Cikkek

Nagy Imre Gábor: Pécs thj. város árvaszékének története (1872–1950)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 5–6.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1999.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Font Márta – Vonyó József

169–182. pp.

Nagy Imre Gábor

Pécs thj. város árvaszékének története (1872–1950)

Die Veránderung dér Mentalitáder dér Beamten in Pécs, in dér Zeit des Dualismus

Changes in the Mentality of Local Executives in Pécs in the Dualistic Éra

Azt, hogy az első fokú gyámhatóságot teljes jogkörrel a törvényhatóságok, illetve rendezett tanácsú városok állandó árvaszékük által gyakorolják a törvényhatóságokról szóló 1870:42. és a községekről szóló 1871:18. tc. mondta ki. A gyámügyek intézését ezáltal a bíróságok hatásköréből a közigazgatás hatáskörébe utalták át, ebből következően az árvaszék hatásköre csak a közigazgatási intézkedésekre terjedt ki, a bíróira nem. A városi árvaszék az illetékességéhez tartozó ügyekben saját felelőséggel, önállóan működött, nem volt a városi tanácsnak alárendelve. Felsőbb és más hatóságokkal, a törvényhatósággal és a bíróságokkal közvetlenül érintkezett. A törvényhatóság árvaszékének elsőfokú határozatai ellen 1878-tól másodfokon a közigazgatási bizottsághoz (a gyámügyi fellebbviteli küldöttséghez), végső fokon a belügyminiszterhez lehetett fellebbezni. Az árvaszék hatásköre kiterjedt a kiskorúakra, azaz gyámoltakra, valamint a testi és szellemi fogyatékos nagykorúakra, azaz gondnokoltakra, továbbá mindazon ügyekre, amelyeket a gyámságról és gondnoksági ügyek intézéséről szóló 1877:20. tc. a gyámságra, gondnokságra, törvényesítésekre, az örökbefogadásokra és örökösödési eljárásra előírt.

Az árvaszékek ügyrendjét elsőként az 1877:20. tc. végrehajtásaként kiadott 1877. november 11-i 47.046 sz. belügyminiszteri rendelet szabályozta átfogóan. Az 1877:20. tc.-t némiképp módosította az 1885:6. tc. Az örökösödési eljárást az 1894:16. tc., a gyámügyi ügyvitelt és a gyámpénztári kezelést pedig a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901:20. tc. végrehajtását szolgáló 1902. évi 123.000., 126.000. és 128.000. sz., 1903. évi 55.200 sz. belügyminiszteri rendeletek szabályozták. Az árvaszék testületi szervezetét az 1923:35. tc. és az ennek nyomán megjelent 1923. évi 7740 M. E. sz. rendelet szüntette meg. Pécs város árvaszékéről az 1872. évi szervezési, az 1881. évi és 1898. évi árvaszéki szabályrendelet intézkedett.[1]

Az árvaszék szervezete és működése

Pécs város árvaszéke 1872. május 7-én kezdte meg működését.[2] Az 1872. évi szervezési szabályrendelet szerint az árvaszék az elnökből, két ülnökből, a tiszti ügyészből, egy közigazgatási jegyzőből, az árvaszéki szakközegekből: főszámvevőből, gyámpénztárnokból, közgyámból, két írnokból (egyik az iktató és irattárnok) és megfelelő segédszemélyzetből állt. Az árvaszék előadói az árvaszéki ülnökök voltak. Az árvák feletti közvetlen felügyeletet a közgyám gyakorolta, aki senkinek sem volt a gyámja, hanem felügyelő és ellenőrző feladatot látott el. A jogi teendőket a szavazattal nem bíró árvaszéki ügyész, a pénztári teendőket a gyámpénztárnok végezte. A segédszemélyzet kiadó, írnok, hivatalszolgák stb. a városi közigazgatás köréből került ki, akik az árvaszéki munkát is elvégezték.

Az árvaszéknek 1878-tól volt még két kültagja, laikus ülnöke is, akiket a város közgyűlése saját tagjai közül választott. 1923-ig az árvaszék testületi szervezetének megszűntéig, Pécs város törvényhatósági bizottságának 14 tagja egymást váltogatva látta el ezt a megbízatást.[3]

Az árvaszék működésébe leginkább a főispáni helyettesítésekkel lehetett beavatkozni. Az 1872. és 1881. évi szabályrendeletek szerint az árvaszéki elnököt a városi tanácsnok, az ülnököt pedig a jegyzők helyettesíthették. A helyettesítésekről az 1898. évi szabályrendelet viszont már úgy rendelkezett, hogy az árvaszéki ülnököt a rangidős ülnök, az ülnököket pedig a tiszteletbeli ülnökök helyettesítik. Ez az intézkedés a szakszerűséget szolgálta, illetve az árvaszék önállóságát növelte.

