Cikkek

Nagy Imre Gábor: Erzsébet királyné emlékezete Pécsett (1898)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 20.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-3-2

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Vonyó József

141–172. p.

 

 

Nagy Imre Gábor

 

 

Erzsébet királyné emlékezete Pécsett (1898)

 

Der Kultus der Königin Elisabeth in Pécs (1898)

The commemoration of Queen Elizabeth in Pécs (1898)

 

 

 

Bevezetés

Az Erzsébet-kultusznak könyvtárnyi irodalma van Magyarországon.[1] Jelen rövid írás a Baranya Megyei Levéltár iratainak feltárásával szeretne hozzájárulni a kultusz jobb megismertetéséhez.

Az Erzsébet-kultusz szempontjából elengedhetetlen a kultusz szerepének tisztázása. „Az Erzsébet-kultusz fő társadalomlélektani, politikai vonatkozása, hogy Ferenc József személyének a magyar nemzeti tudatban betöltött problematikus helyzetéből adódóan Erzsébet a mitizálódás folyamata során egyensúlyozó szerepbe került. A kollektív tudatban emblematikus figurává transzformált királynét olyan erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen elemekkel ruházták fel, amelyek hozzájárulhattak a létrehívók és megszólítottak lelkiismeretének megnyugtatásához, s ezzel az érdekeltek olyan eszközhöz jutottak, amely stabilizálhatta a fennálló helyzetet. A kultusz lényege: Ferenc József elfogadtatása, az uralkodó és nemzete közötti konszenzus elősegítése.”[2]

A merénylet híre

Luigi Luccheni (1873-1910) olasz anarchista 1898. szeptember 10-én Genfben elkövetett merényletének híre még aznap este elterjedt. A merénylet értelmetlen volta általános döbbenetet váltott ki Magyarországon. Az elkövetkező napokban az ország településein általában rendkívüli közgyűlést tartottak, részvétfeliratot küldtek az uralkodónak, intézkedtek a temetésen való részvételről és a templomi gyászistentiszteletekről. Ekkor fogalmazódtak meg a különböző emlékhelyek (szobor stb.) tervei, az arcképét megfesttették a közgyűlési termek számára, jótékony alapítványokat hoztak létre és jótékonysági mozgalmakat indítottak a nevében.[3]

Szeptember 10-én ülésezett Pécsett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület országos kongresszusa.[4] A résztvevők és a város vezetői egyaránt a Pécsi Nemzeti Színház előadásán ültek, amikor megérkezett a merénylet híre. Báró Fejérváry Imre Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja,[5] Majorossy Imre polgármester[6] és Vaszary Gyula rendőrfőkapitány azonnal elhagyták a színházat és az „Aranyhajó” fogadó (Király u. 3.) különtermébe mentek megbeszélni a teendőket. Fejérváry főispán Budapestre táviratoztatott, hogy igaz-e a lehetetlennek tűnő hír. Kilenc óra előtt, a második felvonás közepén Majorossy polgármester bezáratta a színházat, mert megtudták, hogy az egész országban éjjeli távirdai szolgálatot rendeltek el. A hivatalos gyászhírt csak este tízkor kapta meg Fejérváry főispán, ezután a köz- és magánépületekre mindenütt fekete színű zászlót tűztek ki.[7] Az első fekete zászlót – már negyed kilenckor – ifj. Bedő Imre helyezte el a kávéházán.[8]

Pécs város és Baranya megye lakossága a szeptember 11-i lapokból tudta meg a szomorú hírt. A Pécsi Napló első oldalán gyászkeretes vezércikkben közölte az olvasókkal, hogy megölték a királynét. Az oldal közepére a királyné magyaros öltözetű arcképét tördelték be. A vezércikk a nemzetet, az uralkodót ért gyászra és az olasz anarchista megbélyegzésére helyezte a hangsúlyt: „Ki volt a gyilkos?! [...] Magyar nem lehetett! [...] Olasz volt a nyomorult gaz! Anarkista, [sic!] kinek vele született tulajdonsága az orgyilkosság, mint a tigrisnek a vérengzés, mely gyalázatos bestia gyönyört érez, ha vért lát. Olasz volt és anarkista [sic!].” [9] (Az anarchizmus nem kellő ismeretéről tanúskodik, hogy a szót sok esetben nem tudták helyesen leírni.)[10] A Pécsi Figyelő is rendkívüli kiadásban közölte a szomorú eseményt.[11]

A Pécsi Napló nagy teret szentelt a merénylet hírének. A szokásos 12 oldal helyett 16 oldalban jelent meg, és ebből 7 oldal a királynéval foglakozott. A vezércikk után Falk Miksa „A királynéról” c. írása és más megemlékezések, hírek következtek.

A merényletet kiáltványukban még a pécsi szociáldemokraták is elítélték: „Mi munkások nem borulunk a porba, mint a hatalom képmutató uszályhordozói, hanem mélyen megrendülve fogadjuk e szomorú hírt s a legnagyobb megvetéssel viseltetünk az emberbőrbe bújt fenevad iránt, ki ez átkos tettet elkövette.”[12]

Szeptember 11-re a város egész lakossága fel volt bolydulva. Az utcákat és tereket reggel ellepték az emberek, elkapkodták a helyi, majd délután az országos lapokat. Az üzletek kirakatára fekete drapériát szegeztek fel, a kirakatokba kitették a királyné képét. Újabb fekete zászlókat tűztek ki a magánházakra, a templomokra és a káptalani házakra. Sokan a Kossuth-gyász mintájára fekete karszalagot hordtak, vagy egyéb módon fejezték ki gyászukat.

A hivatalos gyászintézkedésekkel azonban meg kívánták várni a kormány lépését, hogy egységes legyen a gyász kifejezése. Még szeptember 10-én, az éjjeli vonattal – Kardos Kálmán nyugalmazott főispán és Aidinger János országgyűlési képviselők kíséretében – Budapestre utazott Fejérváry főispán, hogy tájékozódjon a teendők felől.[13]

A városi és megyei hatóságokat hivatalosan Jakabffy Imre belügyminisztériumi államtitkár értesítette. A belügyminisztérium sürgős, „D” jelzésű távirata szeptember 11-én érkezett meg a pécsi posta- és távirdahivatalba. Az 5115/1898. számú belügyminiszteri elnöki rendelet röviden közölte a királyné halálát: „Erzsébet királynő Ő Császári és Királyi Felségén egy anarchista által tőrszúrás ejtetvén, Ő Felsége tegnap e hó 10-én Genfbe meghalt, ezen nemzetünket és királyunkat ért megrendítő gyászesetről a törvényhatóságot mély megilletődéssel értesítem. Jakabffy államtitkár.”[14]

Szeptember 11-én az országgyűlés két házának – a képviselőház (parlament) és a főrendiház – rendkívüli ülésén megállapodtak a királyné halálát követő legfontosabb eljárásokról.[15]

Fejérváry Imre főispán szeptember 12-én Budapestről küldött táviratával 14-ére hívta össze a város közgyűlését, a megyeit pedig szeptember 15-ére. A táviratból kitűnik, hogy a főispán már tudakozódott a felsőbb elvárások felől: „Rendkívüli közgyűlés szerda délelőtti tizenegy órára egybehívandó, törvényhatóságok valószínűleg küldöttségeket menesztenek temetésére, én este haza érkezem. Br.[áró] Fejérváry.”[16]

Fejérváry főispán, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter fiának a neveltetése és az uralkodóház iránti elfogultsága közismert volt. Lojalitását Lenkei Lajos is kiemelte visszaemlékezésében: „Fejérváry báró politikai tekintetben megingadhatatlan gondolkozású politikai vezére volt a vármegyének, ami érthető, amikor olyan légkörben nőtt volt föl, melyben az uralkodó iránt való hódolat első és döntő paragrafusa a közéleti tevékenységnek. Megalkuvásról nála szó sem lehetett.”[17] Fischer Béla, a vármegye későbbi alispánja szintén írt a főispán vakbuzgóságáról visszaemlékezésében: „Még egy nagy foltja volt Fejérváry főispáni működésének: a politikai elvakultság. Politikai kérdésben nem ismert ellenvetést, és nem volt hajlandó a két törvényhatóságban, különösen a városiban élesen megnyilatkozó ellenzéki hangulattal szemben semmiféle megalkuvásra. A kormányzati politikát minden kritika nélkül, vakon igyekezett végrehajtani, ha kellett, erőszakkal. Sőt túltette magát a kormány intención is, ha olyan kérdésről volt szó, amely az uralkodoház érzékenységét esetleg a legtávolabbról érinthette.”[18]

A királyné meggyilkolása miatt féléves gyászt rendeltek el, amely külsőségeiben is hivatva volt kifejezni a nemzetet ért nagy veszteséget. A belügyminiszter szeptember 13-i 5163/1898. elnöki számú körrendeletében intézkedett arról, hogy a belügyminisztérium és az alá tartozó önkormányzatok, intézmények hivatalos levelezéseiknél kizárólag fekete gyászpecsétet használjanak. A belügyminisztériumi iratok ettől kezdve fél évig fekete gyászszegélyesek voltak.[19] Az udvari gyász szintén fél évig, szeptember 17-től március 16-ig tartott. Az első két hónapja a legmélyebb, a második két hónapja mély és az utolsó két hónapja pedig kisebb gyász volt. A viselet a gyász mértéhez igazodott.[20]

Városi és a megyei gyászközgyűlések, testületi gyászintézkedések

A dualizmus és a két világháború közötti Pécs városi közgyűlése (nyilván úgy, mint mások) nagy jelentőséget tulajdonított a kegyelet kifejezésének. A közgyűlések elején, illetve a polgármesteri jelentésekben mindig megemlékeztek az elhunyt közéleti személyiségekről, közgyűlési tagokról, városi tisztviselőkről és ismertebb városi polgárokról. Rendszerint megörökítették emléküket a közgyűlési jegyzőkönyvben, részvétet kifejező iratot küldtek a hozzátartozóknak, és a temetésen a város képviseltette magát. Az Erzsébet királynéról tartott gyászközgyűlések is a fenti szokásrendet követték, kiegészítve a gyász nagyságát szemléltető rendelkezésekkel, sőt a felirati joggal rendelkező megyei és városi közgyűlések egy része politikai intézkedések foganatosítását is kérte.

Majorossy polgármester a gyászközgyűlést megelőző napon, szeptember 13-án kiáltványban hívta fel a város polgárait, hogy öltsenek gyászt, a házaikra 30 napig tűzzék ki a gyászlobogót, tartózkodjanak a nyilvános mulatságoktól és vegyenek részt a gyászistentiszteleteken.[21] A gyászközgyűlésre gyászkeretes nyomtatott meghívót küldött ki a polgármester a közgyűlési tagoknak, amelyet a sajtó is közölt.[22]

A szeptember 14-én 11 órakor tartott rendkívüli városi közgyűlésen a meghívott 114 képviselőből 70 fő jelent meg, vagyis viszonylag népesnek volt mondható. A közgyűlést Fejérváry főispán „fekete magyarba öltözötten a féllángra gyújtott lámpáktól halványan megvilágított fekete lepellel borított közgyűlési teremben, mely a gyászba öltözött bizottsági tagokkal már megtelt [...] a fájdalom érzelmeit meghatóan kifejező s a jelenlevőket mélyen megindító hangon elmondott következő beszéddel nyitotta meg.”.

Ez a beszéd szokatlan rövidsége miatt különbözött a szerte az országban elmondott gyászbeszédektől:

„Tekintetes Törvényhatósági Bizottság.

Ő Császári és Apostoli Királyi Felségét legkegyelmesebb urunkat és királyunkat nehéz csapás érte.

A sors kérlelhetetlen keze elragadta oldala mellől szerető hites társát, gyermekeinek édesanyját, elragadta azt a felséges asszonyt, a ki magasztos gyászában éppúgy nemtője volt a magyar nemzetnek, mint őrző angyala akkor, midőn a fiatalság igéző bájának teljességében először lépett magyar földre.

Halála óriási veszteség a magyar nemzetnek is.

Királyával együtt gyászol a nemzet.

Uram Istenem adj erőt szerető királyunknak e nehéz veszteség elviselésére!

Leljen némi vigaszt abban a tudatban, hogy hű magyar nemzete vele együtt érez, együtt gyászol és együtt sír!

Találjon vigaszt abban, hogy Erzsébet királyné szent emléke örökké fog élni minden magyar szívben!

Mélyen megrendülve, vérző szívvel megnyitom a mai rendkívüli közgyűlést és kérem a polgármester urat, hogy a város közönségéhez intézett miniszteri leiratot olvassa fel.”

A főispán szavainak elhangzása után Majorossy polgármester felolvasta Jakabffy Imre belügyminisztériumi államtitkár szeptember 11-i fent idézett táviratát, és ismertette az eddigi gyászrendelkezéseket.

A városi tanács előterjesztését magától értetődően egyhangúan elfogadta a közgyűlés:

1. Erzsébet királyné áldott emlékét a közgyűlés gyászkeretes jegyzőkönyvében megörökítik.

2. Az uralkodóhoz a gyászt és az alattvalói hódolatot, törhetetlen hűséget kifejező részvét feliratot intéznek.

3. A szeptember 17-i szombati, Bécsben történő temetésen a város három fős küldöttséggel képviselteti magát.

4. A város kegyuraságához tartozó templomokban gyászistentisztelet tartanak,[23] ahol a város képviselői legyenek jelen.

5. A kegyurasági templomokban minden év szeptember 10-én örök időn át tartsanak gyászistentiszteletet a város képviselőine részvételével.[24]

6. A mélységes gyász jeléül a temetés órájában a kegyurasági templomokban szóljon az összes harang, szüneteljen az ipari és gyári munka, zárjanak be a kereskedések, és égjenek féllángon a gázlámpák.

