Cikkek

Paksi Zoltán: Nemzetgyűlési és országgyűlési választások Pécsett (1922, 1926, 1931)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 5–6.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1999.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Font Márta – Vonyó József

219–240. pp.

Paksi Zoltán

Nemzetgyűlési és országgyűlési választások Pécsett (1922, 1926, 1931)

Parlamentswahlen in Pécs in den Jahren 1922,1926 und 1931

The 1922,1926 and 1931 Parliamentary Elections in Pécs

A választójog

Az ellenforradalmi rendszer kiépülésének, megszilárdulásának, majd hatalomgyakorlásának fontos elemei voltak a nemzetgyűlési illetve országgyűlési választások. A választójogot 1922 februárjában mandátumának lejártával nem a nemzetgyűlés, hanem annak feloszlatása után a kormány rendeleti úton szabályozta. A rendelet tükrözte Bethlen István konszolidációs programjának célkitűzéseit, elképzeléseit az ország kormányzásáról. A 2200/1922. M. E. sz. rendelet[1]  a Friedrich-féle választójogi rendelethez képest szigorította a választójogosultság feltételeit, s ezáltal csökkentette a választók számát. A rendelet részletes elemzése nem feladatunk, kivéve azt, ami Pécsre, egy törvényhatósági jogú városra érvényes. Ez alapján ki kell emelni azt a fontos különbséget, mely szerint az ország nagy részével ellentétben, e joghatóságokban titkos volt a választás. Pécsett két választókerület volt, melyek egy-egy mandátumot jelentettek, tehát Pécs két képviselőt küldhetett a parlamentbe. A választókerületek szavazókörökre oszlottak, ebből 22 volt: az 1–8. szavazókör az 1., míg a 9–22. a 2. választókerülethez tartozott. (Lásd térkép!)

A jelöltnek a választáson való elindulásához ajánlásokat kellett gyűjtenie, a választópolgárok tíz százalékának ajánlása volt szükséges. Egy személy csak egy ajánlást tehetett, ellenkező esetben valamennyi aláírása érvénytelenné vált. Ezek az ajánlóívek névvel és címmel ellátva nyilvánosak voltak, s ez értelemszerűen rést ütött a választás titkosságán.

Az 1926-os és az 1931-es választásokon azonban némileg változott a helyzet. Az új választójogi törvény (1925:XXVI. tc.)[2] alapján a titkosan szavazó törvényhatóságokban bevezették a listás választást. Ez azt jelentette, hogy az induló pártnak egy négy főt tartalmazó listát kellett összeállítania, ehhez megszerezni a már ismert módon az ajánlásokat, majd a választópolgárok ezekre a listákra szavaztak. A két legtöbb szavazatot kapott lista egy–egy mandátumot nyert (természetesen a listavezető személyében). Abban az esetben, ha valamelyik lista megszerezte a voksok kétharmadát, két képviselőt, a lista első és második helyezettjét küldhette az országházba. A választásokon való részvétel kötelező volt, a meg nem jelent választópolgárt komoly pénzbüntetés sújthatta. A távollétet hiteles és elfogadható indokkal igazolni lehetett (betegség, hivatalos távollét stb.).

Az új választójog Pécsett is csökkentette a választópolgárok számát: az 1921-es 24.135 főről 17.611-re. A csökkenés mértéke 28%. Az 1925-ös törvénymódosítás újabb változást hozott: 1926-ban a választójogosultak száma 16.344 fő volt, ez újabb 5%-os csökkenést jelentett.[3] Ezek a módosulások azonban nem írhatók egyértelműen csakis a jogalkotók számlájára. A választói névjegyzék meglehetősen pontatlan, hiányos összeállításáról tanúskodik a rengeteg beadvány, amikkel azok a polgárok éltek, akik kimaradtak a névjegyzékből[4], valamint az ugyancsak erről író és ezt bíráló újságok cikkei is.

Pécs lakossága

1920-ban Pécs város lakóinak száma 47.556 fő, a választójogosultak száma szempontjából Szeged, Debrecen, Miskolc és természetesen a főváros után az ország ötödik legnagyobb városa.[5] Az alábbi táblázatok segítségével tekintsük át a népesség etnikai, vallási és foglalkozási rétegződését!

Az 1. sz. táblázat Pécs etnikai viszonyait mutatja. A város lakosságának túlnyomó része magyar, az egyetlen jelentősebb más népcsoport a mintegy tízszázaléknyi németség. A megyében még nagyobb számban élő délszláv népcsoportok, a horvátok, szerbek aránya a városban jóval kisebb, mutatván, hogy ezek inkább a paraszti életformához kötődnek vagy abban őrizték meg identitásukat. A kerületenkénti összehasonlításból kiderül az is, hogy a városban élő németek legnagyobb számban Bányatelepen (a németek 37%-a) és a Budai külvárosban (26%) élnek, tehát bányászok, ipari munkások.

1. sz. táblázat: Pécs etnikai viszonyai 1920-ban[6]

 

Magyar

Német

Szlovák

Román

Horvát

Szerb

Egyéb

Összes

Belváros         

                        %

8.863

90,0

607

6,2

18

0,2

2

0,0

59

0,6

15

0,2

287

2,9

9.851

100,0

Szigeti külv.   

                        %

9.519

92,9

528

5,2

11

0,1

4

0,0

50

0,5

10

0,1

124

1,2

10.246

100,0

Siklósi külv.   

                        %

4.174

90,7

288

6,3

21

0,5

1

0,0

29

0,6

7

0,2

80

1,7

4.600

100,0

Budai külv.    

                            %

13.208

87,7

1.315

8,7

48

0,3

3

0,0

152

1,0

11

0,1

330

2,2

15.067

100,0

Bányatelep    

                           %

1.378

36,0

1.893

49,5

10

0,3

19

0,5

23

0,6

1

0,0

503

13,1

3.827

100,0

Egyéb külter. 

                           %

3.513

88,6

403

10,2

 7

0,2

0

0,0

13

0,3

1

0,0

28

0,7

3.965

100,0

Pécs               

                           %

40.655

85,5

5.034

10,6

115

0,2

29

0,1

326

0,7

45

0,1

1.352

2,8

47.556

100,0

A 2. sz. táblázat a lakosság vallás szerinti megoszlásának adatait tartalmazza. Az arányok itt is hasonlóak. A nagy többség római katolikus (80%), a következő legjelentősebb felekezet az izraelita (9%). Ez meghaladja az országos arányt (6%), de megfelel a zsidóság városokban megfigyelhető arányának. A harmadik helyen a reformátusok állnak, de messze elmaradva az országos jelenlétüktől.

2. sz. táblázat: Pécs lakosságának vallási megoszlása 1920-ban[7]

 

Róm. kat.

Gör. kat.

Refor-mátus

Evangélikus

Görög keleti

Izraelita

Egyéb

Összesen

Belváros          fő

                            %

6.772

68,7

24

0,2

389

3,9

183

1,9

33

0,3

2.185

22,2

265

2,7

9.851

100,0

Szigeti külv.  

                            %

8.617

84,1

15

0,1

723

7,1

213

2,1

38

0,4

533

5,2

107

1,0

10.246

100,0

Siklósi külv.  

                            %

3.182

69,2

9

0,2

281

6,1

117

2,5

20

0,4

925

20,1

66

1,4

4.600

100,0

Budai külv.    

                            %

13.072

86,8

22

0,1

643

4,3

386

2,6

46

0,3

608

4,0

290

1,9

15.067

100,0

Bányatelep    

                           %

3.546

92,9

11

0,3

15

0,4

49

1,3

0

0,0

5

0,1

201

5,3

3.827

100,0

Egyéb             

külterület       %

3.596

90,7

11

0,3

181

4,6

132

3,3

5

0,1

36

0,9

4

0,1

3.965

100,0

Pécs               

                           %

38.785

81,6

92

0,2

2.232

4,7

1.080

2,3

142

0,3

4.292

9,0

933

2,0

47.556

100,0

A foglalkozási megoszlásból (3. a. és b. sz. táblázatok) látható, hogy a meghatározó gazdasági ágazat az ipar és a bányászat. Pécs lakosságának jelentős része, több mint harmada él az iparból, míg a mezőgazdaság alárendelt, csak jelentéktelen számban foglalkoznak földműveléssel (6%). A városban tehát jelentős létszámú munkásréteg él, nagyobb részük ipari munkás, másik részük (8%) bányász. Pécs számos ipari üzemmel bír (a bánya mellett pl. a Zsolnay-gyár, a Duna-Gőzhajózási RT. üzemei, a bőrgyár, a Hamerli-féle kesztyűgyár, a dohánygyár, a Sopiana-gépgyár (sic), a Pannonia Sörgyár, egyéb mezőgazdasági termékfeldolgozó és élelmiszeripari üzemek, a Littke-féle pezsgőgyár, Angster orgonagyára, hogy csak a jelentősebbeket említsük).[8] A táblázatok összevetéséből kiderül, hogy a városban élő németek túlnyomó többsége ipari munkásként és bányászként él.