Pécs város árvaszékén a működés első évtizedeiben a takarékosság elve érvényesült. Az 1870–1880-as években sorozatos átszervezésekkel megszüntettek, illetve összevontak bizonyos állásokat. Az egyik árvaszéki ülnöki állást eleve be sem töltötték, hanem az első aljegyzőt bízták meg az egyik előadó teendőinek ellátásával, és ruházták fel szavazati joggal. Így évi 400 forintot takarítottak meg.[4] A második árvaszéki írnoki állást 1878-ban szüntették meg. Az első árvaszéki írnok 1880-tól ellátta a gyámpénztári ellenőri teendőket, majd 1884-ben az ellenőri és gyámpénztárnoki állás egyesítésével megszűnt maga az írnoki állás is.[5] A gyámpénztárnoki tisztséget pedig 1892-ben számolták fel. Ezután az egységes pénztár kezelte a gyámpénztárat is.[6] 1892-ben tehát már egy árvaszéki ülnök, egy gyámpénztárnok és két árvaszéki írnok fizetését takarították meg úgy, hogy munkájukat más városi tisztviselők végezték el. Külön gyámügyésze csak 1876 és 1908 között volt városnak, előtte és utána a tiszti ügyész, illetve a főügyész látta el ezt a tisztséget. Az árvaszék ebben az időszakban tehát kis létszámmal működött, ahol arra törekedtek, hogy a nem szorosan ügykezeléshez tartozó ügyeket a városi tanács hivatali apparátusa végezze el.

Az árvaszéki ügykezelést megvizsgáló közigazgatási bizottság éppen a közigazgatási és árvaszéki ügyvitel összefonódása miatt javasolta 1887-ben, hogy szervezzenek külön árvaszéki segédhivatalt és az árvaszéki iktatást, kiadást, irattárat különítsék el a közigazgatás többi ágától.[7] Azt a helytelen és meg nem engedett gyakorlatot, hogy az árvaszék elnöke egyben előadó is legyen, az 1897. évi főispáni hivatalvizsgálat hatására szüntették meg, és rendszeresítették a második előadó ülnöki állást 1898-ban.[8] A következő évben pedig az árvaszéki iktatói tisztség felállításával megkezdte működését a legfontosabb önálló árvaszéki segédhivatal. Igazán kellő létszámmal tehát csak az 1900-as évektől rendelkezett Pécs árvaszéke.

Az egyes tisztségek betöltését is egyre szigorodó előírásokhoz kötötték. A törvényhatóságok árvaszéki elnökének és az ülnököknek pl. 1883 óta jogvégzetteknek kellett lenniük.

Az 1903. január 1-jén életbe léptetett, 128.000/1902 sz. belügyminiszteri új gyámügyi ügyviteli szabályzat a legnagyobb részletességgel szabályozta az egész gyámügyi eljárást. Lényegesen eltért a korábbi, 1877. évi ügyrendtől. Nendtvich Andor árvaszéki elnök szerint több rendelkezésével egyszerűsítette az ügykezelést, nagyobb pontosságot és egyöntetűséget eredményezett. Némely tekintetben viszont nehézkesebb volt, különösen az előadó árvaszéki ülnökök teendőit tette bonyolultabbá és hosszadalmasabbá, ami átmeneti nehézséget okozott az ügyintézésben.[9]         

A város árvaszékére az első világháború, hanem az azt követő szerb megszállás különösen nagy terheket rótt. 1916-ban pl. életbe léptették az árvaszéki pártfogói intézményt. 1920. szeptember 22-ig, Linder Béla polgármester hivatalba léptéig, az árvaszék a szerb megszállás alatt azok kivételével, amelyeket a határzár megakadályozott pontosan intézte az ügyeket. A szerb megszállás megszűnte után a szocialista Linder-rezsim intézkedéseit hivatalból semmisnek mondták ki, ezért utólag minden ügyet felül kellett vizsgálni. Az ügyintézés nehézségeit fokozta, hogy az egyik árvaszéki ülnök, Guth Béla maga is igazoló eljárás alatt állt 1922 áprilisáig.[10]

Az árvaszéki irattár belső rendezettségében, külső kiállításában egyaránt mintaszerű volt 1946-ig. Ekkor adott a város vezetősége engedélyt arra egy bélyegkereskedőnek, hogy az iratokat átnézze és a talált bélyegeket elvigye. A bélyegkereskedő az iratcsomókat tartó fonalakat elvagdosva az iratokat szétszórta, és a bélyegeket vagy levagdosta az iratokról, vagy az iratokkal együtt elvitte. Az így ömlesztett állapotba került iratokat azután a levéltárban rendezték. A közgyámi iratok sorsa még mostohább volt. Pécsett ugyanis a közgyám hagyományból fakadóan otthon intézte a hivatali ügyeket, a családi lakásban tartott iratok pedig érthető módon nem maradtak fenn.[11]

Az ügyintézés során az árvaszéki iratokat rendszeresen csatolták, azaz egy személy, illetve ügy éveken, évtizedeken át húzódó iratai egy szám alatt találhatók. 1902-ig az ügy elkezdésének événél (sortári számnál), 1903-tól pedig az ügy befejezésének événél (alapszámnál) rakták le az iratokat.

