Cikkek

Vuics Tibor – Mánfai György A város peremterületeinek infrastrukturális és szociális problémái

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

99–110. pp.


Vuics Tibor – Mánfai György


A város peremterületeinek infrastrukturális és szociális problémái


Infrastrukturelle und sozielle Problemen der Randgebiete von Pécs/Fünfkirchen

The Infrastructural and Social Problems of Suburbs




A világ nagyvárosainak urbanizációs folyamatait, a fejlesztés potenciális lehetőségeit és a nagyváros image-ét befolyásolta a centrum és a peremváros részviszonya, amelyen értjük a lakosságszám, a foglalkozás szerinti összetétel arányát, a városi elemek eltérő megjelenését, főként pedig az infrastrukturális ellátás különbségeit. A szocialista városfejlesztés hazai gyakorlatában – és ebben alig volt eltérés a környező, azonos társadalmi rendszerű országokhoz képest – a nagyváros „bekebelezte” a szomszédos, nem városi településeket, mert így tudott eleget tenni a „megalomániás” időszak elvárásainak, vagyis a gyors népességnövekedésnek, amely természetes szaporodásból már akkor sem eredhetett.

A peremváros-részek ugyanakkor a falusi bevándorlás gyűjtőtérszínei lettek szerte a világon (pl. Mexikó-város) anélkül, hogy a centrum meg akarta volna, vagy képes lett volna megoldani a bevándorlók szociális problémáit, vagy javíthattak volna a peremterületek infrastrukturális helyzetén: a centrum ipari üzemei igényelték a különböző szakképzettségű, avagy szakképzetlen munkaerőt, anélkül azonban, hogy azok szociális helyzetén bármennyit is javítottak volna. Kivételt képez az új lakótelepek építése, amelyek azonban, városfejlesztési koncepciótól függő mértékben ugyan, de általában önálló „alvó-” vagy „szatellit”-városrészek. Egyesek ugyan peremfekvésűek, de infrastruktúrájuk fejlettségének szintje magasabb, mint a belvárosé, így egyelőre azok az eróziós folyamatok is elkerülik ezeket, amelyek a hagyományos peremvárosrészekben állandósultak.

A peremterületek és a városiasodás közötti összefüggések fontos szerepet játszottak Pécs fejlődésében is.

Pécs súlya az ország életében és a vidéki városok között gyorsan növekedett az 1848–49 és 1867 közötti, részben önkényuralmi időszakban, ami kivételes településfejlődési jelenségnek számított. Ugyanakkor a város népességének növekedése 1850-ig nem érte el az országos átlagot.

Az 1784–87. évi felmérés idején a város népességszám alapján a 19. helyen állott. Egy sor mezőváros, mint pl. Jászberény, Gyöngyös és Szentes is megelőzték Pécset.[1] 1850-re Pécs már a 24. helyre szorult a városlistán. A gazdasági fejlődés eredményeként – mivel a mezőgazdaság gyorsabban fejlődött, mint az ipar – az alföldi mezővárosok népesség tekintetében megelőzték a dunántúli városokat. 1850–1869 között a város népessége gyorsan nőtt, a 8. helyre került, s ezzel a negyedik vidéki város rangjára emelkedett. 1869–1900 között hazánk két legdinamikusabban fejlődő városa Budapest mellett Miskolc (100,0%) és Pécs (84,3%).[2]


1. sz. táblázat: Budapest és a nagyvárosok népessége (ezer fő) * Magyar birodalom határai közötti népesség

Megnevezés

1910

1930

1949

1960

1970

1980

1983

1949–

1910

(%)

index

1989–

1949

(%)

index

Budapest

880

1006

1590

1805

2001

2060

2012

180,7

133,0

Debrecen

93

117

110

130

162

195

218

118,3

199,1

Győr

44

51

57 ,

84

103

125

131

129,5

231,6

Miskolc

51

62

109

141

181

210

191

213,7

190,8

Pécs

50

62

79

115

150

170

171

158,0

231,8

Szeged

118

135

86

96

152

175

179

72,9

219,8

Kecskemét

68

79

59

67

80

93

105

86,8

. 181,4

Székesfehérvár

37

41

42

57

79

102

110

113,5

271,4

Nyíregyháza

-38-

-51-

-48-

-57-

-83-

107-

115-

129,0

-247,9

Nagyvárosok Budapest nélkül

499

598

590

747

990

1177

1220

118,2

215,4

Nagyvárosok összesen

1379

1604

2180

2552

2991

3237

3232

158.1

155.3

Összesen az ország népességének százalékában:

6,6*

18,5

23,7

25,6

29,0

32,5

31,3

359,0*

135,0

Pécs részesedése a nagyvárosok néoesséeéből. százalékban: 3.6

3.9

3.6

4.5

5.1

5.3

5.2

100.0

150.0


Erdősi Ferenc szerint a szénbányászatnak a város népességére és a településre gyakorolt hatása három területen jelentkezett:

1.      Az Intézményes Duna Gőzhajózási Társaság kolónia-építkezései, a nagyobb bányászati múlttal rendelkező felvidéki és erdélyi területekről, valamint külföldről érkező vájárok, mesteremberek stb. letelepítése.

