Cikkek

Krisztián Béla A Pécsi Magyar Királyi Szénbányász Iskola megalapítása és működése

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs Történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

139–160. pp.


Krisztián Béla


A Pécsi Magyar Királyi Szénbányász Iskola megalapítása és működése


Die Fünfkirchener Ungarische Königliche Bergarbeiterschule

The Royal Hungarian Coalmining School in Pécs




A Kárpát-medencében 1780-tól ismert és folyamatosan kutatott majd feltárt kőszéntelepek 1867 után – a kiépülő egységes piac, a gyorsan fejlődő közlekedés, szerszám- és gépgyártás meg a településeken terjedő kőszénfűtés, később a gáz-, majd villamosáram-termelés miatt – egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. A kőszéntermelés és az ezzel összefüggő egyéb iparágak vonzották a befektetőket, az ország különböző részein sorra nyíltak, egyre többet termeltek a kőszénbányák, s emelkedett a bányászok száma is. A növekvő létszám a bányák szakigazgatásában is kényszerű változásokat hozott. A kőszénbányák veszélyessége a munkások jobb felkészültségét és irányítását kívánta. A hagyományos gyakorlat a bányamunkásokat hosszú szolgálati időn át szerzett tapasztalat és a tulajdonos választása után juttatta a szakmai elismertséget jelentő „vájár” előléptetésig. A gyakorlottabb, tapasztaltnak, ügyesebbnek tartott munkások egy részét korábban is különböző felügyeleti beosztásokba emelték vagy bányaüzemi szolgálatba osztották, hogy a kevésszámú bányamérnök munkáját segítve a munkásokat kellően oktathassák,[1] az üzemvitelt biztosíthassák. A magyarországi bányaiskolákban[2] kiképzettek az ércbányászat és kohászat altiszti, felügyeleti személyzetét erősítették,[3] kevéssé voltak felkészültek a kőszénbányászatban jelentkező feladatok ellátására. Hiányuk jellemző volt, amit a kőszénbányászat különböző módon igyekezett pótolni. Változatlanul fenntartotta saját személyzetének előléptetését, részben megkísérelte saját erőből, önálló saját képzéssel[4] megoldani a hiányzó felügyeletet. A kérdés a hazai iparoktatás törvényi szabályzása kezdeteinél[5] tájékozódásra késztette a bányászat és kohászat szakembereit. A külföldi tanulmányutakról haza érkezők több, másutt már működő bányaiskoláról adtak számot.[6]

I. Kezdeményezés önálló szénbányaiskolák létrehozására

A Bányászati és Kohászati Lapokban „A hazai bányaiskolákról”[7] és az „Egy szénbányász: bányaügyelők kiképeztetését czélzó iskolának szükségessége szénbányászok számára[8] című cikkek jelzik a törekvéseket. A cikk írója kifejtette, hogy arra törekedett: magánvállalatánál csak a „m. kir. bányaiskolákban végzettek alkalmaztassanak”. Ilyen növendékek hiányában maga folytatott rendszeres iskolázást, ami aztán elmaradt, így ezzel nem alakítható ki a magyar származású bányász szakférfiak gárdája. Javasolta ezért és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) országos nagygyűlése figyelmébe ajánlotta, hogy az egyes szénbányavállalatok termelésük, de még inkább bányabirtokuk területéhez mért arányban „subventionáltatni” köteleztetnének egy-egy szénbányaiskola felállítása ügyében. Itt az iskola felügyelője a kerületi bányakapitány lenne, a szaktantárgyakat pedig „szakképzett okleveles magyar bányamérnökök, az előkészítő tanfolyamokat az illy helységekben mindenütt található reál-, gymnasiumi vagy népiskolai tanárok” tanítanák.[9] A közlemény nyomán számos különböző megközelítésű, de azonos célú, a bányaiskolák újjászervezése irányába mutató vélemény fogalmazódott meg.[10] Körvonalazódott az, hogy a bányaiskolák legyenek a hazai iparoktatás „minta-iskolái”, ezért ezek az iskolák „olyféle mixtum compositumként” nem maradhatnak meg. Átalakításuk szükséges, a bányaműveletekhez értő, a munka folyamatos vitelére feltétlen szükséges és a feljebbvalókkal történő „közvetlen értelmes érintkezés czéljából okvetlenül megkívánható” ismeretekre az al- és segítőtisztek képzése két tanfolyamból állna.[11] Többirányú országos kezdeményezés és egyeztetés nyomán került az iskola megalapításának ügye az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányán tartott közgyűlése (1894. aug. 5–7.) elé. Ezen a közgyűlésen több előadó is foglalkozott a bányaiskolák reorganizációjával.[12] Andreics János az ércbányász iskolák szénbányavidékre történő áthelyezését javasolta egyben új iskolalétesítésre is alkalmat látott.[13] Szokol Pál ezt elutasította és új iskola létesítésének szükségességét említette.[14] Az OMBKE egyik alapító tagja, Hültl József elmondta, hogy maga húsz éve foglalkozik a kérdéssel, ily módon szakértő és javasolja szűkebb bizottság létrehozását, amelyet ki is jelöltek.[15] A szénbányaiskola létesítésében kezdeményező és érdekelt pécsvidéki OMBKE szakosztály táviratban köszöntötte a közgyűlést, ezzel is hangsúlyozva igényét.[16] A közgyűlésen határozatot hoztak a szénbányászok kiképzését szolgáló iskolák alapításáról Pécs és Petrozsény székhellyel abban a reményben, hogy a tanítás az iskolákban már 1896-ban megindulhat.[17]

II. A pécsi szénbányásziskola előzményei

Az 1780 óta ismert pécsvidéki, későbbi kutatások, helyi feltárások nyomán a mecseki kőszén-előfordulások,[18] a fejlődő közlekedés, elsősorban a dunai hajózás, valamint az iparosodás növekvő szénigénye tette egyre jelentősebbé. A város által 1852. május 14-én meghirdetett pályázat[19] nyomán a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) vette bérbe a bányákat[20] majd nagyarányú fejlesztésbe kezdett, fokozatosan szerzett újabb területeket. Pécs környékén a kor színvonalán álló bányászatot szervezett meg, befolyásolva egész Dél-Dunántúl gazdaságát, Baranya fejlődését, Pécs erőteljes növekedését.[21]

A nagy tőkebefektetéssel járó fejlesztések, a termelés növelése egyre nagyobb létszámot és ennek megfelelő szakmai irányítást igényelt. A többségében toborzott, a Monarchia különböző területeiről érkezett munkások nagy számából adódóan, a szénbányászat nehezebb körülményei következtében nemcsak a munkások, de közvetlen irányítóik felkészültségének emelésére[22] is szükség volt. A bányamunkások kinevezése vájárrá, munkafelügyelővé vagy egyéb vezetővé szakmai képzés nélkül már nem volt folytatható. A DGT szolgálati szabályzata is előírta, hogy a munkás kapjon oktatást felügyeletétől, amit azonban e felügyelet csak felkészültség birtokában képes ellátni.[23] Ezért a DGT is támogatta a szénbányászati oktatás bevezetését egyrészt az OMBKE helyi és országos bizottságaiban, másrészt más bányatulajdonosokkal történt megegyezése értelmében.

A szénbányászképzés érdekében Pécs városa és a DGT folyamatos kapcsolatot tartott fenn, amiről a DGT a bányaiskolák ügyében összehívott OMBKE bizottság előtt is beszámolt. Elhangzott, hogy „az ottani bányák helyismerettel rendelkező altisztekkel láttassanak el, a phylloxera által keresetforrásától megfosztott nép munkaalkalmat kapjon a Társaság bányáiban”. A bizottság azt is szorgalmazta, hogy a munkásnép anyanyelvén taníttassák, mert a német ajkú altisztekkel szemben nemcsak Pécsett, de másutt is idegenkednek. Évente 50–60 bányaaltiszt képzését tervezték.[24] Ezt követően terjesztette fel a DGT Igazgatósága a várossal egyeztetett szándékát a szénbányász iskola pécsi létesítésére.[25] A pénzügyminisztérium célvizsgálata 1894 decemberében zajlott le. Ennek alapján 1895. április 5- én kelt az a közlés, amelyben az iskola létesítésének indokait elfogadják, további intézkedéseket kilátásba helyezve.[26] Az intézkedések között volt a Pénzügyminisztérium pályázati felhívása „A Pécs telephelyen felállítandó m. kir. szénbányász iskolánál rendszeresített szaktanári állásra”[27] Ennek alapján Wiesner Rajmund, a DGT pécsvidéki bányáinak igazgatója Kaufmann Kamill budapesti bányakapitánynak írt levelében beszámolt az iskolalétesítés előzményeiről, engedélyt kérve annak működtetésére azzal, hogy „... a vállalat saját telepei számára egy kőszénbánya-iskolának közel jövőben való felállítását tervezi és annak nyilvánossága[28] ellen sem emel kifogást, ha az állam az iskolának némi subventiot biztosítana”[29]. Kaufmann Kamill engedményező levelében további részletes előterjesztést kért az iskoláról.[30]

1895. április 23-án, majd április 25-én tartottak megbeszélést a pécsi városi tanács megbízott tagjai Wiesner Rajmund DGT bányaigazgatóval és határoztak az iskola közös létrehozásáról, fenntartásáról.[31] Ezt a megállapodást szavazta meg Pécs város közgyűlése 1895. április 29-én azzal, hogy a város támogatásul ingyen telket és az iskola építésében való részvételt ajánl fel, a DGT pedig vállalja, hogy „...amíg a Társulat fennáll, ezer forinttal járulunk hozzá az iskolához, az államtól évi 3500 frt. igényeltetne”.[32]

Az iskolaalapítás alkalmából a DGT „Kötelező nyilatkozatot” tett. A nyilatkozatban a vállalat kijelentette, hogy azon esetre, ha a m. kir. Pénzügyminisztérium Pécsbányatelepen „munkavezetőket és altiszteket képző nyilvános jellegű bányaiskolát létesít és fenntart és azon időtartamra, a míg a bányaiskola fennáll és másrészt a míg a Társulat ezen a vidéken szénbányaüzemet folytatkötelezi magát évi 1000 frt. hozzájárulásra, „tanulóit, míg a tanintézet kötelékében állnak, saját bányaüzeménél az oktatás követelményeire tekintettel munkás minőségben alkalmazni és az érvényben lévő szakmánytételek szerint bérezni”. A tanulók szaktanári kísérettel, üzemvezetői engedéllyel műhelyeket látogathatnak, a DGT „megengedi és gondoskodik (hogy) az egyik elemi iskolai tanító szabad idejében megfelelő és a szénbányaiskola terhére fizetendő jutalom díj mellett a magyar nyelvet és a helyes és szépírást tanítsa”. A vállalat kész „valamely közege által iskolatanácsban az iskolaszabályzat által megjelölt módon részt venni[33] az iskolatanács egy tagja Az 1. cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat egy megbízottja”.[34]

Az előkészületek befejezése után a Pénzügyminisztérium a DGT és a város hozzájárulásának birtokában az uralkodóhoz fordult az új bányaiskolák létesítése ügyében.

