Cikkek

Ivasivka Mátyás: Petrovich Ede, a tanár, a cserkészvezető

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

 

Tanulmányok Pécs Történetéből 8.

Tanulmányok Petrovich Ede tiszteletére

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2001.

ISSN 1219-4077

Szerkesztette: Font Márta – Vargha Dezső

37–38. pp.

 

Ivasivka Mátyás

Petrovich Ede, a tanár, a cserkészvezető*

Ede Petrovich, the teacher and the scoutmaster

Hét esztendőn át lehettem tanítványa a Széchenyi-, illetve az államosított Nagy Lajos Gimnáziumban 1943–47. és 1948–51. között. A „kimaradt” egy évben Petrovich Edét az esztergomi Érseki Tanítóképző igazgatójává nevezte ki Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Az 1948-as államosítással véget ért az igazgatói megbízatás, s Petrovich Ede visszakerült Pécsre. Hittanra, ezen belül katekizmusra, egyháztörténetre, szertartástanra, erkölcstanra, dogmatikára, apologetikára tanított, és természetesen az Ó- és Újszövetségi Szentírás alapos megismerésére. 1944–45. között cserkészparancsnokom is volt.

Ama pedagógusok közé tartozott, akinek óráit nagy-nagy érdeklődéssel vártuk, és csalódottak voltunk, ha elmaradt, ez azonban igen ritkán fordult elő. Akkoriban még nemigen szerepelt a pedagógiai terminológiában a koncentráció, a komplexitás, tehát más tudomány-, ill. művészeti területekkel történő kapcsolás fogalma. Petrovich Ede hittanóráin bőséges kitekintést kaphattunk a történelem, a régészet, az összehasonlító nyelvtudomány, a pszichológia, a helytörténet, a csillagászat, valamint a művészetek – jelesül a zene – világára. Gyakran mondogatta: „Főleg két földi csodáért volt érdemes élni: megismerhettem néhány értékes zeneművet, s bejárhattam Európa legszebb tájait.” Az általa vezetett Mária-kongregációs gyűlésekre nem egy alkalommal behozta lemezjátszóját, s Bach, Beethoven, Verdi, Wagner, és persze a középkori gregoriánum megismerésére, megszeretésére inspirált bennünket, tizenéves diákokat. Lakásán szinte rendszeresen jöttünk össze zenehallgatásra. Nem kis mértékben Petrovich Edének köszönhetem, hogy a zenei pályát választottam élethivatásul...

Diákmisén elhangzott szentbeszédei jól fölépítettek, tartalmasak, fordulatosak és rövidek voltak; 10-12 percnyinél sohasem voltak hosszabbak! Őt idézem: „Kolbászból a hosszú, prédikációból a rövid a jó!”

Ezzel elérkeztem Petrovich Ede pedagógiájának egyik fő-fő szegmentumához, a humorhoz. Pontosan érezte, tudta, hogy hol, mikor kell „bedobnia" egy-egy szellemes szójátékot, tréfás megjegyzést. Egyik hittanóráján a katolikus egyház hierarchikus fölépítéséről tanultunk. Fölírta a táblára:

 

Pápa

 

Kardinális

 

Érsek

 

Püspök

 

Kanonok

 

Esperes

 

Plébános

 

Káplán

 

 

 „Látjátok – mondta – mindhárom fokozatban K P E betűkkel kezdődnek a tisztségek. S ha e hármat összeolvassuk, kijön: „Kedves Petrovich Ede!”

Valamikor 1947 nyarán – püspöki levéltárosként – Dobos László barátommal (a későbbi jeles zenetanárral, karnaggyal, zenei műfordítóval) meghívott a Székesegyház melletti levéltárba, hogy betekinthessünk az ott őrzött nagy értékű történelmi dokumentumokba. Kora délután volt, az ebéd utáni szieszta ideje. Amikor ajtót nyitott, figyelmeztetett bennünket, hogy nagy-nagy csendben, lábujjhegyen vonuljunk el Merényi Ferenc kanonok lakása előtt, mert ő ilyenkor alszik. Mi szinte a légben jártunk, dehogy is keltettünk volna zajt! Amikor a kanonok úr szobája elé értünk, Petrovich tanár úr falrepesztő fortisszimóban intett bennünket: „A legnagyobb csendben járjatok, mert a kanonok úr ilyenkor alszik ám!” Mi ketten majd' elájultunk a megdöbbenéstől. Később tudtuk meg, hogy ők ketten állandóan ugratják, heccelik egymást.

Siptár Ernő, egykori tanítványa, kiváló nyelvész, irodalmár, zenei szövegíró, mondta az 1980-as évek vége felé: „Ede bá’ végigmosolyogta, végighumorizálta a kommunizmus négy évtizedét...”

Említettem, hogy Petrovich Ede cserkészvezető is volt. Mint századunk számos nagyformátumú magyarja, így gróf Teleki Pál, Kodály Zoltán, Sík Sándor, Karácsony Sándor, Szent-Györgyi Albert, Bárdos Lajos, Márai Sándor, Németh László (és még folytathatnánk a sort), ő is meglátta a hallatlan nevelési-, ember- és jellemformáló erőt az angol Róbert Baden-Powell által a század elején elindított cserkészmozgalomban, mely az egész földkerekségen elterjedt.

Két ciklusban, 1936–41. és 1943–45. között volt parancsnoka a magyar vidék legrégibb cserkészalakulatának, a 10.sz. P.Á.R. csapatnak mely napjainkban is eredményesen tevékenykedik, meglehetősen tekintélyes létszámú rajokkal, őrsökkel. Amikor 1948-ban idehaza, a kommunista diktatúra katakomba-sorsba kényszerítette a cserkészetet, Ede bá’ ötleteivel, tanácsaival továbbra is segítette szeretett cserkészcsapatát.

Petrovich Edéről megkapó sorokat olvashatunk Róbert László 1994-ben megjelent „Zsidónak születni” című kötetében is. Az egykori tanítvány, cserkész meleghangú sorokban méltatja Petrovich Ede példamutató kiállását 1944-ben, az üldöztetés idején zsidó származású diákja mellett.

Visszaemlékezésemet hadd zárjam Ede bá’ páratlan humorának ismételt felidézésével. Vasárnap volt. A 10-es cserkészcsapat izgalmas mecseki akadályverseny előtt állt. Kértük parancsnokunkat, aki egyben hittanárunk is volt: „Ede bá’, nagy akadályversenyünk lesz, tessék rövid misét mondani!” „Fiúk – mondta –, ez nem is mise, hanem misike lesz!”

Jegyzetek



* Petrovich Ede cserkészvezető tevékenységéről a konferencián nem esett külön szó, bár tanári munkásságának fontos részét képezte. Ezen írás a szerkesztők felkérése került a kötetbe.