Cikkek

Bödő László: Pécsi olimpikonok rövid életrajza

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

317–330. pp.


Bödő László

Pécsi olimpikonok rövid életrajza


Kurze Biographien von pécser/fünfkirchner Olympiateilnehmer

The Short Biography of the Pécs Participants in the Olympic Games




Az eddigi pécsi vonatkozású sporttörténeti kutatások számos adatot tártak fel a pécsi sportolók olimpiai szerepléséről.[1] Még sincs átfogó képünk arról, kik, mikor és milyen eredménnyel képviselték a városból Magyarországot a világ sportjának legnagyobb versenyein.

Ez késztetett arra, hogy a pécsi-baranyai olimpikonokról önálló összeállítást készítsek. A jelenlegi terjedelmi keretek rövid áttekintésre adnak lehetőséget, egy későbbi alaposabb feldolgozás reményében.

A közlemény első részében részletesebben ismertetjük azoknak a sportolóknak a pályafutását, akik pécsi-baranyai egyesületek képviseletében vettek részt az olimpiákon, illetve kiemelkedő szerepet játszottak a város és az ország sportéletében. Csupán a legfontosabb adatokat jelezve soroljuk fel a nem pécsi-baranyai színekben indult versenyzőket, akik azonban vagy a versenyek előtt, vagy azokat követően valamilyen formában a városhoz vagy a megyéhez kötődtek, továbbá néhány olyan sportolót, akik pályájának részletes feltárása a jövő feladata. Az egyes részeken belül a sorrendet az olimpiák időrendjét követve alakítottam ki.

LAUBER DEZSŐ (Pécs, 1879. 05. 23. – Budapest, 1966. 09. 05.)

Pécs legsokoldalúbb sportolója és sportvezetője volt, aki országosan is kiemelkedő szerepet játszott a magyar sport szervezésében, nemzetközi képviseletében.

Jómódú polgárcsaládban született, így lehetősége nyílt arra, hogy tanuljon és egészen fiatalon sportoljon. Lauber Dezső élt ezzel a lehetőséggel és több sportágban már középiskolás korában ismert sportoló lett. Diákkorától aktív tagja volt a pécsi sportegyesületeknek. 1898-ban felvételt nyert a budapesti műegyetemre. Az aktív sportolást a fővárosban (a Magyar Atlétikai Clubban – MAC) is folytatta, anélkül, hogy megszakította volna kapcsolatait pécsi egyesületeivel.

Kivételes tehetségének köszönhetően minden sportágban eredményes volt, amivel foglalkozott. Az általunk ismert sportágak, amelyekben sikereket ért el: atlétika, bob, golf, jégkorong, kerékpár, korcsolya, labdarúgás, tenisz, úszás és vízilabda. A teljesség igénye nélkül emeljük ki néhány fontos eredményét.

Atlétikában tizenhét éves korától magas- és rúdugrásban, 100 méteres síkfutásban, illetve gátfutásban volt első és ért el helyezéseket országos versenyeken.[2]

Versenyszerűen kerékpározott, 1895 és 1898 között a Pécsi Atlétikai Club (PAC), majd a Pécsi Bicycle Club (PBC)[3] színeiben számos nagy versenyt megnyert. 1898-ban 1000 és 10 000 méteren országos bajnok lett.[4]

Kedvenc sportágai közé tartozott a tenisz, melyet a MAC és a PAC csapatában egyaránt űzött. 1908-ban az olimpiai válogatóversenyen ebben a sportágban vívta ki a részvétel jogát, s indult – kevés sikerrel – a londoni olimpián.

Az 1920-as évek közepétől aktívan golfozott. 1930-ban már ötödik alkalommal lett magyar bajnok, s nyerte el a „Magyarország örökös golfbajnoka” címet.[5]

Párizsban a szellemi olimpiára Hajós Alfréddal közösen készítettek stadiontervet, mellyel ezüstérmet nyertek. (Az aranyérmet nem adták ki.) Mivel Lauber személyesen nem tudott jelen lenni, s a pályázatot sem tudta sajátkezűleg aláírni, az érmet Hajós vette át, aminek következtében az utókor az ő nevéhez köti a sikert.[6]

A versenyzéssel egy időben kiterjedt és nagy jelentőségű sportszervezői, vezetői, edzői tevékenységet folytatott.

1897-ben tizennyolc évesen a PÁC küldötteként részt vett a Magyar Atlétikai Szövetség alakuló ülésén. 1900-ban tagja volt annak a 16 fős bizottságnak, mely megalakította a Magyar Labdarúgó Szövetséget. 1907-ben tagja lett a Magyar Lawn Tenisz Szövetség tanácsának. Atlétikai, kerékpár- és teniszversenyeket szervezett, azokon versenybírói feladatokat látott el. 1900-ban ő szervezte meg az első labdarúgó csapatot és mérkőzést Pécsett.[7] Részt vett az 1907-es pécsi ipari kiállítás során rendezett sportversenyek és ennek kapcsán új sportlétesítmények építésének szervezésében. 1909-ben az ő tervei alapján építettek bobpályát Tátralomnicon, melyen maga is versenyzett. 1930-tól a MAC korcsolya szakosztályának vezetője. Edzői munkát végzett golfban, úszásban, korcsolyában, bobban, labdarúgásban.

1903-tól a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) jegyzője, majd 1905 és 1915 között titkára volt. Ugyanebben az időben tagja a Magyar Sporttanácsnak is. Pierre de Coubertin is elismerően emlékezett meg a NOB 1911. évi budapesti ülésének megszervezésében végzett munkájáról.

Nagy gondot fordított az olimpiai eszme pécsi terjesztésére is. Diavetítéses élménybeszámolókat tartott az 1906-os Hellén Játékokról, valamint az 1908-as londoni és az 1912-es stockholmi olimpiáról. Az utóbbira turistautat is szervezett, sikertelenül. Lauber Dezső egész életét a sport töltötte be, sokat tett az olimpiai mozgalom sikerért.

A második világháború során budapesti házát lebombázták, s akkor szinte mindene elveszett, elpusztult. Ezt követően szerény nyugdíjából élt, s egy barátjánál lakott albérletben. Amikor 87 éves korában – 1966. 09. 05. – meghalt, a főbérlője temettette el.

REPSZÁM HENRIK (Németbóly, 1889. 02. 01. – London, ?)

Az 1912-es stockholmi olimpián vett részt a 10 km-es gyaloglásban és a maratoni futásban. Az utóbbit feladta. A magyar tájékozódási futás atyja. O szervezte az első Skandinávián kívüli tájfutó versenyt 1925. január 10-én a budai hegyekben, Hűvösvölgy–Jánoshegy térségében. Ezzel a versennyel kezdődött a magyar tájfutás története. 1945-ben kivándorolt Angliába, ott megnősült, s egy papírgyárat alapított.

DR ABAYNEMES OSZKÁR (Magyardiószeg, 1913. 09. 13. – Pécs, 1959. 01. 30.)

