Cikkek

Süle Tamás: Az „Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése”-inek pécsi eseményei

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

113–124. pp.


Süle Tamás


Az „Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése”-inek pécsi eseményei


Ereignisse der Wandertagungen von Ärtzten und Naturforschern in Pécs/Fünfkirchen

The Itinerary Congress of Doctors and Naturalists – The Pécs Events




Hazánkban a reformkorban, a 19. század első felében a társadalmi és kulturális változások mellett a tudományos élet is felélénkült. Ennek következményeként több orvostársaság alakult, így elsőként 1837-ben a Pesti Királyi Orvosegyesület, majd 1838-ban a Temesvári, 1839-ben a Nyitrai, a Szatmári és a Miskolci Orvosegyesület[1], de ezek együttműködése, kapcsolata csak esetleges volt. Hiányoztak azok a fórumok, amelyeken a természettudományok elméleti és gyakorlati művelői eredményeiket, tapasztalataikat rendszeresen kicserélhették volna. Ennek igényét 1839-ben Wachtel Dávid fogalmazta meg a Bugát Pál szerkesztette „Orvosi Tár”-ban.[2] Felhívásában egy „anya-egyesület” szükségességéről szólt, amely országos tudományos fórumot és találkozókat szervez, összehangolja a különböző egyesületek és társaságok tevékenységét.

Ezen igény szellemében és a Németországban 1822-ben, Angliában 1831-ben megalakult Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése példája nyomán javasolták Bene Ferenc pesti orvoskari dékán és Bugát Pál orvostudor, szerkesztő, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének megalapítását. 1840. július 25-én e tárgyban tartott beszédében Bene Ferenc többek között ezeket mondotta: „A tudományoknak tökéletesebb kiművelésére és elterjesztésére leghatásosabb eszköz a tudósok minél többszöri összejövetele, szép gondolataikat egymással közlik, s a közös barátságos vitatás által a homályost kicsinyt felvilágosítják, a hibásat megjobbítják és a nehezet megkönnyítik.”[3] Az elgondolás 1841-ben vált valóra, ugyanis Pesten, május 29-én összeült a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első Vándorgyűlése. Nagy eredmény volt ez, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban csak 1851-ben, Franciaországban pedig 1871-ben jött létre a mozgalom.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése Magyarországon a 19. században a természettudományos élet egyik legjelentősebb fóruma lett, és működtetésében, életében közel százéves fennállása alatt az orvosok mindig vezető szerepet játszottak.[4] 1841 és 1933 között az ország különböző városaiban összesen 41 alkalommal hívták össze a Vándorgyűlést, amelynek az alapszabályban lefektetett célja: „...személyes ismeretség, orvosi és természettani ismeretek, tapasztalatok s új találmányok, mennyiben lehetséges, élőszó általi rövid közlése és terjesztése, sőt a gyűlések helyének változtatásával a hazai vidékek helybeli ismertetése is.”[5] 1841-ben két összejövetelt tartottak (mindkettő Pesten volt), de az itt elfogadott alapszabály szerint: „...jövendőre évenként csupán egyszer, azonban minden következő gyűlésnek helyét, mely hazánk majd ama majd eme népesebb vagy főbb oskoláival s jelesebb intézetekkel, nem különben kitűnő természettani ritkaságokkal díszlő városa lehet, mindenkor az utolsó gyűlés határozandja meg.”[6] A főváros összesen 6 alkalommal adott otthont a tanácskozásnak, míg a 31 vidéki rendező város közül a legtöbbször – háromszor – Pécs látta vendégül a résztvevőket.[7]

