Cikkek

Szirtes Gábor: A szalámipolitika utolsó szelete Pécsett és Baranyában

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

213–222. pp.


Szirtes Gábor


A szalámipolitika utolsó szelete Pécsett és Baranyában


Die letzte Schnitte der sogenannten „Salamipolitik” in Pécs/Fünfkirchen und im Komitat Baranya (Die letzte Phase der Liqiudation der Opposition nach dem zweiten Weltkrieg)

The Last Slice of "Salami Politics" in Pécs and Baranya




A politika- és párttörténeti irodalomban meglehetősen elterjedt, mondhatni domináns álláspont szerint a közép-európai országok kommunista pártjai részéről a stratégiai lépésváltásra, azaz a népfrontpolitika feladására 1947 végén került sor, elválaszthatatlanul a kilenc kommunista párt 1947. szeptember 22–27. között tartott szklarska porebai értekezletétől. Tekintélyes történészek is a szocialistákkal, szociáldemokratákkal, valamint a nemzeti burzsoá erőkkel való együttműködés feladását, a szocializmushoz vezető sajátos utak koncepciójának elvetését általában ekkortól datálják, a Tájékoztató Iroda megalakulásával hozva közvetlen összefüggésbe. Mindennek jelei azonban – a helyi források tanúsága szerint – már korábban és nemcsak a kisgazdapárttal összefüggésben is tapasztalhatók, annak bizonyítékaként, hogy – a bibói terminológiával élve – „a szocializmus támadó szellemű előkészítése” előbb elkezdődött, s természetes módon beleütközött nemcsak az ellenzéki, hanem részben a koalíciós pártok nézeteibe, magatartásába is. Az egyeduralmi törekvésekre utaló jelek tehát már korábban is jelentkeztek a Rákosi-féle központi és a kommunista párti helyi vezetésben, sőt megkockáztatjuk, hogy a hatalmi monopólium megszerzése mellett a kizárólagosságra való törekvés irányította magatartásukat 1946–1947 fordulójától, akkor azonban a gyakorlati végrehajtás feltételei még nem voltak adottak.

Ebben az időben például Baranyában a kommunista párt már intenzíven figyelemmel kísérte más pártok (vezetőinek) tevékenységét, s amennyiben abban kifogásolni valót talált, akkor határozott lépésekkel igyekezett változásokat elérni. Ennek során a politikai eszközök mellett rendészetiek, adminisztratívak alkalmazásától sem riadt vissza. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének (MKP KV) Baranyában járt ún. repülőbizottsága, például a püspökmároki parasztpárti titkárral, Jordán Gyulával szemben tartotta szükségesnek hasonló lépések megtételét, amelyre az MKP KV részéről Farkas Mihály hívta fel a kommunista megyei titkár, Krancz Pál figyelmét 1947. január 22-i levelében.[1] Más korabeli dokumentum azt engedi sejtetni, hogy a kommunista párt tagjai közül egyesek „szimpatizáltak” a parasztpárttal és be is léptek oda. A siklósi járási titkár például azt jelentette, hogy 1947. március 20-án a parasztpárt alakuló ülést tartott Drávaszabolcson és „hat elvtársunk szimpatizál a párttal, de még tőlünk nem léptek ki, illetve még nem léptek be a parasztpártba se.”[2] A később történtek ismeretében nem megalapozatlan az a feltételezés, hogy ebben az esetben a más pártokra irányuló kommunista befolyás-gyakorlás sajátos esetével van is dolgunk.

Az 1946–1947 fordulóján kirobbantott ún. köztársaság-ellenes összeesküvés is a későbbi, már döntőnek ítélt politikai küzdelem előkészületét, amolyan előcsatározását jelentette a kommunista párt számára. „Nagyon fel kell készülni a tavaszi összecsapásra – hangzott el sokat sejtetően az 1947 januári megyei titkári értekezleten –, mert tavasszal lesz valami, ami biztos. Ezt a csatát pedig politikailag elő kell készíteni.”[3] „A csata előkészítését”, az országosan elhatározott tisztogatások megkezdését Pécsett és Baranyában a kisgazdapárt helyi szervei, valamint az „itteni reakciós összeesküvőknek falazó vezetősége” elleni harc megindítása jelentette. „Nekünk a mostani zűrzavaros hangulatot teljesen ki kell használnunk. – fogalmazta meg a célt Ilku Pál, Pécs városi elsőtitkár 1947 januárjában – Olyan irányba kell vinni az eseményeket, hogy a pécsi kisgazdapárt vezetőségét lehetetlenné tegyük!”[4].