1914-ben a család Paksra költözött, s a Duna közelsége később meghatározta a sportágválasztását. Pakson, majd Kalocsán járt iskolába, de a középiskolai tanulmányait már Pécsett fejezte be, 1931-ben érettségizett. Dr. Várnagy Elemér, a neves pécsi edző felfigyelt rá és edzésbe fogta. A Pécsi Atlétikai Club (PAC) versenyzőjeként egyre jobb eredményeket ért el az ifjúságiak között. Hódmezővásárhelyen[8] elért kiváló eredményének hatására tagja lett a magyar ifjúsági válogatottnak. Fejlődését segítette a Pécsett tanuló Bárány István egri úszó is[9], aki többször nyert Európa-bajnokságot és ezüstérmes volt az olimpián. Egyetemista korában számára első volt a tanulás, de minden versenyen elindult. A kevés edzés ellenére sorra nyerte a versenyeket. 1933. augusztus 7-én Budapesten a 200 méteres gyorsúszásban országos bajnokságot nyert (2:22,6). Ettől kezdve válogatott volt. Szeptember 4-én Torinóban a Főiskolás Világbajnokságon a 4x200 m-es gyorsváltó tagjaként aranyérmes lett. 1935. szeptember 23-án avatták jogi doktorrá „summa cum laude” minősítéssel. 1936-ban az olimpia évében keményen edzett, több versenyen is indult (Bécs, Barcelona, Genova, stb.) A berlini olimpián Gróf Ödön, Lengyel Árpád, Csík Ferenc társaságában a 4x200 m-es gyorsváltó tagjaként új Európa-rekorddal bronzérmet nyert.[10]

GRÓF ÖDÖN (Netecs, 1915.04.15. –)

Az 1936-os olimpia résztvevője volt úszásban. A PAC-ban kezdett sportolni dr. Várnagy Elemér irányításával. Első nagy eredményét 1934-ben érte el a magdeburgi Európa-bajnokságon, ahol a 4x200 m-es gyorsváltó (Csik Ferenc, Maróthy András, Lengyel Árpád és Gróf Ödön) tagjaként aranyérmet nyert. Ezzel ő lett Pécs első Európa bajnoka. 1935-ben többször javított magyar rekordot és tagja volt a 4x200 m-es gyorsváltóban új Európa-csúccsal (9:14,8) főiskolás világbajnokságot nyert csapatnak. Az 1936-os berlini olimpián tagja volt a 4x200 m-es gyorsváltóban új Európa-rekorddal bronzérmet szerezett magyar váltónak. Az olimpián egyéni számokban is indult, de nem ért el helyezést. Gróf Ödön már az olimpia előtt átigazolt az Újpesti Torna Egylethez és a következő évek sikereit már ott érte el. 1956-ban elhagyta az országot, azóta Los Angelesben él.[11]

DR. BODOSI MIHÁLY (Bárót, 1909. 12. 13.)

Az 1936-os olimpián vett részt, mint a PEAC magasugrója. Erdélyi származású, Kaposváron élő nagybátyja fogadta örökbe. Ott járt iskolába és érettségizett. Már érettségi előtt 176 cm-re javította a kerületi ifjúsági rekordot. 1928 őszén nyert felvételt a pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvosi karára. A PEAC igazolta. Egyetemi tanulmányai miatt kezdetben lassan fejlődött. Eredményei 1930-tól kezdtek javulni (184 cm). A kerületi versenyeken kibontakozott sokoldalúsága: a magasugrás mellett 110 m-es gátfutásban, hármasugrásban és tízpróbában is ő volt a legjobb, közben rúdugrásban is kerületi csúcsot javított. 1931-ben az országos bajnokságon második helyezést ért el 188 cm-es ugrással, év végére pedig listavezető lett (191 cm). Tízpróbában országos második. 1932-ben a magyar bajnokságon – eredményeit tovább javítva (magasugrásban 193 cm) – mindkét számban ismét második helyezett lett. Ebben az időben állandósítani tudta 190 körüli eredményeit és több nemzetközi és nemzetek közötti versenyt megnyer, már a válogatott tagjaként. 1933-ban 194 cm-rel beállította, majd 195-tel megjavította a magyar rekordot. Ebben az évben megnyerte az angol bajnokságot, szeptemberben a Főiskolás Világbajnokságról 194 cm-es ugrása eredményeként aranyéremmel tért haza. 1934-ben Pécsett 196 cm-re javította a szabadtéri és fedett pályás a magyar csúcsot. Április 15-én a Mór kollégiumban rendezett versenyen teljesen szabályos körülmények között 200,5 cm-t ugrott. Ezzel az első magyar magasugró volt, aki átugrotta a 2 métert, de a verseny nem volt bejelentve a szövetségnek, így az eredményt nem lehetett hitelesíteni. 1935-ben újból főiskolai világbajnok és – életében először – magyar bajnok lett. 1936-ban magyar bajnokságát megvédve, részt vett magasugrásban az olimpián, ott azonban nem sikerült a legjobb eredményét elérnie. A későbbiek során Kaposváron dolgozott nagy megbecsülésnek örvendő főorvosként.[12]

KRIVICZ GYULA (Somogy, 1913. 07. 21. – Pécs, 1979. 12. 22.)

Az 1936-os berlini olimpián vett részt, mint a másodosztályú DVAC sportegyesület labdarúgója. Támadó fedezetet játszott, kitűnően cselezett és jól szerelt. A válogatók felfigyeltek kiemelkedő játékára és beválogatták az olimpiai labdarúgócsapatba, mely az olimpián az első mérkőzésen kiesett, így a játékára nem került sor. Az olimpia után még hosszú éveken keresztül játszott a DVAC csapatában. Egy ideig edzősködött, majd sportvezetőként dolgozott a megyei labdarúgószövetségben, és éveken keresztül vezette a Pécs városi sporthivatalt.[13]

SIMON JÁNOS (1915. A többi életrajzi adat feltáratlan)

Az 1936-os berlini olimpián vett részt mint labdarúgó. A Pécsi Egyetemi Atlétikai Club (PEAC) kiváló kapusa volt. A délnyugati bajnokságban hétről-hétre nyújtott bravúros teljesítményére hamar felfigyeltek Budapesten is és tagja lett a vidékválogatottnak, majd bekerült a magyar amatőr válogatottba. Ebben a minőségében védett Norvégia ellen, ezt követően tagja lett az olimpiai válogatottnak. 1936. május 21-én Velencében ő védte az olimpiai válogatott kapuját az olasz főiskolás válogatott ellen (1:2). Simon János a csapat átszervezése után is tagja maradt a csapatnak, így utazhatott Berlinbe, ahol a csapat az első mérkőzésen kiesett. Mint főiskolás 1937-ben tagja volt a Főiskolai Világbajnokságon aranyérmet nyert csapatnak. A főiskola befejezése után átigazolt Budapestre, a Pénzügyőr SE labdarúgó csapatához.[14]

BÉRCZES ANDRÁS (Spitzzihen, 1909. 11. 05. – Pécs, 1977. 05. 30.)

