Cikkek

Gerő Győző: Pécs városa a törökkorban

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 5–6.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1999.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Font Márta – Vonyó József

37–44. pp.

Gerő Győző

Pécs városa a törökkorban

Pécs in dér Türkenzeit

The City of Pécs in the Éra of Turkish Rule

Tekintettel, hogy az előző előadás részletes képet adott Pécs középkori alaprajzáról és szerkezetéről[1], mely a török város magját képezte, arra itt nem térek ki újra. Jelen cikkemben elsősorban a városi alaprajz további fejlődésével a törökkorban szeretnék foglalkozni, vagyis annak változásaival 1543–1686 között, és ennek eredményeképpen bemutatni Pécset, mint török várost.

Ha megvizsgáljuk a magyarországi török hódoltsági területen lévő városokat, meg kell különböztetni a törökök lakta városokat és azokat, ahol nem laktak törökök utóbbiak főleg a nagy mezővárosok az Alföldön. A magyarok lakta városokban egy változatlanul megmaradt, azaz idegen hatásoktól mentes, csak minimális mértékben változott városi alaprajzzal és szerkezettel számolhatunk. Egészen más képet mutat egy ténylegesen a törökök által megszállt és lakott, falakkal és palánkokkal megerősített magyar város, mely az alapvető topográfiai sajátosságait ugyan megőrizte[2], de ő maga jelentősen megváltozott, és fejlődése sem volt folyamatos. Ugyanaz megállapítható Pécs esetében is.

A város fogalmát magyarok és törökök már államjogi szempontból is másképpen értelmezték.[3] De topográfiai vonatkozásban is találunk a városszerkezetben több új elemet, melyek az európai városalaprajz fejlődésétől teljesen idegenek, viszont muzulmán városokra így a hódoltsági területen lévő török városokra, és közötte Pécsre is annál jellemzőbb. Egyrészt a városnegyed fogalmának van egy új értelmezése: „mahalle”[4], másrészt, mint a török város jellegzetes motívuma a „külliye”, egy épületegyüttes, jelenik meg.[5] A városnegyedeket a törökök - mint az a mohamedán népeknél szokás - nem utcák és terek szerint különítették el, hanem „mahalléknak” nevezték. A mahalle határait nem egy utcához vagy térhez igazították, hanem egy épülettömböt vagy épületegyüttest jelentett, melynek közepén valamilyen nyilvános épület - többnyire dzsámi - állt. Ezek a határok az utcák és a terek között nem voltak élesek és állandóak, hanem változóak.[6] A mohamedán települési forma egyik jellegzetessége a sűrű beépítés, ami nehezen áttekinthetővé teszi a városszerkezetet.[7] Az egyes „mahallék” nevüket általában a központjukban álló dzsámi után kapták[8], de az első időből még magyar utcanevek is maradtak ránk mint „mahalle”. Azonkívül szokás volt, hogy egy városnegyedet az ott lakó etnikum[9] , vagy az ott működő iparosok[10], illetve egy ott álló jellemző építmény után neveztek el.[11]

Egy másik, azzal szorosan összefüggő jellegzetessége a török városnak, a „külliye” volt, egy épületegyüttes, mely egy a központját képező dzsámi körül csoportosult, és ezeket az épületeket ugyan az a személy alapította. Az épületegyüttesnek ez a formája a városszerkezetben már a kora oszmán időben megjelenik, Bursában a XIV. század második felében.[12] A „külliye”-t képező épületek száma nagyon változó, néha csak egy épület tartozik a dzsámihoz. Ezek az építmények vallási vagy kereskedelmi célokat szolgálhattak, de többnyire ugyanaz a „külliye” mindkét funkciót ellátta. Maga a „külliye” az alapító, tehát az építtető nevét viseli, pl. a Ferhád pasa külliyesi, melyet mint Ferhad pasa alapítását ismerjük.

Pécs 1543. évi meghódítása után a törökök elfoglalták a várat, a várost valamint annak keleti külvárosát. Ezzel kezdetét vette az a folyamat, melynek során Pécs a XVII. század második felének végéig a hódoltsági terület egyik legjellemzőbb városa lett.

