Cikkek

K. Németh András: Középkori patrocíniumok a pécsi püspökség tolnai és regölyi főesperességében

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24-25.)

válogatott előadásai

Tanulmányok Pécs történetéből 13.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003

ISSN 1219-4077

Szerkesztette:

Font Márta és Vargha Dezső

133-156 p.

K. Németh András

Középkori patrocíniumok a pécsi püspökség tolnai és regölyi főesperességében

Mittelalterliche Patrozinien in der Erzdekanten Tolna und Regöly des Bistums von Fünfkirchen

Medieval Patrociniums in the Archidiaconates of Tolna and Regöly in the Bishopric of Pécs

Bevezetés

A középkori pécsi püspökség igazgatása alá tartozó négy vármegye közül – amelyek területén nyolc főesperesség osztozott – napjainkban csak a középkori Tolna megye fekszik teljes terjedelmével Magyarország határain belül, a nyugati felén kialakult regölyi és a keleti részén elhelyezkedő tolnai főesperességgel. Eme – a kutatást némiképp megkönnyítő – tényező ellenére Tolna megye középkori egyházaival összefoglalóan mindeddig mégsem foglalkozott a kutatás, bár egy-egy kérdésnek könyvtárnyi irodalma van. Az alábbi beszámoló e készülő, összegző munka egyik fejezeteként a – mainál jóval nagyobb, Somogy és Baranya megyei területeket is magába foglaló – középkori Tolna templomainak védőszentjeit vizsgálja, az ország egyéb területeinek hasonló feldolgozásai során kialakított szempontok szerint.[1]

A patrocíniumok forrásairól

A középkori Tolna megye patrocíniumaira vonatkozó írott forrásaink igen szétszórtak. Az Árpád-kori patrocíniumok száma igen kevés: a 10 adatból ráadásul 4 kolostorokra vonatkozik. A 11. századból csupán a szekszárdi, a következőből a cikádori apátság védőszentjét ismerjük, a 7 Árpád-kori plébániai titulus pedig egyaránt a 13. századból származik. Nagyobb mennyiségű adat leginkább a pápai kérvénykönyvek Lukcsics Pál által feldolgozott, 1417 és 1455 közé eső éveiből maradt fenn, ám ezek fontosságát jól mutatja, hogy a védőszentek közel negyedrésze (27) kizárólag innen ismert.

Másik jelentős forráscsoportunkat a templomcímből képzett helység- illetve városrésznevek képezik, amelyek megőrizték a középkori település templomának patrocíniumát: a csupán törökkori forrásokból ismert egyik Keresztúr, Szentandrás, Szentgyörgy, Szentlőrinc valamint Szentpéter falu és a simontornyai Szent György mahalle továbbá az újkorban feltűnő Szentivánpuszta templomának esetében ugyan nincs írott középkori adat, mégis bizonyosan léteztek az épületek. A templomcímből képzett helynevek száma (26 db) Tolnában az ismert patrocíniumok számának közel negyedét teszi ki (22,8%); ez az ismert védőszentek számához viszonyítva ugyan magas aránynak mondható, a középkori templomok számának ugyanakkor csak kevesebb, mint 10%-át jelenti.[2]

A közvetlen adatok mellett egy érdekes, a kutatásba ritkán bevont forráscsoportból is tudomást szerezhetünk templomok védőszentjeiről: a veszprémi püspökség 1524-es urbáriumának közreadói szerint néha a patrocíniumra lehet következtetni abból, hogy az összeírásban szereplő települések lakói melyik – falvanként más és más – ünnepnapon voltak kötelesek járadékaikat beszolgáltatni, az általánosan elterjedt ünnepek (húsvét, karácsony, Szent György és Szent Mihály nap stb.) mellett.[3] A feltevést három Tolna megyei birtok vonatkozásában vizsgálhatjuk az összeírás alapján: Gerézd esetében az egyik fizetési nap a falu templomának 1302-ben említett védőszentje, Szent Márton napjára esik, tehát alátámasztja a teóriát; Csát falu mindössze egyszer említett, ismeretlen védőszentű templomáról a fizetési határnap alapján esetleg feltételezhetnénk, hogy Szent Margitnak volt szentelve, óvatosságra int ugyanakkor hogy a harmadik falu, Szanács lakóinak Szent Demeter napján kellett adózniuk,[4] de Szanács közvetlen közelében ismerünk már egy Szent Demeter-egyházat, az 1484-ben említett szili templomot. Bár Szanácson a részbirtokos veszprémi püspökség mellett a Gergellaki Buzlaiak is birtokoltak, – akiké Szil és az itteni Szent Demeter templom is volt – feltehető, hogy Szanács egyházilag Szilhez tartozott, hiszen egymáshoz ilyen közel nehezen képzelhető el a bizánci eredetű szent, Demeter tiszteletére szentelt két templom.

A patrocíniumok száma, gyakorisága; patrocínium-csoportok

A középkori Tolna megye területéről jelenleg is folyó kutatásom 258 templomot tart számon, az ismert védőszentek száma pedig 114, ami a templomok számának 44,18%-át teszi ki.[5] Összehasonlításképpen: a mai Bács-Kiskun megye területéről 54 (az ismert templomok számának 29,19%-a), Pest megyéből 158 (43,88%), Veszprémből pedig 243 (58,7%) középkori védőszentet tart számon a kutatás;[6] a patrocíniumok templomokhoz viszonyított arányát vizsgálva Tolna megye helye tehát átlagosnak mondható.

A 114 ismert templomcím – Szűz Mária mennybemenetelét és születését, továbbá a bővüléssel keletkezett (Szent Péter és Pál; Szent Mihály és Szent Vér) védőszenteket külön, valamint Szent Fülöp és Borbála, továbbá Szent Margit és István király együttes előfordulását egyetlen patrocíniumnak számítva – 36 féle védőszent között oszlik meg; közülük a 11 legnépszerűbb gyakorisága akkora, hogy az ismert védőszentek 73,67%-át teszik ki. Patrocíniumaink közül kolostorokra vonatkozik 18, kápolnákra 8, oltárokra pedig 5, a többi 83 pedig a forrásainkban többnyire ecclesia-nak nevezett plébániatemplomokra.[7]

Kovács Béla a 14. század közepe előtti Magyarországról – a kolostorok kihagyásával – 2490 darab patrocíniumot gyűjtött össze és elemzett gyakran idézett tanulmányában.[8] Számításai lehetőséget adnak arra, hogy a középkori Tolna megye templomi védőszentjeinek gyakoriságát összehasonlítsuk ugyanezen szentek dunántúli illetve országos elterjedtségével.

A templomi védőszentek gyakorisági listáján Szűz Mária országos vezető szerepe megyénkre is érvényes, azonban annál magasabb aránnyal (16,67%). 19 ismert előfordulása között 8 kolostort találunk, igazolva a szerzetesrendek körében kimutatható rendkívüli népszerűségét. Tolnában jelentős eltérés a Dunántúlhoz és az országos átlaghoz képest az is, hogy Szent Margit az előkelő második helyen szerepel, pedig az élvonalat jelentő első hét helybe Szűz Márián kívül nem került női szent a Szabó János Győző által vizsgált, az ország negyedrészét lefedő, változatos megoszlású területeken.[9] Helyi népszerűségével éppen ellentétes Keresztelő Szent Jánosé, aki megyénkben nem került be az első 10 közé, míg az országban és az országrészben egyaránt 9. helyen áll. Feltűnő, hogy viszonylag magas az országosan is ritka védőszentek száma megyénkben. Az említett, közel 2500 darabos mintavételben Szent Annának összesen 10 említése ismert, míg megyénkben kétszer szerepel, Szent Ilona 9, Gál 8, Kelemen 4, a Megváltó 3, Gergely 1 országos előfordulásából pedig 1-1 szintén megyénkre esik. Az Elhunyt hívek (Omnium Animarum) tiszteletére szentelt tamási kápolna titulusa ritkaságára jellemző, hogy nem is szerepel a gyűjtésben. A patrocíniumok közül kétségkívül az ozorai várkápolna Szent Fülöp és Borbála titulusa a legkülönlegesebb, amely a várbirtokos Ozorai Pipo (Filippo Scolari) és felesége, Ozorai Borbála személyes védőszentjeiről nyerte elnevezését. A két védőszent egyenkénti ritkaságára is jellemző, hogy Kovács Béla országos gyűjtésében Fülöp önállóan nem, csak Jakabbal együtt szerepel mindössze egyszer, Borbála pedig csak két említésből ismert.[10] A györgyi Szent Gergely ferences kolostor az ozorai várkápolnához hasonlóan alapítója, Bodó Gergely személyes védőszentjéről nyerte titulusát.

Érdekesség, hogy a középkori Szűz Mária patrocíniumok közül csak ritkán állapíthatjuk meg a búcsú pontos napját, megyénkben erre két kivétel is akad: 1433-ban a kajdacsi plébániatemplom Mária születésnapjának, 1487-ben Szakadáton egy oltár pedig Mária mennybemenetelének tiszteletére volt szentelve.[11]

Szokás vizsgálni bizonyos patrónus-csoportok arányát egy-egy régió védőszentjei között. A középkori Tolna megyében bizánci szentek 18 (15,79%), harcos, katona szentek 28 (10,85%), magyar származású illetve magyarországi szentek pedig mindössze 5 (4,39%) alkalommal fordulnak elő. A bizánci szentek előfordulására egy-egy megye patrocínum-anyagában kevés a forrásunk, az ismert Pest megyei aránynak (15,8%)[12] azonban a Tolna megyei pontosan megfelel. Érdekes, hogy a harcos szentek aránya messze elmarad az országos egyéb vizsgált területeinek átlagától (26-39%),[13] amely talán részben magyarázható a megyének a határoktól távolabbi fekvésével is. A hazai szentek aránya megyénkben az ismert területek átlaga alsó értékének (4-8%) felel meg.[14]

Korai patrocíniumok

Az egri egyházmegye patrocíniumainak vizsgálata során Kovács Béla állapította meg, hogy a védőszentek kiválasztásánál az 1092-es szabolcsi zsinat által kötelezően megtartandónak előírt egyházi ünnepek köre játszott döntő szerepet (81,7%);[15] országos vizsgálata alapján ez az arány majdnem hasonlónak bizonyult (80,77%).[16] Az általa felsorolt ünnepek közül a középkori Tolna megye területén a Jézussal kapcsolatos ünnepek 1, Szűz Mária ünnepei 21, az apostolok ünnepei (András, Bertalan, János, Jakab, Pál, Péter) 13, az egyetemes egyház szentjeinek ünnepei (Mindenszentek, György, Keresztelő János, Lőrinc, Márton, Mihály, Miklós) 40, magyar szentek ünnepei (István, Imre) 5, egyéb kötelező ünnepek (Szent Kereszt) pedig 6 alkalommal váltak a templomi búcsúk napjává. Az összes védőszent közül tehát 86, azaz több, mint háromnegyed részük (75,44%) a kötelező ünnepek szentjei közül került ki, ezzel kissé elmaradva az országos átlagtól. A megyénk legalább két templomának patrónusává választott szentek közül csak Margit (10 előfordulás), Katalin (3), Demeter és Anna (2-2) nem tartoznak a kötelezően megünnepelni előírt szentek sorába, s közülük is mindössze Margit került be régiónkban az első 10 leggyakoribb patrónus közé; itt azonban azonnal a 2. helyen végzett.

