Cikkek

Pohánka Éva: Adalékok Klimo György pécsi püspök munkásságához

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 20.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-3-2

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Vonyó József

127–139. p.

 

Pohánka Éva

 

 

Adalékok Klimo György pécsi püspök munkásságához

 

Beiträge zur Tätigkeit des Pécser Bischofs György Klimo

On the work of György Klimo, bishop of Pécs

 

 

 

Klimo György élete és tevékenysége, főként a pécsi egyházmegyében eltöltött 26 évének több állomása már meglehetősen ismert.[1] A folyamatos kutatások újabb és újabb adatokkal szolgálhatnak erre az időszakra vonatkozóan, azonban még így is bőven maradnak megválaszolatlan kérdések, hiányosságok. Különösen Klimo politikai pályafutása, valamint életpályájának első szakasza az, amely mind a mai napig számos problémát rejt.

A bécsi levéltárakban (Haus- Hof- und Staatsarchiv) és könyvtárakban (az osztrák nemzeti könyvtárban és a bécsi városi könyvtárban) eltöltött egy hónapos kutatómunkám eredményeképpen néhány újabb momentum vált ismertté Klimo György életútjával, bécsi és pozsonyi politikai szerepvállalásával kapcsolatban. Előfordult azonban, hogy némely adat újabb kérdéseket szült, újból aktuálissá téve a korábbi szakirodalmi bizonytalanságot.

Klimo György születési ideje

Klimo György püspök születési dátumát tekintve a szakirodalomban közmegegyezéssel az 1710. április 4-i dátum szerepel.[2] A korszakból adódóan nem meglepő azonban, hogy a források más napot is megjelölnek. A Rómában, 1763-ban kiadott Annurio pontificio-ban a következő adatot találjuk: „Cinquechiese in Ungheria: Giorgio Klimo, nato in Lapasson Dioc. Di Strigonia 9. Aprile 1710, fatto Vesc. 15. Novem. 1751.”431

Kopcsányi Károly joglíceumi tanár 1911. április 30-án közzétette a Dunántúl című napilapban, hogy „régi mulasztást pótolt Jedlicska Pál esztergomi kanonok”, ugyanis Klimo György püspök születésének helyszínén, Lopassón, szülőháza falán egy emléktáblát helyeztetett el, mintegy emléket állítva a neves pécsi egyházfőnek.[3] Jedlicska Pál már korábbi kis-kárpátoki kutatásai kapcsán több adattal is szolgált a Klimo-család életére és működésére vonatkozóan, kiegészítve birtokviszonyaik pontos megjelölésével. Nem mellesleg ő Lopassó 37. számú házában született, Klimo György pedig a 32. számúban látta meg a napvilágot.[4]

Az 1911-ben felavatott kétnyelvű – magyar és szlovák – fekete labradormárvány emléktábla felirata is az április 9-i születési dátum köztudatban való ismertségének ékes bizonyítéka:

E házban született 1710. April 9.

KLIMO GYÖRGY

Pécsi püspök

Meghalt 1777. május 2.

V tomto dome sa narodil r. P. 1710. 9 Aprila

GEORG KLIMO

Péčsky biskup

Zomrel 2 Mája 1777.

(1910)

Az avatási esemény jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azon az értelmiség színe-java jelen volt. Az ünnepi beszédet Jedlicska Pál mellett Sándorfi Nándor, lopassói esperesplébános tartotta meg. Jedlicska azonban nem elégedett meg pusztán az emléktábla elhelyezésével, hanem gondoskodott annak fenntartásáról is, hogy az örök időkre méltón emlékeztessen „Lopassó nagyszerű fiára”. Ennek érdekében 70 korona összeggel alapítványt tett, hogy ebből finanszírozzák az aranyozott betűk újrafestését.[5]

Érdemes megemlíteni, hogy Bárdi Ilona, a Pécsi Egyetemi Könyvtár korábbi helyettes igazgatója (1984. március 15.-július 31.) 1973-ban a Klimo-hagyatékot kutatva eljutott a könyvtáralapító püspök szülőfalujába, Lopassóra. Szorgos kutatómunkájának köszönhetően kiderítette, hogy a Klimo családnak a 18. század kezdetén használt házát – a püspök szülőházát – már lebontották, ám a korábban rajta elhelyezett márványtáblát fellelte a helyi templom padlásán,[6] és arról képet is közölt a könyvtár 1974-ben kiadott jubileumi évkönyvében.[7]

A dátumok közti eltérés, a többféle időpont együttélése adódhat abból a „feljegyzési hibából”, hogy az egyházi anyakönyvekbe a keresztelés dátuma kerülhetett be a születés pontos időpontjának megjelölése nélkül, így az terjedt el a köztudatban is.

Politikai pályafutása

Klimo György egyházi pályafutásának egyes állomásai már ismertek: 1740. február 20-án pozsonyi, majd 1741. február 1-jén esztergomi kanonokká és nyitrai főesperessé nevezték ki. Ugyanezen év november 4-én sasvári főesperesi kinevezést kapott, majd 1744. július 19-én Novi címzetes püspöke lett. Időközben az esztergomimezei apáti címet is megszerezte.

