Cikkek

Rajczi Péter: Pécs a Tankerületi Királyi Főigazgatóságok történetében (1776–1935)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

31–36. pp.


Rajczi Péter


Pécs a Tankerületi Királyi Főigazgatóságok történetében (17761935)


Pécs/Fünfkirchen in der Geschichte der königlichen Hauptverwaltungen der Schulbezirken (1776–1935)

Pécs in the History of the Royal School Inspectores (1776–1935)




A családon kívüli nevelés, oktatás intézményes felügyelete, irányítása a kereszténység elterjedésével fokozatosan az egyház kezébe ment át, mert a nevelés nemcsak az egyén, hanem a közösség érdeke is volt.

A történelmi fejlődés során a közoktatás ügyét mindinkább politikumnak tekintették, és különösen a reformáció, majd a katolikus restauráció korától kezdve egyes államokban azt már állami ügynek nyilvánították. A modern államokban a közoktatásügy, vagy legalábbis annak felügyelete, legfelsőbb igazgatása az állam kezében, illetve felügyelete alatt volt. Magyarországon az állam akaratát oktatásügyi vonatkozásban a koronás király testesítette meg, így az iskolaüggyel kapcsolatos közigazgatás is külön vált az általános, ú. n. belügyi közigazgatástól, és külön szervezetet kapott. Ezért a nálunk kialakult felfogás szerint az államnak a feladata nem az volt, hogy tanítást kisajátítsa és másokat a tanítás jogától megfosszon, hanem hogy a másoktól kezdeményezett tanítást a közjó érdekében támogassa, ellenőrizze, betetőzze.

A tanügyigazgatás tulajdonképpen fogalmilag az állam irányító és felügyeletei jogának gyakorlása az oktatás és nevelés terén. Az állam pedig ezt a jogát a most tárgyalt időszakban nemcsak a legfelsőbb szinten (helytartótanács, minisztérium) gyakorolta, hanem decentralizáltan, a legfelsőbb hatóságnak közvetlenül alárendelt helyi szervek által is.

Ilyen hatóság volt a XVIII. század óta a Mária Terézia által már az 1777-es Ratio Educationis előtt, 1776-ban felállított tanügy-igazgatási szervezet, amely létrehozta a kilenc magyarországi tanulmányi kerületet, kinevezte azok vezetőit, majd 1778-ra kidolgoztatta a közoktatási igazgatás tisztviselőinek feladatait is. Ez a tanügyigazgatási szervezet a királyi főigazgatóság, élén a Ratio Educationis szerint „regii provinciales director-(ritkább elnevezéssel „director superior”-)ral.

A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy Pécs mikor szerepelt tankerületi központként, illetve a pécsi iskolák a történelem során milyen tankerületi irányítás alatt állottak.

Pécs mint püspöki város (civitas episcopalis) a török uralom után azonnal igyekezett azt a kulturális szerepét visszaszerezni, amelyet a magyar középkorban betöltött. A török uralom alatt is működött jezsuita latin iskola 1686-tól már mint jezsuita rendszerű gimnázium folytatta működését. Sőt, az ősi egyetem emléke is élt a szívekben, és a pécsi püspökök az egyetem, vagy legalábbis egy főiskola újraindítását állandóan szívügyüknek tekintették. Így jött létre az egyetem funkcióját betöltő püspöki líceum, és a jezsuita kézben levő gimnázium mellett az elemi oktatásra képező püspöki tanítóképző, preparandia, amely ebben a formájában az egri érseki tanítóképző után a második volt az országban. (Az állam majd csak ezt követően állítja fel a budai tanítóképzőt.)

Mária Terézia megbízásából Ürményi József udvari tanácsos, a kancellária oktatásügyi előadója készítette el az új tanulmányi rendet és tanügy igazgatási szervezetet. A tankerületek megállapítása már az 1776. augusztus 5-én kelt királyi rendelettel megtörtént. Ürményi készítette el, ehhez csatolva azt a táblázatot, amely a Magyarországon és társországaiban működő összes tanintézetet feltünteti. Ez volt az első tankerületi felosztás hazánkban. Az egész szerkezetet az 1777-ben megjelent Ratio Educationis totiusque Rei Literariae per Regnum Hungariae et Provonciae eidem adnexas – vagyis Magyarország és a társországok átfogó oktatási és nevelési rendszere címen közölték.

