Cikkek

Móró Mária Anna: Koller József hagyatéka

Letöltés: pdf Pdf letöltés  ePub ePub letöltés mobi mobi letöltés

A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24-25.)

válogatott előadásai

Tanulmányok Pécs történetéből 13.

Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003

ISSN 1219-4077

Szerkesztette:

Font Márta és Vargha Dezső

63–76 p.

Móró Mária Anna

Koller József hagyatéka

Der Nachlass von József Koller

The Inheritage of József Koller

Koller József 1770 októberétől volt a Klimo alapította könyvtár prefektusa,[1] a kéziratos katalóguskötetek tanúskodnak munkálkodásáról, az ő kézvonásait őrzik a nagyhírű, a kortársak által kivételesen gazdagnak tartott, utóbb szerencsétlen sorsra jutott éremtár katalógusai is.[2] Az 1783. évi schematizmus szerint még ő látta el a könytárosi feladatokat, 1789-ben már Szalágyi István volt a könyvtáros.[3]

Koller kapcsolata a könyvtárral nem korlátozódott erre az időszakra, már 1767-ből van adat arra, hogy Klimo megbízásából Bécsben járt, hogy a Managetta könyvtárból vásároljon,[4] és itáliai utazásai, ott kötött ismeretségei is nyomot hagytak a püspöki könyvtár gyarapodásában.[5]

A könyvtárnak adományozott könyvek és muzeális tárgyak jegyzéke szerint saját könyvei egy részét, 88 művet 130 kötetben 1819 júliusában átadta a püspöki gyűjteménybe, halála után pedig 129 mű, 258 kötet került még be.[6] Ezek közül 100 francia nyelvű, 50 latin, 40 olasz, 22 magyar, 5 német, 1 spanyol.

Tárgyukat tekintve: teológiai munka 49 (protestáns szerzők is), kánonjogi 10, egyetemes egyháztörténet 26 (közte egykorú, a forradalom idején a francia katolikus egyház viszontagságait tárgyaló művek), 31 a pasztorológia és prédikációgyűjtemény, imakönyv, elmélkedés.

Világi tárgyú könyvei sokirányú érdeklődésről vallanak, a munkájához szükséges magyar történelem, lexikonok, szótárak mellett a földrajz, jogtudomány (a magyar jogi alapművek mellett a Code Napoleon egy példánya), filozófia (Voltaire, Rousseau munkái is), a politika elmélete (Machiavelli: A fejedelem, Montesquieu: A törvények szelleme), pedagógia, hadtudomány, és egy – egy művel a matematika, orvostudomány, építészet, klasszikus mitológia, misztika (Swedenborg), a szabadkőművesség, a budai gyógyforrások ismertetése, és francia szakácskönyv is található a jegyzékben. A szépirodalom csekély számú, zömmel francia (Molière, Racine drámái, Voltaire regényei és Cervantes művei, francia fordításban). A magyar irodalmat mindössze Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai és a Prágában 1785-ben Zechenter Antal fordításában megjelent Magyar Anakreon képviselik.

A jegyzékbe foglaltakon kívül is vannak a könyvtár állományában könyvek, melyekbe ő maga, vagy a könyvet neki ajándékozó írta be a nevét, vagy amit a szerző látott el neki szóló kézírásos ajánlással. Mivel saját könyvtáráról jegyzék nincs, ex librist nem készíttetett, pontosan nem lehetett megállapítani, hány könyve maradt ránk.

Fiatalkori egyháztörténeti és teológiai munkáinak kéziratait és a vatikáni levéltárban felkutatott, a pécsi egyházmegye és Magyarország történetére vonatkozó oklevelek másolatait is elhelyezte a könyvtárban[7] (ezek sem szerepelnek az adományjegyzékben). Több olyan, valószínűleg kiadásra szánt műve is ránk maradt, melyekben a püspöki vagy cenzori jóváhagyás szerepel.

Fogalmazványait, tudományos tárgyú levelezését, olvasmányjegyzeteit, a munkáihoz készíttetett másolatokat is mint munkaeszközt becsülte, gondosan megőrizte, tematikusan csoportosítva beköttette, a kötetek gerincére maga jegyezte rá a címet és megírásuk évét, a vegyes tartalmú kötetek táblabélésére pedig tartalomjegyzéket írt.

