Cikkek

Hoóz István Pécs népességének alakulása a két világháború közötti időszakban

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 1.

Pécs népessége 1543–1990

Az 1993. december 15-én rendezett konferencia előadásai
Pécs Története Alapítvány – Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja; Pécs, 1995

ISBN 963 85212 1x  ISSN 1219–4077

Szerkesztette: Vonyó József

95–116. pp.


Hoóz István


Pécs népességének alakulása a két világháború közötti időszakban


Die Einwohnerveränderung von Pécs zwischen den beiden Weltkriegen

Population of Pécs between the Two World Wars




Bár az a feladatunk, hogy a város népességének két világháború közötti történetét mutassuk be, ettől némileg el kell térnünk. Az ilyen jellegű vizsgálatok kereteit a rendelkezésre álló adatok határozzák meg. Mivel a népesség évenkénti adatai akkor nem álltak rendelkezésre, a kezdetet az 1920. év, illetve az akkor tartott népszámlálás adatai jelentik, a befejezés pedig az 1949. évi népszámlálás eredményei. A következőkben tehát ennek a csaknem három évtizednek népmozgalmi jelenségeit ismertetjük és elemezzük. Természetesnek tartjuk, ha sokan a város történetének nem ezeket a folyamatait tartják a legfontosabb eseményeknek, de talán ezt már nem vitatják, hogy a népszaporodás alakulása nemcsak visszatükrözése különböző társadalmi és gazdasági eredményeknek, hanem alakítója is azoknak. A népesség száma és struktúrája keretét, lehetőségét adja egy-egy település társadalmi-gazdasági fejlődésének, kulturális vonzerejének, környezetére gyakorolt hatásának. Ami tehát egyszer következménye a gazdasági, társadalmi és a kulturális környezetnek, az válik más megközelítésben okká, lehetőséggé, a változások rugójává.

Pécs a Dunántúl egyik legdinamikusabban fejlődő városa volt már az első világháborút megelőző időszakban is. Ezt – közvetve vagy közvetlenül – elsősorban a szénbányászat, továbbá az erre épülő új ipari üzemek alapítása segítette elő. Ez a gazdasági-ipari fejlődés is hozzájárult ahhoz, hogy a város dinamikusan fejlődhessen, népessége évtizedről évtizedre jelentősen gyarapodjék és mindössze 40 év alatt.[1]

A város számára az első világháború tovább tartott, mint az ország többi részében, mert Baranya megye nagy része[2] szerb megszállás alá került 1918. november 14-én. Mivel ez az állapot csak 1921. augusztus 22-én szűnt meg, a népszámlálást nem tartották meg 1921 januárjában, hanem csak 10 hónappal később. Igaz, hogy akkor is az 1920. évi december 31-i állapotot igyekeztek számba venni, de ez számos pontatlansággal járhatott, hiszen ezekben a hónapokban jelentős – nemzetközi – vándormozgalom zajlott le a megszállás hatására.[3]

Az általunk vizsgált időszak egészében a lakosság száma jelentős mértékben megnőtt, de ez a növekedés évtizedről évtizedre eltérően alakult.[4] (1. táblázat)


1. táblázat A lakosság számának alakulása Pécsett (az 1961, L 1-i területen)*

A népszámlálás éve

A lakosság száma

A tényl. szaporulat

1910

1920

1930

1941

1949

 

60277

58853

74446

88536

88343

….

1424

15593

14090

173


Az 1961. évi városterület kialakulását az alábbi – korábban végrehajtott – területmódosítások befolyásolták Pécs közigazgatási területéhez csatolták: 1947-ben Mecsekszabolcsot, 1953-ban Kozármisleny területéből mintegy 300 kh. nagyságú területet, 1954-ben Málomot, Vasast és Mecsekalját (ez utóbbinak vált részévé 1930-ban Magyarürög és Mecsekszentkút), 1955-ben Nagyárpádot. (Forrás: KOVACSICS József: Közigazgatási változások Baranya megyében 1886–1959 között, Pécs, 1959. Kézirat)

Az 1910. és az 1920. évi népszámlálások között Pécs népességszáma némileg csökkent, főleg a háború és az azt követő események miatt. A következő évtized már a jelentős növekedésé, a gyors fejlődésé volt csakúgy, mint az 1930-as évtized. A II. világháború ismét népességveszteséget eredményezett itt is, ha annak mérete nem is volt túlságosan nagy.

Ha a két világháború közötti időszakot vizsgáljuk, kitűnik, hogy a nagyobb hazai városok között Pécs lakosságszámának növekedési ütemét csak Miskolcé haladta meg.

Melyek e gyorsütemű népszaporodás demográfiai forrásai? A népességtudomány egy-egy település népességszámának változását három okra vezeti vissza:

  a természetes népmozgalomra,

  a vándormozgalomra és

  a terület közigazgatási határainak megváltoztatására.

A természetes népmozgalom terén az egész időszakban az élveszületések számának, arányának volt a legnagyobb szerepe a népesség számszerű alakulásában. Az első világháború hatása nemcsak a halandóság növekedésében, hanem a születési arányszámok csökkenésében is megmutatkozott. A zuhanás 1915-ben kezdődött és mélypontját 1918-ban érte el. Okai között nemcsak a fiatal férfiak katonáskodása és fogságba esése miatti távoliét szerepelt, hanem a háborús évek létbizonytalansága és a házasságkötések csökkenése (2. táblázat), elhalasztása is.

Ezekben az években a születési arányszámok a háború előttinek kb. 50%-ára estek le (16–17%o), ami azt jelenthette, hogy a háború négy éve alatt mintegy két generációnyi veszteség érte az ország népességét, így elmondhatjuk, hogy az első világháború alatti és utáni nyomor és nélkülözés, valamint a megszállás és a határok megváltoztatását követő megrázkódtatások következtében Pécsett is egyre jobban terjedt a családtervezés gyakorlata. A nyers születési arányszámok is erre utalnak csakúgy, mint az átlagos gyermekszámban bekövetkező hullámzás, ill. csökkenés.


2. táblázat A házasságkötések és a válások alakulása Pécsett*

 

A házasságkötések

A válások

száma

1000 házasságkötésre

jutó válások száma

Év

száma

aránya

1920

705

14,8

 

 

1921

623

12,9

 

 

1922

586

1 1,8

 

 

1923

542

10,7

 

 

1924

561

10,8

54

9,6

1925

481

9,0

76

15,8

1926

503

9,1

64

12,7

1927

531

9,4

70

13,2

1928

546

9,4

59

10,8

1929

512

8,6

65

12,7

1930

514

8,4

80

15,6

1931

557

9,0

58

10,4

1932

581

9,2

67

11,5

1933

624

9,7.

80

12,8

1934

609

9,3

95

15,6

1935

598

8,9

82

13,7

1936

559

8,2

46

8,2

1937

590

8,5

51

8,6

1938

586

8,3

60

10,2

1939

640

9,0

 

 

1940

 

 

 

 

1941

558

7,6

 

 

1942

589

8,1

 

 

1943

 

 

 

 

1944

635

 

 

 

*Magyarország népesedése... 1965.


A háború befejezése után a családi élet helyreállítása következtében ismét megnőtt a születések száma, de a háború előtti arányszámok elérésére, a kiesett születések pótlására nem került sor. Ennek oka, hogy sok százezer fiatal férfi (potenciális apa) a fronton vagy a fogolytáborokban maradt. Mint az adatokból (3. táblázat) kitűnik, a vizsgált időszak születési mozgalmát egészen az 1940-es évekig a csökkenés jellemzi. A pécsi arányszámok csaknem az egész időszakban az országos, sőt a törvényhatósági jogú városoké alatt maradtak. Amíg az országos arányszámok az 1920-as évek elején a 30%o-et is meghaladták, addig Pécsett azokban az években 23–24%o-et sikerült regisztrálni. A két arányszám 1936-ban került a legközelebb egymáshoz, amikor már 20,3, ill. 19,0 ezrelékre csökkent az élveszületések aránya. Némileg pozitív tendenciát láthatunk abban, hogy ezekben az évtizedekben a pécsi születési mozgalom egyre jobban megközelítette az országos átlagokat. A következő években azonban rohamos leszakadás következett. A II. világháború évei ebben a városban már kezdetben nagyobb nyomot hagytak, mint az ország más részein.

