ösztöndíj is, amelyek nem közvetlenül az akadémiához, hanem a városhoz, vagy valamilyen országos kiíráshoz kötődtek. Az előbbiek közé tartozott a Makay-féle ösztöndíj, melyet 1783-as végrendeletében alapított Makay György mohácsi plébános. Az odaítéléssel járó évi 50-50 forintot 3 pécsi és 3 mohácsi tanuló kaphatta egész tanulmányi ideje alatt, akiket a döntőbizottság szegény sorsúnak ítélt. Ennél a támogatásnál az árvák előnyben részesültek. A másik, városi kötődésű pályázati lehetőség Sedlmayer Ferenc nevéhez fűződött, és 1791 óta kaphatták az elhelyezett 6000 forintnyi alaptőke kamataiból az évi 50 forintot a „szegénysorsu, érdemes, katonai s polgári állapotú tanulók”[83] Az odaítélésről a városi tanács és a belvárosi plébánia gondoskodott, de a juttatást nem korlátozták kizárólag a pécsiek gyermekeire.

Végül létezett még a Miskolczy-féle ösztöndíj, melyet Miskolczy András szerbiai vál. püspök és a pécsi káptalan nagyprépostja alapított 1843-ban 10.000 forint alaptőkével. Ebből évente 6 Pécsett tanuló diákot részesítettek támogatásban. Az akadémiának sikerült elérnie, hogy az alapból végül mind a bölcsész, mind a jogi kar mindkét évfolyamáról jutalmazzanak egy-egy hallgatót.[84]

Az országos ösztöndíj-lehetőségek áttekintése nem tartozik szorosan témánkhoz (Pl. Mária-Terézia-féle ösztöndíj). Ezek közül is rendszeresen kaptak azonban a jogakadémia hallgatói támogatást.[85] A fent említett fontosabb ösztöndíjak mellett természetesen léteztek további támogatási lehetőségek is.

1883 és 1914 között minden évben osztottak ki valamilyen ösztöndíjat, átlagosan 8 hallgató részére. Az összes díjazott száma 250 fő. Jobb években, mint amilyen az 1913/14-es tanév volt, 13 ösztöndíjasa volt az intézménynek, míg a rosszabbnak számító években csak 4-6 fő részesült valamilyen támogatásban.[86] Érdekes lenne megnézni, hogy milyen támogatási stratégiával működtek az egyes ösztöndíjtípusok, azonban ez meghaladja jelen dolgozat kereteit.

Konklúzió

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Pécsi Püspöki Jogakadémia működése hozzájárult Pécsnek ahhoz a régióközponti szerepéhez, amely gazdasági, kulturális, egyházi és igazgatási szempontból amúgy is megillette. Oktatási központként a (dél-)dunántúli régióban fontos szerepet töltött be a jogászértelmiség és hivatalnokréteg reprodukálásában. Az akadémián igen aktív hallgatói élet folyt, mind a tudományos szempontokat szem előtt tartva, mind a politikai és közéleti tevékenységeket figyelembe véve.

Bár a jogakadémiák napja az 1874-es reformokat követően leáldozóban volt, és a jövőt az egyetemek képviselték – az állami oktatáspolitika és a különböző szakmai érdekcsoportok szándékainak megfelelően -, az állam növekvő hivatalnokigénye hagyott teret ezeknek az intézményeknek is, jóllehet, nem annyinak, amennyi ekkor létezett. Pécs viszonylag szerencsés helyzetben volt, mert „akadémia-szegény” térségben feküdt. A Dunántúl északi részével ellentétben a déli megyék igényeinek kielégítése fenntartotta a pécsi jogakadémiát, főleg a századforduló időszakában, mikor kedvezőbb pozícióba is került több másik, környékbeli jogakadémia megszűnésével. Kevésbé volt versenyhelyzetben, mint például az eperjesi, a kassai, a sárospataki akadémiák, melyek egy viszonylag „akadémiagazdag” régiót képeztek.

