Cikkek

Deák Máté: A pécsi fogászat áttekintő története

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

Tanulmányok Pécs történetéből 20.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009.

ISSN 1219 4077

ISBN 978-963-87277-3-2

Szerkesztette: Kaposi Zoltán és Vonyó József

119–126. p.

 

Deák Máté

 

 

A pécsi fogászat áttekintő története

 

Zur Geschichte der Stomatologie in Pécs

On the history of dental care in Pécs

 

 

A kezdetek

A középkori fogászati betegellátás minden bizonnyal a kor egyéb térségeiben megszokott módon folyt borbélyok, hadi- és vándor orvosok valamint kirurgusok által. A borbély-sebészet nem tekinthető lenézett hivatásnak, céhes szerveződési kereteik miatt vissza tudták szorítani a vásári kuruzsló borbélyok és foghúzók káros tevékenységét, mely az általános orvoshiány miatt virágozhatott.

A 18-19. században megnőtt az igény a fogorvosi ellátás iránt. A városi népesség táplálkozási szokásainak megváltozásával robbanásszerűen megnőtt a fogszuvasodás és egyéb fogmegbetegedések száma. Ez az egyre nagyobb mértékű cariogén élelmiszerek fogyasztásának volt az eredménye. A gazdagabb városi ember meg tudta fizetni a tésztaféléket, cukros ételeket, kávét és teát, melyek cukorral történő fogyasztása rontotta a fogak egészségi állapotát.

Patkovics Boldizsár készítette el gróf Széchenyi Ferenc főispánnak azt a két jelentést – 1783-ban, majd 1786-ban – „Descriptio Physico Politico Topographica Comitatus Baranyensys” címmel, melyekben beszámolt Baranya vármegye orvosi, sebészi ellátottságáról. Ezek szerint 1783-ban 1 orvos, 6 sebész, 2 bába és egy gyógyszertár, míg 1786-ban 1 orvos, 6 sebész, 3 bába és egy gyógyszertár volt található a vármegyében. Az adatok a vármegyei hivatásos alkalmazottak számát mutatják, mellettük magánpraxisok és vándorsebészek, borbélyok járták Pécset. Munkájuk azonban nem volt egyenletes minőségű, vagy nyomon követhető.

A forrásokban először 1845-ben bukkan fel Pécsett működő fogorvos, neve azonban eddig ismeretlen, nem szerepel név szerint semmilyen összeírásban sem. 1891-ben Dr. Wallerstein Bódog végzett fogorvosi feladatokat a városban.[1] Dr. Balázs Győző alapította meg az első pécsi iskolafogorvosi rendelőt 1924-ben, melyet ingyen üzemeltetett. A közoktatásügyi miniszter 1889. évi 4520/89. sz. rendeletében határozottan körülírva fektette le a szakorvosképzés feltételeit és követelményrendszerét. A szabályozást követően indulhatott meg az országban rendezett keretek között az egyetemi szintű fogászképzés.[2]

A pécsi fogászati személyzet a számok tükrében

Az 1908-ban megjelent Statisztikai Évkönyv adatai alapján Pécsett 3 fogászként[3] vagy fogművesként regisztrált személyt tartanak nyilván, továbbá 41 orvost vagy sebészt a közegészségügyi személyzet- ből,[4] tehát olyan személyt, aki esetenként végezhetett fogászati beavatkozást.

A Pécs-Baranyai Címtár valamint a Dunántúli Cím és Lakjegyzék alapján 1909 és 1945 között – 1 fogászati lerakat említése mellett 36 pécsi fogorvos, 12 pécsi fogtechnikus, valamint lelhető fel név szerint, akik bejegyzett szakemberként űzték hivatásukat.

Az említett személyek mellett meg kell említeni a nem állami vagy magánpraxisokban alkalmazott fogorvosokat, hisz egyházi és vállalati szintű intézményekben is folyt betegellátás saját személyzettel. Ilyen egyházi intézmény volt az irgalmasok pécsi kórháza, melyben 1796-tól folyt betegellátás. Folyamatos növekedés és bővülés mellett 1920-ban már, mint városi kórház, majd az Erzsébet Tudományegyetem pécsi elhelyezését követően egyetemi klinikai telephely is volt, ahol minden bizonnyal fogászati beavatkozásokat is végrehajtottak.[5] Pécsett a Duna Gőzhajózási Társaság révén jelentős bányaművelés alakult ki, s a cég kórházat és orvosi rendelőt is üzemeltetett dolgozói részére. Az említett helyszíneken szintén feltételezhető fogászati személyzet alkalmazása és fogászati beavatkozások elvégzése.