A foglalkozási kategória többi eleme nem mutat egyéb kiugró tendenciát, megfelelnek egy Pécs karakterű város infrastruktúrájának (közlekedés, kereskedelem, közszolgálat). A foglalkozások kerületenkénti áttekintéséből azonnal látható, hogy az egyes városrészek között nagy különbségek vannak, önálló, a többitől jól elhatárolható jelleggel bírnak.

3. a. sz. táblázat : Pécs kereső lakosságának foglalkozási megoszlása kerületenként 1920-ban.[9] Az egyes ágazatokban foglalkoztatottak %-os megoszlása kerületenként

 

Belvá-ros

Szigeti külv.

Siklósi külv.

Budai külv.

Bánya-telep

Egyéb külter.

Pécs

Összesen

Földművelés       

                                  %

124

8,7

329

23,1

82

5,8

424

29,8

54

3,8

411

28,9

1.424

100,0

Bányászat           

                                  %

48

2,5

46

2,4

10

0,5

336

17,2

1.212

62,0

302

15,5

1.954

100,0

Ipar                     fő 

                            %    

1.505

17,6

1.841

21,5

774

9,0

3.654

42,6

173

2,0

625

7,3

8.572

100,0

Kereskedelem     

                                 %

797

35,6

416

18,6

322

14,4

647

28,9

8

0,4

50

2,2

2.240

100,0

Közlekedés         

                                 %

256

15,3

486

29,0

285

17,0

510

30,5

16

1,0

121

7,2

1.674

100,0

Közszolgálat      

                                 %

817

40,6

520

25,8

198

9,8

407

20,2

24

1,2

47

2,3

2.013

100,0

Napszámos        

                                 %

56

5,5

411

40,1

20

2,0

442

43,2

60

5,9

35

3,4

1.024

100,0

Nyugdíjas,           fő tőkepénzes         %

582

32,2

383

21,2

193

10,7

452

25,0

140

7,7

60

3,3

1.810

100,0

Cseléd                 

                            %    

628

51,2

162

13,2

204

16,6

172

14,0

20

1,6

41

3,3

1.227

100,0

Egyéb                 

                                  %

179

25,4

171

24,3

54

7,7

283

40,2

1

0,1

16

2,3

704

100,0

Összes                 fő  

foglalkoztatott     

4.992

22,0

4.765

21,0

2.142

9,5

7.327

32,4

1.708

7,5

1.708

7,5

22.642

100,0

3. b. sz. táblázat : Pécs kereső lakosságának foglalkozási megoszlása kerületenként 1920-ban.[10] Az egyes kerületek lakosságának %-os megoszlása foglalkozási áganként

 

Belvá-ros

Szigeti külv.

Siklósi külv.

Budai külv.

Bánya-telep

Egyéb külter.

Pécs

Összesen

Földművelés fő

                                  %

124

2, 5

329

6, 9

82

3, 8

424

5, 8

54

3, 1

411

24, 1

1.424

6,3

Bányászat           

                                  %

48

0,1

46

1,0

10

0,5

336

4,6

1.212

71,0

302

17,7

1.954

8,6

Ipar                      fő 

                            %    

1.505

30,1

1.841

38,6

774

36,1

3.654

49,9

173

10,1

625

36,6

8.572

37,9

Kereskedelem     

                                  %

797

16,0

416

8,7

322

15,0

647

8,8

8

0,5

50

2,9

2.240

9,9

Közlekedés         

                                  %

256

5,1

486

10,2

285

13,3

510

7,0

16

0,9

121

7,1

1.674

7,4

Közszolgálat      

                                  %

817

16,4

520

10,9

198

9,2

407

5,6

24

1,4

47

2,7

2.013

8,9

Napszámos         

                                  %

56

1,1

411

8,6

20

1,0

442

6,0

60

3,5

35

2,0

1.024

4,5

Nyugdíjas,           fő tőkepénzes          %

582

11,6

383

8,0

193

9,0

452

6,2

140

8,2

60

3,5

1.810

8,0

Cseléd                 

                            %    

628

12,6

162

3,4

204

9,5

172

2,3

20

1,2

41

2,4

1.227

5,4

Egyéb                  

                                  %

179

3,6

171

3,6

54

2,5

283

3,9

1

0,1

16

0,9

704

3,1

Összes                 fő  

foglalkoztatott     

4.992

100,0

4.765

100,0

2.142

100,0

7.327

100,0

1.708

100,0

1.708

100,0

22.642

100,0

Mindezek alapján a város egyes kerületei lakosságuk társadalmi összetétele szempontjából a következőképpen jellemezhetők.

A Belváros jól elkülöníthető a többi kerülettől, elsősorban a város történelmi magját jelenti. Lakóinak döntő többsége: magyar, római katolikus vallású. Kisebb számban élnek itt németek, valamint a város zsidó felekezetének többsége (51%-a). Foglalkozásuk szerint a legtöbben az iparból élnek (30%), jelentős a kereskedelemmel foglalkozók aránya (16%) és a közszolgálatban dolgozóké (16%). A kerületek közül itt a legnagyobb a száma a nyugdíjasoknak, illetve tőkepénzeseknek és ebben a kerületben a legmagasabb a foglalkoztatott cselédek aránya. Ugyanakkor a bányászatból és napszámos munkából élők száma gyakorlatilag elhanyagolható. Mindezek az adatok alátámasztják, hogy ez a kerület a város jómódú része, a város vállalkozói, vagyonos polgárai, kereskedők, iparosok lakják, illetve a középosztály egyéb csoportjai, pl. a hivatalnoki rétegek. Az e kerülethez tartozó szavazókörök: 1., 2., 3., 4., 5., 6.

A Siklósi külváros a város legfiatalabb negyede, már a századforduló után született. Jó közlekedési adottságai miatt kereskedők és iparosok telepedtek meg itt, de sokat megőrzött falusias jellegéből is. Lakóinak döntő többsége magyar, római katolikus vallású, de itt él az izraelita vallásúak a második legnagyobb csoportja (20%-uk). Foglalkozásukat tekintve a legtöbben iparból (36%), kereskedelemből (15%) és a közlekedéssel kapcsolatos szakmákból (13%) élnek. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy a kerülethez tartozik a vasútállomás és a pályatest egy szakasza. E kerület tehát vegyes összetételű, felső rétegét a középosztályhoz tartozó iparosok és kereskedők alkotják, alsó csoportjai pedig az általuk foglalkoztatott alkalmazottakból tevődik össze. Az ide tartózó szavazókörök a 7. és a 8.

E két kerület alkotja együtt Pécs város 1. választókerületét.

A Belváros nyugati szélén terül el a Szigeti külváros. Ezt már gyakorlatilag munkáskerületnek lehet tekinteni; a XIX. század második felének iparosodása hulláma hívta életre a Budai külvárossal egyetemben. Etnikailag és vallásilag meglehetősen homogén, a döntő többség római katolikus magyar. A foglalkozási megoszlást tekintve kimagasló az iparból élők aránya (38%), jó részük már ipari munkás. Magas a közszolgálatban dolgozók aránya, ez a kerületben található jelentősebb oktatási intézmények miatt alakult ki (Zrínyi katonai reáliskolai nevelőintézet, a jezsuiták Pius kollégiuma és főgimnáziuma). Közel azonos súllyal (8-10%) jelentkezik a kereskedelemből, a közlekedésben és a napszámos munkából élők aránya. Ehhez a kerülethez tartozó szavazókörök: 15., 16., 17., 18.

A Budai külváros igazi munkáskerület. Itt találhatóak a város legnagyobb gyárai, üzemei (a Zsolnay-gyár, a dohánygyár stb.) A munkások általában az üzemekhez közel telepedtek meg. Erre gyakran maguk a tulajdonosok is törekedtek, munkásaik számára elhelyezést, szállást biztosítva. Az ipari munkásság aránya itt eléri a keresők felét. A többi foglalkozás aránya megfelel egy ekkora kerület átlagos szükségleteinek. Ami az etnikai és vallási megoszlást illeti, a megszokott katolikus magyar mellett 10%-nyi németség is él itt. A kerülethez tartozó szavazókörök: 9., 10., 11., 12., 13., 14., 19., 20.