A pozsonyi egyetem Pécsre kerülésével az akadémia fenntartása feleslegessé vált, és beleolvadt az induló egyetembe, mint annak állam- és jogtudományi kara. Oktatói gárdája feloszlott, de többüket az egyetem tovább alkalmazta. Pécs továbbra is oktatási központ maradt, sőt most már „teljes értékű” egyetemmel bírt, mely mentes volt az akadémia fogyatékosságaitól.

Irodalom

Levéltári források

BML VIII. 2. c. A Pécsi Püspöki Joglyceum iratai:

BML VIII. 2. c. 3. Nem iktatott iratok

                        b, Tematikus gyűjtemények

                        1. Stat. kimutatások 1866-1910

                        2. Felhívások a millenium megünnelésére – 1895

                        3. Pályamunkák 1878-1911

                        4. Szervezeti szabályzatok 1871-1909

BML VIII. 2. c. 4. Személyi nyilvántartások

                        a, Anyakönyvek 1-3. (1865/66 – 1904/5)

                        4-5. (1905/06 – 1922/23)

BML VIII. 2. c. 8. Olvasókör iratai 1882. (II. kötet)

BML VIII. 2. c. 9. Tanárok kinevezései 1868-1921

Nyomtatott források

ÉVKÖNYV 1899/1900 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1899-1900-ik tanévről. Pécs, 1900.

ÉVKÖNYV 1900/1901 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1900-1901-ik tanévről. Pécs, 1901.

ÉVKÖNYV 1901/1902 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1901-1902-ik tanévről. Pécs, 1902.

ÉVKÖNYV 1902/1903 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1902-1903-ik tanévről. 1-2. kötet, Pécs, 1903.

ÉVKÖNYV 1903/1904 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1903-1904-ik tanévről. Pécs, 1904.

ÉVKÖNYV 1904/1905 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1904-1905-ik tanévről. Pécs, 1905.

ÉVKÖNYV 1905/1906 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1905-1906-ik tanévről. Pécs, 1906.

ÉVKÖNYV 1906/1907 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1906-1907-ik tanévről. Pécs, 1907.

ÉVKÖNYV 1907/1908 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1907-1908-ik tanévről. Pécs, 1908.

ÉVKÖNYV 1908/1909 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1908-1909-ik tanévről. Pécs, 1909.

ÉVKÖNYV 1909/1910 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1909-1910-ik tanévről. Pécs, 1910.

ÉVKÖNYV 1910/1911 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1910-1911-ik tanévről. Pécs, 1911.

ÉVKÖNYV 1911/1912 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1911-1912-ik tanévről. Pécs, 1912.

ÉVKÖNYV 1912/1913 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1912-1913-ik tanévről. Pécs, 1913.

ÉVKÖNYV 1913/1914 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1913-1914-ik tanévről. Pécs, 1914.

ÉVKÖNYV 1914/1915 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1914-1915-ik tanévről. Pécs, 1915.

ÉVKÖNYV 1915/1916 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1915-1916-ik tanévről. Pécs, 1916.

ÉVKÖNYV 1916/1917 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1916-1917-ik tanévről. Pécs, 1917.

ÉVKÖNYV 1917/1918 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1917-1918-ik tanévről. Pécs, 1918.

ÉVKÖNYV 1921/1922 = A Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve az 1921-1922-ik tanévről. Pécs, 1922.

Felhasznált irodalom

BICZÓ 2008 = Biczó Zalán (szerk.): A győri jogászképzés évszázadai. Győr, 2008.

BÓDY 2006 = Bódy Zsombor: Mobilitás és iskolarendszer. In: Kövér György (szerk.): Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Budapest, 2006. 757-783.

CZIBÓK-JANKOVITS-N AGY 2000 = Czibók Balázs – Jankovits László – Nagy Ferencné: Memoria professorum Quinqueecclesiensim. Az Erzsébet Tudományegyetem és a jogutó intézmények professzorai. Pécs, 2000.