Az első pécsi fogászati klinika létrejötte

A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem[6] orvosi fakultása sokáig habozott azon, hogy a fogászati oktatást bevezessék-e az egyetemi oktatásba, holott az 1930-as évekre már a másik két vidéki egyetemen sztomatológiai klinikák is működtek.

Pekár Mihály orvosprofesszor igyekezete és befolyása nyomán a pécsi egyetem tanártestülete 1936 őszén úgy határozott, hogy bevezetik a sztomatológia egyetemi oktatását. A munka az 1936/37-es tanév második félévében indult meg. Pekár professzor a budapesti Stomatologiai Klinika akkori vezetőjében Szabó József professzorban talált segítőtársat az előadónak alkalmas személy kiválasztásában. Végül több jelölt közül Oravecz Pál[7] volt az, aki megbízást kapott arra, hogy a sztomatológiát egyetemi szakelőadóként az orvostanhallgatóknak előadja és a sebészet keretében fogászati ambulanciát is vezessen.

Oravecz Pál Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának tantermében 1937. április 10-én délután tartotta nyitó előadását melynek címe „Összehasonlító dentális anatómia” volt. A pécsi orvoskari tanári testület mellett jelen volt Szabó József és Hajniss Elemér professzor a budapesti egyetemről, Csilléry András a debreceni, Göllner Lajos a szegedi klinikák képviseletében. Az ünnepi előadás előtt Gorka Sándor dékán köszöntötte a megjelenteket. Beszédében felvázolta azokat a nehézségeket, melyek az új professzorra vártak, s melyek egyben jelezték feladatait is.

„Dr. Oravecz Pál kórházi főorvos urat van szerencsém első beköszöntő előadása alkalmából üdvözölni, hallgatóságunknak bemutatni és munkájához fakultásunk nevében minden jót, nagy sikereket és gazdag eredményeket kívánni, és az Isten segítéségét kérni.

Nem hallgathatom el, hogy munkája nehéz lesz, mert sajnos egyelőre berendezett és felszerelt külön fogászati intézet még nem állhat rendelkezésére. Töretlen úton, verejtékes fáradozással kell az eredményes tanítást és tudományos búvárkodás külső feltételeit fokról fokra előrehaladva szívós munkával megszereznie... Gondoljon csak arra a nagy küzdelemre, amelyek Dr. Nedelko Dömétől kezdve Dr. Árkövy József és Dr. Szabó József professzorok harcoltak végig a budapesti egyetemen addig, amíg a mai budapesti Stomatológiai Intézet élén a hazai fogászat nagyhírű tudós vezetőjével Dr. Szabó József professzor őméltóságával mostani formájában kialakult. Mindig gondoljon Napóleon híres mondására, hogy dicsőségesebb és felemelőbb szegénységből a maga erejéből feltörő nemzetségalapító nemes ősnek, mint a kiharcolt és megszerzett dicsőségbe beleszülető és mindent csak öröklő utódnak lenni.”[8]

Ekkor indult meg a szervezőmunka az egyetemi sztomatológiai intézet létesítésére. Az elméleti oktatás mellett a gyakorlati oktatás végzésére s alkalmas rendelőhelyiséget és beteganyagot is kellett biztosítani. Az egyetem a leendő intézetnek saját épületeiben nem tudott megfelelő helyet kialakítani, így a kultuszminisztérium anyagi támogatásával egyelőre egy magánházban – Pécs, Ferenciek utcája 33. I. emelet – béreltek és alakították át helyiségeket a rendelő céljára. Az előkészítő munkálatok befejeztével a megnyitásra ünnepélyes keretek között 1938. március 21-én került sor. Az új intézet a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Stomatologiai Intézete nevet kapta, és a Neuber Ernő által vezetett Sebészeti Klinika keretein belül működött. Megbízott vezetője Dr. Oravecz Pál lett, mint szakelőadó.