Az ügykezelés mértékéről és nagyságáról az ügyek számának alakulása adhatja a legtöbb támpontot. A féléves, éves árvaszéki jelentések rendszeresen beszámoltak az elintézett és hátralévő ügyek számáról, teljesebb és megbízhatóbb képet nyújtanak azonban a hiánytalan iktatókönyvek bejegyzései (1. sz. táblázat).[12] A legtöbb ügyet 1930–1931 és 1945–1948 között intézte az árvaszék. Az 1945 utáni nagy iratdömping nyilván a második világháborús emberveszteségből adódott, az 1930–1931. évi pedig az elsőnek lehetett a következménye.

A gyámság és gondnokság alatti személyek számának alakulása (2. sz. táblázat) ugyancsak azt bizonyítja, hogy az első világháborús emberveszteség hatása az árvaszéknél a 20-as évek végén, a harmincas évek elején tetőzött. A gondnokság alatti személyek száma a kezdeti néhány főről indulva, a századfordulótól haladta meg a százas nagyságrendet.[13]

A gyámhatósági pénzkezelés

A gyámoltak és gondnokoltak pénzeit az árvaszékek pénztárai, az árvapénztárak, illetve gyámpénztárak kezelték. A pénzkezelést az 1877:20. tc. szabályozta részletesen, előtte a város 1872. évi szervezési szabályrendeletének előírásai voltak érvényben. Az 1881. és 1898. évi városi árvaszéki szabályrendelet tekintélyes részét szintén a gyámpénzek kezelésének mikéntje töltötte ki. A városok gyámpénztárainak kezelését, az árvapénzek gyümölcsöztetését és gyámügyi ügyvitelt az 55.200/1903. sz. belügyminiszteri körrendelet, majd az 1922. évi városi gyámpénztári szabályrendelet rendezte újból.[14]

Az árvaszék számára mindig is központi kérdés volt az, hogy a gyámoltak és gondnokoltak milyen értékű ingó és ingatlan vagyonnal rendelkeztek. Az árvaszéki jelentésekben 1902 előtt kitértek a vagyontalanok számára is (3. sz. táblázat).[15] A kérdés csupán az, hogy mikor mit értettek vagyontalanokon. Az 1872. évi jelentésben pl. csak az árvaházban nevelteket, a város által segélyezetteket számították a teljesen vagyontalanok közé.[16] A későbbiekben az ingó és ingatlan vagyonnal nem rendelkezőket tekintették vagyontalanoknak, ám ez a besorolás is meglehetősen bizonytalannak tekinthető. Az 1900-as évek előtt az árvaszéki jelentések szerint a vagyontalanok aránya általában nem érte el az 50%-ot. Országosan ez az arány pont fordított volt, mert a vagyontalanok száma meghaladta a vagyonosokét. A nagyobb vagyonnal rendelkezők száma szintén csekély volt. 1898-ban pl. mindössze 29 gyám és gondnok kezelt olyan számottevőbb vagyont, amelyről évente számadással tartozott az árvaszéknek.[17] Az évente beadott magángyámi számadások száma máskor is kevés volt, pl. 1877-ben 16, 1878-ban 24, 1896-ban 27, 1897-ben 32.[18] Az árvaszéki jelentések természetesen önmagukban elégtelenek Pécs 19. század végi vagyoni viszonyainak elemzéséhez, ám a korabeli sajtó a város társadalmi tagozódásából szintén a vagyonosok hiányát és a középosztály vezető szerepét emelte ki. Feltételezése szerint két-három milliomos mellett csak mintegy harminc 100.000 forinton felüli nagy vagyonnal rendelkező család élt Pécsett.[19]

A gyámság és gondnokság alatti személyek ingó és ingatlan vagyonát az árvaszék felügyelte, illetve szükség esetén kezelte. Az árvák és gondnokoltak ingatlan vagyonáról 1883 és 1894 közötti évekről maradt fel kimutatás (4. sz. táblázat). E táblázat szerint az ingatlan vagyon értéke az évtizedek során nem növekedett meg jelentősen.[20]  

Egyes árvák és gondnokoltak pénzeit és értékeit közvetlenül a városi gyámpénztár kezelte. A gyámpénztár által kezelt vagyon értékéről és megoszlásáról az 1902 előtti évekről maradtak fenn számadások (5. sz. táblázat).[21] Az év végi számadásoknál készpénz alig akadt a gyámpénztárban, mert a pénzeket értékpapírba fektették, takarékpénztárba tették, magánszemélyeknek kölcsönözték, illetve letétként az állami adóhivatalba helyezték. 1872 és 1901 között a gyámpénztárban kezelt értékek összege (az 1901-es összeget forintra átszámítva) alig több mint kétszeresére növekedett, ami nem mondható túl jelentősnek. A gyámpénztárban kezelt értékek többségét a magánadóslevelek, azaz magánkötvények tették ki, amelyek gyakran elérték a gyámpénztárban kezelt értékek 70–80 %-át is.    

