Cikkek

Sey Gábor: Adatok a Hamerli család történetéhez (A pécsi Hamerli család eredete, Hamerly János és Hamerli Imre munkássága)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

285–294. pp.


Sey Gábor


Adatok a Hamerli család történetéhez

(A pécsi Hamerli család eredete, Hamerly János és Hamerli Imre munkássága)


Daten zur Geschichte der Familie Hamerli

Contribution to the History of Family Hamerli




Pécset 1686-ban szabadította fel Badeni Lajos gróf serege. A város siralmas állapotban volt, alig-alig lézengtek lakók a nyomorúságos viskók falai között.

Az 1698-as összeírás 159 olyan családfőt említ, akik már 1686-ban is itt éltek. 1695-ben 290, 1698-ban 637 a családok száma, így a város lakosságát az említett években 5–800, illetve 870–1450-re becsülhetjük.

A lakosság részben magyar, részben szerb, s nem jelentéktelen az itt maradott törökök aránya sem. Munkás kézre az újjáépítés megkezdéséhez igen nagy szükség volt. A bécsi udvar német családok betelepítését szorgalmazta a frissen felszabadított városba. A gyors, minél előbbi betelepítés érdekében a betelepülőket Bécsből gazdasági intézkedésekkel is segítették, ami meg is hozta eredményét.

A visszafoglalt területek betelepítésére több hullámban került sor, Tolnában, Baranyában 1712-től 1760-as évekig érkeztek kül-, és belföldről telepesek, akik hozták magukkal kultúrájukat, szokásaikat, mesterségüket, gazdagítva ezzel a város arculatát. (2)

A város műiparáról és iparmozgalmairól írva 1845-ben Haas Mihály már jelentős iparról, és számos mesteremberről ad hírt, akik a városban éltek, dolgoztak. Köztük említ 11 tímárt is, akiknek ősei, elődei még a török korból maradtak itt, a mesterségükhöz kiváló adottságokkal rendelkező vidéken. A Tettye patak bő vize, s a cserzéshez szükséges, – a Mecsekben található – cserszömörce lehetővé tette, hogy a mesterek az e vidéken ismeretlen perzsa eredetű cserzési eljárást honosítsanak, alkalmazva természetesen az itt hagyományosan ismert szervetlen sós (tímár) cserzést is. A finom, jó, tapintású bőrök hírére egyre több bőrfeldolgozással foglalkozó mesterember telepedett a tímárok mellé. A XVIII. század közepén az 5000 lakosú Pécs polgárai közül nyolcán a kordovános, négyen a tímár mesterséget űzték a város keleti részében. A bőrkészítő és feldolgozó mesterségek biztos, jó megélhetést nyújthattak, mert egyre többen választottak ilyen jellegű szakmát. Természetesen a bőrös céhekbe bekerülni, önálló műhelyt, üzletet nyitni nem volt egyszerű, és olcsó dolog. (5)

1861-ben indította Pécsett kesztyűs és sérvkötő készítő műhelyét Hamerly János, egy igen tehetséges fiatalember, akinek sikerült műhelyét gyárrá fejleszteni, kiterjedt üzlethálózatot alapítani, s családját a város legtekintélyesebb polgárcsaládjai közé emelni.(l)

Hamerly János

Hamerly János

Az ősök valószínűleg Svájcból települtek át Ausztrián keresztül Magyarországra. Svájcban a Hammerly név igen gyakori, s magyarra fordítva a „ly” képző miatt „kalapácsocskát”, „kiskalapácsot” jelent. Magyarországra a török hódoltság megszűnése után kerültek, csakúgy, mint a többi külföldi telepesek, hogy kedvező feltételek mellett benépesítsék az elhagyott területeket.

Bár az országba betelepítettek nagyobb része német területről érkezett ismert az is, hogy Baselból 1730-ban a Tolna megyei Pariba svájci telepesek kerültek, württenbergi és schwarzwaldi sorstársaikkal együtt. (6)

A most élő Hamerlyak őse Michael, aki 1780 táján születhetett, a XIX. század elején Körmenden élt. Az ottani plébánia anyakönyveiben a név Hammerl, Hamerl, Hamedli, illetve Hámedli formában fordult elő. Michael Hörm Barbarával kötött házasságából 1803. október 30-án született Franciscus Serafinus névre keresztelt fiúk, ugyancsak Körmenden. A nevet ebben az esetben is „Hammerl”-ként jegyezték be. Az apa foglalkozását nem ismerjük. A gyermek keresztszülei Hoponyai János és felesége, Anna voltak. A plébániai anyakönyvek szerint Mihály testvérei is Körmenden élhettek, mert 1813-ban Joannes Hammerl és Barbara Hammerl, Petrus Spurius nevű fia született, majd 1831-től feltűnik egy sereg utóddal Joannes Evang. Hammerl (később Hamedlinak, Hamedli-nek is írják) szűrszabó mester és felesége Paitel Anna neve is.