Feltétlenül megvizsgálandó a pécsi püspöki székesegyház Szent Péter titulusának hatása a fennhatósága alá tartozó terület, így Tolna megye patrocíniumaira is. Szabó János Győző mutatta ki, hogy az egri püspökségben igen ritka a székesegyház Keresztelő Szent János patrocíniuma s az ismert ilyen templomcímek is inkább a szent általános kultuszával magyarázhatók. Feltételezte, hogy más egyházmegyékben sem a legfelső egyházi vezetés döntött az egyes falusi templomok védőszentjéről, hanem csak jóváhagyta azokat. A pécsi püspökség nagyjából negyedét kitevő Tolna megye esetében is szembetűnő, hogy mindössze 4 plébánia (Cikádor, Majsa, két Szentpéter) és 2 kolostortemplom (Földvár, Mágocs) viselte csupán az egyházmegye védőszentjének címét. Ez az arány az ország bármely más területén is átlagosnak számítana Szent Péter országos 7. helyezése folytán; a védőszent Tolna megyei aránya a dunántúli illetve az országos aránnyal nagyjából azonosnak mondható.

Sajnos nem ismerjük sem a tolnai, sem a regölyi főesperesség korai plébániájának, sem esperesi egyházának védőszentjét,[17] pedig ellenkező esetben tanulmányozhatnánk a környékükön fekvő plébániák védőszent-választására gyakorolt hatásukat. Mindenesetre érdekes, hogy Tolnavár plébániatemplomának egyetlen alkalommal, a 15. század első felében említett védőszentje Szent István király volt, amely templomcím – történeti okok, a szent király 1083-as szentté avatása miatt – legkorábban csak a 11. század végén jelenhetett meg, bár valamiféle egyházzal ezen időszak előtt is számolnunk kell a megye névadó településén.

Néhány, igen ritka patrocínium a korai térítőtevékenységgel hozható kapcsolatba: az I. Ottó császár által a 10. század végén hazánkba küldött Sankt Gallen-i szerzetes, a Szent István vértanú tiszteletére szentelt passaui egyházmegyéből származó Brunó hatásának tartja Kovács Béla a legnagyobb arányban a Dunántúlon elterjedt Szent Gál és Szent István protomártír patrocíniumokat, amelyek közül 1-1 megyénk területén is kimutatható.[18] Mezey László a Duna mentén gyakori Szent Miklós patrocíniumokat a honfoglalás utáni bizánci térítő-tevékenység következményének vélte;[19] az általa említett madocsai apátságot viszont csak jóval ez után, a 12. században alapították.

Patrocínium-változás és bővülés

A középkor folyamán Tolna megyében is a patrocíniumok szívós változatlanságával számolhatunk, amint azt több kiváló esettanulmány más területek esetében is megvilágította. Titulusváltással talán csak Györgyi mezőváros két egyházi intézménye esetében számolhatunk, ahol 1452-ben Szent Margit, 1455-ben Szent Gergely, 1459-ben viszont már Szent Miklós plébániatemplomról hallunk, az 1459-ben említett Szent Gergely ferences kolostort egy 1517-es oklevél pedig Szűz Mária egyháznak nevezi;[20] igaz, mindegyiket csak egyszer említik, ráadásul nem egyet pápai oklevélben. Utóbbiak pontosságával kapcsolatosan esetenként azért is gyanakodhatunk, mert egy vatikáni irat a rengeteg oklevélből ismert ozorai Szent Margit plébániatemplomot 1424-ben tévesen Szűz Mária egyházként említi; bár az adattárba felvettük, talán hasonlóan elírás eredménye egy 1415-ös pápai oklevélben a széplaki Szent Margit és Szent István király plébániatemplom említése, hiszen 1428-ban és 1435-ben is egyaránt csak utóbbiról szólnak forrásaink. A titulus kibővülése révén változott meg két bencés apátság védőszentje is: Földváron a Szent Péter cím egy 1466-os oklevélben Szent Péter és Pál alakra bővült, míg Bátán az 1337-től adatolható Szent Mihály titulus egy 1521-es oklevélben Szent Mihály és Krisztus Teste formában bukkan fel; hogy a változás nem volt végleges, mutatja a később is előkerülő puszta Szent Mihály titulus. A Krisztus teste alakról meg kell jegyezni, hogy ez valójában a bátai apátság 1411-től adatolható Szent Vér-ereklyéjére vonatkozik, hiszen az Oltáriszentségben egyszerre ünnepelték Krisztus – benne egyaránt jelenlévő – testét és vérét.[21]

Területi megoszlás

A középkori Tolna megye 114 ismert patrocíniuma 88 település között oszlik meg, közülük a mai Baranya megyében fekszik 13, Somogyban pedig 8 helység; a 74 település közül napjainkban csak 43 létezik önálló községként, tehát több mint 40%-uk nem élte túl a középkort.

A fenti adatok alapján falvanként átlagosan egynél több patrocíniummal számolhatunk, a legtöbb patrocínium-adattal azonban természetesen azok a települések – elsősorban mezővárosok és várral rendelkező helyek – szerepelnek az adattárban, amelyek centrális szerepük, birtokközpont voltuk miatt több egyházi intézménnyel rendelkeztek. Ozorán a plébániatemplomon kívül a ferences kolostornak, a várkápolnának, egy másik kápolnának valamint egy mellékoltárnak ismerjük a védőszentjét, Györgyiben – a fentebb ismertetett, meglehetősen bizonytalan adatok szerint – 4, Bátán, Márén, Nyéken és Tamásiban 3-3, míg Cikádoron, Földváron, az egyik Keresztúron, Koppányban, Pakoson, Simontornyán, Szakadáton, Szekszárdon és Tolnán 2-2 féle védőszentről maradt adat.

Amint arra Szabó János Győző meggyőzően rámutatott, a székesegyházak oltárainak sokszínű képével szemben a falusi templomok védőszentjeire az egymáshoz való hasonulás volt jellemző. Ez helyenként akkora méretet öltött, hogy szomszédos templomos falvak is azonos védőszentet választottak.[22] Tolnában erre a legkiválóbb példa a Dombóvár és Döbrököz vidékén egymás közelében fekvő három, egyaránt Szent Miklósnak szentelt templom (Görbő, Kondaszentmiklós, Szentmiklós), amelyek közül kettő ráadásul a helység névadójává is vált. Hasonló jelenség figyelhető meg a Tamási illetve Nagyszokoly határában, egymástól kb. 5 km-re feküdt két Szentmárton falu esetében is. Szent Katalin temploma Marosdon és oltára a koppányi templomban mintegy 7 km-re helyezkedett el egymástól. A Mindenszentek tiszteletére emeltek templomot Gyulajon, a tőle kb. 8 km-re Ny-ra eső Dalmadon, a K-re hasonló távolságra fekvő Mindszentfalván, és az ÉK-re kb. 12 km-re elhelyezkedő Szárazdon is. Bizonyosan a Paksi család birtoklásával magyarázható, hogy nemcsak névadó településükön, Pakoson állt templom Szent Kereszt tiszteletére, hanem a mezővárossal határos másik birtokukon, Gyapán is.

A középkori és újkori patrocíniumok közti folyamatosság a regölyi főesperesség példáján

A 18. század első harmadából származó egyházlátogatási jegyzőkönyvek néha megemlékeznek a középkori eredetű, gyakran romos templomok védőszentjéről. Bár az újkori forrásokból ismert védőszenteket nem vetíthetjük vissza a torzítás veszélye nélkül a középkorba, említésre méltó, hogy az 1714-es pécsi zsinat illetve az 1721-es és 1733-as vizitációk több esetben az oklevelesen igazolható középkori patrocíniumot őrizték meg, közülük napjainkig azonban csak egyetlen egységes csoport, a templomcímből képzett falunevekben megőrződött patrocíniumok maradtak fenn.

A közép- és újkori patrocíniumok közötti kontinuitást egyelőre csupán a regölyi főespességben vizsgálva 18 olyan templomos községet találtam, ahol ismert a középkori védőszent és a település napjainkban is létezik. A főleg az 1720–1760-as években újonnan épült vagy középkori romokból újjáépült templomok túlnyomó részének, tizenötnek az újkori védőszentje nem egyezik meg a középkoriakkal. A kivételt képező három, napjainkban Baranya megyében fekvő falu közül a pápai tizedjegyzékben Kápolnaszentmihály néven szereplő Oroszló/Oroszlószentmihály védőszentje az 1714-es zsinat idején és később is Szent Mihály volt, a mai Felsőmindszent 1761-ig használt középkori, majd a helyén épített újabb templomának titulusa Mindenszentek, Baranyaszentgyörgyé pedig a 18. század végén is Szent György maradt.[23] A középkori patrocíniumok fennmaradásában az említett falvak középkori és újkori nevének azonossága bizonyosan közrejátszott; a templomcím gyaníthatólag esetükben is elenyészett volna, ha nem tartotta volna fent őket a helységnév. A patrocínium-változások kapcsán fontos megjegyezni, hogy nemcsak a bizonyosan új – tehát nem a középkori – helyen újratelepült községek templomainak védőszentje nem egyezik meg a középkorival, de az igazolhatóan középkori templomromokon létrejött, esetenként középkori részleteket ma is mutató 18. századi egyházak (Felsőnyék, Nagykónyi, Ozora, Tamási, Szakcs, Törökkoppány) esetében sem figyelhető meg a védőszentek folyamatossága.

Láthatjuk tehát, hogy amíg a középkorban a védőszentek nagy fokú változatlanságával számolhatunk az esetleges újjászentelések ellenére is, addig az újkorban már nem ragaszkodtak annyira a titulusok állandóságához egy-egy újjáépítés, illetve újjászentelés kapcsán. Mindez nemcsak a középkori épületek egyéb forrásokból is követhető pusztulását igazolja, de a középkori lakosság, illetve általa a hódoltság előtti korra való emlékezés hiányát is mutatja.