Ezek az ő életében valószínűleg a székeskáptalan könyvtárába kerültek. Ezt látszik igazolni az a folioméretű, 16 számozatlan lapból álló „Index miscellanae variarum” címet viselő, sem évszámot, sem rendeltetését fel nem tüntető füzet,[8] ami a kéziratkötetek egy részének a tartalomjegyzékét foglalja magában, Koller kezétől származó kiegészítésekkel, javításokkal. A füzetben 41, az egykori káptalani könyvtár jelzetével ellátott tartalomjegyzéket találunk, ezek közül 25 lelhető fel a könyvtár állományában, a hiányzók lappanganak; vagy elvesztek, vagy ezek lehetnek a Széchényi Könyvtár kézirattárában, ahova Horvát István helyezte el, amiről 1834-ben így emlékezett: „Midőn 1817-dikben Május hó 1-sőjén Pétsett Kollert először és utólszor néhány napig tisztelni és meglátogathatni szerentsém volt, igen nehéz tudós kérdésekre kellett felelnem. Kielégítőleg esvén minden feleletem, a’mi valóban tsak vak szerentse volt, föl kelt a ditső férfiú ülő helyéből és Könyvtárába ment. Viszsza jövén könybe borult szemmel nyujta felém XI kötet kézíratot íme szovakra fakadva: ’Vidd el magaddal. Te ezeket meg fogod és meg tudod betsülni. Itt most a Köz Könyvtár elhagyatott állapotban vagyon, oda nem akarom letenni. Vidd el, és vedd által egész könyv gyűjteményemet is. Használásra írattak a könyvek.’ Én, meglepetve lévén az ajándék által, vonakodtam azt elvenni, de végre tsak ugyan el kellett vennem főképpen a Kézíratokat. Ezek között Garampi Cardinálisnak levelei 1772-től 1792-ig és más nagy férfiaknak levelezéseik gazdag tudományos kintset foglalnak magukban”.[9]   

Gazdag tudományos kincset foglalnak magukban a ránk maradt kötetek is. Többségük az egyházmegye történetén munkálkodás közben készült. Vegyesen fordulnak elő bennük olvasmányjegyzetek, oklevélmásolatok, újságkivágatok, levelek. Külön kötet a pécsi püspököt megillető palliummal kapcsolatos adatgyűjtés, és az erről terjedelmes, kéziratban fennmaradt művet író Achille Ruschival folytatott levelezés.

Két kötetet tesznek ki a francia katolikus egyház üldöztetésével kapcsolatos dokumentumok: menekült papokkal folytatott levelezés, közte aprónyomtatványok, újságcikk-másolatok.

Több kötetre terjednek a Pécs város felszabadulásával kapcsolatos iratmásolatok, a püspök, a káptalan és a város javainak számbavételei, az 1780 után a káptalan Rácváros és Meszes puszta ügyében a város ellen indított perének iratai. A kötetekben megőrződött számos alkalmi: hivatali beiktatásokra, temetésekre, évfordulókra készült aprónyomtatvány az ország minden részéből, amiket személyes kapcsolatai révén, vagy nagyprépostként hivatalból kapott. Valószínűleg ezen hivatalához kapcsolódóan, neki köszönhetjük azt is, hogy az 1790-et követő évekből az országgyűlési irományok egybegyűjtve, bekötve a könyvtárba kerültek.

Személyes vagyonának sorsa lassan és nehezen rendeződött el. Végrendeletében[10] a szokott formák betartásával szólt a lelkiüdvéért mondandó misékről, a kanonoki kriptában történő temetéséről. Örökölt és szerzett ingatlanai dolgát már korábban elrendezte, a Pozsony vármegyei Szomolányban lévő jószágait 1831 decemberében Imre öccsének adta át.[11] Hivatkozva II. Pál pápa 1470 évi bullájára, mely a pécsi kanonokoknak megengedi a szabad rendelkezést anyagi javaikról, készpénzben és kintlevőségekben létező vagyonáról, mintegy tízezer forintról rendelkezett. Ennek során mint egyetlen jelentősebb összegű adósságáról, megemlékezik a Mitterpacher Dániel[12] sequestrumából kölcsönvett 2000 forintról, és elsőül ennek visszafizetését rendeli el.

Inasának, aki húsz évig gondviselője, és nehéz betegségében ápolója volt, 3000 forintot hagy. Fennmaradó pénzének kétharmadát a székesegyházi, egyharmadát a Pécs városi szegényalapnak kívánja átadatni.

Koller 1832 szeptember harmadikán halt meg, a végrendelet kihirdetése után, november 3-án a nagykanizsai Gottlieb Majer kereskedő benyújtja Baranya vármegye törvényszékéhez, és betábláztatni kéri azt az 1829 november elsején, Pécsett  kelt kötelezőlevelet, melyen Koller József nagyprépost aláírásával elismeri tízezer forint három esztendőre, évi hat százalék kamatra való kölcsön felvételét nevezett kereskedőtől, rajta Barich András szigetvári ügyvéd hitelesítésével, miszerint az aláírás, a pénz megszámlálása és átadása az ő jelenlétében történt. A székeskáptalan ügyvédje a betáblázás ellen azonnal tiltakozást jelentett be, miután Majer a törvényszékhez adott be keresetet a káptalan ellen, követelésének Koller József hagyatákából való kielégítéséért.

A per 1832 novemberétől 1852 novemberéig zajlott, lezárultakor az iratok nagyobb részét a káptalan kérésére ügyvédje, Gruber Eduárd a megyei törvényszéktől átvette,[13] és valószínűleg a Káptalani Levéltárban helyezte el.