DEGRÉ 1984 = Degré Alajos: Ügyvédképzés Magyarországon a polgári korban. In: Kovács Kálmán (szerk.): A jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében. Jogtörténeti Értekezések 14. Budapest, 1984. 57-72.

GYÁNI-KÖVÉR 2001 = Gyám Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Budapest, 2001.

HORVÁTH J. 1998. = Horváth József: A Győri Jogakadémia és a jogi oktatás (1754 és 1892 között). In: Bana József (szerk.): Győri Tanulmányok 20. Győr, 1998. 18-25.

HORVÁTH Ö. 1893 = Dr. Horváth Ödön: Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről. Epeqes, 1893.

KARÁDY 1994b = Karády Viktor: Felekezet, rétegződés és mobilitás: az egyenlőtlen modernizáció néhány kulcskérdése a magyar társadalomtörténetben. Akadémiai székfoglaló 1994. december 7.

KARÁDY 1997 = Karády Viktor: Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon (1867-1945). Történetiszociológiai tanulmányok. Budapest 1997.

KARÁDY 1999 = Karády Viktor: Zsidó identitás és modernizáció, avagy az asszimiláció paradoxonjai. A csoportazonosság mint sors és mint választás. Világosság, 40. (1999) 7. 15-31.

KARÁDY 2001a = Karády Viktor: Magyar kultúrfölény vagy iskolázási deficit? Újabb adatok a honi középiskolások dualizmuskori nemzetiségi összetételéről, 1882-1915. Korall 2001/3-4. 129-144.

KARÁDY 2008a = Karády Viktor: Multikulturális szakértelmiség a dualista korban? Felekezet és etnikum a Kolozsvári Egyetem medikusainak rekrutációs jellemzői között (1872-1918). Kézirat

KARÁDY 2008b = Karády Viktor: A Kolozsvári Egyetem medikusainak tanulmányi pályaképe a rekrutációs jellemzők tükrében (1872-1918). Kézirat

KARÁDY-Valter 1990 = Karády Viktor – Valter Csilla: Egy országos vonzáskörű szegedi főiskola. A Polgári Iskolai Tanárképző diplomásai (1928-1950). Szeged, 1990.

KATUS 1979 = Katus László (szerk.): Magyarország története 6/1-2. (1848-1890). Budapest, 1979.

KATUS 1995 = Katus László: Pécs népessége 1848 és 1920 között. In: Vonyó József (szerk.): Tanulmányok Pécs Történetéből I. – Pécs népessége 1543-1990. Pécs 1995. 37-93.

KEREKES 2001 = Kerekes Imre: Ki volt Késmárky István? (1865-1926). Pécsi Szemle, 4. (2001) ősz 119-121.

KESZI 2006 = Keszi András: A középfokú oktatás felekezeti változatai a 19. század első felében. In: Kövér György (szerk.): Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Budapest, 2006. 541-574.

KOPCSÁNYI 1897 = Kopcsányi Károly: A Pécsi Jogakadémia múltja és jelene. Pécs, 1897.

KRÁLIK 1903 = Králik Lajos: Az ügyvédi kar. I-II. köt. Franklin-Társulat, Budapest, 1903.

LADÁNYI 1969 = Ladányi Andor: A magyarországi felsőoktatás a dualizmus kora második felében. Felsőoktatás-történeti Kiadványok 1. Budapest 1969.

LADÁNYI 2004 = Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában. Századok 2004/1. sz. 3-38.

LADÁNYI 2007 = Ladányi Andor: Törekvések, kísérletek a jogászképzés reformjára 1890-1944. Budapest, 2007.

LENGVÁRI 2001 = Lengvári István: A Pécsi Ciszterci Főgimnázium tanulói (1851-1911). Korall, 2001/tavasz – nyár. 145-155.

