Cikkek

Pesti János: Petrovich Ede helytörténeti munkásságának névtudományi értékeiről

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs történetéből 8.

Tanulmányok Petrovich Ede tiszteletére

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2001.

ISSN 1219-4077

Szerkesztette: Font Márta – Vargha Dezső

33–36. pp.

Pesti János

Petrovich Ede helytörténeti munkásságának névtudományi értékeiről

The onomatological values of the scientific achievement of Petrovich Ede as a local historian

Hazánkban (akárcsak Európa többi országában) a névtudomány, az onomasztika megteremtésén elsősorban nyelvészek, nyelvtörténészek fáradoztak. Itt főleg Melich János, Kniezsa István, Pais Dezső, Bárczi Géza, Szabó T. Attila, Benkő Loránd, Lőrincze Lajos, Kiss Lajos, Inczefi Géza, Kálmán Béla, Kázmér Miklós, a fiatalabbak közül: Hajdú Mihály, Mező András és Ördög Ferenc nevét kell említenünk. Az új, komplex kutatási módszerek, névtipológiák megalkotásában, különösen a névtani vizsgálatokra is alkalmas történeti források (oklevelek, összeírások stb.) feltárásában és közzétételében történészeink (Csánki Dezső, Györffy György, Ortvay Tivadar, Káldy-Nagy Gyula, Kristó Gyula és mások) alkottak maradandót. Néprajztudósaink a helynévanyag új szempontú megvallatásában jeleskedtek. Balassa Iván, Takács Lajos, Andrásfalvy Bertalan és mások dolgozatai jól példázzák, hogy a helynevek rendszerének megértéséhez, etimológiák véglegesítéséhez néprajzi szemlélet is szükségeltetik.

Pécs és Baranya helytörténetének korábbi kutatói (Kulcsár József, Várady Ferenc, Németh Béla és mások) már a 19. sz. végén felfigyeltek a helynevek történeti forrásértékére. Gyakran idézett mű Németh Bélának a Baranya megyei Levéltárban őrzött kétkötetes kéziratos munkája (Baranya vármegye helynevei történeti és nyelvészeti szempontból összeállítva).

Az élő helynevek gyűjtését az 1930-as évek elején Berze Nagy János szorgalmazta. A gyűjtés szerény eredménye a „Baranyai magyar néphagyományok” III. kötetében 1941-ben jelent meg.[1] Kiss Géza az „Ormánságában, majd az „Ormánsági Szótár”-ban közölt élőnyelvi helyneveket.[2] Ezek a közlemények jól segítették a földrajzi nevek iránti érdeklődés felkeltését.

Az élő és a történeti helynevek együttes gyűjtése megyénkben elsősorban Zsolt Zsigmond és Reuter Camillo nevéhez fűződik.[3]

A közelmúltban kiváló helynévkutatóink közül Nagy Lajos a pécsi források, kutak, vízfolyások régi nevének feltárását végezte el, Timár György pedig kijegyzetelte és közlésre előkészítette a Pécsi Káptalani Levéltár és Baranya Megyei Levéltár 18–19. századi kéziratos térképeinek helyneveit. Ő írta a BMFN demográfiai fejezeteit.[4]

Pécs város régi utcaneveinek gyűjtésében Bárdos Istvánnak, Petrovich Edének és Madas Józsefnek vannak múlhatatlan érdemei. Bárdos István a város régi német utcaneveit tette közzé Pécsett 1933-ban (a 18. századi városi jegyzőkönyvek alapján).[5] Madas József a „Pécs-belváros telkei és házai” c. munkájában[6] az 1686-tól 1895-ig vezetett telekkönyvek alapján valamennyi forrást felhasználva feldolgozta Pécs belvárosának telkeit, a rajtuk levő házakkal, építményekkel együtt.[7] Madas munkájában az utcaneveken kívül irdatlan mennyiségű személynév (családnév, keresztnév) is található; így ez a könyv nemcsak helytörténeti érdekű; a névtani vizsgálatoknak is fontos forrása.

Itt érkeztem el előadásom fő témájához: Petrovich Ede munkásságának névtani értékeléséhez. Petrovich Ede bizonyára Györffy György, valamint a kedves, öreg barát, Madas József példája nyomán maga is felismerte, hogy a történelmi események nem általában zajlanak, hanem mindig valahol [= adott helyen] és valakikkel [=adott személyekkel] történik valami. Ezért a történész nem tudja megkerülni a helynevek és személynevek kérdéskörét. A történeti helynevek értelmezése, lokalizálása nélkül bizonyos történelmi események, régészeti leletek, társadalmi és gazdasági összefüggések megértése-értelmezése csaknem lehetetlenné válna.

