Cikkek

G. Etényi Rózsa: Pécs 1664. évi ostromának nemzetközi visszhangja

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 7.

Pécs a törökkorban

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1999

ISSN 1219-4077

Szerkesztette: Szakály Ferenc

283–304.  pp

Javított újraközlés és jelen szövegközlés alapja:

Pécs a hódoltság korában. Tanulmányok

(Pécsi Mozaik 2.)

Kronosz Kiadó – Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2012

ISSN 2063-4714

ISBN 978 615 5181 58 0

Szerkesztette: Szakály Ferenc és Vonyó József

341–363.  pp

 


G. Etényi Rózsa


Pécs 1664. évi ostromának nemzetközi visszhangja


The International Echoes of the Siege of Pécs in 1664

Internationaler Anklang der Belagerung von Pécs im Jahre 1664


Az 1663–64. évi magyarországi török elleni háború

Az 1543-ben török kézre került Pécset a visszafoglalásáig egyszer, az 1664-es téli hadjárat idején ostromolták meg a keresztény seregek.[1] A gazdag város készleteit lefoglalták, ám a várat nem sikerült bevenniük. Pécs pár napos ostromáról, mint az 1664. január 18-tól február 9-ig tartó téli hadjárat minden eseményéről, hetilapok, nyomtatványok, röplapok terjesztették a híreket a korabeli Európában. A nagy visszhang oka, hogy e propaganda egy nagyszabású nemzetközi terv szerves része volt.

Az 1663–64. évi magyarországi török háborút már a kortársak is a török elleni majdani nagy küzdelem főpróbájának tekintették.[2] A harmincéves háború (1618–1648) lezárása után a korabeli Európa egyik legsürgetőbb kérdése az oszmán birodalom – gazdasági és politikai érdekeket sértő – európai jelenlétének megszüntetése volt. Már a vesztfáliai béketárgyalásokon meghatározó szempont volt a törökök visszaszorításának előkészítése. Nemcsak diplomáciai tárgyalóasztalok mellett kristályosodtak ki egyre világosabban a nemzetközi összefogást sürgető elképzelések. A török kiszorításának aktualitását sugallták és terjesztették a korabeli kiadványok is.[3] A szembenálló felek: a császári udvar és a Porta azonban megpróbálta továbbra is fenntartani a hatvan éve létrehozott és azóta többször is meghosszabbított békét. A császári udvar hosszú távú érdekeit sértette volna egy, a német fejedelemségek túlsúlyával, háttérben francia támogatással vívott török elleni háború. Ugyanakkor a békéhez egyre nagyobb engedékenységgel ragaszkodó Habsburg diplomácia önmagában nem tudott megfelelő erőket felvonultatni a Portával szemben. A Portán felismerték a keresztény összefogásban rejlő veszélyt,[4] és a Velencével Candiáért tengeren vívott háború mellett szárazföldön is a hadjárat mellett döntöttek. A Köprülü-reform után ismét megerősödő Oszmán Birodalom jól kihasználta a bécsi udvar halogató taktikáját, jelentős török sikerekkel, Erdély pozíciójának meggyengülésével, 1660-ban Várad, 1663-ban pedig Érsekújvár esett el, ennek elvesztésével indult meg a háború. Az 1664 januárjában indított téli hadjáratnak tehát nemcsak közvetlen katonai célkitűzései – a török felvonulási és utánpótlási vonalak szétzilálása – voltak. A remélt hadi sikerekkel a török elleni offenzív háború aktualitását is bizonyítani akarták, ezért az – miként a gyors reagálású kiadványokból is kitűnik – tudatos propagandául is szolgált.[5] A rövid időn belül nagy számban megjelenő kiadványok egyértelműen bizonyítják, hogy nemcsak az eseményekre reflektáltak, hanem egy újabb döntés nyilvánosságra hozását is előkészítették. Az eszéki híd felégetésével és a környező területek felperzselésével Zrínyi Miklós és a szövetséges seregek Kanizsa ostromát készítették elő.[6] A korabeli kiadványokból kitűnik, hogy ez már a hadjárat kezdetén „nyílt titok” volt.

Míg Grazban 1663–64 telétől a hadi felszerelést, a muníciót és az élelmiszert gyűjtötték az újabb hadi vállalkozáshoz, addig a Habsburg diplomácia is aktívabbá vált.[7] Az 1663. január 2-án megnyitott regensburgi birodalmi gyűlésen decemberben Lipót császár is megjelent, jelezvén, hogy a török elleni támadáshoz nyújtandó birodalmi segély ügyében a tárgyalások döntő szakaszához érkeztek.[8] A császár pénzbeli hozzájárulást kért, a birodalmi rendek effektív katonai segítségnyújtást ajánlottak. Az erőviszonyok megoszlását tükrözte a keresztény seregek közös hadvezérének személye körül kirobbant vita is. Wrangel, Brandenburgi Frigyes, Henri de Latour Turenne, Raimund Montecuccoli egyaránt esélyes jelöltnek tűnt. A császári politika bizonytalanságát nyilvánvalóvá tette, hogy míg az első miniszter, Porzia csak védekező háborút tartott lehetségesnek, addig a birodalmi rendek elsősorban az offenzívát erőltették. Nagy vita bontakozott ki a támadási irányról is: a hagyományosnak tekinthető, dunai felvonulási vonal mellett újabb változatok is felmerültek. A téli hadjárat nyomán kialakult kedvező helyzet egyrészt a támadó háború szükségességét sugallta a birodalmi gyűlés résztvevői számára, másrészt a dél-délnyugati irányt is kijelölte.[9]

Az események alakításában, a katonai és diplomáciai szempontok mellett fontos szerepet kapott a harmadik tényező is: a hadszíntereket és politikai központokat nyilvánosan is összekötő propaganda. Diplomáciai jelentések és korabeli kiadványok szövevényes egymásba fonódásából bontakoznak ki az 1663–64. évi háború főbb állomásai és az eseményeket övező különböző érdekű megnyilvánulások. A bécsi francia megbízott, Jeucourt 1664 januárjában többször panaszkodott a téli időjárás miatt az ellenséges területekről érkező információk lassúsága miatt.[10] A hadjárat hírei két hét késéssel érkeztek, mégis jól nyomon követhetőek voltak a diplomaták és a nyilvánosság számára. Az eseményekkel szinte egy időben megjelenő újságok is azt jelezték: a török elleni háborúban sorsdöntő időszak következik. A hadi események közvetlenül befolyásolhatták a diplomáciai döntéseket, s így a hatalom is mihamarabb beavatkozhatott a katonai siker érdekében.

A téli hadjáratról tudósító röplapok külön metszeteken, a Dráva–Száva közét bemutató kis térképeken jelölték a nagyhírű és kevésbé ismert városok és várak elhelyezkedését, hogy a korabeli olvasó az értesülések között kellőképpen tájékozódhassék: hol fekszik Berzence vagy Babócsa, milyen mélyre nyomultak be a keresztény seregek a török hódoltságba. Metszettel illusztrált röplapok mellett hetilapok, nyomtatott hírlevelek adták tovább a hadjárat eseményeiről beérkező híreket.

A várfoglalás nem lehetett elsődleges cél, mivel az ostromlók nem vihettek magukkal jelentős hadi felszerelést: az esetleg elfoglalt erősségek megtartása amúgy is komoly nehézséget jelentett volna. A készletek elpusztításával az újabb török seregek felvonulását és utánpótlását éppen a legfontosabb területen és időszakban lehetett zavarni.[11] A közismert Pécs városának elfoglalását azonban a nyilvánosság számára is jelentős sikerként állították be. Éppen a kifejtett nagy propaganda miatt izgalmas kérdés, hogy mennyire volt ismert a korabeli Pécs jelentősége. 

Képek a 17. századi Pécsről

A középkorban egyházi és kulturális központként is fontos szerepet játszó Pécs a török hódítás nyomán sem vesztette el jelentőségét. A város élete és arculata azonban a 145 éves török uralom alatt nagymértékben átalakult. A 16. század folyamán a hódoltsági területek kiszélesedésével Pécs hadi szerepe fokozatosan csökkent. Szigetvár 1566. évi elfoglalása, majd Kanizsa török kézre kerülése nyomán 1600-tól viszonylagos nyugalom figyelhető meg a határvárosból hátországgá vált Pécs életében. Stratégiai szerepét azonban továbbra is megtartotta. Főként élelmiszerraktárként és kereskedelmi központként vált jelentőssé a törökök számára.[12]

Pécs szerepének átalakulását elsősorban a török források tanúsítják.[13] A keresztény források keveset írtak Pécs 1543. évi elestéről, hiszen kardcsapás nélkül került török kézre. A nyomtatványokat ez évben leginkább Esztergom ostroma foglalkoztatta: általában néhány oldalon összefoglalva számoltak be az itáliaiak árulásáról. Nincs hosszabb leírás Ortelius művének 1602. évi kiadásában[14] sem, és Wilhelm Dilich 1606. évi krónikája[15] is csak megemlítette, de nem részletezte Pécs elvesztését. Mivel e két mű szinte az új kiadványok forrásául szolgált, Pécs 16. századi története ezekbe sem került be hosszabban.

A „tizenöt éves háború” időszakában (1593–1606), Pécs elsősorban a török katonaság téli szállásaként kapott szerepet, de mivel fontosabb hadi esemény nem fűződött hozzá, nem született róla leírás sem. A követségek által használt dunai útvonaltól is távol esvén, ezek beszámolói sem mutatták be a várost.

A török kori Pécsről az első hosszabb leírást Martin Zeiler 1646-ban kiadott A magyar királyság leírása című művében[16] találjuk, ő viszont már a címlapon felhívja a figyelmet, hogy nemcsak a nevezetes csatákról és ostromokról, hanem a török kézen lévő fontos helyekről is megemlékezik. Pécsről a kisméretű könyvben egy rövid, ám lényegre törő leírást közölt, mellyel hosszú távra meghatározta a Pécsről kialakított korabeli képet. Zeiler Pécs elvesztését is felidézte: szerinte a város lakosai, köztük a papok, szerzetesek és apácák Váraljai Szaniszló püspök vezetésével már a török veszély hírére, 1543. július 20-án elhagyták a várost.[17] Zeiler információit bevallottan elsősorban Istvánffy Miklós 1622-ben megjelent adatgazdag és hiteles művéből[18] merítette. Zeiler elsősorban a város fényes múltjáról: a régi szellemi és egyházi központról, egyetemi városról emlékezett meg, de nem hallgatta el a török kézen is prosperáló Pécs gazdagságát, jelentős kereskedelmi szerepét sem. A szép természeti környezet mellett a vizekkel való ellátottságot és a gazdag állatállományt is kiemelte, a törökkori Pécs kulturális és vallási jelentőségéről azonban nem írt.[19] Az ország- és városleírásairól európai hírű szerző e művét 1661-ben és 1664-ben is kiadták, széles körben is könnyen hozzáférhetővé téve a korabeli Magyarország városainak leírását.

Az 1664. évi ostrom kapcsán új leírások születtek Pécsről, melyek közül sok nyomtatásban is megjelent. A szakszerű hadi jelentések – a kiadott és kéziratos leírások – a német és magyar szerzők művei nem adtak teljes képet a 17. századi Pécsről, a legfontosabb és legmeghatározóbb jelenségeket azonban érzékletesen mutatták be.

A nagy pusztulást okozó 1664. évi ostrom előtti Pécs városát a szemtanú hitelességével Evlia cselebi török világutazó írta le a 17. század közepén.[20] A török forrásokkal szembeni kötelező kritika ellenére az általa megrajzolt virágzó Pécs képet összességében megbízhatónak tekinthetjük.[21]

A legnagyobb olvasóközönséggel rendelkező korabeli röplapokon is visszatérő motívum a város jelentős gazdagsága, kereskedelmi szerepe, nagy mérete. Minden leírás dicsérte a Mecsek-alji város kies fekvését. A környék szépségét növelte, hogy Pécs halban, szarvasmarhában és madarakban egyaránt bővelkedett.[22] Esterházy Pál, aki részt vett az 1664. évi ostromban, a gabona és a takarmánynövények mellett a „gyönyörű szőlőskerteket” és a gyümölcsösöket, az almás-veteményes és dinnyéskerteket dicsérte.[23] Evlia cselebi a szőlő mellett a kajszibarackot, a szedret, és a 170 fajta körtét jegyezte fel, melyből 47-et ő maga is megkóstolt.[24] Zeiler egyedül a város jó borát említette,[25] miként a legtöbb leírásban – így egy magyar résztvevő tollából származó Consignatio synoptica című naplóban is[26] – a város jó bora és gabonája szerepelt. A nevezetes szőlőskerteket[27], mint tájékozódási pontot a vár 1664. évi körülzárását megörökítő, Anthon Salamon Schmidtmayr által készített hadmérnöki rajz[28] is feltüntette.