MÁRFI 2008 = Márfi Attila: A boldog békeidők utolsó évei Pécsett. Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914. I. rész. Pécsi Szemle, 11. (2008) tavasz 62-73.; II. rész. Pécsi Szemle, 11. (2008) nyár 63-75.; III. rész. Pécsi Szemle 2008. (11.) ősz 58-69.; IV. rész. Pécsi Szemle 2008. (11.) tél 86-99.

MÁRKUS 1908 = Dr. Márkus Dezső (szerk.): Magyar Jogi Lexikon. Hat kötetben. IV. kötet, Budapest, 1903.

MAWDSLEY-MUNCK 1996 = Mawdsley, Evan – Munck, Thomas, Számítógép a történettudományban. Budapest, 1996.

MEZEY 1984 = Mezey Barna: A jogakadémiák 1874. évi reformja. In: Kovács Kálmán (szerk.): A jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében. Jogtörténeti Értekezések 14. Budapest, 1984. 103-119.

MEZEY 1998 = Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák. In: Bana József (szerk.): Győri Tanulmányok 20. Győr, 1998. 7-17.

MÓRÓ 1979 = Móró Mária Anna: Pécs Város és a Pécsi Püspöki Joglyceum pénzügyi kapcsolatai a századfordulón. (Forrásközlemény) In: Szita László (szerk.): Baranyai Helytörténetírás 1979. Pécs, 1979. 467-480.

NAGY ZS. 2007 = Nagy Zsolt: A jogi oktatás fejlődése és aktuális kérdései. Szeged 2007.

NAGY I. G. 1997 = Nagy Imre Gábor: Névmagyarosítási akciók 1896-1918 között Pécs – Baranya példáján. Baranya. Történelmi Közlemények. 1996-1997. (IX-X.) 1997, 187-201.

ÓDOR 2007 = Ódor Imre: Szepesy Ignác „életműve”. A Pécsi Püspöki Lyceum (1831-1848). In: Fedeles Tamás – Horváth István – Kiss Gergely (szek.): A pécsi egyházmegye vonzásában. Ünnepi tanulmányok Tímár György tiszteletére. Budapest, 2007. 259-277.

POHÁNKA 2005 = Pohánka Éva: A Pécsi Püspöki Joglyceum könyvtára a 20. század viharaiban. Pécsi Szemle, 8. (2005) tél, 48-55.

POHÁNKA 2008 = Pohánka Éva: A Pécsi Püspöki Joglyceum könyvtárának története. In: Fedeles Tamás – Horváth István – Kiss Gergely (szek.): A pécsi egyházmegye vonzásában. Ünnepi tanulmányok Tímár György tiszteletére. Budapest, 2007. 295-310.

RAJCZI 1990 = Rajczi Péter: Déldunántúl főiskolája a XIX. században. A Pécsi Püspöki Lyceum (Jogakadémia) története. In: Nemes István (szerk.): A Dunántúl településtörténete VIII. Pécs, 1990. 229-238.

RAJCZI 1998 = Rajczi Péter: A pécsi püspöki jogakadémia története. Pécsi Szemle, 1. (1998) ősz- tél, 33-39.

RAVASZ [1983] = Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem (1923-1950). 1. rész. [Pécs, 1983] Kézirat

SASFI 2006 = Sasfi Csaba: Az oktatás társadalomtörténete. Oktatás és társadalom kölcsönhatásának történeti vizsgálata. In: Kövér György (szerk.): Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Budapest, 2006. 509-539.

SCHWEITZER 2005 = Schweitzer Gábor: „A fiatalság muzsikál szívünkben” Jogászélet a Pécsi Püspöki Joglyceum falain belül és kívül a 19-20. sz. fordulóján. Pécsi Szemle, 8. (2005) tél, 56-65.

SCHWEITZER 2006 = Schweitzer Gábor: Egy régi alma mater emlékezete. A pécsi püspöki joglyceum tanárai és diákjai a 19-20. század fordulóján. Állam- és jogtudomány, 47. (2006) 2. 317-346.

