Cikkek

Pandur Anett: Az 1872–73-as kolerajárvány Pécsett

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 5–6.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1999.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Font Márta – Vonyó József

201–218. pp.

Pandur Anett

Az 1872–73-as kolerajárvány Pécsett

Die Choleraseuche von 1872-73 in Pécs

The 1872-73 Cholera Epidemic in Pécs

A múlt századi járványok közül Európa többi országaihoz hasonlóan a kolera szedte a legtöbb halálos áldozatot Magyarországon. 1872-74-ben érkezett hozzánk az a betegséghullám, amely hazánkban a legtöbb emberi veszteséget okozta. Az ország a korábbi tapasztalatokból kiindulva megpróbált felkészülni a várható eseményekre.

A kiegyezést követően a betegség-megelőzés került a figyelem középpontjába. Az egészségügy rohamos fejlődése megkönnyítette a kormány tevékenységét. Az orvosok reformokat szorgalmaztak, céljuk az általános orvoshiány megszüntetése, a modern orvosképzés megteremtése volt. Változtatni kívántak hazánk rossz kórházi ellátottságán.[1] Az 1870–80-as évekre a közegészségügy problémája került előtérbe, egyetemi tantárgy is lett. A tanszék első vezetője Fodor József, az ő kutatásai bizonyították be a víz szerepét a kolera és a hastífusz terjedésében.

Az 1872–73-as kolerajárvány meggyorsította az egyetemi intézmények fejlesztését. Az orvostudomány fejlődése következtében új tantárgyakkal bővült az orvosképzés. Bár az 1880-as évek végére növekedett az orvoslétszám, nem tudta az ország igényeit kielégítő mennyiséget biztosítani, a vidéki orvoshiány általános maradt.

Az 1876-os közegészségügyi törvény, a már jobbára meglevő gyakorlatot rögzítette.[2] A Belügyminisztérium vezetésével új közegészségügyi szervezetet dolgoztak ki. Az Országos Közegészségügyi Tanács lett a szakmai tanácsadó és véleményező szervezet. A hatósági orvosi szabályzat átrendezéseséről már 1870-ben javaslat született, de ez még évekig feküdt, és csak 1875-ben, a kolerajárványt követően került újból napirendre. Az egészségügyi közigazgatás reformját az 1892-es kolerajárvány mozdította ki a holtpontról. Ekkor módosították a tisztiorvosi képzést is.

Mi is az a betegség, ami hat ízben végigpusztította Európát, és a 19. századig ismeretlen volt kontinensünkön?

Hazája a mai India és Pakisztán területén van. 1817-ben Ázsiából kitörve terjedt el az egész világon, az orosz katonai csapatok, a gőzhajók és a vasút közreműködésével. A közlekedés fejlődése, az utazás időtartalmának lerövidülése miatt a világ bármely pontjára eljuthat úgy, hogy közben megőrzi fertőzőképességét. (Vízben hónapokig megélhet, hidegben két, normális hőmérsékleten egy hétig életképes)

 A beteg székletével, hányadékával terjeszti a vibriót, mely szájon át fogékony szervezetbe kerülve újabb fertőzést, megbetegedést okozhat. Lappangási ideje 1-5, járvány idején átlagosan 2 nap. (A beteg a folyadékveszteség miatt kiszárad, igen rövid idő alatt életveszélyes állapotba kerül.)

A kórokozó a fertőzőforrásból kiindulva az ivóvíz, fürdővíz, élelmiszerek, szennyezett kezek és a legyek közvetítésével terjed. Megelőzésére a karanténrendszer hatástalan.

A kolera más fertőző bélbetegségekhez hasonlóan szezonális jellegű. Az Európában előforduló megbetegedések zöme nyáron és ősszel történt. Az 1831–33-as nagy magyarországi járvány júliusban, az 1872–74. évi szeptemberben kezdődött.

A megbetegedésre való fogékonyság általános, de rendszerint a kedvezőtlen szociális körülmények között élő lakosságot sújtja, azokat, akik zsúfoltan, nem megfelelő szociálhigiénés települési viszonyok között élnek. A csatornázás hiánya, az utcákat elborító szemét, a közvetlenül a folyókba ömlő szennyvíz, a kutak szennyezettsége, az ivóvíz megbízhatatlansága a múlt században, sőt még a 20. század elején is általános volt. A betegségek okát, terjedésmódját nem ismerték, így csak tüneti kezelést alkalmazhattak, és a tömeges fertőzéseknek nem tudták elejét venni.

A magyar városfejlődés egyik sajátossága, hogy városaink jelentős része is az urbanizáltság alacsony fokán állt a 19. században. Külső képük főleg a külvárosoké még a század második felében is falusias maradt. Hiányzott az egészséges ivóvíz- és a csatornahálózat. Bár az 1880-as évek végének kolerajárványai felgyorsították e hiányok pótlását, de ehhez előbb fel kellett ismerni a víz járványok terjedésében betöltött szerepét.

A városi munkáslakásokban gyakori volt a zsúfoltság, de a helyzet falun sem volt jobb főleg télen, vagy ha hűvösebbre fordult az idő a családok egy szobában zsúfolódtak össze. Ez igen gyakran 10–15 főt is jelenthetett.

A népesség rosszul és egyoldalúan táplálkozott, különösen a fehérjefogyasztás volt alacsony. A táplálkozás minőségében és mennyiségében a városok, falvak és az ország egyes vidékei között is jelentős eltérés mutatkozott. A városi ember több és jobb minőségű húst, tejterméket, kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt fogyasztott, mint a falusi. Az 1860–70-es években az ország egyes vidékeit többször is sújtotta éhezés egy–egy gyenge termés vagy aszály után. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha a kolera halálozási aránya elérte a 40, sőt a 80 %-ot is.

Az egész országot érintő 1872–74-es járványt a Belügyminisztérium a korábbi tapasztalatok alapján felkészülten fogadta: kérdőíveit, javaslatait, utasításait elküldte a törvényhatóságok részére. Szorgalmazta a hivatalos fertőtlenítést, mert az az egyéni módszereknél hatékonyabbnak bizonyult. Növelni kívánták az orvosok létszámát, ezért utasították a törvényhatóságokat, hogy a községeket állandó orvos alkalmazására bíztassák; ahol erre anyagilag egy település nem képes, ott több község együttesen fogadjon orvost. Ők járvány esetén előnyben lesznek, mert az általános orvoshiány miatt egyes vidékeket nem lehetett ellátni megfelelő egészségügyi személyzettel. Településenként járványbizottságok alakultak, melyek ellenőrizték az intézkedések végrehajtását, megakadályozták a gyógy- és fertőtlenítőszerekkel való visszaéléseket. Kinevezett járványorvos hiányában a magánorvos látta el a feladatokat.[3]

Mindezen intézkedések dacára az ország 13 milliós lakosságából 450 ezren fertőződtek meg. Ebből 190 ezer ember, a megbetegedettek 42%-a meghalt. A legtöbb községet 424-et Zemplénben érintette, ott volt a legmagasabb halálozási szám is. A legtöbb megbetegedés Biharban volt: 30 ezer fő. A legmagasabb halálozási arányt Békés megyében regisztrálták, ahol 52%-os, és a Hajdúkerületben, ahol 55%-os volt ez az arány. Az ország lakossága csak az 1870-es évek végére heverte ki a katasztrófa következményeit.