Politikai pályafutásáról ez idáig csak igen kevés adat volt ismert: 1746. október 6-tól a magyar királyi kancellária egyházi tanácsosa lett, majd 1747-ben Mária Terézia kinevezte a magyar egyházi ügyek referensévé a bécsi Királyi Magyar Kancelláriához.

A bécsi levéltárak forrásai kissé árnyaltabbá teszik a bécsi működését. Fazekas István, a bécsi Haus- und Hof und Staatsarchiv magyar delegátusa levéltárosának kutatásai alapján megtudhatjuk, hogy Klimo György először 1744 és 1746, majd 1759 és 1772 között szerepelt a Helytartótanács tanácsosainak névsorában.[8] 1746. október 17-től 1751. július 30-ig novi püspökeként a Magyar Királyi Kancellária tanácsosa volt, és ebben a minőségében a magyarországi katolikus ügyek referensi feladatait látta el. Az eskütételre 1746. október 6-án került sor. Valószínűleg Joannes quod vult Deus Hittnert, a korábbi alsó-ausztriai tartományi kormánytanácsost váltotta, aki 1739. június 22. és 1746. augusztus 29. között volt kancelláriai tanácsos. Legalábbis nevével a listában már nem találkozunk, helyette Klimo neve tűnik fel. A bécsi kimutatások szerint tudomásunk van arról is, hogy Klimo György 1750. január 15-től munkájáért 5000 forintos fizetést kapott.[9]

Személyi kapcsolatok

Politikai munkássága idején olyan fontos kapcsolatokra is szert tett, amelyek élete végéig elkísérték, és pécsi működésében is nagyban segítették mind politikai, egyházi és kulturális ügyekben. A politikai pályán vagy annak révén megismert munkatársaival kölcsönösen számíthattak egymás segítségére. Néhány példát hozunk erre.

Cothmann Antal

Klimo 1751 nyarától kezdődően a pécsi egyházmegye kinevezett püspökeként a bécsi és pozsonyi munkálatokban való részvételre többször is meghívást kapott. Tanácsosi munkássága alatt ismerkedett össze báró Cothmann Antal kamarai tanácsossal, aki 1766. november 6-tól 1768. augusztus 19-ig Pozsonyban, a Magyar Királyi Kamarában teljesített szolgálatot.[10] Rayman János kutatásai alapján tudomásunk van arról, hogy Cothmann numizmatikai gyűjteményét Klimo püspök vette meg. Továbbá kiegészítette könyvtárát a tőle megvásárolt éremtani szakirodalmi kötetekkel, valamint jogtudományi és történettudományi munkákkal is. Ennek ékes bizonyítéka az a 98, a Klimo Könyvtár állományában található könyv, amelyekben az alábbi ex libris lelhető fel: „exl. Antonii nob. de Cothman”.[11]

Bernáth György

Bernáth György accessistaként, járulnokként kezdte meg működését 1739 és 1743 között, majd a kancellária fizetett alkalmazottja, ágens lett. Valószínűleg itt kötött szakmai alapokon nyugvó kapcsolatot Klimo Györggyel. A püspök 1751 után őt bízta meg a bécsi, valamint az Itáliából – Róma, Mantova, Verona – Bécsen keresztülhaladó könyvszállítmányok koordinálásával, és a könyvkiadókkal való kapcsolattartással. Ezáltal folyamatos levelezésben álltak egymással.[12]

Kollár Ádám Ferenc

Kollár Ádám Ferenc jogtudóst, császári és királyi tanácsost (17181783) 1748. június 10-én nevezték ki a bécsi udvari könyvtár első írnokának. 1749. március 12-én második őrré, 1758-ban első őrré léptették elő. 1773. október 6-án a könyvtár ideiglenes, 1774. január 7-én végleges igazgatója lett, ezzel együtt elnyerte az udvari tanácsosi címet is.

Klimo György és Kollár Ádám korai ismeretségére bizonyíték egy 1762. március 22-én kelt levél, amelyet Kollár Dobai Székely Sámuelnek[13] (aki nem mellesleg jeles kéziratokkal gazdagította a Pécsi Püspöki Könyvtárat) írt. Ebben a levelében célzást tett Klimora, aki megorrolt rá, hiszen korábban Kollár információkat kért tőle Calanus püspökről (1188-1218), a készülő középkori és kora újkori magyarországi oklevélgyűjteményéhez – a Diplomatarium Hungariae és Summarium diplomatum Hungariae-hoz -, de nem kapta meg azokat. Ezért művéből Kollár ironikus hangnemben „kiszerkesztette” Klimot.[14]

Kollár Ádámról ismert, hogy kiterjedt tudományos és hivatali kapcsolatai révén kora szinte minden hazai és külföldi tudósával, neves személyiségével levelezésben, és / vagy személyes kontaktusban állt. Tarnai Andor és Szelestei Nagy László gondozásában 2000- ben megjelent Kollár levelezésének első nyomtatott kiadása.[15] Ebben található két, igencsak érdekes levél, amely kissé módosítja a Klimo Könyvtár egyik neves kötetének „kölcsönzési előtörténetét”.

