Cikkek

Szász István: A természeti és az épített környezet kölcsönhatásának néhány eleme a Pécsi belvárosban

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 5–6.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1999.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Font Márta – Vonyó József

23–30. pp.

Szász István

A természeti és az épített környezet kölcsönhatásának néhány eleme a Pécsi belvárosban

Einige Elemente dér Wechselwirkung dér Erbaute- und Naturalumwelt in dér Innerstadt von Pécs

The Elements of the Interaction Between the Natural and the Constructed Environment in the Inner City Pécs

Pécs egyike hazánk legrégebbi településeinek. Kedvező a fekvése, délies kitettsége, éghajlata, a medence kivételével szilárd a talaja, bővelkedik forrásokban, gazdag alapvető építőanyagokban (fa, kő), és nem utolsó szempont, hogy a védhetősége is kielégítő volt. Északról a Mecsek tömbje határolja, amely meredeken szakad le a hegylábi lépcsőkön át a Pécsi-síkság mocsaras lapályára, ahol a Pécsi-víz folyik. Ehhez délről a szelíden dombos és emelkedő Hegyföld csatlakozik, amely a város keleti részén északra kanyarodván összekapcsolódik a Mecsekkel.

A város szempontjából a Mecsek-hegység és a Pécsi-medence jelentik azokat a legfontosabb geológiai elemeket, amelyek a település morfológiai képében meghatározó jelentőséggel bírnak. A természeti tényezők közül a Mecsek csapásiránya, talajtípusa, felszíni és felszín alatti vízfolyásai, hordalékkúpjai, domborzati viszonyai, klímája, növényzete, ásványkincsei, illetve a Pécsi-medence talajminősége és hidrogeológiai jellemzői emelhetők ki.

1. A Mecsek csapásiránya

A város területén a római kor óta 5 út találkozott. Némelyikük futását kelet, nyugat és észak felé a Mecsek ÉK-DNY irányú csapása határozta meg, míg másokét  dél felé a Pécsi-síkság mocsarain helyenként megtalálható átkelőhelyek jelölték ki. Északi irányba egyrészt Arrabona (Győr) felé indult út, amelynek nyomvonalát a Mecseket nyugati irányból határoló kedvezőbb lejtőszögű völgyi út jelölte ki, míg Brigetio (Szőny) felé az aquincumi útról leágazó, a Nyugati- és a Keleti-Mecseket elválasztó törésvonal nyújtott sikeres átkelési lehetőséget Hosszúhetény, Magyaregregy, Kárász stb. érintésével. Ezeknek megfelelően az észak-nyugatra található Savaria (Szombathely) felé a mai Szigeti úton, a Szentlőrinci-lapályon át lehetett elindulni, mely útnak a városba csatlakozó pontja a Kórház-téren volt. (1. sz. ábra)

TPT_5-6_kep_Page_022.jpg

1. sz. ábra: A Sopianae-ből kivezető utak(Csanálosi: 6.0.)

A város fő belső közlekedési útja ez idő tájt a mai RókusdombAlkotmány utcaMária utcaPapnövelde utca vonalán vitt keletnek, ahonnan ÉK-re elkanyarodva folytatódott Aquincum (Óbuda) és a Duna felé. A keleti út nyomát elmosta ugyan a történelem, de iránya megközelítőleg a mai 6-os út vonalát követte. Déli irányba Mursa (Eszék) felé a mai Hunyadi útIrgalmasok utcájaBajcsy Zsilinszky utcaSiklósi út vezetett.

A domborzat kényszerítő hatására és a pannóniai római településhálózat elhelyezkedése következtében egykor kialakult főutak nyomvonala tehát a mai napig meghatározta a belső közlekedési útvonalak irányát, ezáltal befolyásolta a város főbb intézményeinek elhelyezkedését. Utóbbi a lakosság kicserélődése, területi átrendeződése és a város funkcionális átalakulása következtében módosult.