Valójában magasabb lehetett az áldozatok száma, hiszen a több éve tartó gyenge terméshozamokat éhség is kísérte az ország egyes vidékein. A kolerajárvány pedig helyenként más betegségekkel is társult, pl. Baranyában váltólázzal, tífusszal és marhavésszel.

A járvány 1872 szeptemberében a Máramaros megyei Rahóban kezdődött. Innen továbbterjedve októberben már Nyitra megyében, Pest megyében és a fővárosban is észleltek megbetegedéseket. Novemberben a Felvidék nagy részén, 1873 tavaszán az ország más tájain is megjelent.[4]

Baranyából 1872. november 7-én jelentették az első esetet. Egy pesti gőzhajó kapitánya Mohácson partra tette kolerás matrózát, aki egész nap a városban kóborolt, majd a kórházba szállítás után meghalt. A következő napokban már Mohácson és Dunaszekcsőn is több megbetegedést észleltek.[5] 1873-ra már nagyobb méreteket öltött a járvány. A megye 53 helységében (25 a baranyavári, 12 a mohácsi, 11 a siklósi, 4 a pécsi, 1 a pécsváradi járásban) 2.129-en betegedtek meg, ebből 1.059 (49,7%) halt meg. Ez a halálozási arányszám mind az országosnál, mind a környező megyékénél valamivel magasabb.

A védekezést a megyei egészségügyi bizottság irányította, Hölbling Miksa megyei tiszti főorvos vezetésével. Szigorú fertőtlenítést írtak elő minden állomáson és kikötőhelyen, középületek és magánházak illemhelyein. Elrendelték az utcák, közterek tisztántartását. A beteg utasok számára vonatonként egy kupét kellett felszerelni a tiszti főorvos által előírt gyógy- és fertőtlenítőszerekkel. A belügyminisztériumi utasítással ellentétben a vonaton utazó betegeket nem rakhatták ki a legközelebbi állomáson, hanem a Pécsett, Mohácson, Villányban felállított kolerakórházak valamelyikébe kellett elszállítani. E rendelet érvényességéről a megye és a minisztérium csak hosszas vita után egyezett meg.[6] A lakosság nagyobb csoportosulásait, a búcsúkat, vásárokat, körmeneteket, ünnepségeket betiltották, éjjeli kijárási tilalmat rendeltek el. A nagyobb katonai csoportosulásokat, hadgyakorlatokat beszüntették.[7] Tilosak voltak a torok, halottsiratások. A betegeket elkülönített kórházi helyiségekben helyezték el, ott, ahol erre nem volt mód, megfelelő lakóhelyiséget alakítottak át kórházi szobává. Hatósági orvos hiányában, a magánorvosok látták el a járványorvosi feladatokat. A gyógy- és fertőtlenítőszereket a községházán, vagy a lelkésznél őrizték. A fertőtlenítéseket már a betegség megjelenése előtt megkezdték, és mindaddig alkalmazták, míg a fertőzés veszélye fennállt. Községenként külön halottas házat létesítettek a kolerában elhunytak számára. A halottakat rendes zárt koporsóban kellett eltemetni az olcsóbb, és igen elterjedt, de közegészségügyi szempontból rendkívül veszélyes lécezett koporsó helyett. Ha bárki vonakodott volna megtenni, az elöljárók kötelesek voltak az illető rovására elkészíttetni az előírt zárt koporsót. A járvány ideje alatt tilos volt a halottakat beszentelésre a templomba vinni, vagy ott felravatalozni. Megkérték az egyházi hatóságokat, hogy a temetési szertartásokat egyszerűen és röviden rendezzék meg.[8]

A rendeleteket igen gyakran csak nehezen tudták végrehajtani, mert nemcsak a lakosság, de néha a falusi plébánosok ellenállásával is meg kellett küzdeni.[9]

Ha valaki megbetegedett, gyógymódként azt javasolták, hogy tartsák melegen, hasára mustárpép-borogatást tegyenek. Ha nem hány, igyon meleg boróka, hársfa, fodormenta főzetet. Baranyában hasmenés ellen doverport, csersavat, hányás ellen jégdarabokat, kihűlés ellen dörzsölést, bőr alá fecskendezett hangyasavat alkalmaztak. A falusiak körében elterjedt a fokhagymával készített pálinka. A Fünfkirchner Zeitungban több „biztos gyógymódot”, fertőtlenítőszert hirdettek.

Az árnyékszékek, vizelőhelyek, csatornák, emésztőgödrök fertőtlenítésére kénsavas vasgálic 20 %-os oldatát használták. A 40 %-os karbolsavat a napi ürüléket tartalmazó edények, padlók, falak tisztítására. Cselénysavat a gyanús kútvizek fertőtlenítésére, kénessavat a csatornák tisztítására írtak elő. A legáltalánosabban használt szer a vasgálic volt. Országszerte megnőtt iránta a kereslet, ezért a Belügyminisztérium felnyittatta a raktárakat, Szomolnokon növelték a termelést. Ugyanitt kész fertőtlenítő folyadékot is tároltak, melyet helyben ingyen osztottak ki, ha a törvényhatóság alkalmas edényeket küldött, és a szállítás költségeit is fedezte.[10]

A megyei intézkedéseket Pécsett is megtartották, megtetézve a város külön rendeleteivel.

Pécsett a közegészségügyi viszonyok, az urbanizáltság foka, a lakosság életmódja megfelelt az országos átlag szintjének. A város külső kerületeiben, ahol állattartás is folyt, a felhalmozott trágyát nem különítették el kellően az udvar más részeitől, és csak igen ritkán, hatósági rendeletre hordták el a szeméttel együtt. Feltűnő volt a szennyezettség, gödrökben gyűjtötték a házi szemetet, melynek tartalmát kéthetenként a járvány idején hatósági rendeletre többször is elszállította a háztulajdonos. A belvárosban, a ládákban felhalmozott háztartási hulladékot a szeméthordó kocsik heti két-három alkalommal elszállították. Ezért a háztulajdonosok 5% adópótlékot fizettek. A város vezetése meghatározta az emésztők elhelyezését, építési módját, és elrendelte ezek évszakonkénti tisztítását. Sajnos, ezeket a szabályokat az újonnan épült házaknál sem tartották be, pedig még anyagilag is jól jártak volna a háztulajdonosok, ha régi gödreiket újra cserélik. A szűk udvarok miatt a tisztítás csak ritkán történt légmentes, bűzetlen kiszivattyúzással. A gödrök tartalmát többnyire csöbrökben merték ki, úgy, hogy az ürüléket gyakran szétpotyogtatták az utcán.