A török város mindennapjairól, középületeiről, dzsámijairól, fürdőiről, köztéri kútjairól és iskoláiról Evlia cselebi adott körképet,[29] de a jelentős épületekről több keresztény leírás is maradt ránk. Az ostromlók szempontjából legszembetűnőbb sajátosságokra az említett hadmérnöki rajz hívta fel a figyelmet. A sematikus ostromrajz a város nevezetességeként egy-két fontosabb török épület mellett számtalan vízimalmot ábrázol. A Tettye-patak, amit a leírás Malom patak néven szerepeltet, mintegy 50 malmot hajtott. A Consignatio szerzője is 45, cseréppel fedett malmot, és számtalan csatornát említ. A hadmérnöki rajzon a keresztények épületei közül a Tettye túlsó partján fekvő jezsuita templomot, s a rajta látható órát ábrázolták, a város etnikai, szellemi és kulturális sokfélesége az európai leírásokból azonban nem tűnik ki.

E szempontból kivétel a résztvevő Esterházy Pál, aki a természeti szépségek mellett a tágas elővárosokban és az általa Bécsnél nagyobbnak vélt belvárosban tizenhat vörösrézzel, illetve ólommal fedett mecsetet említett, amelyek közül kettőt: a püspöki székhelyet, valamint a Budai kapu mellettit szépségük miatt külön is kiemel. A szintén magyar résztvevő tollából fennmaradt Consignatio a város fekvését Kőszegéhez hasonlította, lélekszámát Pozsonyé kétszeresére becsülte. A városban úgymond 2000-nél is több bolt található, utcái pedig kövezettek. Miként Esterházy Pál, a Consignatio is megemlékezett a bádoggal, fehér ólommal és rézzel fedett „szép márvány kőből faragott, metszett feredő házakról”.[30] Esterházy a köztéri kutak szépségét is dicsérte.

Pécs katonai értékét viszont már eltérően ítélték meg a kortárs európai leírások. Az említett Zeiler – ismét Istvánffy alapján – úgy ítélte, hogy a város sem erődítéstől, sem a természettől nem védett, mert a Mecsekről könnyen lőhető, régi védművei pedig már 1543-ban sérültek voltak.[31] Az 1664. évi röplapokon azonban már szó esett a város és a vár véderejéről, a nagy elővárosokról és a törökök által végzett erődítési munkákról. A Schmidtmayr-féle ostromrajz is hangsúlyosan fallal védett, nagy kiterjedésű várost mutatott.

Pécs hadi erejéről ellentmondásosak a leírások. Evlia cselebi részletesen bemutatta Pécs várát is: „A Ferava nevű alacsony dombszerű hegy szélénél, négyszög alakú, erős kőépítésű, szép vár, melynek alapkövei mind oly nagyok, mint egy elefánt termete. Egészen faragott kőböl van építve. Fala egyszeres és alacsony, de vastag és széles fal, magassága húsz rőf, köröskörül mély és széles árok van, mely építészeti rőfökkel teljes nyolcvan rőf szélességű, kettős mély árok, ez árok fenekének egészen a közepén hal formára összegyülemlett föld van, mely a várat körülfogja, ostrom idején e földhányásra csupa fából sorompót, vagyis rácsozatot tűzdelnek le, mely mögé ostromsáncokat ásnak s az árkot védelmezik. Ez árok fenekétől a várnak bástyamellvédjéig a vár ötven rőf magas, azonban az ároktól fölfelé a fal húsz rőf, a vár körülete a körülvévő fal szerint teljes ötezer lépés. Összesen nyolcvanhét erős bástyája van, melyek mindegyike egy-egy remekmű. Van összesen 5500 mellvédje, melyek gyöngy módjára sorban álló lőrések.”[32] Az 1664. évi támadáskor azonban nem az erődítmény elfoglalása, hanem sokkal inkább a városban elhelyezett hatalmas raktárak megszerzése, de legalábbis megsemmisítése volt a cél.

Pécs 1664. évi ostroma kapcsán megszaporodtak a leírások. Egyrészt az ostromban részt vevők tollából születtek új művek, másrészt a megnövekedett európai érdeklődés miatt foglalták össze új kiadványokban a tudnivalókat a korabeli Magyar Királyság városairól. A korábbi eseményekre vonatkozóan továbbra is Zeiler könyvét tekintették forrásnak, amelybe bővítésként elsősorban nem a város leírását, hanem a legújabb hadi eseményeket építették be.[33]

Újsághírek, leírások a téli hadjáratról

A téli hadjáratról nagyszámú és sokféle leírás maradt fent.[34] A korabeli német hetila-pok folyamatos híradásokban számoltak be a magyarországi hadszíntereken történtekről, s egyszerre több helyszínről is tudósítást adtak.[35] A híradások nemcsak a közvetlenül érdekelt birodalmi területeken terjedtek, hanem az értesülések, végigfutva az európai információs hálózaton, például koppenhágai hetilapokban is felbukkantak. A hetilapok információit külön kinyomtatott részletes beszámolók egészítették ki.

A téli hadjárat politikai, diplomáciai jelentősége már megindításakor egyértelműen kiviláglott a korabeli kiadványokból.[36] A nyomtatott hírlevelekből kitűnik, hogy a hadjárat hírei jól időzítetten érkeztek a birodalmi gyűlés feszült hangulatú tárgyalásai idején. Az 1664. január 15-i regensburgi információk már a mielőbbi döntést sürgették: a mainzi választó a hírek szerint azt mondta a császárnak, hogy márciusig dönteni kell a törökellenes háború sorsáról. A legfontosabb kérdés, hogy milyen erőket tudnak felvonultatni a mintegy 200 000-esre becsült török sereggel szemben. Január 14-i regensburgi hírek szerint, a török ellen a birodalmi rendek 35 000 gyalogost, illetve lovast tudnak kiállítani, ámbár még izgatottan várják a segélykérő követeket, hogy milyen ígéretekkel térnek vissza a francia udvarból, Angliából, a dán királytól, Itáliából, Burgundiából, a svájci kantonokból és Württenbergből.[37] Már csak az volt a kérdés, hogy ki legyen az egyesült seregek parancsnoka.

A birodalmi gyűlés döntést sürgető tárgyalásait érzékelteti – és ugyanakkor a feszültséget tovább növelhette – egy jól időzített beszámoló.[38] E mindössze két leveles tudósítás a regensburgi birodalmi gyűlés január 19–29-i állapotáról számolt be. A császári rezidenstől érkezett két levél tartalmát foglalták össze benne. A császárnak, illetve a birodalmi gyűlésnek írt jelentés sürgeti, hogy mielőbb döntsenek vagy a pontos békefeltételekről, vagy a háborúról. De ha a támadásról tárgyalnak, akkor azt tegyék minél gyorsabban, mert a nagyvezír már készül a hadjáratra, és úgy tervezzenek, hogy a Porta legalább 300 000 emberrel indul el. A szultán összes népe hamarosan kész, állítólag maga a szultán áll majd seregei élére, s március 25-én már Belgrádnál lesz, május végére pedig a nagyvezír Bécs ostromát tervezi. Ugyanerről számolt be Velence konstantinápolyi követe is a császárnak, kérve, hogy vagy egy nagy támadást készítsenek elő, vagy pedig 100 évre kössenek fegyvernyugvást, de döntsenek minél előbb. A kiadvány szerint e két levél nagy zűrzavart okozott Regensburgban, ahol úgy határoztak: hat héten belül döntést hoznak a háború kérdésében anélkül, hogy megvárnának minden fejedelmet.[39]

Még egyértelműbben köti össze a hadi és diplomáciai híreket az a jól időzített ügyes pamflet,[40] amely szintén ebben az időszakban, 1664 februárjában került az utcára. A kis vitairatban három jó barát a háború és a béke esélyeit latolgatta, több mint 50 oldalon. Az aktuális események közül a téli hadjárat híreit értékelték, bár konkrét információkkal nem rendelkeztek, csak a nagy diadalt emlegették, mint a háború kimenetelének jó előjelét. Ugyanakkor a sikerek mellett azt is szóvá tették – éppen a magyar résztvevő, „Istvánffy uram” –, hogy Pécs városának bevételekor a keresztény seregek kegyetlenkedtek, a katonák nemcsak a törököket, de a keresztény lakosságot is bántalmazták, és a török nőket sem kímélték.

A diplomáciai értesülésekkel párhuzamosan nagy szerepet kaptak a hadszínterek hírei is. Január legelején még főként az előző év nagy kudarcai nyomán kialakult helyzetről tudósítottak.[41] Január 22-i pozsonyi hírek szerint viszont Zrínyi Miklós „már megint készül valamire”. A január 23-i bécsi tudósításokban már arról is beszámoltak Goes portai rezidens jelentése alapján, hogy nagy a készülődés: a törökök tavasszal három sereggel indulnak Magyarországra, Horvátországba és Friaulba. December 30-i, horvátországi hírek nyomán[42] a kialakuló súlyos hadi helyzet megoldásaként Zrínyi Miklós javaslatát ismertették. Eszerint Eszékre kell csapást mérni, felégetve a török területeket, hogy a felvonulást akadályozzák. A birodalmi seregek azonban még nincsenek itt. Egy bécsi hír szerint viszont a svéd segélycsapatok már Stájerország felé vonulnak. Hamarosan Wolfgang Julius Hohenlohe gróf csapatainak is meg kell érkeznie, bár még nem lehet tudni, hogy hol lesznek elszállásolva. A Duna melletti falvakban ugyanakkor nagy a riadalom a török és a tatár seregek miatt.

Már e januári kiadványok is közzéteszik Zrínyi Miklós „újabb hasznos javaslatát” egy Kanizsa elleni támadás előkészítéséről és a török készletek megsemmisítéséről. Január 9-i, bécsi hír szerint Zrínyi Miklós és Hohenlohe egész seregével, a magyar nemesekkel és a felkelt népekkel, Batthyányval kb. 20–30 000 ember, 19 ágyúval a török tábor ellen készül, lerombolni az őrhelyeket, de ezekkel az ágyúkkal jelentős erősség bevétele legfeljebb csak szerencsével várható. Az egyesített seregek előrenyomulásáról is folyamatosan hírt adtak.[43] A leggyorsabb hírek a legkevésbé megbízhatóak: a hadszínterekről érkező januári nyomtatott értesülések között sok az ellentmondás. Úgy tűnik, hogy a hadjárat kezdetén földrajzilag nem tudják meghatározni a várak pontos helyzetét, a hadjárat tényleges útvonalát. Az első híradások tévedése szerint a három részre osztott seregek a két, három, illetve négy mérföldre fekvő Koppány, Segesd és Babócsa irányában vonulnak Sziget és Pécs felé.[44] Hírek szerint a törökök minden nagyobb garnizonból Székesfehérvárra és Kanizsára húzódtak. Azt is hírül adták e kiadványban, hogy Ali basa Temesváron 80 éves korában meghalt. Január 24-én Grazból már konkrét értesülések érkeztek. Zrínyi 20 000 fős serege a birodalmiakkal együtt 30 000 ember. Következő szerdán már Pécs ellen vonulnak. A várostól nem messze egy nagy erdő terül el, így könnyen észrevétlenül is meg lehet közelíteni. A napokban épp vásárt tartanak Pécsett, így sok lesz az idegen nép, akik búcsúra jönnek, ezért a kapukat gyakran nyitva tartják. A nagy forgalom miatt jelentős zsákmány várható. Zrínyi úgy tervezi, hogy a várost amilyen gyorsan csak tudja, nagyobb veszteségek nélkül megszerzi.

A nyomtatványok tehát a terveket is közzétették, bár kissé szkeptikusan hozzátették, hogy csak később derül ki, mi az, ami a reményekből ténylegesen valóra válik. A híráramlás gyorsaságára és pontosságára jellemző, hogy órára pontosan megadták a levelek érkezését. Január 26-án Grazból jelentették, hogy aznap 1 órakor érkezett staféta Csáktornyából, miszerint Berzencét a törökök feladták. Kanizsáról pedig az a hír járta, hogy a legjobbak elhagyták, s csak igen gyenge őrség maradt benne. Bécsből Győrön keresztül hír érkezett, hogy Székesfehérvár és Kanizsa között három végházat elfoglaltak. (Ami így teljesen félrevezető, s földrajzi tájékozatlanságra utal.)