 2. Talajminőség

A talaj minősége, mechanikai tulajdonsága meghatározó lehet az építkezések helyének kijelölésénél, hiszen a városmorfológia vertikális elemei (épületmagasság) és az altalajok hordozóképessége, nyomószilárdsági értékei között egyenes arányosság állt fenn. Különösen a korábbi évszázadokban jelentett nehézséget a nem megfelelő szilárdságból adódó probléma áthidalása, napjainkban a technika fejlődésével inkább az alapozás többletköltségeiben jelentkezik.[1]

Az ókori és középkori Pécs fejlődésében jelentős szerepet játszott, hogy az alapkőzet, amelyen a város felépült, pannóniai homok. Szilárdsága, homogén tulajdonságai miatt alkalmas nehéz kőépületek hordozására. Mivel könnyen ásható, szívesen vájtak bele borospincéket, pinceraktárakat. Az Aradi vértanúk és Papnövelde utcáktól északra kezdődnek a sziklatalajok (szarmata és anizusi mészkő, werfeni pala, liász márga, gránit, stb.) melyeket észak felé elvékonyodó málladék- és hordaléktakaró fed.

A Mecsekből lefutó patakok és időszakos vízfolyások eróziós völgyei előtt hordalékkúpok alakultak ki (a Frühweisz-, Krumpli-, Tettye-völgyhöz csatlakozók és a patacsi, ürögi, bálicsi patakoké). (2. sz. ábra) Tekintélyes a Bálics-völgy hordalékkúpja, mivel vízgyűjtőjében folyt a talajeróziót meggyorsító szőlőművelés. A hordalékkúpok mechanikai szempontból megfelelőek házépítésre, alapozáshoz kedvezőnek bizonyult a bennük található durva kőzettörmelék.

TPT_5-6_kep_Page_023.jpg

2.sz. ábra: Pécs fedett földtani térképvázlata (Erdősi: Adatok... 18.o)

Bár századunkban (különösen az 1950-es évektől kezdve) a sokemeletes lakóházak építése nyert teret, a modern technológia, a könnyebb fajsúlyú beton és a vékonyabb falak miatt ezen épületek fajlagos önsúlya jóval kisebb, mint a múlt századi vaskos kőfalakon nyugvó épületeké. A megfelelő alapozásnak köszönhetően éppen a talajmechanikailag leggyengébb nyomószilárdságú alluviális területeken, réti talajokon épültek.

A hordalékkúpok egy része, a csupán időszakos vízfolyások, aszóvölgyek végében törmelékkúpnak minősíthető. Antropogén hatásra a talajerózió következtében az addig szálban álló kőzet pusztulni kezd, és a völgyben lefolyó víz által szállítva, a lejtő alján felhalmozódik. Ilyen kőzettörmelékből épül fel a Frühweisz-völgy, ill. a Krumpli- völgy hordalékkúpja. E jelenség természetesen csak részben tekinthető természeti képződménynek, léte a természetnek és a társadalomnak a völgyfejlődésre, ezáltal bizonyos mértékig a település szerkezetére ható kölcsönhatását szemlélteti. Kialakulását részben a kelták, de különösen a rómaiak óta folyó erdőirtás és az ezt követő talajpusztulás magyarázza. A néhol 3-6 méter vastag törmelékkúpok keletkezését elősegítette a rómaiak óta folyó szőlőművelés, majd a középkortól elkezdődött birkalegeltetés.

A város talajminőségének vizsgálatánál megemlíthető az ugyancsak antropogén hatásra keletkezett, az elpusztult épületek törmelékéből (urbanit) álló talaj. Ez a város 2000 éves fennállása óta a belvárosban tekintélyes vastagságot ért el és szilárdsága miatt megfelelő alapozást nyújt.

Összefoglalásként megállapítható, hogy a város építéséhez a múltban 3 főbb talajtípus kedvezett. A kitűnő alapozást nyújtó sziklatalajon, a valamivel gyengébb pannon homokon, a különböző alapkőzetet borító hordalékkúpokon, urbaniton és a még megfelelő minőségű, alluvium-peremi negyedkori homok-, homokliszt iszap és agyagtalajon bonyolultabb alapozási technológiák nélkül lehetett építeni.

3. Hidrogeológiai jellemzők

A mai Pécs mintegy 10 km hosszan nyúlik el K-Ny-i irányban a főutak mentén. Ennek oka a Mecsek csapásirányán kívül a vízrajzi adottságokkal magyarázható. Három legfőbb elemét a Pécsi-medence tengelyében folyó, szintén K-Ny-i irányú Pécsi-víz, a Pécsi-vizet kísérő rossz lefolyású térszínen a mocsár és talajvíz, ill. a Mecsekről lefolyó réteg- és forrásvizek alkotják.