A rendelőintézet helyiségeiről Oravecz Pál az intézet első évéről írott jelentésében számolt be: „Az Intézet helyiségei elég tágasak mai betegforgalmunk és szakoktatásunk részére. Váróhelyiségünkben egyidőben kb. 25-30 beteg ülve várakozhat. Innen nyílnak a betegfelvételi és extractiós szoba, tehát az ú.n. ambulantia, két fogászati székkel felszerelve, továbbá konzerváló (fogtömés) dolgozó, szintén két munkahellyel; innen nyílik még a kis orvostechnikai laboratórium két munkahellyel. Az orvostechnikai laboratorium mellett nyert lakószobát a bent lakó altiszt is. Ambulantiánkkal szorosan összefügg a streilizálóhelyiség, melyben gőzelnyelős, nagyobb típusú sterilizátor és hideg-melegvizes kimosó van felszerelve. Az ambulantia mellett elhelyezett műtőben a mindennapi rövid narkózisok számára műtőasztalunk, steril dobozaink vannak, gyógyszer-, fehérnemű-, kötszerszekrényünk és diathermiás készülékünk. A műtőből nyílik fogászati röntgen laboratoriumunk, sötétkamrával felszerelve és az orvosi öltöző (orvosaink és extractiós gyakorlatra bejáró medikusok részére). Konzerváló dolgozónkból nyílik a kis konzultáló helyiség, megfelelő műszerekkel és pihenővel felszerelve. Összes rendelőhelyiségeink külön-külön hideg-melegvizes mosdókkal vannak ellátva és mindazon berendezési tárgyakkal és eszközökkel felszerelve, melyeket a tökéletes betegellátás szükségessé tesz. Munkahelyeink száma tehát: 8. (5 fogászati szék, 1 röntgen-szék, 2 technikai laboratoriumi dolgozóhely). Berendezés alatt áll: szakkönyvtárunk és a tanítás célját szolgáló múzeumunk, melyek tökéletessé tétele elsősorban a megfelelő anyagi eszközökön múlik.”[9]

Az intézet 1939-ben kapta meg a szakorvosképzés jogát. A képzésre egy időben felvehető orvosok számát 15 főben határozták meg. Egyidejűleg Oravecz Pál megkapta a szakorvos-vizsgáztatás jogát. Ebben az évben Oravecz Pált magántanárrá habilitálták.

Három évvel az indulás után az intézet létszáma a következő volt: egy vezető magántanár, egy díjas tanársegéd, egy ösztöndíjas gyakornok, két díjtalan gyakornok, három szakorvosjelölt. Ennek megfelelően gyarapították a munkahelyeket is. A harmadik év végén már 12 fogászati széken látták el a betegeket.

Az intézet fennállásának első tíz esztendejében jelentős oktató- és tudományos munkát végzett Dr. Kollár Lajos tanársegéd, a zengővárkonyi csiszolt kőkorszakbeli állcsontleletek első értékelője.

Oravecz Pált 1940-ben klinikai főorvossá, 1948-ban egyetemi nyilvános tanárrá nevezték ki, és ezzel egy időben megbízást kapott a sebészettől különvált, önálló Stomatologiai Klinikán az igazgatói teendők ellátására is, melyet 1962-ben bekövetkezett haláláig gyakorolt. Azt követően az egyetemi vezetés ideiglenesen Nyárády József adjunktust nevezte ki az intézmény élére, aki 1962. szeptemberétől 1963-ig irányítota a klinikát. 1963-tól Schrannz Dénest, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi karának docensét nevezték ki igazgatónak, majd 1969-től 1972-ig ismét Nyárády József irányította a klinikát.[10]