Megszületett tehát a szalámipolitika első fontos helyi szeletét megtestesítő lépés terve, az országos helyzetet leképező, célokat másoló taktika helyi változata, amely elsőként a kisgazdapárt pécsi vezetőségének a politikából való kiszorítását célozta meg. Ennek részleteitől eltekintve[5] csak arra utalunk, hogy az ellenük kibontakoztatott frontális támadás az Új Dunántúl 1947. január 22-i számának cikkével indult el, a kisgazdapártba beépített és eredményesen működő ún. B-hálózattal folytatódott, majd a Perr Viktor és Széchy Béla nemzetgyűlési képviselő elleni támadásokban kulminált, és Perr Pécsről történt eltávolításával, a kisgazdapárton belüli válság előidézésével fejeződött be.

E taktika újabb szeletét jelentette – már a későbbi munkásegység koncepciója jegyében – a szociáldemokraták elleni fellépés. Az MKP Pécs városi II. konferenciája, melyet 1947. március 8-án tartottak, például fellépett „a két munkáspárt együttműködését akadályozó Záhonyi [Aladár]”, a helyi szociáldemokrata lap szerkesztője ellen. Ugyancsak ezen a fórumon hangzottak el a parasztpárt helyi erőit dezavuáló megállapítások, miszerint a pártban 1946 őszén valamiféle szervezkedés lett volna, azaz „a kisgazdapártban lévő reakciós erők” támogatására jobboldali frakció szerveződött volna, melyet azonban időben sikerült visszaverni és elszigetelni.[6] A parasztpárt pécsi szervezetével kapcsolatban is találkozhatunk hasonló megállapításokkal a korabeli forrásokban, dokumentumokban.[7] A parasztpárttal szembeni fenntartások és kritikai megjegyzések alapja e párt antibolsevista jellegének felismerése volt a bolsevizálás felé lépéseket tévő kommunisták részéről, amelyen a kommunista párt – a szövetséges iránt érzett „felelősségből” is – szeretett volna változtatni.[8]

Az előzőekben érintett történések azt mutatják, hogy a más politikai erőkkel szembeni bizalmatlanság 1946–1947 fordulójától nem csupán a polgári pártokkal kapcsolatban volt tapasztalható, hanem az a koalíció pártjaira, a kisgazdapárt után a szociáldemokratákra, a parasztpártra is átterjedt. Mindez sajátos előkészületeit jelentette annak a politikai gyakorlatnak, amely később a szalámitaktika eredményeként előbb a kisgazdák, az „egyesüléssel” a szociáldemokraták, végezetül 1948–1949-ben a parasztpárt – előbb politikai, majd szervezeti – autonómiájának megszüntetéséhez, végeredményben a többpártrendszerű parlamenti demokrácia felszámolásához, az egypártrendszer, az állampárt, a rendőrállam kialakulásához vezetett. E veszélyes és politikailag öngyilkos taktika utolsó szeletét – az 1948/49-re jelentős változásokon átment, baloldali vezetésű – parasztpárt jelentette, melynek helyi története jól dokumentálja a vizsgálni kívánt jelenséget, illetve folyamatot. Mindez persze már egy gyökeresen megváltozott nemzetközi és hazai feltételrendszer viszonyai közepette ment végbe.

Eddigre Sztálin ugyanis megszerezte a hegemóniát a népi demokráciák kommunista pártjai felett, s az egységes nemzetközi stratégia már nem tűrte az eltérő koncepciók és politikai törekvések létét és érvényesülését. E nagy kommunista ellentámadás nemzetközi hátterét és motivációit csak erősítette az 1947. év végi csehszlovákiai válság, majd az 1948 februári „államcsíny”, végezetül a Tájékoztató Iroda 1948 júniusi, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége helyzetével foglalkozó határozata. Ettől kezdve a kommunista pártok kétségkívül fokozatos „megreformáláson”, bolsevizáláson mentek át, s így 1948-tól kezdve – Fejtő Ferenc találó megfogalmazása szerint – „már úgy lépnek fel, mint egyetlen, ugyanannak a tannak alapján álló akcióközösség osztagai. Ezért is hasonlítanak annyira egy harcos egyházhoz.”[9]

A parasztpárt helyi erőinek sorsát 1948/49-ben Baranyában is ezek a hatások határozták meg. Ekkorra vált a koalíció az országban látszatkoalícióvá, amelynek fenntartását már lényegében az ún. titkos párttagok biztosították. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy a Függetlenségi Népfront létrehozását a kommunista párt a többi párt elhalási processzusa részének tekinti, amelyhez ezek „tisztulási folyamatán” keresztül visz az út. Ez a „tisztulás” pedig – lent és fent egyaránt – tisztogatássá fajult. A koalíció pártjai ekkorra váltak a kommunisták szemében „szimbolikus pártokká” (Gerő), amely felemás viszonyt jól tükrözte az MDP következő, – Rákosi által megfogalmazott – tétele: „szövetségesek vagyunk és ugyanakkor e szövetségesek likvidálására is irányt kell venni!”[10]

Hogyan jelentkeztek mindennek hatásai 1947/48 fordulójától Baranyában? Milyen módon vált a parasztpárt itt a szalámipolitika következő áldozativá?