2.      A kőszén forgalmazása és szállítása nyomán megélénkült Pécs forgalma a pécsi kézműipar termékeit főként a horvátországi (szlavóniai, bácskai, valamint a somogyi és tolnai piacokra) szállították, 1855–57 között a DGT megépítette az üszög-mohácsi célvasutat, de a vasút csak 1868-tól kezdett szerepet játszani a személyszállításban.

3.      Az új energiaforrásra a 19. század második felében felépülő ipari üzemek számának növekedése a városfejlődésre is komoly hatást gyakorolt.


2. sz. táblázat: Pécs lakosságának növekedése (1774–1900)[3]

Év

Gyarapodás

előző időpont=100%

1774–1777

8 853

-

1840

10 000

12,9

1850

15 318

53,2

1869

23 863

55,7

1880

23 702

20,2

1890

34 067

18,6

1900

43 982

29,1


A századfordulón Pécs az ország városainak nagyságrendjében a hatodik, miután a múlt század utolsó évtizedében lakossága 29%-kal növekedett. A fejlődés az 1900-as években megtorpant, mivel csökkent a népesedés intenzitása; ez azonban országos jelenség volt, ezért 1910-ben Pécs már az ötödik helyet foglalta el a városok sorában. Ipari üzemek, raktárak, stb. épültek, befejező szakaszba lépett a térség vasútjainak építése.

Erősödött a város Monarchián belüli kereskedelmi funkciója: a belvárosban az első világháború kitöréséig kiépült az üzlethálózat, létrejött a tőkés pénzvilág helyi intézményei, hivatalai.

A két világháború között tovább erősödött a város nagyipari profilja; sürgetővé vált a közművesítés és az utcaburkolás megoldása. A Dunántúl első városa az 1920-as évek elején még csatornázatlan, az utcákat porló mészkő- és makadámburkolattal fedték, a főtér (Széchenyi tér) a kisebb mezővárosok vásártereire emlékeztetett. Nagymértékű volt a lakáshiány is, ezért az 1925–1930 közötti években két beruházási ciklusra is sor került.

1930–1941 között Pécs fejlődése változatlanul gyors volt, de a bánya- és iparvárosok, valamint a Budapest-környéki kisvárosok többsége megelőzte.

A tőkés időszak legnagyobb bérházépítkezéseire ekkor került sor; kialakult a Mecsek-oldal villanegyede. „Pécs a vidéki városok közül az elsők között szerepel, amelynek jól átgondolt és a modern kor követelményeinek megfelelő szabályozási terve van a 30-as években.”[4] Az időszak végén a város funkcionális tagolódása a következő képet mutatja:

– Az első munkahelyi öv (a város főtere és néhány üzletutcája).

– Az első lakónegyed-öv, amely teljesen körülveszi az első munkahelyi övét (Mária, Apáca, Mór, József, Anna, stb. utcák).

– A második munkahelyi és a második lakónegyed-öv már nem különül el élesen. Ez az öv a vasút mentén volt a legösszefüggőbb.

– Az összefüggő várostesttől jól elkülönülve szintén egy D-re ívelő félkör mentén munkahelyek és lakónegyedek szektorszerűen helyezkednek el. Ezek már az 1940-es években átlépték a közigazgatási határokat akárcsak az „alvóváros” jellegű kertvárosias lakóhelyek, vagy a szatellita-elővárosok (Lajos-telep, Gyárváros), valamint a bányászkolóniák (pl. Pécsbányatelep, Cassián, Alsóbánom stb.).

A második világháború után a peremkerületek egyrészt a hozzácsatolások (pl. Mecsekszabolcs, Mecsekfalu, stb.), másrészt az új peremvárosrészek révén bővültek (Újmecsekalja, Lvov-Kertváros)

A peremterületek tagolódása

A várostervezés és a várospolitika tágabb értelemben 26 peremvárosrészt különböztet meg, ebből 19 a szűkebb értelemben vett „peremváros”, míg 4 városrész tekinthető a centrummal szoros összeköttetésben álló, viszonylag fejlett infrastruktúrával rendelkező lakótelepnek.[5] Más vizsgálatok[6] a laza beépítésű peremterületeket (pl. zöldövezeti területek) szintén különálló egységként kezelik.