Ismert tény, hogy 1772-ben levél érkezett Klimo György pécsi püspökhöz a bécsi udvarból Kaunitz kancellártól, hogy a püspöki könyvtárból kölcsönkérje a Lengyelország első felosztásához szükséges, Dogiel Máté piarista szerzetes által összeállított okleveleket tartalmazó, Codex diplomaticus regni Poloniae et magni Ducatus Litvaniae című művet, mivel a kötet a Hofbibliothek állományából hiányzott. Kollár Ádám levelében hívta fel a kancellár figyelmét, hogy ő a Iurium Hungariae in Russiam minorem et Podoliam Bohemiaque in Oswiecensem et Zatoriensem ducatus praevia explicatio. Vindobonae, 1772 című munkájának megírásakor szerzett tudomást ezekről a kötetekről.[16] E méltán híres munkának a Klimo-gyűjteményben való fellelhetősége a Kollár-levelezés szerint igencsak nyilvánvaló volt, sőt maga a Hofbibliothek „gazdája” biztosította a megszerezhetőség lehetőségéről. Kaunitz kancellár – annak rendje és módja szerint – május 8-án – a köteteket „kikölcsönözte” a pécsi püspöki könyvtárból. Válaszában a püspök biztosította a kancellárt a kötetek átvételéről, amelyeket Pozsonyon keresztül juttatott el. Május 23-án már a kézhez vételről tudósítja Kaunitz a pécsi püspököt, végül március 9-én visszajuttatta Pécsre azokat.[17]

A Kollár-féle forráskötetből képet kaphatunk arról, hogy Kollárnak honnan is volt tudomása a kötet pécsi fellelhetőségéről. Benczur József[18] már 1768. november 10-én kelt levelében felhívta Kollár figyelmét Dogiel munkájának harmadik kötetére, amely több magyar és moldáviai vonatkozású forrást tartalmazott.[19] 1770. február 22-én ismét ezen munka kerül levele középpontjába, ám most annak az első kötete, amely szintén magyar dokumentációkat vonultatott fel.[20]

Ezen tények fényében következtethetünk arra, hogy Kollár és Klimo ismeretsége a politikai munkásságuk mellett még egy közös témával gazdagodott, mégpedig a könyvtár-könyvgyűjtés feladataival. Tudjuk, hogy a könyvek szeretete Klimora már kanonoki működése idején (1740 körül) jellemző volt. Patrónusa, gróf Klobusiczky Ferenc, a későbbi kalocsai érsek (1751-1760) irányította figyelmét a régi történeti írások és a könyvek felé, így feltételezhető, hogy már bécsi működése éveiben is ismerte a Hofbibliothek őrét, esetleg a könyvtárát is meglátogathatta, bár ez utóbbiról pontos adatunk nincsen. Ám gyanakvással tölthet el bennünket az a tény, hogy Klimo az 1774-ben nyilvánossá tett könyvtára használati szabályzatának megszövegezésében a firenzei előzmények mellett a bécsi nemzeti könyvtár rendszerét vették alapul.[21]

Közéleti szerepe

A korabeli lapok – így a Pressburger Zeitung és a Wienerisches Diarium a fontosabb közéleti és politikai, valamint kulturális eseményekről is hírt adtak. A Pressburger Zeitung első száma Pozsonyban 1764. július 14-én jelent meg. Ez a német nyelvű lap új korszakot nyitott a magyar vonatkozású sajtó történetében: vele indult meg hírlapirodalmunknak az a folyamata, amely most már szünet és megszakítás nélküli lett. (Maga a Pressburger Zeitung a magyarországi sajtó történetének leghosszabb életű újsága volt: egészen 1929-ig állt fenn.) Másik jelentősége az volt, hogy ezzel vette kezdetét a felvilágosodás kori sajtónk történetének az a fellendülése, amely a magyar nyelvű hírlap- és folyóirat-irodalom megindításához is elvezetett.[22]

A Pressburger Zeitung legfőbb mintája a Wienerisches Diarium volt, amely 1703-tól kedden és szombatonként jelent meg: számonként négy, negyedrét nagyságú, kéthasábos lapból állt, amelyek nagy részét külföldi – főleg a bécsi hivatalos újságból átvett – hírek foglalták el. Emellett néhány alkalommal kísérletet tettek hosszabb terjedelmű, tudományos jellegű cikk közlésére is. A helyi hírek fokozták a lap iránti érdeklődést, hiszen főként ezek különböztették meg bécsi mintájától. A jelentősebb magyar vonatkozású hírek közül többet átvett – pár nap késéssel – a bécsi közéleti lap, a Wienerisches Diarium is, így Klimo püspök sorsáról a pozsonyi olvasókon kívül a bécsiek is kaphattak információkat.[23]

