Cikkek

Laczkóné Tuka Ágnes: Adatok dr. Kertész Endre politikai pályaképéhez

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

307–316. pp.


Laczkóné Tuka Ágnes


Adatok dr. Kertész Endre politikai pályaképéhez


Daten zur politischen Laufbahn von dr. Endre Kertész

Contribution to the Political Career of Dr. Endre Kertész




Tanulmányunk Pécs egyik kiemelkedő egyéniségének alakját idézi fel, aki törékeny, csendes szavú emberként két sorsfordító korszakban volt egyik vezető személyisége megyénknek, városunknak.

Kertész Endre 1906. november 3-án született Fogarason, ám adóhivatalnok édesapját 1910-ben Baranyaszentlőrincre helyezték,[1] így került a család Baranyába. 1916-tól a ciszterci rend Nagy Lajos gimnáziumába járt és az Emericánum fiúnevelő intézetben lakott. A gimnáziumot a plébános ajánlotta, ahová az első évben mint kistisztviselő gyermeke féldíjjal került, utána tanulmányi eredménye alapján tandíjmentessé vált.

Itt ismerkedett meg Perr Viktorral, a kollégiumnak prefektusával, majd igazgatójával aki a 30-as években híres kisgazdapárti politikus volt. Olyan szoros kapcsolat alakult ki közöttük, hogy Perr Viktor bérmakeresztapja lett.[2] Kertész sorsát meghatározta, hogy Perr nemcsak stúdiumokat tartott a diákoknak, hanem politikai kérdésekről is beszélgetett velük. 1924-ben érettségizett, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát 1928-ban. Ügyvédi vizsgáját korengedéllyel tette le 1933-ban és Pécsett ügyvédi irodát nyitott. Perr felkérésére már ekkor tagja lett az 1930-ban alakult Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Pártnak (FKgP), mint a párt jogi tanácsadója. Kapcsolatba került a helyi vezetőkkel, barátja lett Nagy Ferencnek és Kovács Bélának.

Az FKgP a 30-as években elsősorban választási pártként tevékenykedett, melynek elnöke, vezetősége, parlamenti képviselőcsoportja volt, de tagdíjat fizető tagsága nem, csak szimpatizánsai – elsősorban a falvakban. Időnként, de különösen a képviselőházi választást megelőző korteshadjáratban egy nap több helyiséget felkeresve gyűléseket szerveztek, melyen a szónoklatok után Kertész Endre ingyenes jogi tanácsokat adott.[3]

Az 1939-es választáson Perr Viktor a szentlőrinci körzetben indult az FKgP színeiben és Kertész Endrét kérte fel a választási iroda irányítására. A költségekre 100 pengő állt rendelkezésre, melyből irodát bérelt, a levelezést intézte és a gyűléseket szervezte. A mintegy két hétig tartó kampány ideje alatt a pártot övező szimpátia miatt más költségek nem is merültek fel, mint a bérleti díj, a vonatjegyek, illetve a levelezés. Ezt igazolja az a tény is, hogy a szavazatszámlálást a legnagyobb izgalommal e körzetben várták. A kormánypárt képviselőjelöltje Bognár Gyula siklósi főszolgabíró volt. Mindketten nagyon ismert, népszerű személyiségek voltak. Így a választás napján fej-fej mellett kapták a voksokat. Végül Bognár Gyula 9345, Perr Viktor 9298 szavazatot ért el.[4] „A FKgP megpetícionálta a szentlőrinci választást, mivel szerintük súlyos szabálytalanságok voltak[5] – írta a Pécsi Napló. írásban is sok bejelentés érkezett a választási biztoshoz.[6] A benyújtott panaszokat a választási biztos átadta az illetékes főszolgabírónak, illetve csatolta a választási jegyzőkönyvhöz. A kérdésben azonban érdemi döntés nem volt, a panaszokat a megyei választmány elutasította.

Kertész Endre 1943-tól tagja volt a párt pécsi polgári tagozatának és részt vett a balatonszárszói találkozón. Ide Kovács Bélával érkezett, akit a kor egyik legjobb szónokának, bár szangvinikus, de kedvelt politikusának tartott.[7]

1944-ben behívták katonának, ezért nem tudták a nyilasok letartóztatni október 15-e után, bár a lakásán megjelentek és az általa írt tábori lapokat el is kobozták. Szovjet hadifogságba került, ahonnan 1945 augusztusában szabadult.

Hazaérkezése után gyorsan bekapcsolódott a politikai életbe és az 1945-ös országgyűlési választási kampányban már aktívan részt vett. Szeptember 15-én a Kisgazdapárt nagyválasztmányi ülésén ő ismertette a választásokkal kapcsolatos gyakorlati szervezeti kérdéseket.[8] Októberben mint szónok Keszüben, Huszton, Abaligeten tartott – az újság szerint – sikeres gyűléseket.