 A földbe került hulladék az udvarok talaját, talajvízét, kútjait is szennyezte. Szerencsére Pécs az egészséges ivóvízellátás szempontjából az ország legtöbb városához képest kedvezőbb helyzetben volt. A városkörnyéki hegyekben számos forrás fakadt. Az 1892-ben átadott vízvezeték megépüléséig, még a török uralom alatt készített csőhálózaton érkezett a Tettye vize a városba. Az égetett agyagból, fából készült csőhálózatot folyamatosan megújították, vascsövekkel kibővítették.[11] A lakosság többsége a nyilvános kutakból hordta a vizet, de sok utca víz nélkül maradt és a lakosok távoli kutakból kényszerültek a szükséges napi vízmennyiséget beszerezni.

A városi köztisztaság egyik legnagyobb problémája volt, hogy csatornázás hiányában a szennyvizek az utcán folytak, s a burkolatlan utakat igen nehezen lehetett tisztán tartani. A hatóságok vigyáztak, hogy az utcai folyókákba csapadékvízen kívül ne kerüljön háztartási szennyvíz és olyan anyagok, melyek bűzt árasztanak. A folyókák könnyen eltömődtek, így a szennyvíz az utcán megállva a talajt és a levegőt is szennyezte, télen pedig befagyva forgalmat zavaró jégmezőt teremtett. A pécsi vizek szabályozását, a csatornázás szükségességét már 1872-ben is többször felvetették.

 Ekkor határozták el a burkolatlan utcák kikövezését is, melyeken addig száraz időben a vastag por, esőben a sártenger nehezítette a közlekedést.[12]

Az élelmiszerek minőségét, tisztaságát is igyekeztek figyelemmel kísérni. A városban tilos volt a tehéntartás, a tejtermékeket a környező településekről hozták be. Közvágóhíd hiányában a házaknál végezték el a sertésölést. A falusiak minden szerdán és szombaton hozták áruikat a városi piacra, melyeket a főtereken földre terített kendőkön kínálták, pornak és az esőnek kitéve.

Pécsett 1873. július 22-én észlelték az első kolerás esetet. Egy vidéki férfi Samuel József az utcán összeesett, másnap a városi kórházban meghalt. Banthler Ödön, a kórház főorvosa azonnal jelentette az esetet a Városi Tanácsnak és a rendőrkapitánynak. A betegség rövidesen újabb 29 áldozatot szedett a kórház ápoltjai közül.

Az egészségügyi bizottság július 23-i ülésén vitatta meg a helyzetet. Tagok: Bubreg Mihály polgármester, Banthler Ödön, a tiszti főorvos helyettese, Schwartz János tiszti alorvos, Koharits Károly, Ullmann Móric, Hölbling Miksa, Sipőtz István, Hiller Gábor, Csukly Sándor rendőr főbiztos, Majoros Imre aljegyző. A polgármester javaslatára kolerakórházat létesítettek, melynek felszereléséről és ápolószemélyzettel való ellátásáról is gondoskodni kellett. Szorgalmazták a Belügyminisztérium, a megye, a város által már korábban meghozott határozatok és orvosrendőri intézkedések betartását. Az egészségügyi rendszabályok megtartásáról úgy kellett gondoskodni, hogy az a mindennapi rendőri munkát ne gátolja, ezért a három rendőrbiztos mellé még két „külsőst” is alkalmaztak, 40 Ft fizetéssel. A várost öt kerületre osztották, melyek mindegyikében egy-egy biztos felügyelt. Ullmann Móric javaslatára vasgálicot alkalmaztak fertőtlenítőszerként. Hiller Gábor felvetette, hogy az árnyékszékek tisztítását előre jelentsék be a rendőrkapitányságon, akik majd a fertőtlenítést ellenőrzik. Szállításkor pedig vigyázzanak, hogy ne rondítsák be az utcákat, mint máskor szokásos volt.

Az intézkedések ellenére július végén egyre több megbetegedést észleltek Pécsett.

Július 26-ára már a város rendelkezésére állott a kolerakórház épülete 4 szobával (3 a betegek, 1 az orvos számára fenntartva). Különös módon ezt az épületet később eladták, így újra megfelelő helyet kellett keresni az intézmény számára. Pasitzky Ede városi tiszti főorvos az Engel-féle kaszárnyát szemelte ki 20 ágyas kolerakórháznak. Ezt az egészségügyi bizottság augusztus 16-i ülésén be is jelentette.

A bizottság felvetette azt is, hogy a már gyógyultnak nyilvánítottak számára átmeneti kórházat létesítsenek, ahol pár napot eltöltenének addig, míg bebizonyosodik, hogy már nem fertőzőek. Pénz hiányában az ötlet nem valósulhatott meg.[13] Pedig a későbbi eredmények bebizonyították, hogy igen nagy szükség lett volna rá, hiszen július 29-én egy, a kórházból frissen kikerült férfinál jelentkeztek a tünetek.

A kór időközben napi 2–4 új megbetegedést okozva terjedt a városban.

Augusztus 7-én egy felháborodott újságcikk közli, hogy a hatóságok elhallgatták a járványt, holott az a városi közkórházban már több halálos áldozatot is szedett, s a fertőzés központja maga a kórház. Erreth Lajos sebész, címzetes tiszti főorvos helyettes nem vállalta el a kolerakórház vezetését. Megsértődött, hogy a július 1-jétől nyolc héten át betegszabadságon levő Pasitzky Ede feladatainak ellátására Banthler Ödön kórházi főorvost kérték fel. Erreth viselkedését botrányosnak látták, mert csak a címre tartott igényt, de az azzal járó feladatokat már nem kívánta ellátni. Mivel dr. Banthlernek sok volt a munkája, a kolerakórház vezetésével Schwarcz Jánost bízták meg, aki bécsi tanulmányai alatt a kolera kezelésének módszereivel is megismerkedett.