Ez a mű tehát királyi rendeletként jelent meg, nem pedig törvény formájában, mivel a magyar közjog az oktatásügyet királyi felségjognak tekintette. Ez a királyi felségjog pedig a katolikus egyházjogra épülő – és gyakran igen nagy feszültségeket és vitákat kiváltó – főkegyúri jogból (jus supremae patronatus) ered, amelynek következtében a katolikus egyház – quasi államegyház – a koronás király és rajta keresztül a kormány irányítása alatt állott, és így sem vagyoni, sem személyi vonatkozásban autonómiával nem rendelkezett. A „holtkézi birtoknak” tekintett katolikus egyházi birtokok „manus mortuum”-ként a király, illetve a kormány rendelkezése alatt állottak, vagyis határozott célt szolgáló állami birtokok voltak. Ugyanakkor Magyarországon a többi, u. n. bevett keresztény egyház mind személyi, mind dologi vonatkozásban teljes autonómiával rendelkezett. Ebből következett az a tény is, hogy a hazai protestáns iskolák, illetve iskolafenntartók a Ratio Educationist eleve elutasították hagyományos alapelvük szellemében. Szerintük az iskoláról, annak működéséről dönteni egyedül az iskolát fenntartó, és a legtöbb helyen a világi hatalommal azonos helyi egyházi közösségek jogosultak, abba be- leszólni az államhatalomnak – különösen, ha az nem kimondottan protestáns elveket vall – semmi joga nincs. így gyakorlatilag az iskolák belső munkájára a Ratio Educationis csak a katolikus, vagy katolikus jellegű községi, városi iskolákban, az u. n. királyi iskolákban érvényesült, noha azokat az összes iskolákra érvényesnek nyilvánították.

A tankerületek felosztása a királyi akadémiák székhelyéhez igazodott. Így első felosztásban szervezték meg a budai, pozsonyi, besztercebányai, győri, pécsi, kassai, ungvári és nagyváradi tankerületeket. A – közvetlenül a budai helytartótanács alá rendelt – zágrábi királyi főigazgató hatáskörébe tartozott Dalmácia, Horvátország és Szlavónia (akkori szóhasználat szerint Tótország).

A tankerületek élén a tankerületi királyi főigazgatók álltak, akiket a király nevezett ki. A nép-, illetve nemzeti, normáliskolák élére a Ratio tankerületenként egy-egy királyi felügyelőt, királyi tanfelügyelőt állított, akik azonban alá voltak rendelve a főigazgatónak.

II. József 1784. április 26-án kelt rendeletével, az u. n. II. Ratio-val a tankerületek számát ötre (Pozsony, Pécs, Nagyvárad, Kassa, Zágráb) csökkentette. Valamennyi egyúttal királyi akadémiai székhely is volt. A királyi akadémiai székhelyen – illetve Pesten, mint egyetemi székhelyen a gimnázium archigimnázium (főgimnázium) volt 6 évfolyammal, míg ahol nem volt akadémia, ott csak ú. n. kisgimnázium, latin iskola működött négy osztállyal.

Pécs ekkor már civitas libera et regia, vagyis szabad királyi város, és királyi akadémiai székhely, tankerületi központ. Amíg az első felosztás szerint hatásköre Baranya, Tolna, Somogy és Bács vármegyékre terjedt ki, most: 11 vármegye (Baranya, Bács, Győr, Fejér, Komárom, Moson, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém és Zala) tartozott a főigazgató irányítása alá. A pécsi tankerületben a következő gimnáziumok működtek: a nagykanizsai (68 tanulóval), a kőszegi (112), a tatai (51), a veszprémi (70) kegyesrendi (piarista) gimnáziumok; a soproni domonkos rendi (130), valamint a pécsi (241) – a jezsuita rend 1773 utáni feloszlatása után – királyivá vált; a székesfehérvári (145), a komáromi (124), a győri (176), a keszthelyi (68), az újvidéki (46), a szombathelyi (125) királyi gimnáziumok voltak. A számok az 1792-es állapotot mutatják, melyekből látható, hogy a pécsi létszám jóval meghaladta a többi iskola tanulólétszámát. Pécs ekkor is „a tudományok terjesztésére igen alkalmasnak” látszott.