Adattár

Megjegyzések az adattárhoz

A pápai kérvénykönyvekben található néhány olyan, pécsi egyházmegyei helynév, amely nemcsak Tolna megyében, hanem a püspökséget alkotó többi megye valamelyikében is megtalálható. Ezek nem szerepelnek az adattárban, bár közülük néhány esetleg Tolna megyében fekhetett. Ilyenek: Bola (L. I. 1137.; Baranya m.: CS. II. 470: Bala; Valkó m.: CS. II. 292: Baya), Bozzás (L. I. 385, 1132.; Szerém m.: CS. II. 242: Buziás; Valkó m.: CS. II. 297.: négy hasonló helynév), Földvár (L. II. 255; Baranya m.: CS II. 484.), Nádasd (L. I. 1137.; Baranya m.: CS. III. 510.), Nána (L. I. 351.; Baranya m.: CS. II. 511.), Sakol (L. I. 268.; Baranya m.: CS. II. 523: Szakál), Ság (L. I. 1205.; Baranya m.: CS. II. 520.), Szerdahely (L. II. 72.; Baranya m.: CS. II. 528.).

Néhány, a szakirodalomban Tolna megyeinek tartott, templomcímből képzett névvel rendelkező helységet ki kellett hagynom az adattárból. A Csánki által említett Szentmárton (CS. III. 452. d.) és Szentiván (CS. III. 451.) nem Tolnában feküdt, 1433-ban a Kórógyiak főleg baranyai és valkói birtokaival sorolják fel őket, Szentivánról maga Csánki mondja másutt, hogy 1472-ben Valkóhoz számították (CS. III. 470.). A Csánki által Tolna megyénél szerepeltetett (CS. III. 451.) mai Püspökszentlászlót nem vettem fel, az általa közölt 1413-as adat már Baranya megyei helységnek mondja (ZsO II/1. 18.), Györffy is ott tárgyalja (GY. I. 388; ld. még MEZŐ 48/1.); G. Sándor Mária ugyanakkor a mecseknádasdi Szent István templomot azonosította az 1235-ben említett ecclesia sancti regis Ladislai-val (JPMÉ 16 (1971) 127.). A Káldy-Nagy Gyula által Báta határába helyezett Szentmártont (KÁLDY-NAGY 1960. 69.) Csánki Baranyában szerepelteti (CS. II. 526. a.), magam sem vettem fel adattáramba. A Dávid Géza által a szekszárdi szandzsák területére lokalizált Szen-Györgynek (DÁVID 1982. 341.) a szandzsák 1590-1642 között készült összeírásaiban (VASS Előd: Szekszárd az apátság alapításától a török kiveréséig. In: Szekszárd város történeti monográfiája. I., Szekszárd, é. n. 85-86.) nem találtam nyomát, ezért szintén nem vettem figyelembe. A Mező András által Szentivánnál idézett (MEZŐ 96/46.) pápai tizedjegyzék-adatban (MONVAT I/1. 271.) valójában a káptalan egyik tagjának nevében szerepel csak a falunév, az 1433-as adat pedig – mint fent láthattuk – nem Tolna megyei helységről szól. Az ismert védőszentű Peterd 1267-ben Baranyában feküdt (ÁÚO III. 171.), Csánki Tolnánál (CS. III. 446.), Györffy Baranyánál dolgozta fel (GY. I. 368-369); adattáramban szintén nem szerepel.

Egyetlen helységet viszont – az előzőekkel ellentétes módon – Csánki megállapításaival szemben Tolna megyébe kell sorolni: a tudós Szentmihály helyét a mai Baranya ÉNy-i határvidékére határozta meg (CS. III. 452.). Az általa felsorolt oklevelekben (1402, 1422) a helység Szoroszló után áll, s mindkét falunál megadja ugyanazt az 1427-es iratot is: látható, hogy egymás közelében feküdt a két település, sőt, Timár György meggyőző érvelése szerint (TIMÁR 1982. 124.) Szoroszló és Szentmihály egyetlen település volt, amit a Szoroszlószentmihály névváltozat is bizonyít, a pápai tizedjegyzékben pedig a falu Kápolnaszentmihály néven szerepel. Az elmondottak alapján a Mező András által felsorolt két Tolna megyei Szentmihály adatait ugyanarra az egy helységre kell vonatkoztatnunk; a Mező által említett 1342-es adat sem akadályozza ezt meg, hiszen ez nem Tolna, hanem Baranya megye egyik Szentmihály nevű településére vonatkozik (MEZŐ 164-165/61, 62.).

Adatgyűjtésemben nem szerepel a dunaföldvári bencés apátságnak a szakirodalomban máig feltűnő (pl.: MEZŐ 1996, 89.), de középkori oklevélből ismeretlen Szent Ilona patrocíniuma sem. A csupán a pápai tizedlajstromból ismert Máriakeszőt (Maria Kethew: MONVAT I/1. 299.) sem soroltam be a Szűz Máriáról nevezett egyházak közé.

Az elsődleges középkori források mellett a török kori összeírások adatait is feldolgoztam, hiszen több középkori templomról ezek jelentik az összes írásos forrást, a falvak papját vagy templomcímből képzett nevét említve. Török kor utáni forrásokat egyáltalán nem dolgoztam fel, annak ellenére, hogy az 1714-es pécsi zsinat vagy az 1721/22-es egyházlátogatási jegyzőkönyvek több, minden bizonnyal középkori patrocíniumot őriztek meg, amelyek a következő évtizedekben eltűntek az új templomok építésével. Igy pl. Sásd 1714-es Szt. Erzsébet temploma a század végére Kisboldogasszonyra változik, Pincehely Sarlós Boldogasszony, Vásárosdombó Szt. Márton és Vázsnok Szűz Mária címe (Kisboldogasszonyként) 1714 után is megmarad.

Az adattár felépítésénél Mező András kiváló cikkének szerkezetét vettem alapul (Árpád-házi szentek templomai a Felső-Tisza vidékén. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 35 (2000), 257-286.). Az ábécérendben felsorolt védőszentek után zárójelben megadom Tolna megyei előfordulásuk számát, + jel után a hamis adatok száma következik. Egy-egy patrocínium után szintén alfabetikus sorrendben következnek a hozzá tartozó középkori településnevek. Az adattár nem tartalmaz minden egyes okleveles adatot a bőséges forrásokkal rendelkező kolostorok (pl. Báta, Szekszárd stb.), jelentősebb plébániák (pl. Ozora) és templomcímből képzett helynevek vonatkozásában, ám ettől eltekintve teljességre törekszik. Az adattárban * jel után következik néhány, csupán hamis oklevélből ismert védőszent (1015: Szekszárd; 1093: Martos; Fede; 1145: Budicsülése), amelyeket azonban a statisztikákból kihagytam. Zárójelben megadtam azt a települést, amelynek mai határában a középkori falu legvalószínűbben feküdt. Amennyiben a mai és a középkori helynév megegyezik, nem lokalizáltam a települést; a B betű Baranya, az S pedig a mai Somogy megyét jelöli. A lokalizálásokat főként az ismert kézikönyvek alapján végeztem. A védőszentekre vonatkozó, többnyire latin nyelvű idézetek után zárójelben hivatkozott számok Koszta L., Körmendy J., Kumorovitz B., Lukcsics P. és Szakály F. műveinek valamint az Anjoukori és a Zsigmond-kori oklevéltár kivételével nem a regeszta sorszámára, hanem az oldalszámra utalnak. Néhány, kiadott oklevélre – a regesztában csak magyarul előforduló védőszent-említés miatt – eredeti DL számával hivatkoztam. A templomcímből képzett helységnevek patrocíniumainál megadtam az ezeket feldolgozó monográfia (MEZŐ 1996), valamint minden – a kötetben szereplő – patrocínium esetében az országos monográfia (MEZŐ 2003) vonatkozó oldal- és tételszámát is. A középkori településnév szerinti visszakeresést az adattár végén elhelyezett mutató segíti.

Ehelyütt kell kitérni a kéziratom leadása után megjelent, említett monográfiának (MEZŐ 2003) a középkori Tolna megyét érintő adataira, amelyek közül néhány korábban elkerülte figyelmemet (Börzsöny, Kesztölc, Nyerges, Szentgyörgy/AlsóSzabar, Széplak), a magam gyűjtésében ellenben két tucat olyan adatot találtam, amely nem szerepel a könyvben. Az alábbiakban azokra a – kizárólag tolnai településekkel kapcsolatos – tévedésekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek ilyen mennyiségű adat összegyűjtésekor óhatatlanul is előfordulnak; ez magyarázza egyben, miért nem találhatók meg e helységek saját adattáramban. (A zárójelbe tett számok a monográfia oldalszámaira utalnak.)