7. A budapesti emlékszoborra 1000 forintot adnak.[25]

A pécsivel sok tekintetben egyező határozatot hozott Baranya vármegye szeptember 15-i rendkívüli gyászközgyűlésén:

1. A királyné áldott emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítik.

2. Részvétüket, alattvalói hódolatukat és törhetetlen hűségüket feliratban fejezik ki.

3. A szombati bécsi temetésre 3 fős küldöttséget küldenek ki.

4. A budapesti emlékszoborra 2000 koronát szavaznak meg.[26]

5. A királyné ravatalára a megyei küldöttség koszorút helyez a következő felirattal: „Baranyavármegye kegyeletes hódolata a magyar nemzet védő angyalának”.

A közgyűlés végén az alispán ismertette a gyászintézkedéseket. Elrendelték, hogy a temetés végbemeneteléig szüneteljen minden mulatság, illetve a temetés óráiban az ipari és gyári munka. A vármegye tisztviselői öltsenek fekete ruhát vagy fátyolt, a megyei, járási és községi hivatalok 6 hónapig fekete pecsétet használjanak. A megyei közgyűlés tagjai vegyenek részt 19-én a délelőtt 9 órakor kezdődő székesegyházi gyászistentiszteleten.[27]

Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter felhívására a Pécsi Kereskedelmi-és Iparkamara is csatlakozott a megemlékezésekhez, és úgy döntött, hogy:

1. Hódolatteljes részvétnyilvánításukat eljuttatják az uralkodóhoz („a trón zsámolyához”).

2. A királyné emlékét megörökítik a kamara jegyzőkönyvében.

3. Küldöttséget indítanak a bécsi temetésére. (Ez a helyhiány miatt nem valósulhatott meg.)

4. A budapesti emlékszoborhoz 100 forinttal járulnak hozzá, és gyűjtést rendeznek a kereskedők és az iparosok között.

5. Testületileg részt vesznek a pécsi istentiszteleteken.

6. Felhívják a kereskedőket és iparosokat, hogy a bécsi temetés napján, 17-én délután zárják be üzleteiket.[28]

7. A Pécsi Ügyvédi Kamara választmánya is ugyanolyan határozatot hozott:

– A királyné emlékét jegyzőkönyvben megörökítik.

– Az uralkodóhoz részvét és hódoló feliratot intéznek.

– A szeptember 19-i székesegyházi gyászistentiszteleten testületileg részt vesznek.

– A kamara épületén a fekete zászlót 30 napon át kitűzve tartják.

– Levelezéseiken október 17-ig fekete pecsétet használnak.

– A gyászszertartások befejeztéig nem tartanak gyűlést.

– Gyűjtést indítanak a budapesti emlékszoborra.

– Felkérik a tagjaikat, hogy egy hónapig a karon vagy a kalapon viseljenek gyászfátyolt.[29]

A Pécsi Ipartestület elöljárósága a kamaránál szerényebb mértékben járult hozzá a megemlékezésekhez. A királyné emlékét jegyzőkönyvben megörökítették. Felhívták az iparosokat, hogy szeptember 17-én délután ne dolgozzanak, zárják be üzleteiket és öltsenek gyászt. Gyűjtést indítottak a királyné emlékszobrára.[30]

A Pécsi Jótékony Nőegylet úgy döntött, hogy részvétiratot intéz az egylet védnöknőjéhez, Erzsébet királyné legkedvesebb leányához, Mária Valéria főhercegnőhöz. Lehetőség szerint 100 Ft-ot összegyűjtenek a budapesti emlékszoborra, és testületileg részt vesznek a székesegyházi gyászünnepségen.[31]

A pécsi izraelita hitközség elöljárósága az alábbi felajánlást tette:

1. Erzsébet királyné emlékét jegyzőkönyvben megörökítik.

2. Gyászuk kifejezését eljuttatják az uralkodóhoz.

3. A budapesti emlékszoborra 200 koronát adnak.

4. A királyné emlékére egy 2000 koronás alapítványt tesznek, amelynek kamatait egy pécsi özvegyasszony kapja segélyként szeptember 10-én.

5. Gyászistentiszteletet tartanak, és a templomban évenként megemlékeznek a királynéról.[32]

Más megyék és városok gyászközgyűlései közül azokat idézzük fel, amelyek megküldték határozataikat Pécs városának is. Pest-Pilis-

Solt-Kiskun vármegye szeptember 15-i[33] és Hunyad vármegye szeptemberi 19-i gyászközgyűlése a baranyaihoz hasonlóan rótta le a kegyeletét.[34]

Moson vármegye szeptember 16-i gyászközgyűlése azt javasolta, hogy ne külön-külön, hanem egyszerre és együtt küldjék el október 17-én az uralkodónak a kegyeletüket kifejező hódolatteljes részvétfelirataikat. Pécs város tanácsa az átiratot irattárba tette, mert már „gyászdíszes alakban” megrendelte a részvétiratot.[35]

Viszonylag kevés közgyűlés hozott politikai jellegű határozatot. Hódmezővásárhely város közgyűlése a Svájcban működő anarchisták fokozottabb ellenőrzését és üzelmeik meggátlását kérte a képviselőházhoz intézett feliratában. Pécs város közgyűlése is rokonszellemű felirat küldéséről döntött.[36]

Bars vármegye közgyűlése szeptember 16-i, a képviselőházhoz intézett feliratában kérte, hogy az országgyűlés hozzon törvényt az anarchisták szigorúbb megbüntetésére. Sújtsák őket halállal, esetleg életfogytiglani fegyházzal, és állítsanak fel rögtönítélő bíróságokat a büntetésükre. A magyar nemzet vásárolja meg azt a genfi szállodát, ahol Erzsébet királyné elhunyt, és kegyházként őrizze meg.[37] Országos költségen emeljenek Budapesten egy monumentális fogadalmi templomot, amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet és Erzsébet királyné képeivel díszítenének. Pécs város tanácsa előterjesztésében nem támogatta a barsi feliratot, mert hódolatteljes kegyeletét már kifejezte a város, és az anarchisták üldözésére már nemzetközi intézkedéseket hoztak. A pécsi közgyűlés azonban ennek ellenére az anarchista veszély miatt mégis olyan pártoló feliratot intézett a képviselőházhoz, mint a barsi.[38]

Erzsébet királyné meggyilkolása után természetesen azonnal megindult az anarchisták elleni küzdelem. A belügyminiszter már szeptember 14-i 752/1898. elnöki számú körrendeletében felhívta a főispánokat, hogy „mindazon mozgalmakat, melyek ily anarchista törekvésre engednek következtetni szigorúan ellenőriztetni, a szükséges intézkedéseket a legszélesebb körben megtenni, észleleteiről pedig hozzám sürgősen jelentést tenni szíveskedjék”. A belügyminiszteri leirat arra hivatkozott, hogy „nem hivatalos értesülés szerint egy nagyobb anarchista összeesküvés az államfők meggyilkolását tűzte ki célul”, és a valós okról, Erzsébet királyné meggyilkolásáról pedig hallgatott.[39] Az elnöki és bizalmas iratokban ettől kezdve évtizedeken át egymást követték az anarchistákra, illetve gyanús egyénekre vonatkozó felsőbb leiratok, körözvények.

A királyné meggyilkolása a vásári mutatványosok fantáziáját is megindította. 1898. november 19-én a szentlőrinci főszolgabíró jelentette a főispánnak, hogy a sellyei vásáron egy fonográf mutogató a királyné szomorú esetét úgy adta közzé, mintha azt Luccheni maga mondta volna el az uralkodónak, így haszonlesésből a legszentebb dologból is üzletet csinált. Fejérváry főispán felhívta a főszolgabírókat, hogy ilyen mutatványokat ne engedélyezzenek,[40] és jelentette az esetet a belügyminisztériumnak. A belügyminiszter válaszul körrendeletet bocsátott ki az ország valamennyi törvényhatóságának, amelyben a fenti ügy említése nélkül elrendelte, hogy azokat a fonográf lemezeket, „melyek a kedélyek izgatására alkalmas és az uralkodóház iránti köteles kegyeletet sértő, hazafiatlan szólamokat, és beszédeket tartalmaznak” el kell kobozni és meg kell semmisíteni.[41]

A gyászistentiszteletek és gyászünnepélyek

A királyné emlékére rendezett gyászünnepségek az egyházhoz, illetve az iskolákhoz kapcsolódtak. Erzsébet királyné kultuszában nagy jelentősége volt a vallásnak és a templomoknak. Erzsébet királynét már az 1870-es évektől második Szent Erzsébetnek kezdték emlegetni, és a kortársak szerint tizenötödik ízben Szent Erzsébet unokája volt. Szentként való megjelenítését segíthette tragikus halála, amely miatt a keresztény mártírokkal állították párhuzamba. Mítoszát főként a katolikus egyház támogatta. (A vallásos jelleg valójában éles ellentétben állt Erzsébet személyiségével, aki közismerten antiklerikális volt és vallásossága nem mindenben követte a katolikus dogmákat.)[42]

Szeptember 11-i, vasárnapi körlevelében rendelkezett Hetyey Sámuel megyéspüspök a római katolikus gyászünnepségek rendjéről:

1. Az egyházmegye területén a gyászünnepség végéig ki kell tűzni minden templomra, iskolára, egyházi intézményre a gyászlobogót.

2. Szeptember 19-én, hétfőn minden templomban gyászistentiszteletet (énekes gyászmisét „Libera”-val) kell tartani Erzsébet királyné lelki üdvéért.

3. A gyászistentisztelet megelőző nap estéjén és a gyászistentisztelet reggelén egy órán át szóljanak az imára hívó harangok.

4. A gyászistentiszteletre a lelkipásztorok mozgósítsák a híveket, gondoskodjanak a tanulóifjúság megjelenéséről és a hatóságok meghívásáról.

5. A szeptember 19-i tanítási szüneti napon a római katolikus iskolák gyászünnepségen emlékezzenek meg az elhunyt királynéról.

6. A rendelet kézbe vétele után, a gyászistentiszteletet követő kilenc napig minden misében imádkozzon a papság az uralkodóért. (A szentmisében a pap Collectát vegyen pro Rege, a mise után a hívekkel és tanulóifjúsággal mondjon el három Miatyánkot és Üdvözletet.)[43]

Szeptember 16-án, pénteken ¾ 12-re hívott össze értekezletet Majorossy polgármester, hogy egyeztessen az Erzsébet királynéért tartandó gyászistentiszteletek végleges időpontjáról. A megbeszélésre meghívta Károly Ignác Ágoston téri és Magenheim József belvárosi plébánost, Ángyán Aurél szigeti külvárosi adminisztrátort, Jeskó Lajos evangélikus lelkészt és Horváth Antal református adminisztrátort, valamint Perls Ármin főrabbit. A püspökség és a szerzetesrendek a meghívó szerint nem vettek részt a tanácskozáson.[44]

A szeptember 17-i bécsi temetésen a megyei és városi küldöttséget báró Fejérváry Imre főispán vezette. A várost Majorossy Imre polgármester, Vaszary Gyula rendőrfőkapitány és Zsolnay Vilmos gyáros, közgyűlési tag képviselte. A vármegyei küldöttséget Trixler Károly alispán, Német Lipót és Országh Lajos közgyűlési tagok alkották. Külön utazott Reeh György tanácsnok, aki előrevitte a megye és a város koszorúit. Hetyey Sámuel megyéspüspököt a titkára, Igaz Béla kísérte el.[45] Kardos Kálmán nyugalmazott főispán is jelentkezett a Bécsbe menő országgyűlési küldöttségbe.[46] A város koszorújának szalagjára azt írták: „Pécs sz. kir. város közönségének kegyeletteljes hódolata Magyarország Nemtőjének.”[47]

Szeptember 17-én, szombaton Pécsett csak a ciszterci főgimnázium rendezett gyászünnepséget. A reggeli félnyolcas gyászmisén a Belvárosi templomban a főgimnázium énekkara énekelt. A délután 4 órakor kezdődő megemlékezésen a gyászbeszédet Greksa Kázmér tanár mondta, ismét énekelt a főgimnázium énekkara és Blaskovich Iván szavalt.[48]

Még az előző napon, szeptember 16-án pénteken felhívta Vaszary Gyula rendőrfőkapitány a lakosságot, hogy szombat délután ½ 4-től 6 óráig tartsák zárva a gyárakat, az üzleteket, a műhelyeket és szüneteltessék az ipari munkát.[49] A szombati temetés és a hétfői gyászünnepély napjára az igazságügyi miniszter ítélkezési szünetet rendelt el.[50] A temetés óráiban a város nem dolgozó, feketébe öltözött lakossága a gázlámpákkal kivilágított belvárosi utcákon és tereken sétált.[51] Annak, hogy szombaton nem szerveztek a nagyközönség számára semmilyen rendezvényt, talán az lehetett az oka, hogy Pécs állami, önkormányzati és egyházi vezetője – a főispán, a polgármester és a püspök – egyaránt Bécsben volt.

A fő gyászistentisztelet hétfői, szeptember 19-i időpontját az döntötte el, hogy a szombati bécsi temetésről csak vasárnap este értek haza az előkelőségek.[52] Ezen a napon zárva tartottak a fontosabb intézmények (járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla, városháza stb.) és tanítási szünet volt az iskolákban, viszont zavartalan volt az ipari és kereskedelmi munkavégzés.