A Koller-hagyaték gondnokai, Nagy János és Csausz István kanonokok a követelés megalapozottságát az első perctől kétségbe vonják, és a bizonyítási eljárás során mindvégig arra törekszenek, hogy a felperes állításaival szemben Koller anyagi viszonyainak, szokásainak, személyiségének bemutatásával, és a néhány soros kézírás hamisítvány voltának kimutatásával tegyék azt semmissé.

Mivel a felperes arra hivatkozott, hogy köztudomású volt, milyen anyagi gondokkal küzd a nagyprépost, és hogy Szepesy Ignác püspök 1829 nyarán „három fiatal kanonok” javaslatára a gazdálkodása rendbetételére gondnokot nevezett ki, tanúként hallgatták meg Miskolczy András kanonokot, aki a 84 éves nagyprépost pénzügyeinek tisztázására megbízást kapott. Bemutatta az 1829-1831 évek számadásait, melyekből kitetszik, hogy Koller 1816 óta vett kölcsön összegeket különböző székesegyházi alapokból, ezek egy részét mindig a korábbi kölcsönök visszafizetésére, más részét jótékonykodásra fordította. Rendszeresen gondoskodott 12, olykor 18 szegény diák étkezéséről, bárki hozzá fordulónak alamizsnát adott, és adósságoktól szorongatottak kötelezvényeit átvállalta. Így Kajdatsy Antal volt alispán tartozásainak egy részét is átvállalta, miközben „azon principiummal élt, hogy interest venni nem szabad kölcsön adott pénzről”.[14]

Vett fel kölcsönt Mitterpacher Dániel hagyatékának gondviselőjeként az általa kezelt tömegből, ennek visszafizetésére át kellett adnia pécsi majorját is a Mitterpacher-örökösöknek, sőt, Bittó János 84 éves pécsi táblabíró tanuvallomása szerint „előttem mintegy panaszképpen előhozta, hogy a Mitterpacher tömeg gondnokaként a rábízott végrehajtás tetemes búslakodásokat okozott volna, és annak következtében nyakában került adósságoknak sullya, és kéntelen volt Szomolán helységben az attya után öröklött, s részül készpénzen szerzett jószágát áruban bocsájtani”.[15]

Miskolczy a nagyprépost jövedelmének nagyobb részét az adósságok rendezésére fordította, Koller ezekben az években havi 380 forintból gazdálkodhatott, amiből 150 forint ment a konyhára, 150 forint volt inasa bére, és 80 forintot költött alamizsnálkodásra.

A káptalan ügyvédje szerint ebben a helyzetben nem tételezhető fel, hogy új adósságba verje magát, és azt titokban tartsa, „mivel se játékos, se kereskedő, sem vendégeskedő nem volt”, és éppen arra törekedett, hogy minden adósságától megszabadulhasson, „de külömben is, ha szüksége volt pénzre, azt nem egy távul lakó isméretlen zsidótul, hanem ide valósiaktul is nyerhetett volna”.[16]

Több tanú, aki szót váltott a beteg, a véget közeledni érző nagypréposttal élete utolsó napjaiban, egybehangzóan állította, hogy az öregúr arról beszélt, megkönnyebbülés számára, hogy nincs adóssága. Hite letétele mellett kezelőorvosa, Czierer Antal vármegyei fizikus is azt vallotta, hogy szeptember 2-án, a halála előtti napon azt hallotta tőle, hogy apróságokon kívül nincs tartozása.[17] Hegyessy László püspöki titkár vallomása szerint: „utólsó nyavalyájában is oltári szentséggel s utólsó kenettel ellátván a bold. Praepost urat, akkor is mondotta, hogy a Mitterpacher tömegért való számolását bé fejezvén nyugodtan hal meg, mert senkinek sem adós”.[18]

A felperes bizonyítékának valódiságát a káptalan több szempontból támadja. Tartalmilag  Koller személyiségével összeférhetetlennek tartja a kötelezvény szövegének megfogalmazását. „A kötelező levélben ezen szavak találtatnak: ’szabad akarattya lehessen a Creditornak engem akár micsoda Biró eleibe citálni’ néhai Praepost úr istenfélő, jólelkű, egyszersmind nemességére büszke, és köztudományra tudós ember vala, hogy ő nemessége és főpapi méltósága elvetésével ’akár mely Biró’ alá vesse magát, nem hihető, de mintegy tudós ember, hogy azt tegye, amit a Törvény tilalmaz, sőt, a Törvény szerint már magában foganatlan, éppen lehetetlen; olly formán a kanizsai Biró eleibe is citáltathatott volna, a ki Törvényünk szerént a nemes személyekre nézve inactivus Biró”.[19]