A városi közkórházban a sok vidéki beteg és a helyszűke miatt állandó volt a zsúfoltság, így a zárt, fűthető folyosókon is feküdtek betegek. A helyzetet tovább rontotta, hogy a kolerajárvány idején a Baranya megyei tiszti főorvos rendeletére a vidéki betegek egy részét a városba irányították. Az így megnövekedett beteglétszámot a kórház már nem tudta ellátni az ilyenkor előírt szigorú egészségügyi rendszabályok betartásával, ezért a szegényebb sorsú, és vidéki betegek számára külön kolerakórház létesítése vált szükségessé. 1872-ben korszerűsítést végeztek el a kórházban, új mosdóhelyiséget szereltek fel, az addig házilag kezelt mosást pedig kiadták.[14]

Pécsett még két kórház működött. Az 1797-ben alapított irgalmas rendi kórház még ma is létezik a Széchenyi tér déli oldalán. A Király utcában, a volt Dominikánus kolostor (a mai Nemzeti Színház épülete) helyén állt a katonai csapatkórház. Itt mindig előfordult valamilyen járványos megbetegedés, ezért mikor ezt 1889-ben a Rókusalja dűlőbe költöztették, a belváros közegészségügyi helyzete sokat javult.

Pécs egészségügyi személyzete 1872-ben 13 orvosból, 3-3 sebészmesterből és polgári sebészből, 5 gyógyszerészből, 13 bábából állt. Ez a megyei létszám felét jelentette, s a lakosság létszámához viszonyítva az ország hasonló nagyságú városaiban is ezt megközelítő adatokat találunk. (2. táblázat)

A város igyekezett megelőzni a kolerát. Az országos utasításnak megfelelően a legtöbb rendeletet már 1872-ben meghozták, ezeket kiplakátolták. A járvány ideje alatt fokozott szigorral felügyelték az orvosrendőri intézkedések betartását. Az utcákat, tereket, lakóházakat tisztán kellett tartani, a csatornákat vízzel leöblítették. Ezt a rendőrök ellenőrizték. Minden háztulajdonos köteles volt legalább heti egy alkalommal a háza előtti járdát és az utca közepéig az úttestet söpörni, az utcára vezető lefolyókat kitisztítani. A szemetet úgy kellett összesöpörni, hogy az ne akadályozza a forgalmat. Aki ezt elmulasztotta, 1–5 Ft-ig terjedő bírsággal volt sújtható. A köztereket a város tartotta tisztán, heti 2–3 alkalommal saját munkásaival söpörtette. Az épületek, lakások környékéről a szerves hulladékot eltávolították. A trágyát hetenként el kellett takarítani, elhordani. Azoknál a házaknál, ahol állatot tartottak, az istállót vasgáliccal és karbolsavas mész oldattal naponta kimosták. A kolera kitörésének megakadályozására megtiltották, hogy a hentesek sertést tartsanak vagy öljenek a városban. Ez utóbbi rendelkezésnek igen nehezen lehetett érvényt szerezni, mert még nem volt a feladatnak megfelelő alkalmas közvágóhíd. A külvárosi árkokból, sáncokból (Balokány, Budai város) kitisztították a sarat. 1873 nyarán határozták el a forgalmasabb utcák kikövezését is. Az árnyékszékeket, emésztőgödröket gyakran tisztították. Elrendelték a magánházak, középületek, vasutak, vendéglők illemhelyeinek hatósági fertőtlenítését vasgálicos oldattal. Az élelmiszerek minőségét a rendőrség szigorúan ellenőrizte. A zárt helyiségekben a levegőt gyakori szellőztetéssel tartották tisztán. Azon házakban, ahol kolerabeteg vagy halott volt, a fertőtlenítéssel megbízott rendőrbiztosok fertőtlenítettek minden tárgyat, melyet esetleg az ürülék beszennyezett, vagy az a beteggel érintkezésbe került.

A város szegényei számára szükség esetén ingyenesen adták a gyógy- és fertőtlenítőszereket. Ezek árát a város fedezte. A halottakat mind a kórházból, mind a magánházakból a városi köztemetői halottas házba szállították, és innen csak este nyolc óra után temették el.[15]

A rendeleteket nem igen tartották be. A korabeli sajtóban, a Fünfkirchner Zeitungban több panasz is olvasható erről. A Bagó Vendéglőből bűzös vizek folynak ki a Majláth utcába. (Ebben az utcában egyébként több megbetegedés és haláleset is előfordult.) Emberi ürülék és hányadék szennyezi a Czinderi és a Líceum utcát. A Kálvárián a szabadban tárolják a büdös húst. A házakat és udvaraikat nem tartják tisztán. Az olvasók sérelmezik, hogy a rendőr biztosok nem a kellő szigorral felügyelték az utasítások végrehajtását.

A közgyűlés augusztus 25-i ülésén a polgármester tájékoztatást adott az addig történt eseményekről, és a megtett intézkedésekről. A rendőrkapitány jelentette, hogy az ún. Krajczáros laktanyában (Makár a mai Alkotmány út) kiütött a kolera. Az itt lakó három századot ki kellett szállásolni. Felmerült az az ötlet is, hogy a legénységet magánházakban helyezzék el. Szerencsére ezt a javaslatot elvetették. Elképzelhető, milyen rohamosan nőtt volna a városi megbetegedések száma, ha a legénység tagjai tömegesen fertőzöttek. Mivel a Pécsett állomásozó katonák közül már többen megbetegedtek, beszüntették az éves hadgyakorlatot. A tiszti főorvos összefoglalta a város egészségügyi helyzetét és ismertette az eddigi megbetegedéseket, az áldozatok számát.[16]

A tiszti főorvos jelentése szerint július 22. és augusztus 23. között 62-en betegedtek meg. Ebből 52-en meghaltak, 9 meggyógyult, gyógykezelés alatt állt 1 fő. Közülük csak 9 volt szorosan vett helyi lakos. Pasitzky Ede szerint a 83 %-os halálozási arány annak a következménye, hogy a kolerával együtt egyéb betegségek (pl. váltóláz, tífusz) is felléptek. A kolera és a váltóláz kezdeti tünetei igen hasonlóak. A tiszti főorvos szerint több esetben félrekezelés történt, s a hibát csak későn vették észre. A kórházban fekvő a betegek legyengült szervezete már nem tudott megfelelően ellenállni a kolerának. Hölbling Miksa is elismerte, hogy a betegség okait, terjedését nem ismerve csak tüneti kezelést alkalmazhattak. Valószínűleg nem a legmegfelelőbb gyógymódot használták, a fertőtlenítés végrehajtása hiányos lehetett a kórházban, hiszen az ápoltak közül többen is megkapták a bajt, bár a kórházi személyzetből csak a mosónő betegedett meg, ki később elhalálozott. A városi kolera gócpontja maga a kórház volt. Az innen kikerült, még fertőző betegek tovább terjesztették a kórokozókat.

Augusztus 23. szeptember 10. között 63 új megbetegedés történt. 43 beteg (68%) meghalt, 21 meggyógyult. A halálozási arány a korábbi 83%-ról 68%-ra csökkent. Az ok abban kereshető, hogy a kolera a többi fertőző és járványos megbetegedéshez hasonlóan szakaszos lefolyású, a kezdeti fellendülést stagnáló, majd visszaeső, újra fellendülő időszakok egymást követő váltakozása jellemzi.