A gyámhatósági pénzkezelésnél Pécsett két korántsem egyenlő fajsúlyú kérdéskör körül folyt a vita. Egyrészt arról: hogyan lehet az árvák, gondnokoltak pénzét, vagyonát a legbiztosabban megóvni. Másrészt arról: hogyan lehet az árvák, gondnokoltak pénzét kamatoztatni és a gyámpénztári tartalékalap jövedelmét felhasználni. A gyámpénztári számadások megvizsgálására kiküldött közgyűlési bizottság 1872 után, az első években még talált több kisebb-nagyobb pénzügyi szabálytalanságot is. Pl. előfordult, hogy az árvatárban még azoknak a pénzeit is kezelték, akik már rég meghaltak, vagy ismeretlen helyen tartózkodtak, vagy nagykorúak lettek, mert elmúltak 24 évesek. Azt is az árvák védelme érdekében határozta el 1876-ban a város közgyűlése, hogy a kölcsönök jelzálogos biztosíték mellett is csak két fizetőképes kezes aláírásával adhatók el, és a kiskorúak elárverezett ingatlanait, ha szükséges az árvaszék a gyámpénztári tartalékalap terhére vegye meg, nehogy áron alul keljenek el. Elrendelte, hogyha a gyámság vagy gondnokság alatt lévőknek per esetén nincs ügyvédjük, a városi tiszti ügyész képviselje őket. Ugyancsak elrendelte, hogy az árvaszék előzetesen egyezzen meg a gyámok és gondnokok díjában, nehogy sokat kérjenek. A gyámpénztár kezelését, így a kiskorúak, illetve árvák és gondnokság alatt lévők vagyonának védelmét 1877 után már megnyugtató módon szabályozták a jogszabályok.

A nagy vitákat az árvapénzek felhasználása kavarta. 1875-ben többszöri fellebbezések hatására a belügyminiszter végül jóváhagyta, hogy kölcsönzött pénzek kamatának 2/3-a (kezelési költség címén), és a nem kamatozó kötvények, állampapírok stb. kiutalványozása után szedett őrzési díjak egyaránt a városi házipénztárat illessék. A jövedelem, illetve a kamatok többi részét pedig a gyámpénztári tartalékalap gyarapítására kellett fordítani. 1875-ben pl. az előbbi címeken a házipénztárba 2.059 Ft 72 kr, a gyámpénztári tartalékalapba 1.515 Ft 76 kr folyt be. (A gyámpénztár évi kezelési költsége ekkor 6.660 Ft-ra rúgott, a gyámpénztári tartalékalap pedig 9.803 Ft 37 kr-t tett ki).[22] Az 1877:20. tc. 298. §-a úgy rendelkezett, hogy a gyámpénztári tartalékalap, illetve kamatai felhasználásáról a törvényhatósági bizottság a belügyminiszter jóváhagyásával rendelkezik. Ezután Pécs város közgyűlése a gyámhatósággal járó költségek részbeni fedezésére kezelési költségként a gyámpénztári tartalékalap jövedelme egy részének felhasználását évenként kérelmezte a belügyminisztertől, amit mindig meg is kapott.[23] A gyámpénztári tartalékalapból a belügyminiszter mindenkori jóváhagyásával fedezett árvaszéki működési költségek (nyomtatványok, irodaszerek, könyvkötések, árverési költségek, ügyészi előlegek stb.) pl. 1904 és 1915 között 600 koronát tettek ki. 1905-ben a város tanácsa és árvaszéke között ismét kiújult a vita, hogy a gyámpénztári tartalékalap bevételeinek és kiadásainak utalványozása (az ismertetett belügyminiszteri jóváhagyással) kinek a hatáskörébe tartozik. Az belügyminiszter az utóbbiéba sorolta.[24] 1903-tól a városi Rudolfinum árvaházban elhelyezett, 7-15 év közötti, elhagyott gyermekek gondozására fordították a gyámpénztári tartalékalap kamatjövedelmének másra fel nem használt részét.[25]

