Cikkek

Tegzes Ferenc: A „Mecseki Gyógyitóka”

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 2–3.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.

ISSN 1219-4077

Szerkesztette: Vonyó József

91–98. pp.


Tegzes Ferenc

A „Mecseki Gyógyitóka”

Egy pécsi termék karrierjének első szakasza 1933–1938

„Mecseki Itóka” (Das Heilgetränk von Mecsekgebirge)

The „Medical Draught of Mecsek” (The Career of a Pécs Product 1933–1938)



I.

Pécsi különlegességek után kutat az idegenforgalmi hivatal” – adta tudtul olvasóinak vastag szalagcímben a Dunántúl című pécsi napilap 1933 februárjában. „Ki ne hallott volna már a tordai pogácsáról, a kolozsvári káposztáról, a soroksári kenyérről, az egri bikavérről, a makói hagymáról, a nagykőrösi salátáról és a kecskeméti sárgabarackról?”[1] tette fel a kérdést a lap. Olyan különlegességeknek tartotta ezeket, melyeknek híre az ország határain túlra is eljutott. Kívánatosnak vélte, hogy Pécsnek is lenne ilyen különlegessége, amely egyrészt ide vonzaná a turistákat, másrészt mint bevételi forrás is gyarapítaná a város pénztárát. Ezzel egyidőben elvinné Pécs városának jó hírnevét messze földre.

Ennek a kettős célnak az érdekében a nemrégiben alakult városi Idegenforgalmi Hivatal körlevélben kereste meg a város gyógyszerészeit és drogéristáit. Megkérdezte tőlük, nem lennének-e hajlandók olyan gyógylikőr elkészítésén munkálkodni, ami a Mecsek gyógyfüveiből készülne, és méltóan képviselné a fentiekben említett célt.[2] Az 1933-ban meghirdetett pályázatra beküldött minták közül a Geiger Kálmán gyógyszerész által készített italkülönlegesség nyerte el a zsűri tetszését.[3]

Pécs város Idegenforgalmi Hivatala ez alapján felhatalmazta Geiger Kálmánt, hogy „gondolatát a gyakorlatban valósítsa meg.”[4] Ezzel kezdetét vette a „Mecseki Gyógyitóka” pályafutása.[5] A likőrt a Zsolnay Kerámia Gyár által a város megrendelésére készített és Pécs város címerével díszített 0,5 dl-es, 1 dl-es és 3 dl-es kulacsokban hozták forgalomba.[6]

Geiger Kálmán gyógyszerész, aki az Arany Sas Patikában dolgozott, a pályázat megnyerése után gyártási megbízást kapott a várostól. 1933-ban el is kezdte a patikában a gyógylikőr előállítását nagyobb tételben. A „Mecseki Gyógyitóka” bemutatkozásának időpontját a szélesebb nyilvánosság előtt csak valószínűsíthetjük. 1933 nyarán tartották a Magyar Városok Országos Kongresszusának pécsi értekezletét. Az egyik kongresszusi ebéden kiosztottak propaganda célból 82 db. „Mecseki Itóká”-val megtöltött kulacsot.[7] A másik nagyobb szabású lehetőségre a gyógylikőr szélesebb megismertetésére 1933 őszén került sor. Városunkban ekkor tartózkodtak az V. Nemzetközi Régészeti Vándorgyűlés résztvevői, akiknek összesen 32 db. itókával teli kulacsot adtak át.[8]

Geiger Kálmán 1935-ig úgy készítette a gyógylikőrt, hogy semmi tulajdonjoga nem volt rajta. A felmerült kiadásokat is az Arany Sas Patika címére fizette ki a város. Fordulat állt be, amikor Geiger Kálmán 1935. február 13-án rum és likőr készítésre kiváltotta az iparengedélyt. A gyártás színhelye továbbra is a patika volt, de már mint gyártótulajdonos szerepelt a cégbírósági bejegyzésben. A forgalom növekedésével 1938 márciusában a cégbíróságnál névváltozást kért. Az új név a tulajdonosi minőség változatlan fenntartása mellett „Mecseki Gyógyitóka Üzem”-re változott.[9]

