Cikkek

Ernyes Mihály: Adatok Pécs életéről a szerb impérium alatt a rendőr-főkapitányi napiparancsok tükrében

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs Történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

295–306. pp.


Ernyes Mihály


Adatok Pécs életéről a szerb impérium alatt a rendőr-főkapitányi napiparancsok tükrében


Daten über das Leben von Pécs/Fünfkirchen wáhrend dem serbischen Imperium im Spiegel der Tagesbefehle des Polizeiprásidents

Life in Pécs during the Serb Empire in the Mirror of the Police Superintendent's Dispatches


A szerb impérium alatt

1918. november 13-án a kormány megbízásából Linder Béla tárca nélküli miniszter Belgrádban aláírta a fegyverszüneti egyezményt. Ennek értelmében a Szabadka–Baja–Pécs városoktól északra húzódó demarkációs vonaltól délre eső területek antant–szerb katonai megszállás alá kerültek, a polgári közigazgatás azonban a magyar kormány kezében maradt.[1]

A kijelölt területeken már az aláírás napján megjelentek, Pécsre pedig 1918 november 14-én érkeztek meg a megszálló csapatok. Az első napon „17 tiszt, 600 fő legénység, 150 ló, 42 szamár, 4 kecske” alkotta az állományt.[2] Egy hét múlva 1000 fős létszámemelés történt, majd újabb egységek érkeztek. A szerb katonai, majd polgári hatóságok jelenléte és törekvései 1921. augusztus 21-ig alapvetően befolyásolták a város életét.

Részben a keletkezett problémák forrása volt, részben azok megoldását is korlátozta az igazgatás és a rendészet keretében kialakult kettősség, a magyar és szerb hatóságok hatáskörének átfedései, az eltérő érdekekből és a kényszerű együttműködésből fakadó súrlódások és konfliktusok. Ez volt a helyzet a rend- fenntartó erők tekintetében is.

A magyar rendőrség esetében fontos változást jelentett, hogy 1918. november 22-én a kormány Oberhammer Antal pécsi rendőrfőkapitányt a város kormánybiztosává nevezte ki, aki utódjául helyettesét Soós Nándort tette meg.[3]

A megszállók azonban rövid időn belül lépéseket tettek annak érdekében, hogy a közrend biztosítását irányításuk alá vonják a frissen elfoglalt területeken. A szerb belügyi kormánybiztos helyettese dr. Mihajlovics Szvetiszlav aláírásával november 27-ei keltezésű átirat érkezett a pécsi polgármesterhez, melyben értesítették, hogy az újvidéki Nemzeti Tanács állandó csendőrséget állít fel a megszállt területeken, így Baranyában is, ezért a polgármesterek és a járási tisztségviselők szólítsák fel a volt honvédségi és csendőrségi alkalmazottakat, hogy ajánlják fel szolgálataikat.[4] E törekvéseket jelezte az is, hogy 1919. január 5-től a pécsi rendőrök „Rendőr – Gendarmerie” felírással karszalagot kaptak, és a szerb parancsnok botbüntetés terhe mellett megtiltotta a régi magyar katonasapkák viselését. A karszalag felirata egy 1919. július 30-án kiadott igazolvány szerint „Rendőr és Gendarm ”-ra változott.

A háború, a polgári forradalom, illetve a megszállás nyomán kialakult helyzet egyik jellemző vonása volt a közbiztonság súlyos romlása. A megszállás előtt 1918 októberében már napvilágot láttak olyan tudósítások, amelyek fosztogató bandák jelenlétéről szóltak. E bandák rablás céljából alakultak és uradalmakat, kisebb gazdaságokat támadtak meg, illetőleg hordták el belőlük a fellelhető értékeket.[5]

A megszállást követően a közbiztonság folyamatosan romlott. Ezt érzékeltetik a korabeli írások, feljegyzések, és a megtett intézkedések is. A szerb csapatok kivonását követően az államrendőrség által készített összegzés szerint Pécsett csak a szerbek 20 embert gyilkoltak meg. mintegy 150 rablást, útonállást és betörést követtek el. Ugyanakkor nemcsak a magyar polgári lakosság, hanem a rendőrök is követtek el bűncselekményeket. 1921 január 4-én a rendőrkapitányi szobában lévő páncélszekrényből 40.000 koronát lopott el egy volt rendőrtisztviselő, aki horvát területre távozott. Január 18-án a rendőri brutalitás elől menekülve – kihallgatás közben – a második emeletről kiugrott egy gyanúsított, aki a kórházba szállítás után meghalt. Április 2-án Barta László rendőrfogalmazót letartóztatásba helyezték valutacsalás elkövetése miatt.[6]

Árak – bérek – létszám – elhelyezés

A közrend és a rendfenntartó erők helyzetének alakulását egyaránt befolyásolták a megélhetési viszonyok. Az év vége közeledtével – a négyéves háború terhei és az ország területének fokozatos megszállása következtében – egyre romlott a gazdasági helyzet, ami Pécsett is kedvezőtlenül hatott az árak és bérek alakulására.

Néhány kiskereskedelmi ár Pécsett 1918 decemberében:[7]

zsír           16 korona        1 sarokház       75 000 korona

marhahús 10–11 korona  1 öltöny ruha   350–400 korona

borjúhús   15–16 korona  1 kalap 30–50 korona

tej 1l         1,30–1,60 korona

Egy 1918. december 5-ei kimutatás szerint az alábbi módon alakultak a rendőri állomány alsó kategóriáinak fizetései és juttatása.[8]

 

beosztás

lakbér

városi fizetés

állami segély

háborús segély

városi háborús segély

közrendőr

320

700

700

700


őrvezető

320

940

110

1050

1050

tizedes

320

1040

110

1150

1150

szakaszvezető

320

1140

110

1250

1250

őrmester

1400

1400

1400

 

1919. január 18-án Soós Nándor főkapitány jelentést tett a tanácsnak arról, hogy 40 rendőrt vett fel és 43-an tették le az esküt a főkapitány kezébe. E szerint 3 részből adódott össze az újonnan felszereltek illetménye, alapfizetés 700 korona, háborús pótlék 700 korona, lakbér 320 korona.