Cél nevű falu valóban létezett Tolnában, de a Mező által idézett oklevél veszprém-egyházmegyeinek mondja (212); Veszprém megyében találunk is pl. egy megfelelő Csöl/Csül nevű falut (CS. III. 227.). Cseke Tolnába lokalizálása erősen kérdéses; azonban ha ide is tartozott, bizonyosan nem Decs határában keresendő (35), hiszen Csánki szerint Csege Fejér megye DK-i határvidékén, kérdőjelesen esetleg Tolnában feküdt (CS. III. 322.); ezt erősíti a Mező által hivatkozott oklevél is, amely a veszprémi egyházmegyéhez tartozónak mondja két alkalommal is (L. II. 207, 286.). Dalocsa falu Szűz Mária-monostora (414) téves olvasat eredménye; az idézett oklevél az ábrahámi Szűz Mária apátság – a középkorban Bodrog megyében, ma Tolnában fekvő –  dalocsai birtokát említi (medietatem possessionis Monasterii B. V. Dalatha vocatae). Eghazaschazar nem Egyházaskozárral azonos (417), hanem az oklevél által is veszprémi egyházmegyeinek mondott, somogy megyei Taszárral, amelyet Egyházastaszárként is említenek (CS. II.650.). Godisa címszavában (169) egy pécsi egyházmegyei Godisna települést találunk; az írásmód alapján inkább gondolhatunk a feltehetően Pozsega megyei Godesznára, mint a mai (Mindszent-) Godisára. A Koppányszántónál (433) szereplő Zantho-t az oklevél a veszprémi püspökség részének mondja, ahol bőven találunk e gyakori falunévből (pl. Somogy m.: CS. II. 103, 642; Veszprém m.: CS. III. 251. stb.); a mai Koppányszántó egyébként is a pécsi egyházmegyében feküdt. Majsa nevű falu volt Tolnában és Baranyában is; utóbbit Egyházasmajsának is hívták (CS. II. 504.), tehát bizonyos, hogy a Szent Jakab (147) valamint a Szent Péter plébániatemplomok (371) nem mindegyike állt a Regöly melletti Majsán; Csánki óta a Szent Péter egyházat tartjuk a tolnai Majsa templomának. A Nagyszokoly címszóban (38) említett Sakol-ról, a Tolna megyébe helyezett Borzásról (153, 408) valamint a Dunaszekcső határába, tévesen szintén Tolna megyébe meghatározott Szentmihályról (300) ld. az Adattár bevezetőjét. Sárszentlőrinc a Mutatóba tévesen került Pest megyei helységként (234). A kötetben szereplő Tolna megyei négy Szentmárton falu közül a harmadik (271/24) valójában Valkó megyében feküdt (ld. feljebb), a negyedik pedig az első, Nagyszokoly határában fekvő Szentmártonnal azonos. A Szekszárd melletti Szentmiklós (333) és Nagykonda/Kondaszentmiklós (324) adatainál felsorolt oklevelek közül egy-egy a harmadik, a könyvben önállóan nem szerepeltetett, hasonló nevű településre vonatkozik. Tamási Szent Margit-templomát Mező kérdőjelesen Tolnába helyezte (245); az idézett oklevél szövegéből azonban egyértelmű, hogy Szepes megyei faluról van szó (ZsO II/2. 607.). Szabadi Szűz Mária-templomának adata véletlenül két címszóba is bekerült (462). Újkori adatokat egyáltalán nem vettem figyelembe gyűjtésem során, így a monográfiában általában * jel után szereplő, feltételesen középkori eredetűnek tartott 18-19. századi patrocíniumokat sem (Kárász: 77; Kisvaszar: 101; Sásd: 80). Azoknak a településeknek a fekvésére, amelyek mind Mező A., mind a magam adattárában szerepelnek, de lokalizálásukban eltérő eredményre jutottunk, e helyen részletesen nem térek ki; a zárójelben megadott – néha pontosabb – lokalizálások jól összevethetők Mező A. eredményeivel (Apor/Apar, Ábrahám, Belcs/Belecska, Borskér, Cikádor, Fede/Fedő, Hidas, Kesztölc, Nyék/Felsőnyék, Kápolnaszentmihály, Sólyag, Taba, Től).

***

Elhunyt hívek (1)

1. Tamási 1432: capellam in honorem Omnium Animarum in oppido Thamasi (L. II. 72.) – MEZŐ 2003, 198. (említve)

Mindenszentek (8+2)

*Budicsülése (ismeretlen, többször nem említett hely) *1145: Budichwlese, vbi etiam post capella lapidea in honorem omnium Sanctorum fundata (F. II. 124.)

2. Dalmad (Dalmand) 1429: port. par. eccl. OO. SS. de Dalmats (L. I. 1144.) – MEZŐ 2003, 341.

3. Egenszáraz (Szárazd) 1299: terram reginalem Egenzaraz uocatam … in qua Ecclesia in honore Omnium Sanctorum est fundata (ÁÚO V. 204.) – MEZŐ 2003, 352.

4. Gyulaj 1433: ecclesias … Omnium Sanctorum de Gula (L. II. 167.); 1433: ecclesiam Omnium Sanctorum de Gyula (L. II. 207.)

5. Hidas (B) 1411: ecclesiam parochialem Omnium Sanctorum de Hydast (L. II. 737.)

6. Lak (Sárpilis) 1381: Ecclesiae omnium Sanctorum in Laak fundatae (F. IX/6. 258.); 1433: ecclesiam parochialem Omnium Sanctorum de Laak (L. II. 204.)

*Martos (Bikács és Nagydorog között?) *1092: Villa Mortos iuxta fluvium Saar, in qua est ecclesia in honore Omnium Sanctorum (DHA I. 284.) – MEZŐ 2003, 346-347.

7. Mindszent (Felsőmindszent, B) 1542: Mynthzenth (Dica 461, 476.; TIMÁR 1982, 139.); 1554: Minszend (KÁLDY-NAGY 1960, 42.) – MEZŐ 1996, 215/4. – MEZŐ 2003, 342.

8. Mindszentfalva (Hőgyész) 1443: Mendzenthfalwa (Héderváry I. 211.) – MEZŐ 1996, 216/37; MEZŐ 2003, 348.

9. Pakos (Paks) 1433: ecclesias parochiales … Omnium Sanctorum de Paknus (L. II. 212.) – MEZŐ 2003, 351.

Szent András (2)

10. Ozora 1531: in Ozora unum rectoratum altaris ordinent et rector altaris unam missam de beato Andrea apostolo pro salute animae meae celebrare debeat (Héderváry II. 45.)

11. Szentandrás (Bölcske) 1590: Kövesfok, más néven Szentandrás puszta (KÁLDY-NAGY 1985. 391.) – MEZŐ 1996, 54/29; MEZŐ 2003, 40.

Szent Anna (2)

12. Nyék (Felsőnyék) 1429: acol. rect. alt. S. Anne in eccl. par. B. Marie in Nec (L. I. 1129.) – MEZŐ 2003, 447. (említve)

13. Ozora 1420: capellam S. Anne in Ozora (L. I. 284.), capellam S. Anne de Ozora (L. I. 299.)

Szent Benedek (0+1)

*Szekszárd *1015: Zaczard … excepto nemusculo quodam, quod contiguum est curie [XVIII. századi másolatban: ecclesiae] Sancti Benedicti (DHA I. 73.)

Szent Bertalan (1)

14. Tolnavár 1553: Tholna … in vico Kapolna vocato, fanum S. Bartholomei Evangelici concesserunt illis in perpetuum, majus Templum apud se retinentes; hodieque ibidem iuxta fanum videlicet Bartholomaei sepeliuntur Mercatores et alii Catholici (LAMPE 1728, 668.)

Szent Demeter (2)

15. Szentdemeter (Tevel?) 1309-1378: Szent-Dömötör, Alsó-Szent-Dömötör (CS. III. 451.; az eredeti oklevél nem lelhető fel); 1333: de Sancto Demetrio (MonVat I/1. 261.); 1455: Zenthdemether, Zenthdemeter (Z. IX. 510.); 1500: Zenthdemeter (CS. III. 451.;az eredeti oklevél nem lelhető fel); 1507: (CS. III. 451; az eredeti oklevél nem lelhető fel); 1554-1582: Szen-Dimitre (KÁLDY-NAGY 1960, 56-57) MEZŐ 1996, 67/16; MEZŐ 2003, 65.

16. Szil (Somogyszil, S) 1484: parrochialis ecclesia, plebania nuncupata, sancti Demetrii Ville de Zil (THEINER 1860, II. 497.) – MEZŐ 2003, 64-65.

Szent Fülöp és Szent Borbála (1)

17. Ozora 1438: capella in honore sancti Philippi apostoli ac beate Barbare virginis in castro in eadem Ozora fundata (DL 88142.)

Szent Gál (1)

18. Szentgál (Zomba) 1447: Johannes Thari de Zenthgal (DL 106509.) – MEZŐ 1996, 75/4; MEZŐ 2003, 88.

Szent Gergely (1)

19. Györgyi (Mágocs, B) 1455: Ecclesia parrochialis S. Gregorij in villa Gyurgi (KOLLER III. 411.); 1459: in loco, qui dicitur Gyrurgii … unam Ecclesiam sub vocabulo S. Gregorii cum claustro (KOLLER III. 430.) – MEZŐ 2003, 89.

Szent György (7)

20. Kesztölc (Alsónána–Várdomb határvidéke) 1215: Ecclesiam s. Georgii de Castelluz (MES I. 206.); 1437: iuxta parochialem ecclesiam S. Georgii in Keztewlch (L. II. 443, 444.)

21. Simontornya 1552: Szen-György ucca mahalle; 1565-1583: Szen-György mahalle (DÁVID 1982, 129.)

22. Sólyag (Gyulaj) 1424: ecclesiam par. S. Georgii mart. in Solvag (L. I. 772.); 1433: ecclesias … S. Georgii de Solyag (L. II. 167.); 1433: ecclesiam B. Georgii mart. de eadem Solyag (L. II. 207.) – MEZŐ 2003, 106.

23. Szentgyörgy (Baranyaszentgyörgy, B) 1427: per manus Pauli Stephani de Posagia, plebani S Georgii de Selegio (MonVespr III. 61.); 1542: Zenthgerg (Dica 460, 476.; Timár 1982, 139.); 1554: Szengyörgy (KÁLDY-NAGY 1960, 41.) – MEZŐ 1996, 79/4. – MEZŐ 2003, 93.

24. Szentgyörgy/Tolnaszentgyörgy (Dunaszentgyörgy) 1344: Tholnascengurg (A. IV. 464.); 1424: Zenthgyurg (DL 106309.); 1454: Tolnazeugewergh (L. II. 1343.); 1471: Zenthgywrgh (SZAKÁLY 1998, 158, 162.), Zenth-Gywrgh (SZAKÁLY 1998, 159.), TholnaZenthgywrgh, Zenthgywrgh (DL 106617.); 1482: Zenthgewrgh (SZAKÁLY 1998, 164.); 1508: Zenthgyewrgh (SZAKÁLY 1998, 191.); 1513: ZenthGyewrgh (SZAKÁLY 1998, 196.) – MEZŐ 1996, 82/86; MEZŐ 2003, 96.

25. Szentgyörgy (Gyönk) 1580-1590: Szen-György (DÁVID 1982, 130.) – MEZŐ 1996, 82/87.

26. Szentgyörgy/Alsószabar (B?) 1519: Alsó-Zabar más néven Szent-György (SZABÓ 1890, 344.) – MEZŐ 1996, 82/87; MEZŐ 2003, 109-110.

Szent Ilona (1)

27. Decs 1402: Deech … ad sanctam Helenam reginam … unam ecclesiam sive capellam lapideam … de novo fundare et edificare et fundari et edificari facere (MonVat I/4. 427.); 1403: unam capellam sub vocabulo sancte Elene … in dicta villa Dech de novo fundarunt et construxerunt (MonVat I/4. 514.)

Szent Imre (1)

28. Től (Gyulaj) 1268: in honore beati Hemirici Monassterium fundauerunt et construxerunt (Strig. I. 546.); 1294: ecclesie sancti Hemerici de Tuul (Strig. II. 359.); 1385: preposito monasterii beati Emerici … in dicta possessione Tuul vocata (DL 106363.) – MEZŐ 2003, 123.