Szintén egyértelműen meghatározható a Bányatelep jellege, már neve alapján is, vagyis, hogy bányászkerületről van szó. Itt él a városban élő németek többsége, sőt ők alkotják a kerület lakosságának többségét. A vallás egyszínű, eltűnik az izraelita csoport is, ami kisebb-nagyobb mértékben mindenhol megfigyelhető volt és marad a katolikus. Ehhez a városrészhez a 21. és 22. szavazókörök tartoznak.

Mindezek alapján Pécs választási térképe a következőképpen állítható össze

4. sz. táblázat [11]: A pécsi szavazókörök területe és szavazók társadalmi összetétele

Szavazókör

Kerület

Területe

Jellege

1.

Belváros

Petrezselyem u. (déli rész), Széchenyi tér, Apáca u., Klimó u., Káptalan u., Radonay u., Kardos Kálmán u., Vörösmarty u. Scitovszky u., Szepessy u., Szepessy tér

polgári,

felső- és középosztály

2.

Kálvária u., Papnövelde u., Inczédy u., Megye u., Plébánia köz, Anna u., József u., Mór u.

polgári,

felső- és középosztály

3.

Ferenciek u., Rákóczi u. (a Deák u. és a Kórház tér között), Hunyadi u., Zrínyi u., Dischka Gy. u., Eötvös u., Gyár u.

polgári,

felső- és középosztály

4.

Jókai tér, Munkácsy u., Széchenyi tér, Bercsényi u., Gábor u., Deák u., Teréz u., Citrom u., Irgalmasok u., Majláth tér.

polgári,

felső- és középosztály

5.

Király u., Sörház u., Bástya u., János u., Mór u., Mária utca.

polgári,

felső- és középosztály

6.

Perczel u., Városház köz, Boltív köz, Színház tér, Kazinczy u., Nagy Flórián u., Lyceum u., Felsőmalom u (Ny -i oldal), Tímár u., Rákóczi u. (a Felsőmalom és a Bercsényi u. között).

polgári,

felső- és középosztály

7.

Siklósi külváros

Siklósi u. (a Rákóczi és a Majláth u. között), Rét u., Szabadság u., Bajnok u., báró Bánffy D. u., Ráth ipartelep, Ferenc J. u., Arany J. u.

iparos,

kereskedő kispolgári,

munkás

8.

Rákóczi u. (a Felsőmalom u. és a Zsolnay u. között), Reáliskola, Dohány u., Nefelejcs u., Légszeszgyár, Zsinkó I. u., Fehérváry u., Batthyány u., Alsómalom u., Czinderi u., Imre u., Siklósi u. (a vasúti pályatestig)

iparos, kereskedő kispolgári, munkás

9.

Budai külváros

Kossuth L. u., Lánc u., Harangöntő u., Felsővámház u., Irányi D. tér, Felsőmalom u. (keleti oldal).

kispolgári,

munkás

10.

Felsőbalokány, Major u., Zsolnay u. (az Irányi D. tértől a Balokányig), Temető u. és köz, Alsóbalokány, Farkas István u.

munkás

11.

Ágoston u. és köz, Erzsébet u., Katalin u., Orsolya u., Könyök u., Márton u., Alsó Haviboldogasszony u., Gründler u.

munkás,

kispolgári

12.

Pécsbányatelep (a Szamárkútig), Ullmann telep, Újvilág u., Csillag u., Bokor u., Hold u., Kis u., Csokonai u., Sándor u., Halász u., Nagy- és Kispiricsizma dűlő.

bányász,

ipari munkás

13.

Ágoston tér, Ágota u., Alsó Puturla u., Baráturkörnyék, Hegyalja, Kisboldogasszony u., Gáspár u., Zerge u., Havihegy-dűlő, Felső Haviboldogasszony u.

munkás

14.

Kálvária u., Ferencz u., Zidina környék, Tettye u., Szikla u., Mindszent u., Zöldfa u., Antal u., Mandula u., Mihály u., Hatház u., István u., Virág u., Ótemető u., Nap u., Szőlő u., Tettye tér, Kálvária-dűlő, Kardos úti pavilon.

munkás

15.

Szigeti külváros

Petrezselyem u., (északi része), Árpád u., Klimó u., Frühweisz völgy, György u., Miklós u., Vilmos u., Nyíl u., Antónia u., Mecsek u., Kinizsi u., Kaposvári u., Mátyás Flórián u., Péter u., Nyúl u., Francia u., Klapka u., Misinai kilátó.

kispolgári

16.

Kismakár u., Sánc u., Tábor u., Báthory u., Attila u., Xavér u., Rókusalja u., Tavasz u., Nyár u., Kisgyüd u., Radnics u., Damjanics u., Tábor köz, Állami gyermekmenhely, Szkókó-, Bálics-, Rókus-dűlők.

munkás, kispolgár

17.

Kiskirály u., Alajos u., Petőfi u., Kaszárnya u., Tábornok u., Rókus u., Kisrókus u., Kiskereszt u., Bálics u., Bem u., Őz u., Hadapród u., Alsómakár u., Makár u., Pacsirta u., Alsó- és Felsőmakár-, Csoronika-, Csurgó-, Aranyhegy-, Alsókis-mélyvölgy-, Kis- és Nagy-Közép-Daindol-dűlők, Magyarürögi út.

kispolgári,

mezőgaz-dasági munkás

18.

Mezőszél u., Szigeti országút, Megyeri u., Garay u., Halas telep és köz, Vas Gereben u., Vitéz u., Kórház-árok, Mozdonyvezető telep, Petőfi u., Makáralja-, Füzes-, Döghányó-, Ispitalja-, Déli-, Megyeri-dűlők, Szövetség u.

kispolgári,

mezőgaz-dasági munkás

19.

Budai

külváros

Mecsekszabolcsi út, Meszes puszta, Diós-dűlő, Vesztőhely-dűlő, Kemence u., Mohácsi országút és a belőle kiágazó névtelen utcák, Téglaház-dűlő.

bánya- és

ipari munkás

20.

Zsolnay Vilmos u. (a Balokánytól a Budai vámig), Pécsváradi országút, Vilmos telep, Szénmosó és a környékbeli házak, Újhegyi szőlők, Basamalom út, Kis- és Nagybalokány-dűlők, Árpádi u., Központi temető, Kis- és Nagypostavölgy, Resch puszta.

ipari és mező-gazdasági

munkás

21.

Bánya-

telep

Pécsbányatelep, Istenáldás-völgy, Gesztenyés-dűlő, Károly-akna, Schroll-akna, Káposztás-völgy, Bánomi út, Kozári vadászház.

bányász

22.

Cassián-telep, Rigóder út és dűlő, Alsó és Felső Gyükés, Lámpás-völgy, Szabolcsi országút, Nagybányaréti völgy.

bányász

A politikai szereplők – a pártok

Ha a választások politikai spektrumát vizsgáljuk, megállapítható, hogy négy irányzat képviseltette magát a választási küzdelemben. Ez a négy irányzat azonban közel sem tekinthető egyenrangúnak. Két csoportba oszthatók: az első az a két erős politikai párt, amely képes volt jelöltjét a parlamentbe juttatni. Ez a kormánypárt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. E két egymással heves választási harcot vívó párt jellege, működési mechanizmusa tekintetében merőben eltért egymástól. Az MSZDP jelentős létszámú, állandó és regisztrált tagsággal rendelkezett, szervezett tömegpártnak volt tekinthető. Működésének hátterét, struktúráját nagymértékben a szociáldemokrata szakszervezet adta. A párt helyi vezetője 1922. április 23. óta Dick György volt. Tehetséges szervező, politikai felfogása egyezett az országos pártvezetés szellemiségével. A helyi pártszervezet a központi vezetőség alá rendelve dolgozott, jó együttműködésük bizonyítéka, hogy a párt egyik legtekintélyesebb vezetője, Peyer Károly is szerepelt a pécsi listán. A párt hivatalos lapja a Munkás c. napilap volt. A választásokon az MSZDP mozgósította apparátusát és fegyelmezett tagságát, amely révén hatékony propagandát tudott kifejteni.