A pécsi bányaiskola alapításáról Lukács László pénzügyminiszter levélben értesítette Wiesner Rajmund bányaigazgatót abból az alkalomból, hogy „Őfelsége, I. Ferencz József 1895. október 2-án kelt legfelsőbb elhatározása alapján Pécsett szénbányász-iskolát létesíthet... Ezzel kapcsolatban kötelességemnek tartom kedves köszönetemet fejezni ki azért az áldozatos készségéért, hogy a hazai szénbányászat számára a kor követelményeihez mérten képzett, gyakorlati irányban is magyar szellemben nevelt altiszti és munkás törzs megteremtését czélzó ezen tanintézet... létrejöttében tevékenykedett... A miniszter azt is közölte, hogy a „szaktanárokat a műszaki alkalmazottak közül nevezi ki, míg a kisegítő tanári teendőkkel a telepen alkalmazott elemi iskolai tanítók esetleg altisztek egyikét kívánnám megbízni...[35].

1896. október 2-án a pécsi városi tanácsülés elfogadta a többször módosuló tervet a bányaiskolával kapcsolatban és azt a Belügy-, illetve a Pénzügyminisztériumhoz felterjesztésre alkalmasnak ítélte meg. Megszavazták, hogy a város a pécsbányatelepi rendőrkapitányság hivatali épülete mellett ad ingyen telket az építkezéshez. A gesztenyési ingyen telek 16 407 frt. 26 kr. értékű volt, s a város az építkezésre félmilliós kölcsönt vett fel.[36] Arról is döntöttek, hogy az építkezést pályáztatják, a DGT pedig az iskola napi szükségletei ellátásában is részt vállalt.[37]

Az iskola alapszabályait a pénzügyminiszter 1896. október 10-én kelt rendelkezésében fektette le.[38]

III. A bányaiskola 1896–1918 között

A pécsi szénbányásziskola alapszabálya

Az alapszabályok megalkotásában a már működő európai bányaiskolák szabályzatait vették figyelembe. Az iskola szervezése idején a Pénzügyminisztérium és a DGT több bányaiskolát keresett meg. A trifaili és a Csehországból[39] érkezett szakvélemények alapján született meg a csekély kivétellel addig minden bányaiskolában érvényes szabályzat. Ez kimondta:

„1. A pécsi magyar királyi szénbányásziskola czélja: Elméleti és gyakorlati oktatás alapján a szénbányászat minden ágánál alkalmazható, az üzem közvetlen vezetésére, ellenőrzésére és a munkások oktatására képesített altiszteket neveim.

A szénbányász-iskolái tanfolyam két részre oszlik: A/ az előkészítő tanfolyamra és B/ a szaktanfolyamra.

Mindkét tanfolyam előadási- és tannyelve magyar.

2. A szénbányász iskolába minden második évben vétetnek fel új növendékek, mi annak idején kellően közhírré tétetik.

A belépni szándékozók kötelesek saját kezűleg írt folyamodványukat az illető év augusztus hó 10-ig az elöljáró bányahivatal, illetve bányaigazgatóság útján, melynek szolgálatában állanak a szénbányaiskola vezető szaktanárához benyújtani.

A felvétel iránti felfolyamodványhoz a következő okmányok csatolandók:

1/ Bányaműorvos vagy megyei főorvos által kiállított bizonyítvány, hogy ép, erős, bányamunkára alkalmas testalkattal, jó látó-, halló- és beszélő szervezettel bírnak, az 1887. évi XXI. tc. 4.-jának megfelelően a himlő ellen be vannak oltva, vagy az idézett t. cz. 5. pontja értelmében az újraoltás alól törvényesen felmentettek.

2/ Anyakönyvi kivonat annak beigazolására, hogy tizenhetedik (17) életévüket már betöltötték.

3/ Az előjáró hivatal, vagy az illetékes polgári hatóság által kiállított erkölcsi bizonyítvány.

4/ Iskolai bizonyítvány, hogy az elemi népiskola 4. osztályát jó eredménnyel végezték.

5/ Szolgálati bizonyítvány, hogy valamely szénbányaműnél legalább két (2) éven át megszakítás nélkül kézi munkával foglalkoztak.

Akik azonban a négy elemi osztálynál magasabb előképzettséggel bírnak, csak egy munkában töltött évet tartoznak kimutatni.

A szénbányásziskola szaktanfolyamába oly növendékek vétetnek fel, kik a Selmecbányái vagy a felsőbányái m. kir. bányásziskolán az előkészítő és közös tanfolyamot végezték és egy éven át valamely szénbányánál alkalmaztattak.

A szénbányásziskola előkészítő tanfolyamának bevégzése nem jogosult más bányásziskola szaktanfolyamába való belépésre.[40]

Az iskola célját és feladatrendszerét részben magában az alapszabályban, részben a Pénzügyminisztérium azt közlő jelentésében fogalmazták meg. Eszerint a bányaiskola „Czélja: elméleti és gyakorlati oktatás alapján a szénbányászat minden ágánál alkalmazható, az üzem közvetlen vezetésére, ellenőrzésére és a munkások oktatására képesített altiszteket nevelni”.[41]

A miniszteri jelentés megfogalmazásában: „A bányaiskolák czélja és feladata a legtehetségesebb bánya- és kohómunkásokat jó, ügyes és megbízható, a felvigyázói teendők elvégzésére alkalmas szakegyénekké, altisztekké nevelni, akik az üzemnél előforduló munkálatokat közvetlenül vezetni, a munkásokat helyesen alkalmazni, előforduló kételyek esetében helyes útbaigazítást adni, különféle üzemi műveleteket a munkásokkal gyakorlatilag megismertetni, az üzem gazdaságos és czélszerü menetére pedig befolyást gyakorolni képesek legyenek... Tekintettel arra, hogy a szénbányászat örvendetes fejlődésével kapcsolatban a bányászat eme fontos ágazatában kellő elméleti és gyakorlati ismeretekkel bíró altisztekben a szükséglet mindinkább növekedik, a fennálló bányaiskolákból kikerülő növendékek a fém-, vas- és sóbányászatnál, a vas- és fémkohászatnál keresnek és találnak alkalmazást, a nagyági és verespataki bányaiskola pedig leginkább csak a helyi szükségletnek nevel megfelelő számban altiszteket, Pécsett az 1896-ik év folyamán egy nyilvános jellegű szénbányaiskola állíttatott fel.”[42]

A bányaiskolát végzettek egy része munkásként dolgozott tovább.[43] Az altiszti, felőri, felügyeleti beosztásokba az őket küldő vagy támogató vállalatnál kerülhettek előléptetés, kinevezés útján, ha a tulajdonos erre őket alkalmasnak találta. Az iskola csak viszonylag növelte a képzett altisztek, felügyeleti személyek számát, sok helyt változatlanul nagyobb bizalommal voltak a hosszú gyakorlat után előléptetett, megbízható altisztek, felügyelők iránt.[44]

A pécsi iskola megnyitásával a szénbányászat nehéz feltételek közt kiképzett, a DGT szigorú rendjét ismerő olyan szakembereket alkalmazhatott, akik más szénbányák feladatait is jól el tudták látni. A pécsi bányaiskolások és a bányaiskola ismertsége országos volt.

A szabályzat előírta a bányaiskolai jelentkezés módját. A tulajdonos által kiküldöttek mellett a magánbányák tulajdonosai és alkalmazottai is felvételre jelentkezhettek. A felvételi hirdetményt a Pénzügyminisztérium tette közzé, kihirdetésüket az illetékes bányakapitányságok, elöljáróságok és bányavállalatok végeztették.[45] A felvételi közlemények a bányaüzemekben kifüggesztés és elbeszélgetés útján, és nyilvános hirdetményekben kerültek ismertetésre.[46] A tanév beosztása két évre tagozódott. Az első év előkészítő tagozat volt, majd szaktanfolyam következett. Ennek megfelelően a felvétel egy-egy két éves időszakra történt. Az előkészítő tanfolyam szeptember 1-től június végéig, a szaktanfolyam pedig a következő szeptember 1-től június hó végéig tartott. Ez a rend harmincnégy évig élt.

Felvétel és tanulmányok

A bányaiskolai felvétel általános előírásai szerint a 17 éves, nőtlen, ép, erős, a kincstári bányaorvos, vagy a katonai meg a törvényhatósági főorvos által kiállított orvosi vélemény alapján alkalmasnak ítélt fiatalnak erkölcsi bizonyítványt és a katonai szolgálati időt igazoló okmányt is be kellett mutatni. Az előkészítő tanfolyamra azok jelentkezhettek, akik munkaviszonyban voltak, a bányaüzemben töltött egy év alatt idejük „1/3-át írnok és számvivő, 2/3-át pedig szakadatlanul kézi munkával töltötték” és a népiskola hat osztályát elvégezték. A közös (szak-)tanfolyamra a középiskola alsó négy osztályát végzettek és valamely bányatelepnél tizenegy hónapig kétkezi munkát, egy hónapig pedig irodai gyakorlatot szerzett egyének jelentkezhettek. A jelentkezők felvételi vizsgát tettek.[47]

A pécsi iskolában hasonlóak voltak a követelmények. A felvettek egy része a DGT állományából került ki. A máshonnan érkezetteknek, az ún. „nyilvános” tanulóknak igazolni kellett azt, hogy eltartásukról gondoskodni tudnak. A szegény sorsúak és a jó tanulók ingyenes író- és rajzszer ellátásban részesültek.[48]

A tanítás két félévben (nyári és téli), heti 18-18 órás (elmélet és gyakorlat) időbeosztásban történt. Bányamunkát mindkét szaktanfolyamon délutánonként 14 órától 20 óráig végeztek. A bányaiskolások beosztása a munkások közé a szokásos bányaüzemi rend szerint történt. A DGT a munka- és az iskolai tanrend miatt csak a pécsbányatelepi kerületben foglalkoztatta a bányaiskola hallgatóit. Minden második szombat délután gyakorlatok folytak, vasárnaponként egészségtani órákat hallgattak.[49] Az első, 1896/97. évre – mint említettük – csak húsz, azután évente harminc tanuló felvételére nyílik majd lehetőség közölte a DGT és Pécs város felhívása.[50]

Elsősorban a jelentkezések egyenetlensége miatt a DGT és az iskola vezetése esetenként engedményekre is kényszerült, ami nem egy vitát váltott ki.[51] A felvétel és beiskolázás feltételei évtizedek alatt kevéssé változtak. A századfordulón a növekvő szénigény következtében a bányászati képzés, többek közt az altisztképzés kapcsán is sokféle javaslat formálódott.[52] Köztük szerepelt a hároméves képzés bevezetése is. Ebben a DGT is állást foglalt, mert az a nagyarányú rekonstrukció, amely előbb tervekben majd 1912-től a gyakorlatban is megkezdődött,[53] jelentős számú új munkás felvételét tette lehetővé. Ez pedig a képzett felügyelet, az altiszti állomány számának növelését is kívánta. A DGT a rövidebb képzést tartotta megfelelőnek. Az országos véleménycsere mellett a mecseki területen a DGT és Pécs városa 1912. februárjában ismét egyezséget kötött részben a bányaiskola további közös fenntartása, a pécsi iskolákból és a telepi iskolákból az arra érdemesek, elsősorban bányamunkáscsaládok gyermekei nagyobb számban történő beiskolázása, később egy esetleges új bányaiskola helyének kijelölése tárgyában.[54]

A biztató kezdetet – az új iskolát először az épülő pécsbányatelepi új akna épülete mellett jelölték ki – megszakította az első világháború. A fokozott termelés, amelyben a bányaiskolásoknak is többet kellett vállalni, a csökkenő létszám, nehezítette az iskola folyamatos működését. Az iskola épületébe 1914 végén népfelkelőket telepítettek – egyrészt kiképzés, másrészt „a bányatelepek közrendjének védelme érdekében” ami miatt az oktatást a bányaüzem épületében és a népiskolában folytatták.[55] 1916 őszére újra szabaddá vált az iskolaépület, az oktatás azonban akadályokkal folytatódott. A szűkös viszonyok miatt a tanulókat már csak részben tudták rajz- és írószerekkel ellátni. Nehézkessé vált és hiányos volt az étkeztetés, rendszertelenül érkezett a DGT által korábban biztosított világítóolaj. Ezért az oktatás az iskolában csak alkonyaiig folyhatott. Sokan eltávoztak, mások a fokozott termelés miatt maradoztak el.[56] Az 1918/19. évre a beiskolázási hirdetményt a pénzügyminisztérium 1918. június 11-én jelentette meg, de igen kisszámú jelölt nyújtott be felvételi kérelmet, azért az iskola a DGT bányakerületeiben ismételt kihirdettetést kért.