A kamatok mértékének megállapítása is nagy vitákat szült. 1875-ben pl. a gyámpénztári tartalékalap növelését, illetve a házipénztári költségek részbeni megtérítését szolgálta a kölcsönök kamatának 6%-ról 7%-ra történő felemelése. A kamatfelemelést a város közgyűlése javasolta, de az első felterjesztést a belügyminiszter nem hagyta jóvá. A kamatfelemelést a városi tanács sem helyeselte, azzal az indokkal, hogy más városokban sem nagyobb az árvakölcsönök kamata 6%-nál, a kölcsönzés feltételei egyébként is elég szigorúak (jelzálog, biztosítás, kamat előre fizetése stb.), az árvaszék nem pénzintézet, hogy a kamatlábat a pénzviszonyok szerint váltogassa, de legfőként azért nem, „(...) mert az árvák vagyonának biztosítása a hatóságnak nemes és törvény szerinti feladata, és hogy ezen magasztos feladat teljesítéséből még anyagi hasznot is húzni iparkodjék ezt részünkről (ti. a városi tanács részéről – N. I. G.) minden esetre méltánytalanságnak tartjuk.”[26] A város közgyűlése egyébként máskor is magasabb kamatot szavazott meg a szokásosnál, pl. 1922-ben 8%-ot.[27] Az már ugyancsak természetesnek mondható, hogy a magánfeleknek adott kölcsönök kamata mindig meghaladta a gyámpénztárban kezelt tőkék után a gyámoknak és gondnokoknak fizetett kamatokét.  

Az 1950. évi I. törvény és a 162/1950. (VI. 14.) M. T. sz. rendelet az árvaszékeket megszüntette és az eddig egységes gyámügyi igazgatást kettéválasztotta. Az árvaszékek jogvitás ügyekben (kiskorú elhelyezése, szülői hatalom megszüntetése stb.) gyakorolt hatáskörét a bíróságok, az egyéb gyámsági és gondnoksági ügyeket pedig a városi és járási tanácsok végrehajtó bizottságai vették át.

Összességében az árvaszék a polgári kor egyik legsikerültebb szakigazgatási szerve volt. Közigazgatási szempontból egyszerűen és hatékonyan, összefogottan működött, mert egyazon tárggyal foglalkozó hivatalnokok nagy gyakorlatra tettek szert. Nagy előnyük volt, hogy kényelmes volt az ügyfelek számára, hiszen minden gyámhatósági ügyet egyetlen szakigazgatási szerv végzett.[28] Pécs város árvaszékének hatékonyságát jól jellemzi, hogy két előadó a teljes gyámhatósági munkát elvégezte, egyikük az A-tól K-ig, másikuk az L-től Z betűig kezdődő nevű ügyfelek ügyeit intézte.

TÁBLÁZATOK

1. sz. táblázat: Az árvaszéki ügyek száma az iktatókönyvi bejegyzések szerint

Év

Ügyszám

Év

Ügyszám

Év

Ügyszám

Év

Ügyszám

1872

2204

1892

4213

1912

6478

1932

7025

1873

3933

1893

4140

1913

6686

1933

6779

1874

3344

1894

4368

1914

6535

1934

7134

1875

3354

1895

4769

1915

6716

1935

6922

1876

3494

1896

4428

1916

6922

1936

6503

1877

3634

1897

5677

1917

7885

1937

6816

1878

3900

1898

6301

1918

7456

1938

6308

1879

3926

1899

6301

1919

5517

1939

9341

1880

4202

1900

7280

1920

4839

1940

6305

1881

4041

1901

6429

1921

4035

1941

6391

1882

3791

1902

5965

1922

5815

1942

6488

1883

4111

1903

6011

1923

6367

1943

6735

1884

4390

1904

6849

1924

7065

1944

5637

1885

4461

1905

6879

1925

6026

1945

8035

1886

4400

1906

6627

1926

6682

1946

7060

1887

5025

1907

6401

1927

6397

1947

9900

1888

4432

1908

6786

1928

6863

1948

8045

1889

3849

1909

7089

1929

7301

1949

3481

1890

4198

1910

7118

1930

8000

1950

183

1891

4178

1911

6723

1931

8000

 

2. sz. táblázat: A gyámság és gondnokság alatti személyek száma

Dátum

Gyámság alattiak (fő)

Gondnokság alattiak (fő)

Összesen (fő)

1877. 12. 31.

1356

4

*1360

1879. 12. 31.

1391

3

*1394

1891. 12. 31.

2566

34

*2600

1892. 12. 31.

2655

31

*2686

1893. 12. 31.

2759

32

*2791

1894. 12. 31.

2777

35

*2812

1895. 12. 31.

2823

41

*2864

1896. 12. 31.

2796

39

*2835

1897. 12. 31.

2851

37

*2888

1902. 12. 31.

2532

70

2602

1903. 12. 31.

2300

76

2376

1904. 12. 31.

1967

80

2047

1905. 12. 31.

2019

90

2109

1906. 12. 31.

2055

118

2173

1907. 12. 31.