Ezzel szemben az Egységes Párt (hivatalos nevén: Keresztény Kisgazda- Földműves és polgári Párt) állandó és regisztrált tagsággal általában nem rendelkezett, rendszeres párttevékenységet nem fejtett ki, legfeljebb akkor, amikor a politikai élet valamilyen jelentős eseménye azt meg kívánta. Ilyen eset volt a képviselőválasztás. A párt mint intézmény csak eszköz volt a hatalom megszerzése (lásd a pártfúzióval létrehozott kormánypárt), illetve megtartása érdekében ez a választások alkalmával derült ki. Mindezzel nagyban hasonlított a dualizmus kormánypártjaihoz, melyek tulajdonképpen választói klubpártként működtek. A párt hatalmi helyzeténél fogva igénybe vette az állami és közigazgatási pozíciók birtoklásából fakadó lehetőségeket. A jelölt anyagi és erkölcsi támogatása mellett ez kormánypárti lapok, kiadványok pénzelését is jelentette. Az ellenzéki jelölteknek a hivatalos nyomozóhatóság, valamint a közigazgatási elöljárók (pl. szolgabíró) általi figyeltetését. A város és a megye elöljárói (főispán, alispán, főszolgabíró, polgármester, csendőrparancsnok stb.) természetszerűleg vagy a párt tagja, szimpatizánsa volt, vagy lojális volt hozzá. E nélkül állását nem tölthette be.

Az Egységes Párt helyi elnöke a három választás alatt végig Littke József volt, aki a város egyik jómódú polgára, vállalkozó, a pécsi pezsgőgyár tulajdonos-igazgatója volt.

A másik csoportba az a két politikai irányzat tartozik, amelyik nem főszereplője, ám annál jelentősebb kiegészítője volt a város politikai életének. Az egyik a KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának) azon ága, amelyik az Egységes Párt létrejöttekor megőrizte önállóságát, ám végig koalícióban maradt vele. Pécsett kormánytámogató programmal mindannyiszor indított jelöltet. E párt mögött sorakozott fel a pécsi keresztényszocialista szakszervezet, illetve mozgalom is. Döntő kérdés volt, hogy a keresztényszocialista mozgalom mennyire tudja megvetni a lábát a munkásság körében.

És végül a negyedik csoport a liberális tábor, amelynek szerepe meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A liberális irányzat bázisa a korszakban, a városokban, elsősorban a fővárosban volt adott. Így Pécsett is elvárható volt, hogy jelentős erőt képviseljenek. Ezt igazolták az 1921-es pécsi választások, amikor képviselőjük Baumann Emil mandátumot szerzett.[12] Csakhogy ezen a szociáldemokrata párt nem indult, így nehezen lehet lemérni, hogy mekkora is volt valós támogatottsága. 1922. február 21-én a Rassay Károly által vezetett ellenzéki kisgazdapárt nagygyűlést szervezett Pécsre, hogy zászlót bontson a “független polgári, kisgazda és földműves párt, amely az elégedetlen liberális elemeket akarja egy táborba tömöríteni...”[13] A vendéglátó Hamerli Imre volt, megjelentek a párt prominens személyei, Rassay mellett Harrer Ferenc (Budapest korábbi polgármestere), Méhely Kálmán. A gyűlést azonban egységes párti aktivisták és az ÉME pécsi szervezetének tagjai megzavarták, botrányos jelenetek között a jelenlévő rendőrkapitány a gyűlést feloszlatta.[14] Liberális párt a későbbiekben sem tudta megvetni a lábát Pécsett, ezért jelöltjük, mint azt a későbbiekben látni fogjuk időnként széles politikai kitérőket tett, hogy támogatókat szerezzen magának.

A vázolt négy politikai erő mellett kísérletet tett a megjelenésre egy ötödik irányzat is, a Friedrich-Andrássy-féle keresztény ellenzéki tömörülés. Ők azonban még odáig sem jutottak el, mint Rassay liberális pártja. 1922. március 25-én helyi pártalakuló gyűlést szerveztek Pécsre, ahol megjelenni szándékozott Andrássy Gyula pártvezér, Homonnay Tivadar, Virter László és dr. Ferdinándy Gyula volt belügyminiszter. Itt mutatkozott volna be a párt 1. választókerületében induló képviselőjelöltje, Hornyánszky Zoltán. A gyűlést azonban a hatóság formai okokra való hivatkozással nem engedélyezte (rendfenntartás, program stb.).[15] Az elmaradt rendezvényt a párt a későbbiekben újraszervezni már nem tudta, sőt maga Hornyánszky visszalépett a jelöléstől, mivel a nyilvánosság előtt nem tudott bemutatkozni, és érdemleges kampányt folytatni. Ez a párt a későbbiekben sem állított jelöltet, így a politikai küzdelmekbe nem szólt bele.

Az 1922. évi nemzetgyűlési választások

Az 1922-es választásoknál tehát Pécs két választókerületében egyéni jelöltek közt indult meg a küzdelem. Mindkét körzetben 3–3 jelölt indult. Az 1. választókerületben Gosztonyi Gyula a KNEP és a keresztényszocialisták támogatásával, Hamerli Imre pártonkívüli, a liberális polgárság szavazataiban bízva és Oberhammer Antal szintén pártonkívüli, ám ő az Egységes Párt támogatásával és programjával. A kormánypárt hivatalos jelöltje kezdetben Klebelsberg Kunó belügyminiszter volt, ám ő május 2-án bejelentette, hogy lemond a pécsi jelöltségről és a soproni felkérést fogadja el. Néhány szót a jelöltekről. Gosztonyi Gyula nyugalmazott kúriai bíró, majd ügyvédként tevékenykedett. Elismert vezetője a pécsi keresztényszocialista mozgalomnak, a KNEP Huszár–Ernst-féle szárnyához tartozónak vallotta magát, legitimista.

Hamerli Imre 55 éves. Tanulmányait Pécsett kezdte, majd Bécsben, a Kereskedelmi Akadémián fejezte be. Hazatérvén átvette apjától a családi vállalat, a kesztyűgyár vezetését. Üzemét külföldi tapasztalatok alapján átszervezte, és nagy iparteleppé fejlesztette. Először 1908-ban lépett a politikai porondra képviselőjelöltként sikertelenül. Ezután minden választáson indult, de mindannyiszor hiába. A városi önkormányzat aktív tagja volt.[16]

Oberhammer Antal 51 éves, Kislippón született, Baranya megyében. Pécsett elvégezte a jogi akadémiát, majd a város közigazgatásában kapott munkát, s lépett egyre feljebb. 1893-ban Pécs város fogalmazója, 1898-tól rendőrkapitánya, gazdasági tanácsos, 1907-től a város rendőrfőkapitánya. 1918-ban a szerb megszállás idején lett főjegyző és helyettes polgármester.[17]

Mindhárom jelölt heves kampányt folytat, az erőviszonyok alapján azonban valós esélye csak Hamerlinek és Oberhammernak volt. Gosztonyi és a KNEP is érezte ezt, ezért azzal a politikai manőverrel próbálkoztak, hogy Gosztonyi elindul mind a két választókerületben, és felajánlja a kormánypártnak az együttműködést: ha valamelyik kerületben nem állítanak vele szemben ellenjelöltet, akkor a másikban ő lép vissza. “E párt nélkül (KNEP P. Z.) itt helyi és országos ügyeket el nem intézhetnek. Ez a párt múltja, programja és ereje tudatában nemcsak kérni, de követelni jogosult, hogy legalább az egyik kerületben a zászlót vigye és legalább az egyik kerületben a mandátumot ő adja. Ha az intézőkörök belátják szavaim igazságát és ez alapon hajlandók valamelyik kerületre becsületes megállapodást létesíteni, és ezt számunkra biztosítani, úgy megelégszünk ezzel készségesen és a másik kerületben bennünket az oldaluk mellett találnak, de ha nem értik meg ezt az igazságot, akkor felveszem a harcot mind a két kerületben, mert legalább az egyik kerületnek a mienknek kell lenni.” nyilatkozta a sajtóban.[18] A 2. választókerületben valóban nem indult rajta kívül kormánypárti jelölt, ám ez a nehezebb kerület, a munkások lakta városrészekkel, szociáldemokrata indulóval. Gosztonyi ezért végül nem akart kockáztatni, elindult mind a két kerületben. Támogatása érdekében Pécsre érkeztek pártja vezető személyei: Frühwirt Mátyás, Huszár Károly és Wolf Károly.