Az ábrák alapján jól látható, hogy a város történelmi délnyugat-északkeleti irányú településtengelyének mintegy 5–6 km-es középső szakasza és egy arra lényegében merőleges észak-déli irányú várostengelye alakult ki. A 6. számú, illetve az 58. sz. útvonallal kijelölhető földrajzi tengelyek mentén ment végbe az urbanizáció folyamata, amelyen belül a városiasodás is lejátszódott. Valamely településrész minél távolabb esett ezektől a tengelyektől, annál kevésbé alakultak ki városias ismertetőjegyei.

Fontos antiurbanizációs tényezőnek tekinthető a város természetföldrajzi helyzete; a 250–300 m-es hegylábi felszíntől É-ra a reliefenergia gyorsan nő, ezért a Mecsek mindig is akadályát képezte a városrész terjeszkedésének.

A történelmi városközponttól D-re fekvő Pécsi-víz térsége a magas talajvízszint miatt, valamint a vasút nyomvonala következtében bizonyult alkalmatlannak lakóházak építésére, ezért ezen az alacsonyan fekvő területen ipartelepek és raktárak épültek. A városközpont és környékének lakásállománya azonban az 1950-es évekre erősen elavult, a szanálások révén csak viszonylag lassú építkezésekre kerülhetett sor. Ezért vált szükségessé új területek kijelölése a város terjeszkedésére. Erre az 1950-es évektől a Pécs-Baranyai-dombság D-i lejtője szolgált, ahol egy teljesen új városrész épült fel (Lvov-Kertváros), kapcsolódva az 1930-as évek végén és 1940-es években kiépült, olcsó telkeken épített kertes családi házas városrészhez.

Az egyes peremterületek tagolódása a következő:

1.      Hird eredetileg mezőgazdasági település volt, ahol fokozatosan az ipari foglalkoztatás jutott túlsúlyra.[7]

2.      Vasas: bányászközség családi házas beépítéssel. Hozzátartozik Csertető, I. kerületi bányatelep, István-akna, Kenderfonógyár, Kishird, Ligettelep, Malmok, II. kerületi bányatelep, Rücker-akna, Vasas vasútállomás, Veke, Vaksa.[8]

3.      Somogy: bányászközség, kolóniás és családi házas beépítéssel. Hozzátartozik Henrik-telep, Józsefháza, Rückertelep, Somogy bányatelep, Szent István-akna.[9]

4.      Pécsszabolcs (Mecsekszabolcs): eredetileg mezőgazdasági jellegű tevékenység, szőlő-gyümölcstermelés, majd fokozatosan a bányászat a meghatározó. Hozzátartozott Danitzpuszta, Felsőbánya, Ferenc József-telep, György-telep, Józsefháza, Lantosvölgy, Nádasrét-alja, Pécsváradi országút, Szabolcs-bányatelep, Szent István-telep, Széki országút, Szőlőhegy, Tulipán-csárda.[10]

5.      Pécsbányatelep: a település létét a bányászatnak köszönheti, tipikus a kolónia jellegű építkezés.[11]

6.      Borbálatelep: eredetileg bányászkolónia, majd a bányaműveléstől károsodott kolónia épületek lebontását követően a családi házas beépítés lett a meghatározó. Az 50-es évek bányászlakás-építési akcióinak legelső területe. Az e területhez tartozó Rigódertetőn épültek az első bányász családi házak.

7.      Erzsébettelep: tipikus a bányászkolóniás beépítés. Egyes részek kolónia jellegű műemlékként alkalmasak a védelemre. Elöregedő városrész, a lakások több mint 65%-a a 1960 előtt épült és a lakók több mint 20%-a 60 éven felüli.

8.      Pécsújhegy: e területen eredetileg szőlő- és gyümölcstermesztés folyt, majd a terület fokozatosan beépült. A lakosok többsége az iparban dolgozik, jelentős részben a bányászatban.

