Cikkek

Kajtár István A modern magyar állam infrastruktúrájának kiépülése a XIX. században (A dél-dunántúli régió és Pécs példáján)

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs Történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219-4077

Szerkesztette: Vonyó József

23–30. pp.


Kajtár István


A modern magyar állam infrastruktúrájának kiépülése a XIX. században

(A dél-dunántúli régió és Pécs példáján)*


Das Entstehen der Infrastruktur des modernen ungarischen Staates im 19. Jh. (Am Biespiel von Pécs/Fünfkirchen und der südtransdanubischen Region)

The Infrastructural Development of the Modern Hungarian State in the 19th Century (On the Example of Pécs and the South-Transdanubian Region)




1. Városunkban, Pécsen, az elmúlt másfél évszázadban az utcákat járva igen hamar feltűnt a járókelőnek, hogyha a középkori védelmi rendszerbe integrált püspökvárat, a vármegyeház homlokzatát, a városháza tornyát szemlélte, hogy ezek az impozáns épületek egyben sajátos külön hatalmi – igazgatási központokat is megtestesítettek. Ugyanakkor, ha ennek a képzeletbeli sétának a részvevői a XIX. század utolsó harmadában alaposabban körültekintettek, egyre több olyan hivatalnak a tábláit vehették észre, amelyek a központi – a „királyi” közigazgatás kihelyezett – dekoncentrált szervei voltak, és számuk az idő múltával egyre gyarapodott, hálózatuk befonta az országot, így a dél-dunántúli régió megyéit is, és intézkedéseik, határozataik egyre jobban befolyásolták a polgárok életét.[1]

2. Az adott területen állami-önkormányzati tevékenységet kifejtő szervek rendszere, hasonlóan a korszakban adott térség közlekedési hálózatához[2], gazdasági térszerkezetének elemeihez, kulturális intézményrendszeréhez[3] vagy egyházi területi beosztásához[4] egyfajta infrastruktúrát jelenített meg, a különböző hatósági fokozatokat képező szervekből, hatáskör-telepítésekből, illetékességi területekből építkezve, vizuálisan is megjelenő épületekben elhelyezve, a jogkereső közönség felé hivatalnokai eljárásában testesült meg. Ugyanakkor a korszerű várostörténeti monográfiákban elengedhetetlen fejezetnek tűnik az autonómia hatóságainak szervezeti, működési, személyzeti bemutatása mellett az állami közigazgatás és igazságszolgáltatás struktúrájának ismertetése is[5].

3. A dekoncentrált „királyi” szervek jelenléte a helyi-regionális közjogi-közigazgatási jogi infrastruktúrában a XIX. század közepétől erősödött meg. Korábban ugyanis a közhatalmat csaknem kizárólag a törvényhatóságok, a vármegyék és a szabad királyi városok közegei (és kisebb mértékben a mezővárosi és községi szervek, uradalmi közegek) valósították meg. A királyi szervek az újkori állam kiépítésével a legfelső kormányzati szervek mellett elsősorban a kamarai és a hadügyi igazgatás területén építették ki közegeiket. A XIX. századi modernizáció során azután a törvényhatóságok hatásköre a törvényhozásban való részvétel és az igazságszolgáltatás területén megszűnt, az általános közigazgatás területén erős pozícióik maradtak. A modem állami szakigazgatási szervezet megteremtése mellett az önkormányzati közhatalmi funkciók mindig jelen voltak korszakunkban, és ha közigazgatásról beszélünk, az mindig mondhatni többcsatornás volt, a királyi (dekoncentrált) szervek mellett az önkormányzatokban is (községek – thj. városok – megye) is megvalósult.[6] Ez a kettősség nem kevés koordinációs problémát is hozott magával, amelyet a dualista államban az ún. közigazgatási bizottságok segítségével sem mindig sikerült feloldani.[7] Ugyanakkor az állami felügyelet a törvényhatóságokban a főispánok személyén keresztül erőteljesen jelen volt.