A jelentés említést tett még arról, hogy ideiglenesen katonai ruhákkal látták el az érintetteket, de rendőrsapkák és karszalagok beszerzése szükséges.[9]

A létszám- és illetményemelés a főkapitány erőteljes kéréseinek, terveinek és a romló közrendnek, közbiztonságnak tudható be.

A napidíjasok növekedését dokumentálja már egy 1918. december 23-án készült kimutatás.[10]

A rendőrkapitányi hivatal napidíjasainak jegyzéke:

 

 

a háború előtt

jelenleg

- A bejelentő hivatalnál

4fö

8 fő

- A cseléd- és munkakönyv kiállítónál

lfó

3fó

- Az iktató hivatalnál

lfó

2 fő

- A kiadó hivatalnál

4fö

5 fő

- A szegényügyosztálynál

-

5 fő

- A hadisegély-ügyosztálynál

-

7 fő

- Az előadók mellett

2 fő

lfó

 

Egy másik, szintén 1918. decemberi kimutatás pedig az őrszemélyzet 70 fős létszámának 120-ra emeléséről ad tájékoztatást. Különösen érdekessé teszi a dokumentumot az, hogy képet ad a rendőri erők elhelyezkedéséről is.

Tervezet a felemelt létszámú őrszemélyzet elhelyezéséről.[11]

 

 

jelenlegi

tervbe vett

Ágota utcai őrtanya

'1 altiszt

1 altiszt

 

3 rendőr

8 rendőr

Irányi D. téri őrtanya

1 altiszt

1 altiszt

 

1 őrvezető

8 rendőr

 

3 rendőr

 

Gyárvárosi őrtanya

1 altiszt

1 altiszt

 

3 rendőr

8 rendőr

Ágota utcai különítmény

-

1 őrmester

(Új szervezés)

-

1 altiszt

 

-

2 őrvezető

 

-

20 rendőr

Bányatelepi kapitányság

1 altiszt

1 altiszt

 

1 őrvezető

1 őrvezető 6 rendőr

Szigeti külvárosi örtanya

1 altiszt

1 altiszt

 

4 rendőr

8 rendőr

Lovas őrtanya

1 altiszt

1 altiszt

 

5 rendőr

1 őrvezető

 

6 rendőr

 

Vasútállomási őrszoba

2 rendőr

2 rendőr

Város-ház

1 őrmester

1 őrmester

 

2 szakaszvezető

2 szakaszvezető

 

4 őrvezető

3 őrvezető

 

1 őrvezető (börtönőr)

1 őrvezető (börtönőr)

 

32 rendőr

2 rendőr (ajtónálló)

35 rendőr

Összesítve

70 ember

120 ember

 

1 őrmester

1 őrmester

 

2 szakaszvezető

1 szakaszvezető

címzetes őrm.

 

1 tizedes

címzetes szkv.

1 szakaszvezető

 

5 tizedes

1 tizedes

címzetes szkv.

 

7 őrvezető

5 tizedes

 

54 rendőr

2 őrvezető

címzetes tizedes

5 őrvezető

3 rendőr

címzetes őrvez.

101 rendőr

 

A létszámok biztosítása az említett nehéz megélhetési viszonyok között nem volt könnyű feladat. A fluktuáció mértékére utal az 1920. május 26-ai jelentés[12], mely szerint aznap 16 fő távozott a testületből. Július 27-én 18 üres rendőri állás volt.[13] Ez a 105 fős létszámhoz képest arányait tekintve is jelentős.

Napiparancsok

Soós Nándor rendőrfőkapitány – aki korábban is rendőrtisztviselő volt – 1918 novemberi kinevezését követően számos újítást is bevezetett. E körbe tartozott a napiparancs formájának, részben tartalmának a megváltoztatása is.

Az első ilyen rendőr-főkapitányi napiparancs 1919. január 8-án került kiadásra a napiparancsok új rendje tárgyában.[14]

..Pécs törvhi. város rendőrfőkapitányától.

1. számú NAPIPARANCS.

Pécsett. 1919. évi január hó 8-án.

Központi ügyeletes tisztviselő: Horváth Gyula rbiztos,

Központi ügyeletes detektív: Gyurka József detektív,

Központi ügyeletes szakaszvezető: Szicher János szv.

Ügyeletes orvos: Dr. Schwartz Vilmos.

A mai naptól kezdve a napiparancsoknak az eddig használt könyvecskébeni kiadását beszüntetem és a napiparancsot külön lapon fogom kiadni, miáltal az érdekeltek könnyebben fognak tájékozódhatni. A napiparancs rendelkezéseket nem csak a legénységre, hanem az egész rendőri személyzetre s igy a tisztviselőkre is fog tartalmazni. – A kiadás ideje hétköznap délután 5 óra, míg vasár és ünnepnap délelőtt 11 óra.

Minden napiparancsból a következők fognak egy példányt kapni: 1./ Pécs-bányatelepi rendőrkapitányság, 2, 3, 4, Schmidt Boldizsár, Kenedy Géza és Dr. Till József rendőrkapitányok, 5, 6, 7, 8 Horváth Gyula, Komáromy József, Dómján Ferenc és Külley Zoltán rendőrbiztosok, 9, Somogyi Lajos detektív csoportvezető, 10, Kovács György őrmester, 11, 12, 13, 14, 15, 16. Hat rendőri laktanya vezetője, 17. Vasúti rendőrőrszoba. – A tisztviselők amennyiben bármely oknál fogva a napiparancs kézhez vétele előtt a hivatalból eltávoznak kötelesek intézkedni, hogy a napiparancsot még az nap kézhez vegyék. – A napiparancsok folyó számmal lesznek ellátva s úgy a tisztviselők, mint az őrtanyavezetők által lelkiismeretesen tanulmányozandók és összegyűjtve megőrzendők.