A parasztpárt az 1947-es választásokon messze elmaradt ugyan az országos eredményektől és saját várakozásaitól is, mégis – a kisgazdapárt bomlási folyamata, a szociáldemokraták ellen egyre erősödő kommunista támadások közepette – kiváltotta a kommunista párt gyanakvását és szaporodó vádjait. „Veres Péterék átálltak a szociáldemokratákhoz?” – teszi fel a kérdést az MKP pécsi titkára. „Nem, de Veres Péter egy kissé zavaros ember” – fogalmazódik meg részéről a tényeket ugyan nélkülöző, ám félreérthető megjegyzés a parasztpárt elnökével kapcsolatban.[11] Hasonló módon történt a megyei vezetés gyanúba keverése is, melyben – a vádak szerint – ez idő tájt ismét frakció ütötte fel a fejét, melynek célja, hogy a pártot jobbra vigyék, s biztosítsák a kisgazdapárt jobboldalával való együttműködést.[12] A kommunista vád szerint a Barati József megyei titkár vezette frakció kerüli a munkáspártokkal való együttműködést.

1947/48 fordulójától – számos egyéb dokumentum tanúsága szerint is – felerősödött a parasztpárttal kapcsolatban a jobboldaliság vádja. A siklósi térségben a kisgazdapárt „méltó partnerének”, sőt „még jobboldalibbnak” nevezte a kommunista titkár jelentése[13], a mohácsi járási anyag szerint a parasztpárti helyi szervezetek „kommunistaellenes agitációt folytatnak”[14], sőt „egyes tagjaik antikommunista hangot ütnek meg”.[15] A parasztpárti szervezetek – Harkány kivételével –, mondja egy másik jelentés, szintén jobbra tolódnak.[16] Még élesebb, elfogult hangnemben íródott a vajszlói körzeti bizottság titkárának jelentése, aki szerint „demagóg szavakban nem fukarok, [a] soraikban található minden hájjal megkent kisgazda, fasiszta (sic) sok esetben ellenünk dolgozik”.[17] A politikai viszonyok negatív változásainak tükröződéseként értékelhető, hogy 1948 elején már az MKP Közigazgatási Osztályához küldött főispáni (!) jelentés is „a parasztpártban felmerülő jobboldali törekvésekről” szólt.[18]

A jobboldaliság vádja a párttal szembeni általános támadás előkészítését, politikai autonómiájának teljes felszámolását, a pártnak a kommunista párt irányítása alá helyezését célozta. Ennek sajátos időszerűséget adott az a tény, hogy a kisgazdapárti szervezetek ebben az időben már erőteljes bomlásnak indultak vagy felbomlóban voltak, tagjaik pedig már alig éltek pártéletet és a kolhozrendszertől való félelmükben tulajdonképpen passzivitásba vonultak.[19] 1948 májusára a kisgazdapárt Baranyában „elcsendesedett”, a szervezetek elsorvadása általánossá vált, erőteljesebb befolyása csak a siklósi és a szentlőrinci járás ormánsági területein maradt meg.[20] A szociáldemokratákra kifejtett nyomás és az egyesülési propaganda hatására e párt bomlási folyamata is előrehaladt: a vajszlói körzetben már 1947 októberében[21], a harkányi körzetben 1947 novemberében tapasztalhatók voltak ennek jelei.[22] Másutt, például a keszüi körzetben csak 1948 márciusára vesztették el életképességüket[23], Csányoszró körzetében pedig még 1948 februárjában is folyt a bomlasztó munka a szociáldemokrata párton belül a kommunisták részéről.[24] Az itteni kommunista titkár ezzel kapcsolatban a következőket jelentette: „A szociáldemokrata párt körzeti vezetőségébe sikerült beépíteni a párttagságunkat, beküldve olyan elvtársat, aki a kommunista pártnak tagja, de a szociáldemokrata párt úgy tudja, hogy ő szociáldemokrata és ott a szociáldemokrata párt baloldalát széjjel fogja választani á jobboldaltól”. E párt bomlási folyamatának adott lökést Tolnai József pécsi polgármester 1948 elején történt lemondása tisztségéről, valamint 38 jobboldalinak kikiáltott szociáldemokrata vezető eltávolítása a pártból.[25]

Ebben a légkörben és ilyen körülmények között az MKP szemében érthető módon „értékelődött fel” a parasztpárt, nőttek meg önálló politikai vonalvezetésének „veszélyei” és egy kisgazdapárttal végrehajtandó egyesülés lehetséges következményei. Utóbbi nem volt teljesen irreális, hiszen például a pécsváradi járásban, Nagypallon a parasztpárt titkára a nemzeti bizottság előtt kijelentette, hogy amennyiben „a két munkáspárt egyesül, akkor ők is egyesülni fognak a kisgazdapárttal és sokkal erősebbek lesznek, mint a munkáspárt.”[26] Az MKP Keszü körzeti bizottságának titkára is hasonlóan ítélte meg a helyzetet, amikor úgy fogalmazott, hogy a parasztpárt „frontot változtatott, a kisgazdapárthoz tolódott és nyíltan hangoztatják a szervezet vezetőségei, hogy ők most a kisgazda párttal fognak egyesülni”.[27]