Az első pécsi Vándorgyűlés – összességében a hatodik – 1845-ben került lebonyolításra. Megemlítendő, hogy a VII. Vándorgyűlést 1846-ban Kassa és Eperjes, a XXIII.-at 1886-ban Buziás és Temesvár közösen rendezte, míg a XXXVII. Nagyszebenben 1914-ben tervezett gyűlés a világháború miatt elmaradt. A 20. század társadalmi és politikai viszonyainak gyökeres változásait jól jellemzi, hogy a vándorgyűlések helyszínéül szolgáló 32 város közül ma csupán 11 található a jelenlegi Magyarország területén! (1. ábra). Csak a szabadságharcig sikerült évente összehívni a Vándorgyűlést. 1847 után a Bach korszak miatt 16 év szünet következett. Az 1863-as pesti összejövetelt követően eleinte évente, később kétévente volt gyűlés 1882-ig, amikor koleraveszély miatt újabb hosszabb, 4 éves kihagyás keletkezett. Az I. világháborúig ismét a kétéves periódusokat követték, majd a háború miatt 10 éves megszakítás következett. Ezután már nem sikerült rendszeressé tenni a gyűléseket. 1922-ben Keszthely, 5 év múlva, 1927-ben Pécs, majd 1929-ben Sopron volt a házigazda, míg 1933-ban Budapest zárta a sort. Közel 100 éves fennállás után végleg megszakadt a nagyszerű sorozat.


1. ábra

1. ábra

A Vándorgyűléseknek a szabadságharcig nem volt állandó szervezete, illetve vezetősége. A soros gyűlés elnökéül általában a rendező város valamely egyházi vagy világi méltóságát, alelnökéül a tudomány jeles képviselőjét kérték fel. A titkárok is – általában az egyik helybéli, a másik fővárosi – természettudósok voltak. Így például 1845-ben Pécsett a VI. Vándorgyűlésen Scitovszky János megyéspüspök elnökölt, Kubinyi Ágoston a pesti Nemzeti Múzeum igazgatója volt az alelnök, a titoknoki (titkári) tisztségeket pedig Hölbling Miksa Baranya megye és Halász Gejza Pest megye főorvosa töltötték be.[8] Az elnöki-alelnöki tisztségben a későbbiekben is sok neves hazánkfiát találjuk, mint például herceg Eszterházy Pált, báró Eötvös Józsefet, József főherceget, Jedlik Ányost, Chyzer Kornélt, Klebelsberg Kunót, Hóman Bálintot.[9]

A szabadságharcot követő hosszú kényszerű szünet után 1863-ban Országos Választmányt alakítottak, amelynek fő feladatául a gyűlések közötti időszakban a folyamatosság biztosítását jelölték meg.[10]

A résztvevők szakmai összetételére a gyűléseken rendszeresített „szakosztályok” felsorolása enged következtetni. Kezdetben orvossebészi, földrajzi, csillagászati és archeológiai, ásvány-, vegy- és gyógyszertani, valamint gazdasági és barmászati szakosztály működött.[11] Később ezek számát csökkentették, így orvossebészi, természettudományi és gazdasági-társadalmi csoportot képeztek a résztvevők.[12]

A VI. pécsi Vándorgyűlés munkálataiban található névsor szerint a bejegyzett tagok száma 447 volt, akik között orvostudor, sebész, gyógyszerész, „académiai tag”, tanító, tanár, szerkesztő, pap, mérnök, egyetemi hallgató, ügyvéd, bíró, gazdász, kereskedő egyaránt előfordult. A résztvevőknek ezt a tarka sokaságát és esetenként amatőr „természettudósok” jelenlétét az alapszabály tette lehetővé, amely szerint: „Tagoknak beíratnak mindazok, kik az orvosi, sebészi, bölcsészeti stb. tudományokból académiai ranggal díszítvék, úgy szinte azok is kik a természettudományokat egyetemben, vagy külön ágaikban akar hivatásuk, akar ked-vüknél fogva mívelik. A vendégek a mennyire a hely engedi a gyűlésen szívesen láttatnak, úgy szinte a nők is, kiknek számára a közülésekben külön hely van készítve.” Ebből egyértelműen kiderül, hogy nőkre, mint előadókra nem is gondoltak, ami persze nem meglepő, hiszen a nők 1895-ig egyetemre sem járhattak. A fentebb idézett alapszabályt 1881-ben módosították és e szerint már: „A vándorgyűlés tagja mindenki lehet, a ki az orvosi, természet és rokon tudományokat műveli, vagy kedveli (férfi, nő), hogyha a megállapított tagdíjat befizeti.”[13] Az első nő, aki Vándorgyűlésen előadóként szerepelt Geöcze Sarolta helybéli polgári iskolai tanárnő volt.[14] Előadását „Természettudomány és társadalom” címmel 1892- ben Brassóban tartotta meg.