Átnézve a pozsonyi lap 1764 és 1777 közötti számait – főként a pozsonyi, bécsi, néhol pécsi és pesti híradásokra koncentrálva – elmondható, hogy Klimo György pécsi püspök neve egyáltalán nem volt ismeretlen kora újságolvasói számára. Többször előfordul, hogy névmegjelölés nélkül „csak” pécsi püspökként említik, ám a nevesebb események taglalásánál már őméltósága a nagytiszteletnek örvendő pécsi püspök, Klimo György szerepel. A következőkben kivonatát adjuk azoknak a kiemelkedő híreknek, amelyek újabb adatokat szolgáltatnak Klimo munkásságához, és amelyek a közéleti lapok révén szélesebb publicitást kaptak.

Pressburger Zeitung, 1766. január 8-i szám (Wienerisches Diarium, 1766. január 11.)

Albert Kázmér lengyel és szász-tescheni herceg[24] 1765-ben történő magyar királyi osztrák helytartói (1765-1780) kinevezését követően, 1766. január 8-án ünnepélyes keretek között bevonult Pozsony székvárosába. A folyóparton az országbíró, Pálffy Miklós (erdődi) gróf[25] és Klimo György pécsi püspök köszöntötte, majd Kajdácsi, a város közjegyzője rövid beszédet intézett hozzá. A díszes vendég kíséretével együtt a királyi várba mentek, ahol a városi magisztrátus, a katonaság és a nevezett nagyurak összegyűltek a tiszteletére. A nagyteremben az országbíró ismét rövid beszéddel köszöntötte a vendéget. A napot este egy mulatság zárta le.

Pressburger Zeitung, 1771. november 30.

1771. november 21-én Mária Terézia, Mária Krisztina főhercegnő[26] és Albert szász-tescheni főherceg részt vett Pálffy Anna Mária grófkisasszony[27] és galánthai gróf, Esterházy János eljegyzési ünnepségén. Mária Terézia vezette a menyasszonyt a bérmálás szentségébe. A ceremóniát a pécsi püspök, Klimo György celebrálta. Az eljegyzéssel egybekötött ünnepi lakomát gróf Pálffy Miklósnál rendezték meg.

Pressburger Zeitung, 1774. március 9.

A nagytiszteletű Kerticza Máté Ferenc,[28] boszniai és szerémi püspökké való felavatása 1774. február 27-én, a legnagyobb ünnepélyességgel ment végbe Öméltósága, a nagytiszteletű Klimo György püspök által Pécsett. Nem csak a közönséges püspökök, hanem a minden Szentségben a legkegyelmesebb engedélyű, főtisztelendő urak is jelen voltak az eseményen, úgy mint báró Somogyi Dániel pannonhalmi főapát,[29] valamint a főtisztelendő, nagy tudású Vajda Sámuel (1718-1795) bencés apát[30] a Tihanyi Apátságból.

Pressburger Zeitung, 1774. április 13. (Wienerisches Diarium 1774. április 16.)

A pécsi püspöki könyvtár nyilvánossá tételéről egy hosszú beszámolót közölt a Pressburger Zeitung, valamint a Wienerisches Diarium. A két hasábos híradás a leghosszabb méltatása a pécsi püspökség kulturális tevékenységének. Érdekes információkat tartalmaz a nyilvánossá tett könyvtár állományadatait tekintve, hiszen 20 000 kötetesnek jelöli meg azt. A korabeli leírások is többnyire tévesen adják meg a Klimo-féle gyűjtemény állományának számszerű adatait, hol 20 000, hol pedig 30 000 kötetet is neki tulajdonítanak, noha a könyvtár csak kb. 15 000 kötettel rendelkezett.

A beszámoló írója külön kiemeli Koller József könyvtár őr felügyelő szerepét. Az előrelátó és átgondolt „könyvtárpolitika”, valamint a gondos és körültekintő gyarapodás biztosítékát a lejegyző egy évenként felhasználható alap biztosításában jelölte meg.

A híradás mellett a tudósító egyik legfontosabb mondanivalója, hogy példaértékűnek és követendőnek tartotta a könyvtár alapítását: „Glückliche Zeiten! Wo man dem Verstände des Menschen durch solche Anstalten zu Hilfe zu kommen sucht. Auch glüchlicher werden sie seyn, wenn auch in den übrigen Gegenden unseres geliebten Vaterlandes änliche Denkmäler errichtet werden. – Ein Licht zündet das andere an.“[31]A papírmalom létrehozását is Klimo püspökfő erényeként említik.[32]

A nyilvános könyvtár elismertségének és jelentősségének is ékes bizonyítéka lehet az a tény, hogy a pozsonyi és a bécsi lap is fontosnak tartotta részletes beszámolóval tájékoztatni az olvasó közönséget a bibliotéka megnyitásáról, sőt kiemeli annak egyediségét, amely a tudás közvetítésének alapfeltétele lehet. Egy könyvtár, amely a használóinak körét nem korlátozza sem társadalmi, sem vagyoni alapon, ebben a korban még kiemelkedő jelentőségű volt.