9.      Magyarürög: eredetileg mezőgazdasági jellegű település, amely jelenleg is a város zöldség-gyümölcsellátásában vesz részt. Jelentős az iparban dolgozók aránya is (44%).[12]

10.  Patacs-Rácváros: kezdetben a községben a kézművesség volt meghatározó. Mivel a rácok városba települését megtiltották, itt űzték mesterségüket. Jelenleg az ipari foglalkoztatás, ezen belül a bányászat döntő.[13]

11.  Málom: a mezőgazdasági tevékenység volt eredetileg meghatározó, jelenleg a városi lakótelep három oldalról körbeépítette. A községhez tartozik Mogyorós major, Szentpéter-puszta és szőlőhegy.[14]

12.  Postavölgy, eredetileg Nagyárpád községhez tartozó zártkert, 1974-ben nyilvánították belterületté, ettől kezdve engedélyezték a családi házas beépítést.

13.  Nagyárpád: mezőgazdasági jellegű település, lakóinak többsége jelenleg a város üzemeiben dolgozik.[15]

Szólni kell a belváros és a peremkerületek között fekvő „átmeneti” egységekről is, mint Meszes, Ledina, Budai-Kertváros, Zidina és Gyárváros, ahol az infrastrukturális ellátás színvonala alacsonyabb, mint a belvárosi, vagy az új városrészeken. Ugyanakkor a feszültség mértéke kisebb, mint a városhoz csatolt egykor önálló községekben.

Bár a peremterületeken nem mutatható ki demográfiai erózió, magas az idősebb népesség aránya Erzsébet-telep, Málom, Postavölgy és a Budai-Kertváros területén. Az Erzsébet-telep és a Budai Kertváros viszonylag régebben épült családi házaiban az idősebbek nagyobb részben ottmaradtak, miközben a családalapító és jobb életkörülményeket kereső fiatalok az új városrészekbe költöztek. Málom „község” funkcionális szerepköre a körbeépítéssel teljesen megváltozott a hagyományos parasztházak átadták helyüket a kertes családi házaknak. A postavölgyi, kezdetben zártkertes, majd zöldövezetnek tekinthető területen épült lakásokba a városból elsősorban az idősek települtek ki, akik városi lakásukat a családalapító fiataloknak hagyták meg.

A peremvárosrészekről megállapítható, hogy döntően a munkásrétegek lakóhelyei. Amíg 1985-ben a város összes népességének 23,5%-a dolgozott az iparban és az építőiparban, addig a peremrészek és a gyengén ellátott területek lakosságából az ipari dolgozók részaránya – Magyarürög, Patacs-Rácváros és Málom kivételével - meghaladta a városi átlagot. Hird, Meszes és Gyárváros lakosságának több mint 30%-a dolgozik az iparban és az építőiparban.

A peremvárosrészek funkcionális típusai

Pécs peremterületeinek eredete, fejlődési üteme és jellege sajátos vonásokat mutat. Ezek alapján kellene kialakítani az ezekre vonatkozó várospolitikai elképzeléseket.

A peremvárosrészek típusba sorolása a lehatárolás ellentmondásossága miatt nehéz feladat, a meghatározó funkciók alapján a szakirodalom mégis kísérletet tesz erre (2. ábra).

Ipari típus: azok a városrészek sorolhatók ide, ahol az ipar jelenléte, a település szerkezete a népesség összetételére, valamint a lakókörnyezet minőségére meghatározó. Bizonyos fenntartásokkal ide sorolhatók a családi házas városrészek, ahol a típusba sorolásnál meghatározóként az aktív keresők foglalkoztatási struktúrája szerepel.

Ide tartoznak: Gyárváros, Pécsbánya, Pécsszabolcs, Hird, Vasas, Somogy, Erzsébettelep, Meszes és Borbálatelep.

Kertvárosi típus: azokat a családi házas városrészeket sorolják ide, ahol a terület növekedése általában állandó, egyenletes, mivel a magánerős építkezések jelentős része ezen városrészekhez kapcsolódik.

Ide tartoznak: Kovácstelep, Pécsújhegy, Ledina.

Falusias típus: azon peremterületek tartoznak ide, ahol a mai állapotban is fennmaradt a korábbi településmag. Kevés ilyen tiszta szegmentáció létezik; ide sorolható: Nagyárpád, Málom, Postavölgy.

Vegyes üdülő lakóterület: a városszerkezet részét képező üdülőterületen jött létre ez a típus, elsősorban magánerős építkezés következményeként. Ide tartozik: az Ürögi völgy.

Városközpont-közelségű avult terület: ide sorolhatók azok a speciális területek, ahol a rekonstrukció kiemelt feladat. Ide tartoznak: a Budai-városrész és Zidina.

Külvárosias típus: azok a várostestet alkotó városrészek sorolhatók ide, ahol fejlődést meghatározó ipar nincsen – elsősorban lakóterületek –, de kialakulásuk valamilyen módon összefügg az iparterület kialakulásával, illetve azok vonzáskörzetével. Ide tartozik: Patacs és Rácváros.