A fejlesztések a fokozatosan bővülő oktatás igényeinek kielégítését szolgálták. Az első oktatási évben, az 1936/37-es tanév II. félévében Oravecz professzor heti 2 órában tartott sztomatológia témaköréből előadást az orvostanhallgatóknak, akik ekkor tanrendi kényszer nélkül hallgatták a tárgyat. Amikor a klinika 1948-ban önállóvá vált, kötelezővé tették a fogászat hallgatását a hallgatók számára, akiknek a szemeszter végén vizsgát kellett tenniük. A hallgatói létszám a fogászat oktatásának bevezetésekor évfolyamonként 50 fő volt, 1945 után azonban egyre emelkedett. Az előadások száma továbbra is heti 2 óra maradt. Ebből heti 1 óra elmélet, 1 óra gyakorlat. A létszám emelkedésével a gyakorlati oktatás mind nehezebbé kezdett válni, mivel a növekedést nem követte a fogászati munkahelyek számának emelése. Schranz professzor a klinika első emeletén 35 főt befogadó kis tantermet hozott létre, a gyakorlati oktatás és továbbképzés céljára. A terem egyben szigorlati terem is volt, amelyet felszereltek két oktatási fantommal.[11]

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikája

1972-re azonban a régi klinika épülete és felszereltsége elavulttá vált. Az egészségügyi miniszter korábbi engedélye alapján az 1972/73-as tanévtől megindulhatott a POTE-n a fogorvosképzés, immár Szabó Imre vezetése alatt, aki 1972-től 1991-ig volt az intézet igazgatója.[12] Az egyetem javaslatára az egészségügyi miniszter úgy döntött, hogy az anatómiai, az igazságügyi-orvostani és kórbonctani intézetek megüresedett épületegyüttesét kell átadni az új fogászati klinika céljára. Az átalakítási és felújítási munkálatok 1973 januárjában kezdődtek, és 1975. március 29-én fejeződtek be.

Az új épület földszintjén kapott helyet a járóbeteg-ellátás, az első emeleten az igazgatási traktus, a tanlaboratórium, a fogtechnikai laboratórium, az orális biológiai és bakteriológiai laboratórium, valamint a tanterem. Szintén a második emeleten alakították ki a fekvőbeteg osztályt, a műtőt, a központi sterilizálót, a könyvtárat és a szociális helyiségeket.[13]

A POTE Fogászati Klinikáját 1975. október 3-án a „VII. Egyetemi Napok” keretében Dr. Lukáts Jenő minisztériumi főosztályvezető adta át rendeltetésének. Az intézmény ekkor vette fel a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinika nevet.[14] 1991 óta a Fogászati és Szájsebészeti Klinika nevet viseli. Az intézmény élén 1991-től 1993-ig Szabó János állt, 1993-tól Szabó Gyula professzor vezeti napjainkig.[15]

Az új épület

Az épület átadása alkalmából a Pécsi Orvostudományi Egyetem kiadott zöld műbőr-kötésben egy fotóalbumot, melynek első oldalain a komplexum alapvető adatai találhatóak meg. Az album, melynek további oldalain szintenkénti alaprajzokat, valamint fényképeket közöltek, korlátozott példányszámban, emlékül jelent meg. A kötet bevezetője mindennél pontosabban dokumentálja az új klinika kialakításának körülményeit, illetve technikai paramétereit, a gyógyító-, oktató- és kutatómunka új feltételeit.

„Az épület 1884-ben épült 9217 beépített légköbméterrel; fő homlokzattal a Dischka Győző utca felé, ‚T’ alaprajzzal. A felújítási program 1969. szeptember 26-ra készült el, azt – többszöri átdolgozás után – 1970. június 18-án hagyta jóvá az Egészségügyi Minisztérium.

A terveket a Pécsi Tervező Vállalat készítette. A programban megjelölt feladat a régi épület méretein belül nem volt megoldható, ezért az épület kelet-nyugati szárnya és az észak-déli szárny fele egy további emeletráépítéssel bővült. A tervező munkát nehezítette az a körülmény, hogy az emeletráépítést az épület műemléki jellegének megőrzésével kellett megoldani.

Az átalakítási munka 1973 januárjában kezdődött a Baranya megyei Magas és Mélyépítő Vállalat kivitelezésében. A munkát számtalan, a bontás során feltárt váratlan esemény nehezítette, melyek külön gondot, számottevő többletmunkát és költséget okoztak (műemléki pala legyártása; az épület alatt és közelében lévő római kori település megóvása).