Január 24-én Grazból származó értesülések szerint a seregek hamarosan Pécs erődjét támadják meg, ahová a vezérek és basák kincseit rejtik, és amely erősebb, mint Kanizsa. Bár azt is hozzátették, hogy még semmi biztos hír nem jött a nagyon fontos Pécs alól. A hadjárat hosszú távú céljait is értékelik menet közben. A remények szerint Zrínyi az eszéki híd lerombolása és a környék elpusztítása után Kanizsát is felégetheti, ahol feltételezhetően már nagy az éhség. Pécs jelentőségét azzal is érzékeltették, hogy hírek szerint a legtöbb vezér és pasa Pécsett gyülekezik, hogy márciusban újra hadba szálljon. A vállalkozás a kedvező előjelek ellenére nem veszélytelen, mivel például a hosszú eszéki hídnál úgymond 14 000 török őrködik. Zrínyi Miklós a hódoltságból a királyságba telepíti az embereket, sok paraszt és kézműves áll zászlai alá. Nagy a népmozgás, de nincs elég élelem és fegyver.

Pozsonyi jelentés szerint Zrínyitől jó kilátásokról tudósító, biztosnak tekinthető hírek érkeztek.[45] Az optimista értesülések között még Köprülü Ahmed nagyvezír halálhíre is felröppent, de már az erről kiadott jelentés szerint is valószínű, hogy Ali temesvári pasa halálhíre okozhatta a tévedést. Zrínyi Miklós Babócsán, január 24-én kelt, „saját kezűnek” mondott levele[46] alapján közöltek híreket Berzence, Babócsa és Barcs elfoglalásáról, de ez alapján még nem rekonstruálható pontosan e végvárak elfoglalása. A jelentés szerint a hideg ellenére kedvező időjárásban reménykednek, hogy ne kelljen visszafordulni, amíg az eszéki hidat fel nem égették. Egy január 21-i varasdi levél szerint nemcsak a birodalmiak gyülekeznek szép számmal, hanem a magyar mágnások is sok embert küldtek.[47] Innen Pécs ellen indulnak, s ha ezt is sikerül bevenni, akkor Eszék ellen mennek. E tervekről hasonlóképpen számolt be a hadjáratban résztvevő Esterházy Pál is, aki szerint Pécs alatt döntötték el, hogy a vár elhúzódó ostroma miatt indult el egyedül Zrínyi az eszéki híd ellen.[48]

Bár az első sikerekről több kisebb híradásban is beszámoltak, Berzence és Babócsa elfoglalásáról az első részletesebb reláció[49] egy január 30-án kelt babócsai levél. Az elővárosokat hamar elfoglalták. Már a berzencei vár ostromára készültek, amikor a törökök és tatárok – bár sokszor lőttek – megijedtek az erős sereg láttán, és 22-én éjszaka megegyeztek a vár átadásáról, amelyből másnap reggel felszerelésükkel együtt kivonultak.[50] A támadók különösen sok jó lovat zsákmányoltak, ezeket a törökök nem vihették magukkal. Zrínyiék 200 német és magyar gyalogost és néhány lovast hagytak ott őrség gyanánt.

Babócsáról, mely néhány mérföldre van onnan, a törökök az értékesebb felszerelést magukkal víve, elmenekültek. Úgy tervezik, hogy Barcs bevétele után a 30 000 fős és ágyúkkal is jól ellátott sereggel aznap Sziget felé indulnak. Február eleji hírekben már Pécs ostromáról tudósítanak. Február 3-i pozsonyi hír szerint előző nap délben Zrínyi értesítette az esztergomi érseket és a Magyar Kamarát, hogy 35 000 emberrel áll az eszéki hídnál, melyet – bár a törökök folyamatosan támadták – lerombolt. Zrínyi most Pécsre tér vissza, melynek – jóllehet fallal és árokkal védett –, nincs jelentékenyebb erődje, de nagy és gazdag város veszi körül. Mivel a városban éppen vásár volt, a rajtaütésnél óriási zsákmányt szereztek, amikor Batthyány Kristóf és a vicegenerális Csáky István 4000 és 5000 emberrel a különösen szép Pécs ellen ment: sok élelmiszert és ellátmányt találtak. Február 6-án Bécsből is megerősítették a pozsonyi értesüléseket, miszerint Zrínyi Miklósnak jók a kilátásai, hogy miután néhány jelentősebb helyet bevett, Pécset is elfoglalja, sőt Szigetvár bevételére is van remény.

A nagy várakozást jellemzi, hogy – Zrínyi Miklós hírnevének köszönhetően – téves hírek is felröppentek, például Szigetvár ostromáról és elfoglalásáról.[51] A nyomtatványon nincs dátum, a friss híreknél február 11-i soproni értesülésekre hivatkozik, melyek szerint a keresztény csapatok nagy zsákmányt szereztek, mivel a nagy és gazdag város minden lakója kereskedik. Szigetvár elővárosát és városát gyorsan elfoglalták, most már csak a palotát rohamozzák.

Az adott időpontban valójában Pécs ostroma folyt, ennek hírei összekeveredhettek a szigetvári hírekkel.[52] Február 9. és 12. között Bécsből, Grazból és Csáktornyáról érkezett legfrissebb híreket összegezte az a jelentés,[53] melyben újfent Szigetvár ostromáról tudósítottak, bár beismerték, hogy nincs biztos értesülésük. Pécs bevéte-lét viszont tényként említették, ahol úgymond nyolc tonna aranyat, több száz szekér élelmiszert s posztót zsákmányoltak. Az utóirat szerint a pécsi sikerhez hasonlóan remélik, hogy Szigetvár és Kanizsa is a kezükre kerül.

Közzétett naplók és jelentések a vár ostromáról

A folyamatos híradások ellenére a téli hadjáratról és Pécs ostromáról a pontos és megbízható értesülések a birodalmi csapatok visszatérése után láttak napvilágot. Akkor viszont a lehető leghitelesebb értesülések közlésére törekedtek: így először Zrínyi Miklós és Hohenlohe jelentését tették közzé egyazon kiadványban.[54] Mivel teljes körképet akartak adni a hadjáratról, először egy helyesbítést tettek közzé Bécsből, melyben cáfolták a Szigetvár visszafoglalásáról megjelent korábbi híreket. A hadjáratot kedvezően értékelték annak ellenére, hogy Zrínyi valójában meg sem kísérelte Szigetvár ostromát. A hadjárat így is jelentős eredményekkel zárult, hiszen lerombolták a híres eszéki hidat, és sok értékes helyet foglaltak el, miként Pécs városát is, bár annak várát nem sikerült bevenni. A várat Hohenlohe ostromolta, de nagy ellenállásba ütközött, s nem járt sikerrel. Elvesztett viszont néhány neves tisztet, így Hemmerling vezérőrnagyot és Herberstein gróf máltai lovagot, a grazi tartományfőnök fiát, sőt a készletek nagy része is ott maradt.

E részletes és alapos kiadvány különösen értékes része Hohenlohe Regensburgba küldött február 10-20-i beszámolójának kivonata. Hohenlohe beszámolóját természetesen külön is kiadták,[55] bár a levél mindössze három oldal terjedelmű. Oka, hogy a levél szerint a jelentést vivő Waldeck gróf szóban számolt be részletesen a történtekről. A levél átfogó képet ad a hadjárat legfontosabb eredményeiről. Berzencét, Babócsát és Segesdet megegyezéssel adták át a törökök, s e várakat a németek és a magyarok megszállták. Emellett sok kisebb helyet és palánkot foglaltak el a törököktől. Hohenlohe beszámol arról is, hogy a tekintélyes eszéki hidat és a környékén fekvő falvakat felégették, száz keresztényt kiszabadítottak. Ezreket arra ösztönöztek, hogy asszonyokkal és a gyerekekkel költözzenek el a nagy tavaszi hadjárat előtt. Tekintélyes zsákmánnyal és foglyokkal, húszezer szarvasmarhával, háromezer lóval, köztük török és tatár harci lovakkal tértek vissza Eszék alól. Legtöbbet Batthyány magyarjai zsákmányoltak. Hét zászlót és negyvenhat ágyút is magukkal hoztak, és több száz török tisztet felkoncoltak. Hohenlohe értékelése szerint a császárnak, az országnak és a kereszténységnek nagy hasznára válik ez a hadjárat. Hohenlohe azért nem tudott személyesen jelentést tenni, mert a hadjárat alatt megsebesült és megbetegedett. Beszámolójában a veszteségekről sem hallgatott, hiszen elvesztette Hammerlinget, a mainziak közül Sickingent, a neuburgiak közül Eynatent. Utóbbi különösen jelesen harcolt, kilenc sebből vérzett, bal kezét is elveszítette, a jelentés írásakor súlyos sebesülten fekszik, s hadnagya már meg is halt. A mainzi kapitányok és trieri hadnagyok közül mások is megsebesültek, de már túl vannak az életveszélyen. Meglepő, hogy Hohenlohe nem tért ki jelentésében Pécs ostromának pontos menetére.

Hohenlohe levele mellett Wassenhoven hadmérnök naplójából közöltek kivonatot,[56] akit mint hiteles és szakértő szemtanút érdemes fokozottan figyelembe venni, bár jelentése rövid, és nem ír a hadi tanácskozásokról. Január 18-tól számolt be az eseményekről röviden több nap eseményeit összefoglalva. Jelentése szerint Pécs ostroma január 27-én indult, 28-án már el is foglalták az elővárosokat, amelyeket négy oldalról támadtak. A törökök a várba, a keresztények a házaikba menekültek. Ezen a két napon sűrű köd volt, s ezt az alkalmat kihasználva a törökök erősen építkeztek, a mieink viszont nem tudtak támadni. 30-án Zrínyi elindult az eszéki híd felé, 31-én elfoglalták Palánkát. Február 1-jén érkeztek a hídhoz, melyet a törökök két hajós őrséggel őriztek és erősen tüzeltek. Február 2-án szép idő volt és „jó kis” szél – miként erről a kedvező tényezőről Esterházy Pál is írt –, így két nap alatt elégett az a királyi építmény, amelyet a törökök hat évig építettek. A híd 8565 lépés hosszú, 17 lépés széles volt, amúgy nagyon szép és erős, de minden porrá vált.[57] A seregek 3-án értek vissza Pécsre, ahol két elfogott törököt a várba küldtek, hogy az átadásról beszéljenek, de azok nem tértek vissza. A törökök erősen lőttek és sok kárt tettek, a nevezetesebb halottak nevét Wassenhoven is feljegyezte. Bár Hohenlohe nem értett egyet, 7-én abbahagyták Pécs ostromát és Sziget felé vonultak el. A hadmérnök nem részletezte az ostrom feladásának okait, csak utalt rá, hogy hiányoztak a megfelelő ágyúk, a seregek elfáradtak és Pécs megközelítése is nehézségekbe ütközött.

A hadvezérek jelentései után újabb hiteles és részletes információkat tettek közzé február végén a hadjáratról kiadott diáriumok. A csapatok már megbízható hírekkel tértek vissza, s így a nürnbergi, augsburgi, Frankfurt am Main-i nagy kiadók jól átgondolt összefoglalásokkal jelentkeztek. A különböző naplók lényegében három alapvető változathoz vezethetők vissza, melyeken belül több, kisebb mértékben eltérő variáció van. A legfontosabb forrás, a Rövid és igaz beszámoló[58] című, katonailag szakszerű, a hadjárat hivatalos hadinaplójának tekinthető beszámoló, melyet Grazban – valószínűleg a grazi haditanács tudtával és információiból – tettek közzé 1664-ben.

A második típus, a Hadjárati napló,[59] mely a leglényegesebb információkat tömöríti, szintén egy hadinapló pontosságával, valószínűsíthetően Wassenhoven jelentése alapján. A rövidítés miatt benne jobban előtérbe kerülnek az időjárási tényezők, úgy, mint Wassenhoven jelentésében. Hozzá hasonlóan e diárium szintén kétszer említi a jezsuiták szerepét: egyszer a polgári lakosság védelmezésekor, majd pedig, mikor a törököktől érkezett levelet fordította egy törökül is tudó jezsuita, az évek óta a pécsi misszióban lévő Rudolphus Calleli, vagy Stephanus Muczei.[60] A számadatokat mindig a lehető legpontosabban adja meg ez a naplótípus is.