A peremterületek infrastrukturális helyzete

A peremterületeken 7480 db, a gyengén ellátott területeken 6961 lakás található, az ellátottság (a száz lakosra jutó személyek száma) kis mértékben tér el a városi átlagtól (3. ábra). A lakások műszaki állapota, összetétele rendkívül vegyes, közművesítettsége elmarad a városi átlagtól. A város elöregedő leromlott állapotú lakásainak nagy része a peremterületeken található. A város összes lakásának fele is 1960 előtt épült, viszont a peremterületeken és a gyengén ellátott területeken épített lakások háromnegyed része épült ebben az időszakban.

A vezetékes gázellátás színvonala a peremterületeken igen alacsony; a város bekapcsolt 29 ezer lakásából mindössze 405 db volt peremterületen és 2480 db a gyengén ellátott területen. A peremterületek (a továbbiakban PT) közül csak Pécsújhegyen, a gyengén ellátott területek közül (a továbbiakban GYET) Meszes és Kovácstelep kivételével viszont mindenütt van kis- vagy középnyomású, vagy mindkét gázfajta. Így a PT-ek ellátottság 5,4%-os, a GYET-eké viszont csak 32,8%-os.

A peremterületeken az ivóvízvezeték-hálózat hossza 94,4 km, a GYET-ekkel együtt meghaladta a 127 km-t. A bekapcsolt lakások aránya messze elmaradt a városi átlagtól. A 96,7%-os városi átlagtól a PT 37,0%-kal a GYET-ek viszont csak 9,8%-kal maradtak el

Óriási a peremterületek lemaradása a szennyvízcsatorna-hálózat fejlődésében, a PT 8 egységből teljesen hiányzik a szennyvízelvezetés; ahol van, hossza mindössze 0,2–1,0 km, összesen 2,7 km a városi hálózat 1%-át teszi ki. Vagyis a PT-ek több mint a fele teljesen ellátatlan. Csapadékcsatorna csak Somogyon és Pécsszabolcson van, a kiépítettség mindössze 1%-os. Alig kedvezőbb a helyzet a GYET-en, ahol a városi hálózatnak 4%-a található.

A városi úthálózatnak 21,2 %-a a PT-en, 10,4 %-a GYET-en épült ki, de ennek összesen csak 14,9%-a aszfaltút, legnagyobb része azonban pormentes, zúzalékos, vagy földút.

A tömegközlekedésben jelentős a szóródás; a PT-en a lakások 42,1%-a jól ellátott (autóbuszmegálló-hely 300 m-en belül), 52,1%-a közepesen (600 m-en belül), 5,8%-a a gyengén ellátott (600 m-nél nagyobb a távolság). Ugyanezek a kategóriák a GYET-eken: 35,1% (I.), 48,3% (II.) és 16,6% (III.). A legrosszabb helyzet Hirden, ahol a lakások 54,4%-a a tömegközlekedés szempontjából gyengén ellátott. Viszonylag a legkedvezőbb a helyzet Pécsszabolcson és Nagyárpádon.

A közvilágítással rendelkező úthálózat ellátottsági foka kedvező: a PT-en 96,9%-os, a GYET-en 98%-os.

Az egy lakosra jutó parkterület a PT-en csak 1/4-e a városi átlagnak, a GYET- en viszont annál 4,5%-kal magasabb. A város összes parkterületeinek 20%-a perem- és gyengén ellátott területeken fekszik.

A PT-eken a lakosság kiskereskedelmi ellátását csak részben végzik helyben, nagyobbrészt a környező lakótelepeken, illetve a belvárosban települt bolthálózatból vásárolnak. Az ellátást nagyrészt az állami szektor végzi, a magánkereskedelem jelenleg is csak kisegítő szerepet tölt be. Az ösztönzések ellenére a magánkereskedők letelepítése vállalkozó szellem hiányában igen nehéz: a minimális forgalom miatt a boltok működése veszteséges. Hiányoznak a PT-ról az ABC-áruházak, pedig hasonló vagy kisebb népességszámú településeken azok gazdaságosan működtethetők.