A Pécsi Vasutas Sportkör (PVSK) kiváló labdarúgója az 1936-os olimpián vett részt, Berlinben. A PVSK ifjúsági csapatában kezdett játszani, de 20 évesen már végleges tagja lett az első csapatnak. Bérezés ontotta a gólokat, ezért hamarosan tagja lett a Dél-Nyugat-válogatottnak. 1936-ban „B”-válogatott lett. Tagja volt a vasutas válogatottnak is, így jutott ki Rómába. Hamarosan átkerült az olimpiai válogatottba, s mivel minden előkészületi mérkőzésen több gólt is rúgott, biztos utazó lett Berlinbe.[15] Az olimpián az első mérkőzésen a lengyelek 2:0-ás vezetésénél az egyik lengyel hátvéd szétrúgta a térdét. A berlini kórházban megműtötték. Felgyógyulása után még próbálkozott a játékkal, de ettől kezdve félt. Ennek ellenére még öt évig játszott a Pécsi Vasutas csapatában.[16]

DR. PELLE ISTVÁN (Budapest, 1907. 07. 26. – Buenos Aires 1986. 03. 09.)

Két olimpia után került a Pécsi Jogtudományi Egyetemre tanulni. Az 1928-as amszterdami olimpián helyezetlen volt. 1930-ben a luxemburgi világbajnokságon nyújtón aranyérmes, az 1931-es párizsi vb-n korláton első, lovon második. Az 1932-ben Los Angelesben rendezett olimpián egyéni műszabadgyakorlatával és a lóugrásban is olimpiai bajnok, korláton, összetett egyéniben és csapat műszabadgyakorlatban ezüstérmes lett. A pécsi egyetemre történt felvétele után 1933. január 10-én igazolt át a PEAC-hoz. Pécsett nagy szeretettel fogadták: beiktatásán (1933. 01. 15.) dr. Krisztics Sándor a jogi kar dékánja mondta az ünnepi beszédet. Pelle bekapcsolódott a pécsi tornasportba: bemutatókat tartott, bemutató edzéseket vezetett. 1933. április 30-án, a PEAC alapításának 10. évfordulóján Romeo Neri olasz tornász olimpiai bajnokkal közös bemutatót tartott. Pécsi tanulmányai alatt nem indult országos bajnokságokon és más jelentős versenyeken.

1936-ban, az olimpia évében újból sokat edzett és minden jelentős versenyen elindult. Ebben az évben összetett egyéniben, gyűrűn, lólengésben, nyújtón és műszabadgyakorlatban magyar bajnokságot nyert. 1936. június 13–14-i PAC jubileumi (50. évforduló) tornaversenyén, amely egyben olimpiai válogató volt, még a PEAC színeiben indult. Berlinben nem ért el helyezést. Valószínűleg az olimpia után, egyetemi tanulmányait befejezve Budapestre igazolt. A versenyzést befejezve sokáig artistaként járta a világot. Argentínában halt meg.[17]

TASS OLGA (LEMHÉNYINÉ) (Pécs, 1929. 03. 28. –)

1948-ban a háború utáni első olimpián – Londonban – vett részt tornászként. Pécsett ismerkedett meg a sportággal és itt lett válogatott. A Pécsi Bőrgyári Torna Clubban (PBTC) Várkői Ferenc volt az edzője. Londonban a női csapat kiválóan tornászott, az összetettben ezüstérmet szerezett. Tass Olga az olimpia évében kezdte meg tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, így mint sportoló is átigazolt a TF szakosztályába. Ezt követően még három olimpián vett részt: 1952-ben Helsinkiben összetett csapatban ezüst-, kéziszer-csapatban bronzérem került a nyakába. 1956-ban Melbourneben a kéziszer-csapat tagjaként aranyérmet, összetett csapatban ezüst-, a szerenkénti versenyen egy bronzérmet szerzett. Összetett egyéniben a negyedik helyen végzett. Részt vett az 1960-as római olimpián is, de itt nem ért el helyezést. Tass Olga volt az egyetlen magyar női tornász, aki négy olimpián vett részt. Az 1954. évi római világbajnokságon aranyérmes volt, a budapesti főiskolás világbajnokságon szintén első lett. 32 alkalommal volt válogatott, tíz alkalommal nyert magyar bajnokságot. Univerzális, kiváló versenyző volt. Férje, Lemhényi Dezső, vízilabdázóként 1948-ban a londoni olimpián ezüst-, a helsinki olimpián aranyérmes magyar csapat tagja. Tass Olga mindig pécsinek vallotta magát.[18]

VÁRKŐI FERENC (Csongrád, 1916. 01. 27. – Pécs, 1987. 11. 12.)

Az 1948-as olimpia résztvevője volt, mint a PBTC tornásza. 1941-ben a TF elvégzése után került Pécsre. Attól kezdve nagyot lendült Pécs tornasportja, Várkői Ferenc sokirányú tevékenységének köszönhetően. Testnevelő tanár, válogatott tornász, edző, sportszervező volt. Ugyanakkor állandó feladatának tekintette, a gyermektornát, amelynek legnagyobb hazai szakemberévé vált, s könyvet is írt róla. Olyan kiváló versenyzőket nevelt, mint Csicskár Mária, Kelényi Éva, Tass Olga, Bács-Berger Györgyi; a férfiaknál K. Varga Lajos, Héder János (PVSK), akiket ő edzett egyesületüktől függetlenül. A londoni olimpián az összetett csapatversenyben bronzérmet szerzett. 1952-ben újból kerettag lett, de egy prágai versenyen súlyosan megsérült és ez megakadályozta abban, hogy részt vegyen a helsinki olimpián. 1956-ban, 40 éves korában vonult vissza a válogatottságtól. 1994-ben a Pécs M. J. Város Önkormányzata róla nevezte el a diáksport számára megvásárolt BTC sporttelepet. Tass Olga szavaival lehetne jól összefoglalni tevékenységét: „Nagyszerű edző volt Várkői Ferenc. Ez a csupa szív, lelkes, türelmes ember olyan széles alapokat adott valamennyiünknek, hogy arra egész életünk során támaszkodhattunk.”[19]

LOVRICS ISTVÁN (Pécs, 1927. 07. 06. – Torontó, 1990. 04. 13.)