A betegség a külvárosokat sújtotta leginkább, de ott is csak szórványosan fordult elő. A belvárosban a vagyonosabb, illetve az értelmiségi réteg táplálkozási, higiénés szokásai, az orvosrendőri intézkedések betartása miatt a járvány terjedésének lehetősége a minimálisra csökkent. Itt csak két halálos eset fordult elő. A Budai külvárosban 35-en haltak meg. Az Erzsébet, Felsőbalokány, Gáspár, Tettye utcában több halálozás is történt. Az Alsóportula utca 42. sz. alatt az egész család megbetegedett, az apa kivételével mind meg is haltak. Máshol szórványosan, utcánként egy-egy házat érintett a kór. A szigeti külvárosból 69 halálozás mutatható ki a halotti anyakönyvek alapján. Ebből 34 volt a pécsi lakos, a többi Baranyából és a környező megyékből, az ország más területeiről való (Békés, Fejér, Győr, Nógrád, Veszprém), sőt Horvátországból, Ausztriából és Itáliából ideérkezett is akadt közöttük. Valószínű, hogy többségük Pécsett vendégeskedett, vagy a megyei egészségügyi bizottság határozata értelmében szállították ide. (3. sz. táblázat)

A szigeti külvárosi plébánia adatrögzítése pontatlanabb a többi plébániáéhoz képest, mert csak néhány esetben (18) tünteti fel a pontos pécsi címet, míg a budai külvárosi plébánia halotti anyakönyvei a nem pécsi lakosok születési- és lakhelyét, illetve pécsi tartózkodási helyét is közli. Az adatok fontosak lennének, mert a kórházban ápolt idegeneket mind a szigeti plébánia temette el. Kórházi mutatók hiányában, az ezekben rögzített a pontos lakcím alapján a betegség elterjedésének útvonala jobban követhető lenne.

A bányászkolónián csak egy esetet regisztráltak. Pasitzky Ede októberi zárójelentésében közli, hogy más járványok alkalmával is ritka itt a megbetegedés. Ő ezt a levegőben lévő kén hatásával magyarázza. Szerinte a levegő kéntartalma a szennyező anyagokat megsemmisíti.[17]

A megbetegedések pontos számáról, az ápolási napokról, a kezelés módjáról a kórházi kimutatások szolgálnának pontos adatokkal. Sajnos, ezeknek csak a töredéke található meg, valószínűleg meg sem őrizték őket. Így csak a halotti anyakönyvek adataival rendelkezünk, de ezek sem teljesek erre az időszakra vonatkozóan, mert csak a katolikus és izraelita felekezet adatai találhatóak meg a Baranya Megyei Levéltárban.

A halotti anyakönyvek adatai alapján mutatható ki, hogy a járvány kezdetén több férfi halt meg, mint nő, ami a férfiak nagyobb mozgékonyságából következik. Nagyobb volt az érintkezési körük (munkavállalás, kereskedelem, szállítás stb.), így könnyebben fertőződtek. A nemek aránya a júliusi kezdet után kiegyenlítődött, sőt szeptember végére már több nő halt meg. Igaz, az eltérés különbsége nem jelentős. A kezdeti időszakban, júliusaugusztus közepéig magas volt, majd fokozatosan lecsökkent a halálozások száma, szeptember első harmadában viszont újra felugrott. (4. táblázat)

Az elhunytak 48%-a férfi, és 51%-a nő, 20%-a 19 év alatti, 47%-a 20-50 év közötti, 31%-a 70 év fölötti volt.

Ha Pasitzky zárókimutatását vizsgáljuk, a gyermekek és a férfiak körében igen magas (80%) a mortalitás, míg a nőké valamivel kisebb (71%). Ez összességében igen magas, 76%-os halálozási arányt jelent. Ennél valamivel alacsonyabb a Központi Statisztikai Hivatal adata 74,8%.

A zárójelentésekben és a halotti anyakönyvekben talált adatok eltérőek. Pasitzky Ede szerint július 22. és szeptember 30. között a 10 hét alatt 143-an betegedtek meg (ezek 49%-a, 71 fő volt a pécsi), 109-en meghaltak, 34-en meggyógyultak. Az anyakönyvi adatok szerint viszont csak 113-an haltak meg kolerában Pécsett, és ebből 52 fő, a meghaltak 46%-a volt idegen. A különbségek oka a plébániák hibás adatrögzítése lehetett, de a tiszti főorvos is megszépíthette a tényeket, hogy a gyógyító munkában elért eredményeit növelje.

Baranya megye 53 helységében 2.129-en betegedtek meg. Ez az össznépesség 0,8%-a, ami az országos átlagnál alacsonyabb, de a szomszédos megyékéhez hasonló. Somogyban fordult elő a legkevesebb megbetegedés az országban, de a megye kisebb lakossága miatt az össznépességhez viszonyított aránya ugyanakkora. Tolna átlagos. A legtöbb megbetegedés Biharban történt, míg Nógrádban az össznépesség 11%-a kapta meg a fertőzést. A megbetegedettek országos halálozási aránya: 42%. Baranya 49%-os átlaga kicsit magasabb, de nem kirívóan. Pécs 76%-os halálozási aránya igen magas, a városok közül csak Versecen (83%), és Szegeden (70%) volt hasonló nagyságú a kolera áldozatainak száma. A városi összlakossághoz képest Győrben történt a legtöbb megbetegedés, de a halálozási arány jóval alacsonyabb volt, mint Pécsett. Buda és Pest mind az összlakossághoz viszonyított megbetegedések számában, mind a halálozási arányban átlagos értéket képvisel. (7. táblázat)

A járvány végeztével a kormányzat és a megyék gondoskodni kívántak az özvegyekről és árvákról. Mivel a kolera a szegényebb sorsú, földműves réteg között szedte a legtöbb halálos áldozatot, a hátrahagyott özvegyek és árvák nem rendelkeztek a további életüket biztosító anyagi feltételekkel. A kormány a megyékre, községekre bízta a támogatás megszervezését. Megígérte, ha egy település szegénysége miatt nem képes rá, az állam megadja a szükséges anyagi eszközöket. Baranyában és Pécsett összeírták a rászorulók névsorát (a legtöbben a baranyavári járásban voltak). A megye javaslatára a vagyonosabbak pénzt gyűjtöttek, felajánlották felesleges ruháikat, eszközeiket. A módosabb családok az árvagyerekek többségét örökbe fogadták, gondoskodtak taníttatásukról, képzésükről (legtöbbjüket a kormány mesterség tanulására kötelezte). Úgy tűnik ezekkel az intézkedésekkel sikerült megoldani többségük sorsát.[18]

A Belügyminisztérium rendelete értelmében a járvány ideje alatt felmerült költségeket a községek fedezték, csak a vagyontalanok vagy a törvényhatóság fizetésképtelensége esetén kaphattak térítést a közalapból. A községek állták az orvosok díjazását (járványorvos 5 Ft/nap, orvosszigorló 3 Ft/nap) és a községek közötti utazás költségeit is.[19] A kórházakban ápolt vagyontalan pécsiek után járó ápolási költségek kifizetését a város az országos alapból kérte. Ezt elutasították, hiszen az országos rendeletek értelmében a község köteles ellátni saját betegeit és szegényeit. Ráadásul a pécsi kórház nem állami, hanem városi tulajdonú volt.