A harmadik – mindössze négyleveles – naplóváltozat már csak a legérdekesebb részletekkel, s elsősorban a legnagyobb diadallal, az eszéki híd felégetésével foglalkozott.

A kiadott naplók mellett igen sok kéziratos beszámoló, kalendárium-bejegyzés, levél, naplótöredék maradt fent, elsősorban magyar résztvevők tollából. Ezek azonban csak a szűkebb körű nyilvánosság számára voltak hozzáférhetőek, így nem tartoznak tanulmányunk témakörébe. Mivel a kiadott naplók alapvetően katonai információkat tettek közzé, a hadi események amúgy is megbízhatóbban rajzolódtak ki a nyomtatott változatok alapján.[61]

Az ostrom – a nyomtatványok és diáriumok alapján

Pécs ostromának legfontosabb fázisai, vitás kérdései e tudatosan jól informált korabeli kiadványokból is rekonstruálhatók. Egyrészt a hivatalos hadinaplónak tekinthető napló, a Rövid és igaz beszámoló adatai, valamint az időjárási tényezőket és a pontos számadatokat kiemelő Hadjárati napló alapján.  

Az első fázis: a megérkezés és az első sikerek közvetlenül a letáborozás után. Wolfgang Julius Hohenlohe, a birodalmi seregek főparancsnoka január 19-én indult el a stájerországi Pettauból (ma: Ptuj, Szlovénia), s 20-án érkezett Zrínyi-Újvárhoz. Az egyesített seregek másnap hajnalban indultak Berzence alá, ahová Batthyány Kristóf is megérkezett csapataival.[62] Először Berzence ostromára tettek előkészületeket, ám a körülzárás másnapjára a törökök megadták magukat, 9 órakor 837 személy vonult el Sziget felé. A várat elhagyó tatárok és a hajdúk között kialakult egy kis lövöldözés, de azt a két generális hamar leállíttatta.[63] Babócsára január 24-én értek, ahonnan a törökök „több lövést tettek”, de mivel szép idő volt, mire az ostromlók felvonultatták az ütegeket és a teljes sereget, a védők kapituláltak. Január 25-én reggel 10 órakor 1072 ember vonult ki innét. Az egyesített sereg két óra múlva indult tovább Sziget felé. Negyed mérföldre Szigetvártól letáboroztak, majd másnap elvonultak mellette, miközben a törökök lőttek rájuk.

Január 27-én Zrínyi előreindult Pécs alá: a szigeti átjárónál a német lovasságot hagyták hátra hátvédként. A sereg éjszaka a Péccsel szemközti utolsó átjárónál táborozott. Január 28-án nagy ködben érkeztek meg Pécs alá.[64] Zrínyi másfél óra alatt felállította lovasságát, hogy azzal menetből megrohamozza a várost. Az ostrom a külvárosok megrohamozásával reggel 6 és 7 óra között kezdődött,[65] miközben az ostromlottak a Budai kapunál kitörtek. Délben megérkezett Hohenlohe gróf serege is, és letáborozott a városban, amelyet rövid előkészület után már az első rohammal bevett. A belső város ostromához azonban már szabályos ostromot kellett indítani. Az egyik kapunál a császári Spick-ezred rohamozott Puchard főstrázsamesterrel, a heggyel szemközt Layen ezredes, Waldeck gróf és Zrínyi Miklós a légrádi hajdúkkal. A harmadik oszlopot a Siklósi külvárosnál a két császári Piccolomini-ezred, és két század bajor alkotta, akik egész éjjel lőtték a várat a Siklósi és a Szigeti külvárosból.

Január 29-én egy napfelkelte előtt fél órával fellőtt jelzőgránát robbanására minden oldalról megindult a város ostroma. Az alacsony falak létrával megmászhatóak voltak, de mögöttük néhol cölöpsor állott. A nyomtatvány azt is megírta, hogy kik tűntek ki a harcok folyamán. Rövid idő múlva az ostromlók benyomultak és a kaputornyokban, valamint az utcán védekező ellenséget visszaszorították. A védők a vár felé menekültek, de közülük sokat levágtak, az előkelőbbeket pedig foglyul ejtették. A város elestekor a civil lakosságot is nagy károsodás érte, sokakat levágtak az asszonyok és gyerekek közül is. A Hadjárati napló szerint számos keresztény is áldozatul esett, bár jó részük a jezsuiták segítségével megmenekült.[66] A nap nagyrészt gyújtogatással és fosztogatással telt.

A katonák pécsi dorbézolásáról a Rövid és igaz beszámoló is elítélően számolt be – bár kevésbé a német katonákat hibáztatva, mint a magyar szemtanúk –, miszerint jelentős élelmiszerkészletek és nagy állatállomány (tevék, lovak, öszvérek) semmisültek meg a fosztogatásban.[67] Rengeteg ólmot is találtak, hiszen a kilenc török templom ezzel volt befedve. A feles mennyiségű borból az átfázott katonák túl sokat ittak, melyet – a diárium szerint – kimerültségük miatt nem lehetett megakadályozni. Ha nem így fordul, akár a vár, sőt a szomszédos várak is könnyen keresztény kézre kerülhettek volna. A naplóíró az éjszakai ostrom alatt elszenvedett veszteségekről is részletesen beszámolt: a bortól használhatatlanná vált közkatonák közül sokan megsebesültek. Pontosan feljegyezték von Hemmerling halálának idejét, akit a vár felmérése végett a kívánatosnál közelebb merészkedvén, egy kétcsövű puskából meglőttek. Mivel „ő sok hadi titkot tudott és a városok megerősítésének a tudományát is ismerte”,[68] ez nagy veszteség volt az ostromlók számára. A bajor gyalogosok kapitánya szintén megsebesült, és hamarosan meghalt. A bajor sereg egy másik tisztje, akit a szíve táján lőttek meg, szintén elhunyt.[69] Az éjszaka folyamán Zrínyi a hegynél támadott, Hohenlohe a városon át a kolostorral szemben.

A január 30-i haditanácskozáson a beszámoló szerint azt a határozatot hozták, hogy Zrínyi – a haditerv elsődleges céljának megfelelően – induljon az eszéki híd felégetésére, hogy a török utánpótlási vonalakat elvágja a következő hadjárat előtt.

Pécs ostromának második fázisa Zrínyi és Hohenlohe seregeinek szétválásával kezdődött. Ezen a ponton lehet lényeges különbséget rekonstruálni a különböző naplók között, aszerint, hogy a naplóírók melyik sereggel tartottak. A kiadott német nyelvű összegzések többségének szerzői nem vettek részt az eszéki híd felégetésében, a beszámolókban mégis jóval nagyobb hangsúlyt kapott e hadi siker, mint Pécs ostroma. Kifejezetten Pécs ostromát állítja viszont a középpontba az a nyomtatott hadinapló, mely egy mainzi példány nyomán Brémában maradt fent, s amely egyértelműen Hohenlohe köréhez kapcsolható. Az elsősorban az eszéki híd felégetéséről kiadott röplapok jórészt Zrínyi személyének és tetteinek adnak nagyobb publicitást a téli hadjárat leírásánál, olasz kiadványoknál, a Regensburgba küldött velencei követ relációiban is a Zrínyiek által szolgáltatott információk állnak az élen.[70]

Pécs ostroma kapcsán tapintható ki, hogy Hohenlohe is tudatosan megszervezte saját tevékenységének propagandáját. Bécsbe küldött hivatalos, február 11/22-i jelentésének másolata a Regensburgban tárgyaló Andreas Neumann brandenburgi követ jelentései közé is bekerült írásos és nyomtatott formában.[71] A Brémában fennmaradt reláció szintén végigkövette az eseményeket 1664 január 13-tól, de legrészletesebben Pécs ostromáról számolt be, s a keresztény lakosok szenvedéseire is felhívta a figyelmet. A vár ostromakor elsősorban a kevés és nem megfelelő ágyú miatti problémákról írt.

A két sereg szétválásának a körülményeivel kapcsolatosan a források ellentmondásosak. A Rövid és igaz beszámoló célzott arra, hogy az elvonulók között egyesek megállapodtak Hohenloheval, hogy amíg vissza nem térnek, nem kezd döntő rohamot a vár ellen, és nem köt egyezséget a védőkkel. Eszerint második megkeresésre Hohenlohe azt ígérte, hogy a jelen állapotban hagyja a helyet, tehát nem prédálja fel katonáival a szintén gazdagnak sejtett várat. A Hadjárati napló szerint viszont Hohenlohe és Zrínyi 21/31-én minden probléma nélkül megegyezett, hogy míg Zrínyi az 500 német, valamint magyar lovassal és Rauchaupt ezredes vezette braunschweig-lüneburgisch csapatokkal vissza nem tér, a várat sem megegyezéssel, sem pedig rohammal nem veszik be.

Draskovich János leveléből[72] ugyanakkor csalódottság tükröződik, amiért Hohenlohe csapatai nem foglalták el Pécset, mire visszatértek az eszéki hídtól: „Odaérkezvén értettük meg, hogy a németek Pécs várát meg nem vették, még mi a hidaknál fáradoztunk azok csak csintalankodtak a városban.” A már említett magyar nyelvű napló, a Consignatio szerint is csalódást okozott, hogy nem vették be a várat, mire Zrínyi visszaért. A Rövid és igaz beszámoló szerint viszont folyamatosan készültek az ostromra, közelítőárkokkal már elérték a várárkot és előkészítették a rohamot. A Hohenlohe-féle beszámoló is azt bizonyítja, komoly előkészületeket tettek a vár ostromára, csakhogy sem a várostromhoz jól értő hadmérnök, sem pedig az aláaknázáshoz megfelelő eszközök nem álltak rendelkezésükre.

Aznap, amikor Zrínyi seregei ebédidőben az eszéki híd felégetésére indultak, Pécs alatt meghalt Sickingen alezredes, a mainzi választó seregéből, aki Sziget alatt sérült meg. Az ostromra tett előkészületek közben jelentős veszteségeket szenvedtek. Hohenlohét baloldalán meglőtték, de sebe nem volt súlyos, ezzel szemben jó néhányan megsebesültek és meghaltak. Másnap, február 1-jén egy megbízható keresztény – akinek nemzetiségét és vallását nem adják meg – beszámolt arról, hogy a várban hiány van vízből és kenyérből, illetve sokan meghaltak és megsebesültek a gránátoktól. A támadók másnap is az ostromműveken dolgoztak: keveset lőttek, de ha az ellenség felbukkant, lelőtték. Február 2-án erős török portya jött Szigetről felmérni az ostromlók erejét, de ezek hamar visszavonultak. Ezen az estén a várra égő nyilakat lőttek ki, amelyek nagy kárt okoztak. A Hadjárati napló szerint üzeneteket is beküldtek, a rá érkezett választ („Egyetlen szent érdeme kedvéért, nem mozdulsz, fejedre gyűlik a baj.”[73]) az egyik jezsuita tolmácsolta.

Zrínyi hadai február 5-én 9 óra körül érkeztek vissza Pécs alá, ezzel kezdődött az ostrom harmadik fázisa. Hasonlóképp a hat nappal korábbi szétválás körülményeihez, az egyesített seregek tervei körül is sok az ellentmondás forrásainkban. A kéziratos források és a nyomtatványok között általában is lényeges különbség mutatható ki. A Rövid és igaz beszámoló című nyomtatvány szerint haditanácsot tartottak az ostrom folytatásának kilátásairól. Ez után az egyesített seregek kapitulációs ajánlatot tettek, melynek feltételeiről főleg a kivonulóknak adandó biztosítékok körül az ostromlók között is vita alakult ki. A Hadjárati napló szerint Zrínyi február 5-én tíz törököt fogott, akiktől megtudták, hogy a várban az aknafolyosók miatt beszéltek a vár feladásáról. Bár a beküldött törökök nem tértek vissza, a védők hajlandónak mutatkoztak a megadásra azon pontok szerint, amelyekkel az előző évben az érsekújvári őrség megadta magát a nagyvezírnek. Elsősorban a várbeli tatárok miatt nem sikerült megállapodni. A Rövid és igaz beszámolóból egyértelműen kiderült, hogy Hohenlohe kezdetben kedvezőnek ítélte a helyzetet, és ragaszkodott az ostrom folytatásához, míg Zrínyi a betegek és sebesültek nagy száma miatt visszavonulást javasolt.