Az 1948-as londoni olimpián vett részt. A Pécsi VSK kosárlabdázója volt, de az olimpia előtt átigazolt Budapestre. Mint a PVSK vezéregyénisége, 1947-től kezdve 17 alkalommal tagja volt a válogatottnak. Az olimpiai után 1949-ben kivándorolt a nővéréhez Svájcba, majd onnan tovább ment Spanyolországba. Kiváló sportemberi kvalitásait jelzi, hogy teniszben spanyol bajnoki címet nyert. Spanyolországból Kanadába települt.[20]

LIPPAY ANTAL (Peterd, 1923. 09. 09. –)

Az 1952-es helsinki olimpián vett részt a PVSK atlétájaként. A PAC-ban kezdett atlétizálni, s 1942-ben az ifjúsági bajnokságon a 400 m-es gátfutásban 2. lett. A háború által megszakított sportpályafutását csak 1946-ban tudta folytatni Verbőczi József edző irányításával. 1947-től volt tagja a válogatottnak. A 110 m-es gátfutást kedvelte, de a jobb eredményeket 400 m-en érte el. Többször lett magyar bajnok: 1949-ben 110 gáton (15,6), 1951-ben 400 m gáton (54,9) majd 1952-ben újból 400 gáton (52,8). Ezzel az eredményével érdemelte ki a helsinki olimpiára való kiutazást. Az olimpián célbírói döntéssel nem került a döntőbe. A középdöntőből új magyar csúccsal jutott tovább. 1953-ban újból bajnokságot nyert 400 gáton (53,5) és kétszer lett magyar bajnok a 4x400 m-es síkfutó váltóban. Ötször javított országos rekordot. 1954-ben, a berni Európa-bajnokságon új magyar rekorddal 6. lett. Legjobb eredményét a magyar-finn viadalon érte el 52,2-vel. 36 éves korában búcsúzott a válogatottól. 1991-ben Pécs Város Önkormányzatától a Pro Civitate kitüntetést kapta.[21]

SOLYMOSSY EGON (Miskolc, 1922. 05.18. –) (Solymosi néven versenyzett)

Az 1952-es helsinki olimpia résztvevője volt. Diósgyőrben kezdett atlétizálni

1937-ben, de fejlődése akkor indult meg, amikor Verbőczi József lett az edzője. 1946-tól volt válogatott, 54 alkalommal szerepelt a címeres mezben. 1946-ban került Pécsre. 1948-ban két számban nyert magyar bajnokságot: 200 m-es síkfutásban (22,1 mp) és a 400 m-es síkfutásban (49,4 mp). Ennek ellenére nem jutott ki a londoni olimpiára. Az 1952-es helsinki olimpián a 4x400 m-es váltó tagjaként vett részt. A jó helyezésre esélyes magyar csapatot szabálytalan versenyzés miatt kizárták. Még két alkalommal nyert magyar bajnokságot, s az olimpia után részt vett az oslói és a berni Európa-bajnokságokon. 15 éven keresztül volt tagja a válogatottnak és sok hazai és nemzetközi verseny győzteseként ünnepelték. Sportolói pályafutása után edzősködött és olyan versenyzőkkel foglalkozott, mint Patty István, Lépond Endre és Lukács László.[22]

DR. HÉDER JÁNOS (Pécs, 1933. 10. 20. –)

Az 1956. évi Melbourne-ben megrendezett olimpia résztvevője volt. Úszás és kerékpározás után kezdett tornászni. 1948-ig Csaba András, majd Várkői Ferenc volt az edzője. A PVSK tornaszakosztályának tagjaként több ifjúsági versenyen ért el kiemelkedő eredményt. Sopronban megnyerte a tornász utánpótlás válogató versenyt. 1953-ban már felnőtt versenyeken is indult és egyre többször végzett az élen. 1953. június 14-én az országos I. osztályú tornászbajnokság győztese. Még ebben az évben bekerült a válogatottba. A mesterfokú bajnokságon 6. lett, így 1954-ben rész vehetett a római világbajnokságon, amelyen a csapat a hetedik helyen végzett. Tagja lett az olimpiára készülő válogatott keretnek. Végül a szövetség döntése alapján ketten képviselték a férfi tornászainkat a nyári játékokon. Az itthoni események, a körülményes utazás és a zaklatott körülmények miatt nem tudott képességeinek megfelelően szerepelni. 1954 és 1961 között 9 alkalommal volt válogatott, 1956-ban és 1957-ben gyűrűn országos bajnokságot nyert. 1952- ben sikeresen felvételizett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, amit 1958-ban cum laude eredménnyel elvégzett. Budapesten él, főorvos, a Budapesti Tornaszövetség tagja.[23]

KOCSIS MIKLÓS (?, 1932.10.16. –)

Az 1956-os Melbourne-i olimpián vett részt, mint a Pécsi Tiszti Iskola SE futószarvaslővője. Edzője Faragó István volt, aki e sportág pécsi megszervezését kezdeményezte. A felkészülést segítette az A/I-es laktanya mellett 1954. december 8-án felavatott, Magyarországon akkor egyedülálló lőtér. A pécsi klub 1955-ben magyar bajnokságot nyert a hadipuska összetett 60 lövéses számában, amelynek tagja volt Kocsis Miklós is. Még ebben az évben Bukarestben rendezett Európa-bajnokságon egyéniben győzött, és tagja volt a futószarvas, 50 egyes lövésben 821 körös teljesítménnyel második helyezést elért magyar csapatnak (Kocsis Miklós, Kovács Miklós, Farkas József, Kégli Ferenc). 1955-ben és 1956-ban a pécsi együttes a fútószarvas, 50 egyes lövés számában is magyar csapatbajnokságot nyert (Kégli Ferenc, Kocsis Miklós, Kovács Miklós, Szenes László). 1956-ban futószarvaslövés összetettben (400/1674 találat) és a 25 kettes lövésben (825 találat) is magyar bajnokok lettek ugyanebben az összetételben. Kocsis Miklós mindezeknek köszönhetően került ki az olimpiára, ahol az 5. helyen végez 416 találattal.[24]

KOVÁCS MIKLÓS (Nyírpazony, 1934. –)

Az 1956-os Melbourne-i olimpián vett részt Kocsis Miklós és edzőjük, Faragó István társaságában. Első kiemelkedő eredményét 1955. június 2-án érte el futószarvaslövésben: 204 találattal – új magyar csúccsal – aranyérmet nyert egy Pécsett rendezett versenyen. Június 28-án csapatban új magyar rekorddal bajnokságot nyertek a futószarvaslövés, 50 egyes lövésben, 849 találattal.[25] Ugyanezen a versenyen az egyéni számot Kovács Miklós nyerte meg 193 találattal, amely szintén új magyar csúcs volt. Ebben az évben részt vett a bukaresti EB-n, ahol a futószarvaslövés egyéni 50 lövéses számban Európa-bajnok lett. 1956-ban a futószarvaslövés 50 egyes egyéni versenyben megint megnyerte a magyar bajnokságot 227 találattal. Ezek az eredményei jogosították fel az olimpiai részvételre, ahol 417 találattal a 4. helyen végzett. 1958-ban a világbajnokságon Moszkvában az 50 egyes lövéses és 25 kettes lövéses számban a magyar csapat egyaránt az 5. helyen végzett, amelynek Kovács Miklós is tagja volt.[26]