1918. november 14-én szerb csapatok szállták meg Pécset és környékét. Ennek következtében átmeneti szakasz kezdődött a bányaiskola életében.[57] Fenntartása a megszállás nyomán megszűnt állami kapcsolat miatt a DGT-re és a városra maradt. A kérdés a DGT vezetését több igazgatósági ülésen foglalkoztatta. A város 1919. június 13-án tanácsülésen tekintette át a bányaiskola helyzetét. Határozatot hoztak arról is, hogy megkezdik a pécsbányatelepi rendőrkapitányság, a szénbányász iskola és igazgatói épület áttelepítését. Indokul a csökkenő létszámot, az épületek elavultságát és a megváltozott körülményeket jelölték meg annak rögzítésével, hogy a DGT és város között az iskola tekintetében új jogviszony-szabályozás kell.[58]

Az iskola személyzete

A bányaiskola személyzetét szigorú fenntartói szabályzások alakították,[59] melyek szerint szaktanárból, kisegítő tanárból, az orvosból és az iskolaaltisztből (szolga) állt.[60] A pécsbányatelepi oktatást egy szaktanár, az elemi iskolai tanító, majd később az orvos-előadó végezte.[61] A rendszeres hitoktatás a pécsbányatelepi plébános feladata volt, helyettesítését esetenként a szabolcsi vagy a vasasi bányakerület plébánosai látták el. A bányaiskolai állásokat meghirdették és pályáztatták. A pályáztatás nyomán a „szénbányász iskolához szaktanárrá Oczwirk Ede kir. segédmérnököt, a selmeczi bányaiskola egyik tanárát neveztem ki, a kisegítő tanári teendőkkel pedig Schmidt Boldizsár pécsbányatelepi elemi iskolai igazgatót bíztam meg...” – közölte a pénzügyminiszter az iskola alapításáról küldött értesítésében.[62] A kinevezések rendje és a személyzet létszáma a későbbiekben sem változott jelentősen.

Felszereltség és gyakorlat

Már említettük, hogy Pécs városa a pécsbányatelepi rendőrkapitányság melletti telket ajánlotta fel az iskola építéséhez. A felszínközeli bányászati munkálatok következtében előállt talajmozgások miatt az épületeket betonkoszorúra építették, a súlycsökkentés érdekében favázas, téglakitöltéses építési módszert alkalmaztak.[63] Az építkezést pályáztatták és a DGT anyagbiztosítása mellett azt különböző vállalkozók végezték. Az építkezés alig egy évig tartott. Vízellátása előbb fúrt kútból, majd a telepi vízvezetékből történt. Világításra olajlámpák szolgáltak. A fűtést fa- és széntüzelésű kályhákkal a tanulók közreműködésével végezték. A fűtőanyagot és szállítását a DGT gondnoksága biztosította. Az iskolavezető és az iskolai altiszt számára a DGT adott szolgálati lakást, világítási anyagot, kedvezményes élelemtári beszerzési lehetőséget az iskola személyzete és a tanulók számára.


A pécsi szénbányaiskola felszereltségének alakulása (1896–1914 között)

 

 

Könyvtár

 

Minta- és szerszám-gyűjtemény

Ásványok és kőzetek

tanári

tanulói

szépirod.

1897

41

-

(4)

116

1898

54

 

 

166

1899

70

 

-

280

1900

75

 

(4)

440

1901

84

-

-

550

1902

93

-

(9)

500

1903

96

-

 

540

1904

96

-

 

540

1905

96

 

(7)

851+(311)

1906

96

 

-

851

1907

101+(5)

 

-

851

1908

nincs adat

 

-

nincs adat

1909

nincs adat

 

 

nincs adat

1910

nincs adat

-

-

nincs adat

1911

135

-

(12)

1255

1912

139

-

 

1297

1913

148

-

-

1339

1914

148

-

(12)

1339

Forrás: Adatok a magyar királyi kincstári bányászat és azzal rokon ágazatok 1897. évi állapotáról. Közzéteszi a m. kir. Statisztikai Hivatal. Budapest, 1898. 97., u.o. 1899. 106., u.o. 1900. 112., u.o. 1901. 112. u.o. 1902. 112., u.o. 1903. 116., u.o. 1904. 116., u.o. 1905. 116., u.o. 1906. 116., u.o. 1907. 116. u.o. 1911. 122., u.o. 1912. 124., u.o. 1913. 124., u.o. 1914. 126.


A favázas, téglakitöltésű épületben két 48-48 négyzetméteres tanterem, egy tanszerszoba és iroda létesült. A tanszerszobában a folyamatosan bővített minta- és szerszámgyűjtemény, mintarajzok, vonalzók, egyszerűbb műszerek és szakkönyvek[64] voltak elhelyezve, mindezek
„a gyakorlatias irány tanítás állandó eszközeiként szolgáltak.”[65] A gyakorlati képzés a pécsbányatelepi aknában és munkahelyein történt. A bányaiskolások a munkahelyeken – megnevezésükön kívül – semmilyen kedvezményt nem kaptak, ellenőrzésüket a közvetlen felügyelet, az üzemvezetés és a szaktanár látták el. Iparkodásukat az üzemvezetés meg az igazgatóság kísérte figyelemmel és a kiemelkedő teljesítményű tanulókat jutalmazta.[66]

IV. Az új helyzetben, 1918–1930.

A szerb hatóságok a bányaiskolát nem létezőnek tekintették. A megszállt pécsvidéki területen, amelynek birtoklásához hosszabb távon reményeket támasztottak, a kiterjesztett bányásztanuló felvétel a szlovéniai Celje városába várta a jelentkezőket.[67]

A Monarchia széthullása nyomán átalakult területi fennhatóság, az utódállamok megalakulása következtében előállt jelentős területvesztés a legfontosabb nyersanyagterületek és ezzel együtt a bányaiskolák elvesztését is jelentette. A szerb megszállás miatt nem elérhető pécsi bányaiskola hiánya miatt a magyar szénbányászat altisztképzésének átszervezését a bányavállalatok indokoltnak tartották és kezdeményezték. 1919 elején határozat született Dorog székhellyel bányaiskola létrehozására. Az alapos képzés érdekében 24 főnél többet nem kívántak felvenni. A tanulmányi időt három évben jelölték meg, a tananyagban szakmai és közismereti tantárgyak szerepeltek. A dorogi szabályzat hangsúlyozta: „A bányaiskolát végzett tanuló kötelessége elsősorban azt a bányavállalatot szolgálni, amelynek támogatásával a bányaiskolába felvétetett illetve melynek segítségét a bányaiskola elvégzése alatt élvezte.”[68] A Rimamurány–Salgótarjáni Rt. is létrehozta bányászati és kohászati szakiskoláját Ózdon.[69]

Pécs szerb megszállás alóli felszabadulása után folytatódott a bányaiskola helyzetének és fenntartási kötelezettségeinek vitája. Nemcsak az elavult épület lehetséges átalakítása/megszüntetése, új helyre költöztetése, az állami fenntartás követelése, a város és a DGT fenntartási kötelezettségei kerültek napirendre, hanem magának a pécsi bányaiskolának a léte is. Több hivatalos vélemény hangoztatta, hogy a többségben megmaradt szénbányászat figyelembevételével „A dorogi bánya-iskola felállítása elegendő képzett szakembert biztosit a hazai bányák számára.”[70] A kis létszámmal folytatott oktatómunka jelentősége nem tűnt különösen fontosnak.

Pécsett a városi közgyűlés és a polgármester 1921 decemberében majd 1922 márciusában ismételten kérte a DGT véleményét az iskola fenntartásával kapcsolatban. A DGT azonban nehézségeire hivatkozva nem vállalkozott további támogatásra. Ezért a város korábbi (1919. június 13.) határozatának megfelelően újra a pénzügyminisztériumhoz fordult, mígnem olyan választ kapott, miszerint: „a pécsi bányaiskola lehetséges fenntartásáról addig nem nyilvánít véleményt, amíg az ország nagyobb bányavállalatainak létszámigényét fel nem méreti.”[71]

Megszűnés vagy újjászervezés

A pénzügyminisztérium tájékozódó kérdéseit 35 bányászattal foglalkozó vállalatnak és 9 tekintélyes szakértőnek küldték meg. A válaszokat összesítve 1924 augusztusában azt állapították meg, hogy „a szakférfiak eltérő véleménye nyomán semmi biztos nem állapítható meg azon igényekről, amelyek birtokában kellő mértékű reorganizatio célszerűen megvalósítható lenne.”[72] A minisztérium Pécsről is újabb adatokat kért. Jelentésében a DGT egyrészt javasolta, másrészt feltételesen elfogadta a három évre tervezett bányaiskola felállítását, de kétségesnek tartotta a végzettek elhelyezkedési lehetőségeit. Kerületeiben továbbra sem volt szükség altisztekre, üzemeiből nem érkezett javaslat az iskolával kapcsolatban.[73] A DGT pécsi bányaigazgatóságának 1924-ben is csak tizenkét altisztre volt szüksége, a továbbiakban évi négy főre tartottak igényt.[74] 1924-ben 120 bányaiskolai jelentkező volt, de ebből csak harmincat lehetett felvenni.[75]

A DGT – mérlegelve a bányaiskola támogatásával felmerülő költségeket és a pécsi bányaiskola megszüntetését javaslók törekvéseit – megjegyzi: „...mivel a bányászat súlypontja a lignit és barnaszénbányászatra helyezkedett át, azért teljesen helytálló az a felfogás, miszerint a szénbányaaltiszteket képző iskolák csakis oly helyeken tarttassanak fenn, amelyek lignit illetve barnaszénbányák központjainak tekinthetők...[76] Igyekezett álláspontját támogattatni: a dorogi és ózdi bányaiskolák vezetése ezt meg is tette. A Pénzügyminisztérium összegző jelentése, amelyhez kikérték a bányavállalatok és Litschauer Lajos nyug. min. tanácsos, volt Selmecbányái „vezértanár” véleményét, megállapítja: „a pécsi bányaiskola reorganizációja nem sürgős, de előrelátásból gondoskodni kell helyiségekről, épületről, melynek költsége 1 800 000 000 magyar korona. A bányaművek alapos véleménye az, hogy az iskolát három évfolyamú, három tanerős szakintézménnyé kell fejleszteni.”[77] Litschauer Lajos abbeli véleményét fejezte ki, hogy az állami fenntartás elől nem lehet elzárkózni. Pécs az elmúlt sok év alatt bizonyította alkalmasságát a képzésre, így helyileg az iskola meghagyandó.