A Vándorgyűléseken ún. „közülések”-et (mai szóhasználattal plenáris üléseket), szaküléseket (szakosztályonkénti szekcióüléseket) és „tudományos estélyek”-et tartottak. Rendszerint a megnyitó és a záró rendezvény volt „közülés”, amelyeken az üdvözlések, az elnöki beszédek, titkári beszámolók és a „közérdekű értekezések” hangzottak el. A „tudományos estélyek”-en a nagyközönség számára tartottak ismeretterjesztő előadásokat.

Az utókor szerencséjére a Vándorgyűlésekről „Munkálatok”-at adtak ki. Ezekben megtalálható a résztvevők névsora, foglalkozása, a gyűlések szakmái és társasági programja, a megnyitó beszédek és a „közérdekű értekezések” teljes szövege. Az ún. „Napi Közlöny” nevéből következően a gyűlés idején naponta jelent meg és aktuális híreket, hirdetéseket, programajánlatokat, rövid híradásokat közölt.[15] Sajnos a keszthelyi (1922), a pécsi (1927) és a soproni (1929) gyűlések munkálatai anyagi fedezet híján már nem jelenhettek meg. A helyi sajtó azonban részletesen tudósított az eseményekről, a tudományos programról, így az utókor számára ezek is jól rekonstruálhatók.[16]

2. ábra

A Vándorgyűléseken a résztvevők számát tekintve voltak pozitív (1869. Fiume: 1272 fő, 1872. Herkules-fürdő: 909 fő) és negatív (1894.

Pécs: 182 fő, 1897. Trencsén: 185 fő) csúcsok. Az átlagos részvétel 300–500 fő között volt, ami jelentősnek minősíthető.

Különösen jelentősek ezek a számok a vándorgyűlések első harmadát tekintve, ha figyelembe vesszük a korabeli közlekedési viszonyokat, hiszen például az 1845-ös pécsi vándorgyűlésre zömében hajóval utaztak a résztvevők (2. ábra). Az Árpád gőzös fedélzetén Mohácsra érkezett természetvizsgálók másnap lovas kocsikkal indultak tovább a 40 km-re fekvő Pécsre!

Az előadások száma nem mindig változott párhuzamosan a résztvevők létszámával. A legkevesebb előadás – 18 – 1841-ben az első pesti, a legtöbb – 120 – 1905-ben a szegedi összejövetelen hangzott el. Az előadások többsége orvosi témájú volt, de sok előadó dolgozott fel különböző helyi, pl. geológiai, balneológiai, természetrajzi, meteorológiai, szociológiai, gazdasági témát is.[17] A gyógyvizek és a fürdőügy mindig hangsúlyos szerepet kaptak az összejöveteleken és kezdettől fogva szokás lett a vándorgyűléseken, hogy üléseiket vagy fürdőhelyen rendezték, vagy kirándulás keretében megtekintették a közeli fürdőket.[18] Így történt ez 1845. augusztus 14-én is, amikor Pécsről 200 lovas kocsival az összes résztvevőt elszállították a siklósi várba, majd Harkányba, ahol Batthyányi Kázmér gróf vendégeként kipróbálták a gyógyfürdőt. A természetvizsgálók jól sikerült harkányi látogatását egy korabeli metszet is megörökíti (3. ábra)[19]

3. ábra

3. ábra

Az összejövetelek rangját fémjelezte, hogy azokon sok kiváló tudósunk szerepelt előadóként, mint például Jedlik Ányos, Korányi Frigyes, Fodor József, Entz Géza, Illyés Géza, hogy csak néhányat említsünk közülük.