Ilyen körülmények között a kommunisták a parasztpárt bármilyen területen és bárhol történő térnyerését nagy aggodalommal kísérték, és minden eszközzel akadályozták. Így történt ez az 1948. február 29-i UFOSZ[28]-választásokon is, ahol az akkor már jobboldalinak „számító” parasztpárt pozíciószerzését a kommunista párt a reakció térnyerésének minősítette. A megye politikai hangulatáról készített 1948 februári jelentés szerint néhány napon belül mindenütt megsemmisítették a parasztpárti győzelmet jelentő eredményeket. Ha kellett, nem riadtak vissza a rendőri erők alkalmazásától sem.[29] Az MKP Központi Vezetőségének Közigazgatási Osztályához küldött főispáni jelentés szerint ugyanez történt Szederkényben, Máriakéménden, Harkányban is. Gyetvai főispán a jelentésben hangsúlyozta: „mi résen voltunk, hogy demagógiájuk semmi kárt ne okozzon, és szorosan figyelemmel kísérjük ezt a jelenséget továbbra is”.[30]

A kommunista párt által „kedvezőtlennek” ítélt parasztpárti jelenségekkel szembeni egyik „megoldásként” az irányítás, a vezetés átvételének gondolata, majd gyakorlata született meg. A mohácsi szervezet 1948. március 21-i jelentése például megnyugvással állapította meg, hogy „a nemzeti parasztpárt eddig is erőteljes kommunista befolyás alatt állt, ez még jobban erősödött. A nemzeti parasztpárt elnöke átjött pártunkba, úgy hogy a városban a nemzeti parasztpárt teljes mértékben kommunista vezetés és irányítás alatt áll (kiemelés – Sz.G.). Még megyei viszonylatban, illetve a járásban bizonyos jobboldali befolyás kezd érvényesülni a nemzeti parasztpártnál, ez a városban nem érvényesülhet”.[31] A sásdi járás 1948 áprilisi jelentése szerint Jágónak községben mind az MKP, mind az NPP vezetősége úgy foglalt állást, hogy a parasztpárt tagsága átlép a kommunista pártba, illetve az egységes munkáspártba.[32]

A kommunista pártba történő beszervezés gyakorlata másutt is érvényesült a megyében. A siklósi parasztpárti elnök beszervezésétől például azt várták a kommunisták, hogy „a parasztpárt bomlásnak indul az egész körzet területén”,[33] Püspöklakon, annak érdekében, hogy az MKP képviselete erősödjön, a helyi nemzeti bizottságban, egyik tagjukkal megalakíttatták a parasztpártot és megtették őt az új szervezet elnökének.[34]

1948 tavaszán a parasztpárt elleni kommunista támadás tovább éleződött. Megindult Krancz Pál javaslatára Barati József megyei titkárról az adatok gyűjtése, mert úgymond „reakciós erőket akar bevinni a parasztpártba, és Rózsafán ő szervezte meg a nyilaspártot”.[35] Később újabb vádként azt igyekeztek felhasználni ellene, hogy a Népi Szövetkezetei – melyben ő erős érdekeltséggel rendelkezett –, tekintélyes összeggel tartozott a MOSZK[36]-nak. Igaz ez végül is az ellene irányuló komolyabb támadáshoz kevésnek bizonyult, ahhoz azonban elég volt, hogy ezen keresztül „erősebben kézben lehessen tartani”.[37]

A parasztpárt így vált 1948 március-áprilisától a kommunista értékelés szerint a magyar demokrácia hátráltatójává, a népi demokratikus fejlődés egyik fő akadályává, melynek képviselőivel – Keresztes Mihály földművelésügyi államtitkár pécsi beszédének tanúsága szerint – úgy kell elbánni, mint a fasisztákkal. Szerinte „a nemzeti parasztpártban lévő emberek viszik ezt a vonalat. Ha azt hiszik, hogy a nemzeti parasztpárt fedezék, akkor csalódnak”[38] A parasztpárton belüli megosztottságot, avagy a párt ellen irányuló manővert jól tükrözte, hogy az MKP megyei bizottsága által összehívott parasztkonferencián, 1948 márciusában Pécsett meglehetősen „kommunista hangvételű” hozzászólás hangzott el a párt meg nem nevezett képviselője részéről. Megfogalmazása szerint „azok, akik a parasztpárt leple alatt bujkálnak, jobboldaliak, akik akadályozzák munkánkat... – állította a nemzeti parasztpárt az MKP mellett áll, a népfrontba akar tömörülni, mint a magyar demokrácia baloldali pártja és ez nem egy jobboldali párt. [39]

