Cikkek

Siptár László A Pécsi Takarékpénztár rövid története (1845–1948)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

55–66. pp.


Siptár László


A Pécsi Takarékpénztár rövid története (1845–1948)


Kurze Geschichte der Pécser/Fünfkirchner Sparkasse (1845–1949)

The Short History of the Pécs Saving-Bank (1845–1949)




Magyarországon az első takarékpénztár az 1835-ben létesített Brassói Általános Takarékpénztár volt. Ezt követően 1840-ben az Aradi Első Takarékpénztár, és Pesten a – Fáy András által alapított – Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület kezdte meg működését. 1842-ben a Soproni Takarékpénztár, és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, majd 1844-ben az Esztergomi Takarékpénztár, a Győri Első Takarékpénztár és a Kőszegi Takarékpénztár nyitotta meg kapuit. Tehát 1848 előtt Magyarországon hét pénzintézet volt, és ebben az évben további hét új létesült: Komárom, Miskolc, Nagykanizsa, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém.

A Pécsi Takarékpénztár létesítése nagyatádi Czindery László javaslatára és hathatós szervezési közreműködésével indult meg. Ő ebben az időben Vasvármegye helyettes főispánja volt, kinek földbirtoka volt Baranyában (Pellérd), Somogyban (Szigetvár, Nagyatád környékén) és Vas megyében.

Czindery László Pécsett született 1792. július 6-án, és itt halt meg 1860. január 25-én. 1845-től Somogy vármegye főispánja. Széleskörű érdeklődési körében foglalkozott a lótenyésztés kérdéseivel, s ebben a tárgyban könyvet adott ki „Alaprajza a somogyvármegyei lótenyésztő társaságnak 1836 előtt” címen. Szakirodalmi cikkei jelentek meg a „Gazdasági Tudósítások” és a „Magyar Gazda” c. szaklapokban. Önálló kötetként jelent meg 1844-ben Pozsonyban a „Miképp gazdálkodhatunk ingyen?” c. könyve. Érdemei elismeréseképpen a királytól császári és királyi udvari tanácsosi címet, és Lipót-rendet kapta

Czindery maga járt el Baranya, Somogy és Tolna megyében, hogy aláírásokat gyűjtsön a Pécsi Takarékpénztár részvényeinek jegyzésére. 300 db. 100 pengő forintos részvényt kívántak kibocsátani, s így 30 000 pengő forintos alaptőkét biztosítani. Az alapítók 1845. február 19-én gyűltek össze először, hogy az alapszabály-tervezetet megvitassák. Ezt követően csaknem hetenként tanácskoztak. Március 9-én arról határoztak, hogy a Pécsi Takarékpénztár megalakulását hirdetményben közzéteszik, az alapszabályokat jóváhagyás végett a helytartó tanácshoz felterjesztik, s azt bejegyzés végett a pesti váltó-törvényszéknél bemutatják. Minthogy Pécs városától hivatali helyiséget nem kaptak, Blauhorn Mihály pécsi kereskedő Fő utcai házában (ma: Király u. 23.) béreltek egy bolthelyiséget.

Az alakuló közgyűlést 1845. március 13-án tartották meg. Ezen Czindery Lászlót egyhangúlag a Takarékpénztár elnökévé választották meg. Alelnökké választották Blauhorn Mihály kereskedőt és Dőry László táblabíró, főadószedőt. Megválasztották a 36 tagú választmányt, 24 Baranya, 6 Somogy és 6 Tolna megyei tagot. A megválasztott első tisztviselők: Nagy Imre ügyvéd, intézeti jegyző, Pucher József pénztárnok és Rehák Gusztáv könyvvivő.

A választmány úgy rendelkezett, hogy a jegyzett részvények ellenértékének felét május 1-ig kell befizetni. Az alapszabályok csak kézi sokszorosításban álltak rendelkezésre, mert a váltótörvényszéki bejegyzés, 1845. évi felterjesztés ellenére csak 1848-ban került jóváhagyásra, s csak ezután kerülhetett kinyomtatásra.

Az első részvényjegyzés megoszlása a következőképpen alakult:

1 részvényt jegyzett

152 részvényes

= 152

2

26

52

3

3

9

4

5

20

5

4

20

7

1

7

10

1

10

30

1

30

 

193

300


A 30 db. részvény jegyzője Czindery László, a 10 db. részvény jegyzője Scitovszky János püspök volt. A közgyűlés feladata volt az üzleti irányelvek megállapítása, ennek ellenőrzése, a számadások megbírálása, az elnök, a választmány és a tisztviselők választása. A választmány havonként kétszer ült össze, 1-én és 15-én. Ellenőrizte a betételhelyezéseket, megszavazta a kölcsönfolyósításokat, amely lehetett jelzálogkölcsön, kézizálogkölcsön vagy váltókölcsön. A választmány egy tagja a hivatali órák alatt mindig jelen volt az üzletben, s minden kezelési okmányt aláírásával igazolt. 1851-ig a választmányi tagok feladatukat minden díjazás nélkül látták el, 1851-től a biztosi teendőkért napi 1 pengő forint díjazásban részesültek.

