Cikkek

Őriné Fodor Márta: Az 1848/49-es Baranya megyei honvédegylet 1867-től 1890-ig

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

195–212. pp.


Őriné Fodor Márta


Az 1848/49-es Baranya megyei honvédegylet 1867-től 1890-ig[1]


Der 1848/49-er Honvédverein des Komitats Baranya von 1867 bis 1890

The 1848/49 Honvéd Society in County Baranya from 1867 to 1890




A honvédegyletek a kiegyezés-kori kormányzati hatalommal szembeni politikai nyomásgyakorlás egyleti formában szerveződő eszközei voltak.

Az 1861-es, majd az 1867-es kiegyezési kísérletek folyamatában megalakult honvédsegélyző egyletek – hivatkozva az 1848-as augusztusi országgyűlés által adott honvédellátási ígéretre, annak tömegeket érintő kihatása miatt – jelentős politikai nyomást kifejtő szerveződéseknek bizonyultak. A szerveződés politikai jellegét céljuk változtatása is világossá teszi. 1861-ben hangsúlyozott honvédsegélyezési céljukat 1867-ben az újjászerveződés során tágabb körben, a honvédek anyagi, szellemi erkölcsi emelésében fogalmazták meg.

Az 1848. augusztus 23-i, az országgyűlés mindkét háza által elfogadott, az ország rendes katonaságának létszámát 200 ezer fővel megemelő hadügyi törvény 8. §-a, melyet a király már nem szentesített, így rendelkezett: „mindazon közvitézi és hadtiszti egyének illő jutalmazásáról, kik a hon szolgálatában az ellenség előtt magukat kitüntették, vagy élelmük megszerezhetésére bénulás miatt tehetetlenné lettek, valamint az elhullottak családairól az álladalom gondoskodik.[2] Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. december 22-i elnöki kiáltványa a szerencsétlenül jártaknak holtig tartó ellátást, vagy 10 hold örökös földbirtokot, vagy 1000 forint végkielégítést ígért.[3]

Kiemeli őket a kor egyesületei közül az a felismerés, hogy az önálló magyar állam fejlődése legfőbb garanciájának 1848-ban is a magyar honvédség bizonyult.

Ezt a felismerést 1867-ben országos szerveződés útján fejezték ki s mozgalmuk nyújtott alapot ahhoz, hogy a közös véderő kiegészítő részeként az „önálló” magyar honvédség felállításáról 1868 végén döntés született. Természetesnek tűnt számukra, hogy az 1848-as törvényekre hivatkozó kiegyezés-kori magyar alkotmányos állam céljai felett őrködjenek és megvalósításukban cselekvően közreműködjenek.

A 1848-as eseményekben érintettek közössége személyi állományában nem újulhatott meg. Ezen belül igazolási feltételek megállapításával szervezték tagságukat a honvédegyletek, ami a számban fogyatkozó 48-as honvédek ellenére 1861-től 1896 október 1-ig folyamatosan bővült.

A honvédegyletben történő egyesülés az érdekkapcsolódás különböző módozatai alapján történt. A segélyezésben, nyugdíjazásban érdekelt tagok és a felállítandó honvédseregben alkalmazást keresők mellett, a politikai indíttatásból jelentkezők is megtalálhatók. 1895. június 28-án, hosszas politikai küzdelem után a 2039. ME. sz. rendelettel[4] valósult meg az 1848/49-es honvédek nyugdíjazásának állami kezelésbe vétele, mellyel együtt a honvédegyletek igazolásait hatósági igazolásnak minősítették. Ezek alapján a magyar jogi irodalomban még nem elfogadott terminológia szerint a honvédegyleteket félállami egyesületnek kell minősítenünk.

Az 1861-es honvédsegélyző egylet megalakulása Baranya megyében

A Baranya megyei honvédsegélyző egylet megalakulására a Buda-pesti honvédegylet január 20-i megalakulását követően Gázon Lajos siklósi főszolgabíró és volt honvéd alezredes felhívására 1861. február 12-én került sor a pécsi nemzeti kaszinóban 66 honvéd részvételével. Egyetértve abban, hogy a segítségre szoruló honvédek sanyarú sorsa gyors segélynyújtást követel, határozatként egyhangúlag a következőket állapították meg, amit alapszabálynak tekintettek:

„1-ör. Addig is míg a haza az iránti szeretet és önfeláldozásból munkaképtelenné vált honvédeket illető tartozását országgyülésileg lerovandja, időközbeni segélyadás végett egy ideiglenes segélyegylet alakíttatik »honvéd-segélyegylet« név alatt, mely jótékonysági működését azonnal megkezdi.

„2-or.     Működési köre az egyletnek kiterjed Baranya megye határában letelepedett és segélyt igénylő minden honvédre származási hely és rangtekintet nélkül.

„3-or.     Az egylet a jótékonysági czél biztosabb és minden pillanatbani gyakorolhatása végett egy állandó bizottmányra bízza az ügykezelést, mely bizottmánynak székhelye Pécs, elnöke Gázon Lajos, alelnöke Lóskay Bekény, jegyzője Farkas István, pénztárnoka ifj. Madarász Endre, bizottmányi tagjaiul pedig Blauhorn Antal, Hilscher Ignácz, Gyenes Gráczi, Németh György, Szirányi Ernő, Goldstein Márk, Nendtwich Gyula, Kovács Ágoston, Freitag Ferencz, Hasz Károly, Lechner Antal, Jeszenszky Zoltán, Németh Ignácz, Nagy Antal, Gáli Kristóf, Antal Pál, Jaczkó Ede, Kelemen Gyula, és Nendtwich Sándor kiáltattak ki.

4-er. A bizottmány, úgy az egylet is, minden ülését nyilvánosan tartandja, és hirlapilag közzéteendi, a már megalakult vagy még alakulandó honvéd-segélyegyletekkel pedig a jótékonysági czél biztosabb, és a pénzerő megengedtével kiterjedtebb érvényesítése tekintetéből összeköttetésbe lépend.

5-ör. Minden egyes segélykérésnél a bizottmány ítélendi meg: van-e a kérelemnek helye, mely műveletre határozathozatal végett legalább 4 tag szükséges az elnökön kívül.

6-or. Pénzgyűjtési eszközül a bizottmány fölhasznál minden módot, mely a nemzet és a honvédi név becsülete és méltóságával megfér.

7-er.        A segélyt igénylő honvéd okiratilag vagy két ismerős honvédtárssal begyőzni tartozik: miként ő valóban honvéd volt, és a honvéd érdemesült nevét a lefolyt 11 nehéz év alatt is tisztán megőrzé, mire kire ellenkező bizonyul, az nemcsak segélyre igényt nem tarthat, de még a honvédtestületből is, mint méltatlan tag kirekesztetik.

8-or.       Az adakozó emberbarátok névsora megőrzés és utókorra szállítás végett jegyzőkönyvi följegyzésen kívül hirlapilag közöltetik."

Még a gyűlés folyama alatt átadott az egyleti pénztár részére Bánffay Simon ügyvéd 25 Ft-ot, amit a pécsi izraelita közönség táncvigalmán gyűjtött, Szokoly Pál 10 Ft-ot, Jeszenszky Zoltán 20 Ft-ot, Goldstein Márk pedig 30 Ft-ot.

A fölolvasott jegyzőkönyvet a következő megjegyzéssel zárták: „az egylet, mihelyt a szenvedőkről kellőleg gondoskodva leend, azonnal föloszlik, és jegyzőkönyveit az egyleti pecséttel együtt örök elhelyezés végett a pesti nemzeti múzeumnak fogja átadni.[5] A majd félszáz, saját nevét adó gyűjtésszervező személyiség a vármegyéi, illetve városi tisztviselői kar tagjai, egyben volt honvédtisztek, azok rokonsága, vagy befolyásos ismeretségi köréből került ki. Több gyűjtőívet vezettek a Jeszenszky család tagjai, köztük Zoltán, József a pécsi járás főszolgabírája,[6] Jeszenszky Ferenc a Baranya vármegye első alispánja,[7] Németh Ignácz a szentlőrinci főszolgabíró,[8] Gózon Lajos siklósi főszolgabíró,[9] Antal Pál szalántai községi jegyző.[10] Megtaláljuk Zsolnay Vilmos és Zsolnay Károly nevét is.[11]

A szomszédos Tolna megyében is hasonló módon szervezték a gyűjtést[12]. Az 1861. május 8-ra tervezett sorsjátékkal egybekötött nagyszabású bál megrendezését Teleki László halála miatt későbbi időpontban rendezték meg, ami nemcsak a bevételek növelésére, hanem a közvélemény pártoló rokonszenvének megnyerésére is irányult.[13] Az alkotmányos kísérlettel egyidőben meginduló Pécsi Lapok kiadója ifj. Madarász Endre, az egylet pénztárosa, szerkesztője pedig az első adakozó Bánffay volt, így lehetőségük volt a támogatási mozgalom népszerűsítésére. A honvédsegélyző egylet bizottmányának ideiglenes jegyzője közli 1861. június 16-án, hogy 16 bajtárs részesült nagyobb egyszeri segélyben, 14 pedig napi segélyt kap, amit havonta kétszer vesznek fel.[14] 1861. augusztus 22., az országgyűlés feloszlatása után a kormány elrendelte a honvédsegélyző egyletek feloszlatását, működésüket törvénytelennek nyilvánította. A Baranya megyei honvédsegélyző egylet is beszüntette nyilvános tevékenységét.[15]