A bolthálózatot az élelmiszerforgalom túlsúlya jellemzi (50%) (ezer Ft/év). Csak Somogyon (312 m2) és Pécsszabolcson (635 m2) van ABC-áruház, illetve a gyengén ellátott területen Meszesen (740 m2) és a Budai-Kertvárosban (500 m2). A város élelmiszerboltjainak 89%-a ezekben a városrészekben található: ezek átlagos alapterülete azonban mindössze 115 m2-es, a GYET-en 157,2 m2, míg a városi átlag 90,5 m2! Vagyis a boltok többsége nagyon kis alapterületű, ami csak a legalapvetőbb közszükségleti élelmiszerek tartását teszi lehetővé. E helyeken súlyosak a raktározási gondok, igen szűk a hűtőtér-kapacitás, a hűtőtárolás technikai feltételei elsősorban a rossz javítási-szolgáltatási lehetőségek miatt hiányoznak. Nem meglepő, hogy az élelmiszerboltok esetében is felerősödtek az állami és szövetkezeti vállalatok visszavonulási törekvései.

A húsboltok száma a peremterületeken hét, átlagos alapterületük mindössze 32,3 m2(!),a városátlag 70,6 m2, az előző két és félszerese. Kedvezőtlenek az egyéb élelmiszerüzletek alapterületi mutatói is. Összességében a PT-hez tartozó 44 bolt átlagosan 103 m2-es, a GYET-eké 36 bolt átlagosan 130,7 m2-nyi alapterületen működik.

A vendéglátó, a vegyesiparcikk és ruházati forgalom is minimális (pl. a nagyárpádi étterem évi 630–700 ezer Ft-os, a ruházati bolt 48 ezer Ft-os évi forgalmat bonyolít le, ami még alkalmazottak bérének kifizetésére sem elég.)

A jelenség összefügg azzal a településpolitikával, miszerint az áruház, szakbolt létrehozása kiskereskedelmi központban és alközpontban gazdaságos.

Mindez a technikai felszereltség hiányosságaival és az egyműszakos nyitvatartási renddel párosulva kedvezőtlenül befolyásolja a kínálati helyzetet, a vásárlási körülményeket, a boltok átbocsátóképességét. Gondok forrása az is, hogy a kiskereskedelmi egységek zöme magánszemélyektől bérelt épületekben működik. Sok helyen megoldatlan a göngyöleg tárolása, s ez tovább rontja a vásárlási körülményeket. Az átlagosnál rosszabbak és nehezebbek a munkakörülmények, a szerényebb kereseti lehetőségek nagymértékben rontják a munkaerő-helyzetet.

A szolgáltatás helyzetét számos tényező befolyásolja. Amíg a szocialista szektor felvevőhelyei mennyiségben a városi átlag alatt maradtak, a kisiparosok száma átlag feletti. 1987-ben a PT-eken működő 234 fő és a gyengén ellátott területeken dolgozó 170 fő együttesen a város kisiparos-létszámának 54,4%-át tette ki. A kisiparosok viszonylag nagyobb száma nem jelent egyben jobb ellátást is, mivel azok városi szintű ellátást biztosítanak, lakhelyüket a kedvezőbb élettér miatt választották e területeken. Az ellátás: érdemi megítélésénél azonban tekintettel kell lennünk arra, hogy – a ritkábban jelentkező igények vagy a szolgáltatás sajátos jellege miatt – bizonyos típusok telepítése mindenütt a világon centralizáltan folyik. Az alapvető szolgáltatásoknál (patyolat, fodrászat) általában 6–10 ezer lakos szükséges ahhoz, hogy az egység gazdaságos legyen, ezt a lélekszámot egyetlen peremterület sem éri el, ezért csak egy-két fős fodrászatok kialakítására lehet reális lehetőség. Az öregedő népesség anyagi nehézségei, illetve a szolgáltatásokkal szembeni csökkenő érdeklődése „kivonulásra” készteti a még működő vállalkozókat is.

A peremvárosrészek egészségügyi ellátása kielégítő, bár 9 egységben egyáltalán nem működik orvosi rendelő.

A közművelődési ellátás keretében az egyes városrészek között nagy a különbség, az iskolák állapota azonban több helyen igen rossz.

Összegezve: az ellátás szempontjával csoportosítva az egyes peremterületi és gyengén ellátott városrészeket a következő képet kapjuk:

1.      Gyengén ellátott: Hird, Vasas, Pécsszabolcs, Patacs, Rácváros, Málom (lásd. Rózsadomb), Ürögi-völgy, Nagyárpád, Budai Kertváros, Zidina.