Hogy mennyire nemcsak egy esetleges „nagyzási mánia” vagy reklámfogás húzódott, meg a névváltozás mögött, arra álljon itt egy adatsor. Amíg 1936-ban még csak 868 litert készítettek az italból, addig 1937-ben már 10.344 litert, 1938-ban pedig 48.704 liter volt a termelés. A város területéről kiszállított mennyiség alakulása ezen időszak alatt: 1936-ban 568 liter, 1937-ben 5968 liter, míg 1938-ban 46.348 liter.[10] Az eredmények között említhetjük azt is, hogy 1938-ra a likőr már nemzetközi hírnévvel is büszkélkedhetett. Ausztriát, Csehszlovákiát, Németországot, Jugoszláviát tudhatta piacai között Geiger Kálmán. Ebben az évben jelentkezett Ausztrália is mint potenciális vevő.[11]

II.

Az előbbiekben felvázolt jó eredményeket nemcsak kiváló ízének köszönhette a likőr, hanem a kiváló propagandának is. Ennek fontos eszközei voltak a nyomtatványok. A budapesti Klösz György és Fia Grafikai Műintézettel készíttették el a várost bemutató propagandafüzetek borítóit. Ezek hátsó oldalán szerepelt a gyógyítókét reklámozó kétféle, 1937-ben készült grafika.[12] A nyomtatás útján történő hírverés másik eszköze az újságok révén terjesztett hirdetések. A cég olyan nagyszabású hirdetési kampányba kezdett, hogy az ebből kimaradó egyik újság reklamáló levelet intézett az Idegenforgalmi Hivatalhoz.[13] Az Idegenforgalmi Hivatal válaszlevelében megígérte, miszerint a jövőben nem lesznek elhanyagolva.[14] A nyomtatott propaganda-eszközök közé tartoztak azok a kisebb-nagyobb ábrás szórólapok, amelyeket meg lehetett találni szinte az ország minden vasúti várótermében.[15]

Mecseki Gyógyitóka


Természetesen az is jó reklámfogásnak bizonyult – ha nem a legjobbnak – amikor a városba látogató idegenek magához a „Mecseki Gyógyitóká”-hoz jutottak hozzá – gyakran ingyen. A korábban már említett kongresszusi ebédek járulékaként kiosztott itóka hatásos módszerét a későbbiekben is gyakorolta a város, de már csak módjával. Oka egyrészt az ide látogatók számának alapos megemelkedése, másrészt pedig az itókát hordozó Zsolnay-kulacs ára (1,50–4 Pengő). Így a város vendégei az „előkelőség és rangsor figyelembevételével részesültek a nedűből”.[16] Az ország más településein vendéglőkben étkezők is hozzájuthattak a Pécsen készített gyógyitókához. Ezt állítja legalábbis 1938 februárjában kelt újságcikk szerzője, a gyógyitóka karrierjéről írva: „...aminek Mecsekünket is magába foglaló neve ma már minden magyar város étlapján és italkártyáján ott szerepel.”[17]

Az Idegenforgalmi Iroda külföldre is juttatott el az itókából. Ilyen célból kérte pl. Geiger Kálmánt 1938. január 13-án, hogy adjon Nenadavic Lázó, a belgrádi egyetem biológia professzora, a jugoszláv balneológiai bizottság elnöke részére, és Loos I. József részére, aki a drávai Bánát Idegenforgalmi Szövetség elnöke volt, egy-egy 7 dl-es gyógyitókát. Rendelkezésünkre áll a professzor válaszlevele: „A Mecseki Gyógyitóka nemcsak ízletes ital, hanem nagyon kellemes ízű stomachicum is, mely étvágyhiány, gyomorrontás, chronikus gyomorhurut és gyomorégés eseteiben mint gyógyszer kitűnő szolgálatot tesz.”[18] A likőr eljutott Angliába is.[19]