Ebben az időben a kommunista párt az eltérő álláspontok képviselőit, a vele vitázókat már ellenségnek tekintette, reakciósnak minősítette, sőt arra is jogot formált magának, hogy saját közreműködésével „átszervezze” őket. A kellemetlennek ítélt parasztpárti tagok és vezetők kizárását is kezdeményezték.[40] Ekkor már az MKP teljes körű befolyása érvényesült az UFOSZ, a FÉKOSZ[41], az MNDSZ[42], a MADISZ[43] szervezeteiben és a parasztpárt – a kisgazdapárt szétesése, valamint a két munkáspárt 1948. május 23-án megtörtént Baranya megyei „egyesülése” után – szinte egyedüli „önálló” politikai erőként maradt (volna) a megye politikai színpadán. Sőt, olyan erőként, mely a kommunista párt politikai féltékenysége által motivált torz értékítélet alapján „rivális” pártként, állítólagos „támadó erőként” szeretett volna fellépni.[44]

Mindennek különös súlyt kölcsönzött a Függetlenségi Népfront létrehozásának előkészítése, az előkészítő bizottságok megalakítása, melyekben – a kommunisták értékelése szerint – a parasztpárt „egyenlő tárgyaló féllé” szeretett volna válni. A parasztpárt gyengítésének eszközeként ekkor a párthoz vonzódó új erők lejáratásának módszerét is felhasználták, miszerint a parasztpárt egyrészt „Barankovicsék illegális tevékenységének eszköze”, másrészt az új belépők nem a demokrácia hívei, nem is egyszerűen politikai ellenfelek tehát, hanem ellenségek. A probléma ekkor pedig csakis kizárásokkal, azaz tisztogatás útján oldható meg, melyet a kommunista elhatározás szerint a Függetlenségi Népfront létrehozásáig végre kell hajtani.[45]

Ekkorra a pártegyesülés már megtörtént, a kisgazdapárt irányítása a kommunista párt kezében volt.[46] Maradt tehát félig megoldott, félig megoldatlan kérdésként a parasztpárt! Egy hónap elteltével már ez is megoldódni látszott: 1948 május végén az MKP központja ugyanis arra adott utasítást a helyi szerveinek, hogy a nemzeti bizottságokkal, a törvényhatósági bizottságokkal és a megyei, városi és községi képviselőtestületekkel mielőbb határozatot kell hozatni, melyben kérik, lehetőleg egyhangúlag, az egyházi iskolák államosítását. Az erre irányuló javaslatot, szól a levél, ha csak egy lehetőség van rá, kisgazda- vagy parasztpárti római katholikus vallású taggal kell előterjesztetni.[47] Miután az MKP politikájával szemben álló parasztpárti erők már csak elszórtan voltak megtalálhatók Baranyában, s ezek fellépései meglehetősen elszigeteltek maradtak[48], ezért nem meglepő, hogy az MKP KV „forgatókönyve” itt is érvényesült: az egyházi iskolák államosítására vonatkozó javaslatot a törvényhatósági bizottság ülésén, 1948 októberében a parasztpárt képviselője terjesztette elő, a kisgazdapárti képviselő támogatása mellett, majd a testület a javaslatot egyhangúlag elfogadta.[49]

A parasztpárt Baranyában is részesévé vált a Mindszenthy ellen 1948-ban kibontakoztatott kampánynak,[50] a falvakban működő különböző népi szervek tevékenysége elbürokratizálódásának, annak, hogy munkájuk a mezőgazdasági és paraszti érdekképviselet helyett az adminisztratív ellenőrzésre szűkült.[51] Kiteljesedett tehát a sokrétűen tagolt, többpártrendszerű politikai struktúra felszámolási folyamata: az MKP miután megszüntette valamennyi politikai szervezet és párt önállóságát, utolsóként a parasztpárt autonómiáját semmisítette meg. 1948 végére az egész megyében bekövetkezett az, amit Ilku Pál 1948 márciusában még csak Pécs városával kapcsolatban fogalmazott meg, amikor a következőket írta a Központi Vezetőségnek szóló jelentésében: „A városban az a benyomás alakult ki, hogy a jövőben Pécsett is annak kell történnie, amit a kommunista párt elhatároz és ha a szociáldemokrata pártot is felszámolta a kommunista párt, akkor semmi sem akadályozhatja meg terveinek keresztülvitelét”.[52] A városi első titkár megállapítása ezúttal beigazolódott: a pártegyesülés után nem maradt a helyi politikai szintéren a kommunista párt monopolisztikus törekvéseinek ellensúlyát jelentő, az MDP kizárólagos hatalmi „jogosultságát” megkérdőjelező, vele szemben fellépő erő.

A parasztpárt ettől kezdve országosan és Baranyában is „szakítva korábbi téveszméivel”, a harmadikutassággal, az önálló politikai irányvonal igényével, „elfogadva” a dogmatikus torzulásokat, az MDP politikai törekvéseinek közvetítőjévé és végrehajtójává vált. Ez jellemző politikai pályafutásának utolsó esztendejére, 1949-re is.