A Pécs város kegyurasága alá tartozó három plébánia templomban (Belvárosi, Ágoston téri, Ferences) egyszerre, fél nyolckor mondtak misét az elhunyt királyné lelki üdvéért. A közgyűlés tagjai és a községi nép- és polgári iskolák tanulói abban a templomban jelentek meg, amelyik plébániához tartoztak. A Belvárosi templomban Magenheim József plébános celebrálta a misét, a kóruson a Pécsi Dalárda énekelt. Az Ágoston téri templomban Károly Ignác apátplébános tartotta a rekviemet.[53]

A gyászmise után tartották az elemi népiskolai gyászünnepélyeket. Amelyik iskolában leányosztályok is voltak, ott nem a férfi, hanem a nőtanítóknak kellett mondani az emlékbeszédet. Terv szerint, a polgári leányiskolában Futima Sarolta, a belvárosi leányiskolában Germánné Koszér Mari, az Ágoston téri népiskolában Borsy Györgyné Bató Anna, a szigeti külvárosi népiskolában Bartosságh Józsa, a belvárosi fiúiskolában Borsy György, a Felsővámház utcai iskolában Retter Rezső emlékezett meg a királynéról.[54]

A plébániák gyászistentisztelete után a székesegyházban kilenckor kezdődött a főistentisztelet, amelyet érdekes módon nem Hetyey Sámuel megyéspüspök,[55] hanem Troll Ferenc nagyprépost, püspöki helynök celebrált. A mise alatt a székesegyház énekkara énekelt. A gyászmisén valamennyi fontosabb pécsi intézmény és testület képviselői megjelentek:

– A megye és a város tisztikara, közgyűlési tagjai (Fejérváry főispán vezetésével);

– A bíróságok (ítélőtábla, törvényszék, járásbíróság);

– Az államhivatalok (pénzügyigazgatóság, posta- és távirda-igazgatóság, erdőfelügyelőség, államépítészeti hivatal, államvasúti forgalmi főnökség, kultúrmérnökség stb.), a közjegyzők és a bányaigazgatóság tisztviselői;

– A Pécsi Jótékony Nőegylet, a Katolikus Legényegylet, a Pécsi Veterán Segélyezőegylet, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara, a Pécsi Ügyvédi Kamara, a Pécsi Ipartestület és más társulatok, egyesületek;

– A jogakadémia, az állami főreáliskola, a ciszterci főgimnázium, a püspöki tanítóképző intézet, a r. k. hittudományi főiskola (papnevelde) és a Miasszonyunk Rend iskolái;

– A katonaság tisztikara[56] és a csendőrszárny-parancsnokság.

A férfiak valamennyien sötét gyászruhát öltöttek. Fekete díszmagyart inkább csak az előkelőbb egyének viseltek, pl. Fejérváry Imre főispán, Majorossy Imre polgármester, Vaszary Gyula rendőrfőkapitány, Reeh György tanácsnok, Egry Béla ügyvéd, Trixler Károly alispán és Benyovszky Manó árvaszéki ülnök. A Pécsi Jótékony Nőegylet választmányának tagjai talpig gyászban, fátyollal eltakartan jelentek meg.[57]

Az alsóbb társadalmi rétegek részvételéről annyit tudunk, hogy a sajtó emlegette „a szegényebb asszonynép”-et, és azt, hogy „özönével tódult a város lakossága a székesegyházba”. A város vezetői sem törekedtek igazán a szélesebb rétegek bevonására, csak a passzív részvételükre tartottak igényt. A bécsi szombati temetési napon nem volt nagyobb rendezvény, a hétfői gyászünnepély pedig nem volt munkaszüneti nap.

A székesegyházi rekviem után szeptember 19-én 10 órakor a papnevelde és a kisszeminárium növendékei a tanáraikkal együtt gyászünnepséget tartottak a hittudományi főiskola dísztermében. A gyászbeszédet Szilvek Lajos, a hittudományi kar seniora tartotta.[58]

A pécsi izraeliták ugyancsak hétfőn 11 órakor tartották az istentiszteletüket, amelyen több mint kétezren vettek részt. Az izraelitákon kívül a „hivatalos világ” is képviseltette magát:

– A városi és a megyei előkelőségek (főispán, alispán, polgármester, rendőrfőkapitány stb.);

– A bíróságok küldöttsége és Zsolnay György főügyész helyettes;

– Az államhivatalok vezetői (Dragonescu Dömjén pénzügyigazgató, Salamon József tanfelügyelő, Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelő);

– A Pécsi Kereskedelmi-és Iparkamara és a Pécsi Ügyvédi Kamara küldöttsége;

– A főreáliskola tanárai és Dischka Győző igazgató, a kereskedelmi és polgári fiúiskola tanárai és Kondor Béla igazgató, a jogakadémia tanárai, valamint a községi nép- és polgári iskolák vezetője, Schneider István felügyelő igazgató;

– Több magas rangú katonatiszt;

– A Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet. [59]

A gyászünnepségek városi költségeiről csak néhány adat ismert. A bécsi temetési küldöttség koszorúra, utazásra, szállásra és egyebekre 97 forint 59 krajcárt költött. Held Antal harangozó 4 forint 20 krajcárt kapott a „királyné őfelsége kiharangozás”-áért. Az uralkodónak küldött gyászdíszes részvétfeliratért 70 forintot fizettek ki.[60]

Szeptember 20-án, kedden tartottak gyászistentiszteletet a pécsi katonai alakulatok a helyőrségi templomul szolgáló Belvárosi templomban. A reggel 8 órakor kezdődő rekviemre a Széchenyi térre vonult a 44. és 52. cs. és kir. gyalogezred, a 19. honvéd gyalogezred és a 8. honvéd huszárezred egy-egy százada, a teljes tisztikar pedig a templomban foglalt helyet.[61]

Ugyancsak szeptember 20-án, kedden tartotta gyászünnepségét azon iskolák többsége, akik hétfőn nem emlékeztek meg a királynéról. A pécsi püspöki jogakadémia számára a Lyceum templomban zeredy József kanonok, aligazgató mondott gyászmisét délelőtt kilenc órakor. A gyászünnepély a jogakadémia dísztermében folytatódott, ahol Mutschenbacher Viktor jogtanár mondott beszédet.[62]

A Kondor-féle magán polgári iskolában délelőtt 8, a Porges-féle felsőkereskedelmi iskolában 10 órakor emlékeztek meg a királynéról. A pécsi püspöki tanítóintézet számára Döbrössy Alajos igazgató celebrált misét, majd beszédét a zeneteremben folytatta. A pécsi izraelita népiskolában szintén 20-án délelőtt rendeztek gyászünnepélyt.[63]

Szeptember 21-én még a pécsi fogházban is gyászistentiszteletet tartottak Erzsébet királyné lelki üdvéért.[64]

Szeptember 23-án, pénteken 8 órakor az állami főreáliskola rendezett a királyné lelki üdvéért gyászistentiszteletet az Irgalmas templomban. Drobisch „Requiem”-jét és Wimmer „Liberá”-ját adták elő, a 44. cs. és kir. gyalogezred zenekara és a pécsi zenei egyesületek tagjaiból alakult vegyeskar közreműködésével. A misén Majorossy polgármester és több városi előkelőség is megjelent. Utána az iskolai gyászünnepélyt a városi tornacsarnokban bonyolították le.[65] A főreáliskolai gyászünnepséggel befejeződtek az egy hétig tartó pécsi iskolai megemlékezések.

Szeptember 25-én, vasárnap délelőtt tíz órakor a pécsi evangélikus templomban, 11 órakor a Siklósi országút 4. szám (ma Rákóczi .8.) alatti református imaházban emlékeztek meg az elhunyt királynéról. A gyászistentiszteleteken való részvételre a polgármester felhívta a közgyűlési tagokat, akik gyülekezés után testületileg vonultak be a templomba. Az evangélikus istentisztelet után tartott közgyűlésen a királyné emlékét megörökítették, és Jeskó Lajos evangélikus lelkész beszédét jegyzőkönyvbe vették.[66]

A többi felekezethez képest meglehetősen későn tartott gyászünnepélynek nem tudjuk, hogy mi volt az oka. Jeskó Lajos evangélikus lelkésznek az előzetes egyeztetés napján, szeptember 16-án írt leveléből is úgy tűnik, hogy az időpont vitát kavart: „Múlt kedden már volt alkalmam a gyászisteni tisztelet ügyében nyilatkozni, miszerint ez az evang[élikus] egyházban folyó] hó 25-én azaz vasárnap délelőtt 10 órakor fog megtartatni, – azóta egyházunk felügyelőjével is értekezvén a közös megállapodásnak gyanánt szinte f[olyó] hó 2.5-ét tartottuk viszonyainkhoz mérve a megfelelőnek.”[67] Az sem feltételezhető, hogy az evangélikusok egységesen vasárnap akartak volna istentiszteletet tartani, hiszen pl. a soproni evangélikus templomban szeptember 21-én, szerdán volt a gyászünnepély.[68]

I. Ferenc József szeptember 16-án Schönbrunnban kibocsátott „Népeimhez!” című kiáltványában köszönte meg a részvétnyilvánításokat.[69] Az uralkodói nyilatkozatot 5306/1898. elnöki számú körrendeletével küldte meg a belügyminiszter Pécs városának, hogy azt falragaszok, hirdetmények és más formában hozza a lakosság tudomására. A manifesztumot Pécs város tanácsa az utolsó bekezdésben pár soros kiemeléssel adta ki szeptember 21-én. A kék ceruzás aláhúzásokat a Pécsi Részvénynyomda vastag betűkkel szedte. „Fájdalmunk közössége újabb benső köteléket fűz a trón és a haza közt. Népeim változhatatlan szeretete megerősít kötelességem nemcsak azon fokozott érzetében, hogy a Reám bízott küldetésben kitartsak, hanem megerősít egyszersmind a siker reményében” – hangsúlyozták a pécsi plakátok. Ugyancsak kiemelésre került a záró gondolat, amelyben az uralkodó kéri a Mindenhatót, adjon neki erőt, hogy véghez vihesse azt, amire hivatott, és sok boldogságot kíván népeinek. A plakáton félkövérrel kiemelve szerepelt – „a mire hivatva vagyok” kifejezés. Az uralkodó kívánsága népei boldogságára azonban valamilyen okból mégsem került kiemelésre, pedig az eredeti iratban alá voltak húzva az „a melyen viruljanak és boldoggá legyenek” szavak.[70] A manifesztumot az október 31-i, a bécsi temetés utáni pécsi közgyűlés első napirendi pontjaként olvasták fel.[71]

A november 19-i iskolai Erzsébet-ünnepségeket Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vezette be. 1898. október 4-i körrendeletében iskolai ünnepnappá nyilvánította az Erzsébet napot. (A merénylet szeptember 10-i évfordulója mégis jelentősebbé vált, mint az Erzsébet-napi gyászmisék.) [72]

1898. november 19-én a középületekre újból kitűzték a fekete zászlót. Délelőtt 10 órakor a Belvárosi templomban mondtak misét a királyné lelki üdvéért. Az istentisztelet alatt a ciszterci főgimnázium énekkara énekelt, akiket Bitter Illés tanított be. Az ünnepélyes istentiszteleten megjelentek:

– Zurna Károly cs. és kir. vezérőrnagy vezetésével a helyőrség tisztikara és a csendőrség;

– Fejérváry Imre főispán, Trixler Károly alispán és Majorossy Imre polgármester vezetésével a megyei, a városi tisztikar és a közgyűlési tagok;

– Blaskovich István és Sável Kálmán vezetésével a pécsi ítélőtábla és a törvényszék bírái;

– A pénzügyigazgatóság, a posta- és távirdaigazgatóság stb. isztviselői.[73]

November 19-én délelőtt fél tizenegykor rendezte az állami főreáliskola az Erzsébet-napi gyász- és emlékünnepélyt a városi tornacsarnokban. A meghívó szerint a műsor a következő volt:

– Gyászdal, énekli a főreáliskola dalköre.

– Emlékbeszéd, tartja Gallovich János főreáliskolai tanár.

– Haydn: Világ hiú gondja, vágya..., előadja a 44. cs. és kir. gyalogezred katonazenekara és a dalkör.

– Gyászoljatok., szaval Sasvári Géza VIII. osztályos tanuló.