4. Az infrastruktúra kiépítése szakaszosan ment végbe, és erősen függött a nagypolitika – hatalompolitika törekvéseitől, többé-kevésbé meredek kurzusváltozásaitól. Jelentős szakasz volt az 1849–1860 közötti és az 1867 utáni időszak ebből a tekintetből.

1849 után az osztrák neoabszolutizmus általános politikája egy olyan sajátos közigazgatási szerv-kiépítési gyakorlatban testesült meg, amely amellett, hogy modernizált, lesöpörte az önkormányzatokat, állami dekoncentrált szervekre bízta az általános közigazgatás központi akarat-megvalósulását. Agresszív, átfogó dekoncentrált szervezet-kiépítés volt ez, amely a nemzeti függetlenségünket is tagadta, amikor koronatartományokra osztotta fel Magyarországot, s ennek megcsonkított törzsét makroméretű kormányzati kerületekre tagolta. A dél-dunántúli régió a soproni kerülethez tartozott.[8] Az 1860–67 közötti korszakban a dekoncentrált szervezet visszaszorult, majd a kiegyezést követő korszakban újabb lendületet véve indult meg a modern magyar polgári állam végleges infrastruktúrájának végleges megszilárdítása. Ennek időbeli megvalósítása az alábbiak szerint becsülhető: a dél-dunántúli régióban az 1900-ban megtalálható dekoncentrált (királyi) szervek mintegy 20%-a a kiegyezés előtt, 36%-a 1867–1875 között, 26%-a a Tisza-korszakban, mintegy 18%-a 1891. és 1900. között létesült. Meghatározó jellegű volt tehát az 1867–1890 közötti időszak, s vizsgált korszakban létesült állami szervezet számos tekintetben a XX. század elején is beleilleszkedett a magyar királyság közhatalmi gépezetébe.[9]

5. A közhatalmi térszerkezet kiépítésénél sajátos tendenciák figyelhetők meg. Az általános politika alakulása az állami infrastruktúrában is hullámzást, már meglevő struktúrák leépítését, régi formákhoz való visszatérést eredményezhetett. Példaként említhető, hogy az igazságszolgáltatásban az állami bíróságok először a Bach-korszakban épültek ki, átvéve a törvényhatósági bíróságok helyét. Ezt az infrastruktúrát 1861-ben leépítették, az igazságszolgáltatás ismét municipális lett.[10] A kiegyezés után a királyi bíróságok és ügyészségek kiépítésével az igazságszolgáltatás modern infrastruktúrája megszilárdult.

A magyar polgári átalakulás ellentmondásos jellegére utalt viszont az a körülmény, hogy a kiegyezéses korszak alkotmányos államszervezetébe szinte változatlanul, abszolutista, osztrák megalapozással épült be a pénzügyigazgatás és mindvégig bécsi központú és szervezési elvű maradt a K.u.K. hadsereg.

Megfigyelhető, hogy az egyes szakterületek infrastruktúrája hosszú évtizedek alatt épül ki. Így például a magyar polgári korszaki igazságszolgáltatás épületét, amelynek alapjait közvetlenül a kiegyezés után rakták le a királyi ítélőtáblák, az esküdtszékek intézményesítése jóval később teljesítette ki. A struktúrakiépítésnél ugyanakkor változhattak a szervezeti elvek, ez például a középszintű pénzügyi szerveknél, vagy az erdőigazgatás esetében zűrzavaros helyzetet hozhatott időnként létre.

6. A régióban az 1900-as tiszti címtár szerint az egyes szakminisztériumok szerint csoportosítva az alábbi királyi szerv-típusok működtek:


I. Belügyminisztérium

állami anyakönyvi kerületek[11]

II. Pénzügyminisztérium

pénzügyigazgatóságok[12] (adóhivatalok,

pénzügyőrségi főbiztosok és biztosok,

cukorgyári ellenőr, dohányáru raktár, sóhivatal)[13]

kataszteri felmérési felügyelőség[14]

III. Kereskedelemügyi minisztérium

közúti kerületi felügyelőségek[15]