A Független Kisgazdapárt választási győzelmének köszönhetően a koalíciós kormányzat megállapodott, hogy az eddigi kommunista párti főispán helyett Baranya megyében a főispánt a Kisgazdapárt adja. Nagy Ferenc a párt innen származó főtitkára felkereste 1945 decemberében Kertész Endrét, vállalja el a főispáni kinevezést.

„Bandi, te leszel a Baranya megyei főispán. Mondtam, hogy nem leszek, nem vállalom el. Feri bosszús lett. Biztosan azért, mert egy tárgyalásért többet kapsz, mint a főispáni fizetés. Nem érdekelnek az anyagiak – mondtam. Hát akkor miért nem? Mert nem értek hozzá. Feri képe felderült: Eddig 98%-ban volt biztos, hogy az leszel, de most már 100% hogy így lesz. Nézd mondta –, eddig több százan ajánlották magukat és kérték, hogy nevezzük ki őket magas pozícióba. Mind azt mondta, nálánál jobban senki sem tudná betölteni a kért helyet. Te vagy az egyedüli, aki azzal akartad elhárítani a kinevezést, hogy nem értesz hozzá. Látod ezért van felelősségérzésed és ilyenre van nagy szükségünk.”[9]

1945. december 24-én Kertész Endre Baranya vármegye főispánja lett.[10] A kinevezést a Magyar Kommunista Párt pécsi szervezete is levélben üdvözölte:[11] A levél, ami 1946. január 3-án született, már a MKP helyi szervezetének nyomásgyakorlására is példa, mivel a párt vezetői nem értettek egyet dr. Somogyvári József ügyvéd kinevezésével a T.B. főügyészi posztjára. Indoklásul MÉP tagságát, múltbeli szerepléseit, illetve 1945-ös tevékenységét (az SZDP kivételével valamennyi pártba megpróbált belépni) hozták fel. E felvetés rendezését is elősegítette, hogy Kertész Endre jó viszonyban volt mind dr. Boros Istvánnal, aki átadta neki a főispáni pozíciót, mind dr. Münnich Ferenccel, akit szintén december végén Pécs főispánjának neveztek ki az MKP részéről.

A főispáni kinevezés egyben az adott terület közellátási kormánybiztosi pozícióját is jelentette, azaz a főispán volt a felelős a megye, vagy vármegyei jogú város ellátásának megszervezéséért és a Vörös Hadsereg számára jóvátételként a beszolgáltatás biztosításáért. A legnagyobb kihívás e feladatok megoldása volt. Különösen azzá vált Kertész Endre számára, amikor 1946 elején Münnich Ferenc kérte a Belügyminisztert, hogy mentsék fel Pécs közellátási kormánybiztosi kinevezése alól. Erről a lépésről Kertész Endre akkor értesült, amikor Münnich Ferenc átadta neki azt a megbízólevelet, melyben Pécs közellátási kormánybiztosának is kinevezték.[12]

Közismert tény, hogy a háború után Magyarország gazdasága is szinte teljesen megbénult, hiszen a nemzeti vagyon 40%-a pusztult el. Bár Pécs és környéke a közvetlen harcok miatti rombolástól megmenekült, a Nemzeti Bizottság felmérései szerint a megye mezőgazdasága 1945-ben nem tudott annyit termelni, mint amennyit jóvátétel fejében fizetni kellett. Bár az 1945-ös földosztás jelentősen növelte a termelési kedvet, a gépek, igás állatok és a vetőmag hiánya nehezítette a parasztok helyzetét. Pécsett például míg 1942-ben 508 db szarvasmarha volt 1946 elején csak 128 db.[13] Hiába született megállapodás Pécs és Makó Nemzeti Bizottságai között, mely szerint szenet szállítottak a városba, az ellentételezésként beígért dughagyma nem érkezett meg. Gondot jelentett a fuvarosok hiánya és a szovjet hadsereg fellépései is.

Amikor 1945 decemberében Kertész Endre főispán lett, a megye még nem teljesítette a IV. negyedévi beszolgáltatását a Vörös Hadsereg számára. Az elmaradást kukoricára számolták át a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Baranya megyei parancsokságán. A megye végül 600 vagonnyi kukoricával adós maradt. Főispáni tevékenységének legsikeresebb akciója Kertész Endre szerint az volt, amikor 1946 elején a Vörös Hadsereg ellátásáért felelős Szarzsin tábornoknál sikerült e meny- nyiség elengedését elérnie.[14]