Az általános török gyakorlatnak megfelelően a templomok egy részét dzsámivá alakították át, új dzsámik csak később épültek. Az első időszakban a várbeli Szt. Péter székesegyház átépítésére került sor, mely a várost meghódító Szuleiman szultán tiszteletére a Szuleiman Szultán dzsámi nevét kapta. A székesegyház építészeti stílusa megmaradt. Megtartották a tornyokat is, csak az egyiken emeltek fából egy minarét.[13]

A Szigeti-kapu közelében álló Ferences templomból, szentélye lebontása után, a Memi pasa dzsámija lett. A templom északi homlokzata előtt egy előcsarnok valamint a tornyot meghagyva egy minaré épült.[14]

Ezek az átépítések azonban nem eredményeztek jelentős változást a városképben, és még kevésbé a városszerkezetben. Annál nagyobb hatást gyakoroltak az újonnan épített dzsámik, melyek a templomokétól eltérő ÉNY-DK-i tájolásukkal is módosították a város középkori alaprajzát, attól függetlenül, hogy egy lebontott templom vagy másik épület helyén, illetve szabad területen álltak.

A mai Széchenyi téren, a város főterén álló Gázi Kászim pasa dzsámi melynek alapítója a pécsi szandzsákbej és későbbi budai pasa volt[15] az elbontott Szt. Bertalan templom köveiből épült.[16] Vele először jelenik meg a városképben az oszmán-török építészeti stílus.

A XVII. század hatvanas éveinek elején Evlia Cselebi a felsoroltakon kívül a városban még három dzsámit említ, majd megjegyzi, hogy nagyjából „tizenhét imahely”[17] van. A három dzsámi egyikének, a Ferhád pasa dzsáminak maradványai, a mai Kazinczy utca 4. sz. épülettömbjében látható.[18] Építtetője Ferhád, a híres bosnyák Szokolović család sarja, aki 1588–1590 között budai pasa volt.[19] Ennek a dzsáminak is, hasonlóan a Gázi Kászim pasa dzsámihoz, négyszögű alaprajza, egy három boltszakaszos előcsarnoka valamint minaréja volt és kupola fedte.[20]

A Cselebi által említett Kücsük dzsámi valószínűleg a mai Megye utca végén állt, ott, ahol Haüy városi térképén is jelöltek egy dzsámit.

Az El-Hadzsi Huszein dzsámi lehetett a mai Kossuth Lajos utca végén lévő volt Pálos kolostor, most gimnázium. Helyét már korábban SZŐNYI Ottó határozta meg.[21] Arról a dzsámiról csak annyit tudunk, hogy azt Hadzsi Huszein pasa építette 16181619 között;[22] az építése alkalmából készített emléktábla szövegét Evlia Cselebi jegyezte fel. Alaprajzát és külső megjelenését illetően a fentiekhez hasonlíthatott, erre utal Haüy városi térképének egy adata is.

Az öt, Cselebi által a városfalon belül felsorolt dzsámin kívül Haüy a mai Mária utca keleti felén még egy dzsámit jelölt. Az épület rendeltetése nem kétséges, mert a sematikus alaprajz mellett magyarázatképpen a „mosqueé” felirat is olvasható.

A Budai külvárosban, mely keleten, a városfalon kívül csatlakozott a városhoz, szintén volt egy dzsámi, de arról semmilyen adatunk nincs, mivel azt a török írásos források nem említik, és Haüy városi térképén sem jelölték. Maradványai az 1712-ben épült Szt. Ágoston plébánia templomban maradtak fenn, és annak jelentős részét SZŐNYI Ottó az 1912. évi helyreállítás során feltárta.[23] Az előkerült részletek valamint az újabb kutatások alapján megállapítható, hogy alaprajza megegyezett a felsorolt új dzsámik alaprajzával.[24] Dimenzióiban a Gázi Kászim pasa dzsámihoz hasonlított.