államépítészeti hivatalok[16]

kerületi iparfelügyelők[17]

posta- és távírda-igazgatóság (kincstári posta- és távirdahivatalok)[18]

kereskedelmi- és iparkamara (érdekképviseleti szerv)[19]

MÁV üzletvezetőség (osztálymérnökségek)[20]

IV. Földművelésügyi minisztérium

állami erdőhivatalok[21]

erdőfelügyelőség[22]

méntelep, székesfehérvári[23]

állami állatorvosi kerületek[24]

állattenyésztési kerületi felügyelőség[25]

kerületi kultúrmérnöki hivatal[26]

országos selyemtenyésztési felügyelőség,

Szekszárd[27]

szőlészeti és borászati felügyelői kerületek[28]

V. Vallás- és közoktatásügyi minisztérium

közalapítványi kerületi ügyészség, Pécsvárad[29] tankerületi főigazgatóság[30]

tanfelügyelőségek[31]

VI. Igazságügyi minisztérium

ítélőtábla[32]

törvényszékek[33]

főügyészség[34]

ügyészségek[35]

bányabíróság, BudapesT[36]

sajtóbíróság[37]

pénzügyi bíróság[38]

ügyvédi kamarák (érdekképviselet)[39]

közjegyzői kamarák (érdekképviselet)[40]

VII. Honvédelmi minisztérium

honvédkerület, székesfehérvári (hadkiegészítő

kerületek)[41]

csendőrkerület, székesfehérvári

(szárnyparancsnokságok,

szakaszparancsnokságok)[42]

K.u.K. hadsereg

budapesti hadtest (hadkiegészítési kerületek)[43]


7. A dekoncentrált királyi szervek szervezetrendszere azután több mint harminc féle szakigazgatási szempontból kialakított illetékességi területek hálóját terítette a Dél-Dunántúlra, kialakítva, ezzel annak modern közhatalmi-közigazgatási térszerkezetét. Ennek a rendszernek belső törvényszerűségeit kimunkálni külön tanulmányra lenne szükség, így ehelyütt csak az alapösszefüggéseket tudom bemutatni.

A dekoncentrált hivatalokat többségükben több megyére szervezték meg. Baranyában a Pécs székhelyű királyi szervek kb. harmadának a hatásköre csak a megyére terjedt ki, kétharmad részben ezen a területen túlmutatott.[44]

A régióban valamennyi dekoncentrált hálózatot figyelembe véve Pécs kiemelkedő szakigazgatási centrumjellege nyilvánvaló, ugyanis míg Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár és Szekszárd az egy megyénél nagyobb területtel rendelkező szakigazgatási szerveknek csak 1-1 esetben jelentették egyben a székhelyét is (ami megközelítőleg az esetek alig 5%-át jelentette csupán), addig Pécsnél 24 számításba vett szervezetnél 14 esetben helyben volt a hivatal székhelye, ami az esetek 58%-át teszi ki. Ugyanakkor a régióban található igazgatási székhelyek 80%-ban Pécsett helyezkedtek el.

A régió infrastruktúrája természetesen a rajta túlmutató egységekhez is kapcsolódott, és így külső centrumokhoz is orientálódott. Számításaink szerint a dekoncentrált szervezetek központja mintegy 47%-ban a régión belül helyezkedett el, 53%-ban más városokhoz kapcsolódott[45]

8. Az adminisztratív-közhatalmi infrastruktúra a várostérképen is elhelyezhető, és nagyobbrészt a történelmi belvároshoz kapcsolódott[46], és a hivataltörténet számára tisztázásuk önálló helytörténeti munkát igénylő szép feladat.