Szent István király (4)

29. Mucsi 1429: port. par. eccl. S. Stephani de Muchey (L. I. 1109.); 1431: rectori parochialis ecclesie S. Stephani regis de Muche (L. II. 10.); parochialem ecclesiam S. Stephani regis de Muche (L. II. 37.) – MEZŐ 2003, 194.

30. Széplak (Cikó) 1428: ecclesiam par. S. Stephani regis de Zeplakh (L. I. 995); 1435: in ecclesia parochiali beati Stephani regis in oppido Seplak … fundata; in … ecclesia … beati Stephani regis de oppido Seplak (BpOkl III. 229.)

31. Tamási 1432: plebano ecclesie parochialis S. Stephani regis in oppido Thamasi (L. II. 72.); 1433: ecclesiam parochialem S. Stephani regis de Thamasi (L. II. 177.); 1447: capellam beate Marie virginis ad latus ecclesie parochialis beati Stephani regis in dicta Thamasy fundate (DL 88215.) – MEZŐ 2003, 198.

32. Tolnavár (Tolna) 1429: perp. port. in par. eccl. S. Stephani regis de Tholnawar (L. I. 1323.) – MEZŐ 2003, 199.

Szent István protomártír (1)

33. Nak 1304: terram suam Nak vocatam … in qua ecclesia in honore beatj stephanj prothomarthiris est fundata (A. I. 86.) – MEZŐ 2003, 128.

idősebb Szent Jakab apostol (1)

34. Szakcs 1430 perp. port. par. eccl. S. Jacobi de Zachk (L. I. 1355.); 1437: ecclesiam parochialem S. Jacobi maioris de Zakch (L. II. 470.); 1446: ecclesiam parochialem S. Jacobi de Satz (L. II. 894.) – MEZŐ 2003, 149.

 

Szent János apostol (1)

35. Szekszárd 1376: a szekszárdi Szent János Apostol és Evangelista tiszteletére szentelt plébániába (VASS 1989, 60, 364. o. 78. lj.)

Keresztelő Szent János (2)

36. Szász (Mázaszászvár, B) 1408: akik … Keresztelő Szt. János születése napján felkeresik a … Zaaz oppidumban … ugyanazon szent tiszteletére alapított kápolnát (ZsO II/2. 6434.); 1429: rect. par. eccl. cap. nuncupate S. Johannis Bapt. de Zaaz (L. I. 1156.) – MEZŐ 2003, 139.

37. Szentiván (Attala) Középkori forrásból nem, csak újkori helynévből ismert. – MEZŐ 1996, 96/46 (tévesen erre a falura vonatkoztatott középkori adatokkal). – MEZŐ 2003, 20.

Szent Katalin (3)

38. Bélcs (Kölesd, Sárszentlőrinc és Kajdacs határvidéke) 1342: cum una Capella in honore sancte Katerine virginis constructa (Z. II. 53.); 1343: cum ecclesia lapidea in honore sancte Katerine de nouo constructa (Z. II. 61.) – MEZŐ 2003, 162.

39. Koppány (Törökkoppány, S) 1429: rector par. eccl. S. Catherine in eccl. S. Marie de Coppan (L. I. 1098.) – MEZŐ 2003, 168.

40. Marosd (Somogyszil, S) 1296: in qua quidem possessione Morus Ecclesia in honorem beate Katharine Virginis est fundata (F. IX/7. 716.) – MEZŐ 2003, 165.

Szent Kelemen (1)

41. Őcsény/Egyházasőcsény 1403: rectoris parochialis ecclesie sancti Clementis ville Vehen (MonVat I/4. 514.)

Szent Kereszt (6)

42. Gyapa (Paks) 1433: ecclesias parochiales S. Crucis de Gappa (L. II. 212.) – MEZŐ 2003, 174.

43. Keresztúr (Kapos- vagy Kiskeresztúr, S) 1405: Kereztur (DL 9087.); 1467: Keresthwr (DL 15840.); 1542: Kewrezthwr (Dica 461.) – MEZŐ 2003, 175.

44. Keresztúr (Závod?) 1554: Keresztúr (KÁLDY-NAGY 1960, 491.) – MEZŐ 2003, 177.

45. Máré (Magyaregregy, B) 1353: Mare … Jus patronatus … ecclesiarum sancte crucis (Z. II. 506.); 1358: Mare … ecclesia sancte crucis (Z. III. 117–118.); 1411: Mare … dimidietatibus ecclesiarum … sancte Crucis (Z. VI. 139.); 1433: ius patronatus ecclesiarum … sancte crucis … in dicte possessione Mare constructarum (Z. VIII. 519.) – MEZŐ 2003, 180.

46. Pakos (Paks) 15. sz. első fele: eccl. S. Crucis de Pakws (CS. III. 410.); 1429: port. par. eccl. S. Crucis de Pakos (L. I. 1157.) – MEZŐ 2003, 182.

47. Tengöld (Tengőd, S) 1489: equali dimidietate iuris patronatus ecclesie sancte Crucis in eadem possessione Thengewld constructe (Héderváry I. 458.)

Szent Lőrinc (2)

48. Szentlőrinc (Sárszentlőrinc) 1432: Senthlewryncz (SZAKÁLY 1998, 93.); 1546-1590: Szen-Lőrinc (DÁVID 1982, 216.); 1554: Szentlőrinc (KÁLDY-NAGY 1960, 65.) – MEZŐ 1996, 145/21 (a MonVat adatait mindkét Tolna megyei Szentlőrincnél idézi). – MEZŐ 2003, 234.

49. Szentlőrinc (Gyulaj és Szakály határvidéke) 1332: de Sancto Laurentio (MonVat I/1. 245.); 1334: Egidius Sancti Laurentii (MonVat I/1. 299.); 1335: de Sancto Laurentio (MonVat I/1. 306.); 1357: versus villa Zenth-Leurinch vocatam (A. VI. 538.) – MEZŐ 1996, 145/20; MEZŐ 2003, 234.

Szent Margit (10)

50. Báta 1408: presbiter plebanatus ecclesie beate Margarethe virginis et martyris de inferiori Batha (Z. VI. 501–502.); 1420: par. eccl. S. Margarethe de Batha (L. I. 304.) – MEZŐ 2003, 237.

51. Gerenyás (Gyönk) 1487: Gerenyás részbirtok … paroch. templom sz. Margit tiszteletére (K. NÉMETH 2002, 279. o. 42. lj.)

52. Györgyi (Mágocs, B) 1452: ecclesiae parochiali S. Margaretae loci de Gyurgii (L. II. 1282.) – MEZŐ 2003, 239.

53. Kedhely (Szalatnak, B) 1325: Kethel … cum medietate patronatus ecclesie beate Margarethe virginis (A. II. 161.) – MEZŐ 2003, 240.

54. Máré (Magyaregregy, B) 1353: Mare … Jus patronatus … ecclesiarum … beate Margarete Virginis (Z. II. 506.); 1358: Mare … ecclesia beate Margarethe viginis (Z. III. 117–118.); 1411: Mare … dimidietatibus ecclesiarum … beate Margarethe (Z. VI. 139.); 1433: ius patronatus ecclesiarum … Margarete virginis in dicte possessione Mare constructarum (Z. VIII. 519.) – MEZŐ 2003, 240.

55. Nyerges (Jágónak) 1304: a Nergues-i Szt. Margit-egyház papja (AOkl I. 647.); 1437: ecclesiam parochialem S. Margaretae de Nuges (L. II. 468.)

56. Ozora 1400: parochialis ecclesia sancte Margarete virginis et martiris in Ozora (MonVat I/4. 238.); 1418: ecclesiam par. S. Margarethe de Ozora (L. I. 79.); infra limites eccl. par. S. Margarete de Ozora (L. I. 95.); 1424: ecclesiam par. B. Marie [!] de Ozora (L. I. 754.); 1425: ecclesie par. B. Margarete de Ozora (L. I. 774.); 1428: ecclesie beate Margarete … in dicto oppido Ozora constructe (DL 88000.); 1472: in ecclesia parochiali beate Margarethe virginis in Ozora (DL 88529.); 1531: parochiali ecclesiae huius oppidi mei Ozora, ad honorem beatae Margarethae virginis fundatae (Héderváry II. 42.); 1543: Szent Margit vértanú egyháza (Évszázadokon át 1978, 114–115.) – MEZŐ 2003, 242.

57. Taba (Szakály) 1433: ecclesias … S. Margaretae de Caba (L. II. 167.); 1433: ecclesiam S. Margaretae de Taba (L. II. 207.) – MEZŐ 2003, 245. (csak egyházmegyei besorolással)

58. Tengelic 1517: az en jozaghomban mely egÿhazak vadnak, azokra kewlchewk, hogy nem egyebwve, jeleswl az tenghelÿczÿ zent Marghÿth azon egyhazath tellÿesseghel meg epeÿchek (TT 1890, 559.)

59. Várong 1358: a Szt. Margit szűz és vértanú egyházának … birtokába (KUMOROVITZ 1953, 500.)

Szent Margit és Szent István király (1)

60. Széplak (Cikó) 1415: Syplok-i Szt. Margit és Szt. István király plébániaegyház (ZsO V. 90)

Szűz Mária (19)

61. Apor (Pálfa) 1314: ab vsu et percepcionis vtilitatum possessionum suarum opour et kusd vocatarum videlicet ab incisione silue et a monasterio suo in honore beate marie constructe (A. I. 354.); 1387: apori monostor … patronatus ipsius monasterii ecclesie beate Virginis (IVÁNY 1934, 1.); 1405: prepositum ecclesie Sancte Marie Virginis de Apor (DL 9087.) – MEZŐ 2003, 401.

62. Ábrahám (Dombóvár) 1272: monasterio beate Virginis de Abraam (Strig. III. 707.); 1292: Monasterio B. Virginis de Abraam (F. VI/1. 228.); 1315: ecclesia B. Virginis de Abraham (DL 86932.); 1343: in monasterio Abram-monostora vocata, in honorem BMV constructo (F. IX/1. 163–164.); 1351: ipsius Monasterii B. V. de Abraam (F. IX/2. 120.) – MEZŐ 2003, 398.

63. Borskér/Remete (Bedegkér, S) 1358: Borsker, alio nomine Remete vocatam … ecclesiam lapideam ad honorem Virginis gloriose construi fecisse (Héderváry I. 53.) – MEZŐ 2003, 407.