Hamerli is erősen kampányolt, politikai fogásként megpróbálta maga mögé állítani a keresztényszocialistákat, programjában is ilyen jellegű pontokat fogalmazott meg.

A 2. választókerületben Gosztonyi Gyulán kívül Baumann Emil, az 1921-ben győztes képviselőjelölt és Esztergályos János az MSZDP jelöltje indult. Esztergályos 49 éves, Dunaföldváron született. Vasas tanoncként dolgozott Budapesten, majd külföldön vállalt munkát, járt Olaszországban és Németországban. Több évig élt Amerikában is, New Yorkban 1908 és 1911 között. 1916-tól dolgozott a Népszavánál, mint annak vidéki szervezője, 1919-től a pártvezetőség központi titkárságának tagja.[19]

Baumann Emil a város egyik ismert közéleti személyisége, jómódú, vagyonos ember. 1910 óta ő a pécsi sörgyár vezérigazgatója, emellett több vállalat igazgatótanácsi tagja, a Pécsi Takarékpénztár ügyvezető alelnöke. Először az 1921-es választásokon indult, sikerrel.[20]

Az események végül az erőviszonyoknak megfelelően alakultak. Az 1. választókerületben azonban abszolút többséget egyik jelöltnek sem sikerült szereznie, így itt pótválasztásra került sor. Az 5. sz. táblázat összegzi a választókörök szerint leadott szavazatokat.

5. sz. táblázat: A pécsi 1. választókerület eredményei szavazókörönként (1922)[21]

Szava-

zókör

Szavazott

Gosztonyi

Hamerli

Oberhammer

Érvény-telen

 

 

szava-zatszám

%

szava-zatszám

%

szava-

zatszám

%

 

1.

704

219

31,11

126

17,90

326

46,31

33

2.

748

247

33,02

148

19,79

313

41,84

40

3.

685

132

19,27

191

27,88

296

43,21

66

4.

671

96

14,31

236

35,17

306

45,60

33

5.

488

104

21,31

130

26,64

227

46,52

27

6.

641

130

20,28

234

36,51

243

37,91

34

7.

784

205

26,15

239

30,48

290

36,99

50

8.

571

118

20,67

175

30,65

233

40,81

45

Összes

5.292

1.251

23,64

1.479

27,95

2.234

42,21

328

Gosztonyi Gyula 1.251, Hamerli Imre 1.479 és Oberhammer Antal 2.234 szavazatot kapott. Az egyes jelöltek szavazatainak aránya választókörönként nem mutat jelentős eltéréseket. Oberhammer az összes körzetben győzött. A legszorosabb eredmény a 6. körben figyelhető meg, itt csupán 9 szavazat volt a különbség. Gosztonyi csak az 1. és 2. szavazókörben tudta megelőzni Hamerlit, az összes többiben a legkevesebb voksot kapta.

6. sz. táblázat: Az 1922. évi pótválasztás eredményei[22]

Szava-

zókör

Szavazott

Hamerli

Oberhammer

Érvénytelen

 

 

szava-

zatszám

%

szava-zatszám

%

 

1.

695

162

23,31

510

73,38

23

2.

735

220

29,93

486

66,12

29

3.

661

219

33,13

420

63,54

22

4.

660

200

30,30

445

67,42

15

5.

500

144

28,80

346

69,20

10

6.

632

238

37,66

377

59,65

17

7.

778

252

32,39

510

65,55

16

8.

576

230

39,93

325

56,42

21

Összes

5237

1665

31,79

3419

65,29

153

A pótválasztás június 11-én tehát Hamerli és Oberhammer között az utóbbi fölényes győzelmét hozta. Mivel Hamerli szavazatainak száma a legtöbb esetben közel azonos az első fordulóéval, könnyen megállapítható, hogy Gosztonyi szavazói ezúttal Oberhammerra voksoltak, ami cseppet sem meglepő a pártállások ismeretében. Hamerlinek nem sikerült kampányában maga mögé állítania őket.

A 2. választókerületben nem kellett pótválasztást tartani, a szociáldemokrata jelölt meggyőző fölénnyel az első fordulóban megszerezve a szavazatok abszolút többségét jutott be a parlamentbe.

7. sz. táblázat: A pécsi 2. választókerület eredményei szavazókörönként (1922)[23]

Szava-

zókör

Szava-zott

Gosztonyi

Esztergályos

Baumann

  Érvény-

telen

 

 

szav.

szám

   %

szav.

szám

%

szav.

szám

%

 

9.

902

213

23,61

333

36,92

324

35,92

32

10.

721

111

15,40

388

53,81

192

26,63

30

11.

747

178

23,83

341

45,65

197

26,37

31

12.

777

115

14,80

522

67,18

121

15,57

19

13.

710

104

14,65

486

68,45

105

14,79

15

14.

1060

213

20,09

583

55,00

219

20,66

45

15.

1219

402

32,98

397

32,57

356

29,20

64

16.

777

209

26,90

349

44,92

183

23,55

36

17.

1193

316

26,49

549

46,02

291

24,39

37

18.

1219

303

24,86

471

38,64

371

30,43

74

19.

370

34

9,19

239

64,59

93

25,14

4

20.

481

69

14,35

266

55,30

133

27,65

13

21.

414

88

21,26

267

64,49

52

12,56

7

22.

384

32

8,33

323

84,11

20

5,21

9

Összes

10974

2387

21,75

5514

50,25

2657

24,21

416

Gosztonyi Gyula ezúttal is a harmadik helyre szorult, a legtöbb szavazatot a 15., 17. és 18. kerületekben kapta. Esztergályos János valamennyi szavazókörben győzött, a legszorosabb eredmény a 9. és a 15. körökben alakult ki. Ebből egyértelműen látható az, hogy Pécsett a munkásság körében a szociáldemokrata szakszervezet szerezte meg a befolyást, a keresztényszocialista szervezeteknek nem sikerült velük szemben elhódítani a tagságot. Az a tény, hogy Baumann megelőzte Gosztonyit, jelzi: a munkás szavazók a keresztényszocialista jelöltnél jobban preferálták a liberális indulót. Ezek az eredmények azt is jelzik, hogy az 1921-es választáson Baumann Emil, akkori győzelmét a munkásszavazatoknak köszönhette. A város 2. kerületében kevesen támogatták a liberális jelöltet (legkevesebb a Bányászkerületben), Baumann egyetlen körben sem tudta megelőzni Esztergályost. Mindezen tények összességében azt mutatják, hogy a Szociáldemokrata Pártnak stabil bázisa jött létre Pécsett, ami a különböző irányból jövő politikai kihívásokkal szemben is győzelemre segítette a párt jelöltjét. Érdekes még megfigyelni, hogy összehasonlítva az 1. választókerülettel, arányaiban jóval kevesebb az érvénytelen szavazat, pedig itt több munkáskerület van. Sőt a legkevesebb rontott szavazat éppen a bányászkerületekben akadt! (21 – 7, 22 – 9)

1922-ben tehát Pécs két megválasztott képviselője Oberhammer Antal egységespárti programmal és Esztergályos János szociáldemokrata.

Az 1926-os országgyűlési választások

A következő választás már listás volt, vagyis az induló jelölteknek négyfős listát kellett összeállítani, amivel a 10% érvényes ajánlás megszerzése után indulhattak. Ezúttal tehát nemcsak személyek, hanem politikai irányzatok, táborok ütköztek egymással. A választási kampány váratlan fordulattal indult. Mivel a győztes lista, ha megszerzi a szavazatok kétharmadát, mind a két mandátumot megkaphatta, a kormánypárt döntő lépésre szánta el magát. Hosszas tárgyalások után sikerült valamennyi politikai erő szövetségét megnyerni a szociáldemokraták ellen. Mind Hamerli Imre, mind a kereszténypártiak felsorakoztak az Egységes Párt mögött. Mindezzel csak látszólag hoztak áldozatot, hisz az előző választás eredményeinek ismerete alapján a parlamentbe való bejutásuk reménytelennek volt tekinthető. Különösen Hamerli döntése tűnt előrelátónak, mivel a lista 2. helyét kapta meg, s ezzel jó eséllyel lehetett befutó. A lista:

1.      Oberhammer Antal (Egységes Párt)

2.      Hamerli Imre (független)

3.      Dr. Heim Pál (KNEP keresztényszocialista)

4.      Madarász József (független)

Heim Pál a kereszténypártiak képviseletében az időközben elhunyt Gosztonyi Gyula helyét töltötte be. A pozsonyi egyetem neves orvosprofesszora az egyetem Pécsre helyezésével került a városba, a listára inkább csak neve, sem mint politikai ambíciói miatt került fel. Madarász József szabómester, egy jól menő polgári szabóság tulajdonosa, üzletvezetője, mellesleg a Pécsi Ipartestület alelnöke.