Ízelítésként adjuk meg az alábbi példákat. Az igazságszolgáltatás szervei a Széchenyi téren (Tábla), a Munkácsy utcában (Törvényszék) és a Papnövelde utcában (Főügyészség, ügyészség) voltak elhelyezve, a Pénzügyigazgatóságot a közönség a Király utcában kereshette fel, az államépítészeti hivatal a Mária utcában, az erdőfelügyelőség az Apáca utcában volt. A vármegyei hatóság a Papnövelde utcához, a város a Széchenyi térhez, valamint a Király és Perczel utcához kötődött. A hadsereg itteni egységei a laktanyákban voltak elhelyezve, a csendőr szárnyparancsnokság pedig a Siklósi úton működött.[47]

9. A modern magyar állami infrastruktúra XIX. századi kialakulása után századunkban sokszor változott, gyakran éles fordulatokat véve alakult, amire a kortárs közjogászok-közigazgatási jogászok számtalan példát hozhatnak fel.[48]

Jegyzetek


* A tanulmány az OTKA T-013917 sz. „A modern magyar államgépezet kialakulása a XIX. században” c. pályázati kutatás keretében készült.

[1] A témának elméleti megalapozását adja: MAGYARY Zoltán: Magyar közigazgatás. Bp., 1942, különösen 119–120. 353–365., CSIZMADIA Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp., 1976. 187–224., SARLÓS Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Bp., 1976. 170–172. Az egyes szervekre lebontva a legjobb munka: MEZNERICS Iván–TORDAY Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867–1937. Bp., 1937. Kortárs adatbázisok például JEKELFALUSSY József: A magyar korona országainak helységnévtára. Bp., 1888. és megfelelő évekre a Magyarország tiszti czím- és névtárai a Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében és kiadásában. Részterületeken lásd az igazságszolgáltatási infrastruktúrára nézve: BONIS György–DEGRÉ Alajos–VARGA Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Bp., 1961. 133–144, 151–165., MÁTHÉ Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867–1875. Bp., 1982., KENGYEL Miklós: A magyar igazságügyi infrastruktúra a kiegyezéstől napjainkig, In.: Magyar Jog, 1992. 5. 270–274., MEZEY Barna: A magyar polgári börtönügy kezdetei. Bp., 1995., DELACASSE Krisztina: Az első magyar ügyészi törvény. 1993. (kézirat), KAJTÁR István: A büntető igazságszolgáltatás modernizációja a XIX. században. In: Tanulmányok Földvári József tiszteletére. Studia Jurishica autorilate Universitatis Pécs publicata 124. Pécs, 1996. 92–100. A pénzügyigazgatás területén lásd SZITA János: A burzsoá pénzügyi jog és pénzügyi igazgatás kezdete Magyarországon 1848–1867. (kandidátusi értekezés, kézirat) Pécs, 1976. és SZITA János: Az adó- igazgatás szervei a dualizmus első felében. In. Jogtörténeti tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Pécs, 1980. 385–395. A nagyjelentőségű neoabszolutista korszakra nézve különösen SASHEGYI Oszkár: A neoabszolutizmus rendszer 1849–1867. In. A magyarországi polgári államrendszerek. Bp., 1981. 81–139.

[2] Ha a XX. század legelejére vonatkozó adatokat nézzük, a régió megyéiben a 100 négyzetkilométerre jutó vasút, illetve állami- és törvényhatósági út hosszát, a következő arányokat állapíthatjuk meg: Zalában 8,1 km vasút, 24,5 km út, Somogyban 10,1 km vasút, 13 km út, Baranyában 5,2 km vasút, 15 km út, Tolnában 7,7 km vasút, 18,2 km út.

[3] Az elemi népoktatás enciklopédiája. Szerk. KŐRÖSI Henrik és SZABÓ László, I–III. Bp. 1911–1915. Ebből kitűnően a községek túlnyomó részében van elemi iskola, de az zömmel felekezeti, kevesebb a községi és kisszámú az állami iskola. így Baranyában az 1907/08-as tanévben 323 községben és 16 pusztán 408 elemi mindennapi iskola működik, és csak 5 az állami, illetve 28 a községi. (lm. I. 129–130.) A régiónak ebben az időben nem volt egyeteme, kiemelt szerepet játszott azonban a pécsi püspöki jogakadémia és Keszthelyen a Georgikon. A sokszínű középfokú intézményrendszerből az 1900-as tiszti cím- és névtár mintegy 17-el sorol fel, köztük 9 gimnáziumot.