DR DUNAI JÁNOS (Gara, 1937. 06. 26. –)

Az 1960-as római olimpia résztvevője volt, mint a Pécsi Dózsa SE labdarúgója. 1959-ben került Pécsre a Bajai Bácskából. Új egyesületébe hamar beilleszkedett, mert képzett, gólerős labdarúgó volt. 1960-ban már szerepelt a nagyválogatottban is Anglia ellen. A góllövőlistán 15 góljával a harmadik helyen végzett, így lett tagja az olimpiai válogatottnak és utazhatott Rómába. A harmadik helyen végzett csapat mérkőzésein Dunai összesen 4 gólt szerzett (Peru /6:2/ és Franciaország /7:0/ ellen egyaránt 2-2 gólt rúgott.) Dunai János 21 alkalommal volt „B”- és utánpótlás-válogatott, 280 NB I-es mérkőzésen játszott. Amikor abbahagyta a labdarúgást, edző lett és elvégezte a TF szakedzői szakát.[27]

KESZTHELYI RUDOLF (Pécs, 1935. 03. 29. –)

Tornászként vett részt az 1960-as római olimpián. Pécsett végezte a testnevelési gimnáziumot, majd a TF-en továbbtanulva folytatta sportolói pályafutását. Már ifjúsági korában több versenyt megnyert, ennek eredményeképpen bekerült az ifjúsági válogatottba. 1953-ban indult első felnőtt versenyén, 1954-től az utánpótlás keret tagja. 1956-ban főiskolás bajnokságot nyert. Lassan kúszott felfelé a ranglistán. 1958-ban tagja lett a felnőtt válogatottnak. Az olimpián a 12. helyen végzett magyar csapat tagja volt. Ebben az évben végzett a Testnevelési Főiskolán és a budapesti Corvin Mátyás középiskolába került testnevelő tanárnak. A Budapesti Honvéd SE tornacsapatában folytatta a tornát. Velük tíz alkalommal nyert csapat- bajnokságot, amiért megkapták az „örökös bajnok” címet.[28]

TOLNAI MÁRTA (ÉRDŐSINÉ) (Pécs, 1941. 08. 23. –)

Az 1964-es tokiói és az 1968-as mexikói olimpián vett részt a PVSK tornászaként. A PVSK gyermektorna-csoportjában kezdte ikertestvérével, Klárival, ahol Csaba András és felesége voltak az edzői. Nemsokára Horváth Leona irányítása alá kerültek. A középiskolás bajnokságon elért eredménye alapján lett ifjúsági válogatott, innen hamarosan bekerült a felnőtt válogatott keretbe. A VIT-en gerendán indult és nyert. Ezt követték a felnőtt nemzetközi versenyek. Az olimpiára úgy tudott kijutni, hogy a kemény válogató versenyeken mindig bent maradt a kilenc között. A tokiói olimpián a Horváth Leona által vezetett csapat az 5. helyen végzett, ő az egyéniben a 21. lett. Az olimpia után állandó tagja maradt a válogatottnak. 1965-ben beiratkozott a TF-re. 1965-ben Budapesten volt az Universiade és a négyes csapat, amelynek tagja volt, megnyerte a csapatversenyt. 1966-ban világbajnokságra került sor Dortmundban, ahol az 5. helyen végeztek. 1967-ben felköltözött Budapestre, hogy jobban tudjon készülni. Ennek eredményeként biztos tagja maradt a válogatottnak és a mexikói olimpiára utazó keretnek. Mexikóban a csapat megint 5. lett. Hazatérve lemondott a válogatottságról, de a PVSK- bán tovább versenyzett. Az egyetlen pécsi sportoló, aki pécsi színekben két olimpián vett részt.[29]

DUNAI ANTAL (Gara, 1943. 03. 21. –)

Mint a Pécsi Dózsa labdarúgója, részt vett a tokiói olimpián. 1961-ben, 18 éves korában igazolt Pécsre, itt Czibulka Mihály dr. volt az edzője. Az ő irányításával hamar bekerült az első csapatba. 1963. május 7-én meghívták az olimpiai keretbe. Az olimpia színhelyén edzőmérkőzést játszottak a japánok ellen és 7:2-re győztek, Dunai Antal két gólt rúgott. Ennek ellenére Lakat Károly edző egyetlen mérkőzésen sem játszatta, csak a kispadon ült. Az 1964. évi bajnokság végén igazolt át az Újpesti Dózsához. Ezt követően meredeken ívelt felfelé a pályája. 327 NB I-es mérkőzésen játszott, 201 gólt rúgott, 31-szer volt válogatott, háromszor magyar gólkirály, európai ezüst- és bronzcipős. Már az Újpest színeiben még két olimpián vett részt, 1968-ban Mexikóban arany-, 1972-ben Münchenben ezüstérmet szerzett. Hosszabb ideig külföldön volt edző, majd 1994-ben a magyar olimpiai labdarúgó-válogatott edzője lett. A selejtezőkön sikeresen szereplő csapatával részt vett az 1996. évi atlantai olimpián.[30]

HONTI RÓBERT (Szigetvár, 1943. 01. 30. –)

Az 1968-as mexikói nyári olimpiai játékok résztvevője volt a PVSK atlétájaként. Sportpályafutását még általános iskolás korában kezdte, az úttörő olimpia versenyein. Gimnazista korában a Nagy Lajos Gimnázium csapatában kosárlabdázott, a PVSK-ban atletizált, ahol Verbőczi József volt az edzője. A 4x400 m-es országos váltóbajnokság megnyerése jelentette az első komoly sikert serdülő korában. 1964-ben megnyerte a „Népszava kupát”. 1967-től öt éven keresztül volt válogatott, 10 alkalommal szerepelt a címeres mezben. 1968, a mexikói olimpia éve sikeres volt számára: két számban is magyar bajnok lett, 800 m-en (1:52) és 1500 m-en (3:45,9). Ebben az évben a szófiai VIT-en ugyanebben a két számban győzött. Eredményi alapján került ki az olimpiára, ahol nem tudott megbirkózni a magaslati pálya okozta nehézségekkel. Testnevelő tanárként dolgozik Pécsett.[31]

LOVÁSZ LÁZÁR (Istensegíts, 1942. 05. 24. –)

Az 1968. évi, Mexikó városban rendezett olimpián vett részt, a Pécsi Dózsa SE atlétájaként. Több sportággal megpróbálkozott, kézilabdázott és birkózott, egy barátja rábeszélésére kezdett kalapácsvetéssel foglalkozni. Első edzője Gáspár János volt. Gyorsan jöttek az eredményei, egy év alatt felfigyeltek rá az ifjúsági válogatottnál. 1964-ben került be a válogatott keretbe, de a válogatottba csak 1966-ban, mert Zsivótzky mellett inkább Eckschmidtet vették figyelembe. 1965-től több nemzetközi versenyen vett részt: Kiev, Leningrád, Berlin, Szófia, Prága, Varsó, Helsinki stb. jelzik a lehetőségek bővülését. 1966-ban a budapesti atlétikai EB-n 6. lett. Ettől kezdve válogatott. 1967-ben és 1968-ban sokat versenyzett, többek között megnyerte az angol nemzetközi bajnokságot. Eredményei alapján Zsivótzky, Lovász és Eckschmidt a világranglista első tíz versenyzője közé tartozott, így mindhárman indulhattak az olimpián kalapácsvetésben. Mexikóban 69,78 méteres dobással, élete legjobb eredményével az aranyérmes Zsivótzky mögött bronzérmes lett. (Eckschmidt az ötödik helyen végzett.) 1969-ben még indult az EB-n Athénben, de csak 6. lett. A mindennapi munka mellett már nem lehetett követni a világ legjobbjait.[32]

RAPP IMRE (Dunaföldvár, 1937. 09. 15.)