64. Bölcske 1433: ecclesias parochiales … B. Mariae V. de Busthque (L. II. 212.); 1508: In eclesia Bte marie Vginis j Bewlczke (DÖBRENTEI 1840, II/2. 8.)

65. Cikádor/Szék (Bátaszék) 1347: abbas manastery [!] Beate Virginis de Chykodos [!] (SÜMEGI 1997, 419.); 1351: dicte ecclesie beate Virginis de Chykador (BÉKEFI 1894, 108.); 1353: ecclesie Virginis gloriose de Chykador (BÉKEFI 1894, 109.); 1353: Abbas Monastery beate Marie virginis de Cykador (Z. II. 501.); 1382: ecclesie beate Virginis in Chykador (BÉKEFI 1894, 109.); 1428: abbati mon. S. Marie de Chikador (L. I. 1061, 1064.); 1407: Conventus ecclesie b. Marie virginis de Chykador (TT 1896, 730.); 1454: ecclesiam beate Marie Virginis de dicta Zeek (BÉKEFI 1894, 116.); 1475: conventus monastery Beate Marie Virginis de Zeek (SÜMEGI 1997, 421.) – MEZŐ 2003, 403.

66. Györgyi (Mágocs, B) 1517: domus B. Marie Virginis oppidi, seu Ville Georgy (KOLLER V. 40.)

67. Hidas (Szekszárd?) 1313: sacerdotem ecclesie Sancte Marie de Hydus (DL 86922.; Évszázadokon át 1978, I/13. képmelléklet) – MEZŐ 2003, 426.

68. Iván (Bonyhád) 1360: monasterium B. Virginis de Ivan (CS. III. 431.; az oklevél nem lelhető fel); 1402: dilectis filiis … sancte Marie de Iwan (MonVat I/4. 420.); 1467: Claustrum B. Marie V. in Iwan (CS. III. 431; az oklevél nem lelhető fel) – MEZŐ 2003, 428.

69. Kalaznó 1429: par. ecclesiam S. Marie de Kalzano (L. I. 1204.) – MEZŐ 2003, 429.

70. Keresztúr (Kapos- vagy Kiskeresztúr, S) 1405: Prepositus ecclesie B. Marie V. de Kereztur (DL 9087.)

71. Koppány (Törökkoppány, S) 1429: rector par. eccl. S. Catherine in eccl. S. Marie de Coppan (L. I. 1098.)

72. Máré (Magyaregregy, B) 1353: Mare … Jus patronatus Monastery beate Virginis (Z. II. 506.); 1358: Mare … cum dimidietate Monastery in honore beate virginis constructi (Z. III. 117–118.); 1411: Mare … dimidietatibus ecclesiarum beate virginis (Z. VI. 139.); 1433: ius patronatus ecclesiarum beate virginis … in dicte possessione Mare constructarum (Z. VIII. 519.) – MEZŐ 2003, 437.

73. Nyék (Felsőnyék) 1429: in eccl. par. B. Marie in Nec (L. I. 1129.); 1445: rector parochialis ecclesie B. Mariae V. in villa de Nick (L. II. 828.) – MEZŐ 2003, 447.

74. Ozora 1531: claustro beatissimae virginis Mariae huius oppidi mei Ozora (Héderváry II. 44.) – MEZŐ 2003, 450.

75. Simontornya 1518: oppidi Simontormne [!] … unam domum sub invocatione eiusdem beate Marie … cum ecclesia … construi et edificari facere ceperit …, eandem ecclesiam beate Marie visitantes (MonVespr IV. 258–259.) – MEZŐ 2003, 459.

76. Szabadi (S) 1429: rect. par. eccl. B. Marie de Sabbadi (L. I. 1109.) – MEZŐ 2003, 462.

77. Szentmáriafalva (Hidas, B) 1333-1335: de Zemariafolwa, de Zamaria, de Scenmariafoula, de Sancta Mariafolua, de villa Sancte Marie (MonVat I/1. 262, 278, 286, 296, 311.); 1554: Szentmáriafalva (KÁLDY-NAGY 1960, 58.) – MEZŐ 1996, 208–209/51; MEZŐ 2003, 466.

78. Tamási 1447: capellam beate Marie virginis … in dicta Thamasy fundate (DL 88215.)

79. Vápafő (Lápafő) 1430: rect. par. eccl. B. Marie V. de Vapaphe (L. I. 1355.) – MEZŐ 2003, 435.

Szűz Mária mennybemenetele (1)

80. Szakadát 1487: Szakadát birtok … Sz. Miklós pp. parochiális temploma … rectoratus altaris Assump. Virg. Marie in eadem eccl. fundata (K. NÉMETH 2002, 279. o. 42. lj.)

Szűz Mária születése (1)

81. Kajdacs 1428: rect. par. eccl. B. Marie de Kaidach (L. I. 1039.); 1433: ecclesiam parochialem Nativitatis B. Mariae de Kaydoch (L. II. 204.) – MEZŐ 2003, 429.

Szent Márton (7)

82. Börzsöny (Bonyhád) 1429: rect. par. eccl. B. Martini in superiori Bersin (L. I. 1238.); 1429: rect. par. eccl. S. Martini de Worcin superiori (L. I. 1303.)

83. Fadd 1427: quasdam res et bona parochialis Ecclesiae Sancti Martini Episcopi et Confessoris, in dicta possessione Faad, fundatae (F. X/6. 906.); 1429: perp. port. par. eccl. S. Martini de Fad (L. I. 1162.), port. par. eccl. S. Martini de Fad (L. I. 1165.); 1527: az említett Fadd faluban Szent Márton püspök és hitvalló tiszteletére épített plébánia templom (Évszázadokon át 1978, 114–115.) – MEZŐ 2003, 258.

84. Gerézd (Somogyacsa, S) 1382: iuxta ecclesiam Sancti Martini (DF 200078.; AOkl I. 193-194 között) – MEZŐ 2003, 259.

85. Kurd 1263: a parte Ecclesiae S. Martini existentem (F. IV/3. 111.) – MEZŐ 2003, 262.

86. Szentmárton (Gödreszentmárton, B) 1542: Zenthmarthon (Dica 459, 474.; TIMÁR 1982, 139.); 1554: Szentmárton (KÁLDY-NAGY 1960, 37.)

87. Szentmárton (Nagyszokoly) 1327: terre vero secunda sancti Martini (Héderváry I. 26.); 1329: Zenthmartun (DL 87004.); 1347: Zenthmarthon (Héderváry I. 36.); 1467: Szt.-Márton (CS. III. 478.; az oklevél nem lelhető fel); 1475: Zenthmarthon (Z. XI.168.); 1489: Zenthmarthon (CS. III. 451.; az oklevél nem lelhető fel); 1565: Szen-Márton (DÁVID 1982, 137.) – MEZŐ 1996, 156/ 76, 79; MEZŐ 2003, 271/22.

88. Szentmárton (Tamási) 1332-1334: de Sancto Martino (MonVat I/1. 145, 262, 277, 298.); 1482: Zenthmarthon (DL 106645, 106646.); 1570-1580: Szen-Mártin (DÁVID 1982, 143) – MEZŐ 1996, 156/77; MEZŐ 2003, 271/23.

Szent Megváltó (1)

89. Szekszárd 1236: Sancti Salvatoris de Sexard (ÁÚO II. 244.); 1403: Abbas monasterii S. Salvatoris Saxardiensis (CS. III. 411.; a ZsO nem közli az oklevelet); 1404: dilectis filiis … sancti Salvatoris de Zogzard (MonVat I/4. 602.); 1423: prioris mon. S. Salvatoris de Saxardia (L. I. 578.); 1428: abbati mon. S. Salvatoris de Saxardia (L. I. 995.) – MEZŐ 2003, 394-395.

Szent Mihály (5+1)

90. Báta 1340: abbas monasterii sancti Michaelis de Batha (A. IV. 33.); 1403: Abbati monasterii sancti Michaelis de Báta [!] (MonVat I/4. 526.); 1404: dilectis filiis sancti Michaelis de Bata (MonVat I/4. 602.); 1408: abbate monasterii beati Michaelis archangeli … de superiori Baath [!] (Z. VI. 502.); 1418: abb. mon. S. Michaelis de Batha (L. I. 89.); 1427: mon. B. Michaelis in Batha (L. I. 934.);1447: monasterio seu Ecclesiae, in honore memorati S. Michaelis Archangeli in dicta Batha fundatae (F. X/4. 624.); 1453: abbas monasterii beati Michaelis archangeli de Batha (Z. IX. 389.); 1493: a báthai szt. Mihály-monostor apátja (TT 1904, 166.); 1500 körül: a Báta helységben emelt Szent Mihály arkangyal templomába (Évszázadokon át 1978, 83.); 1515: abbas monasterii Beati Michaelis archangeli de Bata (PRT III. 665.); 1526: bátai Szent Mihály egyház (Évszázadokon át 1978, 113.) – MEZŐ 2003, 279-280.

91. Bika (Szakadát?) 1291: terram suam nomine Byka cum Ecclesia Beati Michaelis constructa in eadem (F. VII/5. 496.) – MEZŐ 2003, 280.

*Fede(h) (Fadd?) *1093: Villa Fede, in qua est ecclesia Sancti Michaelis (DHA I. 284.) – MEZŐ 2003, 283.

92. Kesztölc (Alsónána–Várdomb határvidéke) 1437: capellam S. Michaelis archang. … in Keztewlch (L. II. 443, 444.)

93 Kozár/Egyházaskozár (Egyházaskozár, B) 1363-1374: Kozar … cum jure patronatus ecclesie Beati Michaelis archangelis in eadem constitute (DL 5195.)

94. Szentmihály/Kápolnaszentmihály/Szoroszlószentmihály (Sásd, B) 1332: de cappella Sancti Michaelis (MonVat I/1. 245.); 1333: sacerdos de Lapulnazemial (MonVat I/1. 263.); 1334, 1335: de capella Sancti Michaelis (MonVat I/1. 299, 306.); 1402: Zorozlow, Zenthmihal (ZsO II/1. 2031.); 1422: Zoroslo Zentmihal (DL 11187.); 1424: Zorozlo Zenthmyhal (DL 11543.); 1504: Zorozlozenthmyhal (Podmaniczky I. 432) – MEZŐ 1996, 164–165/61–62; MEZŐ 2003, 288/1.

Szent Mihály és Szent Vér (1)

95. Báta 1521: ecclesie Sancti Michaelis archangeli et Sacratissimi Corporis Christi de Batha (PRT III. 734.) – MEZŐ 2003, 208.