Némileg értetlenül állunk ez előtt a jelenség előtt, mert sem demográfiai, sem társadalmi okait nem ismerjük. Pécsnek ezekben az évtizedekben jelentős vándorlási nyeresége volt. Ismeretes, hogy a fiatal nemzedék e téren is mozgékonyabb, mint az idősebb. A kormegoszlást így előnyösen befolyásoló mechanikus népmozgalomtól a termékenység növekedése várható. Ez annál inkább indokolt lenne, mert a falvak fiatalsága költözött be Pécsre, akiknek – elvben – otthoni termékenységi szokásaikat kellett volna magukkal hozniuk.


3. táblázat Az élveszületések alakulása Pécsett

 

Az élveszületések

A születési sorrend átlaga**

Év

száma*

aránya‰

1920

1176

24,7

2,73

1921

1134

23,5

 

1922

1161

23,4

 

1923

1056

20,8

 

1924

1106

21,3

 

1925

1360

25,5

 

1926

1305

23,7

 

1927

1261

22,3

 

1928

1334

23,0

 

1929

1309

22,0

 

1930

1290

21,2

 

1931

1257

20,2

 

1932

1266

20,0

 

1933

1279

19,9

 

1934

1269

19,3

2,23

1935

1280

19,1

2,24

1936

1291

19,0

2,29

1937

1277

18,5

2,42

1938

1174

16,7

2,19

1939

1227

17,2

2,22

1940

1559

 

 

1941

880

12,1

2,26

1942

986

13,5

2,15

1943

 

 

 

1944

1111

 

 

1945

1377

 

 

1946

1237

 

 

1947

1376

 

 

1948

1409

 

 

*1920–1939, 1941–1942 Magyarország népesedése... 1965. 160–163.; 1940, 1943, 1945–1948. KSH Baranya m. Igazgatósága. A mai közigazgatási beosztás szerint.

** 1920, 1934–39,1941–42 Magyarország népesedése... 1965. 178–195.


3. táblázatunkból azonban az is kitűnik, hogy a szülési sorrend átlaga nem csökkent olyan mértékben, mint az élveszületések aránya azokban az években, amikorra vonatkozó adataink vannak. Az 1934. évi 19,3%0-es élveszületési arány mellett 2,23 a születési sorrend átlaga és az 1941. évi 12,l%o mellett is 2,26-ra nőhetett. Erre a látszólagos ellentmondásra csak részletesebb elemzés adhatna választ, az ehhez szükséges adatok azonban hiányoznak.

A vizsgált évek többségében a törvényhatósági jogú városok születési arányszámai meghaladták Pécs városét. (Lásd 1. grafikont.) Hasonló a helyzet a szülési sorrend átlagaival is. De utalni kell arra, hogy a mezőgazdasági jellegű nagyvárosok átlagai meghaladják az iparibb jellegű nagyvárosokét. Debrecenben például ezek az átlagok 3 felett voltak a jelzett években, de a szegedieké is megközelítette a hármas átlagot, míg Miskolcé 2,3 és 2,4 körül változott, tehát Pécséhez esett közelebb.


1. grafikon Az élveszületési arányszámok alakulása

Az élveszületési arányszámok alakulása


Forrás: 1920–1939, 1941–1942 Magyarország népesedése... 1965. 162–163. 1940, 1943–48. Demográfiai Évkönyv 1993, KSH Bpest. 1994. 39.


Amikor Fülep Lajos nagyhatású cikkében (Pesti Hírlap, 1928) az „egyke” problémájára irányította a figyelmet, nemcsak az Ormánság helyzete lebeghetett a szeme előtt, hanem a születési arányszámok országos csökkenése és ezen belül a városoknak a falvakét meghaladó családtervezési gyakorlata is.

A népesség számának alakulását befolyásoló másik népmozgalmi jelenség a halandóság változása.

Az első világháború előtti években a halandóság országos arányszámai meghaladták a 22%o-et, ami nemzetközileg is magas értéknek számított. A háború hatalmas veszteségeit csak tovább növelte az ún. spanyolnáthajárvány, aminek következtében 1918-ban a halálozási arányszám 26,4%o-re ugrott. Ennek elmúltával csökkent a halandóság, de pár évig még meghaladta a 20%o-et.

A pécsi lakosság halandósága 1924-ig jelentősen meghaladta az országos arányszámokat, de egészen 1939-ig itt aránylag többen haltak meg, mint a törvényhatósági jogú városokban és mint az ország más részeiben. (Lásd 2. grafikon) Bár az egész időszakot csökkenő tendencia jellemezte, ez nem egyformán érintette az ország egészét. Ma már nehezen találunk magyarázatot arra, hogy a nagyvárosok halandósága miért haladja meg az országos szintet, hisz az egészségügyi ellátás ezekben mindig fejlettebb lehetett, mint a falvakban.


2. grafikon A halandósági arányszámok alakulása

2. grafikon A halandósági arányszámok alakulása


Forrás: 1920–1939, 1941–1942 Magyarország népesedése... 1965. 162–163. 1940, 1943–48. Demográfiai Évkönyv 1993, KSH Bpest. 1994. 39.


A halandósági arányszámok minden évtizedben jelentős mértékben csökkentek, így a két világháború közötti időszakban a 28%o körüli arányszámok az 1940-es évek elején már csak 13–14 ezrelék között változtak.

A pécsi halandósági viszonyok mindvégig az országos átlagok felett voltak és kedvezőtlenebb képet mutattak az általánosnál. Nem tudom, mivel lehet ezt a helyzetet magyarázni, de nem egy-egy évet jellemez ez az állapot, hanem egy egész időszakot.

Keressük az orvostudomány, a közegészségügy, az oktatás stb. hatását, illetőleg különbözőségének eredményeit a pécsi halandósági arányszámok javulásában.

A második világháború hatása sokkal inkább rányomta bélyegét az ország halandósági viszonyaira, mint az első. A katonahalottakat figyelmen kívül hagyó és csak a polgári lakosságra vonatkozó arányszámok tovább csökkentek egészen 1944-ig, amikor már a polgárok között is megnőtt a halálozások száma. Ennek következtében a 14%o körüli arányszám 1944-ben 17%0-re emelkedett, 1945-ben pedig már 23%o-et is meghaladta.

Ezek a számok azonban még így sem mutatják a valóságos képet, hisz sem a katonai veszteségeket nem tartalmazzák, sem a deportálások és elhurcolások következtében meghaltak számát. Az 1941 és 1945 közötti években nagyobb volt az ország háborús embervesztesége, mint az első világháború alatt.


4. táblázat A halálozások alakulása Pécsett

 

A halálozások

A csecsemőhalálozások

Év

Száma*

aránya‰

száma**

aránya‰

1920

1357

28,5

269

228,7

1921

1199

24,9

196

172,8

1922

1414

28,6

206

177,4

1923

1398

27,6

200

189,4

1924

1295

25,0

183

165,5

1925

1047

19,6

197

144,9

1926

1191

21,7

202

154,8

1927

1260

22,3

189

149,9

1928

1277

22,0

171

128,2

1929

1268

21,3

158

120,7

1930

1250

20,5

169

131,0

1931

1338

21,5

193

153,5

1932

1336

21,1

206

162,7

1933

1145

17,8:

118.

92,3

1934

1144

17,4

183

144,2

1935

1289

19,3

202

157,8

1936

1291

19,0

174

134,8

1537

1262

18,2

173

135,5

1938

1277

18,2

157

133,7

1939

1222

17,1

156

127,1

1940

1465

 

 

 

1541

971

13,3

133

151,1

1942

1030

14,1

151

153,1

1943

1224

 

 

 

1944

1186

 

152

136,8

1945

1374

 

 

 

1946

1278

 

 

 

1947

1052

 

 

 

1948

955

 

 

 

*1920–1939, 1941–1942, 1944 Magyarország népesedése... 1965. 234–237.; 1940, 1943, 1945– 48. KSH Baranya m. Igazgatósága. A mai közigazgatási beosztás szerint.