2080

137

2217

1908. 12. 31.

2141

149

2290

1909. 12. 31.

2088

165

2253

1910. 12. 31.

2184

186

2370

1911. 12. 31.

2185

192

2377

1912. 12. 31.

2222

210

2432

1913. 12. 31.

2225

215

2440

1914. 12. 31.

2124

230

2354

1915. 12. 31.

2056

229

2285

1916. 12. 31.

2079

240

2319

1917. 09. 30.

2295

242

2537

1918. 12. 31.

2391

252

2643

1922. 12. 31

2522

225

2747

1923. 09. 30.

2812

249

3061

1924. 12. 31.

2984

257

3241

1925. 12. 31.

3037

260

3297

1928. 12. 31.

3620

202

3822

1929. 12. 31.

3728

212

3940

1930. 09. 30.

3780

217

3997

1931. 04. 30.

3894

226

4120

1932. 09. 30.

3134

181

3315

1933. 12. 31.

3103

181

3284

1934. 06. 30.

3097

174

3271

1935. 11. 30.

2939

103

3042

1937. 12. 31.

2702

141

2843

1938. 12. 31.

2697

122

2819

1939. 10. 31.

2633

105

2738

1940. 02. 29.

2617

107

2724

*-al jelöltük az átszámított, pontosított adatokat.      

3. sz. táblázat: A vagyontalanok száma és aránya az árvaszéki jelentésekben.

Időpont

Gyámság, gondnokság

alatt (fő)

Vagyontalan (fő)

Vagyontalan (%)

1872

1281

84

6,6

1874 II. fele

1463

264

18,0

1875 II. fele

1393

115

8,3

1876 I. fele

1467

137

9,3

1877 II. fele

1454

426

29,3

1878 II. fele

1448

400

27,6

1879 II. fele

1446

423

29,3

1881 II. fele

1451

450

31,0

1882 I. fele

1420

415

29,2

1883 I. fele

1432

409

28,6

1884 I. fele

1369

419

30,6

1888 II. fele

2814

1147

40,8

1889 II. fele

2892

1143

39,6

1890 II. fele

2477

1023

41,3

1891 II. fele

2700

1148

42,5

1892 I. fele

2751

1179

42,9

1893 II. fele

2901

1270

43,8

1894 II. fele

2924

1237

42,3

1895 II. fele

2910

1209

41,5

1896

2835

1193

42,1

1897

3002

1627

54,2

1898

2918

1511

51,8

1899

2852

1226

42,9

1900

2770

1244

44,9

1901

2748

1301

47,3

4. sz. táblázat: Kimutatás az árvák és gondnokoltak ingatlan vagyonának értékéről

Dátum

Ház és föld-birtok (Ft)

Csak házbirtok (Ft)

Csak földbirtok (Ft)

Összes becsérték

(Ft)

1883

264784,48

135081,66

 25378,50

425244,64

1884

258034,98

132281,66

 24598,50

414915,14

1885

264707,64

137422,66

 26773,50

428903,80

1886

271991,31

144427,66

 28348,50

444767,47

1887

322029,28

142926,98

 32134,77

497091,03

1888

314261,03

162290,27

 33218,27

509769,57

1889

320328,98

186124,93

 45581,61

552035,52

1890

306046,00

167285,48

 42931,27

516262,75

1891

318547,15

160554,15

 43950,36

523051,66

1892

330046,58

156783,55

 45954,22

532784,35

1893

339213,13

159608,05

 45833,09

544654,27

1894

378464,80

196361,32

 44931,13

619757,25

5. sz. táblázat: Gyámpénztári számadások.

A táblázat oszlopainak tételei

I.               Készpénz (Ft)

II.             Takarékpénztári betétkönyv (Ft)

III.            Magánkötvény (Ft)

IV.            Értékpapír (Ft)

V.             Kamatszelvény (db)

VI.            Árvatári tartalékalap (Ft)

VII.          Ékszerek, drágaságok (Ft)

VIII.         Összesen (Ft)

 

Év

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

1872

439,73

0,1%

2167,25

0,6%

320591,76

80,4%

75341,50

18,8%

    —

360,85

0,1%

398901,09

100%

1876*

3,15

0,0%

16804,27

4,2%

298244,09

74,6%

83323,16

20,8%

   —

    —

1423,85

0,4%

399788,57

100%

1877

 