A városfalon kívüli Szigeti külvárosban, a Szigeti-kapu előtt áll Magyarország legjobban megmaradt dzsámija, a Jakováli Haszán pasa dzsámi. Ezt a XVI. század második felében épült dzsámit és az azt körülvevő vallási negyedet Evlia Cselebi részletesen leírta.[25] Haüy városi térképén azonban az épület nem látszik, mivel szintén a városfalon kívül volt.

Jakováli Haszán pasáról közelebbit nem tudunk. A dzsámi alaprajza és építészeti szerkezete a felsoroltakéval azonos.

Az újonnan épült pécsi dzsámik kivétel nélkül a négyszög alaprajzú dzsámitípust képviselik, melyet egy félgömb alakú, dobon nyugvó kupola fedett, s melynek boltíves, árkádos és kisebb kupolákkal fedett előcsarnoka valamint minaréja van. Ez volt a XVI–XVII. században legáltalánosabban elterjedt alaptípus.[26] Külső megjelenése döntően meghatározta a török településsé alakult Pécs városképét.

Ami a mecseteket illeti, melyek rendeltetésük szerint alacsony rangú épületek, ahol tilos volt a pénteki „khutbe”-t elmondani Evlia Cselebinél csak annyit olvashatunk, hogy „Pécsnek tíz mecsetje van”[27]. Hogy hol álltak ezek, nem tudjuk.

A vallásgyakorlásra szolgáló muzulmán épületek közül a dzsámik után a kolostorokat: „tekke”, „zavie”, is érdemes említeni. A XVI–XVII. században számos dervisrend működött az Oszmán Birodalomban. A hódoltsági területen két olyan rend a „bektasik” és „mevlevik” telepedett le, amit nemcsak írásos források, hanem régészeti leletek is bizonyítanak.[28]

Evlia Cselebi hét kolostor számolt Pécsett, viszont csak két alapítónak a nevét említette. Ezek a kolostorok „tekke”-k legtöbbször a városon kívül álltak, de néhány a városfalon belül is volt.

Pécs város legjelentősebb dervis kolostora a Jakováli Haszán pasa[29] dzsámihoz tartozó „mevlevihane” volt. Ezt a kolostort és a hozzá csatlakozó intézményeket Evlia Cselebi eléggé részletesen leírja.

A másik kolostort Ferhád pasa alapította, Cselebi azonban sem annak helyét, sem az ott működő rendet nem nevezi meg. Tehát adatok hiányában feltevésekre vagyunk utalva. lehet, hogy Szatmári György püspöknek a Tettye téren álló reneszánsz nyári palotájáról van szó, melyet átépítettek Ferhád pasa kolostorává. A Tettye tér mai neve esetleg a „tekke” szóból eredhet. A kolostor lakói valószínűleg bektasi dervisek voltak. De az sincs kizárva, hogy Ferhad pasa dzsámija közelében egy kisebb kolostor állhatott.

A kutatás során kiderül, hogy az egyik a két kolostor közül új építmény volt, három szárnnyal és egy kerengővel, mely a kolostort összekötötte a Ferhád pasa dzsámival.

A Tettye téri palota még ma is álló romjainak török kapcsolatairól kutatások hiányában  közelebbi ismereteink nincsenek.

A mohamedán kolostorok alaprajzi elrendezése nagyon változatos, és ezt gyakran lakóik száma határozza meg. Vannak több épületből álló kolostorok, míg néha csak egy kis földszinti építményről van szó. Mindkét típusnak számos párhuzamát találjuk főleg a Balkánon.

Egy másik épülettípust, mely a városalaprajzot és természetesen a városképet is lényegesen megváltoztatta, a fürdők képeztek. Evlia Cselebi három fürdőt említ Pécsett, kettőnél az alapító nevét is. Haüy mind a három fürdőt a szokásos jellel és „bain” felirattal jelölte városi térképén. A törökök ezeket a fürdőket „hamam”-nak nevezték, ami azt jelenti, hogy gőzfürdők voltak, melyeket fűtöttek, s egy vezetéken keresztül láttak el vízzel.