A gondok és problémák ellenére a klinika átalakítása a megkívánt ütemben folyt és 1975. március 29-re fejeződött be. A végzett munka minősége közmegelégedést váltott ki.

Az épület tartalma és műszaki jellemzői

A földszinten a főbejárattól jobbra-balra található a porta, telefonközpont, elektromos kapcsoló berendezés és ruhatár csomagmegőrzővel. Az előcsarnoktól jobbra találhatók az iskolafogászat kezelő- és váróhelységei. A főbejárattal szemben lévő folyosó két oldalán boksz rendszerrel helyezkedik el a fogpótlás és fogkonzerválás. A boxokat egymástól csempézett vasbeton fal választja el 2 m magasságban. Minden boxban egy fogászati szék a hozzá tartozó egységkészülékkel helyezkedik el. A folyosó végén található a röntgenváró, amelyből nyílik a röntgen laboratórium sötétkamrával, WC csoporttal.

Az I. emelet lépcsőházának északi oldalán található a professzori traktus. A lépcsőháztól nyugatra helyezkednek el a technikai laboratóriumok és a különnemű orvosi szobák; keletre a 25 fős tanlaboratórium az előkészítő helyiséggel. A tanlaboratóriummal szemben az igazgatás célját szolgáló irodák találhatók. A lépcsőháztól délre a különnemű hallgatósági öltözők a hozzájuk tartozó WC csoporttal; rutin laboratóriumok és az előadó terem található.

A II. emeleten a lépcsőháztól északra található a klinikai könyvtár. A lépcsőháztól nyugatra különnemű személyzeti öltözők fürdővel, WC-vel; a tálaló és az ebédlő; a lépcsőháztól keletre az előkészítő, bemosakodó, műtő, sterilizáló helyezkedik el. A lépcsőháztól délre a nővér és betegszobák (11 ággyal), valamint a beteg ételtálaló [sic!] található.

Beépített alapterület: 940 m2

Beépített térfogat: 9672 lgm3

Szintek száma: 3, részben alápincézett

Világított alapterület: 2167 m2

Hasznos alapterület: 1570 m2

Fűtött térfogat: 7093 lgm3

Építési költség: 16.080.690 Ft

I lgm3 vetített költség: 1663 Ft/lgm3

Fűtés: távfűtéssel, alagsorban elhelyezett hőközpontból.

Egyéb energia ellátás: városi kommunális közműhálózatról. Távbeszélő ellátás: V/40 Crossbar központon keresztül csatlakozik a klinika részben a városi főközponthoz városi főáramkörön keresztül; részben a 400 ágyas Klinika alközpontjához mellék áramkörön keresztül. Az épületben van egy 500 kp-os betegfelvonó, melynek gépháza a padlástérben került elhelyezésre. A klinikai szemét égetése az alagsorban elhelyezett KHK típusú, gáz égőfejes szemétégetővel történik.

Pécs, 1975. október 3.”[16]

E feltételek alapozták meg a fogorvos-képzés megindítását. 1972-ben 20 fogorvos hallgatót vettek fel az egyetemre. Az 19721975 közötti felkészülési időszaknak tekinthető periódus sikeres befejezése után került az új oktatási program bevezetésre az Egészségügyi Minisztérium jóváhagyásával. Ezt nevezték integrált oktatásnak, mert fogorvos hallgatók az első 2 évet az általános orvosi szakon végezték. A III-V. tanévekre szakosított tanrendet készítettek.[17]

Irodalom

ACZÉL 1937 = Dr. Aczél Elemér: A magyar egészségügyi közigazgatás kézikönyve. I. kötet. Közigazgatási Szakkönyvek Kiadóvállalata, Budapest, 1937.

Alsódunántúli Címtár 1937 = Zsadányi Oszkár [szerkesztő]: Alsódunántúli Címtár 1937. Baranya, Somogy és Tolna megyék (Pécs, Mohács, Kaposvár és Szekszárd) egyesített tiszti, kereskedelmi, ipari, pénzügyi és mezőgazdasági címtára és a városok lakjegyzéke. Haladás Nyomdarészvénytársaság Pécs, 1937.