Ezt a hírt elsőként Hernády Ferenc, a Pécsi Egyetemi Könyvtár munkatársa publikálta 1961-ben,[33] magyar fordítását pedig 1996- ban közölte Móró Mária Anna a Pécsi Könyv- és Infotárban. Ez utóbbinál az újság megjelenésének dátumában kell módosítást eszközölnünk: a Pressburger Zeitung 1774. április 13-án, szerdán, a Wienerisches Diarium pedig április 16-án, szombaton jelent meg. A nyilvánosítás pontos dátuma tehát a hír szerint 1774. április 12-e, egy keddi nap lehetett.

Pressburger Zeitung, 1777. február 9.

Klimo püspök 1777. január hónapjában tartotta meg Tolna vármegyében a sedem restauratioram-ot, vagyis szék(hely)ének helyreállítását, amikor a visszaúton egy lázas betegségen esett át. A szerencsétlen esetet megnyugtató véggel kommentálták az olvasók számára, hiszen a püspök a megjelenés idejére már meggyógyult. A püspök életét taglaló munkákból tudomásunk van arról, hogy Klimo ekkor már igen csak gyenge fizikai állapotban volt, a hónapok előrehaladásával pedig egyre romlott egészségi állapota.

Pressburger Zeitung, 1777. május 14.

Nyilvános hírt közölt a császári és királyi titkos tanács: Pécs püspökének, Baranya és Tolna megye főispánjának, Klimo Györgynek a halálhírét, úgy kommentálva, hogy mindazok, akik ismerték, nagy fájdalommal fogadták a gyászos hírt.

 

Pressburger Zeitung, 1777. május 28.

Hírül adta, hogy a nagyméltóságú Klimo püspök halála következtében megüresedett a baranyai és tolnai főispáni szék. Mária Terézia Baranya vármegye élére gróf Festetics Pált[34] nevezte ki, Tolna megyében pedig gróf Apponyi Györgyöt[35] bízta meg az irányítási feladatok ellátásával.

Pressburger Zeitung, 1777. június 28.

Az utolsó hírként Klimo György pécsi püspök temetésének részletes beszámolóját jelentette meg az újság. A ceremóniát 1777. június 17. és 19. között tartották: az első napon magyar, a másodikon horvát, az utolsó napon pedig latin és német nyelven. Az egyházi és politikai élet nevesebb személyiségei is részt vettek a szertartáson, mint például Kerticza Máté boszniai püspök, illetve Országh András címzetes püspök,[36] akit Klimo még életében utódjául jelölt ki. Az újság közli a ravatal előtt álló négy piramis latin szövegét is.

Nem mellesleg: Klimo püspök születésének dátuma 1710 áprilisának idusaként lett megjelölve, ami 13-át jelent.[37] Az első piramis egyházügyi intézkedéseit, így az érseki pallium XIV. Benedek pápától való megszerzésének tényét emelte ki. A másodikon a tudománypártolását méltatták, hangsúlyozva mecénási tevékenységét, a nyilvános könyvtárának felállítását, külön utalva a Kaunitz kancellárnak kölcsönzött könyvek hasznosságára, amely által nyilvánvalóvá vált Galícia és Lodoméria a „Magyar Szent Korona alá tartozása”. A harmadik piramison pécsi működésének vívmányait, az egyházmegyéje számára nyújtott tevékenységét, s végül az utolsón a politikai munkásságát méltatták.[38]

Itt is fontosnak tűnt a már korábban közölt forrás ismételt megemlítése, hiszen a datálás itt sem volt pontos. Borsy Károly 1993-ban közzé tett kutatási eredménye is azt a tényt támasztja alá, hogy a püspök temetése nem május, hanem június hónapban zajlott le. Itt külön foglalkozik Borsy is azzal a ténnyel, hogy miért csak másfél hónappal később temették el a nagynevű püspököt.[39] A reális magyarázatnak azt tartotta, hogy a végrendeletben meghatározott temetési előkészületek, valamint a sírhely munkálatai miatt húzódott a temetés időpontja június közepéig.[40]

Összefoglalva megállapítható, hogy Klimo György püspök számos alkalommal vett részt politikai és közéleti munkálatokban Pozsony, valamint Bécs városában, így az ott véghezvitt feladataira többször is reflektáltak. Nevét a pozsonyi és a bécsi lapok a birodalomban is ismertté tették. A bécsi kancelláriai munkássága pécsi kinevezése után is arra predesztinálta, hogy folyamatosan újabb hivatalos és magán meghívásokat kapjon a császári fővárosba. E két lap fontosnak tartotta Magyarország nevesebb elöljáróinak a székhelyükön folytatott munkásságát is kiemelni, főként, ha a birodalomra is kiható cselekedeteket vittek véghez.