A minél sikeresebb és hatásosabb propaganda érdekében az újdonságokra fogékony Geiger Kálmánt az Idegenforgalmi Iroda vezetője rábeszélte, hogy készíttessen a Magyar Filmirodával egy reklámfilmet. Az elkészült filmet Geiger Kálmán bemutatta az őt patronáló irodavezetőnek. Az eredményt siralmasnak találták. Ennek ellenére még egyszer megrendelte Geiger Kálmán a reklámfilmet ettől a filmirodától. Ez sem sikerült. Ez már annyira felháborította Pécs város Idegenforgalmi Irodájának vezetőjét, hogy levelet írt a Magyar Filmiroda vezetőjének: „Tiszteletteljes kérésem, mélyen tisztelt Barátom, az lenne, légy kegyes, nézess utána a dolognak, mert amint voltam bátor már hangsúlyozni, reánk nézve sem közömbös a propaganda szempontjából, hogy egyik fényesen bevált különlegességünk útját hogyan egyengetjük. De egyébként sem szeretném a »Mecseki Gyógyitóka« készítőjét egyik leghatásosabb propagandaeszközétől végleg elriasztani, pedig ennek az esete forog fenn kétségtelenül, mert hiszen már kétszer járt pórul.”[20]

A „Mecseki Gyógyitóka” 1938-ig elért sikeréről a Pécsi Napló 1938. február 12-én az első oldalán jelentetett meg egy nagy méltató, talán túl lelkes cikket. „A készítmény kétségtelenül egyike a legkiválóbb italoknak, amely szesztartalmánál, ízénél, zamatánál, különleges fűszeres voltánál és tagadhatatlan gyógyhatásánál fogva nemcsak felveszi a versenyt a régebbi hasonló alpesvidéki gyártmányokkal, hanem veri is azokat.” Megtudjuk a cikkből, hogy Ausztria, Olaszország, Csehszlovákia, Németország, s Jugoszlávia részéről nyilvánul meg különösen az érdeklődés, de már Ausztrália is jelentkezett, mint akit érdekel a portéka. A cikk végső soron nemcsak a készítmény elsőrangú minőségének tulajdonítja a nagy nemzetközi sikert – ami ilyen rövid idő alatt következett be hanem a „jó, az okos, az ötletes, szellemes” propagandának elsősorban, amely kereskedői képesség „függetlenül a képesítéstől, a modern idők minden elképzelhető eszközével segíti elő az egyébként is jó árujának terjedését... nem kímél időt és fáradozást a piacok felkutatására, és mindezek tetejébe bőségesen áldoz a propagandára.”

III.

Az 1938-as esztendő a „Mecseki Gyógyitóka”, illetve készítője részére azonban nehézségeket is hozott. Két bírósági pert folytattak ellene, melyek közül az egyik eredménye máig is kihatással van az ital sorsára.

Az első perben a pécsi Székeskáptalan támadta meg Geiger Kálmánt bitorlás címén. A tényállás a következő volt: a pécsi róm. kat. Székeskáptalantól Geiger Kálmán gyógyszerész 1937. május 4-én megbízást kapott – megállapodás keretében – arra, hogy a Székeskáptalan saját termésű borait zárt palackokban Pécsen kívül az ország bármely városában forgalomba hozhassa. Ez a megállapodás feljogosította a gyógyszerészt arra is, hogy az üzleti összeköttetés tartama alatt a káptalani borokat „Geiger Kálmán a pécsi székeskáptalan pincegazdaságának vezér képviselője” néven hozza forgalomba.[21] Jóllehet az üzleti megállapodást felbontatták, ennek ellenére Geiger Kálmán üzleti levelezőpapírjain, számláin továbbra is használta a Székesegyház képe alatt fehér mezőben a „MECSEKI GYÓGYITÓKA. GYÁR. PÉCSI SZÉKESKÁPTALAN. PINCE. GAZDASÁGA. VEZÉRKÉPVISELET: GEIGER KÁLMÁN: PÉCS: VÁROSHÁZA.” címsort. Jobbról a Székeskáptalan pecsétje, balról Pécs város pecsétje fogta közre a címszalagot. Ezt a tényt kifogásolta a felperes a bírósági beadványában.[22] Azonban az 1938. január 28-án megtartott pécsi törvényszéki tárgyaláson a felperes nem kívánta az alperes megbüntetését, a magánvádját visszavonta, az ügyészség nem kívánta a vád képviseletét átvenni, s így a további eljárást megszüntette a bíróság.[23]

A másik per, amelyet a Magyar Vegyészeti Gyárosok Egyesülete indított Geiger Kálmán, illetve a „Mecseki Gyógyitóka” ellen, 1938. február 25-én kezdődött. A per tárgya „tisztességtelen verseny abbahagyása”-ra irányult. A felperes keresetében felhozott vádakból egyértelműen kiderül, hogy ez a bírósági per a konkurenciaharc eszköze volt.