Amint látjuk, a tankerületi kir. főigazgatóknak – ha figyelembe vesszük a korabeli közlekedési viszonyokat is – emberfeletti megterhelést jelenthetett munkájuk megfelelő elvégzése. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a kinevezett főigazgatók általában valami más fontos állami, közjogi funkciót is betöltöttek, és így oktatásszervező tevékenységet alig tudtak kifejteni. Előfordult, hogy egy főigazgató több kerületben látta el ezt a feladatot. Így például gr. Niczky Kristóf nemcsak a pécsi, hanem egyben a győri tankerület kir. főigazgatója, emellett: a Hétszemélyes Tábla bírája, Szerém vármegye főispánja és a Temesi Bánság királyi biztosa is volt. Természetesen így Pécshez kötött munkaterületét – amely közlekedés szempontjából is távol esett többi munkahelyétől – tehernek érezte. Niczky csak névleg tekinthető pécsi főigazgatónak, mert olyan munkatársat kapott, aki helyette ezt a feladatot elvégezte.

1779. október 24-én érkezett meg Pozsonyból az egyébként pécsi születésű Hersching Dániel, Baranya vármegye volt alispánjának fia, korábban jezsuita szerzetes, később királyi könyvvizsgáló és a pozsonyi archigimnázium igazgatója, akit a király a pécsi kir. archigimnázium élére állított a plébánossá kinevezett Faitser Ferenc helyett. Hersching Dániel komolyan törekedett a Ratio oktatási rendszerének teljes megvalósítására az összes pécsi iskolában. A pécsi akadémia tanáraiból álló tanulmányi bizottság azonban – úgy látszik – nem volt felkészülve semmi újítása, mert Hersching minden törekvését igyekezett megakadályozni. Herschingnek hatalmas küzdelmet kellett folytatnia egyrészt az iskola elhelyezése és felszerelése tárgyában, másrészt az akadémia elhelyezése ügyében is. Ugyanakkor gondja volt a pécsi elemi szintű oktatásra is. Amikor Niczky főigazgató a Temesi Bánság visszacsatolásával kapcsolatos bizottsági munkája miatt állandóan Temesvárott tartózkodott, a pécsi tankerület iskoláinak gondját teljesen Herschingre bízta, aki aztán ebben a minőségben az egész Dél-Dunántúl iskoláinak szervezését és felügyeletét ellátta. Értékes források azok az összeírások, amelyeket tankerülete minden szintű iskolájáról készíttetett, amelyekben az akkori tanítókról, a tanulók számáról és egyéb fontos adatokról kapunk hiteles és pontos információt. Emellett még lelkészi teendőket is ellátott a pécsi belvárosi templomban, és mint hivatalos könyvvizsgáló is működött.

Niczky Kristóf főigazgatói tisztéről történő lemondása után Hersching Dániel is. elhagyta a tanügyigazgatási pályát. 1785-ig tanárként működött a pécsi archigimnáziumban, majd a király nyitrai nagyprépostnak nevezte ki. Helyét először Teleki József gróf, majd Vay István, illetve Novák Krizosztom bakonybéli apát töltötte be.

A II. József alatt kibontakozott liberális szellem a nevelés területén sok nehézséget is okozott mind az akadémiai tanárok, mind pedig a tanulóifjúság körében. Kelemen Imre akadémiai tanár, helyettes főigazgató leszögezi egyik jelentésében, hogy az akadémiai tanárok képtelennek tekintik magukat az ifjúság erkölcsi nevelésének irányítására (amellett, hogy egyesek erre nem is alkalmasak). Közben lezajlott a Pécs iskolatörténetéből jól ismert szentkúti botrány, amely a középkori szobrok összetörésével járt. Ez, valamint egyéb botrányok ürügyet adtak arra, hogy – a város régi kívánságát teljesítve – 1802-ben a pécsi kir. akadémiát a király rendeletileg Győrbe helyezze. Pécs ettől kezdve 1849-ig a győri tankerületbe tartozott.

Az akadémia és vele együtt e tankerületi székhely áthelyezése Pécs kulturális életére igen súlyos következményekkel járt. A pécsi, 1687 óta működő volt jezsuita, majd a rend feloszlatása után (1773) államivá (királyivá) vált iskolában a tanítási színvonal rohamosan csökkent. Hersching ideiglenes jelenléte még mentette a menthetőt, és így az archigimnázium rang egyelőre megmaradt. Rausch Ferenc, 1803-ban a király által kinevezett a győri tankerület főigazgató, Udvinátz Márkot – Hersching utódját az igazgatói székben – hivatalosan rendreutasította, „bitorlás”-nak minősítve azt a tényt, hogy Udvinátz hivatalos iratában az archigimnázium pecsétjét használja. Az őt követő igazgató – Csonka Ferenc – aki a megszűnt pécsi akadémia katedrájáról került e gimnázium élére, már mint egyszerű „gimnáziumi igazgató” kezdte meg működését.