Reményeim szerint a tanulmányban közölt adatok némileg árnyaltabb képet nyújtanak Klimo György politikai és közéleti tevékenységéről, és további gondolkodásra, kutatásra ösztönöznek.

Források

FAZEKAS – VISSY ms. = Fazekas István – Vissy Zsuzsa: A Magyar Királyi Kancellária története (1690-1848) (Kézirat)

HHSta = Haus- Hof und Staatsarchiv

Pressburger Zeitung (1766-1777)

Wienerisches Diarium (1765-1777)

Irodalom

ANNURIO 1763 = Notizie per l’anno 1763 dedicate All’ Emo, e Rmo Principe il sig. Cardinale Lavio Chigi, Diacono di S. Maria in Portico Campitelli, (Annurio pontificio), Nella Stamperia del Characas presso S. Marco al Corso. In Roma MDCCLXIII (1763). 163.

BORSY 1993 = Borsy Károly: Klimo György. In: Egyháztörténeti tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. I. kötet. Pécs, 1993. 275-291.

FÉNYES 1974 = Fényes Miklós: A Pécsi Egyetemi Könyvtár története. In: Jubileumi tanulmányok 1774-1974. (Szerk.: Fényes Miklós.) Pécs, 1974. 9-113.

HERNÁDY 1961 = Hernády Ferenc: Klimó György könyvtárának két felirata. Adatok a pécsi műemlékkönyvtár nyilvánosítása időpontjához és szabályzata történetéhez. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1959. (Szerk.: Bélley Pál – Hajdu Helga – Keresztury Dezső – Lázár Péter.) Budapest, 1961.

HORVÁTH 1932 = Horváth Margit: Klimo püspök könyvtáralapítása. In: Közlemények az Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 12. szám (1932. október) 23 p. = In: A könyv- és könyvtárkultúra ezer éve Baranyában. (Szerk.: Boda Miklós – Kalányos Katalin – Surján Miklós – Tüskés Tibor.) Csorba Győző Megyei Könyvtár, Pécs, 2000. 81-90.

JEDLICSKA 1891 = Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek. II. kötet. Nyomatott az Érseki Lyceum Nyomdájában, Eger, 1891.

MKL 2001 = Magyar Katolikus Lexikon. VI. Kötet (Kaán-Kiz), Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2001.

MKL 2005 = Magyar Katolikus Lexikon. X. Kötet (Oltal-Pneu), Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2005.

KÓKAY 1979 = Kókay György: Hírlap- és folyóirat-irodalmunk a 18. században. In: A magyar sajtó története (1705-1848) I. (Főszerk.: Szabolcsi Miklós.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 57-62.

KOPCSÁNYI 1911 = Kopcsányi Károly: Klimó György pécsi püspök emlékezete – Emléktáblát tettek szülőházára’, Dunántúl (1/30.) 1911. április 30. 2-3.

MÉL 1967 = Magyar Életrajzi Lexikon (A-K), 1. kötet, Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.

MÓRÓ 1996 = Móró Mária Anna: Pressburger Zeitung: Belföldi hírek. In: Pécsi Könyv- és Infotár I. évf. 2. szám (1996. március 31.), 8-9.

RAÝMAN 2007 = Raýman János: Klimo György híres éremgyűjteménye. In: “... használd ez ta könyvtárat... a haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára.” Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban – Konferencia a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában 2006. szeptember 26. (Szerk.: Pohánka Éva.) Pécs, 2007. 11-30.

SZINNYEI 1891 = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. kötet. Kiadja Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala, Budapest, 1891. SZINNYEI 1905 = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. kötet. Kiadja Hornyánszky Viktor, , Budapest, 1905.

SZINNYEI 1908 = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. kötet. Kiadja Hornyánszky Viktor, Budapest, 1908.

SZINNYEI 1909 = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIII. kötet. Kiadja Hornyánszky Viktor, Budapest, 1909.

SZINNYEI 1914 = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. kötet. Kiadja Hornyánszky Viktor, Budapest, 1914.

TARNAI-SZELESTEI 2000 = Kollár Ádám Ferenc levelezése (Commercia litteraria eruditorum Hungariae – Magyarországi tudósok levelezése 4. kötet), Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2000.

Jegyzetek


[1] Csajághy Károly: Klimó György Pécsi Püspök élete. In: Munkálatai a pesti növendék-papság magyar iskolájának. 5. kötet, Buda, Egyetemi ny. 1838. 321-343.; Koller Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis, VII. Tom., Pest, 1812. 262-270.; Kölesy Vincze Károly: Nemzeti Plutarkus vagy A’ Magyarország’ ‘s vele egyesült tartományok Nevezetes Férfiainak Életirásaik. Trattner János Tamás költségeivel és betűjivel, 1815. I. kötet, 254-262.; Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek, II. kötet, Eger, 1891. 315-317., 334.