22,09

0,0%

43379,01

10,9%

274027,33

69,2%

78745,16

19,9%

396173,59

100%

1878*

1139,54

0,2%

51363,43

11,8%

304945,43

69,9%

77587,66

17,8%

1393,85

0,3%

436429,91

100%

1879

423,32

0,1%

82298

18,3%

291024,30

64,5%

75612,66

16,8%

7024

1393,85

0,3%

450752,13

100%

1880

1131,69

0,2%

141428,26

28,2%

272622,30

54,6%

79704,16

15,9%

7208

4887,38

1,04%

1383,85

0,3%

501157,64

100%

1881

1021,17

0,2%

169582,54

30,3%

309485,08

55,2%

73862,50

13,2%

6437

5137,06

0,9%

1375,35

0,2%

560463,70

100%

1882

1382,02

0,2%

159990,85

28,0%

330529,02

57,8%

74431

13,0%

5510

5137,06

0,9%

627,35

0,1%

572097,30

100%

1883

25,90

0,0%

52862,11

8,0%

507506,69

77,0%

90603

13,8%

5233

7246

1,0%

1285,35

0,2%

659529,05

100%

1884

1175,99

0,2%

15667,44

2,4%

534727,09

80,5%

102095,50

15,4%

5310

9000

1,4%

873,60

0,1%

663539,62

100%

1885

267,08

0,0%

33241,02

5,2%

505048,83

79,2%

88003,50

13,8%

4033

10382,28

1,6%

1084,60

0,2%

638027,31

100%

1886

459,46

0,1%

35736,14

5,6%

482421,52

75,3%

109214,20

17,0%

4243

12351,97

2,0%

540,30

0,0%

640723,59

100%

1887

463,95

0,1%

28477,57

4,4%

491308,30

76,3%

110250,20

17,1%

8806

13161,01

2,0%

346,30

0,1%

644007,33

100%

1888*

411,62

0,1%

44912,40

7,4%

466008,45

76,5%

82824

13,6%

7841

14357,81

2,3%

383,30

0,1%

608897,58

100%

1889*

61,27

0,0%

9330,35

1,6%

505841,22

85,1%

62882,50

10,6%

1677

16089,72

2,7%

346,80

0,0%

594551,86

100%

1890*

5,74

0,0%

20485,22

3,4%

486148,90

80,5%

78004,50

12,9%

2448

18624,23

3,1%

591,30

0,1%

603859,89

100%

1891*

1353,24

0,2%

13794,66

2,3%

497718,37

83,0%

66331,05

11,1%

2040

20233,90

3,4%

579,30

0,0%

600010,52

100%

1892

359,29

0,1%

110468,11

16,8%

476159,17

72,3%

50216

7,6%

1769

20233,90

3,1%

609,30

0,1%

658045,77

100%

1893

317,90

0,0%

156402,43

24,1%

436590,34

67,2%

35730

5,5%

1256

20233,90

3,1%

600,80

0,1%

649875,37

100%

1894

1282,56

0,2%

78803,26

12,9%

401936,14

65,8%

105238

17,3%

1646

22746,33

3,7%

565,30

0,1%

610571,59

100%

1895

706,26

0,1%

45074,49

7,4%

430455,93

70,3%

110888

18,1%

2104

22746,33

3,7%

2215,30

0,4%

612086,31

100%

1896

773,62

0,1%

5346,13

1,0%

428040,69

76,1%

103543

18,4%

1838

22746,33

4,1%

1860,85

0,3%

562310,62

100%

1897

2468,31

0,4%

41232,34

6,6%

395313,91

63,6%

158622

25,5%

1423

22746,33

3,7%

1283,98

0,2%

621666,87

100%

1898

211,04

0,0%

51818,19

7,8%

406211,40

61,5%

175142

26,5%

1348

26799,06

4,1%

950,98

0,1%

661132,67

100%

1899

3345,72

0,5%

89883,34

13,0%

431732,70

62,4%

137247

19,8%

1489

28930,51

4,2%

850,98

0,1%

691990,25

100%

1900*

5030,21

0,3%

277833,94

18,5%

857422,23

57,2%

357394

23,9%

7336

     —

2051,96

0,1%

1499732,2

100%

1901*

530,93

0,1%

365316,12

21,7%

885073,53

52,6%

430816

25,6%

9000

     —

1372,60

0,0%

1683109,18

100%

A *-al jelölt évek számított összeget jelölnek, az 1900–1901-es éveknél forint helyett korona értendő.

Rövidítések

biz.

bizottság

hiv.

hivatal

jkv.

jegyzőkönyv(e)

kcs.

külön csomó

közgy.

közgyűlés(ének)

közig.

közigazgatási

polg. m.

polgármester(i)

szab. kir.

szabad királyi

szab. rend.

szabályrendeleteinek gyűjteménye.

tan. ir.

tanácsa iratai

th.

törvényhatósági

v.

város

Irodalom:

CSIPES 1973

CSIPES A., Az árvaszék szervezete, működése és iratai Magyarországon a kapitalizmus korában.  Levéltári Szemle, 1973. 2. sz. 176–188.

MAGYARY 1942

MAGYARY Z, Magyar közigazgatás. Bp., 1942.