Mint látható a keresztényszocialisták beleegyeztek abba, hogy legjobb esetben is csak pótképviselőnek juthattak be. A pártszövetség elnevezte magát Pécsi Polgári Egység pártjának, s elszánt kampányt folytatott, bízva abban, hogy a Szociáldemokrata pártot ezúttal sikerül elütni a mandátumtól. Különösen nagy súlyt fektettek a kampányban arra, hogy a munkáskerületekben javítsák választási eredményeiket, ezért sok rendezvényt tartottak a külvárosi kerületekben. Kampányuk másik fő érve az volt, hogy a koalíció kivétel nélkül tekintélyes, köztiszteletben álló pécsi polgárokat indít, akik a városban, a városért élnek, s ezért megérdemlik a feltétlen bizalmat. Ez valóban hatásos fogásnak tűnt, hiszen Oberhammer egy feddhetetlen életű közhivatalnok, Hamerli a tekintélyes, sikeres vállalkozó és különösen jól illeszkedik a sorba a neves sebészprofesszor és egyetemi rektor személye, Heim Pál.

Velük szemben vette fel a harcot a szociáldemokrata lista:

1.      Esztergályos János

2.      Peyer Károly

3.      Bank József

4.      Gálovics György

Mint látható ők is nagyágyút vetettek be a jól bevált Esztergályos mellett, Peyer Károly személyében.

Indult egy harmadik csoport is, Posta Sándor listája ellenzéki programmal. Posta Sándor kardvívó világbajnok volt, az 1924-es párizsi olimpián aranyérmet nyert. Ő a liberális polgárság szavazataiban reménykedett, úgy vélte, akik csalódtak Hamerli kormánypárti románcában, feltétlenül őt választják.

1.      Posta Sándor

2.      Dr. Lőrinczy Sándor

3.      Menich István

4.      Kovács József

Az ajánlási ívek benyújtásakor a Pécsi Egység 7.097, a szociáldemokraták 2.400, Postáék 1.848 aláírást adtak át (a szükséges 1.637), amiből érvényesnek találtak 4.645-t, 1.547-t illetve 719-t. Tehát a két utóbbinak pótolni kellett a kieső érvénytelen aláírásokat. Postáéknak ez már nem sikerült, így ők a küzdelemből kiestek. Megindulhatott a harc a két igazi esélyes között.[24]

A végeredmény azonban minden készülődés ellenére sem hozott változást: az Egységes Párt listája 6.753, a szociáldemokratáké 5.216 szavazatot kapott, vagyis Pécs város képviselői ismét Oberhammer és Esztergályos lett. A szavazási eredményt megvizsgálva látható, hogy az SZDP az ellenfelek egysége ellenére is szilárdan őrizte pozícióit.

8. sz. táblázat: Az 1926-os országgyűlési választás eredményei Pécsett[25]

Szava-zókör

Szavazott

Polgári Egység

MSZDP

Érvénytelen

 

 

szavazat-szám

százalék

szavazat-szám

százalék

 

1.

555

416

74,95

107

19,28

32

2.

635

449

70,71

139

21,89

47

3.

563

357

63,41

167

29,66

39

4.

552

307

55,62

207

37,50

38

5.

418

294

70,33

89

21,29

35

6.

537

336

62,57

172

32,03

29

7.

696

403

57,90

140

20,11

153

8.

458

254

55,46

168

36,68

36

9.

708

361

50,99

282

39,83

65

10.

566

185

32,69

322

56,89

59

11.

618

301

48,71

254

41,10

63

12.

656

214

32,62

378

57,62

64

13.

582

156

26,80

346

59,45

80

14.

823

341

41,43

413

50,18

69

15.

973

555

57,04

293

30,11

125

16.

626

317

50,64

234

37,38

75

17.

1.015

480

47,29

457

45,02

78

18.

1.060

574

54,15

400

37,74

86

19.

294

108

36,73

164

55,78

22

20.

400

178

44,50

173

43,25

49

21.

298

118

39,60

120

40,27

60

22.

285

52

18,25

190

66,67

43

Összes

13.318

6.756

50,73

5.215

39,16

1.347

A választókörök vizsgálata alapján kitűnik, hogy az MSZDP-re adott szavazatok száma nem a munkáskerületekben nőtt. Itt eredményesnek bizonyult a Polgári Egység kampánya, a 2. választókerületben mindenhol kevesebben szavaztak a szociáldemokrata listára, az 1922-es Esztergályosra adott voksok számához képest. Ezzel szemben az 1. választókerület szavazóköreiben, ahol 1922-ben nem indult szociáldemokrata jelölt, viszont az indulók most valamennyien egy táborban helyezkedtek el olyan jelentős számú szavazatot kapott, ami biztosította számára a biztos befutást. Túlzás nélkül állítható, hogy igazi meglepetése ez a választásoknak. Jól gondolkodott tehát Posta Sándor, amikor a Hamerliben csalódott liberális polgári szavazatokban bízott, csakhogy ezeket nem ő kapta, hanem a Szociáldemokrata Párt. Fel kell figyelnünk még egy jelenségre: rendkívül magas sok helyen 10% fölötti az érvénytelen szavazatok száma (7. 21%, 15. 13%, 16. 12%, 21. 15%, 22. 20%) Itt szándékosságot lehet feltételezni, a mindkét irányzatot elutasítók inkább elrontották szavazatukat. Ezek lehettek a liberális polgárság azon tagjai, akik nem akartak a szociáldemokratákra szavazni, vagy ellenzéki keresztény gondolkodásúak, akik korábban Gosztonyira szavaztak. Például 1922-ban Gosztonyi messze a legtöbb szavazatot (402) a 15. körben kapta, ahol most számszerűen a legtöbb rontott szavazat volt (125). Mivel a 15. választókörről tudjuk, hogy kispolgári jellegű, ez alapján feltételezhető egy olyan kispolgári réteg, amelyik sem a kormánypártra, sem a Szociáldemokrata Pártra nem hajlandó szavazni.

E választás után stabilizálódni látszott az 1922-ben kialakult helyzet, vagyis, hogy Pécs két mandátuma közül az egyik a kormánypárté, a másik pedig a szociáldemokrata ellenzéké.

Az 1931. évi országgyűlési választások

Ezek a választások már a gazdasági válság jegyében zajlottak, ami önmagában még nem jelentett gyökeres változást. Ez a választás hozta a legkevesebb izgalmat, úgy tűnt, hogy valamennyi érdekelt fél belátta és elfogadta a Pécsett kialakult politikai erőviszonyokat. Ismét felsorakozott a kormánypárti és a szociáldemokrata tábor és ismét próbálkozott egy harmadik csoport, a liberális irányzat ezúttal is eredménytelenül. Az Egységes Párt listája:

1.      Dr. Vargha Imre

2.      Frühwirth Mátyás

3.      Szieberth Róbert

4.      Radócsay Imre

Oberhammer 1930-ban elhunyt, helyére a pécsi kötődésekkel nem bíró, ám ismert és jó szakember hírében álló dr. Vargha Imre pénzügyminisztériumi államtitkárt kérték fel jelöltnek. A lista 2. helyén ismert személy, a keresztényszocialista párt vezető politikusa. Szieberth Róbert is köztiszteletben álló személy volt, tanár, tanfelügyelő a város vezető pedagógusa, aki sokat tett a szegény munkáskerületek iskoláiért. A vállalkozó polgárság képviseletében pedig a 4. helyen először Schmidt János vendéglős szerepelt (ő a pécsi Vendéglátósok Ipartársulatának elnöke), de mivel ő visszalépett, helyére a vendéglátós szakmában hasonlóan jól csengő név került: Radócsay Imre, az ipartársulat seniorja, örökös díszelnöke.[26]

A velük szemben állított szociáldemokrata listán ismerős nevek szerepeltek:

1.      Esztergályos János

2.      Dick György

3.      Dr. Kengyel Ernő ügyvéd

4.      Herr József

A harmadik listát, a magát Gazdasági Ellenzéki Pártnak nevező csoportosulás állította össze:

1.      Dr. Balassa Miklós ügyvéd, ipartestületi ügyész

2.      Schmidt József ny. százados, magántisztviselő

3.      Liszli István kádármester

4.      Kleinheincz Róbert fűszerkereskedő

Kísérletük hasonlóképpen végződött az 1926-os Posta Sándor-féle vállalkozáshoz. Nem tudtak elegendő ajánlást felmutatni, így a választáson végül nem indulhattak. Ezen Rassay Károly távolból jövő támogatása sem tudott változtatni.[27]

9. sz. táblázat: Az 1931. évi országgyűlési választások eredményei Pécsett[28]

Szavazókör

Egységes Párt

MSZDP

 

szavazatszám

%

szavazatszám

%

1.