A talajvíz magas szintje a völgytalpon és peremén, egészen századunk közepéig súlyos problémát jelentett és dél felé gátolta a Pécsi-víz mentén az intenzív beépítést. A Szigeti országúttól délre fekvő közeli utcákban és a város egyéb hasonló elhelyezkedésű területein, az 1890-es években 1,5-2 m mélyen volt található a talajvíz. A jó házalapnak bizonyult pannon homok és a hordalék altalajnak köszönhetően azonban a beépítés itt nem okozott áthidalhatatlan nehézséget, ettől délre viszont a talajvíz további emelkedése és a mocsaras térszín igen. A múlt század utolsó harmadában a várostól délre K-Ny-i irányban nagy területet feltöltöttek, mivel az ekkortól kiépülő vasút biztos alapokon álló töltést igényelt. Ugyanitt kaptak helyet a vasúti infrastruktúrához tartozó épületek és raktárak is.

Az I. világháború után szükségessé vált a város déli irányú terjesztése, hiszen K-Ny-i irányban már túlzottan elnyúlt. A vasút által biztosított kedvező közlekedési helyzet és az üresen álló nagy területek alkalmassá tették a területet nagyobb beépítésre. Ennek megfelelően megkezdődött a mocsaras terület lecsapolása, 0,7-1,8 m magasan feltöltése, majd az 1920-as évektől beépítése.

A legnehezebben beépíthető ártéri talajvizes medencealjzaton sokáig csak a Siklósi út nyújtott átkelési lehetőséget. Hosszú ideig az építkezések is átugrották ezt a területet, és a Pécsi-víz másik oldalán lévő szelídebb lankákon építkeztek (Kertváros az 1930-as évektől, a raktárváros az 1950-es évektől)

Az 1950-es években az Uránváros beépítésekor problémát jelentett a Mecsekről lefolyó, részben az altalajban szivárgó rétegvíz, amely kis mélységben, déli irányban áramolva az 1968-tól épült panelházak telkeit is elvizenyősítette.

4. A vízfolyások szerepe az utcák irányának meghatározásában

Az elmúlt korokban a természettel szembeni védekezés alacsonyabb hatásfoka miatt a vízfolyások természetes iránya jobban meghatározta az egyes utcák vonalvezetését mint napjainkban. Pécsett e tekintetben különösen a Frühweisz völgy időszakos vízfolyása, valamint a Bálicsi-patak és a Tettye-patak hatása jelentős. (3. sz. ábra)

TPT_5-6_kep_Page_026.jpg

3. sz. ábra: Vízfolyások hatása Pécs utcaszerkezetére (Erdősi: Adatok... 20.o.)

A Frühweisz vízfolyás a Forbát A. utca, a Sánc utca, a Tábor utca és az 1930-as évektől beépülő Semmelweis utca irányát határozta meg. A Bálics-patak a felső folyásának Ny-i ága az Édesanyák útja alsó szakaszát és a Fekete utcát jelölte ki, K-i ága pedig a Xavér utcát és a Petőfi utcát alakította, majd a Kolozsvár utca vonalán a Marosvásárhely és a Semmelweis utca kereszteződésében egyesült a Frühweisz vizével az 1920-as évekig.

A Tettye-patak hordalékkúpjáról Ny-i és K-i irányba csúszott le. A Ny-i ág a középkorban a városfalat mint vizesárok védte, a keleti ág majd a nyugati mellé az iparosok települtek. A terület nagyobb mértékű beépítésére az I. világháború után került sor.

A vízfolyások és az egyes utcák irányának egybeesése a múltban sok kellemetlenséggel járt, különösen egy-egy kiadós esőzés után. A völgyi vízgyűjtőkből főképp a talajeróziótól jobban sújtott területekről érkező hordalék elborította az utcákat, és emelte a térszínüket.[2] Az évente 2000-3000 m3 hordalék elszállítása komoly munkát és kiadást jelentett a városnak. Századunk elején az egy-egy esőzés után lezúdult többtonnányi kavics (amit azután szekérszámra hordtak el a Széchenyi-térről) megbénította a villamosközlekedést.