** 1920–39* 1941–42,1944 Magyarország népesedése... 1965. 306–309.


A 4. táblázatban feltüntettük a csecsemőhalandóságra vonatkozó adatokat is. Magyarországon az első világháború előtti években ezek az arányszámok meghaladták a 200%o-et, vagyis minden ötödik élveszülött meghalt, mielőtt elérte volna egyéves életkorát. Némi javulás bekövetkezett már a háború utáni években is, de jelentősebb változásra csak az 1930-as években került sor (160%o). Néhány évtől eltekintve az 1930-as években 150%o-ről 120 ezrelékre csökkent a legkisebbek halandósága. E téren az 1920-as években a pécsi helyzet lényegesen kedvezőbb volt az országosnál, hisz az arányszámok 20–40‰-kel az országos átlag alatt maradtak. Ez az előnyös helyzet azonban az 1930-as években egyre csökkent, majd az évtized vége felé és az 1940-es években megfordult, hisz az országos arányszámok javultak (1935: 152%o; 1944: 103%o), a pécsi csecsemők túlélési esélyei pedig csökkentek (1936: 152%o; 1942: 153%o). Ez az ellentétes tendencia nehezen magyarázható jelenség, hisz Pécs egészségügyi ellátása, a szülők iskolázottsága és egészségügyi kultúrája az országos átlag felett volt és egyre javult ezekben az évtizedekben. A népesség gazdasági helyzete sem lehetett rosszabb, hisz az itt működő iparágakra békében és háborúban egyaránt szüksége volt az országnak, így a keresetek sem lehettek az átlagosnál rosszabbak.

A születések és a halálozások különbsége adja a természetes szaporodást. Főleg a születések számának csökkenése miatt a természetes szaporodás a vizsgált évtizedekben egyre kisebb lett. A 10%o körüli arányszám már az 1920-as évek végére 8–9%o-re csökkent, a következő évtized végén pedig már csak 5–6 ezrelék körül hullámzott. E változások azt jelentik, hogy az 1920-as évek még kielégítő reprodukciója az 1930-as években közeledett ahhoz a határhoz, amelynél a születések száma – az adott halandósági viszonyok mellett – már nem elegendő a népesség reprodukciójához.


5. táblázat A természetes szaporodás alakulása Pécsett*

 

A természetes szaporodás

Ev

száma

aránya‰

1920

-181

-3,8

1921

-65

-1,4

1922

-253

-5,2

1923

-342

-6,8

1924

-189

-3,7

1925

313

5,9

1926

114

2,0

1927

1

0,0

1928

57

1,0

1929

41

0,7

1930

40

0,7

1931

-81

-1,3

1932

-70

-1,1

1933

134

2,1

1934

125

1,9

1935

-9

-0,2

1936

 

 

1937

15

0,3

1938

-103

-1,5

1939

5

0,1

1940

 

 

1941

-91

-1,2

1942

.44

-0,6

1943

 

 

1944

-75

 

*1920–1944: Magyarország népesedése... 1965. 322–325.


A 5. táblázat adataiból kitűnik, hogy Pécs városának természetes szaporodása eltért az országos tendenciáktól. A vizsgált évtizedeket a halandóság többlete jellemezte. Azokban az években, amikor születési többlet keletkezett, sohasem érte el még az országos átlagot sem. A természetes népmozgalom végeredménye tehát az, hogy ezekben az évtizedekben a születési arányszámok nem biztosították a népesség reprodukcióját. így nemcsak a lakosság számának növekedése, hanem fenntartása is a bevándorlástól illetőleg a vándorlási többlettől függött.

Külön tanulmányt igényelne azoknak a tényezőknek tisztázása is, hogy ez a kedvező földrajzi, gazdasági és kulturális adottságokkal rendelkező város miért nem volt képes természetes szaporodást produkálni sem a 19., sem a 20. században. így a város népessége szinte generációnként cserélődött. A nagyarányú bevándorlás nemcsak az új munkahelyek kielégítése érdekében jött létre, hanem a város lakosságának természetes fogyása is szüntelen beáramlást tett szükségessé. E téren a tradíciók folytatódtak, hisz 1920-ban a népesség 40, 1930-ban 35, 1949-ben pedig 39%-a volt már olyan, aki Pécsett született. Ilyen város kevés volt az országban, hisz Budapest arányszámai is kedvezőbbek ennél és pl. Szegeden (1949-ben) 66% a helyben születettek aránya.

6. táblázat A természetes népmozgalom és a bevándorlás szerepe Pécs népességének számszerű fejlődésében

 

 

Ebből

Év

Tényleges szaporodás

a természetes szaporodás

a vándorlási különbözet

 

Számban

1911-20

-1429

 

 

1921-30

15587

974

14613

1931-41

14078

822

13256

1941-48

-171

 

 

 

Százalékban

1911-20

-2,4

 

 

1921-30

26,5

1,7

24,8

1931-41

18,9

1,1

17,8

1941-48

-0,2

 

 


A népszaporodás forrásait foglaltuk össze a 6. táblázatban. Az adatokból kitűnik, hogy a természetes népmozgalomnak inkább negatív szerepe volt a vizsgált időszakban nemcsak a háborús, hanem a békés években is.

Mivel az 1961. vagy az 1963. évi helyzetnek megfelelő területre vonatkozó népességi adatokat idéztük, a területi változások az összehasonlítást nem befolyásolták. A történeti hűség kedvéért azonban utalok arra, hogy a II. világháború után, 1947-ben csatolták Pécshez Mecsekszabolcsot. A mai terület kialakítása érdekében eszközölt közigazgatási változások többségére az általunk vizsgált időszak után, 1953-tól kezdve került sor.

Mint láttuk, a természetes népmozgalom nem egy-egy évben csökkent, vagy egy-egy év tragikus eseménye nyomta rá a bélyegét, hanem csaknem minden, tehát a békés években is, halálozási többlete volt a városnak. Az egyes népszámlálások közötti változó népességnövekedés tehát a vándormozgalom változó intenzitásának következménye.

A demográfusok a vándormozgalom mérésénél közvetlen módszenek azt az eljárást nevezik, amikor a vándorló népesség számát írják össze, tehát amikor a vándorlási folyamatot figyelik meg. A vizsgált időszakban e módszer alkalmazására nem volt lehetőség, hisz be- vagy kijelentkezési kötelezettség nem terhelte a lakosságot. Így tehát csak a közvetettnek nevezett eljárást alkalmazhattuk. Ez azt jelenti, hogy a vándormozgalom eredményét regisztráljuk, vagyis a különböző népszámlálások közötti különbséget, növekedést vagy csökkenést elemezzük. Ennek az a hátránya, hogy a belső mozgásról nem tájékozódhatunk. Több ezres vagy több tízezres mozgás eredménye is nulla lehet, ha a be- és kivándorlás összege azonos. Ezek a változások ismeretlenek maradnak számunkra. E problémát a demográfusok már a múlt században felismerték és ezért iktatták a népszámlálások kérdései közé a születési hely tudakolását. A válaszokból így legalább annyi kitűnik, hogy egy-egy település népességének mekkora hányada bennszülött és mennyi a beköltöző a népszámlálás időpontjában.

Melyek voltak azok a fontosabb okok, változó körülmények, amelyek következtében a vándormozgalom volumene kialakult? Választ erre a kérdésre úgy próbálunk adni, hogy évtizedről évtizedre végigkísérjük ezt a folyamatot.

Mint a 6. táblázatból kitűnik, 1911 és 1920 között a város népességszáma csökkent. Ebben szerepe lehetett a háborús vérveszteségnek, a születések csökkenésének és a szerb megszállás következményeinek.

A háború kitörése nemcsak félbeszakított egy hosszú fejlődési folyamatot, hanem a gazdasági életben súlyos zavarokat okozott, amit még csak tovább fokozott a békeszerződés teljesítése következtében kialakult helyzet. A csökkenés okai között említi Kolta[5] azt is, hogy a szerb megszállás alatt és után sokan emigrációba kényszerültek a többszöri rendszerváltás következtében. Jelentős mértékben csökkentette a lakosság számát – közvetlenül és közvetve – a laktanyák leépítése, az itt állomásozó katonák számának jelentős csökkentése.

A születési hely alapján megállapítható, hogy az 1920. évi népszámlálás időpontjában a lakosságnak mindössze 40%-a volt helyben született, 1930-ban pedig már ennyi sem, csak 35%. A városok többségében rendszerint bevándorlási többlet keletkezik, de ez a mérték azokban az években egyedülálló volt nagyvárosainkban. Ugyanezek az arányszámok pl. Miskolc esetében 43, ill. 41% volt, Szeged esetében 68, ill. 64%, de még Budapesten is 41% volt a helyben születettek aránya 1920-ban, 1930-ban pedig 38%. A város vonzáskörzetébe nemcsak a megye települései tartoztak ebből a szempontból, hanem a Dunántúl déli része, sőt a környező országok is (külföldi születésű volt a város lakosságának 1910-ben 5,5%-a és 1920-ban 8,9%-a).