Pécs ellátásához havonta 30 vagon lisztre volt szükség, melyet a Közellátási Minisztérium kiutalása szerint meghatározott malmoktól kellett beszerezni. A jól megközelíthető nagy malmokból azonban a készleteket a hadsereg elvitte. A malmok tulajdonosai igyekeztek a lisztet elrejteni, illetve feketén értékesíteni, hiszen csak ennek fejébe szerezhették be a szükséges alkatrészeket. Megoldást az jelentette, hogy a főispán és dr. Kolta János közellátási kormánybiztos-helyettes szerződést kötött a malmok tulajdonosaival, hogy a beszolgáltatott mennyiség feletti lisztet szabadon értékesíthetik a megyén kívül is.[15]

Kertész Endre rendszeresen részt vett a Pécs város és Baranya-vármegye Nemzeti Bizottságának ülésein, ahol elsősorban a közellátás kérdéseivel foglalkozott, így 1946. január 10-i ülésen a bizottság tagjainak figyelmét arra hívta fel, hogy a beszolgáltatási kontingenseket központilag a gazdasági felügyelőségek adatai alapján állapították meg és ezen ő önhatalmúlag sajnos változtatni nem tud. Bár a tagok felvetették, hogy Pécset ipari városként a kormány mentette fel a beszolgáltatások alól – Kertész Endre szerint – a város határában az intenzív gazdálkodást folytatók nem mentesíthetők.[16]

1946 tavaszán a politikai harc részeként a kisgazdapárti főispánok ellen országosan összehangolt akciót kezdtek, melynek keretében munkásküldöttségek keresték fel őket az élelmiszerellátás nehézségeit számon kérve a közellátási kormánybiztosokon. Baranyában nyíltan beszélve a nehézségekről Kertész Endre felajánlotta lemondását, ha a küldöttség szerint más jobban el tudná végezni e nehéz munkát. A meglepődött küldöttség elfogadva a főispán magyarázatát nyugodtan távozott.[17]

A Nemzeti Bizottság javaslatára 1946 augusztusában létrehozták a Forintvédő Bizottságot, melynek ülésein a főispán is részt vett.[18] Hozzászólásában rámutatott, hogy a stabilizáció alapja az állami költségvetés és nem támogatta, hogy a bizottság a különböző árarányokról vitatkozzon.[19] A gazdasági élet ellenőrzése érdekében a vármegyei rendőrség, valamint az egyes közellátási szakhivatalok vezetőinek dr. Kertész Endre elnökletével megtartott értekezletén a főispán örömmel üdvözölte a megalakuló gazdasági rendőrséget.[20]

Nagy gondot jelentett a munkanélküliség is. 1947 elején a mintegy 15 ezer hold bevetetlen terület miatt dolgozták ki a főispán vezetésével azt a tervet, hogy felszántott földhöz juttassák a mezőgazdasági munkát felvállalókat. E lehetőséget a B-listára kerültek számára is felajánlották ingyenes kertészeti oktatás biztosítása mellett.[21] A betelepítettek növekvő száma miatt azonban ez az akció csak néhány embert érintett. A főispán elnökölt általában a Közellátási Bizottság ülésein. Dr. Kertész Endre javaslatára az ellátás javítása érdekében elfogadták, hogy a környező falvak piacának a pécsi számítson, és azok a gazdák, akik tejbeszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek szabadon értékesíthessék feleslegeiket. 1947 tavaszán a nemzeti Bizottság ülésén a pártok segítségét kérte a kenyérellátási nehézségek felszámolása, és a beszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében. Ugyanakkor jelezte, hogy az önhibájukon kívül ezt teljesíteni nem tudók számára felmentést kért a Közellátásügyi Minisztériumtól.[22] Májusban a Nemzeti Bizottság ülésén napirend előtti hozzászólóként tájékoztatót adott Szobek András közellátási kormánybiztossal történt megbeszéléséről, melynek eredményeként májusban kap még a megye és a város búzát, de júniustól már magukat kell ellátni. Felkérte a pártok képviselőit: „hassanak oda, hogy a gazdák felesleges gabonáikat rendelkezésre bocsássák.”[23]

1947. május 31-én Pécsett is megalakult a hároméves tervbizottság, melynek tevékenységéről dr. Kertész Endre megállapította, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetből egyetlen helyes kivezető út a teljesen kötött gazdálkodás, amely nemcsak a mezőgazdasági, hanem az iparcikkekre is kiterjed. Kétségtelen, hogy a szabadgazdálkodásból nagy hasznot lehet húzni egyeseknek, de ez nem lehet a cél. A demokrácia megvédésére szólított fel és javaslatot tett az árellenőrzés új és hatásosabb megszervezésére.[24]

A főispáni tevékenység természetesen politikai funkciót jelentett. Dr. Kertész Endre e feladatokat is igyekezett mindenki számára elfogadható módon megoldani, amit segített, hogy a városban élve már a II. világháború előtt és alatt közismert személyként kimondottan jó viszonyban volt a koalíciós pártok helyi vezetőivel.