5. A domborzat hatása az utcahálózatra

A település elhelyezkedését, az utcák vonalvezetését a hidrogeológiai összetevőkön kívül leginkább a domborzat határozta meg.[3]  E hatásnak köszönhetően a régi országleírások és későbbi könyvek[4] Pécs tengerszint feletti magasságát nem is egy számmal, hanem számok sorozatával, vagy két szélsőértékkel adják meg. Az utcák vonalvezetésére a térszínkülönbség leginkább az É-D-i iránytól való eltérésben mutatkoznak meg és természetesen befolyásolták a vizek folyásirányát is. (4. sz. ábra)

TPT_5-6_kep_Page_027.jpg

4.sz. ábra: Eltérések az általános utcairánytól Pécs belvárosában (Hantos: 16.0.)

Irodalom

CSANÁLOSI 1982

CSANÁLOSI S., Pécs funkcionális településmorfológiai sajátosságainak fejlődése és jelenlegi képe. JPTE TK., Pécs 1982.

ERDŐSI 1969

ERDŐSI F., Adatok néhány természeti tényezőnek Pécs fejlődésében betöltött szerepéről. MTESZ Baranya megyei Szervezete Tanulmányok 2. Pécs, 1969. 17-23.

ERDŐSI 1968

ERDŐSI F., A pécsi városszerkezet fejlődése és a városrészek funkcióinak átalakulása a kapitalizmus korában. MTA DTI Közlemények 6., Pécs, 1968.

ERDŐSI 1987

ERDŐSI F., A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében. Akadémiai K., Bp., 1987.

FRISNYÁK 1990

FRISNYÁK S., Magyarország történeti földrajza. Tankönyvkiadó, Bp., 1990.

GYENIZSE 1996

GYENIZSE P., Természetföldrajzi tényezők szerepe Pécsvárad fejlődésében. (Kézirat) JPTE TTK Általános Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék. [1996]

HANTOS 1940

HANTOS GY., Vázlatok Pécs földrajzához. Bp., 1940.

MENDÖL 1963

MENDÖL T., Általános településföldrajz. Akadémiai K., Bp., 1963. 439-477.

Pécs egykor és ma

Pécs egykor és ma. (Fotóalbum) A bevezető tanulmányt írta: B. Horváth Csilla. Fotó: Csonka Károly. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1993.

SOMOGYI 1967

SOMOGYI G., A föld alatti Pécs. Geodéziai és Kartographiai Tájékoztató 1967. 5. sz.

SOMOGYI 1961

SOMOGYI G., Pécs építésének története. In: Az épülő Pécs városrendezési kérdései. Szerk: Dr. Erdélyi Ernő. Pécs Megyei Jogú Városi Tanács VB. Pécs, 1961. 349-367.

SÜMEGHY 1961

SÜMEGHY M., A bányászat mint városalakító tényező. In: Az épülő Pécs városrendezési kérdései. Szerk: Dr. Erdélyi Ernő. Pécs Megyei Jogú Városi Tanács VB. Pécs, 1961. 139-158.

VADÁSZ 1935

VADÁSZ E., A Mecsekhegység. M. Kir. Földtani Intézet kiadása, Bp. 1935.

WEIN 1974

WEIN GY., Délkelet-Dunántúl geológiája. In: Lovász Gy. - Wein Gy., Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése. Pécs., 1974.

Jegyzetek



[1] ERDŐSI 1969, 17.

[2] A Rákóczi út alatt 3-4 m mélyen található az egykori római út.

[3] Egyes vélemények szerint a szél iránya ugyancsak meghatározó erővel bírt az utcák vonalvezetésére. (HANTOS 1940, 21.) Eszerint a belváros a Mecsek szélárnyékába települt. A külvárosokban az északias nyitottságú völgyek már szabadabb áramlást engednek az É-i irányból fújó hűvös, néhol viharos szélnek. A belváros utcái pedig néhol ott is görbék, ahol sem a lejtőviszonyok, sem a víz determinációja ezt nem indokolná. Ezekkel az enyhe ívekkel, kanyarulatokkal a szél irányát kívánták megtörni.  

[4] HANTOS 1940, 15.