Pécs ipari fejlődésében jelentős szerepe volt a külföldi szakmunkásoknak illetve a város környéki településekről bevándorló német és horvát nemzetiségű népességnek.

A háború előtti utolsó népszámlálás (1910) alkalmával a lakosság 12,6, 1920-ban pedig 10,6 százaléka vallotta magát német nemzetiségűnek. De Pécs ipari fejlődése már a múlt században is vonzotta a szakmunkásokat külföldről is. Ők vagy leszármazottaik ma is köztünk élnek, ha időközben nemzetiségüket vagy anyanyelvűket el is vesztették. Az 1890. évi népszámlálás alkalmával a magukat tót (szlovák) anyanyelvűnek vallók száma 215, a cseh-morváké 873, Bármilyen meglepő, de az északi szlávok száma akkor nagyobb volt, mint a déli szlávoké (horvát: 769, szerb: 113). E távolról jött bányászok, építőipari és bőripari szakmunkások és utódaik a következő népszámlálások idején is városunk lakói voltak. A szlovákok száma 1910-ben 162, 1920-ban pedig 115 volt. A világháború évtizedében a cseh és a morva származásúak száma még tovább csökkent (1910: 521; 1920: 296). A szerbek kivándorlása miatt számuk elenyésző lett (1910: 125; 1920: 45), de a horvátoké is tovább csökkent (1910: 688; 1920: 326).

A tárgyalt két népszámlálás idején a város lakosságának városrészek szerinti megoszlását a 7. táblázat adatai tartalmazzák.


7. táblázat Pécs lakosságának megoszlása városrészenként*

 

Jelenlévő népesség

Városrész

1910

1920

I. Szigeti külváros

12028

10246

II. Siklósi külváros

3726

4600

III. Belváros

9264

9851

IV. Budai külváros

16568

15067

Pécsbányatelep

3721

3827

Egyéb külterület

2537

3965

Összesen:

47844

47556

*Kovács 1928. 358.


Pécs hat részre osztott területének népessége nem egyenlően fejlődött ezekben az években sem. Egyik lakosságszáma csökkent, a másiké nőtt. Ez arra utal, hogy a vándorlási nyereség vagy veszteség belső mozgást is takar. Nemcsak a városrészek közötti mozgások utalnak erre, hanem a népességstruktúra más változásai is.

A város fejlődésére illetve a német lakosság települési viszonyaira jellemző, hogy igyekeztek tömörülni a város egy részébe (a Pécsbányatelep elnevezésű városrészbe), ahol 1910-ben a lakosság 53, 1920-ban pedig 50%-a vallotta magát német nemzetiségűnek. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy ebben a városrészben élt a pécsi német lakosok egyharmada 1910-ben és 38%-a 1920-ban. A városban élő horvátokra ez a nagymértékű tömörülés nem volt jellemző akkor sem, amikor (1910) viszonylag nagyobb számban (688) éltek még itt.

Az adatok alapján úgy érzi az ember, hogy a városban – a nagyarányú vándormozgalom ellenére – a lakosságnak bizonyos területi tömörülése, elrendeződése folyhatott. Ez nemcsak a német anyanyelvű lakosságra jellemző, hanem a vallási hovatartozás is valamiféle rendezési elvet jelenthetett. 1910-ben és 1920-ban pl. a római katolikusok aránya a városban 85, ill. 82 százalék volt, akiknek egyharmada a Budai külvárosban élt, a reformátusok egyharmada a Szigeti külvárosban telepedett le. Az izraelita vallásúak felének lakása a belvárosban volt, ami egyben azt is jelentette, hogy e városrész lakosságának több, mint 20%-a izraelita vallású volt 1910 és 1920-ban. Sajnos, a későbbi népszámlálások adatai ilyen bontásban nem állnak rendelkezésre.

Más jellegű folyamatok zajlottak le ezen a téren is az 1921–30. évek között.

A háború befejezése, illetve a szerb királyi csapatok 1921. augusztus 22-én történt kivonulása után nagy lendülettel indulhatott meg Pécsett és környékén a gazdasági újjáépítés. Pécs földrajzi és gazdasági környezete olyan mértékben változott meg a trianoni békeszerződés következtében, hogy meg kellett kezdeni a gazdasági struktúra átalakítását.

A trianoni békeszerződés megfosztotta Magyarországot csaknem minden jelentős bányájától, a szénbányák egy részének kivételével. Országunkban 1921-ben 4 feketeszén és 80 barnaszénbánya működött (a mázai bányát 1920-ban nyitották meg). A háború alatt a széntermelés a lecsökkent munkáslétszám miatt országszerte visszaesett, de utána a megmaradó bányákban növelni kellett a termelést már csak azért is, mert a pécsvidéki szénbányákból került ki az a feketeszén, amelyből akkor naponta 100 vagonnal kellett Jugoszláviába szállítani (jóvátétel fejében) a trianoni békeszerződés alapján.[6]

A gazdasági élet általános romlása már 1924-től éreztette hatását a szén iránti kereslet hanyatlásában is, ami még évekig tartott. Az évtized többféle gazdasági változást hozó éveiben változó szerencsével működtek a közelmúltban létrehozott gyárak (dohány, koksz stb.) csakúgy, mint a múlt században alapított pezsgőgyár, kesztyűgyár, porcelángyár.

E változó konjunktúra ellenére folyamatosan nőtt a város népességszáma. Munkaalkalmat adott már az is, hogy rendezték, aszfaltozták az utcákat, megkezdődött a Rákóczi út és a vasút közötti városrész építése. Megkezdték a villamosvonalak építését, helyi buszközlekedést vezettek be, aminek hatására földrajzilag is terjeszkedhetett a város. Az egyetem idehelyezése is érezhető mértékben növelte a lakosság számát, nemcsak az oktató és a kisegítő személyzettel, illetve a növekvő hallgatólétszámmal, hanem közvetett úton is, hisz növelte a város vonzerejét, új és új kulturális funkciókkal gazdagította. Ebben az időszakban vált Pécs vasúti közlekedési gócponttá. Az ott foglalkoztatottak száma megközelítette vagy talán meg is haladta azokban az években a bányákban dolgozókét.

A fellendülést a gazdasági válság kezdete követte, de a gazdasági élet romlása is hozzájárult ahhoz, hogy a falusi nincstelenek itt keressenek munkaalkalmat, növelve a város lakosságszámát.

A következő, az 1931–41-es évtizedben is számos olyan esemény zajlott le, amely a népszaporodást befolyásolta. A végeredmény most is negatív természetes szaporulat és 11 380 fős vándorlási többlet lett. A város népessége tehát továbbra is lendületesen nőtt. Ezt az ütemet a nagyobb városok közül csak Miskolcé haladta túl.

Az 1929-ben elkezdődött válság a város életében is éreztette hatását az ipari termelésben, de a még nehezebb helyzetbe került környezete számára vonzereje megmaradt, a bevándorlási hullám folytatódott. A város belső közlekedésének fejlődése serkentően hatott például a megyeri kertvárosban, vagy a Meszesen folyó lakásépítkezésekre.

Ez az évtized a városépítés, a fejlődés időszaka volt, hisz jelentősen nőtt a munkahelyek száma csakúgy, mint a lakásállomány és az infrastruktúra. Mint láttuk, a vándormozgalom Pécs népességtörténetére igen nagy hatást gyakorolt. Nincsenek pontos adataink a vándormozgalomban részt vettek kor struktúrájáról, iskolai végzettség és foglalkozás szerinti megoszlásáról, vagy családi állapotáról, így lehetetlen utólag megállapítani a népmozgalom és a korstruktúra közötti kapcsolatot.

Az 1941 és 1949 között eltelt időszakra a háborús felkészülés, illetve a háborús cselekmények nyomták rá bélyegüket. Az évtized elején az ipari üzemek egyre inkább haditermelésre álltak át.[7] Bár ez növelte a munkaalkalmakat, mégis már a háborút megelőző években megindult a falvakba való kivándorlás, ami a bombázásoktól való félelem és a romló közellátás miatt a későbbiekben csak felerősödött. Ennek az évtizednek azonban számos olyan eseménye volt, ami jelentősen befolyásolta mind a természetes, mind a mechanikus népmozgalmat.