A kiadóhivatalt utasítom, hogy a napiparancsnak azonnali sokszorosításáról és kellő időbeni kikézbesítéséről gondoskodjék.

Örömmel közlöm az egész személyzettel, hogy a belügyminiszter az egész személyzet fizetését és az ügyeleti dijakat rendezte. E tárgyban két rendelet intézkedik, amelyek a városi tanácsnál most vannak végrehajtás alatt. Mihelyt végrehajtási munkálatok befejeződnek a kiutalások meg fognak történni. – További részleteket később fogok közölni. Soós Nándor sk.

RENDŐRFŐKAPITÁNY.”[15]

A főkapitányi napiparancsok természetüknél fogva elsősorban a rendőri vonatkozású történések tükörképei, de bepillantást engednek a város életébe is. Mindenekelőtt a közbiztonság helyzetére, az annak biztosítását szolgáló intézkedésekre, a magyar és a megszálló hatóságok viszonyának alakulására vonatkozóan képeznek fontos forráscsoportot.

A közbiztonság helyzete

A korabeli tudósítások egyre gyakrabban adtak hangot a közbiztonsággal kapcsolatos problémáknak. A kevésbé súlyos esetek közé tartoztak az utcai inzultusok. Már 1919. január 18-án határozott intézkedést közölt a főkapitányi napiparancs a Király utcai korzó megfigyelésére. Bejelentések szerint vasár- és ünnepnapokon fiatalok inzultálták a sétáló nőket. Kenedi Géza rendőrkapitány, mint az erkölcsrendészeti ügyek előadója „szigorúan ellenőriztesse és a legcsekélyebb inzultuson értet is állíttassa elő az ügyeletre. Az ügyeletes tisztviselő, mint rendőrbíró köteles az ügyet azonnal letárgyalni és példás büntetést hozni. Ha nem rendőrbíró az ügyeletes, másnap tegyen jelentést...”[16] Az ügyek fontosságát jelzi, hogy minden esetről közvetlen jelentést kért a főkapitány.

A Dunántúl c. lap január 30-án már súlyosabb esetekre utalt, s a következőkben összegezte a lehetséges tennivalókat: „A közönség helyzete nagyon nehéz. Megtámadóival szemben nincs fegyvere, elégtételhez ritkán jut, úgy, hogy nem marad más hátra, mint a preventív védekezés. Ez pedig abból áll, hogy az esti órákban lehetőleg senki se mozduljon ki a lakásából.”[17]

Májusban ugyanez az újság a mecseki sétákkal kapcsolatos kezdeményezésről adott hírt. Társas séták a Mecsekre. A Mecsek Egyesület választmánya tekintettel a rossz közbiztonsági állapotokra - tagjait megvédendő úgy határozott, hogy délután 5 órai indulással társas sétát rendez a Mecseken az Irma út és Frühweisz-völgy útvonalon.”[18]

Az idézetek kimondatlanul is elsősorban a szerb katonák által elkövetett bűncselekményekre utaltak. Jóllehet a szerb katonai parancsnokságon több alkalommal is emeltek kifogást és kértek védelmet, de az eredmény elmaradt. Sőt, esetenként a tiltakozók kerültek kellemetlen helyzetbe. Február 1-jén például Tróber Aladár dr. helyettes polgármester mintegy harminc tagú küldöttség élén kereste fel a megszállók parancsnokát és védelmet kért, mert „szerb katonaruhás egyének védtelen polgárokat kifosztanak és tettleg inzultálnak az utcán, nőktől elszedik az ékszereket és pénzüket, majd megverik őket, behatolnak magánlakásokba és ott garázdálkodnak.”

Radovanovics azzal igyekezett megnyugtatni a küldöttséget, hogy ezeket a rablótámadásokat „szerb katonai ruhába öltözött polgári egyének követik el De hozzátette, hogy „szigorúan megbünteti azokat, akik alaptalan feljelentéssel molesztálják a katonai parancsnokságot.”[19] A parancsnok tehát ismerte ezeket az eseteket, de kérdéses volt, hogy tesz-e valamit a szerb katonaság hírnevét beszennyező civilek ellen?

Már korábban is volt példa arra, hogy figyelmen kívül hagytak bejelentéseket, hiszen gyilkosság is maradt megtorlatlanul. Január 3-án holtan találták az „Isten kútja” melletti patakban Angel Ádám 17 éves sörgyári munkást. A boncolás során megállapítást nyert, hogy fejlövését a megszállók által használt Mannlicher típusú fegyverből származó lövedék okozta. „A szerb katonai parancsnok azonban nem hajlandó tudomásul venni a rendőri nyomozás minden kétséget kizáró eredményét.”[20]

Rendőri intézkedések a közrend védelmére

A fentiekből is kitűnt, hogy a pécsi rendőrség vezetői szigorú intézkedésekkel igyekeztek biztosítani a város rendjét, polgárainak nyugalmát.

A fentieken túl e munka egyik sajátos területe volt a szórakozóhelyek rendjének felügyelete és biztosítása. A 93. számú napiparancs „A színházi és mozi stb. felügyeleti szolgálat egyöntetű szabályozása céljából” került kiadásra.

A feladat végrehajtására a színházhoz „egy tisztviselő és 3 rendőr vezényeltetik ki”. Tennivalóik részletesen kerültek megfogalmazásra. A felügyelő tisztviselő köteles volt meggyőződni a biztonsági és mentő felszerelések meglétéről, az előírások betartásáról, a tűzoltók jelenlétéről.

A dohányzás a színház egész területén tilos volt. Ellenőrizni kellett még az öltözőket is, az előadás végén pedig az ügyeletes tisztviselő a színházat addig el nem hagyhatta, amíg a közönség onnan teljesen el nem távozott, egyben ügyelnie kellett „a színház előcsarnokában állva arra, hogy senki addig rá ne gyújtson, amíg a színház falai közül ki nem lép”.