Az 1803-ban született Ferenc illetve leszármazói azok, akik következetesen ragaszkodtak a későbbiekben a név Hamerly írásmódjához. A család ezen ága a „ly” képző következetes alkalmazásával feltehetőleg nem csak korrigálni akarta az anyakönyvvezető pap elírását, hanem régi nevét akarta tudatosan megőrizni, Svájcból való származását hangsúlyozni az új környezetben. Talán a név végi „y” használatának magyarországi gyakorlata is inspirálta ezt a cselekedetet.*

Ferenc nevét már véglegesen Hamerly-nak írva először Nádasdon tűnik fel Baranyában, ahol első fia Mihály 1837-ben született, hitvesétől Mészáros Annától. Második fiúgyermekük, János azonban már Pécsett született 1840. február 28-án.

Keresztszülei Misetich Antal püspöki hajdú és felesége, Szekeres Anna voltak. Ferenc is, mint püspöki hajdú állt az egyház alkalmazásában. Két fénykép is fennmaradt róla, az egyiken egyenruhában a másikon mellén kitüntetéssel feszít. Hogy ezt mikor, s miért kapta, nem tudjuk. Ferenc fiai taníttatásáról messzemenően gondoskodott: nagyobbik fia Mihály, cancellista 1861-ben, esküdtszéki ülnök 1867-ben, adószedő 1870-ben; kisebbik fia János pedig kesztyűs mesternek tanult. Ferenc 80 évet élt meg. Háza a Kis Flórián utca 8. szám alatt állott.

Hamerly Ferenc

Hamerly Ferenc

Ferenc felesége Mészáros Anna (1815–1874) a belvárosi plébániai anyakönyv bejegyzése szerint rekato- lizált, feltehetőleg férje állása miatt. Összesen hét gyermeknek adtak életet: Mihálynak, Klárának, Jánosnak, Karolinának, Máriának, Cziczellének, Ferencnek.

Hamerly Ferencet talán a Tettye patak közelsége, a mellette egyre szaporodó tímárságok és kesztyűkészítő műhelyek, az itt letelepedett szintén svájci származású Ranolder Péter példája, és a Körmenden élő szűrszabó unokatestvér inspirálhatja arra, hogy János fiát a kesztyűs és kesztyűbőr kikészítő mesterségre adja.

Hamerly János 17 évesen a kor szokásainak megfelelően vándorútra indult, hogy a Pécsett elsajátított tímármesterségbeli tudását még jobban elmélyítse. Vándorkönyvét 1857. augusztus 21-én állították ki, biztosítva ezzel számára a három évi szabad vándorlást az Osztrák – Magyar Monarchia területén.

A vándorútra induló legény személyleírása szerint középtermetű, kerek arcú, barna szemű és hajú fiatalember volt, Első útja Temesvárra vezetett 1857 augusztusában, majd Aradon dolgozott, ahol nagybátyja, Hamedli Ferenc asztalos, majd vendéglős volt. 1858-ban hazajött Pécsre és Gaierszky Ignác műhelyében tanulta tovább a mesterséget. 1859-ben Pestre, majd Bécsbe utazott. Ezután Graz, majd Salzburg a következő állomás. Hazatérése előtt még Cseh- és Morva ország tímárműhelyeit is tanulmányozta.