549

76,36

170

23,64

2.

406

65,17

217

34,83

3.

490

62,42

295

37,58

4.

246

49,10

255

50,90

5.

495

72,16

191

27,84

6.

322

60,87

207

39,13

7.

881

72,87

328

27,13

8.

261

61,56

163

38,44

9.

417

56,50

321

43,50

10.

240

33,80

470

66,20

11.

367

49,26

378

50,74

12.

330

32,51

685

67,49

13.

219

29,63

520

70,37

14.

418

41,76

583

58,24

15.

542

62,95

319

37,05

16.

390

55,01

319

44,99

17.

713

56,36

552

43,64

18.

1.020

60,90

655

39,10

19.

189

25,34

557

74,66

20.

256

43,10

338

56,90

21.

211

54,95

173

45,05

22.

63

27,51

166

72,49

Összesen

9.025

53,44

7.862

46,56

A választókörök elemzésekor azonnal meglepő eredmény tűnik szembe: az 1. választókerület egyik körében (4. szavazókör), tehát a Belvárosban győzött a szociáldemokrata lista. Összehasonlítva az előző választással, megállapítható, hogy akkor is ebben a szavazókörben kapták a szociáldemokraták a legtöbb voksot és volt legszorosabb az eredmény. A Belváros többi pontján őrizte fölényét a kormánypárt, akárcsak a Siklósi kerület két szavazókörében. A Szigeti városrész kerületeiben már szorosabb az eredmény, ám ezek arányaikban tökéletesen megfelelnek a korábbi választásnak. Miként az is, hogy átérve a Budai városrészbe magasan átveszi a vezetést az ellenzék, leszámítva a 9. kört, valamint a Bányatelep 21. körzetét. Az 1926-os választáson a 9. és a 11. körben is a kormánypárt nyert, illetve a 20. és 21. körben volt nagyon szoros az eredmény. Ezúttal a munkáskerületekben, mint látjuk nem tudta ezt az eredményt produkálni. Összességében is csökkent a két fél közti különbség, az 1926-os 1541-es szótöbbség most 1163-ra olvadt, holott a szavazók száma növekedett.[29]

A két lista összesített eredményei a következőképpen alakultak: Egységes Párt 9.025, MSZDP 7.862. Tehát ismét a két párt küldte képviselőjét a parlamentbe. A kormánypárti Vargha Imre először, a szociáldemokrata Esztergályos János immáron harmadszor lett Pécs város képviselője.

Összegzés

Végezetül az utolsó táblázati sor segítségével vessük össze a választások eredményeit a lakosság szociológiai összetételével. Az alábbi táblázatok mutatják a választások százalékos eredményeit az egyes politikai irányzatok szempontjából, lebontva a város már ismert kerületeire (az érvénytelenül leadott szavazatok nélkül).

10. sz. táblázat: Az 1922. évi nemzetgyűlési választások eredményeinek százalékos megoszlása Pécs 1. és 2. választókerületében városrészek és a politikai irányzatok szerint

 

Kormánypárt

Liberálisok

Keresztény-szocialisták

MSZDP

Belváros

43,5

27,0

23,6

Siklósi kv.

38,5

30,5

23,8

Szigeti kv.

27,2

27,9

40,6

Budai kv.

24,0

18,0

54,7

Bányatelep

9,0

15,0

74,0

A kormánypárti jelölt fölénye a Belvárosban a legnagyobb, a liberális súlypont a Siklósi városrészre, a keresztényszocialista pedig a Szigeti városrészre esik. A szociáldemokrata jelölt mindhárom városrészben jelentős fölényt szerzett, különösen az ipari munkásság lakta Budai városrészben és a Bányatelepen.

11. sz. táblázat: Az 1922. évi pótválasztás szavazatainak százalékos megoszlása az 1. választókerületben

 

Kormánypárt

Liberálisok

Belváros

66,5

30,4

Siklósi kv.

61,6

35,5

A pótválasztás adataiból kitűnik, hogy a versenyben már nem szereplő keresztényszocialista jelölt szavazói a kormánypárt jelöltjét erősítették, a Belvárosban jelentősebb mértékben, mint a Siklósi kerületben.

12. sz. táblázat: Az 1926. évi országgyűlési választás eredményeinek százalékos megoszlása Pécs város kerületeiben

 

Polgári Egység Pártja

MSZDP

Belváros

66,2

27,0

Siklósi kv.

57,0

26,7

Szigeti kv.

52,4

37,7

Budai kv.

39,7

50,2

Bányatelep

29,0

53,0

13. sz. táblázat: Az 1931. évi országgyűlési választásokon leadott szavazatok százalékos megoszlása Pécs város kerületeiben

 

Kormánypárt

MSZDP

Belváros

65,3

34,7

Siklósi kv.

70,0

30,0

Szigeti kv.

59,0

41,0

Budai kv.

38,7

61,3

Bányatelep

44,6

55,4

A két utolsó választáson egyszerűsödött a képlet, mivel csak két szembenálló fél maradt. Ezek eredményeiből látható, hogy átrendeződés következett be, mivel a kormánypárt folyamatosan növelni tudta szavazóinak számát a munkáskerületekben (Esztergályos az 1922-es 74%-ot már közel sem tudta elérni), ellenben a Szociáldemokrata Párt előretörése figyelhető meg a Belvárosban, és kisebb mértékben a kispolgári kerületekben. Mint ahogy az várható volt, a munkásság alapvetően ellenzéki érzelmű és szavazataival a munkásságot szervező MSZDP-t segíti. Erre válaszként próbálta meg a kormány a keresztényszocialista szakszervezetek támogatásával kiterjeszteni befolyását körükben. Az mindesetre látható, hogy Pécsett ez sikertelen kísérlet volt, a szociáldemokraták szilárdan őrizték pozícióikat. A kormánypárt ennek ellenére előretört a munkáskerületekben, aminek többféle magyarázata is lehetséges. A konszolidáció ekkor már a mindennapokban is éreztette hatását, növekedtek a bérek, több lett a munkaalkalom. Így a kormánypárti propaganda is hatásosabb lett, s a munkások egy részét könnyebben lehetett megnyerni. Mindenekelőtt azokat, akiket egzisztenciális körülményeik nem késztettek harcos ellenzékiségre és engedtek a rájuk nehezedő nyomásnak. Ettől függetlenül a keresztényszocialisták csak a kormánypárt segédcsapataként tudtak megjelenni. Ebbe, úgy tűnik, ők is beletörődtek, hiszen megelégedtek a listák harmadik helyével.

Mindezek alapján a következőképpen összegezhetjük a politikai irányzatok társadalmi hátterét.

A társadalom felsőbb osztályaiban a vállalkozók, vagyonosabb polgári, illetve hivatalnoki, közalkalmazotti rétegek esetében a kormánypárt végig megőrizte befolyását. Hasonló a helyzet a Szociáldemokrata Párt esetében a munkáskerületekben. Mindkettőre igaz azonban, hogy képesek voltak behatolni egymás területeire és jelentős számú szavazót elhódítani. A társadalom két szélén elhelyezkedő csoportok tehát nem bizonyultak stabil, megingathatatlan bázisnak. Erre magyarázatul szolgálhat egyrészt maga a választójog is. Adott egy csonka, demokratikusnak nem nevezhető választójog, adott egy kormánypárt, amely a hatalom által biztosított előnyeit felhasználja, ám ugyanakkor kényesen ügyel arra, hogy a választások teljes tisztaságának látszata meglegyen. Adott egy törvényhatósági jogú város, amelynek lakossága ellentétben az országos többséggel titkosan szavaz. Ez a titkosság azonban nem érvényesül maradéktalanul, elsősorban az ajánlási rendszer miatt. Titkosan csak arra a pártra lehet szavazni, amelyik már rendelkezik a polgárok 10%-nyi nyilvános aláírásával. Ez különösen akkor látható egyértelműen, amikor egy liberális ellenzéki jelölt nem tudja összegyűjteni a szükséges aláírásokat, míg az ellenzéki munkáspárt számos szavazatot kap a polgári-középosztályi negyedekben. A jómódú, vagyonos polgár nem kockáztatja egzisztenciáját, ha ellenzéki érzelmű vagy elégedetlen a kormánnyal, azt csak a szavazófülke biztonságában mutatja ki. Ez a mentalitás feltétlenül érvényes lehet a zsidóságra, akik jelentős számban éltek a városban, e kerületekben. Nyíltan kevesen vállalták a kormánypárttal szembeni ellenérzéseiket, tápot adva ezzel az antiszemita érzelmeknek. Ezt bizonyítja az a levélváltás is, ami 1922-ben zajlott Klebelsberg belügyminiszter és Fischer Ferenc főispán között.