A tankerületi székhely és az akadémia áthelyezésének következtében kialakult súlyos helyzeten a már szabad királyi várossá vált Pécs tanácsa mellett a pécsi püspök is igyekezett változtatni. Már Klimo György püspök hozzálátott az egyetem újjáélesztéséhez, csillagvizsgáló felszerelést készíttetett, turrus matematicust építtetett, hatalmas könyvtárat szervezett. Az egyetem létrehozása azonban akkor nem volt lehetséges. Szepesy Ignác hozza majd létre az egyetem pótlására a püspöki líceumot, amely bölcsészeti tanfolyam mellett teológiai és jogi karral működött. Emellett hatalmas összegekkel alakította ki és építette fel a város több, mai napig működő kulturális intézményét. A felsőfokú oktatás érdekében végzett munkája elismeréseként a város tanácsa a püspök halála után határozatot hozott: ha Pécsett egykor egyetem lesz, azt Szepesy Ignácról fogják elnevezni. Szepesy méltó utóda volt az oktatás és iskolaszervezés terén Scitovszky János püspök, akinek munkássága a mai napig meghatározó Pécs kulturális életére.

Pécs tehát (bár küzdelmekkel árán) a püspökök hathatós segítségével 1849-ig fenntartotta kulturális szerepét, így az archigimnáziumát is, annak ellenére, hogy nem volt állami tanügyigazgatási központ. Különösen segített ebben az a tény, hogy hosszú tárgyalások után Dréta Antal, a zirci, pilisi és pásztói egyesített apátságok apátja Horváth Dániel és Pákozdi Román ciszterci szerzeteseket Pécsre küldte azzal a megbízatással, hogy az általuk átvett gimnázium munkáját indítsák meg. Ezzel a ténnyel megmenekült a pécsi gimnázium, a ciszterci rend pedig egyben tanárokat adott a püspöki joglíceumnak is.

A szabadságharc bukása után Pécs és az egész Dél-Dunántúl tanügyigazgatási szempontból a soproni kerületi tanügyi felügyelőség alá tartozott, a jelentéseket is oda kellett küldeni. (Ezek a jelentések és iratok általában német nyelvűek, de pl. a pécsi ciszterci vezetés alatt álló gimnázium általában latin nyelven jelentett.) Az ú. n. Bach-korszak alatt igen jelentős népoktatás-szervező munka folyt, és Pécsett is jelentős reformok léptek életbe. A város – noha tanügyigazgatási szempontból nem játszott szerepet – az újrainduló tanítóképző, a jogakadémia mellett az ország egyik legelső Entwurf szerinti főgimnáziumával rendelkezett, ahol már 1852-ben érettségi „szigorlatot” tettek. Ugyancsak az első olyan városok egyike, amelyben a humán műveltséget adó gimnázium ellensúlyozására, a hatalom által erősen támogatott reáliskola is megkezdte a működését.

1863-ban, a régi közigazgatási rendszer visszaállításával Pécs újra a győri tankerülethez került, mely következtében folytatódott a két jelentős város közötti küzdelem kulturális téren. (Ez a küzdelem majd a menekülésre kényszerülő pozsonyi egyetem elhelyezése körül megismétlődik.)

A Mária Terézia és II. József által kiépített egységes tanügyigazgatási rendszer fokozatosan bomlott. A szabadságharc után ez a folyamat megerősödött. A kir. főigazgató mellett mind nagyobb szerepet kapott a vármegyei tanfelügyelet. Ezt illesztette be br. Eötvös József az általa létrehozott iskolafelügyeleti rendszerbe, amikor a kir. főigazgatótól független kir. tanfelügyelői hatóságot létrehozta. Az 1868. és 1876. évi törvények következtében a tankerületi főigazgatóságok hatásköre a középiskolákra (gimnáziumokra és reáliskolákra) korlátozódott. Minden más alsó- és középfokú iskola igazgatását és felügyeletét a vallás- és közoktatásügyi miniszter alá rendelt kir. tanfelügyelő látta el. Ezzel az eddig legalábbis elvileg egységes tanügyigazgatás és iskolafelügyelet két részre szakadt. Megindult az a folyamat, amely a köznevelés egységének részekre szakadásához vezetett.