A pécsi bányaiskola iskolatanácsa elismerte, hogy a hároméves képzés megfelel a kor modern felfogásának, ám bevezetésének szükségességét kétségesnek tartotta a bányamunkások műveltségéből következő szakirányítás elégtelensége miatt.[78] Később ugyanezen iskolatanács foglalt állást abban, hogy az újonnan alkalmazott és a DGT-nél folyamatosan jelentkező[79] példás változások nyomán a korábban két év alatt szerzett szakismeretek elégtelenek. Ezért foglalkozni kell a bányaiskolai képzés reorganizációja mellett annak lehetőségével, hogy az iskola – ahogy a DGT szerette volna – ne Pécsett működjön, viszont képzettebb munkások lépjenek be a DGT üzemeibe. A bányaiskola lehetséges megszűnésének gondolata és a munkásfelkészítés szándéka nyomán szervezték meg az előoktatást a DGT telepi elemi iskoláiban. Felvetődött, hogy a továbbiakban a vájár képzettségűek kerüljenek beiskolázásra.[80] Egy pécsbányatelepi iskolaszéki ülés fogalmazta meg, hogy „...amennyiben az igazságtalan trianoni béke következtében a pécsi szénbányásziskola Csonka-Magyarország határszélére került és jelenleg az ország egyetlen szénbányaiskolája lévén, célszerű és indokolt volna annak központi elhelyezésére lépéseket tenni.”[81] Kifogásolta az iskolatanács az elhúzódó ügyintézést, elfogadta a tantervi anyag újjászervezését.[82]

A pécsi polgármester a fenntartás ügyében a városi levéltártól kérte azokat az anyagokat, amelyek a DGT és város kapcsolatait újólag tisztáznák. A levéltári kutatás alapján Cserkúti L. levéltáros megállapította, hogy az anyagok érdemi része elveszett, az iskola korábbi támogatása és a városnak az iskolával kapcsolatos jogai a város abbéli áldozatkészségéből erednek, hogy a város ingyen telket adott, lakást biztosított, egyben mint egyik iskolafenntartó, jogosult a helyes működés ellenőrzésére.[83]

A tájékoztatásra szervezett tanácskozáson 1925. szeptember 4-én a pénzügyminiszter képviseletében Pethe Lajos miniszteri tanácsos képviselte a PM álláspontját. Véleményük szerint országosan évente harminc végzett elhelyezkedésével lehet számolni. A jelenlegi redukció az iskola helyzetét nem befolyásolhatja. A végzettek – amennyiben végzettségüknek megfelelő foglalkoztatásuk nem lehetséges – altiszt helyett vájárként alkalmaztassanak. A PM az iskola ügyeivel kapcsolatos sürgetésre is választ adott: az iskola fejlesztésével a gazdasági viszonyoktól függetlenül foglalkozik.[84]

A DGT a bécsi igazgatóságot tájékoztatta a bányaiskola további fenntartásával járó terhekről, egyben bizonyos fenntartási kötelezettség lehetőségéről számot adva.[85] A jogi viszonyok újbóli tisztázására a pécsi polgármester ismét a pénzügyminisztériumhoz fordult, amiben elsősorban a fenntartással kapcsolatos kötelezettségekkel foglalkozott.[86] Az 1926. április 8-án Budapesten tartott értekezleten a DGT képviseletében Ozanich Gyula bánya-főfelügyelő elmondta: a DGT eddig maga vállalta a folytonosan emelkedő fenntartási költségeket, de nem zárkózik el bizonyos százaléknyi támogatástól. Kérte, hogy ezen túl a kincstár vegye át a kötelezettséget. Kifejtette, hogy a DGT iskolája úttörő volt a maga nemében, e minta után létesült a dorogi magán-, az ózdi és a petrozsényi állami szénbányász iskola, amelyek a dekonjunktúrában meg is szűntek. A pécsi iskola szüneteltetése alatt mód nyílik új tantervkészítésre és annak eldöntésére, hogy csak vájár képesítéssel történjék a felvétel.[87] A pénzügyminisztériumi értekezlet 1926. június 8-án úgy határozott, hogy az altisztképzésre szükség van, szakszempontból Pécsett a helye.[88]

Az MBKE is napirendre tűzte a bányaiskola ügyét. Az első teljes ülésen elfogadták a három évre történő fejlesztést. Az iskola maradjon Pécsett, mert a város kedvezően nyilatkozott a fenntartásról és ehhez a DGT is hozzájárul. A jelenlevő bányavállalatok elzárkóztak a fenntartásban való részvételtől, mert „miután általában a tanítás, de különösen az ipari szakmunkásoknak és altiszteknek a képzése eminenter állami feladat”, a kincstár vegye át az oktatást. Amennyiben az iskolát támogatnák, azt lehetséges kényszernek tekintenék, mert így „morális kötelezettség hárulna reájuk a végzett növendékek elhelyezésére”. Óvtak azonban attól, hogy a bányaiskolai végzetteket csak vájárként alkalmazzák, mert mint Engel Ármin (Budapestvidéki Kőszénbánya Rt.) kifejtette, a „végzett altiszti növendékeknek vájárokként való elhelyezését aggályosnak tartja, mivel ezekkel elégedetlen elem helyeztetnék el a munkások között”. Az ülés határozatát körlevél tudatta: a bányavállalatok a közös támogatást elvetették és az állami támogatás bevezetését szorgalmazzák. A bányaiskola helyét megfelelőnek, az altiszti létszám növelését és pótlását jelenleg fölösnek ítélték meg. Az iskola szüneteltetését az 1926/27 és az 1927/28. évekre jóváhagyták.[89] A pécsi bányaiskola ügye ismét szerepelt ugyanezen egyesület 1926. november 13-i ülésén is. Itt Melczer igazgató fejtette ki, hogy azért nem támogatják a pécsi bányaiskolát, mert mivel minden más intézetet az állam tart fenn, ezt is tartsa tulajdonába, mint szakoktató intézetet.[90]

1926-tól szünetel az iskolai felvétel. Ezt a tényt a MBKE-ben elfogadható állapotnak tartották, mert így mód volt az állástalan diplomás bányamérnökök alkalmazására, akik közül pl. a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. hatot kívánt alkalmazni altiszti beosztásban. Az ülésen azt is kimondták azonban, hogy „csak végső szükség esetén alkalmaztassanak az egyes üzemeknél, lehetőleg diszkréten bányamérnökök altiszti minőségben, akik ezáltal közvetlen üzemi gyakorlatra tesznek szert...[91] Az ország gazdasági helyzetének folyamatos stabilizálódása, a szénkereslet némi javulása és az a tény, hogy az iskola állami fenntartásának ügye véglegessé vált, biztossá tette a bányaiskola újbóli megnyitását. Az állam fenntartói kötelezettségének tisztázása nyomán Pécs polgármestere ismét kérte a pécsi bányaiskola újjáindítását[92], miközben megkezdődött a pécsbányatelepi épület helyreállítása, felszerelésének pótlása.[93] A pécsi törvényhatóság rendkívüli közgyűlése 1930. április 9-én a bányaiskola felújításával kapcsolatban pótköltségvetést szavazott meg és kamatmentes állami előleget kért.[94]. A Pénzügyminisztérium döntése alapján a DGT-t véglegesen felmentették a fenntartás kötelezettségei alól, s a továbbiakban a terhet a város és kincstár viselte. Az iskola megindításához megadták az engedélyt, így a felvételt meghirdethették.[95]

A Pénzügyminisztérium rendeletével a m. kir. Szénbányász Iskolát Magyar királyi Bányászati és Mélyfúrási Szakiskolává szervezte át.[96] Ezzel új korszak kezdődött a hazai bányászati képzésben.

Tananyagvizsgálatok

A bányaiskola tananyaga 1896-tól az 1920-as évekig kevéssé változott. Új anyagként a DGT Szolgálati Szabályzata alapján bevezetett és azok elméleti hátterét adó ismeretek (pl. a gázkitörések elleni védelem, a sújtólégrobbanás elleni védekezés szabályozásai) szerepeltek.

A Trianon után újjászerveződő oktatásban a tartalmi kérdések is felmerültek. A három évfolyamos dorogi képzés megindítása nyomán a pécsi bányaiskola tanácsa bekérte a dorogi tervezetet.[97] Ezidőben – 1922-ben – kérte fel a DGT pécsi igazgatósága Réz Gézái, a soproni főiskola tanárát, hogy véleményezze a bányaiskolai tananyagokat. Gianone Virgil pécsi bányaigazgató beszámolt arról, hogy a pécsi iskolát három évesre bővítik, és az életmentés érdekében bevezetik a gyakorlati elsősegélynyújtást. Felvételi követelmény az általános népiskola hat osztályának elvégzése, húsz évesnél fiatalabbakat nem vesznek fel. Nagy gondot fordítanák majd a szemléltetésre.[98] Réz Géza válaszában a szükséges bányászati ismeretek növelését tartotta szükségesnek, de oly mértékben, ami a munkás szintjén túl annak irányítását teszi lehetővé, nem sérti azonban az irányító bányamérnökök tudásából adódó oly előnyöket, amelyek a gyakran elégtelen közüzemi állapotok kiküszöbölésére irányulnak. Javaslatait később tette meg, figyelembe véve a különleges pécsi viszonyokat.[99] A bányaiskolai képzés egyöntetű és szakszerű irányítása érdekében javasolta, hogy a helyi fenntartókon kívül „a bányamérnöki főiskola egy tanára miniszteri biztosként ellenőrizzen”[100] A hagyományos tananyag – részben a dorogi minta alapján történő – átalakítására a DGT üzemeit, a PM „pedig a hazai szakférfiak és bányászati vállalkozók körét” kérte fel.[101] Egyik fél sem sietett a válasszal. A DGT – a már korábban elhatározottak nyomán – az üzemek és a bányaiskola vezetője bevonásával 1924-ben kidolgoztatta a telepi elemi iskoláknak készített bányászati ismeretanyagot, amely első alkalommal 1927-ben jelent meg.[102]

Az újjászervezett bányaiskolai tananyagban[103] már kezdettől körvonalazódtak azok a vonások, melyek a bányakapitányság által elrendelt[104] és a DGT által szervezett bánya-előismereti oktatás és a bányaiskola – majd baleseti, később vájártanfolyami oktatás – által nyújtott ismeretekben megjelentek. A bánya-előismereti oktatás – mint üzemen kívül szervezett forma – alapjául szolgált a munkásképzésnek,[105] előkészítve a balesetelhárítási és üzemi szabályzati oktatást, feltételül szolgálva a munkásfelvételhez, de nem a bányaiskolához.

V. A Magyar királyi Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola

A szakiskola a korábbi formában állította össze tantervét. A harmadik évfolyamra szóló ismeretek kidolgozását későbbre halasztotta. Az iskola 1930 őszén megkezdődő oktatói tevékenységét többen kritizálták. A bányászati oktatás először zajlott szakiskola keretében, nem voltak tapasztalatok. A testület véleménye megoszlott az előírt oktatási formával kapcsolatban. A bányaüzemekben bevezetett balesetelhárítási oktatás – munkásképzés párhuzamosnak tűnik a szakiskolai képzéssel.[106] A kincstár és város felügyelete mellett az alkalmazó DGT szerepe nem volt kielégítő. Az üzemi érdekekért a bányaigazgatósági szervezetnek kellett lépéseket tennie, elsősorban gyakorlatban járatos személyzet kinevelhetősége érdekében.[107]

A felvétel és tanulmányok

A szakiskolai felvétel lehetőségét több helyütt ismertették. A követelményeknek a jelentkezettek egy része tudott csak megfelelni. Sokan jelentkeztek, akiknek bányagyakorlata egyáltalán nem, vagy csak kis ideig tartó, alkalmi foglalkoztatás idején volt.