2.      Közepesen ellátott: Meszes, Gyárváros. Kovácstclep.

3.      Ellátatlan: Somogy, Borbálatelep, Erzsébet-telep, Pécsújhegy, Pécsbánya, Postavölgy. Ledina.

Pécs város peremkerületei és a városiasodás

Az előző fejezetekből következik, hogy a peremterületek igen kevés városias település-sajátossági jellemzőt mutatnak. Általában hiányzik még a városias főtér is, az egy vagy két utcás házsorok falusias jelleget mutatnak, vagy az üdülő jellegű területeken a szétszórt lakóházak között alig találni alapvető szolgáltatásokat nyújtó kiskereskedelmi egységeket. Ugyanez a sajátosság figyelhető meg valamennyi nagyvárosunk peremrészein, mivel az elmúlt 40 év fejlesztései általában a városcentrumokra korlátozódtak. Némi előrehaladás tapasztalható a magánszektor megerősödésében, a peremterületek ellátásában (pl. Rácváros, Meszes, stb.).

Mivel a tanulmány 1994-ben készült, nem számolhatott a magánkereskedelem ellentmondásos, de mégis gyors fejlődésének a perem-városrészeket érintő következményeivel. így ténylegesen alábecsültük bizonyos szolgáltatások megjelenését a külső városrészekben, vagyis a városiasodás elemei – az előzetes várakozásoktól eltérően – ha szórványosan és korlátozottan is, de megjelentek.

Más a helyzet a korszerű lakótelepeken: Újmecsekalja és Lvov-Kertváros rendelkeznek városias elemekkel. Újmecsekalján kialakult a Mecsek-áruház környékén egy városi nyitott centrum, ez azonban közel 3 évtized elteltével is funkcióhiányos. A nagykereskedelmi raktárak és áruházak elsősorban a peremrészeken, de meglehetősen szétszórtan települnek (pl. Agroker-áruház, Mecsek Trade-áruház, stb.). Kertváros meglehetősen szétszórt szolgáltató hálózattal rendelkezik: ún. bazársor csak a Berek utca környékén, illetve a Rózsadombnak nevezett déli városrészben alakult ki. Nem sikerült a Nevelési Központ környékén a városias mag kialakítása. Ennek oka többek között a kevéssé átgondolt szolgáltatóhálózat-telepítés, a városias mag kialakításának koncepciótlansága, a beruházók és a tanács érdekellentéteinek olyan irányú kiéleződése, amely az egyes egységeket a lakosság érdekei ellenére szétszórtan telepítettek. (4. ábra)

Felül kell vizsgálni az egyes peremrészek önállósásának elméletét: az önkormányzati rendszer életbelépésével ugyanis kívánatosnak tűnik a lakóhelyi és munkahelyi funkciók közelítése, a városcentrum tehermentesítése.

Irodalom

A nagyvárosok helye az önkormányzati rendszerben. Kutatási prekoncepció (vitaanyag). MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, [1990. január]

CSANÁLOSI Sándor: Pécs funkcionális településmorfológiai sajátosságainak fejlődése és jelenlegi képe. Pécs, 1982. 1–111.

ERDŐSI Ferenc: A pécsi városszerkezet fejlődése és a városrészek funkcióinak alakulása a kapitalizmus korában. Pécs, 1968. (MTADTI Közlemények 6.) 7. (ERDŐSI 1968)

KOLTA JÁNOS Pécs népesedése, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 33. 1961. Különnyomat. 1–36.

Pécs hátrányos helyzetű peremterületeinek összehasonlító vizsgálata és fejlesztési javaslata. Zárótanulmány. Kézirat. MTA RKK DTI. [1986.]

VARGA György: Pécs város peremterületein élő lakosság ellátásának helyzete és fejlesztési lehetőségei. Kézirat. [1986]

VUICS Tibor: A nagyvárosok helye az önkormányzati rendszerben. Kutatási zárójelentés. Kézirat. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, [1990.] 105–115.

VUICS Tibor: A nagyvárosok helye az önkormányzati rendszerben. Kézirat. MTA Regionális Kutatások központja, Pécs, [1990. február]

VUICS Tibor: Pécs peremterületei és a városiasodás. MT A veszprémi és pécsi bizottságainak IX. konferenciája. Veszprém, 1992. 215–226.