A Trefort Ágoston minisztersége alatt alkotott 1883:XXX. tc. 42. §-a – már csak a középiskolákra kiterjedő hatáskörrel – 12 tankerületet szervezett, mindegyik élén egy-egy tankerületi kir. főigazgatóval. Ekkor lett Pécs újra tankerületi központ. A törvény végrehajtására kiadott 17916/1884 VKM számú miniszteri rendelet felsorolja azokat a középiskolákat, amelyek Pécshez tartoznak: „a pécsi kath. főgymnasium, a pécsi állami főreáliskola, a kaposvári állami gynmasium, a nagykanizsai kath. főgymnasium, a keszthelyi algymnasium, a sümegi alreáliskola, a veszprémi kath. főgymnasium, a székesfehérvári főgymnasium, a székesfehérvári reáliskola. ” Felekezeti autonómiájuk megtartása mellett szintén a kerületbe tartozott „a csurgói ev. reform. gynmasium, a gyönki ev. reform. algymnasium, a bonyhádi ág. evang. algymnasium. ”

A király a miniszter előterjesztésére Mészáros Nándor kir. tanácsost nevezte ki pécsi tankerületi királyi főigazgatóvá. Mészáros Nándor azonban nem érezte jól magát Pécsett. Úgy látszik, helyi vonatkozású személyi ellentétei is voltak, és sikerült elérnie, hogy a minisztérium a főigazgatóság székhelyét 1889-ben Székesfehérvárra tette át „célszerűbb adminisztráció tekintetéből.” Ez az intézkedés a város vezetésében nagy felháborodást keltett, és Aidinger János polgármester azonnal tiltakozott az áthelyezés ellen. A város kulturális múltját is feltáró tiltakozó levelet a város akkori „aranytollú főjegyzője”, a későbbi polgármester Majorossy Imre fogalmazta. A távozó főigazgató konvencionális búcsúlevelére a polgármester a következő belső utasítást írta: „búcsúzás nulla fokú melegséggel. Kérvényezendő a kormánynál, hogy visszahelyeztessék a főigazgatói székhely.” Minden törekvése hiábavaló volt.

Amikor Klebelsberg Kunó miniszter Pécsre helyeztette a Pozsonyból elüldözött egyetemet, ismét felcsillant a remény, hogy a város talán visszakapja tanügyigazgatási szerepét is. Közben az egész magyar közigazgatás racionalizálásának munkáját végezte egy tudós csoport. Ennek eredményeként az 1935:VI. tc. révén radikálisan megváltoztatták a tanügyi közigazgatási rendszert is. Újjászervezték a tankerületi kir. főigazgatói rendszert, mint olyan hatóságot, amely a miniszteri indokolás szerint „egyenes jogutóda a Ratio Educationis tág hatáskörű tankerületi kir. főigazgatójának.”

Ez a törvény nyolc tankerületet hozott létre. Az egyik székhelye Pécs thj. város lett Baranya, Somogy és Bács-Bodrog vármegyékre kiterjedő hatáskörrel. Ezt a most már sok tekintetben miniszteri hatáskörrel rendelkező – belügyi szerveknek nem alávetett – tanügyi szervezetet 1945 után megsemmisítették. Az oktatásügyi igazgatás és felügyelet Addigi kiemelt tekintélyét elveszítette.

Források

Munkám fő forrása a Ratio Educationis 1777-i és az 1806-i kiadásának Mészáros István által készített magyar nyelvű fordítása (Akadémia Kiadó, Budapest 1981.), és a hivatkozott törvényeknek és rendeleteknek az Országos Törvénytárban és a Rendeletek Tárában megjelent szövege.

A Baranya Megyei Levéltár (BML) őrizetében lévő iratanyag a kir. főigazgatósággal kapcsolatban általában csak a normál, elemi, királyi iskolák anyagát tartalmazza. A korabeli középiskolai anyag a volt pécsi főgimnáziumnak a levéltárában lévő iratanyagból összegyűjthető.

BML. VIZSGÁLAT. 503. Győri Tankerületi Főig. iratai,

BML. VIII. 52. A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának iratai.

BML. IV. 1407. Pécs város polgármesteri iratai, a/elnöki iratok.