Napjainkban a különböző tudományos kongresszusok, szimpóziumok és konferenciák zavaró sokaságával találjuk magunkat szembe. Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy az év minden napjára jut egy hazai vagy nemzetközi rendezvény. A „piacgazdaság” térhódítása óta a termékeik eladásában érdekelt cégek által finanszírozott reklámelőadások is a tudományosság álarcát öltik. Nehéz a gyanútlan halandónak szétválogatni a búzát az ocsútól!

De nem így volt ez a múlt században! Egy-egy tudományos tanácskozás nagy és emlékezetes eseményt jelentett a rendező városnak és az odaérkező résztvevőknek egyaránt. Az ország minden részéből összesereglett tudós gyülekezet pezsdítőleg hatott a helybéli tudományos és társadalmi életre.

4. ábra

4. ábra

Fentieket az 1845-ös pécsi vándorgyűlés is jól példázza. Ha áttekintjük a „nagygyűlés” Hölbling Miksa által gondosan szerkesztett „történeti vázlatá”-t és „munkálatai”-t (4., 5. ábra), akkor láthatjuk, hogy a vendéglátók mindent megtettek a résztvevők szellemi és testi szükségleteinek kielégítése érdekében. A fentebb említett munkálatokból kiderül, hogy előzetes intézkedések történtek „a Baranyában talált régiségek, nevezetességek, ásványok, jelesebb termények, iparművek és állatok kiállítása végett.” A „különféle kiállítások szemléjén” és a híres püspöki (Klimó) könyvtár meglátogatásán túl volt „gyárszemle”, melynek során először a „társulat a pécs-csetneki nagyszerű vasgyárat ment látogatni. Majd sokan Linberger úr légszesszel világított czukorgyárának megtekintésére siettek, mások pedig Hüttner úrnak mindinkább virágzó papírgyárát szemlélték meg." Batthyányi Kázmér gróf meghívására egész napos kirándulást tettek a siklósi várba és a harkányi gyógyfürdőbe.[20] Természetesen a fő programot a különböző szaküléseken elhangzó előadások jelentették. A 447 résztvevő az alábbi szakosztályok értekezései között választhatott:

1.       Orvossebészi

2.       Természettani, földrajzi, csillagászati és

archeológiai

3.       Ásványtani, földismereti, vegy- és gyógyszertani

4.       Élet-, állat- és növénytani

5.       Gazdasági és barmászati

5. ábra

5. ábra

Az összes előadót és az általuk érintett témákat felsorolni terjedelmi okok miatt lehetetlen, de példaként néhány jelentősebb, illetve pécsi vonatkozású értekezést megemlítünk. Ma is aktuális a Bugát Pál által exponált probléma: „Micsoda intézkedésektől reményelhetnőnk, hogy honunk emberiségének élet- és egészségbeli üdve orvosrendünk által biztosabb karba állíttassák.” Dr. Patkovics József pécsi városi főorvos a helyszínen mondta el „A harkányi hévíz és gyógyereje” c. előadását, „melyet élénk és hosszas vitatkozás válta föl ezen üdvös hatású víznek és iszapnak hatalmas gyógyereje fölött s, hogy miként lehetne s kellene e tekintetnél fogva azt mind a külfölddel megismertetni, mind szenvedő honfiainknál közkeletűvé varázsolni.” Ugyancsak Patkovics doktor ismertette „Szabad királyi Pécs városának orvos-statisticai helyiratát”, melyben egyebek mellett a város földrajzi, éghajlati, természetrajzi, települési, népmozgalmi, vallási, közegészségügyi, mezőgazdasági, ipari viszonyait jellemezte. Rendkívüli alaposságát példázza az alábbi idézet: „A következő jegyzék kimutatja az általam 10 évnek lefolyta alatt pontosan összegyűjtött időjárási tapasztalatokat (1823-diktól egész 1832-dikig).” Ezt követően táblázatokban, közli havi bontásban az említett időszak hőmérsékletre, légnyomásra, széljárásra, csapadékra, napsütésre vonatkozó részletes adatait (6. ábra).