– Cziglányi Béla (ítélőtáblai bíró) – Eckhardt Antal (énektanár): Elegia, előadja a dalkör és a katonazenekar.[74]

A pécsi gyászünnepségek állandó szereplői könnyen meghatározhatók. A „hivatalos világ”-ot a papok, a katonatisztek, a tisztviselők, az iskolák és az egyesületek, a testületek képviselték, akik mintegy „hivatal”-ból vettek részt a rendezvényeken. A sajtó tudósításai szerint az előkelőségeken kívül „nagyrészt női közönség” ült még a padsorokban. (A valódi fájdalom és a társadalom széles rétegeiben megnyilvánuló őszinte gyász azonban semmiképpen sem vonható kétségbe.)[75]

A társadalmi megbékélést fogalmazta meg a Függetlenségi párti Pécsi Figyelő névtelen cikkírója, aki az Erzsébet- és Kossuth-kultuszt kapcsolta össze:

„Eddig a hervadás hónapjában csak egy nevezetes emléknapja volt a magyarnak: szeptember 18, Kossuth Lajos születés napja. Ezután lesz kettő. Szeptember 17: Erzsébet királyné temetésének napja és a holnapi, Kossuth születésnapja. Egymás mellé esik a magyarok Nagyasszonyának örök nyugalomra helyezése és a magyarok Apostolának a világra jötte. Egymás mellett az elmúlás és a születés; egymás mellett az élet és a halál! S ma már a magyarok Istene előtt van mindakét [sic!] nagy alakja a magyar népnek: Erzsébet királyanyánk és Kossuth apánk is! Ott vannak és onnan néznek le reánk; szellemük pedig velünk van a hervadás hónapjában és velünk lesz mindig is, mikor Erzsébet királyné temetésének napját s utána Kossuth Lajos születésének évfordulóját ünnepeljük.”[76]

A magyar mentalitástól nem volt idegen a Kossuth- és Erzsébet-kultusz egymás mellett élése, ezt Lukács György, Békés vármegye főispánjának 1904. évi szoboravató beszéde is igazolja.[77]

Az is kétségtelen, hogy a gyászintézkedések bizonyos társadalmi rétegek számára időleges sérelemmel jártak. A harminc napos gyász leteltéig például nem játszhatott térzenét a 44. cs. és kir. gyalogezred zenekara. Az első sétahangversenyről tudósító újsághírből kiérződik az öröm, hogy a Király utcában ismét szólni fog a polgárságnak oly kedves katonazene.[78] A bányászok sem örültek annak, hogy a gyász miatt elmaradt a hagyományos Borbála-napi ebéd és esti táncmulatság.[79] A katonatiszteket a farsangi báloktól, mulatságoktól tiltották el,[80] akik ezt igen nehezen viselték: „Mint Bécsből jelentik, a hadtestparancsnokság értésére adatta a katonatiszteknek, hogy a királyné elhunyta miatt tartó gyász alatt katonatiszt sem nyilvános, sem magános táncmulatságon ne táncoljon.”[81]

Országos gyűjtések: budapesti Erzsébet emlékszobor, Örökimádás templom

Pécs városában két Erzsébet-emlék, a budapesti Erzsébet emlékszobor és az Örökimádás templom érdekében szerveztek nagyobb arányú gyűjtést.

Közvetlenül a gyilkosság utáni napon, szeptember 11-én született meg az a gondolat, hogy állítsanak emlékszobrot Budapesten Erzsébet királynénak.[82] Ez tette lehetővé, hogy a királynéról való megemlékezésre összehívott városi, megyei gyászközgyűlések és más testületek – mint az előző fejezetekben láthattuk – rögtön adományokat ajánlottak fel a budapesti emlékszoborra.

Ugyancsak szembetűnő, hogy a törvényhozás és a kormányzat szokatlanul gyorsan intézkedett a budapesti emlékszobor ügyében. A királyné emlékét törvényben megörökítő 1898. évi XXX. tc. kimondta, hogy az önkéntes adakozással összegyűjtött pénzből Erzsébetnek emlékszobrot kell állítani Budapesten. A törvényt már október 12-én szentesítette az uralkodó.[83]

A magyarországi nőegyletek 1898. szeptember 21-i budapesti nagygyűlésükön határozták el, hogy „Erzsébet királyné-alap”-ot létesítenek, amelyet Erzsébet királyné budapesti emlékszobrára, a bécsi kapucinus kriptában lévő koporsójára helyezendő érckoszorúra[84] és jótékonysági alapítványra fordítanak. Az „Erzsébet királyné-alap” központi és ügyvezető bizottsága élén özv. Teleki Sándorné szül. gróf Teleki Josefin és Jókai Mór állt. Az erre való gyűjtést 1898. október 6-i 104.230/98. B. M. számú körrendeletével engedélyezte Perczel Dezső belügyminiszter. A belügyminiszter felhívta a főispánokat, hogy támogassák a bizottság munkáját.[85]

Fejérváry Imre főispán – talán éppen a belügyminiszter fenti körrendeletére – 1898. október 17-én utasította a járási főszolgabírákat, hogy minden hivatalos színezet nélkül kísérjék figyelemmel az Erzsébet királyné budapesti emlékszobrára megindult gyűjtéseket, és azok eredményét, az adakozó egyletek, társulatok, magánosok nevét és az adományozott összeg nagyságát november 15-ig jelentsék neki.[86]

Báró Bánffy Dezső miniszterelnök, az Erzsébet királyné emlékének megörökítésére alakított országos bizottság elnöke – a bizottság november 2-i határozata értelmében – felkérte az egyesületeket, hírlapírókat, magánosokat stb., hogy az összegyűlt adományokat fizessék be az adóhivatalokba, állampénztárakba, illetve szolgáltassák be a betétkönyveket.[87]

A budapesti emlékszoborra történő gyűjtés kiemelkedett a nagyságával a korban megszokott társadalmi akciók közül. A megyei, városi és községi önkormányzatok, különböző intézmények, testületek, egyesületek, társadalmi szervezetek kisebb-nagyobb adományokat adtak, illetve gyűjtéseket szerveztek. Külön ki kell emelni ezen a téren a római katolikus egyházat és az iskolákat. A sajtó nemcsak propagálta a pénzgyűjtést, hanem a lebonyolítást is segítette. Végül, meg kell említeni az egyéni adományokat, amelyek nem kötődtek semmilyen intézményhez.

A megyei, városi, községi önkormányzatok felajánlásai általában a gyászközgyűléseken történtek, ezután már csak a tényleges befizetést kellett teljesíteni. A Pécs által megszavazott 1000 forintot a miniszterelnök főispánhoz intézett utasítása szerint 1899 szeptemberében kellett befizetni.[88] Baranya vármegye közgyűlése pl. ugyanúgy 1000 forintot szavazott meg mint Pécs. Mohács és Siklós nagyközség 100-100, Baranyavár, Baán (Baranyabán) és Sárok községek 50, a sombereki, a versendi körjegyzőség és a majsi jegyző együttesen pedig 83,50 forintot adományozott a budapesti emlékszoborra.[89] A németbólyi körjegyzőség községei 40 forintot adtak: Németbóly (ma Bóly) 20, Ráctöttös (ma Töttös) 10, Borjád és Pócsa 5-5 forintot.[90] Az adakozás mértéke tehát igazodott a települések nagyságához.

A Pécsi Jótékony Nőegylet igen korán, már szeptember 17-én úgy határozott, hogy legfontosabb feladatának a budapesti emlékszoborra való gyűjtést tekinti, és erre 100 forintot ajánlott meg.[91] (Ezen kívül a bécsi kapucinusok kriptájára szánt érckoszorúra a Pécsi Jótékony Nőegylet és a Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet egyaránt 100-l00 koronát szavazott meg.[92])

A budapesti emlékszoborra való gyűjtés legnagyobb pécsi megmozdulása a Pécsi Dalárda nevéhez fűződött. November 19-én, Erzsébet napon a Pécsi Dalárda, a többi pécsi zenei egyesülettel együtt előadta Verdi „Requiem”-jét, [93] és az opera előtt Váradi Antal elszavalta az erre az alkalomra írt „Erzsébet” c. prológját. A város ingyen átengedte a Pécsi Nemzeti Színházat, és felkérte a közgyűlési tagokat, hogy a nemes vállalkozásra váltsanak belépőjegyet. Az előadáson megjelent Hetyey Sámuel megyéspüspök, Fejérváry Imre főispán, a helyőrség tisztikara, országgyűlési képviselők, más előkelőségek és a fővárosi lapok tudósítói is.[94] A bevételt az „Erzsébet királyné szobor alap” javára szánták, a tiszta jövedelem mintegy hétszáz forintot tett ki.[95]

A pécsi izraelita hitközség 100 forintot adományozott a budapesti emlékszoborra.[96] A pécsi posta- és távirdaigazgatóság – Opris Péter igazgató kezdeményezésére – 356 Ft-ot gyűjtött össze. A Pécsi Ügyvédi Kamara 273,50 Ft-ot szolgáltatott be a pécsi adóhivatalhoz.[97] A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 128 Ft-ot gyűjtött össze,[98] és ezen kívül 100 forintot szavazott meg. A Pécsvidéki Tanítónők Egyesületének tagjai és elnöknője, Wiesner Rajmárné 25-25 Ft-ot áldoztak erre a célra.[99] A bankok úgy segítették az akciót, hogy ingyen vállalták az adományok kezelését, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ezt szeptember 18-án közölte a város hatóságával.[100]

Az egyházi gyűjtések alkalmával rendszerint kisebb összegekből, fillérekből álltak össze az adományok, pl. a csikóstöttösi r. k. hívek 2, a németürögiek 15, a patacsiak 3,97 Ft-ot adtak.[101] Az állami főreáliskola tanulói ugyancsak „fillérenkint” gyűjtöttek össze 40, a tanári kar pedig 25 forintot.[102] A ciszterci rend főgimnáziumában 68 Ft 19 krajcár folyt be.[103]. A Pécsi Közlöny és a Pécsi Napló szerkesztősége egyaránt 10-10 forintot fizetett a budapesti emlékszoborra.[104]

A budapesti emlékszobor végül nem valósult meg a dualizmusban (csak 1932-ben), amelynek oka többek között az emlékműszobrászat sajátosságában, annak kötöttségben keresendő. A budai várba tervezett Erzsébet emlékszoborra olyan hatalmas összeget adományoztak, hogy azt a túlzott társadalmi elvárások miatt nem tudták méltó módon elkölteni, másra fordítani és visszaadni pedig nem lehetett.[105] (A nemzeti adakozásra több mint kétmillió aranykorona gyűlt össze, és 1914-ig félmillió aranykoronát költöttek el az eredménytelen pályázatokra.)[106]

A budapesti Örökimádás templom építésének ötlete a budapesti Angolkisasszonyok Rend főnöknője, Almásy Mária fejében fogant meg. A Központi Oltáregyesület már régóta szeretett volna templomot emelni, ezért a gondolatot felkarolta a Budapesti Központi Oltáregyesület elnöknője, gróf Cziráky Jánosné és az egyesület igazgatója, Kanter Károly.[107] 1898. október 26-án kérték az uralkodó hozzájárulását ahhoz, hogy a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére és az Oltáriszentség állandó imádására Budapesten templom épülhessen. Az uralkodó áldását adta, és Mária Valéria főhercegnőre bízta a védnökséget. Az Oltáregyesület elnöknője, Cziráky Jánosné 1899. január 6-án elhunyt, ezért a mozgalom élére utódja, őrgróf Pallavicini Edéné szül. Majláth Etelka állt.[108]

Az Erzsébet királyné emlékére emelendő Örökimádás temploma gyűjtő bizottsága 1898. november 10-én alakult meg. Az országos gyűjtéssel összegyűlt pénz azonban nem volt elegendő a tervek megvalósulásához, ezért Vaszary Kolos hercegprímás az 1899. augusztus 21-i körlevelében engedélyezte, hogy a szeptember 11-i gyászistentiszteleteken, illetve az azt megelőző és követő vasárnapon az Örökimádás templom részére gyűjtsenek a főegyházmegye területén. A 4200. sz. körlevelében intézkedett a vidéki gyűjtőbizottságok felállításáról.[109]

Az „Erzsébet Örökimádás-templom” Baranya vármegye és Pécs szab. kir. város területén működő gyűjtőbizottsága 1899. október 1-jén délelőtt 11-kor, a Pécsi Katolikus Kör nagytermében alakult meg. Az alakuló ülésre többek között a vármegye tisztikarát is meghívták.[110] A bizottság élén a város legismertebb hölgy személyiségei álltak, elnöknek özv. Majláth Györgynét, alelnöknek Sável Kálmánnét választották meg. Özv. Majláth Györgyné Pécs város társasági életének legtekintélyesebb alakja, a társasági élet egykori központja volt.[111] Személyének az is jelentőséget adott, hogy Etelka leánya volt a fent említett Oltáregyesület elnöke. A Majláth család birtokolta a város egyetlen igazi főúri palotáját a Mária u. 11-13. szám alatt.[112] Sável Kálmánné a pécsi törvényszék elnökének feleségeként, a Pécsi Jótékony Nőegylet alelnökeként szintén jelentős társadalmi befolyással bírt.[113]

A baranyai és pécsi gyűjtőbizottság a társadalom elitjéből toborzódott, amelybe beválasztották a város polgármesterét, Majorossy Imrét is, aki a közgyűlés valamennyi tagját felhívta, hogy részesítsék anyagi és erkölcsi támogatásban a megmozdulást. A közreadott gyűjtőíveken rendes és pártoló tagként lehetett adományokat jegyezni. A rendes tagok 6 éven át, évenként bizonyos összeg fizetésére kötelezték magukat. A pártoló tagok egyszeri, tetszés szerinti összeggel járultak hozzá a magasztos célhoz. A felajánlott összeg lehetett bármilyen csekély, pár fillér is. Mivel Pécsett az akció nem járt kellő sikerrel, ezért a város tanácsa 1899 decemberében azt javasolta a közgyűlésnek, hogy adjon 100 forint hozzájárulást. Az 1900. június 18-án tartott közgyűlés „tekintettel a város közönségének szorult anyagi viszonyaira” végül csak az összeg felét, 100 koronát (50 forintot) szavazott meg a gyűjtőbizottság kérelmére.