1860. december 15-én véglegesen felmentették a katonai szolgálat alól, 1861-ben hazatért Pécsre. Már ez év augusztus 24-én kéréssel fordult a városi tanácshoz, hogy mestersége űzésére a városban engedélyt adjanak.(l)

Bár pécsi születésű, s pécsi lakosú polgár gyermeke, a vándoréveket is letudta, a tanács első kérését szeptember 5-i ülésén elutasította, mivel még nem volt nagykorú. Hiába hivatkozott arra, hogy korát mesterségbeli tudásával „kipótolja”. Az elutasítás azonban nem töri le. Már ugyan e hó 12-én nagykorúsítását kéri a tanácstól, s kérelméhez szülei beleegyező nyilatkozatát is mellékelte. A tanács most már október 4-én kedvező döntést hozott, s így Hamerly János minden akadály nélkül megnyithatta kesztyűs és sérvkötő készítő műhelyét atyja házában, a Kis Flórián u. 8. alatt. Munkájában időközben segítőtársa is akadt felesége, Szalay Flóra személyében, akivel 1862. május 5-én kötött házasságot. Házassági tanúik Decleva Ferenc és Vass József városi tisztviselők voltak. (1)

Szalay Flóra Maximiliana 1841. július 31-én született a Veszprém megyei Dörögön. Atyja Szalay József római katolikus vallású, a Majthényi birtokok ispánja, anyja Azok Katalin, aki szintén római katolikus volt. A keresztszülők báró Majthényi Lajos és Újvári Rozália voltak. Szalay Flóra kemény akaratú asszony volt, neki is köszönhető, hogy a műhely egyre jobban fejlődött. Lassan kinőtték az atyai házat, s a Fő utca 5. (később Király u. 5. szám alatti épületbe költöztették műhelyüket. A házat Rabéi Ágostonnétól – Pichler Vilmától – bérelték, aki egyébként nem egy pécsi iparoson segített, ha kellett kölcsön folyósításával is. Fennállhat annak az eshetősége is – bár adatunk nincs rá –, hogy a saját tőke mellett az új üzlet berendezéséhez Rabelné is segítséget nyújtott a fiatal mesternek és feleségének, mint megannyi más műhelyt nyitó pécsi iparosnak.

Az üzlet jól mehetett, mert 1865-ben már egy bécsi üzlet megnyitását tervezi Hamerly, s ahogy a kedvező választ megkapja Bécsből, 1865. július 26-án új műhelyét meg is indítja az osztrák fővárosban. Bécsbe felesége is elkísérte, s itt szülte meg Mihály fiát 1866 májusában, aki azonban 6 hetes korában elhunyt, csakúgy mint elsőszülött gyermekük János József, aki 1863. november 3-án halt meg 6 naposan.

Hamerly János természetesen pécsi műhelyét is fenntartotta, sőt a két műhely vezetése mellett még arra is volt ideje, hogy egy külföldi tanulmányutat tegyen 1872-ben, amire útlevelének bejegyzései a bizonyítékok. A bécsi műhelyt 1874-ben – bár megfelelő tőke és elismerés birtokában jól működött – felszámolta, s ezután csak Pécsett dolgozott. Kesztyűit azonban ekkor már az egész Monarchiában ismerték, keresték.(l)

A Bécsben szerzett tőkét Hamerly János azonnal befektette, megvette az addig bérelt Fő utca 5. és a Mária utca 21. szám alatt álló házakat. 1877-ben újabb ingatlant vásárolt az Alsó Puturla utca 13. szám alatt, amibe a város kérésére tímárműhelyét kitelepítette a belvárosi telephelyről. Tőkéjét azonban nemcsak ingatlanokba invesztálta, hanem igyekezett fejlődő üzemét is a kor legkorszerűbb berendezéseivel felszerelni. így 1868-ban egy Senochal típusú présgépet vásárolt, majd nem sokkal ez után egy kivágó kalibert és egy akkor még ritkaságszámba menő kesztyűvarró gépet is. 1878-ban már 50 varrógépet üzemeltetett, a gyári gépeket gőzenergia működtette, s a korszerű gépek alkalmazásával elérte az évi 50 000 páros termelést.

Az 1893. évi iparkamarai jelentés Hamerly Jánosról a következőket írta: „Hamerly olyan kiváló minőséget állít elő, hogy nem csak fokozni tudta termelését, hanem versenytársa sincs. Túl van halmozva megrendeléssel.”