A koalíció pártjai iránti előítéleteket és a kommunista párt monopolisztikus, más erők közreműködésére igényt nem tartó hatalomgyakorlására való áttérést jól tükrözi az a tény, hogy a nemzeti bizottság már 1948-ban gyakorlatilag megszüntette működését. Tevékenysége fokozatosan formálissá vált. Pécs város törvényhatósági bizottságában is fokozatosan egyre gyakoribbá vált a képviselők távolmaradása az ülésekről, sőt 1949 elejétől a testület munkájában egyértelművé vált az MDP politikájától eltérő álláspontokkal és erőkkel szembeni fenyegető hangvétel. Akik gátolják a Hazafias Népfront-választásokat, azokra le fogunk sújtani – mondták ki a február 20-i ülésen. Később, az augusztus 13-i ülésen már a trockizmus, a sovinizmus, a hazaárulás és a reakció minden válfaja elleni harcra buzdítottak a főispán székfoglaló szavai. (Ekkor váltotta fel a kérészéletű Bors Antalt, az „ország első bányász főispánját” Bobanovits Jenő ebben a tisztségben.)

Ebben a légkörben, ilyen körülmények között a parasztpárt a kommunista vádak szerint alig fél esztendő alatt „a földbirtokosok és a tőkések gyülekezőhelyévé” vált, és a korábban már fasisztának bélyegzett, likvidálandónak ítélt Pfeiffer-párttal került azonos megítélés alá. Sorsa ténylegesen már jóval korábban, formálisan azonban most pecsételődött meg, amikor az MDP szemében ő is a „nép ellenségévé” vált. Ezzel a parasztpárt önálló politikai vonalvezetésének lehetőségei egyre szűkebbekké váltak, majd 1949-re teljesen megszűntek. 1949-ben ugyanis az MDP tulajdonképpen már a koalíciós pártok segédszerepére sem tartott igény. A parasztpárt testületi képviselete is (például a törvényhatóságokban) teljesen formálissá vált. A testületek érdemi viták és nézetek szembesítése helyett az MDP politikája demonstratív támogatásának színtereivé váltak. Ez odáig fajult, hogy egy évvel később Pécs város 1950. évi költségvetését egyhangú felkiáltások alapján fogadta el a testület.[53] A parasztpárti jelenlét azonban már egyáltalán nem párosult az önálló szereplehetőséggel vagy véleményképviselettel. Törvényszerű, hogy mindez a testületi munkában való részvétel szinte teljes redukciójához vezetett. 1949-ben a Pécs városi törvényhatósági bizottságban mindössze egyetlen parasztpárti hozzászólással találkozunk, az augusztus 13-i ülésen, ahol Győri Antal baranyavármegyei titkár szólt a dolgozó parasztság nevében, és fontosnak ítélte, hogy a közigazgatás (a községháza, a jegyzőség) „minden tekintetben a dolgozó nép, a szegényparasztság mellett álljon, hogy az igazságot úgy ossza mindig a dolgozó parasztságnak, hogy mindig ennek legyen igaza[54].

A politikai rendszerben megindult kedvezőtlen változások kiteljesítését szolgáló, 1949. május 15-i Népfront-választásokra feszült légkörben került sor. A parasztpárt Baranyában tizenhárom gyűlésen adott szónokot, amiből saját értékelése szerint tizenegy „jól sikerült”. Ezen kívül 29 faluban esti kisgyűléseket is tartott.[55] Egyedül Csányoszrón volt rossz a hangulat, ahol a választási gyűlést megelőző bíróválasztáson nem a jelölt parasztpárti személyt, hanem egy MDP-tagot választottak meg, akit a jelentés szerint „a nép utál”. Egy a választási helyzetről szóló, néhány nappal későbbi jelentés szerint, amely május elseje „hatalmas megmozdulásait” is értékelte, a választások és a Függetlenségi Népfront iránti pozitív megnyilatkozások szaporodnak és Baranya egyes települései választási versenyre hívták ki a többit. Ennek tartalma illetve tétje az, hogy hol fognak többen szavazni a Népfrontra.[56] É. Kiss Imre választási jelentése szerint a kihívó fél Máriakéménd község volt, s a felhívást a mintegy 1500 fő részvételével május 1-jén megtartott választási népgyűlés bocsátotta ki.[57]

Az idézett választási jelentések – kozmetikázottságuk ellenére – nem hallgathatták el az előkészületeket kísérő feszültségeket, például azt az akkor már negatívan kezelt tényt, hogy a „koalíciós pártok” tagjai körében még élt az önálló pártlista és pártjelöltek állításának igénye, s hogy a választási előkészületeket nyugtalanító jelenségek, „a reakció aknamunkája” kísérte. Különböző „rémhírek” is terjedtek a háború kirobbanásának veszélyeiről, a kiosztott földek visszavételéről, de még a rendszer bukásáról és az angol, meg amerikai csapatok Magyarországra érkezéséről is.[58]