Nendtvich Károly Pestről az ásványtani szakosztályban Magyarország kőszeneiről értekezett. Gondosan elemezte a baranyai kőszeneket is és többek között az alábbi megállapításra jutott: „Ellenben más czélokra a baranyai kőszén igen jeles tulajdonokkal bir, kovácsok használatára nemcsak helyben kiterjedt mennyiségben fogyasztatik, hanem távollevő vidékekre is elvitetik. Zárt terekben égetve igen jeles kokszokat állit elő. E czélra a baranyai kőszén mindenek fölött legalkalmasabb. Igen likacsos könnyű, majd nem érczfénynyel biró kokszot alkot, milyen csak a legjobb angol szenekből égetett szokott lenni. A baranyai szénből égetett kokszok már most minden czélra fordíthatók, mellyekre egyáltalában a kokszok olly kitűnő égőszert nyújtanak.”

tott előadást, melyben sok egyéb mellett kiemelte annak olcsóságát a fával szemben és külön kitért a kőszénhamu hasznosítási lehetőségeire.

6. ábra

6. ábra

Kramolin Hugó bonyhádi orvos direkte „A mecseki kőszénről” tartott előadást előadást, melyben sok egyéb mellett kiemelte annak olcsóságát a fával szemben és külön kitért a kőszénhamu hasznosítási lehetőségeire.

Hutta János pécsi orvostudor a pécsvidéki vizek vegytanát, Madarász Endre táblabíró és vasgyárigazgató Pécs környékének jövendőjét „természeti, ipari és kereskedési tekintetben”, míg Nendtvich Tamás pécsi gyógyszerész Pécs és környezetének „virányát, lepkéit és vidékekközi viszonyaikat”, valamint Baranya fanemeit ismertette. Jankó János plébános a „szőlőmívelés állapotjáról”, Vlasics György plébános pedig a „gyümölcsfatenyésztésről” szólt.

Hölbling Miksa a nagygyűlés titoknoka „Baranyának rövid ismertetése” című értekezése jelentőségének megfelelően „közülés”-en (mai szóhasználattal plenáris ülésen) hangzott el.[21]

Az eddig elősorolt előadásokon kívül fontos, tudományos igényű írásos munkák is napvilágot láttak a vándorgyűlések alkalmából. Így jelentek meg Haas Mihály „a szépm. és bölcsészet tanára és pécsi lyceumbeli tanító” „Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben”[22], illetve Hölbling Miksa „Baranya vármegyének orvosi helyirata”[23] című munkái, melyek a mai napig értékes forrásmunkáknak számítanak.

Ami a szórakozást és a kulináris élvezeteket illeti, idézünk néhány részletet Rónaky Kálmán dr. 1845-re visszatekintő cikkéből, amely a Dunántúl hasábjain jelent meg az 1927-es vándorgyűlés alkalmával. Többek között a következőket írja: „Horváth János püspöki uradalmi igazgató 87 féle borból álló gyűjteménye is tetszést aratott. A borkóstolás nagy hangulatba hozta a tudós társaságot. A kiállítás megtekintése után pazar ebéd várta a tagokat, kik az elnök, Scitovszky János püspök vendégei voltak. A püspöki palotában 160, a papnevelőintézetben pedig 60 személyre volt terítve... Este a színházban előadás és a lövészek szépen kivilágított kertjében mulatság volt." Augusztus 12-én „ifi. Majláth György főispán helyettes adott fényes ebédet. Este a város által adott fényes táncvigalomban – amely a pompásan díszített és világított Hattyúteremben tartatott szórakoztak a vendégek.” Augusztus 13-án „este a színházban hangverseny volt, melyen a sellyei születésű Amtmann Prosper fuvolaművész és a kora ifjúságától vak Weidinger fagotművész gyönyörködtették a közönséget. A hangverseny után a Nemzeti Kaszinóban zárták be az estét. Aug. 14-én, mint Batthyányi Kázmér gróf vendégei Harkányon szórakoztak a vándorgyűlés tagjai... Két hordó bort üttetett csapra a gróf a nép részére és két ökröt süttetett nyárson. A siklósi uradalom népe a tudósokkal együtt osztozott az emlékezetes nap örömeiben.” Az 1845-ös gyűlés sommázata a cikk szerint: „Kellemes emlékekkel oszlott szét a vándorgyűlés, mely míg egyrészt tanulságos előadásokkal szolgált a tagoknak, addig másrészt a város és annak polgárai pazar vendégszeretettel vették körül a tagokat, kik éltök fogytáig meleg szívvel gondoltak a pécsi nagygyűlésre”.[24]