„Geiger Kálmán rum és likőrkészítő cége és székhelye az általa forgalomba hozott likőrárun feltüntetve nincsen. Mély tisztelettel előadjuk, hogy »Mecseki Gyógyitókagyár« szövegű cég sem Pécsett sem máshol nincsen, hanem Geiger Kálmán rum és likőrkészítő a saját cége helyett ezt a cégszöveget tünteti fel áruján. Ez a megjelölés nemcsak azért valótlan, mert ily cég nincs, hanem azért is, mert Geiger Kálmán vállalatának terjedelme folytán nem jogosult a gyár szó használatára.

Mindezeken felül pedig Geiger Kálmán által készített és forgalomba hozott árun Pécs sz. kir. város pecsétjének ábrája, továbbá a »Pécs Városháza« és »lezárva Pécs sz. kir. város pecsétjével felírások vannak, – tehát azt a látszatot keltik, mintha Geiger Kálmán likőráruját Pécs sz. kir, város valamely üzeme gyártaná, vagy hozná forgalomba, holott az árut Geiger Kálmán rum és likőrkészítő cég állítja elő és hozza forgalomba.

Pécs város pecsétjének ábráját a Geiger Kálmán cégnek ilyen megtévesztő módon akkor sem szabad használnia, ha Pécs sz. kir. várostól netán engedélyt nyert volna a város pecsétje ábrájának üzleti és reklám célokra való használatára. A megtévesztő hatást fokozza az is, hogy Geiger Kálmán áruját mint »Pécs város különlegességét« hirdeti, de mindenütt, úgy az áruján mint hirdetéseiben elhallgatja, hogy az árut ő állítja elő.Szövegdoboz: \
 Tisztelettel előadjuk azt is, hogy a »gyógy« szónak liköráruval kapcsolatban való használata megtévesztő, mert Geiger Kálmán által forgalomba hozott likőrárunak gyógyító hatása nincsen, – az a likőr élvezeti cikk és sem gyógyszernek, sem dietétikus szernek semmiképpen nem minősíthető. A Geiger Kálmán cég hirdetéseiben azt is híreszteli, hogy likőrje a »Mecsek hegység 38 különböző illatos és gyógyerejű növényéből készült.« Ez a híresztelés sem felel meg a valóságnak.

Geiger Kálmán pécsi rum és likőrkészítő cég tehát az üzleti versenyt az üzleti tisztességbe ütköző módon folytatja.”[24]

Geiger Kálmán válaszbeadványában pontokba szedve adta elő védekezését[25]:

„1. /A kereset annak abbahagyására kéri alperest kötelezni, hogy oly általa előállított likőrt hoz forgalomba, melynek tartályán vagy palackján teljes cégszövege: Geiger Kálmán rum- és likőrkészítő, és székhelye: Pécs, feltűnő helyen vagy szembeötlően feltüntetve nincs. Ezen kereset alátámasztására hivatkozik a 107100/1929. Pü. M. sz. rendeletre. Az tény, hogy ez a pénzügyminiszteri rendelet a cégszöveg ilyen feltüntetését tartalmazza. Az a tény azonban, hogy mi készítményeinken cégszövegünket nem tüntettük fel a bejegyzett cégszövegnek megfelelően, – ez önmagában véve legfeljebb kihágást képez, azonban az állandó bírói gyakorlat értelmében egy közigazgatási vagy pénzügyi rendeletnek be nem tartása nem képez tisztességtelen versenyt. A pénzügyi vagy egyéb rendelet be nem tartásán felül szükséges, hogy ahhoz egyéb tisztességtelen, az üzleti tisztességbe vagy a jó erkölcsökbe ütköző momentumok járuljanak, amelyeket azonban a kereset nem is állít.

2. /Miután azonban a 8165/11. 1935. sz. p. ü. ig. engedély is likőrgyártásra szól, s így a p. ü. hatóság nekem a gyártási jogot megadta, szemben az általános szóhasználattal, teljes joggal használom a gyógyitóka-gyár elnevezést, úgy hogy az erre vonatkozó kereseti kérelem elutasítandó.