[4] 1900-ban a régió római katolikus egyházi térszerkezetének legmagasabb szintű alkotói az esztergomi főegyházmegye alá tartozó pécsi, veszprémi és szombathelyi püspökségek voltak. A pécsi egyházmegye Baranya és Tolna mellett kiterjedt Somogy és Verőcze megyék egy részére is. Somogy és Zala egy része Veszprémhez, más része a XVIII. század végén alapított szombathelyi püspökséghez tartozott. A pécsi egyházmegye a székesegyházi és a tolnai archidiakonátusra oszlott, 15 illetve 17 esperesi kerülettel, azon belül 6–10 parókia (filiákkal). Az evangélikus egyház dunántúli egyházkerületének 3 esperessége szervezte az egyházközségeket, a reformátusok dunamelléki és a dunántúli egyházkerületének 5 egyházmegyéje található a térségben. Az izraeliták országos irodája két 2-2 vármegyére kiterjedő községkerületet állított fel. (Lásd az 1900-as helységnévtárat és a pécsi egyházmegye 1900-as Schematizmusát.)

[5] Példaértékű RUSZOLY József: Az állami közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek Szegeden. In. Szeged története 3/2. 1848–1919. Szerk. GAAL Endre, Szeged, 1991. 639–647. LENKEI Lajos sokat idézett munkájából (Negyven év Pécs életéből. Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécs, 1922) viszont az derül ki, hogy a királyi hivatalok főtisztviselői jelentős szerepet játszottak a város életében.

[6] Az önkormányzatok modernizációjára nézve lásd STIPTA István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Bp., 1995., KAJTÁR István: Magyar városi önkormányzatok (1848–1918). Bp., 1992. A régióra nézve: KAJTÁR István: Városi önkormányzatok a 18–20. században a Dél-Dunántúlon. In. A Dunántúl szolgálatában. Előadások Rúzsás Lajos emlékének. Szerk.: HORVÁTH Gyula, Pécs, 1995. 67–84.

[7] V.ö. CSIZMADIA Andor: A „közigazgatási bizottság” a polgári állam szervezetében. In.: Jogtörténeti tanulmányok II. Bp., 1968. 117–138.

[8] Oskar SASHEGYI: Ungarns politische Verwaltung in der ära Bach 1849–1860. Graz, 1979.

[9] Jellemző, hogy 1936. december 31-én a fennálló közigazgatási szervezetnek MEZNERICS–TORDAY munkájának melléklete szerint 1900 előtt létesült mintegy 47%-a, és 1867 előtt hozták létre valamennyi szervet figyelembe véve a 10%-ukat.

[10] Ennek pécsi eseményeire lásd KAJTÁR István: A városi önkormányzat közigazgatásának társadalmi és személyi környezete az Októberi Diploma időszakában. Pécs szabad királyi város példáján. In: Csizmadia emlékkönyv, Pécs, 1980. 169–181.

[11] A régióban a 3. sz. kerület Pécs székhellyel (Baranya, Tolna, Pécs városa illetőséggel) és a 4. sz. Nagykanizsa székhellyel (Somogy és Zala megyei illetékességgel) működött.

[12] A régió mindegyik megyéjében működött egy-egy pénzügyigazgatóság.

[13] Így például a pécsi pénzügyigazgatóságon belül 6 adóhivatal működött, a zalaegerszegi pénzügyi igazgatóság keretében egy főbiztos és három biztos irányította a tevékenységet.

[14] Az akkori országterületen 12 felmérési felügyelőség működött, a 11. volt a pécsi, a Dunántúlra ezenkívül a pozsonyi és a budapesti felügyelőség tevékenysége terjedt ki.

[15] A budapesti felügyelőség területéhez tartozott 7 megyével együtt Tolna, a szombathelyi felügyelőség része volt Zala és Somogy, a X. felügyelőség székhelye Pécs volt és illetékessége Baranya megye mellett sajátos módon Horvát-Szlavonországra is kiterjedt.