A főkapitány felhívta a figyelmet a színház körül „ólálkodó” gyerekekre, akiket az „erkölcsi romlás veszélye fenyeget”, valamint arra, hogy „az újabb i időben a színház bejárata előtt divatozó apró péksütemény és egyéb cikk árusítása a közlekedés megóvása érdekében semmi körülmények között nem tűrendő meg”.

A II. pont alatt a mozik, mulatók, kabarék, orpheumok, lovardák és hasonló célú helyiségek felügyeleti szolgálata került meghatározásra. Ennek során is kiemelten kezelték a tűzvédelmet. A fedett helyeken a dohányzás tilos volt, a vízvezetéknek és a világításnak mindig használhatónak kellett lennie. „A női öltözőkben a hajbodorításhoz szükséges vasmelegítés gyertya vagy petróleum-lángnál nem eszközölhető”. A közlekedési folyosók szabadon hagyása szintén sarkalatos kérdés volt.[21]

A közrend és a közbiztonság fenntartásának azonban egyes esetekben maguk a rendőrök voltak akadályai. Több alkalommal is előfordult, hogy a rendőrlegénység viselkedését kellett szóvá tenni, illetőleg nemkívánatos magatartásukat megszűntetni.

Január 24-én általános figyelemfelhívásra került sor. „Sajnálatos ugyan, de még mindig előfordul, hogy a közönség részéről panaszok hangzanak el amiatt, hogy a rendőrlegénység nem viseltetik megfelelő udvariassággal. ... Tanulja meg végre a személyzet minden egyes tagja, hogy a város alkalmazottja, a város közönsége azért fizeti, hogy az élet- és vagyonbiztonságát megvédje, hivatali kötelességét teljesítse és mindenkivel szemben udvariasan bánjék. Azért a város közönsége senkit nem fizet, ahhoz senkinek joga nincs, hogy durva legyen a közönség bármely tagjával szemben. Az udvarias bánásmód megjár a város minden egyes tagjának gazdagnak, szegénynek egyaránt. Megszállott területen lévén különösen felhívom a figyelmet a szerb csapatokra és különösen annak tisztjeire. Eddig a kölcsönös jóviszonyt sikerült fenntartani, mindenki súlyt helyezzen arra, hogy e viszony fel ne bomoljék…”[22]

Ezután is előfordult azért rendőrhöz nem méltó viselkedés. A felelősségre vonás szigorát két eset is bizonyítja. Kiss Ferenc és Csurmann József próbaidős rendőröket elfogadhatatlan viselkedésük miatt a városi rendőrkapitány szigorú büntetésben részesítette és újabb elkövetés esetére kilátásba helyezte elbocsátásukat.[23] Sajátos helyzetükből fakadóan többször okoztak gondot az újonc rendőrök. A velük kapcsolatos teendőkkel a kaposvári kerületi főparancsnok külön napiparancsban foglalkozott.[24]

Ezeknek a problémáknak a felszámolását is szolgálta a rendőrök kiképzése. 1919. szeptember 23-tól a városi rendőrkapitány arra utasította Külley Zoltán rendőrfelügyelőt, hogy az Ágota utcai őrtanyán az őrszemélyzet számára „rendőriskolát köteles tartani”. Az oktatás hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 12.00 – 14.00 óra közötti időben történt. Iskolaköteles volt, aki 12 órától délután 2 óráig szolgálatban állt. A részvétel „főleg a fiatal rendőröknek kötelező” és elsősorban a szolgálati szabályzat vonatkozásában.[25]

1920 február 28-án - március 1-jei hatállyal - a hét napjai mellé felelős előadók kijelölése is megtörtént. Hétfőn Schmidt Boldizsár rendőrkapitány, kedden Kenedi Géza rendőrkapitány, csütörtökön dr. Till József rendőrkapitány, pénteken

Külley Zoltán rendőrfelügyelő. A megjelenés biztosítása szintén Külley felügyelő feladata volt. Az előadás tárgyát, idejét a rendszeresített könyvecskében kellett feljegyezni és minden témát két alkalommal adtak le.[26]

Egyébként Külley Zoltán a rendőrfelügyelői kinevezését 1919. április 23-án kapta meg, amikoris a városi tanács 317. szám alatt „a rendőrbiztosi állásokat rendőrtiszti állásokká szervezte át, a X. fizetésosztályba.[27]

Szoros kapcsolatban volt egymással a rendőrök munkavégzésükkel kapcsolatos érdekeltsége (jutalmazása) és a korrupció elleni fellépés. Április 2-án a főkapitány írásban is lefektette a jutalmazási alap szabályait. „Hivatali elődöm mintegy 10 évvel ezelőtt rendőri alapot létesített, melynek rendeltetése ... kiváló munkásságot folytatóknak az erkölcsi elismerésen kívül pénzbeli jutalomban is részesíthetők legyenek.”

A felhasználható pénz magánfelek adományaiból származott. Egyénileg a magánfelektől semmiféle díjazás sem volt elfogadható. Rendkívül figyelemre méltó a testület nevében történt főkapitányi átvétel alapelve:

„Én a felektől a jutalmat kifejezetten csak úgy fogadom el, hogy a rendelkezési jogot nekem átengedik, mert egyedül én vagyok hivatva elbírálni, hogy ki végzett olyan különös munkát, amely külön jutalmat igényel, és nem maguk a felek, mert ellen esetben könnyen az a meg nem engedhető felfogás fejlődhetnék ki az érdekelt feleknél, hogy ügyük sikeres elintézését csak akkor várhatják, ha magának az eljáró rendőri közegnek jutalmat helyeznek kilátásba. A beérkező adományokat tekintet nélkül az alaphoz csatolom és a különös szorgalommal végzett munkát mindig az alapból fogom jutalmazni és soha nem magából az adományösz- szégből.”[28]

Egyébként szép számmal érkeztek az alapba adományok és kerültek belőle kiosztásra jutalmak.