A második pécsi, összességében a XXVII. vándorgyűlésre 1894. július 2-6. között került sor. A résztvevők száma mindössze 182 volt, a legkevesebb az addig lezajlott gyűlés között. Ennek magyarázata lehet, hogy ugyanakkor tartották a tanáregyesület évi közgyűlését Tátrafüreden, valamint szeptemberben rendezték Budapesten a nemzetközi közegészségügyi és demographiai kongresszust. Ennek ellenére a kiadott „Munkálatok”[25] szerint a vándorgyűlés – melynek elnöke Dulánszky Nándor pécsi püspök volt – „méltóan sorakozik elődjei mellé... Még valami különös érdekessége volt a 27-ik pécsi vándorgyűlésnek. Ugyanis a 6-ik gyűlés résztvevői közül – a mennyire meg lehetett állapítani – még 25-en voltak életben és ezek közül hárman, névszerinti Dobszay Antal dr. kanonok, Hölbling Miksa dr., nyug. vármegyei tiszti főorvos és Májer Móric nyug. tanár, a 27-ik gyűlésnek is tagjai voltak, sőt a megnyitó nagygyűlés Hölbling Miksa dr.-t, a VI. gyűlés »titoknokát« nagy lelkesedéssel ezen gyűlés tiszteletbeli főtitkárává választotta.[26] Kivette részét a gyűlés sikeréből Pécs városa is, amennyiben a szíves vendéglátáson kívül felajánlotta az „Emléklapok”-at Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből, amelyet Ágh Timót szerkesztett. Említésre méltó, hogy a megnyitó ülésen a pécsi ciszter (ma Nagy Lajos – S.T.) gimnázium egykori tanulója, a magyar közegészségügy európai hírű megteremtője Fodor József budapesti professzor tartott előadást „A betegségre való hajlandóságról” címmel. Loewy Lipót Pécs város csatornázásáról értekezett. (Ennek óriási jelentőségét akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy 1890–91-ben nagy, 93 halálos áldozatot követelő „hagymáz”, mai nevén tífuszjárvány volt Pécsett. A járvány bakteriológiai tisztázásában egyébként a fentebb említett Fodor József is közreműködött.)

Támogatta a Vándorgyűlést a Dunagőzhajózási Társaság – mely, mint a bányák tulajdonosa – külön füzetben ismertette a pécsi kőszénbányák történetét, földtani viszonyait, a termelési és technológiai vonatkozásokat, a munkásjóléti intézményeket. Mindezek szemléltetésére meghívták a Vándorgyűlés tagjait bányalátogatásra. Ebből az alkalomból 73 mm átmérőjű öntöttvas érmeket kaptak a résztvevők ajándékba, melynek előlapján a magyar címer a koronával és „Pécsbányatelep 1894. július 5.” körirat, míg hátlapján a Dunagőzhajózási Társaság címere (horgonykötéllel) és „A bányalátogatás emlékére” körirat, valamint a bányászat jelképe, a keresztbe tett kalapács és bányászék látható.