[16] A régió négy megyéjében működött egy-egy ilyen hivatal.

[17] Zala megye a VI. Pozsony székhelyű kerületbe, Baranya, Somogy, Tolna vármegye és Pécs városa a VII. győri kerülethez tartozott.

[18] A pécsi posta- és távirda-igazgatóság kiterjedt Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyékre, vagyis az egész régióra. Területén 16 kincstári posta és távirdahivatal volt, 1 kincstári postahivatal, nem kincstári posta- és távirdahivatal volt 66, postahivatal 364.

[19] A pécsi kereskedelmi és iparkamarához Baranya, Somogy és Tolna tartozott, Zala vármegye a soproni kereskedelmi és iparkamara területének volt része.

[20] A magyar vasútigazgatás összetett képlet. A Magyar Királyi Államvasutak ugyanis kezelésben tartott magánvasutakat, illetve tartott ilyeneket az általa vezetett üzletben. Részben a régióra terjedt ki a szombathelyi üzletvezetőség hatásköre, melynek 8 osztálymérnöksége közül az egyik a zalaegerszegi volt. A déli területeken a zágrábi üzletvezetőség illetékessége érvényesült, amelynek 14 osztálymérnöksége közül 6 volt található Somogyban, Baranyában és Tolnában.

[21] Három erdőhivatal hatásköre terjed ki a régióra: a pécsi (Baranyára és Tolnára 3 járási erdőgondnoksággal), a kaposvári (három járási erdőgondnoksággal Somogy megyére), a zalaegerszegi (négy járási erdőgondnoksággal Zala megyére).

[22] Pécs (Baranya, Somogy és Tolna megye), Szombathely (Sopron, Vas, Zala megye)

[23] Illetékessége a Dunántúlra és ezen belül a régió mind a négy megyéjére kiterjedt.

[24] A régió mind a 4 megyéjében működött egy.

[25] A Dunántúlon az országban működő 18 felügyelőség közül csak a szombathelyi és a pécsi tevékenysége terjed ki a régió megyéire.

[26] Tolna megyére a székesfehérvári, Zala megyére a szombathelyi, Baranyára és Somogyra pedig a pécsi kerület tevékenysége terjed ki.

[27] Sajátos szerepet töltött be, mert a régióban helyezkedett el, de országos feladatokkal bízták meg.

[28] A szekszárdi kerület (Tolna 4 járása), a pécsi kerület (Baranya és Pécs városa), a kaposvári kerület (Somogy megye és Tolna két járása), Csáktornyái kerület (Zala alsó része) és a tapolcai kerület (a többi zalai járás) felügyelői láttak el mezőgazdasági szakigazgatási feladatokat.

[29] Ennek keretében működött Sellyén és Mágocson az ispánság, Pécsváradon és Szekszárdon a királyi közalapítványi gazdasági kerületi felügyelőség és Pécsváradon a közalapítványi számtartóság.

[30] A régió megyéi a győri és a székesfehérvári tankerületi főigazgatóság területén helyezkedtek el.

[31] A régió minden megyéjében működött egy-egy tanfelügyelőség.

[32] A győri királyi ítélőtáblához tartozott a zalaegerszegi törvényszék (négy járásbíróság Zalában), a pécsi ítélőtáblához tartozott a nagykanizsai törvényszék (5 járásbírósággal Zalában), a kaposvári törvényszék (8 járásbírósággal Somogyban), a pécsi törvényszék (7 járásbírósággal Baranyában) és a szekszárdi törvényszék (6 járásbírósággal Tolnában).

[33] Zalában két törvényszéket szerveztek, a régió többi megyéjében egyet-egyet.

[34] Illetékessége megegyezett az ítélőtábla illetékességével.

[35] Egy-egy törvényszék területén működött.

[36] A pestvidéki bányabíróság illetékessége - más megyék mellett - kiterjedt az egész dél-dunántúli régióra is.

[37] Területi beosztása az ítélőtábla szerinti beosztásnak felelt meg, vagyis Pécshez és Győrhöz kapcsolódott.