A szakiskolákra előirt tartalmi és formai követelményeknek[108] a pécsi bányászati szakiskola csak részben felelt meg,[109] mert az iskolaszék a rugalmas tanítási rendet továbbra is életben kívánta tartani. A két félévre osztott tanítást, a harmadik évre tervezett csak gyakorlati oktatást a fenntartók nevében a város kifogásolta. Erre a DGT, mint a gyakorlati oktatás helyének biztosítója a kialakított elméleti tananyagot és gyakorlatot megfelelőnek tartotta, ezért nem is terjesztették fel a Műegyetemhez.[110] A tanrend körüli véleményeltérések miatt a szakiskola iskolaszékét Budapestre rendelték és ott írták elő a harmadik tanév anyagát. Megállapodtak a leckekönyv, a végbizonyítvány, a bukottak pótvizsgái és ismétlése szabályzásában is.

A budapesti értekezlet egyik tárgya volt a szakiskola megnyílásával újólag felszínre került kérdés: a végzettek megnevezése. Az „altiszt” megnevezést több „átminősítési beadványban” kritizálta meg az 1922-től létező Bányaiskolát Végzettek Országos Egyesületének (BVOE) képviselete.[111] A jelenlévők azonban a szokott kifejezést a bányamérnöki kar segítségét hivatott segédszemélyzetre és irodai beosztottakra – a korábbi beosztásból adódó feltételekre - alapozva megfelelőnek ítélték és úgy határoztak, hogy a „kifogásolt altiszt megjelölést megtartani indokoltnak tartják, továbbra is javasolják.”[112] A harmadik év teljes tananyagát 1937. szeptemberében fogadták el és vezették be.[113] Az ötvennél több véleményben szerepelt többek között az, hogy a Taylor-rendszer mellett a Bedeaux-módszer is taníttassék; a hitoktatás mint a helyes engedelmesség alakítója jelen legyen mindenütt, ahol szükséges; a nemzeti érzést felkeltő tantárgyi javaslatokat szintén a megfelelő helyekre kell beilleszteni,[114] s a szakiskola oktatómunkájában „ne a főiskolai tanítási mód alkalmaztassák”.[115]

A tanítás tárgyi feltételei

A tanítás továbbra is a nehezen helyrehozott és sok kifogás tárgyát képező pécsbányatelepi iskolában folyt. A tanári lakást, a két tantermet, a szertárakat, a laboratóriumot vékony falaik miatt állandóan fűteni kellett.[116] Az iskola a gyakorlótér bővítése, a telekhatár módosítása miatt a szomszédokkal is szembekerült.[117] Ismét felmerül bővítése vagy új helyre költöztetése. A pécsbányatelepi völgyet a DGT nem javasolta. A város több teleklehetőséget mérlegelt: a gyárvárosi iskola mögötti terület, a Megyeri úti lakótelep, illetve az izraelita temetőtől keletre kb. három holdnyi terület volt a város ajánlata, amit a városi építési szakbizottság elfogadott.[118]

A szakiskola tanítási módszerei a hagyományos gyakorlatot követték, ettől a tanításban részt vevők nem akartak eltérni. Véleményük szerint a közvetlen tanítás előnye nem mellőzhető, de a bányászatban az átszervezett igazgatás, a szakmai képesítések elnyerése a szervezett tanítási időhöz és előírt tartalmakhoz való kötése[119] a szakiskolát sem hagyta érintetlenül. A csak szóbeliséget és jegyzeteltetést felváltó tanítási gyakorlat állandó tankönyveket kívánt. A korábban használt könyvek kevés példányszámuk és hagyományos tartalmuk következtében fokozatosan szorultak ki a napi munkából. A hároméves képzésben az évenkénti új évfolyamok jegyzetekkel való ellátása már nem volt elodázható. A jegyzeteket az iskola szaktanárai írták (többnyire főiskolai jegyzetek és szakkönyvek átdolgozásával), és a DGT stencilgépén sokszorosították.[120] 1936. nyarán készült el az Érc- és szénelőkészítéstan, a Bányaméréstan, a Bányaműveléstan és kiegészítő jegyzete, a Mélyfúrás anyaga. A bányaiskola szakmai jegyzeteire, tankönyveire kiírt pályázaton heten (Boda Antal, Haralyi Miklós, Korompay Lajos, Kovács János, Krisztián Béla, Kun László, Rihmer László) vettek részt. A jegyzetek korábbi, kedvezményes kiadásának gyakorlata a tankönyvhasználat hivatalos bevezetésével megszűnt. Az elsőként megjelenő Ábrázoló mértan és az Ásványtan könyvekre 1938 őszén bocsátottak ki felhívást a DGT üzemeiben. A könyvet 1939 elején kapták meg a hallgatók, melyek árát a fizetéskor vonták le.[121]

Újabb változások – a középiskola felé

A korszak kultúr- és oktatáspolitikája a nemzeti érdekek mentén szerveződött[122]. A társadalmi mozgalmak igyekeztek a humanisztikus irányzatok teljes érvényesülését biztosítani, mint tette ezt a Magyar Humanisztikus Gimnázium Hívei Egyesületének országos mozgalma is[123]. A kormányzat azonban tudatában volt a gazdaságban megvalósítandó modernizáció[124] jelentőségének, ebben az oktatás szerepének, a gazdasági, ipari képzés jelentőségének. A kérdés fontosságát nemcsak a gazdaság képviselőinek már konkrétan megfogalmazott igényei, de a szakoktatás történetének ezidőben megjelent több kiadványa is jelzi, mint e folyamat kísérőjelensége.[125]

A közoktatás rendszerének elemzése során külön bizottság foglalkozott a szakiskolákkal. Hóman Bálint kultuszminiszter kijelentette: „az úgynevezett gyakorlati iskolák” nem felelnek meg a kor követelményeinek. „Az ipari szakiskolák mai szervezetükkel, ha tudásban többet is, de képesítés tekintetében nem nyújtanak többet, mint a szakirányú iparostanonc-iskola és mesterműhely”.[126] A Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) és a Magyar Bánya és Kohóvállalatok Szövetsége többször is állást foglalt az ipari oktatás korporatív szervezéséről, az állam által erőteljesebben támogatandó, a munkásképzésnél többet nyújtó, középfokú szakoktatás lehetséges bevezetéséről. Ezekre adott a bányászatot érintő választ az iparügyi miniszter, amikor összegezte: „a hazai bányászat szerencsésen nagyarányú technológiai és termelésfejlesztési feladatok előtt áll”, amelyhez nagyobb szakértelemre van szükség. Ugyanakkor a magyar bányák felügyelő személyzetének 80 százaléka minden elméleti képzettség nélkül végzi felelősségteljes munkáját...”, ezérta bányák műszaki segédtiszti teendőinek ellátását a pécsi m. kir. Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola képesítő bizonyítványának megszerzéséhez kívánom kötni”. A tények ismeretében az iskola általeddig adott képesítés a 4 alsó középiskolai osztállyal sem egyenlő mértékű. Egyrészt azért, hogy a szakiskola tanulóinak túlságos megterhelésén könnyítsék, másrészt, hogy az 1922. évi I. te. 23. paragrafusának eleget tegyek, kívánatosnak tartom a szakiskola tananyagának 4 évre való elosztását. Ezzel a szakiskola által adandó képesítés a felső ipariskolákéval, illetve a középiskolai érettségivel egyenlő értékűvé válik”. Ígéretet tett arra, hogy az iskola továbbra is Pécsett marad, felszerelésre, új épületre a kincstár 400 ezer Pengőt juttat, Pécs városa pedig ingyen telket biztosít az új iskolának.[127]

Pécs város tankerületi főigazgatósága „érdeklődéssel fogadja azokat az értesüléseket, amelyek a jelenleg kiválóan működő felső ipari és kereskedelmi iskolák mellé egy újabbat, oly bányász-középiskolát alapít, mellyel a hazai bányászat csak nyerhet”.[128]

A szakiskolák átszervezésével foglalkozó Országos Iparügyi Tanács Bányászati és Kohászati Szakosztályának ülésén 1940. július 30-án egyetlen napirendi pont szerepelt: „A pécsi m. kir. Bányászati–Kohászati és Mélyfúrási Szakiskolának Ipari középiskolává történő átszervezése és tantervének megállapítása ügyében, a Tanács vélemény adása”. A Tanács a törvényben előirt középiskolai formát ismerte el. Az ipari középiskola eszerint négy éves, bányászati és kohászati tagozatú, a mélyfúrással kapcsolatos ismereteket a bányász tagozaton mint rendkívüli tárgyakat tanították. Ezt tanulmányi rendben fektették le.[129]

Felvételre azok kerülhettek, akik 18. életévüket betöltötték, négy középiskolai osztályt vagy polgári iskolát befejezték, két év (600 műszak) üzemi gyakorlatuk volt. Az iskola célja, hogy a hallgatókat „gyakorlati irányú és gazdasági szellemű műveltséghez és a választott tagozatnak megfelelő szaktudáshoz juttassa és ezzel felsőbb tanulmányokra is képessé tegye”. A hallgatók érettségit tehettek, ami az üzemek tiszti állásaira, a munkások közvetlen vezetésére, valamint állami szolgálatban az 1898. évi 9036/PM. sz. rendeletben megjelölt kezelőtiszti állások elnyerésére adott lehetőséget.[130]

Az iparügyi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben a szakiskolát Magyar királyi Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola néven reorganizálta és az ipari középiskolák közé emelte.[131]

A Magyar királyi Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola

A Péch Antal középiskola érettségi bizonyítványa a bánya-, kohó- és mélyfúró üzemeknél tiszti állásokra, továbbá mindazon állásokra és tisztségekre jogosított, amelynek megszerzéséhez abban az időben az 1883. I. tc. vagy más jogszabályok értelmében középiskolai érettségi volt szükséges.

Az első tanévben (1939/40) a pécsbányatelepi régi épület naponta megtelt a baranyai, pécsi és az ország más részeiből érkezett fiatalokkal. Az 1940/41. tanévre meghirdetett felvételre nyolcvanan jelentkeztek, akik közül 55-en feleltek meg. A felvettek közül Szlovákiából és Romániából egy-egy fiatal származott, a kohászati tagozatra tizenegyen (Borsodból 7, Nógrádból 4) kerültek. A középiskolába felvett felnőtt diákok származási helye változó, életkoruk hasonlóan: a legidősebb 31, a legfiatalabb 18 éves volt.

Az iskola 1939–1942 között Pécsbányatelepen működött.[132] A tanítás délelőtt és délután folyt. Közös előadásokon történt az általános ismeretek átadása, a szakmai tanítás szakágak szerint történt. A máshonnan érkezett tanulókat, akárcsak korábban, bányászcsaládoknál helyezték el.