7. ábra

7. ábra

A harmadik pécsi, összességében XXXIX. Vándorgyűlésre 1927. augusztus 28–31. között került sor. Ennek „Munkálatai” anyagi fedezet híján már nem jelenhettek meg.[27] Az események mégis jól nyomon követhetőek, mert a helyi sajtó bőségesen tudósított a főbb mozzanatokról (7. ábra). A Dunántúl című napilap augusztus 28-i számában részletesen ismertette a gyűlés társadalmi és tudományos programját. Ebből megtudjuk, hogy az ünnepélyes megnyitó közgyűlés a Nemzeti Színházban volt (8. ábra). A 456 résztvevő a négy nap alatt 118 előadást hallgathatott meg. A tudományos program áttekintésekor azonnal szembeötlik, hogy az előadások jelentős részét az időközben Pécsre települt Erzsébet Tudományegyetem oktatói tartották, közülük is elsősorban az orvosok. Így pl. Ángyán János belgyógyász, Mansfeld Géza gyógyszertan, Zechmeister László kémia, Scipiades Elemér szülész professzorok, valamint Duzár József gyermekgyógyász, később professzor Csabayné Beyer Margit, a Röntgen Intézet tanársegéde, Barta Imre, a Belklinika gyakornoka, később professzora, Jendrassik Loránd, a belklinikai laboratórium vezetője – aki később világhírnévre tett szert az általa leírt epefesték-meghatározási metódus által Méhes Gyula, a Gyógyszertani Intézet munkatársa, később professzora tartottak tudományos előadásokat. Reuter Camilló ideggyógyász professzor „A spiritizmus orvos-természettudományi megvilágításban” címmel a nagyközönségnek ismeretterjesztő előadást tartott a Nemzeti Színházban óriási sikerrel. De az előadók között találjuk Weszely Ödönt, a pedagógia, Krisztics Sándort, a jogbölcselet egyetemi tanárait is. Gorka Sándor, a neves biológus professzor előadóként, és mint az Orvosok és Természetvizsgálók központi választmányának titkára játszott fontos szerepet az utolsó pécsi vándorgyűlésen. Az eddig felsorolt pécsieken túl is több „nagy” nevet találhatunk az előadók között. Pl. Rusznyák István belgyógyász évtizedekkel később a Tudományos Akadémia elnöke, Jancsó Miklós belgyógyász később akadémikus lett. Külön említésre méltó Tauffer Vilmos budapesti szülész professzor előterjesztése, aki a közegészségügyi törvény módosítását és szülészeti rendtartás létesítését sürgette, mely elejét vehetné a népességszaporulat ijesztő csökkenésének, aminek fő oka az „egyke” volt.

8. ábra

8. ábra

A Dunántúl c. lap így összegezte az összejövetel jelentőségét: „A pécsi vándorgyűlés mozgalmas, tanulságos és hasznos volt. A tudományos ismeretek bővítése mellett Pécs város közönsége a magyar tudósok egész seregét ismerte meg, s viszont a tudósok serege megismerte Pécs városát közvetlen közelről és erről az ősi kultúrájú magyar városról olyan benyomásokat szerzett, melyekre büszkék vagyunk.”[28]

Az eddig hivatkozott számtalan példa alapján a vándorgyűlések korabeli jelentősége, tudományszervező hatása aligha vitatható. Érdekes azonban, hogy emléke még napjainkban is hat és a korai elődök példája alkotásra inspirál. így született meg az 1995 júniusában Pécsett tartott Dunántúli Belgyógyász Vándorgyűlés emlékérme, melyet Török János pécsi művész mintázott (9. ábra). A hátlapon Hölbling Miksa orvostudor portréja és a körirat – „ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK PÉCSI GYŰLÉSÉNEK EMLÉKÉRE • 1845–1995 •” – idézi a másfél századdal korábban lezajlott és ma már a város tudománytörténetének becses emlékévé patinásodott eseményt (10. ábra). Az érem további érdekessége, hogy kis fantáziával – tartalmilag és formailag egyaránt – jól beilleszthető a Természetvizsgálók múlt századi híres emlékérem-sorozatába, mint annak kései folytatása.[29]