3. /A legerősebb támadást intézi a kereset Pécs város pecsétjének alkalmazása ellen, azt mondván, hogy ez azt a valótlan látszatot kelti, hogy a likőrt Pécs városa állítja elő vagy hozza forgalomba. Én Pécs város pecsétjét a Pécs Városával kötött szerződés és annak jóváhagyása alapján alkalmazom, azzal senkit meg nem tévesztek, mert hiszen tényleg Pécs szab. kir. Város Idegenforgalmi Irodája, tehát Pécs Város szerve által lettem megbízva, hogy Pécs Városának ezt a különlegességét: a Mecseki Gyógyitókát Pécs Város idegenforgalmának előmozdítására és pénztári bevételeinek gyarapítására is forgalomba hozhassam. – Midőn tehát Pécs Város engedélyével Pécs Város címerét alkalmazom és az árun (a palack nyakán) feltüntetem, hogy: »Lezárva: Pécs szab. kir. város pecsétjével.« akkor teljesen joggal alkalmazom úgy a címkét, mint a mellette lévő szöveget és ezzel senkit meg nem tévesztek.

Azzal a kereseti előadással szemben, hogy a palackokon »Pécs Városháza« szöveg foglaltatnék, rá kell mutatnom ezen állítás rosszhiszeműségére, mert igen nagy különbség van ezen állítás és azon valóságos helyzet között, hogy magán az üvegen lévő címkén az van, hogy »Mecseki Gyógyitóka gyár Pécs. (pont!) Városháza. (pont!)« Fent a képeken pedig »Mecseki Gyógyitóka gyár Pécs« nagy betűkkel, és a »Városháza« kis betűkkel. Vagyis hogy a Városháza egyszerűen topográfiai megjelölésként szolgál, minthogy üzemem tényleg Pécs Városházán van, mint sok egyéb más üzlet.

4. /Kifogásolja a kereset a »gyógyitóka« elnevezést és annak abbahagyására kéri alperest kötelezni, hogy áruját »gyógy« szóval kapcsolatos megjelöléssel hozza forgalomba. A keresettel szemben állítom, hogy a Mecseki Gyógyitóka igenis megfelel ezen elnevezésnek, mert tényleg gyógyhatású, és benne a IV. Magyar Gyógyszerkönyvben feltüntetett következő gyógyszerek is bennfoglaltatnak: így a./ tinct. amara, b./ tinct. gencianae. c./ tinct. absynthi, d./ tinct. aromatica. – Megfelel a valóságnak az is, hogy tényleg a Mecsek hegység 38 különböző illatos és gyógyerejű növényéből készült. Alperes ugyanis ezeket a növényeket a Mecsek Hegységen levő növényekből gyűjteti a székesegyház uradalmi erdőőrök útján és ezt az állítását a megnevezendő tanúkkal is kívánja igazolni.

Annak bizonyítására, hogy a Mecseki Gyógyitóka tényleg gyomorerősítő és étvágygerjesztő hatású, szükség esetén az Országos Közegészségügyi Tanács megkeresését kérem.”

1938. december 13-án megérkezett a Pécsi kir. Törvényszékhez az Országos Közegészségügyi Tanács szakvéleményét ismertető belügyminiszteri értesítés.[26] Ebben a minisztérium elismeri, hogy a „Mecseki Gyógyitóka” egész sor gyógyszerként alkalmazható keserűanyagot és az akut szívgyengeség és collapsus esetén gyakran életmentő hatású alkoholt is tartalmaz. De ennek ellenére jogszerűen még sem tartja „gyógyitókának” nevezhetőnek. Véleménye szerint a gyógyító hatás eléréséhez nem elég maga a gyógyszer, hanem éppoly fontos hozzá az orvosi ténykedés is: a baj helyes felismerése és a gyógyszer helyes alkalmazása. Példaként hozza fel a krumplicukrot, amely nem nevezhető gyógycukornak, pedig vegytiszta formájában tömény oldatként a vérbe fecskendezve még a haldokló betegnek is életmentő lehet.