Szent Miklós (9)

96. Csámpa/Csámpaszentmiklós (Paks) 1398: Nicolaus filius Emerici de Champazenthmiclos (Z. V. 68.); 1407: Nicolaum filii Emerici de Zenthmyklos (Z. V. 504.) – MEZŐ 1996, 173/97; MEZŐ 2003, 312.

97. Görbő (Dombóvár) 1351: in sanctuario Ecclesiae S. Nicolai, in eadem possessione Gurbeu fundatae (F. IX/2. 122.)

98. Györgyi (Mágocs, B) 1459: parochialis Ecclesia S. Nicolai de Villa Giwurgii (KOLLER III. 429.) – MEZŐ 2003, 316.

99. Kánya (S) 1325: super facto cuiusdam possessionis Kanya vocate, in qua ecclesia in honore Sancti Nicolai est constructa (DL 86970.)

100. Konda/Kondaszentmiklós (Dombóvár) 1315: (DL 86932.); 1333-1335: de Sancto Nicolao (MonVat I/1. 262, 276, 298, 306.); 1347: Konda Sancti Nicolai (Z. II. 251.); 1349: Kundazenthmyklos (Z. II. 354.) – MEZŐ 1996, 173/96 (a Döbrököz környéki Szentmiklós 1420-as adatát tévesen rá vonatkoztatva); MEZŐ 2003, 324.

101. Madocsa *1145: pro monasterio in honorem Beati Nicolai Confessoris … monasterio in honorem Sancti Nicolai … Monasterium sub honore Sancti Nicolai (F.. II. 121.); 1343: Abbatem Monastery sancti Nicolai de Madacha, Abbas ecclesie S. Nicolai confessoris de Madacha (Z. II. 70.); 1425: monasterio B. Nicolai de Madasa (L. I. 786.), mon. B. Nicolai de Madasa (L. I. 787.); 1426: abbate ecclesie Sancti Nicolai confessoris de Madacha (DL 12143.); 1474: Monasterium Sancti Nicolai de Madacha (KOLLER IV. 395.); 1474: monasterii Sancti Nicolai de Madolca (KÖRMENDY 1990, 150.) – MEZŐ 2003, 321.

102. Szakadát 1291: terram suam nomine Zakadath cum ecclesia Beati Nicolai (F. VII/5. 496.); 1487: Szakadát birtok … Sz. Miklós pp. parochiális temploma (K. NÉMETH 2002, 279. o. 42. lj.)

103. Szentmiklós (Döbrököz?) 1420: Zenthmyclos (Hazai 371.); 1438: Zenthmyklos, Zenthmycklos (SZAKÁLY 1998, 100.), Zenth Myklos (TT 1884, 627.); 1542: Zenthmÿklos (Dica 521.)

104. Szentmiklós (Szekszárd) 1524: Zenthmyklos (SZAKÁLY 1998, 212.); 1525: Zenthmÿklos (DL 89210.) – MEZŐ 1996, 173/98. – MEZŐ 2003, 333/37.

Szent Pál (1)

105 Szentpál (Somogydöröcske, S) 1438: de quadam cella claustri Sancti Pauli de Tolna (DAP II. 436.)

Szent Péter (6)

106. Cikádor (Bátaszék) 1428: presb. rect. par. eccl. S. Petri de Chikador (L. I. 1060.), presb. pleb. par. eccl. S. Petri de Chikador (L. I. 1063.) – MEZŐ 2003, 366.

107. Földvár (Dunaföldvár) 1336: conventus monasterii sancti Petri de Fwldwar (A. III. 308.), conventus et monasterium sancti Petri de Fewldwar (A. IV. 309.), conventus monasterii beati Petri apostoli de Feuldwar (A. IV. 352.); 1343: abbas monasterii beati petri apostoli de feuldwar (DL 87158.); 1345: conventus ecclesie beati Petri apostoli de Feulduar (DL 76779.) – MEZŐ 2003, 367.

108. Majsa (Regöly) 1400: parochialis ecclesia beati Petri in Maissco [!] (MonVat I/4. 239.) – MEZŐ 2003, 371.

109. Mágocs (B) 1251: ad monasterium B. Petri de Maguch (Z. I. 6.) – MEZŐ 2003, 371.

110. Szentpéter (Kisszékely) 1565: Szen-Petre (DÁVID 1982, 130.)

111. Szentpéter (Tolnanémedi) 1329: Zenthpeter (A. II. 450.), Zenth Petur (DL 2570.); 1397: Zenthpether (DL 8202.), Zenthpethwr (DL 8234.), Zempeter (DL 9481.); 1424: Zenthpeter (DL 11525.); 1546-1590: Szen-Petre (DÁVID 1982, 130.); 1554: Szenpetre (KÁLDY-NAGY 1960, 65) – MEZŐ 1996, 188/63; MEZŐ 2003, 378.

Szent Péter és Pál (1)

112. Földvár (Dunaföldvár) 1466: monasterii Sanctorum Petri et Pauli apostolorum in Felduar (KÖRMENDY 1990, 138.)

Szentlélek (1)

113. Ete (Decs) 1422: rect. par. eccl. S. Spiritus de Ethee (L. I. 488.); 1455: Ecclesiam in honore Sancti Spiritus in possessione … Ethe vocata (KOLLER IV. 337–338.) – MEZŐ 2003, 223.

Tízezer katona (1)

114. Nyék (Felsőnyék) 1445: fundator altaris in honorem Decem milium mart. (L. II. 827.) – MEZŐ 2003, 447. (említve)

Az adattárban szereplő község mutatója

Alsószabar/Szentgyörgy 26

Apor 61

Ábrahám 62

Báta 50, 90, 95

Bélcs 38

Bika 91

Borskér/Remete 63

Bölcske 64

Börzsöny 82

Cikádor/Szék 65, 106

Csámpa/Csámpaszent-miklós 96

Dalmad 2

Decs 27

Egenszáraz 3

Ete 113

Fadd 83

Földvár 107, 112

Gerenyás 51

Gerézd 84

Görbő 97

Gyapa 42

Györgyi 19, 52, 66, 98

Gyulaj 4

Hidas 67

Iván 68

Kajdacs 81

Kalaznó 69

Kánya 99

Kedhely 53

Keresztúr (Kapos- vagy Kiskeresztúr) 43, 70

Keresztúr (Závod?) 44

Kesztölc 20, 92

Konda/Kondaszentmiklós 100

Koppány 39, 71

Kozár/Egyházaskozár 93

Kurd 85

Lak 5

Madocsa 101

Majsa 108

Marosd 40

Mágocs 109

Máré 45, 54

Mindszent 6

Mindszentfalva7

Mucsi 29

Nak 33

Nyerges 55

Nyék 12, 73, 114

Ozora10, 13, 17, 56, 74

Őcsény/Egyházasőcsény 41

Pakos 8, 46

Simontornya 21, 75

Sólyag 22

Szabadi 76

Szakadát 80, 102

Szakcs 34

Szász 36

Szekszárd 35, 89

Szentandrás 11

Szentdemeter 15

Szentgál 18

Szentgyörgy (Baranya-) 23

Szentgyörgy (Duna-) 24

Szentgyörgy (Gyönk) 25

Szentiván 37

Szentlőrinc (Sár-) 48

Szentlőrinc (Gyulaj és Szakály határvidéke) 49

Szentmáriafalva 77

Szentmárton (Gödre-) 86

Szentmárton (Nagyszokoly) 87

Szentmárton (Tamási) 88

Szentmihály/Kápolna-/Szoroszlószentmihály 94

Szentmiklós (Döbrököz?) 104

Szentmiklós (Szekszárd) 103

Szentpál 105

Szentpéter (Kisszékely) 111

Szentpéter (Tolnanémedi) 110

Széplak30, 60

Szil 16

Taba 57

Tamási 1, 9, 31

Tengelic 58, 78

Tengöld 47

Tolnavár 14, 32

Től 28

Vápafő 79

Várong 59

A középkori Tolna megyei patrocíniumok gyakorisági megoszlása

Sorsz.

Típus

A nevek

Száma

%-a

1.

Mária

19

16,67

2.

Margit

10

8,77

3.

Miklós

9

7,9

4.

Mindenszentek

8

7

5-6.

Márton

7

6,14

 

György

7

 

7-8.

Péter

6

5,26

6-7.

Kereszt

6

 

9.

Mihály

5

4,39

10.

István király

4

3,51

11.

Katalin

3

2,63

12-16.

András

2

1,75

 

Anna

2

 

 

Demeter

2

 

 

Keresztelő János

2

 

 

Lőrinc

2

 

17-36.

Bertalan

1

0,88

 

Elhunyt hívek

1

 

 

Fülöp és Borbála

1

 

 

Gál

1

 

 

Gergely

1

 

 

Ilona

1

 

 

Imre

1

 

 

István protomártír

1

 

 

idősebb Jakab ap.

1

 

 

János apostol

1

 

 

Kelemen

1

 

 

Margit és István kir.

1

 

 

Mária mennybem.

1

 

 

Mária születése

1

 

 

Megváltó

1

 

 

Mihály és Szt. Vér

1

 

 

Pál

1

 

 

Péter és Pál

1

 

 

Szentlélek

1

 

 

Tízezer katona

1

 

Összehasonlító táblázat a Tolna megyében legalább 2 alkalommal előforduló védőszentek országos, dunántúli és Tolna megyei gyakoriságáról

Név

Sorszám

%

Sorszám

%

Sorszám

%

Mária

1.

11,97

1.

9,39

1.

16,67

Márton

2.

7,95

2.

7,89

5-6.

6,14

Miklós

3.

7,23

3.

6,53

3.

7,9

György

4.

6,83

4.

6,12

5-6.

6,14

Mihály

5.

6,63

6-7.

5,58

9.

4,39

Kereszt

6.

6,06

5.

5,85

7-8

5,26

Péter

7.

5,86

6-7.

5,58

7-8

5,26

Mindenszentek

8.

5,26

8.

5,71

4.

7

Ker. János

9.

4,06

9.

4,76

12-16.

1,75

István király

10.

3,49

12.

2,86

10.

3,51

András

12.

2,41

15.

2,18

12-16.

1,75

Margit

14.

2,13

11.

2,99

2.

8,77

 

Lőrinc

17.

1,57

20-21.

1,9

12-16.

1,75

Katalin

18.

1,37

25-28.

1,09

11.

3,51

 

Demeter

23.

0,96

29-32.

0,82

12-16.

1,75

 

Anna

31.

0,4

 

0,14

12-16.

1,75

IRODALOM

A

Anjoukori okmánytár. I-VI., szerk. NAGY I., Bp., 1878-1891.