A szemtanú naplójából az is kitűnik, hogy a visszaérkezés másnapján rosszabbra fordult az idő, viharos szél támadt, „s térdig való hó esék”, így nem folytathatták a vár ostromát.[74] Így a – nyomtatványok szerint – a hidegre fordult időjárás, a katonák fáradtsága, a valószínűleg elhúzódó ostrom, és az emberi élet kímélése, és más nem részletezett nyomós okok miatt közös elhatározással február 5-én úgy döntöttek, hogy elvonulnak Pécs alól. A magyar naplóíró, a Consignatio szerzője szerint Zrínyi legfontosabb érve az volt, hogy Szigetvár és Kanizsa bevétele nélkül Pécset nem tarthatják meg, s a hiába való többezres veszteség kedvezőtlenül befolyásolná a birodalmi segítség alakulását.[75]

A korabeli nyomtatványok nem tükrözik azt az Esterházy Pál által jelentősnek leírt vitát, mely Hohenlohe és Zrínyi között állítólag kirobbant a várostrom folytatása ügyében, mely a későbbiekben – Zrínyi leveleinek tanúsága szerint – megnehezítette együttműködésüket. Mint ahogy Esterházy sem értett egyet az ostrom felhagyásával, a Consignatio írója szerint Zrínyi a magyar katonákat is nehezen tudta meggyőzni. Végül úgy határoztak, hogy másnap elvonulnak: éjszaka az ágyúkat visszavonták az ütegállásokból.

A város és az elővárosok felégetéséről Esterházy Pál adott érzékletes leírást.[76] Mivel a várost egyszerre több helyütt is meggyújtották, rövid idő alatt a „láng és a füst nyomban eltüntette szemünk elől a napot és eget.”[77] A századok óta nem látott tűzvész Pécs és környékének, városok, falvak és malmok felégetésének szokatlan taktikáját jelezte, s bár Esterházy az ellenség következő hadjáratának megakadályozásával magyarázta, úgy tűnik, hogy ő sem lelkesedett ezért a megoldásért. Jeucourt bécsi francia megbízott, aki február 13-án már Pécs bevételéről is tudósított, egy hét múlva a téli hadjárat eseményeinek összegzésénél szintén meglepődik a porig égetett falvak nagy számán.[78] A sereg gazdag zsákmánya mellett 400 fős veszteségről, a Pécs ostrománál elesett Hamerlin generális és Herberstein gróf haláláról számolt be.[79]

A korabeli kiadványok a nagy sikerű közös akció kapcsán nem írnak a fővezérek közötti konfliktusról.[80] A sikerek mellett arra is utalnak, hogy szerencsére a téli viszonyok ellenére kedvezőek voltak a feltételek, bár a katonáknak hóban kellett táborozniuk, az idő száraz volt.

Képi tudósítások a hadi eseményekről

A legszélesebb olvasóközönségnek készült, metszetekkel illusztrált röplapok[81] a téli hadjárat eseményeit állítják a figyelem középpontjába. A képeken egyrészt az égő eszéki híd, másrészt a távolban füstölgő Pécs városa látható. Térképet mellékeltek a Duna és a Dráva közötti területekről is. A kis medalion képeken általában Zrínyi Miklós portréját közölték – testvére, Péter vagy egy török társaságában. Hohenlohe arcképe csak egy változaton tűnik fel.[82] Hohenlohéról amúgy is kevesebb ábrázolás készült, mint Zrínyiről. Az 1664. évi háború neves katonáit ábrázoló sorozat darabjaként Jacob Sandrart készített mindkettőjükről metszetet Nürnbergben.[83] Hohenlohe levelének angol nyelvű kiadása majd csak Kanizsa ostroma idején jelenik meg Londonban.[84]

A külön a Pécs ostromáról készült röplapon[85] a város szép fekvése mellett, kiemelten a város elfoglalását mutatták be január 28-ától. A röplap szerint a vár falai erősnek bizonyultak, és bár a törököknek szabad elvonulást ígértek, nem adták meg magukat. Az ostrom feladásának nyomós okait nem részletezték. Lezárásként kiemelték Hammerling és Herberstein halálát, mint nagy veszteséget a szokásos módon.

A gyors reagálású nyomtatványok mellett két korabeli kiadványt kell kiemelni. Az egyik a Diarium Europaeum, mely az előző félév híreit foglalta össze, ha nem volt nagyobb csúszás, mint 1665-ben, mikor a teljes 1664-es évet adták ki, országonként, havonként csoportosítva a leghitelesebb információkat. Szintén szelektált információkkal jelent meg a Theatrum Europaeum IX. kötete, melyet 1672-ben adtak közre az 1660 és 1665 közötti történések összefoglalásaként. Az információ szűrése egyrészt a császári udvar érdekeinek, másrészt a hitelességnek megfelelően történt. A téli hadjárat eseményeire többször kitért a nyomtatvány, már az 1663-as év végén közreadott Zrínyi Miklós és Hohenlohe – a hadjárat előkészületeivel kapcsolatos – levélváltásából, majd mintegy 10 oldalon foglalta össze az eseményeket. Közölte az 1664. január 10/20-án összegyűlt hadsereg létszámát, eszerint a közben megérkezett Batthyány Kristóf hajdúival, Nádasdy és Esterházy seregeivel együtt 18.700 katona állt indulásra készen: 500 császári, 900 szövetséges, 200 bajor választói lovas, 500 Zrínyi-huszár, Batthyánytól 5000 katona, 800 császári gyalogos, továbbá 6000 a szövetséges, 1200 a bajor, Zrínyitől 600, Esterházytól és Nádasdytól 3000 ember.[86] E könyv nem hozott lényegesen új információt a kiadott hadinaplóhoz képest. Jórészt a grazi kiadványra támaszkodott, de nem szó szerinti átvételekkel.

A mellékelt metszetet érdemes alaposan szemügyre venni. Egyrészt, mert viszonylag kevés a Pécs ostromáról készült ábrázolás, másrészt mert a metszeten jól nyomon követhetőek a legfontosabb mozzanatok. Az ábrázolást a kiadó is fontosnak tartotta, mert a csapatok elhelyezkedéséhez részletes magyarázó szöveget is mellékeltek. A képen elsősorban a város elfoglalását mutatták be, ezt a mozzanatot más metszeten nem emelték ki ilyen hangsúlyosan. Ezen jól kivehető az öt támadási irány. A forrásokkal való összevetést ugyanakkor megnehezíti a kapuk elnevezése körüli zűrzavar, hiszen az ábrázolásokon és a leírásokban hol négy, hol öt kaput jelöltek meg. Talán érdemes a várost valóban belülről szemlélő Evlia cselebi leírását figyelembe venni, aki öt kaput írt le: keleti oldalon a Budai kaput, onnan 1500 lépésnyire, a nyugati oldalon a Szigetvári kaput, délkeleten a Siklósit, a város belseje az Új kapuig 1500 lépés. Még egy kisebb kaput említett, a Keriki torony kaput, mely a déli oldalon nyílt, ahol csak egyszerű fala van a várnak.[87] Az Evlia cselebi által említettekből Szőnyi Ottó is csak négy kaput tudott biztosan elhelyezni, a Budai kaput a Király utcába, a Szigetvári kaput a Ferenciek utcájába, a Siklósi kaput az Irgalmasok utcájába, és az Új kaput a Kaposvári utca felé. A Kerikit nem tudta azonosítani, ami helyileg megfelelő a metszeteken kisebbnek jelölt kapuknak.[88] Pedig Esterházy Pál is öt kaput említett, a Budait kelet felől, délről a Siklósit, nyugat felé kettőt, ahonnan Szigetre lehet menni, végül észak felé egy, ha nem számítjuk azt is, amely a gyalogost a várból a szőlőkbe és a hegyekbe viszi.[89]

A Theatrum Europaeum metszetén a Budai városrészből támadnak a münster-neuburgische csapatok, a vár túloldaláról, egy másik városkapun a bajorok és a Spick csapatok, Zrínyi csapatai, a mainzi és a kölni seregek létrával mászták meg a városfalat, egy elővárosnál, ahol kisebb kapu is volt. Legerősebb a negyedik támadási irány, a várral szemben: itt Hohenlohe támadott, a svédekkel, a hesseniekkel és a württembergiekkel, akik nem a kapun keresztül, hanem a mellette ütött nagy réseken keresztül rohamoztak. A metszet a városfalon öt kaput, a városon belül öt nagy templomot jelölt, melyek közül a székesegyházat emelte ki, de a Budai elővárosban is feltüntetett egy templomot. Közvetlenül a vár előtt egy ütegállást, illetve a városfalon kívül Hohenlohe seregei mellett két ágyúállást is láthatunk. A város és környékének bemutatására a rajzoló nem fektetett nagy hangsúlyt: sem a kerteket, sem a szőlőket, de még a Mecsek sziluettjét sem ábrázolja, ami megnehezíti a tájékozódást. A városfalon belül is csak jellegzetes török épületeket tüntetett fel, vízimalmok nem láthatók. Ezzel szemben a hadmérnöki rajz pontosan adja a város alaprajzát.

Érdemes felfigyelni, hogy a városfalakat mindkettőn jelentősnek és kis tornyokkal védettnek ábrázolták. Esterházy Pál is részletesen ír a várost körülölelő falakon kiképzett sétálótornácról, kerek és négyszögletes tornyok sűrű láncolatáról. Mint ahogy Evlia cselebi is jelentős városfalat említett, a sok bástya is a városfalra vonatkozhat. Szerinte a városfal, eltekintve egyes részektől, ahol létrákkal meg lehet mászni, magas és nehezen bevehető.[90]

A hadmérnöki rajz az ostromra helyezi a hangsúlyt, amelyen még a csapatok elhelyezkedését sem mutatták be. Különös, hogy a hadmérnöki rajz alapján készült röplap metszetén Pécs felgyújtását annyira érzékletesen mutatják be, hogy a város beosztásáról nem is lehet belőlük tájékozódni.

A legtöbb változatban a leghitelesebb információ, a hadmérnöki rajz maradt fent, a röplapon és egy azóta eltűnt kiadványban[91] is hivatkoztak Schmidtmayrra.

A hadmérnöki rajz alapján készült Ortelius-illusztráció, már kevesebb füsttel borítva mutatta be ugyanazt a szituációt. Jól kivehető a várat körülvevő várárok, sőt a malmok kereke is. Négy kapu, a Büttnernek nevezett Budai, a Szigeti, a Siklósi és az Újkapu jól felismerhető. Az ötödiknél nem egyértelmű, hogy a fal megmászását jelöli-e a Siklósi kapu mellett, vagy egy kisebb kaput. Nem a város elfoglalását hangsúlyozza, hanem a vár ostromát, a három jól kivehető ágyúállással: az elővárosban, a szőlőhegyen, és közvetlen a vár előtt keletről. Az események összefoglalása jórészt a Rövid és igaz beszámoló alapján készült, néhol szó szerint egyezik, csak a zsákmányolt ágyúk leírását beilleszti az események összefoglalásába. 

A hivatalos jelentések és a diáriumok mellett az összegzések jellegzetes típusát alkotják azok az összefoglalások, melyek nem közvetlenül a hadi eseményeket részletezték, hanem a hadjárat rövid és hosszú távú kihatásait elemezték.

Február közepén jelent meg az a kiadvány,[92] amelyben egyrészt megerősítették a korábban különböző helyekről befutott értesüléseket, másrészt összefoglalták a hadjárat eredményeit. Ez is megemlíti Pécs városának elfoglalását, valamint azt, hogy a várat nem tudták bevenni, mert a falak olyan magasak voltak, hogy csak három összekötött létrán lehetett volna megmászni. Ugyanakkor kimondhatatlanul nagy volt a zsákmány, bár ezért sok német életével fizetett. A birodalmi csapatokból a vár alatt maradt Hammerling és Herberstein, valamint további 200 német. A törökök Pécsett és Szigetváron is hősiesen védekeztek – az utóbbit nem is sikerült elfoglalni –, és bátran harcoltak. Pécs városát egészen lerombolták, felégették. Zrínyi szép zsákmánnyal vonult el. Egy 23-i bécsi hír szerint Zrínyi, aki 400 embert vesztett az eszéki hídnál és Pécs ostrománál, Zrínyi-Újvárnál hálaadó ünnepet tartott, március 9-én már egy újabb akcióra készült, mert Kanizsa alá akart menni.