Az adóslevél hamis voltát formai szempontokkal is indokolja: „mivel annak egész tartalma magyar nyelven, az all irása pedig Deákul vagyon irva, mivel az all irás mellett dupla manupropria bold. Főprépost úr szokása ellen vagyon téve”, emellett: „néhai fő Prépost úr könnyebben írt németül, mint magyarul, sött, nem is írt örömest magyarul” „tovább czégéres bélyege ezen kötelezőnek, melyből annak hamissága nyilván ki tetczik, az abban található ’melyeket’ szó. Múlt században, a midőn bold. Prépost úr magyarul írni és beszélni könyvekből tanult, minden tudósok a deák qui, quae, quod magyarban ’melly’ szóval jelentették, úgy, hogy abban két l fordulna elő, holott ’mely’ szó alatt ők ’pectus’t értették. Két l betüvel élt mindenkor, mivel ifjúságában ahoz szokott a bold. Prépost úr. Úgy írt ő, midőn még fiatal pap lévén Klimo pécsi püspök parancsolattyára nyomtatvány végett leírta és az akkori orthographiához alkalmaztatta Lirinensi Vintzének munkáját, mellyet hajdan Telegdy pécsi püspök magyarra forditott volt. Ezen bold. Prépost úr keze irása most Tohmayer úr[20] pécsi Nevendék Papság alkormányzójának birtokában vagyon, és azt mindenkor elő mutathattyák alperesek”.[21]

A kézírás valóban nagyon hasonlít a nagyprépost jellegzetes vonalvezetéséhez, de „felperes, kit Pajnády úr mint volt kanizsai jegyző ösmért, a Pajnády úr sógora Barich András, a Pajnády úr öccse a felperes ügyész Radnics úr, ki a pécsi Fő Templom tisztyének fia lévén, édes attyátul is kaphatott némely irományokat, mellyek ugy, mint valóságos kézi irásai a bold. Prépost úrnak, mustrául szolgálhattak a vádbeli kötelezőnek elkészítéséhez”. Az iraton a forint, ezüst, pénz szavak végén kacskaringók találhatók, amik pedig nem jellemzőek, és a perben bemutatott, különböző időben készült, hiteles Koller-kézírású elismervényeken, számlákon nyomuk sincs, „a bold. Prépost úr szó végi m helyett szokott félhold formájú vonyást húzni, de soha kígyó húzást karikával”. A boldogult szokásai ellenére van az is, hogy nincs pecsét az iraton, holott ő a legcsekélyebb fontosságú pénzügyi írását is gyűrűjével mindig lepecsételte, és a fél árkus papirost nem így szokta összehajtani.[22]

Egyébként pedig: „Azon esztendőben November 1. napja vasárnap volt, és Mindenszentek ünnepe, hogy ezen nap néhai fő prépost úr egy zsidóval illyes foglalatosságban ereszkedett volna, már jeles ájtatossága, mellyel köztudományra tündöklött, nem engedne, de nem is hihető”.[23]

Az irat valódiságát cáfolandó hivatkozik arra, hogy a felperesi keresetlevél és a bizonyítékként szolgáló kötelezvény postán érkezett Pécsre, márpedig tízezer forint értéket hordozó, egyetlen példányban létező, valódi dokumentumot ilyen bizonytalanságnak nem szokás kitenni. Ezt a felperes ügyvédje „silány, és Ő Felsége Császári és Királyi Hivatalaira nézvést különössen megsértő fel tétel”-nek minősíti. Az aprólékos íráselemzés eredményeit azzal hárítja el, hogy a boldogult „czéduláit mindenkor más forma papirosokra irta, és még is vonyásai mindenütt, ki vévén, ha vékonyabb forma volt a calamussa, eggy formán irta, és két manupropriát is szokott tenni, például szolgálván az is, hogy a tisztviselők és irkafirkálók ritkán szoktak egyformán irni, mert majd frissen, majd lassan irnak, a mint a dolgok tudni illik, vagy kények engedik, és így változik a vonyások – így de Koller Praepost Úr is frissetskén irhatta az alattomossan tett adosságrol szolló obligatiót, hogy más valaki rajt ne érje, és a fölpörös meg ne másollya szándékát”.[24]

A felperes állításait gyengíti a tanuként szereplő Barich András szigetvári ügyvéd, aki állítólag közvetített az ügyletben, de a Koller háztartását kiszolgáló személyzet nem emlékszik rá, hogy bejáratos lett volna a házba, vagy, hogy egyáltalán megfordult volna ott. (A per későbbi folyamán, amikor újra eskü alatt kell vallania, Barich már nem beszél a tízezer forint előtte történt megszámolásáról és átadásáról, hanem azt mondja, Majer a Kajdatsy családot illető kötleveleket adott át, aminek sehol semmi nyoma, jóllehet Kajdatsy Antal szolgabíró emlékszik arra, hogy atyja vett föl kölcsönöket Pozsonyban Majertól.[25])

Majer saját személyének fontosságát és megbízhatóságát bizonyítandó felhozza Hertelendy Károly, Zala vármegye alispánja 1833. február 22-én hozzá intézett levelét, melyben a vármegye közönsége nevében leírja a vármegyeháza siralmas állapotát, az ügyek intézésére alkalmatlan voltát, és mint köztiszteletben álló, jómódú kereskedőtől adományt kér az új vármegyeház építésének költségeihez.[26]