Ditrich Fidil városi főszámvevő 1874 márciusára készítette el a pécsi kolera költségeiről szóló kimutatást. A teljes összeg 1.975 Ft 32 kr., amelyet teljes egészében a város fedezett. Az 1.490 Ft-ból 1874 márciusáig kifizettek 738 Ft-ot, melyet a cselédhivatali díjból befolyt 1.000 Ft-ból fedeztek. A rendkívüli kiadásokra félretett pénzből együtt 1.111 Ft-nyi volt a hátralék. Ebből 673 Ft fedezettel bírt, 438 Ft pedig nem. (A részletes, illetve tételes kimutatást lásd a 9. táblázatban!)

A Sipőtz István patikusnak fizetendő 114 Ft-ot nem a város, hanem a kórház fedezte az ápolási díjakból befolyt összegből.[20]

A városi polgármesteri hivatal bár az elején elhallgatta végül igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a járvány lefékezésére. Felvilágosítással, rendeletekkel, az orvosrendőri intézkedések betartatásával kívánta meggátolni terjedését. Igaz, ezeket az intézkedéseket helyenként csak igen nehezen tudták betartatni a lakosság ellenállása, életmódja és tudatlansága miatt, de a helyzet még mindig jobb volt, mint vidéken, a falvakban, vagy a megye más városaiban, pl. Mohácson.[21]

A megbetegedések száma az országos átlaghoz volt hasonló. Meglepő viszont a rendkívül magas halálozási arány. Ennek oka a kolerával együtt fellépő más betegségek, és a nem megfelelő kezelési mód, a hiányos fertőtlenítési eljárások lehettek.

A járvány rávilágított az infrastrukturális gondokra, hiányosságokra, melyek közvetve vagy közvetlenül hozzájárultak a kolera terjesztéséhez. A központi vízvezeték, a csatornázás, a szennyvízelvezetés hiánya (a csatornázás 1908-ban is még csak terv volt), a szeméttárolás megoldatlansága, a külvárosiak életmódja mind hozzájárult a betegség gyorsabb elterjedéséhez.

A város ekkor igen nehéz pénzügyi helyzetben volt. A magas kamattartozások fedezésére, és néhány sürgős építkezésre 100.000 Ft kölcsönt kért. A polgármester a rendezetlen pénzügyi viszonyok miatt lemondásra kényszerült. A város vezetősége biztosan többet is tehetett volna, ha munkáját nem akadályozza a pénzhiány. Ráadásul országos segítség hiányában minden problémát helyileg kellett megoldaniuk.

TÁBLÁZATOK

1. sz. táblázat: A kolerában megbetegedettek gyógyulási és halálozási aránya Pécsett, 1873-ban Pasitzky Ede tiszti főorvos zárójelentése alapján

A járvány ideje alatt megbetegedett

Meggyógyult

A megbetegedettek közül meghalt

Férfi

Gye-rek

Össz

Férfi

Gye-rek

Össz.

Férfi

Gye-rek

Össz.

66

63

18

144

14

17

4

35

52

45

42

111

 

 

 

 

21%

26%

20%

23%

80%

71%

80%

76%

2. sz. táblázat Egészségügyi személyzet 1872-ben

 

Orvos tudorok

Sebész mesterek

Polgári sebészek

Állatorvosok

Tulajdonos okl. gyógy-szerészek

Okl. gyógy-szerészek        (segéd)

Okl. bábák

Hatósági engedéllyel működő bába

Magyarország

1606

878

461

528

701

187

3613

380

Baranya vm.

20

4

18

8

7

29

Pécs város

13

3

3

2

5

2

13

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bács vm.

45

12

63

26

25

8

146

Bihar vm.

24

11

8

8

19

--

250

Esztergom vm.

6

3

4

1

2

1

15

Nógrád vm.

14

4

12

6

9

4

22

*

Somogy vm.

34

1

22

8

12

3

36

Tolna vm.

27

19

17

14

--

44

145

Zala vm.

21

10

37

11

15

--

42

Zemplén vm.

9

12

5

17

--

58

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Debrecen

18

4

4

8

6

43

Győr

15

1

5

6

--

26

Kecskemét

12

1

2

1

6

1

18

Sopron

9

6

2

4

--

19

Szeged

15

1

8

4

8

1

21

Székesfehérvár

13

5

1

3

5

--

19

Újvidék

9

3

1

3

--

5

Versec

8

3

9

2

4

10

3. sz. táblázat: A kolerában meghaltak területi megoszlása Pécsett

 

Férfi

%

%

Összesen

Belváros + Székesegyház

2

50.00

2

50.00

4

Budai város

13

37.14

22

63.85

35

Szigeti város

39

56.52

30

43.47

69

Bányatelep

1

100.00

1

Izraelita

1

25.00

3

75.00

4

Összesen

55

48.67

58

51.32

113

4. sz. táblázat: A kolerában elhunytak időbeli és területi megoszlása Pécsett

 

Szigeti város

Budai város

Belváros + Székesegyház

Izraelita hitközség

Férfi

Össz

 

Férfi

Férfi

Férfi

Férfi

 

 

 

VII. 22. – VII. 30.

10

9

1

11

9

20

VII. 31. – VIII. 8.

6

6

1

1

-

1

6

8

15

VIII. 9. – VIII. 16.

1

1

-

2

1

1

1

5

6

VIII. 17. – VIII. 25.

5

2

1

2

1

1

7

6

12

VIII. 26. – IX. 3.

4

2

5

4

9

6

15

IX. 4. – IX. 12.

9

4

2

8

12

12

24

IX. 13. – IX. 21.

2

3

4

5

1

1

8

8

16

IX. 22. – IX. 30.

2

2

2

3

5

Összesen

39

29

13

22

2

2

1

3

56

57

113

A 8 napos időközöket azért választottam, mert a Belügyminisztérium is így kérte a jelentéseket, kimutatásokat. Ezek egyébként a zárókimutatás kivételével szintén nem találhatóak meg a Baranya Megyei Levéltárban.