A korrupciótól való tartózkodás – különösen ebben az időszakban – nagyon is helyén való. A szerb közigazgatásnak ugyanis egyik negatív jelensége volt, hogy a „...tisztviselők nagy része nem rendelkezik a beosztásukhoz szükséges szakismeretekkel. Állásukban elsősorban a jövedelemszerzés nagyszerű forrását látják, rendkívül nagy a korrupció.[29]

Jellemző példa Szautner József és Árpád József közrendőrök esete. Több helyre utaztak, mint árukísérőnek kirendelt hatósági közegek, lisztszállítási feladattal. 1920. március 29-én Bácsbokodról kísérték a ponyvával letakart vagonokat.

Bátaszéken a 2 lisztes vagont félreállították a szerb vasutasok. A kísérő rendőrök némi jutalmazás adásával – ami ez esetben 100 dinár volt – kellett, hogy befolyásolják a szerb vasúti alkalmazottakat a vagonok továbbítására, nehogy az eső a leponyvázott lisztben kárt tegyen. Az ügyes rábeszélés eredményeképpen 31-én Gyárvárosra értek a szállítmánnyal. Az esetről – a felmerült „költség” visszatérítése miatt – április 2-án az aljegyző a város közélelmezési osztályán jegyzőkönyvet vett fel. Megjegyezzük, hogy akkoriban egy rendőr napidíja 30 dinár volt.[30]

A kellően határozott, de jogszerű rendőri fellépés feltételeinek biztosítása szempontjából nagy jelentősége volt a fegyverhasználat szabályozásának, melyet külön napiparancsban tett meg a rendőrkapitány.[31]

Szerb ellenőrzés

A megszállók 1918–1919 fordulóját követően újabb és újabb lépéseket tettek a helyi hatalom megragadása, köztük a rendfenntartó erők feletti ellenőrzés megszerzése érdekében. 1919. február 23-án Stevan Radovanovics alezredes, parancsnok átiratot küldött Pécs polgármesteréhez a rendbiztosítás ügyében. A rendőrségre vonatkozó 2599/1919. számú irat tartalmát 26-án adta tovább a főkapitány 36. számú napiparancsa. A katonai parancsnoktól Szvetir Kosztics gyalogos főhadnagy rendőrségi felügyelői megbízatást kapott. Joga volt a „rendőrség összes működését ellenőrizni”. Vele mellérendeltségi viszonyba került Gavanszki csendőr főhadnagy, Tatics csendőr hadnagy, Sjidevit Karagics hivatalnok és Petár Zsorzs, mint a detektív osztály vezetője.

A város tanácsának ellenőrzésével Bogdán Maglicsot bízta meg.

Egyúttal intézkedett arról, hogy az összes nyilvános hely (szálloda, üzlet, kávéház) 19 órakor zárórát kellett tartson, a színház és a mozik, valamint a kaszinók ki sem nyithattak.[32]

E törekvések újabb következménye volt a szerb katonai rendőrség megszervezése. Az 1919. március 6-án keltezett napiparancs[33] szerint: „A szerb királyi állomás parancsnoksággal egyetértőleg katonai rendőrség fog a város területén a városi rendőrséggel a mai naptól kezdve közbiztonsági és őrszolgálatot teljesíteni. A szerb királyi katonai rendőrség 100 főből áll, amelynek parancsnoka Mirkovics Dragomir százados.”

Az új alakulat tagjai a hadapródiskolában kerültek elszállásolásra, egy készültségi erő pedig a városházán tartózkodott. Szolgálati beosztásukat Külley rendőrbiztos végezte.

Ezzel egyidejűleg a városi rendőrkapitány felhívta a magyar rendőrök figyelmét, hogy „... különösen akkor, amikor őrszolgálatot teljesítenek a melléjük adott szerb katonai rendőrökkel egyetértőleg a közönséggel a legudvariasabb módon bánjanak, s kötelességeiket mindenkor és minden körülmények között józanul, legpontosabban és leglelkiismeretesebben, a törvényeket és szabályrendeleteket szem előtt tartva lássák el.”

Május végén a katonai rendőrség átköltözött az ítélőtábla Széchenyi téri palotájába, amelynek berendezését 23-án elszállították. Május 30-án a belvárosi elemi iskola berendezését is elvitték, az épületbe pedig betelepült a szerb csendőrség.[34]

1919. március 11-én részletesen szabályozták a magyar és szerb rendfenntartók közös őrjáratainak rendjét. A kérdéssel több napiparancsban is foglalkoztak. Közülük a legfontosabb az alábbiakról rendelkezett.

„A 41. számú Napiparancs 3. pontjára való hivatkozással a szerb kir. tábori rendőrséggel teendő együttes szolgálat egyöntetű szabályozása végett a következőket közlöm:

A város területén a mai naptól kezdődőleg nappal egy városi rendőr és egy szerb tábori rendőr, éjjel két városi rendőr és két szerb tábori rendőrből álló vegyes őrjáratok látják el a közbiztonsági szolgálatot. Az őrjáratok a következő rendben tartoznak a város területén cirkálni. (Az őrjáratok területi beosztását lásd a lábjegyzetben! Szerkesztő)

Az őrjáratok három óránkint leváltási helyeiken lesznek leváltva.

Az őrjáratok tartoznak korcsmákat, vendéglőket, kávéházakat és éjjeli mulatóhelyeket is ellenőrizni és azokban mindenkor az elrendelt időben a zárórát pontosan betartatni.

Ezen alkalommal különösen felhívom az egész őrszemélyzetet arra, hogy szolgálata közben vendéglőkben semmi néven nevezendő szeszes italt nekik elfogyasztani nem szabad, továbbá, hogy magukat az utcán megfelelően viseljék; az ez ellen vétőket a legszigorúbban fogom megbüntetni.

Ezen egyéneket, akik magukat kellőképen igazolni nem tudják, legyenek bár polgári egyének, avagy a szerb kir. hadsereg kötelékébe tartozó személyek, éjjel mindenkor az ügyeletes rendőrtisztviselő elé állítandók.

A szerb kir. hadsereg kötelékébe tartozó egyének a rendőrség fogdájában e célra berendezett külön fogdahelyiségekben lesznek reggelig lezárva, s reggel Mirkovic Dragomir százados elé állítva.