Az alperes ügyvédje ezzel szemben Zala vármegye 1826. augusztus 7-i kisgyűlési jegyzőkönyét idézi, miszerint „Zala vármegye közönsége Gottlieb Majer kereskedő, mint hamis leveleket koholó ellen törvényes vizsgálatot kezd” – a vizsgálat eredményéről nincs információja.[27]

Mindezek után 1834. június 2-án a Gáll József helyettes alispán, Sey József főszolgabíró és Spiesz Imre esküdt aláírásával ellátott ítélet szerint: „a szemlélt írás és aláírás néhai Koller Prépost úrnak ezen Bíróság előtt igen esméretes, és most is szemmel tartott írásával és aláírásával csak ugyan meg egyezne, azt a coramisáló Barich András tanú, hogy akkor, midőn a pénz olvastatott, és ezen kötelező levél irattatott, jelen volt légyen, hite alatt vallotta, minekutánna továbbá a G, H, J alatt bépörösített, és az íróknak kéz írásával tökélletesen megegyező oklevelek, az alperesi sok dokumentumok között pedig, mellybül  a kötelező levélnek hamisságát biróiképpen következtetni köllene, egy sem találtatna, így, minthogy a vádbéli adósságnak valósága elegendőképpen bé bizonyittatna, minthogy az Alperesek nem önnön maguk, hanem más harmadiknak tettében forognak, következőleg a kölcsönnek és az ezt bizonyittó kötelező levélnek hamisságát valóságos és positivus tudományokkal meg nem erősíthetvén, mindazokat véve, annak, amit tudnak megpróbállására, hanem gyanújoknak támogatására elő hordanak, a most idézett Felperesi okleveleknek ereje el nem döntethetne, annál fogva a vádbeli tőkepénz, annak hátra lévő interessével és a felszámolt és biróiképpen meghatározott költségekkel, a felperesnek megítéltetik”.[28]

A káptalan fellebbezése nyomán 1841. június 15-én számára kedvező ítélet született, Majer fellebbezése után 1842. február 24-én ezzel ellenkező. A káptalan ezután a Királyi Táblához fellebbezett,[29] amely nyomán a felperesi keresetet a Tábla 1847. március 16-án alaptalannak minősítve elutasította. Az újabb fellebbezésre 1852. február 18-án a Soproni Főtörvényszék, mint Cs. K. Legfelsőbb Semmítő Szék a táblai ítéletet helybenhagyta, így lehetővé vált a székesegyházi szegényalapba 8400 forint, Pécs város szegényalapjába 4200 forint átadása, Koller húsz évvel korábbi szándéka szerint.

KOLLER JÓZSEF MŰVEI

Önálló kötetek

Conclusiones ex tractatu theologico, quas de divini Verbi Incarnatione ac de virtutibus moralibus in … Basilica Cathedrali Quinque Ecclesiensi A.S. 1764 publice propugnavit Rev. Josephus Koller Episcopalis Seminarii … alumnus, S. Theologiae in quartum anni auditor ex praelectionibus … Matthaei Francisci Kertiza … ac Georgii Nunkovits … Strigonii, 1764. F. A. Royer. [4]  fol.

Conclusiones ex universa theologia scholastico-dogmatico-morali in … Basilica Cathedrali Quinque Ecclesiensi A.S. 1765 mense augusto publice propugnaret R. Josephus Koller Episcopalis Seminarii … alumnus, S. Theologiae in quartum anni auditor ex praelectionibus … Matthaei Francisci Kertiza … ac Georgii Nunkovits … Strigonii, 1763 [! 1765]. F. A. Royer. 27 p.

De sacra Regni Hungariae corona commentarius. Quinque Ecclesiae, 1800. Typis Christinae Engel. VIII, 255, [1] p. 5 t.

Historia episcopatusQuinqueeclesiarum. Posonii, J. M. Landerer. I: Res gestas ab anno M ad MCCXIX et appendices IV diversi argumenti. 1782. 472, [12] p.; II.: Res gestas ab anno MCCXIX ad MCCCXLVI. 1782. [20] 493, [3] p.; III.: Res gestas ab anno MCCCXLVI ad MCCCCLIX. 1784. [22], 430, [2] p.; IV.: Res gestas ab anno MCCCCXLIX ad MDV. 1796. [26], 531, [7] p.; V.: Res gestas ab anno MDV ad MDLII. 1801. [16], 358, [2] p.; VI.: Res gestas ab anno MDLII ad MDCXXVIII. 1806. [10], 384 p.; VII.: Res gestas ab anno MDCXXVIII ad MDCCLXXXI et appendices duas. 1812. [14], 348, [6] p.

Prolegomena in historiam episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1804. J. M. Landerer. [6], 156, [1] p. 18 t.

Littera pastoralis. Dilectibus fratribus … Quinque Ecclesiae, 1829. S. Knesevits. 29 p.

Schematismus almae dioecesis Quinque-Ecclesiensis 1826. Quinque Ecclesiae, 1829, S. Knesevits. 29 p.