A katonai behívások és az évekig tartó fogság következtében hosszabb időre felbomlott családok termékenysége alacsony maradt, a katonai veszteségek pedig a halandóságot növelték meg. Pécs város lakossága szerencsésnek mondhatja magát, mert a városban háborús cselekmények nem zajlottak, így ez okból sem halálozások, sem nagyobb anyagi veszteségek nem következtek be.

Nagyobb arányú vándormozgalom a háború befejezése után következett be. A szovjet csapatok 1944. november 29-én vonultak be Pécsre. Közeledésük hírére már megindult a vidékre költözés és/vagy a menekülés a városból. A kifelé áramlásnak újabb lökést adott a földreform, ami a városi lakosság jelentős hányadára is vonzóerőt gyakorolt. A pécsiek közül is sokan igényeltek földet és házat, zömükben talán olyanok, akik a közeli falvakból költöztek be. Ezekről írta Kolta a háborús események miatt és a földreform során a falvakba vándorolt lakosok számát Pécsett 800–1000 fő között becsülhetjük, ami a lakosság számához viszonyítva kereken 1%-nak felel meg.”[8]

Ebben az időszakban került sor a németek egy részének kitelepítésére is. Pontos számunk azonban a Pécsről kitelepítettekről nincs. A németek egy része már a német hadsereg visszavonulásával együtt elhagyta a várost, de voltak olyanok is, akik falura költöztek vagy „disszidáltak” a vizsgált időszakban.

Mindezen tényezők együttes hatásaként történelmünkben először fordult elő, hogy a városoknál alakult ki vándorlási veszteség (Budapesten is), a falvaknál pedig vándorlási nyereség. Ez a tendencia nem egy-egy városban észlelt jelenség, hanem a városok valamennyi típusát jellemezte azokban az években. A veszteség még nagyobb lett volna, ha 1947 után a vándorlás iránya meg nem változik, nem kezdődik meg a visszavándorlás, amely a városokban szaporodó munkahelyek vonzó hatásának következménye lehetett.

A pécsi ipari üzemek egy részében a termelés csak rövid időre állt le, hisz a megszálló hadseregnek és a gazdaságilag kifosztott országnak mindazon termékekre nagy szüksége volt, amit Pécs épségben maradt ipari üzemei előállíthattak. A szén iránti igényen kívül már akkor keresettekké váltak az itt gyártott mezőgazdasági gépek, az ipari porcelánok. A szénbányák csakhamar állami kezelésbe kerültek, bár az államosításra csak 1946. június 26-án került sor. A széntermelés, amely a háború alatt visszaesett (1943: 878 000 tonna, 1945: 466 000 tonna) gyors ütemben növekedni kezdett, hogy a sok irányból jelentkező igényeket kielégíthesse (1949: 967 000 tonna). A. pécsvidéki kőszénbányákban már 1945-ben csaknem 5000 ember talált munkát, ami a következő években még tovább növekedett és 1949-ben már meg haladta a 6000 főt is[9] (a dolgozók száma 1938-ban 4500 volt, 1943-ban pedig 4900).

A helyreállítási munkák és az államosítás munkaalkalmakat teremtettek az időszak végén. Ez növelte a városba vándorlók számát, a háború befejezése pedig a visszavándorlást is lehetővé tette.

Ezekben az években jelentős hatást gyakorolt a népesség számának változására a zsidóság nagy részének elhurcolása. Külön tanulmányt érdemelne annak feltárása és méltatása, hogy a zsidó kereskedők, iparosok értelmiségiek milyen hatást gyakoroltak a város életére. Ezt a veszteséget pontosan ma sem tudjuk meghatározni, de népszámlálási adataik ma már rendelkezésünkre állnak egy kitűnő kiadványból.[10]

E kiadvány szerint Pécsett az izraelita vallásúak száma 1920-ban 4292 volt. A következő években azonban ez a szám csökkent, nemcsak a népmozgalmi események következtében, hanem a vallás megváltoztatása miatt is. Az 1941. évi nép- számlálás alkalmával 3486 személy vallotta magát izraelita vallásúnak. Ezen felül 534 olyan személy minősült zsidónak, aki nem izraelita vallású volt. Figyelembe kell venni, hogy ezek az adatok települések szerinti részletezésben az 1941. évre vonatkozóan nem mutatnak teljesen hiteles képet, hisz az izraelita vallású férfiak nagy része már munkaszolgálatot teljesített valahol lakhelyén kívül.

Az elemzéshez a területi (településenkénti) részletességű adatok nélkülözhetetlen forrásokat jelentenek, de pl. az 1941. évi adatok alkalmatlanok az 1949. évi népszámlálás eredményeivel való egybevetésre. A megmaradt izraelita vallású (és a korábban „zsidónak minősített”) személyek közül sokan a szabadulás után nem eredeti lakóhelyükre, hanem az elcsatolt területekről a mai Magyarországra vagy külföldre mentek és ott folytatták életüket.

A vizsgált időszakban a lakosság összetétele is jelentősen megváltozott, ami egyrészt következménye volt a nagyarányú vándormozgalomnak, másrészt alapja vagy oka a népmozgalom eddig ismertetett tendenciáinak.

A korösszetételre utaló adatokból (8. táblázat) a város lakosságának folyamatos öregedésére következtet hetünk. A születési arányszámok csökkenése következtében kisebb lett a fiatalok aránya, a halandóság javulása pedig emelte az öregkorúak számát és arányát.


8. táblázat A népesség számának és megoszlásának alakulása korcsoportonként (Pécs)

 

1910*

1920*

1930

1941

1949

 

 

Számban

 

0-14

15431

13772

16578

18362

17526

 

15-39

 

 

 

 

 

 

 

38999

37960

32247

38831

35942

 

40-59

 

 

17389

21108

23401

 

60-x

5847

7121

8232

10235

11474

 

Összesen:

60277

58853

74446

88536

88343

 

Százalékban

0-14

25,6

23,4

22,3

20,7

19,8

15-39

 

 

43,3

43,9

40,7

 

64,7

64,5

 

 

 

40-59

 

 

23,4

23,8

26,5

60-x

9,7

12,1

11,0

11,6

13,0

Összesen:

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

KOLTA 1961.451.


Pécsett is érződik mindkét világháború hatása a kormegoszláson is. Ezt nemcsak a 8. táblázat adatai tükrözik vissza, hanem például a nemek eltérő kormegoszlása is, ami főleg a 60 éven felüliek arányának különbségeiben mutatkozik meg (1930-ban férfiak: 10,2%, nők: 11,8%; 1949-ben férfiak: 10,9%, nők: 14,9%).

A természetes és a mechanikus népmozgalomnak is következménye a családi állapot szerinti összetétel, illetve annak változása. Mivel mindkét nemhez tartozó népességnél csökkent a házasságra nem lépők (nőtlenek és hajadonok) aránya, arra kell következtetnünk, hogy megnőtt a házasságkötési kedv és hogy a vőlegények és a menyasszonyok fiatalabb életkorban kötöttek házasságot.


9. táblázat A 15 éves és idősebb népesség családi állapot és nemek szerint Pécsett %-ban

 

1930

1941

1949

 

1930

1941

1949

Családi állapot

Férfi

 

Nőtlen

33,1

36,2

31,4

Hajadon

26,3

24,8

21,7

Házas

61,9

58,9

63,7

Házas

54,8

56,1

57,3

Özvegy

3,9

3,8

3,5

Özvegy

16,8

16,9

18,4

Elvált

1,1

1,1

1,4

Elvált

2,1

2,2

2,5

Összesen:

100,0

100,0

100,0

Összesen:

100,0

100,0

100,0

Ezt a tendenciát tükrözik a házasokra vonatkozó növekvő arányszámok is. A 9. táblázat adataiból kitűnik az özvegyek magas aránya a nők között, ami a háborús férfiveszteségek és a nők alacsonyabb halandóságának következtében alakulhatott így. Az elváltak aránya ezekben az évtizedekben még alacsony. Közöttük a nők számának növekedése arra utal, hogy az elvált nők újraházasodási esélyei lényegesen kisebbek, mint a férfiaké.