Az 1972-es müncheni olimpián vett részt, mint a Pécsi Munkás Sportclub (PMSC) labdarúgó kapusa. Dunaföldváron kezdett serdülő kapusként, onnan 1955-ben Paksra igazolt, s ott az első csapatban védett. Innen átigazolt a Ferencvárosi TC-hez, ahonnan kölcsönadták a Kaposvári Kinizsinek. Itt két évig védett, amikor átigazolt Tatabányára, ahol a veterán Grosics Gyula mellett öt év alatt mindössze nyolc mérkőzésen állt a kapuban. Orczifalvi István edző hívására jött Pécsre 1964-ben és tíz éven keresztül védett a Pécsi Dózsában, majd a fúzió után a PMSC-ben. Rapp Imre kiváló teljesítménye alapján sokszor lett a mezőny legjobbja. Négy éven keresztül vezette a kapusok ranglistáját, egy alkalommal az év játékosa címet is elnyerte. Kiemelkedő teljesítménye ellenére csak egyszer került be a válogatottba. Pályafutása alatt 306 mérkőzésen védett az NB I-ben és 30 alkalommal volt „B”-, illetve ligaválogatott. 1972-ben beválogatták az olimpiai csapatba és utazhatott Münchenbe, ahol azonban csak a kispadon jutott hely az ország legjobb kapusának.[33]

LÉPOLD ENDRE (Mohács, 1955. 10. 21.)

Az 1976-os montreali olimpián képviselte a pécsi sportolókat, a PMSC atlétájaként. A mohácsi gimnáziumban tanult, ott kezdett atlétizálni. Hamar felfigyeltek tehetségére és kivételes gyorsaságára. 60 m-en elért 6.48-as ideje alig maradt el a világcsúcstól. 16 éves korában a magyar-ukrán viadalon volt először válogatott, amit még 22 válogatottság követett. Még gimnazista korában a PMSC-hez igazolt. Eredményei alapján már a müncheni olimpiára készülő keretnek is tagja volt, de még túl fiatalnak tartották. Magyar csúcstartó volt 100 és 200 m-es síkfutásban. Tíz éven keresztül versenyzett az élvonalban. A montreali olimpia évében kitűnő eredményeket ért el: 100 m-en 10,1 másodpercet, 200 m-en 20,6-ot mértek neki. Nagyszerű eredményeit az olimpián – melyen egyedüli pécsiként vett részt – nem tudta megismételni. Általában a világversenyeken nem tudta a legjobb idejét futni. Ebben nagymértékben közrejátszhatott, hogy Pécsett nincs tartánpálya, így itthon salakon kellet készülnie a tartánon rendezett versenyekre. Vállalkozó lett, a versenyzés befejezése óta nem foglalkozik atlétikával.[34]

KOVACSICS MIKLÓS (Pécs, 1953. 04. 20. –)

Az 1980. évi moszkvai olimpia résztvevője volt, mint a PMSC kézilabdakapusa. A pécsbányatelepi általános iskolában Pálfai András testnevelő tanár keze alatt ismerkedett meg a kézilabda sportág alapjaival, majd a Zipernovszky Gépipari Szakközépiskola, s a Pécsi Bányász SK kézilabdacsapata következett. A középiskola elvégzése után a keszthelyi Agráregyetemre iratkozott be és a Nagykanizsai Gazdász NB Il-es kézilabdacsapatában folytatta a játékot. Amikor végzett, Budapestre került a Spartacus-hoz és az NB I-es csapat kapusaként hamarosan válogatott lett. Két éves budapesti szereplés után visszatért Pécsre a PMSC kapujába. Hétről-hétre kiválóan védett az NB I-ben, ennek köszönhette, hogy újból tagja lett a válogatottnak és bekerült az olimpiára készülő csapatba. Kiváló formában volt, ennek ellenére a kispadról nézhette csak végig a mérkőzéseket.[35]

KAKAS JÁNOS (Döbrököz, 1958. 08. 23. –)

Az 1988-as szöuli olimpia résztvevője volt, mint a PMSC kézilabdázója. A Széchenyi Gimnáziumban ismerkedett meg a kézilabdával. 1980-ban az Újpesti Dózsához került. Velük az NB I/B-ben, majd az NB I-ben játszott. 1983-ban behívták a válogatott keretbe, a Los Angeles-i olimpiára készültek, amelyen az ismert okok miatt nem vehettek részt. 1986 januárjában a PMSC-hez igazolt. 1987-ben újból tagja lett az akkor már a szöuli olimpiára készülő válogatottnak. Az olimpián a csapat a negyedik helyen végzett. Kakas János 23 alkalommal volt válogatott. 38 éves koráig játszott a PMSC NB I-es csapatában, mint irányító.[36]

ALVICS GYULA (Szigetvár, 1960. 01. 12. –)

Az 1988-as szöuli olimpián vett részt, mint nehézsúlyú ökölvívó. Szigetvárról 1974-ben kerül a PVSK-hoz, ahol Horváth Géza volt a vezetőedző. Már ebben az évben serdülő vidék bajnok és országos második lett. 1975-ben és 1976-ban megnyerte a serdülő országos és vidékbajnokságot is. 1977-ben ifjúsági versenyzőként megnyerte az „Énekes Emlékversenyt”, a Dunántúl bajnokságot és országos ifjúsági bajnok lett Szolnokon. Tagja lett az ifjúsági válogatottnak. 1978-ban ifjúsági bajnok, s Ivanovóban, az IBV-n aranyérmes. 1979-ben már junior válogatott, megnyerte a „Steinmetz Kupát”, majd az országos junior bajnokságot, a felnőtt országos bajnokságon pedig második lett. 1980-ban tagja lett az olimpiai válogatott keretnek, de nem jut ki Moszkvába. 1981-ben részt vett az Európa-bajnokságon, ahol nem ért el helyezést. 1982-ben átigazolt a Bp. Honvédba. 1979, 1980, 1981-ben a megye legjobb férfi sportolója címet nyerte el. 1984-ben biztos utazó az olimpiára, de azon nem vettünk részt. 1987-ben a Bp. Honvéd és a Komlói BSK közötti megállapodás eredményeként Komlóra került. A KBSK időközben megszüntette ökölvívó szakosztályát, így már az olimpia előtt a Pécsi VSK-hoz igazolt. Szöulban a második mérkőzésén vereséget szenvedett és kiesett.[37]