Újjáalakulás 1867-ben

A feléledő honvédegylet 1867. április 22-én tartotta első közgyűlését mintegy 70 személy részvételével. Az összehívó elnök (Gózon Lajos) és a rendezvény színhelye is azonos volt az 1861. évi alakuló közgyűlésével.[16] A buda-pesti egylet június 19-i választmányi ülésén a jegyző 20 egylet megalakulásáról tett jelentést.[17] Több forrás egybevetésével állíthatjuk, hogy a Baranya megyei honvédegylet is köztük volt.[18]

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert e 20 egylet léte alapján határoztak az országos szerveződést jelentő július 7-i országos honvédgyűlés összehívásáról, ahol már 63 honvédegylet képviselője jelent meg, azaz az 1868 végére regisztrált 88-nak a zöme a márciustól júliusig terjedő időben újjászerveződött.[19]

A Baranya megyei honvédegylet 1867. június 29-i közgyűlésén a múlttal való folytonosság jegyében megerősítette tisztségükben a régi, választott bizottmányt és tisztségviselőit, és az igazolási eljárást is megtartotta.[20] Csupán a megyéből elköltözöttek helyett választottak alelnököt (Czapf Károly) és további három bizottmányi tagot (Frank József, Ráth Mátyás, Lovassy Gyula), másodjegyzőt (Haksch Emil). A pénztár megvizsgálására kiküldött bizottmány javaslata alapján köszönetét mondtak az elnöknek és a pénztárnoknak az egyleti pecsét és a 4036 Ft. 42 krajcárnyí vagyon megőrzéséért.[21]

A folytonosság fenntartása mellett új jelenség volt a szervezet differenciálódása. Az egyleti élet 1867–68-ban túlnyomóan bizottsági (választmányi) keretben folyt, a nem túl gyakori közgyűléseknek legitimációs szerep jutott. Létrehoztak (1) segélyező, (2) igazoló,[22] (3) a buda-pesti honvédegylet központi igazgató választmányával kapcsolattartó, továbbá (4) egyéb célú bizottságokat. Ilyenek a 4a/ alapszabályt átdolgozó, 4b/ a megyei és városi törvényhatóságoknál hivatalt vállalni kívánókat összeíró, megvizsgáló és ajánló,[23] 4c/ az egyleti vagyonfelosztás elveit kidolgozó bizottság.[24]

A továbbiakban a jelzett tevékenységi irányokat figyelve tekintem át az egylet működését.

Segélyező és igazolási tevékenység

A buda-pesti honvédek március 21-én az országgyűléshez intézett kétrendbeli emlékiratukban megfogalmazták, hogy az alkotmányosság helyreállításával a honvédekről, özvegyeikről, árváikról való gondoskodás a nemzet feladatává vált, szorgalmazták továbbá a munkaképesek alkalmazását, a száműzöttek hazatérésének engedélyezését is.[25] Az emlékiratok alapján a szélsőbal március 27-én két csaknem azonos összetételű, részben honvédegyleti tagokból álló képviselők csoportja két törvényjavaslatot tett le a ház asztalára. Az uralkodó június 8-i megkoronázást követően 9-én legfelsőbb kéziratokban rendelkezett a politikai vádak miatt hozott ítéletek és vizsgálatok megszüntetéséről, az emiatt elkobzott vagyonok visszaadásáról, a külföldre menekültek szabad visszatéréséről, ami a honvédegyletek és pártok legfőbb követelései egy részének teljesítését jelentette.[26] Majd június 10-én a királyi pár az országgyűlés által felajánlott 100.000 arany koronázási ajándékot a rokkant honvédek és özvegyeik, árváik segélyezésére szolgáló honvédalapítvány létrehozására adományozta.[27]

Tisza Kálmán június 18-án benyújtott törvényjavaslatában indítványozta: a képviselőház szólítsa fel a kormányt, hogy az élő honvédek számának, valamint özvegyeik és árváik helyzetének felmérését végezze el, országos intézkedést kért a kérdés rendezésére. Andrássy amellett érvelt, hogy nem lehet közadókból támogatást adni, mert az kiegyezési alapot érint, az 1861-es feliratokban sem szerepelt a kérdés ilyen megoldása, másrészt a közadókat a 48-ban ellenünk küzdött nemzetiségiek is fizetik, s erre a célra nem szívesen fordítanák. Horváth Boldizsár politikai bűnnek tartotta, ha a kölcsönös kiengesztelődést a viszály okainak emlegetésével veszélyeztetnék. Megoldás az, ha fátylat borítunk azokra. Tisza László utalt rá, hogy a múlt bűnein a pokróc is megférne. A közös minimum, ami felé a kormánypárt, valamint a törvénytervezet benyújtója, Tisza Kálmán és balközép pártja is hajlott, az volt, hogy egyesülten a nyilvánosság segítségével, a királyi pár által kijelölt módon, adományozással, alapítványi formában próbálják a kérdést kezelni.[28]

Baranya vármegye július 1-jei közgyűlésén, melyen a Baranya megyei honvédsegélyző egylet 7 alapító személyisége is jelen volt, ismertették a fenti rendeleteket. Jegyzőkönyvbe foglalták a köszönetnyilvánítást, s határoztak arról, hogy a honvédsegélyezésről szóló kéziratot a megye 500 példányban kinyomtatja majd a járási főszolgabírók útján terjeszti.[29]

A 2082. ME. rendelettel állították fel a honvédalapi bizottságot és hivatalt, majd június 14-én B. M. körrendeletben szólítják fel a törvényhatóságok főnökeit, hogy a segélyezendők névjegyzékét állítsák össze, a körülményeiket mérjék fel, az adatok valódiságáról „egy vagy több közbizalomban részesülő egyén felvilágosításait vegyék igénybe”.[30] A rendelet nem szólt a honvédegyletek bevonásáról az igazolási eljárásba. A gyakorlati végrehajtás másként alakult.

A honvédegylet 1867. június 29-i közgyűlésén az alelnök bejelentette, Baranya vármegye alispánja és Pécs szab. kir. város polgármestere megkereste a honvédegyletet, hogy a segélyezésre igényt tartók igazolását végezze el.[31] A Baranya megyei honvédsegélyző egylet 1867. június 29-én közgyűlésileg igazolt három főt, mint választott bizottmányt (Gózon Lajos, Czapf Károly, Ráth Mátyás), kik további kilenc főt mint igazoló választmányi tagot igazoltak. Az igazoló bizottság elnöke Czapf Károly, tagjai Kelemen Gyula, Blauhorn Antal. Lovassy Gyula, Gyenes Pongrác, Korbus Mihály, Danczinger Iván, Antal Pál, Ráth Mátyás, Frank József, Bodó István, Kratochvill Péter, Jeszenszky Zoltán, jegyzője Haksch Emil.[32]

A 2811. sz.-ú júliusi és az augusztus 30-i B. M. körrendeletek a segélyre igényt tartók névjegyzéke felterjesztésének határidejét 1867. szept. 15-ben szabta meg.[33] Szept. 3-án miniszterelnökségi hirdetmény határozta meg, hogy a vagyoni helyzetről és egészségi állapotról a köz- vagy helyhatóságtól, illetve annak orvosától, árva és özvegy esetén az egyháztól igazolást kell beszerezni, ezek illetékmentesek, eljuttatásuk pedig a törvényhatóságok útján történik.[34]

Pécsett a honvédigazolások június 29-től július 15-ig naponta este 6 és 8 között, utána 3–4 naponta majd szeptember 1-től havonta két alkalommal történtek.[35] Kétféle igazolási eljárás folyt: az egyik a segélyre igényt tartók honvédigazolását és jogosultsági adatok felvételét, a másik pedig kizárólag a honvédminőség megállapítását szolgálta. A hirdetményben közzétett fajtájú igazolásokat találunk az egylet iratanyagában: pl. Sterk János volt honvéd egészégi állapotának minősítését 1867. október 9-én Ullmann Mór, az egylet orvosa végezte el. 1867. augusztus 17-én, 30 személyről adatpótlást kért a pécsi, hegyháti, mohácsi, szentlőrinci, siklósi, baranyavári járások főszolgabíróitól Haksch Emil az igazoló bizottmány jegyzője.[36] Mindebből kitűnik, hogy a honvédegylet a segélyre jogosultak igazolási eljárásában hatósági jogkörben járt el.