SCHWEITZER 2007 = Schweitzer Gábor: A Pécsi Püspöki Joglyceum a 19-20. század fordulóján. In: Kaposi Zoltán – Pilkhoffer Mónika (szerk.): Tanulmányok Pécs történetéből 19. Pécs, 2007. 289-312.

SZABÓ 1984 = Szabó György: Jogi oktatás Pápán. A Pápai Református Jogakadémia története (1832-1885). In: Kovács Kálmán (szerk.): A jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében. Jogtörténeti Értekezések 14. Budapest, 1984. 121-153.

TRÓCSÁNYI 1982 = Trócsányi László: A jogakadémiák helye és szerepe a magyar jogéletben. Állam- és Jogtudomány, XXV. (1982) 2. 368, 379.

VASVÁRY 1937 = Dr. Vasváry Ferenc: Megemlékezés a pécsi jogakadémia megalapításáról. Pécs, 1937. június 20. Különlenyomat

VÁRADY 1896 = Várady Ferenc: Baranya múltja és jelene. I. kötet. Pécs, 1896.

Jegyzetek


[1] Királyi: Győr, Kassa, Nagyvárad; református: Debrecen, Sárospatak, Kecskemét, Pápa; evangélikus: Sopron, Eperjes, Pozsony; katolikus: Eger, Pécs. (MEZEY 1998, 15.)

[2] MEZEY 1984, 114.

[3] MEZEY 1984, 106.

[4] Uo.

[5] MEZEY 1998, 16.

[6] MEZEY 1984, 110.

[7] DEGRÉ 1984, 60-61.

[8] HORVÁTH Ö. 1893, 71.

[9] LADÁNYI 2007, 9-46.

[10] LADÁNYI 2004, 32.

[11] LADÁNYI 2004, 32.

[12] HORVÁTH J. 1998, 24-25.

[13] Királyi: Kassa, Nagyvárad, Pozsony; katolikus: Eger, Pécs; református: Debrecen, Kecskemét, Sárospatak, Máramarossziget; evangélikus: Eperjes. (MÁRKUS 1908, 437.)

[14] RAJCZI 1998, 38.

[15] A tanári fizetéseket ugyanakkorára kellett volna emelni, mint a királyi jogakadémiák hasonló beosztású tanáraiét. Ennek fedezése érdekében a város 1873-ban felajánlott évi 870 forintot, mindaddig, amíg a líceum saját jövedelme nem fedezi a kiadásokat. 1899-ben Hetyey püspök egy 50.000 forintos alapot létesített tartalékul a líceum számára. A líceum ily módon való anyagi megerősödése egybe esett a város nagyszabású beruházásainak elkezdésével (csatornázás, villamos, építkezések), ezért igyekeztek minden forrást erre koncentrálni. Ekkor került sor, nem kevés konfliktust okozva, a tanári fizetéskiegészítés további folyósításának megtagadására. (MÓRÓ 1979, 468.)

[16] VASVÁRY 1937, 10.

[17] RAVASZ [1983], 108.

[18] RAVASZ [1983], 109.

[19] RAVASZ [1983], 110.

[20] Mihálffy Ernő, Késmárky István, Vasváry Ferenc, Schaurek Rafael, Vinkler János, Faluhelyi Ferenc. (RAVASZ [1983], 113.) Rövid életrajzaikat lásd továbbá: CZIBÓK-JANKOVITS-NAGY 2000, KEREKES 2001.

[21] Ilyen vádakat a kar egyik tanára, Tuka Béla is megfogalmazott volt professzorához írt levelében, mikor 1911-ben az egyik tanszéki állás betöltésekor Schaurek Rafael kapta meg a katedrát, aki Schaurek Bódog nyugalmazott jogtanár fia volt, és Tuka szerint nem felelt meg a szakmai elvárásoknak. (SCHWEITZER 2007, 290.)

[22] Csak a példa kedvéért említem az 1898 és 1912 között jogbölcseletet és büntetőjogot oktató Angyal Pált, akit 36 éves korában (1909) az MTA levelező tagjává választott, de több nemzetközi és hazai szakmai szervezetnek is tagja volt. (MÁRFI 2008. II. 65.)