Ilyen termelési kapacitás mellett a kisüzemet már joggal nevezhetjük gyárnak. Hamerly János azonban nem elégedett meg csak a gyár üzemeltetésével, tőkéjét mind több helyen igyekezett befektetni. A Szigeti városrészben is házat vásárolt, majd megvette a „Három varjú kocsmát”. E befektetését szintén Aradon élő nagybátyja példája motiválhatta. Teljesen önálló kezdeményezésének kell tekintetünk azonban azt, hogy tőkéjének egy részét személyfuvarozási vállalkozásba fektetve kívánta tovább gyarapítani. Több fiákért vásárolt és üzemeltetett a városban, melyek telephelye a mai Szigeti úton volt. A lovak ellátására Posta-völgyben vásárolt telket. Gazdagságáról joggal keringtek mesék a városban. Vagyonát ügyességével, rátermettségével sokszorozta meg, s nem fukarkodott azt a város javára is kamatoztatni.

Szalay Flórával kötött házasságából tizenegy gyermek született, azonban csak öten élték meg a felnőtt kort. Mind az öten kimagasló szerepet játszottak Pécs város iparosításában, kereskedelmében.

Az egyetlen leány Izabella (1865–1942) Matros János (1850–93) vaskereskedő felesége lett, majd annak korai halála után Auber Gyulával (1861–1907), a kereskedés első segédjével kötött házasságot. Mivel gyermeke egyik házasságából sem született, így Auber Gyula szintén korai halála után üzletét öccsére Hamerli Józsefre (1878–1947) bízta, majd haszonélvezet fejében részére átadta. Imre (1867–1927) és István (1868–1903), a két idősebb fiú apja mellett dolgozott a kesztyűgyárban. A legkisebb testvér, Károly (1881–1960) csak jóval édesapjuk 1895-ben bekövetkezett halála után kapcsolódott be a gyári munkába. Hamerly János – talán halálát érezve – 1895-ben átadta gyárát két idősebb fiának, s röviddel ezután elhunyt. A gyár vezetésében Imre – aki Bécsben végzett kereskedelmi Akadémiát – a pénzügyi, István a műszaki munkálatokat irányította. A tényleges hatalom a családon belül Szalay Flóra kezében összpontosult, aki haláláig vasakarattal irányította gyermekeit, és főleg menyeit. Utóbbiakat könyörtelenül beosztotta a különböző munkafolyamatok végzésére. Menyei heti váltásban a háztartást vezették, vagy a gyári adminisztrációban, illetve a kesztyűs üzletben dolgoztak.

Hamerli Imre, Nóvy Sarolta, Hamerli Izabella, Auber Gyula

Hamerli Imre, Nóvy Sarolta, Hamerli Izabella, Auber Gyula

Hamerlyék a gyárat továbbfejlesztették, s ehhez állami hitelt is igénybe vettek (1901). Az új kibővített gyár avatására az 1903-ban került sor. Erről a korabeli Pécsi Napló így ír:

„Nagy szó ez és ritka ünnepség. Még 10–20 fős gyárnak is hiányában vagyunk. A legnagyobb kesztyűgyár és egyetlen magyar kesztyűbőr készítő gyár tartotta ma felavató ünnepségét. A meghívottak a város, a kereskedelem, az ipar képviselői elcsodálkoztak a látottakon, és nincs okunk a csüggedésre, amikor a legszerényebb kezdetből, önerőből ily hatalmas virágzó gyártelep fejlődik.

...A hegyoldalból kiszakítottak annyit, hogy egy továbbfejlesztésre is képes, a legmodernebb követelményeknek is megfelelő gyárépületet emeljenek és hatalmas gépeket helyezzenek el, ahol kétszáz ember dolgozik. Nem tucat portékát készít a gyár, mely képtelen a versenyre, hanem a legjobb minőséget, elannyira, hogy a Hamerli név ma az országban, de külföldön is fogalom lett... ma Magyarországon nincs ehhez fogható kesztyűgyár, de számot tenne ez még Csehországban a kesztyűgyárak otthonában, Angliában, Franciaországban is.”

Az új gyár ünnepélyes üzembe helyezése után 1903. március 7-én Hamerly István elhunyt. Örököseire tekintélyes összeget kitevő örökrész jutott, kereken 107 585 Korona, amit azonban csak 1912-ben kaptak kézhez teljes egészében.

A gyár vezetésébe ekkor vonta be Hamerli Imre legkisebb öccsét, az akkor 22 éves Károlyt. (József ekkor már nővére és sógora mellett a vaskereskedésben ismerkedett a szakmával.)