A honvédalap hasznosításának módjára számos érdekes elképzelés született. Csutak Kálmán alezredes Budapesten és vidéken felállítandó takarékpénztárak tervét dolgozta ki, melyek honvédeket alkalmaztak volna. A rászorulók ellátására a tőkekamatot szánta. Jobbaházy Dőry János kassai honvédtiszt honvédalapítványi uradalom létesítését javasolta.[37] Már a kortársak is hangot adtak annak, hogy a honvédellátás választott elintézési módja a kormány részéről a kérdéstől való gyors szabadulást, egy a honvédeket tömörítő tőkeerős intézmény létesítésének megakadályozását célozta.[38]

A Borsod megyei honvédegylet Pécsre is megküldte a tervezett honvédsegélyezési eljárással szembenl868. február 9-én megfogalmazott körlevelét. Ebben leszögezték, hogy szerintük a hatóságilag eszközölt összeírások hiányosak, a honvédigazolások nem zárultak le a kiszabott rövid határidő miatt, a vidékiek háttérbe szorultak, s kérték, hogy a pénzt létszámarányosan osszák fel az egyletek között.[39]

A Baranya megyei levéltári iratanyagban egy 72 nevet tartalmazó, segélykérő névsor található. Egy másikon a Pécs szab. kir. város területén lakó 46 segélyre szoruló özvegy és árva szerepel.[40] Baranya vármegye első alispánja 1869. február 10-i átirata szerint az országos honvédsegély alapból 15 Baranya megyei személy részesült segélyben,[41] kik a fenti listák egyikében sem szerepeltek, annyiban azonban mégis figyelembe vette a honvédsegélyző alapot kezelő honvédalapi bizottság és hivatal a Baranya megyei honvédegylet igazolási tevékenységét, hogy a 15 segélyezett mind szerepelt az egylet által összeállított igazolt honvédlistán.[42] A honvédsegélyző alap összege 771.203 Ft. 92 kr. volt. A kormány kamathasznosítás helyett a tőkefelosztás mellett döntött, ebből a megyében kiosztottak 810 forintot. 2 százados előleg, a többi pedig végsegély címen kapott.[43] Ez a szégyenletes és erősen rang szerint differenciált osztás mutatja, hogy ezt követően mennyire szükség lett volna a helyi honvédegyleti segélyezésre is, amit a városi és megyei adminisztrációval személyükben erősen összefonódott honvédtisztek még hathatósabb szervezőmunkája biztosíthatott volna. Pl. Gózon Gyula a Baranya megyei közgyűlésen gyűjtött.[44] Szemelits Ferenc, a baranyavári járás főszolgabírája 1868. január 28-án Dárdán egy táncrendezvényen 1194 Ft-ot gyűjtött össze a baranyai honvédek segélyezésére.[45] A szentlőrinci főbíró Németh Ignác egy másik rendezvényen 172 Ft 18 krc.-t.[46] Az egylet csak 1867 júliustól decemberig 105 főt segélyezett 592 forinttal. Hozzájutottak büntetéspénzekhez is, például Forray Istvántól 59 Ft-hoz, Lovassytól 30 Ft-hoz. A sikeres gyűjtések ellenére Gózon Lajos 1868. március 8-án Szemelits Ferenchez írt levelében utal a megyében és a városban eluralkodott társadalmi megosztottságra, a kor „vastag önzésére”, amely a honvédügy iráni rokonszenvet elsorvasztja.[47]

Egy év alatt szemléletváltás zajlott le, a Pécsi Lapok 1867. április 13-án még azt valószínűsítette, hogy

 a megyei tisztviselők „egyazon politikai elvet képviselik, ellenvélemény még gyéren van képviselve”[48]. A június 21-i, már említett képviselőházi vitában a kormány az adomány formájában történő honvédsegélyezést elutasítókat kiegyezés-elleneseknek és politikai indíttatásúnak bélyegezte. A vitát lezáró névszerinti szavazás során a kormánypárt mellett szavazott Kardos Kálmán a pécsváradi, báró Majthényi József a sásdi, a kormánypárt ellen gróf Ráday László a dárdai, nem voltak jelen Delimanics István Baranya-szentlőrinci, Jókai Mór a siklósi, Siskovics József a szalántai, tartózkodott Angyal Pál Pécs szab. kir. városi képviselő.[49]

Az 1867. november 10-i pécs országgyűlési képviselőválasztáson a 700 megjelent szavazóból 591 Kossuth Lajosra adta le szavazatát Bubreg Mihállyal szemben, majd Kossuth lemondása után Irányi Dániel nyerte el a megbízatást.[50] A Baranya megyei honvédegylet tagjai közül Kossuth ellen szavaztak pl. Frank József megyei főjegyző, Lechner Antal, Thaly Sándor, mellette Szigethy Mihály.[51] Augusztus közepén a Pécsi Lapok egyesületek megszaporodásáról tudósít: takarékpénztár, konzumegylet, Pécs-kárászi kertészegyesület, kölcsönös segélyzőegylet, stb. és hiányol egy „munkaegyletet” is a munkafeltételek javítására.[52] Létrejött a kiegyezés népszerűsítésére politikai indíttatású egyesülésként, a Baranya megyei Deák kör is. Szervezői között honvédegyleti alapító tagokat is találunk (Blauhorn, Ifj. Madarász),[53] tehát felgyorsult a helyi megyei és pécsi társadalom érdektagolódásának folyamata.

Ehhez kapcsolódóan tartottam szükségesnek betekinteni a Baranya megyei honvédegylet tisztjeinek kapcsolatrendszerébe. Összeállítottam a tiszti névsort rang, lakhely, foglalkozás megadásával, amit az 1-es számú melléklet tartalmaz, továbbá a 2-es számú mellékletben sorolom fel a városi és megyei szervezetben tisztséget vállalt honvédtisztek kinevezési adatait a megadott források alapján. Ezekből következtethetünk az összefonódás mértékére. Értékelésként leszögezhetem, hogy az összefonódás intézményes szintet nem ért el, mint pl. Veszprém megyében, ahol az egyletalapítást a megye kezdeményezte, 33 000 Ft. tőkéhez segítve őket. Ott a megyei állandó bizottmány 1869. május 30-án a pénzkezelés felügyeletére az egylet igazgató választmányába 8 nem honvéd tagot delegált, segélyző tevékenysége több évtizeden keresztül folyamatos volt.[54]

Mindezen események nehéz helyzetbe hozták a városi és megyei törvényhatósággal összefonódott honvédegyleti tisztikart, magatartásukat ezen kívül az országos honvédegyleti szervezethez fűződő kapcsolatuk is befolyásolta.

Kapcsolattartás a honvédegyletek központi igazgató választmányával

A július 7-i első országos honvédgyűlésen a Baranya megyei honvédegyletet Czapf Károly és Gyenes Pongrác képviselte.[55] Az országos szervezethez való szoros kapcsolatukat jellemzi, hogy készek voltak a Baranya megyei honvédegylet vagyonát a központi alappal egyesíteni, ha ott olyan határozat születik, amire végül is nem került sor.[56] Az országos honvédgyűlés megerősítette azt a korábbi buda-pesti honvédegyleti javaslatot, hogy a honvédsegélyző elnevezést változtassák honvédegyletre, mert a céljuk most már a honvédek erkölcsi, szellemi, anyagi emelése. A baranyai honvédegylet szeptember 2-án tartott közgyűlésén követte a buda-pesti egyezséget: nevét és pecsétjét Baranya megyei honvédegyletre változtatta.[57]

1867. augusztus 1-jével megindult a Honvéd című lap,[58] amely az önálló magyar honvédsereg felállítása mellett érvelt. Ezt követően a kormány a nagyszabásúra tervezett aradi országos honvédgyűlést betiltotta és a szeptember 28-i majd az október 18-i minisztertanácsi határozatokban a honvédegyletek tevékenységét a jótékonyságra és segélyezésre kívánta visszaszorítani.

A honvédsereg ügyének szervezésével és a törvényhozásban való képviseletével az október 28-i második országos honvédgyűlés bízta meg Perczel Mórt, aki ezen a honvédgyűlésen elfogadtatta a honvédegylet elnevezés megtartását.[59] A baranyai honvédegylet megbízta Gózon Lajost és Czapf Károlyt a tervezett aradi, majd helyette az október 28-i buda-pesti gyűlésen országos való képviselettel, továbbá a központi választmány évi költségeinek fedezésére 30 Ft-ot küldött.[60]

Az országos gyűlésen Czapf Károly alezredes, a Baranya megyei honvédegylet alelnöke átadta a 66. zászlóalj Gózon Lajos által megőrzött zászlószalagját és pecsétnyomóját az időközben megválasztott központi választmánynak, továbbá a 7. huszárezredbeli Mihalovics Mihály alezredes pecsétnyomóját, melyet Kóczián Sándor főtiszt özvegye őrzött meg, valamint az első utászkarnak Mesterfy Márton utásztiszt által megőrzött pecsétnyomóját. Egyhangúlag elhatározták, hogy e tárgyakat a központi választmány levéltára fogja őrizni, amíg honvéd-ereklyemúzeum nem jön létre.[61]

Az 1867. december 11-i 4895. BM. eln. sz. körrendelet utasította a főispánokat, hogy a megerősítés nélkül működő honvédegyleteket szólítsák fel alapszabályaik beterjesztésére, de a végrehajtás szükségességének megítélését belátásukra bízta. Ez a rendelet néhány egyletre – köztük a baranyaira – nem vonatkozott. A felszólításnak az egyletek fele sem tett eleget, ennek ellenére nem oszlatták fel őket.[62]

Az 1868 elejétől kibontakozó és a Perczel-Beniczky ellentétben kicsúcsosodó viszály, amit feltehetően kívülről szítottak, az országos honvédszervezet meggyengüléséhez vezetett. Ettől kezdve a baranyai honvédegylet visszavonult az országos részvételtől. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Perczel Miklós 1868 júniusától Baranya megye és Pécs szab. kir. város főispánja lett.[63]

A honvédegyletek politikai nyomásgyakorló szerepe az 1868. december 5-én szentesített, a honvédség felállításáról szóló 41. tc. megszületéséig számítható. A megoldás kompromisszumjellegét mutatja az uralkodó vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkozó jogának rögzítése.[64]

1868. augusztus 16-án tartott egyleti közgyűlésen a jelenlevő többség az egylet fenntartása mellett döntött és bizottmányt küldött ki a megyei pénzalap rászorulók közötti felosztása elveinek kidolgozására. E célból 1868. december 20-ra, majd 1869. január 31-re hírlap útján összehívták a közgyűlést. Az 1869. február 15-i közgyűlés jegyzőkönyve szerint az egylet összes vagyona 3468 Ft. 63 kr. Ebből közgyűlési határozat alapján gyógyítási és temetési költségek fedezésére fenntartottak 400 Ft-ot. A behajtandó kamat és zálog 142 Ft. 94 kr.-t tett ki.