Az immár teljes jogú középiskola és érettségi bizonyítványa sokéves probléma feloldását hozta közelebb. Régtől igény volt az, hogy a bányaiskolát végzettek eljuthassanak a bányamérnöki karra. Ezt 1922 óta rendszeresen szorgalmazta a Bányaiskolát Végzettek Országos Egyesülete, melynek 1942 novemberi közgyűlésén pedig Rudnay László IV. éves hallgató felszólalása ismételte meg a kérést.[133] A bányaiskola középiskola jellege a bányavidékeken évtizedes korlátokat döntött le: a többségében zárt, a csak lassan átalakuló telepi életből a magasabb iskoláztatási formákba nehezen eljutó bányászgyermekek, ifjak előtt megnyílt a távlatokat nyitó szakmai továbbtanulás lehetősége.[134]

Az ország erdélyi területekkel történő gyarapodása nyomán (1940) az ottani bányászatban alkalmazandó magyar, elsősorban az erdélyi országrészből származó szakemberek kiképzését vetette fel az újjászervezett bányaigazgatás.[135] „A bányászati középiskola pécsi szervezete, tanári kara úgy tűnik alkalmas e faladat ellátására, mit indokol az is, hogy a DGT Igazgatósága a jövőben eltekint nagyobb számú fiatal műszaki altiszti pályára képzésétől, mert elegendőnek találja eddigi képzettjei számát szénbányászata számára, a komlói m. kir. Szénbánya pedig hajlandó növendékeit más, esetleg nem a szénbányászat e közeli területén folytatandó bányászati szakkiképzés iskolájába küldeni”[136] A magyar iskolarendszer erdélyi berendezkedése mint részben állami feladatot, a szakoktatást is érintette. Az állam szükségszerűen élt az iskola áttelepítésének lehetőségével, amit az Iparügyi Miniszter 107797/1942. sz. rendeletével érvényesített. A Péch Antal m. kir. Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskolát Nagybányára helyezte át[137].

Az iskola útja Pécs után

A Pécs életében ekkor már negyvenhat éve folyamatosan létező iskola, sajátos hagyományaival, ismertségével, képzettjeinek szakmai felkészültségével országosan elismert volt. Megszűnésének, illetve áttelepítésének híre meglepetést keltett. A város vezetése „változatlanul kívánatosnak tartana valamely bányászati középiskola formájának fenntartását, amelyben maga továbbra is részt venne.[138] Egy komlói vélemény arra utalt, hogy az 1935-től körvonalazott, a harmincas évek végén elhatározott[139] mohácsi vasmű és komlói hátterének háború utáni remélt fejlesztése miatt szükség lesz a bányász- és kohász középiskola végzettjeire.[140]

1942. szeptemberében a pécsbányatelepinél korszerűbb körülmények között, teljesen felszerelt szertárakkal és négyezer kötetes könyvtár birtokában kezdődött meg az oktatás.[141]

A szénbányász iskola nagybányai működésének 1944 nyarán a hadihelyzet alakulása vetett véget. Ezt követően előbb Sopronba települt át. 1945. októberi felhívását az országban lévő bányaiskolai tanulókhoz az iskolában történő újrajelentkezésre[142] Pécsett a DGT igazgatósága is közzétette.[143] Az iskola ezután átmenetileg Diósgyőrbe, aztán Pécsre települt.[144] Itt az iskola az Iparügyi Minisztérium képviselője, Mihalik Ernő bányafőmérnök és Tolnai József pécsi polgármester egyezsége nyomán a volt Ferencz József laktanya (a Rókus utca) egyik szárnyát kapta meg százötven fős kollégium és tanterem céljára.[145]

Az új iparfejlesztési és a szénbányászatra vonatkozó elképzelések azonban fordulatot hoztak: a szénbányász-iskola végül Tatabányára (Felsőgallára) került.

Jegyzetek


[1] Selmecbányán az expektánsképzést felváltó, 1735-ben megnyílt Bányatisztképző Iskola, mellett, amely 1770-től Bányászati Akadémiaként működött, 1774 június 23-án császári rendelettel létesítették a bányatisztek munkáját segítő és a közvetlen munkairányításban részvevők képzésére az altisztképző bányaiskolát. Állandó tantervét 1820-ban Láng Nepomuki János készítette és 1821. szeptember 1-el vezették be. 1834-ben az erdélyi Abrudbányán és Nagyágon létesítettek bányaiskolákat. MIHALOVICS J.: A selmeci Bányászati Akadémia alapítása és fejlődése 1846-ig. In: Bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatásunk története 1735–1935. Bp. 1938. 2. füzet. 65.

[2] Országos Levéltár. Gazdasági Levéltár (OL. G.) Z-1481.27.47.sz. 1882-ben jelent meg az Iparostanulók iskolai szervezete című, az ipariskolák bevezetését és az iparoktatással összefüggő adatszolgáltatást is elrendelő 1882. évi 23439. sz. VKM-rendelet. Ennek alapján kezdődött meg a hivatalos statisztikába is illeszkedő bányaiskolai adatszolgáltatás. A bányaiskolákról hivatalos statisztika 1883-tól készült. Lásd: Magyar Statisztikai Évkönyv 1883. Budapest, 1884. 90–91., Magyar Statisztikai Évkönyv 1884. Budapest, 1886. 140–141. és következő évek statisztikai évkönyvei. A munkásoktatás statisztikai feldolgozását a KSH 1942. szeptember 27-én kiadott 4857/1942. Eln. sz körirata vezette be, először kijelölt vállalatoknál. A DGT száz munkásról küldött egyéni adatlapokat (45 tételcsoportban, 387 adat). Mint a KSH írta, az adatokat a racionalizálással és a konjunktúrakutatással kapcsolatos számításokban is fel kívánják használni.

[3] FUCHS Ádám: Pécsbányatelep keletkezése és fejlődése. Pécsi Napló 1918. december 31., 2.

[4] DÉRER Mihály: A bányaiskolák kérdéséhez. In: Bányászati és Kohászati Lapok (BKL) 1894. 16. sz. 255. (DÉRER 1894); Fegyelmi és büntető szabályzat (magyar és német nyelven). Az I. csász. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat kőszénbányaüzemeinek felvigyázó- és munkás személyzete részére. IDGT. Pécsett. 1895. 30–31.

[5] KRISZTIÁN Béla: A bányaiskolák újjászervezése a kötelező tanoncoktatás 1884. évi bevezetése előtt. BKL Bányászat. 1985. 3. sz. 152–154. Az iparoktatás átszervezése alapos előtanulmányok és jogalkotási eljárás folyamatában történt. Az 1869-ben összehívott országgyűlés foglalkozott a kérdéssel. A középtanodai oktatásról és a középtanodákhoz kapcsolható szakiskolákról. Törvényjavaslat. Az 1869. évi április 20-ra hirdetett Országgyűlés képviselőházának Irományai. IV. kötet. Pest. 1870. 284–299.

[6] Pl. Belga munkásképző-iskolák tanterve. BKL 1872. 77–78., 85–87, 94–95. A magyar szabályozás 1870-től azt az elvet követte, hogy a bányászati oktatás nem tartozik az általános ipartörvény iparoktatást érintő és később kiadandó rendelkezései hatálya alá, meghagyja azt kizárólagosan a pénzügyminisztérium hatáskörében. Ezt megerősítette az 1884:XVII. tc. 183. c. pontja, majd az 1894:XXVIII. tc. 18. §-a. Ezt a gyakorlatot követte az igazgatás is. (Vö. pl. A magyar királyi iparfelügyelők tevékenysége az 1906. évben. BKL 1907. 3. 165.)

[7] BKL 1893. 39–41.

[8] BKL 1893. 57–58.

[9] U.o. 58.

[10] DÉRER 1894: 235–237., 255 és köv., GREISIGER Róbert: A magyar bányaszakoktatáshoz. BKL 1895. 1. 289–294. (GREISIGER 1895)

[11] GREISIGER 1895: 291. A cikk többek között ajánlást ad a tananyagra, a pontosan körülírt feladatokra, az előléptetési feltételekre, az internátusi elhelyezésre és más, a bányaiskolai képzéssel összefüggő feladatra.

[12] Pécsi Bányászati Gyűjtemény (PBGY) 1972. 45. sz. Megbeszélés a bányaiskola ügyében a nagybányai kongresszusra, IDGT igazgatóságán, Pécs város tanácsa és Wiesner Rajmund között. Jegyzőkönyv (Jkv.) (1894. március)

[13] Az OMBKE Nagybányai Közgyűlése 1894. augusztus 5–7. BKL 1894. 11. sz. Melléklet 17.

[14] U.o.

[15] U.o. 23.

[16] U.o. 20.

[17] U.o. 17.

[18] BABICS András: A pécsvidéki kőszénbányászat története. Bp. 1952. 3 és köv. (BABICS 1952)

[19] Baranya Megyei Levéltár (BML), Diplomatarium (Dipl.) IV. DGT Iratok. 379. sz.

[20] BABICS 1952. 21. és köv.

[21] SZIRTES Béla (szerk.): A mecseki kőszénbányászat. Pécs. 1994.

[22] A kellő gyakorlat nélküliek éppúgy gondot okoznak, mint azok, „kik majdnem minden világrészben sokszerű viszonyok közt dolgoztak, az itt szerzett tapasztalatok folytán gyöngébb felvigyázón hamar kifognak.” A hazai bányaiskolákról. BKL 1893. 1. sz. 40.

[23] A szolgálati szabályzatok egységes bevezetéséről az Osztrák Általános Bányatörvény 1854. IX. fej. 200. § intézkedett. (SIPOS Árpád: Magyar bányajog. Különös tekintettel a franczia, szász, porosz bányajogokra, a magyar bányatörvény-javaslatra és az újabb igazságügyi reformtervekre. Nagyvárad. 1872. 388.) A DGT-re vonatkozóan: Szolgálati és fegyelmi szabályzat az I. csász. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat kőszénbányaüzemeinek felvigyázó- és munkás személyzete részére (magyar és német nyelven). Pécsett. 1895. 30–31.

[24] Jegyzőkönyv-kivonat az OMBKE Selmecbányán 1894. okt. 15-én tartott üléséről. BKL 1894. 22. sz. 357. és köv. Az ülésen Pécs város tanácsának küldötte is részt vett. A tervezett bányaiskolák székhelye: Diósgyőr, Pécs, Petrozsény és Resicza. A bizottság Resiczát elvetette, elfogadta, hogy Petrozsényban állami, Pécsett nyilvános szénbányász iskola létesüljön, mert „ott a szénbányász által leküzdendő minden nehézség feltalálható és megismerhető...”

[25] Mecseki Bányászati Múzeum (MBM). Iratok (ir.). 1894 november 10. Bányaigazgatóság levelei a/ Pénzügyminiszterhez, b/ Kaufmann Kamill budapesti bányakapitányhoz és cl Pécs város tekintetes Tanácsához A bányaiskola engedélyeztetése ügyében.

[26] OL.G. Z-1481. Első Dunagőzhajózási Társaság Pécsi Bányaigazgatósága. Bányagondnokság. 63. csomó (cs). VI/8. Pénzügyminisztérium 96033/PM. sz. levél. (1895. ápr. 3.)

[27] OL.G. Z-1481. 63. cs. Pályázat. 32968.sz. (1896. május 11.) A pályázatban a követelmények között szerepelt a képesítés: az 1883. évi I. tc. 11. pontja alapján felsőbb bányászati szakképzettség és a szénbányászat terén teljes jártasság, az első évfolyam tananyagát ez év szeptember 1-ig elkészíti.