A baranyai és pécsi „Erzsébet Örökimádás-templom” bizottság az 1900. október 28-i közgyűlésen számolt be az egy év alatti eredményekről. Özv. Majláth Györgyné elnök, – bár sokat tett a gyűjtés érdekében, pl. magára vállalta az irodaszerek, posta-, nyomda- és egyéb költségek fedezését – a közgyűlésen nem jelent meg „aggkora miatt és mert a nyilvánosságtól már hosszabb idő óta visszalépett”. Az ülést így Sável Kálmánné alelnök vezette le. Az elnöki jelentés szerint „[...] a gyűjtés, bár legnagyobbrészt csakis filléres adakozások útján történt, eredmény tekintetében bennünket teljesen kielégíthet, s méltó dicséretére szolgál Pécs városa és Baranya megye közönségének, mely áldozatkészségével egy részt a szent célt megvalósulásához közelebb hozta, másrészt pedig kimagasló példaként ragyog a nagy királyné iránti szeretet- és hűségben más megyék és városok előtt!” A gyűjtés Hetyey Sámuel megyéspüspök engedélyével a templomokban és iskolákban történt. A közgyűlés külön köszönetet mondott jegyzőkönyvében Sável Kálmánné alelnök, Hetyey Sámuel megyéspüspök és báró Fejérváry Imre főispán fáradozásaiért.

– A rendes tagok 246 koronát ajánlottak meg.

– A pártoló tagok 2368 korona 28 fillért adományoztak.

– Báró Fejérváry Imre főispán külön felhívásban szólította fel adakozásra a megyét, a várost és a megyei köz-és nagybirtokosokat, amely 2503 korona 24 fillért eredményezett. Figyelemre méltó, hogy nem katolikusok is adakoztak a katolikus templom építésére.

Összesen tehát 5117 korona 52 fillér gyűlt össze, bár a jelentés szerint valamivel több, 5120 korona 52 fillér.[114]

A pécsi bizottság úgy tudta, hogy a templom építési alapba országosan közel négyszázezer koronát fizettek be. Mivel nem jött össze a templom építéséhez szükséges pénz, ezért a baranyai és pécsi „Erzsébet Örökimádás-templom” bizottság is tovább dolgozott. 1900 novemberében arra kérte a város polgármesterét, hogy az Erzsébet napi népiskolai gyászünnepélyeken újból rendezzenek filléres gyűjtést, amely során 65 korona 7 fillért adtak össze. A szerény eredményt Schneider István felügyelő igazgató azzal magyarázta: „Hogy az eredmény nem nagyobb véleményem szerint abban találja magyarázatát, mivel e célra már most másodízben rendeztünk gyűjtést, de a szülők különben már maguk is adakoztak más úton; miért is kérném az iskolákban való gyűjtést a mostanival befejezni.”[115] Majorossy polgármester nem hallgatott a felügyelő igazgatóra, ezért az 1901. évi Erzsébet napi iskolai gyászünnepségek alkalmával újból megismételték a pénzszedést. Az összeadott 70,54 koronát Schneider István ezzel a megjegyzéssel küldte be a városi tanácsnak: „[...] de hogy ennek nem valami nagy eredménye lett, kérem annak tulajdonítani, hogy a célra már most harmadízben rendeztünk gyűjtést, mit a szülők – tekintettel arra, hogy a célra többnyire már ők is adakoztak, bizonyára sokallanak.”[116]

Nehéz utólag megítélni az Örökimádás templom iránti adakozási kedvet. Az bizonyos, hogy a helyi gyűjtőbizottság vezetői, a polgármester, a főispán és a megyéspüspök mindent megtett a vállalkozás sikere érdekében. Az is bizonyos viszont, hogy a városi közgyűlés tagjai nem adakoztak és az iskolai filléres gyűjtés is kevés lelkesedéssel folyt.

Az építkezésre végül óriási összeget, 1 600 000 koronát halmoztak fel. Ebbe benne volt az országos gyűjtés, a főváros és a valláslap adományai és egy 300 000 koronás bankkölcsön is. Kiemelendő özv. Majláth Györgyné, a pécsi és baranyai gyűjtőbizottság elnökének rendkívül nagy összegű, 200 000 koronás adománya.

Az építendő templom helyéről is vita folyt. Többen a Gellérthegyre szerették volna építeni, végül az az elgondolás győzött, hogy kerüljön a forgalmas Üllői útra, amely városrészben kevés a templom. A terveket Aigner Sándor műépítész készítette. A templom alapkövét 1904. május 18-án nagyszabású országos ünnepség és eucharisztikus kongresszus keretében rakták le. Az ünnepségen Ferenc József is megjelent, és az ünnepi misét Samassa József egri érsek celebrálta. A templom két oldalán hatalmas palotát emeltek 1905-ben a Mária Repatrix női szerzetesrend, illetve a Központi Oltáregyesület számára. Az Örökimádás templomot 1908. szeptember 8-án szentelte fel Kohl Medárd segédpüspök. A szeptember 10-én tartott első szentmisét az uralkodó is megtisztelte jelenlétével. Erzsébet királyné fehér márványszobra a bécsi Klotz Hermann alkotása, és a templomból kilépő királynét ábrázolja. Eredetileg a főkaputól jobbra, a kórus alatt helyezték el, ám a Tanácsköztársaság idején az Oltáregyesület székházának lépcsőházába száműzték. A templom építését Erzsébet királyné meggyilkolása indította el, ám az Oltáriszentség a közvélemény tudatában háttérbe szorította és elhomályosította a királyné emlékét.[117] Az Erzsébet fogadalmi templomok Edelényben és Pozsonyban sem tudták betölteni nekik szánt zarándoktemplomi szerepkört.[118]

Az országban sokféle kezdeményezés indult, amely ilyen-olyan formában emléket akart állítani Erzsébet királynénak, és a kitűzött célhoz szükséges összeget közadakozás útján óhajtották előteremteni. Pécs városához is több ilyen kérelem érkezett, amelyet általában a város tanácsa fedezet hiányra hivatkozva utasított el. 1898 végén pl. a Gödöllői Erzsébet-Szobor Bizottság egy gödöllői szobor állításához kért adományt, az Ungvári Állami Reáliskola pedig a szegény tanulói segélyezésére kívánt Erzsébet magyar királynéról elnevezett segítő-egyesületet alapítani.[119]

A pécsi gyűjtések és pécsi Erzsébet emlékek (szobor, emlékfák, köztér elnevezések)

A Pécsi Jótékony Nőegylet Erzsébet királyné emlékére külön pécsi „Erzsébet-alap” létesítését határozta el, hogy ebből Erzsébet napon néhány szegényt segélyezni tudjanak. Ezért október 23-án püspöki engedéllyel gyűjtést is rendeztek a római katolikus templomokban, amikor a hölgyek a mise alatt egyházi énekeket énekeltek. Az adományokból 284 forint 41 krajcár gyűlt össze, amely néhány nap múlva 353 Ft-ra szaporodott.[120] Nem ismert, hogy a tervezett „Erzsébet-alap” megvalósult-e. Akárhogy is történt, felhasználását behatárolta, hogy – mint minden alapnak – csak a kamatait lehetett felhasználni a szegények segélyezésére.

A Pécsi Napló szeptember 15-i névtelen cikkében arról írt, hogy a nemzet adományából ne csak Budapesten, hanem vidéken is állítsanak szobrot a királynénak: „Pécsett, noha már hétfőn kiadtuk a jelszót, hogy itt is nyilatkozzék meg spontán módon a közadakozás a szobor költségeire, mindez ideig nálunk csak 45 frt folyt be ezen célra.[121] Nem akarunk ma ezen jelenséggel bővebben foglalkozni, de reméljük, hogy a közadakozás itt is meg fog indulni, melyre annál nagyobb súlyt helyezünk, mert ezzel nagy mértékben előmozdítanák azon vidéken fölmerült tervet, hogy ne csupán Budapesten, hanem Magyarország 10 első vidéki városában létesüljenek Erzsébet szobrok [eredeti kiemelés], az ország külömböző [sic!] vidékein, a mely terv könnyen megvalósítható, ha a központban befolyó nagy pénzösszegből, mely a legnagyobb szabású és legnagyobb szerű szobor költségeit is messze fölül fogja múlni viszonzásul a királynak a nemzet részére adományozott 10 szoborért a vidéki központokon is Erzsébet szobrok fognak létesülni.”[122]

Verdi „Requiem”-jének 1898. november 19-i előadása után is felmerült, hogy amennyiben a budapesti Erzsébet emlékszobor gyűjtésből a vidéknek is szánnának, akkor az előadás jövedelmét a pécsi szobor alapjához csatolnák.[123] Nincs értelme a kérdésfeltevésnek, hogy mi lett volna, ha a budapesti Erzsébet emlékszoborra összeszedett elkölthetetlen kétmillió aranykoronát vidéki emlékszobrok állítására is lehetett volna fordítani, hiszen ezt az alapítványi kötöttség nem tette lehetővé.

1901-ben a bécsi népoktató és nevelő egyesület (Erziehung und Volksbildungsverein Schulz-Strassnitzki) megkérdezte a várost, hogy gondolt-e Erzsébet királyné emlék létesítésére:

„Az alólírott egyesület feladatává tette mozgalmat indítani, hogy boldogult Erzsébet királynénak a monarchia külömböző [sic!] pontjain emlékek állíttassanak.

Ez által a lakosság hazafias szelleme emeltetnék és az elégtétel látható jele adatnék az elvetemült merénylettel szemben.

Azzal az alázatos kérdéssel járulunk tehát a tekintetes városi hatóság elé, vajjon [sic!] hajlandó volna-e ezen gondolatot, mely arra céloz, hogy Pécs – is egy ily emlék állíttassék, magáévá tenni.

Természetesen a szükséges alapot is meg kellene teremteni, vagy saját eszközökkel, vagy egy bizottság alakítása által, melynek feladata volna a szükséges lépéseket előkészíteni és keresztülvinni.

Pécs rendelkezik a szükséges eszközök és módok felett és egy közönséghez fordulhat, mely bizonyára nem fog nemmel felelni.”

A kérelmet a város tanácsa többek között azzal a megjegyzéssel tette irattárba: „nem vagyunk abban a helyzetben, hogy hozzájárulhassunk”.[124]

Kétségtelen, hogy a pécsi Erzsébet emlékek felállítására megfogalmazott ötletek a támogatás hiánya miatt haltak el. Feltehetően Pécsett is hozzájárultak volna egy Erzsébet emlék létesítéséhez. Mint ahogy a város tehetős polgárai között is akadt, aki emléket állított Erzsébet királynénak. Ráth Mátyás fakereskedő a kertjébe vásárolt egy Erzsébet szobrot: „Ilyen hazafias, fenkölt [sic!] gondolkodásra valló tett dicséri városunk egyik érdemdús polgárát, Ráth Mátyást, aki kertjében egy szobrot állíttatott föl, mely megdicsőült királynénkat ábrázolja. A szobor Strobl tervezete után készült Zsolnay gyárában, melynek igazán büszkeségére válik s a mely Deák és Széhenyi [sic!] kisebbméretű mellszobrai közül igen impozánsan válik ki. Egy magyar ember megmutatta ezzel, hogy lehet csendben is szépet, maradandót alkotni. Sokan tanulhatnának tőle.”[125]

Pécsett a közös hadsereg jóvoltából emeltek szobrot Erzsébet királynénak. A királyné márvány mellszobrát az 52. cs. és kir. gyalogezred laktanyájában, a Frigyes laktanya udvarán avatták fel 1900-ban.[126]

A ritka esetek közé tartozott az, hogy a hadsereg rendelt szobrot a királynénak. Magyarországon a pécsin kívül mindössze a nagyváradi honvéd hadapródiskola és a szabadkai honvéd laktanya udvarán állt Erzsébet szobor.[127]

Ugyancsak a hadsereg állított szobrot Pécsett I. Ferenc Józsefnek. Az uralkodó bronzból készült mellszobrát a névnapján, 1898. október 4-én reggel 9-kor leplezték le a pécsi honvéd hadapródiskola megnyitása alkalmából. A féléves gyász miatt a honvédelmi miniszter rendelkezésére csendben nyitották meg az intézményt. A polgári hatóságokat egyedül Fejérváry Imre főispán és Majorossy Imre polgármester képviselte. A katonaság természetesen nagy számban jelent meg az ünnepélyen, ahol rövid tábori mise („Veni sancte”) keretében került sor az ünnepségre.[128]

Erzsébet királyné emlékének megőrzésében jelentős szerepet kaptak a faültetések. A fák, ligetek eleve közel álltak a természetszerető királyné lelki alkatához. A kegyeleti okokon kívül azonban az ingyen csemete kiutalások, a településfejlesztési és természetvédelmi (sőt árvízvédelmi) szempontok is szerepet játszottak a mozgalom sikerében, hiszen ekkor már komoly igény jelentkezett a fasorok, ligetek, korzók létesítésére. Előzőleg a millenniumkor, 1896-ban közel két millió emlékfát ültettek szerte az országban Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felhívására.

Ezt a hagyományt elevenítette fel Darányi, aki „Erzsébet Királyné emlékfái” ültetésére hívta fel a magyar társadalmat az 1898. november 19-i, Erzsébet napján kibocsátott körlevelében. A földművelésügyi miniszter patetikus hangon indokolta a faültetések szükségességét: „Mert a kinek bölcsője ott ringott egy erdőkoszorúzta tó bűbájos partjain; a kinek kedélye annyiszor vidult fel erdeink zúgó fái közt és a kinek sebzett lelke oly édes enyhülést talált távol vidékek mythoszi ege alatt magasba nyúló százados erdők mélyén; a ki a természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetni; annak tiszteletére, mit az ó-kor mesés világában, szentelt berkeknek kell támadniok, hova áhítattal közeledjék az utas; hol a fáradt vándor a nap heve ellen enyhhelyet találjon s nemes érzelmekre gerjedjen a lélek!”