[2] FÉNYES 1974. 13-17.; BORSY 1993. 275.

[3] KOPCSÁNYI 1911. 2-3.

[4] JEDLICSKA 1891.

[5] A lejegyzés szerzője, Kopcsányi Károly sem könnyítette meg a születési dátum körül kialakult bizonytalanságot, hiszen rövid életrajzi taglalásában Klimo György születésének napját 1710. április 10-ében jelölte meg. noha az általa említett márványtábla április 9. napját erősítette meg. KOPCSÁNYI 1911. 2-3.

[6] Bár pontos adatunk nincsen, de valószínű, hogy a tábla az első világháború politikai változásai következtében került le a ház homlokzatáról.

[7] FÉNYES 1974. 16-17.

[8] Ember Győző (198): Der österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung 1761-1768, In.: Acta Historica 1959-1960. Több részletben.

[9] HHStA Handschriftensammlung – B 794 – Böhm 1213 – Personalstände der ungarische Hofkanzlei; FAZEKAS – VISSY ms.

[10] FAZEKAS – VISSY ms.

[11] RAYMAN 2007. 22-25.

[12] HORVÁTH 1932.

[13] Dobai Székely Sámuel (Hunfalva, 1704. április 3. – Eperjes, 1779. január 28.) a császári gyalogezred kapitánya, történeti forrásgyűjtő jogi tanulmányait Eperjesen és Sárospatakon végezte. Hivatalos munkája mellett oklevelek, könyvek, kéziratok és érmék gyűjtésével foglalkozott. Gyűjteményének egy részét megvásárlásra felkínálta Klimo György pécsi püspöknek, aki élt is a felkínált lehetőséggel, így több kötet azonosítható be a hajdani Püspöki Könyvtár állományában, amely az ő révén került Pécsre. SZINNYEI 1909, 603605.

[14] TARNAI-SZELESTEI 2000. 75-76.

[15] TARNAI-SZELESTEI 2000.

[16] HHSta – Staatskanzlei 3 – Wissenschaft, Kunst und Literatur – IV. Geschichte, Genealogie u. Heraldik (A-L) – Kaunitz von Rittberg levelei Klimo György püspökhöz (Ezen munkájáért kapta meg Kollár az egykori jezsuita birtokot, a Sopron megyei Keresztény községet.)

[17] HHSta – Staatskanzlei 3 – Wissenschaft, Kunst und Literatur – IV. Geschichte, Genealogie u. Heraldik (A-L) – Kaunitz von Rittberg levelei Klimo György püspökhöz; Az eredeti levelek ma a kikölcsönzött kötetbe belekötve találhatók meg. Jelenlegi fellelhetőségük a Pécsi Püspöki Kincstárban van.

[18] Benczur József (Jaszenova, 1728. február 28. – Buda, 1784. augusztus 31.) a késmárki evangélikus líceum igazgatója, 1760-tól pozsonyi iskolaigazgató. SZINNYEI 1891. 814-815. h.

[19] TARNAI-SZELESTEI 2000. 235-237.

[20] TARNAI-SZELESTEI 2000. 259.

[21] HERNÁDY 1961. 302-315.

[22] KÓKAY 1979. 57-62.

[23] KÓKAY 1979. 57-62.

[24] Albert Kázmér szász-tescheni herceg (Prinz Albert Kasimir August Ignaz Pius Franz Xaver zu Sachsen, Herzog von Teschen) (Moritzburg, 1738. július 11. – Bécs, 1822. február 10.), lengyel és szász herceg, 1765-től Teschen (uralkodó) hercege, 1765-1780-ig Magyarország császári helytartója, 1780-1793-ig Németalföld osztrák főkormányzója. Jelentős művészetpártoló, műgyűjtő, a világ legnagyobb grafikai gyűjteményének, a bécsi Albertinának a megalapítója. http://hu.wikipedia.org/wiki/ Albert tescheni herceg

[25] Gróf Pálffy Miklós (Bécs, 1710. szeptember 4. – Bécs, 1773. február 6.) kancellár, országbíró, Pálffy Leopold gróf ezredes és Souches Mária grófnő fia. 1732-ben lett császári és királyi kamarás, 1734-től Magyarország főudvarmestere, 1739- ben a magyar királyi udvari kancelláriánál tanácsos, 1745. október 5-től I. Ferenc császár kegyéből a római birodalmi titkos tanácsosságot nyerte el; 1746 jún. 4. Mária Terézia királyasszony valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1758- tól Magyarország főkancellárja lesz. 1765-ben Mária Terézia Magyarország bírájává nevezte ki. SZINNYEI 1905. 178.

[26] Habsburg-Lotharingiai Mária Krisztina főhercegnő (Erzherzögin Maria Christina Johanna Josepha Antonia von Österreich) (Bécs, 1742. május 13. – Bécs, 1798. június 24.), Mária Terézia leánya, osztrák főhercegnő, német-római császári hercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, Teschen hercegnője. http://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg-Lotharingiai Krisztina hercegnő

[27] Gróf Pálffy Miklós 1746-ban Mária Terézia valóságos titkos tanácsosa, majd 1765-től országbíró.