Fordítások

Gervasio, Francesco: Instructio de sacris ritibus et caeremoniis quae observari debent in celebratione s. missae privatae. Latine redd. a Josepho Koller, ac usui cleri dioecesani proposita. Quinque Ecclesiis [s. a.] J. J. Engel. [18], 196, [4] p.

Soldati, Tommaso Maria: Instructio de indulgentia Jubilaei Romae anno 1775. Italico sermone edita, nunc in usum … dioecesis Quinque Ecclesiensis Latinitate donata [per Josephum Koller]. Quinque Ecclesiis 1776, J. J. Engel. [64], 237 p.

Kéziratban maradt művei

De Quinque Ecclesiarum episcopi in Regionem Trans-Dravum flumen sitam diocesano jure demonstratio. [s. a.] 75 fol. In fine: „Imprimatur. Budae 9. Julii 1816. Michael Aloys. Trenka revisor librorum” (PEK: 67056)

Excerpta ex historia ecclesiastica Socratis, Sozomeni, S. Gregorii Turinensis et ex Fredegardio. [s. a.] 120 fol. (PEK, Klimo-gyűjtemény Sz.Y.II.38)

Excerpta seu compendium Historiae ecclesiasticae Claudii Fleury a Josepho Koller anno circ. 1763 conscriptum. Pertingit ad annum 1524. CDLXXVII, [8] p. (PEK, Klimo-gyűjtemény Sz.Y.II.37)

Opusculum de libris deutero-canonicis. [s. a.] 61 fol. In fine: „Imprimatur. 1816. Jun. 26. Josephus Király ep.pus Q.E.nsis” (PEK: 67057)

Praelectiones anno 1773 ad 1777 habitae, quibus praemittitur canonum et catalogorum Scripturarum. [s. a.] 72 p. In fine: „Imprimatur. 26. Julii 1816. Jos. Király e.pus Q.E.nsis” (PEK: 67061)

Salagianae de situ Singiduni et Taurini sententiae defensio. – Pro eius, qui sub Claudii Ptolemai nomine nunc extat, geographi de fide dissertatio. [s. a.] 162, 42 p. In dine: „Imprimatur. Emeric. Okolicsányi Posonii 10. Sept. 1781.” (PEK: 67054)

Tractatus de Incarnatione. A Josepho Koller circa 1765 scriptus. 360 fol. (PEK, Klimo-gyűjtemény Sz.Y.III.29)

Tractatus de virtutibus moralibus, de jure et justitia. A Josepho Koller scriptus 1764. 248 p. (PEK, Klimo-gyűjtemény Sz.Y.III.28)

Liriniai Vintzének 434-dik esztendőben költt Commonitorium ... könyvetskéje, a melly Dráskovits György Pétsi Püspök által 1561. eszt[endő]ben Magyar nyelven előszer ki adattatott, Klimo György szándéka szerént ... mostani iráshoz alkalmaztatott [Koller József által] és ismét ki-nyomtattatott Pétsen Engel János Jósef betüivel 1777. [Autogr., javításokkal] 55 fol. 22 cm. 4° Egykorú papírkötés. (PEK, Klimo-gyűjtemény: f.VII.1)

Irodalom Koller József életéről és munkásságáról

AIGL 1838

AIGL, Paulus: Historia brevis venerabilis Capituli cathedralis ecclesiae Quinque Ecclesiensis. Quinque Ecclesiis, 1838. 42., 45., 113-114.

ANDRETZKY 1909

ANDRETZKY József: Baranyavármegye nemesei. Pécs, 1909. 132.

BATTHYÁNY 1870

[BATTHYÁNY Ignác:] Agamantis Palladii responsa ad dubia Anonymi adversus privilegium s. Stephani Abbatiae S. Martini de Monte Pannoniae anno 1001 concessum proposita. Viennae, 1870. 147-160

BRÜSZTLE 1874-1880

BRÜSZTLE, Josephus: Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis. I-IV., Quinque Ecclesiae, 1874-1880. I., 611-614.

CSAJÁGHY 1838

CSAJÁGHY Károly: Klimo György pécsi püspök élete. (Munkálatai a Pesti Növendék-Papság Magyar Iskolájának. 5.) Buda, 1838. 321-343.

CSERGHEŐ

CSERGHEŐ Géza: Wappenbuch des Adels von Ungarn. Nürnberg, 1887. 319., t. 241.

DANIELIK 1858

DANIELIK János: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. II., Pest, 1858. 150-153.

ENGEL 1813

ENGEL, Johann Christian von: Geschichte des Ungrischen Reich. Wien, 1813. I., 31.

ENTZ 1940

ENTZ Géza: Klimo György pécsi püspök kulturális tevékenysége. Pannónia VI. (1940), 199-213.

FARKAS 1835

[FARKAS József:] Életirás. Koller József. Vallási és Egyházi Tár 1835/6., 154-155.

FEJÉR

FEJÉR, Georgius: Codex diplomaticus regni Hungariae ecclesiasticus ac civilis, II., Buda, 1829. 6-11; VIII/5., Buda, 1832. III-VIII.