A betétekre 4% kamatot fizettek, a kölcsönfolyósításnál 5%-ot számoltak fel. Az első évi mérleg szerint a takarékpénztár éves forgalma 50 ezer pengő forint volt: 43 ezer jelzálogkölcsön, 3 ezer kézizálogkölcsön, 3 ezer váltókölcsön és 1 ezer készpénz. Ezzel szemben a teher oldalon: alaptőke 15 ezer (50%-os befizetés), betétek 33 ezer, különféle hitelezők 1 ezer, és tiszta jövedelem 1 ezer. Ez a forgalom pl. 1852-re úgy emelkedett, hogy az éves forgalom 423 ezer, ebből vagyon: 351 ezer jelzálogkölcsön, 31 ezer kézizálog-kölcsön, 28 ezer váltókölcsön, 1 ezer különféle adósok és 12 ezer készpénz. Teher oldalon: alaptőke 30 ezer, betétek 385 ezer, különféle hitelezők 3 ezer, tiszta jövedelem 5 ezer.

A helytartótanács hátráltatta az intézet tevékenységét. A Takarékpénztár alapszabályait az ausztriai polgári törvénykönyv elveinek figyelembe vételével kívánta módosíttatni. Ezáltal az intézet mint kereskedelmi vállalat működését lehetetlenné tehették, illetve elérhették volna vagy feloszlatást, vagy a kormány rendelkezése alatt álló intézménnyé változtatását, amelynek még az éves nyereség-felhasználását is a kormány határozza meg. Az intézet választmánya kitartott az alapításkor elhatározott elvek mellett, és 1864-ben végre elérte, hogy az intézet teljes önrendelkezési jogát érvényre juttató alapszabályokat a kormány jóváhagyta. A kormány felügyeleti joga annyiban maradt fenn, hogy az intézethez állandó kormánybiztost küldhetett.

1854-ben Czindery László az igazgatósági elnöki tisztségéről lemondott. Helyette Majláth Györgyöt választották elnökké, aki ezt a tisztségét 1854–1864-ig töltötte be. Őt követték: Plainer Antal 1865–1870, Jeszenszky Ferenc 1870–1876, Horváth Antal 1876–1883, Czirer József 1884–1893, Szautter Gusztáv 1893–1894, Sey Lajos 1894, Kannnerer Ferenc 1894–1909, Eibach Emil 1909–1915, Csarsch Jenő 1915–1918, Zsolnay Miklós 1918–1521, Visnya Ernő 1921–1942 és Eizer János 1942–1948.

1864-ben az alapszabályok módosításával a választmány létszámát 24 főre csökkentették. Az üzletkör meghatározásában is változtatásokat vezettek be. Jelzálogkölcsönt ezután 23 és fél éves törlesztésre adtak, évi 6% kamatra, és 2% törlesztési jutalék fizetése mellett. Váltóra ekkor csak pécsi váltóbirtokos által benyújtott váltókat számítolhattak le. Ezt a rendelkezést 1870-ben megszüntették. Az árukra adott előlegfolyósítást beszüntették, csak értékpapírra, zálogjogilag biztosított kötelezvényre, aranyra és ezüstre folyósítottak előleget. Az éves nyereségnek csak kétharmada illette meg a részvényeseket osztalékként, a harmadik harmadból tartalékalapot és nyugdíjalapot kellett létesíteni.

1873-ban a részvénytőkét 60 000 Ft-ra emelték fel. Az új részvények jegyzésére a régi részvényeseknek elővásárlási joguk volt. Ezt követően újabb részvénytőke emelésre 1909-ben került sor, amikor a részvények számát 1200-ra, értékét kétmillió négyszázezerre emelték. Ebben az évben a mérleg főösszege 27 millió fölé emelkedett.

Vagyon:

 

Teher:

 

pénzkészlet

301.000

részvénytőke

2,400.000

jelzálogkölcsön

10,889.000

tartalékalap

1,624.000

kézizálogkölcsön

49.000

nyugdíjalap

504.000

váltókölcsön.

7,086.000

alapítvány

52.000

folyószámlakölcsön

3.636.000

takarék és folyószámla

értékpapírok

4,999.000

betét.

22,590.000

ingatlanok

607.000

kiféle hitelezők

202.000

különféle adósok

149.000

nyereség

344.000

 

27,716.000

 

27,716.000


1876-ban az előző évben megjelent 1875:XXXVII. tc-be foglalt új kereskedelmi törvény szükségessé tette, hogy az intézet szervezetét és tevékenységét az új törvény szellemében átalakítsák. Az 1876. évi alapszabályok szerint az évi tiszta jövedelemből a tartaléktőkét kell növelni a jövedelem 15%-ával mindaddig, amíg a tartaléktőke el nem éri a 60 000 Ft-ot. A nyereségből 1% jár az igazgatóság elnökének, 4% az igazgatóságnak, 1% a felügyelő-bizottságnak, 5% pedig a tisztviselők jutaléka. A maradvány a közgyűlés által évenként megállapított mértékben köz- és jótékonysági célokra, a tisztviselők nyugdíjalapjára és a részvényesek osztalékára fordítandó. Ekkor határozták meg az intézet belkezelését szabályozó ügyrendet.