Az Ideiglenes Kormány 1945 januárban fogadott el rendeletet az igazoló bizottságok felállításáról, melynek végrehajtásában a Nemzeti Bizottságok játszottak fontos szerepet. Pécsett 1945 nyarán azonban a közalkalmazottak 1–2%-t érintette csak az elmarasztaló ítélet, főleg azokat nem igazolták, akik külföldre távoztak. Ezzel az „eredménnyel” a baloldali pártok elégedetlenek voltak és 1946 májusában új rendeletet fogadtak el a B-listázásról. A közalkalmazottak múltjának felülvizsgálata június-július folyamán zajlott.[25] Az MKP, illetve szakszervezetek által összeállított pécsi lista megismerése után dr. Keserű János a Független Kisgazdapárt tagja és a megye alispánja felkereste dr. Kertész Endrét és kérte, próbáljon a Belügyminisztériumban a listára került kiemelkedő szakemberek számára mentesítést szerezni. A főispán Budapestre utazva és Rajk László belügyminiszterrel beszélve mintegy 15 embert tudott töröltetni a listáról. Kertész Endrét különösen Kolta János listára kerülése háborította fel, aki mint közellátási kormánybiztos-helyettes kiemelkedő munkát végzett. Kolta Jánost háborús bűnösnek tekintették, mert a háború alatt mint körjegyző is foglalkozott a beszolgáltatással és könyvet írt a különböző termékek átszámításáról melynek bevezetésben leírta ezt a mondatot: „Amíg katonáink kinn a fronton harcolnak, addig itthon a beadás teljesítésével kell elősegíteni a harcuk sikerét.” Kertész Endre Nagy Ferenc miniszterelnökhöz fordult segítségért és elérte, hogy őt nevezzék ki az igazoló bizottság elnökének, akit így automatikusan igazoltnak tekintettek.[26]

A megye politikai életének legnagyobb problémája – a németajkú lakosság nagy aránya miatt – a kitelepítés volt. A Nemzeti Bizottság ülésein rendszeresen foglalkoztak mind a kitelepítettekkel, mind a betelepülőkkel. Bár a főispán igyekezett nem beleszólni e kérdés megoldásának napi menetébe, több alkalommal nyilvánított véleményt. A kitelepítést ugyan nem utasította el, de a szabálytalanságokra és igazságtalanságokra rámutatott. Így 1946 júniusában jelezte, hogy nagyon sok a panasz a sváb kitelepítés menetében és ezek ellenőrzését, illetve a lakatlanná váló házak őrzését megoldandó feladatként jelölte meg. A Nemzeti Bizottság elfogadta, hogy minden kitelepítő oszlophoz albizottságot küldenek, mely fellép a visszaélések ellen.[27] 1947 szeptemberében a szociáldemokrata párti nemzeti bizottsági tagok kezdeményezték a sváb kitelepítés felülvizsgálatát és azok mentesítését, akik valamelyik demokratikus párt tagjai, vagy 1940-től szakszervezeti tagok voltak, illetve nemzethű magatartásuk miatt üldözték őket. A kitelepítés felfüggesztését és új végrehajtási rendelet kiadását a bizottság 7/5 arányban leszavazta. Az ülésen természetesen szavazati jog nélkül részt vevő Kertész Endre hozzászólásában kifejtette, hogy az állásfoglalásnak szerinte nem lehet foganatja, de mint igazságért harcoló ember véleménye szerint egyénenként bűnhődjenek a bűnösök, az ártatlanok azonban ne. Csatlakozott az indítványhoz, mert az a jogtalanságokkal szemben az igazságért szállt síkra.[28]

Dr. Kertész Endre mint főispán aktívan szerepelt mind a megye, mind a Független Kisgazdapárt rendezvényein. Legjelentősebb élményeként az 1946. szeptember 7–9. között rendezett Országos Parasztnapokon való részvételét említette. Erre az FKgP az ország minden részéből 100-150 ezer embert mozgósított és utaztatott fel Budapestre.[29] A kisgazdapárti vezetők a tömegdemonstrációval szerették volna alátámasztani politikai követeléseiket: a paraszti érdekképviselet törvénybe iktatását, a Belügyminisztériumban a kommunisták visszaszorítását. Szeptember végére azonban nyilvánvaló lett: elképzeléseik kudarcot vallottak.