A márciusi nyomtatványok[93] már a téli hadjárat eredményeit mérlegelték, s folyamatos híradásokkal a Kanizsa elleni előkészületeket kísérték figyelemmel. Március 5-i bécsi híreket közreadó nyomtatvány[94] szerint Zrínyi 4 vagy 5 héten belül akarja megtámadni, de a török seregek is készülnek.

Egy hetilap külön számában[95] megjelent, március 10-i pozsonyi hírek szerint egy Zrínyitől jött huszár jelentette, hogy az eszéki híd felégetésével, Babócsa, Berzence, és a visszafelé vonuláskor bevett Segesd elfoglalásával Kanizsának minden összeköttetése megszakadt a külvilággal, az átjárókat elvágták. Egy másik huszár viszont azt jelentette, hogy a korábban elfoglalt Berzence elesett, és a törökök élelmiszert szállítanak Kanizsára.

Hosszabb távon Pécs ostromának korabeli értékelése azonban megváltozik. Augusztus elején jelent meg két jó barát beszélgetése[96] a magyarországi török elleni háborúról, a német seregek sikereiről és kudarcairól. Szinte reflektálva a téli és kora tavaszi kiadványokra, hosszas vitába bocsátkoznak arról, hogy érdemes volt-e a nagy veszélyekkel és veszteségekkel járó téli hadjáratot vállalni, nem túlozták-e el az újságok a téli hadjárat jelentőségét, hiszen Zrínyi nem találkozott jelentősebb ellenséggel, és nagyobb helyet tartósan nem foglalt el. A környékbeli falvak elpusztultak, Pécs ostrománál meghalt Hemmerling, aki jól értett a várak ostromához, és Hohenlohe is megsérült. Kanizsa visszavétele mégsem sikerült, az eszéki hidat a törökök gyorsan újraépítették. Léva és Nyitra bevétele nem ér fel a kanizsai kudarccal. A kétkedő barátot nem győzi meg beszélgetőtársa ellenvetése, miszerint a háború mindig nagy pusztítással jár, mivel ezúttal magyar falvak váltak a lángok martalékává. A kedvezőtlen értékelés a beszélgetés végére megváltozott, mivel közben megérkezett a hír az 1664. augusztus 10-i szentgotthárdi sikerről, ami a téli hadjárat sikereihez hasonlóan, a háború folytatásának népszerűsítését tette szükségessé.

Jegyzetek



[1] Pécs törökkori történetéről átfogóan: Várady Ferenc: Baranya multja és jelenje I–II. Pécs 18971898. (A török korra vonatkozó rész szerzője Németh Béla.) Szabó Pál Zoltán: A török Pécs 1543–1686. Pécs, 1941.; Rúzsás Lajos: A török Pécs. Szabó Pál Zoltán művének bővített kiadása. Pécs, 1958.; Fitz József: XVI. és XVII. századi röpiratok Pécsről. Közlemények a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárából 67. 19311932.; Dercsényi Dezső Pogány Frigyes: Pécs. In: Városképek – műemlékek sorozat. Szerk.: Papp Imre. Budapest, 1956. 4860.; Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről. 1613–1629. Baranyai Helytörténetírás. 1981. Pécs 1982.; Csorba Csaba: Pécs. Pécs, 1983.; Veress D. Csaba: Várak Baranyában. Budapest, 1992.; Szita László: Adatok a török megszállás alatti Pécs népességéről. In: Tanulmányok Pécs történetéből I. Szerk.: Vonyó József, Pécs, 1995. 1325.

[2] Az 166364. évi magyarországi török elleni háború jelentőségéről: Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Budapest, 19642; Georg Wagner: Das Türkenjahr 1664. Eine Europaische Bewahrung. Eisenstadt, 1964.; Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Budapest, 1965.; R. Várkonyi Ágnes: Török világ és magyar külpolitika. Budapest, 1975.; Perjés Géza: Zrínyi és a nagy török háború. In: Esterházy Pál: Mars Hungaricus. Zrínyi Könyvtár III. Szerk. Kovács Sándor Iván. Budapest, 1989.; R. Várkonyi Ágnes: Az ígéret ideje. In: Uő: Europica varietas – Hungarica varietas. Budapest, 1994. 129135.

[3] Apponyi Sándor: Hungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok I–II. Budapest, 19001902., Hungarica. Ungarn betreffende im Auslande gedruckte Bücher, Flugschriften III–IV. Neue Sammlung III. Besorgt von Lajos Dézsi. München, 192427.; Hubay Ilona: Magyar és magyar vonatkozású röplapok, újságlapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban 1480–1718. Budapest, 1948.; Németh S. Katalin: Ungarische Drucke und Hungarica 1480–1720. Katalog der Herzog August Bibliothek Wolffenbüttel IIII. MünchenNew York–LondonParis, 1993.

[4] R. Várkonyi Ágnes: Apafi – Zrínyi – Comenius. Erdély a nemzetközi török háborúban 1663–1664. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapjára. Szerk. Kovács Sándor, Sipos Gábor és Tonk Sándor. Kolozsvár 1996. 502–524.

[5] A téli hadjáratnak, elsősorban Zrínyi érdekében, óriási visszhangja volt a korban. Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620–1664. V. Budapest. 1902. 76. 80–81. 123. 152.; Klaniczay T.: Zrínyi... i. m. 774–778.; Perjés G.: Zrínyi Miklós... i. m. 344.; R. Várkonyi Á.: Török világ... i. m.. 51–58.; R. Várkonyi Ágnes: Európa Zrínyije. Irodalomtörténeti Közlemények 1996. 1–39.; Bene Sándor: Adalékok Zrínyi Miklós téli hadjáratának történetéhez. Hadtörténeti Közlemények. 103 (1993) 3. 69–73. – Zrínyi Miklóst bemutató angol életrajz is a téli hadjáratot követően, 1664. február 24-i nyomtatási engedéllyel jelent meg Londonban. The Conduct and the Gharacter of Count Nicholas Serini, 1664. Angol életrajz Zrínyi Miklósról. London 1664. Bev., szerk., jegyz. Kovács Sándor Iván. A Zrínyi Miklós angol rajongói című bevezető tanulmányt írta Péter Katalin. Ford. Bukovszky Andrea, Gömöri Éva, Rab Andrea, Zajkás Péter. Zrínyi Könyvtár II. Szerk. Kovács Sándor Iván. Budapest, 1987. 68. Az angol életrajz március első hetében jelenhetett meg. Vö.: Gömöri György: Adalékok az 1663–64. évi Zrínyi-kultusz történetéhez. In: Zrínyi-dolgozatok V. Szerk. Kovács Sándor Iván. Budapest 1988. 69.

[6] Klaniczay T.: Zrínyi... i. m. 760.; Perjés G.: Zrínyi Miklós... i. m. 345, 354. Perjés Géza újabb kutatásai szerint nem egyértelmű, hogy Zrínyi már a hadjárat előtt Kanizsa ostromát tervezte volna, hiszen még nem készíttette elő a szükséges felszerelést. Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 57–65.

[7] A téli hadjárat és Kanizsa ostroma egy nagy hadjárat két előkészítő hadművelete. Magyarország története 1526–1686. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. A vonatkozó fejezetet R. Várkonyi Ágnes írta. Budapest, 1985. 1124.

[8] A birodalmi gyűlés tárgyalásairól: Pachner Eggenstroff: Vollstandige Sammlung aller von Anfang des noch fortwahrenden Reichstags de Anno 1663 bis anhero abgefassten Reichsschüle. Bd. 1. 1740.; Walter Fürnrohr: Der immerwahrende Reichstag zu Regensburg/Kallmünz 1987. 1–42.; Karl Otmar von Aretin: Anfange des Immerwahrenden Reichstags und der Türkenkrieg 1663–1664. In: Alte Reich 1648–1806. Stuttgart, 1993. 217–225.

[9] R. Várkonyi Á.: Török világ... i. m. 55–57.; R. Várkonyi Á.: Európa Zrínyije. i. m. 1–39., Bene S.: Adalékok... i. m. 69–73.

[10] Bíró Péter: A Francia Külügyi Levéltár Zrínyi Miklósra és az 1663–64. évi hazai eseményekre vonatkozó iratai. Bécsből küldött jelentések. Molnár Sándor másolatai. In: Zrínyi Könyvtár VI. Szerk.: Kovács Sándor Iván. Budapest, 1989. 101.

[11] Perjés G.: Zrínyi Miklós... i. m. 344.; Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 58.

[12] Rúzsás Lajos: Pécs hadi helyzetének hatása a város fejlődésére 1543–1686. In: Kisebb tanulmányok. Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs, 1961. 71–86.; Rúzsás Lajos: A Dunántúli védelmi vonal és a parasztpolgári fejlődés a XVI–XVII. században. Klny. A MTA Dunántúli Tudományos Intézetének Értekezések 1967–1968. c. kötetéből. Budapest 1968. 225–254., vö.: Szita Lászlónak a kötetben közölt tanulmányával.

[13] Thúry József: Török történetírók I. Budapest. 1893.; Dzselalzade Musztafa: Az országok osztályai és az utak felsorolása. In: Thúry József: Török történetírók II. (1521–1566) Budapest, 1896. 239.; Kátib Mohammed: Történetek gyűjteménye. In: Thúry J.: Török történetírók II. i. m.. 380.; Pecsevi Ibrahim: Tarih 1622–1631. In: Karácsony Imre – Szekfű Gyula: Török történetírók III. (1566–1659). Budapest, 1916. 142. 170–171.; Kjátib Cselebi leírása Pécsről. In: Karácsony I. – Szekfű Gy.: Török történetírók III. i. m. 272., 294., 302., 306., 333., 340.; Fehér Géza: Török miniatúrák a magyarországi hódoltság koráról. Budapest, 1978.

[14] Chonologia Oder Historische Beschreibung aller Kriegsempörungen und baelagerungen der Statt und Vestungen, auch Scharmüzeln und Schlachtern so in Ober und Under Ungarn auch Siebenbürgen, mit dem Türcken von A. 1395 biss auff gegenwertige Zeit gedenkwürdig geschehen... durch Hieronymum Ortelium. Nürnberg 1602

[15] Wilhelm Dilich: Ungarische Cronica. darinnen ordentliche, eigentliche und kurze Beschreibung des Ober und Nider Ungarn... Kassel 1606. Forrásértékéről: Rózsa György: Hódoltsági várostörténetünk képes forrásai: A Dilich-krónika vedutái. Keletkutatás 1987. tavasz 122–134.

[16] Martinus Zeiler: A magyar királyság leírása. Ford.: Glósz József. Eredetivel egybevetette és az utószót írta: G. Etényi Nóra. Szekszárd, 1997. 79–80.

[17] Barta Gábor: Adalékok az 1543. évi török hadjárat történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények 106 (1993) 3. 3–17.; Szakály Ferenc: Pécs török uralom alá kerülésének történetéhez. In: In memoriam Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk.; Lengvári István, Pécs 1996. 149–163.

[18] Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Fordította: Juhász László. A szöveget válogatta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Székely György. (Monumenta Hungarica VI.) Budapest 1962. 180–181. vö.: Szakály Ferenc e kötetben közölt tanulmányával.

[19] Zeiler, M.: A magyar királyság leírása. i. m. 79–80.

[20] Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Fordította: Karácson Imre. Az előszót és a szómagyarázatot írta: Fodor Pál. Budapest, 1985. 226–235.

[21] Szőnyi Ottó: Pécs városa Evlia Cselebi tükrében. Archeologiai Értesítő XLII. kötet 1928. 241–255.; Szabó P. Z.: A török Pécs... i. m.; Katona Magda: Evlia Cselebi Baranya megyében. Baranyai Helytörténetírás 1982. Szerk.: Szita László. Pécs, 1983. 13–47. Evlia Cselebi városleírásainak hitelességéről: Fodor Pál: Evlia Cselebi útleírásai. Keletkutatás 1990. ősz 37–55.

[22] Esterházy Pál nem ír az állatállományról, Cselebi sem részletezi, Consignatio sem. Zeiler Istvánffy nyomán a környékbeli erdők miatt a sertéstartást is kiemelte.

[23] Esterházy Pál. i. m. 142.

[24] Evlia Cselebi török világutazó... i. m. 234.