10. táblázat A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint

 

 

aktív

inaktív

eltartott

aktív

inaktív

eltartott

Év

Összesen

kereső

kereső

 

 

Számban

Százalékban

1930

74446

29690

3752

41004

39,9

5,0

55,1

1941

88536

37878

4492

46166

42,8

5,1

52,1

1949

88343

35763

5932

46648

40,5

6,7

52,8

Az aktív keresők száma dinamikusan nőtt a városban az egész időszak alatt, amit részben a kormegoszlás, részben pedig a jelentős bevándorlás tett lehetővé, hisz például 1930 és 1941 között az aktív keresők száma több, mint 8000 fővel emelkedett, arányuk pedig 3%-kal lett magasabb, ami 10 év alatt jelentős eredménynek tekinthető, Ez együtt járt az eltartottak arányának és a 100 aktív keresőre jutó eltartottak számának csökkenésével. A változás iránya azért is figyelemre méltó, mert több olyan tendencia indult el már az első világháború előtt, amelyek a produktív korosztályok országos számát és arányát negatív irányba befolyásolták. A születési arányszámok csökkenése nemcsak a háborús, hanem a békés éveknek is jellemzőjévé vált. A halandóság javulása ezt ellensúlyozni nem tudta. A két világháború veszteségei pedig az 1940-es évek második felében már halmozottan jelentkeztek. De számottevően befolyásolta a népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlását a közép- és a felsőoktatás terjedése is, hiszen ezek az intézmények az aktív korúakat vonzották. Mivel az országos adatokból az tűnik ki, hogy a nők között egyre emelkedett a munkavállalók száma és aránya, jogos lehet az a feltételezésünk, hogy Pécsett is hasonló folyamatok zajlottak le.

Munkaerő-gazdálkodási szempontból ezek az adatok különös figyelmet érdemelnek, mert nemcsak a mindenkori demográfiai viszonyokat tükrözik vissza, hanem utalnak a vizsgált korszakban lezajló társadalmi és gazdasági jelenségekre is. Most nemcsak a világháborúkra és következményeire gondolok, hanem a gazdasági válságra, a város gazdasági és foglalkozási szerkezetének átalakulására, a kulturális fejlődésre, a nők nagyobb gazdasági szerepvállalására stb.

Hol dolgoztak ezek az aktív keresők, mit csináltak az egyes népszámlálások időpontjában?


11. táblázat Az aktív keresők legfőbb népgazdasági ágak szerinti megoszlása

Év

Az aktív keresők

száma

összesen

Ebből

mezőgazd.,

bányászat

 ipar és építőipar

egyéb

 

Számban

1930

29690

1491

11761

16438

1941

37878

1262

13779

22837

1949

35763

3185

14638

17940

 

Százalékban

1920

100,0

6,3

46,5

47,2

1930

100,0

5,0

39,6

55,4

1941

100,0

8,9

40,9

50,2

1949

100,0

6,9

52,0

41,1


12. táblázat A népesség megoszlást a legfőbb gazdasági ágak szerint

 

Ebből

Év

A népesség

száma

mezőgazd.

bányászat

ipar és építőipar

egyéb

Számban

1910

49822

3533

22216

24073

1920

47556

2698

21679

23179

1941

73000

2849

29369

40782

1949

78199

3675

32139

42385

Százalékban

1910

100,0

7,1

44,6

48,3

1920

100,0

5,7

45,6

48,7

1930

100,0

3,9

40,2

55,9

1949

100,0

4,7

41,1

54,2

           

Forrás: 1910, 1920: Statisztikai Szemle, 1928, 4. 26. 18. tábla; 1949: Népszámlálás: 291.


Pécs városi jellege lakosságának foglalkozás szerinti megoszlásában már 1910-ben is kifejezésre jutott, ami az idők során csak erősödött. Ezt a városi jelleget az őstermelés alacsony, az iparból és a bányászatból élők magas aránya is hangsúlyozza. Pécsett az őstermelés már az első világháború előtt is alárendelt szerepet játszott, hisz arányszámuk a népességen belül csak 5–7%-ot jelentett egészen a II. világháborúig. A háborúk mindig jelentős hatást gyakorolnak a népesség ilyen jellegű megoszlására is, de a változásban a fogalmak átértékelésének is lehetett némi szerepe.

E körzet gazdasági profiljában már az első világháború előtti időszakban is fontos szerepe volt a bányászatnak. Már 1890-ben is többen éltek belőle, mint a mezőgazdaságból. Ez a különbség később tovább nőtt. A szénbányászat szerepét növelte a világháború és az országhatárok megváltozása, hiszen a szénbányák többsége a környező államokba került. De a szénbányászat jelentős mértékben járult hozzá a város iparosításához is, mert erre az energiára épült a porcelángyártás, a sörgyártás és több más iparág.

Azért is idéztük az 1910. évi adatokat, hogy szemléltessük azokat a változásokat, amelyek az első világháború és a határok megváltoztatása következtében létrejöttek. Ezek hatására Pécs szerepe jelentősen átalakult, mind gazdasági, mind kulturális tekintetben felértékelődött. A bányászaton kívül nőtt a város kereskedelmi életének és közlekedési hálózatának szerepe. Ezzel szemben, amíg a háború előtt 2340 személy tartozott a véderőhöz, utána mindössze 115 ember élt a katonáskodásból.

A háborúk utáni években az agrárnépesség mindig emelkedett, ha a népszámlálások adataiban a növekedés nem is mutatkozik nagyobbnak már minden országrészben. E változás részben annak következménye, hogy az ipari tevékenység mindkét háború végén pangott, városokban nehezebb volt a megélhetés, az élelmezés, falun pedig inkább kellett a munkáskéz, bővebben állott rendelkezésre élelem. A háború befejeződése és a népszámlás között mind a két esetben aránylag rövid idő telt el, így a második világháború utáni rohamos ipari fejlődés sem bontakozott még ki teljes mértékben az 1949. évi népszámlálás időpontjáig.


13. táblázat A népesség iskolai végzettség és nemek szerint 1920–1949

 

0 osztály

10–x

legalább ált.

iskolai 8. oszt

15–x

legalább

érettségi

18–x

felsőfokú

tanintézeti

oklevél

25–x éves

 

össz.

ffi

össz.

ffi

össz

ffi

össz.

ffi

1920

5101

 

 

5984

 

 

1361

 

 

816

 

 

1930

4353

1318

3035

12640

6706

5934

4584

3509

1075

1462

1327

135

1941

3075

1036

2039

18261

9824

8437

5079

3947

1132

1558

1341

217

1949

2281

719

1562

24637

12615

12022

7062

4803

2259

1842

1562

280

A megfelelő korúak százalékában

1920

11,5*

 

 

16,4

 

 

4,3 **

 

 

2,9***

 

 

1930

7,0

4,5

9,2

21,8

24,8

19,3

8,5

13,9

3,7

3,3

6,6

0,6

1941

4,0

2,7

5,2

26,0

28,4

23,7

7,8

12,4

3,4

2,9

5,4

0,8

1949

3,0

2,0

3,9

34,8

38,0

32,0

10,6

 15,5

6,3

3,4

6,4

0,9

*A 6 éven felüli %-ában; ** A 20 éven felüliek %-ában; * **A 24 éven felüliek %-ában


Mint a 13. táblázat adataiból látható, jelentős változás zajlott le a város lakosságának iskolázottságában. Az analfabéták arányának csökkenése e változásoknak éppen úgy részét képezte, mint az általános iskolát végzettek és az érettségizettek számának és arányának megsokszorozódása. 1920 és 1949 között a 25 éven felüliek között jelentősen (2,9%-ról 3,4%-ra, abszolút számokban 816-ról 1842-re) nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma is.

Lényeges különbség van az abszolút számokból és az arányszámokból levonható következtetések között. Például 1930 és 1941 között az érettségizettek száma 4600-ról 5100-ra nőtt. az arányszám pedig 8,5-ről 7,8%-ra csökkent. Az ilyen és ehhez hasonló ellentmondások vagy különbségek annak következményei, hogy az iskolázottak számának emelkedése nem tartott lépést a város lakosságának növekedési ütemével.

Az I. világháború előtti időszakban a népesség iskolázottságával foglalkozó elemzéseknek jelentős problémája volt ez analfabétizmus felszámolásának figyelemmel kisérése. A 6 éven felüli népességnek 1910-ben 85, 1920-ban pedig 86 százaléka tudott írni-olvasni. Erről írták, hogy „Pécs városa előkelő helyen áll nemcsak általában a törvényhatóságok, hanem a városok sorában is”[11]. Számos városban 1920-ban az analfabéták aránya meghaladta ugyanis a 14–15%-ot, de Budapesten is magasabb volt ez az arányszám 5 százaléknál.