1947. február 1-én a köztársaság kikiáltásának emlékünnepén dr. Kertész Endre volt a szónok. Beszédének elején rámutatott, hogy a korábban legitimista és királyságot elfogadó kisgazdapárt módosította véleményét, mivel a parasztság, munkásság és kispolgárság nem kívánja vissza a királyságot. „Ezért ha más pártoknál program volt a köztársasági államforma, nálunk, akik mindhárom réteg felemelkedését akarjuk a helyzet felismeréséből fakadó elhatározás kellett hogy legyen.” Szerinte a köztársasági törvény jelentősége az államforma változása mellett a szabadságjogok – mint az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogainak – biztosítása. Ezek közé tartozik a véleménynyilvánítás szabadságának joga, a vallás szabad gyakorlásának joga, a félelemtől és nélkülözéstől mentes élet joga.[30] Ezt azonban már ő sem tudta, nem merte gyakorolni 1947 februárjában Kovács Béla budapesti lakásán, amikor az oroszok az ő jelenlétében hurcolták el a Kisgazdapárt főtitkárát, legjobb barátját.[31] Ugyanúgy hallgatott a nyilvánosság előtt 1947 május végén, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondása és párton belüli elítélése során.

A Baloldali Blokk által 1946 végén megindított harc a Független Kisgazdapárt néppárti jellegének megszüntetésére, befolyásának csökkentésére eredményes volt. Az 1947 augusztusában megtartott választásokon a FKgP csaknem 2 millió szavazatot vesztett 1945-höz képest és csak a választók 15,4% támogatta.[32] így 1947 október végén a koalíciós kormány megállapodott, hogy Pécs-Baranyának kommunista főispánja lesz.[33] Kertész Endre november 20-án átadta hivatalát dr. Gyetvai Jánosnak.

A Független Néplap így értékelte munkásságát: Tevékenységének igazi értékét akkor tudjuk felmérni, ha ennek az aránylag rövid időnek a magyar közigazgatás történetében szinte páratlanul súlyos feladatait tekintjük. Dr. Kertész Endre ismert szervező erejével és az FKgP régi harcos korszakában kipróbált demokratikus felfogásával – nem térhetett ki a feladat elől: vállalnia kellett a hivatalos megbízatást, melyet Baranya népe osztatlan lelkesedéssel és szeretettel helyeselt. A „demokrácia főispánja” volt, ajtaja mindig nyitva állott mindenki előtt és elérte a legtöbbet, amit ma közéleti férfiú elérhet. Megszerettethette a demokráciát mindazokkal, akiknek dolguk volt vele.”[34]

1947. november 14-én „egyhangú lelkesedéssel” Kertész Endrét választották a Kisgazdapárt Pécs városi szervezete elnökévé. A párt céljának Kertész a demokrácia megszerettetését, a tisztesség uralmának kivívását, a polgári értékek védelmét tartotta. Véleménye szerint megengedhetetlen, hogy a párt sorait még egyszer megbontsák és hangsúlyozta, hogy kormányprogram maradt a valláserkölcsi nevelés és a magántulajdon szentsége.[35]

Dr. Kertész Endre népszerűségét bizonyította az a tény is, hogy a párt megyei napilapja – a Független Néplap – fejléce 1947. január elsejétől úgy jelent meg, hogy főszerkesztőként őt nevezték meg, bár a lappal sohasem foglalkozott.

A Független Kisgazdapárt szervezése 1945-től már szorosabb keretek között folyt: rendes taggyűléseket tartottak, tagdíjat szedtek, bár az inflációs időben főleg terményeket hordtak be a parasztok a megyei irodába, amit aztán a város szegényei között osztottak szét. Ekkor az FKgP két párthelyiséggel rendelkezett, ahol tisztviselők dolgoztak, adminisztrációt vezettek, sőt teherautó is szolgálatukra állt.[36] A párt anyagi támogatásáról szóló igazolás alapján például 1948 februárjában Kertész Endre Dombi Kisfali Józseffel, Bernáth Antallal, Sáfrány Jánossal és Tantos Jánossal együtt 1000-1000 Ft-t fizettek be a Vármegyei Központba.[37]

A főispáni tevékenysége alatt Kertész Endre fizette az ügyvédi kamarai díját és lemondatása után lakásán újra megnyitotta ügyvédi irodáját. Sőt 1947 végén az ügyvédi kamara elnökévé is választották.