A segélyigénylőket háromnak mondott, de lényegében 4 osztályba sorolták.

I. A legszegényebb sorsú honvédtisztek, vagy azok özvegyei és árvái, továbbá csatában megsebesült munkaképtelenné vált honvédek és a csatában elesett honvédek özvegyei és árvái, tekintettel arra, ha országos segélyben részesültek, a 3. osztályba sorolandók. (40 Ft., 14 fő)

II. Azon honvédek, akik elaggottság vagy nyomorúság által munkaképtelenné váltak. (30 Ft., 22 fő)

III. Azon honvédek, valamint özvegyeik és árváik, akik az első két osztályba nem sorolhatók, de szegények és segélyt igényelnek, továbbá kik országos segélyben részesültek (20 Ft., 85 fő)

IV. Azon honvédtisztek és özvegyeik, árváik, akik az országos alapból tetemes összegű végkielégítést kaptak, ők az egyleti vagyonból nem részesülhettek.

Érdemes talán rámutatni arra, hogy itt a két szélső kategória között csak kétszeres az eltérés.[65] Itt jegyezem meg, hogy ez idáig az egyesület törzskönyvi listáiban 405 igazolt honvédnevet találtam.[66]

A Baranya megyei honvédegylet a pangás időszakától 1890-ig

1869-től országszerte megfigyelhető volt a nyilvános működéstől való visszavonulás jelensége. Az indoklások eltérőek, melyek a további tevékenységet is előrevetítették.

1870 májusában a Békés megyei honvédegylet a szabadságharc hősei erkölcsi elismerésének elmaradásával indokolta döntését és tőkéjük kamatából 1871 áprilisában alapítványt tettek egy békés megyei honvéd ellátására. A cél megszűnte után pedig a katonapályát választó leszármazottaik tanulmányait segítették, fenntartva a „...magyar hazánk véderejének viszonyok szerént”-i támogatása célját.[67] Feltehetően esetükben nem volt nagymértékű személyi összefonódás a megyével és megtarthatták önállóságukat, céljukat, így a helyi társadalom egyesületeként működhettek. A Veszprém megyei honvédsegélyző egylet arra ad példát, hogy a megyei közbenjárással összegyűjtött hatalmas honvédtőke feletti rendelkezés miatt intézményes összefonódás jött létre a vármegye és a honvédegylet között, így működése, segélyezése folyamatosan fennmaradt, célját megtartotta.[68]

A Baranya megyei honvédegylet a magyar honvédség felállítására hivatkozva kinyilvánította, hogy megvalósulásával az egylet célja megszűnt, ezzel felfedte, hogy léte az országos választmányi elnök, Perczel Mór által felvállalt honvédség- felállítási törekvéshez nyújtott elsősorban támogatást. Így válik érthetővé, hogy vagyonuk felosztása után a Baranya megyei honvédegylet nem kapcsolódott a helyi társadalom céljaihoz és nem hagyott maradandó nyomot Pécs kulturális és társadalmi életében.[69]

Az első alapítvány, azaz a honvédalap kimerülését követően, az ellenzéki pártok képviselőházi kiállása nyomán 1870. június 20-án Andrássy személyes adományával jött létre a második alapítvány, az Országos Honvédsegélyző Egylet (OHSE). Nyugdíjazási eljárásba az igazolások szolgáltatásán kívül a honvédegyleteknek éppoly kevés beleszólásuk volt, mint az előző alapnál. A rendszeresen túlköltekező OHSE 1871–75-ig a kormány befolyása révén folytonos támogatásban részesült, mindig ügyelve arra, hogy ennek adomány jellege maradjon. 1876-tól minőségi változás következett be: a költségvetés közvetlenül egyre növekvő összegekkel támogatta.[70]

A nyugdíjazási lehetőség hozta magával a pangó honvédegyesületi élet utolsó nagy megújulását a nyugdíjjogosultság megállapításába történő bevonásukkal, melynek során jogszabály hatósági jogkörrel ruházta fel, gyakorlatilag legalizálta több évtizedes igazolási tevékenységüket.[71] Ennek sodrában Mikár Zsigmond, az országos központi választmány jegyzőjének unszolására, az újólag felmerülő igazolások ellátására és a tervezett élő honvédek névkönyve összeállításának segítésére igazoló bizottmányként éledt újjá 1890. december 9-én a Baranya megyei honvédegylet. A személyi folytonosságot Kammerer Ferenc, Haksch Emil, Szikszay János, Ráth Mátyás, Lechner Antal, Blauhorn Antal, Nedtvich Gyula, Frenkl Ferenc, Rásky Mihály részvétele jelentette, Hartl (kemény) Ferenc új tag volt.[72]

Az évtizedes hallgatás után az erkölcsi honvédideálhoz való töretlen ragaszkodás jele a következő eset. A budai honvédszobor 1892. október 6-ára tervezett leleplezési ünnepségén nem képviseltették magukat, mert az uralkodó iránt lojális országos választmányi szervezők a kiadott programtól eltérően az 1849. május 21-én Budavár bevételénél elesett Hentzi tábornok szobrát is meg kívánták koszorúzni[73].

1895-ben az OHSE megszűnt és a már idézett 2185/1895 M. e számú rendelettel a honvédek állami nyugdíjazása megvalósult.

1. melléklet

A Baranya megyei honvédegylet igazolt tisztikarának jegyzéke 405 tagot rögzítő tagi listák alapján készült. Ezeket a neveket néhány kivétellel és besorolási hibával már az 1868. február 25-én összeállított tiszti névjegyzékben is megtalálhatjuk.

A névjegyzékben az első adat az általam adott tiszti sorszám, ezt követi a vezetéknév a legvalószínűbbnek feltételezett, továbbá a keresztnév a mai írásmóddal, a név után „(...)” zárójelek között névváltoztatás esetén az eredeti nevet is megadtam. Ha a különböző időpontokban készített listák írásmódjai között eltérés van, vagy a névmódosításra más forrás utal, vesszővel elválasztva adtam meg a névváltozatokat. Ezt követi a tagi, általam törzskönyvi sorszámnak nevezett adat. A névlistában a lista készítésekor felvett lakóhelyeket is megadtam a név mellett, továbbá "+" jelöli, hogy az 1868. február 25-i tiszti lista készítésekor életben volt-e. A lábjegyzeten belül a forrásként szolgáló irodalmat és listákat "*sorszám" azonosítóval láttam el az alábbiak szerint:

"*1" Baranya megyei honvédegylet igazolt tisztikarának, névjegyzéke, dátuma 1868. február 25. (pontatlannak tűnik.)

"*2"-vel jelöltük a Baranya megyei honvédsegélyző egylet 1867. június 29-től augusztus 3-ig tartó igazolási jegyzőkönyvét (I.), ezen alapul a tagi törzslista (törzskönyv) első 155 adata.

"*3" Honvéd Névkönyv az 1848/49-diki honvédseregnek 1890-ben még életben volt tagjairól. Összeállította MIKÁR Zsigmond, Bp., 1891.

"*4" BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Bp., 1983. (BONA 1983)

"*5" Ez tekinthető a törzskönyv első részének, és az igazolt tagok névjegyzékét tartalmazza 1–384 sorszámig (törzsszámra való hivatkozás: tk...), ha nem jelöljük meg külön, akkor a lakhelyadatok ebből a listából származnak. A „Baranya megyei honvédegylet igazolt tagjainak névjegyzéke bezárólag 1867 December 31.-én” feliratot viseli.

"*6" „Baranya vármegye első alispánjától a Baranya megyei honvédegylet Elnökségének”, melyben Jeszenszky Ferenc közli az országos honvédsegély-alapból segélyezett honvédek névjegyzékét.

"*7" „Névjegyzéke Azon honvéd tiszteknek, kik mint szabad királyi Pécs városában lakozók 1867 évi Augusztusban hó 21-től fogna folytatólag igazoltattak.” (1868. január 25.)

"*8" 1867 augusztus 3-tól, a 228-as sorszámtól október 1-ig, a 305. sorszámig tartó igazolási lista (ad. II.). Ezek a sorszámok azonosak a törzslista sorszámával.

"*9" Igazolási lista a 306-tól a 405-ös sorszámig (ad. II.), a 387-es sorszám után szerepel egy dátum: 1868. 8. 26. Ez a lista lényegében a törzskönyv folytatásának tekinthető.

"*10" Az 1867 június 29-én megnyitott, 32 főt tartalmazó igazolási jegyzőkönyv (II.). Ezen alapulnak a 156–187-ig tartó törzsszámmal azonosítható adatok.