[25] Zeiler, M.: A magyar királyság leírása. i. m. 78.

[26] Gróf Zrínyi Miklós téli hadjárata 1663–64-ben. Consignatio synoptica expeditionis domini comitis Nicolai a Zrinio versus Eszék quam anno 1663 diebus infranotatis concurrit. Közzéteszi: Berkeszi István. Századok 1886. 254.; Kovács József László Szenczi Fekete István emlékiratának tulajdonítja a korábban névtelenül kiadott emlékiratot. Kovács József László: Három írás Zrínyiről és Vitnyédyről. Irodalomismeret 1995/1–2. 47–65. Irodalomismeret 1995. 1–2. 47–53.

[27] Evlia Cselebi 6160 szőlőskertet említ. Bár kétségtelenül túloz, a város arculatának kertekkel, gyümölcsösökkel, és szőlőkkel tarkított képét bizonyítja. Szőnyi O.: Pécs városa... i. m. 251.; Szabó P. Z.: A török Pécs... i. m. 94–99.; Dercsényi – Pogány: Pécs. i. m. 55.

[28] App. H. 912. A kéziratos rajz kiadva: Esterházy1989. 72., Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Miklós, a költő, hadjáratainak grafikus ábrázolásai. Folia Archeologica XIII. (1961) 226.; Kiss Farkas Gábor: Pécs 1664. évi ostromának kéziratos térképe. Baranya VII–VIII (1994–1995) 153–158.; Cennerné Wilhelmb Gizella: A Zrínyi család ikonográfiája. Budapest. 1997. 154. D 128.

[29] Szőnyi O.: Pécs városa... i. m. 244.; Szabó P. Z.: A török Pécs... i. m. 32–50.; Gosztonyi Gyula: A barokk Pécs. Pécs, 1942.; Gosztonyi Gyula: A szigeti kapu környéke. Pécs, 1944.; Dercsényi – Pogány: Pécs. i. m. 51–54.; Gerő Győző: Az oszmán-török építészet Magyarországon. (Dzsámik, türbék, fürdők). Művészettörténeti füzetek. Budapest 1980. 14., 29., 32., 41., 49., 50–51., 53., 67–69., 91., 111., 119–122.

[30] Gróf Zrínyi Miklós téli hadjárata 1663–64-ben. i. m. 255–256.

[31] Istvánffy M.: A magyarok történetéből. i. m. 180., Zeiler, M.: A magyar királyság leírása. i. m. 79.

[32] Evlia Cselebi török világutazó... i. m. 227.

[33] A Magyar Királyság történetéről és földrajzáról 1664-ben megjelenő kisméretű könyvek csak röviden írták le az ország városait; alapvetően Zeiler művét bővítették ki a korabeli nyomtatott hírlevelek alapján. Az új eseményekről csak összefoglalva annyit írtak, hogy Hohenlohe előkészült az ostromra, a törökök pedig rettenetesen féltek, de végül csak a várost foglalták el, ám így is nagy zsákmányhoz jutottak, a többi készletet elhamvasztották, miként sok száz magyar falut is az eszéki híd környékén. Caspar Minsicht, Sigmund Birken: Der Donau Strand. Hab Qu N 919 3. 304–305.

[34] A nyomtatványok mellett több kéziratos magyar nyelvű feljegyzés maradt fent, de ezek más típusú nyilvánosságot képviselnek. (Gróf Zrínyi Miklós téli hadjárata 1663–64-ben. i. m.) Draskovich János: Gr. Zrínyi Miklós 1664. évi hadjáratáról. Hadtörténeti Közlemények 1892. 693.; Rapcsányi László – Tóth Endréné: Ismeretlen feljegyzések Zrínyi Miklós 1664-es téli és tavaszi hadjáratáról egy korabeli magyar kalendáriumban. Hadtörténeti Közlemények 1962. 2. 242–247.; Fabó András: Vitnyédi István levelei, 1652–1664. Adalékul a XVII. századi politikai és erkölcstörténetéhez. Magyar Történelmi Tár XVI. Szerkesztette: Toldy Ferenc, Pest, 1871. 171. Valószínűleg nyomtatványok fordítása: Koncz József: Levelek Zrínyi Miklós 1664. évi hadjáratáról Hadtörténeti Közlemények 1894. 554–556.

[35] Deutsche Presseforschung Institut Bremen. Katalógusa: Elger Blühm – Elsa Bogel: Die deutschen Zeitungen des 17. Jahrhunderts. Ein Bestandsverzeichnis mit historischen und bibliographischen Angaben I–II. Bremen 1971. III. Bde. Nachtrag. München 1985. (Studien zur Publizistik Bremen Reihe 17.) A német hetilapok magyarországi híreiről: G. Etényi Nóra: Az 1663–64. évi magyarországi török elleni háború a Német-Római Birodalom nyilvánossága előtt. Kandidátusi disszertáció. Kézirat. Budapest 1997. 53–58., 119–124. Pécs ostromáról részletesen két müncheni hetilapot vizsgáltam: Mercurij Relation és Ordentliche Wochentliche Post Zeitung. Universitatsbibliothek München (UBM) 4 Hist. 1154/1663–1664. másodpéldány: Bayerische Staatsbibliothek München (BSBM) 1697n /1663–1664.

[36] BPFI Einzehlblaetter. Extract-Schreibens auss Regenspurg/ vom 15. und 16. Januarij. Auss Pressburg/ vom 22. Januarij. Neben einem Bericht Auss Ukraina von Ostrze/ vom 16. Decemb. wegen unterschiedlicher Statten/ die sich Ihro Königl. Mayest: ergeben und gehuldigt haben. Im Jahr 1664.

[37] Vö.: Ludwig Bittner – Lothar Gross: Repertorium der diplomatischen Vetreter aller Lander seit dem westfalischen Frieden (1648) I. köt. (1648–1715), Oldenburg – Berlin, 1936.

[38] UBM 4 Hist. 4018/45. Glaubwürdiges Extract–Schreiben/ Auss Regenspurg/ vom 19. 29. Januarij/ 1664. Die Türckische Kriegs–Armatur betreffend.

[39] A gondosan válogatott értesüléseket közlő Diarium Europaeum is utalt erre a két levélre összefoglalásában, közvetlenül a téli hadjárat hadi hírei előtt. Philimeri Irenici Elisii Continuatio. Diarii Europaei... sa ist: Taglicher Geschichtserzehlung. Johann Wilhelm Ammon – Wilhelm Serlin Theil. 9. 1665. 36–42.

[40] App. H. 935. (Röpl. 664. RMK III. 2272. HAB T 456. 4. Helmst. 4 H 568.) Unlängst gepflogene Unterredung eines fürnehmen Ungarn, und Teutschen Cavalliers: Wobey zuforderst die Frage ob bey jetzigen Conjuncturen, der Krieg oder Friede mit dem Türcken, rathsamer scheine, durch Urum Isthuanfi, Herrn Leuenfusz und Monsieur Galliard unvorgreifflich abgehandelt und mit mancherley merckwürdigen Sachen belustiget worden. Beschrieben und entdeckt durch den Verdeckten. Im Jahr Christi 1664. Nemeskürty Harriet: Egy erazmista dialógus Zrínyi Miklósról és Magyarországról 1664-ből. Irodalomtudományi Közlemények 1984/3. 321–327.

[41] UBM 4 Hist. 4018/6 Relation welcher gestalt die Siebenbürgische Graenz–Vestung Zeckelheit, von der rebellisirenden Besazung aus Desparation an die Türcken übergeben worden, samt etlichen andern denkwürdigen Sachen M. Januarius A. 1664.

[42] UBM Hist. 4018/5a. (Augsburg Staats und Stadtsbibliothek Türkenkriege 238.) Relation von Herrn Grafens Serini Dessein und Anschlag gegen dem Erbfeind, wie ingleichen von Der Türken vorgehabten/ jedoch wiedereingestelltem Einfall über die Wag gegen Teutschland. M. Decemb. 1663. und 1664. M. Januar.

[43] Röpl. 666. (UBM 4 Hist. 4018/8. BSBM Turc. 88/3. első fele) Relation wasmassen durch Herrn Graf Serini, die Oerter in Nider-Hungarn Berzenche, Koppan, Seges, Babocza und Fünfkirchen/ den Türcken ab-erobert: von denen auch die Vestung Canischa allbereit meinst verlassen worden. M. Januarius A. 1664.

[44] A tévedés adódhatott abból, hogy a három fő irányból érkezett csapatok végül Berzence alatt egyesültek Zrínyi és Hohenlohe Zrínyi-Újvártól érkező seregeivel. Batthyány Kristóf és Esterházy Pál csapatai Kiskomárom felől, Draskovich a horvátországi hadakkal Dernyétől érkezett Berzence alá. Az egyesített seregek természetesen több lépcsőben vonulnak, de a megadott irány megtévesztő. Perjés G.: Zrínyi Miklós... i. m. 348.; Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 60.

[45] BPFI Einzehlende Zeitungen Z 16a Extract-Schreiben Auss Unterschiedlichen Orthen/ Als erstlich Auss Pressburg/ vom 2. Februarij. Auss dem Laeger Ihro Excell. Herrn Graffen von Serin/ bey Babotscha/ vom 24. Januarij. Auss Regenspurg/ vom 26. Dito. Auss Chakaturn/ von 27. Dito. Auss Creuz/ vom 28. Dito. Auss Raab/ vom 28. Dito. Auss Comorn/ vom 29. Dito. Im Jahr 1664.

[46] A nyomtatott hírlevelekben a megbízható hírek között sokszor utaltak Zrínyi Miklós saját kézzel írt leveleire. A hiteles információk miatt feltételezhető, hogy valóban Zrínyitől származnak e levelek, de a hiányzó Zrínyi-levéltár, és a nyomtatott levelek kivonatolása miatt nehezen bizonyítható, hogy ténylegesen Zrínyitől származnak ezek a levelek. Nincs a kiadott Zrínyi levelek között. Zrínyi Miklós Összes Művei. 2. kötet. Levelek. Bp. 1958. Kiadta: Csapodi Csaba – Klaniczay Tibor. Olasz nyelvű újsághírekben is a némethez hasonló módon levélkivonat szerepel. Vö.: Zrínyi Miklós Válogatott levelei. Válogatta, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta: Bene Sándor és Hausner Gábor. Régi Magyar Könyvtár. Források. 6. Budapest, 1997. 146.

[47] A magyar főnemesek közül név szerint – a keresztnevek említése nélkül – Batthyány Kristófot, Esterházy Pált, Draskovich Jánost és Csáky Istvánt említik meg többször.

[48] Esterházy Pál. i. m. 144.

[49] BSBM 4 Turc 87/38. (UBM Hist. 4. 4018/9.) Copia Schreibens auss dem Hungarischen Feldlaeger/ und Relation, von glücklichen progress der sieghafften Waffen Herrn Grafens Serini, insonderheit von bloquirung und verhoffentlicher Eroberung der Haupt-Vestung Sigeth. M. Januar und Februar A. 1664.

[50] Egy február 2-i bécsi hír szerint Berzencét 600 janicsár és 400 szpáhi védte, a vár elfoglalása után Zrínyi 400 magyar és 500 horvát katonát hagyott itt. Röpl. 666.

[51] HAB Gv Mischbd. 1. 2. H 144 (más kiadás T 456 Helmst. 4. 7.)

[52] A szigetvári ostromról elterjedő hírekről: G. Etényi Nóra: „Szigetvár 1664. évi ostroma” Egy téves hír analízise – és a Zrínyi-hagyomány. Történelmi Szemle 41 (1999) 1–2. 209–228.

[53] HAB Gv Kapsel 7. 13. H 136. Berichte aus den Türken Kriege in Ungarn 1664. (sérült)

[54] UBM Hist. 4018/17. Relation aus beyder Herren Generalen und Grafen von Serini und Hohenloh eigenen Schreiben extrahirt: von dem glücklichen Progress der Christlichen Waffen in der Hungarischen Türckey: samt einem Journal, was vom 18./8. Januarii bis auf dem 7. Febr. in diesem Zug.  Zu Fünfkirchen/ bey der Brucken zu Esseck und anderswo Ruhm- und merkwürdiegs passirt und vorgangen M. Februarius Anno. 1664.

[55] Gv Kapsel  7. 23. (H 817) Extract Ihrer Hoch-Graeffl. Excellenz/ Herrn General Leutenantden Graffen von Hohenloe/ an den Löbl. Allianz Rath zu Regensburg getahnen Schreibens under dato Bettau den 20. Febr. 1664.