Az 1893-ban módosított alapszabály értelmében az intézet technikai részének vezetésére szakértő tisztviselő: az üzletvezető igazgató állítandó. Ezt a beosztást 1920-tól vezérigazgató címen folytatta. Az intézet üzletvezető igazgatói, illetve vezérigazgatói az alábbiak voltak: Lechnér Antal 1893–1900, Eibach Emil 1900–1909, Csarsch Jenő 1909–1915, Visnya Ernő 1915–1942, Siptár Lajos 1942–1945 és Horváth Dezső 1945–1948.

Az intézet üzletkörének mind nagyobb kiterjedése miatt a bérelt hivatali helyiség nem volt elegendő, ezért 1858-ban 32 000 pengő forintért házat vásároltak.

Már 1853-tól az üzleti jövedelem egy részét közcélra és jótékony adományra fordították. A szorosan vett üzleti tevékenységen túl az intézet részt vett a megye és a város közéletében. 1847-ben, amikor a mostoha gazdasági viszonyok miatt a vármegye kénytelen volt az adófizető jobbágyságnak adótartozásai befizetésére haladékot adni, az intézet Baranya vármegyének 24 000 pengő forint hitelt adott. A megye és az intézet között már ekkor kialakult az a szoros pénzügyi együttműködés, melynek eredményeként 1852-től a megye és a város átmenetileg fölösleges pénzkészletét a Pécsi Takarékpénztárnál helyezte el.

Az 1860-as évtől az intézet a budapesti pénzintézetekkel – Földhitelintézettel, Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal – üzleti összeköttetési létesített.

1872-ben részt vett az intézet a mohácsi és siklósi takarékpénztár alapításában, s mindkét intézetnél 100-100 db. részvényt jegyzett.

1869-ben  tőkeelhelyezésül megvette a Pécsi Takarékpénztár a Széchenyi téren lévő Czindery-féle házat 40 000 forintért. Ebben az évben a válságos pénzügyi viszonyok miatt fizetésképtelenné vált több adósának ingatlanait kénytelen követelései fedezésére magához váltani. Ezért az ingatlanokba fektetett vagyona 1875-ben 100 000 Ft-ra, 1881-ben 129 000 Ft-ra emelkedett.

1870–76 között Jeszenszky Ferenc, Baranya megye alispánja volt az intézet elnöke. Ez idő alatt két alapítványt is létesített. Egyet 1871-ben 1248 Ft összeggel, melynek kamatait évenként a pécsi főreáliskola legmagasabb osztályát kitűnő sikerrel végzett, jó erkölcsű, pécsi vagy Baranya megyei születésű ifjúnak adandó ösztöndíjra fordítottak. 1873-ban 1544 forint tőkét helyezett el az intézetnél, melynek kamataiból az intézeti tisztviselők szükséget szenvedő özvegyeit segélyezték.

1872-ben megalakult a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár, amely azonban rövid életű pénzintézet volt.

Horváth Antal, Czirer József, Szautter Gusztáv, Kammerer Ferenc elnöksége alatt a kor történeti eseményei keretében fejlődött a takarékpénztár, s 1895-ben elérte fennállásának 50-ik évfordulóját. Erre az alkalomra Fischer Ferenc, az intézet akkori ügyésze megírta az ötven év történetét, ami Taizs József könyvnyomdájában kiadásra került. Az 50 éves jubileumi közgyűlést 1895. május 12-én tartották, Kardos Kálmán, Pécs sz. kir. város és Baranya megye főispánjának elnökletével, s Aidinger János polgármester tartott ünnepi megemlékezést. A jubileum alkalmából a közgyűlés alapítványt telt a Baranya vármegyei árvaház, a Pécs városi Rudolfium árvaház, a Pécs városi szegényház és a Pécsett létesítendő vincellériskola javára.

Az 1896. július 19-én tartolt közgyűlésen az alaptőkét 60 millió forintról 300 millióra emelték úgy, hogy a 200 forint névértékű részvényeket 1000 forint névértékűre cserélték át.

1898-ban az intézet tulajdonában lévő Széchenyi téri, volt Czindery és Cséby házakat lebontva, a budapesti Korb és Giergl tervezésében, Schlauch Imre kivitelezésében felépítették háromemeletes székházukat. A ház első emeletén voltak az irodahelyiségek, a földszinten a Royai kávéház és üzlethelyiségek, a 2. és 3. emeleten lakások voltak. Az építés 498 555,11 Ft-ba kerüli. Az emeletek közötti falmezőben majolika betűkkel Pécsi Takarékpénztár felirat volt, amit az államosítás után sajnos levakoltak.