"*11" Az 1867 június 29-én megnyitott igazolási jegyzőkönyv (II.). Ezen alapulnak a 156–227-ig tartó törzsszámmal azonosítható adatok (Másolat)

Alezredes:

TI: Czapf Károly, tk2, Pécs, Déli hadsereg IV. hadtesténél Guyon Richard parancsnoksága alatt vezérkari főnök 1849 júliusban. *4

T2: Gózon Lajos, tkl, Siklós, Görgei feldunai hadserege VII. hadtestében Poltenberg Emst tábornok alatt a 66. honvédzászlóaljnál szolgált 1849 júliusban. *4

T3: Kékesy Mihály, tk304, Kékesi *5, Kékessi /Blauhorn/ *4, Pécs, vezérkari főnök a máramarosi tartalék hadosztálynál Kazinczy Lajos ezredes parancsnoksága alatt 1849 júliusában. *4 *8

T4: Mihály Károly, tk39, Pécs, 1849. januártól dandámok Perczel seregében, később a 2. hadtest 132. zászlóaljparancsnoka *4

Őrnagy:

T5: Barthos Sándor, tk20, Bükkösd, 1848. közlöny 109. számban 47. sz. alatt foglalt tiszti kinevezés *2

T6: Kempotits Aurél, tkl51, Kermpotich Aurél *4, Szlavónia, Komáromi várőrség II. hadtestében Kászonyi József ezredes parancsnoksága alatt a 25. honvédzászlóaljnál *4

Százados:

T7: Álványi Károly, tk337, Mágocs, kitüntetett nemzetőri százados *5

T8: Belkovits János, tkl66, +, Mohács, özvegye jelenleg pécsi két árvája van *6 *10, meg nem nevezett okiratok alapján századosnak igazolva. *10, az*l tisztek listájában hibásan a hadnagyok között találjuk

T9: Bozóky Sándor, tk359, +, Pécs *9, 25. zászlóaljnál, Gyenes Pongrác és Póka János igazolták. *5

T10: Böjtfalvi Ferenc, tk236, Böjtfalvy *1, Dunaszekcső, jegyző, 1. honvéd vadászezred *8

T11: Danczinger Iván, tk6, Pécs, Az 1849. évi közlöny 15. számban 1700. sz. alatt tisszté, az 1849. évi Komáromi lapok 68. sz.-ban közzétett érdemjellel lett százados Klapka kinevezésével, 202. zászlóaljnál. *5és *2

T12: Devecsery István, tk36, Pécs, 1. utászzászlóalj, 1848. évi közlöny 167. számban kinevezve *2

T13: Döry István, tk356, Szava, birtokos, 6. huszárezred *9

T14: Galaszay Antal, tk14, Pécs

T15: Goldstein Márk /Aranyi/, tk240, Pécs, 116. honvédzászlóalj *8

T16: Gombossy Mihály /Gombarovits/, tk300, Baranyavár, Gombosy*5, 21. honvédzászlóalj *8

T17: Gyenes Pongrác, tk4, Pongrátz *1, Pécs, Az 1848. szeptember 26-i tiszti kinevezési okirat alapján hadnagy, az 1849. évi közlöny 154. számban a 25. honvédzászlóaljhoz századosnak kinevezve. *2 *5

T18: Haris Tamás, tk135, Pécs, Bárány Sándor őrnagy, a 131. honvéd-zászlóalj parancsnok 1867. július 18-i elismervényével igazolt *2 *4

T19: Hidassy János, tk18, Pécs, Aulich által kinevezve *2

T20: Höschl Vilmos, tk124, Mohács, Aradon elítélt honvédek könyvével és Mohács város bizonyítványával*2

T21: Kammerer Ferenc, tk110, Ferencz *5, birtokos *3, K. Dombó *3, Az 1848. évi közlöny 142. sz.-al igazolva mint 42. zászlóalj hadnagya *2

T22: Kebeley Mihály, tk169, +, Pécs, özvegye Kebeley Erzsébet Josef utca 2sz. , Mészáros hadügymin. 1848. nov. 11-i 7701. sz. alatt kinevezve *10

T23: Kellemen Károly, tk98, Kellemenn *5, Mohács, Czapf Károly és Istvánfy Mihály honvéd becsületszavával *2

T24: Korbus Mihály, tk8, Pécs, 1848. évi közlöny 155. számban 7701 számmal kinevezve tisztnek, az iratban meg nem nevezett bizonyítvánnyal századosnak *2

T25: Latkóczy Rezső, tk200 +, Pécs, az 1848. évi közlöny 138. számban 6375. számmal kinevezve. *11

T26: Németh Benedek, tk22, Béni, Pécs, 1848. évi közlöny 123. számában kinevezve. *2

T27: Paganini Cortesi, tk360, +, Gratz *5, Szabadkán esett el 1849. 3. 5-én? – özvegye 1868. június 10-én újból férjhez ment, árvája: Ida – Czapf Károly kézírásával bejegyezve*5, halotti levelét 1849. 3. 7. dátummal Czapf alelnök mutatta be. *9

T28: Rónaky Ignácz, tk37, Pécs, Ronaky élelmezési algondnok *5, Nagy Sándor által kinevezve. *2

T29: Tabak Pál, tk24, Pécs, huszártiszt alszázados *5

T30: Trempacher Mátyás, tk103, Mohács, főorvos *5, 1849. évi közlöny 144. szám 21416/2299 számú kinevezéssel. *2

T31: Ullmann Mór, tk23, Móricz*5, Pécs, Főorvos *5, 1848 évi közlöny 127. számban kinevezve. *2 T32: Zabák Antal, tk70, +, Mohács, főorvos *5, 1849 júl. 17-i 2610. számú hadügyminiszteri kinevezéssel.

T33: Zente Pál, tkl64, Kisharsány *6, 1848 évi közlöny 178. sz. 10081/3981sz. kinevezéssel igazolva, volt cs. kir. tiszt. *10

Főhadnagy:

T34: Bodó István, tkl31, Pécs, Donmiguell ezredben szolgált. *2

T35: Boháry András, tk260, Mohács, Bohári *5,

T36: Borovszky László*5, tk330, Pécs, honvéd főhadnagy, vett gyanú szerint? életbiztosítási társaság ügynöke *7, valószínűleg foglalkozása miatt nem igazolták tisztként.

T37: Dollinger György, tkll6, Siklós, Megyei útbiztos, hadnagy. *3

T38: Böröndy Béni, tkl26, Bár, Baar*5, 1867 júl. 6-án igazolta a Pesti honvédbizottmány. *2

T39: Farkas Lipot, tk111, Mohács, Farkas Lajos*5, 1849. évi közlöny 106. számban kinevezve. *2

T40: Frenkl Antal, tk76, Szebény, 6. huszárezred, Komáromban. *2

T41: Golubits Alajos, tk99, Kisfalud, Golubics*5, 1848. évi közlöny 133. sz. 5926. számú kinevezéssel. *2

T42: Herczeg Samu, tkl44, lakhely?, Tallián Károly honvédőrnagy által 1867. július 27-én kiállított bizonyítványa alapján igazolva. *2

T43: Horváth Károly, tk257, Pécs, Bicsérden jegyző, majd káptalani számvevő. *5és *8

T44: Istvánfy Mihály, tkl62, Istvánfi *5, Pécs

T45: Jackó Ede, tk262, Pécs, tábori gyógyszerész, 1849. augusztus 25-i aradi útlevél birtokosa. *8

T46: Lechner Antal, tk21, Pécs, 141. honvédzászlóalj, 1848. évi közlöny 178. számában kinevezve. *2

T47: Lovassy János, tk156, +, Pécs, Özvegy 3 gyermekkel vagyontalan, 1849. évi 115. sz. közlönyben május 26-án a 15935. szám alatt kinevezve. *10

T48: Mesterfy Márton, tkl57, +, Pécs, csatolt irat (2. számú certificat) alapján igazolták. *10

T49: Nendtvich Sándor, tkll3, Nendtwich *3, Pécs, utász *5, 1849. évi közlöny 12898/3998. szám alatt kinevezve Görgei kinevezése alapján*2

T50: Rimanóczy Josef, tk251, Bikái, Jegyző. *8

T51: Szikszay János, tk154, Pécs, törvényszéki ülnök, a 89. zászlóaljnál szolgált, 1849. évi közlöny 91. számban a 11858. sz. alatt kinevezve. *2

T52: Turcsányi Samu, tkl09, Bár, Baar*5,1. huszárezrednél, 1867. június 18-án Pesten igazolták 758. sz. alatt.

T53: Vasdényei Kálmán, tk25, Pécs, Vasdinyei *1, 46. zászlóaljnál, 1849. évi közlöny 43. számban kinevezve. *2

T54: Virág Gyula, tk38, Pécs, Ezen a listán főhadnagy. *5, 40-ik zászlóalj, komáromi honvédtiszt *2, az *1 tisztek listájában hibásan a hadnagyok között találjuk

Hadnagy:

T55: Angyal Imre, tk67, Pécs, 1848. évi közlöny 138. számban kinevezve. *2

T56: Antal Pál, tk9, Siklós, Az irat szerint/elhozott eredeti igazolvány alapján.” *2

T57: Bakó Imre, tk255, Pécs, Baranya megyei hajdú tizedes, 7. huszárezrednél. *8

T58: Barcsovits István, tk158, Pécs, tüzér*5, csatolt irat (3. számú certificat) alapján igazolták *10

T59: Battig Ferenc, tk341, +, Pécs, Ferencz*l, Özvegye Czemy Johanna. – Jarovaczben Galíciában halt meg? *5 és *9

T60: Bene Károly, tk340, Szlavónia-Lukácsi, Gazdasági tisztviselő.