FEJÉRPATAKY 1887

FEJÉRPATAKY László: Rationes collectorum pontificiorum in Hungaria. – Pápai tized-szedők számadásai 1281-1375. Bp., 1887. /Monumenta Vaticana historiam Regni Hungariae illustrantia ser. I. tom. 1./ LXV-LXVI.

FÉNYES 1974

FÉNYES Miklós: A Pécsi Egyetemi Könyvtár története. I. A pécsi püspöki könyvtár 1774 – 1923. Pécs, 1974. 42., 51-53.

GÁLOS 1932

GÁLOS Magda: A régi Pécs szellemi élete. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 24.) Pécs, 1932. 39.

GOSZTONYI 1943

GOSZTONYI Gyula: A pécsi ókeresztény temető. (Pécs műemlékei.)Pécs, 1943. 149-151.

GOSZTONYI 1939

GOSZTONYI Gyula: A pécsi szent Péter székesegyház eredete. Pécs, 1939. 256-258.

HAAS 1852

HAAS Mihály: Irodalmi forgácsok. Klimo, Szalágyi, Koller, Kassay. (Emlék-könyv. Kiadta Danielik János.) Pest 1852. I., 375-378.

HENSZLMAN 1876

HENSZLMAN Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet-stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Bp., 1876. 37-39.

HENSZLMAN 1869-1873

HENSZLMAN Imre: Pécsnek középkori régiségei. Bp., I.: A pécsi székes-egyháznak építészete. 1869. 1-8; II.: A pécsi ókeresztény sírkamra. Bp., 1873. 78-80.

HOFMANSEGG

Hoffmann von HOFMANSEGG: Gróf Hofmansegg utazása Magyarországon 1793-1794-ben. Ford., bev.: BERKESZI István. Pécs, 1988. 55.

HÓMAN 1925

HÓMAN Bálint: A forráskutatás és forráskritika története. Bp., 1925. 22.

HORÁNYI 1776

HORÁNYI, Alexius: Memoria Hungarorum et provincialium scriptis editis notorum. Pars II. Viennae, 1776. 412-413.

HORVÁT 1833

HORVÁT István: Halálozások (Koller József). Tudományos Gyűjtemény 17 (1833/3), 126-127.

HORVÁT 1834

HORVÁT István: Miért találtatnak gyakrabban a pénzgyűjteményekben … Tudományos Gyűjtemény 18 (1834/1), 45.

HORVÁT 1836

HORVÁT István: Szent István magyar királynak 1001-dik évi Oklevele … Tudományos Gyűjtemény 20 (1836/1), 108-109.

HORVÁTH 1932

HORVÁTH Margit: Klimo püspök könyvtáralapítása. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 12.) Pécs, 1932. 10., 21.

HORVÁTH 1937

HORVÁTH Margit: Mit tudunk meg Klimo püspök hagyatéki irataiból könyvtárára vonatkozólag? (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 37.) Pécs, 1937. 5-6.

JANKÓ 1822

JANKÓ János: Pécs szabad királyi városnak rövid leirása. Tudományos Gyűjtemény 6 (1822/1), 83.

JANKOVITS 2001

JANKOVITS László: Könyvtári utazás. In: A Klimo-könyvtár a tudományos kutatások szolgálatában. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 3.) Pécs, 2001. 94-95.

JEDLICSKA 1882

JEDLICSKA Pál: Kiskárpáti emlék. I.: Vöröskőtől Szomolányig. Pest, 1882. 204-205.

KATONA 1802

KATONA, Stephanus: Historia critica regum Hungariae. Tom. XXII. Ordine XLI. Buda, 1802. 602.

KEMPELEN 1913

KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. 6., Bp., 1913. 96.

LIBER 1932

LIBER Margit: Klimo püspök mint maecenas. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 23.) Pécs, 1932. 6.

MAKAY 1940

MAKAY Gusztáv: Pécs irodalmi múltja és jelene. Pannónia 6 (1940), 384.

MÓRÓ 2001

MÓRÓ Mária Anna: A pécsi püspöki könyvtár katalógusai. In: A Klimo-könyvtár a tudományos kutatások szolgálatában. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 3.) Pécs, 2001. 101-102.

NAGY 1860

NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. VI., Pest, 1860. 298-300.

PETROVICH 1983

PETROVICH Ede: A káptalani házak. Pécs, 1983. 53., 77.

SZALAY 1839

SZALAY Antal: Könyv-ismertetés. Historia brevis V. Capituli … per Paulum Aigl. Tudományos Gyűjtemény 23 (1839/11), 100-102.

SZARVASI 1939

SZARVASI Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. században. Bp., 1939. 49.

SZENTKIRÁLYI 1911

SZENTKIRÁLYI István: Egy történelmi munka műhelyéből. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője 4 (1911/3), 121-124.

SZINNYEI

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. VI., Bp., 1899. col. 767-769.