[23] SCHWEITZER 2006, 327.

[24] BML VIII. 2. c. 4.

[25] BML VIII. 2. c. 3.

[26]Az első meglévő évkönyv 1900-ban jelent meg (ÉVKÖNYV 1899/1900), az utolsót pedig 1921-ben adták ki (ÉVKÖNYV 1921/1922).

[27] Ezek a nemzedékcsoportok az arányos adateloszlást figyelembe véve a következők: 1. 1867/68 – 1881/82; 2. 1882/83 – 1900/1901; 3. 1901/1902 – 1912/1913.

[28] KARÁDY – VALTER 1990, 34.

[29] KARÁDY – VALTER 1990, 35.

[30] BML VIII. 2. c. 4. a. és RAVASZ [1983], 114.

[31] RAVASZ [1983], 114-115.

[32] Pécs: BML VIII. 2. c. 4. a.; BICZÓ 2008, 89, 124.; Pápa: SZABÓ 1984, 127, 137.

[33] Pécs: RAVASZ [1983], 114., Győr: BICZÓ 2008, 89, 124.; Pápa: SZABÓ 1984, 127, 137.

[34] LADÁNYI 1969, 12.

[35] Közli: LADÁNYI 1969, 13-14.

[36] A jogakadémiák hallgatói létszáma az 1870-es években jelentősen csökkent, az időközben végrehajtott reformintézkedéseknek köszönhetően. Az 1870/71-es tanévre még 2074 fő iratkozott be valamelyik jogakadémiára. A létszám a táblázat első, 1891/92-es tanévére, 815 főre esett vissza. (LADÁNYI 1969, 76.)

[37] BML VIII. 2. c. 4. a.

[38] Nem szabad azonban elfeledkezni a nagyszámú adatfelvétel esetén figyelembe veendő esetleges adatfelvételi hibákról sem. Elképzelhető, hogy ezek egy része ebből adódó eredmény.

[39] BML VIII. 2. c. 4. a.

[40] KATUS 1995, 84. (20. táblázat), Idézi: LENGVÁRI 2001, 147.

[41] VÁRADY 1896, 688.

[42] Ez azért is érdekes, mert, ha feltételezzük, hogy a pápai (református) akadémia megszűnése után többen jönnek Pécsre jogot tanulni, akkor ennek az aránynak inkább emelkednie kellene. Ennek kijelentéséhez természetesen ismernünk kellene a pápai jogakadémia hallgatóinak felekezeti megoszlását is.

[43] BML VIII. 2. c. 4. a. Az „ismeretlen” kategória bevezetésére azért volt szükség, mert bizonyos esetekben a hallgatói anyakönyvekben nem töltöttek ki minden mezőt, jelen esetben a vallásét. A „protestáns (valamelyik)” elnevezésű csoportot pedig azért hoztuk létre, mert nem minden esetben különböztetett az adatfelvevő a felekezetek között, olykor csak az egységes protestáns elnevezést jegyezte be.

[44] BML VIII. 2. c. 4. a.

[45] BML VIII. 2. c. 4. a.

[46] BML VIII. 2. c. 4. a

[47] BML VIII. 2. c. 4. a

[48] BML VIII. 2. c. 4. a

[49] KATUS 1995, 42.

[50] KATUS 1995, 80-82. 18/a, b, c, d táblázatok

[51] Horvát, szerb, szlovén.

[52] Természetesen nem kizárt, hogy szinte csak magyar nemzetiségűek jártak az akadémiára, de a fent bemutatott vallási összetétel ezt valamennyire megkérdőjelezni látszik.

[53] BML VIII. 2. c. 4. a

[54] Olasz, szlavón, román

[55] BML VIII. 2. c. 4. a

[56] BML VIII. 2. c. 4. a

[57] BML VIII. 2. c. 4. a.