A következő évek a változó gazdasági eseményeknek megfelelően, hol kedvezőbben, hol több nehézséggel alakult az intézet élete. Elsődleges szempontjuk volt a mobilitás biztosítása, hogy az esetleges nagyobb betételvonás esetén is fizetőképesek legyenek. Ennek érdekében visszleszámítolásukat minimálisra szorították, és váltótárcájuk mobilitásának fenntartása volt az elsődleges üzleti szempontjuk.

Eddig az időpontig az intézet tiszta takarékpénztári üzletet vezetett, a nagyobb kockázatot jelentő banküzletágakkal nem foglalkozott.

Először 1908-ban vett részt a takarékpénztár iparvállalati alapításban. Ebben az évben alakult ifj. Scholz Antal sörgyárának megvételére a Pécsi Mezőgazdasági Sörgyár és Gőzmalom Rt. 1 250 000 korona alaptőkével. Ebben a vállalkozásban a takarékpénztár 30 db. részvény jegyzésével (15 000 K.) vett részt. 1910-ben létesült a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank egymillió forint alaptőkével, melyből a takarékpénztár 500 db. részvényt jegyzett 250 000 K. névértékben. A bank átvette a Pécsi Kölcsönös Segélyző Egylet üzletkörét. 1912-ben résztvettek a Höfler Bőrgyár Rt. alapításában százezer korona névértékű részvényjegyzésével.

1913-ig tartott az intézet fokozatos fejlődése és megerősödése. A saját tőke 4 millióra, a betétállomány 23 millióra emelkedett, és ugyancsak 23 millió volt az összes kihelyezés összege. Minthogy a betétesek kispénzű, takarékos emberek voltak, tehát nem kellett a hirtelen, nagy összegű betételvonástól tartani. Mobilitásuk nem volt veszélyben.

Az első világháború kitörése – 1914. július 28. – bizonyos betételvonást eredményezett az intézetnél, ami azonban ez évben nem haladta meg a 870 ezer koronát (23 millióból). A háború kitörésének következménye volt, hogy a tisztviselők több mint felét katonai szolgálatra hívták be, s így a munkát fél létszámmal kellett ellátni. A hadikiadások megnövekedett pénzforgalmának ellentételezése érdekében az Osztrák-Magyar Bank a kamatlábat július 27-én 4%-ról 5%-ra, augusztus elején 6%-ra emelte. A kormány augusztus 1-én moratóriumot hirdetett, s ebben a hitelintézetek által magánfeleknek kifizethető összeget 200 koronára korlátozta. Az 1916:XIV. tc. alapján alakult meg a Pénzintézeti Központ, melynek 1261 pénzintézet lett tagja, közlik a Pécsi Takarékpénztár is.

Ebben az évben az intézet pénzügyi tevékenységében nagy jelentőségű volt, hogy a Schaumburg-Lippe herceg dél-baranyai birtokainak és vállalatainak megvételére létesített szindikátusban részi vett a takarékpénztár. Feladatuk volt a kb. negyvenezer kat. hold földbirtok, a Villányi Pezsgőgyár és Borpince, a Beremendi Portland-cementgyár átvétele és értékesítése.

Az 1918. évi összeomlás után a Nemzeti Tanács felhívta a város vállalatait, hogy vállaljanak anyagi áldozatot a frontról hazatérő katonák elhelyezkedési és más problémáinak megoldásában. A város polgárságától 500 000 K-t kértek; ebből a pénzintézetek 100 000 K-t vállaltak, ezen belül a Pécsi Takarékpénztár 36 000 K-t.

November 12-én értesült a város arról, hogy a szerb hadsereg megszállta Eszéket. Erre a hírre az intézet értékeit különvonaton Kaposvárra szállította, és a Somogy megyei Takarékpénztárnál helyezte el. A város megszállása után a szerb városparancsnok, illetve az általa kinevezett főispán – dr. Pandurovits László – lefoglalta a vármegye értékeit, közte a takarékpénztárnál elhelyezett és Kaposvárra mentett értékeket. Minthogy ez számukra elérhetetlen volt, elrendelte, hogy azt az Adriatische Bank A. G. bécsi cégnél, vagy a Szerb Bank budapesti fiókjánál kell letétbe helyezni.

Minthogy az Osztrák-Magyar Bank pécsi fiókja a szerb megszálláskor beszüntette működését, s így nem volt a városban elegendő fizetőeszköz, a város 10 millió korona, majd később újabb 10 millió korona névértékű pénztárjegyet bocsátott ki. Ekkor négyféle pénz volt a városban forgalomban az Osztrák-Magyar Bank régi – felülbélyegezetlen – bankjegyei, ennek a szerb hatóság által felülbélyegzett változata, a jugoszláv korona, és a Pécs városi pénztárjegy.