A testvérek csak 1912-ben, édesanyjuk halála után egy évvel osztoztak meg először a család tulajdonát képező ingatlanokon, amiknek értéke 114 000 Korona volt. Károly a Mária utca 21. és a József utca 22. számú házakat kapta meg, míg Imre a Frühweis-ben lévő hatalmas szőlőt (2,5 hold terület plusz 5 szobás villa) és a Megye utca 15. alatt álló ház kizárólagos tulajdonosa lett. Közös maradt azonban a kesztyűgyár és a Király utca 5. alatt álló ház tulajdona 1918-ig, amikor is a testvérek útja vagyonjogi szempontból véglegesen szétvált.

Az apai vagyonból Izabella és József nem részesült. Mint már említettem Izabella vagyonát haszonélvezet fejében átadta legkisebb öccsének, s az ő vagyona így a testvérek között nem került felosztásra.

Az időközben kitört I. világháború Károlyt a harctérre sodorta. Imre a gyárat vezette s igyekezett vagyonukat megőrizni, gyarapítani. Több a Pécsi Kesztyűgyár történetével s egyúttal, s a Hamerly családdal foglalkozó kutató azt igyekszik bizonyítani, hogy a Király utca 5. alatt álló épület (ami egyébként az egész család lakóháza is volt) 1906-ban került lebontásra, mivel életveszélyessé vált, s ekkor kezdték építeni a ház helyére a Pannónia Szállót. Ezt cáfolja az, hogy Hamerli Imre családja egészen 1913-ig a Király utcai épületben lakott, s Imre legkisebb leánya, Ilona 1912-ben még itt született. A család 1913. február 1-jén költözött a Megye utcai ingatlanba. Még ez évben kezdték meg gyorsított ütemben a Király utcai ház lebontását, s helyén Pilch Andor tervei alapján Jaulus Gyula budapesti vállalkozó kivitelezésében a 70 szobás impozáns, modern szálloda építését.

A Hamerli Kesztyűgyár számos elismerésben részesült. 1873-ban a „Bécsi Világkiállítás”-on érdeméremmel, az 1875. évi „Neusalzi Ipari Kiállításon” aranyéremmel, majd az 1876. évi „Philadelphiai Világkiállításon” elismerő oklevéllel tüntették ki. A Szegedi Országos Ipari és Termény Kiállításon 1876-ban a „Haladás – műízlés és versenyképesség”-ért érdemérmet kapott a gyáralapító, amiről a korabeli sajtó is hírt adott. Hamerly János halála után röviddel – a Hamerli Imre és Hamerli István által vezetett gyárat az uralkodó „Császári és Királyi Udvari szállító” címmel tüntette ki. Az 1900-as világkiállítás is szép sikert hozott az ott nyert oklevéllel és érdeméremmel. Az 1907-es „Pécsi Országos Kiállítás” pedig nem csak azért érdekes, mert a kesztyűgyár termékeit itt is ezüstéremmel jutalmazták, hanem azért is, mert a kiállítás egyik fő szervezője Hamerli Imre volt.

1913-ban a Pannónia Szálloda építkezésének előkészületei kezdetén újabb megtiszteltetés és elismerő kitüntetés érte Hamerli Imrét: kereskedelmi tanácsossá nevezték ki, amiről a Pécsi Napló 1913. február 7-i száma így tudósította olvasóit: „Hamerli Imre kitüntetése. A király Hamerli Imre kesztyűgyárost, a kerületi munkás-pénztár elnökét kereskedelmi tanácsossá nevezte ki. A királyi kegy ezzel a ténnyel valóban arra érdemes férfiút ért. Hamerli Imre mögött a közéleti tevékenység gazdag múltja áll. A város törvényhatósági bizottságának már régóta fogva egyik legagilisabb tagja. Iskolaügy, jótékonyság, közhasznú és közérdekű intézmények, kereskedelmi és társadalmi élet... mindenütt és mindenkor ott láttuk az ő szimpatikus egyéniségét. És nem csak ott volt, de ki is vette részét a munkából. Nem egy intézménye van a városnak, amely szinte összeforrt már Hamerli Imre nevével. Ezért van az, hogy kitüntetésének híre mindenütt őszinte és igaz örömöt keltett.”