ÁÚO

Árpádkori új okmánytár. I-XII., közzéteszi WENZEL G., Pest, Bp., 1860-1874.

BÉKEFI 1894

BÉKEFI R.: A czikádori apátság története. Pécs, 1894.

BICZÓ 1987

BICZÓ P.: Adatok Bács-Kiskun megye középkori építészetéhez. In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1986. Kecskemét, 1987. 71-80.

BPOKL

KUMOROVITZ L. B. (szerk.): Budapest történetének okleveles emlékei. III. (1382-1439), Bp., 1987. 

CS

CSÁNKI D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II-III., Bp., 1894-1897.

DAP

Documenta Artis Paulinorum. A magyar rendtartomány kolostorai. 2. füzet. N-Sz. Gyűjtötte GYÉRESSY B., (Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai 13.) Bp., 1976.

DÁVID 1982

DÁVID G.: A simontornyai szandzsák a 16. században. Bp., 1982.

DICA

MOL E. 158. Conscriptiones portarum. XLIII/b.

DHA

Diplomata Hungariae Antiquissima. I. 1000-1131. Ed. GYÖRFFY Gy., Bp., 1992.

DL

Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai levéltár

DÖBRENTEI 1840

DÖBRENTEI G.: Régi magyar nyelvemlékek. II/2., Buda, 1840.

ÉVSZÁZADOKON ÁT 1978

Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve. I. Szerk. K. BALOG J., Szekszárd, 1978.

F

Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera G. FEJÉR, I-XI., Budae, 1829-1844.

GUZSIK 1979

GUZSIK T.: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14 (1979), 163-202.

GY

GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I., Bp., 1963.

HAVASSY 1994

HAVASSY P.: Bölcske története és családjai. (Bölcskei tanulmányok 2.) Bölcske, 1994.

HAZAI

Hazai oklevéltár 1234-1536. Szerk. NAGY I. - DEÁK F. - NAGY Gy., Bp., 1879.

HÉDERVÁRY

A Hédervári-család oklevéltára. I. Közlik RADVÁNSZKY B. -ZÁVODSZKY L., Bp., 1909; II., Közli ZÁVODSZKY L., Bp., 1922.

KÁLDY-NAGY 1960

KÁLDY-NAGY Gyula: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 103.) Bp., 1960.

KÁLDY-NAGY 1985

KÁLDY-NAGY Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. (Pest megye múltjából 9.) Bp., 1985.

KÉRINGER 1999

KÉRINGER M., Patkóné: Pécsi egyházmegye. Szerk. DÓKA K., (Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 7.) Bp., 1999.

K. NÉMETH 2001

K. NÉMETH A.: középkori Tolna vármegye korai templomairól. WMMÉ 23 (2001), 391-405.

K. NÉMETH 2002

K. NÉMETH A.: Kammerer Ernő életéről, munkásságáról és hagyatéka régészeti vonatkozásairól. WMMÉ 24 (2002), 275-303.

KOLLER

KOLLER, J.: Historia Episcopatus Quinqueecclesiarum. I-VIII. Posonii-Pesthini, 1782-1812.

KOVÁCS 1987

KOVÁCS B.: Az egri egyházmegye története 1596-ig. (Az egri főegyházmegye sematizmusa 3.) Eger, 1987. 62-68.

KOVÁCS 1989-90

KOVÁCS B.: Magyarország középkori patrocíniumai. Agria 25-26 (1989-90), 407-419.

KÖRMENDY 1990

KÖRMENDY J.: Annatae e Regno Hungariae provenientes in Archivo Secreto Vaticano 1421-1536. A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái 1421-1536. Bp., 1990.

KREDICS–SOLYMOSI 1993

KREDICS L. – SOLYMOSI L.: A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. (Új Történelmi Tár 4.) Bp., 1993.

KUMOROVITZ 1953

KUMOROVITZ L. B.: Veszprémi regeszták 1301-1387. Bp., 1953.

L

LUKCSICS P.: XV. századi pápák oklevelei. I-II., (Monumenta Hungariae Italica II.) Bp., 1931-1938.

LAMPE 1728

LAMPE F. A.: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania. Trajecti ad Rhenum, 1728.

MEZEY 1979

MEZEY L.: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Bp., 1979.

MEZŐ 1996

MEZŐ A.: A templomcím a magyar helységnevekben (11-15. század). (METEM Könyvek 15.) Bp., 1996.

MEZŐ 2003

MEZŐ A.: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. (METEM Könyvek 40.) Bp., 2003.

MONVAT

Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. I/1, 4. Bp., 1885, 1891.

MONVESP

Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. III-IV., Bp., 1902-1907.

PODMANICZKY

A Podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Közzétette LUKINICH I., I., Bp., 1937.

PRT

A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. I-XII/B., Szerk. ERDÉLYI L., SÖRÖS P., Bp., 1902-1916.

STRIG

Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I-II., Ed. F. KNAUZ. Strigonii, 1874-1882. III. Ed. L. Crescens DEDEK, Strigonii, 1924.

SÜMEGI 1997

SÜMEGI J.: Bátaszék és környéke a középkorban. In: Bátaszék története a kezdetektől 1539-ig. (Bátaszék monográfiája. 1.) H. n., 1997.

SÜMEGI 2000

SÜMEGI J.: Adalékok Tolna megye egyházi intézményeinek középkori történetéhez. In: A bátaszéki II. Géza Gimnázium évkönyve az 1999/2000-es iskolai évről. Bátaszék, 2000. 39-44.

SZABÓ 1984

SZABÓ J. Gy.: Adatok a patai főesperesség korai történetéhez. In: Tanulmányok Gyöngyösről. Szerk. HAVASSY P. - KECSKÉS P., Gyöngyös, 1984. 21-89.

SZAKÁLY 1998

SZAKÁLY F.: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt. 1314-1525. Szekszárd, 1998.

TARI 2000

TARI E.: Pest megye középkori templomai. (Studia Comitatensia 27.) Szentendre, 2000.

TIMÁR 1982

TIMÁR Gy.: A középkor az írásos források alapján. In: Sásd. Szerk. FÜZES M., Sásd, 1982. 101–152.

TÓTH 2002

TÓTH B.: A középkori Györgyi és ferences kolostorának azonosítása. WMMÉ 24 (2002) 133-145.

TT

Történelmi Tár. Bp.

THEINER 1860

THEINER A.: Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia. II., Romae, 1860.

VASS 1989

VASS E.: Szekszárd a város alapításától a török kiveréséig. In: Szekszárd város történeti monográfiája. I., Szerk. K. BALOG J., Szekszárd, 1989. 39-94.

WMMÉ

Wosinsky Mór Megyei Múzeum Évkönyve, Szekszárd

Z

A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. I-XII., Szerk. NAGY I. - NAGY I. - VÉGHELY D. - KAMMERER E. - LUKCSICS P., Pest-Bp., 1871-1931.

ZSO

Zsigmondkori oklevéltár. II/1. Összeállította MÁLYUSZ E., Bp., 1958.

Jegyzetek:



[1] Dolgozatomban a védőszent megfelelőjeként nem csupán a patrónus, hanem az eredetileg valamely isteni személyre vagy hittitokra vonatkozó titulus (templomcím) és a templomnév szót is használom, a középkori oklevelek és a régészeti szakirodalom hasonló következetlenségét követve: MEZŐ 1996. 36; TARI 2000. 209. 324. jz. Munkám első felében nem hivatkoztam minden egyes említett védőszent-adatra, mert ezek visszakereshetők a cikkhez csatolt adattárból.

[2] A templomcímből képzett tolnai helynevekre: K. NÉMETH 2001. 395-396. 35. jz. E felsorolásban a csupán török kori forrásból ismert helyneveket, a Mindszent és Keresztúr alakokat, továbbá az egyik Szentgyörgyöt, Szentmiklóst és Szentpétert valamint az egyetlen Szentpált kifelejtettem.

[3] KREDICS–SOLYMOSI 1993. 12.

[4] KREDICS–SOLYMOSI 1993. 54 (Gerézd), 62 (Csát), 59 (Szanács).

[5] Egy-egy templomnak több védőszentje is lehetett, valójában tehát az ismert patrocíniumok templomok aránya kevesebb, mint ez a szám.

[6] Bács-Kiskun m.: BICZÓ 1987. 72; Pest m.: TARI 2000. 211; Veszprém m.: GUZSIK 1979. 165. Egyéb, megyéknél kisebb, illetve nagyobb területekre vonatkozó patrocínium-gyűjtések számadatainak áttekintése: TARI 2000. 210.

[7] Utóbbi csoportba soroltam be minden, nem ismert jogállású egyházi építményhez tartozó védőszentet.

[8] KOVÁCS 1989-90.

[9] SZABÓ 1984, 76.

[10] KOVÁCS 1989-90. 409. I. táblázat. Mező András egy önálló Fülöp és 6 Fülöp–Jakab, valamint 6 Borbála patrocíniumot ismer: MEZŐ 1996. 251., 65-66.

[11] MEZŐ 1996. 211. A kajdacsi példát idézi, tévesen Baranya megyébe helyezve.

[12] TARI 2000. 213.

[13] SZABÓ 1984. 77.

[14] SZABÓ 1984. 78.

[15] KOVÁCS 1987. 66.

[16] KOVÁCS 1989-90. 414.

[17] SÜMEGI 2000. 44. szerint a regölyi főesperesség védőszentje Szent Adalbert volt; elmondása szerint az adatot az 1981-es egyházmegyei schematizmusban találta, ahol viszont jómagam nem tudtam fellelni.

[18] KOVÁCS 1989-90. 417-418.

[19] MEZEY 1979. 90.

[20] Az 1455-ös és 1459-es adatok magyarázata az lehet, hogy 1459-ben Szent Gergely titulussal már az ekkor alapított ferences kolostort említik, tehát vélhetőleg a plébániatemplomot alakították át kolostorrá, egyidejűleg pedig felépítették az új, Szent Miklósnak szentelt plébániatemplomot. Az 1517-es Szűz Mária titulus talán a ferencesek Mária tiszteletével hozható összefüggésbe a kolostor történetének feldolgozója szerint: TÓTH 2002. 134-135. A mezőváros egyházi intézményeinek védőszentjeire vonatkozó ellentmondásos adatok mindegyikét felvettem az adattárba, de a Szent Gergely patrocíniummal egyaránt említett plébánia- illetve kolostortemplomot egyetlen adatként vettem számításba összesítéseim során.

[21] MEZŐ 1996. 202., 204.

[22] SZABÓ 1984. 74.

[23] KÉRINGER 1999. 78., 13.