1919. május 13-án a kormánybiztos-főispán írásbeli rendelkezésével Nikolics György vármegyei irodaigazgató fegyveres kísérettel megjelent az intézetnél, s követelte, hogy a vármegye betétjéből 123 907,07 K-t fizessen ki. A pénztáros a kifizetést megtagadta, de a kiküldött a pénzt erőszakkal magához vette és eltávozott.

1919. június 20-án a szerb kereskedelmi miniszter rendeletére a kormánybiztos-főispán az intézetet zár alá helyezte, és pénzkészletéből az osztrák-magyar bankjegykészletet elvitte. Ezért fizetőeszköz hiányában a takarékpénztár augusztus 4-ig működését beszüntette.

1920 elején a szerb katonai hatóság Riffl Sándor, Fischer József és Inselt István alezredeseket és 15 társukat letartóztatta, s az újvidéki szerb törvényszék elé állította. A letartóztatottak kérték, hogy a pécsi pénzintézetek vállalják az ideiglenes szabadlábra helyezésükért kért óvadék letétbe helyezését. Erre a célra a Pécsi Takarékpénztár és a Pécs Baranyai Központi Takarékpénztár – fele-fele részben – az 1 251 500 korona letétet magára vállalta.

A szerb megszállás alatt gyakran előfordult, hogy azok a munkáltatók, melyeknek központja Budapesten volt, a bérfizetés idejére nem kapták meg a munkabért. Ilyen esetben mindig készséggel előlegezett a takarékpénztár, hogy a munkások és tisztviselők az esedékesség napján megkaphassák munkabérüket.

A szerb megszállás megszűnése – 1921. augusztus 20. – után a szerb hatóság olyan nyilatkozatot kért, melyben az intézet kijelenti, hogy a megszállás alatt semmi károsodást nem szenvedett, holott a kimutatott kár mintegy 740 ezer korona volt.

A háború után a gazdasági életben fejlődés következett be, de az infláció tovább növekedett. Az 1921:XV. tc. alapján a részvénytársaságok egyszeri vagyonadót voltak kötelesek leróni, melyet vagy készpénzfizetéssel, vagy váltságrészvények beszolgáltatásával kellett teljesíteni. A takarékpénztár készpénzben fizette be az 1 458 386,50 K. vagyonváltságot. 1923-ban az üzleti tevékenység nagymértékben fejlődött, és mind több budapesti üzleti kapcsolat jött létre. Ez indokolta, hogy Budapesten fiókot létesítsen a takarékpénztár (József nádor tér).

Az infláció állandó növekedése miatt a kormány 1924. februártól valorizációs értékmérőként elrendelte a „takarékkorona” elszámolás bevezetését. A takarékbetéteknél és hitelfolyósításoknál ezt az értékelszámolást kellett alkalmazni. Az alapértéket 1924. február 20-án állapították meg (100=100). Az értékarányt egy erre a célra alakított bizottság naponként állapította meg. A legmagasabb értékarány-eltérés június elején volt, amikor 100 takarékkorona 133 papírkoronával volt egyenértékű.

1924. június 24-én kezdte meg működését az Osztrák-Magyar Bank utódjaként létesített Magyar Nemzeti Bank. Az Angol Bank közbejöttével megállapították az új valuta értékarányait: 1 angol font = 346 000 papírkoronával, illetve 12 500 K. = 1 pengővel. Az új pénzegységről az 1925:XXXV. tc. intézkedett. A vállalatoknak 1925. január 1-ével az újraértékelés szabályai szerint új nyitómérleget kellett készíteni.

Az 1925. január 1-ji nyitómérlegben az intézet alaptőkéjét 1 200 000 P-ben állapították meg. A tartaléktőke 800 000 P. A nyugdíjalap 105 348,06 P. A részvények összevonását határozták el 1:12 1/2 arányban, tehát a forgalomban lévő 75 000 részvényt 6000 darabban állapították meg, 200 P. névértékben.

Ezekben az években a házingatlanok a bérkötöttségek miatt, a földbirtokok az agrártörvény kötöttségei miatt, az idegen valuták a devizaszabályozás miatt nem jelentettek kétségtelen fedezetet a kölcsönökre, ezért a tőkebefektetés inkább az iparvállalatok létesítése felé tolódott el. Ugyancsak ennek az időszaknak törekvése volt az, hogy a környékbeli pénzintézeti érdekeltségek körét növeljék. 1925 végén 11 környékbeli pénzintézet tartozott a Pécsi Takarékpénztár érdekkörébe. Ezek: a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár, a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank Rt., a Baranya-Sellyei Takarékpénztár Rt., a Bátaszék-Sárközi Takarék és Hitelbank Rt., a Bonyhádvidéki Takarék- és Gazdaszövetségi Bank Rt., a Sásdi Takarékpénztár Rt., a Szentlőrinci Takarékpénztár Rt., a Szigetvári Takarékpénztár, a Vajszlói Takarékpénztár Rt., a Villányi Központi Takarékpénztár Rt. és a Barcsi Bank és Takarékpénztár Rt. 1925-ben ehhez az érdekképviseleti körhöz hozzájött a Dunántúli Bank Rt. Pécs., a Mágocsvidéki Takarékpénztár Rt. és a Dél-baranyai Bank Rt., Mohács.