FÜZESI FERENC (Nagyatád, 1960. 07. 01. –)

Az 1992. évi barcelonai olimpián vett részt, mint kézilabdázó. Magyarországi egyesülete a PMSC volt. Pécsett, a TÁSI-ban kezdett kézilabdázni. Első edzője Pálfai András volt. 17 éves korában már ifjúsági válogatott. 1978-ban játszott előszőr az NB I-ben, a következő évben végleg az első csapathoz került. 1980-ban az olimpia után meghívták a válogatott keretbe. Sérülés miatt került ki a csapatból. 1982-től három évig a Tatbányai Bányász SC-ben játszott, s bajnokságot is nyert. 1985-ben került vissza Pécsre, s Pécsről újból válogatott lett. 1990-ben részt vett a Japánban rendezett világbajnokságon, mint irányító. VB-szereplése alapján szerződtették Spanyolországban, ahol előbb a Tenerifében, majd a Taja Pontenedrában játszott. A válogatottnak állandóan tagja volt, így került be az olimpiára utazó csapatba, mely nagy csalódást okozott. 96 alkalommal volt válogatott.[38]


* * *


Számos olyan magyar olimpikon volt, aki nem pécsi-baranyai színekben indult, de valamilyen formában kötődött a városhoz (itt sportoltak, edzősködtek, itt születtek, vagy itt haltak meg).

Iványi Gyula vívó, 1900. Párizs. – Több alkalommal volt edző Pécsett, a PAC-nál és vívó akadémiákat indított.

Hauler László sportlövő, 1912: Stockholm. – 1913-ban Pécsre helyezték. 1914-ben kikerült a frontra és ott hősi halált halt.

Payer Imre labdarúgó, 1912. Stockholm. – 1918-ban Pécsett katonáskodott, ahol jelentős része volt sportága újjáélesztésében.

Opata Zoltán labdarúgó, 1924. Párizs. – Hosszú időn keresztül edzősködött Pécsett, főleg a BTC-nél.

Bárány István úszó, 1924. Párizs, 1928 Amszterdam. – 1927-től a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karán tanult és sokszor együtt edzett pécsi úszókkal.

Göncz Lajos teniszező, 1924. Párizs. – 1914-ben helyezték Pécsre, s néhány évig pécsi színekben sportolt, nagyban hozzájárult a pécsi teniszsport fellendítéséhez.

Tersztyánszky Ödön kardvívó olimpiai bajnok, 1924. Párizs, 1928 Amszterdam. – 1904-08 között a pécsi Hadapródiskolában tanult, s itt tanult meg vívni is.

Dr. Tóth Géza tornász, 1928. Amszterdam. – 1931-ben helyezték Pécsre, azóta itt élt, itt van eltemetve.

Jelentős érdemeket szerzett a pécsi tornasportban.

Piller György (Jelefalussy) vívó olimpiai bajnok, 1928. Amszterdam, 1932. Los Angeles. – 1914–1917 között Pécsett végezte a Hadapródiskolát.

Kállai Lipót labdarúgó, 1936. Berlin. – Az 1960-as évek elején került Pécsre; a Hőerőműnél dolgozott és a Pécsi Dózsa NB I-es labdarúgócsapatának edzője volt. Itt van eltemetve.

Berczelly Tibor vívó olimpiai bajnok, 1936. Berlin, 1948. London, 1952. Helsinki. – Pécsett végezte a Hadapródiskolát, és a PEAC versenyzője is volt egy ideig. 1931-ben a Pécsi Zrínyi Akadémia SE vívója.

Bárd Bertalan tornász, 1936. Berlin. – A tornászcsapattal utazott és tartalék volt. Ezt követően Pécsett tanított a TF befejezése után. Itt halt meg.

Mudrány István tornász, 1936. Berlin. – A tornászcsapat tagja volt, a TF elvégzése után Mohácsra került, ahol a gimnáziumban tanított és a városban edzősködött. Ott halt meg.

Horváth István atléta, 1936. Berlin. – A Pécsi Tanítóképzőben tanult, és a PAC-ban atletizált, már Pécsről válogatott volt. Budapestre igazolt.

Horváth Szabolcs atléta, 1932. Los Angeles. – Az olimpián építészeti tervvel szerepelt a művészeti versenyben. Pécsett végzett a Hadapródiskolán.

Szabó Miklós atléta, 1936. Berlin. – A Hadapródiskolán tanult 1927–1930 között.

Gombos Elemér úszó, 1936. Berlin. – 1931–1935 között a pécsi Hadapródiskolán tanult. Több sportágban is az iskola kiváló sportolói közé tartozott.

Molnár László evezős, 1936. Berlin. – A pécsi Hadapródiskolán tanult 1927–31 között.

Nagy Ferenc öttusázó, 1936. Berlin. – A pécsi Hadapródiskolán tanult 1918–19-ben, ekkor az iskolát a szerb megszállás miatt elhelyezték Pécsről.

Szondy István öttusázó, lovas, 1948. London, 1952. Helsinki, 1956. Melbourne. – A pécsi Hadapródiskolán tanult és kapott értékes alapot a víváshoz, lovagláshoz, úszáshoz, lövészethez, futáshoz.

Buzánszky Jenő labdarúgó olimpiai bajnok, 1952. Helsinki. – Dombóvárról került a Pécsi Vasutas SK- ba, itt játszott, de „B”-listára került és a klub elnöke kiadta a Dorognak.

Lantos Mihály labdarúgó olimpiai bajnok, 1952. Helsinki. – A Komlói Bányász SE labdarúgócsapatának volt az edzője hosszú időn keresztül.

Kovács Imre labdarúgó olimpiai bajnok, 1952. Helsinki. – Az MTK labdarúgójaként volt tagja a magyar labdarúgó csapatnak. Amikor az aktív sportolást abbahagyta, több csapatnál edzősködött, így három alkalommal volt vezetőedző, a Pécsi Dózsánál, majd a Pécsi Munkás SC-nél. Jelentős szerepe volt Pécs labdarúgásának fejlődésében.

Balajcza Tibor atléta, 1960. Róma. – 1958–59-ben Pécsett volt katona és a Pécsi Dózsában volt gyalogló. Pécsi színekben magyar bajnokságot nyert és válogatott lett. Az Újpesti Dózsába igazolt.

Keserű Ferenc kerékpározó, 1968. Mexikó. – A Pécsi Spartacus SC-ben sportolt és magyar bajnokságot is nyert, majd Budapestre igazolt.

Cziffra Zoltán atléta, 1968 Mexikó. – A pécsi 500-as Szakmunkásképző Intézetben tanult. Kiváló eredményeket ért el a távol- és hármasugrásban.