9. ábra


Befejezésül nem foglalhatjuk össze találóbban ezeknek a tudományos tanácskozásoknak a történelmi szerepét, mint ahogyan azt 1933-ban az utolsó vándorgyűlésen elnöki zárszavában Szily Kálmán államtitkár tette: „A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek működése nélkül sokkal, nagyon sokkal szegényebb volna a magyar természettudományos mozgalmaknak, sőt egész kultúránknak története is. Egyenesen meglepő, milyen sok közérdekű kezdeményezésnek és nagy fontosságú javaslatnak voltak forrásai a vándorgyűlések.”[30] Ugyanezek Pécs vonatkozásában is elmondhatók!

(Fotók: Füzi István.)

Jegyzetek


[1] KAPRONCZAY K., SZEMKEŐ E.: A magyar orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19–20. században. Communicationes de Historia Artis Mediciana (CHAM) 87–88. (1979) 141–155.

[2] KAPRONCZAY K.: Magyar orvosi társulások története. Orvosi Hetilap. 132. (1991) 871–872.

[3] SZŐKEFALVI-NAGY Z.: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései. CHAM 50. (1969) 45. (SZŐKEFALVI-NAGY, 1969.)

[4] SZEMKEŐ E.: Az orvosok szerepe a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésein 1841–1848 között. Orvosi Hetilap 116. (1975) 1412. (SZEMKEŐ 1975.), SZŐKEFALVI-NAGY 1969. 45–56.

[5] A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pécsett tartott hatodik nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Szerk.: HÖLBLING Miksa. Pécs, 1846. (HÖLBLING, 1846.) 58.

[6] U.o.

[7] SZŐKEFALVI-NAGY, 1969. 46.

[8] SÜLE T.: Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek pécsi története. Orvosi Hetilap, 131. (1990) 81. (SÜLE 1990.)

[9] A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XLI. Vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Szerk.: Dr. GORKA Sándor, Budapest, 1934. (GORKA 1934.) 337–378.

[10] SZŐKEFALVI-NAGY 1969. 47.

[11] HÖLBLING 1846. 62–63.

[12] GORKA 1934. 6.

[13] U.o. 3..

[14] VÁMOS É.: Úttörő nők a természettudományokban. Magyar Nemzet. 1983. augusztus 17.

[15] BATÁRI Gy.: A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek „Munkálataidról és „Napi Közlöny”-éről. Orvosi Hetilap 118. (1977) 1060–1061., SZŐKEFALVI-NAGY, 1969. 53.

[16] SÜLE T.: Baranya és Pécs orvostörténelme érmeken. In: Baranyai Helytörténetírás 1989. Szerk.: Szita László. Pécs, 1989. 597–592.

[17] U.o. SÜLE 1990. 81–83., SZŐKEFALVI-NAGY, 1969. 51–52.

[18] VIDA M.: Chyzer Kornél és a magyar fürdőügy reformja. Comm. Hit. ArtisMed. 117–120. (1987) 197–209.

[19] CSEKEY I.: Harkány. A Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadása. Pécs, 1957.

[20] KISS Z. G.: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlése (1845). Baranya (Történelmi és honismeretei folyóirat) 1990. 2. sz. 158.

[21] HÖLBLING, 1846. 77

[22] HAAS M.: Baranya földirati, statisticai és történeti tekintetben. Pécsett, 1845.

[23] HÖLBLING M.: Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécsett, 1945.

[24] RÓNAKY K.: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. nagygyűlése Pécsett 1845-ben. Dunán-túl, 1927. aug. 28.

[25] Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai 27. Vándorgyűlés. Szerk.: LAKITS Ferenc és PROCHNOV József. Bp., Franklin Nyomda, 1894. 46.

[26] U. o. 47.

[27] GORKA 1934. 380.

[28] Dunántúl, 1927. szept. 1.

[29] RAYMAN J.: Egy orvostudor emlékezete. Természet Világa, 126. (1995) 419.

[30] Idézi SZŐKEFALVI-NAGY 1969. 53.