[38]Pécs (Somogy, Tolna, Baranya), Sopron (kiterjedt Zala megyére is).

[39] Pécs (Baranya, Tolna), Zalaegerszeg (Somogy, Zala)

[40] Székhelye Pécs volt és kiterjed illetékessége a négy megyére (Baranya Somogy, Tolna, Zala).

[41] A közös hadsereghez képest gyengén felfejlesztett honvédség gyalogos és lovas dandárainak, illetve ezredeinek hadkiegészítő területei az egész régiót behálózták.

[42] Szárnyparancsnokság működött Kaposváron, Pécseit és Zalaegerszegen, a megyékre kiterjedő hatáskörrel, Tolna megye nagy része viszont a székesfehérvári szárnyparancsnokság kerületéhez tartozott. A pécsi szárnyparancsnokság például a pécsi, mohácsi és dombóvári szakaszparancsnokságokra terjedt ki és így felölelte Tolna megye egy részét.

[43] Igazgatási területe többek között kiterjedt az egész régióra és összetett szerkezetének tanulmányozása a Militärschematismus megfelelő vaskos kötete segítségével lehetséges.

[44] A pécsi székhelyű szervek hatásköre a 20 vizsgált esetből 6 ízben 2 megye, 3-3 esetben 3 megye, illetve a kanizsai törvényszéket is beszámítva 3,5 megye, 2 esetben mind a négy megye területén érvényesült. A régión pedig 3 szerv hatásköre terjedt túl, amelynek a központjául Pécset határozták meg.

[45] Ha a Dél-Dunántúl öt városában működő királyi hivatalok székhelyeit nézzük, amelyek nem ebben a városokban működnek, 60 esetből Győr 8, Szombathely és Budapest 12-12, Székesfehérvár 19, Sopron 4, Pozsony 2, Zágráb pedig 3 esetben székhely.

[46] Ilyen források a címtárak pl. Pécs szab. kir. város czimtára. Hivatalos adatok alapján összeállította: SASVÁRI Béla, Pécs, 1903.

[47] A topográfia történetiségére utal az, ha az 1903-as adatokat összevetjük például Pécs szabad királyi város térképének (Összeállította ERB Imre, Pécs, 1934.) 1. számú mellékletét a hivatalok címjegyzékével és konstatáljuk a költözéseket.

[48] A dekoncentrált állami szervek által alkotott infrastruktúrát a XX. században 1937-ig MEZNERICS Iván és TORDAY Zádor kiváló munkájának segítségével könnyen rekonstruálni lehet. 1944-ig a Rendeletek Tára átnézésével lehet csak képet alkotni. A tanácsrendszer bevezetéséig anyagul szolgálható magyar állam szervei 1944–1950. c. kétkötetes munka (Budapest, 1985.). Ettől kezdve aprólékos gyűjtőmunkát kell folytatni, amelyet például segíthet az Államigazgatás A-tól Z-ig (Budapest, 1973.) típusú kézikönyv. Az elmúlt negyedszázadra azonban alapvetően a jogforrások áttanulmányozása lehet segítségünkre. Meg kell jegyeznünk, hogy 1990 óta a dekoncentrált szervek létesítése erőteljesen felgyorsult, sokszor az önkormányzatok rovására. V.ö. A dekoncentrált államigazgatási szervek rendszere és reformjának alternatívái. Közigazgatás korszerűsítési kormánybiztos titkársága. Bp. 1994. c. kötetet, különösen IVANCSICS Imre: A megyei önkormányzatok és a dekoncentrált szervek részvétele a területi igazgatásban és VADAI Ildikó: Dekoncentrált szervek a mai magyar közigazgatásban c. tanulmányait, PÁLNE KOVÁCS Ilona: Területi közigazgatás szervezés és a dekoncentrált szervek. In: Comitatus, 1993. 2. 4–16, HORVÁTH Gyula: Európai kihívások, magyar válaszok a regionális politika szervezetrendszerében. In: Vezetéstudomány, 1996. 1. 3–25.