[28] MBM. DGT ir. Bányagondnokság Pécs városának. (1880. január) Nyilvánosnak tekintendő az a bá- nyaiskola, ahol a fenntartó tulajdonos módot nyújt másutt szerződött munkások megfelelő feltételek közötti czélszerü oktatására.

[29] OL.G. Z-1481. 63. cs. WIESNER Rajmund eredeti levele KAUFMANN Kamill budapesti bányakapitányhoz. (1895. április 27.)

[30] OL. G. Z-1481. 63. cs., a 723/1895. Pénzügyministerium – Bányakapitányság c. levél

[31] OL. G. .Z-1481. 63. cs. Megállapodás. 1895. ápr. 23. és 1895. április 27.

[32] OL. G. Z-1481. 63. cs. Wiesner Rajmund a megállapodást méltatva kifejtette: „Ezen intézet áldása a magyar nyelvvel bíró, elméletileg és gyakorlatilag kiképzett szénbánya felvigyázó személyeknek kiképzése által, rövid idő alatt már észrevehetően. Az itteni politikai hatóságok kívánságának, hogy a környékbeli, többnyire magyar ajkú lakosságot a szénbánya művelésnél alkalmazzuk, hazafiasságból szívesen megfelelünk, ebből azonban következik az is, hogy a szénbánya művelésére kiképzett és magyarul tudó felügyelet létesüljön.”

[33] OL.G. Z-1481. 63. cs. A DGT Pécsi Bányaigazgatósága. Kötelező Nyilatkozat. (1986. május 23.)

[34] OL.G. Z-1481. 63. cs. A pécsi magyar királyi szénbányász iskola alapszabálya. A Magyar Királyi Pénzügyministerium. Budapest. 1896. október 10. 7. (Alapszabály)

[35] OL.G. Z-1481. 63. cs. LUKÁCS László m. kir. pénzügyminiszter 1895/32968. sz. min. levele WIESNER Rajmundhoz, az I. cs. kir. DGT pécsi igazgatóságához. (1896. május 11.)

[36] BML A városi közgyűlés jkve. 1896. szept. 10.(105/13987/14360.sz.) 2.

[37] OL.G. Z-1481. 63. cs. Megállapodás. 1895. ápr. 23.

[38] OL.G. Z-1481. 63. cs. Alapszabály

[39] OL.G. Z-1481. 63. cs. A DDSG igazgatóságának kérése a bányaiskola működésével kapcsolatban. (1895. január 14.) A Direction dér Bergschule fúr das Nordwestliche Böhmen (J. Ulbrich igazgató) válasza a bányaiskola terem, felszereltség, berendezés és költségvetés tárgyában. (1895. április 30.) Egy teremre 30 főt számol, kézirattárat, szertárat javasol.

[40] OL.G. Z-1481. 63. cs. Első hirdetmény. M. kir. Pénzügyministerium 51191. Budapest. 1896. évi október hó 10-én. 1–2. További hirdetmények azonos szöveggel 1898/99., 1902/03, 1905/6, 1908/9, 1914/15.; M. kir. PM.64503. sz. Hirdetménye 1914. május 21, 1916/17.; M. kir. PM. Hirdetmény bányaiskolai felvételre, 1916. május 18.; M. kir. PM. Hirdetmény a pécsi bányaiskola 1918/19. évi felvételére. 71896. sz.; Felvételi Hirdetmény a pécsi bányaiskolába. Budapest. 1922. július 5. DGT. BIG. 12884. sz.

[41] OL.G. Z-1481. 63. cs. Alapszabály 1.

[42] Értesítő a hazai bányaiskolákról az 1897/8. évi tanévre. M. kir. Pénzügyministerium. 1898. évi 53476.sz. 10. (Értesítő 1897/8) A PM önálló évi értesítője.

[43] BABICS 1952. 36.

[44] „A pécsi bányaiskola hat éve alatt nem volt képes az altiszti szükségletet kielégíteni, a hat belföldi bányatársaságnál alkalmazott 548 altiszt közül csak 146 végzett bányaiskolát.” Az OMBKE Petrozsényvidéki.Osztálya felterjesztése az egyesület választmányához a szénbányaiskolák ügyében. BKL 1904. II. 276.

[45] Pl. Bányaiskola. BKL 1906. 19. sz. 466.

[46] Lásd pl. a felsőbányái bányaiskola felvételi hirdetményét a Szatmármegye c. lap 1876. okt. 15. és 1877. január 4-i számában. A bányaiskolai jelentkezés anyag: BKL 1894. május 25. 178. (Hirdetmény, 1646. sz.).

[47] Felvételi hirdetmény BKL 1894. május 25. 178.

[48] OL.G. Z-1481. 63. cs. Alapszabály 10.

[49] U.o. 3.

[50] Értesítő 1897/8 10.

[51] MBGY. DGT. ÍR. 1898/90. – A DGT Igazgatósága T. Bányaiskola szaktanárához. (1898. október 12.)

[52] A századfordulóra a növekvő szénigény szükségessé tette a bányaművek korszerűsítését, az állami kőszénbányászat kiépítését. Ezzel együtt a bányászati képzés egészének átszervezése is előtérbe került, ami az OMBKE szakosztályaiban, valamint a Bányászati és Kohászati Lapokban is folyamatosan szerepelt. OCZWIRK Nándor: Munkásképzés és képesítés. BKL 1908. I. k. 402., KANTNER János: A szénbányásziskolákról. BKL 1910. I. k. 253. és köv.

[53] MBGY. DGT. ir. 1913. 3. sz. Tanácskozás a bányaiskola lehetséges elhelyezésére. Pécsbányatelep, a bányaiskola helységében. (1913 januárjában – dátum nélkül). Felvetődött, hogy a pécsi bányaiskola lehetséges elhelyezésére a DGT újhegyi telepén, a pécsbányatelepi un. „régi aknák” valamelyikén, esetleg a bányáktól távol, a városban is nyílna lehetőség. Ez utóbbit a DGT nem támogatta.

[54] MBGY. DGT. IR. 1913. 20. sz. Pécs város képviselőtestülete és a DGT tanácskozása. (1913. augusztus – dátum nélkül).

[55] OL.G. Z-1481. 63. cs. Kantner János, a bányaiskola vezetőjének tiltakozása a katonai parancsnokságnál és a DGT Igazgatóságánál. (1915. január 22.)

[56] OL.G. Z-1481. 63. cs. Kantner János levelezése (pl. 1916. nov. 14.), ismételten felveti a DGT „elmaradó kocsihasználat-szolgáltatását, szorgalmazza, hogy az iskolától csak 16 méterre levő villamos vezetékre kössék rá a bányaiskolát is, így alkonyat után is lehetne oktatni”. (1917. szept. 25.)

[57] A Szerb – Horvát – Szlovén (SHS) Királyság belgrádi Belügyminisztériumának Bácska – Bánát – Baranya Osztálya 1919. július 6-án közzétett felhívása a négy elemit végzett, 20–30 év közti, négy éves földalatti gyakorlattal rendelkező fiatalok Celjébe történő bányaiskolai jelentkezésére. Pécsi Est 1919. július 6., 2.

[58] BML Polgármesteri iratok. CF. ügyosztály Bányaiskola. Tanácsülés jegyzőkönyve 1919. június 13.; U.o. Bányaiskola. 1919. november 5.

[59] M. kir. Pénzügyministerium szolgálati állománya. Határozmányok. Budapest, é. n. A kinevezések a Pénzügyminiszter hatáskörébe tartoztak.

[60] OL.G. Z-1481. 63. cs. Alapszabály 7–8.

[61] OL.G. Z-1481. 63. cs. A Szénbányász Iskola iskolatanácsa.; Értesítő 1897/98. 11. A bányaiskolát a kinevezett vezető mellett az iskolatanács támogatta, amelyben különböző feladattal (felügyelet, képviselet, szakértés) esetenként vagy állandóan jelen voltak Baranya vármegye, a DGT, Pécs város, a Pénzügyminisztérium és az egyház képviselői.

[62] BML. Diplomatarium IV.379. A m. kir. Pénzügyminiszter levele Pécs város közönségéhez. 51.191/1896. október 9.

[63] BML. polgármesteri iratok (polg. m. ir.) CF. ügyosztály (ü.o.) Bányaiskola. Jkv. a Bányaiskola átvételéről Oczwirk Ede és a város képviselője jelenlétében. (1897. december 21.)

[64] Értesítő a hazai bányaiskolákról. M. kir. Pénzügyminisztérium. 1898. és a köv. évek. A könyvtár két részre tagozódott: a szakmai könyvtárra és a műveltséget szolgáló néhány szépirodalmi műre. A szakkönyvek kisebb részben vétel, nagyobb részben a „bányász szakférfiak nemes ajándékai" nyomán kerültek a könyvtárba. A könyvállományról rendszeresen jelentek meg kimutatások.

[65] BML. Diplomatórium IV. 918/1896. jkv.; OL.G. Z-1481. 63. cs. 17.

[66] Az OMBKE Pécsvidéki Osztálya 1903. április 19-én határozott 2000 koronás segély- és ösztöndíjalapítvány létrehozásáról szegény sorsú szénbányász-iskolások részére (BKL. 1903. 9. sz. 573.; BKL. 1904. 270.), javaslat született az állam és a vállalatok által közösen alapított hasonló támogatási formára (BKL 1911. I. k. 242.).

[67] Pécsi Est 1919. július 6., 2.

[68] Az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. által fenntartott Dorogi Bányásziskola alapszabályzata. Bp., 1920.; BODA Antal (szerk.): A Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola évkönyve 1941–42. év 3.

[69] A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi Bányászati és Kohászati Szakiskolája. Alapszabály. Bp., 1921. augusztus 9.

[70] OL.G. Z-1481. 63. cs. Pénzügyminisztériumi és bányavállalkozói vélemény. (1922. augusztus 18.)

[71] BML. polg. m. ir. CF. ü.o. Bányaiskola. A Pénzügyminisztérium válasza Pécs város 1923. november 19-i felterjesztésére (154.273/1924. XV. szak PM.)

[72] U. o. Melléklet.

[73] OL.G. Z-1481. 63. cs. A bányakerületek igazgatóinak nemleges jelentései a bányaiskolával és az alkalmazható végzettekkel kapcsolatban (Pécsbányatelep 1922. október 22., Szabolcs 1922. október 20., Vasas 1922. október 22.)

[74] OL.G. Z-1481. 63. cs. Blaschek pécsi bányaigazgató válasza Papanek műszaki tanácsosnak a reorganizáció ügyében feltett kérdésekre (1924. október 31.)

[75] OL.G. Z-1481. 63. cs. Blaschek pécsi bányaigazgató levele a Pénzügyminisztériumba (1924. november 20.)

[76] OL.G. Z-1481. 63. cs. Blaschek igazgató kiegészítő javaslata a PM részére (1924. november 24.)

[77] OL.G. Z-1481. 63. cs. Kahle Frigyes főtanácsos (PM. XV. szakosztály) jelentése a pécsi bányaiskola reorganizációjáról (1924. november 20.)

[78] BML. polg. m. ir. CF. ü.o. Bányaiskola. A pécsi szénbányásziskola tanácsának véleménye a megnövelt tanulmányi időről (1923. december)

[79] SZOBOSZLAY Kornél: Az Első Dunagőzhajózási Társaság pécsi művein végzett központosítási munkálatok. BKL 1922. 309–314., BABICS 1952. 48. és köv.

[80] OL.G. Z-1481. 63. cs. Gianone Virgil pécsi bányaigazgató levele Réz Gáborhoz (1923. március 19.)