T61: Benke Kálmán, tkll8, Mohács, 60. Zászlóaljnál szolgált. *2

T62: Blauhorn Antal, tk11, Pécs, Korbus Mihály és Kratochvill Péter eskü helyetti becsületszavával igazolva *2

T63: Czalleker György, tk168, +, Pébs, Czallekker *5, Árvája Ida – vagyontalan, 1848. közlöny 178. számban 3081. sz. alatt kinevezve. *10

T64: Dollinger János, tk116, Pécs, ügyvéd *3, Szigethy Mihály és Korbus Mihály becsületszavával. *2

T65: Eisenhut Sándor, tk228, Pécs, 6. székely határvéd zászlóaljnál. *8 T66: Farkas István, tk12, Pécs, ügyvéd, 38. vadászzászlóalj. *7 és *8

T67: Frank Josef, tk12, Pécs, Az 1849. évi közlöny 67. számban 7717. szám alatt tisztté kinevezve, hivatkozva Haas Károly és Németh György tanúkra. *2

T68: Frenkl Ferenc, tk114, Pécs, utásztiszt *8, Kelemen Gyula és Nendvich Sándor igazolt honvédek tanúságával *2

T69: Haasz Károly, tk29, Haas Károly *5, Mohács, 1849. évi közlöny 46. számban kinevezve. *2

T70: Haksch Emil, tk7, Pécs, 1. tüzérezred Komáromban *5, íöparancsnoki segédtiszt 1849. június 1. Klapka kinevezésével, a Soproni kat. kér. parancsnokság 1850. április 30-iki 495. számú tartózkodási jegy alapján igazolta rangját. *2

T71: Hiller Gábor, tk369, Pécs, hadnagy. *5

T72: Hilscher Ignácz, tk267, Pécs, kereskedő, Zrínyi csapatnál szolgált.*

T73: Höfler Pál, tkl61, +, Pécs, 1849. évi közlöny 57. sz. alatti kinevezésével. *10

T74: Járányi Sándor, tk268, Pécs, 56. zászlóaljnál. *8

T75: Jellasits Károly, tk123, Jellasics *5, Dárda, Lechner Antal és Nendtvich Gyula honvédbecsületszóval. *2

T76: Jellasich Zsigmond, tk377, Pécs, honvédtiszt *5

T77: Karathur Nándor, tk241, Pécs, Kir. pénzügyfelügyelőségi alkalmazott. *8

T78: Kellemen Gyula, tk5, Pécs, tüzér – kinevezve Görgei által, Gózon Lajos és Gyenes Pongrác igazolja eskü helyetti becsületszóval. *5és *2,

T79: Koczián Sándor, tkl71, +, Pécs, Huszár*5, özvegye 3 gyermekkel, Tabak Pál és Höfler Pál tanúságával igazolva. *10

T80: Komisch László, tkl67, +, Pécs, özvegye, három árvája van, 1867 júl. 4-i Tolna megyei honvédbizottmány igazoló okirataival. *10

T81: Kováts György, tk64, Kovács *5, Beremend, Lovassy Gyula és Antal Pál igazolt honvédek eskü helyetti becsületszavával. *2

T82: Kratochvill Péter, tk10, +(1868. 2. 17.) *5, Pécs, Antal Pál és Korbus Mihály eskü helyetti becsületszavával igazolva. *2

T83: Lovassy Gyula, tk13, Pécs, Komáromban szolgált. *2

T84: Madarász Endre, tk152, Pécs, ifj. Madarász *5, komáromi tüzér – Gyénes Pongrác és Haksch Emil becsületszavával igazolt. *2

T85: Maittinger János, tk261, Pécs, pécsbányatelepi orvos, 16. zászlóaljnál alorvos. *8

T86: Nagy Antal, tk104 *5, Szerdahely, tisztként megjelölve*5, református lelkész, 1848. évi közlöny 178. számban kinevezve. *2

T87: Nagy Miklós, tkl45, Miklós *1, Pécs, 92. zászlóaljnál szolgált-az 1849. évi közlöny 129. számban 18566 sz. rendelettel kinevezve. *2

T88: Náray Josef, tk263, Mohács

T89: Nendtvich Gyula, tk32, Nendtwich *3, Pécs, 1848. évi közlöny 10081/3981. sz. alatti kinevezéssel. *2

T90: Németh György, tk78, N. Hajmás, 5. ezred huszár, 1848. évi közlöny 196. számban kinevezve. *2

T91: Németh Ignác, tk28, Ignácz *1, Pécs, 1849. évi közlöny 46. számban kinevezve. *2

T92: Ország Josef, tkl46, Országh *5, Pécs, Az 1848. évi közlöny 178. sz. 1081. sz. kinevezésével. *2

T93: Péhm Gábor, tk27, Pécs, 1848. évi közlöny 178. számban kinevezve. *2

T94: Póka János, tk31, Pécs, Poka János *5,1849. évi közlöny 84. számban kinevezve. *2

T95: Prohaszka Nándor, tkl21, Ferdinánd? *2, Pécs

T96: Rásky Mihály, tkl32, Pécs, kassai katonai kér. parancsnokság 1850 augusztus 22-i tartózkodási jegyével igazolt *2

T97: Rath Mátyás, tk3, Pécs

T98: Sághi Ferenc, tkl38, Sághy Ferencz *5, Sumony, Komáromban szolgált, Kelemen Gyula és Lechner Antal tanúságával. *2

T99: Sághi Lipot, tkl39, Sásd, Sághy *5, Kelemen Gyula és Lechner Antal tanúságával. *2

T100: Schaurek Josef, tk41, Pécs, Komáromban szolgált. *2

T101: Strobel Izidor, tkl06, Pécs, Az aradi várparancsnok 1850. november 2-i igazolványa igazolja. *2

T102: Szabó János, tkl25, Pécs, Czintula őrnagy dandárparancsnok 1849. április 27-én kelt hadúti levelével igazolva. *2

T103: Szigethy Mihály, tk35, Pécs, 7. zászlóaljnál Perczel Mór kinevezésével, a *2 lista szerint főhadnagy.

T104: Szokoly Károly, tk133, Szlavónia, Slavonia *5, Lechner Antal és Barthos Sándor igazolja *2

T105: Szüts János, tk46, Pécs, Huszár *5, Tabak Pál és Höfler Pál tanúságával igazolja. *2

T106: Thaly Sándor, tk30, Pécs, Komáromban szolgált *2

T107: Ugrosdy Adolf, tk19, Lovászhetény

T108: Vincze Pál, tk256, Kémes, Jegyző, 1849. október 1-i komáromi elbocsátójegy birtokosa. *8

T109: Zöld Antal, tk79, Szlavónia. *5

T110: Zöld Josef, tkl65, +, Siklós, özvegye és két árvája van, 1848. évi közlöny 178. sz. 10081/3982. sz. alatt kinevezve. *10

A fenti listában felsoroltak közül a következő személyek hiányoznak a *1 jelű korabeli tiszti listából:

T36: Borovszky László *5, tk330, Pécs, honvédfőhadnagy, vett gyanú szerint? életbiztosítási társaság ügynöke *7, valószínűleg foglalkozása miatt nem igazolták tisztként.

T37: Dollinger György, tk116, Siklós, Megyei útbiztos, hadnagy. *3

T71: Hiller Gábor, tk369, Pécs, hadnagy. *5

T76: Jellasich Zsigmond, tk377, Pécs, honvédtiszt *5

T86: Nagy Antal, tk104 *5, Szerdahely, tisztként megjelölve*5, református lelkész, 1848. évi közlöny 178. számban kinevezve. *2

2. melléklet

A Baranya megyei honvédegyletben tisztként igazoltak (1867–1869) közéleti működése.

(A név utáni zárójelben közölt első adat a szakképzettségét jelöli.)

A viselt tisztségek forrásainak rövidítése:

(BML. Bkkjk 1867). – 1861-ben a bizottmány és tisztikar 9 hónapig működött, 1865-ben a megyei közönség felhívására visszaállt az 1861-es bizottmány és tisztikar az 1867. május 15-i tisztújításig.