Politikai szerepet 1848 júniusáig játszott. Ekkor került sor az iskolák államosítására. Aczél György, aki akkor a MKP pécsi titkára volt, felszólította, hogy nyilatkozatban támogassa az államosítást. Hiába rendelte fel Budapestre Dobi István a FKgP főtitkára, Kertész Endre sem mint főszerkesztő, sem mint megyei-városi titkár, sem mint kamarai elnök nem volt hajlandó kiállni az egyházi iskolák felszámolása mellett.[38] Ennek az lett a következménye, mint a párt egyik vezetőjének leveléből megtudható „megállapodtunk abban, hogy Kertész Endre és Domdi Kisfali József július 7-ig lemond minden tisztségéről.”[39] Néhány hét múlva kizárták őket, melynek híre szinte minden újságban megjelent. Indoklásként szocializmusellenes és haladásellenes magatartásuk szerepelt.[40]

1948–1956 között dr. Kertész Endre a város egyik leghíresebb védőügyvédjeként tevékenykedett, aki úgynevezett politikai ügyeket is el mert vállalni. Védő volt a legjelentősebb baranyai politikai per – az óbányai tanácselnök meggyilkolásának – ügyénél is, amely nyilvános tárgyalás volt, de statáriális bírói döntéssel nemcsak a két elkövetőt ítélték halálra, hanem két olyan lakost is, akiknek az elkövetéshez semmi közük nem volt. Eljárt báró, kulák, középparaszt, sőt még juhász ügyében is, akit fekete vágás miatt akartak elítélni.[41]

E tevékenysége is hozzájárulhatott népszerűségéhez, mely magyarázza, hogy 1956. október 28-án őt választották a megyei munkástanács elnökévé. Rádióban keresztül hallotta a hírt, hogy megválasztották a megyei munkástanács tagjának. A városháza előtt értesült róla, hogy többen őt javasolták elnöknek. Megválasztását nemcsak a jogász ismerősei támogatták, hanem a Mecseki Szénbányák és a Sopianae Gépgyár küldöttei is. A Katona Tanács vezetőjének Csikor Kálmánt választották, akinek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy jelentősebb erőszakos események nélkül zajlott a forradalom. A tanácskozáson részt vettek: Bradács ezredes, az államvédelmi hatóság vezetője, és Nemes Alajos, a megyei rendőrkapitány. így gyorsan megszületett a döntés, hogy a rend fenntartása érdekében egy- egy nemzetőrből, katonából és egyetemi hallgatóból álló hármas járőrök járják a várost. A pécsi forradalom Kertész Endre számára legrettenetesebb pillanata az volt, amikor késő este a munkástanács értesült arról, hogy 2–3 ezer egyetemista ultimátumot intézett hozzájuk, hogy mondják ki az államvédelmi hatóság feloszlatását és ők végrehajtják. A laktanya jól fel volt fegyverezve és elkerülhetetlennek tűnt a vérontás.[42]

Október 30-án Bradács Kálmán megjelent a Munkástanács előtt és kérte: egy bizottság vegye át az épületet és biztosítsa, hogy a hatóság tagjai békésen hazamehessenek. Ez így is történt.

Ebben az időben tartotta a Független Kisgazdapárt megyei alakuló ülését, melynek nyitó szónoka dr. Kertész Endre volt. Politikai és emberi mentalitását nagyon jól tükrözi beszéde: „Hogy min ment keresztül a magyar nép, arról most ne beszéljünk. Nem akarunk sebeket fölszaggatni. ... Ezekhez a kérdésekhez nem lehet forradalmi fejjel hozzányúlni. Rajtunk mérik meg, hogy azokat az eszméket, amelyeket annak idején hirdettünk, követeltünk, be tudjuk-e magunk is tartani... Csak demokratikus eszméket szabad megvalósítanunk, szem előtt kell tartanunk, hogy a demokratikus Magyarország a mi kezünkben van... A munkásság, akikre azt mondták, hogy nem magyar olyan hősies kiállást tanúsított, az ifjúság, akikről azt hittük, hogy elveszett, olyan csodálatos példát mutatott, amelyből mindannyian tanulhatunk. Most, hogy újra szervezzük pártunkat, vigyázzunk, meg ne bontsuk ezt a csodálatos egységet.”[43] Az ideiglenes vezetőség örökös elnöke Kovács Béla, megyei elnöke Varga Pál, ügyvezető elnökök dr. Kertész Endre, Dombi Kisfali József és Tantos János lettek.[44]

November elején a városban és megyében is sztrájkhangulat volt, mellyel a szovjet csapatok távozását akarták elérni az országból. Kertész Endre úgy vélte, hogy ha nyugodt termelés folyik, nem lehet indok a beavatkozásra, így sikerült elfogadtatnia, hogy csak 2 órás figyelmeztető sztrájkot tartsanak Pécsett. A kialakuló konszolidációt törte meg a szovjet hadsereg bevonulása. A város határában dr. Kertész Endre és Csikor Kálmán november 3-án este tárgyalt a szovjet egység katonai vezetőjével, mely nyomán rádiónyilatkozatban igyekeztek megnyugtatni a város lakosságát, illetve orosz nyelven a katonákat, hogy Pécsett nincsenek fasiszták.