1925–1929 között jelentős állománynövekedés következett be:

a betétállomány 1925 végén:         4,719/m P,       1929 végén:     12,128/m P.

a váltóállomány                              4,644/m                                   16,634/m

folyószámla-kihelyezés                  1,765/m                                     3,135/m

tiszta nyereség                           162/m                                           279/m

1929 októberében az Amerikai Egyesült Államok tőzsdéin olyan árfolyamzuhanás következett be, ami igen nagy vagyonok megsemmisülését vonzotta maga után. A fogyasztás összezsugorodott, az árufelvevő képesség megbénult, az eladatlan készletek felhalmozódlak, s így az árak zuhantak. A válság kiterjedt a hiteléletre, s az amerikai tőke visszavonása következtében az európai pénzpiacra is. Németországban és Ausztriában ez több bankcég összeomlását eredményezte. A magyarországi pénzintézetekkel szemben is olyan hitel-visszafizetési igény merült fel, aminek semmiképpen nem leheteti eleget tenni. A magyar kormány ezért 1931. július 14-én a 4000/1931. M. E. sz. rendelettel három napos bankzárlatot rendelt el (július 14–16). Július 17-től a betéteknek csak 5%-a, de legfeljebb csak 1000 P. volt kifizethető. Ezt a korlátozást a kormány augusztus 14-ig tartotta fenn. E gazdasági krach hatására a Pécsi Takarékpénztárnál a betétállomány 12 millióról 9 millióra csökkent (24,05%-os apadás). Az intézet a betétcsökkenést nem hárította a hitelezőire (hitelvisszavonással), hanem szabad hitelkeretei terhére szerezte meg a szükséges forrást.

A gazdasági válság még a következő évben is éreztette a hatását, és az ipar mellett a mezőgazdaság is nehéz helyzetbe került. Ezen a kormány a „gazdavédelmi jogszabályok” sorával kísérelt meg segíteni. A 3800/1932. M. E. sz. rendelet (július 9.), a gazdaadósok egyes csoportjával szemben felfüggesztette az ingatlanárveréseket. Rendeletben szabályozták a „védett” gazdaadósokra vonatkozó kötelezettségeket.* Az intézet gazdaadós-állománya 5,3 millió P. volt. A rendelet értelmében az intézet eredményét rontó teher kb. évi százezer pengő volt, hét éven keresztül.

A kormány – a MNB-n és a Pénzintézet Központon keresztül – arra ösztökélte a pénzintézeteket, hogy fúziók révén csökkentsék a pénzintézetek számát. Ezt az elgondolást a takarékpénztár magáévá tette, és 1934. április 30-i közgyűlésén javaslatot tett a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank Rt., a Bonyhádvidéki Takarék- és Gazdaszövetségi Bank Rt., a Sellyei Takarékpénztár Rt. és a Szentlőrinci Takarékpénztár Rt. beolvasztására úgy, hogy ezeknek a takarékpénztáraknak meghatározott darabszámú részvényéért Pécsi Takarékpénztár részvényeket adtak. A beolvadó takarékpénztárak helyén a Pécsi Takarékpénztár fiókintézetet nyitott A fúziót az intézet folytatta, és 1938 végén beolvasztatta a Sásdi Takarékpénztár Rt-t, a Vajszlói Takarékpénztár Rt-t és a Baranyai Agráripari Rt-t.

1942. május 11-én elhunyt Visnya Ernő, aki 27 éven át volt az intézet elnökvezérigazgatója. Utána elnök: Eizer János, vezérigazgató Siptár Lajos lett.

1942-ben a Magyar Nemzeti Bank körlevélben felhívta a pénzintézeteket: vizsgálják a náluk felmerülő hiteligényeket abból a szempontból, hogy azok a hasznos termelést és zavartalan közellátást – így közvetve vagy közvetlenül a hadviselés céljait szolgálják-e. Ezzel a spekulációs célra igényelt hitelek folyósítását kívánták megakadályozni. A hitelfolyósítás előtt a pénzintézeteknek a MNB hozzájárulását kellett beszerezniük. Az intézkedés következtében a hitelfolyósítás az előző évhez viszonyítottan 573/m. P-vel visszaesett.

1944-ben már mind többjei mutatott a háborús összeomlásra. Pécsre az orosz csapatok 1944. november 29-én vonultak be. Ettől a naptól december 21-ig az intézet működése szünetelt, hivatali helyiségét igénybe vették. Az 1944. január 5-én tartott közgyűlésen Eizer János elnök megemlékezett a Pécsi Takarékpénztár százéves évfordulójáról.