A parasztpárt ezen a választáson már az MDP-nek való teljes alárendeltségben vett részt, az önálló szerepvállalásra, a tagságnak a saját lista állítására, egyéni jelöltek indítására vonatkozó igényét a vezetőség maga minősítette negatív törekvésnek. Több községben pedig azt a kifogást, illetve óhajt, hogy a gyűléseken miért csak az MDP-vezetők képe szerepel, és miért nincs Dobi, Erdei és Veres Péter képe is kifüggesztve, hiszen az ő pártjaik is a Népfronthoz tartoznak, nem vették, nem vehették figyelembe. S nemcsak politikai megfontolásokból, hanem azért sem, mert az ő arcképeikkel nem is rendelkeztek már.[59] A parasztpárti megbízottak a legtöbb helyen a legnagyobb egyetértésben dolgoztak együtt az MDP, illetve a Függetlenségi Népfront választási megbízottaival, vezetőivel. Sőt, „a nemzeti parasztpárt káderei sokkal jobban segítségére voltak és vannak az MDP-nek, mint a kisgazdapárt megyei erői” – állapította meg az 1949 májusi parasztpárti önértékelés.[60] A korabeli dokumentumok tanúsága szerint minden járásban volt egy parasztpárti ember, aki elvégezte az ötnapos agitátorképző tanfolyamot és aktívan működött az MDP járási bizottságának irányítása szerint.[61]

Az 1949-es Népfront-választás volt az utolsó olyan esemény, amellyel kapcsolatban a parasztpárt politikai szerepe megemlíthető. A politikai életben és a politikai rendszerben végbement kedvezőtlen változások következtében az 1945–1947 közt még gazdagon strukturált és tagolt politikai-intézményi-szervezeti rendszer, amely alkalmas volt a bonyolult érdekviszonyok megjelenítésére – az MDP erőszakos eszközökkel kivívott monopóliuma következtében – megszűnt. Vele a társadalom szerves fejlődésének lehetőségei hosszú időre a történelem süllyesztőjébe kerültek. A különböző pártok önálló politikai érdekfeltáró, -közvetítő és érdekérvényesítő szerepe ezzel teljesen ellehetetlenült. A parasztpárt bár formálisan még létezett Baranyában is, látszólag még egzisztált a megyében, hiszen képviselői még ott ültek a különböző testületek ülésein, de pártszerű működése, önálló politikai akaratnyilvánítása gyakorlatilag lehetetlenné vált. Politikai küldetésének teljesítése nélkül tűnt le a megyei politikai színpadról

Jegyzetek


[1] Baranya Megyei Levéltár Pártarchívumának anyagai (BML., PA.) 16. f., 17. őe. Az MKP KV. Szervező Bizottságától Farkas Mihály levele Krancz Pálnak (1947. január 22.)

[2] BML., PA., 16. f., 20. őe.

[3] BML., PA., Titkári értekezletek jegyzőkönyve, 17. f., 5. öe. (1947. január 4.)

[4] Uo., (1947 január 25.) „Mi ebből az összeesküvésből ki fogjuk hozni mindazt, amit a demokrácia javára kihozhatunk.” – fogalmazott Ilku Pál.

[5] Lásd erről részletesen: SZIRTES Gábor: A „gatyás kommunisták”? Pécs, 1993.84–86.

[6] BML., PA., 17. f. 2. őe. MKP Pécs v. II. konf. jkv. töredéke, (1947 március 8.)

[7] Uo., 1947 április 3-i levél.

[8] Erről tanúskodó dokumentum Ilku Pálnak az MKP Iskolájára Vörös Gyulához írt levele 1947. február 27-i dátummal. Ebben a városi első titkár arról ír, hogy Pécsett, az Arany János u. 1. sz. alatti Parasztfőiskola „az antibolsevizmus iskolája Kanyar József barátunk jóvoltából.” Kéri, hogy vegyék őket ezért „patronálásba”. – BML., PA., 17. f., 7. őe.

[9] FEJTŐ Ferenc: A népi demokráciák története. Magvető Kiadó, Budapest, Magyar Füzetek Párizs 1991. 188.

[10] Rákosi Mátyásnak az MDP KV 1948. november 27-i ülésén elhangzott szavait idézi IZSÁK Lajos: Polgári pártok és programjaik Magyarországon 1944–1956. Pannónia Könyvek, Pécs, 1994. 145.

[11] BML., PA., 17. f., 3. őe. (1947. október 4.)

[12] Uo., 16. f., 2. fcs., 20. őe., MKP jelentés

[13] Uo., 16. f., 28 őe., Az MKP járási titkárának havi jelentése (1948. február 22.)