Az 1917-es év fordulatot hozott a Hamerly család életében. Károly harctérről való megérkezése után – 1917 végén –, a testvérek véglegesen felosztották maguk között az eddigi közös vagyont. A végleges szerződést 1918. február 1-jén írták alá. Ennek értelmében Imre, az 1915-ben átadott Pannónia Szálló, míg Károly a Kesztyűgyár kizárólagos birtokosa lett.

A testvérek útja ezzel szétvált. Sajnos ma a város lakói a Hamerli név hallatán csak a „kesztyűs” és a „vasas” Hamerliak-ra gondolnak. A testvérek közül Imre életútját követem – akiről mára már elfeledkeztek –, hiszen az eddigiekből is kitűnt, hogy atyja után hosszú évekig, a gyár pénzügyi és műszaki irányítását ő végezte, a korán bekövetkezett haláláig: Pécs városának meghatározó személyisége, köztiszteletben álló polgára volt.

Hamerli Imre atyja halála után, nem egészen egy évvel 1896-ban vette nőül Nóvy Saroltát. Érdemes megjegyezni, hogy a bécsi születésű, osztrák állampolgár Sarolta édesatyja Andreas Nóvy, bécsi udvari cukrászmester, édesanyja pedig Wöß Karolin, egy bécsi kávéházas leánya. Nóvy Sarolta férjével Pécsett ismerkedett meg, amikor nála másfél évvel idősebb Andrea nővérét jött meglátogatni, akit szintén egy régi pécsi család sarja Rehn József vett feleségül. A hackingi nevelőintézetben tanult leány egy szót sem tudott magyarul, vőlegénye viszont kitűnően beszélte a német nyelvet. Erre azonban nem sokáig volt szükség, mert Nóvy Sarolta, nemcsak kitűnően megtanulta a magyar nyelvet, de a magyar helyesírás szabályait is tökéletesen elsajátította. Élete végéig magyarnak is vallotta magát. (Származását tekintve magyar is volt, hiszen apja Nagysárón született.) Hamerli Imrééknek hat gyermekük született. Imre, Sarolta, Izabella, Jenő, Ilona és Andor.

A nagy család és a szálloda igazgatása mellett a családfőnek jutott ideje a városért, a közért való munkálkodásra is. Pécs közigazgatási, kulturális, gazdasági-pénzügyi életében egyaránt munkálkodott. Tagja volt több albizottságnak és kivételes eset volt, ha valamelyik ülésről elmaradt. Társelnöke volt a Pécsi Háztulajdonosok Szövetségének, választmányi tagja a Nemzeti Casinónak, 1913-tól tagja a Julián Egyesület Pécsi Bizottságának. Feladatot vállalt az 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás igazgatásában. Elnöke volt a Dunántúli Bank Rt-nek, az Iparos- és Kereskedő Tanonciskolák Felügyelő Bizottságának, 1908-tól 19 éven át, önkéntes vállalás alapján, ellenszolgáltatás nélkül gondnoka a városi Matessa és Rudolfineum Árvaháznak, igazgatósági tagja a „Pannónia” Sörfőző Rt-nek, a Dunántúli Malomipari Rt-nek, vezetőségi, elnökségi tagja, illetve alelnöke a Kőipari Rt-nek, a Pécsi Tárházak és Kereskedelmi Rt-nek, a Sopiana Gépgyár Rt-nek, a Dunántúli Szállodai és Élelmiszerüzemi Rt-nek. Ezeket a funkciókat nem csak névleg, hanem a valóságban is betöltötte, a testületek munkájában tevékenyen részt vett.

Pécs törvényhatósági és közigazgatási bizottságában szókimondásáról és városa iránti szeretetéről volt híres.

Ez motiválta (természetesen az üzleti érdekeken túl) abban, hogy megépítse a Pannónia Szállót és vendégfogadót, a kávéházzal együtt, melyek a városban nagy hiányt pótoltak. A Pannónia üzemeltetése azonban nem sok sikert hozott számára, így a szállodát és a kávéházat először funkciója megőrzésével, majd később a bankok konjuktúrája idején a kávéházi helyiséget a Dunántúli Banknak ugyancsak bérbe adta. 1923. július 22-én az épületet végleg eladta – 105 millió Koronáért – a Dunántúli Banknak.