[58] BML VIII. 2. c. 4. a.

[59] BML VIII. 2. c. 4. a.

[60] KARÁDY – VALTER 1990, 53.

[61] Ha már a családneveket vizsgáljuk, akkor érdemes megnézni egy másik összefüggést. Az apa és a gyerek (hallgató) családneveinek összevetése mutathatna még érdekes adatokat, de sajnos túl sok a hiányos információnk. Az eltérő családnevű apák és fiúk esete utalhat a névmagyarosítás tényére. Természetesen az eltérésnek egyéb okai is lehetnek, például második házasság, örökbefogadás stb. Az akadémia hallgatóinál ezt a vizsgálatot elvégezve nem jutunk határozott eredményre. Az 1867 és 1881 közötti időszakban az 543 név esetéből 164-ben nincs pontos adatunk, a fennmaradó esetek közül pedig csak 3- ban tér el a két név. Az 1882-1900 közötti időszakkal ugyanez a helyzet. Itt 564 név szerepel, melyek közül 161 esetben nincs biztos adat, a fennmaradó 398 esetből pedig mindössze 5 alaklommal van eltérés. A harmadik nemzedékcsoportunk esetében (1901-1913) az összes 524 név közül 111-nél nincs pontos adat, 376-nál egyeznek a nevek, viszont 37 esetben különbözés található. Ha ugyan nem zárjuk ki eleve – a nagy mennyiségű ismeretlen adat miatt – a fentiek figyelembe vételét, akkor azt mondhatjuk, hogy az 1898 és 1918 között zajló névmagyarosító társadalmi mozgalom valamennyire ezen adatsoron is érzékelteti hatását az utolsó nemzedékcsoportban. Bár az állami névmagyarosító politika 1899 után nem folytatódott, a köztisztviselők és közalkalmazottak továbbra is többséget képeztek a névmagyarosítók körében. Az akadémia hallgatói pedig nagyrészt közszolgálati pályára készültek, készülhettek. A pécsi és baranyai névmagyarosító mozgalomról lásd: NAGY I. G. 1997.

[62] BML VIII. 2. c. 4. a.

[63] Az anyakönyvek alapján az összes 1631 eset közül 1570 esetben volt megállapítható ez az adat. BML VIII. 2. c. 4. a.

[64] A kapott adatok nagyjából egybevágnak Ravasz János adataival: Baranya 4550%; Somogy 10-15%, Tolna 8-10%. (RAVASZ [1983])

[65] BML VIII. 2. c. 4. a.

[66] BML VIII. 2. c. 4. a.

[67] BML VIII. 2. c. 4. a.

[68] BML VIII. 2. c. 4. a.

[69] BML VIII. 2. c. 4. a.

[70] BML VIII. 2. c. 4. a.

[71] BML VIII. 2. c. 4. a.

[72] BML VIII. 2. c. 4. a.

[73] Egy másfajta csoportosítási lehetőséget lásd: LENGVÁRI 2001, 150.

[74] BML VIII. 2. c. 4. a.

[75] BML VIII. 2. c. 4. a.

[76] Közli: GYÁNI–KÖVÉR 2001, 182.

[77] BML VIII. 2. c. 4. a.

[78] ÉVKÖNYV 1905/1906. – ÉVKÖNYV 1907/1908.

[79] ÉVKÖNYV 1908/1909. – ÉVKÖNYV 19011/1912. Az táblázatok bontására azért volt szükség, mert az 1908/1909-es tanévtől évfolyamos bontásban közlik az adatokat. Én itt az első évfolyamosok adatait tüntettem fel.

[80] KOPCSÁNYI 1897, 83.

[81] KOPCSÁNYI 1897, 83.

[82] BML VIII. 2. c. 3. b, 1.

[83] KOPCSÁNYI 1897, 88.

[84] KOPCSÁNYI 1897, 88-89.

[85] BML VIII. 2. c. 3. b, 1.

[86] BML VIII. 2. c. 3. b. 1.