A Gázi Kászim pasa által alapított fürdő az azonos nevű dzsámi közelében lehetett.[30] Ferhád pasa kettős fürdője[31] a mai Szent Mór utca Kossuth Lajos utca sarkán állt, kicsit északabbra a dzsámitól az utca másik oldalán. A harmadik fürdőt Memi pasa alapította. Maradványai a Ferencesek utca Várady Antal utca sarkán ma is láthatóak.[32]

A három - előcsarnok, langyos és forró - helyiségből álló fürdő bejárata az északi oldalon nyílt. Központját egy szökőkút „sadirvan” díszítette, a falak mentén kőpadok álltak. Az előcsarnokban a fűtést egy külön beépített, teknőszerű fűtőberendezés szolgálta.

Az előcsarnokból, apodytherium, egy keskeny ajtónyílás vezetett a „langyos” helyiségbe, a tepidariumba, és abból nyílt a forró helyiség, a caldarium. Ebben a két helyiségben lehetett fürödni. A víz falikutakból jött, alattuk díszesen faragott kőmosdók, a falak mentén pedig kőlapokkal fedett ülőpadok sorakoztak. Mivel a gőzfürdő nem rendelkezett vízmedencével, helyette a „forró” helyiségben egy „göbek tasi” köldökkő  [nyolcszögű, alacsony kőemelvény] állt, mely masszázsra szolgált.

Mindkét fürdőhelyiség padlófűtéses volt. A kazánház egy víztartállyal és egy fűtőkamra csatlakozott nyugaton a caldariumhoz.

Egy nagy kupola fedte az előcsarnokot, melyet ablakok világítottak meg. A caldariumot is egy felülvilágító ablakkal áttört kupola ívelte át. Középen a tepidariumot hasonló szerkezetű kis kupolák fedhették.

Mindhárom fürdőnek hosszú, téglalap alakú alaprajza volt, és az épületeket kisebb-nagyobb kupolák tagolták. Mivel mindhárom esetben saroképületről volt szó, ezek a dzsámikhoz hasonló külső megjelenésükkel döntően hozzájárultak a városszerkezet és városkép egyre inkább török jellegéhez.

Két iskolatípus játszott egy török város életében fontos szerepet: az elemi iskola, „mekteb” és a főiskola, „medrese”. Pécsett mind a két típus megtalálható. Evlia Cselebi öt medreséről és 22 mektebről számolt be. Név szerint az azonos nevű dzsámi közelében álló Jakováli Haszán pasa medreséjét említi, valamint Memi pasa főiskoláját[33], mely a dzsámi mellett, a Ferencesek egykori kolostorának épületében lehetett.

Egy török város jellegzetességeihez hozzátartoztak a nyilvános kutak — a csorgókutak („csesme”) és a kútházak („sebil”). Pécsett 47 csesmét számolt Evlia Cselebi, de csak Kászim pasa, a kádi, valamint Memisah kútját nevezi meg.[34]  Kászim pasa kútja feltehetően az ő nevét viselő dzsámi és fürdő közelében állt. A „kádi csesméje” a mai Széchenyi téren a múlt század végén még látható volt.[35] Memisah kútjának maradványai a Memi pasa fürdő feltárása során, az épület sarkán kerültek elő.

Az akkor a városban található számos kút közül csak a Janus Pannonius utca és a Káptalan utca sarkán lévőnek egy részlete maradt fenn.[36] Ezt Kárpáti Gábor tárta fel.

Pécs vízellátását, más nagyobb török városokhoz hasonlóan, egy, a város egész területét átfogó agyagcsöves vízvezetékrendszer biztosította,[37] mely a nyilvános kutakat, a dzsámikban a „sadirvant” és a fürdőket is táplálta. Ennek a vízvezetékrendszernek a maradványai a város különböző pontjain leletmentő ásatások során kerültek elő.[38]

A középkori Pécs tér- és úthálózata a török uralom másfél százada alatt lényegesen nem változott meg, és nagyjából a török városban is fennmaradt.  Egyedül a mai Széchenyi téren és annak közvetlen környékén kell — a számos leletmentő ásatás eredményei alapján — az utca vonalvezetésében jelentős változással számolni, ami feltehetőleg arra vezethető vissza, hogy a XVI. század hetvenes éveiben sok tűzvész pusztított.[39]