ÁRVAINÉ 2006 = Árvainé Garamvölgyi Emese: A fogászati ellátás és a fogak épen tartásának fejlődésíve a történelem tükrében. [Kézirat] Szakdolgozat. Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Pécs, [2006]

BENKE 1994 = Dr. Benke József: Az orvostudomány története. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pécs, 1994.

BENKE 2000 = Dr. Benke József: Egyetemünk története. Alexandra, Pécs, 2000.

DEÁK – DEZSŐ – KOKOVAI – POHÁNKA 2008 = Deák Máté – Dezső Krisztina – Kokovai Szabina – Pohánka Éva: Az orvoslás évszázadai. Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár, Pécs, 2008.

Dunántúli cím és lakjegyzék 1929-1930. = [szerkesztő nélkül]: Dunántúli cím és lakjegyzék 1929-1930. Dunántúli Könyvkiadó Győr, é. n.

Fogászati Klinika 1975 = A Pécsi Orvostudományi Egyetem – Fogászati Klinika. (szerző nélkül). Fotóalbum. Pécs, 1975.

KAPRONCZAY 2004 = Kapronczai Károly: Közép-Európa orvosképzése. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 2004.

ORAVECZ 1939 = Oravecz Pál: Beszámoló a pécsi m. kir. Erzsébet tudományegyetem Stomatologiai Intézetének első évi működéséről. Fogorvosi Szemle 32. (1939) 5. 194-199.

Pécs-Baranyai Címtár 1909 = Pécs-Baranyai Címtár 1909. Pécs, 1909.

Pécs-Baranyai Címtár 1923-1925 = Kalotai László [szerkesztő]: Pécs-Baranyai Címtár 1923-1925. Taizs József Nyomdája, Pécs, 1925.

Pécs-Baranyai Címtár 1928 = Kalotai László [szerkesztő]: Pécs-Baranyai Címtár 1928. Győr, Dunántúli Könyvkiadó, 1928.

Pécs-Baranyai ismertető 1934. = Kalotai László [szerkesztő]: Pécs-Baranyai ismertető 1934. Pécs, 1934.

SALAMON 1906 = Dr. Salamon Henrik: A stomatologia tanításának története Magyarországon 1906-ig. Budapest, 1906.

SALAMON 1942 = Dr. Salamon Henrik: A magyar stomatologia (fogászat) története. A magyar stomatologia története kiadóhivatala, Budapest, 1942.

SHMIDT – SÜLE 2007 = Schmidt Pál – Süle Tamás: Az irgalmasok pécsi kórházának históriája. Házmester ‚98 Kft. Pécs, 2007.

SZABÓ 1985 = Szabó Imre: A POTE Fogászati Klinika 10 éves fogorvosképző munkájáról. Fogorvosi Szemle 78. (1985) 5. 129-136.

SZABÓ ms. = Szabó Imre: A Fogászati Klinika története. [Kézirat] Pécs, é.n.

THIRRING 1912 = Dr. Thirring Gusztáv (szerk.): A magyar városok statisztikai évkönyve, I. évf., Budapest, 1912.

Jegyzetek


[1] ÁRVAINÉ 2006, 47.

[2] SALAMON 1906, 187.

[3] THIRRING 1912, 236. 57. tábla, Közegészségügyi személyzet – 1908.

[4] Uo.

[5] SHMIDT – SÜLE 2007, 72-73.

[6] Pozsonyból került Pécsre az 1921. évi XXV. tc. alapján. (forrás: BENKE 2000, 109.)

[7] SALAMON 1942, 377.

[8] SZABÓ ms. 2.

[9] ORAVECZ 1939, 194-199.

[10] DEÁK – DEZSŐ – KOKOVAI – POHÁNKA 2008, 9.

[11] SZABÓ 1988, 257-264.

[12] DEÁK – DEZSŐ – KOKOVAI – POHÁNKA 2008, 10.

[13] SZABÓ 1985, 129-136.

[14] Dunántúli Napló 1975. október 4. – FÜZES János: Egyetemi napok Pécsett – Átadták az egyetem új fogászati klinikáját.

[15] DEÁK – DEZSŐ – KOKOVAI – POHÁNKA 2008, 11.

[16] Fogászati Klinika 1975, 2.

[17] SZABÓ 1985, 129-136.