5. sz. táblázat: A kolerában meghaltak kor és nem szerinti megoszlása a halotti anyakönyvek alapján

 

Férfi

Az összes esetből %

A férfiak közül %

Az összes esetből %

A nők közül %

Összesen

%

1 – 11 hó

2

1,76

3,48

2

1,76

1 – 9 év

4

3,55

7,27

1

2,65

5,17

4

6,19

10 – 19

5

4,42

9,09

9

7,96

15,51

14

12,38

20 – 29

10

8,84

18.18

9

7,96

15,51

19

16,81

30 – 39

8

7,07

14,54

9

7,96

15,51

17

15,04

40 – 49

11

9,73

20,00

7

6,19

12,06

18

15,92

50 – 59

7

6,19

12,72

7

6,19

12,06

14

12,38

60 – 69

6

5,30

10,90

8

7,07

13,79

14

12,38

70 – 79

4

3,55

7,27

3

2,65

5,17

7

6,19

80 – 89

1

0,88

1,72

1

0,88

90 – 99

 

55

48,67

 

58

51,4

 

113

100,00

6. sz. táblázat: A kolerában elhalálozottak százalékos aránya életkorok szerint

 

Férfi

%

%

Össz

%

0 - 9 év

9

7,96

14

12,38

23

20,35

20 - 49 év

29

25,66

25

22,19

54

47,78

50 -

17

15,04

19

16,81

36

31,85

Összesen

55

48,67

58

51,32

113

100,00

7. sz. táblázat: A kolerában megbetegedettek gyógyulási és halálozási aránya Magyaroszágon az 1872–73-as járvány idején

 

Összlakosság

A járvány alatt

Az összlakosságból

A megbetegedettek közül

 

 

Megbetegedett

Meggyógyult

Meghalt

Megbetegedett %

Meghalt %

Meggyógyult %

Meghalt %

Pécs

23800

143

34

109

0,59

0,45

21,59

74,81

Újvidék

19000

96

26

70

0,56

0,36

27,09

72,92

Székesfehérvár

22600

145

69

76

0,61

0,33

47,58

52,42

Győr

20000

856

427

429

4,27

2,14

49,89

50,11

Sopron

21000

196

104

92

0,92

0,43

53,03

46,94

Versec

21000

55

9

46

0,26

0,21

16,36

83,63

Szeged

70000

426

125

301

0,60

0,43

29,34

70,66

Debrecen

46000

1282

625

657

2,78

1,42

48,75

51,25

Kecskemét

41000

290

23

180

0,70

0,43

7,93

62,67

Buda

54000

1317

783

534

2,44

0,99

59,45

40,55

Pest

200000

5390

2764

2626

2,68

1,31

51,28

18,70

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Baranya vm.

219000

2129

1076

1019

0,82

0,40

50,26

49,74

Bács vm.

176000

1369

689

708

2,87

1,48

48,12

51,73

Somogy vm.

289000

243

151

96

0,08

0,03

60,61

39,36

Tolna vm.

220000

1075

685

390

0,49

0,17

63,72

36,25

Zala vm.

333237

346

282

64

0,10

0,02

81,50

18,50

Esztergom vm.

56000

713

406

307

1,26

0,73

56,94

43,06

Bihar vm.

480000

30447

19460

10980

6,33

2,28

63,94

36,06

Zemplén vm.

292000

29518

15616

1389

10,08

4,74

52,90

47,08

Nógrád vm.

198000

23689

14560

900

11,95

4,56

61,88

38,12

Heves vm.

332000

22470

13150

935

6,75

2,68

58,55

41,45

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyarország

11117000

400345

230061

170028

3,60

1,52

57,47

42,49

M. o. + Erdély

13000000

446648

257747

188611

3,37

1,42

57,71

42,20

8. sz. táblázat: A kolerában elhalálozottak területi megoszlása Pécsett a halotti anyakönyvek alapján

Budai külváros

Belváros

Szigeti külváros

Utcanév

Házszám

Utcanév

Házszám

Utcanév

Házszám

Alsóbalokány

5

30

 

József u

2

21

Árpád u

38

 

Alsóportula

9

10

42

Kálvária

1

13

Kasarinya

36

 

Barátúr körny.

13

24

 

Zöldfa u.

1

 

Kereszt u.

16

 

Erzsébet u.

15

21

24

 

 

 

Kisgyüd

21

 

Felsőbalokány

3

18

 

 

 

 

Kis Rókus

11

 

Felsőmalom u.

4

 

 

 

 

 

Kórház

4

5

Felsővám

11

18

15

 

 

 

Makár

4

35

15

 

 

 

 

 

Országút

65

 

Gáspár

12

14

15

 

 

 

Rókus

3

 

Hegyalja

2

 

 

 

 

 

Rókusalja

30

62

Katalin

7

 

 

 

 

 

Szigeti országút

30

 

Kishavi

6

 

 

 

 

 

Tábomoki

9

 

Lánc

12

 

 

 

 

 

 

 

 

Majláth

5

 

 

 

 

 

 

 

 

Pálya

2

 

 

 

 

 

 

 

 

Tettye

28

30

72

 

 

 

 

 

 

Zidina köz

8

 

 

 

 

 

 

 

 

9. sz. táblázat: Ditrich Fidél kimutatása a kolera költségeiről

A külvárosi sáncokból a sár kitisztításáért 2 fő                           43 Ft

A külvárosi vízfolyások kitisztításáért napszámosok összesen  269 Ft

Fuvarosok a sár elszállításáért                                                    189Ft

Az öt ápoló fejenként                                                                  25 Ft

Az öt kolerabiztos fejenként                                                       40 Ft

A kolerakórházak számára: lakatos                                                5 Ft

                                             kovács                                                9 Ft

                                             ács                                                   71 Ft

                                             kötélgyártó                                       22 Ft

                                             nyerges                                            32 Ft

                                             bádogos                                           18 Ft

                                             asztalos                                            30 Ft

                                             hordóért                                           11 Ft

                                             mészért                                             12 Ft

                                             szalmazsák és pokróc                         8 Ft

                                             3 öl tölgyfa                                       30 Ft

                                             fazekas                                               5 Ft

                                             gyógyszer                                       241 Ft

A szomszéd ház udvarának kikövezéséért                                 303 Ft

Rövidítések

alisp.

alispáni iratok

BML

Baranya Megyei Levéltár

chol. biz.

kolerabizottság

jkv.

jegyzőkönyv

kgy.

közgyűlés(i)

okl.

okleveles

PBMÉ

Pécs-Baranyai Múzeum Évkönyve

tan. ir.

tanácsi iratok

vm.

vármegye

Irodalom

ÁGH 1894

ÁGH T., Pécs szabad királyi város múltjából és jelenéből. Pécs, 1894.