(V/1861), (V/l 867) – Tisztségviselés Pécs sz. kir. város képviselőtestületében és tisztikarában 1861-ben és 1867-ben. (Nagy Imre Gábor által összeállított kéziratos névjegyzék a Pécs szab, kir. város közgyűléseinek jegyzőkönyvei alapján 1867. május 19-től 1914 decemberig)

(PL. 1867.) „Mbt” – Az alábbi nevek forrása a Pécsi Lapok 1867. évi 4., 5. száma ami folytatólagosan közölt felhívást az 1861-es Baranya megyei állandó bizottmány tagjaihoz. Ők jelennek meg a megyei tisztújító közgyűlésen. A listában „Mbt” jelölést kaptak. Ezt összevetettem az 1867. év május 13–16-i Baranya vármegye tisztújító közgyűlésén megjelentek névsorával. A Pécsi Lapok 5. száma tartalmazza továbbá Baranya megye 1861. évi tisztviselőinek névsorát is. (BML. Bk kjk. 1867. V. 15.) – Baranya Megyei Levéltár: Baranya vármegye kis- és közgyűléseinek jegyzőkönyve

(PL. 1867. 12. sz. 47.) – Pécs szab. kir. városi tisztújító közgyűlések ideje 1867. május 19–26-ig tart Plainer Antal tisztújítási elnök 1867. május 6-án felhívja azokat, akik a városi hivatalok bármelyikére jelöltetni kívánják magukat, május 8–14-ig jelentkezzenek

Antal Pál, altelekbíró (1861), szalántai község jegyzője (PL. 1867. 5. sz. 19.), központi szolgabírónak is jelölték sikertelenül (BML. BKKJK. 1867. V. 15–21), első aljegyző (BML. BKKJK. 1867. V. 15-65.), eredménytelen pályázat a főkapitányságra (PL. 1867. 12. sz. 61.), Mbt

Barthos Sándor, első alszolgabíró a szentlőrinci járásban (BML. BKKJK 1867. V. 15–54.)

Belkovits János, (ügyvéd) (PL. 1867. 4. sz. 15.), Mbt

Blauhorn Antal, városi képviselő, 1896-ban meghalt (V/l 896–X1I. 23–172/20271)

Bodó István, (ügyvéd), városi képviselő, 1888-ban meghalt (V/1888–V. 28–56/7526)

Bőröndi Benjámin (Béni), útibiztos (1861), mohácsi járás (PL1867. 5. sz. 19.1.)

Czapf Károly, 1-ső alkapitányságra sikertelen pályázat (V/1867–lásd Rónaky Ignácnál 477/3130 1867. V. 19.)

Danczinger Iván /Dévényire változtatott/, 1-ső alszámvevő (BML. BKKJK. 1867. V. 15–18. p), főpénztárnok alszámvevő (V/l872–V. 7, V/1878–V. 14–76/4726), egyedüli főpénztámok (V/l 884–V. 14-81/5150)

Dévényi Iván /lásd eredeti nevén: Danczinger/

Dollinger János, (ügyvéd) (PL. 1867. 4. sz. 15.), Mbt

Dollinger György, útibiztos (1861), siklósi járás (PL. 1867. 5. sz. 19.1., BML. BKKJK. 1867. V. 15–65.)

Eisenhut Sándor, törvényszéki kiadó (BML. BKKJK. 1867. V. 15–65.)

Farkas István, (ügyvéd), városi képviselő 1867-ben (PL. 1867. 19. sz. 73.), meghalt (V/1881–VI. 20–125/5503)

Frank József, főjegyző (BML. BKKJK. 1867. V. 15–62.)

Frenkl Ferenc, (mérnök) (PL. 1867. 4. sz. 15.), mérnök, (V/l 867–V. 26–479/3130), Mbt

Gombárovits Mihály /Gombossy/, 2. alszámvevőnek jelölve (BML. BKKJK. 1867. V. 15–19.)

Gombossy Mihály /Nevet változtatott, lásd Gombárovits Mihály név alatt. /

Gózon Lajos, főszolgabíró (BONA 1983 ezt nem közli. – 161.), (ügyvéd) (1861), siklósi járásban (PL. 1867. 5. sz. 19.) , a megyei selyemtenyésztési választmány elnöke Angyal Pál lemondása után (BML. Bkkjk 1867. 103.), népnevelési választmány tagja (PL. 1867. 60. sz.), Mbt

Gyenes Pongrác, altelekbíró (1861) (PL. 1867. 5. sz. 19.), Mbt

Haas Károly, (ügyvéd) esküdt a mohácsi járásban, törvényszéki írnok (1861) (PL. 1867. 5. sz. 19.), alszolgabíró a mohácsi járásban (BML. BKKJK. 1867. V. 15–36.)

Haksch Emil, (ügyvéd), községi bíró (V/1891–X. 29–111/16043), sikertelen pályázat városi tiszti főügyésznek (PL. 1867.16–61.)

Hidassy János, 1-ső alkapitányságra sikertelen pályázat (V/1867–lásd Rónaky Ignácnál 477/3130 1867. V. 19.)

Hiller Gábor, törvényszéki kiadó, levéltárnok (1861) (PL. 1867. 5. sz. 19.)

Horváth Károly, községjegyző, Bicsérd (PL. 1867. 5. sz. 19.), Mbt

Jellasits Károly, (orvos) (PL. 1867. 4. sz. 15.), baranyavári járási orvos (BML. BKKJK. 1867. V. 15–62.), Mbt

Kammerer Ferenc, haszonbérlő Ibafa (PL. 1867. 5. sz. 19.), Mbt Kermpottich Aurél, jegyző (1867/68) Valpón (BONA 1983. 196.)

Korbus Mihály, városi biztos (PL. 1867. 47. sz. 187.)

Kovács György, mánfai volt tanító (PL. 1867. 5. sz. 19.), Mbt Kratochvill Péter, kiadó törvényszéknél (1861) (PL. 1867. 5. sz. 19.)

Lechner Antal, esküdt (1861) a hegyháti járásban (PL. 1867. 5. sz. 19.)

Lovassy Gyula, esküdt (1861) a szentlőrinci járásban (PL. 1867. 5. sz. 19.), a pécsi járásban első alszolgabíró (BML. BKKJK. 1867. V. 15–24), de jelölték a főszolgabírónak is sikertelenül (BML. BKKJK. 1867. V. 15–23) Madarász Endre ifj., városi képviselő-testületi tag (PL. 1867. 19. sz. 73.1.)

Mihályi Károly, Duna-biztos (1861) (BONA 1983 Mihálynak mondja, nem közli, hogy már 1861-ben Duna-biztos), baranyavári járás (PL. 1867. 5. sz. 19.), Duna-biztos (BML. BKKJK. 1867. V. 15–66.)

Nagy Antal, szerdahelyi ref. lelkész (PL. 1867. 4. sz. 15.), Mbt

Nendtvich Gyula, (mérnök) (PL. 1867. 4. sz. 15.), bizottmányi tag, Baranyavár, Mbt

Nendtvich Sándor, másodfőmérnök (1861) (PL. 1867. 4. sz. 15.), almérnök (BML. BKKJK. 1867. V. 15–62), főmérnök (V/l878–V. 14-76/4226, V/l884–V. 14–81/5156), 1890-ben meghalt (V/l890–V. 8–75/6618), Mbt

Németh György, birtokos (PL. 1867. 4. sz. 15.), Mbt

Németh Ignác, főszolgabíró a szentlőrinci járásban (1861), birtokos a pécsi járásban (PL. 1867. 5. sz. 19.), (BML. BKKJK. 1867. V. 15–53.), Mbt

Országh József, birtokos alszolgabíró (1861) a pécsi járásban (PL. 1867. 5. sz.), Mbt

Péhm Gábor, útibiztos a szentlőrinci járásban (1861), Mbt, községjegyző, Ózd (PL. 1867. 5. sz. 19.), 1-ső aljegyző (V/1867–V. 19–477/3130), árvaszéki ülnök (V/l872–V. 7–6/1872), Mbt

Rath Mátyás, városi képviselő-testületi tag (PL. 1867. 19. sz.)

Rásky Mihály, 1-ső törvényszéki tanácsnok (V/1867–V19–477/3130), Felsőbaranyai Helvét egyházmegye választott tanácsbírája (PL. 1867. 11. sz. 42.)

Rónaky Ignác, 1-ső alkapitány (V/1867–477/3130 1867. V. 19.), rendőrfőbiztos lett (V/1872–9/1872 V. 8.)

Szabó János, (földműves) (PL. 1867. 4. sz. 15.), Mbt

Szigethy Mihály, altelekbíró(1861) (PL. 1867. 5. sz. 19.)

Szikszói János, telekbíró (1861) (PL. 1867. 5. sz. 19.), törvényszéki bíró (BML. BKKJK. 1867. V. 15–20)

Szokoly Károly, törvényszéki ülnök (1861) (PL. 1867. 5. sz. 19.)

Tabak Pál, 2-dik napidíjas (V/l 872–6/1872–V. 7), majd rendes írnok (V/l 872–X. 21–259–9703–9579)

Thaly Sándor, törvényszéki bíró (BML. BKKJK. 1867. V. 15–20.)

Trempacher Mátyás, orvos (1861), mohácsi járás (PL. 1867. 5. sz. 19.), mohácsi járási orvos (BML. BKKJK 1867. V. 15–62.)

Ullmann Mór, (orvos), (PL. 1867. 4. sz. 15.), Mbt

Vasdényei Kálmán, csendbiztos, Baranya vármegyében (PL. 1868. 28. sz. 109.)

Zenthe Pál, (nemes) Kisharsány (PL. 1867. 4. sz. 15.), Mbt

Zöld József, esküdt (1861), siklósi járás (PL. 1867. 5. sz. 19.)

1867 április 9-én Pleuner Antal összehívta a megyei bizottmányi tagokat április 26-ra a tisztújítás – az önkormányzatok visszaállításával kapcsolatos módozatainak – megbeszélésére.[74] Ezen a megyei értekezleten Gózon Lajos határozottan érvelt amellett, hogy a tisztségviselés alapjául a képzettség részesüljön előnyben az eddigi igazgatási gyakorlattal szemben, jusson lehetőséghez az, aki eddig kiszorított volt. Öt–hat tagú bizottság felállítását javasolta a megyei tisztségre jelentkezni szándékozók összeírására, amely a javaslatokat a járási albizottságokhoz is eljuttatja. Gózon Lajos javaslatát elfogadták.