A miniszter javasolta, hogy leboruló koronájú fákat – szomorúfűzt, kőrist és szomorú bükköt, valamint a megdicsőült királyné kedvenc fáit (tölgyeket és fenyőket), illetve egyéb hosszú életű fákat ültessenek, és az ültetendő fákat, csoportokat vagy ligeteket jelöljék meg „Erzsébet királyné emlékfái” táblákkal.[129]

A földművelésügyi miniszter leiratára a város közgyűlése az emlékfák ültetésével a zárszámadások tárgyalásakor előzőleg kiküldött fásítási („befásítási”) bizottságot bízta meg.[130] Ehhez képest meglehetősen későn, 1899. január 2-án ült össze a Herbert János gazdasági tanácsnok vezette fásítási bizottság, amely az Erzsébet fákkal is foglalkozott. A város az elmúlt évben két faiskolát rendezett be, egy 1 holdasat a vízvezeték nyugati ellentartálya mellett és egy 2 holdasat a katonai lőtér mellett, amelyekben vadgesztenye, platán, ecetfa (bálványfa), akác és szerecsendió csemetéket gondoztak. A bizottság a város fásítására és az Erzsébet fáknak az ecetfákat javasolta. Indítványozta továbbá, hogy a platánok nevelésével hagyjanak fel, mert a hulló magszőrzet veszedelmes a tüdőre és szemre. Az Erzsébet fákat a járdák mellé, a házaktól 5 ölnyi távolságra – a Széchenyi tér felső részének nyugati felére, a Ferenciek u. sarkától a ciszterci rend főgimnáziumának főbejáratáig, illetve a keleti felére, a Király utca sarkától a Nádor szálló kapujáig óhajtották telepíteni. Az Erzsébet fák megjelölése és tábla állítása ekkor nem került szóba. A bizottság indítványozta továbbá, hogy 1899 első felében a Kossuth Lajos u. keleti szakaszán, a tettyei vízárok hídjától a Felsővámház u. kezdetéig ültessenek ecetfákat, valamint a belvárosi plébánia templom négy sarkán lévő kertekben vágják ki az akácfákat, és pótolják tujákkal. A városi tanács egyetértett a bizottság elképzeléseivel, és jóváhagyta azokat.[131]

Az Erzsébet fák Széchenyi téri ültetése nem volt igazán sikeres gondolat, hiszen ez a tér volt a város igazgatási, jogszolgáltatási, gazdasági, politikai és részben egyházi, iskolai központja. A többféle funkcióba pedig érthető módon nem fért bele Erzsébet királyné kultusza.[132]

Az ültetések eredményét tartalmazó 1899. november 19-én, a felhívás egy éves évfordulóján megjelent „Erzsébet Királyné emlékfái” c. kötet szerint Pécs város a Széchenyi téren 18, a Kossuth Lajos utcában 15 bálványfát, az Erzsébet sétatéren 10 hársfát, a „Szakár” utcában 20 akácfát, a Légszeszgyár utcában 19 és a villanytelepen 9 platánfát telepített.[133] („Szakár” utca nem létezett Pécsett, talán a Makár utcát értették alatta.) A kötetből is egyértelműen kitűnik, hogy a város – az Erzsébet sétatér hársfái kivételével – a meglévő faiskolai készletet használta fel, és nem akart értékesebb fafajok beszerzésére költeni.

A magyar honvédelmi minisztérium és a cs. és kir. hadügyminisztérium is elrendelte, hogy az összes katonai laktanyában Erzsébet királyné emlékfákat kell ültetni. A pécsi katonai alakulatok egymás után kértek ültetni való fákat a várostól, amely azt ingyen biztosította, a munka pedig a katonaságra hárult. A faültetést az időjárás is sietette, hiszen a téli fagyban már nem lehetett fákat telepíteni. A kérelmek teljesítésénél elsősorban az ingyenesség okozott problémát, amelyre több példa is említhető.[134]

A katonaság kérelmeire Suha Rezső erdőmester jelentette, hogy a városi erdőben, faiskolákban és csemetekertekben nincs szomorú tölgy, szomorú kőris és emlékfa ültetésre alkalmas fenyő, de tölgy és hársfát tud adni. Bubreg Nándor, a hiányzó fák beszerzésével megbízott gazdasági felügyelő azt írta, hogy fenyőfa van a helyi kertészetben, a szomorú kőris 1,5-2 forintba kerülne, szomorú tölgyet pedig 5-7 forintért Németországból lehetne beszerezni. A tanács azonban úgy határozott, hogy kizárólag a városi kertészetből szolgáltassanak ki facsemetéket a 44. cs. és kir. gyalogezrednek. Suha Rezső erdőmester 1899. április 14-i jelentése szerint összesen 130 Erzsébet emlékfát adtak ki ingyen a katonaságnak.[135] Érthető módon, nem kívánt a város azokra a földművelésügyi minisztériumi rendeletben említett fafajtákra költeni, amelyekkel nem rendelkezett.

Suha Rezső 1899. évi márciusi, áprilisi és júniusi levelei szerint a díszfák iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy Szauter Antal görcsönyi plébánosnak sem tudtak Erzsébet emlékfát eladni, de 1900-ra már 300 díszfa lesz kiültethető.

Az is előfordult, hogy az Erzsébet fákat a millenniumi emlékfák mellé ültették. Így például a kozári réten lévő millenniumi emlékfák átellenébe 3-3 tizenöt éves hársfát és 3 szelíd diót telepítettek 1899 tavaszán, amelyet az ott lakó erdőőr gondozására bíztak.

A pécsi iskolák az 1898. végi, 1899. eleji faültetési kampányból kimaradtak, mert nem kaptak rá utasítást. A városi tanács ezért intézkedett, hogy az iskolák tanulói az 1899. november 19-i Erzsébet-napi gyászünnepségeken ültessenek emlékfákat és lássák el azokat Erzsébet királyné emlékfa jelzéssel. Tölgy, hárs, dió és szelídgesztenye csemetéket telepítettek.

A földművelésügyi miniszter által kiadott „Erzsébet királyné emlékfái” c. kötetet azzal köszönte meg Majorossy Imre polgármester „hogy boldog emlékű – martyr halált halt, honunk Nagyasszonyának, megdicsőült királynénk fennkölt szellemének emlékezetére ültetett fákat igaz kegyeletünk jeléül mindenkor meleg szeretettel ápolni szent kötelességünknek ismerendjük!”[136] A kegyelet azonban önmagában nem bizonyult elegendőnek, mert pl. 1899 karácsony előtt pénzért kellett éjszaka őriztetni az Erzsébet királyné sétány fáit, nehogy a fenyőket kivágják karácsonyfának.[137]

Nyilvánvaló, hogy a város, a katonaság és az iskolák esetében felülről jövő utasításra történt az emlékfák ültetése. Más intézményeknél kevésbé beszélhetünk felsőbb rendelkezésről, inkább csak elvárásról, magánszemélyek esetében pedig még elvárásról sem. Az „Erzsébet királyné emlékfái” c. mű szerint a legtöbb fát a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) telepítette, amely – ha nem elírás! – 5000 akác-, bálvány- és vadgesztenyefát ültetett. A ítélőtábla a székháza előtt 20 hársfát, a m. kir. államvasutak a vasútállomás előtt 3 fenyőfát és a Pécsi Jótékony Nőegylet a telkén 7 tölgyfát ültetett. A pécsi polgárok közül Buday Béla mérnök a szőlőjében 1 diófát, Engel Mihály borkereskedő a szőlőjében 12 hársfát, Littke József pezsgőgyáros a Kis-Makár utcában 24 szederfát, Reich Vilmos és Gyula 8 lucfenyőt, Scholtz Gyula sörgyáros a tettyei szőlőjében 5 dió- és 15 platánfát telepített. A főpapok közül Hetyey Sámuel pécsi püspök a mecseknádasdi nyaralójában 71 lucfenyőt, Hanny Gábor kanonok 1 díszbokrot és Szeredy József kanonok a szőlőjében 8 fenyőfát ültetett.[138]

A kampány során telepített emlékfákról továbbra sem feledkezett meg a kormányzat. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a 10. éves évforduló kapcsán, 1908. szeptember 1-jén kiadott körrendeletében utasította a törvényhatóságokat, hogy gondoskodjanak az Erzsébet fákról, mert, mint írta: „Értesülést szereztem arról, hogy megdicsőült Erzsébet királynénk emlékére létesített »Erzsébet fák és ligetek« több helyen nem részesülnek oly gondozásban, miként az, ezen ültetvények kegyeletes rendeltetése szempontjából kívánatos volna.”[139] A földművelésügyi miniszter a természeti emlékek összeírására és fenntartására utasította 1909. április 14-iki 95098/1908. számú (nem tévedés) körrendeletében a törvényhatóságokat. A földművelésügyi miniszter 1913-ban a millenniumi és Erzsébet emlékfák összeírását rendelte el, mert azok nem szerepeltek a fenti kimutatásokban. (Az elkészült összeírás sajnos hiányzik az ügyiratból.)[140]

A Sétatér Erzsébet királynéről történő elnevezését és azt, hogy az addig névtelen városi kórház legyen a „Pécsvárosi Erzsébet közkórház” már szeptember végén ajánlotta a Pécsi Napló ismeretlen cikkírója.[141] Később a fentieken kívül még a Siklósi utat szerették volna „Erzsébet-út”-nak elnevezni, annál is inkább, mert ezt gyakran összetévesztették a Siklósi országúttal.[142] Az újság szerint: „Ez loyalis [sic!] cselekmény lenne, a mi semmi áldozattal nem jár s mégis örökemlékű.”[143]

Az 1898. nov. 28-i közgyűlés a fenti ötletek közül csak az elsőt hasznosította, és elhatározta, hogy a Felső-Sétatér „a királyné iránti igaz s hálás kegyeletünk emlékezetéül Erzsébet királyné sétánynak neveztessék el”.[144]

Az „Erzsébet királyné sétány” elnevezés nem mondható szerencsésnek, hiszen a Sétatér ekkor hivatalosan Scitovszky János püspök nevét viselte, ezért az újabb elnevezés kevéssé került be a köztudatba. A kiadott várostérképeken (1904, 1913, 1926, 1931) sehol sem szerepel az „Erzsébet királyné sétány” név, bár hivatalosan a két világháború között is így nevezték.

Pécsett van ugyan Erzsébet nevű utca, de bizonyosan nem Erzsébet királynéról kapta a nevét, hiszen ez az utcanév már 1804-ben is előfordult, igaz, ez nem azonos a mai Erzsébet utcával.[145]

A kisebb baranyai települések egy része Pécsnél méltóbban és előrelátóbban örökítette meg a királyné emlékét. Mohács nagyközség képviselőtestülete Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. kikötője előtti teret nevezte el „Erzsébet tér”-nek az 1898. szeptember 14-i gyászülésén.[146] Szentlőrincen, Palotabozsokon is volt Erzsébet királyné utca, Bárban, Bólyban, Sellyén és Kisharsányban pedig Erzsébet tér.[147]

Erzsébet királyné neve az 1930-as években kibontakozott névmagyarosítási akciók során került elő ismét. 1938-ban a város törvényhatósági kisgyűlése tudomásul vette a DGT bányaigazgatóságának azt a bejelentését, hogy a Társaság tulajdonában lévő egyes lakótelepek nem magyar hangzású nevét megfelelő magyaros névre változtassa: „Így az Ullmann-telep nevét dicső emlékű királynénkról »Erzsébet-telepnek«, a Cassián-telep nevét pedig a bányászok védszentjéről »Borbála« telepnek nevezte el.”[148]

Nem tudjuk, hogy mi motiválta a DGT-t az új nevek kiválasztásában. Lehetséges, hogy a bécsi székhelyű társaság olyan neveket keresett, amelyek a magyar és osztrák közvélemény számára egyaránt elfogadhatóak voltak. A Borbála-telep elnevezés egyértelműen sikeres volt, hiszen ez máig is él. Az Erzsébet-telepről ugyanez nem mondható el, hiszen a névből egyáltalán nem derült ki, hogy Erzsébet királynéról nevezték el. Más okból sem volt szerencsés a választás, hiszen a királyné személyét semmi sem kötötte egy bányász munkáslakótelephez, így a város lakossága sem gondolta azt, hogy az elnevezés Erzsébet királyné emlékének ápolására született volna. A földrajzi nevek 1970-es években történt gyűjtésekor az adatközlők már nem is tudtak arról, hogy a Bányász, Székely, Kun, Besenyő, Török utcák által határolt telep egykoron Erzsébet királynéról kapta a nevét.[149]

Epilógus

Erzsébet királyné kultuszában sok esetben összefonódtak az emlékfa ültetések, emlékműállítások, köztér elnevezések, és így nagyobb hatást keltettek.[150] Pécs esetében erről nem beszélhetünk. Az országos gyűjtések (budapesti emlékszobor, Örökimádás templom) eleve igénybe vették a lakosság áldozatkészségét. A nem igazán értékes fajtájú Erzsébet fákat elszórtan telepítették, az „Erzsébet királyné sétány” kijelölése nem volt szerencsés, a laktanyában, illetve magánkertben álló Erzsébet szobrok nem voltak a nagyközönség számára hozzáférhetőek.

Rövidítések jegyzéke

alisp. ált. ir.    = alispánja általános iratai

BML               = Baranya Megyei Levéltár

Bvm.               = Baranya vármegye

cs. és kir.       = császári és királyi

eln. ir.             = elnöki iratok

főisp. ált. ir.   = főispánja általános iratai

főisp. biz. ir. = főispánja bizalmas iratai

kisgy. jkv.       = kisgyűlés jegyzőkönyve(i)

kgy. jkv.          = közgyűlési jegyzőkönyve(i)

tan. ir.             = tanácsi iratok, tanácsának iratai

Irodalom

BEZERÉDY 1979 = Bezerédy Győző: Pécs Széchenyi tér. Baranyai Műemléki Füzetek 2. Pécs, 1979.