A vételár tekintélyes része (75 000 000 Korona) 75 000 részvény átadásával került kiegyenlítésre, ami Hamerli Imre számára az abszolút részvénytöbbséget jelentette. A bankkal kötött egyezség szerint Hamerli Imre a pénzintézet vezetésében is helyt kellett, hogy kapjon. A bank azonban 1923. november 23-i közgyűlésén – még mielőtt Hamerli az igazgatóságba került volna – újabb részvényeket bocsátott ki, s az eddigi 100 000 darab ezer koronás részvény helyett 250 000 db, ugyanilyen értékű részvényre emelte alaptőkéjét. Az igazgatóságba ezek után bekerülő Hamerli csak újabb részvények megvásárlásával tudta vezető pozícióját megőrizni.

A bank nagyobb tőkeemeléseket hajtott még végre 1923. december 29-én és 1924. április 24-én. Alaptőkéje végül már 600 millióra emelkedett. Ezeknek a tőkeemeléseknek az alkalmával Hamerli már nem tudta megőrizni részvénytöbbségét, annak ellenére, hogy még további részvényeket is vásárolt. Esélyeit tovább rontotta a pengő 1924-es bevezetése is (12 500 K.= 1 P.)

Hamerli Imre még 1923. október 28-án szindikátusi megállapodásra lépett a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel és társaival (Hazai Bank RT, Első Dunagőzhajózási Társaság, Forbáth Arnold, Szegő Pál, Pilch Andor, Bruck Sándor, Dusbaba Vilmos, Halász Béla, dr. Szegő Sándor), hogy a vezetésben nagyobb súllyal vehessenek részt. Megállapodásuk előbb 1928. december 31-ig, majd e dátumot kitolva 1933. december 31-ig lett volna érvényben. Ez azonban nem hozta meg a várt eredményt, személyének súlya a bank vezetésében egyre csökkent. Személyes levelezéséből kitűnik, hogy az idő múlásával szerződő feleivel a kapcsolata nem volt felhőtlen. (Később, halála után, Imre fia – igaz eredménytelenül – perbe is keveredett atyja üzlettáraival, hivatkozva arra, hogy azok Hamerli Imre feltétel nélküli jóhiszeműségét kihasználva kerültek előnyös helyzetbe.)

Mint, ahogy a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület igazgatójához írt levelében is hivatkozott rá, – erősen kötődött a Pannónia épületéhez, ezért banki részvényeitől, és a bank vezetésében betöltött funkciójától megválni nem akart. Hibás pénzügyi manőverei, az üzleti életben túlzottnak bizonyult jóhiszeműsége, nagyvonalú jótékonykodásai, az időközben megváltozott gazdasági helyzet, a Pengő bevezetése vezettek oda, hogy 1927. november 15-én bekövetkezett halálakor a bank részvényeiből már csak 5992 db, 571-el kevesebb volt birtokában, mint ami az abszolút többséghez kellett volna. Egészségi állapotának megromlásához, nemcsak a nyomasztó gazdasági helyzet, sokirányú tevékenysége, hanem sikertelen politikai kísérletei is hozzájárulhattak.

Politikai téren tántoríthatatlan híve volt a demokratikus világfelfogásnak. 1908-ban lép fel először, mint képviselőjelölt, 48-as programmal, de néhány szavazat különbséggel vereséget szenvedett dr. gr. Zichy Jánostól. A város szerb megszállása alatt először 8 napra, majd a nagy sztrájk ideje alatt végig túszként fogva tartották a megszállók. Többször indult még mint képviselőjelölt, de sohasem jutott be az országgyűlésbe. Csak az 1926-os decemberi választásnál, az egységes polgári párt listáján jutott a pótképviselői mandátumhoz. Tényleges politikai tevékenységet így nem fejthetett ki a képviselőházban. (4)

Hamerli Imre ránk maradt végrendelete már nem volt végrehajtható az örökhagyó akarata szerint. Az örökösöknek, feleségének és hat gyermekének közjegyző előtti egyezségéből derül ki, hogy a 185.605 Pengőt kitevő örökséget, mely ingatlanokból, értékpapírokból és gazdasági felszerelésekből állt, a temetés 777,06 pengős költségén kívül 127.323 Pengő adósság terhelte. A fennmaradó hagyaték tiszta összege 57.105 Pengő, alig több mint az ingatlanok értéke.