ANTALLKAPRONCZAY 1989

ANTALL J. KAPRONCZAY K., A magyar egészségügy az abszolutizmus és a dualizmus korában. Magyar Tudomány 1989/10. 903–915.

FODORVEDRES 1972

FODOR F. VEDRES I., A közegészségtan és járványtan alapjai. Budapest 1972.

GRÓSZ 1874

GRÓSZ L. , A cholerajárvány keletkezése, terjedése és lefolyása, valamint az ez alkalommal tett tapasztalatok. Budapest 1874.

HAHN 1960

HAHN G., A magyar egészségügy története. Budapest, 1960.

HARGITAI 1995

HARGITAI R., A kolera régen és napjainkban. Valóság 1995/6. 94–101.

KELETI 1875

KELETI K., Magyarország népesedési mozgalma 1864–1873 és a cholera. in: Értekezések a társadalomtudományok köréből. Budapest, 1875. 3. sz. 1–56.

LENKEI 1922

LENKEI L., Negyven év Pécs történetéből. Pécs, 1922.

LUDWIG 1910

LUDWIG F., Pécs közegészségének múltja. PBMÉ 1910/4. 73–80.

Szabályrendelet 1879

Pécs szabad királyi város önkormányzati szabályrendelete. Pécs 1879. 21–25.

VÁRADI 1896

VÁRADI F. (szerk.), Baranya múltja és jelene I., Pécs, 1896.

Jegyzetek



[1] Magyarországon a kiegyezéskor 44 kórház működött, kb. 4500 ággyal. 1872-ben 1606 orvos, 878 sebészmester, 461 polgári sebész, 528 állatorvos, 701 okleveles gyógyszerész, 3613 okleveles bába végzett gyógyító munkát. (KSH, Statisztikai Évkönyv2. évf.1873.)

[2] A törvény az állam legfontosabb feladatai közé emelte a közegészségügyet, meghatározta a községek törvényhatóságok teendőit. Szabályozta az orvosi és szülésznői gyakorlatot, a kórházak létesítésének, fenntartásának körülményeit, a járványos megbetegedések megelőzésével, leküzdésével kapcsolatos feladatokat is. Az elsőfokú hatósági szakközeg a járási, vagy a városi tisztifőorvos a másodfokú a megyékben az alispán, és a törvényhatósági közgyűlés. Ez felügyelt a rendszabályok megtartására, járvány esetén rendeleteket hozott. A kötelező orvostartást a lakosság létszámához igazították. Szorgalmazták, hogy a városok és nagyobb települések rendelkezzenek önálló kórházzal. A községek jelentős része azonban nem rendelkezett az ehhez szükséges anyagi eszközökkel. A rosszul fizetett vidéki, községi körorvosi állásokra sokszor nem is akadt jelentkező. Így a valóságban a törvény teljes végrehajtására nem is gondolhattak.

[3] BML 6044/12/chol. biz.

[4] BML tisztifőorvos iratai 5313/1872, 5286/1872

[5] BML tisztifőorvos adatai 6361/1872, zárójelentés az 1872-ben, Baranyában zajlott koleráról

[6] BML tisztifőorvos 6179/1872, 6226/1872, 6/cholerabiz. /1873, 4620/1873, 87/1873, 720/1873, 740/1873

[7] BML Pécs tan. ir. 7013/1873

[8] BML tisztifőorvos iratai 1334/1872, 4372/1873, népszerű oktatás a cholera tárgyában

[9] Laskafalu lelkésze nyíltan hirdeti a nép között, hogy a kolera nem ragályos, a megyei központ által rendelt intézkedések badarságok, handabandák. Egyedül csak Istenben bízhatnak. Kuruzsol, maga által kotyvasztott szereket ad a betegeknek. Az orvosok által adott cseppeket haszontalan zagyvaléknak nevezi, a megyei intézkedéseket nevetségessé teszi. Provokálja a nép vallási fanatizmusát. Ezért a járási szolgabíró négy pandúrt kért segítségül a rendeletek betartására. BML Tisztifőorvos 21. 22. /chol. biz. 1873; Hölbling Miksa alispánhoz írott levele. Kolera bizottsági jegyzőkönyv december 21. ülése, 1873, 4528/1873, 4748/1873

[10] BML tisztifőorvos irat 5475/1873, 1725/1873, 5286/1873

[11] Ez a rendszer nem alkotott összefüggő csőhálózatot, hanem 160 méterenként egy téglából falazott kútmedencébe csurgott bele a magasabbról érkező víz, majd ezt az alacsonyabban fekvő cső továbbította. Ezek a medencék egyúttal közkútként is szolgáltak, sőt 120 magánház az ezekből kiinduló csővezetékből kapta a vizet. Tehát a víz nem nyomás alatt, hanem a lejtésviszonyokat kihasználva csörgedezve folyt. Ezen kívül 32 közkút és 11 ún. vízrángatós kút működött a város területén. BML Pécs v. tan. ir. 10203/1873, 10714/l873, 12433/1874

[12] BML Pécs v. tan. ir. 235/1873

[13] Fünfkirchner Zeitung 1873. augusztus 7.

[14] A városi közkórházat 1714-ben Nesselrode gróf pécsi püspök alapította. Az intézmény 1857-ben kapott közkórházi rangot, és így már nem csak városi, hanem vidéki betegeket is fogadott. Az épületet többször is átépítették, kibővítették, de a korszaknak megfelelő modern kórházzá csak 1885-ben, Erreth Lajos főorvossága idején vált. A betegek ápolását 1855-től 26, Szent Vincéről nevezett szürke nénike, 5 férfi és 3 női ápoló végezte. BML Pécs tan. ir. 1861/1872

[15] BML Pécs tan. ir. 273/1872, 279/1872, 345/1873

[16] BML Pécs tan. ir. 271/1873

[17] BML Pécs tan. ir. 9485/1873

[18] BML tisztifőorvos iratai 5951/1873, alisp. ir. 60/1874, Pécs tan. ir. 10894/1873

[19] BML alisp. ir. 479o/1873, tisztifőorvos iratai 5698/1872

[20] BML Pécs kgy. jkv. 173/1874, 261/1873, 6/1873, Pécs tan. ir. 7980/1873

[21] Itt a város mocsaras, lapályos fekvése nehezítette a fertőtlenítést. A lakosság műveltségi foka alacsony volt, a betegeket eltitkolták, nyitott koporsó mellett halotti torokat ültek, kiszöktek a szigetre. Pénz hiányában a főszolgabíró az alispántól kért támogatást nem tudták az intézkedéseket végrehajtani. A gyógyszerész és az egyik orvos összejátszott: a meggazdagodás reményében hatástalan gyógyszereket árultak drága pénzért. BML tisztifőorvos ir. 6361/1872, 5690/1872