A polgári egyének fogva tartása és szabadon bocsátása felett éjjel az ügyeletes rendőrtisztviselő, nappal pedig a városi rendőrség megfelelő ügyosztályának vezetője dönt.

Az őrjáratok ellenőrzése a rendőrtisztviselők, a szerb kir. tábori rendőrség tisztjei, a kirendelt városi rendőrségi altisztek és az e célra kivezényelt – ellenőrző könyvecskével is ellátott szerb altiszti ellenőrző őrjáratai által eszközöltetik.

Az őrjáratok vezetői a szerb tábori rendőrség ellenőrző tisztjénél is épen úgy, mint az ellenőrző rendőr tisztviselőnél és altisztnél jelentkezni tartozik.

Végül elrendelem azt, hogy az őrszemélyzet szolgálata akként osztandó be, hogy azoknak minden negyedik napja szabad legyen.”[35]

Alig egy hónap múlva „a város közbiztonsága érdekében” jelentős változtatások történtek az őrszolgálati beosztásban. A nappali őrjárat helyére „szigorúan helyhez között őrszem szolgálat” lépett.

Az őrszemek reggel 5 órától este 10 óráig hét felállítási helyen – Széchenyi tér, Sörház – Király u. sarok, Fehér Farkas vendéglő (Zsolnay u. 1.), Zsolnay – Major u. sarok, Irgalmasok – Rákóczy u. sarok, Sétatér, Ferenciek – Klimó u. sarok – teljesítettek szolgálatot.

Az őrszem szolgálati helyét önként semmiféle esetben sem hagyhatta el. Vendéglőbe, korcsmába, kávéházba az őrszem csak akkor mehetett be, ha segítségül hívták. A záróra ellenőrzése is kikerült a hatáskörükből.

Valószínűsíthető, hogy nemcsak a közbiztonság, hanem a rendőri fegyelem is romlott, de legalábbis nem javult, mivel ismét kihangsúlyozásra került, hogy „az őrszolgálatban szeszesitalt inni a legszigorúbban tilos”.

Ugyanakkor utalás történt arra is, hogy a rendelkezésre álló rendőri erő nagysága elmarad a közbiztonság helyzete alapján támasztott követelményektől.

Az őrszolgálattal, őrszemszolgálattal kapcsolatban további módosítások történtek, melyeknél a kiindulás mindig a közállapotok változása volt. Figyelemre méltóak a végrehajtási indokok.

Május 27-én a főkapitányi napiparancs[36] rosszabbodó helyzetváltozásról tett említést. Tekintettel arra, hogy köztudomás szerint már hetek óta a közbiztonsági állapotok súlyosan megrosszabbodtak, amennyiben nap-nap után történnek útonállások és rablások, elkerülhetetlen, hogy az egész rendőri személyzet, mint egy ember akcióba ne lépjen, a saját becsülete érdekében mindent el ne kövessen, hogy a város közbiztonsága és a lakosság békéje ismét tűrhetően helyre ne álljon.”

Október 8-ától a mindenszentek napjáig a budai külvárosi ótemetőhöz 2 fős járőr vezényeltetett, a személy- és vagyonbiztonság fenntartására és a falopások megakadályozására.[37] Október 11-től pedig a budai külvárosi római katolikus templom főbejárata elé, az Ágota utcai őrtanya tartalékából „naponta d. u. fél 6 órától az ájtatosság befejezéséig 1 rendőr vezényeltessék ki”. Az ok pedig a „templom előtt gyülekező mindenféle fiatalság” volt, akik akadályozták a templomba való bejutást, és a résztvevőket goromba szavakkal illették.[38]

Az őrszem és őrjárat szolgálatokat – a szerb városparancsnokkal egyetértésben – december 12-én ismét szabályozták.[39] Ezúttal is a város élet- és vagyonbiztonsága volt az indok. Az állandó éjjel-nappali őrszemek 9 helyen kerültek felállításra. Tagjai: szerb királyi csendőrök és városi rendőrök voltak, úgy, hogy minden csoportban a szerbek voltak többségben.[40]

Úgyszintén szabályozásra kerültek a városházán működő kapuőri szolgálatok „különösen a városi pénztár megóvása céljából, s a célból, hogy a városház épületébe a hivatalos órák elmúltával idegen személyek be ne lopózzanak”. Az 1. számú kapuőr a főbejáratnál, a 2. számú kapuőr a Perczel utcai kapunál teljesített szolgálatot. Az épületben lévő központi őrtanyán természetesen tartózkodtak még szolgálatot teljesítők. Az épületet bejárásakor az 1. számú kapuőr mellé a tartalékból még egy rendőrt vezényeltek.

A szerbek által elkövetett atrocitások megelőzése érdekében 1920. március 17-én a rendőr-főkapitányi elrendelte a szerb katonák bejelentését.[41] Az indoklás („a fosztogatások és útonállások jó részét – szerb katona álarca alatt – a szerb katonai egyenruhát jogtalanul viselő egyének követték el”) Radovanovics korábbi érvelését idézte.

Az utasítás a szerb királyi állomásparancsnokság február 28-án kelt 8789. számú rendelkezésére hivatkozott.

Jegyzetek


[1] Magyarország történeti kronológiája III. 1848–1944. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 844., Pécs- Baranya 1918–1928. A „Dunántúl” kiadása, Pécs, é.n., 35–36., LENKEI Lajos: Negyven év Pécs életéből. Irodalmi és Könyvnyomdái Részvénytársaság, Pécs, 1922. 281. (LENKEI, 1922.), SZŰTS Emil: Az elmerült sziget. A baranyai szerb-magyar köztársaság. Pannónia Könyvek, Pécs, 1991. 17–18. (SZŰTS, 1991.)

[2] Pécsi Napló 1918. november 15.