A végakarat végrehajtójának Hamerli Józsefnek a Dunántúli Bankkal további vitái adódtak, mivel a bankrészvényeket a már fent említett – valóságban sohasem működő – szindikátusi szerződés értelmében 1933. december 31-ig zárolni akarták. Többszöri levélváltás után sikerült a részvények zárlatát feloldani, s belőlük az adósságot rendezni. Ezzel, ha rövid időre is, sikerült megőrizni a Megye utcai ingatlant és biztosítani az özvegy és a kiskorúak megélhetését. A nagykorú örökösök, édesanyjuk és kisebb testvéreik érdekeit figyelmen kívül hagyva a megmaradt vagyon teljes felosztását is elérték.(13)

Hamerli Imre haláláról és temetéséről a napilapok sorban megemlékeztek.*

Az újságban megjelent méltatások, valamint az 1928-ban, Zsadányi Oszkár – Kalmár Gyula szerkesztésében megjelent „Pécsi fejek” című könyvben leírtakon kívül Hamerli Imréről többé nem esett szó, sem a sajtóban, sem a közéletben.

A Hamerli név a városban a nemzetség másik két ága által maradt fent ebben a formában Hamerli Imre jóvoltából, aki a családban először írta nevét „i”-vel.

Irodalom, hivatkozások:

1./ Déri J. – Jancsi Gy. – Dr. Gungl F.: A Pécsi Kesztyűgyár története (Pécs, 1977.)

2./ Vörös M.: A Széchenyi tér regénye (Pécs, 1963.)

3./ Bezerédy Gy.: Pécs (Pécs, 1983.)

4./ Zsadányi–Kalmár: Pécsi fejek (Pécs, 1928.)

5./ Haas M.. Baranya földirati, statisztikai és történeti tekintetben (Pécs, 1845.)

6./ Grill F.. Kurze Gesdichte des Dorfes Pari

7./ Pécsi Napló, XXXVI. évf. 260.sz. 1927. nov.16.

8./ Pesti Hírlap 1927. nov. 16.

9./ Dunántúl 1927. nov. 17. XVII. évf. 261. sz.

10./ Dunántúl 1927. nov. 18. XVII. évf. 262. sz.

11./ Pécsi újság 1918. február 8.

12./ Hamerli Ilona visszaemlékezései

13./ Családi iratok

Jegyzetek


* Megerősíteni látszik feltevésemet KEMPELEN Béla, Családkönyv-ében a 31. oldalon a Barényi családnál közölt adat is, mely szerint Barényi Sándor (sz.: 1844. 08. 12.) és felesége Breitheimp Júlia fia: Sándor, akinek felesége a Neuchatelből származó Haemerli Alice.

*Pesti Hírlap” 1927. november 16. szerda; „Pécsi Napló” XXXVI. évf. 260. sz. 1927. nov. 16. szerda; „Dunántúl” 1927. november 16-án XVII. évfolyam 260. sz.; „Dunántúl” 1927. november 17. XVII. évfolyam 261. sz.; „Dunántúl” 1927. november 20. XVII. évfolyam 264. sz. Ezekből tudjuk meg, hogy 1927. november 17-i temetésén kik vettek részt, s következtethetünk a városban öt körülvevő megbecsülésre, szeretetre. A gyászszertartást Kelemen Andor dr. belvárosi plébános végezte Vizsy Pál és Geosits Lajos, valamint két ferencrendi szerzetes segédlete mellett. A temetésen részt vett: udvari papjai kíséretében Virág Ferenc megyéspüspök, Szilvek Lajos dr. és Romaisz Ferenc prelátus- kanonokok, Hanuy Ferenc dr. egyetemi tanár, apátkanonok, Nendtvich Andor polgármester a város képviseletében, Makay István és Tichy Ferenc dr. polgármester-helyettesek, a pécsi tudományegyetem részéről Vasváry Ferenc dr. rektor, Pékár Mihály dr. felsőházi tag és Ángyán János professzor, Visy László dr. ny. főispán, Littke József kormányfőtanácsos, Koszits Ákos dr. kormányfőtanácsos, Pintér Ferenc ny. árvaszéki elnök, Soós Nándor rendőrfőtanácsos, Páncél Ottó ny. miniszteri tanácsos, Berec Fidél irgalmasrendi házfönök, Bartinai Ferenc pécsbányatelepi plébános, Jicinszky Jaroszláv dr. bányatanácsos, Dusbaba Vilmos vezérigazgató és még sokan mások.