Másnap letartóztatták a Munkástanács vezetőségét, de ezekben a napokban az orosz katonák nagyon emberségesen bántak a foglyokkal. Ekkor két nap múlva a helyi MSZMP vezetés segítségével Kertész Endrét szabadon engedték, bár követelték tőle, hogy működjön együtt az új kormánnyal. Novemberben kórházba került, ahol a helyi pártvezetők felkeresték és „... Eljöttek megköszönni, hogy megmentettem az életüket és a várost a vérontástól...”[45]

Második letartóztatására 1957. május 29-én került sor. A tárgyaláson „Dr. Kertész Endre és 16 társa, mint a pécsi munkástanács vezetőségének a vádirata” alapján első fokon halálos ítéletet kért az ügyész. A tárgyalás november 19-től december 29-ig tartott Budapesten, amely során 64 embert hallgattak ki. A tanúk Kertész Endre mellett vallottak, így csak egy évre ítélték. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság pár napos tárgyalás után büntethetőséget kizáró ok címén Kertész Endrét felmentette.

1958 májusától újra munkába állt Pécsett, azonban augusztusban kizárták az ügyvédi kamarából. 1963-ig a Tenyészállat Forgalmi Gazdasági Irodánál helyezkedett el, később Dobi István segítségével a Pécsi Állami Gazdaság jogi előadója, majd jogtanácsosa lett 20 éven keresztül.

1991. március 14-én Pécs 20. századi történetének egyik kiemelkedő személyisége hunyt el, akit az emberi szabadságjogok és a demokrácia melletti kiállás, a tolerancia vágya, az igazságtalanságok elleni küzdelem irányított egész életében.

Jegyzetek


[1] Interjú dr. Kertész Endrével: HALÁSZ Rudolf hangfelvétele 1990 nyarán. A felvétel dr. Kertész Endre tulajdonában volt.

[2] Vezetők. A demokrácia építői, akik a 3 éves tervet keresztülviszik. Szerk.: KO Kálmán, VÁRADY Károly, Pécs 1947. 64.

[3] Interjú dr. Kertész Endrével: LACZKÓNÉ TUKA Ágnes hangfelvétele (1989. október 30.)

[4]  Baranya Megyei Levéltár (BML) IV. 405. Baranya VM. Th. Biz. Központi Választmánya iratai 52. doboz.

[5] Pécsi Napló 1939. június 4., 3.

[6] „Egerági körjegyző megakadályozta a Kisgazdapárt szabályszerű igazolvánnyal ellátott bizalmi egyéneinek a szavazatszedő küldöttség működési helyiségébe való bejutást. Pellérden a körjegyző bemegy a szavazó fülkébe és ott utasításokat ad a szavazóknak. Az urnákat autóval szállítják Helesfáról, Egerágról, Garéról és Pellérdről, s nem engedték felszállni a kisgazdák bizalmi embereit. Szemely községben a MEP bizalmiak benn a szavazóhelységben agitálnak és ott mutatják meg, hová tegyék a keresztet. Csányoszró községben 8–1/2 2-ig nyílt szavazás volt, mert az elnök kijelentette, hogy ő látni akarja a szavazót szavazás közben – a fülke függönyét felhúzták.” BML. IV. 405. 51. doboz

[7] Interjú: 1989. október 30. 5.

[8] Független Néplap 1945. szeptember 16., 2.

[9] Dr. KERTÉSZ Endre visszaemlékezése – Oldalszám nélküli kézirat, özv. Kertész Endréné tulajdonában; fotókópia Laczkóné tulajdonában.

[10] „A kormány a főispáni székbe ... pártunk régi és a pártmozgalomban nagy érdemeket szerzett tagját ültette. Ismeri öt csaknem minden baranyavármegyei kisgazda, hiszen a választási küzdelemben mindenütt ott volt, ahol panaszokat kellett kivizsgálni és sérelmeket orvosolni. Dr. Kertész Endre pártunknak megalapítása óta tagja, együtt dolgozott azokkal, akik ma pártunk részéről az ország sorsát intézik.” Független Néplap 1945. december 25. 2.

[11] „A Magyar Kommunista Párt Pécs-Baranyai szervezete megelégedéssel és megnyugvással vette tudomásul a Belügyminiszter urnák döntését, amikor Főispán Urral töltötte be Baranya vármegye főispáni székét. Pártunk biztosan hitte, hogy működésében úgy általános vonalban, mint pedig ennek előfeltételét képviselő személyi vonatkozásokban is, munkája és intézkedései mindenkor a demokrácia szolgálatában fog állni.” – Az MKP levele Kertész Endréhez (1946. január 3.) – Dr. KERTÉSZ Endre magániratai között.

[12] Dr. KERTÉSZ Endre visszaemlékezése szerint Münnich Ferenc nevetve mondta: „... megmondtam nem vagyok bolond, a spájz kulcsa a Kertész Bandi kezében van és nekem kellene az ellátásról gondoskodni...” Kézirat.