Hasonló az eljárás folyt a városnál. A hat tagú bizottság elnöke Pleuner Antal lett, aki már május 6-án felszólítást bocsátott ki, hogy május 8–14-ig jelentkezzenek azok, akik városi hivatalt kívánnak vállalni.[75]

Jegyzetek


[1] A Baranya Megyei Levéltár X. fondfőcsoport 228. fondja a Pécs-Baranyai 1848/49-es Honvédegylet elnevezést kapta. (BML. X. 228.) Úgy tűnik, ily formában helytelen a levéltári nyilvántartás, ugyanis az egylet a Baranya Megyei Levéltár iratanyagában, ezen belül az 1867–69 közötti időszakban, majd a szünetelés után az 1890 december 9-i újjáalakulásáról szóló jegyzőkönyvben Baranya megyei honvédegyletnek nevezi magát. Ugyanezt erősíti meg az Országos Levéltár K150-1896-VII. kútfő 8. tétel 2763-2764 csomó 40570-es alapszám alatt az 1848/49. évi honvédsegélyző alap iratanyagának első és 2. része, melyben 1896. február 11-én Bánffy miniszterelnök Perczel Dezső belügyminisztertől mint az egyletek felett államérdek szempontjából főfelügyeletet gyakorló hatóságtól kért kimutatásában is Baranya vármegyeiként szerepel, Pécs székhellyel.

[2] BEÉR János és CSIZMADIA Andor (szerk.): Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés Bp., 1954. 196.

[3] PAP Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez. II. kötet 290–296. Budapest 1869. Heckenast Gusztáv.

[4] Magyarországi Rendeletek Tára. (MRT) 1895. 29. folyam V. VI. füzet 755. Budapest 1895. M. Kir. B.M. Az 1895. júl. 9-i 2185/M. E. sz. rendeletben találjuk a június 28-i 2039/1895 M. E. rendeletre hivatkozást.

[5] Pécsi Lapok 1861. 14. sz. 55. (PL. 1861)

[6] PL. 1861. 32. sz.

[7] PL. 1861. 24. sz.

[8] PL. 1861. 61. sz.

[9] PL. 1861. 27. sz.

[10] PL. 1861. 61. sz.

[11] PL. 1861. 34. sz.

[12] ŐRINÉ FODOR Márta: A honvédegyleti mozgalom törekvései és állami irányítása a dualizmus idején. (Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XVII.) Pécs. 1986. 227. (ŐRINÉ 1986)

[13] PL. 1861. 40. sz.

[14] PL. 1861. 54. sz.

[15] LUKÁCS Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Bp. 1955. 301.

[16] PL. 1867. 3. sz. 11.

[17] Honvéd 1867. szept. 16. 7. sz. 55. (A központi honvédegyleti bizottmány lapja Pesten. Szerk. : Bethlen Olivér 1867. aug. 5-től 1870. dec. 1-ig.)

[18] MIKÁR Zsigmond: Honvédnévkönyv az 1848/49-es honvédseregnek még életben volt tagjairól. Budapest 1891. 10., 17.(MIKÁR 1891); PL. 1867. 8. sz. 31. A honvédnévkönyv betűrendben közli a 1890-ben működésben levő 80 és elerőtlenedett 6 honvédegylet címlajstromát. Ugyanitt az Arad vármegyei honvédegylet újjászervezését áprilisra a Baranya vármegyeit szintén 1867 áprilisra teszi.

[19] MIKÁR 1891: XIII–XIX.

[20] PL. 1867. 28. sz. 110–111.

[21] U.o.

[22] PL. 1867. 30. sz. 118. Az igazolás akkor volt érvényes, ha az elnökön és a jegyzőn kívül három bizottmányi tag is jelen volt.

[23] PL. 1867. 8. sz. 31.

[24] U.o.

[25] Az 1865–68 évi Országgyűlés Képviselőházának Naplója. (KN). IV. kötet. Az 1867. márc. 26-i CX. országos ülésen az említett kétrendbeli emlékiratot bemutatták.

[26] Magyarországi törvények és rendeletek tára 1867. Első folyam Pest 1868. 161. (MTRT)

[27] U.o. 162.

[28] A kérdésről lásd részletesebben ŐRINÉ FODOR Márta: Dolgozatok: 231–233. 1.

[29] BML. Baranya vármegye kis- és közgyűlésének jegyzőkönyve ájul. 1-i ülésről. 321 és 322/1867sz. alatt. (BML. Bkkjk.) „...miután a megyének hosszú évek után most nyílik első alkalma a megkoronázott királyhoz szólhatni... azon legkegyelmesebb fejedelmi ajándékért is, melynél fogva a nemzet által felajánlott ötven-ötven ezer arany koronázási tiszteletdijat 1848 évbeli szabadságharcosaink, azok özvegyei és árvái felsegélésére a nemzet rendelkezésére visszabocsátani méltóztatott... "

[30] MTRT. 1867. 163–164.

[31] PL. 1867. 35. sz. 137. Határoztak, hogy az igazolási jegyzőkönyvet csak akkor adják át a hatóságnak, ha arra felszólítást kapnak.

[32] PL. 1867. 28. sz. 110–111. A levéltári anyagban e bizottság névsorában Lovassy, Ráth és Jeszenszky neve nem szerepel. BML. X. 228. Azon belül az 1-es mellékletünkhöz tartozó lábjegyzetben "*2" pontban leírt lista.

[33] MTRT. 1867. 376–377.

[34] Budapesti Közlöny 1867. szeptember 3. 143. sz.; A miniszterelnökség hirdetménye, a honvédalapból nyújtandó rögtöni segélyek iránt.; MTRT. 1867. 374–376.

[35] PL. 1867. 28. sz. 110–111.; és 43. sz. 172.

[36] B ML. X. 228.

[37] Honvéd 1867. 5. sz. 38.

[38] A nézeteket cikkben ismerteti & Honvéd 1867. 4. sz. 31.

[39] BML. X. 228.

[40] BML. X. 228. *11.

[41] BML. X. 228. *6

[42] BML. X. 228. *5. *8. *9.

[43] A honvédsegélyző alapról részletesebben ŐRINÉ FODOR Márta: Vizsgálódás az egyesületi igazgatás kialakulása és az 1868-as egyesülési jogról szóló törvénytervezet létrejöttében közreható tényezők körében. (Jogtörténeti tanulmányok V.) Bp. 1983. 225. (ŐRINÉ 1983)

[44] PL. 1867. 29. sz. 116.

[45] PL. 1868. 19. sz. 75.; 20. sz. 78.

[46] PL. 1868. 20. sz. 78.

[47] U.o.

[48] PL. 1867. 5. sz. 1.

[49] KN. 1865–68. IV. kötet. 266–288.

[50] PL. 1869. 22. sz.

[51] PL. 1867. 71. sz. 280.

[52] PL. 1867. 43. sz. 170.

[53] PL. 1869. 8. sz. 31.

[54] OL-K-150. 1896-v5-8-40570 2764 csomó 1848/49-es Honvédsegélyző Alap II. rész

[55] PL. 1867. 35. sz. 137.

[56] PL. 1867. 30. sz. 118.

[57] PL. 1867. 47. sz. 188.

[58] Honvéd 1867. 6. sz. 49. A baranyai honvédegylet és a pécsi nemzeti kaszinó fizette elő.

[59] ŐRINÉ 1986. 235–236.

[60] BML. X. 228. Az 1867. okt. 20-i rendkívüli honvédegyleti bizottmányi jegyzőkönyv. (A jegyzőkönyv ellenőrzésében közreműködött Kálózdi Tamás 4. évf. joghallgató.)

[61] Hadtörténeti Levéltár (HL.). VI/15.39. doboz (1861–97), 1–853 Békés megyei honvédegylet.

[62] OL-K-150-1867-1868-IIIBm. Általános iratok mutatókönyve

[63] BML. Kkjk. 1146/1868. sz.

[64] Magyar Törvénytár. 1836–1868. évi törvényczikkek. Bp., 1896. Az 1868:XL. tc. a véderőről 470–479., és az 1868:XLI. tc. a honvédségről 480–484. Czapf Károly alelnök is reaktivált.

[65] BML. X. 228. Közgyűlési jegyzőkönyv. (1869. február. 15.)

[66] A nevek a szerzőnél mágneses adathordozón hozzáférhetők.

[67] HL. VI./l5. 39. doboz (1861–97), 1-853. Békés megyei honvédegylet.

[68] OL-K-150. 1896-v5-8-40570 2764 csomó, 1848/49-es Honvédsegélyző Alap II. rész

[69] VÁRADY Ferencz (szerk.): Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896. 486–488.

[70] HL. VI./15. 39. doboz (1861–97), 1–853. Békés megyei honvédegylet.

[71] 1895. évi 2185/M. E. sz. rendelet.

[72] BML. X. 228. 1890. dec. 9-i jegyzőkönyv.

[73] BML. X. 228. 1892. május 19-i jegyzőkönyv.

[74] PL. 1867. 4. sz. 15.

[75] PL. 1867. 12 sz. 47.