„Ha a Mecseki gyógyitókát csak orvosi rendeletre fogyasztanák és csak azok és csak akkor – akinek és amikor szükséges, talán még lehetne gyógyhatásúnak mondani, bár a töményebb szeszekkel és nem cukrozott keserű anyagokkal a cél sokkal jobban elérhető: – de ezt és általában az ilyen likőröket nem gyógyhatásuk, hanem különös ízük és szesztartalmuk kedvéért fogyasztják tömegesen és nagyobb propagálásuk – mint a »gyógy« jelző is – nem a rosszul emésztő gyomor gyógyulására, hanem alkoholizmusra vezet. Ezért minden tankönyv úgy az alkohol, mint a keserű anyagok szeszes kivonatának tárgyalásakor a legnagyobb óvatosságra inti az orvosokat, hogy könnyelmű rendelésükkel alkoholistákat ne neveljenek.[27]

A belügyminisztériumi átirat záradéka szerint Geiger Kálmánt a „gyógy” szó használatától egyidejűleg eltiltotta. A belügyminiszter felhívta Pécs város polgármesterét 1938. december 10-én, hogy értesítse Geiger Kálmánt, miszerint az Országos Közegészségügyi Tanács véleménye alapján a likőrkészítménynek a nevéből a „gyógy” jelzőt el kell hagynia, s a jövőben csak így lehet forgalomba hozni.[28] Pécs város polgármestere erről a miniszteri határozatról értesítette 1938. december 21-én a városi Idegenforgalmi Irodát[29], amely pedig 1939. január 4-én közölte ezt a tényt Geiger Kálmánnal.[30]

Ennek a határozatnak az alapján Geiger Kálmán kénytelen volt a pécsi Cégbíróságnál újból módosíttatni a cégbejegyzését. 1938 januárjában kérte az illetékes hivatalt, hogy a cég nevét „Mecseki likőrüzem. Geiger Kálmán Pécs.” néven jegyezzék a továbbiakban.[31]

A „Mecseki Gyógyitóka” történetének első fejezete 1939 januárjában lezárult. A továbbiakban mint „Mecseki Itóka” került forgalomba. A rendelkezésünkre álló kevés forrás alapján még egy ideig nyomon tudjuk követni a likőr, illetve az üzem történetét.

Geiger Kálmán 1940. december 18-án vásárlási megállapodást kötött a budafoki székhelyű „Dékány Péter és Tsa” céggel. Ennek értelmében a pécsi cég 6000 pengőért megveszi a budafoki „Brandy” gyártási jogát az előállításához szükséges felszereléssel együtt.

Evvel a megállapodással egyidejűleg „»Dékány Péter és Tsa« cég egyszer és mindenkorra visszavonhatatlanul átengedi, illetve átruházza az eddigi kizárólagos tulajdonát képező »Dékány« márkát, a »Mecseki likőrüzem Geiger Kálmán Pécs« pécsi cégre.”[32] Ettől az időponttól kezdve a pécsi cég tulajdona volt az 1916-ban bejegyzett s már hírnévre jutott „Dékány Brandy”. 1947-ben a Pécsi Kerületi Iparfelügyelő az időközben a Felsőmalom utca 25. szám alá költözött likőrüzemet megvizsgálta. Megállapította, hogy a gyárszerű üzemekre vonatkozó feltételeknek megfelel.[33]

Ennek az okmánynak a birtokában Dékány Kálmán kérte a pécsi cégbíróságot 1947. február 13-án, hogy eddigi cégbejegyzését változtassa meg. Ezentúl „Mecseki Itóka és Dékány Brandygyár Geiger Kálmán Pécs” név alatt kívánja üzemeltetni cégét. Ennek a kívánalomnak már másnap eleget tett a cégbíróság.[34]

Ez év október 9-én Geiger Kálmán újból megkeresést nyújtott be a Cégbíróságnál, újbóli névváltoztatást kérve. Indokként azt írta a beadványában, hogy a „gyártmányaimhoz szükséges nyersanyagok kiutalása annyira lecsökkent, hogy a gyári mivoltnak a jelenlegi körülmények között eleget tenni igen nehéz.” A cégének nevét „Mecseki Itóka és Dékány Brandyüzem Geiger Kálmán Pécs”-re kérte módosítani.[35]

Forrásaink eddig az időpontig engedték követni itókánk történetét. A további teendő felkutatni azokat a forrásokat, amelyek rávilágítanak az államosítás körülményeire, illetve arra a tényre, hogyan került az itóka gyártása Budafokra, illetve Budapestre, a Likőripari Vállalathoz.

IV.