[28] Kerticza Máté Ferenc, Kertizza (Fiume, 1726. szeptember 22. – Diakóvár, 1805. május 31.) megyéspüspök. A gimnáziumot és a teológiát Bécsben végezte, majd 1753-ban doktorált. Klimo György dogmatikatanárrá nevezte ki az új pécsi szemináriumba. 1762-től pécsi kanonok. 1773. március 22-én Mária Terézia kinevezte boszniai-szerémi püspökké. Ő kezdte el Diakóvár egyházmegyei központtá való kiépítését. MKL 2001. 702.

[29] Somogyi Dániel (1720-1801) 1744. augusztus 30-án szentelték fel, majd 1766-ban főapáttá nevezték ki a pannonhalmi bencésekhez. Ugyanezen év április 2-án királyi tanácsos lett. SZINNYEI 1908. 1258. h.

[30] Vajda Sámuel (1718-1795) nemes családból származott. Középiskolai tanulmányai után Pannonhalmára ment, ahol belépett a szent Benedek-rendbe. Növendék pályája után Pannonhalmán bölcseletet és teológiát tanított. 1761-ben választották meg tihanyi apátnak. A bencés rend II. József császár általi föloszlatása után (1787) Szombathelyre költözött. SZINNYEI 1914. 768-769. h.

[31] „Boldog idők! Amikor az emberi értelem ilyen intézményekben támogatásra lel. Még boldogabb lehetne azonban, ha szeretett hazánk más tájairól is hasonló intézmények létesüléséről kaphatnánk híreket. – Egyik fény gyújtja a következőt.”

[32] vö. MÓRÓ 1998. 8-9.

[33] HERNÁDY 1961. 302-315.

[34] Festetics Pál (Pozsony, 1722. december 7. – Pozsony, 1782. április 7.) nagybirtokos, kamarai alelnök. Festetics György apja. Tanulmányait Nagyszombatban, Bécsben, 1742/43-ban pedig Lipcsében végezte, ahol Gottsched tanítványa volt. Hazatérve egy ideig joggyakornok a kőszegi kerületi táblánál, majd 1718-tól Sopron vármegye helyettes alispánja. 1749 novemberétől 1756 májusáig a vármegye megválasztott alispánja, 1751-ben országgyűlési követe. 1756-ban rövid ideig a kőszegi kerületi tábla ülnöke volt, de még ugyanebben az évben a bécsi központi hatóságokhoz rendelték. 1758-ban udvari, 1759-ben kancelláriai tanácsos lett, majd 1762-ben rangjának megtartásával az udvari Kamarához került, így Mária Terézia bizalmasává lett. 1772-ben grófi rangot nyert, kinevezték titkos tanácsossá és a magyar kamara alelnökévé. 1777-től Baranya vármegye főispánja. MÉL 1967. 506.

[35] Gróf Apponyi Antal György (Appony, 1751. december 4. – Appony, 1817. május 17.) nagybirtokos arisztokrata. A bécsi Theresianumban nevelkedett. 1774-ben galíciai, 1778-ban fiumei kormányszéki tanácsos, 1779 és 1784 között helytartósági tanácsos. 1780-tól Tolna vármegye főispánja. Mint kora egyik legműveltebb főura 1774-ben Bécsben lerakta az Apponyi-könyvtár alapjait, melyet fia, Antal 1827-ben Pozsonyban állíttatott fel. A család a könyvtárat az 1850-es években közkönyvtárrá kívánta alakítani. MÉL 1967. 47.

[36] Országh András, Dezericzky, dezséri (Érsekújvár, 1726. november 16. – Pécs, 1788. február 18.) fölszentelt püspök. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte, 1750. január 18-án pappá szentelték, majd Klimo György püspök szertartója és titkára lett. 1757-től pécsi kanonok. Tizenkét éven keresztül volt a szeminárium prefektusa. 1768-tól általános püspöki helynök. MKL 2005. 214.

[37] Az idus a hónap közepe: március, május, július és október 15-e; a többi hónap 13-a.

[38] A Pressburger Zeitung ezen hírének magyar nyelvű publikálása már szintén megtörtént 1996-ban, ^Móró Mária által, ám a dátumok itt is némi módosítást igényeltek. (vö. MÓRÓ 1998. 8-9.)

[39] Baranya megye korabeli jegyzőkönyvében, 1777. május 9-i bejegyzésként szerepelt Hoitsy Mihály alispán azon bejelentése, miszerint a püspök temetetlen holtteste már igencsak erős szagot áraszt, így egészségügyi szempontból is veszélyt jelenthet a város polgáraira. Csiszár István megyei fizikus-orvos javaslatára a koporsót szurokkal kenték be. BORSY 1993. 290-291.

[40] BORSY 1993. 290-291.