Klebelsberg az alábbi kéréssel fordult a főispánhoz: “Több oldalról felhívták a kormány figyelmét arra az állítólagos tényre, hogy a zsidóság majdnem az egész vonalon az egységes párti jelöltek ellen szavazott. Különös fontossággal bír, hogy ebben a tekintetben a felfogásunkat ne feltevések és általános bemondások, hanem tények alapján állapíthassuk meg. Felkérlek tehát, légy szíves a fenti tekintetben bizalmasan, de alaposan tájékozódni és az eredményről ide ugyancsak bizalmasan jelenteni – Belügyminiszter.

Részlet a válaszból: “Ami a zsidóságnak a legutóbbi választások alatti magatartását illeti, a vidéki kerületekben a zsidó lakosság úgyszólván kivétel nélkül az egységes párti jelöltre szavazott. Pécsett azonban, ahol titkos volt a szavazás, az egyes szavazókörökben leadott szavazatok arányából megállapítható, hogy míg az 1. kerületben körülbelül feles arányban oszlott meg a zsidó szavazók száma Oberhammer és Hamerli között, addig a 2. kerületben a zsidó lakosság úgyszólván kivétel nélkül a szoc.demokrata jelöltre szavazott...[30]

A kispolgári rétegeket általában a politikai skálán való nagyfokú mobilitás és elmozdulás jellemzi, ezúttal azonban ennek még nem látjuk nyomát. Ha kiemelünk néhány kispolgári többségű szavazókört  7., 8., 9., 15., 16., 18. és összevetjük az 1926-os és 1931-es eredményeket, azok nagy hasonlóságot mutatnak. Valamennyiben a kormánypárt nyert, még az arányok is közel azonosak. Ellenkező választói magatartást láthatunk ebben az esetben, mint a társadalom fent vizsgált szélső csoportjainál. Ez a fennálló politikai rendszer stabilitását jelzi.

Pécsett tehát mindhárom választás hasonló végeredményt hozott, egy kormánypárti és egy szociáldemokrata jelölt parlamentbe jutásával. Ezen látszólag egyszerű kép mögött azonban komoly politikai harc húzódott meg, amely fő vonalakban tükrözte Magyarország 1920-as évekbeli belpolitikai életének keresztmetszetét. Ezt a képet - mint láttuk - Pécs városának sajátosságai, a lakosság politikai affinitása alakította, illetve módosította.

Rövidítések

BML

Baranya Megyei Levéltár

főisp. biz.

Baranya vármegye főispánjának bizalmas iratai

Pécs szkv. közp. vál.

Pécs szabad királyi város központi választmánya iratai

Irodalom és nyomtatott források

MÁRFI 1996

MÁRFI A. (főszerk.), Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009–1962). Történelmi olvasókönyv. Pécs, 1996.

MSÉ új évf

Magyar Statisztikai Évkönyv új évfolyam 1926. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1928.

MSK új s.

Az 1920. évi népszámlálás adatai. Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat 69. és 71.       Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1923. és 1925.

MTt. 1922. 1925.

Magyar Törvénytár 1922. 1925., Szerk.: TÉRFY Gy., Bp., 1923. és 1926.

OA 1927-1931

Országgyűlési almanach az 1927–1931. évi országgyűlésről. Szerk.: Freissberger Gy., Budapest, 1927.

Pártprogramok

Magyarországi pártprogramok 1919–1944. Szerk.: Gergely J., Glatz F., Pölöskei F., Budapest, 1991.

Pécs-Baranya

Pécs – Baranya 1918–1928. A “Dunántúl” kiadása, Pécs, 1928.

Pécsi Fejek 1928

ZSADÁNYI O. KALMÁR Gy. (szerk.), Pécsi Fejek. Pécs, 1928.

RT 1922

Rendeletek Tára 1922. Bp., 1923.

SZITA 1972

SZITA L., A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban. In: Baranyai Helytörténetírás 1972. Pécs, 1972. 377–428.

SZŐNYI 1927

SZŐNYI O., Pécs – útmutató a városban. Pécs, 1927.

TPT_5-6_kep_Page_238.jpg

Térkép: A szavazókörök területe Pécsett (1922–1931)

Jegyzetek



[1] RT 1922, 14.

[2] MTt. 1925, 139.

[3] MSÉ Új évf. 1926, 258.

[4] BML Pécs szkv. közp. vál. Az iratanyag tartalmazza a polgárok által beadott kérvényeket, mely szerint kimaradtak a választói névjegyzékből, pedig feltételeinek megfelelnek és kérik a felvételt.

[5] MSÉ Új évf. 1926., 258. Budapest: 352.480, Szeged: 32.546, Debrecen: 29.723, Miskolc: 19.051.

[6] MSK Új s. 69. 82.

[7] Uo. 83.

[8] SZŐNYI 1927

[9] MSK új s. 71. 137.

[10] MSK új s. 71. 137.

[11] BML Pécs szkv. közp. vál. 3/1924 és SZITA 1972, 408–410.

[12] Az 1920-as választásokat Pécsett a szerb megszállás miatt csak 1921. október 30-án lehetett megtartani. (A város augusztusban szabadult fel.) Ezen az 1. választókerületben Hamerli Imre és Ráday Gedeon belügyminiszter indult, az utóbbi győzelmével. A 2. választókerületben Baumann Emil pártonkívüliként és Komócsy István címzetes kanonok, keresztényszocialista vett részt. Itt pótválasztásra került sor, amit Baumann 1.386 fős szótöbbséggel nyert meg. Ezen a választáson a szociáldemokrata párt az ismert okok miatt nem vett részt. (Pécs-Baranya, 134.)

[13] Dunántúl 1922. február 21.

[14] Munkás 1922. február 21.

[15] Dunántúl 1922. március 29. és május 21. Ekkor jelenti be Hornyánszky, hogy visszalép Gosztonyi javára, mert bár vannak köztük elvi különbségek, ő áll hozzá a legközelebb a keresztény politizálás terén.

[16] Pécsi Fejek 1928

[17] O. A. 1927–31, 166.

[18] Dunántúl 1922. április 12.

[19] 18. O. A. 1927–1931, 82.

[20] Pécsi Fejek 1928

[21] Dunántúl 1922. május 30.

[22] Uo.

[23] Dunántúl 1922. június 12.

[24] Dunántúl 1926. december 8.

[25] BML Pécs szkv. közp. vál. 2/1926

[26] Pécsi Fejek 1928

[27] Pécsi Napló 1926. június 12.

[28] Dunántúl 1931. július 1.

[29] Pécsnek “ ... ismét egy egységespárti és egy szociáldemokrata képviselője van, senki sem érzett meglepetést. De meglepetést tartogatott mindenki számára a szavazatok pártállás szerinti megoszlása kerületenként. Általában a Szociáldemokrata párt feltűnő előretörése és az a tény, hogy az iparosok és kereskedők lakta belső kerületekben is aránytalanul sok szavazatot kapott a munkásság jelöltje. Ezt a feltűnő körülményt legalább is egyrészt azzal az általános elégedetlenséggel lehet megmagyarázni, amely depresszióként nehezedik az országra, Európára az egész világra, s amelyért a gondokkal küzdő pécsi kereskedő és iparos hiába teszi felelőssé a Bethlen-kormányt, másrészt abban találjuk a magyarázatot, hogy a liberális polgárság, amely a startnál elbukott Balassa-féle listán keresztül nem vallhatott színt Rassayék polgári radikalizmusa mellett, elég meggondolatlanul és bizonnyal a polgári világrenddel homlokegyenest szemben álló szocialista párt támogatására sietett.” (Dunántúl 1931. július 2.)

[30] BML Főisp. biz. 186/1922.