ERZSÉBET 1899 = Erzsébet királyné emlékfái. Pallas, Budapest, 1899.

GUDENUS 1993 II. = Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. 2. köt. Natura, Budapest, 1993.

LENKEI 1922 = Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1922.

MADAS 1979 = Madas József: Pécs belvárosának utcanevei. In: Baranyai Helytörténetírás 1977. (Szerk.: Szita László.) Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1979. 397-439.

NAGY I. G. 2004 = Nagy Imre Gábor: Majorossy Imre, a múzeumalapító polgármester (1847-1927). Pécsi Szemle (7), 2004. nyár, 51-63.

NAGY I. G. 2006 = Nagy Imre Gábor: Báró Fejérváry Imre Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja (1897-1905). In: Tanulmányok Pécs történetéből 18. (Szerk.: Pilkhoffer Mónika – Vonyó József.) Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2006. 165-197.

PESTI 1982 = Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. I-II. köt. Baranya monográfia sorozat. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1982.

RAÝMAN 1998 = Raýman János: Emlékezés az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 100 éve Pécsett tartott közgyűlésére. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat (131), 1998. 6. sz. 522-525.

ROMVÁRY 1982 = Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Szobrok, épületszobrok, emlékművek, emléktáblák. Pécs m. város Művelődési Osztálya, Pécs, 1982.

SONKOLY 1999 = Sonkoly Károly: A pécsi Majláth-palota. Pécsi Szemle 2. 1999. nyár, 20-31.

VÉR 2006a = Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között. In: Budapesti Negyed 14. 52. sz. 2006. nyár, 1-180.

VÉR 2006b = Vér Eszter Virág (összeáll.): Erzsébet kultusz. Szöveggyűjtemény. In: Budapesti Negyed 14. 53. sz. 2006. ősz, 1-248.

VISY 2006. = Fischer Béla visszaemlékezései. Közreadja: Visy Zoltán. Források Pécs történetéből 1. Pécs Története Alapítvány, Pécs. 2006.

Jegyzetek


[1] VÉR 2006a. 160-180.

[2] VÉR 2006a. 11.

[3] VÉR 2006a. 30-32., 36.

[4] Ezt a nagyjelentőségű kongresszust sajnos teljesen a feledés homályába szorította a merénylet. Raýman 1998. 522-525.

[5] Fejérváry főispán életéről lásd NAGY I. G. 2006. 165-197.

[6] Majorossy polgármester életéről lásd NAGY I. G. 2004. 51-63.

[7] Erzsébet! Pécsi Napló 1898. szept. 11. 6.

[8] (Fekete város.) Pécsi Figyelő 1898. szept. 13. 4.

[9] Megölték a királynét. Pécs, szeptember 10. Pécsi Napló 1898. szept. 11. 1. Az idézeteket a mai helyesírás szerint szöveghűen, ám az egykori helyesírási jellegzetességek megtartásával közöljük.

[10] Az olaszellenes atrocitásokról a helyi sajtó is beszámolt. Zavargások. Pécsi Napló 1898. szept. 13. 5. Lásd még: A tőr. Pécs, szeptember 16. Pécsi Napló 1898. szept. 17. 2-3.

[11] A királynét meggyilkolták. Pécsi Figyelő 1898. szept. 11. 1.

[12] (A pécsi szociáldemokraták.) Pécsi Figyelő 1898. szept. 13. 5.

[13] A királyné halála. Pécs, szeptember 11. Pécsi Napló 1898. szept. 12. 2. Személyi hirek. Uo. 5. A királyné halála. Pécs, szept. 12. Pécsi Napló 1898 szept. 13. 2. (Fekete város.) Pécsi Figyelő 1898. szept. 13. 4.

[14] BML Pécs tan. ir. 29 112/1901. A táviratot közli: A vármegye részvétele. Pécsi Napló 1898. szept. 13. 2.

[15] VÉR 2006b. 8., 15-18.

[16] A távirat szeptember 12-én 12 óra 53 perckor érkezett a pécsi posta- és távirdahivatalba. BML Pécs tan. ir. 29 112/1901.

[17] LENKEI 1922. 40.

[18] VISY 2006. 93-94.

[19] BML Bvm. főisp. biz. ir. 327/1898.

[20] VÉR 2006b. 19. BML Pécs polg. eln. ir. 820/1898.

[21] „Az ősi erénynek megfelelően e város minden hű polgára bizonyára külsőleg is teljes kifejezést kíván adni a pótolhatatlan veszteség felett érzett mélységes fájdalmának s legőszintébb kegyeletének az által, hogy a lehetőség szerint gyászt ölt, házaira gyászlobogót tűz ki, a nyilvános mulatságoktól tartózkodik, a helybeli templomokban és imaházakban legközelebb megtartandó gyász isteni tiszteleteken részt vesz s imádkozik az Ég Urához, hogy a magához kívánt felette nagy áldozatért távolítson el Felséges Urunktól, uralkodói házától és édes hazánktól minden csapást, s adjon erőt, hogy a legjobb királyi szív alattvalóinak üdvében, rajongó szeretetében találhassa meg a lehető megnyugvást!” A polgárokhoz. Pécsi Figyelő 1898. szept. 14. 3-4.

[22] A város hivatalos gyásza. Pécsi Napló 1898. szept. 13. 2.

[23] Pécsnek ekkor három kegyurasági temploma volt: a Belvárosi, a Budai külvárosi (Ágoston téri) és a Szigeti külvárosi (Ferences).

[24] A dualizmusban nemcsak a kegyurasági templomokban, hanem a székesegyházban is voltak ünnepélyes gyászistentiszteletek Erzsébet királyné halálának évfordulóján. BML Pécs város „E” ügyosztályának iratai E-23 011-1911.

[25] BML Pécs kgy. jkv. 191/1898. (szept. 14.)

[26] Az 1892. évi valutatörvény értelmében a pénzrendszer alapegysége, 1 korona = 100 fillér. A koronában való kötelező számítás 1900. jan. 1-vel lépett életbe, addig felváltva használták a forinttal. 1 Ft 2 korona értéknek felelt meg.

[27] BML Bvm. kgy. jkv. 633-636/1898. (szept. 15.) A vármegye részvéte. Pécs, szept. 15. Pécsi Napló 1898. szept. 16. 1-2.

[28] A pécsi kereskedelmi és iparkamara gyásza. Pécsi Napló 1898. szept. 15. 2.

[29] Az ügyvédi kamara gyásza. Pécsi Figyelő 1898. szept. 17. 2-3.

[30] Az ipartestületből. Pécsi Figyelő 1898. szept. 15. 4.

[31] A jótékony nőegylet közgyülése. Pécsi Figyelő 1898. szept. 17. 3. A részvétfeliratot közli: (A királyné emlékezete.) Pécsi Figyelő 1898. okt. 6. 3.

[32] A pécsi izr. hitközség részvétele. Pécsi Napló 1898. szept. 13. 3.

[33] Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gyászközgyűlése így határozott. 1. A vármegye közönsége hódoló részvétfeliratot intéz az uralkodóhoz. 2. A királyné budapesti emlékszobrára 2000 forintot szavaz meg a millenáris alapból. 3. A budapesti emlékszoborra a legszélesebb körű gyűjtést rendezik a vármegye területén. 4. A temetésre a főispán vezetésével öt tagú küldöttséget indítanak. BML Pécs város tan. ir. 29112/1901.

[34] Hunyad vármegye gyászközgyűlése úgy döntött: 1. Hódolatteljes részvétfeliratot terjesztenek az uralkodóhoz, amit a közgyűlés jelen lévő tagjai aláírnak. 2. Erzsébet királyné emlékét jegyzőkönyvbe iktatják. 3. Kegyeletük jeléül megfestetik a királyné arcképét a közgyűlés díszterme részére. 4. A királyné emlékszobrához a vármegye területén összegyűjtött önkéntes adakozásokkal járulnak hozzá. 5. Az udvari gyász hat hónapja alatt a megye és intézményei fekete gyászpecsétes borítékban adják ki az irataikat. A közgyűlés tagjai a temetés után 30 napig gyászjelvényt viselnek, és a bécsi temetésre két fős küldöttséget küldenek ki. BML Pécs város tan. ir. 29112/1901.

[35] BML Pécs város tan. ir. 29112/1901.

[36] BML Pécs kgy. jkv. 230/1898. (okt. 31.)

[37] Az elképzelés nem valósult meg. Genf város hatósága különben is elutasított minden Erzsébet királyné emlékének megőrzésére irányuló törekvést, mert tartott az anarchistáktól. VÉR 2006a. 103-105.

[38] BML Pécs kgy. jkv. 231/1898. (okt. 31.); Pécs tan. ir. 29112/1901.

[39] BML Bvm. főisp. biz. ir. 369/1898.; Pécs polg. biz. ir. 62/1898.

[40] BML Bvm. főisp. biz. ir. 399/1898.

[41] BML Bvm. főisp. ált. ir. 1773/1898.

[42] VÉR 2006a. 112-114. Márki Sándor beszéde a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ünnepélyes közgyűlésén. Idézi: VÉR 2006b. 117.

[43] Püspökünk körlevele. Pécsi Közlöny 1898. szept. 13. 5-6.

[44] BML Pécs polg. eln. ir. 823/1898.

[45] Pécsi Napló 1898. szept. 17. 2.

[46] A királyné temetésén. Pécs, szeptember 15. Pécsi Napló 1898. szept. 16. 5. Az országgyülés küldöttsége. Uo. 4. Küldöttségeink a temetésen. Pécsi Napló 1898. szept. 20. 4.

[47] A mi koszoruink. Pécsi Figyelő 1898. szept. 16. 3.

[48] A főgimnáziumi ifjuság gyászünnepélye. Pécsi Figyelő 1898. szept. 18. 2-4.

[49] Felhivás. Pécsi Figyelő 1898. szept. 17. 4.

[50] Az igazságügyminiszter rendelete. Pécsi Figyelő 1898. szept. 17. 7.

[51] Pécs a temetés órájában. Pécsi Figyelő 1898. szept. 18. 2.

[52] A királyné temetésén. Pécs, szeptember 15. Pécsi Napló 1898. szept. 16. 5.

[53] Rekviemek. Pécsi Figyelő 1898. szept. 20. 3.

[54] Gyászünnepély a népiskolákban. Pécsi Figyelő 1898. szept. 18. 4.

[55] Hetyey püspök a bécsi út fáradalmait a mecseknádasdi nyaralójában pihente ki, ahonnan 20-án reggel bérmálásra indult Szekszárdra. A megyéspüspök bérmál. Pécsi Napló 1898. szept. 20. 4.

[56] A 44. gyalogezred 2 százada, az 52. gyalogezred és a 19. honvéd gyalogezred 1-1 százada a Sétatér alatt állt fel – emelve az ünnepség fényét. A királyné meggyilkolása miatt ugyanis lefújták a szokásos őszi hadgyakorlatokat, és a pécsi alakulatok is visszajöttek a kaszárnyáikba. Katonáink hazatérése. Pécsi Napló 1898. szept. 13. 7.

[57] A gyászoló Pécs. Pécsi Napló 1898. szept. 20. 3-4. Rekviemek. Pécsi Figyelő 1898. szept. 20. 3. Gyász Pécsett. Pécsi Közlöny 1898. szept. 20. 2.

[58] Gyászünnepély a papnevelő intézetben. Pécsi Közlöny 1898. szept. 20. 2-3. Gyászbeszéd. Pécsi Közlöny 1898. szept. 22. 1-2.

[59] Az izraelita templomban. Pécsi Napló 1898. szept. 20. 4. Rekviemek. Pécsi Figyelő 1898. szept. 20. 3. A gyászbeszéd nyomtatásban is megjelent: Erzsébet gyászbeszéd. Tartotta a pécsi zsinagógában 1898. szeptember 19-én Dr. Perls Ármin. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság, Pécs, 1898. 15 p.

[60] BML Pécs város tan. ir. 29112/1901.

[61] A katonák gyászistentisztelete. Pécsi Napló 1898. szept. 20. 4. A helyőrség gyászűnnepe. Pécsi Közlöny 1898. szept. 20. 4.

[62] Gyászünnepély a jogliceumon. Pécsi Közlöny 1898. szept. 20. 4. Emlékbeszéd. Pécsi Közlöny 1898. szept. 25. 1-3.

[63] Gyászünnep az iskolákban. Pécs, szeptember 20. Pécsi Napló 1898. szept. 21. 2. Gyászünnepély a jogakadémián. Pécsi Figyelő 1898. szept. 21. 2-3.

[64] Gyászisteni tisztelet a fogházban. Pécsi Napló 1898. szept. 22. 3.

[65] Zenés requiem a királyasszonyért. Pécsi Napló 1898. szept. 22. 3. Az állami főreáliskola gyász-ünnepe. Pécsi Napló 1898. szept. 24. 4. (A főreáliskola gyászünnepélye.) Pécsi Figyelő 1898. szept. 24. 3. Gyászünnepély a főreáliskolában. Pécsi Közlöny 1898. szept. 25. 4-5.

[66] Gyász-istentiszteletek. Pécsi Figyelő 1898. szept. 27. 3. BML Pécs város tan. ir. 29112/1901.

[67] Jeskó Lajos evangélikus lelkész levele Majorossy Imre polgármesterhez. Pécs, szept. 16. BML Pécs város tan. ir. 29112/1901. Ezek szerint Jeskó Lajos nem jelent meg a megbeszélésen.