Petrovich Ede mindezt nagyon jól tudhatta, amikor hozzáfogott az 1687-ből származó latin nyelvű összeírás lefordításához. Munkája „Pécs utcái és házai 1687-ben” címmel jelent meg.[8] A dolgozat történettudományi szempontból azért nagy értékű, mert az összeírás szövege „a hódoltság alatti helyzetet is tükrözi (az elképesztő nyomor és pusztulás állapotát), sőt Pécs esetében, ahol a házakat utcák szerint sorolja fel, a török előtti időkre is fényt derít.”[9]

Mivel a külvárosra az összeírok ügyet sem vetettek (mert az itt levő viskók nem képviseltek nagyobb értéket; vagy már ide visszatértek a bozótokba, erdőkbe, barlangokba menekült lakosok), a várfalon kívüli utcák neve nem szerepel az összeírásban. Ezek azonban bizonyára léteztek (1554-ben például volt: Kőhíd, Fazekas, Városmalom utca, sőt Szent László, Szent Tamás, Szent Ferenc, Szent Mária utca is!)

Ugyancsak rejtélyes, hogy Haüy térképét[10] figyelembe véve miért hiányzik az 1687- es összeírásból négy utca neve. Ezek (a mai nevükön): Jókai, Kazinczy, János, Mátyás király utca. A mellőzés magyarázatát Petrovich Ede nem tudta megadni. Szerintem nem feledékenységről lehet szó, sokkal inkább arról, hogy ezekben az utcákban olyan sok volt a romos ház, hogy értelmetlennek tűnt a telkek adatainak felvétele.

Az 1687. évi összeírás tartalmazza a lakott házak, telkek jegyzékét, az építmények akkori állapotáról szóló tudósítást és az utcák neveit. Az utcák lokalizálását a szerző kiegészítő megjegyzéseivel és a mellékelt térképpel lehet megnyugtatóan elvégezni.

A jegyzék utcaneveinek típusai

a)      ) Török személy- és méltóságnevekből alakult utcanevek: Omer aga u., Ali Effendi u., Dervisbég u., Aleydan utca.

b)      ) Az utca nagyságáról és egyéb jellegzetességéről: Kis u., Nagy u., Keskeny (vagy Kösköny u.), Szoros u.

c)      ) Az utcában levő építményről: Csatorna vagy Csatornya u., Négy Csatomya Puszta Csatornya u., Fürdő u., Szigeti kapu u., Vaskapu felé vezető utca (vagy Czarova u.?)

d)     ) Bizonytalan eredetűek: Czarova (Vaskapu?) u., Martalóc u.

Érdekes, hogy három törökös utcanév a város északkeleti részére vonatkozott. Úgy látszik, ez volt a törökök által sűrűbben lakott negyed. A Dervis bég utca délebbre, a Jakováli Hasszán pasa Dzsámijának közelében volt.

Az utcák fontosabb adatai

1.      Név nélküli utca: 1–19 ház. Talán a mai Nagy Flórián u. lehetett.

2.      Csatorna vagy Csatornya utca: 20–60. szám, 41 házzal. Itt eléggé bizonytalan az utcanév olvasata:Czarova 'Boszorkány' vagy Csatorna vagy Vaskapu utca? Ma: Kulich Gyula u. Megye u. (Papnövelde u.)

3.      Omer aga utca: 61–78. sz., 18 házzal.

Ma: Kulich Gy. u. nyugati fele (Papnövelde u.)

4.      A Czarova portáról nevezett utca: 79–91. sz., 13 házzal. Ez lenne a Vaskapu utca?

Ma: Hunyadi János utca.

5.      Ali Effendi utca: 92–108.sz., 17 házzal.

Ma: József u. (Németh Béla szerint: a Megye u. neve!)

6.      Szoros utca: 109–143.sz., 35 ház.

Ma: Anna u. (Németh B.: Déryné u.?)

7.      Puszta Csatorna u. csak két ház!

Ma: Megye köz.

8.      Keskeny utca vagy Kösköny utca.

Ma: Zetkin K u. (Szent Mór u.), a Déryné u.-ig 146–161.sz., 16 házzal.

9.      Fürdő utca: 162–169.sz. 34 ház, 8 rom, 40 házhely.

Ma: Déryné u. (Mária u.) A déli végén állott egy fürdő!

10.  Négy csatornáról nevezett kút környéke.

Ma: a Széchenyi tér keleti oldala.