1. ábra: Pécs hátrányos helyzetű peremkerületei

1. ábra: Pécs hátrányos helyzetű peremkerületei


2. ábra: A peremkerületek funkcionális típusai

2. ábra: A peremkerületek funkcionális típusai

1.    Rácváros

2.    Patacs

3.    Makár

4.    Magyarürög

5.    Mecsek-Nyugat

6.    Daindol

7.    Bálics

8.    Újmecsekalja

9.    Szigeti vr.

10   Belváros

11.  Mecsekoldal

12.  Tettye

13.  Budai vr.

14.  Gyárváros

15.  Gyükés

16.  Rigóder

17.  Meszes

18.  Pécsbánya

19.  Szabolcs

20.  Vasas

21.  Somogy

22.  Hird

23.  Újhegy

24.  Basamalom

25.  Tüskés

26.  Nagyárpád

27.  Postavölgy

28.  Málom

29.  Siklósi vr.

30.  Kertváros

31.  Füzes

I. ipari; II. kertvárosi; III. falusias; IV. vegyes üdülő; V. központ-közelségű avult terület; VI. külvárosias; VII. kereskedelmi-szolgáltató

3. ábra: A peremkerületek ellátottsága

3. ábra: A peremkerületek ellátottsága

4. ábra: Pécs városközpontja és új lakótelepei

4. ábra: Pécs városközpontja és új lakótelepei

Jegyzetek


[1] DANYI D. – DÁVID Z., 1960.

[2] KOLTA J., 1961.

[3] ERDŐSI Ferenc: A pécsi városszerkezet fejlődése és a városrészek funkcióinak alakulása a kapitalizmus korában. Pécs, 1968. (MTA DTI Közlemények 6.) 7. (ERDŐSI 1968)

[4] ERDŐSI 1968. 83.

[5] VARGA György: Pécs településfejlődése, Városépítés 1984/5. 21–26.

[6] Pécs hátrányos helyzetű peremterületeinek összehasonlító vizsgálata és fejlesztési javaslata. Zárótanulmány. Kézirat. MTARKKDTI. [1986.]

[7] 1895. október 1-től 1906. december 31-ig hozzátartozott Püspökbogád és Romonya. 1907. január 1-től 1945. december 31-ig Somogyhoz, majd 1946. január 1-től 1951. február 28-ig Vasashoz tartozott. 1951. március 1-től csatolták Pécshez.

[8] 1946. január 1-től 1951. február 28-ig hozzátartozott Hird. Somogyhoz tartozott 1895. október 1. – 1945. december 31. között. A község 1946. január 1-jén egyesült Somogy községgel Vasas néven 1955. január 1-jén csatolták Pécshez.

[9] Hozzátartozott 1917. január 1-től 1945. december 31-ig Hird, 1907. január 1-től 1931. december 31-ig Martonfa és 1985. október 1. – 1945. december 31. között Vasas. 1946. január 1-én egyesült Vasas községgel Vasas néven.

[10] 1932. január 1. és 1935. szeptember 15. között hozzátartozott Mánfa és Pécsbudafa is. A község neve 1904. február 1-jén Szabolcsról Mecsekszabolcsra változott. 1947. augusztus 1-jén Pécsszabolcs néven egyesült Péccsel, de az egyesüléstől 1950. június 30-ig Pécs-Mecsekszabolcsnak, 1950. július 1-től Pécs-Szabolcsnak nevezték.

[11] 1895. október 1-től 1936. december 31-ig anyakönyvi kirendeltséggel rendelkező székhelyközség. Hozzátartozik András-akna, Széchenyi-akna.

[12] 1895. október 1-től 1913. május 15-ig Patacshoz, 1919. május 16-tól 1929. december 31-ig Rácvároshoz tartozott. 1930. január 1-jén egyesült Mecsekszentkút, Patacs és Rácváros községgel, Mecsekalja néven.

[13] 1895. október 1-töl 1919. május 15-ig Patacshoz tartozott Magyarürög, Rácváros és Mecsek-Szentkút. 1919. május 16-tól 1929. december 31-ig Rácvároshoz tartozott Patacs, Magyarürög község neve változott Rácvárosra. 1930. január 1-jén Patacs, Rácváros, Magyarürög és Mecsek-Szentkút község Mecsekalja néven egyesült.

[14] 1895. október 1-től 1896. október 31-ig Keszühöz, 1896. november 1-től 1907. október 6-ig Pellérdhez, majd 1907. október 7-től 1951. február 28-ig ismét Keszühöz tartozott. 1955. január 1-jén Pécshez csatolták.

[15] A település neve 1904. január 12-én változott Árpádról Nagyárpádra. 1895. október 1-től 1898. december 31-ig Nagykozárhoz, 1899. január l-től 1906. december 31-ig Pécshez, 1907. január 1-től 1907. július 31-ig Püspökbogádhoz, 1908. január 1. – 1913. december 31. között ismét Nagykozárhoz, 1914. január 1-től 1928. szeptember 5-ig Kiskozárhoz, 1928. szeptember 6-tól 1951. február 28-ig Kozármislenyhez tartozott. 1955. május 15-én csatolták Pécshez.