[68] VÉR 2006b. 93-95.

[69] Közli: VÉR 2006b. 22-24.

[70] BML Pécs tan. ir. 29112/1901. A manifesztumot kiemelések nélkül közölte a helyi sajtó.

54° Pécs kgy. jkv. 194/1898. (okt. 31.)

[72] VÉR 2006a. 129., 130-135.; VÉR 2006b. 38-40.

[73] Istentisztelet Erzsébet királyné nevenapján. Pécsi Napló 1898. nov. 19. 4. Erzsébet-napi mise. Pécsi Napló 1898. nov. 20. 4. Nagyasszonyunk nevenapján. Pécsi Figyelő 1898. nov. 20. 1-2.

[74] BML Pécs tan. ir. 29112/1901.

[75] VÉR 2006a. 34.

[76] (Szeptember 18.) Pécsi Figyelő 1898. szept. 18. 5.

[77] VÉR 2006b. 10., 145.

[78] Az első térzene. Pécsi Napló 1898. nov. 4. 4.

[79] Elmarad a Borbála ünnepe. Pécsi Napló 1898. nov. 16. 6.

[80] A legmélyebb gyász vége. Pécsi Napló 1898. nov. 17. 4.

[81] Katonatiszt nem táncolhat. Pécsi Közlöny 1898. dec. 20. 4.

[82] Szobrot a királynénak! Budapest, szeptember 11. Pécsi Napló 1898. szept. 13. 5-6.

[83] VÉR 2006a. 77.; VÉR 2006b. 8., 25-27.

[84] Az érckoszorú helyett készített síremléket – Zala György alkotását – 1900-ban állították fel. VÉR 2006a. 105-111.

[85] Belügyi Közlöny 1898. okt. 15. 453.

[86] Bvm. alisp. eln. ir. 202/1898.

[87] Az Erzsébet-szoborra gyüjtött adományokról. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1898. nov. 27. 349.

[88] BML Pécs polg. eln. ir. 1026/1898.

[89] BML Bvm. alisp. ir. 24037/1899. Mohács kgy. jkv. 284/1898. (szept. 14.)

[90] Adomány Erzsébet királyné emlékére. Pécsi Napló 1898. okt. 28. 4.

[91] A gyászoló Pécs. Pécsi Napló 1898. 09. 17. 3. A jótékony nőegylet közgyűlése. Uo. 3.

[92] Koszoru a királyné sirboltjára. Pécsi Napló 1898. okt. 14. 2.

[93] A pécsi viszonylatban kiemelkedőnek számító opera előadás a Pécsi Dalárda, a Pécsi Műkedvelő Női Énektársaság, a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete, a Pécsbányatelepi Daloskör és a 44. cs. és kir. gyalogezred zenekara összefogásával valósult meg. Verdi-rekviem. Pécsi Közlöny 1898. nov. 8. 3.

[94] Pécs tan. ir. 29112/1901. Verdi-rekviem. – Gyászünnepély a pécsi nemzeti szinházban. – Pécsi Napló 1898. nov. 20. 7-8.

[95] Az Erzsébet királyné szobra javára. Pécsi Napló 1898. nov. 23. 5.

[96] BML Pécs polg. eln. ir. 1026/1898.

[97] Adományok a királyné szobrára. Pécsi Napló 1898. dec. 1. 4.

[98] A keresk. és iparkamara ülése. Pécsi Figyelő 1898. nov. 6. 3-4.

[99] (A „Pécsvidéki tanitónők egyesülete”) Pécsi Figyelő 1898. nov. 15. 3.

[100] „Tudomásul vétetik” írta a tanács az aktára.

[101] Szobrot Erzsébet királynénak. Pécsi Közlöny 1898. okt. 2. 2. Erzsébet királyné emléke. Pécsi Közlöny 1898. okt. 13. 3.

[102] A királyné szobra. Pécsi Közlöny 1898. szept. 15. 2. Gyüjtésünk az Erzsébet-szobor javára. Pécsi Napló 1898. okt. 16. 5.

[103] Szobrot a királynénak! Pécsi Közlöny 1898. okt. 18. 2.

[104] Szobrot a királynénak! Budapest, szeptember 11. Pécsi Napló 1898. szept. 13. 5-6.

[105] ROMVÁRY 1982. 10-11., 32.

[106] VÉR 2006a. 85-86.

[107] Kanter Károly (1853. jún. 8. Tata – 1920. nov. 20. Budapest), kisiparos szíjgyártó család gyermeke. Gimnáziumi tanulmányait a tatai piarista algimnáziumban, majd az esztergomi bencés főgimnáziumban végezte, az utolsó két évben érseki szeminaristaként. Teológiai tanulmányait 1871-től a bécsi Pazmaneumban folytatta, 1876-ban szentelték pappá Esztergomban. Előbb falusi (Ipolyvarbó, Kéménd 1876-1881), majd fővárosi káplánként dolgozott (Óbuda 1881-1883, Lipótváros 1884-1890, Belváros 1890-1898). 1898 szeptemberében nevezte ki az uralkodó, mint főkegyúr a budai királyi palota Szent Zsigmond várplébániájának plébánosává, majd címzetes beheli apáttá. 1915-ben visszakerült Esztergomba, mesterkanonok és a Bakócz kápolna plébánosa lett. Sokat tett a hitélet fejlesztése érdekében, a kortársak Budapest lelkiatyjának és az Oltáriszentség apostolának nevezték. Hitoktatóként ismerkedett meg az Angolkisasszonyok Váci úti iskolájában az Oltáregyesülettel, amely itt tartotta havi imaóráit. (Az egyesület a szegény plébániák templomi ruhákkal és szerekkel való ellátását tűzte ki célul.) Kanter Károlyt 1894-ben nevezte ki Vaszary Kolos hercegprímás a Budapesti Központi Oltáregyesület igazgatójának. Kanter országos méretűvé növelte az egyesületet, kiadta folyóiratát, az „Örökimádás”-t. A havi imaórákon mondott eucharisztikus szentbeszédei nagy hatást keltettek. Az Oltáregyesület 1896-ban nagyszabású eucharisztikus körmenetet, 1900-ban római zarándoklatot és országos eucharisztikus kongresszust rendezett. Kanter többek között 1899-ben otthont létesített a plébániához nem tartozó, de hitoktató papok számára, részt vett a Regnum Marianum és a Budai Katolikus Kör alapításában és tagja volt

Budapest közgyűlésének. Maradandó műve a budapesti Örökimádás templom felépítése, ahol földi maradványai nyugszanak. Tiefenthaler József: Budapest apostola. 2. kiad. Szent István Társulat, Budapest, 1999. Forrás: http://kanter.ppek.hu/web/html/

[108] http://kanter.ppek.hu/web/html/15.html Ugyancsak Pallavicini Edéné vetette fel 1907-ben az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum gondolatát. VÉR 2006a. 93.

[109] VÉR 2006a. 118-120.

[110] BML Bvm. alisp. eln. ir. 146/1899.

[111] Majláth Györgyné szül. báró Prandau-Hilleprand Stefánia (1832. dec. 6. Eszék – 1914. aug. 5. Mosdós, Somogy megye), Prandau-Hilleprand és szentkatolnai Cseh Adél leánya. 1852. ápr. 5-én ment feleségül Eszéken székhelyi Majláth Györgyhöz (1818. dec. 3. Pozsony – 1883. márc. 29. Budapest) Baranya vármegye volt főispánjához, aki később tárnokmester, a Helytartótanács elnöke, a főrendiház és a Kúria elnöke, az Aranygyapjas rend lovagja lett, és Budapesten rablógyilkosság áldozatául esett. Gyermekei: Etelka (Pallavicini Ede őrgróf felesége), György, Sarolta (Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst Klodvig herceg felesége), József, István, László és Gusztáv. Grófi rangot nyertek 1885-ben György, József, István, László, Gusztáv és 1890-ben Sarolta. GUDENUS 1993. II. 233-241.

[112] SONKOLY 1999. 20., 28-29.

[113] LENKEI 1922. 86-88.

[114] BML Pécs kgy. jkv. 143/1900. (jún. 18.)

[115] Schneider István felügyelő igazgató jelentése Pécs város tanácsának. Pécs, 1900. nov. 24. BML Pécs tan. ir. 29112/1901. A polgári leányiskolában 14,84, a Belvárosi fiúiskolában 11,06, a Belvárosi leányiskolában 13,15, az Ágoston-téri iskolában 9,85, a Szigeti külvárosi iskolában 8,03 és a Felsővámház utcai iskolában 8,14 korona folyt be.

[116] Schneider István felügyelő igazgató jelentése Pécs város tanácsának. Pécs, 1901. nov. 23. BML Pécs tan. ir. 29112/1901.

[117] http://kanter.ppek.hu/web/html/15.html

[118] VÉR 2006a. 114-122., 125-126.

[119] BML Pécs tan. ir. 29112/1901.

[120] Templomi ének jótékony célra. – Gyüjtés az „Erzsébet-alap” javára. – Pécsi Napló 1898. okt. 25. 2-3. Az Erzsébet-alap jövedelme. Pécsi Napló 1898. okt. 28. 4.

[121] A pécsi újságok maguk is gyűjtöttek a budapesti Erzsébet emlékszoborra, a mozgalom végeredménye szempontjából azonban nincs jelentősége, hogy mennyi származott ebből a forrásból. A Pécsi Közlöny pl. 112,33 Ft-ot szolgáltatott be. Nyugtatvány. Pécsi Közlöny 1898. okt. 23. 3.

[122] Erzsébet királyné szobra Pécsett. Pécsi Napló 1898. szept. 15. 2.

[123] Az Erzsébet királyné szobra javára. Pécsi Napló 1898. nov. 23. 5.

[124] BML Pécs város tan. ir. 25530/1901.

[125] „Erzsébet szobor Pécsett.” Pécsi Figyelő 1898. máj. 14. 3.

[126] VÉR 2006a.156.

[127] VÉR 2006a. 156-157.

[128] BML Bvm. főisp. ált ir. 1419/1898. Pécs polg. eln. ir. 873/1898. A honvéd hadapródiskola megnyitása. Pécsi Napló 1898. okt. 5. 3-4.

[129] VÉR 2006a. 46-49. Rendeletet közli: VÉR 2006b. 41-44. BML Pécs tan. ir. 29112/1901.

[130] BML Pécs kgy. jkv. 237/1898. (nov. 28.)

[131] BML Pécs város tan. ir. 29112/1901.

[132] BEZERÉDY 1979.

[133] ERZSÉBET 1899. 30.

[134] A pécsi 8. honvéd huszárezred I. osztálya 60 ültetnivaló akácot és 3 vadgesztenyefát kért a város tanácsától. A 44. cs. és kir. gyalogezred parancsnoksága 8 szomorú tölgyfát, 5 fenyőfát és 5 szomorú kőrisfát; az ezred 14. százada pedig a Mayer laktanya (ma Xavér u. 10., Egyesített Szociális Intézmények III. sz. Gondozási Központja) számára 6 szomorú bükkfát, 2 tölgyfát, 4 szomorú fűzfát és 10 kőrisfát – illetve ha nem lenne, helyette is tölgyfát – igényelt. A pécsi 19. honvéd gyalogezred parancsnoksága a sátortábor területére 6 magas törzsű és átültetésre alkalmas hársfát, a cs. és kir. csapatkórház szintén 4-5 hársfát kért. Az 52. cs. és kir. gyalogezred parancsnoksága még a Frigyes laktanya udvarában ültetett „Erzsébet királyné emlékfa” bekerítéséhez szükséges 16 oszlopot és a keresztléceket is a város tanácsától igényelte. Ám ezt az igényt a város tanácsa udvariasan elhárította. BML Pécs város tan. ir. 29112/1901. A honvéd sátortábor fái kiszáradtak, ezért 1901-ben újabb 5 hársfa csemetét adott ingyen a város. BML Pécs város tan. ir. 28933/1901.

[135] BML Pécs város tan. ir. 28933/1901.

[136] BML Pécs város tan. ir. 29112/1901.

[137] (Őrzik a karácsonyfákat.) Pécsi Figyelő 1899. dec. 10. 5.

[138] ERZSÉBET 1899. 30.

[139] BML Bvm. alisp. ált. ir. 3896/1909. Az iratanyag tartalmazza Baranya vármegye valamennyi településének Erzsébet emlékfák ügyében hozott határozatát. Vö. VÉR 2006a. 56.

[140] BML Pécs város „C” ügyosztályának iratai C-30 605-1913.

[141] Erzsébet királyné nevének megörökítése Pécsett. Pécs, szept. 27. Pécsi Napló 1898. szept. 28. 3.

[142] A Siklósi országutat 1905-ben nevezték el Rákóczi útnak és a Siklósi utat 1936-ban gróf Benyovszky Móric utcának (ma Bajcsy-Zsilinszky u.). BML Pécs kgy. jkv. 27/1905. (febr. 21.), 1936. febr. 21.

[143] Erzsébet-út. Pécsi Napló 1898. okt. 6. 3.

[144] BML Pécs kgy. jkv. 237/1898. (nov. 28.)

[145] MADAS 1979. 432-434.

[146] BML Mohács kgy. jkv. 284/1898. (szept. 14.)

[147] PESTI 1982. I. 837., II. 124., 284., 406., 695-696., 753. (Erzsébet királyné-tér.) Pécsi Figyelő 1898. dec. 21. 4.t. 6. 3.

[148] BML Pécs város kisgy. jkv. 198/1938. (dec. 16.)

[149] PESTI 1982. I. 712.

[150] VÉR 2006a. 39., 44-45.