Azokban a hónapokban, amikor a háborús események miatt Budapest és Pécs között az összeköttetés megszakadt, a város és környékének pénzellátása a Pécsi Takarékpénztárra hárult. Ezt szükségessé tette az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank pécsi fiókja pénzkészletével elmenekült Pécsről.

1945-ben földbirtokrendezés címén az intézet ingatlanaiból kisajátítottak a Megyeri útón 730 n.öl házhelyet, a Kertvárosban 12.637 n.öl házhelyet, Bálicsban egy villát 1976 n.öl szőlővel és gyümölcsössel, Magyarsarlóson 1566 n.öl szántót, Peterden 2941 n.öl szántót. A nyugdíjpénztár ingatlanai közül a mohácsi országúton 33 kat. hold és 400 n.öl ingatlant, Magyarsarlóson 23 hold szántót és egy kocsmaházat.

1945. május 2-án Siptár Lajost, az intézet vezérigazgatóját a hivatalban letartóztatták, és május 5-én a népbíróság tárgyalásán, azzal a váddal, hogy a Baross Szövetség pécsi csoportjának az elnöke volt, elítélték. Az ítélet ezen időszak számos koncepciós perének egyike volt, mely szerint „a 81/1945. M. E. sz. r. 17.§- ának helyébe lépő 1945. június 27-én kelt M. E. sz. r. 12 §. 2. pontjába ütköző népellenes bűntett miatt” a népbíróság háromévi börtönbüntetésre, valamint ötévi hivatalvesztésre, politikai jogainak ugyanilyen tartamú felfüggesztésére és állásvesztésre ítélte. Ezt az ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa 1945. július 30-án kelt NOT. 168/1945-2. sz. ítéletével egy évi börtönbüntetésre mérsékelte.

1945 végén, amikor a bankjegyforgalom már ijesztő mértékben emelkedett, a kormány megpróbálkozott pénzlebélyegzéssel segíteni a pénzbőségen. A 12 000/1945. M. E. sz. rendelkezés értelmében a forgalomban lévő bankjegyek közül az 1000, a 10 000 és a 100 000 pengős címleteket egynegyed értékére le kellett bélyegezni úgy, hogy a fenti címletű bankjegyekből 3 darabért 1 darab, a lebélyegzésre szolgáló bélyeget kellett vásárolni, és ezzel felülbélyegezve a negyediket, az a névértéke teljes összegében fizetőeszköz maradt. Így e három címletből a jegyforgalom megközelítően egynegyedére apadt.

1946. január 1-én a 11600/1945. M. E. sz., illetve a 3600/1945. VII. P. M. sz. rendelettel bevezették az adópengőt. Az Országos Árindex-megállapító Bizottság naponként megállapította és közölte a pengő és adópengő közötti értékviszonyt, és először csak az adóbefizetést, később mind több tartozást adópengőben kellett teljesíteni. Az értékarány megállapítása az év első negyedében még mérsékeltebb, de májustól olyan horribilis, hogy ennek nem gazdasági, hanem szándékolt politikai célja volt.

Január 4-én 1 adópengő =                                                     1     P

Január 31-én                                                                          1,64

Február 28-án                                                                        9,85

Március 30-án                                                                     42

Április 30-án                                                                      570

Május 31-én                                                                  108 000

Június 28-án                                                           3 000 000 000

Július 28-án                                        2 000 000 000 000 000 000 000

Ezzel a pengő értéke megsemmisült, az ország teljes pénzgazdálkodása semmivé vált.

 

Az infláció mértének érzékeltetésére nézzük a takarékpénztárnál folyósított munkabérek változását.

Akinek a fizetése 1 hónapra

1945 júniusában                           annak 1946 márciusában

2868 P.                                            1 800 000 P.

2400 P.                                            1 600 000 P.

1768 P.                                              850 000 P.

800 P.                                                325 000 P.

1946. február 8-án a Gazdasági Főtanács 15/1946. G. F. sz. rendeletével úgy intézkedett, hogy a kollektív szerződés alá tartozók illetményének egy részét természetbeni élelmiszer-juttatásban lehet kiadni, kalóriaérték átszámítása alapján. Az intézetnél ez a kalória-juttatás február hó első hetére 19,6 millió pengőt tett ki. Az intézetnél az alkalmazottak és nyugdíjasok részére kifizetett járandóság 1946 márciusban 1 milliárd 300 millió P., májusban 147 milliárd P.

Hitelt folyósítani pengőértékben már lehetetlenség volt, ezért a hitelelszámolások alapja az arany lett. Kölcsönt legtöbbször letett aranyfedezet ellenében folyósítottak, általában 6–10 napra. Az aranyban történő elszámolásra jellemző példa, hogy Biedermann László ajánlatot tett az intézet dolgozói részére sertéshízlalásra. Az ajánlat szerint beállít 30 kg súlyú sertéseket express hizlalásra, melyek január 31-ig 120 kg-osra elkészülnek. Fizetendő sertésenként 48 gr. arany, melyből 6 gr. a beállításkor, 6 gr. három hónap múlva, és 36 gr. átvételkor teljesítendő.