Az érettségizettek 4,3%-a (1920) alacsonyabb volt, mint a miskolci (5,9%), a debreceni (5,3%), vagy akár a szegedi (4,4%) arányszám. A háború utáni évek pécsi arányszáma tehát a nagyobb vidéki városokét sem érte el, a budapestiének (9,5%) pedig csak a felét jelentette. Erről az alacsony szintről, hátrányos helyzetből kellett tehát megindulnia olyan ütemű fejlődésnek, hogy Pécs az ország jelentős vidéki centrumává válhasson.

Az érettségizettek száma és aránya ebben az időszakban, 1361-ről 7062-re, illetve 4,3%-ról 10,6%-ra nőtt. Az abszolút számoknak ötszörösére kellett nőni ahhoz, hogy az arányszámok megduplázódhassanak.

A városban az 1920-as népszámlálás alkalmával 816, majd tíz év múlva már 1462 személy vallotta azt, hogy felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkezik. Ebben bizonyára szerepe volt annak is, hogy 1923-bán Pécsre került a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem. Nemcsak az ide költözött oktatószemélyzet növelte a felsőfokú oklevéllel rendelkezők számát, hanem a végzett orvosok, jogászok, bölcsészek egy része is Pécsett talált állást. Már az egyetemi hallgatóság jelenléte, de még inkább a Pécsett maradó végzettek növekvő száma nagy lökést adott a város irodalmi és kulturális fejlődésének, ugrásszerűen javította az egészségügyi intézmények, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szakember-ellátottságát. Hasonló következményeket, ugrásszerű fejlődést hozott e téren az 1941 és 1949 közötti évtized, amikor – a háborús évek ellenére – csaknem 300 fővel (kb. 20%-kal) nőtt a diplomás szakemberek száma. Úgy véljük, ebben a kedvező változásban a Tanárképző Főiskola létesítésének illetve működésének lehetett számottevő szerepe. A város társadalmi-gazdasági növekedése a következő évtizedekben követelte meg, illetve tette lehetővé az 1949. évinél lényegesen több magas képzettségű szakember foglalkoztatását.

Mint a táblázatból kitűnik, 1920-ban a felsőoktatási intézményekben oklevelet szerzett lakosok száma még az ezret sem érte el (816 fő volt), arányszámuk pedig 2,9%. volt. Abban az évben Debrecenben (3,2%), vagy Miskolcon (4,8%) magasabb volt ez az arány, de a többi nagyvárosé Pécsé alatt maradt (pl. Szegedé 2,7% volt). ,;A következő évtizedekben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma és aránya folyamatosan és jelentősen nőtt, de Pécs helyzete a városok között számottevően nem változott.

E számokon túlmenően Pécs általános és középiskolai hálózata, ipari és művészeti jellegű közép- és szakiskolái, felsőfokú intézményei nemcsak a városban, hanem a vonzáskörébe tartozó területeken is terjesztette a kultúrát és a műveltséget illetve szolgálta azt.

Oktatási és kulturális intézményhálózata, egyetemei, múzeumai, színháza Pécset Dél-Dunántúl legjelentősebb kulturális központjává tették.

Az egyetem Pécsre telepítése nagy lehetőségeket adott a város fiataljainak továbbtanulásához. Ki is használták ezt, hisz pl. az 1929/30. tanévben a hallgatók 16,3%-a helybeli születésű volt. Ez az arány szám azonban alatta marad a többi egyetemi városénak (pl. Debrecen 28,2%, Szeged 22%). A budapesti egyetemeken már azokban az években is „belterjes” képzés folyt, hisz a budapesti lakosok aránya. 46,9% volt, azaz a hallgatók csaknem fele a főváros ifjúságából került ki. Egyébként a pécsi fiatalok érdeklődése az egyetemi tanulmányok iránt inkább közepes, mint kiemelkedő volt, hiszen 1929–30-ban az összes egyetemi-főiskolai hallgatók 1,9%-a volt pécsi lakhelyű, míg például Debrecenben lakott 3,3%, Szegeden 3%, Miskolcon 1,5%.

A vidéki egyetemek kultúrafejlesztő hatása világosan meglátszik azokból a számokból, amelyek az egész egyetemi hallgatóságnak az egyetemi városokból történő verbuválását jelzik. A városokban lakó szülők gyermekeinek nagyobb hányada járt egyetemre-főiskolára, mint a falusiaknak, az egyetemmel rendelkező településeknek pedig ennél is kiemeltebb szerepe volt.

A vidéki egyetemeknek az lehetne a szerepük, hogy elsősorban saját körzetük fiatalságát képezzék. Ha az Erzsébet Tudományegyetem Pécsett működő karain tanuló ifjúság szüleinek lakhely szerinti megoszlását elemezzük, kitűnik, hogy jelentős eltérések vannak ezen a téren. A joghallgatóknak 14,3%-a volt pécsi és 38,2%-a származott a környező megyékből. Ugyanakkor az orvostudományi kar vonzereje már nagyobb volt a városra (18,7%) és környező megyékre (50,5%) egyaránt. E téren ki kell emelni a Bölcsészettudományi Kart, amelynek hallgatói túlnyomó többségükben (86,8%) e térségből kerültek ki (32,7+54,1%). Összességében tehát teljesítette az egyetem azt a célt, hogy elsősorban a régió igényeit elégítse ki és tudományos súlyával, szakképzésével járuljon hozzá környezete kulturális fejlődéséhez (18,07+35,9%). A vonzás azonban szélesebb körre is kiterjedt elsősorban a jogász- és az orvosképzés területén. Ezek az adatok arra mutatnak, hogy a magyarországi egyetemeken akkor sem érvényesült kizárólag a területi elv, bár a vidéki egyetemek jelentős vonzást gyakoroltak földrajzi körzetükre.

Pécs 20. századi népszaporodásának üteme egy dinamikusan fejlődő város képét mutatja. Mindvégig nagyon alacsony volt a népesség utánpótlását sem biztosító természetes szaporodás. Ezt a nagyarányú bevándorlás pótolta, amely arra utal, hogy gazdasági és kulturális fejlődése következtében vonzóerőt gyakorolt szűkebb és tágabb környezetére.

A népesség struktúrája már a század elején is egy tipikus város képét mutatta, hiszen a mezőgazdasági népesség aránya a 10%-ot sem érte el. A trianoni békeszerződés következtében gazdasági hátterének jelentős hányadát elvesztette, de termelési szerkezetét át tudta alakítani úgy, hogy a nagyarányú és a tartós visszaesést elkerülhette, az 1930-as évek második felében pedig már fejlődésnek indulhatott a város gazdasági élete.

A termelő szektor mellett egyre inkább erősödött a városban működő közlekedési és kereskedelmi hálózat, az egyetem idetelepítése pedig hatást gyakorolt az oktatási, a kulturális és az egészségügyi intézmények aktivitásának és vonzerejének növekedésére. Mindezek hatására a II. világháború után Pécs nem annyira ipari városként, hanem inkább jelentős kulturális centrumként kezdett kiemelkedni a vidéki városok sorából.

Felhasznált irodalom

ACSÁDI György – KLINGEK András: Magyarország népesedése a két világháború között. KIK. Bp., 1965.

Az 1920. évi népszámlálás. I rész. Főbb demográfiai adatok Bp. 1923.

Az 1930. évi népszámlálás. 1 rész. Demográfiai adatok Bp. 1932.

Az 1949. évi népszámlálás. Demográfiai eredmények. Bp. 1950.

Az 1949. évi népszámlálás 12. Összefoglaló eredmények KSH, Bp. 1952.

A zsidó népesség száma településenként (1840–1941) KSH, Bp. 1993.

BABICS András: A pécsvidéki kőszénbányászat története a legújabb korban

1945–1960. In. BABICS – KOPASZ (Szert): Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez 1944-1960. Pécs, 1961. 253–371.

BENDA Kálmán (Főszerk.): Magyarország történeti kronológiája 111. (1848–1944) Bp. 1982.

BEZERÉDI Győző: A Sopiana Gépgyár története a felszabadulástól napjainkig.

In: BABICS – KOPASZ (szerk.): Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez 1944–1960. Pécs 1961. 373–395.