Az utcák burkolva voltak, és Cselebi arról számol be, hogy „... az egész utca hosszában mindkét oldalon széles, régi kövekkel burkolt, tiszta járdák vannak”. Az utcahálózatról pedig azt írja: „Az utcák mind sakktáblaszerűen elrendezett főutak...”[40] Ez a rendezett úthálózat, a hossz- és keresztutcákkal, Haüy városi térképén is látható.

Pécs utcaneveit a törökkor végén, egy 1687. évi utca- és épület-összeírásból ismerjük. Petrovich Ede nemcsak közölte őket, hanem azt is megkísérelte, hogy a topográfiailag azonosítsa mai úthálózattal.[41] Eszerint azok a magyar nevek, melyeket a korszak elején részben még használtak, addigra teljesen eltűntek, és az ő helyükben lehet Dervis Bég, Őmer Aga vagy Ali Effendi utcaneveket találni.[42] Mellettük azonban egy Martalóc utca, illetve Fürdő utca is létezik. Egy utca a vár közelében az Alejdan nevet viselte, ami a török Atmejdán szó torzított változata lehet.

Evlia Cselebi összesen hat muzulmán városnegyedet (mahalle) említ a városban, melyek középkori előzmények után gyakran egy dzsámi és a hozzá tartozó „külliye” környékén alakultak ki. Ha megvizsgáljuk az előbbieket, lehetőség nyílik arra, hogy az utóbbiakat részben rekonstruáljuk. Az egyes mahallék ugyan nem mindig az ott álló dzsámiról kapták nevüket, számos párhuzam alapján mégis arra lehet következtetni, hogy a mahallék is Kászim pasa és Hadzsi Huszein pasa nevét viselték; az utóbbi esetében természetesen csak a XVII. század húszas éveitől.

A város területén belül azonban csak három „külliyét” lehet rekonstruálni. Elsőként a Gázi Kászim pasa épületegyüttesét, amihez a dzsámin kívül fürdő, „csesme” és „mekteb” is tartozott. Másodikként a Ferhád pasa Külliyesi egy dzsámival, fürdővel, a kolostorral („tekke”) és esetleg egy elemi iskolával. Harmadikként pedig a Memi pasáról elnevezett „külliye”, melyhez fürdő, medrese, mekteb és csesme tartozott.

A nyugati külvárosban álló Jakováli Haszán pasa épületegyütteshez a dzsámi mellett mevlevihane, medrese, valamint egy „imaret” tartozott.

A török Pécs egyetlen keresztény városnegyede a Budai külvárosban volt, a Mindszentek temploma környékén. Ez a templom a török uralom alatt mindvégig a keresztények tulajdonában maradt.

A város török lakóházaira vonatkozóan az 1687. évi összeírás meglehetősen részletes adatokkal szolgál, lényegesen többel, mint a régészeti kutatások eredményei.

Az elfoglalt kőépületeket a török – ugyanúgy, mint Budán és más helyen Pécsett is átalakította. Ennek nyomai a kutatások során eddig a Káptalan utca 2. és 4. számú házakban valamint a Munkácsy utca 5. számú házban kerültek elő. Evlia Cselebi ezekre a házakra utal, amikor azt írja: „... 2200(!) iszlám ház van, alacsonyabb és magasabb, régies formájú, szép kőházak cseréptetővel”.[43]

Az 1687. évi összeírásból tudhatjuk, hogy a törökök által épített új házak építőanyaga ha az első százat vesszük alapul fa, sövény agyagtapasztással, kő vagy ezeknek egy kombinációja volt. A felhasznált anyag magyarázza a házak pusztulását is. Legtöbbször egy- és kétszobás lakásokról van szó.