[56] UBM 4018/17. folytatása. A címlapon ugyan nem emelték ki Wassenhoven jelentését, de több beszámolójának is alapja lesz.

[57] Az eszéki hídról Evlia Cselebi török világutazó... i. m. 221., Esterházy Pál. i. m. 144., Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 66–67.

[58] App. H.912. (Röpl. 657.) „Kurtzer und wahrhaffer Bericht, der höchst Ruhm: und Denckwürdig, auch dergleichen von weit mehr als über hundert Jahr her, wider den Erbfeind Christlichen Namens, nicht tentirten Entreprise....” Fordítása: Kovács J. L.: Három írás Zrínyiről... i. m. Perjés Géza is hitelesnek, katonailag szakszerűnek tekinti. Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 60.

[59] UBM 4018/31. Feldzugs-Journal oder sonders-ausführliche Erzehlung/ was bey der/ Beyder Herrn Grafen von Serini und Hohenloh/ Hochgrafl. Excellenzen/ gegen die Türcken bis an die berühmte Brücken Zu Esseck/ beschehen Remarquablen Expedition denkwürdig passiret: mit Benennung Aller derer Teutschen hohen Officiers/ welche hierbey geblieben sind. Anno 1664. Más kiadásban App. H. 904. Röplap formában: Röpl. 639/b (Harms II/369.)

[60] Pécsett, 1664-ben három jezsuita: Rudolphus Calleli, Stephanus Gál, Stephanus Muczei volt a rend összeírása szerint. Mivel 1663-ban még csak Calelli és Muczey tartózkodott a pécsi misszióban, feltehető, hogy 1664. február elejéig még nem érkezett meg harmadik társuk. Vö.: Catalogi personarum et officiorum Provincae Austriae S. J. III. 1641–1665. Ladislaus Lukács. Romae 1990. 806. és 763. Az 1615-ben Triestben született Calelli 1658 és 1664 között volt a pécsi misszióban, így valószínűleg már jól értett törökül. Vö.: Cat. Prov. Au. II. Roma 1982. 557. A magyar származású Muczei, aki 1660-tól 1664-ig volt Pécsett, szintén jól ismerhette a hódoltsági viszonyokat és a török nyelvet. Az 1664-ben Nagyszombatból érkezett Gáll Istvánnak viszont pécsi születése miatt lehetett jó helyismerete. Vö.: Catalogis Generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Jesu. (1551–1773) Pars II. Róma, 1988. 1061. és Pars I. Róma, 1987. 389.

[61] A Kriegsarchiv-ban fennmaradt naplók Pécs ostromára vonatkozóan nem tartalmaznak érdemi információt. A téli hadjáratról készült jelentések másolatban maradtak fent, és Pécs ostromára csak röviden utaltak. Österreichische Staatsarchiv Kriegsarchiv Alte Feldakten. Türkenkrieg 1664/2/14 és 14.1/2. Georg Wagner is nyomtatott relációk alapján elemzi a téli hadjáratot. Wagner, G.: Das Türkenjahr... i. m. 91–99.

[62] UBM 4018/31. szerint is egy nappal később érkezik Batthyány, mintegy 8000 fős sereggel. A kiadvány valószínűleg másolat, mivel viszonylag sok az elírás, a szokásos Budiani helyett Schudianiként szerepelt Batthyány.

[63] UBM 4018/31. Esterházy Pál. i. m. 138–139., Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 61.

[64] UBM 4018/31. 3.

[65] UBM 4018/31. 3.

[66] UBM 4018/31. 3.

[67] Gróf Zrínyi Miklós téli hadjárata 1663–64-ben. i. m. 256., Esterházy Pál. i. m. 144., Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 63–64.

[68] App. H. 912., Kovács J. L.: Három írás Zrínyiről ... i. m. 57.

[69] UBM 4018/31. 4.

[70] Bene Sándor: Zrínyi-levelek 1664-ből. Irodalomtörténeti Közlemények 1992/2. 31.

[71] Andreas Neumann jelentéseinek kivonata: Marczali Henrik: Regeszták külföldi levéltárakból. A török magyar viszonyok történetéhez 1660–64 közt. Történelmi Tár 1881. 132–133. A kiadott beszámoló. „Kurtze und Wahrhafftige Relation Uber die von Ihren Excell: H. Graff Niclass von Zerin, und Herrn Graffen von Hohenlohe...” Deutsche Presseforschunginstitut E 1664. Mainzi példány másolata.

[72] Draskovich J.: Gr. Zrínyi Miklós i. m. 691–694.

[73] UBM 4018/31. 5. „Propter meritum unius Sancti moveas te dehinc, si non movebis, habebis ad caput.”

[74] Gróf Zrínyi Miklós téli hadjárata 1663–64-ben. i. m. 257.

[75] Uo.

[76] Esterházy Pál. i. m.. 147.

[77] Uo.

[78] Bíró P.: A Francia Külügyi Levéltár... i. m. 105.

[79] Uo.

[80] Elsősorban Esterházy és Draskovich írt Zrínyi és Hohenlohe elhidegüléséről. Draskovich J.: Gr. Zrínyi Miklós i. m. 694.; Esterházy Pál. i. m. 146., Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 71., 73.

[81] A téli hadjárat röplapokon: App. M. 403. MTKCs 56 1169. Eigendtlicher Abriss, mit angehencktem kurtzen Bericht, was bey der gewaltigen Brucken, Esseckh... Cennerné W. G.: Zrínyi Miklós, a költő, hadjáratainak... i. m. 232. (25. sz.); Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Miklós, a költő arcképeinek ikonográfiája. Folia Archeologica XVI (1964) 204. III/3.; Cennerné W. G.: A Zrínyi család ikonográfiája. i. m. 158. D 138. A röplap egy másolata kiadó jelzése nélkül is megjelent: Albertina Historische Blatter Bd. 19. Österreichische Nationalbibliothek Flugschriften 1664/3. Deutsche illustrierte Flugblatter des 16. und 17. Jahrhunderts Bd. I–III. Die Sammlung der Herzog August Bibliothek. 2. Historica. Hg. von Wolfgang Harms, Michael Schilling, Andreas Wang. München 1980. II/362. 617.; Cennerné W. G.: Zrínyi Miklós, a költő, hadjáratainak... i. m. 323–233. (28.); Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Péter arcképei. Folia Archeologica XXI (1970) 188. I/5.; Cennerné W. G.: A Zrínyi család ikonográfiája. i. m. 160. D 142. 12611 T 698a

[82] Abbildung der Gewaltigen und kostbaren Brück, wie solche ruinirt worden. Anno 1664. MNM TKCs 6247 T. App. H. 2080. Perjés G.: Zrínyi Miklós... i. m. 352–353.; Cennerné W. G.: Zrínyi Miklós, a költő, hadjáratainak... i. m.. 232. (27.); Cennerné W. G.: Zrínyi Miklós ikonográfiája... i. m. 204. (IV/4); Cennerné W. G.: A Zrínyi család ikonográfiája. i. m. 159.

[83] Jacob Sandrart. In: Hollstein s German Engravings, Etching and Woodcuts 1400–1700. Volume 38–39. Compiled end edited bey John Roger Paas 1994. 176.

[84] HAB Gv Kapsel 4. 21. 2. A Letter To the Most Illustrious Lord, The Count of Hohenlohe One of the Imperila Generals. Written bey a Gentleman in the Army of Count Serini before Canisia. Concerning the Renegades amongst the Turks. Put into Englische by Person of Quality. With Allowance, Juni 10. 1664. Hohenloheról: Margot Lörcher: Wolfgang Julius Graf von Hohenlohe – Neuenstein Türkensieger und Landsherr 1622–1698. Schwabische Lebesbilder. Stuttgart, 1957.

[85] Rechter und wahrer Abriss der Türckischen grossen Handelsstadt Fünffkirchen... T 698a 12 611. Cennerné W. G.: Zrínyi Miklós, a költő, hadjáratainak... i. m. 227. 231. (20. sz.); Cennerné Wilhelmb Gizella: A dunántúli végvárábrázolások tipológiai kérdései. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. Veszprém, 1978. 144.; Cennerné W. G.: A Zrínyi család ikonográfiája. i. m. 155. D 129.

[86] A téli hadjáratra indult seregek létszámát általában a nyomtatott hírlevelek 30 000 fősnek tüntetik fel. Hohenlohe csapatai 9–10 000 fősek lehettek. Hitelesnek a Diarium Europaeum adatait tekinthetjük. Georg Wagner is elfogadja. Wagner, G.: Das Türkenjahr... i. m. 94.; Perjés G.: Zrínyi Miklós... i. m. 347. Esterházy Pál adata ettől eltér, valószínűleg a magyar és horvát hadakra nézve pontosabb, de a Rajnai Szövetség csapatainál téved, mikor nem 7100, hanem 10 000 főt említ, összesen január 21-én 26 000 katonáról ír. Esterházy Pál. i. m. 137.; Perjés G.: Zrínyi és a nagy... i. m. 60., 96.

[87] Evlia Cselebi török világutazó... i. m. 228.

[88] Szőnyi O.: Pécs városa... i. m. 244.

[89] Esterházy Pál. i. m. 143., 238. Németh Béla szerint az Esterházy-féle elnevezések nem helyesek, mivel a kapuk neve eltérő: Budai, Siklósi, Szigeti és Vas kapu, gyalogkijáró a szőlőhegyek felé az új fürdőnél, a püspöki házi kert déli részén volt. Várady F. – Németh B.: Baranya multja és jelenje. i. m. I. 467., Kiss F. G.: Pécs 1664. évi ostromának… i. m. 156. Széchy szerint az ötödik kapu az eszéki. Széchy K.: Gróf Zrínyi... i. m. V. 70.

[90] Evlia Cselebi török világutazó... i. m.. 227.

[91] App. H. 913. Nach dem bisz anhero von der höchst ruhm und denkwürdigen, auch von weit mehr als über hundert Jahren wider den Erb-Feind Christlichen Namens nicht tentirten Entreprise viel ohnerfindliche Bericht aussgebreitet wurden: Als hat man vor eine Nothdurfft ermessen... in den Druck fertigen zu lassen: welcher gestalten nemblich selbige... durch die von den hohen Herren Alliirten Chur- und Fürsten des Heiligen Römischen Reichs Ihro Kays. Mayest: wider den Erbfeind zu Hülff geschickte Armee unter dem Commmando... des Herrn Wolffgang Jullii, Graffen von Hohenlohe... benebens dem Herrn Niclas, Grafen von Zerin, Ban in Croatien...

[92] App. H. 896. (UBM 4018/51. BSBM Turc. 88/3b) Continuation, mit mehreren Umbstanden/ vom Serinischen Zug in die Hungarische Türckey: Sambt einem Bericht ausz Ober-Hungarn von desz Türkischen Kajsers grosser Kriegsrüstung. M. Februarius Anno 1664.

[93] App. H. 918. (Röpl. 668.) Relation von allerhand Vorbereitungen, zum Anzug des Türkischen Keysers, von grosser Sterb-Seuche zu Neuhäusel, und anderer Orten, und wie grausamlich der Gross-Vezier denen Türken, so im jüngsten Serinischen Feldzug sich nicht gewehret, den Process gemacht. M. Martius A. 1664.

[94] App. H. 920. (Röpl. 667. BSBM Hist. 4017/12.) Relation von denen Kriegs-Praeparatorien in Oesterreich und Hungarn wider den Türkischen Erb-Feind, und dessen Gegenverfassung, auch von einiger der Türken Niderlage bey Lebenz. M. Februarius A. 1664

[95] DPFIB Z 16a. Einzehlz. Extract-Schreiben Auss Presbbug/ vom 10. Martij. 1664.

[96] App. H. 9o8. (HAB 182. 5. Quod. 9. H. 677.) Glück und Unglück Teutscher Waffen wider den Türcken. Das ist: Vernünfftige Betrachtung alles dessen was von dem Eintritt dieses 1664. Jahrs an bisz auf den halben Augusti desselben in der Waffen-Handlung wider den erbfeind vorgegangen, fürnemlich von der Belagerung Canischa, Serin-war, beeden Treffen vor Lewentz und jüngsten an der Raab... Bey abermahliger Conversation der beyden vertraulich-guten Freunde Wolrath und Frischmut discurrirt und erwogen. In Verlegung des Authoris. MDCLXIV.