[81] OL.G. Z-1481. 63. cs. Iskolatanács jkv-e 1924/25. év 3. sz. (1925. július 3.)

[82] OL.G. Z-1481. 63. cs. Iskolatanács jkv-e 1925/26. év 1. sz. (1925. szeptember 15.)

[83] BML. polg. m. ir. CF. ü.o. Bányaiskola, a/ A polgármester 7883/1924. sz. levele a pénzügyminiszterhez (1924. november 13.), b/ A PM válasza (1925. január 13.)

[84] BML. polg. m. ir. CF. ü.o. Bányaiskola. Jkv. Oberhammer Antal polgármester-helyettes és Pethe Lajos min. tanácsos megbeszéléséről (Pécs, 1925. szeptember 4.)

[85] OL.G. Z-1481. 63. cs. A DGT pécsi igazgatóságának jelentése (1925. szeptember 17.)

[86] OL.G. Z-1481. 63. cs. A polgármester levelei a pénzügyminiszterhez a jogviszony tisztázása érdekében (1926. február 1., március 5., április 19.)

[87] OL.G. Z-1481. 63. cs. DGT Pécsi Bányaigazgatóság (BIG) 8500/1925. Jkv. (1926. április 8.)

[88] BML. polg. m. ir. M. kir. Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola iratai 5958. 1940. (1926. június 8.)

[89] OL.G. Z-1481. 63. cs. A Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete teljes ülése Budapesten. Jkv. (1926. június 4.)

[90] OL.G. Z-1481. 63. cs. A Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete teljes ülése Budapesten. Jkv. (1926. november 13.)

[91] U.o

[92] OL.G. Z-1481. 63. cs. Pécs polgármesterének levele a pénzügyminiszterhez (1926. szeptember 10.)

[93] BML. polg. m. ir. CF. ü.o. Bányaiskola. Költségtervek (1929. április 5., 1930. április 15.), Felterjesztés a belügyminiszterhez Il/ad 29929/1929. sz. (1930. április 23.)

[94] BML. polg. m. ir. Pécs törvényhatósága rendkívüli közgyűlése. Jkv. (1930. április 9.) 2-3.

[95] OL.G. Z-1481. 63. cs. PM Bizalmas (1930. május 12.)

[96] OL.G. Z-1481. 63. cs. VI/8., A pénzügyminiszter 86077/XV. 1930. PM. sz. rendelete.; BKL 1930. 16. sz. 398.; A pécsi m. kir. Bányaiskola megnyitása. BKL 1930. 20. sz. 488.

[97] OL.G. Z-1481. 63. cs. Gianone Virgil levele a Pénzügyminisztériumhoz (1923. március 19.)

[98] OL.G. Z-1481. 63. cs. Gianone Virgil levele Réz Gézához (1923. március 19.)

[99] BML. polg. m. ir. 5958. 12. Réz Géza levele Gianone-hoz (1923. május 14.)

[100] OL.G. Z-1481. 63. cs. PM. (1924. november 20.)

[101] PBM ir. A DGT pécsi Bányaigazgatóságának körlevele üzemei számára a bányaiskolai tananyag tárgyában (1925 szeptember 17.)

[102] Ismétlőiskolások bánya-előismereti tananyaga. Pécs, 1927. A 88 lapos könyvecske az elemi földtani, munkavégzési, biztonsági, magatartási és elsősegély-nyújtási szabályokat foglalta össze, elsősorban a DGT üzemi szabályzatai alapján.

[103] BODA Antal: A bányamunkásság továbbképzése. BKL 1928. 13–14.

[104] PBGY Ir. 74.873. A Pécsi Bányakapitányság az IDGT Igazgatóságához a baleseti oktatás ügyében (1933. november 28.)

[105] RIHMER László: Altiszt- és munkástovábbképzés az üzemen kívül. BKL. 1932. 493–510.

[106] PBGY ír. 74. 873. A pécsi m. kir. Bányakapitányság rendelete az üzemi balesetelhárítási oktatásról (1933. november 28.), U.o. 74.462. Körrendelet a DGT üzemeihez 1134/1933. sz.

[107] PBGY ír. 74.423. M. kir. Bányakapitányság. Pécs, 23/1932. sz.

[108] PGY Ir. 74.56. A m. kir. tanfelügyelő a Bányaiskola iskolaszékéhez (1928. VI.)

[109] PBGY ír. 75.385. A m. kir. bányászati és mélyfúró szakiskola 1937/38. évi tanévének téli félévi tanrendjéről.

[110] OL.G. Z-1481. 63. cs. Ozanich Gyula jelentése a bányászati szakiskola szervezeti szabályzatára, tanterveire és jegyzeteire vonatkozóan (1936. január 20.) (Ozanich jelentése 1936. január 20.)

[111] A Bányaiskolát Végzettek Országos Egyesületének fennállása 20. évének emlékére kiadott Jelentése az Egyesület 1922–1942. évi működéséről. Budapest, 1943. 9. (BVOE Jelentés 1922–1942)

[112] PBGY ír. 75.385. Iskolaszéki ülés Budapesten az Iparügyi Minisztériumban (1936. július 27.)

[113] OL.G. Z-1481. 63. cs. VI/8. A Magyar királyi Bányászati, Kohászati és Mélyfúrási Szakiskola Tanulmányrendje 1–4.

[114] PBGY ír. 72.12466. Tantervi tanácskozás a pécsbányatelepi szakiskola Iskolaszékének ülésén (1937. augusztus)

[115] OL.G. Z-1481. 63. cs. Ozanich jelentése 1936. január 20.

[116] BML. polg. m. ir. 12099/1930. Boda Antal jelentése a polgármesterhez (1930. június 3.), Krisztián György műszaki főtanácsos jelentése a polgármesternek (1930. augusztus 14.)

[117] BML. polg. m. ir. 5958. 1940. Helyszínrajz a szakiskola pécsbányatelepi telkéről (1934. december); Maul Nándor és társai levele (1935. március 25.)

[118] BML. polg. m. ir. 5958. 1940. Városi építési szakbizottság 1938. július 5-i ülésének 027882. sz. jkv-i kivonata

[119] PBGY ír. 1972.14. Iskolaszéki ülés. Határozatok a tek. városi tanfelügyelő átiratára (1929. január 4.)

[120] PBGY Ír. 75.385. Rihmer László levele (1936. március 10.); OL.G. Z-1481. 63. cs. Az iskolaszék ülésének jkv-e (1936. március 5.); Néhány példa a jegyzetekre: OL.G. Z-1481. 63. cs. Bányaműveléstani jegyzet a m. kir. Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola tanulói részére (Összeállította: KOCSIS János ny. áll. bányafelügyelő, szakiskolai előadó). Kézirat. 467 p.; OL.G. Z-1481. DGT Bányagondnokság. 62. cs. 72. Bányaméréstani jegyzet (Összeállította: dr. BODA Antal m. kir. főmérnök, a szakiskola tanára). Pécs, Kézirat. 105 p

[121] OL.G. Z-1481. 63. cs. VI/8. Mindkét könyvet dr. BODA Antal írta.; OLG.Z-1481. 62.cs. 72. (1939. május 17.).

[122] NAGY Imre: Nevelési problémák bányatelepi iskolákban. In: HEFTY Frigyes (szerk.): Magyar Tanítók Albuma. Bp., é. n. 87–92.

[123] A Magyar Humanisztikus Gimnázium Hívei Egyesületének Emlékirata a klasszikus oktatás újjáélesztése tárgyában. Bp., 1937.

[124] BEREND T. I. – RÁNKI Gy.: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában 1933–1944. Bp., 1958. 136–245.

[125] VÍG Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben. A MTA pályadíjjal kitüntetett munkája. Bp., 1932.

[126] Szakoktatási Évkönyv 1937. 176. és köv. Szerk.: VINCZE Frigyes. Polner. Bp., én.

[127] PBGY Ir. 72.706. A m. kir. iparügyi miniszter 60.350/X. sz. átirata a Magyar Bánya- és Kohóvállalatok tekintetes Elnökségének. (1938. május 25.)

[128] PBGY DGT-város 75.564. Am. kir. tanfelügyelő 56/781. sz. átirata (1939. március)

[129] OL.G. Z-1481. 63. cs. VI/8., A Magyar királyi Bányászati, Kohászati és Mélyfúrási Szakiskola Tanulmányrendje, szervezeti szabályzata és ügyvitele, 1940.

[130] OL.G. Z-1481. 63. cs. Felvételi hirdetmény a pécsi m. kir. Bányászati, Kohászati és Mélyfúrási Szakiskolába (1939. május 12.)

[131] OLG.Z-1481. 63. cs. VI/8.

[132] BODA Antal (szerk.): A M. kir. Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola Évkönyve az 1941–1942. iskolai évről. Pécs, 1942.

[133] BVOE Jelentés 1922–1942. 13–14. Rudnay kifogásolta, hogy míg a gimnáziumokban végzettek kizárólag elméleti felkészültséggel rendelkezve akadálytalanul juthattak be a műegyetem bánya- és kohómérnöki karára, „addig az ipari középiskolát végzettek..., s már kétségtelen műszaki tudással rendelkező, a bánya- és kohómérnök pályáját és munkakörét a gyakorlati életben szerzett tapasztalatokból ismerő, sőt ... a bánya- és kohóüzemi fizikai folyamatokat ismerő és ezeket személyesen is végezni tudó, tehát már műszaki végzettségű ipari középiskolai ifjúság” nem juthat be az egyetemre.

[134] FÖLDES Ferenc: A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon. Bp., 1957. 109–159.; LABODI Rezső: Tények és személyes élmények a bányászati középiskolai oktatás történetéből. BKL Bányászat 1985. 8. sz. 555–557.

[135] PBGY ír. 1974.72. A Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Igazgatótanácsa az Iparügyi Miniszterhez. Eln. 76/1941. (1941. szeptember)

[136] PBGY Ir. 1974. 89.

[137] BKL 1942. 23. sz. 554.

[138] BML. polg. m. ir. CF. ü.o. Bányaiskola. Pécs város polgármesterének átirata a DGT Igazgatóságához (1942. március 4.)

[139] KRISZTIÁN Béla: A komlói szénbányászat fejlesztésének első létesítménye. 1848. május 20-án kezdték meg a Kossuth-akna mélyítését. Miért került a Vasmű Dunapentelére? BKL Bányászat 1979. 2. sz. 132–139.

[140] PBGY ír. 1974.89. Komló (1941. december 6.)

[141] BODA Antal: M. kir. Péch Antal Bánya-, Kohó és Mélyfúróipari Középiskola Nagybánya Évkönyve az 1943/44. iskolai évről. Nagybánya, 1944.

[142] OL.G. Z-1481. 63. cs. 89/1945. okt. 7. Felhívás az országban lévő bányaiskolai tanulókhoz.

[143] OL.G. Z-1481. 63. cs 9624/Big. sz. A Bányaigazgatóság felhívása ösztöndíjas tanulóihoz (1945. október 11.)

[144] OL.G. Z-1481. 63. cs. DGT. BIG. 76/O/sz. Csalosz Jenő városi főjegyző levele a DGT-hez. (539/1946/A. Üo. – 1946. április 20.)

[145] BML. polg. m. ir. 1946.97/1946. szeptember 11. Megegyezés a bányaiskola épületei és kollégiuma ügyében.; Új Dunántúl 1946. október 23., 2.