Összefoglalva a pécsi városalaprajzra vonatkozóan megállapítható, hogy a török város megőrizte ugyan korábbi középkori szerkezetét, de ennek ellenére sajátos típust képvisel, amely jellemző a magyarországi hódoltsági területen lévő török városok szerkezetére.

TPT_5-6_kep_Page_041.jpg

1. kép: Pécs város a törökkorban

1. Szulejmán szultán dzsámi (Székesegyház), 2. Jakováli Haszán pasa dzsámija, egy török épület maradványai, 4. Memi pasa dzsámija (Ferencesek temploma), 5. Memi pasa fürdője, 6. török kút (csesme), 7. Gázi Kászim pasa dzsámija, 8. Gázi Kászim pasa fürdője (Haüy nyomán), 9. dzsámi (Haüy nyomán) 10. Ferhád pasa dzsámija, 11. Ferhád pasa kettős fürdője (egy 1772. évi felmérés alapján), 13. Kücsük (kis) dzsámi (Haüy nyomán), 14. El-Hadzsi Huszein dzsámija (Haüy nyomán), 15. az Ágoston téri dzsámi maradványai.

Irodalom, rövidítések

ALDERSON – IZ 1959

ALDERSON, A. D. – IZ, Fahir, The Concise Oxford Turkish Dictionary. Oxford, 1959

FEKETE 1944

FEKETE L., Budapest a törökkorban. Bp., 1944.

GERŐ 1977

GERŐ Gy., Isztolni Belgrád építészeti emlékei. In: Székesfehérvár évszázadai 3. Székesfehérvár, 1977. 105–

GERŐ 1980

GERŐ Gy., Az oszmán-török építészet Magyarországon. (Dzsámik, türbék, fürdők.) Bp., 1980.

GERŐ 1987

GERŐ Gy., A pécsi Memi pasa fürdő. Műemlékvédelem 1987. 2. 109–117.

GERŐ 1988a

GERŐ Gy., Das Bad des Memi Pascha’s in Pécs. In: Türk Kültürü Arastirmalari Prof. Dr. Serif Basta’va Armagan. Ankara, 1988. 33–44.

GÉVAY 1841

GÉVAY A., A budai pasák. Bécs, 1841.

GOODWIN 1971

GOODWIN, G., A history of Ottoman architecture. Baltimore, 1971.

GOSZTONYI

GOSZTONYI Gy., A várostemplom építéstörténete. Pécs. é.n.

G. SÁNDOR – GERŐ m.s.

G. SÁNDOR M. – GERŐ Gy., Pécsi topográfia II. Középkor –törökkor. (Kézirat) [1981]

KARÁCSON 1904

KARÁCSON I., Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664. Török-magyarkori történelmi emlékek. Török történetírók III. Bp., 1904.

NÉMETH 1903

NÉMETH B., A pécsi Dominikánus-ház története. Pécs, 1903

PETROVICH m.s.

PETROVICH E., A Szt. Ágostonról elnevezett pécs-budai külvárosi plébánia története. (Kézirat) [1952]

PETROVICH 1969

PETROVICH E., Pécs utcái és házai 1687-ben. In: Baranyai Helytörténetírás 1969. Pécs, 1969. 193–217.

SÁNDOR 1992

SÁNDOR M., The town of Pécs in the middle Age. In: A középkori városalaprajz fejlődése a Kárpát-medencében. Szerk.: ????????? Bp., 1992

SZŐNYI 1912

SZŐNYI O., A pécsi budai-külvárosi templom restaurálása. Dunántúl 1912.   

SZŐNYI 1928a

SZŐNYI O., Ferhád pasa fürdője Pécsett. In: História 2. Bp., 1928.

SZŐNYI 1928b

SZŐNYI O., Pécs városa Evlia Cselebi tükrében. Archeológiai Értesítő 42(1928)241-248.

WEHR 1952

WEHR, H., Arabisches Wörterbuch I-II. Leipzig, 1952

Jegyzetek



[1] SÁNDOR 1992.

[2] GERŐ 1980, 29. és 133., valamint 154., 155. és 156. jegyzet.

[3] FEKETE 1944, 173.