[14] Uo., 16. f., 23. őe., A mohácsi járási titkár 1948. január 26-i és február 23-i jelentése

[15] Uo., (1848. március 21.)

[16] Uo., 33. őe., A Harkány községi titkár jelentése. (1947 december 18.)

[17] Uo., 45. őe., (1947. október 4.)

[18] Uo., 68. őe., Dr. Gyetvai János Pécs-Baranya vármegye főispánjának jelentése. (1948. március–április.)

[19] Uo., 23. f., 2. fcs., 1. őe., Az MKP Harkány Körzeti Titkárságának jelentése a Megyei Bizottságnak. (1948 április); Uo., 27. őe., A sásdi járási titkár jelentése (1948. április); Uo. 16. f., 23. őe., Az MKP mohácsi járási bizottság titkári jelentése (1948. március 24.), 16. f., 23. őe., Az MKP mohácsi járási bizottság titkári jelentése (1948. március 24.)

[20] Uo., 16. f., 64. őe., Jelentés a megyei káderosztály munkájáról. (1948. május 5.)

[21] Uo., 16. f.,” 45. őe., A körzeti bizottsági titkár jelentése. (1947. október 4.)

[22] Uo., 16. f., 33. őe., 1947. november 26-i jelentés

[23] Uo., 16. f., 34. őe., 1948 március 22-i jelentés

[24] Uo., 16. f., 32. őe., MKP Csányoszró Körzeti Bizottság jelentése. (1948 február 18.)

[25] Uo., 16. f., 68. őe., Gyetvai János főispán jelentése az MKP Közigazgatási Osztálynak. (1948. február)

[26] Uo., 16. f., 25. őe., A pécsváradi járási titkár jelentése. (1948. március 18.)

 

[27] Uo., 16. f., 34. őe., A Keszü Körzeti Bizottság jelentése a Megyei Bizottságnak. (1948. március 12.)

[28] Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége

[29] Uo., 16. f., 59. őe., Jelentés a megye politikai hangulatáról. (1948. február)

[30] Uo., 16. f., 68. őe., (1948. március 3.)

[31] Uo., 16. f., 24 őe.

[32] Uo., 16. f., 27. őe., A sásdi járási titkár jelentése. (1948. április.)

[33] Uo., 16. f., 28. őe., A siklósi járási titkár jelentése. (1948. február 22.)

[34] Uo., 16. f., 40. őe., Az MKP pécsváradi körzeti titkár jelentése az MB-nek.

[35] Uo., 16. f., 3. őe., Az MKP megyei bizottsági ülés jegyzőkönyve. (1948. március 1.)

[36] Magyar Országos Szövetkezeti Központ

[37] Uo, 16, f,, 64, őe., Jelentés a megyei káderosztály munkájáról. (1948. május 5.)

[38] Uo., 16. f., 3. őe., (1948. április 19.)

[39] Uo.: , 16. f., 3. őe:, Az 1948. március 21-i konferencia jegyzőkönyve. Az idézett hozzászóló nevét a jegyzőkönyv nem tartalmazza

[40] Uo., 16. f., 23. őe:, A mohácsi járási titkár jelentése. (1948. május 28.)

[41] Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége

[42] Magyar Nők Demokratikus Szövetsége

[43] Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség

[44] Uo., 16. f., 3. őe:, Az MKP megyei bizottsági ülés jegyzőkönyve. (1948. április 12.)

[45] Uo., 16. f., 3. őe:, Az MKP megyei bizottság jegyzőkönyve. (1948. április 14.)

[46] Uo., 16. f., 7. őe:, A körzeti titkári értekezlet jegyzőkönyve. (1948. április 20.)

[47] Uo., 16. f., 18. őe., Az MKP KV Közigazgatási Osztály levele. (1948. május 24.)

[48] Uo., 16. f., 25. őe., A pécsváradi járási titkár jelentése. (1948. március 18.)

[49] Uo., Pécs város törvényhatósági üléseinek jegyzőkönyvei 1942/1949. (1948. május 29.)

[50] Uo., (1948 október 30.)

[51] Uo., Föispáni bizalmas iratok, a népi bizottságokkal foglalkozó anyag

[52] Uo., PA., 17. f., 6. őe., Ilku Pál levele az MKP Szervezési Osztályának. (1948. március 8.)

[53] Uo., Pécs város törvényhatósági bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei. (1949. július 5.)

[54] Uo., Az 1949. augusztus 13-i ülés jegyzőkönyve.

[55] A Magyar Szocialista Párt Politikatörténeti Intézetének Levéltára (PIL), A központi választási megbízottak jelentései. Czéh József jelentése. (1949. május 4.)

[56] Uo., Jelentés a választási helyzetről. Bp. (1949 május 6.)

[57] Uo., Jelentés az 1949. május 1-i máriakéméndi választási népgyűlésről.

[58] Uo., Jelentés a választási helyzetről. (1949 május 6.)

[59] Uo.

[60] Uo.

[61] Uo.