[3] Róla Lenkei így írt: „...Soós Nándor volt helyettes rendőrfőkapitányt elődje még kormánybiztosi főispáni tisztségében nevezte ki utódjává és annak legjobban tudnia kellett, hogy ezen a város közrendje érdekében oly fontos pozícióra alkalmasabb embert nem ültethetett volna, különösen akkor, amikor a városi közrendről a megszaporított városi rendőrség csakis a megszálló csapatok rendőrségével és csendőrségével együttesen gondoskodhatott.” LENKEI, 1922. 73.

[4] Baranya Megyei Levéltár (BML) – A szerb impérium iratai, 1918–1921.

[5] SZŰTS, 1991. 15–16.

[6]              Dunántúl 1922. december 22.

[7]              Pécs – Baranya 1918–1928. 39.

[8] Baranya Megyei Levéltár (BML) Pécs szabad királyi város rendőrkapitányi hivatal iratai. (Pécs rend. ir.)

[9] BML. Pécs rend. ir. 370/1919. rkp.sz.

[10] U. o.

[11] U.o.

[12] BML. Pécs rend. ir. Szám nélküli kimutatások.

[13] U. o.

[14] BML. Pécs rend. ir. 1. sz. napiparancs

[15] BML. Pécs rend. ir.: 1. sz. napiparancs

[16] U.o.: 10. sz. napiparancs.

[17] Dunántúl 1919. január 30.

[18] Dunántúl 1919. május 16.

[19] Pécs – Baranya 1918–1928. 47.

[20] Pécs – Baranya 1918–1928. 43.

[21] BML. Pécs rend. ir. 93. sz. napiparancs

[22] U.o.: 15. sz. napiparancs.

[23] U.o.: 75. és 90. sz. napiparancs.

[24] BML. Pécs rend. ir. 26. sz. kér. főpcs.; 26. számú kaposvári kerületi főparancsnoki napiparancs a 1. pontja, 1920. március 9-én:

„Mivel több ízben előfordult, hogy ujoncz rendőrök saját kezdeményezésükből kifolyólag rendőrileg intézkedtek, de nem ismerve az előirt törvényeket, szabályokat, az intézkedésüket szabálytalan módon hajtották végre. Szigorúan megtiltom az ujoncz rendőröknek, hogy a jövőben rendőrileg intézkedjenek. Az ujoncz rendőrök kioktatandók, hogy ha valamilyen szabálytalanságot észlelnek, úgy jelentsék azt be a legközelebbi őrszemnek ő aztán a törvények és szabályok értelmében fog eljárni Mivel előfordult az is, hogy egyes ujoncz rendőrök rendőri mivoltukat saját előnyükre is fel akarják használni az őrszolgálatot és rendőröktől való megkülönböztetés végett az ujoncz rendőröknek a jövőben megtiltom a kard viselést. Utasítom azonban Kozár Imre törzsőrmestert, hogy a mennyiben meggyőződik arról, hogy valamelyik ujoncz rendőr komolyságával, szorgalmával és tudásával garanciát nyújt arra, hogy a rendőri állás tekintélyét fenn tudja tartani és az oldalára csatolt kardot becsülettel fogja viselni, úgy ezeknek a neveit terjessze időnként fel hozzám.”

[25] U. o.: 89. sz. rendőrfőkapitányi parancs.

[26] U. o.: 4. sz. rendőrfökapitányi parancs.

[27] U. o.: 65. számú napiparancs.Kimondta a város tanácsa továbbá azt, hogy a rendőrtiszti állások egyike feltétlenül egy katonailag képzett egyénnel töltendő be avégből, hogy az ezen állásra külön rendőrfelügyelői megbízással kirendelt rendőrtiszt a rendőrlegénység beosztását, felügyeletét, ellenőrzését és oktatását sikerrel elláthassa. Ezzel kapcsolatban a város tanácsa a polgármester úrral egyetértőleg a rendőrfelügyelői teendők ellátásával Külley Zoltán rendőrtisztet bízta meg.

[28] U. o.: 60. sz. napiparancs.

[29] SZÜTS Emil: Adatok a megszállt Baranya–Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918–1920). In: Baranyai Helytörténetírás 1982. Szerk.: SZITA László, Pécs, 1983. 193. Hasonló jelenségről ad számot egy másik forrás: „A szerb katonaság altisztjei és közkatonái nem bolsevikiek, csak korrupt módon pénzsóvárok. Mutatja ezt az élelmiszer és apróbb iparcikkek pénzért való átcsempészése a demarkációnális vonalon.” Lásd: Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez II. 1918–1929. Szerk.: BABICS András és SZITA László, Pécs, 1970. 65.

[30] BML. Pécs rend. ir. 3945/1920. rkp. szám.

[31] U. o.: 51. sz. napiparancs.

„A rendőr fegyverét csak a következő esetekben használhatja:

a./ JOGOS VEDELEM GYANÁNT, ha az ő, vagy egy harmadik személy személye, vagy vagyona tettleg jogtalanul és közvetlenül megtámadtatik. Ez esetben a jogos önvédelem nem csak a rendőrnek, de mindenkinek joga.

b./ VÉGSZÜKSÉG ESETEBEN, amikor a rendőr élete forog koczkán, s azt csak a kard, vagy lőfegyver használatával mentheti meg.

Végszükség esetén arra is kell törekedni a rendőr közegnek, hogy fegyverét csak oly mértékben használja, amennyiben közvetlen szükséges a végszükség elhárítására.

c./ VESZELYES FENYEGETÉS ESETÉN, midőn a rendőr tényleg megtámadtatik vagy támadással oly körülmények között fenyegettetik közvetlenül, hogy annak bekövetkezésétől alaposan tartható. Ily veszélyes fenyegetésnek tekintendő az is, ha valaki a nála lévő fegyvert vagy egyéb veszélyes eszközt a rendőr felhívására le nem teszi vagy át nem adja, vagy ha a fegyverrel, veszélyes eszközzel ellátott egyén védett helyzetéből előjönni vonakodik.

d./ A SZOLGÁLAT ÉRDEKÉBEN, ha szolgálat teljesítése közben oly tettleges ellenszegülésre talál, mely azt meghiúsíthatná, s a rendőrnek más célravezető eszköz rendelkezésére nem áll.