FARKASFALVI Sándor dr.: A mai Magyarország bányászata. Statisztikai Szemle, 1923. 9–12. 336–340.

HOÓZ István: Szeged és Pécs Népességének fejlődése és demográfiai struktúrája. Pécs 1968. (Kézirat) Somogyi Könyvtár, Szeged.

KLINGER András: A népmozgalom főbb adatai községenként. 1901–1968. Bp. 1969.

KOLTA János: Pécs népesedése. In. BABICS – KOPASZ (Szerk.): Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez 1944-1960. Pécs, 1961. 445–481.

KOVÁCS Alajos: Magyarország népessége a trianoni béke után. Statisztikai Szemle 1923. 1–2. sz. 3–6.

KOVÁCS Alajos: Pécs lakosságának összetétele. Statisztikai Szemle 1928. 349–374.

KOVACSICS József: Közigazgatási változások Baranya megyében 1886–1959 között, Pécs, 1959. (Kézirat)

KOVÁTS Zoltán: A népesedési viszonyok (Szeged) (Kézirat) Szeged, 1994.

LAKY Dezső dr.: A magyar egyetemi hallgatók statisztikája 1930. KSH Bp.

1931.

MOZOLOVSZKY Sándor dr.: A 2000 lelket meghaladó városok és községek népessége az 1920. évi népszámlálás szerint, Statisztikai Szemle 1923. 9–12. 307-316.

PAP László: A pécsvidéki szénmedence termelése, Statisztikai Szemle 1928. 411–418. 492.

HOÓZ, István: Die Einwohnerveränderung von Pécs zwischen den beiden Weltkriegen

Der Professor der Demographie analysiert vielseitig die Einwohnerveränderung der 4 großen Volkszählungen in der Epoche (1920 – im Falle von Pécs: Oktober 1921 –, 1930, 1941, 1949) zwischen den beiden Weltkriegen. In allen Detailfragen vergleicht er die demographische Entwicklung von Pécs mit dem Durchschnitt des Landes bzw. anderer Städte so, daß er auch auf das Vorangegangene überblickt. Die örtlichen Erscheinungen behandelt er konsequent im Zusammenhang mit den Prozessen des Landes. Die Gründe erforschend geht er auf jene äußere Wirkungen (wie Weltkriege, serbische Besatzung, Veränderung der Machtverhältnisse, prosperierende und kriesenhafte Periode der Weltwirtschaft und der ungarischen Wirtschaft) ein. Er weist auch auf jene Faktoren hin, welche die innere Entwicklung der Stadt charakterisierten (wie z. B.: die Veränderung der wirtschaftlichen Struktur, die Entwicklung des Verkehrsnetzes, große Bauarbeiten, die Gründung der Elisabeth-Universität, die Erweiterung des Schulnetzes, usw.). Diese Faktoren beeinflusten die Zusammensetzung der Bevölkerung im großen Maße.

In den 13 Tabellen auch dargestellten Angaben analysierend weist er darauf hin, daß in Pécs nach dem Ersten Weltkrieg die demographischen Prozesse welche sich im 19. Jh. zur Zeit der industriell – bürgerlichen Zeitperiode herausgebildet haben – auch zur Geltung gekommen sind. Im Gegensatz zu anderen Städten und Gebieten war hier die Zahl der Geburten unverändert niedrig und die Zahl der Sterbefälle besonders hoch. So wurde der Zuwachs der Bevölkerung nicht durch den natürlichen Zuwachs, sondern durch die Zuwanderung erreicht.

Dies unterstützt auch die Tatsache, daß Pécs infolge seiner wissenschaftlichen und kulturellen Entwicklung auch eine bedeutende Anziehungskraft auf die engere und weitere Umgebung ausgeübt hat,

Im Zusammenhang mit der Zuwanderung überblickt er die Veränderung der verschiedenen Nationalitäten und die religiöse Zusammensetzung. Demzufolge weist er darauf hin, daß die ethnischen und kirchlichen Bindungen auch die Ansiedlung der Bevölkerung in den verschiedenen Stadtteilen beeinflusst hatten.

In der ganzen Epoche nahm die Zahl der aktiven Arbeitnehmer dynamisch zu. Die Gliederung laut Berufszweige gibt auch den städtischen Charakter und die Veränderungen in der wirtschaftlichen Struktur von Pécs wieder, so z. B.: im Verkehr, im Handel und in der raschen Zunahme der Mitarbeiter im Verwaltungsapparat und im Unterrichtswesen.

Der Verfasser analysiert ausführlich die Veränderungen der Schulung bei der Bevölkerung. Diesen Anstieg charakterisiert die Anzahl der Abiturienten und derjenigen, die über ein Diplom verfügen. Diese Tatsache hing eng damit zusammen, daß Pécs zu dem wichtigsten kulturellen Zentrum in Süd-Transdanubien wurde. Infolge dessem erhob sich also Pécs nach dem Zweiten Weltkrieg nicht vor allem als Industriestadt, sondern als bedeutendes Kulturzentrum von den Provinzstädten hervor.

HOÓZ, István: Population of Pécs between the Two World Wars

In his essay, the author, who is professor of demography, gives an exhaustive analysis of the town's population between the two world wars using data of censuses held in 1920 (in case of Pécs, in October 1921), 1930, 1941, and 1949. Considering preliminary events as well, I. Hoóz compares every detail of the town's demographic development with the country's average and with the corresponding data from other towns. The characteristics of local development are discussed together with respective countrywide processes. Looking for reasons, the author examines external effects (such as world wars, the Serbian occupation and the changes in power motivated by them; the prospering and critical periods of home and world economy, etc.) as well as the most important elements of the town's internal development (such as changes in the economic structure, improvements in the system of transport, enormous constructions, transfer of Erzsébet University to Pécs, enlargement of school system, etc.) which all played decisive role in forming the number and structure of population.

Analysing data shown in Table 13, he demonstrates that demographic processes motivated by industrialization and bourgeois civilization still prevailed in the period after World War I. In contrast to other towns and regions, the number of births was invariably very low, whereas mortality was still pervailed high. Thus the striking increase (perhaps the most spectacular one in Hungary) in the number of inhabitants could only be attributed to migration for work and not to natural population growth. These facts also prove that Pécs, due to its quick economic and cultural rise, exercised considerable influence on the neighbouring towns and villages.

The ethnic and religious composition of the population is analysed in relation to migratory movements. In this connection, the author claims that ethnic and religious links were crucial concerning the location of inhabitants in different parts of the town.

The number of employees grew dynamically in this period, which, together with the distribution of inhabitants according to the types of employment, indicated the urban character of Pécs and marked the changes in its economic structure (see for example the rapid growth in the number of employees involved in transport, trade, administration and education).

Professor Hoóz gives a detailed analysis of the cultural and educational level of the population, which, according to him, was characterized by a noticeable growth in the number of secondary school and university graduates. This was in close connection with the fact that the cultural and educational institutions established in the town made Pécs the most important cultural centre of the South-Transdanubian region. As a consequence of this, later, in the post-WW2 period, Pécs rose above other Hungarian towns as an important cultural centre of the region rather than a town of industrial significance.

Jegyzetek


[1] V.ö.: a kötet előző tanulmányának adataival (KATUS László: Pécs népessége 1848. és 1920. között.)

[2] Ezen az 5677 km2-en az 1920. év végén 404 465 fő lakott. (KOVÁCS 1923, 3.)

[3] Az 1925 végén lezajlott összeírás alkalmával 8500 fővel több lakost (55 107) találtak a városban, mint a népszámlálás idején. Ilyen mértékű növekedés valószínűtlennek látszik még akkor is, ha a nagyarányú menekülések eredményét is figyelembe vesszük.

[4] Pécs város lakosságszámának növekedési üteme nemcsak a 19., hanem a 20. században is meghaladta az országos átlagot, de a városokét is. Amíg 1869-ben a mai Magyarország területén lévő városok nagyságszerinti sorában Pécs a 10. helyen volt, majd egyre előbbre lendült ebben a képzelt versenyben. Az első világháború előtt (1910) már az 5. helyet foglalta el.

[5] KOLTA, 1961.

[6] FARKASFALVI 1923. 338.

[7] L.: pl. BEZERÉDI. 1961.

[8] KOLTA, 1961. 454.

[9] BABICS,1961.

[10] A zsidó népesség száma településenként (1840–1941) KSH Budapest, 1993.

[11] KOVÁCS 1928. 362.