[4] GERŐ 1980, 30. és 134., 163. jegyzet. „Mahalle” arab eredetű szó, szótöve „halla”: mahalle (pl. mahallat) = pihenőhely, táborhely, tábor, városnegyed.   Wehr 1952, I. 181.

[5] „Külliye” arab eredetű szó, mely a dzsámihoz kapcsolódó nevelési és jóléti intézményeket jelöli.   GOODWIN 1971, 459.; GLOSSARY és ALDERSON IZ  1959, 207. Universal Abundance, Komplex.

[6] FEKETE 1944, 84.

[7] GERŐ 1980, 30.

[8] GERŐ 1980, 30.

[9] GERŐ 1980, 30. és 134, 170. jegyzet.

[10] FEKETE 1944, 84. Egy ma már ismeretlen helyen, Budán a „Csömlekdzsiler mahallesi”, a fazekasok mahalléja volt.  

[11] FEKETE 1944, 84. Ezek voltak pl. a Budai Vízivárosban a „Dolab mahallesi”, mely nevét a Duna parton lévő vízmű után kapta, vagy szomszédságában az „Istálló kapu mahallesi”, melyet a mai Clark Adam téren akkor álló királyi istállók után nevezetek el.

[12] GOODWIN 1971, 47.

[13] KARÁCSON 1904, 198.; SZABÓ 1941, 39.

[14] GERŐ 1988a, 34–35; GERŐ 1987, 2. sz. 11. Az épület alaprajzát lásd Haüy városi térképén

[15] GÉVAY 1941, 6.

[16] GOSZTONYI, 22. és 28.

[17]  KARÁCSON 1904, 196–197.

[18] NÉMETH 1903. 6. ff; GERŐ 1980, 67–68.

[19] GÉVAY 1841, 14.

[20] GERŐ, RégFüz Ser. 1. No. 41 (1988) 94. (GERŐ 1988b)?

[21] SZŐNYI 1928b, 242.

[22] KARÁCSON 1904, 197.

[23] SZŐNYI 1912, 6.; PETROVICH m.s. és GERŐ 1980, 69-70.

[24] GERŐ, RégFüz Ser. 1. No. 36, (1983) 113. (GERŐ 1983)? és RégFüz Ser. 1. No. 38, (1985) 110. (GERŐ 1985)?

[25] KARÁCSON 1904, 197; GERŐ 1980, 53–58.

[26] GERŐ 1980, 119.

[27] KARÁCSON 1904, 198.

[28] GERŐ 1977, 3., 118. valamint Gül Baba bektasi dervisnek türbéje Budán. A mevlevi rend régészeti örökségéhez tartozik továbbá egy a pécsi Jakováli Haszán pasa dzsámi mellett feltárt kolostor maradványai és egy szintén Pécsett talált mevlevi sírkő.

[29] KARÁCSON 1904, 200–201.

[30] KARÁCSON 1904, 201.

[31] SZŐNYI 1928a, 1. sz., 2. füzet, 30–38.

[32] GERŐ 1988a, 34–35; GERŐ 1987, 2. sz., 11.

[33]   KARÁCSON 1904. 200.

[34] KARÁCSON 1904, 201.

[35] SZABÓ 1941, 45. és képek.

[36] G. SÁNDOR – GERŐ m.s., 171., 891. sz.

[37] GOSZTONYI 1941, 30.

[38] A török vízvezeték-hálózat több részlete a nagyarányú kutatások során került elő, melyek a városban végzett csatornázási munkákkal párhuzamosan folytak. Az elosztórendszer egy maradványát is megtalálták. RégFüz Ser. 1, No. 37 (1984) 124. (GERŐ 1984)?

[39] A KÁRPÁTI Gábor által a Széchenyi téri leletmentő ásatáson feltárt maradványok alapján úgy tűnik, hogy a régi épületek pusztulása után az utca egykori vonalvezetését részben megváltoztatták.

[40] KARÁCSON 1904, 196.

[41] PETROVICH 1969, 193–217.

[42] PETROVICH 1969, 210., 200. és 203.

[43] KARÁCSON 1904, 196.