A RENDŐR LŐFEGYVERÉT csak két esetben használhatja: a VÉGSZÜKSÉG ESETÉN és CSAPATSZOLGÁLATBAN VEZÉNYSZÓRA.

A végszükség esetét kivéve a fegyverhasználat előtt azon egyén, kivel szemben az esetleges fegyverhasználat válik szükségessé, figyelmeztetendő, hogy az ellenállással vagy támadással hagyjon fel, mert különben vele szemben fegyvert fog használtatni.

A rendőrnek kötelessége a fegyverhasználat előtt minden enyhébb és célhoz vezető eszközt megkísérelni. Előzetes figyelmeztetés nélkül csak váratlan megtámadtatások esetében végszükség gyanánt használható a fegyver.

A fegyver a rendőr által felelősség mellett csak akkor és azon mértékben használható, mikor és meddig az a visszautasításra vagy az ellenszegülés legyőzésére, illetőleg a megvédés biztosítására elkerülhetetlenül szükséges. A kardhasználat céljának nem szabad annak lenni, hogy valakit a rendőr megöljön, hanem az, hogy őt harcképtelenné tegye.

Kardhasználat után a rendőrnek első kötelessége az elsősegélynyújtás, azután az orvosi segélyről való gondoskodás, végül jelentéstétel. Halált okozó fegyverhasználat után a halott mindaddig a helyszínen őrzendő, míg a rendőri hatóság, illetve a vizsgálóbíró meg nem érkezik.

Ezen napiparancs az őrszemélyzet minden egyes tagja által saját kezűleg aláírandó s azonkívül két hónapon át minden szombaton az őrmester, illetve a laktanya vezetők által az őrszemélyzetnek újból felolvasandó.”

[32] U.o. 36. sz. napiparancs

[33] U.o. 41. sz. napiparancs

[34] Pécs – Baranya 1918–1828. 60.

[35] BML. Pécs rend. ir. 42. sz. napiparancs.

Az őrjáratok területi beosztása:

„1. számú őri árat: Irgalmas, Siklósi utca, Hangya korcsma, Alsómalom, Légszeszgyár utca, Dohánygyár és Reáliskola környéke, Budai külvárosi állomás, Rákóczy útnak Irgalmas utcáig terjedő része. Leváltási hely: BEDO sarok.

2.        számú őrjárat: Jókay-tér. Deák utca, Rákóczy út, Indoház utca, Főpályaudvar R..th. és Rét utcán át ismét a Rákóczy útra. Leváltási hely: Zsolnay szobor.

3.        számú őrjárat: Ferenciek utcája, Szigeti-Országút, Hadapródiskola, Makár utca és ezen utcák környéke. Leváltási hely: „Koronavendéglő előtt.

4.        számú őrjárat: Petrezselyem, Kaposvári, Kálvária, Zöldfa, Ó-Temető, Szőlő utca és azoknak környéke. Leváltási hely: Kaposvári és Petrezselyem utca sarok.

5.        számú őrjárat: Király és Kossuth Lajos utca. Leváltási hely: Király és Mór utca sarok

6.        számú őrjárat: Apáca utca, Szvitovszky-tér, Kardos-Kálmán, Káptalan, Szepessy, Megye, Mór, Anna, József és Mária utcák. Leváltási hely: Littke-sarok.

7.        számú őrjárat: Sörház, Ágoston utca, Bányatelepi út, Hegyalja, Tettye és a közbeeső utcák.

Leváltási hely: Ágoston tér.

8.        számú őrjárat: Irányi-Dániel tér, Zsolnay Vilmos utca, Balokány liget, Budai-vám, Felsővámház és a közbeeső utcák. Leváltási hely: Gyimóthy sarok.

9.        számú őrjárat: Széchenyi-tér. Leváltási hely: Városház sarok.

ÉJJEL

a fenti őrjáratokon kívül még a 10.számú őrjárat: Ferenciek utca, Gyár, Zrínyi, Hunyadi és Deák utcákban. Leváltási helye: Gyár és Ferenciek utca sarok, végül a 11.számú őrjárat: Percei, Lyceum, Munkácsy Mihály, Kisfaludy utca. Leváltási hely: Apolló mozi előtt. A 10. és 11.számú őrjárat csak egy városi rendőrből és egy szerb tábori rendőrből áll.”

 

[36] U. o.: 64. számú napiparancs.

[37] U. o.: 93. számú napiparancs.

[38] U. o.: 94. számú napiparancs.

[39] U. o.: 104. számú napiparancs.

[40] A beosztás a következő volt: Vegyes őrjáratok: reggel 6 órától este 6 óráig: 2 őrjárat. Tagjai: 3-3 katonai rendőr, 1-1 városi rendőr. Este 6 órától éjféli 12 óráig: 2 + 2 őrjárat. Tagjai: 2-2 szerb kir. gyalogos katona, 1-1 városi rendőr, 2-2 szerb kir. lovas katona, 1-1 lovas városi rendőr. Éjféli 12 órától hajnali 3 óráig: 2 őrjárat. Tagjai: 3 gyalogos szerb kir. katona, 1 városi rendőr, 2 katonai lovas rendőr, 1 városi lovas rendőr. Hajnali 3 órától reggel 6 óráig: 1 őrjárat. Tagjai: 2 lovas szerb kir. katona, 1 lovas városi rendőr. Ezen felül a „városi rendőrség kebeléből a rendelkezésre álló őrszemélyzet számának megfelelőleg” küldtek ki őrjáratokat.

[41] U. o.: 5. sz. napiparancs. A rendelkezés szerint „…mindazon lakásadók, háztulajdonosok, szállodások, vendéglősök stb., akik tényleges szolgálatban álló vagy leszerelt szerb katonának lakást adnak, kötelesek ezt 24 órán belül külön és kifejezetten a rendőr-főkapitányságon II. em. 59. ajtó, személyes felelősség terhe mellett okvetlenül bejelenteni.”