Kulcsár Magdolna atléta, 1972. München. – A Pécsi TÁSI-ban sportolt, s egyre jobb eredményeket ért el, mint ifjúsági versenyző. Elköltözött Pécsről.

Jegenyés Alpár kézilabdázó, 1980. Moszkva. – Szentlőrincről került Pécsre, ahol a PMSC kézilabdázójaként lett válogatott. Később a Bp. Honvéd átigazolta, Melynek sportolójaként vett részt az olimpián.

Szabó Lóránt ökölvívó, 1988. Szöul. – A PVSK ökölvívója volt s egyre jobb eredményei nyomán igazolták Paksra. Onnan került ki az olimpiára.

Putics Jenő kézilabdázó, 1988. Szöul. – A PMSC kézilabdázójaként lett tagja a válogatottnak, majd Veszprémbe igazolt, s indult az olimpián.

Dubovszky István cselgáncsozó, 1988. Szöul. – A jobb feltételek reményében igazolt Pécsről a Bp. Spartacushoz, s annak színeiben indult az olimpián.

Székely Antal vitorlázó, 1988. Szöul. – A Pécsi VÍZIG SE színeiben sportolt a Pécsi-tavon. A szűkös feltételek miatt igazolt a Budapesti MAHART SC-be.

Lénárt Ferenc súlyemelő, 1992. Barcelona. – Már 1988-ban kerettag volt, akkor még a PMSC színeiben. A PMSC szétválása után igazolt át Szekszárdra.

Parragh Katalin cselgáncsozó, 1992. Barcelona. – A PVSK-ban sportolt és onnan igazolt át Debrecenbe, majd a Budapesti Honvédhoz.

Alföldi Andrea gyalogló, a Komlói Bányász SK sportolónője a barceloniai olimpián vett részt 1992-ben.

Jegyzetek


[1] Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. I. kötet 1867–1945., Szerk.: BEZERÉDY Győző, Baranya Megyei Levéltár. Pécs, 1987. (BMTST I.), Baranya megye testnevelés- és sporttörténete II. kötet. Szerző: Dr. CSERNUS Kálmán, (Kézirat), DR. BÖDŐ László–DR. CSERNUS Kálmán: Baranya megye olimpiai krónikája, Baranya Megyei Közgyűlés, Pécs, 1994.

[2] BMTST I. 92.

[3] U.o. 92–94.

[4] BEZERÉDY Győző: Adatok a Pécsi Kerékpár Egyesület történetéhez. Baranyai Művelődés 1983. 1. sz. 113.

[5] A sport enciklopédiája II. kötet. 213. Enciklopédia Rt kiadása, Budapest, 1928.

[6] KAHLICH Endre–Gy.PAPP László–SUBERT Zoltán: Olimpiai Játékok 1896–1976. Sport, Budapest, 1977. 183.

[7]   BMTST I. 106.

[8] Úszókongresszus, Hódmezővásárhely, 1930.07.28.

[9] Dunántúli Napló 1990. június 14.

[10] Dunántúli Napló, 1988. július 04., Fontos adatokat fia, ABAY NEMES László bocsátott rendelkezésemre. 1992.09.15.

[11] A magyar sport kézikönyve. Bp. 1971. 576–585., BAKÓ Jenő – SERÉNYI Péter: Hetvenöt év. Sportpropaganda. Bp. 1982. 22.

[12] Dr. BODOSI Mihály szerzőhöz írt levele (1990. 08. 27., a szerző tulajdonában), VILLÁNYI Nándor saját gyűjteményéből bocsátott rendelkezésemre adatokat. 1993.01.17.

[13] Dunántúli Napló 1988. július 11.

[14] U. o.

[15] Bérczes, Simon, Krivicz mellett Puszpán Ferenc került Pécsről a keretbe, de utóbbi sérülés miatt itthon maradt.

[16] Dunántúli Napló 1988. július 11., továbbá BÉRCZES András feleségének szóbeli visszaemlékezése alapján. 1991.11.18.

[17] A magyar sport kézikönyve. Bp. 1971. 550–551., RÓZSALIGETI László: Magyarok az olimpián I. 1896–1936. Bp. 1992. 88–89.

[18] Ötvenéves a Bőrgyári Torna Club. Pécs, 1982. 80–81., továbbá LEMHÉNYINÉ TASS Olga szerzőhöz irt levele alapján (1990. 09. 18. – A szerző tulajdonában)

[19] Ötvenéves a Bőrgyári Torna Club, 75–78., 80–81.

[20] A gyászjelentés 1990.07.25. és dr. CSERNUS Kálmán gyűjtése alapján.

[21] Dunántúli Napló 1988. július. 25., továbbá LIPPAY Antal személyes közlése.

[22] Dunántúli Napló 1988. augusztus 1., továbbá SOLYMOSSY személyes közlése és a szerzőhöz írt levele (1990.10.11. – a szerző tulajdonában)

[23] Dr. HÉDER János szerzőhöz írt levele (1995. 01. 30.) alapján. (A szerző tulajdonában.)

[24] A magyar sport kézikönyve Bp. 1971. 470., 488.

[25] Csapatversenyeken elért eredményei azonosak Kocsis Miklóséval, ezért azok további részletezésétől eltekintünk.

[26] A magyar sport kézikönyve, Bp. 1971. 487.

[27] Dunántúli Napló 1988. augusztus 8., továbbá Dr. DUNAI János személyes közlése. 1990.09.18.

[28] KESZTHELYI Rudolf szerzőhöz írt levele (1992. 01. 25. – szerző tulajdonában)

[29] ERDŐSINÉ TOLNAI Márta személyes közlése (1992. 06. 11.), Dunántúli Napló 1988. augusztus 15.

[30] ZSIDAI István: Ferike a góleádor. Bp. 1984. Népszava kiadó, Új Dunántúli Napló 1991. április 15.

[31] Dunántúli Napló 1988. augusztus 22., továbbá HONTI Róbert személyes közlése. 1990.05.17.

[32] Dunántúli Napló 1988. augusztus 22., Új Dunántúli Napló 1992. július 27., továbbá LOVÁSZ Lázár személyes közlése 1994.06.12.

[33] Népszabadság 1989. 10. 14., továbbá Rapp Imre személyes közlése (1990. 09. 19.)

[34] Dunántúli Napló 1988. szeptember 12.

[35] Dunántúli Napló 1988. szeptember 12., Új Dunántúli Napló 1995. február 20., továbbá KOVACSICS Miklós személyes közlése. 1995.02.11.

[36] KAKAS János személyes közlése (1992. 06. 10.), Új Dunántúli Napló 1992.06.10., 1996.07.23.

[37] Új Dunántúli Napló 1988. augusztus 14.

[38] Nemzeti Sport 1991. december 24., továbbá FÜZESI Tibor személyes közlése, 1995.09.18.