11.  Nagy utca;, ma: Kossuth L. u. (Király u.) a Budai kapuig.

Itt még: Mechek Su (Folyó). (Su= süd, séd 'vízfolyás') Ez ma a Gábor u. felől lefolyó árok; a Zeneiskola mellett?

12.   Kis utca; ma: Munkácsy M. u.

13.   A Nagy utcától a Siklósi kapuig. Neve: nincs! Ma: Bem u. (Irgalmasok utcája).

14.  Dervis Bég Utcza, ma: Citrom u. és Dischka Győző u. – Itt akkor még nagy kolostorépület állott, Petrovich Ede szerint vitatható, hogy ez az épület a bencések monostora volt. Nemrég itt templom alapjait tárták fel (a Posta előtt, a Citrom u. Ny-i végében) Talán itt állott a karmelitáknak a Szent Lászlóról nevezett templomai Györffy György nagyjából e helyre lokalizálta[11] a Sz. Benedek templomot.

15.  Martalóc utca. Neve és helye egyaránt rejtélyes. Valahol a Szigeti kapu közelében lehetett. Talán a Zrínyi u. helyén? Mivel az Ért.Sz. szerint a martalóc 'rabló, zsivány, szökött katona' jelentésű, Petrovich úgy gondolta, hogy ezt a „gyülevész népséget” a város délkeleti szegletében helyezték el, távolabb a forgalmas városközponttól.

16.  Szigeti kapu utca; a Szigeti kapuhoz vezető utca neve lehetett. Ennek ma is élő névemléke a Szigeti út. Ma: Ferencesek utcája. Érdekes, hogy itt az összeírok a városfaltól nyugatra levő (elszórt?) házakat is jegyzékbe vették, de nem említik a Jakováli dzsámit. Biztosan azért, mert a templom nem is kerülhetett a felértékelendő és adományozandó telkek, épületek listájára.

17.  Aleydán utca: itt 7 ház, 8 rom volt, 19 telekkel. Ma: Janus Pannonius utca.

18.  A Vaskapu felé vezető utca ... ma: Káptalan utca. Itt egykor torony és kapu állhatott, az ún. Huszártorony.

A jegyzékben összesen 363 ház szerepel. Ennél bizonyára több ház állhatott a mai Belvárosban. Az összeírásból megállapítható az is, hogy milyen agyagokból épültek Pécsett a 17. században a lakóházak és gazdasági épületek. Petrovich Ede néhány számítást végzett. Szerinte 100 házból 4 volt az emeletes ház; 20 ház kőből, 20 sövényből (paticsfalú ház!), 21 fából épült. Tetőzete szerint 100 házból 55 volt zsindellyel (falapokkal?) fedve, 5 szalmával, 5 léccel és csupán 2 ház cseréppel. (NB.: A rabló, fosztogató hadaknak könnyű volt felgyújtani a várost!)

Az életmódra, gazdagságra lehet következtetni abból, hogy 100 ház közül egyszobás ház volt 26, kétszobás 19, háromszobás 17, négy és többszobás 17 ház. Emeletes házról alig van adat! 1695-ben már 2 kétemeletes és 90 egyemeletes ház állott! Ilyen nagy lendülettel és szorgalommal indult meg Pécsett a török után a város újjáépítése.

Petrovich Ede ismertetett munkája névtani szempontból azért rendkívül jelentős, mert a benne olvasható utcanevek alapján elemezhető a város 17. századi névadó gyakorlata; s az eleddig hiányzó „láncszem” megtalálásával – eléggé egyedülállóan – minden fontos adat rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy a folyamatában vizsgálhatjuk (1552-től napjainkig terjedően) Pécs város hallatlanul gazdag, sokrétű utcanévrendszerét.

Végül megemlítem, hogy a Petrovich-hagyatékban még sok közlésre érdemes történeti adat (közöttük tekintélyes névanyag) lappang. Különösképpen a templomos helyek és plébániák történetét rögzítő feljegyzések kutatása hozhat még jó eredményt.

TPT_08_full_Page_036.jpg

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma (1920-as évek)

Jegyzetek



[1] A 49–52. oldalakon.

[2] Kiss Géza: Ormányság. Budapest, 1986, 40–43.

[3] Reuter névtudományi munkásságának értékelését 1. Baranyai Művelődés 1989/3. 61–66.

[4] Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. I: kötet, Pécs, 1982, 12–13.

[5] Bárdos István: Pécs régi utcanevei. Pécs, 1933.

[6] Pécs, 1978.

[7] A munka értékelését 1. Reuter: Névtud. Ért. 7. sz. 141.

[8] Baranyai helytörténetírás 1969, 193–217.

[9] uo. 193.

[10] uo. 216.

[11] Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I, 361.