Áttekintve a pécsi likőr történetének első szakaszát, talán úgy lehetne értékelni ezt az időszakát, mint egy kiváló minőségű terméket előállító, jó üzleti és propaganda szellemmel rendelkező személy és egy város szerencsés találkozását. Olyan személyre talált Pécs, aki az „üzleti célú propagandájával városunk nevét, hírét és vele a Mecseket is széles ez országban, s annak szűkre szabott határain kívül is meghordozza, s ezzel szorosan vett célján túl Pécs és vidékének idegenforgalmát is szolgálja.”[36]

Jegyzetek


[1] Dunántúl, 1933. február 28. 4.

[2] Baranya Megyei Levéltár. Pécs Város Idegenforgalmi Hivatala 408/1938. (Mivel forrásaink mind a Baranya Megyei Levéltárban találhatóak, ezt a tényt a továbbiakban külön nem jelezzük.)

[3] Dunántúl, 1933. február 28. 4.

[4] 23706/1938. Pécs város Polgármesteri Hivatala (a továbbiakban: polgm.)

[5] A „Mecseki Gyógyitóka” nevéről 1937-ben egy érdeklődő levél érkezett Pécs városához Budapestről. Bizonyos Forrai Oszkár takarékpénztári igazgató írta. A levél arról szól, miszerint „pár évvel ezelőtt a helybéli Zwack-cég pályázatot hirdetett egy gyomorkeserű aperetif likőr magyar elnevezésére. Én a pályázaton a ’Gyógyitóka’ általam alkotott szóval pályáztam, sikertelenül. A mai „Újság” hirdetésében (1937. nov. 6. – T.F.) meglepetéssel láttam, hogy „Mecseki gyógyitóka” elnevezéssel ugyancsak egy

aperetif likőr van forgalomban”. Kérte a „tekintetes tanácsot”, hogy közöljék vele, honnan ered a szó és mióta ismerik? Az 1937. november 13-án kelt válaszleveléből megtudjuk, miszerint az elnevezést dr. Sik Lajos tb. főjegyző, a város idegenforgalmi irodájának vezetője találta ki 1933 februárjában. Magában a pályázati kiírásban is már így szerepelt. Forrai Oszkár levelében jelezte, hogy számára csak erkölcsi okokból volna érdekes a név eredetének ismerete, mert ő még abban az esetben is lemondana Pécs javára az anyagi előnyökről, ha történetesen a név az ő pályázatából származna. (39207/1937. polgm.)

[6] 58788/1939. polgm.

[7] 29882/1933. polgm.

[8] 36244/1933. polgm.

[9] Pécsi törvényszék mint Cégbíróság. Ce. 1894. (A továbbiakban: Ce.)

[10] 20285/1939. polgm.

[11] Pécsi Napló, 1938. február 12., 1.

[12] 28013/1937. polgm.

[13] 1256/1937. Pécs V.If.H. Az Új Magyarország című lap 1937. december 29-én írt levele

[14] 19/1938. Pécs város Idegenforgalmi Hivatala. (Pécs V.If.H.)

[15] Pécsi Napló, 1938. február 12., 1.

[16] Az idegenforgalmi iroda 1937 novemberében kelt jelentése a polgármesterhez.

[17] Pécsi Napló, 1938. február 12., 1.

[18] Pécs város Idegenforgalmi Irodája (Pécs V.If.I.) A levél kelte 1938. március 3.

[19] Pécs V.If.I. Iktatókartonok. 156/1939., 157/1939.

[20] 1588/1938. Pécs V.If.H. A levél kelte 1938. október 7.

[21] 42/1938. Pécsi királyi Törvényszék (a továbbiakban: Tvszk.)

[22] U. o.

[23] 43/1938. Tvszk.

[24] 408/1938. Tvszk.

[25] U.o.

[26] U. o. Arra még nem sikerült forrást találni, hogy a Pécsi kir. Törvényszéknek az Országos Közegészségügyi Tanácshoz intézett megkeresése miképpen került a Belügyminisztériumhoz és miért onnan érkezett válasz a pécsi bíróságra.

[27] U. o.

[28] 50351/1938. polgm.

[29] 7/1938. Pécs V.If.I.

[30] U. o.

[31] Ce. 1894.

[32] U.o.

[33] U.o.

[34] U.o.

[35] U.o.

[36] Pécsi Napló, 1938. február 12., 1.