1946. augusztus 1-én vezették be a forintot. Az ekkor benyújtott hitelkérelmek igen alacsony összegűek: 10, 20, 50 Ft-os kölcsönök folyósítását engedélyezik.

Az intézetnél – csakúgy, mint a vállalatoknál és más intézményeknél – a dolgozók illetményének összege forintban még nem került megállapításra, ezért előleget folyósítottak 30–60 Ft összegben.

Az első napokban a lakosság pénzszerzési lehetőségének csaknem egyedüli módja volt, hogy aranyat vált be forintra. A beváltásra a takarékpénztár is felhatalmazást kapott. Az aranybeváltás augusztus első felében a következőképpen alakult:

Dátum

beváltott törtarany/gi:

érine/gr.

érték/Ft.

5-én

693.65

14

5633,38

6-án

187.10

7

1945,36

7-én

183.70

 

1359,18

8-án

204.02

 

1517,60

9-én

226.20

 

1635,28

10-én

50.-

 

350

12-én

480.-

12

4534

13-án

520.-

6

4285

14-én

1059 -

1

8146

15-én

205.-

 

1610


1946. év folyamán az intézet igazgatósága a rezsi csökkentése érdekében több ízben sürgette a nem rentábilis fiókok megszüntetését és a tisztviselők létszámának csökkentését. A szentlőrinci fiókot szeptember hónapban megszüntették. A cégvezetőktől felfelé besorolt tisztviselők 1946. október 1-től január 31-ig illetményük egy részéről lemondtak. A létszámváltoztatást nehezítette az, hogy a szakszervezet az elbocsátásoknál a politikai szempontokat helyezte előtérbe, ami a munka szakszerű ellátását veszélyeztette. Több, a katonai szolgálatból visszatért dolgozó jelentkezett, akiknek elbocsátása méltánytalan lett volna.

1947. január 1-vel készült el a 24700/1946 és a 1790/1947 M. E. sz. rendelet alapján az intézet forintmérlege. A vagyonból alaptőke 1200/m Ft, tartalékalap 300/m Ft, 1 db. új részvény értéke 200 Ft.

1948. március 25-én, majd április 15-én hozott kormányintézkedések, melyek a vállalatok államosítására és a közületi pénzek elvonására vonatkoztak, kedvezőtlenül éreztették hatásukat a magánbetétek elvonására. A kb. 3600/m Ft összbetétből 1100/m Ft volt a közületi betét, és 700/m a vállalati betét. A kormány intézkedései alapján állami vállalatok csak államosított bankkal tarthattak fenn összeköttetést, így pár hét alatt 1600/m Ft került visszafizetésre.

Az 1948. május 22-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve szerint „Az intézet ezen rendkívül súlyos helyzetében, amikor fenyegető volt a megszűnés veszélye, de kilátástalan volt a jövő helyzete is, mert az állandóan emelkedő regie-költségek fedezése már csak a betétek terhére történhetett volna, tehát kényszerhelyzetben határoztatott el, a nagyrészvényesekkel egyetértésben, akik ennek érdekében még nagy anyagi áldozatot is vállaltak, az intézet államosítása.”

Az 1948. december 30-án tartott közgyűlés, melyen megjelent 3064 részvénytulajdonos képviseletében Korda Alfréd, az Állami Bankok Intézőbizottságának képviselője 3060 db., Horváth Dezső ny. vezérigazgató 2 db., Schmorl Ella pénzintézeti tisztviselő 1 db., Neupauer László ny. pénzintézeti tisztviselő 1 db részvény tulajdonosa, elhatározta, hogy az intézetbe beolvad a Dunántúli Bank és Takarékpénztár, Kaposvár és a Szekszárdi Takarékpénztár. A Pécsi Takarékpénztár Rt. megszűnik, helyén és állományával a Dél-Dunántúli Takarékpénztár folytatja tevékenységét.

Ezzel a döntéssel a Pécsi Takarékpénztár száznégy éves fennállása véget ért.

Jegyzetek


* Gazdaadós az, akinek jövedelme nagyobbrészt mezőgazdasági eredetű és 1933. október 24-én (fordulónap) telekkönyvileg feljegyzett és még fennálló tartozása a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörös szorzatát nem haladja meg. „Védett gazdaadós” az, akinek tartozása ezen a fordulónapon a tizenötszöröst meghaladja. A 20 holdnál kisebb védett birtokoknál a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres szorzatán felül eső hitelt 20 éves, 2 1/2%-kal kamatozó könyvadóssággá alakították át. A 20 holdtól 1000 holdig terjedő birtokokat tiszta jövedelem negyvenszeres szorzatát meghaladó terhét részben elengedéssel, részben kincstári átvállalással rendezték, úgy, hogy az átvállalt összeget 40 év alatt 3%-os annuitással kellett törleszteni. (Kiszámított évi részletekben törlesztendő tőke + kamat.)