[13] BML. Pécs és Baranya megye Nemzeti Bizottsága (NB.) 1946. Jegyzőkönyvek 1946. január 5.

[14] Dr. KERTÉSZ Endre visszaemlékezése – Kézirat.

[15] U.o.

[16] BML. NB. Jegyzőkönyvek 1946. január 10.

[17] Dr. Kertész Endre visszaemlékezése – Kézirat.

[18] BML. NB. Jegyzőkönyvek 1946. augusztus 1.

[19] Független Néplap 1946. augusztus 29. 3.

[20] Független Néplap 1946. augusztus 7.

[21] Független Néplap 1946. január 5. és január 23.

[22] BML. NB. Jegyzőkönyvek 1947. április 30.

[23] Független Néplap 1947. május 25.

[24] Független Néplap 1947. május 31.

[25] V1DA István: Koalíció és pártharcok. Bp., 1986. 183.

[26] Dr. KERTÉSZ Endre visszaemlékezése – Kézirat.

[27] BML. NB. Jegyzőkönyvek 1946. június 7.

[28] BML. NB. Jegyzőkönyvek 1947. szeptember 9.

[29] Interjú, 1989. október 30.

[30] Független Néplap 1947. február 2.

[31] Interjú, 1989. október 30.

[32] Parlamenti képviselőválasztások 1920-1990. Tanulmányok. Szerk.: FÖLDES György, HUBAI László, Bp., 1994. 261.

[33] Független Néplap 1947. október 29.

[34] Független Néplap 1947. november 21.

[35] Független Néplap 1947. november 15.

[36] Interjú: 1989. október 30.

[37] Igazolvány – KETÉSZ Endre magániratai között őrzött irat.

[38] Visszaemlékezésében lépését azzal magyarázta, hogy ő mint kistisztviselő gyermeke csak az egyház

segítségével tanulhatott és ezért nem támogathatja az államosításokat. KERTÉSZ Endre visszaemlékezése. – Kézirat.

[39] Politikatörténeti Intézet Archívuma, 285. f. 8/32. öe. 9. – Jelentés Baranya vármegyéről. TANTOS János levele HÍDVÉGI Tivadar alispánnak. 1948. július 26.

[40] 1949 novemberében a kisgazdapárti Hídvégi Tivadar alispán így értékelte Kertész tevékenységét: „Az 1947-es választásokat követő időkben már nem Per Viktor, hanem dr. Kertész Endre az akkori vármegyei főispán állt a Párt élén, mint vármegyei elnök. Nevezett, noha olyan mértékben mint Per Viktor nem állott a reakció oldalán, de viszont a demokrácia és a haladás ügye mellet sem foglalt úgy állást, mint ahogy kellett volna. Példaként kell említenem, hogy amikor 1948 tavaszán az iskolák államosítása állott a belpolitikai életünk homlokterében, Kertész Endre – tudomásom szerint – az állásfoglalást nyíltan megtagadta. Az az irányvonal tehát, amelyet ő és a köréje csoportosult párttagok – akik, hogy hová szavaztak mind a mai napig tisztázatlan – nem sokban különbözött a 45-ös és 46-os években működő Kisgazdapárt irányvonalától.” Politikatörténeti Intézet Archívuma. 285. f. 8/32. őe. 52.

[41] Interjú: 1989. október 30.

[42] Kertész Endre így idézte fel az eseményeket: „A helyzet kritikussá vált, egy küldött bekiáltott: »Nem kell róla többet beszélni, szavazzunk!« Láttam, hogyha szavaznak még azok sem mernek ellene szavazni, akik különben nem egyeztek volna bele. »Nem teszem fel a kérdést szavazásra, ez nem szavazás kérdése.« A hatás megdöbbentő volt, pillanatnyilag nagy csend lett... Ezt a pillanatnyi csendet felhasználva folytattam, hogy nekem van egy javaslatom: »A rádióból már hallottuk, hogy a Kormány feloszlatta az AVH-t. menjen fel egy küldöttség Budapestre, hozza meg a feloszlatási határozatot, s ezt a Munkástanács végrehajtja.« A javaslatnak nagy sikere volt. ...Éjjel 2 órakor mentem a gyűlésről hazafelé, hálát adtam az Istennek a jó ötletért, úgy éreztem, ezért az egy estéért érdemes volt élnem.” Dr. KERTÉSZ Endre visszaemlékezése – Kézirat.

[43] Független Kisgazda Párt 1956. október 30-án de. 11 órakor megtartott megyei értekezletének jegyzőkönyve. – VÖRÖS Vince tulajdonában.

[44] U.o.

[45] Interjú, 1990. 17.