MÁRFI 1996

MÁRFI (főszerk.), Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1008–1962). Történelmi olvasókönyv. Pécs, 1996.

Jegyzetek



[1] Az árvaszékek működését részletesen elemzi CSIPES 1973, 176–178. BML Pécs v. szab rend. Pécs sz. kir. város szervezkedési munkálata 1872., Pécs szab. kir. város árvaszékének szabályrendelete 1881., Szabályrendelet Pécs sz. kir. város árvaszéke részére 1888.

[2] BML Pécs v. tan. ir. 2350/1873. – Pécs város polgármesterének 1872. évi jelentése.

[3] BML Pécs v. th. biz. jkv. 3/1878., 195/1923.

[4] BML Pécs v. th. biz. jkv. 63/1878.

[5] BML Pécs v. th. biz. jkv. 127/1880. 40, 45,81/1884.

[6] BML Pécs v. th. biz. jkv. 57/1892., 152/1893.

[7] BML Pécs v. tanácsának különkezelt iratai. 69. kcs., gyámpénztári rendezés.

[8] BML Pécs v. th. biz. jkv. 26, 96/1898.

[9] BML Pécs v. közig. biz. ir. I–24/1903.

[10] BML Pécs v. közig. biz. ir. I–59/1916., I–37/1922.

[11] BML Pécs város árvaszéki iratainak alapleltára. Kézirat.

[12] BML Pécs város árvaszékének iktatókönyvei 1872–1950.

[13] Meg kell jegyeznünk, hogy az árvák és gondnokoltak létszámának kimutatása korántsem matematikai gondossággal történt, ellentétben a pénzügyi számadásokkal. Az árvaszéki jelentésekben gyakran a féléves létszámnövekedést a gyámság alól felszabadultak levonása nélkül számolták hozzá a létszámhoz. (A jelentések eredeti adatait a 3. táblázat tartalmazza). Csak az 1902 előtti kimutatásokat tudtuk pontosítani, az 1902 utániakat részletes adatok hiányában már nem. BML. Pécs v. közig. biz. ir. 17/1879, 72/1880, 182/1892, 58/1893, 285/1894, 75/1895, 19/1896, 107/1897, 102/1898, I. 24/1903, I. 35/1904, I. 35/1905, I. 47/1906, I. 40/1907, I. 19/1908, I. 40/1909, I. 54/1910, I. 48/1911, I. 46/1912, I. 23/1913, I. 19/1914, I. 36/1915, I. 23/1916, I. 33/1917, I. 14/1919, I. 22/1923, I. 18/1925, I. 12/1926, I. 18/1929, I. 18/1930, I. 19/1931, I. 65/1932, I. 17/1934, I. 89/1935, I. 16/1939, I. 3/1940.

[14] BML Pécs v. polg. m. hiv. ir. 3800/1931. CSIPES 1973, 182–183. p.

[15] BML Pécs v. tan. ir. 2350/1873, 3116/1875, 3969/1876, 9607/1876. Pécs város közigazgatási bizottságának iratai 17/1878, 17/1879, 72/1880, 65, 66/1882, 288/1882, 309/1883, 197/1884, 109/1889, 56/1890, 101/1891, 56/1892, 282/1892, 75/1894, 75/1895, 19/1896, 107/1897, 102/1898.

[16] Pécs város polgármesterének 1872. évi jelentése. BML. Pécs v. tan. ir. 2350/1873.

[17] BML Pécs v. közig. biz. ir. 5/1901.

[18] BML Pécs v. közig. biz. ir. 200/1877, 17/1878, 219/1878, 17/1879, 107/1896, 102/1897.

[19] Pécsi Napló, 1899. dec. 29. 1–2. p. Pécs társadalmi viszonyairól. Közölte: MÁRFI 1996, 178–190.

[20] BML Pécs v. közig. biz. ir. 86/1887, 49/1893, 48/1895, 83/1897.

[21] BML Pécs v. árvaszékének iratai 204/1873. Pécs v. közig. biz. ir. 6/1877, 17/1878, 17/1879, 20/1880, 44/1881, 33/1882, 26/1883, 18/1884, 30/1885, 22/1886, 22/1886, 31/1887, 37/1888, 109/1889, 56/1890, 101/1891, 56/1892, 58/1893, 1894/1895, 75/1895, 19/1896, 107/1897, 102/1898, 28/1899, 22/1900, 17/1901, 11/1902.

[22] BML Pécs v. tan. ir. 5218/1877.

[23] BML Pécs v. th. biz. közgy. jkv. 52/1887., 9/1895.

[24] BML Pécs v. tan. ir. 10040/1915.

[25] BML Pécs v. tan. ir. 3409/1918.

[26] BML Pécs v. tan. ir. 5218/1877.

[27] BML Pécs v. polg. m. hiv. ir. 3800/1931.

[28] MAGYARY 1942, 15–16.