SZÖLŐSSY 1892

SZÖLLŐSY Károly: Pécs egyházmegyei papság irodalmi működése. Magyar Sion 6 (1892), 623-624.

SZŐNYI 1908

SZŐNYI Ottó: Koller József. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője 1 (1908)2), 71-72.

TÓTH 1932

TÓTH László: XVIII. századi olasz és magyar theológusok harca a felvilágosodás ellen. (Klimo, Koller, Garampi, Mamachi.) = Katolikus Szemle 46 (1932/3), 180-195.

VÁRADY 1896

VÁRADY Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896. II., 383. (arcképpel)

VASSKÓ 1934

VASSKÓ Ilona: A Pécsi Püspöki Könyvtár francia nyomtatványai és kéziratai. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 33.) Pécs, 1934. 10-18., 99-106.

WALLASZKY 1808

WALLASZKY, Paulus: Conceptus reipublicae litterariae in Hungaria, Buda, 1808. 347.

WÜRZBACH 1864

WÜRZBACH, Constant von: Biographisches Lexikon des Kaiserthumes Oesterreich. 12. Theil, Wien, 1864. 344-345.

ZOLNAY 1933

Zolnay Béla: A janzenizmus európai útja. Bp. 1933. 30.

Újságcikkek Kollerről

Nekrológ. Jelenkor 1. 1832. 71. szept. 5. 570.

Nekrológ. Magyar Kurir – Bétsi Magyar Újság 1832. II. 24. szept. 21. 192.

A Koller József hagyatéka iránti per lezárultáról. Religio. 1853. 11. jan. 25. 85.

Tóth István: Utcanevek – híres emberek. Koller József. Új Dunántúli Napló 1992. május 28.

A História 5. kötete és a Prolegomena ismertetése. Zeitschrift von und für Ungern zur Beförderung der vaterlandischen Geschichte, Erdkunde und Literatur. Hrsg.: Ludwig von SCHEDIUS. 4. 1803. 4. 259-262.

Jegyzetek:

 



[1] BRÜSZTLE 1874-1880. I., 612.

[2] MÓRÓ 2001. 101-102

[3] FÉNYES 1974. 53.

[4] HORVÁTH 1932. 10.

[5] TÓTH 1932. 180-195.

[6] Connotatio donorum omnium, quae in libris, scriptis … Bibliothecae episcopalis Quinque Ecclesiensi factae sunt 1819-1848. fol. 1-10. (Pécsi Egyeteni Könyvtár /PEK/: 67016)

[7] PEK, Klimo-könyvtár: I.V.20-22

[8] PEK, Kézirattár Ms 557.

[9] HORVÁT 1834. 45.

[10] Baranya Megyei Levéltár (B.m.L.) Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 52-55

[11] B.m.L., Pécsi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára, X+39

[12] Mitterpacher Dániel 1745–1823. Szakadáti majd magyarszéki plébános, 1771-től cikádori apát, 1773-tól pécsi kanonok, scutari püspök. Halála után hagyatéka gondnoka Koller József volt. BRÜSZTLE 1874-1880. IV., 481.

[13] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek jegyzőkönyve 868, 2020, 2635/1852

[14] B.m.L., Pécsi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára PP2: Koller József 1831. VII. 10-én elhelyezte Kajdatsy Antal 1817–1826 közötti összesen 22881 forintról, Barich Ferenc 1825-beli ezer forintról, Josepha Kitzing bárónő 1823-beli ezer forintról szóló, őt illető kötelezvényeit.

[15] B.m.L., Pécsi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára X+34: Nagy János és Foich Henrik kanonokok előtt Koller József 1829. I. 16-án Szomolány községbeni Kecskési-nek nevezett gazdaságát 8000 forintért átengedi öccsének, Koller János nyugalmazott királyi lovászmesternek.

[16] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 58-74.

[17] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 454.

[18] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 627.

[19] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 120.

[20] Nyomtatásban nem jelent meg. A kézirat: Liriniai Vintzének 434-dik esztendőben költt Commonitorium ... könyvetskéje, a melly DRÁSKOVITS György Pétsi Püspök által 1561. eszt[endő]ben Magyar nyelven előszer ki adattatott, KLIMO György szándéka szerént ... mostani iráshoz alkalmaztatott [KOLLER József által] és ismét ki-nyomtattatott Pétsen Engel János Jósef betüivel 1777. Autogr., javításokkal 55 fol. 22 cm. 4° Egykorú papírkötés. (PEK, Klimo-könyvtár: f.VII.1) Tohmayer úr: Thomaer Ignác a papnövelde alprefektusa, később szekszárdi plébános. BRÜSZTLE 1874-1880. IV., 196.

[21] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 125.

[22] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 48.

[23] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 701.

[24] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 525.

[25] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 467.

[26] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 101.

[27] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 467.

[28] B.m.L. Cs.K. Megyetörvényszék ir. Polgári perek 628/1852. 707.

[29] Ekkor másolták össze a per valamennyi addigi iratát egyetlen, 763 oldalas kötetbe.